1. § E törvény hatálya – ha törvény eltérően nem rendelkezik – az állami és helyi önkormányzati költségvetési szerveknél (a továbbiakban: munkáltató) foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyára terjed ki.
2. § (1) A közalkalmazotti jogviszonnyal összefüggő kérdéseket törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet, továbbá kollektív szerződés és közalkalmazotti szabályzat rendezi.
(2) A kollektív szerződés és a közalkalmazotti szabályzat nem lehet jogszabállyal ellentétes. Az a rendelkezés, amely e tilalomba ütközik semmis.
(3) A közalkalmazotti jogviszonyra a Munka Törvénykönyve szabályait az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(4) Amennyiben e törvény közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabályt említ, ezen az (1)–(3) bekezdésben foglaltakat kell érteni.
3. § A Munka Törvénykönyve Bevezető rendelkezései közül (Első rész) a közalkalmazotti jogviszony tekintetében a 3. § (4) bekezdése és 13. §-a nem alkalmazható.
4. § (1) A munkaügyi kapcsolatokat és a közalkalmazotti jogviszonyt érintő
a) országos jelentőségű kérdésekben a Kormány az országos önkormányzati érdekszövetségek bevonásával a Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsában az érintett országos szakszervezetekkel,
b) ágazati jelentőségű kérdésekben az ágazati miniszter (a továbbiakban: miniszter) az önkormányzati érdekszövetségek bevonásával az érintett megfelelő szintű szakszervezetekkel,
c) területi és települési jelentőségű kérdésekben az önkormányzat az érintett megfelelő szintű szakszervezetekkel egyeztet.
(2) A Kormány az önkormányzati érdekszövetségek bevonásával az érintett szakszervezetekkel véleményezteti
a) a napi munkaidő leghosszabb mértékére, valamint
b) a közalkalmazotti illetményelőmeneteli rendszer minimál illetményének (A1 fokozat) összegére vonatkozó javaslatát.
(3) A miniszter az önkormányzati érdekszövetségek bevonásával az érintett megfelelő szintű szakszervezetekkel véleményezteti a közalkalmazottak nagyobb csoportját érintő döntés tervezetét.
(4) A Kormány, illetve a miniszter
a) a Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsában létrejött megállapodást – a Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsának javaslatára –, illetve
b) az érintett, megfelelő szintű ágazati szakszervezetekkel kötött megállapodást jogszabályban kihirdeti.
(5) Az önkormányzat döntése előtt az érintett, megfelelő szintű szakszervezetekkel véleményezteti
a) a közalkalmazotti illetményelőmeneteli rendszer pénzügyi fedezetéül szolgáló költségvetés, valamint
b) a közalkalmazottak nagyobb csoportját érintő intézkedés tervezetét.
(6) Az (5) bekezdésben foglalt tervezeteket, az arról történő döntés előtt legalább tizenöt nappal meg kell küldeni a véleményezésre jogosult szakszervezeteknek.
5. § (1) A 4. §-ban meghatározott jogosítványokat az a szakszervezet gyakorolja, amely az adott körben reprezentatív.
(2) A 4. §-ban foglalt jogok gyakorlása szempontjából reprezentatívnak országosan vagy az ágazatban, illetve önkormányzat területén azt a szakszervezetet kell tekinteni, amelynek jelöltjei az adott körben a közalkalmazotti tanács választásokon az érvényes szavazatok tíz százalékát megszerezték.
(3) Amennyiben az érintett szakszervezetek között a reprezentativitás kérdésében vita merül fel, erről az érdekelt fél kérelmére soron kívül, nemperes eljárásban bíróság dönt.
6. § (1) A munkáltatót fenntartó szerv a választási bizottság által készített jelentés [15. § (2) bekezdése] alapján – a 15. § (1) bekezdés szerint meghatározott szabályoknak megfelelően – szavazatösszesítést készít és ezt megküldi az érintett miniszternek.
(2) Az 5. § (2) bekezdése szerinti reprezentativitást a 89. § (3) bekezdésében meghatározott időponttól számított minden harmadik naptári év január 31-én kell megállapítani a megelőző három naptári évben tartott utolsó közalkalmazotti tanács választás eredménye alapján.
7. § A Munka Törvénykönyvének az országos érdekegyeztetésről szóló rendelkezései (Második rész I. fejezet) a közalkalmazotti jogviszony tekintetében nem alkalmazhatók.
8. § A szakszervezet az e törvényben foglalt szabályok szerint jogosult kollektív szerződést kötni.
9. § (1) A munkáltatónál azt a szakszervezetet kell reprezentatívnak tekinteni,
a) amelynek jelöltjei a közalkalmazotti tanács (14. §) választáson a leadott érvényes szavazatok legalább tíz százalékát megszerzik, vagy
b) amely munkahelyi szervének az azonos foglalkozási csoporthoz (szakmához) tartozó közalkalmazottaknak legalább kétharmada tagja.
(2) Ha a közalkalmazotti tanácsi választáson valamely jelöltet több szakszervezet támogat, a jelöltre leadott szavazatok az egyes szakszervezetek között – eltérő megállapodás hiányában – egyenlő arányban oszlanak meg.
10. § A közvetlen felsőbb szakszervezeti szervet előzetesen értesíteni kell a választott szakszervezeti tisztséget betöltő közalkalmazott elleni fegyelmi eljárás megindításáról.
11. § A közalkalmazotti jogviszony tekintetében a Munka Törvénykönyvének a szakszervezetekről szóló rendelkezései (Második rész, II. fejezet) közül a 20. § és a 29. § (2) bekezdése nem alkalmazható.
12. § (1) Kollektív szerződést a munkáltató és a szakszervezet köthet.
(2) Kollektív szerződés kötésére az a szakszervezet jogosult, amely érdekképviseleti tevékenységében a kollektív szerződést kötő másik féllel szemben független.
(3) A munkáltatónál egy kollektív szerződés köthető.
(4) Amennyiben a kollektív szerződést több szakszervezet együttesen kötötte, a felmondás jogát – eltérő megállapodás hiányában – bármelyik szakszervezet gyakorolhatja.
13. § A közalkalmazotti jogviszony tekintetében a Munka Törvénykönyvének a kollektív szerződésről szóló rendelkezései közül (Második rész, III. fejezet) a 31–32. §, a 33. § (6)–(7) bekezdése, a 34–35. §, a 36. § (1)–(3) bekezdése, a 37. § (3) bekezdése, a 39. § (3)–(4) bekezdése, valamint a 41. § nem alkalmazható.
14. § (1) A részvételi jogokat a munkáltatóval közalkalmazotti jogviszonyban álló közalkalmazottak közössége nevében az általuk közvetlenül választott közalkalmazotti tanács, illetve közalkalmazotti képviselő gyakorolja.
(2) Közalkalmazotti tanácsot kell választani minden olyan munkáltatónál, ahol a közalkalmazottak létszáma a tizenöt főt eléri. A tizenöt főnél kevesebb közalkalmazottat foglalkoztató munkáltatónál közalkalmazotti képviselőt kell választani.
(3) A közalkalmazotti képviselőre a közalkalmazotti tanácsra, illetve a közalkalmazotti tanács tagjára vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
15. § (1) A Kormány az érintett országos szakszervezetek véleményének meghallgatásával meghatározza a közalkalmazotti tanácsválasztás szavazólapjának tartalmát, és a reprezentativitás érdekében a területi, ágazati és országos szavazatösszesítés rendjét.
(2) A választási bizottság az (1) bekezdésben foglaltak alapján jelentést készít, amelyet a közalkalmazotti tanács választás eredményének megállapításától számított nyolc napon belül a munkáltató fenntartójának megküld.
16. § (1) A közalkalmazotti tanácsot egyetértési jog illeti meg a kollektív szerződésben meghatározott jóléti célú pénzeszközök felhasználása, illetve az ilyen jellegű intézmények és ingatlanok hasznosítása tekintetében.
(2) A munkáltató döntése előtt a közalkalmazotti tanáccsal véleményezteti:
a) a munkáltató gazdálkodásából származó bevétel felhasználásának tervezetét,
b) a munkáltató belső szabályzatának tervezetét,
c) a közalkalmazottak nagyobb csoportját érintő munkáltatói intézkedés tervezetét,
d) a korengedményes nyugdíjazásra és a megváltozott munkaképességű közalkalmazottak rehabilitációjára vonatkozó elképzeléseket,
e) a közalkalmazottak képzésével összefüggő terveket, valamint
f) a munkáltató munkarendjének kialakítását és az éves szabadságolási tervet.
