Az Országgyűlés – a külső és belső gazdasági-pénzügyi egyensúlyi helyzet javítására és a tartós gazdasági növekedés feltételeinek kibontakoztatása végett – egyes törvények módosítására a következő törvényt alkotja:
1. § A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló – többször módosított – 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 3. §-a 19. pontjának helyébe a következő rendelkezés lép, és a következő 54. ponttal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:)
„19. Árfolyamnyereségnek kell tekinteni az értékpapír, illetve a korlátolt felelősségű társaságban lévő üzletrész elidegenítéséért kapott ellenértéknek az értékpapír, illetve az üzletrész megszerzésére fordított összeget (értéket) meghaladó részét. Ha törvény másként nem rendelkezik, megszerzésre fordított összegnek az értékpapír, illetőleg a kft. üzletrész megszerzését igazoló – a 2. számú melléklet B/2/e) pontjában meghatározott nyilvántartás alapjául szolgáló – dokumentumban vásárlásra fordított összeget kell tekinteni. Ilyen dokumentum hiányában a megszerzésre fordított összeg nulla. A 6. § (1) bekezdésének e) pontja szerint ingyenesen megszerzett értékpapír elidegenítésekor az árfolyamnyereség számításánál a megszerzésre fordított összegnek a névértéket kell tekinteni. A 29. § (2) bekezdés b) pontjának alkalmazásában a 6. § (1) bekezdésének e) pontjában említett dolgozói részvény juttatáskori névértékének a dolgozó által megfizetett térítéssel csökkentett névérték szerinti összeget kell tekinteni.”
„54. A várandóssági pótlék alatt az anyasági támogatást is érteni kell.”
2. § Az Szja tv. 15. §-ának (4) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
„... A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: e törvény) hatálybalépését követően alkalmazottként felvett – korábban munkanélküli – magánszemély foglalkoztatása esetén az egyéni vállalkozó az előzőek szerinti kedvezményt csak akkor veheti igénybe, ha ez a magánszemély az alkalmazását megelőző hat hónapon belül nem állt munkaviszonyban az előzőekben említett egyéni vállalkozónál.”
3. § Az Szja tv. 29/A. §-ának (7)–(15) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(7) Természetbeni juttatásnak minősül a kifizető belföldi forgalmi engedéllyel és rendszámmal (ideértve az ideiglenes jellegű ilyen dokumentumokat is) ellátott személygépkocsija e törvény által vélelmezett magáncélú használatára tekintettel keletkező jövedelem.
(8) A (7) bekezdés alkalmazásában az adó fizetésére – a (9)–(15) bekezdésekben foglaltakat is figyelembe véve – a személygépkocsi forgalmi engedélyében bejegyzett tulajdonos kifizető, amennyiben pedig a forgalmi engedély a tulajdonos mellett az üzemben tartót (üzemeltetőt) is tartalmazza, az adó fizetésére kizárólag az utóbbi kifizető kötelezett. Ez utóbbi esetben a tulajdonos közli az üzemben tartóval az adott személygépkocsi (10) bekezdés szerinti beszerzési árát.
(9) A (7) bekezdés alkalmazásában
a) nem tartozik a kifizető fogalmába a nem a társasági adó hatálya alá tartozó egyéni vállalkozó;
b) személygépkocsinak minősül a vezetőn kívül kettőnél több személy szállítására alkalmas minden olyan gépjármű, amelynek megengedett együttes tömege a 2500 kg-ot nem haladja meg.
(10) A (7) bekezdésben említett jövedelem miatt az adó havonta fizetendő mértéke a következő:
| A személygépkocsi beszerzési ára (forint) | A személygépkocsi beszerzésének évében és az azt követő 1–4. évben (forint) | A személygépkocsi beszerzésének évét követő 5. és további években (forint) | ||
| 1– | 500 000 | 3 000 | 1 500 | |
| 500 001– | 1 000 000 | 4 000 | 2 000 | |
| 1 000 001– | 2 000 000 | 6 000 | 3 000 | |
| 2 000 001– | 3 000 000 | 8 000 | 4 000 | |
| 3 000 001– | 4 000 000 | 10 000 | 5 000 | |
| 4 000 001– | 5 000 000 | 12 000 | 6 000 | |
| 5 000 001– | 6 000 000 | 14 000 | 7 000 | |
| 6 000 001– | 8 000 000 | 18 000 | 9 000 | |
| 8 000 001– | 10 000 000 | 22 000 | 11 000 | |
| 10 000 001– | 13 000 000 | 28 000 | 14 000 | |
| 13 000 001– | 16 000 000 | 34 000 | 17 000 | |
| 16 000 000 felett | 40 000 | 20 000 | ||
Beszerzési ár – ide nem értve a térítés nélküli eszközátadással (ingyenesen) történő beszerzést – az a pénzösszeg, illetőleg annak megfelelő más vagyoni érték, amelyért a kifizető a személygépkocsi tulajdonjogát az üzleti dokumentumai alapján igazolhatóan megszerezte. Külföldről történő beszerzés esetén beszerzési ár a személygépkocsi importjához kapcsolódó általános forgalmi adó alapját képező összeg. Abban az esetben, ha a (8) bekezdés, illetőleg a (15) bekezdés alapján, a lízingbe (bérbe, kölcsönbe) vevő az adó fizetésére kötelezett, akkor a lízingbe (bérbe, kölcsönbe) adó által közölt előzőek szerinti beszerzési árat kell az adó mértékénél alapul venni. Abban az esetben pedig, ha az adó fizetésére kötelezett a személygépkocsi tulajdonjogát lízing útján szerezte, akkor a megszerzéshez bármely módon kapcsolódó teljes lízingdíj és a maradványérték vételárának együttes összegét kell beszerzési árnak tekinteni. Térítés nélküli (ingyenes) szerzés esetén beszerzési árnak az adott személygépkocsi forgalmazását üzletszerűen végző vállalkozás szakvéleménye szerinti – a beszerzés időpontját is figyelembe vevő – összeg tekintendő. Valamennyi esetben része a beszerzési árnak a beszerzéssel kapcsolatos általános forgalmi adó is. *
A beszerzés éve a tulajdonjog megszerzésének éve, illetőleg, ha az üzemben tartó az adó fizetésére kötelezett, akkor a forgalmi engedélybe az erről szóló bejegyzés éve.
A lízingelt, illetőleg a lízing útján szerzett személygépkocsi esetén a lízingszerződés megkötésének évét, kölcsönbe, bérbeadás esetén a vonatkozó szerződés megkötésének évét kell a beszerzés évének tekinteni.
(11) A (10) bekezdésben meghatározott adótételeket havonta, a tárgyhónapot követően – az adózás rendjéről szóló törvénynek a kifizető által levont jövedelemadó befizetésére vonatkozó rendelkezései szerint – kell megfizetni. Minden megkezdett hónap az adókötelezettség szempontjából egész hónapnak számít. Évközi tulajdonos-(üzemeltető-) változás esetén az új tulajdonost (üzemeltetőt) a változást követő hónaptól terheli az adókötelezettség.
(12) A kifizető írásban megállapodhat a magánszeméllyel, hogy a (10) bekezdésben említett adót a magánszemély fizeti meg. Ez csak egész hónapra történhet oly módon, hogy a magánszemély a vele megállapodást kötő kifizetőnek az adott hónap utolsó napjáig befizeti a vonatkozó adótételt, amelyet a kifizető a (11) bekezdés szerint továbbít az adóhatóságnak. Amennyiben a magánszemély a vállalt kötelezettségének az említett időpontig nem tesz eleget, az ebből eredő jogvitától függetlenül a kifizetőnek a (11) bekezdés rendelkezései szerint kell az adót megfizetnie.
(13) Nem kell a (10)–(12) bekezdések szerinti adót megfizetni azon személygépkocsi után,
a) amelyet megkülönböztető fény- és figyelmeztető jelzést adó készülékkel szereltek fel a 20/1990. (VIII. 6.) BM rendelet alapján;
b) amelyet üzletszerű (taxi-rendszerű) személyszállítás, illetőleg üzletszerű gyakorlati gépjárművezető-oktatás, postaszolgáltatás (SZJ 09511), közműhiba-elhárítás, kegyeleti szolgáltatás céljából üzemeltetnek, továbbá amelyet a személygépkocsi-kereskedelemmel üzletszerűen foglalkozó kifizető kizárólag továbbértékesítési céllal szerzett be;
c) amelyet az alapítvány, a közalapítvány, az egyesület, a köztestület, valamint a 8/1983. (IV. 29.) EüM–PM együttes rendelet 27/B. §-ában megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására kijelölt célszervezet kizárólag súlyosan fogyatékos magánszemélyek rendszeres szállítására használ, és ez a tevékenység az üzleti (hivatali) dokumentumokból, nyilvántartásokból kétséget kizáróan igazolható;
d) amelyet kizárólag az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által – az 52/1993. (IV. 2.) Korm. rendelet alapján – finanszírozott háziorvosi, házi gyermekorvosi tevékenység ellátása érdekében üzemeltetnek;
e) amelyet a kifizető magánszemélynek (kivéve a társasági adó hatálya alá tartozó egyéni vállalkozót) adott lízingbe vagy bérbe, feltéve, hogy a havi lízing- (bérleti) díj nem kevesebb a (10) bekezdésben foglalt adótételnél, és a személygépkocsi üzemeltetésének összes költségét és közterheit egészében a személygépkocsit lízingbe, bérbe vevő magánszemély viseli;
f) amelyet az egyházak kizárólag a feladataik ellátása érdekében üzemeltetnek.
