A nemzetgazdaság fejlesztését és a hazai gazdaság védelmét szolgáló korszerű vámrendszer megteremtése, az aktív vámpolitika érvényesítése, a kereskedelempolitika és a vámokkal kapcsolatos nemzetközi kötelezettségek összhangjának megteremtése érdekében az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:
1. § E törvény hatálya kiterjed a vámhatárt átlépő minden árura.
2. § A termék tarifális besorolásához, valamint a vám mértékének megállapításához - amennyiben a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló törvény (a továbbiakban: vámtörvény) eltérően nem rendelkezik - e törvény előírásait kell alkalmazni.
3. § A vámtarifa az Összehangolt Áruleíró és Kódrendszeren alapul, tartalmazza az áruk vámtarifaszámát, a hozzá tartozó árumegnevezést és a vámtételeket.
4. § A vámhatárt átlépő minden áru esetében el kell végezni a vámtarifa szerinti árubesorolást, amennyiben a vámtörvény írásbeli árunyilatkozat benyújtását írja elő, illetve írásbeli árunyilatkozat kiállításra kerül.
5. § (1) A tarifális besorolás a termék azonosításához szükséges, az árumegnevezések alapján legközvetlenebbül meghatározható, a termék fajtájának, jellegének megfelelő, a vámtarifában feltüntetett vámtarifaszámok alkalmazását jelenti.
(2) A vámtarifaszám első hat helyi értéke jelöli a nemzetközi előírásoknak megfelelő osztályozást, a további alszámos bontás pedig a hazai gazdaságpolitikai és statisztikai szempontokat érvényesíti.
6. § A tarifális besorolás (áruosztályozás) általános szabályait e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.
7. § A vámtarifaszámokhoz tartozó árumegnevezésnél részletesebb áruleírást is alkalmazni kell, az ezt meghatározó Vámtarifa Magyarázatot pénzügyminiszteri rendelet határozza meg.
8. § (1) A vámtétel az árubesorolásnak megfelelő árukra kivetendő vám mértékét határozza meg.
(2) A vámtételek kialakítása
a) két- vagy többoldalú nemzetközi megállapodásokban, egyezményekben foglalt kötelezettség szerint (szerződéses vámtételek), vagy
b) ha a nemzetközi kötelezettségek lehetővé teszik, a nemzetgazdasági érdekek figyelembevételével, autonóm módon (autonóm vámtételek)
történhet.
9. § A vámtarifa legnagyobb kedvezményes elbánás szerinti, valamint autonóm és szerződéses preferenciális vámtételeket tartalmaz. A büntető vámtételekről a 13. § rendelkezik.
10. § A vámtarifa legnagyobb kedvezményes (II.) hasábjában az 1995. január 1-jével létrehozott Világkereskedelmi Szervezet (a továbbiakban: WTO) szerves részét képező megállapodások [(Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény, a továbbiakban: GATT) GATT 1947 és GATT 1994] szerinti legnagyobb kedvezményes elbánásnak megfelelő vámtételeket kell feltüntetni, és azokból az országokból származó áruk vámkezelésénél kell alkalmazni, amely országok a magyar származású árukat a korlátlan és feltétel nélküli legnagyobb kedvezmény elvének megfelelő elbánásban részesítik.
11. § (1) A vámtarifa preferenciális (I.) hasábjában kell feltüntetni azon vámtételeket, amelyeket az Általános Preferencia Rendszer (a továbbiakban: GSP) keretében (autonóm módon) preferenciális vámelbánásban részesített országokból származó és onnan közvetlenül vásárolt áruk vámkezelésénél kell alkalmazni.
(2) Ahol a vámtarifa preferenciális hasábja nem tartalmaz vámtételt, ott a legnagyobb kedvezményes hasáb vámtételét kell alkalmazni.
(3) A preferenciális hasáb vámtételei azon Európán kívüli fejlődő országokból származó termékek esetében alkalmazhatók, amely országok a magyar árukat a legnagyobb kedvezmény elvének megfelelő elbánásban részesítik, és nem alkalmaznak Magyarországgal szemben hátrányos megkülönböztető intézkedéseket. Az (1) bekezdés szerint preferenciális vámelbánásban részesített országok felsorolását e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.
12. § Nemzetközi szerződések, két- vagy többoldalú szabadkereskedelmi megállapodások is megállapíthatnak kedvezményes vámtételeket. Ezek mértékét a vámtarifa megfelelő, külön-külön hasábjai tartalmazzák. A kedvezményes vámtételek alkalmazásánál a vonatkozó nemzetközi szerződések, megállapodások előírásait figyelembe kell venni.
13. § A legnagyobb kedvezményes elbánás szerinti vámtétel háromszorosát, de legalább húszszázalékos vámtételt kell alkalmazni azokból az országokból származó áruk vámkezelésénél, amely országok nem részesítik a magyar származású árukat a korlátlan és feltétel nélküli legnagyobb kedvezmény elvének megfelelő elbánásban. Azon országot (országokat), amelyből (amelyekből) származó vámárukra büntető vámtételeket kell alkalmazni, az ipari és kereskedelmi miniszter és a pénzügyminiszter együttes rendeletben határozza meg.
