A Magyar Köztársaság nemzetközi kötelezettségvállalásainak teljesítése, a szellemi tulajdon különböző formáira vonatkozó szabályozás korszerűsítése érdekében az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:
1. § (1) A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. törvény (a továbbiakban: Szt.) 11. §-a (1) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A kizárólagos hasznosítási jog kiterjed a találmány tárgyának gazdasági tevékenység körében való előállítására, használatára, behozatalára és forgalomba hozatalára.”
(2) Az Szt. 11. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A terméket – az ellenkező bizonyításáig – a szabadalmazott eljárással előállítottnak kell tekinteni, ha a termék új, vagy nagy mértékben valószínűsíthető, hogy a terméket a szabadalmazott eljárással állították elő, és a szabadalmas az adott helyzetben általában elvárható intézkedések megtétele után sem tudta meghatározni a ténylegesen alkalmazott eljárást. Különösen akkor valószínűsíthető nagy mértékben, hogy a terméket a szabadalmazott eljárással állították elő, ha a szabadalmazott eljárás az egyetlen ismeretessé vált eljárás.”
2. § Az Szt. 21. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„21. § Ha a szabadalmas a szabadalmi bejelentés napjától számított négy év, illetve – ha ez a hosszabb – a szabadalom megadásától számított három év alatt a találmányt az ország területén a belföldi kereslet kielégítése érdekében nem hasznosította, erre komoly előkészületet nem tett, és másnak sem adott hasznosítási engedélyt, belföldi székhelyű gazdálkodó szervezetnek [Ptk. 685. § c) pont] – kérelmére – kényszerengedélyt kell adni, kivéve, ha a szabadalmas mulasztását igazolja.”
3. § Az Szt. 22. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„22. § (1) Ha a szabadalmazott találmány másik szabadalom (a továbbiakban: gátló szabadalom) megsértése nélkül nem hasznosítható, a függő szabadalom jogosultjának – kérelmére – a gátló szabadalom hasznosítására a szükséges terjedelemben kényszerengedélyt kell adni, feltéve, hogy a gátló szabadalom szerinti találmányhoz viszonyítva a függő szabadalom szerinti találmány számottevő gazdasági jelentőségű műszaki előrelépést jelent.
(2) A gátló szabadalom jogosultja – ha a szabadalmára az (1) bekezdés alapján kényszerengedélyt adnak – a kényszerengedélyre vonatkozó közös szabályok szerint igényt tarthat arra, hogy méltányos feltételekkel engedélyt adjanak számára a függő szabadalom szerinti találmány hasznosítására.”
4. § (1) Az Szt. 23. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Aki kényszerengedélyt kér, igazolnia kell, hogy a kényszerengedély adásának feltétele fennáll, és hogy)
„a) a szabadalmas megfelelő feltételek mellett, ésszerű időn belül sem volt hajlandó önként engedélyt adni a találmány hasznosítására, továbbá, hogy”
(2) Az Szt. 23. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A kényszerengedély terjedelmét és időtartamát – a kényszerengedéllyel lehetővé tett hasznosítás célját figyelembe véve – a bíróság állapítja meg; a kényszerengedély korlátozással vagy anélkül adható. A kényszerengedély – lemondás vagy visszavonás esetét kivéve – a bíróság által megszabott időtartam lejártáig, illetőleg a szabadalmi oltalom megszűnéséig áll fenn. A kényszerengedély nem lehet kizárólagos. A kényszerengedélyt be kell jegyezni a szabadalmi lajstromba.”
(3) Az Szt. 23. §-ának (3) bekezdése a következő harmadik mondattal egészül ki:
„A díjnak ki kell fejeznie a kényszerengedély gazdasági értékét, így különösen arányban kell állnia azzal a díjjal, amelyet a kényszerengedélyesnek – a találmány tárgya szerinti műszaki területen kialakult licenciaforgalmi viszonyokra figyelemmel – a szabadalmassal kötött hasznosítási szerződés alapján fizetnie kellett volna.”