(14) A (13) bekezdés a)–d) pontjaiban foglaltak ellenére meg kell fizetni a (10)–(12) bekezdések szerinti adót azon személygépkocsi után, amelyet nem kizárólag a hivatkozott pontokban említett alapfeladatok ellátására használnak, hanem más kifizetőnek vagy a magánszemélynek nem jogszabályban előírt céllal magáncélú használatra (is) átadnak. A személygépkocsinak az alapfeladatokhoz kapcsolódó kizárólagos hivatali (üzleti) célú használatát igazoló dokumentumokat (menetlevél, útnyilvántartás) az adó megállapításához való jog elévülésének idejéig a kifizetőnek meg kell őriznie.
(15) A (8) bekezdésben foglalt rendelkezés szempontjából az adó megfizetésére kötelezett üzemben tartónak minősül az a kifizető, amely (aki) a személygépkocsit, üzletszerű kölcsönzést, bérbeadást, lízingbe adást folytató kifizetőtől (a továbbiakban: bérbeadó) olyan szerződés alapján üzemeltet, amely a forgalmi engedélybe történő bejegyzés mellőzésével jogosítja a személygépkocsi üzemben tartására. Ebben az esetben a bérbeadóra a (10) és (12) bekezdések rendelkezései – kivéve a (14) bekezdésben említett esetet – nem vonatkoznak. A bérbe vevőre a (9)–(14) bekezdések rendelkezéseit – ha az adókötelezettség fennáll – azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a (10) bekezdésben meghatározott adótétel helyébe annak egyharmincad részét, a hónap helyébe pedig a bérbevételi napot kell behelyettesíteni. A bérbeadónak közölnie kell a bérbe vevővel a személygépkocsi beszerzési árát.”
4. § Az Szja tv. 29/A. §-a a következő (16)–(17) bekezdésekkel egészül ki:
„(16) Természetbeni juttatásnak minősül – a személygépkocsi használatára tekintettel – a kifizető által számla alapján elszámolt összegnek az a része, amely meghaladja a 3. § 35. pontja a) alpontjában hivatkozott kormányrendeletben meghatározott fogyasztási norma, a gépjármű által futott kilométer és az 58. §-ban említett üzemanyagár (vagy a számla szerinti üzemanyagár) figyelembevételével számított költséget.
(17) A (16) bekezdésben említett összeg után az adó 44%, amelyet a minden hónap első és utolsó napján, illetőleg üzemanyagár változásakor rögzített kilométeróra-állás alapján a következő hónapban kell – az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint – a kifizetőnek az általa levont jövedelemadó befizetésével egyidejűleg megfizetnie.”
5. § Az e törvény 1. és 2. §-ának rendelkezéseit, amelyek az Szja tv. 3. § 19. és 54. pontját állapítják meg, valamint a 15. § (4) bekezdését egészítik ki, az e törvény hatálybalépése napjától kell alkalmazni. A 3. § és 4. § rendelkezéseit, amelyek az Szja tv. 29/A. § (7)–(17) bekezdéseinek rendelkezéseit állapítják meg, az e törvény hatálybalépését követő hónap első napjától kell alkalmazni azzal, hogy az utóbb említett időponttól az Szja tv. 7. számú melléklete hatályát veszti.
6. § (1) A társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény 4. §-a (2) bekezdésének n) pontja a következő 3. alponttal egészül ki:
[(2) Az adózás előtti eredményt az adóalap számításakor csökkenti:
n) az adóalany által a korábban munkanélküli munkavállaló után a foglalkoztatás ideje alatt, de legfeljebb 12 hónapon át befizetett társadalombiztosítási járulék, ha]
„3. az érintett munkavállaló az alkalmazását megelőző hat hónapon belül nem volt munkaviszonyban az adóalannyal.”
(2) Az (1) bekezdésben írt rendelkezést a törvény hatálybalépését követően munkaviszonyt létesítő volt munkanélküliek után befizetett társadalombiztosítási járulékra kell alkalmazni azzal, hogy az e törvény hatálybalépése előtt létesített munkaviszony esetében a korábban hatályos társasági adó törvény 4. §-a (2) bekezdésének n) pontja szerint kell eljárni.
7. § A szerencsejáték szervezéséről szóló – többször módosított – 1991. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 1. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) E törvény alkalmazásában szerencsejátéknak minősül a fogadás és a pénznyerő automata üzemeltetése is. E törvényt kell alkalmazni – a törvényben külön szabályozott esetekben – a játékautomatára és az ajándéksorsolásra is.”
8. § Az Szjt. 2. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az 1. § (3) bekezdésének a) pontjában meghatározott tevékenységek közül a 16. §-ban meghatározott tevékenység, valamint az 1. § (3) bekezdésének b) pontjában meghatározott tevékenység liberalizált tevékenység.”
9. § Az Szjt. 3. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„3. § (1) A nem liberalizált szerencsejátékok szervezését
a) az állam többségi részesedésével működő gazdálkodó szervezet, illetve központi költségvetési szerv végezheti, vagy
b) e tevékenység gyakorlásának jogát az állam koncessziós szerződésben időlegesen másnak átengedheti.
(2) Az államot az (1) bekezdés a)–b) pontjai tekintetében a pénzügyminiszter képviseli.
(3) A számsorsjáték és a totó szervezésére kizárólagos állami tulajdonban lévő gazdálkodó szervezet vagy központi költségvetési szerv (a továbbiakban: állami játékszervező) jogosult.”
10. § Az Szjt. 7. §-a (4) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az SZF feladata a szerencsejáték-szervezésre vonatkozó kérelem alapján engedélyek kiadása, nyilvántartása, az engedélyben foglaltak és a törvény rendelkezései betartásának ellenőrzése. Ennek keretében az SZF jogosult közterületen, illetve bármely, a közönség számára nyitva álló épületben vagy helyiségben ellenőrizni azt, hogy nem folyik-e ott az e törvény rendelkezéseibe ütköző tevékenység.”
11. § Az Szjt. 12. §-a (2)–(3) bekezdéseinek helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(2) A bírság összege a 6. § (1) bekezdésében foglalt szabályok megszegése esetén
a) a fogadást szervezővel szemben 200 ezer forinttól 4 millió forintig,
b) a játékkaszinó üzemeltetőjével szemben 1 millió forinttól 10 millió forintig
terjedhet.
(3) A bírság
a) 20 ezer forinttól 50 ezer forintig terjedhet a 16. § (2) bekezdésébe, a 17. § (1)–(2) bekezdéseibe, a 18. § (1) bekezdésébe és – az ajándéksorsolást szervezővel szemben – a 23. §-ba,
b) 20 ezer forinttól 100 ezer forintig terjedhet a 9. § (3) bekezdésébe, a 11. § (2) bekezdésébe, a 17. § (3)–(4) bekezdéseibe, a 26. § (2) és (7) bekezdéseibe, a 29. § (7) bekezdésébe és a 36. § (3) bekezdésébe,
c) 20 ezer forinttól 250 ezer forintig terjedhet a 26. § (12) bekezdésébe és a 27. § (8) bekezdésébe,
d) 20 ezer forinttól 500 ezer forintig terjedhet a 9. § (1) bekezdésébe, a 19. § (1) bekezdésébe és a 28. § (2) bekezdésébe,
e) 100 ezer forinttól 1 millió forintig terjedhet a 9. § (2) bekezdésébe, a 11. § (1) bekezdésébe, a 13. § (1) bekezdés f) pontjába, a 18. § (2) bekezdésébe, a 28. § (1) bekezdésébe és a 30. § (4) bekezdésébe,
f) 200 ezer forinttól 4 millió forintig terjedhet a 2. § (2) és (5) bekezdéseibe, a 26. § (3) bekezdésébe, a 30. § (3) bekezdésébe és a 39. §-ba
ütköző tevékenység vagy mulasztás esetén.”
12. § Az Szjt. 17. §-a (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A nyertes kérésére a szerencsejáték-szervező köteles a nyereményről annak jogcímét és forintértékét tanúsító igazolást adni. Az igazolásnak a nyereményérték és a nyeremény után a szerencsejáték-szervező által levont személyi jövedelemadó összegét együttesen kell tartalmaznia.”
13. § Az Szjt. 23. §-a (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az ajándéksorsolás lebonyolítása során a 15. § (2) bekezdését, a 16. § (2) bekezdését és a 17–19. §-okat megfelelően alkalmazni kell azzal az eltéréssel, hogy pénznyeremény sorsolására nincs lehetőség.”
14. § Az Szjt. 24. §-a a következő (3)–(4) bekezdésekkel egészül ki:
„(3) A keno olyan számsorsjáték, melyben a játékos nyerés esetén a játéktervben összegszerűen meghatározott nyereményre válik jogosulttá.
(4) A joker olyan folyamatosan szervezett számsorsjáték, amelyben a játékos nyerés esetén a játéktervben összegszerűen vagy arányosan meghatározott nyereményre válik jogosulttá. A joker a totóval és a lottóval együtt is játszható. Ebben az esetben a jokerben való részvétel a kapcsolt másik játékban való részvételtől függővé tehető.”
15. § (1) Az Szjt. 26. §-a (1)–(5) bekezdéseinek helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) Pénznyerő automatának minősül a tétfizetés fejében játék céljára alkalmas mechanikusan vagy elektronikusan vezérelt berendezés, ha nyerés esetén a játékos bármely formában vagyoni értékű nyereményre válhat jogosulttá. Az SZF dönt abban a kérdésben, hogy valamely berendezés pénznyerő automatának minősül-e.
(2) Az SZF az engedélyben a pénznyerő automatát I. vagy II. kategóriába sorolja:
a) I. kategóriába tartozó pénznyerő automatának az a berendezés minősül, amely
1. 100 000 játékonként az összes tét legalább 80%-át nyereményként kiadja,
2. az e kategóriára jogszabályban előírt szempontok alapján hitelesíthető, és
3. biztosítja, hogy egy tét megtételével, egy játék alkalmával – a játékkaszinóban elhelyezett pénznyerő automatát kivéve – a nyeremény a tét kétszázszorosát nem haladja meg;
b) II. kategóriába tartozó pénznyerő automatának az a berendezés minősül, amelynél
1. az egy játékhelyen maximálisan megtehető tét 100 forint,
2. az elérhető nyeremény a tét huszonötszörösét nem haladja meg, és
3. az e kategóriára jogszabályban előírt hitelesítési feltételek fennállnak.
