1. § Ez a törvény szabályozza a szőlő telepítését, művelését, kivágását, a must, a bor, valamint a borpárlat előállítását, tárolását, forgalomba hozatalát, továbbá a szőlőtermesztéssel és bortermeléssel kapcsolatos közigazgatási feladatokat és hatásköröket.
2. § A törvény alkalmazásában:
1. Házikerti szőlő: az az egy személy használatában lévő szőlőterület, amely az 500 négyzetmétert nem haladja meg.
2. Árutermő szőlő: a házikerti méretet meghaladó szőlőterület.
3. Törzsszőlő: a szaporító alapanyag termelése céljából létesített, termőre fordítás után az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet (a továbbiakban: OMMI) tanúsítványával is ellátott ültetvény, továbbá a nemes és alany fajtájú törzskönyvezett szőlőállomány, a központi és az üzemi törzsültetvény.
4. Kísérleti szőlő: kutató-, oktató intézményekben - termelők esetén OMMI hozzájárulással - egyeztetett módszerek szerint telepített és vizsgálatba vont szőlő.
5. Telepítés: a földterület beültetése szőlővel, ideértve a terület előkészítését, a támberendezés létesítését és az ültetvény ápolását termőre fordításig.
6. Pótlás: a hiányzó tőkék helyének beültetése, ideértve a döntést és a bujtást is.
7. a) Szőlő termőhelyi katasztere: a termőhelyek egységes nyilvántartási rendszere, a szőlőtermesztésre való alkalmasság szempontjából ökológiailag minősített, osztályozott és lehatárolt határrészek nyilvántartása földmérési alaptérképeken.
b) Szőlőültetvény katasztere: az ültetvények egységes nyilvántartási rendszere, a fajta, a művelésmód és más szőlőtermesztési jellemzők szerint.
c) Pincekataszter: a szőlőfeldolgozásra, borkészítésre, tárolásra és palackozásra használt objektumok egységes nyilvántartási rendszere.
8. Ökotop: a szőlő termőhelyi kataszterének ökológiai ismérvek szerint azonosnak minősített felvételezési alapegysége.
9. Ajánlott fajta: a meghatározott termőhely szőlőtermésének hasznosítási irányát meghatározó, de különösen borainak sajátos jellegét megalapozó, államilag elismert szőlőfajta.
10. Kiegészítő fajta: a meghatározott termőhely ökológiai adottságait jól hasznosító, de a termőhely borainak sajátos jellegében nem meghatározó szerepet betöltő, államilag elismert szőlőfajta.
11. Ültetvényes fajta: már nem telepíthető, de meglévő ültetvényben termeszthető fajta. Ültetvényes fajta direkttermő szőlő nem lehet.
12. Borseprő: a must és a bor anyagaiból kierjedés után származó, derítőanyagot nem tartalmazó üledék.
13. Derítési alj: a derített mustnak és bornak az üledéke. Kékderítési alj a sárgavérlúgsóval derített must és bor üledéke.
14. Aljbor: a 13 tömegszázaléknál (MM°) kevesebb természetes eredetű cukrot tartalmazó mustból vagy a cefre utópréseléséből, valamint a borseprő vagy a derítési alj színeléséből és préseléséből származó melléktermék.
15. Seprőtészta: a borseprő vagy a derítési alj préselése után visszamaradó szilárd anyag.
16. Sűrített must: a must víztartalmának meghatározott mértékű elpárologtatásával előállított termék.
17. Töményített must, illetve töményített bor: az a must, illetve bor, amelynek természetes víztartalmát fagyasztás útján vagy egyéb fizikai módszerekkel csökkentették. A töményített bor alkoholtartalma a 22,5 térfogatszázalékot nem haladhatja meg.
18. Szeszezett must (misztella): az erjedésben vagy a továbberjedésben magas fokú borpárlat hozzáadásával megakadályozott must, legfeljebb 22,5 térfogatszázalék alkoholtartalommal.
19. Párlási célra szolgáló szeszezett bor (brennwein): a borból vagy az aljborból magas fokú vagy középfokú borpárlat hozzáadásával készült, legfeljebb 22,5 térfogatszázalék alkoholtartamú termék.
20. Borecet gyártására szolgáló bor: a borból magas fokú vagy középfokú borpárlat vagy finomszesz hozzáadásával készült termék, melynek az alkohol ecetsavas erjedéséből származó ecetsavtartalma legalább 3,0 g/l, vagy ecetsav hozzáadásával kiegészített ecetsavtartalma legalább 15 g/l.
21. Hibás vagy beteg az a rendellenes színű, illatú, ízű vagy zamatú must, illetve bor, amely e törvény szerint megengedett eljárások alkalmazásával és anyagok használatával megjavítható vagy meggyógyítható. Hibás, illetve beteg bor az ecetesedésnek indult olyan bor is, amelynek illósavtartalma ecetsavban kifejezve literenként aszúbornál a 2,0 grammot, vörös- és sillerbornál az 1,4 grammot, fehér- és rozébornál pedig az 1,2 grammot meghaladja, de a 3,0 grammot nem éri el.
