Időállapot: közlönyállapot (1990.XII.30.)

1990. évi CII. törvény

a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény módosításáról * 

Az Országgyűlés a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló az 1990. évi XX. törvénnyel és az 1990. évi LVIII. törvénnyel módosított 1989. évi XLV. törvényt (a továbbiakban: tv.) a következők szerint módosítja:

1. § A tv. 3. §-ának c) és e) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek, továbbá a következő f) és g) ponttal egészül ki:

(Nem minősül bevételnek:)

c) a vállalkozásba befektetett vagyoni érték a vállalkozásból történő kivonásakor, kivéve, ha ezt az összeget a befektetéskor az összjövedelemből levonták (35. §) vagy a befektetett összeg után az adót az átalakuláskor vagy az 1989. évi XIII. törvény 11. § (2) bekezdése, vagy a 43. § (2) bekezdése, illetve a módosított 1971. évi III. törvény 47/A. § (3) bekezdése, vagy 48/A. § (3) bekezdése alapján nem kellett megfizetni, továbbá a részvénytársaság által térítés ellenében juttatott dolgozói részvény névértékéből a dolgozó által megfizetett térítés összege;”

e) függetlenül attól, hogy mely időszakban felhalmozott vagyonból és mely időpontban juttatták, a szövetkezettel tagsági viszonyban álló magánszemély részére, e jogviszonyára tekintettel közvetlen ellenszolgáltatás (ellenérték) nélkül juttatott üzletrész, vagyonrész, vagyoni érték, vagyonjegy és részjegy formájában megszerzett vagyoni érték, továbbá a munkáltató által az alkalmazottjának közvetlen ellenszolgáltatás (ellenérték) nélkül juttatott vagyonjegy, dolgozói részvény névértékének a dolgozó által megfizetett térítéssel csökkentett összege (a továbbiakban valamennyi együtt: ingyenes értékpapír) kivéve, ha azt a magánszemély elidegeníti, illetve a 33. §-ban felsorolt egyéb feltételek bekövetkezte esetén;

f) a kifizető által a magánszemélynek adott olyan összeg, amellyel szemben a magánszemély a kifizető részére közvetlenül köteles bizonylattal elszámolni, illetve, ha a költséget a magánszemély előlegezi meg és ezt a kifizető utólag – bizonylattal történő elszámolás alapján – a magánszemélynek megtéríti;

g) a fizetőeszköz (a valuta, a deviza) ellenében az átváltáskor a deviza jogszabályban foglalt feltételek szerint, illetve engedélyezett módon megszerzett vagyoni érték.”

2. § A tv. 5. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, továbbá a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Külföldről származik az a jövedelem, amelynek a forrása külföldön van. Ilyennek minősül különösen:

a) a külföldön végzett tevékenységből – a külföldi illetőségű munkáltatóval, illetőleg megbízóval létesített – munkaviszony, megállapodás alapján (a továbbiakban: külföldön történő munkavállalásból),

b) a külföldön lévő vagyoni értékből,

c) az e törvényben meghatározott esetekben külföldre történő értékesítésből

származó jövedelem.

(4) A külföldi pénznemben keletkezett adóköteles jövedelemből a kifizetés napján érvényes – a MNB által jegyzett – deviza, illetőleg valuta vételi árfolyamon átszámított forintösszeg alapulvételével kell a jövedelmet, az adóelőleget és az adót megállapítani. A külföldi pénznemben keletkezett és az év végéig forintra át nem váltott más jövedelmet a Magyar Nemzeti Bank által az év utolsó napján jegyzett deviza, illetőleg valuta vételi árfolyamon kell forintra átszámítani.”

3. § A tv. 7. §-a (2) bekezdésének 11., 19., 20., 21., 22., 23., 24., 27., 32., 44. és 47. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:

[(2) Mentes az adó alól, ha e törvény másként nem rendelkezik.]

„11. a jogszabályban vagy 1987. január 1. napja előtt megállapított természetbeni juttatás – ideértve annak pénzbeni megváltását is – 1989. július 1. napja előtt természetben megállapított mértéke, valamint a háztáji és illetményföld egészének megváltása után kapott összegnek az évi 30 ezer forintot meg nem haladó része, illetőleg ezen összegnek megfelelő terménymennyiség, amit a Budapesti Árutőzsde tárgyév október havi súlyozott átlagárán kell átszámítani. Ha a háztáji-, vagy illetményföldnek csak egy részét váltják meg, az említett összegnek, illetőleg terménynek ezzel arányos részét kell az adómentesség szempontjából figyelembe venni,”

„19. a munkáltató által természetben nyújtott munkahelyi étkeztetés;

20. a 67. § 31. pontjában megjelölt munkáltatónál a természetbeni munkahelyi étkeztetés helyett juttatott, kizárólag étel vásárlására jogosító utalvány értéke, vagy a természetben nyújtott munkahelyi étkeztetés helyett pénzben kifizetett összegnek a havi 800 forintot meg nem haladó része;

21. a 9. § (5) bekezdésének hatálya alá nem tartozó magánszemély munkáltatója által viselt (átvállalt) albérleti (szállás) díj havi 4000 forintig terjedő része;

22. a fegyveres erők hivatásos állományú tagja helyett viselt (átvállalt) albérleti (szállás) díj teljes összege;

23. a munkáltató által természetben nyújtott munkaruha, formaruha, egyenruha, védőeszköz, továbbá az egyenruha és a védőeszköz pénzbeni megtérítése is. A munkaruha pénzbeni megtérítése (megváltása) csak akkor adómentes, ha ezt a munkáltató olyan munkaruha megtérítése céljából adja, amely azért szükséges, mert a munka végzése a ruházat nagymértékű szennyeződésével vagy gyors elhasználódásával jár (továbbiakban együtt: munkaruha-térítés);

24. az üzemanyag megtakarításra tekintettel kapott összeg;”

„27. az egészségügyi intézmény által fizetett donordíj és a gyógyszernek emberen való kipróbálása, illetve a gyógyszerré nyilvánítási eljárás során, azon magánszemély részére fizetett díj, akin a gyógyszert (a szert) kipróbálták;”

„32. az örökség, a magánszemélytől kapott ajándék, a munkáltatótól a nyugdíjbavonuláskor kapott ajándék, az egyéb ajándék értékének alkalmanként 500 forintot meg nem haladó része; továbbá az a más vagyoni érték, amelynek a megszerzése vagyonszerzési illetékkötelezettséggel jár; az engedélyhez nem kötött sorsjáték nyereménye, feltéve, hogy a kibocsátott sorsjegyek összértéke, illetve a nyeremény összege az 50 000 forintot nem haladja meg, valamint a játékkaszinóban nyert összeg és a pénznyerő automatából származó nyeremény;”

„44. az egészségügyi és szociális intézmény keretében társadalmi munkában végzett szociális gondozásért, továbbá a lelki segélyszolgálatért kapott, havi 3000 forintot meg nem haladó összeg;”

„47. a Magyar Köztársaság rendjeleihez, kitüntetéseihez és díjaihoz kapcsolódó pénzjutalom;”

4. § A tv. 8. §-ának (3) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:

„(3) ...Amennyiben a magánszemély a határidő letelte előtt igazolja, hogy azt önhibáján kívül nem tudja betartani, az adóhatóság az (1) bekezdésben meghatározott határidőt – lakásépítés esetén egy évvel, más esetben legfeljebb fél évvel – meghosszabbíthatja.”

