A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) a következők szerint módosul:
1. § A T. 5. §-ának első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A társadalombiztosítás kiadásainak fedezetére járulékot kell fizetni, és a táppénz kiadásához a munkáltató hozzájárul.”
2. § (1) A T. 10. §-a (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alapján biztosított:)
„e) a szakmunkástanuló, ha ösztöndíjban (munkabérben) részesül, a tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló,”
(2) A T. 10. §-a (2) bekezdésének d) és e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az (1) bekezdésben említett személyeken túl a biztosítás kiterjed]
„d) a korlátolt felelősségű társaság tagjára és a közhasznú társaság tagjára, ha a társaság tevékenységében nem munkaviszony, nem megbízási jogviszony keretében személyesen közreműködik, munkát végez, továbbá a szabadalmi ügyvivői társaság tagjára, ha a társaság tevékenységében személyesen közreműködik,
e) az ügyvédi iroda tagjára, a szabadalmi ügyvivői iroda tagjára.”
(3) A T. 10. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A bedolgozóra, a megbízási és a 103/D. § (1) bekezdésének hatálya alá nem tartozó, vállalkozási jellegű jogviszony keretében díjazás ellenében személyesen munkát végző személyre a biztosítás akkor terjed ki, ha az e tevékenységéből származó havi keresete (díjazása) eléri a tárgyévet megelőző év utolsó napján érvényes minimális bér havi összegének hatvan százalékát, illetőleg a naptári napokra annak harmincad részét. A kereset (díjazás) összegének megállapításánál a szerzői jogvédelem alá tartozó esetekben kifizetett szerzői díjat figyelmen kívül kell hagyni.”
(4) A T. 10. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A (2) bekezdés rendelkezéseitől eltérően nem terjed ki a biztosítás az egyéni vállalkozóra, továbbá a közkereseti társaság, a betéti társaság, a korlátolt felelősségű társaság, a közhasznú társaság, a szabadalmi ügyvivői társaság, a gépjárművezető-képző munkaközösség, az oktatói munkaközösség tagjára, az ügyvédi iroda tagjaként működő ügyvédre és a szabadalmi ügyvivői iroda tagjára, ha a 118/A. § szerint kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül.”
3. § A T. 16/A. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A biztosítottnak orvosilag indokolt esetben és szükséges mértékben rendelt gyógyszer, gyógyászati segédeszköz árához társadalombiztosítási támogatás jár. A gyógyászati céllal rendelt gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök árához társadalombiztosítási támogatás akkor jár, ha azt az egészségügyi szolgáltatás nyújtására finanszírozási szerződést kötött intézmény kijelölt orvosa, vagy a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök társadalombiztosítási támogatással való rendelésére az illetékes megyei (fővárosi) egészségbiztosítási pénztárral szerződést kötött orvos rendeli. Társadalombiztosítási támogatással rendelhető gyógyszerek, illetőleg gyógyászati segédeszközök körét és a támogatás mértékét (összegét) külön jogszabály állapítja meg.”
4. § A T. a következő címmel és 38/A. §-sal egészül ki:
„A nyugellátás, baleseti nyugellátás évenkénti rendszeres emelése
38/A. § (1) A Nyugdíjbiztosítási Alap és az Egészségbiztosítási Alap kiadásának minősülő nyugellátást, baleseti nyugellátást – megállapításuk naptári évét követően – évente a tárgyévet megelőző naptári év nettó átlagkereset tényleges növekedésének megfelelően, két alkalommal január hónapban és – januári visszamenőleges hatállyal – július hónapban kell emelni.
(2) A nyugellátás, baleseti nyugellátás évenkénti rendszeres emelésének végrehajtásához szükséges tényadatot – a tárgyévet megelőző naptári évben megvalósult nettó átlagkereset-növekedés mértékére vonatkozó számadatot – a Központi Statisztikai Hivatal hivatalos lapjában évenként, legkésőbb május hónap 15. napjáig közzé kell tenni.
