Az Országgyűlés az időlegesen állami tulajdonban levő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló 1992. évi LIV. törvényben (a továbbiakban: PtV) és a tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló 1992. évi LIII. törvényben foglaltak szerint határozatot hoz az 1994. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről (a továbbiakban: Irányelvek). E határozatban a tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezelésének, hasznosításának formáit, az osztalék meghatározására, illetve felhasználására vonatkozó rendelkezéseket önálló fejezet tartalmazza.
Az Irányelvek rögzítik az 1994. évre érvényes privatizációs célkitűzéseket és főbb eljárási szabályokat.
Az Irányelvek a következő gazdaságpolitikai célok érvényesülését segíti elő:
– a magyar gazdaság hatékony működésének megteremtését;
– a piaci verseny erősítését;
– a gazdaság fejlődéséhez nélkülözhetetlen szaktudás és működő tőke privatizáció által történő bevonását;
– a hazai tulajdonosi réteg lényeges bővítését, megerősítését;
– az Európai Gazdasági Közösségbe, a világpiacba történő integráció előmozdítását.
Az Irányelvek megerősítik, hogy hazánkban 1994-ben a piacgazdaság megvalósítása érdekében, piaci eszközrendszer alkalmazásával kell az állam vállalkozási vagyonát értékesíteni, illetve kezelni.
1. A Vagyonpolitikai Irányelvek célrendszere
1.1. Az Irányelvek általános tulajdonpolitikai célja a magántulajdonra épülő gazdasági viszonyok megerősítése, az állami tulajdon lebontásának ésszerű gyorsítása, a tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon eredményes és hatékony működtetése, illetve kezelése. A tulajdonviszonyok átalakítása során összhangot kell teremteni a stratégiai befektetők megjelenése, a magas szakmai színvonalú management és a kedvezményes kisbefektetői, munkavállalói tulajdonszerzés követelményei között.
1994-ben az állam tulajdonosi szervezeteinek tevékenységében kiemelt fontosságot nyer az állami tulajdon feljavítása, s ezzel összefüggésben a társaságok (vállalatok) adósságkonszolidációja. Mindez előmozdítja a PREAMBULUM-ban jelzett gazdaságpolitikai céloknak megfelelő, eredményes privatizációt.
1.2. Az általános célhoz kapcsolódó részcélok:
Az állam tulajdonosi szervezetei értékesítéssel, vagyonkezeléssel összefüggő döntéseik során a következő részcélok megvalósulását segítik elő:
– a külföldi befektetők privatizációs érdeklődésének fenntartása, megerősítése, különös tekintettel a stratégiai befektetők és a pótlólagos forrás biztosítására;
– a termelés és a vállalati szervezetrendszer megújulásának előmozdítása, a versenyt gátló struktúrák ésszerű decentralizálása, a privatizációs piac szereplői körének szélesítése;
– a kárpótlási folyamat és a társadalombiztosítási vagyonátadás végrehajtása;
– a hazai vállalkozók, beszállítók, alapanyagtermelők, munkavállalók és a vállalati management tulajdonszerzésének támogatása;
– a lakossági kisbefektetők körének szélesítése, a kisbefektetői részvényvásárlási program által;
– a foglalkoztatáspolitikai – munkahelymegőrzés, munkahelyteremtés – és a munkavállalói szociális szempontok érvényesülése;
– a nemzetközi egyezményekben rögzítettekkel összhangban álló hazai termelői és iparvédelem biztosítása;
– a gazdasági társaságok működőképességének megőrzését, a vagyon védelmét és gyarapítását, a belső reorganizációt és a külső forrásbevonás feltételeinek megteremtését szolgáló tulajdonosi és osztalékpolitika érvényesítése;
– a privatizációs bevételek felhasználása a pénzügyi stabilitás, a gyártmánystruktúra, a technológia fejlesztése és az exportbővítés céljából.