14. § A vámtarifa vámtételeinek felemelésére a versenyszabadság és versenysemlegesség szem előtt tartásával az alábbiak szerint kerülhet sor:
a) a 10. §-ban említett vámtételek esetében a WTO által meghatározott feltételekkel;
b) a 11. § hatálya alá tartozó vámtételeknél autonóm módon, a legnagyobb kedvezményes hasábban megállapított vámtétel szintjéig;
c) a 12. §-ban meghatározott esetekben a vonatkozó nemzetközi szerződésekben foglalt feltételeknek megfelelően.
15. § A vámtételeket - ugyancsak a versenyszabadság és versenysemlegesség szem előtt tartásával - csökkenteni lehet, feltéve, hogy a csökkentés nemzetközi szerződésekben rögzített kötelezettségvállalásainkkal, illetve a hazai termelés szükséges mértékű védelmének igényével nem ellentétes, és költségvetési fedezete biztosítható:
a) a gazdaság műszaki fejlettségi színvonala növelésének elősegítése céljából, a környezet védelme érdekében, valamint a kultúra, a tudomány és az oktatásinformatika területén való fejlődése céljából;
b) születő iparágakban vagy szerkezeti átalakítás alatt álló szektorokban felhasználásra kerülő termékek esetében, valamint
c) gazdaságilag indokolt hosszabb távon is elsősorban importból beszerezhető termékek esetében.
16. § (1) A vámtarifában meghatározott vámtételekből nemzetközi szerződés alapján vagy nemzetgazdasági szempontok érvényesítése érdekében autonóm módon, naptári évre meghatározva - a versenyszabadság és a versenysemlegesség szem előtt tartásával - az ipari és kereskedelmi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben mind egyedi, mind általános formában vámkönnyítést adhat, különösen olyan termékekre vonatkozóan,
a) amelyekből nincs, vagy nem elegendő mennyiségű a hazai termelés,
b) amelyek régiók fejlesztése, termékszerkezet átalakítása, munkahelyek teremtése érdekében szükségesek, vagy
c) amelyek a környezetvédelem érdekeit szolgálják.
(2) A vámkönnyítés (vámsemlegesítés) lehetséges formái: a vámkontingens (értékben vagy mennyiségben megadva), a vámfelfüggesztés és a felhasználási célhoz kötött vámtételcsökkentés (engedélyjegy).
(3) A vámtarifában meghatározott vámtételnél kedvezőbb vámtétel alkalmazása feltételhez is köthető.
17. § A vámtarifát, valamint az átmeneti jelleggel érvényesülő vámtételkedvezményeket az ipari és kereskedelmi miniszter és a pénzügyminiszter meghatározott időre, általában egy naptári évre, de szükség esetén több évre szólóan is, együttes rendeletben állapítja meg.
18. § A vámtarifa módosítását, illetve a vámtarifa vámtételeiről történő átmeneti eltérítést érintő kérdések vizsgálatát a Vámtarifa Bizottság végzi.
19. § A Vámtarifa Bizottság vizsgálatát hivatalból vagy kérelemre végzi. A Vámtarifa Bizottsághoz kérelemmel bárki fordulhat. A kérelmet a termelés, forgalmazás vagy felhasználás szempontjából érintett minisztériumon, országos hatáskörű szerven, köztestületen vagy érdekképviseleti szerven keresztül is be lehet nyújtani.
20. § A Vámtarifa Bizottság tesz javaslatot és készíti elő a döntést
a) a vámtarifa nemzeti alszámainak, a hozzá tartozó árumegnevezéseknek és vámtételeinek módosítására, valamint
b) a vámtarifa vámtételeinek módosításaira
vonatkozóan.
21. § A Vámtarifa Bizottság összetételét és ügyrendjét, továbbá a Vámtarifa Bizottsághoz benyújtható kérelem alaki és tartalmi kellékeit e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.
22. § Felhatalmazást kap az ipari és kereskedelmi miniszter és a pénzügyminiszter, hogy együttes rendeletben szabályozza
a) az áruosztályozás általános szabályait;
b) azon országok meghatározását, amelyekből származó termékek vámkezelésénél a preferenciális hasábban feltüntetett vámtételeket kell alkalmazni;
c) azon országok meghatározását, amelyekből származó termékek vámkezelésénél büntető vámtételeket kell alkalmazni;
d) a vámtarifát, annak hatályban tartását, a vámtételek emelését, csökkentését, továbbá az átmeneti jelleggel érvényesíthető vámtételkedvezményeket;
e) a Vámtarifa Bizottság összetételét és ügyrendjét, valamint a Vámtarifa Bizottságnak benyújtható kérelem kellékeit.
23. § Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy rendeletben szabályozza a Vámtarifa Magyarázatot.
24. § (1) Ez a törvény a kihirdetését követő 4. hónap első napján lép hatályba, és ezzel egyidejűleg hatályát veszti a Kereskedelmi Vámtarifáról szóló 21/1976. (VI. 28.) MT rendelet, az ezt módosító 46/1977. (XII. 8.) MT rendelet, az 1/1980. (I. 16.) MT rendelet és az 58/1984. (XII. 8.) MT rendelet, a (3) bekezdésben foglaltak kivételével.
(2) Az e törvény hatálybalépéséig megállapított vámtarifa és vámkontingensek 1996. december 31-ig hatályban maradnak.
(3) A többször módosított 21/1976. (VI. 29.) MT rendelet 2. §-a (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott időtartamra szóló vámpótlék megállapítására vonatkozó közös miniszteri felhatalmazás az általános vámpótlék bevezetéséről szóló 9/1995. (III. 17.) IKM-PM együttes rendelet hatályban maradásáig érvényes.