(3) A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy a Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Önkormányzattal egyetértésben, rendeletben állapítsa meg az esedékes emelések mértékét, az emelés legkisebb és legnagyobb összegét, a végrehajtás szabályait.”
5. § (1) A T. 44. §-a (1) bekezdésének utolsó mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A betegszabadság tartamára a folyósított összeg helyett az annak alapját képező összeget, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvényben biztosított juttatások folyósításának tartamára pedig a megállapításuk közvetlen vagy közvetett alapjául szolgáló átlagkeresetet, illetőleg az e juttatások alapjául szolgáló minimális bér összegét kell keresetnek tekinteni azzal a feltétellel, hogy a figyelembe vehető kereset ezzel az összeggel sem haladhatja meg a 103/B. § (2) bekezdésében meghatározott összeget.”
(2) A T. 44. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A (2) bekezdésben foglaltak alapján az 1988-ban elért keresetet 3,242-del, az 1989-ben elért keresetet 2,774-del, az 1990-ben elért keresetet 2,281-del, az 1991-ben elért keresetet 1,817-del, az 1992-ben elért keresetet 1,498-del kell szorozni, ha az ellátást 1995. december 31-ét követő és 1997. január 1-jét megelőző időponttól kell megállapítani.”
6. § A T. 44/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„44/A. § Ha az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset 25 000 forintnál több:
a 25 001–30 000 forint közötti átlagkeresetrész kilencven százalékát,
a 30 001–35 000 forint közötti átlagkeresetrész nyolcvan százalékát,
a 35 001–40 000 forint közötti átlagkeresetrész hetven százalékát,
a 40 001–50 000 forint közötti átlagkeresetrész hatvan százalékát,
az 50 001–60 000 forint közötti átlagkeresetrész ötven százalékát,
a 60 001–70 000 forint közötti átlagkeresetrész negyven százalékát,
a 70 001–80 000 forint közötti átlagkeresetrész harminc százalékát,
a 80 000 forint feletti átlagkeresetrész tíz százalékát
kell az öregségi nyugdíj megállapításánál figyelembe venni.”
7. § A T. 45. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„45. § A szakmunkás öregségi nyugdíját, ha a nyugdíjazását közvetlenül megelőző egy éven át már nem szakmunkásként végzett munkát, kérelmére annak a keresetnek az alapulvételével kell megállapítani, amelyet a nyugdíjazása évében a szakképzettségének megfelelő munkakörben foglalkoztatottak átlagosan elértek annál a munkáltatónál, ahol az igénylő utoljára szakmunkásként dolgozott. Ha az említett adat nem áll rendelkezésre, akkor a szakmunkás öregségi nyugdíját az utolsó egy évben szakmunkásként elért – a 44. § (3) bekezdése alapján növelt – keresetének alapulvételével kell megállapítani. Ezt a rendelkezést arra a szakmunkásra lehet alkalmazni, akinek szakmunkás-bizonyítványa vagy ezzel egyenértékű szakképesítése van, és az öregségi nyugdíj megállapításánál figyelembe vett szolgálati idő tartama alatt tizenöt éven át szakképzettségének megfelelő munkakört töltött be.”
8. § (1) A T. 54. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Szolgálati idő]
„c) a 10. § (1) bekezdés e) pontja szerinti szakmunkástanuló-viszonyban, valamint a tanulószerződés alapján szakképző iskolában tanulói jogviszonyban,”
(2) A T. 54. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A társas vállalkozás [103/E. § (1) bek.] – ideértve a gazdasági munkaközösséget, valamint az ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoportot (a továbbiakban: ipari szakcsoport) is – tagjának az e címen szerzett szolgálati idejét csak akkor lehet figyelembe venni, ha a társas vállalkozásnak a tagok után társadalombiztosítási járulék befizetés elmulasztása miatt tartozása nincs. A tagi minőségben eltöltött idő szolgálati időként – legkorábban a befizetés napját magában foglaló naptári hónap első napjától – csak akkor vehető figyelembe, ha a társas vállalkozás e tartozását teljes egészében megfizette.”
9. § A T. 98. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a jogosultság igazolásának a (2) bekezdésben foglaltaktól eltérő módját rendeletben szabályozza.”
