A bírói függetlenség és pártatlanság alkotmányos elvének maradéktalan érvényre juttatása érdekében, a bírák jogállásának, javadalmazásának és előmenetelének szabályairól az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:
1. § Az ítélkező tevékenységében független bíró a bírósági szervezet tagjaként szolgálatot teljesít.
2. § (1) A bíró szolgálati viszonya kinevezéssel jön létre, a szolgálati viszony kezdete a kinevezési okiratban meghatározott időpont.
(2) A bírót a köztársasági elnök nevezi ki, és menti fel.
3. § (1) A Magyar Köztársaságban bíróvá az nevezhető ki, aki
a) magyar állampolgár,
b) büntetlen előéletű,
c) választójoggal rendelkezik,
d) egyetemi jogi végzettséggel rendelkezik,
e) a jogi szakvizsgát letette,
f) legalább egy évig bírósági vagy ügyészségi titkárként, illetve korábban bíróként, ügyészként, közjegyzőként, ügyvédként, jogtanácsosként működött.
(2) Nem lehet bíró az, akivel szemben bűncselekmény miatt szabadságvesztést vagy közérdekű munkát szabtak ki, illetve akinek a büntetőeljárás során kényszergyógykezelését rendelték el és a bűnügyi nyilvántartásban szerepel. Ezt meghaladóan a bűnügyi nyilvántartásnak a pályázóra vonatkozó teljes körű adatait az OIT mérlegeli.
(3) A bírói kinevezés előtt pályaalkalmassági vizsgálaton kell részt venni. A vizsgálat eredményét az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (a továbbiakban: OIT) bírálja el.
(4) A katonai bíróvá kinevezés előfeltétele az is, hogy a kinevezendő személy a Magyar Honvédség hivatásos tisztje legyen. A kinevezésre történő előterjesztéshez a honvédelmi miniszter előzetes egyetértése szükséges. A katonai bírót erre a tisztségre kell kinevezni.
(5) A katonai bírót a honvédelmi miniszter – a kinevezéssel egyidejűleg – rendelkezési állományba helyezi. A katonai bíró szolgálatát a bírói tisztsége megszűnéséig az igazságügyi szervezetnél teljesíti.
(6) Az (1) bekezdés f) pontjában írt kötelező titkári működés időtartamába legfeljebb 6 hónap beszámítható annak, aki legalább 3 évig az (1) bekezdés f) pontjában nem említett jogi szakvizsgához kötött munkakörben működött.
(7) Nem lehet bíró az, akit bíróként, ügyészként, köztisztviselőként, közjegyzőként, ügyvédként, közalkalmazottként, fegyveres szerv hivatásos állományú tagjaként, igazságügyi alkalmazottként, ügyészségi titkárként és fogalmazóként, ügyvédjelöltként, közjegyzőhelyettesként fegyelmi eljárásban a legsúlyosabb fegyelmi büntetéssel sújtottak, mindaddig, amíg a fegyelmi büntetés hatálya alatt áll.
(8) A köztársasági elnök – az OIT javaslatára – az (1) bekezdés d)–f) pontjaiban meghatározott képesítési feltételek alól felmentést adhat a Fővárosi Bíróságon szabadalmi ügyekben eljáró bíró esetében, feltéve, hogy a kinevezendő személy egyetemi végzettséggel rendelkezik.
4. § A bírói kinevezésre pályázónak igazolnia kell a kinevezéshez szükséges adatokat és tényeket, továbbá nyilatkoznia kell arról, hogy hozzájárul-e a bűnügyi nyilvántartást végző szerv megkereséséhez a nyilvántartás teljes köréről történő adatszolgáltatáshoz. A bűnügyi nyilvántartást végző szervet az OIT elnöke keresi meg. Ha a pályázó a megkereséshez nem járul hozzá, kinevezésre nem lehet előterjeszteni.
5. § (1) A pályaalkalmassági vizsgálat magában foglalja az egészségi, fizikai, pszichikai alkalmassági vizsgálatot. Ennek során vizsgálni kell a bírói munka végzését kizáró vagy számottevően befolyásoló egészségi okokat, valamint a bíró személyiségének intelligencia és karakter jellemzőit.
(2) A vizsgálat szempontjait, módját és eljárását az igazságügyminiszter a népjóléti miniszterrel együtt – az OIT egyetértésével – rendeletben szabályozza.
(3) A pályaalkalmassági vizsgálatot a 7. § szerinti bíróság elnöke kezdeményezi.
(4) A pályaalkalmassági vizsgálatról készített véleményt meg kell küldeni a vizsgálatot kezdeményezőnek és a pályázónak.
(5) A vizsgálat költségét a pályázó viseli, amelyet kinevezése esetén a pályázatot kiíró visszatérít.
6. § (1) A bírói állás betöltésére – ha e törvény és a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvény eltérően nem rendelkezik – pályázatot kell kiírni.
(2) Nem kell pályázatot kiírni a 12. § (3) bekezdésében írt esetben, a 19. § szerint felajánlott új beosztás elfogadásakor és a 41. § (4)–(5) bekezdés szerinti beosztás esetén.
7. § (1) A pályázat kiírására
a) a helyi, a munkaügyi és a megyei bíróságon lévő bírói állás esetén a megyei bíróság elnöke,
b) az ítélőtáblán lévő bírói állás esetén az ítélőtábla elnöke,
c) a Legfelsőbb Bíróságon lévő bírói állás esetén a Legfelsőbb Bíróság elnöke (a továbbiakban e fejezetben együtt: a bíróság elnöke)
jogosult.
(2) A pályázati kiírásnak a pályázat elnyeréséhez szükséges valamennyi feltételt tartalmaznia kell.
(3) A pályázatot a megpályázott álláshely szerint illetékes bíróság elnökéhez kell benyújtani, aki azt véleményével együtt, haladéktalanul az (1) bekezdés a) pontjában megjelölt bíróság elnökéhez továbbítja.
8. § (1) A bíróság elnöke a pályázókat meghallgatja és beszerzi az illetékes bírói testület javaslatát.
(2) A bíróság elnöke a pályázatot elbírálja, ha valamennyi pályázó beosztására ő jogosult.
(3) A bírói testület javaslata a bíróság elnökét nem köti.
9. § (1) Ha a pályázók valamelyikének beosztására az OIT jogosult, a bíróság elnöke a pályázatokat – a bírói testület javaslatával együtt – felterjeszti az OIT-hoz. A felterjesztésben közli saját javaslatát is.
(2) Ha az OIT a bíróság elnökének javaslatával nem ért egyet, erről őt tájékoztatja és meghallgatja.
(3) Az OIT a pályázókat meghallgathatja.
(4) Az OIT a pályázatot elbírálja, ennek során a felterjesztett javaslatok nem kötik.
10. § (1) Ha a pályázat eredménytelen, új pályázatot kell kiírni.
(2) Eredménytelen a pályázat, ha a kinevezésre jogosult a kinevezési javaslatot nem fogadja el, illetőleg az előterjesztésre jogosult a kinevezésre nem tesz előterjesztést.
(3) A pályázatokat titkosan kell kezelni. Annak eredményéről a pályázókat a pályázati anyag egyidejű visszaküldésével, írásban kell tájékoztatni.
11. § A bírói kinevezés először 3 évre, majd ezt követően határozatlan időre szól.
12. § (1) A bíróság elnöke a határozott idő utolsó napját megelőző 90 nappal korábban beszerzi a határozott időre kinevezett bíró nyilatkozatát arról, hogy kéri-e a határozatlan időre történő bírói kinevezését.
(2) Ha a bíró kérte a határozatlan időre történő bírói kinevezését, meg kell vizsgálni a bíró működésének teljes időtartama alatt végzett munkáját. A vizsgálatot a 48–49. §-ok és az 51–52. §-ok szerint kell lefolytatni azzal, hogy azt az elrendelésétől számított 30 napon belül be kell fejezni, és az értékelés során abban kell állást foglalni, hogy a bíró a határozatlan idejű bírói kinevezésre alkalmas-e.
(3) Ha a bírót a határozatlan idejű kinevezésre alkalmasnak találták, a kinevezési javaslatot – a pályázat kiírása nélkül – a harmadik év utolsó napját megelőző 30 napon belül kell a köztársasági elnökhöz felterjeszteni.
(4) Ha a bíró a határozatlan időre történő bírói kinevezését nem kérte, vagy a (2) bekezdésben említett vizsgálat eredményeként a kinevezésre nem alkalmas, a bíró szolgálati viszonya a kinevezés napjától számított harmadik év utolsó napjával megszűnik.
13. § (1) A bíró tevékenységének megkezdése előtt a kinevezésétől számított 8 munkanapon belül esküt tesz a bíróság elnöke előtt az alábbi szöveggel:
„Én .................................. esküszöm, hogy hazámhoz a Magyar Köztársasághoz hű leszek; az Alkotmányt és a jogszabályokat megtartom; az állami és a szolgálati titkot megőrzöm, a hatáskörömbe tartozó ügyekben részrehajlás nélkül, lelkiismeretesen, kizárólag a törvényeknek megfelelően járok el (az esküt tevő meggyőződésének megfelelően: Isten engem úgy segéljen).”
(2) Ha a bíró az eskü letételében akadályozva van, az (1) bekezdésben megjelölt határidőt az akadály megszűnésétől kell számítani. Ha a bíró a kinevezéstől számított 3 hónap elteltével az esküt nem tette le, tisztségéből fel kell menteni.
