1. § E törvény célja, hogy az egyéni felelősség és öngondoskodás követelményeinek és a társadalmi szolidaritás elveinek megfelelően szabályozza a társadalombiztosítás keretében létrejövő jogviszonyokat. A foglalkoztatók és a biztosítottak biztosítási jogviszonnyal kapcsolatos kötelezettségeit: a biztosítottaknak a társadalombiztosítás rendszerében való részvételi kötelezettségét, a foglalkoztatók és a biztosítottak fizetési kötelezettségét és ennek a közteherviselésnek megfelelő teljesítését. Meghatározza a társadalombiztosítási ellátások körét és a társadalombiztosítási rendszerhez kapcsolódó magánnyugdíj keretében járó szolgáltatásokat.
2. § (1) A társadalombiztosítás a Magyar Köztársaság állampolgárait, illetve – az e törvényben foglalt követelmények teljesítése esetében – a Magyar Köztársaság területén tartózkodó más természetes személyeket felölelő társadalmi kockázatközösség, amelyben törvényben megállapított szabályok szerint a részvétel kötelező.
(2) A kötelező társadalombiztosítási rendszerben a biztosítási elv, a társadalmi szolidaritás és a tulajdonhoz fűződő jogok alkotmányos keretek közötti korlátozása együttesen érvényesül.
(3) A biztosítottak egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevételére való jogosultságát a társadalombiztosításban való részvételi kötelezettségük, illetve – törvényben meghatározott ellátások kivételével – társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettségük teljesítése alapozza meg. A pénzbeli társadalombiztosítási ellátások – ha törvény kivételt nem tesz – a biztosított járulékfizetésének alapjául szolgáló jövedelmével arányosak.
(4) A társadalombiztosítási rendszerhez kapcsolódó magánnyugdíj keretében járó ellátások fedezetére a biztosítottak – törvényben meghatározott mértékű – tagdíjat fizetnek.
(5) A biztosítás az annak alapjául szolgáló jogviszonnyal egyidejűleg, a törvény erejénél fogva jön létre. Ennek érvényesítése érdekében a foglalkoztatót bejelentési, nyilvántartási, járulékmegállapítási és járuléklevonási kötelezettség terheli.
(6) A foglalkoztatót a társadalombiztosítás keretében nyújtott ellátások pénzügyi fedezetéhez törvényben meghatározott járulék- és hozzájárulásfizetési kötelezettségek terhelik.
(7) A társadalombiztosítási rendszer működésében érvényesülő közteherviselés érdekében törvény a biztosítottakat és a foglalkoztatókat mindazon adataik rendszeres vagy eseti közlésére kötelezi, amelyek társadalombiztosítási járulékfizetési és hozzájárulásfizetési kötelezettségeik megállapításához, ennek teljesítéséhez, ellenőrzéséhez és érvényesítéséhez szükségesek. A közteherviselés érvényesítéséhez és a jogosultságok megállapításához létrehozott nyilvántartások törvényben meghatározott módon egységes rendszert alkotnak.
3. § (1) Az állam a társadalombiztosítási rendszer működéséről és a nemzetgazdaság lehetőségeivel összhangban álló fejlesztéséről
a) a társadalombiztosítási rendszerben nyújtott egyes ellátások megállapításával,
b) az ellátások fedezetére a foglalkoztatókat és a biztosítottakat terhelő fizetési kötelezettségek meghatározásával,
c) az ellátások igénybevételére, a hozzájárulás és járulék közteherként való megállapítására, bevallására, befizetésére és beszedésére, valamint nyilvántartására vonatkozó szabályok megalkotásával,
d) az egyes ellátások és fizetési kötelezettségek teljesítését nyilvántartó és ellenőrző rendszer szabályozásával
gondoskodik.
(2) Az állam a társadalombiztosítási ellátások fedezetét akkor is biztosítja, ha a társadalombiztosítás kiadásai a bevételeket meghaladják.
4. § E törvény alkalmazásában:
a) Foglalkoztató:
1. a bármely jogi és természetes személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, egyéb szervezet, költségvetés alapján gazdálkodó szerv, bármely személyi egyesülés, ha biztosítottat foglalkoztat,
2. tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló esetén a szerződést kötő gazdálkodó szervezet, egyéni vállalkozó;
3. társas vállalkozó esetén a társas vállalkozás;
4. a munkanélküli ellátásban részesülő biztosítottnak minősülő személy – ideértve a nyugdíj előtti munkanélküli segélyben részesülőt is – esetén a munkanélküli ellátást folyósító szerv;
5. a gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban vagy ápolási díjban részesülő személyek esetén a segélyt, támogatást, illetve díjat folyósító szerv, gyermekgondozási segély folyósítása nélküli gyermeknevelési idő elismerése esetén a központi költségvetés,
6. a Területi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálat – ideértve a Fővárosi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálatot is (a továbbiakban együtt: TÁKISZ) – számfejtési körébe tartozó munkáltató esetében a TÁKISZ, a járulékfizetési, a nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség teljesítése szempontjából.
b) Egyéni vállalkozó:
1. a vállalkozói igazolvánnyal rendelkező természetes személy, ideértve az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény hatálybalépését megelőző jogszabályok alapján kisiparosnak, magánkereskedőnek minősülő természetes személyt is;
2. a külön jogszabály alapján egészségügyi és szociális vállalkozást, orvosi, klinikai, szakpszichológusi, továbbá magánállatorvosi, illetve egyéb egészségügyi és szociális, gyógyszerészi magántevékenységet folytató természetes személy (a továbbiakban együtt: egészségügyi vállalkozó);
3. az egyéni ügyvédi tevékenységet folytató személy,
4. az egyéni szabadalmi ügyvivő,
5. a közjegyző,
6. az önálló bírósági végrehajtó.
c) Társas vállalkozás:
1. a közkereseti társaság (ideértve a gazdasági munkaközösséget és jogi személy felelősségvállalásával működő gazdasági munkaközösséget is),
2. a betéti társaság,
3. a korlátolt felelősségű társaság,
4. a közhasznú társaság,
5. a szabadalmi ügyvivői társaság,
6. a gépjárművezető-képző munkaközösség,
7. az oktatói munkaközösség,
8. az ügyvédi iroda.
d) Társas vállalkozó:
1. a betéti társaság bel- és kültagja, a közkereseti társaság tagja, a korlátolt felelősségű társaság, a közhasznú társaság tagja, ha a társaság tevékenységében ténylegesen és személyesen közreműködik, és ez nem munkaviszony vagy megbízási jogviszony keretében történik (tagsági jogviszony),
2. a szabadalmi ügyvivői társaság tagja, ha a társaság tevékenységében személyesen közreműködik,
3. az ügyvédi iroda, a gépjárművezető-képző munkaközösség, az oktatói munkaközösség tagja.
e) Kiegészítő tevékenységet folytató: az az egyéni, illetve társas vállalkozó, aki vállalkozói tevékenységet saját jogú nyugdíjasként folytat.
f) Saját jogú nyugdíjas: az a természetes személy, aki jogszabály, illetőleg nemzetközi egyezmény alapján
1. öregségi nyugdíjban (ideértve a korengedményes nyugdíjban, az előnyugdíjban, a bányásznyugdíjban, az egyes művészeti tevékenységét folytatók öregségi nyugdíjában, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítványtól öregségi nyugdíjban, valamint a szolgálati nyugdíjban részesülő személyt is),
2. rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban (ideértve a Magyar Alkotóművészeti Közalapítványtól rendszeres rokkantsági segélyben részesülő személyt is) vagy növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékban
részesül.
g) Segítő családtag: az egyéni vállalkozónak, valamint a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság – ide nem értve a jogi személy felelősségvállalásával működő gazdasági munkaközösséget – természetes személy tagjának az a közeli hozzátartozója, aki az egyéni vállalkozói tevékenység gyakorlásában, illetőleg a társaságban személyesen és díjazás ellenében – nem munkaviszony keretében – munkát végez, és saját jogán nem nyugdíjas.
h) Megbízott: aki valamely tevékenységet személyesen és díjazás ellenében a Polgári Törvénykönyvben szabályozott megbízási jogviszony keretében lát el.
i) Foglalkoztatott: aki nem minősül egyéni, illetve társas vállalkozónak és foglalkoztatója biztosítással járó jogviszony keretében foglalkoztatja.
j) Külföldi: a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény 3. § 2. a) pontjában meghatározott, devizakülföldinek minősülő személy.
k) Járulékalapot képező jövedelem:
1. a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) szerinti, az összevont adóalapba tartozó, az önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételnek azon része, amelyet az adóelőleg számításánál jövedelemként kell figyelembe venni, ideértve az Szja tv.-ben szabályozott kis összegű kifizetésből származó jövedelmet is, továbbá az Szja tv. 69. §-a szerinti természetbeni juttatás adóalapként meghatározott értéke, valamint a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíj, a tanulószerződésben meghatározott díj,
2. a foglalkoztató által külföldön foglalkoztatott biztosított, továbbá a biztosítási kötelezettség alá eső jogviszonyban foglalkoztatott külföldi személy esetén járulékalapot képező jövedelemnek azokat a foglalkoztató által adott (elszámolt) juttatásokat kell érteni, amelyek az 1. pontban foglaltaknak megfelelnek.
l) Járulék: a nyugdíjjárulék, a magán-nyugdíjpénztári tagdíj, az egészségbiztosítási járulék, a nyugdíjbiztosítási és egészségbiztosítási járulék (a továbbiakban ez utóbbi kettő együtt: társadalombiztosítási járulék), a táppénz-hozzájárulás, a baleseti járulék.
m) A magánnyugdíjpénztár tagja:
1. a tagságra kötelezett (pályakezdő), és
2. a magánnyugdíjpénztárhoz önkéntes döntéssel csatlakozó
személy.
n) Tagságra kötelezett (pályakezdő): az a természetes személy, aki első ízben 1998. június 30-át követően létesít az 5. §-ban meghatározott jogviszonyt, és ebben az időpontban még nem töltötte be a 42. életévét azzal, hogy a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 72. § (4) bekezdés b) pontja szerinti munkaviszony létesítése esetén az érintett eldöntheti, hogy pályakezdőnek minősüljön-e.
o) Magánnyugdíjpénztárhoz önkéntes döntéssel csatlakozó: az a természetes személy, aki 1998. június 30-át megelőzően vált az 5. § szerint biztosítottá, továbbá nyugellátásra jogosító idő szerzésére e törvény szerint megállapodást kötött.
p) Tanulószerződés: a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény szerinti tanulószerződés.
r) Igazgatási szerv: a Kormány rendeletében meghatározott, igazgatási feladatot ellátó szerv.