10. § A T. 100. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha az igény elbírálása után megállapítást nyer, hogy az igényt tévesen utasították el, vagy az igénylőnek tévesen alacsonyabb összegű ellátást állapítottak meg, illetőleg folyósítottak, a hiba felfedésétől visszafelé számított öt éven belül járó összeget és az utána járó – az e törvény 110. §-ának (2) bekezdésében meghatározott mértékű – késedelmi pótlékot utólag ki kell fizetni.”
11. § A T. 103. §-ának helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„103. § (1) A társadalombiztosítás kiadásainak fedezetére a munkáltató – ideértve a szakképző iskolai tanuló gyakorlati képzését tanulószerződés alapján ellátó gazdálkodó szervezetet is – az egyéb szerv [103/C. § (3) bekezdés] és az egyéni vállalkozó [103/D. § (1) bekezdés] – a kiegészítő tevékenységet folytató kivételével – 24,5 százalékos mértékű nyugdíjbiztosítási járulékot és 18 százalékos mértékű egészségbiztosítási járulékot (a továbbiakban együtt: társadalombiztosítási járulékot) köteles együttesen fizetni.
(2) A biztosított – ha a törvény másképp nem rendelkezik – egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett. Az egészségbiztosítási járulék mértéke 4 százalék, a nyugdíjjárulék mértéke 6 százalék.
(3) A munkáltató a táppénzkiadások fedezetéhez a biztosítottnak a 18. § a) pontjában említett keresőképtelensége, valamint a kórházi (klinikai) ápolása időtartamára folyósított táppénz egyharmadának megfizetésével hozzájárul. A hozzájárulás részletes szabályait a Kormány rendeletben állapítja meg.”
12. § (1) A T. 103/A. §-a (3) bekezdésének 5. és 21. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(nem képez társadalombiztosítási járulékalapot)
„5. a társadalmi munka ellenértéke, ha azt a biztosított nem veszi fel, hanem valamely közérdekű célra felajánlja, valamint a társadalmi munka elismeréseként nem a munkáltató által adott jutalom, ideértve a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet által ilyen címen adott juttatást is,”
„21. a munkáltató által viselt (átvállalt) albérleti (szállás) díj teljes összege, továbbá a Magyar Honvédség hivatásos állományú tagjai részére a szolgálati érdekből más helyőrségbe történő áthelyezés miatt jogszabály alapján folyósított lakhatási költségtérítés,”
(2) A T. 103/A. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(10) Nem képez járulékalapot a magánszemély munkáltatója által az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba a tag javára történő befizetés a havonta fizetett tagdíj összegének erejéig, de legfeljebb havi húszezer forintig.”
13. § (1) A T. 103/D. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában egyéni vállalkozó:)
„c) az egyéni ügyvédi tevékenységet folytató személy, az egyéni szabadalmi ügyvivő,”
(2) A T. 103/D. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az egyéni vállalkozó – a kiegészítő tevékenységet folytató (118/A. §), valamint a tevékenységet kezdőnek minősülő kivételével – az e tevékenységéből származó és a tárgyévet közvetlenül megelőző naptári évben elért személyi jövedelemadó alapját képező jövedelme (a továbbiakban: adóköteles jövedelem), átalányadózó esetén az átalányadó alapját képező jövedelem egy naptári hónapra jutó összege, de legalább a tárgyévet megelőző év utolsó napján érvényes minimális bérnek megfelelő összeg után köteles a 103. § (1) bekezdése szerinti társadalombiztosítási járulékot fizetni, legfeljebb évi 900 000 forint (havi 75 000, napi 2 500 forint) jövedelem után.”