2. A privatizációs folyamat eljárási szabályai
2.1. A versenyeztetéssel szembeni követelmények
Az állami tulajdon értékesítésére, illetve vagyonkezelésére irányuló versenyeztetésnek a következő követelményeknek kell megfelelnie:
– az állam tulajdonosi jogai gyakorlója eljárási és döntési szabályainak, értékelési szempontrenszerének, valamint az alkalmazott versenyeztetési szabályoknak az érintettek (közöttük a munkavállalók és érdekképviseleti szerveik) számára megismerhetőknek és áttekinthetőknek kell lenniük;
– a versenyeztetési eljárás keretében valamennyi lehetséges résztvevőnek azonos feltételeket kell biztosítani ajánlata kidolgozásához. Ennek érdekében gondoskodni kell a versenykiírások legszélesebb körű közzétételéről, az információk szakmai, érdekképviseleti, ágazati szervezetek, kamarák közreműködésével történő terjesztéséről;
– belső munkavállalói vagy hazai befektető csoport által tett hasonló ajánlat esetén a végső elbírálásnál ezen ajánlatot a versenykiírásban meghatározottak figyelembevételével kell előnyben részesíteni. A felsorolás sorrendje egyben rangsorolást is jelez;
– értékesítésre kizárólag a korrekt versenyeztetés eredményeként kialakuló árszinten, a privatizáció egyéb céljait (pénzügyi reorganizáció, műszaki fejlesztés megalapozása, a munkavállalók közgazdaságilag ésszerű foglalkoztatása és anyagi biztonsága, környezetvédelmi szempontok stb.) lehetőleg optimálisan kielégítő ajánlat alapján kerülhet sor;
– az állami tulajdon értékesítésének folyamatában a hatályos jogszabályok rendelkezései szerint kell megvalósítani az érdekegyeztetés gyakorlatát. A szerződéskötést követően az érintett társaság (vállalat) ügyvezetése – az üzleti titok megtartását és a szerződésben rögzített egyéb kötelmeket figyelembe véve – köteles tájékoztatni a munkavállalói érdekképviseleteket a munkavállalók foglalkoztatására, jövedelmi és szociális ellátására, illetve tulajdonhoz jutási lehetőségeire vonatkozó megállapodásokról. A munkavállalói érdekképviseletek jelzése alapján az Állami Vagyonügynökség a szerződések betartása érdekében vizsgálatot rendel el, és a szerződés betartása érdekében köteles eljárni.
2.2. Tájékoztatás
2.2.1. A gazdaság hatékony működtetését előmozdító privatizáció és az ahhoz kapcsolódó részvétel erősítésének feltétele – az állami vagyon eredményes hasznosításának szempontjait figyelembe véve – a lakosság rendszeres és bővülő tájékoztatása. Ennek megvalósítása érdekében az állam tulajdonosi szervezetei gondoskodnak a megfelelő információs rendszer működtetéséről és fejlesztéséről, széles körű reklám-, marketing-, sajtó- és oktatási tevékenységet végeznek.
2.2.2. A privatizációs szerződések tartalma általában nyilvános. Amennyiben a szerződő partner nem járul hozzá a nyilvánosságra hozatalhoz, úgy a szerződést az Országgyűlés által meghatározott bizottság, illetve albizottság számára betekinthetővé kell tenni.
2.3. Ellenőrzés
A privatizációs folyamatban – az eljárási szabályok alkalmazásakor – az állam közvetlen szerepvállalásának csökkenése együtt kell hogy járjon a hatékony állami tulajdonosi kontroll kialakításával és érvényesítésével. A kontroll érvényesítését szolgálja a megfelelő statisztikai, illetőleg információs rendszer működtetése, továbbá a tulajdonosi szervezetek folyamatosan fejlesztendő ellenőrzési rendszere.
2.4. Zártkörű versenytárgyalás meghirdetése
A privatizáció során az állam tulajdonosi jogainak gyakorlója zártkörű, meghívásos versenytárgyalást az érintett társaság (vállalat) ügyvezetése és a munkavállalói érdekképviseletek véleményének ismeretében a következő célok elérése érdekében hirdethet meg:
– termelési és értékesítési szempontból indokolatlan piactorzulás létrejöttének megakadályozása, a belföldi termelés és piac védelme;
– különleges nemzeti érték megóvása;
– egyes szakmakultúrák védelme;
– környezetvédelmi követelmények kielégítése, különösen a felhalmozott környezeti károk, terhek rendezésének biztosítására.