14. § (1) A bírót első kinevezésekor az OIT, ezt követően a Legfelsőbb Bíróságra a Legfelsőbb Bíróság elnöke, az ítélőtáblára az ítélőtábla elnöke, a megyei bíróságra, továbbá a helyi és a munkaügyi bíróságra a megyei bíróság elnöke osztja be.
(2) A katonai bírót a katonai tanácsba – a bíróság elnökének javaslatára – az OIT osztja be.
(3) Az adó-, vám-, illeték- és jövedéki ügyekben hozott határozatok felülvizsgálata iránti perekben, a társadalombiztosítási ügyekben ítélkező bírákat, továbbá a fiatalkorúak büntetőügyében eljáró bírákat – a bíróság elnökének javaslatára – az OIT jelöli ki.
(4) A bíró beosztásához, illetve kijelöléséhez a bíró hozzájárulása szükséges.
(5) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, helyi bíróságon a munkaügyi bíróságot, helyi bírósági bírón a munkaügyi bírósági bírót is érteni kell.
15. § A bírót – hozzájárulásával – az OIT a Legfelsőbb Bíróság elnökének javaslatára a Legfelsőbb Bíróságra, az OIT Hivatalába (a továbbiakban: Hivatal), illetőleg az igazságügyminiszterrel egyetértésben az Igazságügyi Minisztériumba is beoszthatja.
16. § (1) A bíró beosztása a határozott idejű első kinevezés kivételével határozatlan időre szól.
(2) A bíró beosztásáról írásban kell rendelkezni, abban meg kell határozni a bíró szolgálati helyét, beosztását, a szolgálati ideje kezdetét, fizetési fokozatát, az ahhoz tartozó alapilletményét, a pótlékok jogcímét és összegét, valamint a kötelező előrelépése időpontját.
17. § (1) A bírót a megyei bíróság illetékességi területén belül – hozzájárulása nélkül – három évenként, ezen belül legfeljebb egy évre lehet igazságszolgáltatási érdekből bírói beosztásba ideiglenesen más szolgálati helyre kirendelni. A kirendelést a bíróval – annak megkezdése előtt legalább 30 nappal – írásban közölni kell, megjelölve a kirendelés helyét, kezdetét és időtartamát.
(2) A bírót az ítélőtábla vagy a megyei bíróság illetékességi területén kívüli más szolgálati helyre csak hozzájárulásával lehet kirendelni. A kirendelésre jogosult OIT-nak ilyen esetben ki kell kérnie az érintett megyei bíróságok és az ítélőtáblák elnökének véleményét.
(3) A kirendelésnél a bíró méltányos érdekét figyelembe kell venni.
18. § A bíró kérelmére másik bíróságra áthelyezhető.
19. § (1) Ha a bíróság megszűnt, illetve hatásköre vagy illetékességi területe olyan mértékben csökkent, hogy ott a bíró további foglalkoztatása nem lehetséges, a bíró részére – méltányos érdekeit figyelembe véve – új bírói beosztást kell felajánlani.
(2) Ha a bírót az (1) bekezdés szerinti okból alacsonyabb szintű bíróságra osztják be, megtartja korábbi bírói címét és illetményét.
20. § A bíró másik ítélőtáblára, illetve más megyei bíróság területén működő bírósághoz történő kirendelésére és áthelyezésére az OIT, egyébként a bíróság elnöke jogosult.
21. § A bíró hivatását esküjéhez hűen köteles gyakorolni, igazságszolgáltatási feladatainak teljesítését nem tagadhatja meg, a rábízott ügyekben folyamatosan, lelkiismeretesen köteles eljárni.
22. § (1) A hivatásos bírák nem lehetnek tagjai pártnak, és politikai tevékenységet nem folytathatnak.
(2) Ha a bíró országgyűlési vagy önkormányzati képviselőjelöltként, illetőleg polgármesterjelöltként indul a választáson, bírói tisztségéből fel kell menteni.
23. § (1) A bíró a tisztsége ellátásán kívül csak tudományos, művészi, irodalmi, oktató- és műszaki alkotó munkát végezhet kereső tevékenységként, de ezzel nem veszélyeztetheti függetlenségét és pártatlanságát, illetve nem keltheti annak látszatát, valamint nem akadályozhatja hivatali kötelezettségei teljesítését.
(2) A bíró nem lehet gazdasági társaság és szövetkezet vezető tisztségviselője, felügyelő bizottságának tagja, továbbá gazdasági társaság személyes közreműködésre kötelezett vagy korlátlanul felelős tagja.
(3) A bíró az (1) bekezdésben meghatározott tevékenység gyakorlásának megkezdését köteles a bíróság elnökének előzetesen bejelenteni.
(4) A bíró nem lehet választottbíróság tagja.
24. § (1) A bíróság elnökének, elnökhelyettesének, valamint kollégiumvezetőjének és csoportvezetőjének a hozzátartozója az általa vezetett bíróságon, kollégiumban vagy csoportban bíróként nem működhet.
(2) A hozzátartozó fogalmára az 1952. évi III. törvény (Pp.) 13. § (2) bekezdésének rendelkezései irányadók.
(3) A bíró köteles haladéktalanul bejelenteni, ha vele szemben összeférhetetlenségi ok merül fel.
(4) Az érintett bírák legkésőbb az összeférhetetlenségi ok keletkezésétől számított 30 napon belül kötelesek közös megállapodással kezdeményezni az összeférhetetlenségi ok megszüntetését, ennek elmaradása esetén az (1) bekezdésben meghatározott bírósági vezetőt a kinevező 30 napon belül vezetői tisztségéből felmenti.
(5) Az (1) bekezdésben szabályozott összeférhetetlenségi esetben felmentést az OIT adhat.
25. § (1) A bírót hivatása méltóságának és felelőssége súlyának megfelelő, függetlenségét biztosító javadalmazás illeti meg.
(2) A bíró részére a feladatai megfelelő ellátásához szükséges feltételeket biztosítani kell.
26. § (1) A bíró minden ügyben befolyástól mentesen, és részrehajlás nélkül köteles eljárni.
(2) A bíró a döntés befolyásolására irányuló minden kísérletet köteles elhárítani és arról a bíróság elnökét tájékoztatni.
27. § A bíró köteles az állami és szolgálati titkot szolgálati viszonya alatt és annak megszűnése után is megőrizni, a titoktartás alól csak törvényben meghatározott szerv adhat felmentést.
28. § (1) A bíró köteles a tisztségéhez méltó, kifogástalan magatartást tanúsítani és tartózkodni minden olyan megnyilvánulástól, amely a bírósági eljárásba vetett bizalmat vagy a bíróság tekintélyét csorbítaná.
(2) A bíró a szolgálati viszonyán kívül nyilvánosan nem fogalmazhat meg véleményt bíróság előtt folyamatban lévő vagy folyamatban volt ügyről, különös tekintettel az általa elbírált ügyekre.
29. § (1) A bíró az általa intézett ügyről a sajtó, a rádió és a televízió részére nem adhat tájékoztatást.
(2) A bíróság előtt folyamatban lévő vagy befejezett ügyről a sajtó, a rádió és a televízió részére a bíróság elnöke vagy az általa megbízott személy adhat tájékoztatást.
30. § (1) A bíró a rábízott ügyet annak munkaigényessége és az eljárás sajátosságai által meghatározott ésszerű határidőn belül köteles elbírálni.
(2) A bíróra kiosztható ügyek számát úgy kell meghatározni, hogy az lehetővé tegye az eljárási és ügyviteli szabályok megtartását és a bírák arányos munkaterhét.
31. § A bíró az eljárása során köteles az ügyféllel szemben tisztességes és pártatlan magatartást tanúsítani.
32. § (1) A bíró jogosult az ítélkező tevékenység gyakorlásához szükséges térítésmentes képzésre és ezen köteles részt venni.
(2) Az (1) bekezdés szerinti képzés rendszerének részletes szabályait az OIT állapítja meg.
(3) A bíró köteles a bírósági titkár és a hozzá beosztott bírósági fogalmazó szakmai fejlődését legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen elősegíteni.
33. § A bíró a szolgálati jogviszony keretében köteles a bírósági vezető törvényen alapuló és az ítélkezés érdemét nem érintő igazgatási intézkedéseit teljesíteni és azok érvényesülését elősegíteni.
34. § (1) A bíró munkaideje heti 40 óra.
(2) A bíró a munkáját a bíróság szervezeti és működési szabályzatában rögzített munkarend szerint végzi.
35. § (1) Bírói feladatok ellátása céljából a bíró kötelezhető készenlét és ügyelet teljesítésére.
(2) A készenlét, ügyelet teljesítéséért a bírót külön díjazás illeti meg.
36. § (1) A munkáltatói jogkört gyakorló bíróság elnöke – az első kinevezéstől számított egy év bírói gyakorlat elteltével – kérelemre engedélyezheti, hogy a bíró munkáját csak a tárgyalási napjain végezze a bíróságon.
(2) Az engedélyt a bíróság elnöke visszavonhatja, különösen a bíró nem megfelelő munkavégzése, többszöri vagy súlyos ügyintézési késedelme esetén. A visszavonás okát a bíróval írásban közölni kell.
(3) A bíró bíróságon kívüli munkavégzésének engedélyezése esetén is köteles a szolgálati viszonyból eredő hivatali kötelezettségeinek rendszeresen eleget tenni.
37. § A bíró köteles a kijelölt tárgyalási napokon tárgyalási tevékenységét úgy végezni, hogy a tárgyalási nap kihasználásával is elősegítse az ügyek időszerű elbírálását.
38. § (1) Az 1. fizetési fokozatba tartozó bíró alapszabadsága évi 30 munkanap, ezt követően az alapszabadság a második fizetési fokozatban évi két munkanappal, majd fizetési fokozatonként évi egy munkanappal emelkedik.