5. § A tv. 9. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép, továbbá az (5) bekezdés a következő rendelkezéssel egészül ki:

„(1) A munkaviszonyból származó bevételnek – kivéve az (5) bekezdésben foglaltakat – egésze jövedelem.”

„(5) ...A 10. §-ban meghatározott juttatások, továbbá a munkaviszony megszűnésével összefüggésben adott végkielégítés – kivéve a 7. § (2) bekezdésének l) pontjában említett végkielégítést – összege teljes egészében jövedelemnek minősülnek.”

6. § A tv. 11. §-a (2) bekezdésének utolsó mondata helyébe a következő rendelkezés lép, továbbá a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

„(2) ...A bevételnek része az ezzel a tevékenységgel összefüggésben kapott költségtérítés is.”

„(6) Amennyiben a kezességet vállaló kifizető a végleges szabadalmi oltalom megszerzését megelőzően jogutód nélkül megszűnik és vagyonából a halasztott adóként nyilvántartott adókülönbözet nem szedhető be, az adókülönbözet esedékessé válik és ezt a magánszemélynek kell megfizetni, kivéve, ha a magánszemély más kifizetővel kezességvállalásra megállapodást köt és azt az adóhatóság elfogadja.”

7. § A tv. 12. §-a (2) bekezdésének utolsó mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) ...A bevételnek része az ezzel a tevékenységgel összefüggésben kapott költségtérítés is.”

8. § A tv. 15. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„15. § (1) E törvény alkalmazásában mezőgazdasági kistermelésnek minősül a munkaviszony keretén kívül végzett:

a) növénytermesztés (METJ 91.);

b) kertészeti termékek előállítása, ültetvénytelepítés (METJ 92), kivéve a virágokat és a dísznövényeket (METJ 924);

c) élőállatok tenyésztése és állati termékek előállítása (METJ 93), kivéve

– a sportlovat (METJ 93–42–01),

– a versenylovat (METJ 93–42–02),

– az élővadat (METJ 93–71),

– a lőtt vadat (METJ 93–72),

– a kutyát (METJ 93–82–01),

– a macskát (METJ 93–82–02),

– a laboratóriumi állatokat (METJ 93–85),

– a dísz és állatkerti állatokat (METJ 93–86),

– a hullatott agancsot (METJ 93–91–07),

– az agyart (METJ 93–91–08),

– a trófeát (METJ 93–91–09);

d) erdei magok és csemeték előállítása és gyűjtése, erdősítés (METJ 941) és az erdei mezei melléktermékek (METJ 94–39) előállítása és gyűjtése.

(2) Az (1) bekezdéssel esik egy tekintet alá a – saját termelésű alapanyag felhasználásával történő – következő termékek előállítása is, feltéve, hogy a magánszemély nem minősül e törvény alapján egyéni vállalkozónak:

– műlép (ITJ 69–99–31),

– tejipari termékek (ITJ 82),

– befőttek (ITJ 83–11),

– püré, jam (ITJ 83–12),

– ízek (ITJ 83–13),

– szárított, aszalt, porított, cukrozott gyümölcs (ITJ 83–14),

– folyékony gyümölcs (ITJ 83–15),

– gyümölcsszörp és sűrítmény (ITJ 83–16),

– szárított és porított főzelék és zöldség (ITJ 83–23),

– zöldség alapú ivólé (ITJ 83–26),

– paradicsom ivólé (ITJ 83–35),

– savanyúság (ITJ 834),

– tartósított fél- és előtermékek (ITJ 837),

– szőlőmust, sűrített szőlőmust (ITJ 88–31–1, 2),

– félkész szőlőbor bortermelési célokra (ITJ 88–313),

– hordós szőlőbor (ITJ 88–31–41–1, 2, 3),

– gyümölcsmust, sűrített gyümölcsmust (ITJ 88–39–1, 2),

– félkész gyümölcsbor, bortermelési célokra (ITJ 88–393),

– egyéb gyümölcsbor (ITJ 88–39–49),

– mesterségesen szárított dohány (ITJ 89–11),

– magbél (ITJ 894),

– egyéb élelmiszeripari termékekből (ITJ 89–81-ből) a tisztított, koptatott és hámozott burgonya és zöldségfélékből a sárga-, fehérrépa és a hagyma.

(3) A statisztikai besorolási számra való hivatkozással meghatározott termékek vonatkozásában a Központi Statisztikai Hivatal Ipari Termékek Jegyzékének (ITJ) és a Mezőgazdasági és Erdészeti Termékek Jegyzékének (METJ) az 1990. november hó 1. napján érvényes besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni. A besorolási rend ezt követő (időközi) változtatása az adókötelezettséget nem változtatja meg.”

9. § A tv. 19. §-ának (1) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki, továbbá az (5) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) ...Többféle egyéni vállalkozói tevékenység esetén az azokból származó összes bevétel és az annak elérése érdekében felmerült (elismert) összes költség együttes számbavétele alapján kell a jövedelmet megállapítani.”

„(5) E törvény alkalmazásában egyéni vállalkozó a vállalkozási nyereségadó törvény hatálya alá nem tartozó:

a) vállalkozói igazolvánnyal rendelkező magánszemély;

b) a mezőgazdasági kistermelést végző magánszemély [ide értve a 14. § (4) bekezdésében felsorolt személyeket együttesen is] akkor, ha e tevékenységből évi 2 millió forintot meghaladó árbevétele származik;

c) az egyéni vállalkozásról szóló törvény hatálybalépését megelőző jogszabályok alapján kisiparosnak, magánkereskedőnek minősülő magánszemély, valamint a jogi személy részlegét szerződéses rendszerben üzemeltető magánszemély;

d) az egyéni ügyvédi tevékenységet folytató magánszemély;

e) az a magánszemély is, aki az adóhatóságnál tevékenységének megjelölésével egyéni vállalkozóként bejelentkezett, feltéve, hogy az e tevékenységből származó bevétele (jövedelme) egyébként a 11., 12., 14., 25. vagy a 30. § hatálya alá tartozik.”