3. Az időleges állami tulajdonhoz kapcsolódó tulajdonosi jogok gyakorlása
Az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló 1992. évi LIV. törvény 31. §-ában rögzítettek szerint 1993. június 30-át követően az Állami Vagyonügynökség valamennyi, társasággá átalakulását nem megkezdett, még önkormányzó (vállalati tanács, dolgozók közgyűlése, illetve küldöttgyűlése vezetésével működő) vállalat esetében kezdeményezi az átalakulás összehangolt, a nemzetgazdasági, vállalati és munkavállalói érdekeket egyaránt figyelembe vevő, koordinált eljárását.
3.1. Az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon hasznosításának formái
Az időlegesen állami tulajdonban maradó társasági részesedéseket – akár az egyes lehetőségek kombinálásával – az állam tulajdonosi jogainak gyakorlója
– hazai és/vagy külföldi befektetőknek értékesíti;
– kárpótlási célokra felhasználja;
– hazai befektető erre irányuló igénye esetén hitelkonstrukciók keretében vagy részletfizetésre eladja, lízingbe adja, opciót köt ki rá;
– kisbefektetői részvényvásárlási program keretében lakossági befektetőknek kedvezménnyel értékesíti;
– társaságokba, befektetési alapokba, portfólió csomagokba helyezi;
– a törvényi előírásoknak megfelelően ingyenesen átadja az Irányelvek II. fejezet 8. pontjában szereplő szervezeteknek, az ott rögzített módon;
– különböző technikákkal vagyonkezelésbe adja.
Az állam tulajdonosi jogait gyakorló szervezetek azoknál a gazdasági társaságoknál, ahol meghatározó tulajdoni részesedéssel rendelkeznek, a társaságok jogilag szabályozott döntéshozatali rendjének megfelelően érvényesítik tulajdonpolitikai és gazdaságpolitikai célkitűzéseiket. Ez kiterjed az irányító testületek összetételének és a működésükkel kapcsolatos követelmények kidolgozására, valamint tevékenységük időszakonkénti ellenőrzésére, elismerésére vagy szankcionálására.
3.2. Az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon után járó osztalék meghatározása
Az állam tulajdonosi jogait gyakorló szervezetek az állami tulajdonhoz kapcsolódó osztalékpolitikájuk kidolgozásakor elsődleges célnak tekintik az adott gazdasági társaság működőképességének megőrzését, pénzügyi, technológiai és környezetvédelmi reorganizációját, illetve a fejlesztési, piaci lehetőségek bővítését.
4. A tartósan állami tulajdonban maradó vagyonhoz kapcsolódó tulajdonosi jogok gyakorlása
4.1. A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezelésének, hasznosításának a formái
A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon tekintetében az ÁV Rt. – az 1992. évi LIII. törvény keretei között – az állam tulajdonosi jogait az alábbiak szerint gyakorolja:
– az állami vállalatokról szóló 1977. évi VI. törvény hatálya alá tartozó állami vállalatokat gazdasági társasággá alakítja át, ha azokban az átalakulást követően tartós állami tulajdonrész marad fenn; ezen vállalatok átalakításáig jogosult és köteles gyakorolni – a Vt. szerinti – alapítói jogokat.
A hozzá tartozó gazdasági társaságokban tartósan fennmaradó tagsági (részvényesi) joga alapján gyakorolja a Gt.-ben meghatározott tulajdonosi jogokat; ennek keretében:
a) a tulajdonosi jogok hatékony gyakorlása érdekében gondoskodik a hozzá tartozó gazdálkodó szervezetek hatékony tulajdonosi irányításáról, illetve vagyonkezeléséről. Portfólió, illetve más típusú vagyonkezelési pályázatot írhat ki, illetve ezek alapján megkötheti – az 1992. évi LIII. törvény keretei között – a kapcsolódó szerződéseket;
b) a hozzá tartozó tartós állami tulajdont képező vállalkozói vagyon piaci típusú, üzleti alapú hatékony működtetése céljából – a vagyon tartós tulajdoni jellegének, illetve a kötelező legkisebb mértékének a megőrzésével – gazdasági társaságokat, továbbá más vagyonkezelő holdingokat, illetve zártvégű portfólió befektetési alapokat hozhat létre;
c) azon gazdasági társaságok esetében, amelyekben a tartós állami tulajdon mértéke 100%-os, gondoskodik – a Gt.-ben meghatározottak szerint – a tulajdonosi irányítási jogok megfelelő gyakorlásáról;
d) az alaptőkéjén felüli vagyona terhére – tevékenységének kiszélesítése érdekében – gazdasági társaságokban tulajdoni részesedést szerezhet.