(2) A bírót az 50. életéve betöltésének évétől – a fizetési fokozatától függetlenül – évi 40 munkanap alapszabadság illeti meg.
(3) A bírósági vezetők évi 5 munkanap pótszabadságra jogosultak. Az évi alapszabadság és a vezetői pótszabadság együttes mértéke a 40 munkanapot nem haladhatja meg.
39. § (1) A Hivatalba beosztott bíró megtartja bírói tisztségét, de nem ítélkezhet, és javadalmazására a bíróra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
(2) Határozott időre kinevezett bíró a Hivatalba nem osztható be.
40. § A bíró hivatali tevékenysége során köteles végrehajtani az OIT és a Hivatal vezetőinek intézkedéseit, utasításait.
41. § (1) Az OIT a bíró hivatali beosztását megszünteti:
a) a bíró kérelmére,
b) a Hivatal vezetőjének indítványára.
(2) A bíró a megszüntetés közlését követően további 30 napig köteles feladatait ellátni, ettől a felek közös megegyezéssel eltérhetnek.
(3) A Hivatalba beosztott bíró jogosult a hivatali munkája színvonalas ellátásához szükséges és a korábbi bírói ügyszak szerinti beosztását érintő térítésmentes képzésre, amelyen köteles részt venni.
(4) A hivatali beosztás megszűnését követően a bírót tényleges bírói álláshelyre kell beosztani, a bíró hivatali tevékenységét megelőző vagy azzal legalább azonos szintű, lehetőleg a bíró lakóhelye szerinti szolgálati helyre.
(5) A bíró – hozzájárulásával – más szolgálati helyre is beosztható.
(6) A Hivatalba beosztott bíró jogállására egyebekben a 21–38. §-ok rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.
42. § (1) A bírót az Igazságügyi Minisztériumba a jogszabályok előkészítésében történő részvétel, kegyelmi ügyek intézése vagy az igazságügyminiszter OIT tagságával kapcsolatos feladatai ellátása céljából lehet beosztani.
(2) Az Igazságügyi Minisztériumba beosztott bíró megtartja bírói tisztségét, de nem ítélkezhet, és javadalmazására a bíróra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
(3) A határozott időre kinevezett bíró az Igazságügyi Minisztériumba nem osztható be.
43. § (1) A bíró köteles a vezetői intézkedéseket, utasításokat teljesíteni, érvényesülésüket elősegíteni.
(2) Az Igazságügyi Minisztériumba beosztott bíró jogállására a 21–38. §-ok rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.
44. § (1) Az OIT a bíró minisztériumi beosztását megszünteti:
a) a bíró kérelmére,
b) az igazságügyminiszter indítványára.
(2) A bíró a megszüntetés közlését követően további 30 napig köteles feladatait ellátni, ettől a felek közös megegyezéssel eltérhetnek.
(3) A minisztériumi beosztás megszűnését követően a bíró tényleges bírói álláshelyre beosztására a 41. § (4)–(5) bekezdésében írt rendelkezéseket kell alkalmazni.
45. § (1) A bírót a Legfelsőbb Bíróságra a jogegységi határozatok előkészítésével kapcsolatos feladatok ellátására be lehet osztani.
(2) A Legfelsőbb Bíróságra az (1) bekezdésben meghatározott feladat ellátására beosztott bíró a Legfelsőbb Bíróságon nem ítélkezhet, megtartja korábbi bírói címét és annak megfelelő javadalmazását.
(3) Határozott időre kinevezett bíró a Legfelsőbb Bíróságra nem osztható be.
(4) A Legfelsőbb Bíróságra beosztott bíró jogállására a 21–38. §-ok rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.
46. § (1) Az OIT a bíró legfelsőbb bírósági beosztását megszünteti:
a) a bíró kérelmére,
b) a Legfelsőbb Bíróság elnökének indítványára.
(2) A legfelsőbb bírósági beosztás megszűnését követően a bíró tényleges bírói álláshelyre beosztására a 41. § (4)–(5) bekezdésben írt rendelkezéseket kell alkalmazni.
47. § (1) A bíró munkáját az e törvényben meghatározott időszakonként, feltételek és okok esetén értékelni kell.
(2) A bírósági vezető ítélkező munkáját e törvény szerint kell értékelni, ennek elrendelésére a kinevező jogosult.
48. § (1) Az értékelés kiterjed a bíró tevékenységének az anyagi, az eljárási és az ügyviteli jogszabályok alkalmazása szempontjából történő vizsgálatára.
(2) A vizsgálat a jogerősen befejezett ügyekben történhet.
49. § (1) Az értékelést helyi bírósági bíró és megyei bírósági bíró esetén a megyei bíróság elnöke, az ítélőtábla bírája esetén az ítélőtábla elnöke, a Legfelsőbb Bíróság bírája esetén a Legfelsőbb Bíróság elnöke (a továbbiakban e fejezetben együtt: a bíróság elnöke) rendeli el.
(2) Az értékelés elrendelését a bíróval írásban kell közölni.
(3) A vizsgálatot a bíróság elnöke vagy az általa kijelölt bíró végzi.
50. § (1) A határozatlan időre kinevezett bíró tevékenységét a kinevezést követően két alkalommal, hatévenként kell értékelni.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltakon kívül, soron kívül értékelni kell a bíró tevékenységét, ha
a) a bíró alkalmatlanságának megállapítását kezdeményezték [54. § (2) bekezdésének a) pontja],
b) a bíró azt maga kéri.
51. § (1) A vizsgálatot és az értékelést az elrendeléstől számított 60 napon belül be kell fejezni.
(2) Helyi bíró értékelése esetén a helyi bíróság elnökét a vizsgálatot végző meghallgathatja.
(3) A bíróság elnöke összességében értékeli a bíró munkáját. Helyi bírósági bíró esetében figyelembe veszi a helyi bíróság elnökének a véleményét is.
(4) Az értékeléshez szükséges ügyek kiválasztásának rendjét, a vizsgálat részletes szempontjait az OIT határozza meg.
52. § Az értékelés ismertetésének időpontja előtt legalább 15 nappal az írásbeli értékelést a bírónak át kell adni. Az ismertetésen az értékelést elrendelő bíróság elnökén vagy elnökhelyettesén kívül részt vesz a vizsgált és a vizsgálatot végző bíró, a vizsgált bíró szakterülete szerint illetékes kollégium vezetője és annak a bíróságnak az elnöke, ahol a bíró szolgálatot teljesít. A vizsgált bíró legkésőbb az értékeléskor szóban és írásban észrevételt tehet.
53. § (1) Az értékelésben csak tényszerűen megalapozott értékítéletek szerepelhetnek.
(2) Az értékelés eredményeként a bíró
a) kiválóan alkalmas,
b) alkalmas,
c) alkalmatlan
értékelést kaphat.
(3) Ha a vizsgált bíró vitatja a (2) bekezdés b) pontja szerinti megállapítást, kérésére az értékelés elrendelője kikéri a kollégium véleményét.
(4) A bíró alkalmatlanságának megállapítása esetén – ha azt az értékelés ismertetésétől számított 15 napon belül a bíróság elnöke nem változtatja meg – a bíró jogorvoslatért a bírósághoz fordulhat.
54. § (1) Ha bármely okból felmerül, hogy a bírói tevékenység ellátására a bíró tartósan nem képes, a bíróság elnöke őt írásban felszólítja, hogy bírói tisztségéről 30 napon belül mondjon le. A felszólításban röviden meg kell jelölni azokat az okokat, amelyek a bíró alkalmatlanságára utalnak.
(2) Ha a bíró a (1) bekezdés szerinti felszólítás ellenére, tisztségéről nem mond le,
a) szakmai ok esetén el kell rendelni a bíró munkájának soron kívüli értékelését,
b) egészségügyi ok esetén meg kell vizsgáltatni a bíró egészségi állapotát (5. §), és annak eredményétől függően kell eljárni.
55. § (1) Ha a bíró tisztségéről – egészségügyi okból – az 54. §-ban írt felszólításra mond le vagy a bírót tisztségéből egészségügyi alkalmatlanság miatt mentik fel, részére a bírói szolgálati viszonyban töltött idő után, ha a 10 évet nem haladja meg 9 havi, ezt meghaladó bírói szolgálati viszonyban töltött idő esetén 13 havi illetményének megfelelő összeget kell kifizetni.
(2) Ha az egészségügyi okból felmentett bíró részére saját jogú nyugellátást állapítanak meg, az (1) bekezdés szerinti juttatás nem illeti meg.
56. § (1) A Legfelsőbb Bíróságra beosztott bíró tevékenységét a Legfelsőbb Bíróság elnöke értékeli.
(2) Az OIT Hivatalába beosztott bíró hivatali tevékenységét a Hivatal vezetője értékeli.
(3) Az Igazságügyi Minisztériumba beosztott bíró hivatali munkáját az igazságügyminiszter a köztisztviselőkre irányadó szabályok szerint értékeli.