5. § (1) E törvény alapján biztosított az, aki
a) munkaviszonyban, közalkalmazotti, illetőleg közszolgálati jogviszonyban, bírósági, ügyészségi szolgálati jogviszonyban áll, fegyveres erők és a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja (a továbbiakban: munkaviszony), tekintet nélkül arra, hogy teljes vagy részmunkaidőben történik a foglalkoztatása,
b) a szövetkezet tagja – ide nem értve az iskolai szövetkezet (szövetkezeti csoport) nappali tagozatos tanuló, hallgató tagját –, ha a szövetkezet tevékenységében munkaviszony vagy vállalkozási jellegű jogviszony keretében személyesen közreműködik,
c) a tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló,
d) a keresetpótló juttatásban, munkanélküli járadékban, nyugdíj előtti munkanélküli segélyben (a továbbiakban: munkanélküli ellátásban) részesülő személy,
e) a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni vállalkozó,
f) a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő társas vállalkozó,
g) a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (bedolgozói, megbízási, felhasználási szerződés alapján, egyéni vállalkozónak nem minősülő vállalkozási jellegű jogviszonyban, segítő családtagként) személyesen munkát végző személy, amennyiben az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét.
(2) Az (1) bekezdés g) pontjában foglaltakon túl, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végző személynek kell tekinteni azt is, aki: alapítvány, társadalmi szervezet, társadalmi szervezetek szövetsége, társasház közösség, egyesület, köztestület, közhasznú társaság, kamara, biztosítási önkormányzat, gazdálkodó szervezet – ide nem értve a gazdasági társaságok társas vállalkozónak minősülő üzletvezetőit, ügyvezetőit – választott tisztségviselője; továbbá a Munkavállalói Résztulajdonosi Program szervezeteinek, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak, a magánnyugdíjpénztárak választott tisztségviselője, a helyi (települési) önkormányzat választott képviselője (tisztségviselője), társadalmi megbízatású polgármester, amennyiben járulékalapot képező jövedelemnek minősülő tiszteletdíja (díjazása) eléri az (1) bekezdés g) pontjában említett összeget.
6. § (1) A biztosítottak a társadalombiztosítás valamennyi ellátására jogosultságot szerezhetnek.
(2) Az a személy, aki az 5. § (1) bekezdés a), b), g) pontjában, valamint a (2) bekezdésében meghatározott jogviszonyban áll és egyidejűleg saját jogú nyugdíjas, baleseti ellátásra és egészségügyi szolgáltatásra jogosult.
7. § (1) A biztosítás – amennyiben e törvény eltérően nem rendelkezik – az ennek alapját képező jogviszony kezdetétől annak megszűnéséig áll fenn.
(2) Ha a biztosított az 5. § (1) bekezdés a) pontja szerinti jogviszonya alapján végkielégítésben részesült, a biztosítási ideje annyiszor 30 nappal hosszabbodik meg, ahány havi átlagkeresetének (illetményének) a végkielégítés megfelel.
8. § Szünetel a biztosítás:
a) a fizetés nélküli szabadság vagy a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés tartama alatt – ide nem értve a munkaviszony [5. § (1) bek. a) pont] megszűnésekor a kötelező felmentés esetét –, ha a munkavégzés alóli mentesítés idejére illetmény, távolléti díj fizetés nem történt, kivéve ez alól, ha jogszabály másként rendelkezik, illetőleg, ha az igénybevételre háromévesnél – tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek esetén tízévesnél – fiatalabb gyermek gondozása, vagy tizenkét évesnél fiatalabb gyermek ápolása miatt kerül sor;
b) az előzetes letartóztatás, szabadságvesztés tartama alatt is, kivéve, ha a letartóztatottat az ellene emelt vád alól jogerősen felmentették, vagy a büntetőeljárást megszüntették, továbbá, ha az elítéltet utóbb a bíróság jogerősen felmentette;
c) az ügyvéd, a szabadalmi ügyvivő biztosítása arra az időtartamra, amelyre kamarai tagságát szünetelteti.
9. § (1) Az egyidejűleg több biztosítással járó jogviszonyban álló személy biztosításának fennállását mindegyik jogviszonyában külön-külön kell elbírálni.
(2) Az 5. § (1) bekezdés g) pontjában és (2) bekezdésében szabályozott munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végző személyek biztosítását havonta kell elbírálni, és a biztosítási kötelezettség elbírálásánál az ugyanannál a foglalkoztatónál a naptári hónapban elért járulékalapot képező jövedelmeket össze kell számítani.
(3) Az 5. § (1) bekezdésének g) pontjában és (2) bekezdésében említett személy biztosítása – a 7. § (1) bekezdésében említett időszakon belül – akkor is fennáll, ha
a) táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben,
b) gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban
részesül, továbbá
c) katonai (polgári) szolgálatot teljesít,
amennyiben az ellátások folyósítását, illetőleg a katonai szolgálat teljesítését közvetlenül megelőző napon biztosított volt.
10. § (1) Az egyéni vállalkozó biztosítási kötelezettsége:
a) a vállalkozói igazolvány (engedély) átvétele napjától annak visszaadása, visszavonása, a foglalkozás gyakorlásának eltiltásáról szóló határozat esetén annak jogerőre emelkedése napjáig,
b) egyéni ügyvéd, egyéni szabadalmi ügyvivő esetében a kamarai tagság kezdete napjától annak megszűnése napjáig,
c) közjegyző, önálló bírósági végrehajtó esetén e szolgálat kezdete napjától annak megszűnése napjáig
tart.
(2) A társas vállalkozó biztosítási kötelezettsége:
a) a gazdasági társaság tagja, a közhasznú társaság, a szabadalmi ügyvivői társaság tagja esetében a tényleges személyes közreműködési kötelezettség kezdete napjától annak megszűnése napjáig,
b) egyéb esetben a társas vállalkozásnál létesített tagsági jogviszony létrejötte napjától annak megszűnése napjáig tart.
11. § A biztosítás nem terjed ki:
a) a külföldi állam diplomáciai képviselőjére, a képviselet személyzetének külföldi állampolgárságú tagjára, a diplomáciai mentességet élvező nemzetközi szerv külföldi állampolgárságú képviselőjére (munkatársára), a diplomáciai mentességet élvező nemzetközi szerv külföldi állampolgárságú alkalmazottjára, valamint az említett személyek Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárságú alkalmazottjára, továbbá az e pontban felsorolt személyek Magyarországon tartózkodó, velük együttélő külföldi állampolgárságú házastársára és gyermekére;
b) a külföldi munkáltató által Magyarországon foglalkoztatott külföldinek minősülő személyre,
c) a külföldi részvétellel működő gazdasági társaságnak a Magyar Köztársaság területén foglalkoztatott – a 13. § hatálya alá nem tartozó – arra a természetes személy munkavállalójára (tagjára, foglalkoztatottjára), aki külföldinek minősül.
12. § A 11. §-ban meghatározott személyek társadalombiztosítási ellátására a 34–35. § rendelkezései szerint megállapodást lehet kötni.
13. § A nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó személyre e törvény rendelkezéseit az egyezmény szabályai szerint kell alkalmazni.
14. § (1) A társadalombiztosítás rendszerében nyújtott ellátások az egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás keretében vehetők igénybe.
(2) Egészségbiztosítási ellátások:
a) egészségügyi szolgáltatás;
b) pénzbeli ellátások:
ba) terhességi-gyermekágyi segély,
bb) táppénz;
c) baleseti ellátások:
ca) baleseti egészségügyi szolgáltatás,
cb) baleseti táppénz,
cc) baleseti járadék.
(3) A nyugdíjbiztosítási ellátások:
a) társadalombiztosítási saját jogú nyugellátás:
aa) öregségi nyugdíj,
ab) rokkantsági nyugdíj,
ac) baleseti rokkantsági nyugdíj;
b) hozzátartozói nyugellátás:
ba) özvegyi nyugdíj,
bb) árvaellátás,
bc) szülői nyugdíj,
bd) baleseti hozzátartozói nyugellátások.
15. § (1) Baleseti ellátásra, baleseti rokkantsági nyugdíjra, baleseti hozzátartozói nyugellátásra jogosult a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvényben (a továbbiakban: Tny. tv.) és a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvényben (a továbbiakban: Eb. tv.) meghatározottak szerint – a biztosítottakon túl – az, aki egyéni, illetve társas vállalkozóként kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül, vagy saját jogú nyugdíjasként az 5. § (1) bekezdés a), b), g) pontjában, valamint a (2) bekezdésében meghatározott jogviszonyban áll.
(2) Baleseti egészségügyi szolgáltatásra jogosult, aki
a) nevelési-oktatási és felsőoktatási intézmény, iskola, iskolarendszeren kívüli oktatásban gyakorlati képzésben részesülő tanulója, hallgatója, ide nem értve a külföldi állampolgárt,
b) szocioterápiás intézetben gyógykezelt elmebeteg, illetőleg szenvedélybeteg,
c) őrizetbe vett, előzetesen letartóztatott, elzárásra utalt, szabadságvesztés büntetést töltő személy (a továbbiakban: fogvatartott),
d) közcélú munkát végez, különösen, aki életmentés, baleset-, illetőleg katasztrófa-elhárítás vagy véradás során szenved balesetet vagy egészségkárosodást.
e) közérdekű munkát végez.