22. Romlott az a must vagy bor, amely az e törvény szerint megengedett eljárások alkalmazásával és anyagok használatával nem javítható vagy nem gyógyítható meg.
3. § (1) A szőlőtermesztés termőhelyei a következők:
a) borvidékek, ezen belül körzetek és alkörzetek;
b) bortermőhelyek;
c) egyéb szőlőtermő helyek.
(2) Borvidék az a termőhely, amely több település közigazgatási területére kiterjedően hasonló éghajlati, domborzati, talajtani adottságokkal, jellemző fajtaösszetételű, művelésű ültetvényekkel, szőlő- és bortermelési hagyományokkal rendelkezik, sajátos jellegű borokat termel, és településenként a borvidéki besorolásra előírt termőhelyi kataszteri osztályú terület legalább 7%-kal részesedik a mezőgazdaságilag művelt területből.
(3) Körzet, illetve alkörzet a borvidéknek egyes jól elkülöníthető (pl. fajtahasználat, hagyomány stb.) ismérvek szerint határozottan különböző része.
(4) Bortermőhely az a termőhely, amely a borvidékre jellemző környezeti adottságaival, termelési hagyományaival, jellemző borminőségével, termőhelyi és ültetvényterületi arányaival elszigetelten helyezkedik el.
(5) Egyéb szőlőtermő hely az a borvidéken, bortermőhelyen kívüli termőhely, amelyet a szőlő termőhelyi kataszter az előírt osztályba sorol.
4. § (1) A borvidékeket és a bortermőhelyeket a mellékletben felsorolt településeknek a szőlő termőhelyi katasztere szerint meghatározott osztályú területei képezik.
(2) A szőlő termőhelyi katasztere az egyes települések földmérési alaptérképének átnézeti térképszelvényéből (szelvényeiből) áll, amelyen (amelyeken) a környezeti tényezők alapján értékelt területek (ökotópok) lehatároltak, és azonosító kódszámmal, valamint római számú osztályjelöléssel ellátottak.
(3) A szőlő termőhelyi kataszterének osztályozása szempontjából
a) I. osztály: szőlőtermesztésre kiválóan alkalmas;
b) II. osztály: szőlőtermesztésre alkalmas;
c) III. osztály: szőlőtermesztésre feltételesen alkalmas.
(4) A szőlő termőhelyi kataszterét a Földművelésügyi Minisztérium (a továbbiakban: minisztérium) adja ki. Kiegészítő vagy módosító termőhelyvizsgálatokat a Földművelésügyi Minisztérium Szőlészeti és Borászati Kutató Intézetétől (a továbbiakban: SZBKI) kell kérni. A termőhelyi kataszter kiegészítéséről, módosításáról a hegyközség javaslata alapján, az SZBKI véleményének kikérésével a miniszter határozatban dönt.
(5) A hegyközség kezdeményezése alapján a borvidékek ültetvényterületeiből védett eredetű termőhelyek határolhatók le. A kérelem tárgyában a földművelésügyi miniszter a hegyközségi tanács véleményének kikérésével dönt. A döntés során csak jóváhagyó vagy elutasító határozatot lehet hozni.
5. § (1) Árutermő szőlőültetvény létesítésére és pótlására a termőhelyeken felhasználható szőlőfajtákat a külön jogszabályban meghatározott Nemzeti Fajtajegyzék tartalmazza. A Nemzeti Fajtajegyzék alapján a borvidéki hegyközségi tanácsok a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa egyetértésével összeállítják a borvidékeken telepíthető ajánlott, kiegészítő és ültetvényes fajták jegyzékét.
(2) Kísérleti és törzsszőlő létesítésére bármely államilag elismert vagy állami elismerésre az OMMI által nyilvántartásba vett fajta szaporítóanyaga felhasználható.
(3) Házikerti szőlő telepítésére bármely államilag elismert vagy szaporításra ideiglenesen engedélyezett, vagy korábban termesztett fajta szaporítóanyaga felhasználható.
6. § (1) Direkttermő amerikai fajtákkal új szőlőt telepíteni, illetve meglévő szőlőt pótolni, felújítani vagy újratelepíteni tilos.
(2) A direkttermő fajtákkal telepített szőlőket 2000. december 31-ig ki kell vágni. A határidő elmulasztása esetén a jegyző, illetve hegyközségi településen a hegybíró a tulajdonos költségére elrendeli a szőlő kivágását.
(3) A határidőig kivágott ültetvény újratelepítéséhez, valamint az engedélyezett telepítésű ültetvény határidőn belüli kivágásához költségvetési támogatás vehető igénybe, amelynek feltételeit a földművelésügyi miniszter rendeletben állapítja meg.
7. § (1) Árutermő szőlőt az ültetvény fekvése szerint illetékes jegyző, illetve hegyközségi településen a hegybíró (a továbbiakban: engedélyező hatóság) engedélye alapján, annak előírásai szerint szabad telepíteni, illetőleg kivágni.
(2) A hegyközség a hegyközségi rendtartásban az ingatlan határától meghatározott ültetési távolságot írhat elő.