Az alaptőkéjén felüli vagyona vonatkozásában az állam tulajdonosi jogainak gyakorlása során – a tartós állami tulajdoni jelleg megőrzésével és figyelembevételével – a vagyont jogosult és köteles
a) a privatizálható vagyoni részt értékesítésre megfelelően előkészíteni, majd azt hazai vagy külföldi befektetőknek értékesíteni;
b) a törvényi előírásoknak megfelelően – és törvényi felhatalmazás alapján – ingyenesen átadni az Irányelvek II. fejezet 8. pontjában szereplő szervezeteknek, az ott rögzített módon;
c) kárpótlási célokra felhasználni;
d) kormányzati privatizációs programokon keresztül hasznosítani, a hazai tulajdonszerzést támogató technikák alkalmazásával;
e) vagyonkezelésbe adni, amely során gondoskodik
– a külső forrásbevonás feltételeinek megteremtéséről; új fejlesztési, piaci lehetőségek bővítéséről;
– a különböző pénzügyi alapok (garanciaalap, tartalékalapok stb.) fedezetének megteremtéséről;
– a privatizációt elősegítő termelői infrastruktúra fejlesztéséről.
4.2. A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon után járó osztalék meghatározása, felhasználásának keretei
Az ÁV Rt. osztalékpolitikájának kidolgozása során a következő szempontok szerint köteles eljárni:
– elsődleges az ÁV Rt. eredményéből az Alapító Okirat szerinti tartalékképzési kötelezettség teljesítése, továbbá
– a hozzá tartozó gazdasági társaságok működőképességének a megőrzése, a vagyonvesztés elkerülése, a vagyonvédelem, illetve a vagyoni érték gyarapítása;
– a pénzügyi és technológiai reorganizáció eszközeivel (a környezetvédelmi szempontok figyelembevételével) a hozzá tartozó termelői, illetve pénzintézeti szektor koordinált restrukturálása, illetve reorganizációja;
– a nemzetgazdasági érdekeket figyelembe véve, a hozzá tartozó egyes portfóliócsomagok összehangolt átszervezésének biztosítása;
– a költségvetési törvényben előírt kötelezettség teljesítése.
5. Munkavállalói tulajdonszerzés szabályai
A Kormány a munkavállalók tulajdonszerzését a hatályos jogszabályok és az Irányelvek keretei között kedvezmény nyújtásával támogatja. A munkavállalók részére nyújtandó kedvezmények igénybevételének lehetőségét indokolt minden munkavállalói csoport számára biztosítani, és figyelemmel kell lenni arra, hogy az alkalmazott megoldások lehetőleg semmilyen arra jogosult munkavállalói réteget ne zárjanak ki, vagy ne hozzanak hátrányos helyzetbe. A stratégiai befektető és az eredményes működéshez szükséges pótlólagos forrás biztosítása mellett olyan tulajdonosi struktúra kialakítására kell törekedni, ahol az alkalmazotti (dolgozói) tulajdonlás és a vezetői tulajdonszerzés egyidejűen van jelen.
– Munkavállalók és az általuk alapított társaságok, illetve MRP-szervezet részére nyújtott kedvezmények formáit az állam tulajdonosi jogainak gyakorlója egységesen kezeli és a különböző módon nyújtott kedvezményeket együttesen veszi figyelembe.
– Az állami vagyon terhére adható kedvezmény mértéke nem haladhatja meg az átalakuló állami vállalat induló vagyonmérlegében megjelölt saját tőke (saját vagyon) 10%-át, illetve személyenként a 12 havi bruttó alapbér tömegének megfelelő összeget. A kedvezmény mértékét a kettő közül az alacsonyabb összeg határozza meg. Ha a saját tőke (saját vagyon) 10%-a nem éri el a 12 havi bruttó alapbértömeg értékét – indokolt kérés alapján – azt az állam tulajdonosi jogainak gyakorlója saját hatáskörben 15%-ra emelheti fel.