16. § (1) Egészségügyi szolgáltatásra jogosult – a biztosítottakon túl – az, aki
a) táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, baleseti táppénzben, baleseti járadékban,
b) saját jogán nyugdíjban, hozzátartozói nyugellátásban,
c) öregségi, munkaképtelenségi, özvegyi járadékban, növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi, özvegyi járadékban, átmeneti járadékban, rendszeres szociális járadékban, egészségkárosodási járadékban részesül,
d) nemzeti gondozási díjban (pótlékban), hadigondozotti ellátásban,
e) bányászati keresetkiegészítésben,
f) gyermekgondozási segélyben, gyermekgondozási díjban,
g) Magyarországon nyilvántartásba vett egyháztól, felekezettől nyugdíjban,
h) rendszeres szociális segélyben, időskorúak járadékában, ápolási díjban, gyermeknevelési támogatásban, munkanélküliek jövedelempótló támogatásában
részesül, továbbá
i) középfokú nevelési-oktatási vagy felsőoktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató magyar állampolgár,
j) sorkatonai (polgári) szolgálatot teljesít,
k) az 5. § (1)–(2) bekezdése alapján biztosítottnak minősülő, valamint az a)–j) pontokban említett személyek eltartott hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pont], akinek jövedelme havonta nem haladja meg a tárgyév első napján érvényes minimálbér 30%-át,
l) a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező kiskorú magyar állampolgár,
m) személyes gondoskodást nyújtó bentlakásos szociális intézményben elhelyezett személy (ide nem értve a külföldi állampolgárt), a gyermekvédelmi rendszerben utógondozási ellátásban részesülő 18–24 éves fiatal felnőtt,
n) fogvatartott,
o) a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény rendelkezései szerint egészségügyi szolgáltatásra jogosító igazolvánnyal rendelkezik, hajléktalan és szociális rászorultságát a tartózkodási helye szerint illetékes települési önkormányzat polgármestere megállapította,
p) egészségbiztosítási ellátások megszerzése végett megállapodást kötő személy és eltartott hozzátartozója,
r) a 39. § (2) bekezdése szerinti egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett és eltartott hozzátartozója.
(2) A nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó külföldi állampolgár az egyezményben foglaltak szerint jogosult egészségügyi ellátásra.
17. § A magánnyugdíj keretében a biztosított és a kedvezményezett
a) nyugdíjjáradékra, vagy
b) egyösszegű szolgáltatásra
szerezhet jogosultságot a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvényben meghatározott feltételek szerint.
18. § (1) A társadalombiztosítási ellátások fedezetére
a) a biztosított egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot fizet,
b) a foglalkoztató egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási (együtt: társadalombiztosítási) járulékot fizet, és a táppénzkiadásokhoz hozzájárul.
(2) A magánnyugdíjpénztár tagja nyugdíjjárulék és tagdíj fizetésére kötelezett.
19. § (1) A társadalombiztosítási nyugdíj és az egészségbiztosítás ellátásainak fedezetére a foglalkoztató és a biztosítottnak minősülő egyéni vállalkozó a járulékalapot képező jövedelem után 1998. január 1-jétől 39, 1999. január 1-jétől 38, 2000. január 1-jétől 37 százalékos mértékű társadalombiztosítási járulékot fizet. Ebből a nyugdíjbiztosítási járulék mértéke 1998. január 1-jétől 24, 1999. január 1-jétől 23, 2000. január 1-jétől 22 százalék (amelyből 1 százalék a rokkantsági nyugdíj fedezetére szolgál), az egészségbiztosítási járulék mértéke 15 százalék.
(2) A biztosított által fizetendő nyugdíjjárulék mértéke
a) a kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíj hatálya alá tartozó személy esetében 1998. január 1-jétől 7, 1999. január 1-jétől 8, 2000. január 1-jétől 9 százalék,
b) a magánnyugdíjpénztár tagja esetében 1 százalék.
(3) A biztosított által fizetendő egészségbiztosítási járulék mértéke 3 százalék.
(4) Az (1)–(3) bekezdés rendelkezéseitől eltérően
a) a társas vállalkozás a kiegészítő tevékenységű társas vállalkozó után,
b) a kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülő egyéni vállalkozó
a baleseti társadalombiztosítási ellátások fedezetére 10 százalékos baleseti járulék fizetésére kötelezett.
(5) A foglalkoztató az 5. § (1)–(2) bekezdésében említett biztosított betegsége miatti keresőképtelensége, valamint a kórházi (klinikai) ápolása időtartamára folyósított táppénz egyharmadát hozzájárulás címén fizeti meg.
20. § A foglalkoztató – ide nem értve a 4. § a) pont 4–5. alpontban meghatározott foglalkoztatót – az általa foglalkoztatott biztosított [5. § (1) bekezdés a)–c), f)–g) pontjai, továbbá a (2) bekezdés] részére a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján kifizetett, elszámolt, járulékalapot képező jövedelem után havonta a 19. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű társadalombiztosítási járulékot fizet.
21. § Nem képezi a társadalombiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék és az egészségbiztosítási járulék alapját:
a) a foglalkoztató által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás, valamint a szociális ellátásnak nem a foglalkoztatót terhelő összege,
b) a foglalkoztató által az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba a tag javára havonta fizetett tagdíj összegének az a része, amely nem haladja meg havonta a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér 115 százalékát,
c) a felsőoktatási törvényben felsorolt felsőoktatási intézményben hitelesített iskolai rendszerű első alapképzésben részt vevő nappali tagozatos hallgatónál a képesítési követelményekben meghatározott képzési idő alatt végzett munkájáért az említett intézménytől kapott díj – de legfeljebb a nappali tagozatos hallgatói pénzbeli juttatási normatíva adott évi központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott összegének kétszerese –, feltéve, hogy a munkavégzés az erről szóló kormányrendelet szerinti munkalehetőség keretében történik, és feltéve, hogy a díjazás alapjául szolgáló munkavégzés abban az intézményben történik, amellyel a hallgató hallgatói jogviszonyban áll.
22. § A 4. § a) pont 4–5. alpontjában megjelölt foglalkoztatót a munkanélküli ellátás, a gyermeknevelési támogatás és az ápolási díj összege után terheli a 19. § (1) bekezdésben meghatározott mértékű társadalombiztosítási járulék megfizetésének kötelezettsége.
23. § A 5. § (1) bekezdésének a) pontjában említett szervek a hivatásos állományú tagjaik részére a társadalombiztosítási ellátás helyett kifizetett pénzbeli juttatásokat a társadalombiztosítási ellátásoknak megfelelő mértékben elszámolhatják a járulék terhére, a járulékfizetést, illetőleg elszámolást, valamint a nyilvántartást és adatszolgáltatást az igazgatási szervvel kötött megállapodás szerint teljesítik.
24. § (1) A foglalkoztatott a 19. § (2) bekezdés a) vagy b) pontjában meghatározott nyugdíjjárulékot és a 19. § (3) bekezdésében meghatározott egészségbiztosítási járulékot fizet. A nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék alapja a társadalombiztosítási járulék alapját képező jövedelem. A foglalkoztatott az Szja tv. 69. §-a szerinti természetbeni juttatás értéke után nyugdíjjárulékot és egészségbiztosítási járulékot nem fizet.
(2) A foglalkoztatott a nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot a járulékalapul szolgáló jövedelme, legfeljebb azonban a tárgyévre tervezett egy naptári napra jutó bruttó átlagkereset kétszeresének naptári évre számított összege után fizeti meg (a továbbiakban: járulékfizetési felső határ). A járulékfizetési felső határ naptári napi összegét évente a Magyar Köztársaság költségvetéséről szóló törvény állapítja meg.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott járulékfizetési felső határt évente január 1-jétől, év közben kezdődő jogviszony esetében a biztosítással járó jogviszony kezdete napjától az adott év december 31. napjáig kell számítani. Az évi összeghatár számításánál figyelmen kívül kell hagyni azokat az időtartamokat, amelyre a foglalkoztatott személynek járulékalapul szolgáló jövedelme nem volt, így különösen, ha táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási segélyben, baleseti táppénzben részesült, katonai (polgári) szolgálatot teljesített, a fizetés, díjazás nélküli időszakot. A megállapított járulékfizetési felső határt időközben csökkenteni kell az említett időszakok naptári napjainak száma és a napi járulékfizetési felső határ szorzatával. E rendelkezést kell alkalmazni abban az esetben is, ha a biztosítással járó jogviszony év közben kezdődött vagy szűnt meg.
(4) Amennyiben a (3) bekezdés alkalmazása során a biztosítottól a foglalkoztató több nyugdíj-, illetőleg egészségbiztosítási járulékot vont le, a túlfizetésként jelentkező nyugdíj-, illetőleg egészségbiztosítási járulékot 15 napon belül a foglalkoztató visszafizeti.
25. § A saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott személy nyugdíjjárulékot és egészségbiztosítási járulékot nem fizet.
26. § (1) A gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesülő személy a támogatás, a díj összege után nyugdíjjárulékot fizet.
(2) A keresetpótló juttatásban vagy munkanélküli járadékban, nyugdíj előtti munkanélküli segélyben részesülő személy a keresetpótló juttatás, a munkanélküli járadék, illetve a segély összege után fizet nyugdíjjárulékot.
(3) Az egyházi személyként és szerzetesrendi tagként szerzett szolgálati idő nyugdíjköltségeinek fedezetére a központi költségvetés a nyugdíjbiztosítási járulékot az érintett személyek havi átlagos létszáma alapján a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér 31 százalékának megfelelő összegben fizeti meg a tárgyhónapot követő hó 10. napjáig. A fizetés rendjére, illetőleg az elszámolás módjára az igazgatási szervvel a Pénzügyminisztérium megállapodást köt.
(4) A gyermekgondozási segélyen lévők esetében a foglalkoztató [4. § a) pont, 5. alpont] által fizetendő nyugdíjbiztosítási járulékot a központi költségvetés fizeti. A megfizetés rendjére, az elszámolás módjára az igazgatási szervvel a Pénzügyminisztérium megállapodást köt.
27. § (1) A társas vállalkozás a biztosított társas vállalkozó után a 19. § (1) bekezdésében meghatározott társadalombiztosítási járulékot fizet. A társadalombiztosítási járulék alapja: a társas vállalkozó részére a személyes közreműködésre tekintettel kifizetett (elszámolt) járulékalapot képező jövedelem, de legalább havi átlagos szinten a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér. Ha a járulékfizetési kötelezettség egy teljes naptári hónapon át nem áll fenn, egy naptári napra a minimálbér harmincad részét kell figyelembe venni.