57. § (1) A bíró szolgálati viszonya megszűnik:
a) lemondással,
b) ha az első bírói kinevezés 3 éves időtartama lejárt és a bíró határozatlan idejű kinevezésére nem tettek előterjesztést,
c) ha a bíró tisztségének ellátására tartósan alkalmatlanná vált,
d) ha a bíróval szemben jogerősen szabadságvesztést vagy közérdekű munkát szabtak ki, kényszergyógykezelését rendelték el,
e) ha a bíró a bírói esküt a 13. §-ban meghatározott határidőn belül nem tette le,
f) ha a bíró kinevezésének a 3. § (1) bekezdésének a) és c) pontjában foglalt feltételei már nem állnak fenn,
g) ha a bírót országgyűlési vagy önkormányzati képviselőnek, illetőleg polgármesternek jelölték,
h) ha a bíró a 70. életév (a továbbiakban: felső korhatár) betöltése előtt, de az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltését követően maga kéri nyugállományba helyezését, illetve a felső korhatárt elérte,
i) ha a bíróval szemben lefolytatott fegyelmi eljárás során jogerős fegyelmi büntetésként a bírói tisztségből való felmentést indítványozták,
j) ha a bíró a 19. §-ban írtak szerint a részére felajánlott bírói állást nem fogadta el.
(2) A bíró szolgálati viszonya megszüntethető, ha rokkantsági nyugdíjra válik jogosulttá.
(3) A nyugállományba helyezett bíró a nyugdíjazását közvetlenül megelőzően betöltött beosztásának és vezetői tisztségének megnevezését a „nyugalmazott” jelzővel jogosult viselni [57. § (1) bekezdés h) pontja és (2) bekezdése].
58. § (1) A bíró tisztségéről bármikor írásban lemondhat.
(2) A bíró lemondása esetén a lemondási idő 3 hónap. Az OIT a bíró kérelmére ennél rövidebb időhöz is hozzájárulhat, továbbá a bírót a lemondási időre vagy egy részére mentesítheti a munkavégzési kötelezettség alól.
59. § (1) A bíró szolgálati viszonya megszűnik és a bírót tisztségéből fel kell menteni, ha szolgálati viszonyát jogellenesen megszüntette.
(2) A szolgálati viszony jogellenes megszüntetésének minősül, ha a bíró azt lemondás nélkül vagy az irányadó felmentési idő lejárta előtt – egyoldalúan – szüntette meg.
60. § (1) A bíró felmentési ideje a (2) és (3) bekezdésben említett esetek kivételével egy hónap.
(2) Nyugállományba helyezés, illetőleg a felső korhatár elérése esetén, valamint, ha a bíró szolgálati viszonya az 57. § (1) bekezdésének j) pontja szerint szűnik meg, a bíró felmentési ideje 6 hónap. A bírót a munkavégzési kötelezettség alól 3 hónapra fel kell menteni. Az OIT a bírót – a bíróság elnökének véleményét figyelembe véve – a teljes felmentési időre is mentesítheti a munkavégzési kötelezettség alól.
(3) A bírót az (1) bekezdésben írt felmentési idő tartamára a munkavégzési kötelezettség alól fel kell menteni.
61. § (1) A bírói tisztség megszűnése esetén (57–59. §) a felmentésre vonatkozó javaslatot, megjelölve a jogcímet és a megszűnés időpontját, az OIT – a katonai bíró felmentéséről szóló javaslatot a honvédelmi miniszterrel együttesen – terjeszti a köztársasági elnök elé.
(2) A katonai bírónak a Magyar Honvédségnél fennálló szolgálati viszonya – a lemondás kivételével – csak akkor szüntethető meg, ha bírói tisztsége is megszűnik.
(3) Ha a felmentés a felső korhatár elérése miatt történik, az előterjesztést olyan időpontban kell megtenni, hogy a felmentési idő a 70. életév betöltését megelőzően járjon le.
(4) A bíró tisztségének megszűnését a felmentés állapítja meg.
62. § (1) Ha e törvény másként nem rendelkezik, a bírák tekintetében a munkáltatói jogkört
a) a kinevezési jogkörébe tartozó vezetők esetében az OIT,
b) a legfelsőbb bírósági bíró esetében a Legfelsőbb Bíróság elnöke,
c) az ítélőtábla bírájánál az ítélőtábla elnöke,
d) a megyei bírósági és a helyi bírósági bíró esetében a megyei bíróság elnöke
gyakorolja.
(2) A munkáltatói jogkör gyakorlását törvényben külön nem nevesített esetekben
a) az OIT az OIT elnökére és a Hivatal vezetőjére,
b) a megyei bíróság elnöke a helyi bírósági bírák tekintetében – a bíró értékelésének elrendelése kivételével – a helyi bíróság elnökére
írásban átruházhatja.
63. § Fegyelmi vétséget követ el a bíró, ha vétkesen
a) a szolgálati viszonyával kapcsolatos kötelezettségeit megszegi, vagy
b) az életmódjával, magatartásával a bírói hivatás tekintélyét sérti vagy veszélyezteti.
64. § (1) Fegyelmi vétség elkövetésének gyanúja esetén a fegyelmi eljárás megindítását
a) a kinevezési jogkörébe tartozó vezető esetén az OIT,
b) legfelsőbb bírósági bíró esetén a Legfelsőbb Bíróság elnöke,
c) az ítélőtábla bírájánál az ítélőtábla elnöke,
d) a megyei bírósági bíró és a helyi bírósági bíró esetén a megyei bíróság elnöke
kezdeményezi a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező fegyelmi bíróság elnökénél.
(2) Ha a bíró vétkessége enyhébb fokú, és a kötelességszegés nem, vagy csak csekély mértékben járt következménnyel, a fegyelmi eljárás kezdeményezésétől el lehet tekinteni.
(3) A (2) bekezdés szerinti esetben a fegyelmi eljárás kezdeményezésére jogosult a bírót figyelmeztetésben részesíti. Az írásban közölt döntés ellen a bíró a közléstől számított 15 napon belül fegyelmi eljárás lefolytatását kérheti. Ha a bíró a fegyelmi eljárás lefolytatását kérte, erről a fegyelmi eljárás kezdeményezésére jogosult a fegyelmi bíróság elnökét haladéktalanul értesíti. Ebben az esetben a fegyelmi eljárás lefolytatása nem tagadható meg.
65. § A fegyelmi eljárás kezdeményezéséről az érintett bírót az eljárás kezdeményezője haladéktalanul értesíti. Ha a fegyelmi eljárást nem az OIT kezdeményezte, a kezdeményezésről az OIT-ot is értesíteni kell.
66. § (1) Fegyelmi eljárás nem kezdeményezhető, ha a kezdeményezésére jogosult a tudomására jutástól számított 3 hónap alatt azt nem indítványozta, illetve a fegyelmi vétséget képező magatartás befejezése óta 3 év már eltelt.
(2) Ha a bíró fegyelmi vétséget megvalósító magatartása miatt büntetőeljárás indult és az a büntetőjogi felelősséget megállapító határozattal fejeződött be, az eljárás jogerős befejezésétől számított egy éven túl nincs helye fegyelmi felelősségre vonásnak.
67. § A fegyelmi eljárás megindításáról, a fegyelmi eljárás megtagadásáról vagy előzetes vizsgálat elrendeléséről – az érintett bíró egyidejű értesítése mellett – a fegyelmi bíróság kijelölt fegyelmi tanácsa dönt.
68. § (1) A megyei bíróságon és az ítélőtáblán első fokú fegyelmi bíróságot, a Legfelsőbb Bíróságon első és másodfokú fegyelmi bíróságot kell alakítani.
(2) A bírák fegyelmi ügyeiben és az ezzel összefüggő kártérítési ügyeiben első fokon
a) az OIT kinevezési jogkörébe tartozó bírósági vezetők, valamint a legfelsőbb bírósági bírák esetében a Legfelsőbb Bíróság első fokú fegyelmi bírósága,
b) az ítélőtábla bírája esetében az ítélőtábla fegyelmi bírósága,
c) megyei bírósági bíró és helyi bírósági bíró esetében a megyei bíróság fegyelmi bírósága
jár el.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott fegyelmi bíróságok határozata ellen bejelentett fellebbezéseket a Legfelsőbb Bíróság másodfokú fegyelmi bírósága bírálja el.
69. § (1) A fegyelmi bíróság elnökét és 7 tagját – 6 évre – a megyei bíróság és az ítélőtábla összbírói értekezlete, illetőleg a Legfelsőbb Bíróság teljes ülése választja meg.
(2) A fegyelmi bíróság elnökévé és tagjává az a bíró választható, aki bíróként legalább 5 éve működik, nem áll fegyelmi büntetés hatálya alatt, és nem folyik ellene fegyelmi eljárás. Az OIT tagjai, továbbá a fegyelmi eljárás kezdeményezésére jogosult elnökök és azok helyettesei e tisztségekre nem választhatók.
70. § (1) A fegyelmi bíróság 3 tagú tanácsban (a továbbiakban: fegyelmi tanács) jár el, amelyet a fegyelmi bíróság elnöke alakít meg.
(2) A fegyelmi eljárás előkészítését vizsgálóbiztos végzi.
(3) A fegyelmi bíróság elnöke a naptári év végén a következő naptári évre beosztást készít, amelyben meghatározza, hogy a fegyelmi bírák milyen sorrendben látják el a vizsgálóbiztosi teendőket.
71. § (1) Fegyelmi bíróként nem járhat el,
a) aki ellen fegyelmi vagy büntetőeljárás van folyamatban, az eljárás jogerős befejezéséig,
b) akinek tanúkénti meghallgatása az eljárásban szükségessé válhat,
c) az a vizsgálóbiztos, aki az ügyben eljárt,
d) az eljárás kezdeményezője,
e) az eljárás alá vont bíró hozzátartozója,
f) akitől az ügy elfogulatlan elbírálása egyéb okból nem várható el.