(3) Kivételesen engedélyezhető államilag elismert vagy az OMMI által állami elismerésre nyilvántartásba vett szőlőfajták telepítése, kizárólag kísérleti célból.
(4) A (3) bekezdés szerint akkor engedélyezhető a telepítés, ha azzal a telepítő összes szőlőterületén belül a kivételesen engedélyezhető fajták - törzsszőlő nélkül számított - területe nem haladja meg az 5 százalék részarányt. Kutatási, szakoktatási intézményekre ez a korlátozás nem vonatkozik.
(5) Törzsszőlőt az OMMI előzetes engedélye alapján, annak előírásai szerint szabad telepíteni, átoltani, illetve kivágni.
8. § Európai szőlőfajta saját gyökerű szaporítóanyagával telepítést és pótlást kizárólag filoxérának ellenálló homoktalajra szabad engedélyezni és végrehajtani. A talaj tulajdonságát az illetékes növény-egészségügyi és talajvédelmi állomás szakvéleményével kell igazolni.
9. § (1) A telepítési engedély iránti kérelmet az ültetés megkezdése előtt legalább 4 hónappal, a kivágási engedély iránti kérelmet pedig a kivágás megkezdése előtt legalább 2 hónappal kell az engedélyező hatósághoz két példányban benyújtani.
(2) Üzemi kísérleti telepítés esetén az engedélyezés iránti kérelemhez csatolni kell az OMMI írásbeli nyilatkozatát. Nincs szükség ilyen nyilatkozatra a kutatási és szakoktatási intézmények engedély iránti kérelméhez.
(3) Árutermő ültetvény engedélyezése előtt az engedélyező hatóság helyszíni szemlét tart, amelyre az érdekelteken kívül szakhatóságként
a) az illetékes növényegészségügyi és talajvédelmi állomást,
b) belterületi termőföld betelepítése esetén a föld fekvése szerint illetékes építésügyi hatóságot,
c) természetvédelem alatt álló termőföld esetében a természetvédelmi hatóságot,
d) üzemi kísérleti célú telepítés esetében az OMMI-t is meghívja.
(4) A helyszíni szemléről jegyzőkönyvet kell készíteni. A meghívott hozzájárulását megadottnak kell tekinteni, ha észrevételeit a szemlétől számított nyolc napon belül írásban nem közli.
10. § (1) Az engedély iránti kérelem tárgyában az engedélyező hatóság határozatban dönt. A határozatban rögzíteni kell a kérelem tárgyának adatait, valamint az engedélyes kötelezettségeit. A határozatot az érdekelteken kívül a helyszíni szemlére meghívottaknak is meg kell küldeni. A határozatokról az engedélyező hatóságnak nyilvántartást kell vezetnie.
(2) Az engedélyt legfeljebb 3 éves időszakra is ki lehet adni. Ilyen esetben éves - és évenként őszi, tavaszi - ütemezést kell előírni. A kezdés, illetőleg az egyes ütemek idejét indokolt esetben egy évvel meg lehet hosszabbítani.
(3) El kell utasítani a kérelmet, ha
a) az engedély megadása ellentétes a terület- és településfejlesztési szempontokkal;
b) az engedélyezés ellen a helyszíni szemlén eljáró szakhatósági szervek kifogást emeltek;
c) a termőföld talajuntság vagy más talajtani okok miatt telepítésre igazolhatóan alkalmatlan;
d) a tervezett telepítés nem felel meg e törvény előírásainak.
11. § A szőlőtőkék 25%-ot meghaladó hiányának pótlása vagy átoltása esetén a telepítésre vonatkozó rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni.
12. § (1) Az engedélyező hatóság elrendeli az engedély nélkül vagy az engedélyben foglaltaktól eltérően telepített szőlő kivágását a telepítő költségére, ha
a) a telepítést a termőhelyre nem engedélyezett szőlőfajtával,
b) a termőhelyen fel nem használható szaporítóanyaggal, vagy
c) nem engedélyezett területen
végezték.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt esetek kivételével az engedélyező hatóság - a kivágás elrendelése helyett - megfelelő határidő kitűzésével kötelezheti a szőlő használóját az ültetvény átalakítására. A határidő elmulasztása esetén a jegyző, illetve a hegybíró elrendeli a szőlő kivágását.
13. § (1) A szőlő tulajdonosa, kezelője, használója (a továbbiakban: birtokos) köteles az ültetvényt rendeltetésének megfelelően művelni.
(2) Az ültetvények nevelését, ápolását az illetékes hegyközség előírásainak megfelelően, a talajerő-gazdálkodást, a gyomirtást, a kártevők és kórokozók elleni védelmet környezet- és természetkímélő módon, a természet- és tájvédelemre vonatkozó jogszabályok előírásaira figyelemmel kell végezni.
(3) A hegyközség a hegyközségi rendtartásban a művelésre vonatkozó további előírásokat határozhat meg, amelyek megsértése esetén a rendtartásban megfogalmazott szankciókat kell alkalmazni.
14. § (1) Friss szőlő: a szőlőtőke közvetlen fogyasztásra, borászati vagy egyéb feldolgozásra alkalmas érett vagy túlérett termése.