Nem adható engedély olyan pénznyerő automatára, amely az e bekezdés a) vagy b) pontjában foglalt feltételeknek nem felel meg.
(3) Pénznyerő automata csak játékkaszinóban vagy – kizárólag e célból alapított gazdasági társaság által – játékteremben üzemeltethető. Egy játékkaszinó-egységben vagy egy játékteremben kizárólag egy gazdasági társaság üzemeltethet pénznyerő automatákat.
(4) Játékterem működéséhez a játékterem helye szerinti települési önkormányzat, a főváros területén a kerületi önkormányzat jegyzőjének előzetes hozzájárulása szükséges.
(5) A játéktermet az SZF az engedélyben I. vagy II. kategóriába sorolja be. A II. kategóriába tartozó játékteremben kizárólag 2 db II. kategóriába tartozó pénznyerő automata üzemeltethető.”
(2) Az Szjt. 26. §-a (7) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) I. kategóriába tartozó játékteremnek minősül a közterület felől saját bejárattal rendelkező épület vagy olyan külön bejárattal rendelkező, építészetileg zárt helyiség, amely – gépenként legalább 2 m2 figyelembevételével – legalább 10 pénznyerő automata elhelyezésére alkalmas. II. kategóriába tartozó játékteremnek minősíthető a külön jogszabályban meghatározott vendéglátóipari üzlet.”
(3) Az Szjt. 26. §-a (9) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Pénznyerő automata üzemeltetésére csak olyan gazdasági társaságnak adható engedély, amely)
„b) az engedély megadása előtt – felhívásra – a külön jogszabályban meghatározott összegű engedélyezési díjat megfizeti.”
16. § Az Szjt. a következő 26/A. §-sal egészül ki:
„26/A. § A települési önkormányzat jegyzője az általa az üzlet működtetésére kiadott engedélyt köteles bevonni, ha megállapítást nyer, hogy az üzletben engedély nélkül pénznyerő automatát működtetnek, vagy a szerencsejáték-szervező a játékadó-fizetési kötelezettségét nem teljesítette. A határozatot a fellebbezésre tekintet nélkül végre kell hajtani.”
17. § Az Szjt. 29. §-a (7) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Folyamatosan szervezett fogadás esetében a szerencsejáték-szervező a fogadót megillető, de át nem vett nyereményeket nyeremények céljára köteles felhasználni. A totófogadás során át nem vett nyeremények sorsolás útján is visszajuttathatók a fogadók részére.”
18. § Az Szjt. a következő alcímmel és 29/A. §-sal egészül ki:
„Játékautomaták üzemeltetése
29/A. § (1) Játékautomatának minősül az az elektronikusan vagy mechanikusan vezérelt játék folytatására alkalmas, szórakoztató szolgáltatást nyújtó berendezés, amely nem tartozik a 26. § (1) bekezdésének hatálya alá. Az SZF dönt abban a kérdésben, hogy valamely berendezés játékautomatának minősül-e.
(2) Játékautomatát jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság és egyéni vállalkozó üzemeltethet.
(3) Az üzemeltető évente köteles – nyilvántartás céljából – az SZF-hez bejelenteni az általa működtetni kívánt játékautomatát. A játékautomata a bejelentési kötelezettség megfelelő teljesítése nélkül nem üzemeltethető.
(4) A Szerencsejáték Felügyelet csak azokat a játékautomatákat veszi nyilvántartásba, amelyek a jogszabályban a játékautomatákra előírt műszaki követelményeknek megfelelnek.
(5) A (3) bekezdés szerint bejelentési kötelezettség elmulasztása esetén a 26/A. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.”
19. § Az Szjt. 30. §-a (3) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A sorsolásos játékot és a totalizatőri rendszerű fogadást szervező a nyereményalap legalább 60%-át, lóversenyfogadást szervező a nyereményalap legfeljebb 75%-át – a (4) bekezdésben foglalt kivételtől eltekintve – köteles nyeremények céljára fordítani. A folyamatosan szervezett szerencsejátékok esetében az SZF engedélyezheti a nyeremények meghatározott időszakon belüli halmozódását.”
20. § Az Szjt. 31. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A szerencsejáték-szervező – ideértve a játékautomata üzemeltetőjét is – az e fejezetben foglalt szabályok szerint játékadót fizet.”
21. § Az Szjt. 33. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A pénznyerő automata játékadója játékhelyenként – a játékkaszinóban üzemeltetett pénznyerő automata kivételével – az I. kategóriába tartozó pénznyerő automata esetén havi huszonötezer forint, a II. kategóriába tartozó pénznyerő automata esetén havi tízezer forint. A játékadót minden megkezdett hónap után meg kell fizetni.”
22. § Az Szjt. a következő 33/A. §-sal egészül ki:
„33/A. § A játékautomata éves adója gépenként hatvanezer forint. A játékautomata üzemeltetője köteles gépenként egy évi adóösszeget a gép nyilvántartásba vétele iránti kérelem benyújtását megelőzően bevallani és ezzel egyidejűleg megfizetni. A megfizetés tényét a kérelem benyújtásával egyidejűleg kell igazolni.”
23. § Az Szjt. 36. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A Szerencsejáték Felügyelet jogosult a szerencsejáték szervezést, illetve a Tv. 1. § (2) bekezdésben előírt tevékenységeket érintő kimutatásokat, adatokat, bizonylatokat, vizsgálati anyagokat bármikor bekérni, azokba betekinteni, illetőleg helyszíni vizsgálatot tartani. A szerencsejáték szervező, illetve a Tv. 1. § (2) bekezdésben írt tevékenységet folytató köteles biztosítani a hatósági jelzések ellenőrzésének lehetőségét.”
24. § Az Szjt. a következő 36/A. §-sal egészül ki:
„36/A. § (1) Az állami adóhatóság és a vámhatóság ellenőrző tevékenysége során köteles vizsgálni az e törvényben foglalt rendelkezések betartását.
(2) Az e törvényben foglalt rendelkezések megsértése esetén – az (1) bekezdésben megjelölt állami szerveken kívül –
a) a rendőrség,
b) a megyei fogyasztóvédelmi felügyelőségek, illetve
c) azokon a településeken, ahol van, a közterület-felügyelet is
köteles hatáskörében eljárni, vagy a jogszabálysértés bizonyítékait írásban rögzíteni és az ügyet az illetékes hatóságnak további intézkedésre átadni.”
25. § (1) Az Szjt. 37. §-a 7. pontjának helyébe a következő rendelkezés lép:
„7. Gazdasági társaság: korlátolt felelősségű társaság vagy kizárólag névre szóló részvényeket kibocsátó részvénytársaság.”
(2) Az Szjt. 37. §-a 10. pontjának helyébe a következő rendelkezés lép:
„10. Totófogadás: olyan totalizatőri rendszerben szervezett fogadás, amelyben a fogadónak a labdarúgó-csapatok mérkőzéseinek eredményét kell eltalálnia.”
(3) Az Szjt. 37. §-a a következő 15. ponttal egészül ki:
„15. Szerencsejáték-szervező:
a) az 1. § (3) bekezdésében meghatározott tevékenységet folytató koncessziós társaság, az állami játékszervező és a liberalizált tevékenység gyakorlására létrehozott gazdasági társaság, valamint
b) a 16. §-ban és – a 12. § tekintetében – a 23. §-ban meghatározott tevékenységet folytató szervezet vagy személy.”
26. § Az Szjt. 38. §-a (2) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy
a) a szerencsejátékok személyi, tárgyi és gazdasági feltételeivel,
b) az egyes szerencsejátékok lebonyolításával, ellenőrzésével,
c) a játéktervvel,
d) a sorsolásos játékokkal,
e) a pénznyerő automaták, játékautomaták, játéktermek és játékkaszinók üzemeltetésével, valamint
f) a 30. § (2) bekezdésében meghatározott költségekkel
kapcsolatos részletes szabályokat jogszabályban határozza meg.”
27. § (1) E törvénynek az Szjt. rendelkezéseit módosító szabályait a törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell azzal, hogy a kérelem visszavonása, illetve elutasítása esetén a befizetett igazgatási-szolgáltatási díjat vissza kell fizetni.
(2) E törvény hatálybalépése előtt engedélyezett szerencsejátékok az engedélyben meghatározott feltételekkel és határidőig szervezhetők. A határozatlan időre szóló engedélyek 1996. december 31-ig érvényesek.
(3) E törvény hatálybalépésekor üzemelő játékautomata működtetője köteles legkésőbb 1995. december 31-ig az Szjt. 29/A. §-ának (3) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettségét teljesíteni.
(4) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az
a) az Szjt. 2. §-a (4) bekezdésének i) pontja,
b) az Szjt. 6. §-ának (2) bekezdése,
c) az Szjt. 20. §-ának c) pontja,
d) az Szjt. 25. §-ának (2) bekezdése,
e) az Szjt. 26. §-ának (13) bekezdése,
f) az Szjt. 29. §-ának (5) bekezdése,
g) az Szjt. 33. §-ának (6) bekezdése,
h) az Szjt. 41. §-ának (1)–(2) bekezdései.
(5) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter és az ipari és kereskedelmi miniszter, hogy rendeletben határozza meg azon vendéglátóipari üzletek körét, amelyben II. kategóriájú játékterem működtetésére engedély adható.
28. § Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 4. §-a (1) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az illeték fizetésére egyébként kötelezett mentessége (személyes illetékmentesség) esetén az illetéket a mentes féltől nem lehet követelni, kivéve, ha a törvény szerint a szerződő felet terhelő illeték megfizetését a 27. § (2) bekezdésében foglaltak alapján magára vállalta.”
29. § Az Itv. 5. §-a (1) bekezdésének d) és f) pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
(Teljes személyes illetékmentességben részesül:)
„d) a társadalmi szervezet, a köztestület és a közhasznú társaság,”
„f) az alapítvány, ideértve a közalapítványt is,”
30. § (1) Az Itv. 12. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az öröklési és az ajándékozási illeték összegét – az egy-egy örökösnek, hagyományosnak jutott örökség, illetőleg megajándékozottnak juttatott ajándék tiszta értéke alapulvételével – a következő táblázatokban foglalt kulcsok alkalmazásával kell kiszámítani:
a) Öröklés esetén:
| Csoport | Az illeték általános mértéke | Lakástulaj- don-szerzés illetékének mértéke | |
| I. Az örökhagyó gyermeke, házastársa, szülője, valamint a háztartásban eltartott szülő nélküli unokája terhére (Az örökbe fogadott, a mostoha- és nevelt gyermek a vér szerinti gyermekkel, az örökbe fogadó, a mostoha- és nevelőszülő a vér szerinti szülővel egy tekintet alá esik.) | 11% | 2,5% | |
| II. Az örökhagyó I. csoportba nem tartozó unokája, nagyszülője, testvére terhére | 15% | 4% | |
| III. Minden más örökös terhére | 21% | 5% |
b) Ajándékozás esetén:
| Csoport | Az illeték általános mértéke | Lakástulaj- don-szerzés illetékének mértéke | |
| I. Az ajándékozó gyermeke, házastársa, szülője, valamint a háztartásban eltartott szülő nélküli unokája terhére (Az örökbe fogadott, a mostoha- és nevelt gyermek a vér szerinti gyermekkel, az örökbe fogadó, a mostoha- és nevelőszülő a vér szerinti szülővel egy tekintet alá esik.) | 11% | 5% | |
| II. Az ajándékozó I. csoportba nem tartozó unokája, nagyszülője, testvére terhére | 15% | 8% | |
| III. Minden más megajándékozott terhére | 21% | 10%” |
(2) Az Itv. 12. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2)–(3) bekezdések megjelölése (3)–(4) bekezdésekre változik:
„(2) Lakástulajdonhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog öröklési és ajándékozási illetékét az (1) bekezdés a)–b) pontjaiban a lakástulajdon szerzésére megállapított illetékkulcsok alkalmazásával kell kiszámítani.”
31. § (1) Az Itv. 16. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Mentes az öröklési illeték alól:)
„b) az értékpapír, a takarékbetét, a gazdasági társaság tagját megillető vagyoni betét (üzletrész, szövetkezeti üzletrész) öröklése;”
(2) Az Itv. 16. §-a (4) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A kiskorú örökös az öröklési és az ingatlan-nyilvántartási eljárási illetéket a nagykorúvá válásától számított két évig késedelmipótlék-mentesen fizetheti meg.”
(3) Az Itv. 16. §-a (6) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Termőföld tulajdonjogának, vagyoni értékű jogának öröklése esetén az egyébként járó öröklési illeték felét kell megfizetni.”
32. § Az Itv. 17. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Mentes az ajándékozási illeték alól:)
„d) lakástulajdon kezelői jogának ingyenes megszerzése;”
33. § Az Itv. 17. §-a (1) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Mentes az ajándékozási illeték alól:)
„g) az értékpapír, a takarékbetét, a gazdasági társaság tagját megillető vagyoni betét (üzletrész, szövetkezeti üzletrész) ingyenes megszerzése;”
34. § Az Itv. 17. §-a (3) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Termőföld tulajdonjogának, vagyoni értékű jogának ajándékozása esetén az egyébként járó ajándékozási illeték felét kell megfizetni.”
35. § Az Itv. 19. §-a (1)–(2) bekezdéseinek helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A visszterhes vagyonátruházási illeték általános mértéke – ha a törvény másként nem rendelkezik – a megszerzett vagyon terhekkel nem csökkentett forgalmi értéke után 10%.
(2) Ingatlanok tulajdonjogának cseréje esetén az illeték alapja – a 21. §-ban foglaltak kivételével – a cserével megszerzett ingatlan forgalmi értéke.”
36. § Az Itv. 20. §-a (3) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Az így számított illetékalap után – ha a törvény másként nem rendelkezik – a 19. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű illetéket kell fizetni.”
37. § Az Itv. 21. §-a (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha a lakástulajdon szerzője a vásárláskor lakásépítési kedvezményben részesül, ennek összegét – az (5) bekezdésben említett eset kivételével – a forgalmi értékből le kell vonni. Ilyenkor a lakástulajdon lakásépítési kedvezménnyel csökkentett forgalmi értéke után jár az (1) bekezdésben meghatározott illeték.”
38. § Az Itv. 22. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„22. § Lakástulajdonnak állami, helyi önkormányzati tulajdonban álló bérlakás bérleti joga megszerzése ellenében történő átruházása esetén a visszterhes vagyonátruházási illeték alapja a lakástulajdon forgalmi értékének 50%-a. Az illeték mértékére a 21. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés irányadó.”
39. § Az Itv. 23. §-a után a következő címmel és 23/A. §-sal egészül ki:
„Ingatlanforgalmazási célú vagyonszerzések visszterhes vagyonátruházási illetéke
23/A. § (1) Ingatlan tulajdonjogának ingatlanalap által vagy a főtevékenysége szerint ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozó által történő megszerzésekor az illeték mértéke az ingatlan – terhekkel nem csökkentett – forgalmi értékének 2%-a.
(2) Az ingatlanalap-kezelői tevékenységre való jogosultságot az alapkezelő az Állami Értékpapír Felügyelet által kiadott működési engedéllyel, a főtevékenységként folytatott ingatlanforgalmazást pedig a vállalkozó a tevékenység statisztikai jelzőszámával és a főtevékenység szerint illetékes kamarától beszerzett nyilatkozattal igazolja.”
40. § Az Itv. 24. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Gépjármű tulajdonjogának, haszonélvezeti jogának megszerzése esetén az illeték mértéke a hajtómotor hengerűrtartalmának minden cm3-e után 8 forint.”
41. § (1) Az Itv. 26. §-a (1) bekezdésének b)–c) pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
(Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól:)
„b) a lakástulajdon kezelői jogának a megszerzése;
c) a közcélú vízi létesítmények és tartozékaik kezelői jogának a megszerzése;”
(2) Az Itv. 26. §-a (1) bekezdésének f)–h), valamint l)–m) pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
(Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól:)
„f) a szövetkezetek egyesülésével, beolvadásával, szétválásával, átalakulásával bekövetkező vagyonszerzés;
g) a közös gazdálkodás céljára a tag által szolgáltatott ingatlanapport megszerzése;
h) a gazdálkodó szervezet olyan szervezeti átalakulásával bekövetkező vagyonszerzés, amikor az újonnan létrejött gazdálkodó szervezet a korábbinak általános jogutódja lesz;”
„l) gépjármű, pótkocsi tulajdonjogának a statisztikai jelzőszám szerint főtevékenységként gépjármű, pótkocsi forgalmazására jogosult vállalkozó által történő megszerzése;
m) a helyi önkormányzat vagy az állam tulajdonában álló lakás tulajdonjogának, haszonélvezeti jogának a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: lakástörvény) 45. §-ának (1) bekezdése alapján vételi joggal rendelkező, továbbá 49. §-ának (1)–(2) bekezdése alapján elővásárlási joggal rendelkező személy által történő megszerzése.”
(3) Az Itv. 26. §-a (5) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Termőföld tulajdonjogának, vagyoni értékű jogának visszterhes vagyonátruházási illeték alá eső megszerzése esetén az egyébként járó illeték egynegyedét kell megfizetni.”
42. § Az Itv. 27. §-a (1) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Lakástulajdonok cseréje esetén az illeték a szerződő feleket egyenlő arányban terheli.”
43. § Az Itv. 29. §-a (1) és (3) bekezdéseinek helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) Az elsőfokú államigazgatási eljárásért – ha e törvény melléklete másként nem rendelkezik – 800 forint illetéket kell fizetni (általános tételű eljárási illeték).”
„(3) A felügyeleti intézkedést kezdeményező kérelem illetéke 5000 forint. A megfizetett illeték visszatérítésére a 32. § rendelkezései az irányadók.”
44. § Az Itv. 33. §-a (2) bekezdésének 4. pontja a következő d) alponttal egészül ki:
(4. a születéssel, a házasságkötéssel, az örökbefogadással, tartással, gondozással és a halálesettel kapcsolatos eljárás, kivéve:)
„d) az ingatlan-nyilvántartási eljárást;” *
45. § (1) Az Itv. 33. §-a (2) bekezdésének 13. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(... illetékmentes eljárások:)
„13. Az első személyi igazolvány, az ideiglenes személyi igazolvány kiállításával, a személyi igazolvány cseréjével – kivéve, ha a csere az igazolvány elvesztése, eltűnése, megrongálódása, adatainak olvashatatlanná válása miatt szükséges – vagy érvényességi idejének meghosszabbításával kapcsolatos eljárás, a személyi igazolvány megváltozott adatainak bejegyzésével kapcsolatos eljárás, továbbá a személyi igazolvány kiállításához szükséges irat;”
(2) Az Itv. 33. §-a (2) bekezdésének 22. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(... illetékmentes eljárások:)
„22. A költségmentesség engedélyezése iránti eljárás, valamint a költségmentesség feltételei fennállásának igazolásához kiállított irat;”
(3) Az Itv. 33. §-a (2) bekezdésének 24. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(... illetékmentes eljárások:)
„24. A birtokösszevonási célú önkéntes földcsere megszervezése iránt a földhivatalnál kezdeményezett eljárás, valamint a kárpótlási eljárás, a részaránytulajdonnal kapcsolatos eljárás és az ilyen eljárásokhoz szükséges irat, továbbá a kisajátítási eljárás;”
46. § Az Itv. 45. §-a (5) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A cég vagyonának (jegyzett tőkéjének) növelése (felemelése) esetében az (1) bekezdésben foglaltak szerint meghatározott illetéket a vagyon (a jegyzett tőke) növekedésének összege után kell kiszámítani, az illeték mértéke legalább 3000 forint, az (1) bekezdés a) pontjában említettek esetében legfeljebb 300 000 forint, az (1) bekezdés b) pontjában említettek esetében pedig legfeljebb 150 000 forint. Ez az illeték magában foglalja az egyidejűleg bejelentett más változásokért fizetendő illetéket is.”