(3) A T. 103/D. §-a (5) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az egyéni vállalkozó nem köteles járulékot fizetni arra az időtartamra, amely alatt)
„b) katonai szolgálatot vagy polgári szolgálatot teljesít,”
(4) A T. 103/D. §-a (7) bekezdésének bevezető mondata helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„Az egyéni vállalkozó a társadalombiztosítási, illetőleg az egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot, valamint a baleseti járulékot”
14. § (1) A T. 103/E. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) E törvény alkalmazásában társas vállalkozás: a közkereseti társaság, a betéti társaság, a korlátolt felelősségű társaság, a közhasznú társaság, a szabadalmi ügyvivői társaság, az ügyvédi iroda, a szabadalmi ügyvivői iroda, a gépjárművezető-képző munkaközösség, az oktatói munkaközösség.”
(2) A T. 103/E. §-a (6) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„b) katonai szolgálatot teljesít, ideértve a polgári szolgálatot teljesítőt is,”
15. § A T. 104. §-a előtti alcím helyébe a következő alcím lép:
„A járulékfizetési kötelezettség teljesítése és a végrehajtási eljárás”
16. § A T. a következő 104/A. §-sal egészül ki:
„104/A. § (1) A társadalombiztosítási követelések (tartozás) végrehajtására az e törvényben foglalt eltérésekkel a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) I., továbbá III–VII. fejezeteiben meghatározott szabályokat kell alkalmazni.
(2) Ahol a Vht. bíróságot említ, ott a Megyei (Fővárosi) Egészségbiztosítási Pénztárat (Kirendeltséget) (a továbbiakban: MEP), ahol a bíróság vezetőjét, ott a MEP vezetőjét, ahol bírósági végrehajtót, ott a MEP társadalombiztosítási végrehajtókat kell érteni. Ahol a Vht. végrehajtást kérőt említ, ott a MEP-et, ahol adóst, ott a fizetésre kötelezettet kell érteni.
(3) A társadalombiztosítási szerv jogerős határozata, fizetési meghagyása, illetőleg a járulék fizetésére kötelezett munkáltató, egyéb szerv és személy által tett járulékbevallás, továbbá a járuléktartozás rendezésére irányuló megállapodás végrehajtható közigazgatási okirat.
(4) A társadalombiztosítási követelést a beszedési bankszámlával (a továbbiakban: bankszámla) rendelkező kötelezett esetén azonnali beszedési megbízással kell behajtani. Az azonnali beszedési megbízás a kötelezett bármelyik bankszámlája ellen benyújtható.
(5) A bankszámlával nem rendelkező magánszemélyt terhelő társadalombiztosítási tartozást a társadalombiztosítási szerv letiltása alapján a kötelezett munkáltatója, illetőleg a folyósító szerv a Vht. 7. §-ának (1) bekezdésében foglalt munkabérből köteles levonni, és a társadalombiztosítási szervnek átutalni.
(6) Ha a (4) és (5) bekezdésben foglalt eljárás nem, vagy előreláthatóan nem vezetne eredményre, a fizetésre kötelezettel szemben ingó- és ingatlanvégrehajtásnak van helye.
(7) Az ingó- és ingatlanvégrehajtást a tartozást nyilvántartó MEP szakágazati egysége [Behajtási-, Végrehajtási Főosztály, Osztály (a továbbiakban: szakágazati szerv)] végrehajtási értesítés kiállításával rendeli el.
(8) Ha az ingóvégrehajtással a követelést nem, vagy csak részben lehetett behajtani, a MEP vezetője határozatban rendeli el az ingatlanvégrehajtást.
(9) Ingatlanvégrehajtás elrendelésének akkor van helye, ha a tartozás összege a 100 000 forintot meghaladja, illetve ennél kevesebb összeg esetén akkor, ha a tartozás a végrehajtás alá vont ingatlan értékével arányban áll.
(10) Az ingatlanvégrehajtást elrendelő határozattal a MEP megkeresi az ingatlan fekvése szerint illetékes földhivatalt, hogy a végrehajtási jogot jegyezze be az ingatlan-nyilvántartásba. A földhivatal a megkeresés alapján a végrehajtási jogot bejegyzi.
(11) Ha az ingatlanvégrehajtás elrendelésének a (9) bekezdés alapján nincs helye, a követelést nyilvántartó MEP-et az adós ingatlanán jelzálogjog illeti meg, amelyet a földhivatal a MEP kérelmére jegyez be.