10. § A tv. 21. §-ának számozása 21. § (1) bekezdésre változik, továbbá a következő (2) bekezdéssel egészül ki:

„(2) A többféle egyéni vállalkozói tevékenységet egyidejűleg gyakorló egyéni vállalkozó – ha a vállalkozási nyereségadó törvény hatálya alá bejelentkezik – valamennyi egyéni vállalkozói tevékenysége utáni adókötelezettségére kizárólag a vállalkozási nyereségadó törvény szabályait alkalmazhatja.”

11. § A tv. 23. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az ingatlan, illetőleg a vagyoni értékű jog forgalmi értékének megállapításakor az illetékekről szóló törvényben foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.”

12. § A tv. 27. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, továbbá d) ponttal egészül ki:

[(1) A magánszemély bevételének egésze jövedelem:]

a) ha azt a kifizető egy szerződés alapján 2000 forintot meg nem haladó összegben, egyébként a 12. vagy a 30. §-ban említett címen fizette ki, továbbá – összeghatártól függetlenül – a földjáradék címén kapott összeg esetén;”

d) a 7. § (2) bekezdése 32. pontjában adómentesként nem említett nyeremények (továbbiakban: adóköteles nyeremények) esetében.”

13. § A tv. 30. §-a a következő (3)–(6) bekezdéssel egészül ki:

„(3) A 3. § e) pontban meghatározott ingyenes értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték elidegenítése, illetőleg a 33. §-ban meghatározott egyéb feltételek bekövetkezte esetén bevételnek a juttatáskori névérték tekintendő, amellyel szemben költség nem számolható el.

(4) A jövedelmet pótló kártérítés, illetőleg a biztosítási jogviszony alapján kapott, jövedelmet helyettesítő felelősségbiztosítási összeg [7. § (2) bekezdés 28., 29. pontja] – figyelemmel a 8. § (4) bekezdésében foglaltakra is – olyan egyéb bevétel, amellyel szemben költség nem számolható el.

(5) A kifizető által

– pénzben nyújtott étkezési hozzájárulás,

– viselt albérleti (szállás) díj,

– átvállalt üdülési költség

címen juttatott bevételből az adómentes részt [7. § (2) bekezdés 20. és 21. pontja, 67. § 5. pontja] meghaladó összeg olyan egyéb bevétel, amellyel szemben költség nem számolható el.

(6) A jogszabályon alapuló, illetőleg egyéb költségtérítés, költségátalány – ide értve a magánszemély bármely címen kapott utazási, gépkocsi használati költségének térítését is – (továbbiakban: költségtérítés) olyan bevétel, amellyel szemben az igazolt és elismert költségek (31/A. §) levonása után fennmaradó rész a jövedelem, (kivéve, ha a magánszemély olyan bevételének megszerzésével kapcsolatban kapja a költségtérítést, amelynek a jövedelmét a bevétel e törvényben meghatározott hányadának alapul vételével határozza meg).”

14. § A tv. a következő 31/A. §-sal egészül ki:

„31/A. § (1) A 30. § (6) bekezdésében említett költségtérítés esetén, ha az jogszabályon alapul, annak összegétől függetlenül:

a) a jogszabályban rögzített feltételek alapján meghatározott mértéken belüli összeg igazolás (bizonylat, útnyilvántartás stb.) nélkül költségként levonható;

b) ha azonban a magánszemély részére az kedvezőbb, a kifizetés jogcíme szerinti költségek – bizonylatok (útnyilvántartás stb.) alapján – a 31. §-ban foglaltak szerint számolhatók el.

(2) A nem jogszabályon alapuló (egyéb) költségtérítés esetén az (1) bekezdés b) pontjában foglaltakat kell alkalmazni.

(3) A tanfolyami hozzájárulás, az oktatási költség megtérítése, a tudományos konferencia, kongresszus részvételi díjának megtérítése esetén az (1) bekezdés b) pontjában foglaltakat kell alkalmazni.

(4) A bedolgozó részére e tevékenységével összefüggésben kifizetett évi költségtérítés esetén az évi munkabér, illetve munkadíj 30 százalékát meg nem haladó összeg az (1) bekezdés a) pontja szerinti elismert költségnek minősül, feltéve, hogy a magánszemély e jogviszonyával összefüggésben más költséget az (1) bekezdés a) pontja szerint nem számol el.

(5) Az (1) bekezdés a) pontja alkalmazásában gépjármű költségátalány esetén a jogszabályban meghatározott mérték csak egy – a magánszemély választása szerinti – kifizetőtől származó költségátalányra vonatkozhat.

(6) Az (1) bekezdés a) pontjában foglaltak alkalmazásának feltétele, hogy a költségtérítésről szóló jogszabály tartalmazza a jogosultság alanyi körét és feltételeit, a költségtérítés és az átalány meghatározásának módját és mértékét.”

15. § A tv. 32. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A magánszemély egy naptári évben megszerzett összes jövedelmét – a takarékbetétből, illetve az értékpapírból, a kisösszegű és egyes más kifizetésekből (27. §), a külföldi munkavállalásból, az egyébként külföldről származó jövedelem, valamint a 3. § e) pontjában említett ingyenes értékpapír formájában szerzett jövedelem kivételével – össze kell vonni (összjövedelem). A vállalkozásból kivont, a törvényben foglalt szabályok szerint korábban már adózott jövedelem ismételt befektetésre újabb adófizetési kötelezettség nélkül felhasználható.”

16. § A tv. 33. §-ának (4) és (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Az ingyenes értékpapír [3. § e) pont] formájában megszerzett vagyoni érték után a magánszemélynek a nyilvántartási kötelezettsége a megszerzéskor, egyebekben az adófizetési kötelezettsége – az (5)–(6) bekezdésben foglalt kivételekkel – akkor keletkezik, amikor a vagyoni értéket elidegeníti, vagy az adóhatóság felhívására 15 napon belül nem igazolja, hogy a vagyoni érték a birtokában van, illetve hogy a joggal rendelkezik, valamint akkor, amikor a szövetkezet (kibocsátó) jogutód nélkül megszűnik.