(2) A fegyelmi bírói tisztség megszűnik
a) a bírói tisztség megszűnésével,
b) a bírónak más megyei bíróság vagy más ítélőtábla területére való áthelyezésével, továbbá a megyei bíróság, illetve az ítélőtábla fegyelmi bírósága tagjának magasabb szintű bíróságra való beosztásával,
c) a Legfelsőbb Bíróságra, az Igazságügyi Minisztériumba vagy az OIT Hivatalába való beosztással,
d) lemondással,
e) a bíró fegyelmi vagy büntetőjogi felelősségét megállapító határozat jogerőre emelkedésével,
f) a 69. § (2) bekezdésében meghatározott körülmény utólagos bekövetkezése esetén.
(3) A fegyelmi bíró fegyelmi tanácsba nem osztható be, ha ellene fegyelmi eljárás van folyamatban.
72. § (1) Ha olyan körülmény merül fel, amely a vizsgálóbiztosnak, illetőleg a fegyelmi tanács elnökének vagy tagjának az elfogulatlanságát kétségessé teszi, a fegyelmi eljárás alá vont bíró elfogultsági kifogást terjeszthet elő.
(2) Az elfogultság kérdésében az eljáró első fokú fegyelmi bíróság elnöke által kijelölt másik tanács határoz. Ha ilyen tanács nem alakítható, vagy a kifogást a fegyelmi bíróság elnöke ellen terjesztették elő, az elfogultság kérdésében a másodfokon eljáró fegyelmi tanács határoz.
(3) Ha a fegyelmi tanács elfogultság vagy kizárás miatt nem alakítható meg, az eljáró fegyelmi bíróságot a másodfokú fegyelmi tanács jelöli ki.
(4) A fegyelmi ügy másodfokú elbírálásában nem vehet részt az, aki az első fokú eljárásban részt vett.
73. § (1) A fegyelmi tanács a bírót tisztségéből felfüggeszti, ha a bírót előzetes letartóztatásba helyezték vagy vele szemben ideiglenes kényszergyógykezelést rendeltek el, illetve, ha a szolgálati helyén való jelenléte a tényállás megállapítását gátolná.
(2) A felfüggesztésről hozott határozat ellen az eljárás alá vont bíró és az eljárás kezdeményezője a határozat közlésétől számított 8 napon belül a másodfokú fegyelmi tanácshoz fellebbezéssel élhet, amelynek nincs halasztó hatálya. A másodfokú fegyelmi tanács a fellebbezést 8 napon belül elbírálja.
(3) A bírói tisztségből való felfüggesztés idejére a bírót megilleti az illetménye, amelynek legfeljebb 50 százalékát 4 hétre vissza lehet tartani. A teljes illetményt vissza kell tartani a bírói tisztségből való felmentés indítványozását kimondó fegyelmi határozat kézbesítésétől annak jogerőre emelkedéséig. A visszatartásról a fegyelmi tanács határoz, határozata ellen nincs helye fellebbezésnek.
(4) Nem jár illetmény a felfüggesztésnek arra az időtartamára, amelyre a bíró akkor sem kapna illetményt, ha a felfüggesztésre nem került volna sor.
(5) A visszatartott illetményt a fegyelmi határozat jogerőre emelkedése után ki kell fizetni, kivéve, ha a fegyelmi eljárás a bírói tisztségből való felmentés indítványozását kimondó fegyelmi határozattal zárul. Ugyanígy kell eljárni, ha a bíró szolgálati viszonya időközben a felmentése folytán szűnt meg.
74. § A fegyelmi eljárást és az előzetes vizsgálatot a nyilvánosság kizárásával kell lefolytatni.
75. § (1) A vizsgálóbiztos köteles a tényállás megállapításához szükséges valamennyi körülményt tisztázni. Ennek érdekében meghallgatja az eljárás alá vont bírót, tanúkat hallgathat ki, szakértőt vehet igénybe és egyéb bizonyítást végezhet. A vizsgálóbiztos a bíróság irataiba betekinthet, a bírák és a bíróság dolgozói kötelesek részére a szükséges tájékoztatást megadni.
(2) A vizsgálóbiztos az eljárásáról a fegyelmi tanács részére 15 napon belül írásbeli jelentést készít.
76. § (1) A vizsgálóbiztos jelentésének előterjesztését követő 15 napon belül a fegyelmi tanács dönt a fegyelmi eljárás megindításáról vagy megtagadásáról, illetőleg a felfüggesztésről. Ha büntetőeljárás indult, annak jogerős befejezéséig a fegyelmi eljárás felfüggeszthető.
(2) Az eljárás alá vont bíró a képviseletével más bírót vagy ügyvédet bízhat meg.
(3) A tárgyalásra az eljárás alá vont bírót és képviselőjét, valamint a fegyelmi eljárás kezdeményezőjét és a vizsgálóbiztost meg kell idézni. Az OIT elnökét értesíteni kell, ha a fegyelmi eljárást nem az OIT kezdeményezte. Az idézéssel, illetve az értesítéssel együtt a vizsgálóbiztos jelentését is kézbesíteni kell.
(4) Ha az eljárás alá vont bíró a szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg és a mulasztását alapos okkal nem mentette ki, a tárgyalást távollétében is meg lehet tartani.
77. § (1) A tárgyaláson a fegyelmi tanács bizonyítást vehet fel.
(2) A tárgyaláson az eljárás alá vont bíró és a képviselője, valamint az eljárás kezdeményezője kérdéseket tehet fel, az OIT elnöke – amennyiben a tárgyaláson értesítés alapján van jelen – kérdés feltevését indítványozhatja.
(3) A határozat meghozatala előtt az eljárás kezdeményezője, majd az eljárás alá vont bíró és a képviselő felszólalhat.
(4) A tárgyaláson a fegyelmi eljárás kezdeményezőjét az elnökhelyettes, az OIT-ot az OIT elnöke vagy az OIT által kijelölt bíró képviseli.
78. § (1) A fegyelmi tanács indokolással ellátott határozatával a fegyelmi eljárás alá vont bírót
a) felmenti,
b) vétkesnek mondja ki és fegyelmi büntetést szab ki,
c) a 64. § (2) bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén a fegyelmi büntetés kiszabásától eltekinthet és az eljárás megszüntetése mellett a bíróval szemben figyelmeztetést alkalmazhat,
d) a bíróval szemben indult eljárást megszünteti.
(2) Ha a fegyelmi eljárás tárgyává tett cselekmény miatt a büntető bíróság jogerős határozatában már megállapította a bíró felelősségét, a fegyelmi tanács nem állapíthatja meg, hogy az eljárás alá vont bíró nem követte el a terhére rótt cselekményt.
(3) A fegyelmi eljárást az (1) bekezdés d) pontja alapján meg kell szüntetni az eljárás alá vont halála esetén, ha fegyelmi eljárás kezdeményezését kizáró ok merült fel, illetve ha a bíró szolgálati viszonya időközben megszűnt. Utóbbi esetben a fegyelmi tanács a fegyelmi vétség elkövetését megállapíthatja, de a határozat fegyelmi büntetést nem tartalmazhat.
79. § (1) A fegyelmi vétséget elkövető bíróval szemben kiszabható fegyelmi büntetések:
a) feddés,
b) megrovás,
c) egy fizetési fokozattal való visszavetés,
d) vezetői tisztségből való felmentés,
e) bírói tisztségből való felmentés indítványozása.
(2) A fegyelmi büntetés kiszabásánál figyelembe kell venni a kötelességszegés súlyát és következményeit, a vétkesség fokát.
(3) Bírói tisztségből való felmentés indítványozása esetén a bírónak a tisztségéből való felfüggesztését fenn kell tartani vagy el kell rendelni. Más fegyelmi büntetés kiszabása esetében a fegyelmi határozatban a felfüggesztést meg kell szüntetni.
(4) A fegyelmi eljárás lefolytatásával összefüggő költségeket a bíróság viseli, ha azonban a bíró fegyelmi felelősségét jogerősen megállapították, a bíró köteles megtéríteni az általa indítványozott eljárási cselekmények, illetve a részéről igénybe vett képviselő költségeit.
80. § (1) A fegyelmi határozat egy példányát a kihirdetéstől számított 8 napon belül a bíró és a fegyelmi eljárás kezdeményezője részére kézbesíteni kell. Az OIT részére a határozat egy példányát akkor is meg kell küldeni, ha a fegyelmi eljárást nem az OIT kezdeményezte.
(2) Az első fokú határozat ellen a bíró és a fegyelmi eljárás kezdeményezője a határozat kézbesítésétől számított 15 napon belül fellebbezést jelenthet be. A fellebbezést az első fokú fegyelmi tanácshoz kell benyújtani.
(3) A fegyelmi határozattal szemben ügyészi óvásnak nincs helye.
(4) A másodfokú fegyelmi tanács az első fokú fegyelmi határozatot – annak kártérítésről rendelkező részére is kiterjedően – helybenhagyja, megváltoztatja vagy az eljárást megszünteti, illetve a másodfokú eljárásban nem pótolható lényeges eljárási szabálysértés esetén a határozatot hatályon kívül helyezi, és az első fokú fegyelmi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.
(5) A másodfokú eljárásra és határozatra egyebekben az első fokú eljárás szabályait kell megfelelően alkalmazni.
81. § (1) A bíró a fegyelmi büntetés jogerős kiszabása után
a) megrovás esetén egy évig,
b) egy fizetési fokozattal való visszavetés, illetve a vezetői tisztségből való felmentés esetén két évig,
c) a bírói tisztségből való felmentés indítványozása esetén 3 évig
áll a fegyelmi büntetés hatálya alatt.