(3) A miniszter a munkaügyi miniszterrel egyetértésben a közalkalmazottak közössége, vagy meghatározott csoportja részére az (1)–(2) bekezdésben foglaltakon túl további részvételi jogokat is megállapíthat.
17. § (1) A közalkalmazotti tanács e törvényben meghatározott jogai körében a munkáltatóval együttesen megalkotja a közalkalmazotti szabályzatot.
(2) A közalkalmazotti tanács és a munkáltató kapcsolatrendszerét érintő egyes kérdések a közalkalmazotti szabályzatban állapíthatók meg.
(3) A közalkalmazotti szabályzat – a 18. § (1) bekezdése kivételével – kollektív szerződésre tartozó kérdéseket nem szabályozhat.
(4) A közalkalmazotti szabályzatra a Munka Törvénykönyve 38. § (1)–(3) bekezdését, 39. § (1)–(2) bekezdését, valamint a 40. § (1) bekezdésének első mondatát megfelelően alkalmazni kell.
18. § (1) Ha a munkáltatónál a kollektív szerződés megkötésére jogosult szakszervezet a 12. §-ban foglaltak szerint nincs, a kollektív szerződésben szabályozható kérdéseket a közalkalmazotti szabályzat rendezi.
(2) Az (1) bekezdés alapján kötött közalkalmazotti szabályzatot az a szakszervezet is felmondhatja, amely az újabb közalkalmazotti tanács választáson, vagy taglétszámának növekedése alapján a 12. § szerint kollektívszerződés-kötésre vált jogosulttá.
19. § A közalkalmazotti jogviszony tekintetében a Munka Törvénykönyvének a munkavállalók részvételi jogáról szóló rendelkezései közül (Második rész, IV. fejezet) a 42. §, a 43. § (1)–(3) bekezdés, valamint (6) bekezdése, a 44. §, az 50. § (1) bekezdése, az 57. § (2) bekezdése és a 65. § nem alkalmazható.
20. § (1) A közalkalmazotti jogviszony alanyai a munkáltató és a közalkalmazott.
(2) A miniszter meghatározhatja azt a munkakört, ahol csak magyar állampolgárral, büntetlen előéletű, valamint a tizennyolcadik életévét betöltött személlyel létesíthető közalkalmazotti jogviszony.
21. § (1) A közalkalmazotti jogviszony határozatlan időre történő kinevezéssel és annak elfogadásával jön létre. A kinevezést és annak elfogadását írásba kell foglalni.
(2) Közalkalmazotti jogviszony helyettesítés céljából vagy meghatározott munka elvégzésére, illetve feladat ellátására határozott időre történő kinevezéssel is létesíthető. A Munka Törvénykönyve 79. §-ának (2) bekezdésében foglalt korlátozás alól a miniszter eltérést engedélyezhet.
(3) A kinevezési okmánynak tartalmaznia kell a közalkalmazott besorolásának alapjául szolgáló fizetési osztályt és fokozatot, illetményét, továbbá munkakörét és a munkavégzés helyét. A kinevezési okmányban más, a közalkalmazotti jogviszonyt érintő kérdés is meghatározható.
22. § (1) A miniszter meghatározhatja azt a munkakört, ahol gyakornoki idő kikötése és gyakornoki vizsga letétele kötelező, továbbá megállapíthatja a gyakornoki vizsga feltételeit. A gyakornoki idő tartamát és a gyakornoki vizsga letételét a kinevezéskor kell előírni.
(2) Abban a munkakörben, ahol gyakornoki idő kikötése és gyakornoki vizsga letétele kötelező, próbaidőt kikötni nem lehet.
(3) A gyakornoki idő három évig terjedhet. Ebbe nem számít be:
a) a sor- és tartalékos katonai, valamint a polgári szolgálat,
b) a harminc napot meghaladó keresőképtelenséggel járó betegség,
c) a harminc napot meghaladó fizetés nélküli szabadság, valamint
d) a szabadságvesztés, a szigorított javítónevelő munka és a javítónevelő munka
időtartama.
23. § (1) A közalkalmazott magasabb vezető, illetve vezető beosztás ellátásával bízható meg.
(2) A magasabb vezető, valamint a vezető beosztások körét a Kormány, illetve a miniszter határozza meg.
(3) A magasabb vezető, valamint a vezető beosztással történő megbízás feltételeit a Kormány, illetve a miniszter állapítja meg. A magasabb vezető beosztás ellátására pályázatot kell kiírni.
(4) A magasabb vezető, valamint a vezető beosztás ellátásával történő megbízás határozatlan időre szól. A Kormány, illetve a miniszter határozott időre szóló vezetői megbízást is előírhat.
(5) A határozott időre szóló megbízásnak a határozott idő letelte előtti visszavonását indokolni kell. Az indokolásból a visszavonás okának világosan ki kell tűnnie, és a munkáltatónak kell bizonyítani, hogy a visszavonás indoka való és okszerű.
(6) A határozott idő letelte, illetve a megbízás visszavonása után a közalkalmazottat eredeti, ha ez nem lehetséges, végzettségének, illetve képesítésének megfelelő munkakörben kell tovább foglalkoztatni.
24. § A közalkalmazotti jogviszony tekintetében a Munka Törvénykönyvének a munkaviszony alanyairól, a munkaviszony létesítéséről és a munkaszerződés módosításáról szóló rendelkezései közül (harmadik rész, I–III. fejezet) a 71. §, a 76. §, valamint a 79. § (1) és (4) bekezdése, valamint a vezető állású munkavállalókra vonatkozó rendelkezések (Harmadik rész, X. fejezet) 188–193. §-a nem alkalmazható.
25. § (1) A közalkalmazotti jogviszony megszűnik:
a) a kinevezésben foglalt határozott idő lejártával;
b) a közalkalmazott halálával, valamint
c) a munkáltató jogutód nélküli megszűnésével.
(2) A közalkalmazotti jogviszony megszüntethető:
a) közös megegyezéssel;
b) áthelyezéssel az e törvény hatálya alá tartozó munkáltatók között;
c) lemondással;
d) rendkívüli lemondással;
e) felmentéssel;
f) azonnali hatállyal a próbaidő alatt, valamint
g) elbocsátással.
26. § (1) Az áthelyezésben a két munkáltatónak egymással és a közalkalmazottal kölcsönösen meg kell állapodnia.
(2) Az áthelyezés során meg kell állapodni a közalkalmazott új munkakörében, munkahelyében, illetményében és az áthelyezés időpontjában.
(3) Az áthelyezett közalkalmazottnak az áthelyezést megelőző közalkalmazotti jogviszonyát úgy kell tekinteni, mintha az új munkáltatójánál töltötte volna el.
27. § (1) A határozott idejű közalkalmazotti jogviszony lemondással nem szüntethető meg.
(2) A határozott idejű közalkalmazotti jogviszony a 30. § (1) bekezdés a), b) és d) pontja alapján akkor szüntethető meg, ha a munkáltató a határozott időből még hátralévő időre jutó átlagkeresetét a közalkalmazottnak előre megfizeti.
28. § (1) A közalkalmazott a határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszonyt lemondással bármikor megszüntetheti.
(2) Lemondás esetén a lemondási idő két hónap. Ezen időtartam egy részére, vagy annak egészére a munkáltató mentesítheti a közalkalmazottat a munkavégzés alól.
29. § (1) Rendkívüli lemondással a közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonyát akkor szüntetheti meg, ha a munkáltató
a) a közalkalmazotti jogviszonyból eredő lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy
b) olyan magatartást tanúsít, amely a közalkalmazotti jogviszony fenntartását lehetetlenné teszi.
(2) A rendkívüli lemondás jogát az annak alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított három munkanapon belül, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétől számított hat hónapon belül, kollektív szerződés rendelkezése esetén egy éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntetőeljárás megindítására nyitva álló elévülési idő alatt lehet gyakorolni.
(3) Rendkívüli lemondás esetén a munkáltató a közalkalmazott részére annyi időre járó átlagkeresetét köteles kifizetni, amennyi felmentése esetén járna, továbbá a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének időpontját a közalkalmazottra irányadó felmentési idő figyelembevételével kell meghatározni. A közalkalmazott követelheti felmerült kárának megtérítését is.