(5) A (4) bekezdés szerinti szabály alól – a (6) bekezdésben foglaltakra is figyelemmel – kivételt képez az, amikor a szövetkezetből kilépő tagnak, vagy a jogutód nélkül megszűnő szövetkezet tagjának az ingyenes értékpapírja fejében természetben kiadott vagyoni értéket a tag változatlan formában egyéni vállalkozóként saját vállalkozásába befekteti. Kivételt képez továbbá az, ha a magánszemély ingyenes értékpapírja fejében a kibocsátó gazdálkodó szervezetből átalakult jogutód társaságnál vagyoni részesedést (üzletrészt, részvényt stb.) kap mindaddig, amíg a magánszemély az átalakult társaságból e vagyoni részesedését ki nem vonja, vagy a (4) bekezdésben felsorolt feltételek bármelyike be nem következik.”

17. § A tv. 34. §-ának (1), (3) és (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az adóalap megállapításakor az összjövedelemből levonható tételek:

a) a belföldi székhelyű alapítvány céljára fordított összeg (Ptk. 74/A–74/E. §);

b) a közérdekű kötelezettségvállalásra (Ptk. 593–596. §) fordított összeg;

c) a súlyosan fogyatékos magánszemély jövedelméből havi 2000 forint, ha a fogyatékos állapot az adott hónapban legalább egy napig fennáll;

d) a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére az adóévben befizetett (levont) tagdíjnak a havi 300 forintot meg nem haladó része;

e) a Munkavállalói Részvételi Program keretében vásárolt részvény, üzletrész évenkénti törlesztő részletéhez kapcsolódó kamat összege;

f) a magánszemélytől levont (általa befizetett) munkavállalói járulék összege;

g) a magánszemélyt az adóévben terhelő (akkor esedékes) és befizetett helyi adók összege, kivéve azt a helyi adót, amelyet az egyéni vállalkozó [19. § (5) bekezdésének a)–c) pontja] – az 1. számú melléklet III/4. pontja alapján – a költségei között számolhat el.”

„(3) A magánszemély összjövedelméből gyermekenként, illetve a c) pont esetén fogyatékos gyermekenként havi 1000 Ft levonható, ha saját háztartásában gyermeket nevel a gyermek születésének hónapjától a 6. életév betöltésének hónapjáig, vagy legalább

a) három gyermeket, vagy

b) egyedülállóként kettő gyermeket, vagy

c) súlyosan fogyatékos gyermeket nevel.”

„(5) A (3) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott kedvezmény a gyermek születésének hónapjától a 14. életév betöltésének hónapjáig illeti meg a magánszemélyt. Az a) és b) pontok szerinti kedvezmény a 14 évesnél idősebb, de 30. életévét még be nem töltött gyermek után is jár azokra a hónapokra – ideértve a szünidőt is –, amelyekben a gyermek alsó-, közép-, illetve felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytat. A (3) bekezdés c) pontjában megjelölt esetben a kedvezmény a gyermek születésének hónapjától jár. Egy gyermek jogán a kedvezmény csak egyszeresen vehető igénybe.”

18. § A tv. 35. §-ának (1)–(3) és (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az összjövedelemből [32. § (1) bekezdés] és a külföldi munkavállalásból, valamint az egyébként külföldről származó jövedelemből – amennyiben a magánszemély az év utolsó napján még tulajdonosként birtokolja – az összjövedelem (együttes előfordulás esetén is legfeljebb) 30 százalékig terjedő mértékben levonható:

a) a belföldön bejegyzett vállalkozás által kibocsátott részvény, részjegy, vagyonjegy, továbbá kft. üzletrész (törzsbetét), szövetkezeti üzletrész, illetve vagyonrész és törvényben vagy a Kormány rendeletében ilyenként meghatározott egyéb értékpapír megszerzésére az adott évben erre kifizetett összeg;

b) az egyéni vállalkozónál [19. § (5) bekezdés] az (5) bekezdésben meghatározott további külön feltételek mellett, a saját vállalkozása célját szolgáló, állóeszköznek minősülő gép, berendezés, jármű és ültetvénytelepítés adott évben kifizetett beruházási költségének összege;

c) az egyéni vállalkozónak minősülő mezőgazdasági kistermelőnél, ha külterületi termőföldet mezőgazdasági művelés útján történő hasznosítás céljából vásárol, az adott évben erre fordított összeg;

d) az állami tulajdonban lévő, az Állami Vagyonügynökség által szervezett értékesítés keretében értékpapír, illetve – állóeszköznek minősülő – vagyontárgy (ide nem értve a lakástulajdont) vásárlására az adott évben kifizetett összeg, ezen belül az Egzisztencia Alapból, illetőleg az MNB privatizációs hitelből történő vásárlás esetén csak a saját rész vehető figyelembe;

e) a Munkavállalói Részvételi Program keretében vásárolt részvény, üzletrész törlesztésére az adott évben fordított összeg.

(2) Amennyiben a magánszemély az adóbevallásában halasztott adót [44. § (1) bekezdés] tüntet fel, az (1) bekezdésben említett jogcímeken legfeljebb az annak alapját képező jövedelem összegével csökkentett összjövedelemnek az (1) bekezdésben meghatározott hányada vonható le. Ha a magánszemély munkaviszonya megszűnésével összefüggő állami végkielégítésben részesült, annak teljes összege mértékéig vonható le az (1) bekezdés szerinti összeg az összjövedelemből. Ez utóbbi szabály nem alkalmazható akkor, ha a magánszemély az összjövedelmének megállapítása során a 32. § (3) bekezdésének d) pontjában és az (5) bekezdésben meghatározott módszert alkalmazta.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott vagyoni érték megszerzésére fordított, az összjövedelemből levont összeg után a magánszemély adóbevallási, adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége akkor következik be, amikor a vagyoni értéket elidegeníti, vagy az adóhatóság felhívására 15 napon belül nem igazolja, hogy a vagyoni érték a birtokában van, illetve, hogy a joggal rendelkezik, valamint akkor, amikor a társaság (a vállalkozás) jogutód nélkül megszűnik. Az előzőek szerint kell eljárni abban az esetben is, ha a magánszemély a Magyar Köztársaság területét a végleges távozás szándékával elhagyja.”