(2) A fegyelmi büntetés hatálya alatt álló bíró
a) magasabb bírói beosztásba nem kerülhet,
b) vezetővé nem nevezhető ki,
c) magasabb fizetési fokozatba nem sorolható,
d) részére a magasabb bírói beosztásnak megfelelő cím nem adományozható,
e) külön juttatásban nem részesülhet.
(3) A magasabb fizetési fokozatba történő előresorolás időpontját a fegyelmi büntetéshez fűződő jogkövetkezmények alóli mentesülést vagy mentesítést követően – az (1) bekezdés szerinti szünetelési idő figyelmen kívül hagyásával – az eredeti időponttól számítva kell megállapítani.
(4) A vezetői tisztségből való felmentésre irányuló fegyelmi büntetést a kinevezésre jogosult hajtja végre.
(5) A fegyelmi büntetés hatálya alatt álló bírót – kérelmére – az első fokon eljárt fegyelmi bíróság a jogkövetkezmények alól mentesítheti, ha az (1) bekezdés szerinti idő fele már eltelt, feltéve, hogy a bíró ellen újabb fegyelmi eljárás nincs folyamatban.
82. § A jogerősen kiszabott hatályos fegyelmi büntetést a bíró személyi anyagában nyilván kell tartani.
83. § (1) A jogerős fegyelmi határozat ellen az eljárás alá vont bíró és képviselője, valamint a fegyelmi eljárás kezdeményezésére jogosult új eljárást kezdeményezhet, ha olyan tényre vagy bizonyítékra, illetve jogerős határozatra hivatkozik, amelyet a fegyelmi eljárásban nem bíráltak el, feltéve, hogy e körülmények más határozatot eredményeztek volna.
(2) Az új eljárást az első fokú fegyelmi bíróságnál lehet kezdeményezni, amely az első fokú eljárás szabályainak megfelelő alkalmazásával jár el.
(3) Új eljárás kezdeményezésének a bíró terhére csak a bíró életében és csak az elévülési időn belül van helye.
84. § (1) A Legfelsőbb Bíróságra, az OIT Hivatalába és az Igazságügyi Minisztériumba beosztott bíró tekintetében a 63–83. §-ok rendelkezéseit a (2)–(3) bekezdésben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) A Legfelsőbb Bíróságra beosztott bíró ellen a Legfelsőbb Bíróság elnöke, az Igazságügyi Minisztériumba beosztott bíró ellen az igazságügyminiszter, az OIT Hivatalába beosztott bíró ellen az OIT kezdeményezheti a fegyelmi eljárás megindítását.
(3) Az első fokú fegyelmi eljárást a Legfelsőbb Bíróság fegyelmi bírósága, a másodfokú fegyelmi eljárást a Legfelsőbb Bíróság másodfokú fegyelmi bírósága folytatja le.
85. § (1) A bíró a szolgálati viszonyából eredő kötelezettségének szándékos vagy súlyosan gondatlan megszegésével a munkáltatónak okozott kárért anyagi felelősséggel tartozik.
(2) A bíró felelősségét, a kár bekövetkeztét és mértékét a munkáltatónak kell bizonyítania.
86. § A bíró háromhavi illetménye erejéig felel, ha a kárt súlyosan gondatlan magatartásával okozta. Szándékos károkozás esetén a bíró a teljes kárösszegért felel.
87. § (1) A bíró a vétkességére tekintet nélkül a teljes kárt köteles megtéríteni a visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel, jegyzék vagy elismervény alapján átvett olyan dolgokban bekövetkezett hiány esetén, amelyet állandóan őrizetben tart, kizárólagosan használ vagy kezel.
(2) Mentesül a bíró a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a hiányt elháríthatatlan külső ok idézte elő, vagy a munkáltató a biztonságos őrzés feltételeit nem biztosította és e körülményre a bíró a munkáltató figyelmét előzetesen felhívta.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott feltételek meglétét, a kár bekövetkeztét és mértékét a munkáltatónak kell bizonyítania.
(4) A megőrzésre átadott dolog megrongálódásából eredő kár esetén a bíró a vétkességi felelősségre vonatkozó szabályok szerint felel azzal az eltéréssel, hogy a vétlenség bizonyítása őt terheli.
88. § (1) Ha a bíró a kárt fegyelmi vétség elkövetésével összefüggésben okozta, a kártérítési felelősséget a fegyelmi eljárás keretében kell elbírálni.
(2) Fegyelmi vétség elkövetésével össze nem függő kártérítési ügyben a bíró kártérítési felelősségét a munkáltatói jogkör gyakorlója – a kár tudomására jutásától számított 60 napon belül – indokolt határozattal bírálja el. A kártérítési eljárásra a fegyelmi eljárás szabályait kell megfelelően alkalmazni. A munkáltató határozata ellen a bíró 15 napon belül bírósághoz fordulhat.
89. § (1) A munkáltató a bírónak a szolgálati viszonyával összefüggésben okozott kárért vétkességére tekintet nélkül, teljes mértékben felel.
(2) Mentesül a munkáltató a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt a működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.
(3) Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amelyet a károsult vétkes magatartása idézett elő.
(4) A bírónak kell bizonyítania, hogy a károkozás a szolgálati viszonyával összefüggésben következett be.
90. § (1) A munkáltatót a 89. § szerinti felelősség terheli a bírónak a munkahelyére bevitt tárgyaiban, dolgaiban bekövetkezett károkért.
(2) A munkáltató előírhatja a munkahelyre bevitt dolgok meghatározott helyen való elhelyezését, illetve a bevitel bejelentését. A munkába járáshoz, illetve a munkavégzéshez nem szükséges dolgok bevitelét a munkáltató megtilthatja, korlátozhatja vagy feltételhez kötheti. Ha a bíró az előírt szabályokat megszegi, a bekövetkezett kárért a munkáltató csak szándékos károkozása esetén felel.
91. § (1) A munkáltató a 89–90. §-okon alapuló felelőssége alapján a bírónak az elmaradt jövedelmét, dologi kárát, a nem vagyoni kárát, illetve a sérelemmel és ennek elhárításával összefüggésben felmerült indokolt költségeit köteles megtéríteni.
(2) A bíró szolgálati viszonya körében az elmaradt jövedelem megállapításánál a bíró elmaradt illetményét, továbbá azon rendszeres szolgáltatások pénzbeli értékét kell figyelembe venni, amelyekre a szolgálati viszonya alapján jogosult, feltéve, ha azokat a károkozást megelőzően rendszeresen igénybe vette.
(3) A szolgálati viszonyon kívüli elmaradt jövedelemként a károkozás folytán elmaradt azon rendszeres keresetet kell figyelembe venni, amelyet a bíró az e törvény alapján folytatott kereső foglalkozása keretében kapott.
(4) Az elmaradt jövedelem megállapításánál figyelembe kell venni azt a jövőbeni változást is, amelynek meghatározott időpontban való bekövetkezésével előre számolni lehetett.
(5) Nem kell megtéríteni az olyan szolgáltatások értékét, amelyek rendeltetésük szerint csak munkavégzés esetén járnak, továbbá a költségtérítés címén kapott összeget.
92. § (1) A természetbeni juttatások értékét, valamint a dologi kár összegét a kártérítés megállapításakor irányadó fogyasztói ár alapján kell meghatározni.
(2) A dologi kár összegét az avulás figyelembevételével kell kiszámítani. Ha a dologban okozott kár az érték csökkenése nélkül kijavítható, kárként a javítási költséget kell figyelembe venni.
93. § (1) A munkáltató köteles megtéríteni a bíró közeli hozzátartozójának a károkozással összefüggésben felmerült kárát és indokolt költségeit is.
(2) Ha a károkozással összefüggésben a bíró meghalt, eltartott hozzátartozója az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően olyan összegű tartást pótló kártérítést is igényelhet, amely szükségleteinek – a tényleges, illetőleg az elvárhatóan elérhető jövedelmét is figyelembe véve – a sérelem előtti színvonalon való kielégítését biztosítja.
94. § A kártérítés kiszámításánál a kár összegéből le kell vonni
a) az elmaradt illetményre eső nyugdíjjárulékot, egészségbiztosítási járulékot, munkavállalói járulékot,
b) az állami egészség- és társadalombiztosítás keretében járó ellátások ellenértékét,
c) azt az összeget, amelyet a bíró a munkaereje hasznosításával megkeresett,
d) azt az összeget, amelyhez a bíró a megrongálódott dolog hasznosításával hozzájutott,
e) azt az összeget, amelyhez a jogosult a károkozás folytán megtakarított kiadások eredményeként jutott hozzá.
95. § (1) Kártérítésként járadékot is meg lehet állapítani. Rendszerint járadékot kell megállapítani, ha a kártérítés a károsult vagy a vele szemben tartásra jogosult hozzátartozója tartását, illetőleg tartásának a kiegészítését hivatott szolgálni.
(2) Ha a kárnak vagy egy részének a mértéke pontosan nem számítható ki, a munkáltató olyan összegű általános kártérítés megfizetésére köteles, amely a károsult teljes anyagi kárpótlására alkalmas. Általános kártérítés járadékként is megállapítható.
(3) Ha a kártérítés megállapítása után a bíró lényeges körülményeiben változás következik be, mind a károsult, mind a munkáltató a megállapított kártérítés módosítását kérheti.
96. § (1) A bíró a kártérítési igényét a munkáltatónál írásban érvényesíti. A munkáltató az igény elismeréséről vagy elutasításáról 60 napon belül indokolt írásbeli választ ad. Amennyiben a munkáltató a kártérítési felelősségét elismeri, haladéktalanul intézkedik a kár megtérítése iránt.