– Munkavállalói csoport által kezdeményezett kivásárlás esetén, illetve amennyiben a kedvezményes vásárlási programban nem minden munkavállaló vett részt, a kedvezmény lehetséges mértékét (összegét) az érintett munkavállalók létszámára és a teljes vállalati munkavállalói létszámra tekintettel arányosan kell megállapítani. Ez vonatkozik a vezetői kivásárlásra is. A kedvezmény azok számára, akik azt nem vették igénybe, későbbi időpontban is nyújtható. Kedvezmény állami vállalat átalakulása vagy a részvételével létrejött gazdasági társaságok – beleértve az állami vállalat által az átalakulást megelőzően vagy annak jogutódja által az átalakulást követően alapított társaságokat is – privatizációja során nyújtható. A kedvezmény megadásáról az állam tulajdonosi jogainak gyakorlója dönt.
– Az állami vállalatból átalakult társaság tulajdonrészének értékesítése során az állam tulajdonosi jogainak gyakorlója a munkavállalók számára az eladási árnak legfeljebb 50%-a erejéig árkedvezményt és/vagy részletfizetési lehetőséget adhat. A csökkentett vételár részletekben megvalósuló kiegyenlítése esetén – az MRP keretében történő értékesítést kivéve, melyre az MRP törvény előírásai vonatkoznak – a csökkentett vételár 15%-ának készpénzben történő befizetése mellett a törlesztési idő legfeljebb három év lehet, s a vételárhátralékra kamatként az Egzisztencia-hitel mindenkori kamata számítandó fel. A csökkentett vételár kiegyenlítésére Egzisztencia-hitel, valamint kárpótlási jegy is igénybe vehető.
– Dolgozói részvények értékesítésekor a névértéket kell vetítési alapnak tekinteni. Az értékesítés során a névérték legfeljebb 90%-áig adható árkedvezmény.
1. Az állami vagyon hozadéka
Az Állami Vagyonkezelő Részvénytársasághoz tartozó kereskedelmi bankokban és más pénzintézetekben az állami részesedést, továbbá az ideiglenesen állami tulajdonban lévő állami vagyont megtestesítő részvények után az ÁV Rt. Közgyűlésén megállapított és az 1994. évben kifizetésre kerülő osztalék, illetőleg az Állami Vagyonügynökség kezelésében lévő részvények után 1994. évben kifizetésre kerülő állami vagyon hozadéka a központi költségvetés bevételét képezi.
2. Kárpótlási jeggyel szembeni kínálat
(1) 1994. december 31-ig – az 1993-ban történt elkülönítést, illetve felajánlást is figyelembe véve – az Állami Vagyonkezelő Rt. és az Állami Vagyonügynökség mindösszesen 210 000 millió forint értékű portfóliót különít el, illetve ajánl fel kárpótlási jeggyel szembeni fedezetként.
(2) Az ÁV Rt. és az ÁVÜ köteles a kínálat felajánlását és annak feltételeit koordináltan kialakítani, továbbá annak folyamatosságáról gondoskodni.
3. Értékesítés kedvezményes konstrukcióban
Az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon vállalkozóknak, munkavállalóknak, lakossági befektetőknek E-hitelre történő értékesítése során befolyó törlesztés összegét az állam tulajdonosi jogainak gyakorlója közvetlenül az államadósság törlesztésére köteles fordítani. Az ÁV Rt. és az ÁVÜ lakossági kisbefektetők részére történő kedvezményes részvényértékesítés során kiemelten kezeli a kárpótlási jegyek felhasználását.
4. Vagyonvédelmi ügyek
(1) Az ÁV Rt. és az ÁVÜ köteles olyan szabályokat kidolgozni, amelyek biztosítják azt, hogy a többségi állami tulajdonú társaságoknál (vállalatoknál) az állami tulajdon saját hatáskörben végrehajtott értékesítésekor befolyó bevétel az állami tulajdon (pénzügyi, technológiai, foglalkoztatási és környezetvédelmi követelményeket kielégítő) reorganizációját, előnyös privatizációját, a hosszú távú működőképesség megteremtését mozdítsa elő.
(2) Az ÁV Rt. és az ÁVÜ a reorganizáció nyomonkövetésére és hatékonyságának vizsgálatára az érintettek véleményének kikérésével eljárási rendet dolgoz ki.