47. § Az Itv. 50. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A cégbírósági, valamint a csőd- és felszámolási eljárásban hozott végzés elleni felülvizsgálat illetéke 6000 forint.”
48. § Az Itv. 57. §-a (1) bekezdésének e) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép, egyidejűleg a következő j) és k) pontokkal egészül ki:
(Illetékmentes a polgári ügyekben:)
„e) az alapítvány, a közalapítvány, a társadalmi szervezet, a közhasznú társaság, a köztestület, továbbá a Munkavállalói Résztulajdonosi Programról szóló 1992. évi XLIV. törvény alapján létrehozott MRP szervezet nyilvántartásba vételére irányuló eljárás;”
„j) az áttételt elrendelő végzés elleni fellebbezés;
k) a kárpótlási ügyekben hozott közigazgatási határozat bíróság általi felülvizsgálata iránti per.”
49. § Az Itv. 62. §-ának (1) bekezdése a következő k) ponttal egészül ki:
(A feleket jövedelmi és vagyoni viszonyaikra tekintet nélkül illetékfeljegyzési jog illeti meg:)
„k) a lakásszövetkezetet a tagjával szemben üzemeltetési költség megtérítése iránt indított eljárásban.” *
50. § Az Itv. 77/A. §-a következő új (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (3) bekezdés megjelölése (4) bekezdésre változik:
„(3) Nem kell a fizetési meghagyásban illetékelőleg-fizetési kötelezettséget elrendelni, ha a földhivatal az ingatlan-nyilvántartási eljárásban hozott határozatát [92. § (2) bekezdés] az illeték megállapítását megelőzően továbbítja az illetékhivatalnak.”
51. § (1) Az Itv. 102. §-a (1) bekezdése f) pontjának utolsó mondata a következő szövegrésszel egészül ki:
„továbbá az ingatlan-nyilvántartásban lakóházként (lakásként) nyilvántartott olyan épület, amelyet az illetékkötelezettség keletkezését megelőzően már legalább 5 éve más célra hasznosítanak.”
(2) Az Itv. 102. §-ának (1) bekezdése a következő m) ponttal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában:)
„m) termőföld: az ingatlan-nyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, gyep, nádas és erdő művelési ágban vagy halastóként nyilvántartott és a felsorolt valamelyik célra hasznosított külterületi földrészlet.”
(3) Az Itv. 102. §-a (3) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az (1) bekezdés f) és l)–m) pontjaiban foglaltak alkalmazásakor a vagyontárgy minősítése tekintetében az illetékkötelezettség keletkezésekor fennálló állapot az irányadó.”
52. § Az Itv. Melléklete az e törvény mellékletének megfelelően módosul.
53. § (1) E törvény 28–52. §-aiban foglalt rendelkezéseket – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – az e törvény 159. § (2) bekezdése szerinti hatálybalépését követően illetékkiszabásra bejelentett vagy más módon az illetékhivatal tudomására jutott vagyonszerzési ügyekben, valamint az ezt követően kezdeményezett első fokú és jogorvoslati eljárások esetében kell alkalmazni. *
(2) Ha az öröklési illetékkötelezettség a hatálybalépés 159. § (2) bekezdésben meghatározott időpontja előtt keletkezett, akkor az öröklési illeték megállapítására a hatálybalépést megelőző napon hatályos illetékrendelkezéseket kell alkalmazni, feltéve, hogy ezek a rendelkezések az örökös számára kedvezőbb fizetési kötelezettséget eredményeznek.
54. § E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti:
a) az Itv. 16. §-a (1) bekezdésének c) pontja,
b) az Itv. 19. §-ának (3) bekezdése,
c) az Itv. 26. §-a (1) bekezdésének e) pontja,
d) az Itv. 33. §-a (2) bekezdésének 2. és 19. pontja,
e) az Itv. 102. §-a (1) bekezdésének k) pontja.
55. § (1) A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 49. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki:
„(2) A felszámoló a felszámolás kezdő időpontját követően a munkabérek emelésére csak a hitelezők 44. §-ban meghatározott arányú egyetértésével vállalhat új kötelezettséget.”
(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit a folyamatban lévő felszámolási eljárásokban is alkalmazni kell azzal, hogy a hitelezők egyetértését csak az e törvény hatálybalépését követő – a Cstv. 49. §-a (2) bekezdésében szabályozott – kötelezettségvállalások esetén kell megszerezni.
56. § A Magyar Export-Import Bank Részvénytársaságról és a Magyar Exporthitel Biztosító Részvénytársaságról szóló 1994. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Etv.) 7. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az éves költségvetési törvényben kell meghatározni:)
„a) az Eximbank által felvehető hitelek és kibocsátott kötvények együttes állományának felső határát,”
57. § (1) Az Etv. 17. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„17. § Az Eximbank és az EB Rt. igazgatóságának – és felügyelő bizottságának elnökét, továbbá a részvénytársaságok vezérigazgatóját – a pénzügyminiszter, az ipari és kereskedelmi miniszter és a Magyar Nemzeti Bank elnökének javaslatára a miniszterelnök nevezi ki határozatlan időre.”
(2) E törvény hatálybalépésének időpontjától az (1) bekezdésnek megfelelően módosítani kell a munkaszerződéseket.
58. § Az Etv. a 24. §-át követően a következő címmel és 24/A. §-sal egészül ki:
„Összeférhetetlenség
24/A. § A Pit. 19. §-a (3) bekezdésének második mondatában foglalt rendelkezést az Eximbank vezérigazgatójára nem kell alkalmazni.”
59. § A családi pótlékról szóló 1990. évi XXV. törvény (a továbbiakban: Cst.) címe a következő rendelkezéssel egészül ki:
„és a családok támogatásáról”
60. § A Cst. a preambulumát követően a következő címmel egészül ki:
„I. Fejezet
Családi pótlék”
61. § A Cst. 1. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„1. § (1) Családi pótlékra – amennyiben nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik – a Magyar Köztársaság területén tartózkodó magyar állampolgár, az állandó tartózkodásra jogosító személyi igazolvánnyal rendelkező bevándorolt, vér szerinti, örökbe fogadó és nevelőszülő (a továbbiakban: szülő) jogosult, ha háztartásában gyermeket nevel és a családnak az e törvényben foglalt kivételekkel a tárgyévet megelőző naptári évben az egy főre jutó havi jövedelme a nettó 17 000 forintot nem haladja meg.
(2) A családi pótlékra való jogosultság akkor sem állapítható meg, ha a családi jövedelem számításánál figyelembe vehető személyek közös és külön tulajdonát/tulajdoni részeit képező
a) lakás és üdülő ingatlan vagyon együttes ingatlanértéke a 10 millió forintot,
b) a személygépkocsi vagyon együttes értéke a 2 millió forint értéket
meghaladja.
(3) A (2) bekezdés alkalmazásában nem tartozik a személygépkocsi vagyon körébe a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény 29/A. § (13) bekezdésében felsorolt személygépkocsi.
(4) A gyermek- és ifjúságvédő intézet által nevelőszülőnél elhelyezett gyermek után a nevelőszülő jogosult a családi pótlékra függetlenül attól, hogy az e törvény szerinti jövedelmi, vagyoni feltételeknek megfelel-e.
(5) A családi pótlékra való jogosultság (1) és (2) bekezdésében meghatározott jövedelmi és vagyoni korlátjának mértékéről az Országgyűlés az éves költségvetésről szóló törvény elfogadásával egyidejűleg dönt.
(6) Az (1) bekezdésben foglaltakon túl az után a gyermek után is jár családi pótlék, aki
a) ideiglenes hatályú beutalt,
b) intézeti vagy állami nevelt (a továbbiakban: állami nevelt),
c) személyes gondoskodást nyújtó bentlakásos szociális intézményben (a továbbiakban: szociális intézmény) került elhelyezésre.
E bekezdésben foglaltak az irányadók akkor is, ha az állami nevelt javítóintézetben vagy büntetés-végrehajtási intézetben büntetését tölti.
(7) A három- és többgyermekes családnak, valamint a három- és többgyermekes egyedülállónak a családi pótlék az (1)–(2) bekezdésben meghatározott jövedelem- és vagyoni feltételektől függetlenül jár, ha egyébként megfelel az (1) bekezdésben foglalt feltételeknek.
(8) A családi pótlékot az ideiglenes hatályú beutalt és az állami nevelt gyermek után a gyermek- és ifjúságvédő intézet, a szociális intézményben elhelyezett gyermek után pedig a szociális intézmény vezetőjének kell folyósítani.
(9) Ha az állami nevelt javítóintézetben, illetve büntetés-végrehajtási intézetben tölti büntetését, az utána járó családi pótlékot a gyermek- és ifjúságvédő intézet vezetője köteles gyámhatósági fenntartásos betétben elhelyezni. A szociális intézményben elhelyezett után járó családi pótlékot az intézmény költségvetésétől elkülönítve kezeli, és biztosítja a személyre szóló felhasználást.”