(2) Szőlőcefre (törkölyös must vagy törkölyös bor): a zúzott szőlő, mely a szőlő erjedésmentes, erjedő vagy kierjedt levét részben vagy egészében, továbbá a szőlőfürt szilárd részeit tartalmazza.
(3) Must (szőlőmust): a friss szőlőfürtnek a szilárd részeitől elválasztott erjedésmentes leve. Nem tekinthető mustnak a sűrített vagy töményített mustból visszahígított szőlőlé.
(4) Szőlőtörköly (törköly): a friss szőlő vagy a cefre kisajtolása után visszamaradó, héjat, magvat, esetleg kocsányt tartalmazó anyag.
(5) Erjedő must vagy erjedő cefre: az a must vagy cefre - tekintet nélkül a benne keletkezett szesz, illetve visszamaradt cukor mennyiségére -, amelyben az erjedés megindult, de a zajos erjedés nem fejeződött be.
(6) Bor: a szőlőből származó must vagy a cefre szeszes erjedése, vagy ennek továbbfeldolgozása útján nyert e törvény szerint meghatározott ital.
15. § (1) Mustot, illetve bort csak szőlőből szabad előállítani.
(2) Asztali bort asztali bor készítésére alkalmas szőlőből, meghatározott termőhelyről származó minőségi bort minőségi bor készítésére alkalmas szőlőből, meghatározott termőhelyről származó különleges minőségű bort különleges minőségű bor készítésére alkalmas szőlőből szabad előállítani. Az egyes borminőségek készítésére alkalmas szőlőterméssel szemben támasztott követelményeket jogszabályok írják elő.
(3) Must és bor előállítására és kezelésére a külön jogszabályban meghatározott kiegészítő és segédanyagok (a továbbiakban: adalékanyag) használhatók fel.
(4) Must és bor előállításánál csak az e törvényben és külön jogszabályban meghatározott eljárást szabad alkalmazni. A mustba és a borba vagy azzal érintkezésbe az engedélyezett anyagokon, illetve azok vivőanyagain kívül más anyag nem kerülhet.
(5) Azt a mustot vagy bort, amelyet nem e törvény rendelkezéseinek megfelelően állítottak elő vagy kezeltek, hamisítottnak kell tekinteni.
16. § (1) Egri Bikavér bort kizárólag az egri borvidékbe, Szekszárdi Bikavér bort pedig kizárólag a szekszárdi borvidékbe sorolt településeken szabad előállítani.
(2) Tokaji borkülönlegességeket kizárólag a tokaj-hegyaljai borvidékbe sorolt településeken szabad előállítani.
(3) Védett eredetű termőhelyről származó bort kizárólag az adott borvidékbe sorolt településeken szabad előállítani.
17. § E törvény a must és a bor előállítása és kezelése körében szabályozza: a kékderítés, a házasítás, a must és bor cukortartalma kialakításának, savtartalma növelésének szabályait, továbbá a likőrbor, a szénsavas bor előállításának szabályait.
18. § (1) Kékderítés csak laboratóriumi vizsgálat mellett végezhető. A vizsgálatokat az Országos Borminősítő Intézet (a továbbiakban: OBI), továbbá szaktanácsadói tevékenységük keretében a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem, az SZBKI, az egyetemi és főiskolai szakintézmények, valamint az OBI által arra alkalmasnak nyilvánított laboratóriumokban kékderítési vizsgával rendelkező személyek végezhetnek.
(2) A vizsgálatra vonatkozó részletes szabályokat a földművelésügyi miniszter rendeletben állapítja meg.
19. § (1) Házasítás (vágás) két- vagy többféle szőlőnek, mustnak vagy bornak összekeverése természetes bor, likőrbor, szénsavas bor vagy egyéb bor előállítása céljából az egyöntetűség, a minőség javítása érdekében.
(2) Ismételt házasítás(ok) esetén a korábban házasított mustot vagy bort összetételének arányában kell származási hely, fajta, minőségi kategória és évjárat szerint figyelembe venni, a 44. § (2) bekezdésében előírt arányok betartásával.
(3) Tilos házasítani mustot vagy bort más gyümölcs levével, gyümölcsborral, romlott musttal és borral, hamisított musttal és borral, párlási célra és borecet gyártására szolgáló szeszezett borral, aljborral, az 5. § (1) bekezdésében említett, a borvidéki fajtalistában nem szereplő szőlőfajtákból készült musttal és borral.
(4) Tilos egymással házasítani természetes bort, likőrbort és szénsavas bort, tilos továbbá a fehérbort rozé-, siller- és vörösborral házasítani.
(5) Hibás és beteg bor csak megjavítása, illetve gyógyítása után, az ecetesedésnek indult beteg bor a kóros folyamat megakadályozása után házasítható.
20. § (1) Must vagy szőlőcefre természetes eredetű cukortartalmának kiegészítése sűrített must, töményített must, répa- vagy nádcukor hozzáadásával történhet akkor, ha a magyar mustfokban kifejezett természetes eredetű cukortartalom nem haladja meg a 19,0 tömegszázalékot (MM°). A felsorolt kiegészítő anyagok hozzáadásával a must cukortartalma legfeljebb 3,0 tömegszázalékkal (MM°), illetve 19,5 tömegszázalékig (MM°) növelhető.