(4) Rendkívüli lemondás esetén – e törvényben előírt kivételektől eltekintve – a lemondás szabályai nem alkalmazhatók.
30. § (1) A munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyt – a (3)–(4) bekezdésben foglalt korlátozással – felmentéssel akkor szüntetheti meg, ha
a) megszűnt a munkáltatónak az a tevékenysége, amelyben a közalkalmazottat foglalkoztatták;
b) az Országgyűlés, a Kormány, a miniszter vagy az önkormányzati képviselőtestület munkáltatót érintő döntése következtében a közalkalmazott további foglalkoztatására nincs lehetőség;
c) a közalkalmazott munkaköri feladatainak ellátására tartósan alkalmatlanná vált vagy munkáját nem végzi megfelelően, továbbá
d) a közalkalmazott nyugellátásra szerzett jogosultságot.
(2) A munkáltató a felmentést köteles megindokolni. Az indokolásból a felmentés okának világosan ki kell tűnnie és a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a felmentés indoka való és okszerű.
(3) A közalkalmazott az (1) bekezdés a), b) pontja alapján akkor menthető fel, ha a munkáltatónál vagy az irányítása, felügyelete alatt álló szervezetben nincs a képzettségének megfelelő más munkakör, illetve, ha az ilyen munkakörbe történő áthelyezéséhez a közalkalmazott nem járult hozzá.
(4) Ha az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott alkalmatlanság egészségügyi ok következménye, a közalkalmazott akkor menthető fel, ha a munkáltatónál nincs az egészségi állapotának megfelelő munkakör vagy, ha az ilyen munkakörbe történő áthelyezéséhez a közalkalmazott nem járult hozzá.
(5) Ha az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott alkalmatlanság a közalkalmazott munkavégzésével vagy magatartásával függ össze, a felmentés előtt lehetőséget kell adni számára a vele szemben felhozott kifogások elleni védekezésre, kivéve, ha az eset összes körülményeiből következően ez a munkáltatótól nem várható el.
31. § A közalkalmazotti jogviszonyt a munkáltató felmentéssel nem szüntetheti meg az alábbiakban meghatározott időtartam és az azt követő harminc nap alatt:
a) a külföldön nemzetközi szervezetnél, vagy államközi egyezmény végrehajtásaként idegen állami, illetőleg egyéb intézménynél munkára kötött megállapodás alapján külföldön végzett munka;
b) a tartósan külföldi szolgálatot teljesítő személy külföldre utazására tekintettel fizetés nélküli szabadságban részesült házastársánál a fizetés nélküli szabadság;
c) az ösztöndíjjal külföldi tanulmányútra kiküldött a tanulmányút és az esetleges előzetes tanfolyam, valamint
d) a munkáltató által vagy hozzájárulásával más szervek által iskolai vagy iskolarendszeren kívüli képzésre küldés miatt a munkavégzés alóli felmentés
ideje.
32. § (1) A közalkalmazotti jogviszony csak különösen indokolt esetben szüntethető meg felmentéssel
a) ha a közalkalmazott házastársa (élettársa) nem rendelkezik önálló, legalább az országosan kötelező legkisebb munkabérnek megfelelő jövedelemmel és legalább három eltartott gyermeke van;
b) ha a közalkalmazott egyedülálló, eltartott gyermeke tizennyolc éves koráig, valamint
c) ha a közalkalmazott házastársa sorkatonai, illetve polgári szolgálatot teljesít.
(2) Ha a munkáltatónál van olyan munkakör, amelynek ellátására az (1) bekezdésben említett közalkalmazott alkalmas, a közalkalmazotti jogviszonyt mindaddig nem lehet felmentéssel megszüntetni, amíg a közalkalmazott ilyen munkahelyre áthelyezhető, feltéve, hogy ezt elvállalja. Nem terheli ez a kötelezettség a munkáltatót, ha a felmentés indoka – az egészségügyi alkalmatlanság esetét kivéve – a 30. § (1) bekezdésének c) pontján alapul.
33. § (1) Felmentés esetén a felmentési idő legalább két hónap, az egy évet viszont nem haladhatja meg. Ha hosszabb felmentési időt a kollektív szerződés sem ír elő és hosszabb felmentési időben a felek sem állapodnak meg, a felmentési idő a közalkalmazotti jogviszonyban töltött
a) öt év után egy hónappal;
b) tíz év után két hónappal;
c) tizenöt év után három hónappal;
d) húsz év után négy hónappal;
e) huszonöt év után öt hónappal;
f) harminc év után hat hónappal
meghosszabbodik.
(2) A munkáltató legalább a felmentési idő felére köteles a közalkalmazottat mentesíteni a munkavégzés alól. A munkavégzés alól a közalkalmazottat – a mentesítési idő legalább felének megfelelő időtartamban a kívánságának megfelelő időben és részletekben kell felmenteni.
(3) Határozott idejű közalkalmazotti jogviszony esetén a felmentési idő nem terjedhet túl azon az időponton, amikor a közalkalmazotti jogviszony a kinevezés értelmében felmentés nélkül is megszűnt volna.
34. § (1) Ha a bíróság megállapítja, hogy a munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyt jogellenesen szüntette meg, a közalkalmazottat eredeti munkakörében tovább kell foglalkoztatni, valamint meg kell téríteni elmaradt illetményét és egyéb járandóságait, továbbá felmerült kárát. Nem kell megtéríteni az illetménynek és a kárnak azt a részét, ami máshonnan megtérült.
(2) Amennyiben a közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonyának fenntartását nem kívánja, ezt úgy kell tekinteni, mintha közalkalmazotti jogviszonya a bírósági ítélet jogerőre emelkedésének napjával közös megegyezéssel szűnt volna meg.
(3) Ha a felmentés azért jogellenes, mert a munkáltató az előírtnál rövidebb felmentési időt állapított meg, ez a felmentést nem teszi érvénytelenné, de ilyen esetben a közalkalmazotti jogviszony a szabályos felmentési idő utolsó napjáig tart.
35. § Amennyiben a közalkalmazotti jogviszonyt a közalkalmazott valamely közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabály rendelkezéseinek megszegésével szünteti meg, azt úgy kell elbírálni, mintha közalkalmazotti jogviszonya elbocsátás folytán szűnt volna meg.
36. § (1) A munkáltató a közalkalmazotti jogviszony megszűnésekor a közalkalmazott részére közalkalmazotti igazolást ad.
(2) A közalkalmazotti igazolásnak – a Munka Törvénykönyve 98. § (2)–(3) bekezdésében foglaltakon túlmenően – tartalmaznia kell
a) a közalkalmazott munkakörét, továbbá
b) a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének módját és – ha e törvény indokolási kötelezettséget ír elő – a megszüntetés okát. Ez utóbbiakat a közalkalmazott kérésére a közalkalmazotti igazolásból mellőzni kell.
37. § (1) Végkielégítés illeti meg a közalkalmazottat, ha közalkalmazotti jogviszonya
a) felmentés;
b) rendkívüli lemondás, vagy
c) a munkáltató jogutód nélküli megszűnése következtében szűnik meg.
(2) Nem jogosult végkielégítésre a közalkalmazott, ha felmentésére – az egészségügyi okot kivéve – tartós alkalmatlansága vagy nem megfelelő munkavégzése miatt került sor. Nem jár továbbá végkielégítés a közalkalmazottnak, ha nyugellátásra szerzett jogosultságot, vagy korengedményes nyugdíjat állapítottak meg részére, valamint a további munkaviszony megszűnésekor.
(3) A végkielégítésre való jogosultság feltétele, hogy a közalkalmazott az (5) bekezdésben meghatározott időtartamú közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezzen. A közalkalmazott végkielégítésre való jogosultságának megállapításánál – az áthelyezést kivéve – nem lehet beszámítani a korábbi közalkalmazotti jogviszonyban töltött időt. A végkielégítésre való jogosultság szempontjából emellett figyelmen kívül kell hagyni a 22. § (3) bekezdés c) és d) pontjában meghatározott időtartamot is, kivéve a közeli hozzátartozó, valamint a tíz éven aluli gyermek gondozása, ápolása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság időtartamát.