(2) A biztosított társas vállalkozó a 19. § (2) bekezdés a) vagy b) pontja szerinti nyugdíjjárulékot és a 19. § (3) bekezdése szerinti egészségbiztosítási járulékot fizet. A nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék alapja megegyezik az (1) bekezdésben meghatározott társadalombiztosítási járulék alapjával – ide nem értve az Szja tv. 69. §-a szerinti természetbeni juttatást – azzal, hogy azt legfeljebb a járulékfizetési felső határ [24. § (2) és (4) bek.] napi összegének naptári évre számított összege után kell megfizetni.
(3) Abban az esetben, ha a biztosítási kötelezettség a naptári év teljes tartama alatt nem áll fenn, a járulékfizetési felső határt a biztosítási kötelezettség időtartamával arányosan kell meghatározni.
28. § (1) A 27. §-ban meghatározott járulékalap alsó és a 24. §-ban meghatározott felső határát azzal az időszakkal arányosan (a minimálbér harmincad részével, illetve a járulékfizetési felső határ napi összegével) csökkenteni kell, amely alatt a társas vállalkozó
a) táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási segélyben, baleseti táppénzben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül – kivéve, ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj folyósításának időtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja –,
b) katonai (polgári) szolgálatot teljesít,
c) fogvatartott,
d) ügyvédként, szabadalmi ügyvivőként a kamarai tagság szünetel, továbbá,
e) ha a társas vállalkozó külföldön munkát vállalóként vagy külföldi ösztöndíjasként megállapodás alapján nyugdíjbiztosítási járulékot fizet.
(2) A társadalombiztosítási járulékot, a nyugdíjjárulékot és egészségbiztosítási járulékot a biztosítás megszűnését követően kiosztott jövedelem után is meg kell fizetni.
(3) Ha a társas vállalkozó egyidejűleg legalább heti 36 órás munkaidővel járó munkaviszonyban is áll, illetőleg közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytat tanulmányokat, a 27. § (1)–(2) bekezdések rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a járulékfizetés alapjául a ténylegesen elért, járulékalapot képező jövedelmet kell figyelembe venni.
29. § (1) A biztosított egyéni vállalkozó a személyes munkavégzés címén e tevékenysége keretében költségként elszámolt összeg (a továbbiakban: vállalkozói kivét), átalányadózó esetén az átalányadó alapját képező jövedelem, de legalább a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbérnek megfelelő összeg után a 19. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű társadalombiztosítási járulékot fizet.
(2) A tételes átalányadózó esetében a társadalombiztosítási járulék alapja az (1) bekezdésben meghatározott minimálbér.
(3) Az egyéni vállalkozó az (1)–(2) bekezdésben meghatározott társadalombiztosítási járulék alapja, legfeljebb azonban a járulékfizetési felső határ havi összegének figyelembevételével a 19. § (2) bekezdés a) vagy b) pontjában meghatározott nyugdíjjárulékot és a 19. § (3) bekezdésében meghatározott egészségbiztosítási járulékot fizet.
(4) Az egyéni vállalkozó a minimálbér alapulvételével nem köteles társadalombiztosítási járulékot, nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot fizetni arra az időtartamra, amelynek tartama alatt
a) táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, baleseti táppénzben, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül – kivéve, ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj folyósításának időtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja –,
b) katonai vagy polgári szolgálatot teljesít,
c) fogvatartott,
d) külföldön munkát vállalóként vagy külföldi ösztöndíjasként megállapodás alapján fizet nyugdíjbiztosítási járulékot,
e) az ügyvéd, a szabadalmi ügyvivő, ha kamarai tagságát szünetelteti,
f) a (6) bekezdésben említett egyéni vállalkozó keresőképtelen.
(5) Amennyiben a (4) bekezdésben meghatározott körülmények a naptári hónap teljes tartamán át nem állnak fenn, egy-egy naptári napra a havi járulék, illetőleg nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék fizetésénél a minimálbér harmincad részét kell megfizetni. A (4) bekezdésben meghatározott időtartamok naptári napjainak számával a járulékfizetési alsó határt, illetőleg a járulékfizetési alsó és felső határt csökkenteni kell. Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha az egyéni vállalkozó biztosítási jogviszonya hónap közben kezdődött, vagy szűnt meg.
(6) Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó egyidejűleg legalább heti 36 órás munkaidővel járó munkaviszonyban is áll, illetőleg közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytat, az (1)–(2) bekezdés rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a társadalombiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék fizetés alapja a ténylegesen elért járulékalapot képező jövedelem.
30. § (1) Az egyéni vállalkozó havonta a tárgyhót követő hónap 10. napjáig köteles a 29. §-ban meghatározott jövedelme, illetőleg a minimálbér alapján társadalombiztosítási járulékot, nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot bevallani, és befizetni úgy, hogy ezeknek alapja éves szinten legalább elérje a minimálbér összegét, kivéve a 29. § (6) bekezdésben említett egyéni vállalkozót. Ennek megfelelően a tárgyhavi befizetési kötelezettség összegébe be lehet számítani az előző hónap(ok)ban befizetett összeget.
(2) Az egyéni vállalkozó a biztosítási kötelezettség kezdete napjától, annak megszűnése napjáig kötelezett járulék fizetésére.
31. § (1) Ha a biztosított egyidejűleg több biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban áll, mindegyik jogviszonyában köteles a járulékalapul szolgáló jövedelme után a nyugdíjjárulékot, illetőleg az egészségbiztosítási járulékot megfizetni, legfeljebb azonban együttesen a járulékfizetési felső határ napi összegének naptári évre számított összege után. Amennyiben egyik biztosítással járó jogviszony sem áll fenn a naptári év teljes tartamán át, a napi járulékfizetési felső határt csak a biztosítással járó jogviszonyok tényleges fennállásának tartamára kell számítani.
(2) A biztosított a naptári év folyamán mindaddig köteles a nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot megfizetni, amíg az egyes foglalkoztatók előtt nem igazolja, hogy a naptári éven belül együttesen már megfizette a járulékfizetési felső határ napi összegének a naptári évre (a biztosítási kötelezettség fennállásával arányos részére) számított összege után a nyugdíj-, illetőleg egészségbiztosítási járulékot.
(3) Abban az esetben, ha a nyugdíj-, illetőleg egészségbiztosítási járulék túlfizetés keletkezik, a (2) bekezdésben említett foglalkoztató, a túlfizetésként jelentkező járulékot köteles visszafizetni az igazolások benyújtását követő 15 napon belül.
(4) Amennyiben a társas vállalkozóként biztosított több gazdasági társaság személyesen közreműködő tagja, a 27. § (1) bekezdésében előírt legkisebb összegű járulékot – évente egy alkalommal történő választása szerint – egyszer kell figyelembe venni.
(5) Annak az egyéni vállalkozónak, aki egyben társas vállalkozóként is biztosított, egyéni vállalkozói járulékfizetési kötelezettsége a 29. § (1) bekezdése szerint áll fenn. Ez esetben a társas vállalkozásnál fennálló járulékfizetési kötelezettség alapja a ténylegesen elért, járulékalapot képező jövedelem.
32. § Amennyiben a biztosított foglalkoztatása egyik jogviszonyában eléri a heti 36 órát, a további jogviszonyából származó járulékalapot képező jövedelme után – a 24., 27., 29. és a 31. §-okban foglaltaktól eltérően – nem kell egészségbiztosítási járulékot fizetni.
33. § (1) A magánnyugdíjpénztár tagja a nyugdíjjárulék-alapot képező jövedelme után 1998. január 1-jétől 6, 1999. január 1-jétől 7, 2000. január 1-jétől 8 százalékos tagdíjat fizet.
(2) A tagdíjfizetési kötelezettségre a 24. § (2)–(4) bekezdésében, valamint a 31. §-ban foglalt rendelkezéseket alkalmazni kell azzal az eltéréssel, hogy a túlfizetésként jelentkező tagdíjat a magánnyugdíjpénztár fizeti vissza.
34. § (1) A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező, az 5. § (1)–(2) bekezdésben említett biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban nem álló nagykorú személy nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzése céljából – magánnyugdíjpénztár tagja esetében a tagdíj mértékével csökkentett – 31 százalékos mértékű nyugdíjbiztosítási járulék fizetésének vállalása mellett megállapodást köthet.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott személy az egészségbiztosítási ellátások megszerzése végett 18 százalékos mértékű egészségbiztosítási járulék fizetésének vállalása mellett megállapodást köthet.
(3) A járulékfizetés alapja a megállapodást kötő személy által megjelölt jövedelem, legfeljebb a járulékfizetési felső határ naptári hónapra számított összege, de legalább a megállapodás megkötését megelőző hónap első napján érvényes minimálbér. Amennyiben a megállapodást a minimálbér összegének figyelembevételével kötik meg, annak változása esetén a megállapodásban meghatározott összeg a változást követő hónap első napjától módosul.
(4) A nyugellátás megállapításáig szolgálati idő szerzése végett megállapodás megkötésével és a megállapodás megkötése napján érvényes minimálbér alapulvételével számított – magánnyugdíjpénztár tagja esetén a tagdíj mértékével csökkentett – 31 százalékos nyugdíjbiztosítási járulék megfizetésével szolgálati időt szerez az, aki
a) a Tny. tv.-ben meghatározott felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán eltöltött idejét, ideértve a doktorandusz képzést is,
b) a társadalombiztosítási öregségi nyugellátáshoz előírt szolgálati idő elérése érdekében legfeljebb öt naptári évvel a hiányzó idejét
kívánja szolgálati időként elismertetni.
(5) Szolgálati idő szerzése végett a gyermekgondozási segély idejével megegyező otthoni gondozás idejére, a nyugdíj megállapításánál szolgálati időként történő beszámítás céljáról – a gyermekgondozási segély mindenkori érvényes összege alapján – a 19. § (2) bekezdés rendelkezése szerint nyugdíjjárulék megfizetésével megállapodás köthető. A gyermekgondozás céljából történő megállapodás esetén a 26. § (4) bekezdésében foglaltakat is alkalmazni kell.