(4) Az Szt. 23. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A kényszerengedélyes gazdálkodó szervezet megszűnése vagy szervezeti egységének kiválása esetén a kényszerengedély a jogutódra száll át. A gátló szabadalomra adott kényszerengedély csak a függő szabadalommal együtt ruházható át. A kényszerengedély egyébként másra nem szállhat, illetve nem ruházható át. A kényszerengedélyes hasznosítási engedélyt nem adhat.”
(5) Az Szt. 23. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A szabadalmas a kényszerengedély módosítását vagy visszavonását akkor is kérheti, ha az engedélyezés alapjául szolgáló körülmények megszűntek és várhatóan nem következnek be újból. A módosításról vagy a visszavonásról úgy kell rendelkezni, hogy az a kényszerengedélyes jogos érdekeit ne sértse.”
5. § Az Szt. 40. §-ának (2) bekezdése a következő második mondattal egészül ki:
„A szabadalmi bejelentés részletes alaki szabályait külön jogszabály állapítja meg.”
6. § Az Szt. 6. §-a (3) bekezdésének a) pontja, 24. §-a, 45. §-ának b) pontjában az „a) vagy” szövegrész és 66. §-ának (1) bekezdésében az „..., az igénybevétel ellenében járó kártalanítás összegének megállapítására” szövegrész, valamint az Szt. végrehajtásáról szóló 4/1969. (XII. 28.) OMFB–IM rendelet 3. §-ának (1) bekezdése 6., 9. és 10. §-ai hatályukat vesztik.
7. § A védjegyről szóló 1969. évi IX. törvény (a továbbiakban: Vt.) 21. §-a (2) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az Országos Találmányi Hivatal a védjegyügyekben hozott érdemi határozatát csak megváltoztatási kérelem alapján és csak annak a bírósághoz történő továbbításáig vonhatja vissza vagy módosíthatja.”
8. § A Vt. 37. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A kérelem az Országos Találmányi Hivatalnál nyújtható be, amely azt a védjegyügy irataival együtt tizenöt napon belül továbbítja a bírósághoz.”
9. § (1) Az ipari minták oltalmáról szóló 1978. évi 28. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Imtvr.) 4. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A mintaoltalom jogosultját a hasznosítás engedélyezése esetén licenciadíj, átruházás esetén vételár, a szolgálati minta szerzőjét a minta értékesítése esetén díjazás illeti meg a gazdasági eredménnyel arányosan. A mintaoltalom jogosultját megillető licenciadíj, vételár, továbbá a minta szerzőjének járó díjazás mértékére és egyéb feltételeire a hasznosítóval, a jogszerzővel, illetőleg a munkáltatóval kötött szerződés az irányadó.”
(2) Az Imtvr. 4. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A szolgálati minta szerzőjének díjazásával kapcsolatos jogviták eldöntése bírósági útra tartozik.”
10. § Az Imtvr. 6. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A mintaoltalom alapján a mintaoltalom jogosultjának – a jogszabályok keretei között – kizárólagos joga van arra, hogy a minta szerinti terméket gazdasági tevékenység körében előállítsa, forgalomba hozza, az országba behozza (hasznosítás), vagy arra másnak engedélyt adjon.”
11. § (1) Az Imtvr. 16. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A kérelem az Országos Találmányi Hivatalnál nyújtható be, amely azt a mintaoltalmi ügy irataival együtt tizenöt napon belül továbbítja a bírósághoz.”
(2) Az Imtvr. 16. §-ának (3) bekezdésében „az Országos Találmányi Hivatalnál vagy a bíróságnál” szövegrész hatályát veszti.
12. § A használati minták oltalmáról szóló 1991. évi XXXVIII. törvény 12. §-ában a „kereskedelmi célú” szövegrész helyébe a „gazdasági tevékenység körében való” szövegrész lép, 17. §-ának (2) bekezdésében pedig „..., a mintaoltalom honvédelmi érdekből történő igénybevételére” szövegrész hatályát veszti.