(4) A végkielégítés jogosultságának megállapításánál azt az időtartamot is figyelembe kell venni, amelyet a jogutódlás folytán e törvény hatálya alá kerülő munkáltatónál foglalkoztatott közalkalmazott a jogelőd munkáltatónál munkaviszonyban töltött el.
(5) A közalkalmazott végkielégítésének mértéke, ha a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő
a) az egy évet meghaladja: egyhavi;
b) legalább három év esetén: háromhavi;
c) legalább öt év esetén: négyhavi;
d) legalább tíz év esetén: öthavi;
e) legalább tizenöt év esetén: hathavi;
f) legalább húsz év esetén: nyolchavi
átlagkeresetének megfelelő összeg.
(6) A végkielégítés (5) bekezdésben meghatározott mértéke négyhavi átlagkereset összegével emelkedik, ha a közalkalmazott az öregségi nyugdíjra jogosító életkor betöltését megelőző öt évben válik végkielégítésre jogosulttá.
(7) A végkielégítés mértéke az (5)–(6) bekezdésben foglaltak kétszeresének megfelelő összeg, ha a közalkalmazotti jogviszony rendkívüli lemondás folytán szűnt meg.
38. § A közalkalmazotti jogviszony tekintetében a Munka Törvénykönyvének a munkaviszony megszűnéséről és megszüntetéséről szóló rendelkezései közül (Harmadik rész, IV. fejezet) a 86. §, a 87. § (1) bekezdése, a 88. §, a 89. §, a 92. §, a 93. § (1)–(2) bekezdése, a 95. §, a 96. §, a 98. § (1) bekezdése, a 99–101. § nem alkalmazható.
39. § (1) A munkáltató elősegíti a közalkalmazott munkakörével összefüggő képzésben, illetve továbbképzésben való részvételét.
(2) A közalkalmazott munkaköri feladatait a közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabályoknak, szakmai szokásoknak, valamint a munkáltató utasításainak megfelelően, a közérdek kizárólagos figyelembevételével látja el. Munkahelyén kívül is köteles a közalkalmazotti jogviszonyhoz, munkaköréhez és beosztásához méltó magatartást tanúsítani.
(3) A munkáltató a közalkalmazottnak tartósan magas színvonalú munkavégzése vagy kiemelkedő munkateljesítménye esetén
a) Kiemelt és Felső közalkalmazotti osztályban főtanácsosi, illetve tanácsosi;
b) Közép és Alsó közalkalmazotti osztályban főmunkatársi, illetve munkatársi címet adományozhat.
(4) A miniszter az (1) bekezdésben foglaltakon kívül egyéb címeket is alapíthat és megállapíthatja az adományozás feltételeit.
40. § (1) A közalkalmazottak minősítésének rendjét a miniszter állapítja meg.
(2) A közalkalmazott kérésére, közalkalmazotti jogviszonyának megszűnése esetén, a munkáltató köteles minősítést készíteni, amennyiben a közalkalmazotti jogviszony legalább egy évig fennállt.
(3) A minősítést a közalkalmazott közvetlen felettese javaslatának meghallgatása után a munkáltatói jogkör gyakorlója készíti el.
(4) A minősítés a közalkalmazott személyi adatain túl csak a munkakör betöltésével kapcsolatos tényeket és a ténymegállapításokon alapuló értékelést tartalmazhat.
(5) A közalkalmazottal minősítését annak elkészülte után haladéktalanul ismertetni kell. A megismerés tényét a közalkalmazott a minősítésen aláírásával igazolja, továbbá feltüntetheti esetleges észrevételeit is.
(6) A minősítés egy példányát annak ismertetésekor a közalkalmazottnak át kell adni.
41. § (1) A közalkalmazott nem létesíthet munkavégzésre irányuló további jogviszonyt, ha az a közalkalmazotti jogviszony alapján betöltött munkakörével összeférhetetlen.
(2) Az összeférhetetlenség egyes eseteit a közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabály állapítja meg.
(3) A munkáltató az összeférhetetlenségről való tudomásszerzés után haladéktalanul köteles nyolcnapos határidő kitűzésével írásban felszólítani a közalkalmazottat az összeférhetetlenség okának megszüntetésére.
42. § A munkáltató a vele közalkalmazotti jogviszonyban álló közalkalmazottal munkaköri feladatai ellátására munkavégzésre irányuló további jogviszonyt nem létesíthet.
43. § (1) Amennyiben a közalkalmazott munkaideje a közalkalmazotti jogviszonyban és a munkavégzésre irányuló további jogviszonyban – részben vagy egészben – azonos időtartamra esik, a munkavégzésre irányuló további jogviszony csak a munkáltató előzetes írásbeli hozzájárulásával létesíthető.
(2) A hozzájárulás megtagadásával szemben munkaügyi jogvita nem kezdeményezhető.
44. § (1) A közalkalmazott munkaidejét nem érintő munkavégzésre irányuló további jogviszony létesítését a közalkalmazott köteles a munkáltatónak előzetesen bejelenteni, amely összeférhetetlenség esetén a további jogviszony létesítését megtiltja.
(2) A munkáltatónak a munkavégzésre irányuló további jogviszony létesítését megtiltó intézkedése ellen munkaügyi jogvita kezdeményezhető.
45. § (1) Fegyelmi vétséget követ el a közalkalmazott, ha a közalkalmazotti jogviszonyból eredő lényeges kötelezettségét vétkesen megszegi.
(2) A fegyelmi vétséget elkövető közalkalmazottal szemben kiszabható fegyelmi büntetések:
a) megrovás;
b) az előmeneteli rendszerben történő várakozási idő legfeljebb egy évvel történő meghosszabbítása;
c) a jogszabály alapján adományozott címtől való megfosztás;
d) magasabb vezető, illetve vezető beosztás fegyelmi hatályú visszavonása, valamint
e) elbocsátás.
(3) A (2) bekezdés b)–d) pontjában foglalt büntetések közül egymás mellett több is kiszabható.
(4) A (2) bekezdés b)–c) pontjában foglalt büntetés végrehajtását legfeljebb egyévi próbaidőre fel lehet függeszteni. Ha a felfüggesztés ideje alatt a közalkalmazott nem követett el olyan fegyelmi vétséget, melyért jogerős fegyelmi büntetést szabtak ki, úgy kell tekinteni, mintha a fegyelmi büntetésben nem részesült volna. Ha viszont ez idő alatt elkövetett cselekmény miatt újabb jogerős büntetést szabtak ki, a felfüggesztett büntetést is végre kell hajtani.
(5) Az elbocsátás büntetés jogerőre emelkedésétől számított egy évig a közalkalmazott az e törvény hatálya alá tartozó munkáltatónál nem alkalmazható magasabb vezető, illetve vezető beosztásban.
46. § (1) Szándékosan, illetve súlyos gondatlansággal elkövetett fegyelmi vétség alapos gyanúja esetén az eljárás megindítása kötelező. A fegyelmi eljárás megindítása a munkáltatói jogkör gyakorlójának feladata.
(2) Az (1) bekezdésen túlmenően kötelező a fegyelmi eljárás megindítása, amennyiben annak lefolytatását a közalkalmazott maga ellen kéri.
(3) Nem lehet fegyelmi eljárást indítani, ha a vétség elkövetésétől számított egy év, illetve a munkáltatói jogkör gyakorlójának a vétség elkövetésének alapos gyanújáról való tudomásszerzésétől számított egy hónap eltelt. Ha a kötelezettségszegés miatt büntető vagy szabálysértési eljárás indult, és az nem végződött felmentéssel (az indítvány elutasításával), az egy hónapos határidő a jogerős határozat munkáltatóval történt közlésétől, az egyéves határidő pedig az eljárás jogerős befejezésétől számít. Külföldön elkövetett kötelezettségszegés esetében ezen határidőket a közalkalmazott belföldre történő visszatérésétől kell számítani.
(4) Az egyéves határidő
a) magasabb vezető állású közalkalmazott esetében három évre;
b) vezető állású közalkalmazott esetében két évre emelkedik.
47. § (1) A fegyelmi eljárás során vizsgálatot kell tartani, melynek lefolytatására a fegyelmi eljárás megindítója vizsgálóbiztost jelöl ki a munkáltatónak a fegyelmi eljárás alá vontnál magasabb beosztású, ennek hiányában magasabb besorolású közalkalmazottai közül.