(6) A (4) bekezdésben szabályozott esetekben a fizetendő nyugdíjbiztosítási járulék alapja a szolgálati időként elismerhető időszak naptári napjainak és a megállapodás megkötése napján érvényes minimálbér harmincad részének szorzata. A szolgálati idő beszámítása iránti kérelem teljesítéséről, elutasításáról határozatot kell hozni.
(7) A 11. §-ban meghatározott külföldi állampolgár megállapodást köthet a saját, valamint a vele együtt a Magyar Köztársaság területén tartózkodó házastársa és gyermeke egészségügyi szolgáltatásának biztosítására.
(8) A (7) bekezdésben említett megállapodás alapján fizetendő havi járulék összege:
a) a külföldi állampolgár esetén a (3) bekezdés szerinti minimálbér összegének 75 százaléka,
b) házastársa, gyermeke esetén a (3) bekezdés szerinti minimálbér összegének 30 százaléka.
(9) A Magyar Köztársaság területén oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató külföldi állampolgár egészségügyi szolgáltatására a (3) bekezdésben meghatározott minimálbér 30 százalékának megfelelő havi összegű egészségbiztosítási járulék megfizetésének vállalása esetén köthet megállapodást.
(10) A devizajogszabályok szerint külföldinek minősülő magyar állampolgár egészségügyi szolgáltatásra egészségbiztosítási járulék megfizetésének vállalása esetén köthet megállapodást. A fizetendő havi egészségbiztosítási járulék a (3) bekezdésben meghatározott minimálbér 75 százaléka.
(11) A (4) és a (7), valamint a (9)–(10) bekezdés szerinti megállapodást az állampolgár javára a fizetési kötelezettség átvállalása esetén más személy, illetve szerv is megkötheti.
35. § (1) A megállapodásnak tartalmaznia kell a fizetendő járulék alapját vagy összegét, a nyilvántartásra, adatszolgáltatásra vonatkozó szabályokat.
(2) Az egészségügyi szolgáltatásra megállapodás csak a megállapodás megkötését követő hónap első napjától kezdődő hatállyal, az első hónapra esedékes járulék egyidejű befizetése mellett köthető. Ezt követően a járulékot havonta előre, a tárgyhónapot közvetlenül megelőző hónap 10. napjáig kell megfizetni. Nem egészségügyi szolgáltatásra kötött megállapodás esetében a járulék a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig fizethető meg. A befizetés elmulasztása a megállapodás megszűnését vonja maga után. Az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság a megállapodás megszűnésének napjáig áll fenn.
(3) A megállapodás alapján megszerzett jogosultságra – ha e törvény másként nem rendelkezik – a Tny. tv., illetve az EB. tv. rendelkezéseit kell alkalmazni. Az egészségügyi szolgáltatás – sürgősségi ellátás kivételével – akkor jár, ha az igénybevétel kezdő napját közvetlenül megelőzően legalább már hat havi járulékfizetés történt. Az eltartott hozzátartozóra a jogosultság nem terjed ki, ide nem értve a 34. § (2) bekezdése szerinti megállapodást kötő személyt.
(4) A (3) bekezdés rendelkezéseitől eltérően – a megállapodást kötő igénye esetén – az egészségügyi szolgáltatás a megállapodás megkötését követő hónap első napjától jár, ha a megállapodás megkötésével egyidejűleg a hat hónapra esedékes járulék befizetése megtörtént.
(5) Megállapodás alapján egészségügyi szolgáltatásra jogosult külföldi részére az igazolást a vele megállapodást kötő igazgatási szerv adja ki. A külföldi állampolgár a járulék befizetését havonta, a befizetés teljesítésének helyén, az igazolás lebélyegzésével igazoltatja.
36. § (1) A társas vállalkozás a kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülő társas vállalkozó után a 19. § (4) bekezdésében meghatározott baleseti járulékot fizet. A járulék alapja a társas vállalkozónak a személyes közreműködés alapján kifizetett (elszámolt) járulékalapot képező jövedelem.
(2) A kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó után fizetendő baleseti járulékra a 28. § (2) bekezdésben foglaltakat alkalmazni kell.
37. § (1) A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó a 19. § (4) bekezdésében meghatározott baleseti járulékot fizet. A járulék alapja az e tevékenységből származó vállalkozói kivét, átalányadózó esetén az átalányadó alapját képező jövedelem.
(2) A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó a 10. § (1) bekezdésében meghatározott időtartam alatt köteles baleseti járulék fizetésére.
38. § A 15. § (2) bekezdésében felsorolt személyek után nem kell baleseti járulékot fizetni.
39. § (1) A 16. § (1) bekezdés a)–o) pontjában meghatározott személyek egészségügyi szolgáltatásának költsége az Egészségbiztosítási Alapot terheli.
(2) Az a személy, aki a személyi igazolvánnyal rendelkezik, vagy azzal jogszabály alapján rendelkeznie kellene, és aki e törvény szerint biztosítottnak vagy ilyen biztosított eltartott hozzátartozójának nem minősül és egészségügyi szolgáltatásra a 16. § a)–p) pontja szerint sem jogosult, havonta a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér 11,5 százalékának megfelelő összegű egészségbiztosítási járulékot fizet. Ha a járulékfizetési kötelezettség a naptári hónap teljes tartama alatt nem áll fenn, egy naptári napra a minimálbér 30-ad részét kell figyelembe venni. A járulék megfizetése alapján egészségügyi szolgáltatásra az eltartott hozzátartozója is jogosulttá válik.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott személyek az őket terhelő járulékfizetési kötelezettség keletkezését és megszűnését az igazgatási szervnél bejelentik.
40. § (1) Az egészségbiztosítási, a nyugdíjbiztosítási és a magánnyugdíjrendszer működése érdekében olyan egységes nyilvántartás működik, amely biztosítja a befizetések nyilvántartását, beszedését és az ellátások megállapításához szükséges adatokat.
(2) A nyilvántartás adatai közhitelesek. Ezekkel szemben ellenbizonyításnak – külön jogszabály szerint – van helye, azonban – törvény eltérő rendelkezésének hiányában – kizárólag a foglalkoztatónál vagy a biztosítottnál keletkezett eredeti iratok, okmányok vagy azok hiteles másolata bírhat bizonyító erővel.
41. § (1) A nyilvántartás tartalmazza a foglalkoztatók és a biztosítottak által az e törvényben előírt kötelezettségeik teljesítésével szolgáltatott azon adatokat, amelyből megállapítható a foglalkoztatót és más személyeket terhelő bevallási és befizetési kötelezettség teljesítése, a biztosított javára megfizetett, illetve tőle levont járulék alapja, összege és a biztosítási jogviszony időtartama, valamint a biztosítottat ebből eredően megillető ellátásokra való jogosultság. Ezen belül:
a) a nyilvántartás: olyan, a foglalkoztatók és a biztosítottak adatainak nyilvántartására alkalmas folyószámlarendszert alkalmaz, amely a foglalkoztatók folyószámlaszámán és a biztosítottak társadalombiztosítási azonosító jelén (a továbbiakban: TAJ-szám) alapul;
b) a nyilvántartásnak tartalmaznia kell a befizetésekre (járulékokra, hozzájárulásokra, tagdíjra) vonatkozó és a bevallások egyeztetését, ellenőrzését és behajtását szolgáló adatokat.
(2) A nyilvántartás adatokat szolgáltat – törvényben meghatározott feladataik teljesítéséhez – a magánnyugdíjpénztáraknak, a pénztárak központi nyilvántartását végző szervezetnek, a nyugdíjbiztosítási és az egészségbiztosítási önkormányzatnak (a továbbiakban: a biztosítási önkormányzatoknak) és azok igazgatási szervei részére. A biztosítási önkormányzatok, azok igazgatási szervei, valamint a magánnyugdíjpénztárak az adatok kezelésével más szervezetet is megbízhatnak, amennyiben az adatvédelem azonos szintjéről a megbízottnál megfelelően gondoskodnak.
(3) A nyilvántartás a járulékbevételek alakulásáról, a járulékfizetésre kötelezettekről, az ellenőrzések megállapításairól és a tapasztalatok összegzéséről, az adatok feldolgozásáról az állami és önkormányzati szervek részére egyedi azonosításra nem alkalmas információt szolgáltat.
42. § (1) Az igazgatási szervek a nyilvántartási rendszerben az alábbi személyes adatokat tarthatják nyilván és kezelhetik:
a) személyi adatok (név, leánykori név, anyja neve, születési hely, születés éve, hónapja és napja, TAJ-szám),
b) családi állapot, állampolgárság,
c) lakóhely (tartózkodási hely),
d) foglalkozás, munkahely, munkakör, tevékenység,
e) a rokkantság fokára, az egészségi állapotra, továbbá az élettársra, az eltartott hozzátartozói minőségre és TAJ-számára vonatkozó olyan adatok, amelyek a társadalombiztosítási ellátás megállapításához szükségesek,
f) jövedelemre vonatkozó adatok.
(2) Az igazgatási szerv a foglalkoztatók és bevallásra kötelezett személyek által benyújtott bizonylatok – ideértve a mágneses adathordozón rögzített adatokat is – alapján olyan nyilvántartást köteles vezetni, amelyből a járulékok alapja és összege, a mulasztási bírság, a késedelmi pótlék összege és befizetésük megállapítható, ellenőrizhető.
(3) Az igazgatási szerv, valamint a társadalombiztosítási feladatokat ellátó foglalkoztatók és egyéb szervek nem társadalombiztosítási szerv és természetes személy részére adatot csak törvény, illetve törvény felhatalmazása alapján – a felhasználás céljának és jogalapjának egyidejű megjelölése mellett – jogszabályban meghatározott módon szolgáltathatnak.
(4) A bíróságok, az ügyészségek, a bűnüldözés és a büntetés-végrehajtás szervei, valamint a nemzetbiztonsági szolgálatok feladataik ellátása érdekében – a rájuk vonatkozó törvényekben meghatározott célok és feltételek teljesülése esetén – e törvény felhatalmazása alapján – a TAJ-szám kivételével – a nyilvántartásba felvett adatok teljes körének igénylésére jogosultak. A rendőrség és a büntetés-végrehajtás szervei a fogvatartottak tekintetében jogosultak a TAJ-szám igénylésére is.