(2) Must vagy szőlőcefre cukortartalmának kiegészítése a minőségi kategória megváltozását nem eredményezheti.
(3) Répa- vagy nádcukor - az (1) bekezdés szerint - kizárólag a javítandó mustban feloldva alkalmazható.
(4) A természetes eredetű cukortartalom kiegészítése bejelentési kötelezettség alá esik.
21. § (1) A bor cukortartalmának kialakítására - a (2)-(4) bekezdésben foglalt megkötésekkel - felhasználható a must, a töményített must és a sűrített must.
(2) A meghatározott termőhelyről származó különleges minőségű bor cukortartalmának kialakítására csak a borral azonos termőhelyről és szőlőfajtából származó, azonos minőségű must használható fel.
(3) A bor cukortartalmának kialakítása során az édesített bor összes alkoholtartalma legfeljebb 2,0 térfogatszázalékkal lehet magasabb, mint édesítés előtt.
(4) A bor cukortartalmának kiegészítése bejelentési kötelezettség alá esik.
22. § (1) A must és bor savtartalmának növelését rendkívüli időjárású években a hegyközségi tanács fajtára, illetve szükség esetén borvidéki körzetre vonatkozóan meghatározhatja.
(2) A savtartalom kiegészítése esetében:
a) a savtartalom növelésére borkősav (D-borkősav) használható fel;
b) a borkősav hozzáadásával a must savtartalma legfeljebb 2,5 g/l-rel, a bor savtartalma 1,5 g/l-rel növelhető, de az így kezelt mustból erjesztett borban újabb savnövelés nem alkalmazható;
c) a savtartalom növelése és a savtompítás ugyanabban a termékben kizárják egymást;
d) a savtartalom növelése csak a szüret évének utolsó napjáig alkalmazható;
e) a savtartalom növelése bejelentési kötelezettség alá esik.
23. § (1) A likőrbor az a csemege-, ürmös- vagy fűszerezett bor, amelynek cukor- és szesztartalmát, valamint egyéb jellemző tulajdonságait a (2)-(4) bekezdésben meghatározott módon alakították ki.
(2) Csemegebor az a természetes borból készült likőrbor, amelynek cukortartalmát sűrített must vagy töményített must, a szesztartalmát borpárlat, a színét karamell vagy karamellizált sűrített must hozzáadásával, a különleges értékeit pedig érleléssel alakították ki.
(3) Ürmösbor az a természetes borból készült likőrbor, amelyet a (2) bekezdésben meghatározott anyagokon és eljárásokon kívül élelmiszer-előállítás céljára alkalmazható növényi eredetű adalékanyagok vagy ezekből készített szeszes kivonatok felhasználásával állítottak elő.
(4) Fűszerezett bor (vermut) az a természetes bor felhasználásával készült likőrbor, amelynek cukortartalmát cukorszirup, szesztartalmát borpárlat vagy finomszesz, jellemző illat-, íz- és zamatanyagait élelmiszer-előállítás céljára alkalmazható növényi eredetű drogok, drogkivonatok, természetes vagy természetazonos aromaanyagok, színét pedig természetes élelmiszer-színezékek felhasználásával alakították ki.
24. § (1) Likőrbor az e törvény előírásainak megfelelő természetes borból engedély alapján állítható elő. Ürmös- és fűszerezett borok esetében az engedély iránti kérelemhez csatolni kell az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (a továbbiakban: OÉTI) szakvéleményét. A szakvélemény kérésekor közölni kell a felhasznált drogok jegyzékét, a kioldás technológiáját, illetve a kivonat elkészítésének gyártástechnológiáját, aromák esetében azt, hogy természetes vagy természetazonos aromaanyagokról van szó, és a bor összetételére vonatkozó adatokat.
(2) Likőrbor cukortartalma legfeljebb 300 g/l lehet.
(3) Likőrbor alkoholtartalma legfeljebb 22,5 térfogatszázalék lehet.
25. § (1) Szénsavas bor az az üdítő jellegű, gyöngyöző bor, habzóbor vagy pezsgő, amelynek szénsavtartalmát erjedésből származó szén-dioxid megőrzésével, esetleg visszajuttatásával, vagy élelmiszer-előállítás céljára alkalmazható ásványi eredetű szén-dioxid felhasználásával biztosítják.
(2) Üdítő jellegű bor az a borból készült szénsavas bor, amelynek üdítő hatását a szénsavtartalom mesterséges dúsításával, a szesz- és cukortartalmát cukorszirup felhasználásával alakították ki, és legalább 70% természetes bort tartalmaz.
(3) Gyöngyöző bor az a borból készült szénsavas bor, amelyet szén-dioxiddal mesterségesen dúsítottak, egyébként az asztali minőségű természetes borokra vonatkozó előírások szerint állítottak elő.