5. Az Állami Vagyonkezelő Rt.-t érintő pénzbeli kötelezettség
Az Állami Vagyonkezelő Rt. a hozzá tartozó részben vagy teljesen tartós állami tulajdonban maradó gazdálkodó szervezetek 1993. évi adózás utáni nyereségéből és az állami vagyon 1994. évi privatizációjából származó bevételből osztalék címén:
(1) 29 900 millió forintot köteles a központi költségvetésbe befizetni;
(2) 34 369 millió forintot köteles a központi alapok javára, ebből
– 6100 millió forintot az Út Alap,
– 13 500 millió forintot a Foglalkoztatási Alap,
– 6000 millió forintot a Területfejlesztési Alap,
– 4000 millió forintot a Mezőgazdasági Fejlesztési Alap,
– 4000 millió forintot (ebből 2000 millió forintot a hitelgarancia rendszer, 2000 millió forintot a felszámolási vagyonértékesítést elősegítő hitelkonstrukció céljára) a Kisvállalkozói Garancia Alap feltöltésére;
– 769 millió forintot a Gépjármű Felelősségbiztosítási és Kárrendezési Alap
javára közvetlenül átutalni.
6. Az Állami Vagyonügynökséget érintő pénzbeli kötelezettségek
Az Állami Vagyonügynökség 1994. évi privatizációs bevételeiből
(1) Az ÁVÜ működésével és az állami vagyon privatizációjával összefüggő közvetlen és közvetett kiadások, továbbá a jótállással, szavatossággal, kezességvállalással kapcsolatos kiadások fedezete az állami vagyon privatizációjából származó, a központi költségvetésbe bevont 26 800 millió forint. Ebből a működési költségvetés előirányzata 1800 millió forint, a privatizációval összefüggő közvetlen és közvetett kiadások előirányzata – beleértve az önkormányzatok részére teljesítendő átutalást, és a védett vagy védelemre tervezett (természetvédelmi szervek kezelésébe kerülő) területekkel kapcsolatos kártalanítást is – 10 000 millió forint, a jótállással, szavatossággal és kezességvállalással kapcsolatos kiadások előirányzata 15 000 millió forint.
(2) Az ÁVÜ az ideiglenes állami tulajdonnal kapcsolatos bevételeiből 4000 millió forintot a központi költségvetésbe fizet be.
(3) Az ÁVÜ privatizációs bevételeiből 11 000 millió forintot kell előirányozni az állami tulajdon (pénzügyi, piac- és versenypolitikai, foglalkoztatási, környezetvédelmi szempontokat egyaránt érvényesítő) reorganizációjának céljára.
(4) A Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank Rt. alaptőkéjének emelésére, fejlesztésére és reorganizációs feladatainak teljesítésére 2000 millió forintot kell előirányozni.
(5) Az ÁVÜ privatizációs bevételeiből 1000 millió forint irányozható elő kedvezményes hitelkonstrukció (E-hitel) keretében történő értékesítés garanciafedezetének képzésére.
(6) A Világkiállítási Alap támogatására 2500 millió forintot kell előirányozni.
7. A rögzített kötelezettségeket meghaladó bevételi többlet felhasználása
Jelen határozat 6. pontjában a rögzített kötelezettségekre teljes mértékben fedezetet nyújtó ÁVÜ privatizációs készpénzbevételt meghaladó esetleges többletbevétel felhasználásáról a Kormány határoz, a következő célok elérése érdekében:
– a reorganizációs célra rendelkezésre álló forrás bővítése;
– a privatizáció során keletkező kezességvállalásra, jótállási és szavatossági felelősség teljesítésére szolgáló forrás növelése;
– a Kisvállalkozói Garancia Alaphoz történő hozzájárulás növelése;
– a Befektetésösztönzési Alap részére többletforrás biztosítása;
– a Nemzeti Kulturális Alaphoz történő hozzájárulás.
8. Állami vagyon ingyenes átruházása
Az Állami Vagyonügynökség a Ptv. 6. §-ában rögzítettek szerint, kizárólag jogszabályi felhatalmazás alapján a portfóliójához tartozó állami vagyon terhére 1994-ben ingyenes vagyonátruházást teljesíthet. Az Állami Vagyonkezelő Rt. vagyonából ingyenes átruházásra kizárólag törvényi felhatalmazás alapján kerülhet sor.