(12) A végrehajtás felfüggesztése a MEP vezetőjének hatáskörébe tartozik.”
17. § A T. a következő 104/B. §-sal egészül ki:
„104/B. § (1) A társadalombiztosítás végrehajtási joga öt év alatt évül el.
(2) Az elévülést megszakítja:
a) a követelés rendezésére irányuló eljárási cselekmény, így a felszólítás, a kérelem, az önellenőrzés alapján tett bevallás, a részteljesítés;
b) bármely végrehajtási cselekmény;
c) a tartozás végrehajthatatlanság miatt történt törlése.
(3) A megszakítás napjával az elévülés újrakezdődik.
(4) Nyugszik az elévülés:
a) a kereset benyújtásától a bíróság határozatának jogerőre emelkedéséig, ha a társadalombiztosítási szerv határozatát a bíróság felülvizsgálja;
b) a végrehajtási eljárás felfüggesztésének, illetőleg szüneteltetésének időtartama alatt.
(5) A nyugvás időtartamával az elévülési idő meghosszabbodik.”
18. § A T. a következő 104/C. §-sal egészül ki:
„104/C. § A végrehajtással felmerült költség, így különösen az alkalmazott becsüs díjazása, a szállítási, a tárolási, az értékesítési és egyéb költség az adóst terheli. A költséget a MEP szakágazati szerve állapítja meg, amelynek összege ingó- és ingatlanvégrehajtásnál nem lehet kevesebb 2 000 forintnál.”
19. § A T. a következő 104/D. §-sal egészül ki:
„104/D. § (1) A T. 115. §-ának (3) bekezdése szerinti fellebbezést a határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül, a végrehajtási kifogást az intézkedés foganatosításától, illetve a mulasztás tudomásra jutásától számított 8 napon belül lehet előterjeszteni. A fellebbezésnek a határozat, illetve intézkedés végrehajtására halasztó hatálya van. A végrehajtási kifogásnak nincs halasztó hatálya.
(2) A fellebbezést és a végrehajtási kifogást a MEP-nél kell benyújtani. A fellebbezés, illetve a végrehajtási kifogás benyújtására előírt határidőtől számított hat hónap elteltével igazolásnak helye nincs, ilyen esetben a benyújtott fellebbezést, illetve végrehajtási kifogást a MEP érdemi vizsgálat nélkül utasítja el.
(3) Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár a határozatot megváltoztathatja, a törvénysértő intézkedését visszavonhatja, az elmulasztott intézkedést elrendelheti. Szükség esetén a MEP-et új eljárásra utasíthatja. Határozatában fizetési halasztást, részletfizetést, mérséklést engedélyezhet, kormányrendeletben meghatározott feltételek szerint.
(4) A jogerős határozat felülvizsgálatát a fizetésre kötelezett a kézhezvételtől számított 15 napon belül keresettel kérheti a bíróságtól. A keresetnek a határozat végrehajtására halasztó hatálya van. A határidő elmulasztása miatt igazolásnak csak különösen indokolt esetben van helye. Nincs helye keresetnek fizetési halasztás, részletfizetés, mérséklés tárgyában hozott határozat ellen.
(5) A bíróság jogszabálysértés esetén a határozatot hatályon kívül helyezi, és – ha szükséges – a MEP-et új eljárás lefolytatására utasíthatja.”