62. § A Cst. az 1. §-át követően a következő 1/A. §-sal egészül ki:
„1/A. § (1) Az egy főre jutó jövedelem számításánál a család tagjaként – a kérelem benyújtásának időpontjában a családhoz tartozó, személyazonosító jellel azonosított – a családi pótlékot igénylő szülő és a vele közös háztartásban élő személyazonosító jellel azonosított
a) házastársa, élettársa,
b) 20 évesnél fiatalabb, kereső tevékenységet nem folytató vér szerinti, örökbe fogadott, mostoha- és nevelt gyermeke,
c) 25 évesnél fiatalabb, önálló keresettel nem rendelkező, nappali tanulmányokat folytató egyetemi-főiskolai hallgató gyermeke,
d) tartósan beteg, illetőleg testi vagy értelmi fogyatékos gyermeke 1,5-szeres szorzóval és korhatárra való tekintet nélkül
vehető figyelembe.
(2) Az 1. § (1) bekezdésének alkalmazásában nettó jövedelem az (1) bekezdésben meghatározott személyeknek a magánszemélyek jövedelmadójáról szóló törvény szerint adóköteles jövedelemként meghatározott vagyoni értéke (bevétele), csökkentve a személyi jövedelemadó, a munkavállalói járulék, a nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék és a magánszemélyek jövedelmadójáról szóló törvény által elismert költségek összegével.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott nettó jövedelem csökkenthető az (1) bekezdésben meghatározott személyek által fizetett gyermektartás, illetve a számukra folyósított gyermekgondozási segély és gyermeknevelési támogatás összegével.”
63. § A Cst. 2. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi szövege (1) bekezdésre változik:
„(2) Az (1) bekezdésben foglaltak szerint az együttélő egygyermekes szülőknek a gyermek 6. életévének betöltését követően abban az esetben jár a családi pótlék, ha legalább az egyik szülő nem folytat kereső foglalkozást, vagy a gyermek tartósan beteg, illetőleg testi vagy értelmi fogyatékos.”
63/A. § A Cst. 3. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„3. § Ha a dolgozók általános vagy középiskolájában tanulók, illetőleg a 2. § (1) bekezdés c)–d) pontjában említett gyermek bármely munkavégzésre irányuló jogviszony keretében elért keresete (jövedelme) három egymást követő hónapban az öregségi nyugdíj legkisebb összegét [89/1990. (V. 1.) MT rendelet 85. § (1) bekezdés] meghaladja, a családi pótlék folyósítását a 4. hónaptól szüneteltetni kell mindaddig, amíg a kereset (jövedelem) ennél az összegnél magasabb.”
64. § A Cst. 5. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„5. § (1) A családi pótlék havi összege gyermekenként
a) havi nettó 15 500 forintos egy főre jutó jövedelemhatárig:
| – 1 gyermekes családnak | 2750 Ft, | |
| – 1 gyermekes egyedülállónak | 3250 Ft, | |
| – 2 gyermekes családnak | 3250 Ft, | |
| – 2 gyermekes egyedülállónak | 3750 Ft, | |
| – tartósan beteg, testi vagy értelmi fogyatékos gyermekre tekintettel | 5100 Ft; |
b) havi nettó 15 501–16 250 forint közötti egy főre jutó jövedelemérték esetén
| – 1 gyermekes családnak | 2000 Ft, | |
| – 1 gyermekes egyedülállónak | 2300 Ft, | |
| – 2 gyermekes családnak | 2300 Ft, | |
| – 2 gyermekes egyedülállónak | 2700 Ft, | |
| – tartósan beteg, testi vagy értelmi fogyatékos gyermekre tekintettel | 3600 Ft; |
c) havi nettó 16 251–17 000 forint közötti egy főre jutó jövedelemérték esetén
| – 1 gyermekes családnak | 1100 Ft, | |
| – 1 gyermekes egyedülállónak | 1300 Ft, | |
| – 2 gyermekes családnak | 1300 Ft, | |
| – 2 gyermekes egyedülállónak | 1500 Ft, | |
| – tartósan beteg, testi vagy értelmi fogyatékos gyermekre tekintettel | 2100 Ft. |
(2) A három- és többgyermekes családnak gyermekenként 3750 forint, három- és többgyermekes egyedülállónak gyermekenként 3950 forint összegű családi pótlék jár az 1. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott jövedelem- és vagyoni korláttól függetlenül.
(3) Az 1. § (6) bekezdésének a)–c) pontjai szerinti gyermek után az intézet vezetőjét az egygyermekes egyedülállónak az (1) bekezdés a) pontja szerint járó családi pótlék illeti meg.”
65. § A Cst. 7. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg kiegészül új (2), (3), (4) bekezdéssel, és a (2)–(5) bekezdések megjelölése (5)–(8) bekezdésre módosul:
„(1) A családi pótlékra való jogosultságot az 1. § (1) és (2) bekezdés szerinti feltételek esetén évenként újból meg kell állapítani, amely május 1-jétől a következő év április 30-ig terjedő időtartamra (a továbbiakban: jogosultsági év) érvényes.
(2) A családi pótlékra az 1. § (1) és (2) bekezdés szerinti jogosultnak évenként – legkésőbb március 31-ig – a kormányrendeletben előírt nyilatkozatot kell benyújtania.
(3) A szülő családi pótlékra való jogosultságát akkor is meg kell állapítani, ha
a) változik az ellátásra való jogosultság megállapításánál figyelembe vehető családtagok (személyek) száma, akik figyelembevételével az egy főre jutó jövedelem az 1. §-ban meghatározott jövedelemhatárt nem haladja meg,
b) az ellátásra való jogosultság megállapításánál figyelembe vehető személyek jövedelmi helyzetében tartós, hat hónapot meghaladó olyan változás következik be, amelynek figyelembevételével az egy főre jutó jövedelem az 1. §-ban meghatározott jövedelemhatárt nem haladja meg.
(4) A (3) bekezdésben említett esetekben a családi pótlék a kérelem benyújtásának hónapjától a jogosultsági év végéig jár.”
66. § A Cst. a 13. §-t követően a következő új címmel egészül ki:
„II. Fejezet
Gyermekgondozási segély és anyasági támogatás”
67. § A Cst. a következő 13/A.–13/I. §-okkal egészül ki:
„13/A. § (1) Az anyát, illetőleg az apát gyermeke 3 éves korának betöltéséig – tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek esetében 10 éves korának betöltéséig (a továbbiakban: gyermekgondozási segélyre jogosító idő) gyermekgondozási segély illeti meg, ha terhességi-gyermekágyi segélyben részesült, vagy rendelkezik a terhességi-gyermekágyi segélyhez szükséges jogosultsági feltételekkel.
(2) Ha a gyermekgondozási segélyre jogosult munkaviszonyban, köztisztviselői jogviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban, munkavégzéssel járó szövetkezeti tagsági viszonyban, szolgálati viszonyban (a továbbiakban együtt: munkaviszony) áll, a gyermekgondozási segély időtartamára fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(3) Ha az anya, illetőleg az apa felsőoktatási intézmény nappali tagozatos hallgatója (a továbbiakban: hallgató), a gyermek születése napjától gyermekgondozási segélyre jogosult, amennyiben a gyermek a hallgatói jogviszony fennállása alatt vagy a hallgatói jogviszony megszűnésétől számított 180 napon belül született.
(4) Ha az anya a gyermekgondozási segélyre jogosító idő alatt újból szül, a gyermekgondozási segélyre ismét jogosult.
(5) Az (1)–(4) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem jár gyermekgondozási segély annak, aki nem felel meg az 1. § (1) és (2) bekezdésében előírt feltételeknek.
13/B. § (1) Nem jár gyermekgondozási segély a táppénz, a baleseti táppénz – ide nem értve a juttatás mellett végzett keresőtevékenység után járó táppénzt –, a terhességi-gyermekágyi segély, a nyugellátás, a baleseti nyugellátás folyósításának időtartamára (ide nem értve az árvaellátást, az özvegyi nyugdíjat és a baleseti járadékot).
(2) Az (1) bekezdésben foglaltakon túl nem jár gyermekgondozási segély, illetve a megállapított segély folyósítását meg kell szüntetni, ha
a) a gyámhatóság a gyermeket állami gondozásba veszi;
b) a gyermeket bentlakásos intézményben helyezik el;
c) a gyermek, gyermekek napközbeni ellátásában részesül;
d) a gyermekgondozási segélyben részesülő a gyermeknevelési kötelezettségeinek nem tesz eleget.
13/C. § A gyermekgondozási segélyre jogosító időre a munkáltató a munkavállalót – kérelmére – fizetés nélküli szabadságban részesíti.
13/D. § A gyermekgondozási segélyt a gyermekkel közös háztartásban élő bármelyik szülő igénybe veheti, ha az igénybejelentéskor rendelkezik a terhességi-gyermekágyi segély megállapításához szükséges biztosítási idővel.
13/E. § A gyermekgondozási segély összege – függetlenül a gyermekek számától – azonos az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegével.
13/F. § A gyermekgondozási segélyben részesülő személy – a segély teljes összegének folyósítása mellett – a gyermek másfél éves kora után kormányrendeletben meghatározott feltételek szerint keresőtevékenységet folytathat.
13/G. § (1) Ha a gyermekgondozási segély iránti igényt a szülést követő 30 napon belül, illetve a terhességi-gyermekágyi segélyre való jogosultság időtartama alatt vagy annak megszűnését követő 30 napon belül terjesztik elő, az ellátás a szülés napjától, illetve a terhességi-gyermekágyi segélyre való jogosultság megszűnésének napjától esedékes. Egyéb esetekben a gyermekgondozási segély a kérelem benyújtásának hónapjától esedékes.