„(5) Az egyéni vállalkozó a vállalkozási nyereségadó törvény hatálya alá mindaddig nem jelentkezhet át, amíg a (3)–(4) bekezdés szerinti adókötelezettségének nem tett eleget. Az egyéni vállalkozó azon állóeszköz után, amelyre az (1) bekezdés b) és d) pontjában foglaltakat alkalmazza, csak az 1. számú melléklet III/1. pontja szerinti értékcsökkenési leírási szabályok alkalmazásával számolhat el költséget.”

19. § A tv. 37. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az adó mértéke, ha az adó alapja

0–55 000 Ft 0%
55 001–90 000 Ft
az 55 000 Ft-on felüli rész 12%-a
90 001–120 000 Ft
4200 Ft és a 90 000 Ft-on felüli rész 18%-a
120 001–150 000 Ft
9600 Ft és a 120 000 Ft-on felüli rész 30%-a
150 001–300 000 Ft
18 600 Ft és a 150 000 Ft-on felüli rész 32%-a
300 001–500 000 Ft
66 600 Ft és a 300 000 Ft-on felüli rész 40%-a
500 001 forinttól
146 600 Ft és az 500 000 Ft-on felüli rész 50%-a.

(2) A takarékbetét adóköteles kamata, valamint az értékpapírból, a kisösszegű kifizetésből, a földjáradékból, a társasház közös tulajdonban levő helyiségének hasznosításából, a totó-lottó árusításból, az adóköteles nyereményből, valamint a 3. § e) pontjában meghatározott adóköteles vagyoni érték juttatáskori névértéke alapján számított jövedelem után az adó mértéke 20 százalék.”

20. § A tv. 39. § (1) bekezdésének a) pontja, továbbá a (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

a) a lakótelek és lakás vásárlása, építése, bővítése céljából az adott évben a pénzintézetnél a megtakarító nevére elhelyezett és az elhelyezést követően egy éven belül fel nem használt, elkülönítetten kezelt, legfeljebb évi 60 ezer forint összegű megtakarítás 20 százaléka;”

„(2) Az (1) bekezdés a) alpontjában meghatározott megtakarítás összegének felvétele esetén, ha a magánszemély nem igazolja, hogy a megtakarítást saját maga, házastársa, volt házastársa vagy egyeneságbeli rokona – ide értve az örökbefogadott, mostoha és nevelt gyermeket, valamint az örökbefogadó, mostoha és nevelőszülőt is – részére lakás vásárlására, -építésére, bővítésére, illetve lakótelek vásárlására használta fel, valamint – a lakáselőtakarékosságot szolgáló betétkönyv kiállítását, illetve szerződés megkötését követő – egy éven belüli felvétel esetén, az igénybe vett adókedvezményt késedelmi pótlékkal növelt összegben kell a korábban igénybe vevő magánszemélynek visszafizetni. A késedelmi pótlékot azt az évet követő március 20-ától kell számítani, amely évre vonatkozó adóbevallásban (nyilatkozatában) a magánszemély a kedvezményt érvényesítette. Ebben az esetben a megtakarítás kamatának adóját – ha a pénzintézet nem vonta le – a betétet felvevő magánszemélynek kell megfizetnie.

(3) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott biztosítás esetén, amennyiben a biztosítási jogviszonyt a magánszemély a szerződéskötés napjától számított három éven belül megszünteti, akkor az igénybe vett adókedvezményt a (2) bekezdésben meghatározott módon kell visszafizetnie.”

21. § A tv. a következő 39/A. §-sal egészül ki:

„39/A. § (1) A 37. § (1) bekezdése szerint megállapított adóból (adóelőlegből) levonható a naptári év során minden – a 9. § (1) bekezdésében meghatározott munkaviszonyban töltött hónap után havonta – 250 Ft (alkalmazotti adókedvezmény). Az adó egyidejűleg csak egy munkaviszony alapján csökkenthető. Az alkalmazotti adókedvezmény az előzőkkel azonos módon megilleti a magánszemélyt abban az esetben is, ha átképzési támogatásban, munkanélküli segélyben, illetőleg átmeneti munkanélküli járadékban részesül.

(2) Nem illeti meg az alkalmazotti adókedvezmény a magánszemélyt

a) azután a hónap után, amelyben – a gyermek, illetve a munkaképtelen egyedülálló szülő gondozása, ápolása miatt igénybevett fizetés nélküli szabadság kivételével – 10 munkanapnál többet fizetés nélküli szabadságon töltött;

b) a tartósan külföldön foglalkoztatott dolgozó esetében a külszolgálat időtartama alatt belföldön folyósított járandósága után;

c) akkor, ha munkabeosztására tekintettel – az éves munkarendben foglalkoztatottak kivételével – az adott hónapban munkavégzési kötelezettsége nem volt;

d) a c) pont nem alkalmazható, ha a magánszemély munkavégzési kötelezettségének jogszabályban meghatározott jogosultság vagy kötelezettség alapján nem tesz eleget, valamint, ha az éves munkarendben foglalkoztatott személy éves munkavégzési kötelezettségének eleget tett.”

22. § A tv. 40. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A 39. § (1) bekezdésének alkalmazása során a magánszemélynek, lakásépítés, lakásbővítés esetén az építési engedélyt és az összeg felhasználását igazoló számlát, lakás és lakótelek vásárlása esetén a szerződést és annak a földhivatalhoz való benyújtásáról szóló igazolást, valamint – ha a megtakarítást hozzátartozó részére használták fel – a rokonsági fokot igazoló iratot a megtakarítás felvételét követő 90 napon belül kell az adóhatóságnak bemutatnia.”

23. § A tv. 41. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A (3) bekezdésben és a 43. § (2) bekezdésében foglaltak kivételével, nem kell bevallani az adómentes, valamint a takarékbetétből, az értékpapírból, a kisösszegű és egyes más kifizetésekből származó jövedelmet. Az adómentes tételek közül a munkáltatónak a (4) bekezdés szerinti elszámolásban, illetve az adatszolgáltatásban, továbbá a magánszemélynek – ha egyébként adóbevallás adására kötelezett – az adóbevallásában fel kell tüntetnie az étkezési utalvány értékét, illetőleg a pénzben kapott étkezési hozzájárulás összegét, az átvállalt albérleti (szállás) díj összegét, a munkaruha-térítés pénzben megváltott összegét, a pénzben nyújtott szociális segély összegét, az átvállalt üdülési költség összegét. Be kell vallani a kisösszegű kifizetésekből származó jövedelmet és a földjáradékot akkor, ha a magánszemély a kifizetővel írásban közölte, hogy ezt a jövedelmét az összes adóköteles jövedelmével össze kívánja vonni, továbbá az árfolyamnyereséget, ha azt nem kifizető fizette ki, valamint a juttatott ingyenes értékpapír [3. § e) pont] elidegenítéséből (33. §) származó jövedelmet [30. § (3) bekezdése] is.”