13. § A szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 1. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A törvény védelemben részesíti a szerzői alkotómunkával rokon más tevékenységet (51. §), valamint az előadóművészek, a hangfelvételt előállítók, a rádió- és televízió-szervezetek, illetve a saját műsort vezeték útján a nyilvánossághoz átvivők tevékenységét is.”
14. § Az Szjt. 15. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„15. § (1) A vagyoni jogok a szerző életében és halálától számított hetven éven át részesülnek védelemben.
(2) A hetvenéves védelmi időt a szerző halálát követő év első napjától, szerzőtársak [5. § (1) bek.] esetében az utoljára elhunyt szerzőtárs halálát követő év első napjától kell számítani.
(3) Ha a szerző személye nem állapítható meg, a védelmi idő a mű első nyilvánosságra hozatalának évét követő hetven év. Ha azonban ez alatt az idő alatt a szerző jelentkezik, a védelmi időt a (2) bekezdés szerint kell számítani.
(4) A filmek védelmi ideje a bemutatást követő év első napjától számított hetven év.”
15. § (1) Az Szjt. 18. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A mű egyes példányainak haszonkölcsönbe adása – a számítógépi programok kivételével, valamint a (3) bekezdésben foglalt korlátozással – a szabad felhasználás körébe tartozik.”
(2) Az Szjt. 18. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A filmalkotások és más audiovizuális művek, valamint a hangfelvételekben foglalt művek példányainak haszonkölcsönbe adása csak a költségvetési szervként működő nyilvános közkönyvtárakban minősül szabad felhasználásnak.”
16. § Az Szjt. 34. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„34. § (1) Sugárzási szerződés alapján a szerző köteles a művet a rádió- vagy a televízió-szervezet rendelkezésére bocsátani. A rádió- vagy a televízió-szervezet a szerződésben meghatározott időtartamra megszerzi a mű sugárzásának jogát, továbbá azt a jogot, hogy a műről saját felhasználás céljára saját eszközeivel hang-, illetve képfelvételt készítsen és a felvételt feliratozza.
(2) Az ismételt sugárzást lehetővé tevő rögzítéshez a szerző külön hozzájárulása szükséges.
(3) A felvétel minden egyes felhasználásáért díjazás jár.
(4) Ha a sugárzás céljára készült mű felhasználása a szerződésben meghatározott – ilyennek hiányában ésszerű – határidő alatt nem történik meg, a szerző a szerződést azonnali hatállyal felmondhatja és díjának megtérítését követelheti.
(5) Az írók, a zeneszerzők és a szövegírók képviseletében – a színpadra szánt irodalmi művek és a zenedrámai művek vagy jeleneteik, illetve keresztmetszeteik felhasználása kivételével – a már nyilvánosságra hozott művek sugárzásának és (2) bekezdés szerinti rögzítésének jogosítására és az említett felhasználásokért fizetendő díjak mértékére vonatkozóan a Szerzői Jogvédő Hivatal köt szerződést a felhasználóval.
(6) A mű sugárzásának minősül a műhold útján történő sugárzás is, ha a sugárzott műsor a nyilvánosság körében közvetlenül fogható. A műhold útján sugárzott műsor a nyilvánosság körében közvetlenül foghatónak minősül, ha a rádió- vagy televízió-szervezet felelősségével és ellenőrzése alatt műsort hordozó jeleket juttatnak el a műholdhoz, majd onnan a Földre megszakítatlan közvetítés útján, azzal a céllal, hogy a jeleket a nyilvánosság vehesse.
(7) Saját műsornak a nyilvánossághoz vezeték útján történő átvitelére az (1)–(5) bekezdésben foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell.”
17. § Az Szjt. 35. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) E művek szerzői jogi védelmének időtartama az első kiadás évét követő hetven naptári év.”