(2) A gyermekgondozási segély megállapítására, folyósítására, megszüntetésére, valamint a felelősségi szabályokra a nyilvántartási és az adatszolgáltatási kötelezettségre a családi pótlékra vonatkozó rendelkezéseket értelemszerűen alkalmazni kell.
13/H. § A népjóléti miniszter méltányosságból
a) a gyermekét egyedül nevelő személynek, valamint a munkanélküli személynek a gyermekgondozási segélyre való jogosultságát megállapíthatja, ha az a törvényi feltételeknek nem felel meg,
b) gyermekgondozási segélyre való jogosultságot állapíthat meg annak a személynek, aki a 13/A. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek nem felel meg, feltéve, hogy a család egy főre jutó jövedelme a családi pótlékra való jogosultság jövedelemhatárának 50%-át nem haladja meg,
c) legfeljebb a gyermek hatéves koráig meghosszabbíthatja a gyermekgondozási segélyre való jogosultságot, ha a gyermek betegsége miatt a gyermekek napközbeni ellátása keretében nem gondozható.
13/I. § (1) A szülést követően anyasági támogatásra jogosult az a nő, aki térítésmentes terhesgondozásra is jogosult, feltéve, hogy terhessége alatt legalább négyszer – koraszülés esetén legalább egyszer – terhesgondozáson részt vett, és családja megfelel az 1. § (1) és (2) bekezdésében előírt jövedelmi és vagyoni feltételeknek.
E bekezdés alkalmazásában a család egy főre jutó havi nettó jövedelmének kiszámításánál az 1/A. § rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell.
(2) Az anyasági támogatás akkor is jár, ha a gyermek halva született.
(3) Ha az anyasági támogatásra jogosult nő a támogatás felvételét megelőzően meghal, az anyasági támogatást
a) az anyával egy háztartásban élő apának, ennek hiányában
b) a gyermek neveléséről gondoskodó más személynek kell kifizetni.
(4) Nem jár anyasági támogatás a szülőnek, ha
a) a szülők a gyermek megszületését megelőzően nyilatkozatban hozzájárultak a gyermek örökbefogadásához,
b) a megszületett gyermeket a gyámhatóság ideiglenes hatállyal intézetbe utalja, vagy alkalmas más személynél helyezi el.
(5) A (4) bekezdés rendelkezései nem alkalmazhatók, ha a szülést követő két hónapon belül
a) a szülők a (4) bekezdés a) pont szerinti nyilatkozatukat visszavonták,
b) a (4) bekezdés b) pont szerinti ideiglenes hatályú intézeti elhelyezés megszűnt, és a gyermek gondozásáról a vér szerinti szülők gondoskodnak.
(6) Az anyasági támogatás összege 1995-ben gyermekenként 10 000 forint.
(7) Az anyasági támogatás iránti igényt a szülést, illetve a (4) bekezdésben szabályozott esetben a nyilatkozat visszavonását, valamint az ideiglenes hatályú intézeti elhelyezés megszűnését követő 30 napon belül a 7. § (5) bekezdésében említett szervnél lehet előterjeszteni. A családi pótlékot folyósító szerv a kérelmet 30 napon belül elbírálja, és a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül gondoskodik a megállapított anyasági támogatás folyósításáról. Az igény benyújtására és elbírálására a társadalombiztosításról szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.”
68. § (1) 1996. január 1-jén hatályát veszti:
a) a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Bv. tvr.) 66. §-ának (1) bekezdéséből a „gyermekgondozási díjban” szövegrész, a Bv. tvr. 66. §-ának (2) bekezdéséből az „illetve a gyermekgondozási díj,” szövegrész, a Bv. tvr. 66. §-a (3) bekezdésének b) pontjából a „gyermekgondozási díjban, illetőleg” szövegrész;
b) a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) 29. §-a (1) bekezdésének b) pontjából a „gyermekgondozási díjban” szövegrész;
c) a honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény (a továbbiakban: Htv.) 149. § (2) bekezdésének e) pontjából az „illetőleg gyermekgondozási díjat,” szövegrész, a Htv. 149. § (5) bekezdésének f) pontjából „a gyermekgondozási segélyben vagy gyermekgondozási díjban” szövegrész;
d) a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 68. §-ából az „és a gyermekgondozási díjból” szövegrész.
(2) 1995. július 1-jén hatályát veszti a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: Mév. tv.) 4. §-a, a 17. §-a (1) bekezdésének második és harmadik mondata.
(3) 1995. július 1-jétől a családi pótlékot az e törvényben foglalt feltételek szerint kell megállapítani. Ha a családi pótlék folyósításához szükséges nyilatkozatot a szülő szabályszerűen kitöltve 1995. július 15-ig benyújtja, a családi pótlék július hónaptól folymatosan folyósítható. Ha a családi pótlék folyósításához szabályszerűen kitöltött nyilatkozatot 1995. július 15-e után nyújtják be, a családi pótlék a benyújtástól számított 30 napon belül folyósítható 1995 júniusáig visszamenőleges hatállyal.
(4) A (3) bekezdés rendelkezéseitől eltérően a nyugdíjfolyósító szervek az 1995. július–augusztus hónapokra járó családi pótlékot még az e törvényben előírt jogosultsági feltételek külön vizsgálata nélkül folyósítják. Ha az igénylő az utólagos vizsgálat megállapítása alapján az e törvényben előírt feltételek szerint 1995. július-augusztus hónapokra nem volt jogosult a családi pótlékra, azt a Cst. 10. §-a szerint köteles visszafizetni.
(5) Annak a személynek, aki e törvény hatálybalépését megelőző napon gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, várandóssági pótlékban részesül, és nem kéri az e törvény szerinti jogosultságának a megállapítását, a folyósított ellátást, legkésőbb 1995. december 31-ig változatlan feltételekkel folyósítani kell. Anyasági támogatásra nem jogosult az a személy, aki részére a várandóssági pótlékot e bekezdésben foglaltak szerint a törvény hatálybalépését követően is folyósítják.
(6) Ahol jogszabály várandóssági pótlékot említ, azon anyasági támogatást kell érteni.
69. § Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a családi pótlék, a gyermekgondozási segély és az anyasági támogatás esetében a jogosultság megállapításánál figyelembe vehető családtagok egy főre jutó havi jövedelme számításának részletes szabályait, a jogosultság részletes feltételeit, a jogosultság megállapításának alapját képező igénylőlap, nyilatkozat tartalmát rendeletben határozza meg.
70. § A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény a (a továbbiakban: Szt.) 17. §-a a következő (2)–(3) bekezdésekkel egészül ki, a jelenlegi (2)–(3) bekezdések megjelölése (4)–(5) bekezdésekre módosul:
„(2) Megtérítésre kell kötelezni azt a személyt is, akinek a részére a gyermeknevelési támogatás, a munkanélküliek jövedelempótló támogatása, az ápolási díj és a legalább három hónapig folyósított átmeneti segély biztosításának időtartama alatt visszamenőlegesen rendszeres pénzellátást állapítottak meg, feltéve, hogy a rendszeres pénzellátásra és a szociális ellátásra együtt nem lett volna jogosult, vagy a szociális ellátás igénybevételéért térítési díjat kellett volna fizetnie.
(3) A folyamatosan nyújtott szociális ellátás megtérítését legfeljebb a visszamenőlegesen megállapított rendszeres pénzellátás összegéig, a megtérítést elrendelő határozat meghozatalát megelőző egy évre visszamenőlegesen lehet elrendelni.”
71. § Az Szt. 17. §-ának a 70. §-sal megállapított (4) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
„Kamat csak a szociális ellátás jogosulatlan és rosszhiszemű igénybevétele és az erről való tudomásszerzés közötti időtartamra számítható fel. A (2) bekezdésben szabályozott esetben kamat nem számítható fel.”
72. § Az Szt. 17. §-a a következő új (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Ha a helyi önkormányzat képviselő-testülete a hatáskörébe tartozó szociális ellátás megtérítését rendeli el,
a) a megtérítés összegét, illetve pénzegyenértékét és
b) a kamat összegét
méltányosságból elengedheti, illetve csökkentheti.”
73. § Az Szt. 27. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(3) Nem állapítható meg a gyermeknevelési támogatás, illetve a megállapított támogatás folyósítását meg kell szüntetni, ha]
„a) a gyermekgondozási segélyre való jogosultság jövedelmi és vagyoni feltételei nem állnak fenn,”
74. § Az Szt. 33. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2) bekezdés megjelölése (3) bekezdésre módosul:
„(2) A jövedelempótló támogatás folyósításának időtartama 24 hónap. Az (1) bekezdés c) pontja szerinti esetben a jövedelempótló támogatás időtartamánál a támogatás megszüntetését megelőzően folyósított jövedelempótló támogatás idejét is figyelembe kell venni.”
75. § Az Szt. 34. §-a a következő új (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A (2) bekezdés b) pontja alkalmazásában nem minősül keresőtevékenységnek az a nem rendszeres munkavégzéssel járó tevékenység, amelynek havi ellenértéke nem éri el a 36. § (1) bekezdés a) pontja szerinti összeg ötven százalékát.”
76. § Az Szt. 34/A. §-ának (3) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Ilyen esetben a felajánlott munkahely vagy közhasznú munka visszautasítását megelőzően folyósított jövedelempótló támogatás időtartamát, valamint az e bekezdés szerinti szünetelés időtartamát a 33. § (2) bekezdés szerinti adótartam számításánál figyelembe kell venni.”
77. § Az Szt. 36. §-a (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában nem minősül jövedelemnek a 34. § (3) bekezdése szerinti nem rendszeres munkavégzéssel járó tevékenység ellenértéke, a várandóssági pótlék és az anyasági támogatás.”