(2) A vizsgálóbiztos a kijelölésétől számított tizenöt napon belül köteles a vizsgálatot lefolytatni és ennek keretében a fegyelmi vétség elkövetésével alaposan gyanúsított közalkalmazottat meghallgatni. A vizsgálat időtartama indokolt esetben egy alkalommal, legfeljebb tizenöt nappal meghosszabbítható.
(3) A vizsgálat során a közalkalmazottal közölni kell a kötelezettségszegés elkövetésével kapcsolatos megállapításokat és azok bizonyítékait. Módot kell részére adni, hogy azokra észrevételt tehessen és további bizonyítást javasolhasson. Lehetővé kell számára tenni, hogy az ügy iratait megtekinthesse. A közalkalmazott védekezéséről és a lefolytatott bizonyításról jegyzőkönyvet kell felvenni.
(4) A közalkalmazott a vizsgálat folyamán jogi képviselőt vehet igénybe, aki rendelkezik mindazon jogosultságokkal, amelyek az eljárás alá vont személyt a (3) bekezdés alapján megilletik. A közalkalmazott meghallgatását úgy kell kitűzni, hogy azon jogi képviselője jelen lehessen.
(5) Ha a közalkalmazott szóbeli meghallgatására tartós akadályoztatása miatt a vizsgálat időtartama alatt nem kerülhet sor, a kötelezettségszegés elkövetésével kapcsolatos megállapításokat és azok bizonyítékait vele írásban kell közölni és nyolcnapos határidő kitűzésével fel kell szólítani, hogy védekezését terjessze elő.
(6) A vizsgálatot
a) ha a közalkalmazott a védekezését az (5) bekezdésben meghatározottak szerint nem tudja előterjeszteni, fel kell függeszteni az akadály elhárultáig;
b) fel lehet függeszteni, ha a kötelezettségszegés miatt büntető- vagy szabálysértési eljárás indult, annak jogerős befejezéséig, amennyiben e nélkül a tényállás nem tisztázható.
(7) A vizsgálóbiztos a vizsgálat lezártától számított nyolc napon belül köteles megküldeni az ügy összes iratait saját véleményével ellátva a munkáltatói jogkör gyakorlójának.
48. § (1) A vizsgálóbiztos javaslatára a munkáltatói jogkör gyakorlója a fegyelmi eljárás alá vont közalkalmazottat a fegyelmi eljárás lezárásáig, de legfeljebb hét hétre állásából felfüggesztheti, ha jelenléte a tényállás tisztázását gátolná, vagy a kötelezettségszegés súlya és jellege a munkahelytől való távoltartását indokolja. Elbocsátás büntetéssel – a határozat jogerőre emelkedéséig – a felfüggesztés együtt jár.
(2) Azonnal meg kell szüntetni a felfüggesztést, ha annak indoka már nem áll fenn.
(3) A felfüggesztés idejére átlagkereset jár, ennek azonban legfeljebb ötven százalékát a felfüggesztés megszüntetéséig vissza lehet tartani. A teljes átlagkeresetet vissza kell tartani az elbocsátást kimondó fegyelmi határozat kézbesítésétől kezdve annak jogerőre emelkedéséig.
(4) A visszatartott összeget a fegyelmi határozat jogerőre emelkedése után ki kell fizetni. Nem kerülhet erre sor, ha az elbocsátást kimondó határozat vált jogerőssé. Ha pedig a közalkalmazott a 45. § (2) bekezdésének c), d) pontja alapján illetménypótlékra való jogosultságát elvesztette, a visszatartott összeget ezen pótlékok levonásával kell kifizetni.
49. § (1) Az ügy érdemében a vizsgálóbiztos előterjesztésétől számított nyolc napon belül háromtagú fegyelmi tanács tárgyalás alapján határoz.
(2) A fegyelmi tanács elnöke a munkáltatói jogkör gyakorlója, tagjai az általa felkért, az eljárás alá vontnál magasabb beosztású, illetve besorolású közalkalmazottak.
(3) A fegyelmi tanács eljárásában és döntéshozatalában tagként, illetve jegyzőkönyvvezetőként nem vehet részt:
a) az ügy vizsgálóbiztosa;
b) az eljárás alá vont közalkalmazott hozzátartozója;
c) akit a vizsgálat során mint tanút vagy szakértőt meghallgattak, valamint
d) akitől egyébként az ügy elfogulatlan elbírálása nem várható el.
50. § (1) A fegyelmi tanács tárgyalását úgy kell kitűzni, hogy arról a felek az értesítést a tárgyalás előtt legalább három munkanappal megkapják.
(2) A tárgyaláson a munkáltatót az ügy vizsgálóbiztosa képviseli, a közalkalmazott jogi képviselőt is igénybe vehet.
(3) Ha valamelyik fél, vagy képviselője a tárgyaláson nem jelenik meg, tárgyalást tartani és az ügyet érdemben elbírálni csak akkor lehet, ha a felet és a képviselőjét szabályszerűen értesítették. Elbírálható az ügy, ha a vizsgálóbiztos, a közalkalmazott vagy képviselője bejelentette, hogy a tárgyaláson nem kíván részt venni.
(4) A fegyelmi tanács a tényállás tisztázása céljából bizonyítási eljárást folytathat le, ennek keretében különösen tanúkat hallgathat ki, iratokat szerezhet be, szakértőt vehet igénybe, szemlét tarthat.
(5) Amennyiben az ügy a tárgyaláson nem volt tisztázható, további nyolc napon belül újabb tárgyalást kell tartani.
51. § (1) A fegyelmi tanács zárt ülésen, szótöbbséggel határoz. A fegyelmi felelősség tárgyában hozott döntését indokolt írásbeli határozatba kell foglalnia.
(2) A közalkalmazott a határozat ellen a kézbesítéstől számított tizenöt napon belül bírósághoz fordulhat.
(3) A közalkalmazottnak a fegyelmi eljárással kapcsolatos költségeit a munkáltató köteles megtéríteni, ha a fegyelmi felelősség jogerős megállapítására nem kerül sor.
52. § (1) A fegyelmi határozatot az ellene benyújtott kereset jogerős elbírálásáig végrehajtani nem szabad. Ha azonban a közalkalmazott a kereset benyújtására nyitva álló határidő eltelte, vagy a kereset jogerős elbírálása előtt a közalkalmazotti jogviszonyát megszünteti, a határozat végrehajthatóvá válik.
(2) Az elbocsátást kimondó fegyelmi határozatot a szülési szabadság tartama alatt nem lehet végrehajtani.
(3) Ha a közalkalmazotti jogviszony a 45. § (2) bekezdés b) pontjában meghatározott, jogerősen kiszabott fegyelmi büntetés végrehajtása előtt, vagy annak végrehajtása közben megszűnik, a büntetést vagy annak hátralevő időtartamát e törvény hatálya alá tartozó munkáltatónál végre kell hajtani, feltéve, ha a büntetés végrehajthatóságától számított egy
éven belül a közalkalmazott e munkáltatónál közalkalmazotti jogviszonyt létesít.
53. § Amennyiben a fegyelmi eljáráshoz a 47. § (1) bekezdésében és a 49. § (2)–(3) bekezdésében előírt személyi feltételek a munkáltatónál nem biztosíthatók, a munkáltató kérésére a vizsgálóbiztost, illetve a fegyelmi tanács tagjait a munkáltató felügyeleti szerve jelöli ki – saját alkalmazottai közül – e törvényben előírt feltételek szerint.
54. § (1) A közalkalmazotti jogviszony tekintetében a Munka Törvénykönyvének a munkavégzésről és a tanulmányi szerződésről szóló szabályai közül (Harmadik rész, V. fejezet) a 108–109. § nem alkalmazható.
(2) A miniszter a Munka Törvénykönyve 115–116. §-ában foglaltakon túlmenően további kedvezményt állapíthat meg a továbbtanuló közalkalmazott számára.
55. § A munka jellegétől függően a miniszter meghatározhatja a teljes munkaidőből kötelezően a munkahelyen töltendő idő tartamát, továbbá az ezen időtartam alatti munkavégzés egyes sajátos szabályait.
56. § A közalkalmazottat
a) az Alsó és Közép közalkalmazotti osztályban évi húsz munkanap;
b) a Felső és Kiemelt közalkalmazotti osztályban évi huszonegy munkanap alapszabadság illeti meg.