18. § Az Szjt. XI. fejezete helyébe a következő XI. fejezet lép:
49. § (1) Ha a törvény eltérően nem rendelkezik, az előadóművész hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy
a) rögzítetlen előadását rögzítsék;
b) rögzített előadását többszörözzék, ha az eredeti rögzítés hozzájárulása nélkül történt, ha a többszörözés más célra készül, mint amelyre nézve a hozzájárulását adta, vagy ha az eredeti rögzítés az 50/I. § (2) bekezdésének rendelkezései alapján készült, és a többszörözést más célra készítik, mint amelyre az 50/I. § (2) bekezdése vonatkozik;
c) az előadást sugározzák, vagy más módon közönséghez közvetítsék, kivéve, ha a sugárzott vagy közvetített előadás forgalomba hozatal céljára engedélyezett rögzítésről történt vagy már maga is sugárzott előadás.
(2) Előadóművészek együttese esetében a közreműködők az (1) bekezdésben említett jogaikat képviselőjük útján gyakorolhatják.
(3) Ha az előadóművész hozzájárult ahhoz, hogy előadását filmalkotásban vagy egyéb audiovizuális műben rögzítsék, az (1) bekezdés a továbbiakban nem alkalmazható. Ez a rendelkezés nem érinti az előadóművészeknek az 50/G. és az 50/J. §-ok alapján fennálló díjigényeit.
50. § (1) Az előadóművészt a 49. § (1) bekezdésében említett felhasználásokért – ha a törvény másként nem rendelkezik – díjazás illeti meg.
(2) Az előadás sugárzás vagy a nyilvánossághoz történő átvitel céljára készült rögzítésének díjazására a 34. § rendelkezéseit az előadóművészek, illetve érdekképviseleti szervezetük esetében is megfelelően alkalmazni kell.
50/A. § (1) A 49. § (1) bekezdésében említett felhasználások esetén az előadóművészt megilleti az a személyhez fűződő jog, hogy nevét – a felhasználás jellegétől függően, ahhoz igazodó módon – feltüntessék. Előadóművészek együttese esetében ez a jog az együttes, valamint az együttes vezetője és a főbb közreműködők nevének feltüntetésére terjed ki.
(2) Az előadóművész személyhez fűződő jogát sérti előadásának eltorzítása.
50/B. § (1) Ha a törvény eltérően nem rendelkezik, a hangfelvétel előállítójának hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy
a) a hangfelvételről közvetlenül vagy közvetve másolatot készítsenek;
b) a hangfelvétel másolatát forgalomba hozzák, ideértve a hangfelvételnek az országba ilyen céllal történő behozatalát is.
(2) A hangfelvétel előállítóját az (1) bekezdésben említett felhasználásokért – ha a törvény másképp nem rendelkezik – díjazás illeti meg.
50/C. § (1) Kereskedelmi célból kiadott hangfelvételnek vagy arról készült másolatnak a közvetlen sugárzásáért és bármilyen más módon történő nyilvánossághoz közvetítéséért a szerzői jogi védelem alatt álló művek felhasználásáért fizetendő díjon felül a felhasználónak további díjat kell fizetnie, amely – a jogosultak közötti eltérő megállapodás hiányában – fele-fele arányban illeti meg a hangfelvétel előállítóját és az előadóművészt.
(2) A díj mértékéről, beszedéséről és felosztásáról a hangfelvételek előállítóinak és az előadóművészeknek az érdekképviseleti szervezetei állapodnak meg egymás közt és a felhasználókkal.
(3) A jogosultak díjigényüket érdekképviseleti szervezeteik útján érvényesíthetik, díjukról csak a felosztás időpontját követő hatállyal, a rájuk jutó összeg erejéig mondhatnak le.