43. § (1) A 42. § (1) bekezdés alapján nyilvántartásba vett adatokból
a) az állami adóhatóság az adókötelezettség ellenőrzése érdekében az a), c), d) és f) pontjai,
b) a munkaügyi és szociális igazgatás szervei az ellátás megállapítása, folyósítása, munkaügyi ellenőrzés céljából a TAJ-szám alkalmazásával az a)–d) és f) pontjai,
c) az egészségügyi ellátást nyújtó szervek (személyek) az egészségügyi szolgáltatói feladataik ellátása érdekében a TAJ-szám alkalmazásával az a)–e) pontjai
szerinti adatok igénylésére jogosultak.
(2) A 42. § (1) bekezdése szerinti adatok statisztikai célra felhasználhatók és statisztikai célú felhasználásra – személyazonosításra alkalmatlan módon – átadhatók.
(3) Az e törvényben nem szabályozott esetben adatok továbbításának csak akkor van helye, ha ahhoz az érintett írásban hozzájárult.
(4) A társadalombiztosítási nyilvántartásba az érintett betekinthet, a róla nyilvántartott adatairól felvilágosítást kérhet.
(5) Az igazgatási szervek, továbbá a társadalombiztosítási feladatokat ellátó foglalkoztató, illetőleg egyéb szerv vezetője a polgárok személyes adatai védelméért való felelősségének körében köteles olyan technikai és szervezési intézkedéseket tenni, ellenőrzési rendszert kialakítani és adatvédelmi szabályzatot kiadni, amely biztosítja az adatvédelmi követelmények teljesülését.
44. § (1) A foglalkoztató – az egyéni vállalkozó és az egyéb szerv is – köteles a társadalombiztosítás céljait szolgáló, jogszabályban meghatározott nyilvántartás vezetésére és ezekről adatszolgáltatás teljesítésére.
(2) Az igazgatási szervek felhívására, megkeresésére az adatszolgáltatást 15 napon belül kell teljesíteni.
(3) Az igazgatási szervek nem kérhetik olyan adat ismételt közlését, amely a kötelezett bejelentésében, bevallásában már szerepelt. A járulék és hozzájárulás fizetésére kötelezett jövedelemadatai, ha azt az illetékes adóhatóságtól kérik, nem esik az előző korlátozás hatálya alá.
45. § (1) A 4. § n) pontjában meghatározott személy a foglalkoztatójához az általa választott magánnyugdíjpénztár megnevezését, címét, bankszámlájának számát, biztosítottá válásától számított 15 napon belül bejelenti.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltak a 4. § o) pontjában meghatározott önkéntesen csatlakozó személyre is irányadók.
(3) Az egyéni vállalkozó az általa választott magánnyugdíjpénztár megnevezését és címét az (1) bekezdésben meghatározott időpontig az igazgatási szervhez jelenti be.
(4) A magánnyugdíjpénztárhoz való csatlakozás visszavonása esetén a biztosított egyéni folyószámláján nyilvántartott összeget a magánnyugdíjpénztár – a visszavonási kérelem kézhezvételétől számított 8 napon belül köteles – a biztosított személyi adataira és TAJ-számára hivatkozással – a Nyugdíjbiztosítás Alap javára átutalni, és az átutalásról bevallást benyújtani. A bevallás tartalmazza, hogy havi bontásban milyen összeg került jóváírásra a biztosított egyéni számláján.
46. § (1) A foglalkoztatók és az egyéni vállalkozók az általuk foglalkoztatott biztosítottnak minősülő személyekről egyéni nyilvántartást vezetnek.
(2) A 34. § (1) és (4) bekezdése alapján megállapodást kötő személyről és a biztosítottnak minősülő egyéni vállalkozóról az igazgatási szerv vezeti a nyilvántartást.
(3) Nem kell nyilvántartást vezetni a 4. § f) pontban meghatározott saját jogán nyugdíjas, nyugdíjjárulék fizetésére nem kötelezett személyekről.
(4) A biztosítottat a biztosítással járó jogviszony kezdetétől számított 3 munkanapon belül kell nyilvántartásba venni.
(5) A nyilvántartás tartalmazza a biztosított társadalombiztosítási azonosító jelét, a foglalkoztató folyószámlaszámát, a biztosított nevét, személyi adatait, a biztosítás kezdetétől annak megszűnéséig a nyugdíjra jogosító szolgálati idő tartamát, havi bontásban a járulékalapul szolgáló jövedelmeit és az abból levont járulék(ok) összegét, továbbá az egészségügyi hozzájárulást.
47. § (1) A nyilvántartást a foglalkoztató minden év végén lezárja, archiválja és arról a tárgyévet követő hó február 20. napjáig az igazgatási szervhez adatszolgáltatást teljesít.
(2) A nyilvántartás adatairól a foglalkoztató megszűnésekor 30 napon belül, illetőleg – ha a biztosított vagy halála esetén hozzátartozója nyugdíjigényt terjesztett elő – soron kívül kell teljesíteni az (1) bekezdésben előírt adatszolgáltatást.
(3) A foglalkoztató a tárgyévet követő év január 31. napjáig köteles a nyilvántartás adataival egyező igazolást kiadni a biztosított részére a tárgyévben levont járulékok (tagdíj) összegéről és az azok alapjául szolgáló jövedelmekről a jövedelemigazoláshoz csatoltan. A biztosítással járó jogviszony év közben történő megszűnése esetén az igazolást soron kívül kell kiadni. A foglalkoztató a levont tagdíjról negyedévenként ad elszámolást a biztosítottnak, amelyen nyilatkozik arról is, hogy a levont tagdíjat a biztosított által megjelölt pénztárnak megfizette.
48. § (1) Az igazgatási szerv a foglalkoztatók rendelkezésére bocsátja a nyilvántartás vezetéséhez szükséges számítógépes programot és informatikai utasítást. Azon foglalkoztatók részére pedig, akik nem számítógépen vezetik a nyilvántartást, az igazgatási szerv kormányrendeletben meghatározott módon a szükséges nyomtatványokat közzéteszi.
(2) A foglalkoztató a nyilvántartást az adatszolgáltatási nyomtatványon is teljesítheti, amit az igazgatási szerv köteles elfogadni.
49. § (1) A foglalkoztató, az egyéni vállalkozó, valamint az a személy, aki a 39. § (2) bekezdése alapján járulékfizetésre kötelezett (a továbbiakban együtt: fizetésre kötelezett), a foglalkoztatói minőség keletkezésétől, illetőleg a biztosítási kötelezettség keletkezésének napjától számított 3 munkanapon belül az igazgatási szervnél nyilvántartásba vétel céljából bejelenti az e törvényben meghatározott adatokat.
(2) A fizetésre kötelezett az erre a célra rendszeresített nyomtatvány kitöltésével és benyújtásával bejelenti:
a) nevét (elnevezését), rövidített cégnevét;
b) címét, székhelyét, telephelyét vagy telephelyeit, üzletét vagy üzleteit;
c) alakulásának időpontját, alapító okiratának, vállalkozói igazolványának, vagy a külön jogszabályban a tevékenység gyakorlásához szükséges engedély, okirat keltét és számát, kiállítóját, tevékenysége megkezdésének időpontját, képviselőjének, ügyvezetőjének (ügyvezetőinek), az igazgatónak a nevét, lakcímét;
d) az egyéni vállalkozó, ha legalább heti 36 órás munkaviszonyt létesített, vagy ilyen jogviszonya megszűnt, a létesítéstől, illetőleg megszűnéstől számított tizenöt napon belül;
e) az egyéni vállalkozó, ha a 4. § f) pont szerinti ellátást állapítottak meg részére, illetőleg annak folyósítását megszüntették, a megállapítás, megszüntetés időpontját követő tizenöt napon belül;
f) valamennyi pénzforgalmi bankszámlájának, elszámolási számlájának (a továbbiakban együtt: bankszámla) vezető bankját és számát, statisztikai számjelét;
g) jogelődjét, alapítóját, a jogi személy felelősségével működő foglalkoztató a felelősségvállalót, ezek adószámát, folyószámlaszámát;
h) a cégnyilvántartásba történő bejegyzést elrendelő végzés számát és időpontját.
(3) A (2) bekezdés f) és h) pont alatti adatokat a bankszámlanyitást, illetőleg a cégbejegyzést követő 3 munkanapon belül kell bejelenteni.
(4) Az igazgatási szerv a fizetésre kötelezett részére folyószámlaszámot állapít meg, amit ezt követően valamennyi társadalombiztosítási kötelezettséggel kapcsolatos nyomtatványon (iraton) fel kell tüntetni.
(5) A fizetésre kötelezett a társadalombiztosítási kötelezettségét érintő változást – annak bekövetkezésétől számított 3 napon belül – be kell jelentenie.
(6) Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) szerint a kincstári körbe tartozó munkáltatónak, illetőleg a helyi önkormányzatok nettó finanszírozása hatálya alá tartozó illetmény-számfejtési feladatokat ellátó kifizető szervezetnek a foglalkoztatóra előírt kötelezettségeket az Áht.-ban és annak végrehajtására kiadott rendeletekben meghatározott módon kell teljesíteni azzal, hogy a munkáltatóra (kifizetőre) az (1) bekezdésben írt rendelkezéseket is alkalmazni kell.
50. § (1) A foglalkoztató a biztosítottaknak juttatott, a járulék, a hozzájárulás alapját képező tárgyhavi kifizetések után köteles a járulékok és a hozzájárulás alapját és összegét megállapítani, a járulékot levonni, és arról – törvényben meghatározott tartalommal, és a (2) bekezdésben meghatározott időszakonként – bevallást benyújtani, és a megállapított járulék (hozzájárulás) összegét a tárgyhót követő hó 10. napjáig az igazgatási szervnek megfizetni, és arról a kifizetéssel egyidejűleg a biztosítottat, illetve a kifizetés jogosultját tájékoztatni kell.