24. § A tv. 42. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Ha a magánszemélynek kizárólag egy munkáltatótól, de több jogviszonyból származó összevonás alá eső adóköteles és adóbevallás alá eső jövedelme van, a munkáltatónak ez esetben is a 41. § (4) bekezdése szerint kell eljárnia, feltéve, hogy a magánszemély – a 31/A. §-a (1) bekezdésének a) pontjában említett esetet kivéve – költségeket nem kíván elszámolni. A 41. § (4) bekezdésében foglaltak nem alkalmazhatók abban az esetben, ha magánszemélynek az adóévben mezőgazdasági kistermelésből (14. §), egyéni vállalkozásból (19. §), továbbá ingatlan, ingó vagyontárgy és vagyoni értékű jog átruházásából (22. §) származó jövedelme is keletkezett.”

25. § A tv. 43. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„43. § (1) A takarékbetét adóköteles kamata után járó adót a pénzintézet a magánszemélynek jóváírt, illetve kifizetett kamat alapján állapítja meg és fizeti be. Ha a 7. § (2) bekezdésének 40. pontjában említett ifjúsági takarékbetét és az egyéb lakáscélú takarékbetét adómentes kamata a betétet felvevő magánszemély nyilatkozata alapján adókötelessé válik, a kamat utáni adót a pénzintézet a kifizetéskor állapítja meg és vonja le.

(2) Az értékpapírból (18. § és 26. §), valamint a 3. § e) pontjában meghatározott adóköteles vagyoni érték elidegenítéséből – ideértve a 33. §-ban felsorolt egyéb feltételek bekövetkezését is – származó jövedelem után az adót a kifizető a kifizetés, illetőleg jóváírás napján állapítja meg és vonja le. Ha az e bekezdésben említett jövedelmet nem kifizető fizeti ki, az adót a jövedelmet szerző magánszemély állapítja meg és fizeti be.

(3) Az adóköteles nyeremény kifizetője a 37. § (2) bekezdésében meghatározott adót a magánszemélyek részére kiosztásra kerülő teljes nyereményösszegből egy tételben vonja le és fizeti be.

(4) A kifizető a kisösszegű kifizetésből és a földjáradékból – ha a magánszemély ezt az összjövedelmével nem kívánja összevonni – a társasház (társasüdülő) közös tulajdonában levő közös helyiség hasznosításából, valamint a totó-lottó árusításából származó jövedelem adóját a kifizetéskor állapítja meg, vonja le és fizeti be.”

26. § A tv. 44. §-ának (4) és (5) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép, továbbá a következő (7) bekezdéssel egészül ki:

„(4) A halasztott adót meg kell fizetni, ha az (1) bekezdés b)–c) pontjában meghatározott feltétel nem teljesül, illetve d) pontjában meghatározott feltétel beáll. Ha az (1) bekezdésben említett esetek bármelyikében meghatározott feltétel csak részben szűnik meg, teljesül, illetőleg következik be, akkor az egyes jogcímeken megállapított halasztott adó összegének arányos részét kell megfizetni.

(5) Ha az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott feltétel a 8. §-ban foglaltak szerint nem teljesül, a halasztott adót a 39. § (2) bekezdésében meghatározott módon (késedelmi pótlékkal növelt összegben) kell megfizetni.”

„(7) Amennyiben a magánszemély a Magyar Köztársaság területét a végleges távozás szándékával hagyja el, az e miatt benyújtandó adóbevallásával és adófizetésével egyidejűleg a halasztott adóját is köteles megfizetni.”

27. § A tv. 45. §-ának (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A kifizető (67. § 30. pont) az általa kifizetett összegből, ha az nem tartozik a 43. § hatálya alá, adóelőleget köteles levonni. Nem kell adóelőleget levonni az adómentes jövedelmekből (7. §), a mezőgazdasági kistermelésből (14–16. §) és az ingatlan, ingó vagyontárgy és vagyoni értékű jog átruházásból (22. §) származó jövedelmekből, valamint a tartalékos katonai szolgálatot teljesítő honvéd, határőr és tisztes illetményének kifizetése esetén, továbbá az egyéni vállalkozó részére e minőségben kifizetett összegből. A kizárólag természetben vagy ingó dolog formájában juttatott jövedelemből nem kell adóelőleget levonni, de azt a kifizető a magánszemély részére a következő alkalommal kifizetett összeg adóelőlegének megállapításánál figyelembe veszi.

(3) A munkaviszonyból származó jövedelem után az adóelőleget a 34. § (1) bekezdésének a)–d), f) és g) pontjai szerinti összegek időarányos részének és az alkalmazotti adókedvezménynek (39/A. §) figyelembevételével kell kiszámítani. Amennyiben a magánszemély úgy rendelkezik, hogy a kifizetést a kifizető közvetlenül a 34. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározottak szerint összjövedelmet csökkentő tételnek minősülő célra utalja át, a kifizetőnek ebből az összegből nem kell adóelőleget levonnia.”

28. § A tv. 46. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Adóelőlegként a munkáltatónak (67. § 31. pont) az általa kifizetett, munkaviszonyból származó rendszeres jövedelemből az adott havi jövedelem tizenkétszerese után számított adó egy tizenketted részének az alkalmazotti adókedvezménnyel (39/A. §) csökkentett összeget kell levonnia.”

29. § A tv. 48. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, továbbá a (3) bekezdés a következő rendelkezéssel egészül ki:

„(2) Az (1) bekezdés szerinti adóelőleg számítás során a költségtérítés címén kifizetett összegből a 31/A. § (1) bekezdés a) pontja szerinti mértékig igazoltan elismert összeget, továbbá egyébként a magánszemély nyilatkozata alapján költségként elszámolni kívánt összeget nem kell figyelembe venni.”

„(3) ...A társas vállalkozásból származó jövedelemből – a taggal kötött megállapodás alapján – az adóelőleg a 46. §, illetőleg az 52. § alkalmazásával is levonható.”