(4) Habzóbor az a borból készült szénsavas bor, amelyet szén-dioxiddal mesterségesen telítettek, borban oldott cukorból, borpárlatból és élelmiszer-előállítás céljára felhasználható ízesítő vagy zamatosító adalékanyagból készült likőrrel ízesítettek.
(5) Pezsgő az a szénsavas bor, amely mustból közvetlenül erjesztett, vagy borhoz adott cukorból zárt palackban vagy zárt tartályban képződött szénsavat tartalmaz. A pezsgő borban oldott cukorból, borpárlatból, természetes borból és a szükséghez képest élelmiszer-előállítás céljára felhasználható ízesítő vagy zamatosító adalékanyagból készült likőrrel ízesíthető.
26. § Szénsavas bor az e törvény előírásainak megfelelő borból állítható elő. A gyöngyöző bor kivételével a szénsavas bor cukortartalmának és pezsgő esetében széndioxid-tartalmának kialakítása céljából is az alapborhoz cukor hozzáadása megengedett.
27. § (1) Tartósított must, sűrített must, szeszezett must, töményített must és bor, párlási bor külön jogszabály előírása szerint és bejelentési kötelezettség mellett állítható elő.
(2) A likőrbor és a szénsavas bor előállítására cukrot borban feloldva vagy minimum 500 g/l cukortartalmú cukorszirupként lehet felhasználni. A cukorszirup a cukornak ivóvízben való feloldásával kizárólag a felhasználó üzemben állítható elő.
28. § (1) Az e fejezetben előírt bejelentési kötelezettséget a hegyközség részére kell teljesíteni. A végrehajtott mustjavításról a mennyiségi végelszámolást minőségi kategória, termőhely és fajta megjelöléssel, november 30-ig kell megküldeni.
(2) A likőrbor előállításához az engedélyt az OBI adja ki. Az OBI a kiadott engedélyekről nyilvántartás vezet.
29. § Természetes bor az az asztali, meghatározott termőhelyről származó minőségi vagy különleges minőségű bor, melyet a törvényben szabályozott módon állítottak elő az alábbi megkötésekkel:
a) asztali bor: a legalább 13 tömegszázalék (MM°) természetes eredetű cukrot tartalmazó mustból készült bor;
b) tájbor: az az asztali bor, amely egy meghatározott szőlőtermő táj terméséből származik, és teljes egészében államilag elismert szőlőfajták legalább 15 tömegszázalék (MM°) természetes eredetű cukrot tartalmazó mustjából készül;
c) meghatározott termőhelyről származó minőségi bor: a legalább 15 tömegszázalék (MM°) természetes eredetű cukrot tartalmazó, a termőhelyre meghatározott szőlőfajta termésének mustjából készült bor, mely meghatározott borvidék vagy bortermőhely legfeljebb 100 hl/ha termésű ültetvényeiből származik, továbbá a termőhelyre és fajtájára, esetleg a készítésmódra vagy az évjáratra jellemző, határozottan felismerhető illat-, íz- és zamatanyagokat tartalmaz;
d) meghatározott termőhelyről származó különleges minőségű bor: meghatározott borvidék vagy bortermőhely legfeljebb 75 hl/ha termésű ültetvényeiből származó, a termőhelyre meghatározott szőlőfajta érett vagy tőkén túlérett, esetleg töppedt vagy aszúsodott termésének legalább 19,0 tömegszázaléknyi (MM°) természetes eredetű cukrot tartalmazó mustjából készült bor, amely termőhelyre, fajtára, illetőleg meghatározott készítésmódra jellemző illat-, íz- és zamatanyagokat tartalmaz, származási helye és évjárata miatt különleges megkülönböztetésre érdemes.
30. § (1) Must, bor, borpárlat és borászati melléktermék tárolóedényzetén - palackozott italok esetében a tárolóhelyen - olyan jelölést kell alkalmazni, hogy a tárolt termék a pincedokumentumok alapján egyértelműen azonosítható legyen.
(2) A 2. § 16-22. pontjában felsorolt termékek megjelölését a tárolóedényzeten fel kell tüntetni.
(3) A borászati termeléssel kapcsolatos bizonylatokon az (1)-(2) bekezdés szerinti megjelöléseket olyan módon kell feltüntetni, hogy a készletek azonosíthatók legyenek.
(4) A must és bor előállításához vagy kezeléséhez meg nem engedett anyagokat ilyen célokra forgalomba hozni vagy must és bor előállítására, kezelésére, raktározására stb. szolgáló helyiségben tartani tilos.
(5) Szőlőmusttal vagy borral nem szabad egy helyiségben tárolni más gyümölcsből készített gyümölcslevet, gyümölcslé-sűrítményt vagy ebből szeszes erjedés útján készült italokat.
(6) Hamisított bort és annak előállítására alkalmas, borászati célból felhasználásra nem engedélyezett anyagot birtokban tartani és tárolni tilos.
(7) Az (1)-(4) bekezdésben foglalt rendelkezések megsértése esetén a bor nem hozható forgalomba évjárat, fajta és termőhely megjelöléssel.
31. § A borpárlat előállítására és kezelésére az e fejezetben és a külön jogszabályokban foglalt előírásokat kell alkalmazni.