(2) A foglalkoztató havonta, a tárgyhót követő hó 10-éig összesítő bevallást teljesít az illetékes igazgatási szervhez, csatolva a tárgyhavi bevallás szerinti összeg befizetésének igazolását. Az igazolás módját külön jogszabály írja elő. A bevallásnak a következőket kell tartalmaznia:
a) a nyugdíjjárulék, az egészségbiztosítási járulék,
b) a társadalombiztosítási járulék, táppénz hozzájárulás,
c) a baleseti járulék,
d) a megállapodás alapján fizetendő járulék
alapja, összege;
e) a társadalombiztosítási kifizetőhelyet fenntartó és társadalombiztosítási ellátást folyósító foglalkoztató az általa a tárgyhónapban kifizetett társadalombiztosítási, valamint a társadalombiztosítási szervek hatáskörébe utalt egyéb ellátás összege;
f) a tárgyhónapban külön jogszabály alapján az ellátás után a kifizetőhely fenntartóját megillető költségtérítés összege;
g) a jogi személy felelősségvállalásával működő gazdasági munkaközösség által a gazdálkodó szervezethez befizetett járulékok alapja és összege.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott összesítő bevallás mellett a foglalkoztató köteles mellékletben bejelenteni a következőket:
a) az egyes biztosítottól levont járulékok alapját, azok összegeit, valamint a biztosított nevét, TAJ-számát, továbbá a biztosított pénztártagsága esetén ennek tényét,
b) a társadalombiztosítási kifizetőhelyet fenntartó és társadalombiztosítási ellátást folyósító foglalkoztató által a tárgyhónapban az egyes biztosítottaknak kifizetett társadalombiztosítási (a társadalombiztosítási szervek hatáskörébe utalt egyéb) ellátás összegét, a biztosított TAJ-számát.
(4) Az egyéni vállalkozó a járulékalapot képező tárgyhavi jövedelméről a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig nyújtja be a (2) bekezdésben előírt bevallását.
(5) Az összesítő bevallást az igazgatási szervek által rendszeresített és a kötelezett rendelkezésére bocsátott számítógépes program alapján kell vezetni, illetőleg megküldeni. A számítógépes program tartalmazza az egyéni nyilvántartás adatait is. Az igazgatási szerv a foglalkoztató, illetőleg egyéni vállalkozó részére engedélyezheti az összesítő bevallás papíralapú adathordozón történő rögzítését, illetőleg benyújtását.
51. § (1) A foglalkoztató a 50. § (2) bekezdésében meghatározott határidőig, a biztosítottak által választott magánnyugdíjpénztáranként külön, a magánnyugdíjpénztárnak megküldendő bevalláson jelenti be az egyes magánnyugdíjpénztárakhoz tartozó, általa foglalkoztatott biztosítottaktól levont tagdíj alapját és összegét, és egyben befizeti a levont tagdíjat. A bevallásban a tagdíj alapját és összegét – név és TAJ-szám feltüntetése mellett – biztosítottanként meg kell bontani.
(2) A magánnyugdíjpénztár a hozzá érkező bevallás adatairól ugyancsak havonta számítógépes adathordozón adatot szolgáltat a többi igazgatási szervnek a bevallás helytállóságának ellenőrzése, illetőleg a biztosított szolgálati idejének és a biztosítási díjának nyilvántartásba vétele céljából. A magánnyugdíjpénztár a bevallás adatainak közlésével egyidejűleg – soron kívüli ellenőrzést kérve – arról is tájékoztatja a többi igazgatási szervet, hogy a bevallás, befizetés hiányos, vagy az abban közölt adatok aggályosak.
(3) Ha a foglalkoztató a magánnyugdíjpénztárhoz teljesített bevallásban szereplő fizetési kötelezettségét csak részben teljesíti, a befizetett tagdíjat a magánnyugdíjpénztár az érintett pénztártagok között tagdíjnagyságuk arányában számolja el. A befizetési kötelezettség elmulasztása, illetőleg részleges teljesítése esetén a pénztár haladéktalanul köteles intézkedni a pénztártag egyidejű értesítése mellett az igazgatási szervnél a tartozás behajtása érdekében.
(4) A foglalkoztatót a biztosítottól levont, de a pénztárnak megfizetni elmulasztott tagdíj esetében a mulasztási bírság és a késedelmi pótlék viselése mellett a pénztártagnak okozott kár megtérítésének felelőssége is terheli.
52. § (1) A társadalombiztosítási kifizetőhelyet fenntartó foglalkoztató – ideértve a TÁKISZ-t is – a táppénz-hozzájárulást a tárgyhavi összesítő bevalláson köteles feltüntetni, és a járulékokkal együtt bevallani és megfizetni.
(2) Ha a biztosított részére a (1) bekezdésben meghatározott táppénzt a megyei (fővárosi) egészségbiztosítási pénztár állapítja meg és folyósítja, a táppénz folyósítását követően a táppénz-hozzájárulás összegét az igazgatási szerv érvényesíti.
(3) A társas vállalkozás köteles a tagjának biztosítási kötelezettség alá eső segítő családtagja után fizetendő járulékot a társas vállalkozó jövedelméből levonni és az egyéb járulékokkal együtt elszámolni és befizetni. Amennyiben a tagnak a járulék elszámolásakor jövedelme nincs, a segítő családtag után fizetendő járulékot a társas vállalkozás köteles megelőlegezni, elszámolni és befizetni.
(4) A társas vállalkozás köteles a társas vállalkozó után fizetendő járulékot, a társas vállalkozó jövedelméből levont járulékkal együtt a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig befizetni. Amennyiben a tárgyhónapban a társas vállalkozó(k) részére jövedelmet nem fizettek és a tárgyév folyamán – a tárgyhónapig bezárólag – elszámolt járulék a minimálbér után számított járulék összegét nem éri el, a társas vállalkozás a minimálbér utáni járulékot köteles a társas vállalkozó helyett megelőlegezni, és azt a törvényben előírt határidőn belül befizetni.
(5) A jogi személy felelősségvállalásával működő gazdasági munkaközösség köteles a járulékot a tárgyhót követő hónap 5. napjáig ahhoz a gazdálkodó szervezethez befizetni, amely a munkaközösségért felelősséget vállalt. E gazdálkodó szerv a hozzá befizetett járulékot az általa fizetendő járulékokkal együtt köteles a törvényben előírt határidőn belül befizetni.
(6) Az (1)–(5) bekezdésben foglalt rendelkezéseket a tagdíjra is alkalmazni kell azzal, hogy a tagdíjat az illetékes magánnyugdíjpénztárhoz kell befizetni.
(7) A foglalkoztató által levont járulék és tagdíj a biztosítottól akkor sem követelhető, ha azt a foglalkoztató bevallani és/vagy befizetni elmulasztotta, és a vele szemben foganatosított hatósági intézkedések nem vezettek eredményre.
53. § (1) A társadalombiztosítási tartozásra befizetett összeget először a megtérítendő ellátásra, a késedelmi pótlékra, a bírságra és mulasztási bírságra, a végrehajtási költségre, az eljárás költségére, ezt követően – jogszabályban meghatározott részarányban – a biztosítottat terhelő (a biztosítottól levont) egészségbiztosítási járulékra és nyugdíjjárulékra, a társadalombiztosítási járulékra, a táppénz hozzájárulásra, végül a baleseti járulékra kell elszámolni.
(2) Az egyéni vállalkozó és a társas vállalkozás esetében a társadalombiztosítási tartozásra befizetett összeget – az (1) bekezdésben foglalt kiegyenlítési sorrend alkalmazásával – előbb a biztosítottat terhelő, egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékra, a foglalkoztatott biztosítottak után fizetendő társadalombiztosítási járulékra, majd az egyéni vállalkozót vagy a társas vállalkozás tagját terhelő egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékra, ezt követően az egyéni vállalkozót, illetőleg a társas vállalkozást terhelő társadalombiztosítási járulékra, társas vállalkozás esetén a táppénz hozzájárulásra, végül a baleseti járulékra kell elszámolni.
(3) Az (1) bekezdés rendelkezéseitől eltérően a társadalombiztosítási kifizetőhelyet működtető munkáltató esetében a kifizetett ellátások összegét először a munkáltatót terhelő egészségbiztosítási járulékra és nyugdíjbiztosítási járulékra, majd a biztosítottat terhelő egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékra, ezt követően a baleseti járulékra kell elszámolni.
(4) Az igazgatási szerv a járulékfizetésre kötelezettet folyószámlájának augusztus 31-i egyenlegéről, továbbá a tartozásai után fennálló késedelmi pótlékról, ha azok együttes összege meghaladja az 500 forintot, október 31-ig értesíti. Az igazgatási szerv – a kötelezett (adós) kérelmére – az adatok egyeztetését a vonatkozó nyilvántartások, elszámolások és a befizetések bizonylatai alapján köteles elvégezni.
54. § (1) Az igazgatási szervek, valamint a magánnyugdíjpénztárak megkeresésére az illetékes igazgatási szerv köteles ellenőrzést folytatni, a szükséges intézkedéseket megtenni, és erről a megkeresőt haladéktalanul tájékoztatni. Az illetékes igazgatási szervek az ellenőrzési tevékenységet az előzőeken túl rendszeresen a célszerűségi és gazdaságossági szempontok figyelembevételével kialakított ellenőrzési terv alapján végzik.
(2) Az ellenőrzés során az igazgatási szerv vizsgálja a jogszabályokban előírt kötelezettségek teljesítését, így különösen:
a) a bejelentésre, a bevallásra, a bizonylati rendre, a könyvvezetésre, a nyilvántartásra, az adatszolgáltatásra, a nyilatkozattételre vonatkozó előírások megtartását,
b) a társadalombiztosítási jogviszonyban e törvény alapján fennálló fizetési kötelezettség alapjának és összegének a megállapítását és bevallását,
c) a fizetési kötelezettség teljesítését, illetve a visszatérítési igény jogosultságát.
(3) Az igazgatási szerv az ellenőrzés megállapításait jegyzőkönyvbe foglalja, és
a) a kötelezettség teljesítését megállapítja, hiányosság feltárása esetén felhívja az érintettet a hiba vagy hiányosság megszüntetésére,
b) szükség esetén intézkedik a fizetési kötelezettség előírása, érvényesítése (behajtása, végrehajtása) érdekében a hatósági eljárás megindítása iránt;
c) ha az ellenőrzés során az igazgatási szerv a hatáskörébe nem tartozó jogsértést állapít meg, erről külön jegyzőkönyvet készít, és értesíti az intézkedésre hatáskörrel rendelkező szervet.