30. § A tv. 67. §-a 4., 5., 7., 19. és 33. pontjának helyébe a következő rendelkezések lépnek, a 15. pont a következő rendelkezéssel egészül ki, továbbá a következő 30/a., 36., 37., 38., 39., 40., 41., 42., 43., 44. és 45. pontokkal egészül ki:

„4. A 7. § (2) bekezdésének 4. pontjában említett szociális segély a jogi személy által nyújtott szociális juttatás, amelyet készpénzben és természetben is lehet a szociálisan rászoruló részére adni. Szociálisan rászoruló az, akinek (eltartottainak) létfenntartása oly mértékben veszélyeztetett, hogy azt – vagyoni viszonyára is tekintettel – csak külső segítséggel képes biztosítani. A vállalkozási nyereségadó törvény, továbbá a társulati adóról szóló jogszabály hatálya alá tartozó munkáltató által adható szociális segélynek az a kifizetés minősül, amelyet – a belső szabályzatban meghatározott elvek szerint – a nyugdíjas, a gyermeket nevelő, a megváltozott munkaképességű, a tartósan (egy hónapot meghaladóan) beteg alkalmazottnak (nyugdíjas esetében a volt alkalmazottnak is), illetve temetési, szülési segélyként fizettek ki.”

„5. A 7. § (2) bekezdése 5. pontjában említett ellátásnak minősül a belföldi üdülés költségéből a munkavállalói érdekképviseleti szervezet vagy a munkáltató által viselt összegnek az a része, amely nem haladja meg a költség (önköltség) 50 százalékát. Ezt a meghatározást kell alkalmazni a belföldi csereüdültetésnél, valamint a munkavégzési kötelezettséggel nem járó szövetkezeti tagsági viszonyban álló szövetkezeti tagok esetében is.”

„7. A 7. § (2) bekezdésének 11. pontja alkalmazásában természetbeni juttatás az ellenérték nélkül nyújtott termék (termény), vagy szolgáltatás, továbbá – tekintet nélkül arra, hogy a mértékét 1989. július 1. napja előtt vagy után állapították meg – a háztáji és illetményföld használati joga.”

„19. A 7. § (2) bekezdése 47. pontja szerinti adómentesség a Magyar Köztársaság rendjeleiről, kitüntetéseiről és díjairól szóló törvényben foglaltak szerinti pénzjutalom kifizetéséhez kapcsolódik.”

„15. ...Külföldön történő munkavégzés esetén a jogviszony minősítésére az adott külföldi állam joga az irányadó.”

„30/a. Az adóköteles nyeremény szempontjából kifizetőnek minősül az, aki a nyereménnyel kapcsolatos játék lebonyolítására (szervezésére, rendezésére stb.) engedéllyel rendelkezik.”

„33. Külföldi részvételű gazdasági társaságnak minősül a kizárólag külföldi tulajdonban álló társaság is.”

„36. A 19. § (5) bekezdése a) pontjának alkalmazásában az 1990. évi V. törvényben meghatározott vállalkozói igazolvánnyal rendelkező magánszemély mellett a 113/1989. (XI. 15.) MT rendelet alapján egészségügyi és szociális vállalkozást folytató magánszemélyt is érteni kell.

37. A 39/A. § (1) bekezdésében említett átképzési támogatás az 1/1990. (I. 11.) ÁBMH rendelkezés, a munkanélküli segély a 114/1988. (XII. 31.) MT rendelet, az átmeneti munkanélküli járadék pedig a 7/1990. (I. 29.) MT rendelet alapján folyósított összeg.

38. A 35. § (3) bekezdésében meghatározott adómegállapítási és adófizetési kötelezettség az egyéni vállalkozó esetében legkésőbb annak az évnek az utolsó napján esedékes, amikor az adott állóeszköz a megszerzés évét alapul véve az 1. melléklet III/1. pontjában meghatározott módon nullára amortizálódik.

39. A 8. § (3) bekezdésében, továbbá a 40. § (1) bekezdésében meghatározott bemutatási kötelezettség elmulasztása az adózás rendjéről szóló törvény szerinti bejelentési kötelezettség elmulasztásának minősül és mulasztási bírságot von maga után.

40. Az 1971. évi 10. törvényerejű rendelet 45. §-a alapján kapott leszerelési segély a munkaviszony megszüntetésével összefüggő, jogszabályban meghatározott állami végkielégítésnek minősül és a 32. § (3) bekezdésének d) pontja és (5) bekezdése alapján szabályozott összjövedelem megállapítási rendelkezés hatálya alá esik.

41. A 35. § alkalmazásában a részvény vásárlására fordított és a tárgyévben kifizetett összeg részének tekintendő a tárgyévet megelőző évben (években) a részvényjegyzéskor megfizetett összeg is.

42. A 7. § (2) bekezdésének 21. pontja alkalmazásában albérletnek (szállásnak) minősül a lakásbérlet is.

43. A 27. § (1) bekezdésének d) pontja alkalmazásában adóköteles nyeremény: a lottóból, a totóból, a borítékos sorsjegyből, továbbá a 62/1987. (XII. 7.) PM rendeletben meghatározott sorsjátékból és ajándéksorsolásból származó nyeremény;

44. A 7. § (2) bekezdésének 23. pontja alkalmazásában egyenruha a fegyveres erők és testületek tagjának egyforma, hivatalos öltözete. Egyenruhának minősül továbbá az a ruházat is, amelynek juttatását jogszabály határozza meg.

45. A 34. § (1) bekezdésének f) pontjában említett – összjövedelemből levonható – tétel a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény szerint levont, befizetett munkavállalói járulék.”

31. § A tv. 71. §-a (3) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A 7. § (2) bekezdésének 10. és 11. pontjában hivatkozott, valamint a 30. § (6) bekezdésében megjelölt költségtérítésről, költségátalányról szóló jogszabályként miniszteri rendelet csak a pénzügyminiszterrel egyetértésben adható ki.”

32. § (1) Ez a törvény 1991. január 1. napján lép hatályba; rendelkezéseit – az e §-ban foglalt kivételekkel – az 1991. január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkező adókötelezettségre kell alkalmazni. Egyidejűleg a törvény 4. §-a (4) bekezdésében a 63. § (1) bekezdésre utaló szövegrész, a 7. §-a (2) bekezdésének 42. pontja, a 9. § (2)–(4) bekezdése, a 10. § (1) bekezdésének a) pontja és (2) bekezdése, a 30. § (2) bekezdése, 39. § (1) bekezdésének c) pontja, a 41. § (6) bekezdése, a 44. § (1) bekezdésének a) pontja, az 55. §, az 56. § (3) bekezdése, az 57–65. §-ok valamint a 68. § (3) bekezdése hatályát veszti.