(1) Az ÁV Rt. és az ÁVÜ 1994-ben – a Kormány és a társadalombiztosítási önkormányzatok által kötött megállapodásnak megfelelő ütemezésben és formában – ingyenesen átad állami vagyont a társadalombiztosítási alapok részére.
(2) Az ÁVÜ portfóliója terhére állami vagyon ingyenes átruházására kizárólag akkor kerülhet sor, ha az
– olyan alapítvány részére történő vagyonátadást jelent, amely jogszabályban meghatározott közfeladat ellátását veszi át, és amely költségvetési tehervállalást vált ki, illetve helyettesít;
– az ingyenesen átruházott vagyonrész vállalati tulajdonban lévő védelmet igénylő technikatörténeti múzeum vagy gyűjtemény, illetve természetvédelmi szerveknek átadandó természetvédelmi terület, továbbá
– az átalakuló, illetve privatizálandó állami vállalatok jóléti-szociális, oktatási és kulturális vagyontárgyait az állam tulajdonosi jogainak gyakorlója és az átalakuló vállalat, amennyiben a vállalat munkavállalói igénylik, foglalkoztatási, jóléti, szociális, oktatási és kulturális alapítványok részére jogszabályban rögzített módon ingyenesen átadhatja, ha az a szolgáltatási feladatok végleges átvállalását jelenti, és a költségeket a kedvezményezettek munkáltatói és a szolgáltatást igénybe vevők viselik.
(3) Az állami tulajdonú gyógyszertárak privatizációja során az Állami Vagyonügynökség az értékesítésből származó bevételek egy meghatározott hányadát átadja a veszteséges gyógyszertárak támogatására létrehozandó közalapítványok részére.
9. A Kormány a Vagyonpolitikai Irányelvek végrehajtásáról az 1994. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló beszámoló részeként tételesen ad számot.
(millió Ft)
| 1992. tény | 1993. VPI terv | 1994. VPI terv | |||
| Értékesítéssel összefüggő ktg | 5 300 | 6 810 | 6 500 | ||
| ebből: | |||||
| – | tanácsadó, értékesítési szakértői díjak | 1 921 | 2 130 | 2 000 | |
| – | vagyonértékelés | 108 | 160 | 200 | |
| – | tőzsdei bevezetés, részvénykibocsátás | 1 019 | 1 500 | 1 200 | |
| – | ingatlan reorganizáció | 1 440 | 1 600 | 1 500 | |
| – | PR-marketing (hirdetés) | 374 | 800 | 900 | |
| – | szerv. és ell. ktg | 186 | 300 | 350 | |
| – | költségtérítések | 90 | 120 | 130 | |
| – | jogi, humán és egyéb költségek | 162 | 200 | 220 | |
| Önkorm.-nak visszautalandó | 2 000 | 1 500 | 2 000 | ||
| Társ-nak visszautalandó (20%) | 2 300 | 2 000 | 600 | ||
| Kisbefektetői Részv. Program | – | – | 900 | ||
| Összesen | 9 600 | 10 310 | 10 000 | ||
| (millió Ft) | |||
| ÁVÜ összes kötelezettségvállalása | 41 657 | ||
| ebből: | |||
| – kifizetett | (–)8 733 | ||
| – megszűnt | (–)7 074 | ||
| Fennálló kötelezettség (1993. június 30-án) | 25 850 | ||
| ebből: | |||
| – | lejár 1993-ban (július 1.–december 31.) | 1 938 | |
| – | lejár 1994-ben | 4 633 | |
| – | lejár 1994 után | 19 279 | |
Az 1994. évi garanciális (jótállással, kezességvállalással és szavatossággal összefüggő kötelezettségek teljesítésére szolgáló) keret képzése
| (millió Ft) | ||||
| a) | 1993. június 30-ig vállalt, 1994-ben lejáró kötelezettség (75%-os magas vagy közepes valószínűségi beállással becsülve) | 3 031 | ||
| b) | 1993. július 1-jétől december 31-ig várhatóan vállalt, 1994-ben lejáró kötelezettség (80%-os beállással becsülve) | 3 360 | ||
| c) | 1994 utáni években lejáró kötelezettségekből várhatóan bekövetkező teljesítés (50% körüli beállással) | 8 600 | ||
| Összes várható kifizetés 1994-ben: | 14 991 | |||