50/D. § (1) A hangfelvétel forgalomba hozott példányainak nyilvános haszonkölcsönbe adásához, bérbeadásához – a hangfelvételben foglalt mű szerzőjének hozzájárulásán kívül – a hangfelvétel előállítójának, valamint – előadás hangfelvétele esetében – az előadóművésznek a hozzájárulása is szükséges.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott felhasználásért díjazás jár, amelyből a jogosultak – eltérő megállapodásuk hiányában – egyenlő arányban részesednek. A szerzők és az előadóművészek díjigényüket érdekképviseleti szervezeteik útján érvényesíthetik, díjukról csak a felosztás időpontját követő hatállyal, a rájuk jutó összeg erejéig mondhatnak le.
50/E. § A hangfelvétel előállítóját megilleti az a jog, hogy nevét a hangfelvétel másolatain feltüntessék.
50/F. § (1) Ha a törvény eltérően nem rendelkezik, a rádió- vagy a televízió-szervezet hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy műsorát
a) más rádió- vagy televízió-szervezetek, illetve vezeték útján nyilvánossághoz történő átvitelt végzők sugározzák, illetve a nyilvánossághoz átvigyék;
b) rögzítsék;
c) rögzítés után többszörözzék, ha a rögzítés hozzájárulása nélkül készült, vagy ha a rögzítés az 50/I. § (2) bekezdése alapján készült, és a többszörözés más célra készül, mint amelyre az 50/I. § (2) bekezdése vonatkozik.
(2) Ha a törvény eltérően nem rendelkezik, a televízió-szervezet hozzájárulása szükséges ahhoz is, hogy műsorát a közönség részére közvetítsék olyan helyiségben, amely belépti díj ellenében hozzáférhető a közönség számára.
(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett felhasználásokért – ha a törvény eltérően nem rendelkezik – díjazás jár.
(4) Saját műsornak a nyilvánossághoz vezeték útján történő átvitele esetén az (1)–(3) bekezdéseket megfelelően alkalmazni kell.
50/G. § (1) A rádió- vagy a televízió-szervezet, illetve a saját műsort a nyilvánossághoz vezeték útján átvivő műsorában sugárzott vagy vezetéken átvitt műveknek az eredetihez képest más szervezet közbeiktatásával, vezeték útján a nyilvánossághoz történő egyidejű átviteléhez a szerző, valamint a rádió- vagy a televízió-szervezet, illetve a saját műsort vezeték útján a nyilvánossághoz átvivő hozzájárulását megadottnak kell tekinteni, ha az egyidejű átvitelt végző szervezet a Szerzői Jogvédő Hivatalnak az általa a művelődési és közoktatási miniszter jóváhagyásával megállapított díjat befizette. A díj megállapítása előtt véleményt kell kérni a jogosultak érdekképviseleti szervezeteitől.
(2) Az (1) bekezdés alapján befolyt díjak – költségek levonása után fennmaradó – összegéből ötven százalék a szerzőket, illetve a szerzői jog jogosultjait, harminc százalék az előadóművészeket, húsz százalék a rádió- vagy televízió-szervezeteket, illetve a saját műsort a nyilvánossághoz vezeték útján átvivőket illeti meg.
(3) A díjakból a szerzőknek, illetve a szerzői jog jogosultjainak járó részt a Szerzői Jogvédő Hivatal osztja fel a művelődési és közoktatási miniszter jóváhagyásával megállapított szabályzat szerint.
(4) A Szerzői Jogvédő Hivatal a díjakból az előadóművészeknek járó részt érdekképviseleti szervezetükhöz utalja át felosztás végett.
(5) A Szerzői Jogvédő Hivatal a díjakból a rádió- vagy televízió-szervezeteknek és a saját műsort a nyilvánossághoz átvivőknek járó részt érdekképviseleti szervezetükhöz utalja át, ilyennek hiányában a művelődési és a közoktatási miniszter jóváhagyásával megállapított szabályzat szerint osztja fel.