(4) A kötelezett az ellenőrzést végző személyazonosságáról és megbízásáról jogosult meggyőződni, az ellenőrzés során keletkezett iratokba betekinteni, a jegyzőkönyvet megismerni, és a jegyzőkönyv átadását követő 8 napon belül az abban foglaltakra írásban észrevételt tenni. A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell a jogokra és kötelezettségekre való figyelmeztetést.
55. § Az a foglalkoztató, egyéb szerv vagy személy, amely
a) valótlan adatok feltüntetésével olyan személyt jelentett be, akire a biztosítás nem terjed ki, a kijelentésig, illetve mindaddig, amíg az illetékes igazgatási szerv a bejelentés jogtalanságát meg nem állapítja, köteles a járulékot megfizetni,
b) a biztosított járulékalapul szolgáló jövedelmét a ténylegesnél magasabb összegben jelenti be, vagy a bejelentett időre jövedelemcsökkenésének a bejelentését elmulasztja, elkésetten teljesíti, a bejelentett időre, illetőleg a tényleges kereset megállapításáig köteles a bejelentett magasabb összeg után a járulékot megfizetni,
c) a bejelentési és járulékfizetési kötelezettségének teljesítését elmulasztotta, a biztosítottnak kifizetett – járulékalapot képező – jövedelem után járó járulékot abban az esetben is köteles megfizetni, ha a nyilvántartás hiánya miatt a biztosított neve és adatai nem állapíthatók meg; ha pedig csak a biztosított személyi adatai állapíthatók meg, a kifizetett díjazás nem, a járulékot a járulékfizetési felső határ [24. § (2) bek.] napi összege után köteles megfizetni.
56. § A járulékok megállapításával, bevallásával, megfizetésével, a kötelezettség keletkezésének bejelentésével, a bejelentett adatok változásával, az ellenőrzéssel, a feltárt jogsértések jogkövetkezményeivel, a járulékkötelezettség teljesítésével kapcsolatos hatósági eljárásra, a tartozások behajtására és végrehajtására, az adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztásával és késedelmével, a járulékfizetési kötelezettség, a bejelentési kötelezettség elmulasztásával az e törvényben, illetőleg a Tny. tv.-ben, Eb. tv.-ben meghatározott eltérések figyelembevételével az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
57. § (1) E törvény hatálybaléptetéséről a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény rendelkezik. A törvény mellékletében felsorolt jogszabályok a törvény hatálybaléptetésével egyidejűleg hatályukat vesztik.
(2) A 49. § (1) bekezdésében meghatározott bejelentési kötelezettséget 1999. december 31-ig a havi járulékbevallás mellékleteként rendszeresített adathordozón havonta kell teljesíteni.
(3) Az alkalmi munkavégzésre e törvény rendelkezéseit az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerűsített befizetéséről szóló 1997. évi LXXIV. törvényben foglalt eltérések figyelembevételével kell alkalmazni.
58. § (1) A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben szabályozza
a) a járulékalap megállapításához szükséges számítási módot,
b) a biztosítási jogviszony fennállásának részletes szabályait,
c) az előírt adatszolgáltatás teljesítésének módját,
d) a biztosítottak és az egészségügyi szolgáltatásra jogosultak nyilvántartását és bejelentését.
(2) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben határozza meg az e törvényben előírt feladatokat ellátó igazgatási szerveket, e körben feladatokat állapítson meg a nyugdíjbiztosítási önkormányzat, valamint az egészségbiztosítási önkormányzat igazgatási szervei számára, szabályozza az igazgatási szervek közötti együttműködést, a biztosítottak és az egyes ellátásra jogosultak bejelentésére vonatkozó részletes szabályokat, a társadalombiztosítás nyilvántartási rendszerének működését, módszereinek összehangolását.
59. § (1) Az illetékekről szóló, többször módosított 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 33. § (2) bekezdése 23. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Egyes alkotmányos jogok érvényesítése, illetőleg kötelezettségek teljesítése, valamint a társadalmi igazságosság előmozdítása érdekében a mellékletben és a külön jogszabályokban meghatározott illetékmentes eljárásokon felül tárgyuknál fogva illetékmentes eljárások:)
„23. az adóhatóságnál, vámigazgatási ügyben a vámhatóságnál, továbbá társadalombiztosítási járulék ügyben a társadalombiztosítási szervnél kezdeményezett első fokú eljárás – ideértve más hatóság adó, adó jellegű kötelezettség megállapításával kapcsolatos ilyen eljárását is –, kivéve a méltányossági eljárást, továbbá az adó-, a vám-, az illeték- és a társadalombiztosítási kötelezettség teljesítéséről szóló igazolás kiadása, valamint az adó- és értékbizonyítvány kiállítása iránt kezdeményezett eljárást;”
(2) Az Itv. 43. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti eljárás illetéke – ha törvény másként nem rendelkezik, és a határozat nem adó-, illeték-, adójellegű kötelezettséggel, társadalombiztosítási járulék- vagy vámkötelezettséggel kapcsolatos – 6000 forint.”
60. § Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 86. §-a a következő (6)–(8) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetéséről szóló törvényjavaslat benyújtásakor az Országgyűlésnek tájékoztatásul be kell mutatni a Nyugdíjbiztosítási Alap bevételeire és kiadásaira vonatkozóan öt évre, a demográfiai folyamatokra és azok hatásaira vonatkozóan ötven évre szóló előrejelzést.
(7) Ha a pénzügyi tervekből, az előrejelzésekből és a rendszer működéséből megállapítható, hogy az alapok bevételei – jelentős hiányt felhalmozva – tartósan nem fedezik a várható kiadásokat, a Kormánynak a társadalombiztosítás működési, ellátási és finanszírozási rendszerét módosító, a bevételek és kiadások egyensúlyát helyreállító, a járulékok emelésével vagy egyes ellátások mérséklésével járó javaslatot kell tennie az Országgyűlésnek. A tőkefedezeti rendszer bevezetése miatt kieső járulékbevétel az átmenet teljes időszakában nem minősül olyan hiánynak, ami miatt járulékemelésre vagy ellátásszűkítésre kerülhet sor.
(8) Ha a Nyugdíjbiztosítási Alap tervezett éves bevétele kisebb a teljesítendő kifizetések összegénél, akkor a különbséget az állam a központi költségvetésben tervezett előirányzatként átadja a Nyugdíjbiztosítási Alap számára. A központi költségvetés terhére történő tényleges kifizetésekre azonban a tényleges bevételek és kiadások alakulása függvényében kerülhet sor. A hiány központi költségvetés terhére történő elszámolását a zárszámadásban kell rendezni.”
E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti:
a) a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény, valamint az azt módosító 1980. évi 20. törvényerejű rendelet, az 1981. évi 17. törvényerejű rendelet, az 1982. évi 21. törvényerejű rendelet, az 1982. évi 29. törvényerejű rendelet, az 1983. évi 16. törvényerejű rendelet, az 1985. évi 1. törvényerejű rendelet, az 1986. évi 4. törvényerejű rendelet, az 1987. évi 18. törvényerejű rendelet, az 1988. évi XXII. törvény, az 1989. évi XLVII. törvény, az 1990. évi LXXV. törvény, az 1990. évi LXXXIV. törvény, az 1990. évi XCVII. törvény, az 1991. évi II. törvény, az 1992. évi XLVIII. törvény, az 1993. évi VIII. törvény, az 1993. évi LII. törvény, az 1993. évi LXXIV. törvény, az 1994. évi XXXVI. törvény, 1996. évi XIX. törvény, az 1996. évi LXXXVII. törvény,
b) a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról szóló 1992. évi IX. törvény 1–40. §-a és 49. §-ának (2), (7) bekezdése, az 1992. évi LVIII. törvény 1. §-a, az 1995. évi XII. törvény 1–22. §-a, valamint 24. §-a, a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény, valamint a gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól szóló 1994. évi LIV. törvény, továbbá a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló 1995. évi CXVIII. törvény 1–25. §-a, 27. §-a (1) bekezdésének második mondata, valamint a 27. § (2)–(7) bekezdése, az 1997. évi XVIII. törvény 1–7. és 15. §-a,
c) a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatának kiterjesztéséről szóló 1991. évi XXVI. törvény, 15. §-ának (3) bekezdése, a betegszabadságról szóló 1991. évi XCII. törvény 3–4. §-a, a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény 17. §-ának (2) bekezdése, a statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény 28. §-a (2) bekezdésének c) pontja, az általános forgalmi adóról szóló 1993. évi LXX. törvény 12. §-ának (2) bekezdése, az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény 75. §-a, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1994. évi költségvetéséről szóló 1993. évi CXV. törvény 25–29. §-a, valamint 30. §-ának (7) bekezdése, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetéséről szóló törvény hatálybalépéséig szükséges egyes rendelkezésekről, valamint a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról szóló 1994. évi CIII. törvény 4–8. §-a és 9. §-ának (2) bekezdése, a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény 80., 82., 84–86., 88. §-a, 92. §-a (1) bekezdésének a)–c) és e) pontja, 93. §-ának (1) és (4) bekezdése, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló 1995. évi LII. törvény 20. §-a, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1996. évi költségvetéséről szóló 1996. évi XIV. törvény 16. §-a, az egyes szociális ellátásokkal kapcsolatos törvények módosításáról szóló 1996. évi XXII. törvény 34–35. §-a, valamint 36. §-a (3) bekezdésének a) pontja, az öregségi nyugdíjkorhatár emeléséről és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló 1996. évi LIX. törvény 1–9. §-a, az egyes köztartozások behajtásával összefüggő törvények módosításáról szóló 1996. évi LX. törvény 4–8. §-a, valamint 16. §-ának (4) bekezdése, a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló 1996. évi LXII. törvény 104. §-ának (1) bekezdése, az adóazonosító jel, a Társadalombiztosítási Azonosító Jel és a személyi azonosító használatával kapcsolatos törvények módosításáról szóló 1996. évi LXVI. törvény 7–10. §-a, 43. §-a (5) bekezdésének a) pontja.