78. § Az Szt. 45. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2) bekezdés megjelölése (3) bekezdésre változik:
„(2) Az átmeneti segély adható alkalmanként és havi rendszerességgel. Az alkalmankénti segély gyógyszertámogatásként, illetve az egészségbiztosítás által nem vagy csak részben támogatott egészségügyi szolgáltatás díjaként is megítélhető. A havi rendszerességgel adott átmeneti segély jövedelemkiegészítő támogatásként, rendszeres nevelési támogatásként, továbbá az önkormányzat rendeletében meghatározott más ellátási formaként is nyújtható.”
79. § (1) A jövedelempótló támogatást 1996. szeptember 30-ig annak a személynek tovább kell folyósítani, aki e törvény hatálybalépését megelőző napon
a) jövedelempótló támogatásban részesült, valamint
b) az Szt. 33. §-a (1) bekezdésének b)–c) pontjaiban meghatározott tevékenység, az Szt. 34/A. §-a, illetve a 36/A.–36/D. §-aiban szabályozottak miatt jövedelempótló támogatást nem kapott, feltéve, hogy a jövedelempótló támogatásra való feltételnek egyébként megfelel.
(2) 1996. szeptember 30-át követően az (1) bekezdésben meghatározott személyek közül annak folyósítható jövedelempótló támogatás, aki 1996. szeptember 30-án jövedelempótló támogatásban részesül, feltéve, hogy 1995. július 1. és 1996. szeptember 30-a között legalább 90 nap, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 58. §-a (5) bekezdésének a) pontjában meghatározott munkaviszonnyal rendelkezik.
(3) Az Szt. 3. §-a (4) bekezdésében a „családi pótlékról” szövegrész helyébe a „családi pótlékról és a családok támogatásáról” szövegrész lép.
(4) Az Szt. 4. §-a (1) bekezdésének g) pontjában a „táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj” szövegrész helyébe a „táppénz, ide nem értve a gyermeknevelési támogatás és az ápolási díj mellett végzett keresőtevékenység után járó táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély” szövegrész lép.
(5) Annak a személynek, aki e törvény hatálybalépését megelőző napon gyermeknevelési támogatásban részesült és e törvény szerint gyermeknevelési támogatásra nem lenne jogosult, ellátását legkésőbb 1995. december 31-ig, változatlan feltételekkel tovább kell folyósítani.
(6) A 70–78. §-ok, valamint a 79. § (1)–(4) bekezdésének hatálybalépésével egyidejűleg
a) az Szt. 36/A.–36/D. §-ai,
b) az Szt. 60. §-a (1) bekezdésének d) pontjából a „gyermekgondozási díjban” szövegrész,
c) az Szt. 32. §-ának (1) bekezdéséből és 51. §-ának (1) bekezdéséből az „állandó” szövegrész,
d) az Szt. 118. §-ának (2) bekezdéséből az „önkormányzat” szövegrész, valamint
e) az Szt. 134. §-a
hatályát veszti.
(7) Az Szt.-ben meghatározott személyes gondoskodás keretébe tartozó kötelező ellátási formák feltételeinek megteremtéséről 1999. december 31-ig kell gondoskodni.
80. § (1) A társadalombiztosításról szóló – többször módosított – 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) 16/A. §-a (3) bekezdése bb) pontjának második francia bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
(fogorvosi ellátás keretén belül)
„– 18 éven aluliak fogazati rendellenességeinek fogszabályozó kezelése, valamint 18 éves korig, illetőleg az öregségi nyugdíjkorhatártól a funkció helyreállítása, ide nem értve ezek technikai költségeit,”
(2) A T. 16/A. §-a (3) bekezdése bb) pontjának negyedik francia bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg az ötödik és hetedik francia bekezdés hatályát veszti:
„– sorkatonai szolgálatot teljesítők, valamint a közgyógyellátottak fogorvosi alapellátás, továbbá valamennyi biztosított a Kormány rendeletében meghatározott esetekben egyéb fogorvosi szolgáltatás.”
(3) A T. 16/A. §-a (3) bekezdése a következő fc) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi fc) pont megjelölése fd) pontra változik:
(az orvosi rehabilitáció keretén belül)
„fc) szanatóriumi ellátásra,”
(4) A T. 16/A. §-a (3) bekezdésének ib) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(mentőszállítás keretében)
„ib) külön jogszabályban foglalt feltételek esetén betegszállításra,”
81. § A T. 19. §-a új (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a (3)–(4) bekezdések megjelölése (4)–(5) bekezdésre változik:
„(3) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően, akinek a külön törvény rendelkezése szerint betegszabadság nem jár, táppénzre legkorábban az egy naptári évben igazolt keresőképtelensége 25. napját követően jogosult.”
82. § A T. 22. §-a (5) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A táppénz alapjaként figyelembe vehető naptári napi átlagkereset kiszámítására vonatkozó részletes szabályokat a Kormány állapítja meg. A táppénz összege folyamatos, legalább kétévi biztosítási idő esetében a figyelembe vehető napi átlagkereset hetven százaléka, ennél rövidebb biztosítási idő esetében hatvan százaléka, a fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátás esetén szintén hatvan százaléka.”
83. § A T. 25. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg új (2) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (2)–(4) bekezdés számozása (3)–(5) bekezdésre módosul:
„(1) A terhességi-gyermekágyi segély mértéke a szülési szabadság első 26 hetére
a) a napi átlagkereset hetven százaléka, ha a szülő nő a szülést megelőző két éven belül legalább 270 napon át biztosított volt,
b) a napi átlagkereset hatvan százaléka, ha a szülő nő a szülést megelőző két éven belül legalább 180 napon át biztosított volt.
(2) A szülési szabadság második 26 hetére az (1) bekezdés a) és b) pontjai szerinti esetekben a terhességi-gyermekágyi segély a napi átlagkereset ötven százaléka.”
84. § A T. 80. §-a (4) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A baleseti táppénz – az előzetes biztosítási időre és táppénzfolyósításra tekintet nélkül – a 19. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott időpontig jár azzal, hogy az Orvosszakértői Intézet a baleseti táppénz folyósítását meghosszabbíthatja.”
85. § A T. 103/A. §-a (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdés szerinti személyi jellegű kifizetésnek (juttatásnak) minősül különösen: a munkabér, a munkadíj (időbér, teljesítménybér, havi díj, túlmunkadíj, bérpótlék, bérkiegészítés, ügyeleti díj, helyettesítési díj), illetmény és ilyen jellegű egyéb kifizetés (juttatás) – ideértve a végkielégítés összegét, a természetbeni munkabért, juttatást és ezek pénzbeli megváltását (értékét) is –, továbbá az átképzési támogatás, a prémium, a jutalék, a jutalom, a hűségjutalom, az év végi részesedés, az eredménytől függő részesedés, a betegszabadság idejére járó átlagkereset, a szabadságmegváltás címén adott átlagkereset és a munkáltató által viselt, a biztosított (kedvezményezett) javára kötött biztosítás díja.”
86. § A T. 103/A. §-a (3) bekezdésének 22. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(nem képez társadalombiztosítási járulékalapot)
„22. a reprezentációs költség, a kiküldetési (külszolgálati) költségtérítés, a szállásköltség, a gépkocsi használatáért adott költségtérítés, a munkába járással kapcsolatos közlekedési költségtérítés, a különélési díj, a költözködési költségtérítés, továbbá a szerszám használatáért adott térítés, a bedolgozónak fizetett rezsitérítés, valamint a természetben nyújtott munkaruha, egyenruha (ide nem értve az adóköteles természetbeni juttatásnak minősülő ruházati kölségtérítést), a védőeszköz – ideértve ezek igazolt árának pénzbeli megtérítését is –,”
87. § A T. 103/A. §-a a következő új (15)–(17) bekezdésekkel egészül ki:
„(15) A megbízó, illetőleg a megrendelő a megbízási, vállalkozási jellegű jogviszony alapján szerzői jogvédelem alá tartozó esetekben kifizetett szerzői díj, valamint a megbízási jogviszony keretében előadóművészi tevékenységet folytatók díjazása után negyvennégy százalékos társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni, kivéve, ha a díjat a szerzői jogot öröklési jogcímen megszerzett személynek fizetik ki.
(16) A megbízó, illetőleg a megrendelő a megbízási, vállalkozási jellegű jogviszony alapján az újítás, a találmány, a használati minta, a mikroelektronikai félvezető termék topográfiája, az ipari minta, a védjegy, továbbá a vagyoni értékű gazdasági, műszaki, szervezési ismeretek díjának (a továbbiakban: szellemi alkotáshoz fűződő díj) kifizetése esetén negyvennégy százalékos társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni, kivéve, ha a díjat a szellemi alkotás öröklése jogcímén megszerzett személynek fizetik ki.
(17) Az (1) bekezdésben meghatározott járulékfizetés alapja munkabér és munkadíj esetén nem lehet kisebb
a) a középfokú iskolai végzettségűeknél (szakmunkások, érettségizettek) a tárgyév első napján érvényes minimális bér 1,25-szorosánál,
b) felsőfokú végzettségűeknél a tárgyév első napján érvényes minimális bér 1,5-szeresénél.”
88. § A T. 103/B. §-a (3) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az (1)–(2) bekezdések rendelkezéseitől eltérően nem kell egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot fizetni a végkielégítés, a természetbeni juttatás, a munkáltató által természetben nyújtott étkeztetés, valamint a kizárólag fogyasztásra kész étel vásárlására feljogosító ingyenes vagy kedvezményes utalvány értéke, illetve ezek pénzbeli megváltása, az adóköteles természetbeni juttatásnak minősülő ruházati költségtérítés, a tárgyjutalom, az üdüléshez adott munkáltatói támogatás, illetve annak a munkáltató által átvállalt összege, költsége, valamint a 103/A. § (10), (15) és (16) bekezdésében meghatározott befizetések, továbbá a munkáltató által viselt, a biztosított (kedvezményezett) javára kötött biztosítás díja után.”