(6) A jogosultak díjigényüket érdekképviseleti szervezeteik útján érvényesíthetik, díjukról csak a felosztás időpontját követő hatállyal, a rájuk jutó összeg erejéig mondhatnak le.
50/H. § Az 50/F. és az 50/G. §-okban említett felhasználások esetén a rádió- vagy televízió-szervezetet, illetve a saját műsort vezeték útján a nyilvánossághoz átvivőt megilleti az a jog, hogy nevét feltüntessék.
50/I. § (1) Azoknak a jogoknak a védelme, amelyekről ez a fejezet rendelkezik, nem befolyásolhatja az irodalmi, tudományos és művészeti alkotásokon fennálló szerzői jogok védelmét.
(2) Nincs szükség az előadóművész, a hangfelvételt előállító, a rádió- vagy a televízió-szervezet, illetve a saját műsort vezeték útján a nyilvánossághoz átvivő hozzájárulására azokban az esetekben, amelyekben a törvény a szerzői jogi védelem alatt álló alkotás felhasználásához sem kívánja meg a szerző hozzájárulását.
50/J. § (1) A rádió- és a televízió-szervezetek műsorában sugárzott, a saját műsort vezeték útján a nyilvánossághoz átvivők műsorába belefoglalt, valamint a kép- vagy hanghordozón forgalomba hozott művek szerzőit, előadások előadóművészeit, továbbá hangfelvételek előállítóit a műveik, előadásaik, illetve hangfelvételeik magáncélú másolására tekintettel díjazás illeti meg.
(2) Az (1) bekezdésben említett díjat a Szerzői Jogvédő Hivatal a művelődési és közoktatási miniszter jóváhagyásával állapítja meg. A díj megállapítása előtt véleményt kell kérni az előadóművészek és a hangfelvételt előállítók érdekképviseleti szervezeteitől. A díjat az üres kép- vagy hanghordozó gyártója, külföldön gyártott kép- vagy hanghordozó esetén pedig a jogszabály szerint vám fizetésére kötelezett személy köteles a Szerzői Jogvédő Hivatalhoz a forgalomba hozataltól, külföldön gyártott kép- vagy hanghordozó esetén pedig a vámkezelés befejezésétől számított nyolc napon belül befizetni.
(3) A díjfizetési kötelezettség nem terjed ki
a) az export céljából történő forgalomba hozatalra; továbbá
b) a kizárólag olyan készülékhez (pl. stúdióberendezéshez, diktafonhoz) használható kép- és hanghordozókra, amelyeket rendeltetésszerű felhasználás esetén nem használnak művek másolatainak magáncélú készítésére.
(4) A befolyt díjaknak a költségek levonása után fennmaradt összegéből
a) hanghordozók esetében ötven százalék a szerzőket, harminc százalék az előadóművészeket, húsz százalék a hangfelvételek előállítóit;
b) képhordozók esetében hetven százalék a szerzőket, illetve a szerzői jog jogosultjait, harminc százalék az előadóművészeket
illeti meg.
(5) A díjakból az előadóművészeknek és a hangfelvételek előállítóinak járó részt a Szerzői Jogvédő Hivatal a jogosultak érdekképviseleti szervezeteinek utalja át. A díjakból a szerzőknek, illetve a szerzői jog jogosultjainak járó részt a Szerzői Jogvédő Hivatal a művelődési és közoktatási miniszter jóváhagyásával megállapított szabályzat szerint osztja fel.
(6) A jogosultak díjigényüket érdekképviseleti szervezeteik útján érvényesíthetik, díjukról csak a felosztás időpontját követő hatállyal, a rájuk jutó összeg erejéig mondhatnak le.