57. § (1) A közalkalmazottnak a fizetési fokozatával egyenlő számú munkanap pótszabadság jár. Az 1. fizetési fokozatban a közalkalmazottat e címen pótszabadság nem illeti meg.
(2) A magasabb vezető állású közalkalmazottat évi tíz munkanap, a vezető állásút évi öt munkanap pótszabadság illeti meg.
(3) A bölcsődékben, a csecsemőotthonokban, az óvodákban, továbbá az alsó-, közép- és felsőfokú oktatás keretében, valamint az egészségügyi ágazatban az oktató, nevelő munkát végző közalkalmazottakat évi huszonöt munkanap pótszabadság illeti meg, amelyből legfeljebb tizenöt munkanapot a munkáltató oktató, nevelő, illetőleg az oktatással, neveléssel összefüggő munkára igénybe vehet. Az oktatással és neveléssel kapcsolatos munkák körét a miniszter állapítja meg.
(4) Évenként öt munkanap pótszabadság jár a tudományos munkatársnak – ideértve a közkönyvtárak, levéltárak és múzeumok tudományos munkakört betöltő közalkalmazottait – és az ennél magasabb munkakörű tudományos közalkalmazottnak. A pótszabadságra való jogosultság szempontjából a tudományos munkatársak körét a miniszter állapítja meg.
(5) Ha az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen dolgozó közalkalmazott naponta legalább három órát tölt ilyen munkahelyen, évenként öt munkanap pótszabadságra jogosult. Ha a közalkalmazott ilyen munkahelyen legalább öt évet eltöltött, évenként tíz munkanap pótszabadság illeti meg.
(6) A sugárártalomnak kitett munkahelyen eltöltött napi munkaidőtől függetlenül az (5) bekezdésben meghatározott pótszabadság megilleti azt a közalkalmazottat is, akit rendszeresen kettős egészségi ártalomnak kitett munkakörben foglalkoztatnak, feltéve, hogy az egyik egészségi ártalom sugárártalom.
58. § (1) A pótszabadság a közalkalmazottat alapszabadságán felül – a (2)–(3) bekezdésben foglalt kivételekkel – egyszerre többféle jogcímen is megilleti.
(2) A fizetési fokozathoz kapcsolódó [57. § (1) bekezdés] és a munkakör [57. § (3)–(4) bekezdése] alapján járó pótszabadság közül a magasabb mértékű pótszabadság jár.
(3) A munkakör és a beosztás [57. § (2) bekezdése] alapján járó pótszabadságot évi tizenöt munkanap mértékéig össze kell számítani.
59. § (1) A közalkalmazotti jogviszony tekintetében a Munka Törvénykönyvének a munkaidőről és a pihenőidőről szóló rendelkezései közül (Harmadik rész, VI. fejezet) a 117. § (2) bekezdésének a) pontja és (4) bekezdése, a 130. § (1) bekezdése, a 131. §, valamint a 132. § (5)–(6) bekezdése nem alkalmazható.
(2) A Munka Törvénykönyvének
a) a 123. § (3) bekezdésében foglaltakról a miniszter rendelkezhet,
b) a 128. §-ában foglaltakon túl a miniszter szabályozhatja a készenlét (ügyelet) elrendelésének feltételeit.
60. § E törvény biztosítja a közalkalmazott számára a közalkalmazotti pályán való előmenetel lehetőségét.
61. § (1) A közalkalmazotti munkakörök az ellátásukhoz szükséges iskolai végzettség, illetve képesítés alapján közalkalmazotti osztályokra tagozódnak:
a) a Kiemelt közalkalmazotti osztályba az egyetemi végzettséget;
b) Felső közalkalmazotti osztályba a főiskolai végzettséget vagy középiskolai végzettséget és felsőfokú szakképesítést;
c) Közép közalkalmazotti osztályba a középfokú iskolai végzettséget vagy az általános iskolai végzettséget és középfokú szakképesítést;
d) az Alsó közalkalmazotti osztályba a legfeljebb általános iskolai végzettséget igénylő munkakörök tartoznak.
(2) A miniszter határozza meg az egyes közalkalmazotti osztályba tartozó munkaköröket, az ezek betöltéséhez az (1) bekezdésben foglaltakat meghaladóan szükséges képesítési és más többletkövetelményeket, továbbá az egyes munkakörökhöz kapcsolodó elnevezéseket.
(3) A miniszter rendelkezhet az (1)–(2) bekezdésben foglaltak alól indokolt esetben lehetséges felmentésről. A felmentéssel egyidejűleg elő kell írni a szükséges iskolai végzettség, illetve képesítés legfeljebb öt éven belüli megszerzését. Nem számítható be az ötéves határidőbe mindazon időtartam, amelyet a gyakornoki időnél figyelmen kívül kell hagyni.
(4) A miniszter rendelkezhet az egyes munkakörök betöltéséhez szükséges iskolai végzettség, illetőleg képesítés megszerzése alóli végleges mentesítés szabályairól, továbbá a megszűnt oktatási intézményekben szerzett iskolai végzettségnek, illetve képesítésnek a közalkalmazotti osztályokkal összefüggésben történő minősítéséről.
62. § (1) A Kiemelt közalkalmazotti osztályhoz két, a Felső közalkalmazotti osztályhoz három, a Középső és Alsó közalkalmazotti osztályhoz egy-egy fizetési osztály kapcsolódik, melyek fizetési fokozatra tagozódnak.
(2) A Kiemelt és Felső közalkalmazotti osztály „F” fizetési osztálya tizenegy, a Kiemelt közalkalmazotti osztály „E” fizetési osztálya tizenhárom, a Felső közalkalmazotti osztály „D” és „C” fizetési osztálya tizenhárom, a Közép és Alsó közalkalmazotti osztály „B”, illetve „A” fizetési osztálya tizennégy fizetési fokozatot tartalmaz.
63. § (1) A közalkalmazottat az ellátandó munkakör figyelembevételével kell a 61. § (1) bekezdése szerinti megfelelő közalkalmazotti osztályba besorolni.
(2) Nem érinti a 61. § (1) bekezdése szerinti besorolást, ha a munkakör ellátásához az iskolai végzettségen, képesítésen túl egyéb más képesítés is szükséges.
(3) A Felső közalkalmazotti osztály
a) „D” fizetési osztályába a főiskolai végzettséget igénylő munkakört ellátó,
b) „C” fizetési osztályába a középiskolai végzettséget és a felsőfokú szakképesítést igénylő munkakört ellátó közalkalmazottat kell besorolni.
(4) Az „F” fizetési osztályba kell átsorolni azt a közalkalmazottat, aki a Kiemelt, illetve Felső közalkalmazotti osztályba nyert besorolást és itt legalább hatévi közalkalmazotti jogviszonyban töltött idővel, valamint legalább két, a munkaköre ellátásához szükséges vagy ezzel összefüggő felsőfokú iskolai végzettséggel, illetve felsőfokú iskolai végzettsége mellett posztgraduális képesítéssel vagy tudományos fokozattal rendelkezik.
(5) Az „F” fizetési osztályba azt a közalkalmazottat lehet átsorolni, aki a Kiemelt, illetve Felső közalkalmazotti osztályba nyert besorolást és itt legalább hatévi közalkalmazotti jogviszonyban töltött idővel rendelkezik és munkáját tartósan magas színvonalon végzi, illetve kiemelkedő munkateljesítményt ért el.
(6) A (4)–(5) bekezdés szerinti átsorolás után a közalkalmazott fizetési fokozata megegyezik a közvetlenül az átsorolását megelőző fizetési fokozatának számával.
64. § (1) A közalkalmazott fizetési fokozatát közalkalmazotti jogviszonyban töltött ideje alapján kell megállapítani.
(2) A fizetési fokozat megállapításánál a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő számításánál figyelembe kell venni a közalkalmazotti, szolgálati, és közszolgálati jogviszonyban töltött időt. Ezen túlmenően a munkaviszonynak azt az időtartamát is figyelembe kell venni, amely alatt a közalkalmazott a közalkalmazotti jogviszonyában betöltendő munkaköréhez szükséges iskolai végzettséggel, vagy képesítéssel rendelkezett.
(3) A közalkalmazotti jogviszony létesítésekor a fizetési fokozat megállapításánál a várakozási időnek a 65. § (3)–(5) bekezdése alapján megelőzőleg történt csökkentését is figyelembe lehet venni.
