A társadalombiztosítás pénzügyi egyensúlyának biztosítása érdekében az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:
1. § A Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény a következő 42/A. §-sal egészül ki:
„42/A. § (1) A dolgozót a betegsége miatti keresőképtelensége idejére - ide nem értve a társadalombiztosítási szabályok szerinti üzemi baleset és foglalkozási betegség miatti keresőképtelenséget - naptári évenként 10 munkanap betegszabadság illeti meg.
(2) A dolgozó keresőképtelenségét - a keresőképesség orvosi elbírálásáról szóló rendelkezéseknek megfelelően - a kezelőorvos igazolja. Nem kell a keresőképtelenséget igazolni évente egy alkalommal, legfeljebb 3 napig terjedő betegszabadság esetén.
(3) A betegszabadság időtartamára a dolgozó részére átlagkeresetének legalább 75%-a jár.”
2. § A mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény 62. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép.
„(1) A termelőszövetkezetnek azt a tagját, aki egész éven át folyamatosan dolgozik, a munkaviszonyban álló dolgozókéval azonos mértékű fizetett szabadság - ideértve a betegszabadságot is - illeti meg. A fizetett szabadság idejére a tag részére átlagrészesedés, a betegszabadság idejére annak legalább 75%-a jár.”
3. § A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) 19. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki és jelenlegi (2) és (3) bekezdésének számozása (3) és (4) bekezdésre változik:
„Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően, ha a biztosítottnak külön törvény rendelkezése szerint betegszabadság jár, a T. 18. § a) pontjában említett keresőképtelenség esetében táppénzre legkorábban a betegszabadságra való jogosultság lejártát követő naptól jogosult.”
4. § A T. 80. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki és jelenlegi (5) bekezdése (6) bekezdésre változik:
„(5) A baleseti táppénzre való jogosultság megállapításánál a 19. § (2) bekezdését nem kell alkalmazni.
5. § Ez a törvény 1992. január 1-jén lép hatályba, rendelkezéseit első ízben az 1991. december 31-ét követően kezdődő keresőképtelenség esetén kell alkalmazni.