50/K. § Azok a jogok, amelyekről e fejezet rendelkezik, a következő időtartamokban részesülnek védelemben:
a) a hangfelvételek és az azokban rögzített előadások annak az évnek a végétől számított ötven évig, amelyben a hangfelvételt először forgalomba hozták, illetve – ha ezalatt nem hozták forgalomba a hangfelvételt – annak az évnek a végétől számított ötven évig, amelyben a hangfelvétel készült;
b) a nem rögzített előadások annak az évnek a végétől számított ötven évig, amelyben az előadást tartották;
c) a sugárzott műsor vagy a vezeték útján a nyilvánossághoz átvitt saját műsor annak az évnek a végétől számított ötven évig, amelyben a sugárzást, illetve átvitelt végezték.”
19. § Hatályukat vesztik
a) az Szjt. 17. §-ának (3) bekezdése és 22–24. §-ai, valamint 52. §-ának (2) bekezdésében a „tartósan vagy súlyosan” szövegrész;
b) a hangfelvételek előállítóinak védelméről szóló 1975. évi 19. törvényerejű rendelet;
c) az Szjt. végrehajtásáról szóló 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet 8. §-ának második mondata, 14/A. §-a, 19. §-a, 24. §-a és 39. §-a (1) bekezdésének második mondata.
20. § (1) Gyógyszer, vegyi úton előállított termék vagy emberi, illetve állati élelmezésre szolgáló termék előállítására vonatkozó, e törvény hatálybalépése előtt tett szabadalmi bejelentés alapján a bejelentő a szabadalom megadása kérdésében hozott határozat jogerőre emelkedéséig, de legkésőbb e törvény hatálybalépésétől számított egy éven belül – a hatálybalépést követő módosítási elsőbbséggel [Szt. 43. § (1) bek. a) pont] – a termékre is igényelhet szabadalmi oltalmat.
(2) A termékre az (1) bekezdés alapján adott szabadalmi oltalomból eredő jogok csak a módosítási elsőbbség időpontját követő hasznosításra érvényesíthetők.
(3) A termékoltalmi igény előterjesztésére az (1) bekezdésben előírt határidő elmulasztása esetén az igazolás ki van zárva.
21. § Átmeneti szabadalmi oltalomban részesül e törvény rendelkezései szerint az a gyógyszertermék – hatóanyag és készítmény –, amelyre külföldön az e törvény hatálybalépését követő egy év letelte előtt szabadalmat adtak, feltéve, hogy a külföldi szabadalom elsőbbsége
a) legalább tizenkét hónappal korábbi, mint e törvény hatálybalépésének időpontja, és
b) 1987. január 1-jénél nem korábbi.
22. § (1) Nem részesülhet átmeneti szabadalmi oltalomban az a gyógyszertermék, amelyet e törvény hatálybalépését megelőzően belföldön forgalomba hoztak.
(2) Az átmeneti szabadalmi oltalomból eredő kizárólagos jog nem érvényesíthető azzal szemben, aki e törvény hatálybalépését megelőzően a gyógyszerterméket belföldön gyártotta, feltéve, hogy a korábbi gyártás tényét a törvény hatálybalépése előtt – az illetékes hatóság által – kiállított megfelelő közokirattal igazolja.
(3) A gyógyszerterméket gyártó gazdálkodó szervezetet a (2) bekezdés alapján megillető gyártási jog a gazdálkodó szervezet megszűnése, illetve szervezeti egységének kiválása esetén a jogutódra száll át; egyébként másra nem szállhat, illetve nem ruházható át.
23. § (1) Az átmeneti szabadalmi oltalom a megadásával (27. §) keletkezik és hatálya visszahat e törvény hatálybalépésének napjára. Az oltalom az alapjául szolgáló külföldi szabadalom eredeti oltalmi idejével együtt jár le.
(2) Átmeneti szabadalmi oltalom esetén e törvény hatálybalépése napján és annak évfordulóin előre esedékesek a – külön jogszabályban meghatározott – szabadalmi fenntartási díjak.
24. § Az átmeneti szabadalmi oltalom fenntartására, terjedelmére, korlátaira és megszűnésére, valamint a vele kapcsolatos jogutódlásra, hasznosítási szerződésre és bitorlásra – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – az Szt., valamint az Szt. végrehajtásáról és a szabadalmi ügyekben való bírósági eljárásról szóló jogszabályok előírásait kell megfelelően alkalmazni.