32. § (1) Magas fokú borpárlat az a legalább 92,0 térfogatszázalék szesztartalmú párlat, amely borból, aljborból, borseprőből, hibás vagy beteg borból közvetlen lepárlással vagy ezekből készített párlatok újra- és továbbfinomítása útján állítható elő.
(2) Középfokú borpárlat az a legalább 50,0 térfogatszázalék szesztartalmú párlat, amely borból, aljborból vagy borseprőből állítható elő.
(3) Fogyasztási borpárlat (brandy) az a legalább 36,0 térfogatszázalék szesztartalmú párlat, amely magas fokú vagy középfokú borpárlatból hígítással vagy borból közvetlen lepárlással készíthető.
(4) Aki borpárlatot jogosultan állít, vagy állíttat elő
a) a magas fokú, a középfokú és a közvetlen lepárlású borpárlat készítésére szánt nyersanyagot a lepárlás megkezdése előtt,
b) a lepárlás során nyert magas fokú, középfokú és fogyasztási borpárlatot felhasználás vagy értékesítés előtt
minősíttetni köteles. Az OBI a minősítésről határozatot ad ki.
33. § A borpárlat kezelésénél felhasználható anyagokat és eljárásokat külön jogszabály tartalmazza.
34. § (1) A borpárlat palackozásához üveg- vagy kerámiapalackot kell használni.
(2) Fogyasztási borpárlatot csak „borpárlat” vagy „brandy” termékelnevezéssel szabad megjelölni. Olyan italt, amelyet nem a 31-33. § előírásai szerint állítottak elő, tilos olyan magyar, illetve idegen elnevezéssel jelölni, amely annak borból vagy borpárlatból való származására utal.
(3) Különleges megkülönböztetésre érdemes fogyasztási borpárlatot állami ellenőrző jeggyel kell ellátni. Ezen borpárlatoknál a V.S.O.P. jelölés is használható. Az ezzel kapcsolatos eljárásra és a 41-42. §-ok előírásai az irányadóak azzal az eltéréssel, hogy a származási bizonyítványt a 32. § (4) bekezdésében meghatározott minősítő határozat helyettesíti.
35. § Bort, valamint borászati feldolgozás céljára szőlőt forgalomba hozni, forgalmazni csak származási bizonyítvánnyal szabad.
36. § (1) A szőlő és a bor származási bizonyítványa igazolja, hogy az adott mennyiségű termés meghatározott termőterületről (ültetvényről) származik. Állami ellenőrzőjeggyel forgalmazott meghatározott termőhelyről származó minőségi és különleges minőségű bor esetében - az ültetvényben - helyszíni eljárást kell lefolytatni.
(2) A szőlő, az asztali bor és a meghatározott termőhelyről származó minőségi bor származási bizonyítványát a hegyközség, a meghatározott termőhelyről származó különleges minőségű bor származási bizonyítványát pedig a hegyközségi tanács adja ki.
37. § (1) Hegyközségi település esetén csak hegyközségi tag termelő, illetve felvásárló kérheti a származási bizonyítvány kiadását. A kérelmet az ültetvény fekvése szerint illetékes hegybírónál kell benyújtani. A hegybíró a kérelemben foglaltak valódiságát ellenőrzi, és a származási bizonyítványt kiadja, illetve a kérelmet - javaslatával ellátva - továbbítja a hegyközségi tanácshoz.
(2) Hegyközséggel nem rendelkező településen a termelőnek, illetve a felvásárlónak a származási bizonyítvány iránti kérelmet az ültetvényhez földrajzilag legközelebb eső hegyközségi település hegybírójához kell benyújtani. A kérelmezőnek hitelt érdemlően igazolnia kell, hogy a kérelemben szereplő terméshez (termék előállításához) szükséges szőlőültetvénnyel rendelkezik, illetve, hogy azt olyan személytől vásárolta, aki e feltételnek megfelel.
(3) A termelő és a felvásárló fogalmán a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény szerinti fogalmakat kell érteni.
38. § (1) Ha a termelő a termését felvásárló részére értékesíti, származási igazolást állít ki. A felvásárló a származási igazolás alapján kérheti a származási bizonyítvány kiadását.
(2) A bor származási bizonyítványa iránti kérelemhez mellékelni kell a feldolgozott szőlőre vonatkozó származási bizonyítványt.
39. § A származási bizonyítványt csatolni kell az OBI forgalomba hozatali engedély kérelméhez. Származási bizonyítvány hiányában az OBI az engedély kiadását megtagadja.
40. § Származási hely, fajta, évjárat vagy a készítés módja miatt megkülönböztetésre érdemes palackozott meghatározott termőhelyről származó minőségi borok állami ellenőrzőjeggyel láthatók el. Az 53. § (5) bekezdésében meghatározott „Bikavér” borok - akkor is, ha ezek meghatározott termőhelyről származó minőségi borok -, valamint a meghatározott termőhelyről származó különleges minőségű borok csak állami ellenőrzőjeggyel hozhatók forgalomba.