65. § (1) A közalkalmazott a kinevezéstől számított hároméves várakozási idő elteltével eggyel magasabb fizetési fokozatba lép. A magasabb fizetési fokozat elérésével a várakozási idő újra kezdődik.
(2) A fizetési fokozatok közötti várakozási időbe nem számítható be mindazon időtartam, amelyet a 37. § (3) bekezdése alapján a végkielégítésre való jogosultság tekintetében figyelmen kívül kell hagyni.
(3) A közalkalmazott várakozási ideje tartósan magas színvonalú munkavégzése vagy kiemelkedő teljesítménye esetén csökkenthető. A várakozási idő csökkentése esetén az annak megfelelő időpontban a közalkalmazott eggyel magasabb fizetési fokozatba lép.
(4) A várakozási idő csökkentésének mértéke fizetési fokozatonként nem haladhatja meg az egy évet.
(5) A közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabály meghatározhatja a várakozási idő csökkentésének kötelező esetét. A várakozási idő csökkentésének mértéke ebben az esetben sem haladhatja meg a (4) bekezdésben foglalt időtartamot.
66. § (1) Az „A” fizetési osztály első (a továbbiakban: A1) fizetési fokozatának megfelelő illetmény összegét külön törvény határozza meg. Az illetményt a megélhetés költségeinek figyelembevételével az Országgyűlés állapítja meg.
(2) Az egyes fizetési osztályok emelkedő számú fizetési fokozataihoz növekvő szorzószámok kapcsolódnak, amelyek az A1 fokozat alapulvételével határozzák meg a közalkalmazotti illetmény garantált mértékét. A fizetési fokozatok szorzószámait e törvény melléklete tartalmazza.
67. § (1) A közalkalmazott a fizetési fokozata alapján járó illetményén felül illetménykiegészítésben részesülhet.
(2) A kollektív szerződés határozza meg, hogy a munkáltató a gazdálkodás eredményének mely hányadát és milyen feltételek szerint fordítják illetménykiegészítésre.
(3) A munkáltató, ha az elért teljesítménytől függően térítésben részesül, annak meghatározott hányadát illetménykiegészítésre fordíthatja jogszabályban, vagy ennek hiányában kollektív szerződésben foglaltak szerint. Ebben az esetben a közalkalmazottal külön megállapodásban kell meghatározni a részére járó illetménykiegészítés feltételeit és mértékét.
68. § (1) A közalkalmazott minden esztendőben jogosult tizenharmadik havi illetményre, amennyiben az adott évben legalább hat hónap közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik.
(2) A tizenharmadik havi illetmény mértéke a közalkalmazottnak a kifizetés esedékességekor irányadó illetményével egyezik meg.
(3) A kifizetés esedékességének időpontját a közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabály állapítja meg.
69. § E törvényben megállapított feltételek mellett a közalkalmazott a 70–74. § szerint illetménypótlékra jogosult.
70. § (1) A magasabb vezetőt, valamint vezető állású közalkalmazottat vezetői pótlék illeti meg.
(2) A pótlék mértéke
a) magasabb vezető beosztású közalkalmazott esetén az A1 fokozat illetményének kétszáz-háromszáz százaléka,
b) vezető beosztású közalkalmazott esetén az A1 fokozat illetményének száz-kétszáz százaléka.
(3) A pótlék mértékét a (2) bekezdésben foglalt keretek között a miniszter szabályozhatja.
71. § (1) A főtanácsost, a főmunkatársat, a tanácsost, valamint a munkatársat címpótlék illeti meg.
(2) A pótlék mértéke
a) főtanácsosi cím esetén az A1 fokozat illetményének száz százaléka,
b) főmunkatársi cím esetén az A1 fokozat illetményének hetvenöt százaléka,
c) tanácsosi cím esetén az A1 fokozat illetményének ötven százaléka,
d) munkatársi cím esetén az A1 fokozat illetményének huszonöt százaléka.
(3) A miniszter által alapított cím esetén a pótlék mértéke nem haladhatja meg az A1 fokozat illetményének száz százalékát.
(4) Amennyiben a közalkalmazott vezetői és címpótlékra is jogosult, részére a vezetői pótlék jár.
72. § (1) Egészségre ártalmas munka címén illetménypótlékra jogosult a közalkalmazott, ha munkaideje nagyobb részében egészségi ártalomnak kitett munkahelyen végez munkát.
(2) A pótlékra jogosító munkaköröket a kollektív szerződés állapítja meg.
(3) A pótlék mértéke az A1 fokozat illetményének száz százaléka.
73. § (1) Gépjárművezetési pótlékra a nem gépjárművezetői munkakörben foglalkoztatott közalkalmazott jogosult, ha rendszeresen gépjárművezetést is ellát, és ezáltal külön gépjárművezető foglalkoztatását feleslegessé teszi.
(2) A pótlékra jogosító munkaköröket, valamint a munkakörön belül a jogosultság további feltételeit a kollektív szerződés állapítja meg.
(3) A pótlék mértéke az A1 fokozat illetményének huszonöt százaléka.
74. § (1) Idegennyelv-tudási pótlékra jogosult a közalkalmazott, ha olyan munkakört tölt be, amelyben a magyar nyelv mellett meghatározott idegen nyelv rendszeres használata indokolt.
(2) A munkáltatónál az idegennyelv-tudási pótlékra jogosító idegen nyelveket és munkaköröket a kollektív szerződés állapítja meg.
(3) A pótlék megállapításának további feltétele, hogy a meghatározott idegen nyelvből a közalkalmazott állami nyelvvizsga eredményes letételét igazoló bizonyítvánnyal vagy azzal egyenértékű igazolással rendelkezzék.
(4) Nem fizethető idegennyelv-tudási pótlék a nyelvtanári, a tolmácsi, valamint a fordítói (revizorfordítói) munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottnak.
(5) A pótlék mértéke
a) felsőfokú nyelvvizsga esetén az A1 fokozat illetményének száz százaléka,
b) középfokú nyelvvizsga esetén az A1 fokozat illetményének ötven százaléka.
75. § A miniszter a 69–74. § rendelkezésein túl további illetménypótlékot állapíthat meg.
76. § (1) Nem jár rendkívüli munkaidőben végzett munkáért díjazás
a) a magasabb vezető és vezető állású, továbbá
b) a kollektív szerződésben meghatározott olyan munkakört betöltő közalkalmazottnak, aki a munkaideje beosztását, illetve felhasználását maga határozza meg.
(2) A miniszter az (1) bekezdésben foglaltak alól kivételt tehet, továbbá a rendkívüli munkaidőben végzett munka díjazására a Munka Törvénykönyve 146–148. §-ban meghatározottaktól magasabb mértéket állapíthat meg.
77. § A kiemelkedő, illetőleg tartósan jó munkát végző közalkalmazottat a munkáltató jutalomban részesítheti.
78. § (1) A huszonöt, harminc, illetve negyvenévi közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkező közalkalmazottnak jubileumi jutalom jár.
(2) A jubileumi jutalom:
a) huszonöt év közalkalmazotti jogviszony esetén kéthavi,
b) harminc év közalkalmazotti jogviszony esetén háromhavi,
c) negyven év közalkalmazotti jogviszony esetén öthavi illetményének megfelelő összeg.
(3) A közalkalmazott nyugdíjazásának évében esedékessé váló jubileumi jutalmat nyugdíjazásakor kell kifizetni.
(4) Ha a közalkalmazott legalább harmincöt évi közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik, a negyvenéves közalkalmazotti jogviszonnyal járó jubileumi jutalmat
a) nyugdíjazásakor részére,
b) közalkalmazotti jogviszonyának elhalálozása miatt történt megszűnése esetén az örökösnek kell fizetni.
79. § (1) Ha a munka a ruházat nagymértékű szennyeződésével vagy elhasználódásával jár, a munkáltató a közalkalmazottnak munkaruhát, ha pedig a munka jellege megkívánja, formaruhát adhat. Ezek juttatását jogszabály kötelezővé is teheti.
(2) A munka és formaruha juttatásra jogosító munkaköröket, az egyes ruhafajtákat, a juttatási időket, valamint a juttatás egyéb feltételeit a kollektív szerződésben kell meghatározni.