(2) Ha a munkáltató a kártérítési felelősségét nem vagy csak részben ismerte el, továbbá, ha a megtérített összeg a károsult szerint a sérelem teljes orvoslására nem elegendő, a károsult az igényét bíróság előtt érvényesítheti.
97. § (1) Az elévülés szempontjából önállónak kell tekinteni
a) az illetmény és a táppénz,
b) az illetmény és a sérelem folytán csökkent keresetet,
c) az átlagilletmény és a rokkantsági nyugdíj különbözetének a megtérítése iránti igényt.
(2) Ha a sérelemmel összefüggésben több és egymástól eltérő időpontban esedékes újabb elkülönülő kárigény származik, ezek elévülési idejét egymástól függetlenül, az egyes igények esedékessé válásától kezdődően, külön-külön kell számítani.
(3) Az elévülési idő az (1) bekezdésben foglalt megkülönböztetéssel
a) a táppénz első fizetésének napjától,
b) attól az időponttól, amikor a sérelem folytán bekövetkezett munkaképesség-csökkenés első ízben vezetett jövedelemkiesésben megmutatkozó károsodásra, végül
c) a rokkantsági nyugállományba helyezés időpontjától
kezdődik.
(4) Járadékigény 6 hónapnál régebbi időre visszamenőleg csak akkor érvényesíthető, ha a jogosultat a követelés érvényesítésében mulasztás nem terheli. Három évnél régebbi időre visszamenőleg járadékigény nem érvényesíthető.
98. § (1) A munkáltató szükséghez képest a bírótól, illetve hozzátartozójától a munkavégzésből származó jövedelméről, jövedelmi viszonyairól évente igazolást kérhet.
(2) A munkáltató a károsultat 15 napon belül értesíti, ha a kártérítés mértékének módosítására alapul szolgáló bérfejlesztést hajtott végre.
99. § (1) A bíró a szolgálati viszonyából eredő igénye érvényesítése érdekében szolgálati jogvitát kezdeményezhet. A munkáltatói jogkör gyakorlójának a mérlegelési jogkörében hozott döntése ellen jogvita csak abban az esetben kezdeményezhető, ha a munkáltató a döntésének a kialakítására irányadó jogszabályokat megsértette.
(2) A bíró fegyelmi ügyeiben és a fegyelmi ügyével összefüggő kártérítési ügyekben a fegyelmi bíróság, az egyéb szolgálati jogvitákban a munkaügyi perekben illetékes bíróság jár el.
(3) A munkaügyi perekben eljáró bírósághoz a keresetet a sérelmezett intézkedés (határozat), magatartás vagy ezek elmulasztása esetén 15 napon belül kell benyújtani.
100. § (1) A bírákról a (2) bekezdésben foglalt tartalommal személyi nyilvántartást kell vezetni.
(2) A személyi nyilvántartás a kinevezéshez szükséges iratokat, a bíró erkölcsi bizonyítványát, önéletrajzát, fényképét, az esküokmányt, a személyi adatlapot, a bírói kinevezéséről, beosztásáról és a vezetői kinevezéséről szóló okiratokat, a bíró értékeléséről szóló iratot, az elismerésekről és kitüntetésekről szóló okiratokat, valamint a hatályos fegyelmi büntetésről és a kártérítésről szóló határozatot tartalmazza. A személyi adatlap tartalmát a törvény 1. számú melléklete határozza meg. A mellékletben szereplő adatokon kívül – e törvény eltérő rendelkezése hiányában – adatszerzés nem végezhető, ilyen adatot nem lehet nyilvántartani. A bíró a nyilvántartott adatokban bekövetkezett változásokat köteles haladéktalanul bejelenteni.
(3) A bírák központi személyi nyilvántartásának feladatait az OIT Hivatala látja el. Az Igazságügyi Minisztériumba beosztott bíró adatait a minisztériumban kell nyilvántartani. A bíró személyi adatlapját az adott bíróságon is nyilván kell tartani.
(4) A személyi nyilvántartás – e törvény felhatalmazásának hiányában – más nyilvántartási rendszerrel nem kapcsolható össze.
(5) A bíró a róla készült személyi nyilvántartást bármikor megtekintheti, jogosult a nyilvántartott helytelen adatok helyesbítését és a jogellenesen nyilvántartott adatok törlését kérni, illetve a jogellenesen kért adat közlését megtagadni. A nyilvántartásba egyébként csak a munkáltatói jogokat gyakorló vezető, valamint – megbízása alapján – a vezetői döntéseket előkészítő és végrehajtó dolgozó tekinthet be.
(6) A bírónak a személyi nyilvántartásban szereplő adatairól és az iratok tartalmáról – a bíró nevére és a beosztására vonatkozó adat kivételével – csak igazságügyi szerv részére lehet tájékoztatást adni.
(7) A személyi nyilvántartást a bíró szolgálati viszonya megszűnését követően 50 évig kell őrizni.
101. § (1) A bíró az e törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén
a) illetményre,
b) külön juttatásra,
c) egyéb javadalmazásra, kedvezményre és költségtérítésre
jogosult.
(2) A Legfelsőbb Bíróság elnökének az illetményét e törvény alapján kell megállapítani. A tisztségéhez fűződő egyéb jogosultságok tekintetében a Legfelsőbb Bíróság elnöke a miniszterelnökkel, az elnökhelyettes a miniszterrel, az OIT Hivatalának a vezetője az államtitkárral, helyettese pedig – attól függetlenül, hogy a beosztást bíró vagy nem bíró tölti be – a helyettes államtitkárral azonos beosztásúnak minősül.
102. § A bíró illetménye alapilletményből, továbbá pótlékból tevődik össze. A beosztási és a vezetői pótlék alapilletmény jellegű.
103. § (1) A bíró alapilletményét az e törvény szerint számított szolgálati ideje alapján kell megállapítani. Az alapilletmény fokozatait a törvény 2. számú melléklete tartalmazza.
(2) A legalacsonyabb bírói alapilletményt – 1. fizetési fokozat – első alkalommal e törvény, ezt követően évenként az állami költségvetésről szóló törvényben az Országgyűlés állapítja meg úgy, hogy annak összege az előző évi összegnél nem lehet alacsonyabb.
104. § (1) Az 1. fizetési fokozatba kell besorolni azt a bírót, aki a kinevezésekor bírói szolgálati idővel még nem rendelkezik vagy a beszámított szolgálati idő a 3 évet nem haladja meg.
(2) A bíró minden 3 év szolgálati idő megszerzése után eggyel magasabb fizetési fokozatba lép. A magasabb fizetési fokozatokhoz – az 1. fizetési fokozatot alapul véve – magasabb szorzószámok tartoznak.
(3) A Legfelsőbb Bíróság elnökét és elnökhelyettesét – szolgálati idejüktől függetlenül – a legmagasabb fizetési fokozatba kell besorolni.
105. § A bírót – kiváló munkavégzés esetén – a bírói tisztségének a fennállása alatt két alkalommal a kollégium előterjesztésére eggyel magasabb fizetési fokozatba lehet besorolni. A soron kívüli előresorolásnál a korábbi fizetési fokozatban eltöltött időt az új fizetési fokozatban eltöltött időként kell figyelembe venni. A soron kívüli előresorolásokat az adott év első napjával kell végrehajtani.
106. § (1) A szolgálati időt – a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel – a bírói kinevezés napjától kell számítani.
(2) Szolgálati időként kell figyelembe venni a kinevezés előtt bírói és ügyészi szolgálati viszonyban töltött időt. A bírói kinevezés előtt a jogi szakvizsgához kötött egyéb jogviszonyban vagy tevékenységgel eltöltött idő a szolgálati időbe részben vagy egészben beszámítható.
(3) A szolgálati idő számításánál a töredék évet egész évként kell figyelembe venni.
107. § (1) A megyei bírósági bíró, az ítélőtábla bírája, valamint a Legfelsőbb Bíróság bírája beosztási pótlékra jogosult.
(2) A beosztási pótlék összege az 1. fizetési fokozat összegének
a) megyei bírósági bírónál 20 százaléka,
b) az ítélőtábla bírájánál 40 százaléka,
c) a Legfelsőbb Bíróság bírájánál 60 százaléka.
(3) Kiváló munkavégzés és az adott bírósági szinten tényleges bírói gyakorlattal eltöltött legalább 6 év után az OIT
a) a helyi bírósági bíró részére „Címzetes megyei bírósági bíró”,
b) a megyei bírósági bíró részére „Címzetes táblabíró”,
c) az ítélőtábla bírája részére „Címzetes legfelsőbb bírósági bíró”
címet adományozhat.
(4) A (3) bekezdés szerinti cím adományozásával a címzetes megyei bírósági bíró az l. fizetési fokozat összegének a 20 százalékát, a címzetes táblabíró a 30 százalékát, a címzetes legfelsőbb bírósági bíró az 50 százalékát kitevő összegre jogosult. Egyidejűleg a tényleges beosztáshoz járó beosztási pótlékra való jogosultság megszűnik.
(5) Ha a bírót – a fegyelmi okot kivéve – szolgálati érdekből alacsonyabb bírói beosztásba helyezik, korábbi beosztási pótlékára továbbra is jogosult. Szolgálati érdeknek minősül az is, ha a bírót alacsonyabb szintű bíróságon vezetőnek nevezik ki, vagy újabb beosztására a pályázat nélkül került sor.
108. § (1) A bírósági vezető vezetői pótlékra a 3. számú mellékletben foglaltak szerint jogosult.
(2) A vezetői pótlékot az 1. fizetési fokozat összegének a százalékában kell meghatározni.