25. § Átmeneti szabadalmi oltalom esetén a szabadalmat akkor kell megsemmisíteni, ha
a) nem felelt meg a 21. § rendelkezéseinek, illetve a 22. § (1) bekezdése értelmében ki volt zárva az átmeneti szabadalmi oltalomból;
b) az alapul szolgáló külföldi szabadalom elsőbbsége időpontjában nem felelt meg az Szt. 1–5. §-aiban vagy 41. §-a (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek, illetve az Szt. 6. §-a (3) bekezdésének b) vagy c) pontja szerint ki volt zárva a szabadalmi oltalomból.
26. § (1) Az átmeneti szabadalmi oltalom megadása iránti kérelem – az alapul szolgáló külföldi szabadalom számának, valamint a bejelentő nevének és címének feltüntetésével – e törvény hatálybalépésétől számított egy éven belül nyújtható be az Országos Találmányi Hivatalhoz. E határidő lejártát követően átmeneti szabadalmi oltalom nem igényelhető.
(2) A kérelemhez mellékelni kell az alapul szolgáló külföldi szabadalom megadását igazoló okiratot és e szabadalom leírását, valamint két példányban, kinyomtatásra alkalmas formában a szabadalmi leírás magyar nyelvű fordítását. A kérelmen – külön jogszabályban meghatározott – igazgatási szolgáltatási díjat kell leróni.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott mellékleteket legkésőbb a kérelem beérkezésétől számított három hónapon belül be kell nyújtani.
(4) Az átmeneti szabadalmi oltalom megadása iránti kérelem, illetve e kérelem mellékleteinek benyújtására előírt határidő elmulasztása esetén az igazolás ki van zárva.
27. § (1) Az Országos Találmányi Hivatal a 21. és a 26. §-ban meghatározott feltételek vizsgálata alapján határoz az átmeneti szabadalmi oltalom megadásáról.
(2) Az átmeneti szabadalmi oltalom megadását be kell jegyezni a szabadalmi lajstromba, és meg kell hirdetni az Országos Találmányi Hivatal hivatalos lapjában.
(3) Az átmeneti szabadalmi oltalom megadásáról kiállított szabadalmi okirathoz hozzá kell fűzni a kinyomtatott magyar nyelvű szabadalmi leírást és rajzot; vita esetén azonban a külföldi szabadalmi leírás szövegét kell hitelesnek tekinteni, kivéve, ha a magyar nyelvű leírás szövege szerint az oltalom terjedelme szűkebb.
28. § Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, az átmeneti szabadalmi oltalom megadására irányuló bejelentési eljárásban és a megadott oltalommal kapcsolatos eljárásokban – ideértve a bírósági eljárásokat is – az Szt., valamint az Szt. végrehajtásáról és a szabadalmi ügyekben való bírósági eljárásról szóló jogszabályok előírásait kell megfelelően alkalmazni.
29. § (1) A 14. § és a 17. § rendelkezéseit nem lehet alkalmazni olyan művekre, amelyek védelmi ideje e törvény hatálybalépésekor már eltelt.
(2) Az előadóművészeket, a hangfelvételek előállítóit, a rádió- és televízió-szervezeteket, valamint a saját műsort vezeték útján a nyilvánossághoz átvivőket az e törvényben meghatározott jogok nem illetik meg, ha az Szjt.-nek e törvény 18. §-ával megállapított 50/K. §-ában – reájuk vonatkozóan – említett év végétől számított húsz év már eltelt.
30. § Ez a törvény 1994. július 1-jén lép hatályba.
31. § Felhatalmazást kap az igazságügyminiszter, hogy – az Országos Találmányi Hivatal elnökével egyetértésben – a szabadalmi bejelentés részletes alaki szabályait rendelettel megállapítsa.