20. § A T. 105. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„105. § (1) Ha a fizetésre kötelezett az őt terhelő tartozást nem fizette meg és azt tőle nem lehet behajtani, annak megfizetésére a MEP vezetője határozattal kötelezi
a) az örököst az örökség erejéig, több örökös esetén az örökösöket örökrészük arányában,
b) a megajándékozottat, a kötelezett által a kötelezettség keletkezését követően okirattal juttatott ajándék erejéig, kivéve, ha az ingyenes előnytől neki fel nem róható módon esett el,
c) a kötelezett jogutódját, ideértve az átalakulás esetét is,
d) a társadalombiztosítási bevétel csökkentésével kapcsolatos bűncselekmény elkövetőjét az azzal összefüggő társadalombiztosítási követelés tekintetében,
e) a gazdasági társaság, a közös név alatt működő polgári jogi társaság, a szakcsoport tartozásáért a rájuk vonatkozó szabályok szerint helytállni köteles tagját, illetve szervezetet, a jogi személy felelősségvállalásával működő vállalkozó esetében a felelősségvállalót, továbbá azt a jogi személyt, aki a vállalkozás kötelezettségeiért törvény alapján kezesként felel,
f) a társasház (társas üdülő, társas garázs), építőközösség kötelezettsége tekintetében a rájuk vonatkozó szabályok szerint a tulajdonostársakat a tulajdoni hányaduk arányában,
g) a kötelezett kezesét és tartozás átvállalóját, vállalt felelősségük szerint.
(2) Társadalombiztosítási követeléssel szemben kizárólag társadalombiztosítási jogviszonyból származó követelés számítható be.”
21. § A T. 105/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„105/A. § A társadalombiztosítási járulékot, az egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot, továbbá a baleseti járulékot havonta a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig kell megfizetni. A bankszámlával rendelkező járulékfizető a járulékfizetési kötelezettségének banki átutalással köteles eleget tenni.”
22. § A T. a 111. §-a előtt a következő új címmel egészül ki, és a T. 111. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„Járulékbírság és mulasztási bírság
111. § (1) Járulékbírságot köteles fizetni a munkáltató, egyéb szerv és személy, ha a társadalombiztosítási jogszabályokban meghatározott járulékbevallási kötelezettségének nem, vagy nem az előírt módon tesz eleget. A járulékbírság mértéke a bevallani elmulasztott társadalombiztosítási járulék, nyugdíjjárulék, egészségbiztosítási járulék, baleseti járulék és szakszövetkezeti járulék ötven százaléka, a mulasztás önkéntes pótlása esetén huszonöt százaléka.
(2) Ha a járulékot azért kellett kiróni, mert a munkáltató, egyéb szerv és személy nem tett eleget az előírt bejelentési, valamint nyilvántartásba vételi kötelezettségének, a járulékbírság összege azonos a kirótt járulék összegével. Egy éven belüli ismételt mulasztás esetén – járulékbírság címén – a kirótt járulék kétszeresét kell felszámítani.
(3) Mulasztási bírságot köteles fizetni a munkáltató, egyéb szerv és személy, ha a társadalombiztosítási jogszabályokban meghatározott bejelentési, nyilvántartási, adatszolgáltatási, illetőleg a társadalombiztosítási feladatok ellátásával kapcsolatos kötelezettségének nem, vagy nem az előírt módon tesz eleget. A mulasztási bírság összege 10 000 forinttól 100 000 forintig, egy éven belüli ismételt mulasztás esetén 200 000 forintig terjedhet.
(4) Mulasztási bírságot nem kell fizetni, ha a mulasztás miatt járulékbírság felszámítás történ.”
23. § A T. 115. §-a az alábbi (3)–(5) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A végrehajtási eljárás során a MEP bármely elsőfokú határozata ellen az adós által benyújtott fellebbezést, törvénysértő intézkedés, illetőleg intézkedés elmulasztása elleni végrehajtási kifogást – a (4) bekezdésre is figyelemmel – az Országos Egészségbiztosítási Pénztár bírálja el.
(4) A társadalombiztosítási végrehajtó törvénysértő intézkedése, illetőleg az intézkedés elmulasztása elleni végrehajtási kifogást a MEP vezetője bírálja el.
(5) A társadalombiztosítási végrehajtási eljárás jogorvoslati rendjéről a 104/D. § rendelkezik.”