(3) A vezetői pótlék összegének a megállapítása szempontjából a munkaügyi bíróság elnöke és elnökhelyettese a helyi bírósági elnökkel és elnökhelyettessel, a Pesti Központi Kerületi Bíróság elnöke és elnökhelyettese a megyei bírósági elnökkel és elnökhelyettessel, csoportvezetője a nagyobb helyi bíróság elnökével, csoportvezető-helyettese a kisebb helyi bíróság elnökével azonos beosztásúnak minősül.
(4) A vezetői pótlékra való jogosultság szempontjából nagyobb helyi bíróságnak minősül a megyei bíróság székhelyén működő helyi bíróság, továbbá az a bíróság, ahol a bírák engedélyezett létszáma a 8 főt meghaladja.
(5) A vezetői pótlék csak egy jogcímen, a magasabb vezetői beosztás után jár.
109. § A bírót a munkaidején túl teljesített ügyeletért és készenlétért díjazás illeti meg. Ügyelet esetén a díj összege a bírónak az ügyeletben töltött órákra eső illetménye, készenlét esetén ennek 50 százaléka. Ha a bíró az ügyeletet, illetve a készenlétet pihenőnapon vagy munkaszüneti napon teljesíti, kétszeres összegű díjazásra jogosult.
110. § (1) A bíró idegennyelv-ismereti pótlékra jogosult, ha munkakörében az idegen nyelvet a munkáltatója rendelkezése szerint használja, és az adott nyelvből az állami nyelvvizsga letételét igazoló bizonyítvánnyal vagy azzal egyenértékű igazolással rendelkezik.
(2) A pótlék minden idegen nyelv után külön-külön jár. A pótlék összege középfokú nyelvvizsga esetén az 1. fizetési fokozat összegének 4, felsőfokú nyelvvizsga esetén 8 százaléka.
111. § Ha a bírót a szolgálati helyétől eltérő más településen működő olyan bíróságra rendelik ki, ahonnan a lakóhelyére naponta nem tud visszautazni, a kirendelésen töltött munkanapokra, élelmezési költségátalányként – a közlekedési és a szállásköltség megtérítésén túl – a napidíjra jogosult.
112. § (1) A bíró – külön juttatásként – minden naptári évben egy havi illetményére jogosult.
(2) A külön juttatást a kifizetés hónapjára járó illetmény alapján kell megállapítani és azt az adott év január 15. napjáig kell kifizetni.
(3) A bíró a külön juttatás teljes összegére akkor jogosult, ha az adott naptári évben folyamatosan bírói szolgálati viszonyban állt.
(4) Arányosan csökkentett összegű juttatás jár, ha a bíró folyamatos szolgálati viszonya a naptári évben a 6 hónapot elérte.
(5) Ha a bíró folyamatos szolgálati viszonya a naptári évben a 6 hónapot nem érte el, külön juttatásra nem jogosult.
(6) A külön juttatásra való jogosultság szempontjából a fizetés nélküli szabadság ideje nem vehető figyelembe.
(7) Ha a bíró szolgálati viszonya megszűnik és a teljes vagy csökkentett összegű juttatás feltételei ekkor fennállnak, azt az utolsó munkában töltött hónapra járó illetmény alapján kell kifizetni.
113. § (1) A külön juttatás az egyéb feltételek fennállása esetén sem illeti meg a bírót, ha
a) ellene fegyelmi vagy büntetőeljárás van folyamatban,
b) fegyelmi büntetés hatálya alatt áll,
c) szolgálati viszonyát a fegyelmi eljárás befejezése előtt egyoldalúan megszüntette,
d) szolgálati viszonyát jogellenesen megszüntette.
(2) A külön juttatás a bírót visszamenőleg megilleti, ha a fegyelmi vagy büntetőjogi felelősségét nem állapították meg.
114. § (1) A bíró 25, 30, illetve 40 év bírói szolgálati viszony után jubileumi jutalomra jogosult.
(2) A jubileumi jutalom 25 év szolgálati viszony után a bíró 2 havi, 30 év után a 3 havi, 40 év után az 5 havi illetménye.
(3) A bíró részére a nyugdíjazáskor ki kell fizetni
a) a nyugdíjazás évében esedékessé váló jubileumi jutalmat,
b) a 30 év bírói szolgálati viszony után járó jubileumi jutalmat, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idejéből 2 év vagy ennél kevesebb van hátra,
c) a 40 év bírói szolgálati viszony után járó jubileumi jutalmat, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idejéből 5 év vagy ennél kevesebb van hátra.
(4) Ha a bíró szolgálati viszonya a bíró halála miatt szűnik meg, a jubileumi jutalmat – a (3) bekezdés alkalmazásával – az örökösének kell kifizetni.
(5) A jubileumi jutalomra való jogosultság szempontjából a bírói szolgálati viszony idejébe be kell számítani a közszolgálati jogviszonyban, a szolgálati jogviszonyban, a közalkalmazotti jogviszonyban és a munkaviszonyban töltött időt.
115. § (1) A bírót belföldi kiküldetés esetén – az élelmezéssel kapcsolatos többletköltségek fedezésére – napidíjként az 1. fizetési fokozat szerinti összeg egy munkanapra eső részének a 20 százaléka illeti meg. Ha a kiküldetésben töltött idő a 6 órát nem haladja meg, de a 4 órát eléri, a napidíj fele jár. A pótlék összegének kiszámításánál havonta 21 napot kell figyelembe venni.
(2) Nem számolható el napidíj azokra a munkanapokra, amikor a bíró kirendelési díjra jogosult, továbbá, ha a munkáltató a napi teljes élelmezést a kiküldetés helyén természetben biztosítja.
(3) Szálloda igénybevétele esetén, amennyiben a szállodaköltség a kötelező reggeli árát tartalmazza, a napidíj összegét 20 százalékkal csökkenteni kell.
116. § Kiküldetés és kirendelés esetén a bíró a vasúti első osztály igénybevételére jogosult.
117. § (1) A bírónak naptári évenként az 1. fizetési fokozat szerinti összeg 25 százalékának megfelelő ruházati költségtérítés jár. A bíró a felhasználást számlával köteles igazolni.
(2) A ruházati költségtérítés teljes összegére a bíró akkor jogosult, ha a kifizetést megelőzően legalább egy évig bírói szolgálati viszonyban állt. A fizetés nélküli szabadság ideje a jogosultság szempontjából nem vehető figyelembe. Ha a bíró szolgálati viszonya a kifizetés időpontjában az egy évet nem éri el, arányos összegű térítésre jogosult.
(3) A ruházati költségtérítést az adott naptári év június 30. napjáig kell kifizetni.
(4) A katonai bíró a ruházati költségtérítés fele összegére jogosult.
118. § (1) A bíró kedvezményes munkahelyi étkezésre vagy étkezési hozzájárulásra (a továbbiakban: étkezési hozzájárulás) jogosult.
(2) Az étkezési hozzájárulás havi mértéke az 1. fizetési fokozat szerinti összeg legfeljebb 2 százaléka.
(3) Az adott évre járó étkezési hozzájárulás havi összegét – a (2) bekezdés keretei között – az OIT állapítja meg.
119. § (1) A bíró részére a bíróságok éves költségvetésében biztosított előirányzatoktól függően egyéb juttatások adhatók, így különösen:
a) lakásépítési (korszerűsítés, bővítés) és vásárlási támogatás,
b) letelepedési segély,
c) a más településre való költözés költségeihez való hozzájárulás,
d) szociális, beiskolázási és temetési segély,
e) üdülési támogatás,
f) a munkába járáshoz szükséges helyi közlekedési bérlet vásárlásához való hozzájárulás,
g) tanulmányi ösztöndíj, képzési, továbbképzési és nyelvtanulási támogatás,
h) nyugdíjpénztári tagsághoz való hozzájárulás.
(2) Ha a bíró más településen működő bíróságra való beosztását igazságügyi érdek is indokolja, a költözködéssel járó költségeit meg kell téríteni.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott juttatások részletes feltételeit és mértékét az OIT – az érdekképviseleti szervekkel együttműködve – állapítja meg.
120. § A bíró részére a Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. törvénnyel alapított kitüntetés, illetve az e törvényben kapott felhatalmazás alapján alapított díj, oklevél, plakett adományozható.
121. § (1) A Legfelsőbb Bíróságra, az OIT Hivatalába és az Igazságügyi Minisztériumba beosztott bíróra a 101–120. §-okban foglalt rendelkezéseket a (2)–(5) bekezdések szerinti eltéréssel kell alkalmazni.
(2) A bíró a beosztási pótlékára a korábbi beosztásának megfelelően jogosult. Ha a bíró korábban helyi bíróságon működött, részére a megyei bírósági bírákra vonatkozó mértékű beosztási pótlékot kell megállapítani.
(3) Az OIT Hivatalának a vezetője és helyettese, továbbá az OIT Hivatalában és az Igazságügyi Minisztériumban főosztályvezetői, főosztályvezető-helyettesi, illetve osztályvezetői munkakört ellátó bírák vezetői pótlékra az a)–c) pontokban foglaltak szerint jogosultak. A vezetői pótlék
a) az OIT Hivatalának a vezetője és helyettese esetén a Fővárosi Bíróság elnökére, illetve elnökhelyettesére,
b) a főosztályvezetők és a főosztályvezető-helyettesek esetén a megyei bíróság elnökére, illetve elnökhelyettesére,
c) osztályvezetők esetén a nagyobb helyi bíróság elnökére
irányadó összeggel azonos.
(4) Az OIT Hivatalába beosztott bíró a (2) bekezdés szerint járó beosztási pótlékon felül az 1. fizetési fokozatban járó illetmény 10 százalékára is jogosult.