(2) A 7. § (2) bekezdésének 23. pontját, továbbá a 27. § (1) bekezdésének a) pontjában említett földjáradékra vonatkozó rendelkezéseket – az 1989. évi jogosultság alapján szerzett és erre tekintettel még adómentes jövedelem kivételével – valamint a 67. § 7., 40., 41. és 44. pontjában foglaltakat az 1990. évben megszerzett jövedelmekre is alkalmazni kell. A 3. § c), e) és g) pontjában foglaltakat – előfordulás esetén – 1988. január 1-jétől kell alkalmazni.

(3) Ha a magánszemély a 3. § e) pontjában meghatározott vagyoni érték után – az 1991. január 1. előtti rendelkezések alapján – az adót már megfizette, az említett időpontot követően, önrevízió végzésével visszamenőlegesen és pótlékmentesen érvényesítheti az 1991. január 1-jétől kihirdetett rendelkezések szerinti adófizetési kötelezettségét.

(4) Ahol a törvény az adóigazgatási eljárásról szóló jogszabályokra hivatkozik, ott az adózás rendjéről szóló törvényben foglaltak az irányadók.

(5) A törvény mellékletei a következők szerint módosulnak:

a) Az 1. melléklet

1. II/4. pontjának helyébe a következő rendelkezés lép:

„4. a kártérítés, valamint az azt helyettesítő felelősségbiztosítási összeg, továbbá a biztosító szolgáltatása (ide nem értve az alkalmazott részére teljesített szolgáltatást), ha az arra jogosító szerződés alapján járó biztosítási díjat a magánszemély költségként elszámolta;”

2. II/5. pontjának első és második francia bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„– a korábban költségként elszámolt és a megszűnéskor meglevő készletek (anyag, áru stb. leltári értéke) a 2000 forintnál magasabb beszerzési árú fogyóeszközök (ide értve a tartalékalkatrészeket és gyártó eszközöket is) leltári értéke;

– az üzlet, műhely, iroda és egyéb – kizárólag a jövedelemszerző tevékenységhez használt – ingatlan használati vagy bérleti jogáról való lemondás miatt kapott ellenérték, ha a használati vagy bérleti jog megszerzésére fordított kiadást a magánszemély költségei között bármely évben elszámolta;”

3. III/1. pontja a következő rendelkezéssel egészül ki:

„III/1. ...Mezőgazdasági tevékenység végzése esetén az ültetvénytelepítésnél az értékcsökkenési leírás a vállalkozási nyereségadóról szóló módosított 1988. évi IX. törvény 2. számú melléklete „Amortizációs normák jegyzéke” A) fejezet III. pontjában foglaltak szerint érvényesíthető.”

4. III/4. pontjának nyolcadik francia bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„– a szerződéses üzemeltetést folytató magánszemély jogszabály szerinti szerződés (megállapodás) alapján a gazdálkodó szerv részére teljesített befizetése;”

5. III/4. pontja a következő rendelkezéssel egészül ki:

„– A tv. 19. § (5) bekezdésének a)–c) pontjaiban meghatározott egyéni vállalkozó esetében az e tevékenységével összefüggő, az adóévben esedékes és befizetett helyi adó összege.”

6. III/5.a) pontjának utolsó mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„E nyilvántartás hiányában havi 500 kilométer utat lehet a költségek szempontjából vélelmezni, függetlenül az üzemeltetett személygépkocsik és egyéb járművek számától.”

7. III/5.b) pontjának második bekezdéséből az „átalányelszámolásos vagy” szövegrész kimarad, továbbá a III/5.c) pontja hatályát veszti.

8. III/5.e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

e) Az a)–b) pontok hatálya alá nem tartozó nem saját tulajdonú gépjármű esetén a magánszemély útnyilvántartás (menetlevél) alapján a jogszabályban meghatározott norma szerinti üzemanyag költséget, valamint a számlával igazolt fenntartási és javítási kiadást, továbbá az igazolt bérleti díjat számolhatja el költségként.”

9. III/6.e) pontjának az ÁFA törvény 34. §-ának (3) bekezdésére vonatkozó hivatkozása a), c) és d) pontra módosul.

10. III/8.c) pontja hatályát veszti, továbbá a III/9.f) pontjának helyébe a következő rendelkezés lép:

f) a telefon, a telefax, a cb-rádió, a telex készülékének az ára és beszerelési díja, ha a telephely a lakástól műszakilag nem különül el.”

b) A 2. melléklet

1. II/2. pontja (részletező nyilvántartások) a következővel egészül ki:

h) selejtezési, áruromlási nyilvántartás”

2. III/2.g) pont helyébe a következő rendelkezés lép:

„g) Leltár

A december 31-én, valamint a tevékenység megszüntetése esetén a megszüntetés napján meglevő anyagokat, fogyóeszközöket, (ide értve a tartalékalkatrészeket és a gyártóeszközöket is), félkész- és készterméket, árukat leltározni kell.

A leltárban

– a vásárolt anyagokat, a használatba nem vett fogyóeszközöket és az árukat a legutolsó beszerzési számla szerinti, általános forgalmi adót nem tartalmazó beszerzési áron, az előző évieket a nyitó leltári értéken kell szerepeltetni;

– a 2000 forint beszerzési egységárat meghaladó használt fogyóeszközöket, valamint a tartalékalkatrészeket és gyártóeszközöket az általános forgalmi adót nem tartalmazó beszerzési árának 50 százalékos értékén kell szerepeltetni;

– a saját termelésű félkész- és készterméket (az adózó által előállított, felújított, átalakított gépet, szerszámot) előállítási áron – az anyagköltség és a mások által végzett munka igazolt együttes összegében kell szerepeltetni.”

3. III/2. pontja a következő h) ponttal egészül ki:

h) Selejtezési, áruromlási nyilvántartás

Az adózó az 50 ezer forintot meg nem haladó értékek selejtezéséről nyilvántartást vezet. A nyilvántartásnak tartalmaznia kell

– a selejtezés, az áruromlás időpontját,

– az áru, anyag stb. megnevezését,

– a kiselejtezett érték, anyag-, árufajtánkénti mennyiségét, és fogyasztói árát.”

4. IV. pontjának utolsó mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„IV. ...A könyvelő nevét, lakáscímét és a könyvelési időszakot be kell jelenteni az adóhatósághoz.”

5. VI. pont helyébe a következő rendelkezés lép:

„VI. Az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetése

A magánszemély egyéni vállalkozói tevékenységének megszüntetését az adózás rendjéről szóló törvényben foglaltak szerint bejelenti.”