24. § A T. 118/A. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A 103/D. § (1) bekezdés a)–d) pontjában említett egyéni vállalkozót, továbbá a társas vállalkozás tagját akkor kell kiegészítő tevékenységet folytatónak tekintetni, ha egyidejűleg]
„b) öregségi nyugdíjas (ideértve a korengedményes nyugdíjban, az előnyugdíjban, a nyugdíj előtti munkanélküli segélyben részesülő személyt, a bányásznyugdíjban, az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíjában és a szolgálati nyugdíjban részesülőt is), rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjas vagy növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékos, rokkantsági járadékos,”
25. § A T. 119/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó – a tevékenységet kezdőnek minősülő kivételével – az e tevékenységéből származó és a tárgyévet közvetlenül megelőző naptári évben elért személyi jövedelemadó alapját képező jövedelem, átalányadózó esetén az átalányadó alapját képező jövedelem egy naptári hónapra jutó összege – legfeljebb azonban évi 900 000 forint (havi 75 000, napi 2 500 forint) – után baleseti járulékot köteles fizetni.”
26. § (1) A gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól szóló, az 1994. évi LIX. törvénnyel módosított 1994. évi LIV. törvény 44. §-ának (2)–(6) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép, egyidejűleg a (7) bekezdés számozása (4) bekezdésre változik:
„(2) A törvény hatálybalépésekor működő és az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó közforgalmú gyógyszertárak esetén a személyi jogot pályázat kiírása nélkül a miniszter annak, a gyógyszertár vezetésére jogosult gyógyszerésznek engedélyezi, akivel a gyógyszertár-tulajdonos önkormányzat a gyógyszertár működtetésére szerződést köt, vagy akire a jogszabályokban foglaltaknak megfelelően a tulajdonjogot átruházza (a továbbiakban: privatizáció).
(3) A (2) bekezdés szerint nem privatizált önkormányzati tulajdonú gyógyszertár fenntartásáról és működtetéséről az önkormányzat gondoskodik. A gyógyszertár vezetésére és működésére egyebekben a személyi jog alapján működő gyógyszertárakra vonatkozó rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni.”
(2) A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 137. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A munkavállalót a betegsége miatti keresőképtelenség idejére – ide nem értve a társadalombiztosítási szabályok szerinti üzemi baleset és foglalkozási betegség miatti keresőképtelenséget – naptári évenként tizenöt munkanap betegszabadság illeti meg.”
27. § (1) Ez a törvény 1996. január 1-jén lép hatályba. Egyidejűleg a T. 44. §-ának (8) bekezdése, a T. 103/A. §-a (3) bekezdésének 9. pontja, a T. 103/B. §-a (3) bekezdésében a „(15) és (16)” szövegrész, a T. 103/B. §-a (7) bekezdésében a „négyszázalékos mértékű” és a „hatszázalékos mértékű” szövegrész, a T. 103/B. §-a (8) bekezdésében a „hatszázalékos mértékű” szövegrész hatályát veszti.
(2) A T. 16/D. §-ában a „16/A. §–16/C. §”-ra történő hivatkozás „16/A. §–16/B. §”-ra, a T. 103/A. §-a (2) bekezdésében a „betegszabadság idejére járó átlagkereset” szövegrész a „betegszabadság idejére járó összeg” szövegrészre változik, a T. 103/A. §-a (3) bekezdésének 22. pontja kiegészül „a kifizető belföldi forgalmi engedéllyel és rendszámmal ellátott személygépkocsija használatára tekintettel keletkező jövedelem” szövegrésszel, a T. 103/A. §-a (1) és (5) bekezdésében a „negyvennégy százalékos mértékű” szövegrész „a 103. § (1) bekezdése szerinti” szövegre változik, a T. 103/A. §-a (5) bekezdésében a „tárgyév első” szövegrész „tárgyévet megelőző év utolsó” szövegrészre változik, a T. 103/A. §-a (9) bekezdésében a „24,5 százalékos mértékű” szövegrész elmarad, a T. 103/A. §-a (11) bekezdésében a „negyvennégy százalékos mértékű” szövegrész „a 103. § (1) bekezdés szerinti” szövegre változik, a T. 103/B. §-a (9) bekezdésében a „hatszázalékos mértékű” szövegrész „a 103. § (2) bekezdése szerinti” szövegre változik, a T. 103/C. §-a (1) bekezdésében a „hatszázalékos mértékű” szövegrész „a 103. § (2) bekezdése szerinti” szövegre változik, a T. 103/C. §-a (2) bekezdésben a „négyszázalékos mértékű” szövegrész „a 103. § (2) bekezdése szerinti” szövegre változik, a „hatszázalékos mértékű” szövegrész elmarad, a T. 103/C. §-a (3) bekezdésében „negyvennégy százalékos mértékű” szövegrész „a 103. § (1) bekezdése szerinti” szövegre változik, a T. 103/C. §-a (5) bekezdésében az 1991. évi IV. törvény 27. §-ának (5) bekezdésére hivatkozás (6) bekezdésre, a „negyvennégy százalékos mértékű” szövegrész „a 103. § (1) bekezdése szerinti” szövegre, a „hatszázalékos mértékű” szövegrész „103. § (2) bekezdése szerinti” szövegre változik, a T. 103/C. §-a (6) bekezdésében a „tárgyév első” szövegrész „tárgyévet megelőző év utolsó” szövegrészre változik, a T. 103/D. §-a (3) bekezdésében a „négyszázalékos mértékű” szövegrész „a 103. § (2) bekezdése szerinti” szövegre változik, a „hatszázalékos mértékű” szövegrész elmarad, a T. 103/E. §-a (2) bekezdésében a „negyvennégy százalékos mértékű” szövegrész „a 103. § (1) bekezdése szerinti” szövegre változik, a T. 103/E. §-a (2) bekezdésében a „tárgyév első” szövegrész „tárgyévet megelőző év utolsó” szövegrészre változik, a T. 103/E. §-a (3) bekezdésében a „négyszázalékos mértékű” szövegrész „a 103. § (2) bekezdése szerinti” szövegre változik, a „hatszázalékos mértékű” szövegrész elmarad, a T. 113. §-a (3) bekezdésének utolsó mondatában a „105. § (2)–(4) bekezdésének” szövegrész a „104/A. §, 104/B. §, 104/C. §, 105. §” szövegre, a T. 119/D. §-a (4) bekezdésének a) pontjában a „tárgyév első” szövegrész „tárgyévet megelőző év utolsó” szövegrészre, a b) pontjában „naptári év első” szövegrész „tárgyévet megelőző év utolsó” szövegrészre változik, az (5) bekezdésben a „tárgyév első” szövegrész „tárgyévet megelőző év utolsó” szövegrészre változik, a T. 119/D. §-a (6) bekezdésének a) pontjában az „54%”, „52,5%”-ra, a b) pontjában a „47%”, „46%”-ra változik, a T. 105/C. §-a (1) bekezdésében, a T. 114. §-ában, a T. 119/E. §-a (3) bekezdésében a „rendbírság” szövegrész „járulékbírság és mulasztási bírság” szövegrészre változik, a T. 110. §-a előtti címből a „rendbírság” szó elmarad.
(3) A T. 103/B. §-ának (7) bekezdése „Az öregségi” szöveg után „(ideértve a korengedményes nyugdíjban, az előnyugdíjban, a nyugdíj előtti munkanélküli segélyben részesülő személyt, a bányásznyugdíjban, az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíjában és a szolgálati nyugdíjban részesülőt is)” szövegrésszel egészül ki.
(4) A T. 44. §-a (1) bekezdésének, a 44/A. §-ának, a 45. §-ának, valamint az 54. §-a (5) bekezdésének rendelkezéseit az 1995. december 31-e utáni időponttól megállapításra kerülő nyugellátásoknál kell alkalmazni.
(5) A T. 103. §-a (3) bekezdésének rendelkezéseit az 1995. december 31-ét követően kezdődő keresőképtelenség esetén kell alkalmazni.
(6) A T. 119/B. §-ában a „de havonként legalább a tárgyév január 1-jén érvényes minimum bér összege után” szövegrész 1995. április 1-jével hatályát veszti.
(7) A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy
a) a Nyugdíjbiztosítási Alap és az Egészségbiztosítási Alap kiadásának nem minősülő nyugellátások a T. 38/A. §-ának (1) bekezdése szerinti emelését,
b) a nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátások emelését
rendeletben megállapítsa.