(3) A juttatási idő eltelte után a munka, illetve formaruha a közalkalmazott tulajdonába megy át. Ha a közalkalmazotti jogviszony a juttatási idő letelte előtt megszűnik, a kollektív szerződés rendelkezései irányadóak a visszaszolgáltatás vagy a közalkalmazott részéről történő megváltás tekintetében.
80. § A közalkalmazotti jogviszony tekintetében a Munka Törvénykönyvének a munka díjazásának szabályai közül (Harmadik rész, VII. fejezet) a 142–143. §, a 144. § (3) és (6) bekezdése, a 147. § (3) bekezdése, a 154. § (2) bekezdése, a 155. § (2) bekezdése és a 165. §(2) bekezdése nem alkalmazható.
81. § Gondatlan károkozás esetén a közalkalmazott háromhavi illetménye erejéig felel, amennyiben
a) a munkáltató gazdálkodására vonatkozó szabályok súlyos megsértésével,
b) az ellenőrzési kötelezettség elmulasztásával, illetve hiányos teljesítésével okozta a kárt, vagy
c) a kár olyan – jogszabályba ütköző – utasítása teljesítéséből keletkezett, amelynek várható következményeire az utasított közalkalmazott előzőleg a figyelmét felhívta.
82. § Amennyiben a kollektív szerződés lehetővé teszi, hogy a munkáltató a közalkalmazottat közvetlenül kártérítésre kötelezze, a felelősség megállapítására a fegyelmi eljárás szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az eljárás megindítására az elévülésre vonatkozó rendelkezések az irányadók.
83. § A közalkalmazotti jogviszony tekintetében a Munka Törvénykönyvének a munkavállaló és a munkáltató kártérítési felelősségéről szóló rendelkezései közül (Harmadik rész, VIII–IX. fejezet) a 167. § (2)–(3) bekezdése, a 173. § (2) bekezdésének második mondata és a 175. § nem alkalmazható.
84. § (1) E törvény 1992. július elsején lép hatályba. Ezzel egyidejűleg hatályát veszti:
a) az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény X. részének IV. fejezete,
b) az egyes kutatói munkakörökben dolgozók határozott idejű munkaviszonyban foglalkoztatásáról szóló 1969. évi 34. törvényerejű rendelet,
c) a tanársegédi munkakör betöltéséről szóló 1984. évi 8. törvényerejű rendelet,
(2) E törvény nem érinti a hatálybalépése előtt kiadott jogszabály műszakpótlékra vonatkozó rendelkezéseit.
85. § (1) E törvény alkalmazásában miniszteren az ágazati minisztert kell érteni. Ettől eltérően e törvény 4. § (3) bekezdésében, a 23. § (2) bekezdésében és a 30. § (1) bekezdés b) pontjában szereplő rendelkezésben miniszteren a felügyeletet ellátó minisztert is érteni kell.
(2) A felügyelete alá tartozó költségvetési szervek tekintetében a honvédelmi minisztert kell az ágazat irányításáért felelős miniszternek tekinteni.
(3) E törvényben kapott felhatalmazás alapján
a) az ágazati miniszter a költségvetési szerv felügyeletét ellátó miniszterrel;
b) a honvédelmi miniszter az (1) bekezdés első mondatában meghatározott ágazati miniszterrel egyetértésben ad ki rendeletet.
(4) A helyi önkormányzatok által fenntartott intézmények tekintetében, ahol e törvény miniszteri rendeletet említ – a közalkalmazottak képesítési követelményei kivételével – rendeletalkotásra a Kormányt kell feljogosítottnak tekinteni.
(5) A kollektív szerződést az e törvény alapján tartott első közalkalmazotti tanács választás eredményének megállapításáig, de legfeljebb 1992. december 31-ig a munkáltatónál képviselettel rendelkező valamennyi szakszervezet együttesen kötheti meg.
(6) Eltérő rendelkezése hiányában, ahol jogszabály
a) munkaviszonyra vonatkozó szabályt említ, azon közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabályt;
b) munkaviszonyt említ, azon közalkalmazotti jogviszonyt;
c) munkavállalót említ, azon közalkalmazottat;
d) munkaszerződést említ, azon kinevezést;
e) rendes felmondást említ, azon felmentést;
f) munkavégzés alóli felmentést említ, azon munkavégzés alóli mentesítést;
g) üzemi tanácsot, illetve üzemi megbízottat említ, azon közalkalmazotti tanácsot, illetve közalkalmazotti képviselőt;
h) munkabért említ, azon illetményt, illetménypótlékot, illetménykiegészítést és jutalmat;
i) személyi alapbért említ, azon illetményt;
j) bérpótlékot említ, azon illetménypótlékot is érteni kell.
86. § A közalkalmazotti jogviszony tekintetében a Munka Törvénykönyvének Vegyes és átmeneti rendelkezései közül (Ötödik rész) a 206. § (1)–(2) bekezdése, a 210. §, valamint a 211. § (1) bekezdése nem alkalmazható.
87. § (1) E törvény hatálybalépésével a hatálya alá tartozó munkáltatónál foglalkoztatottak munkaviszonya közalkalmazotti jogviszonnyá alakul át.
(2) E törvény hatálya alá tartozó munkáltatónál munkaviszonyban eltöltött időt közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnek kell tekinteni.
88. § (1) E törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő fegyelmi eljárást e törvény szabályai szerint kell lefolytatni, a fegyelmi határozattal összefüggő munkaügyi pert pedig meg kell szüntetni, és a munkáltató a megszüntetésről szóló határozat kézbesítésétől számított harminc napon belül indíthatja meg a fegyelmi eljárást.
(2) Amennyiben a fegyelmi határozatban nem elbocsátás büntetés került kiszabásra, az újabb fegyelmi eljárásban sem szabható ki ez a büntetés.
89. § (1) E törvénynek a közalkalmazottak illetményelőmenetelére vonatkozó rendelkezését 1994. január 1-jétől kell alkalmazni. A közalkalmazott illetménye a megállapítást megelőző személyi alapbérénél nem lehet alacsonyabb mértékű.
(2) 1994. január 1-jéig
a) az illetménypótlék alapjául szolgáló összeg (A1) az 1992. január 1-jén érvényes kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) mértéke;
b) az illetménypótlék mértékének meghatározására szolgáló százalékszámokat az illetménypótlék mértékének felső határaként kell alkalmazni.
(3) Az első közalkalmazotti tanács választást 1992. november 2. és 6. között kell megtartani. Az 5. § (2) bekezdésében meghatározott reprezentativitást 1992. december 31-ig kell megállapítani.
90. § A Munka Törvénykönyve 29. §-ában foglaltaktól eltérően a szakszervezeti tisztségviselőt a Munka Törvénykönyvének a 28. §-ában biztosított védelem az első közalkalmazotti tanács választás eredményének megállapításáig, de legfeljebb 1992. december 31-ig a szakszervezet reprezentativitásától függetlenül megilleti.
| minimál illetmény=1 | |||||||
| Fokozatok | Fizetési osztályok | ||||||
| A | B | C | D | E | F | ||
| 1. | 1,0 | 1,5 | 2,0 | 2,5 | 3,0 | – | |
| 2. | 1,1 | 1,6 | 2,1 | 2,6 | 3,1 | – | |
| 3. | 1,2 | 1,7 | 2,3 | 2,7 | 3,2 | 4,0 | |
| 4. | 1,3 | 1,9 | 2,5 | 2,9 | 3,4 | 4,2 | |
| 5. | 1,4 | 2,1 | 2,7 | 3,1 | 3,6 | 4,4 | |
| 6. | 1,5 | 2,2 | 2,8 | 3,2 | 3,8 | 4,6 | |
| 7. | 1,6 | 2,3 | 2,9 | 3,3 | 3,9 | 4,8 | |
| 8. | 1,7 | 2,4 | 3,0 | 3,5 | 4,0 | 5,0 | |
| 9. | 1,8 | 2,5 | 3,1 | 3,6 | 4,1 | 5,1 | |
| 10. | 1,9 | 2,6 | 3,2 | 3,7 | 4,2 | 5,2 | |
| 11. | 2,0 | 2,7 | 3,3 | 3,8 | 4,3 | 5,3 | |
| 12. | 2,1 | 2,8 | 3,4 | 3,9 | 4,4 | 5,4 | |
| 13. | 2,2 | 2,9 | 3,5 | 4,0 | 4,5 | 5,5 | |
| 14. | 2,3 | 3,0 | – | – | – | – | |