41. § (1) Az állami ellenőrzőjegy alkalmazását az Országos Borszakértő Bizottság (a továbbiakban: OBB) javaslata alapján az OBI határozatban engedélyezi. A földművelésügyi miniszter kinevezi az OBB tagjait, és jóváhagyja működési rendjét.
(2) A beküldött minták egy eredeti kiszerelésű palackját az engedélyezéstől számított egy évig meg kell őrizni.
(3) Az állami ellenőrzőjegyek elkészítéséről az OBI gondoskodik, és azokat elszámolási kötelezettség mellett kezeli.
(4) Az engedély a kiadás keltétől számított egy évig érvényes. Az engedély érvényességi határidején belül fel nem használt állami ellenőrzőjegyeket a határidő lejártától számított 15 napon belül újra nyilvántartásba kell vetetni.
42. § (1) Az állami ellenőrzőjegyet az engedélyben meghatározott borok palackján sorszám szerint kell elhelyezni úgy, hogy ez részben a palack dugóját lezáró kupakra, részben pedig közvetlenül a palack nyakára simuljon. Az állami ellenőrzőjegyekről a felhasználó köteles nyilvántartást vezetni, és a felhasználásról kiállított összesítő kimutatást minden év január 15-éig az OBI-nak meg kell küldeni.
(2) Az OBI köteles az állami ellenőrzőjegyek felhasználását, valamint - ellenőrző minták vételével - a bor azonosságát időközönként ellenőrizni.
43. § (1) Közfogyasztás céljára mustot, bort és borpárlatot (a továbbiakban: ital) előállítani és forgalomba hozni csak a hegyközség által nyilvántartásba vett és az OBI által ellenőrzött pincészetből lehet. Közfogyasztásra forgalomba hozott az az ital, amelyet a termelő vagy az előállító közvetlenül a fogyasztónak vagy kereskedelmi szervnek ad el (értékesít).
(2) Italmérésre, italárusításra, termelői borkimérésre, szeszes ital alkalmi értékesítésére külön jogszabály alapján kiadott engedélyekről az engedélyező hatóság az OBI-t értesíti. Az OBI az értesítés alapján a forgalomba hozott bor minőségét a törvény alapján rendszeresen ellenőrzi.
(3) A borok és borpárlatok közfogyasztásra csak akkor hozhatók forgalomba, ha azokat tételesen az OBI e törvény, valamint külön jogszabály alapján előzetesen megvizsgálta, minőségét megállapította, és megfelelőnek minősítette. Az OBI a minősítésről határozatban dönt. A határozatokat az OBI havonta tájékoztatás és ellenőrzés céljából a hegyközségi tanácsoknak megküldi.
(4) A bor közraktárban történő elhelyezésének, bértároltatásának, agrárpiaci célú készletezésének, valamint más agrárpiaci támogatás igénybevételének feltétele, hogy a letevő, illetve a támogatást igénybe vevő rendelkezzék a borra vonatkozó OBI forgalomba hozatali engedéllyel.
(5) Közfogyasztásra tilos forgalomba hozni
a) olyan italt, amely a törvény vagy jogszabály előírásainak nem felel meg;
b) a hibás, romlott, beteg, hamisított vagy olyan bort, amelyet a megengedett anyagoknak meg nem engedett mértékű felhasználásával állítottak elő, illetőleg kezeltek;
c) a borvidéki fajtalistában nem szereplő szőlőfajtából készült mustot és bort, kivéve, ha az a 7. § (3) bekezdés hatálya alá tartozó, vagy a telepítés idején érvényes jogszabály szerint engedélyezhető szőlőfajta terméséből készült; továbbá
d) magas fokú és középfokú borpárlatot.
44. § (1) Aki bor forgalomba hozatalával foglalkozik, köteles a pincéjében, a raktárában és kimérő helyiségében tárolt italok termőhelyét, fajtáját, minőségi kategóriáját, évjáratát, illetve a jogszabályi előírásoknak megfelelő elnevezését és jelölését a tárolóedény címkéjén vagy a raktározási egységén, valamint a kimérőhelyiségben az ártáblán is feltüntetni. Aki nem palackozott bort közfogyasztás céljára forgalomba hoz, annak rendelkeznie kell a bor származását, minőségét tanúsító okirattal.
(2) A különböző termőhelyekről, szőlőfajtákból és évjáratokból származó természetes bor, ezekre külön-külön vagy együttesen utaló elnevezéssel és jelöléssel akkor hozható forgalomba, ha
a) a meghatározott termőhelyről származó különleges minőségű bor 100%-ban az elnevezésének, jelölésének megfelelő származású, fajtájú, minőségű és évjáratú;
b) a meghatározott termőhelyről származó minőségi bor legalább 85%-ban az elnevezésének, jelölésének megfelelő fajtájú, évjáratú és származású, továbbá 100%-ban az elnevezésének, jelölésének megfelelő minőségű. 2002 január 1-jétől a származásnak 100%-ban az elnevezésének, jelölésének kell megfelelnie;
c) az egyéb természetes bor legalább 70%-ban az elnevezésének, jelölésének megfelelő származású, fajtájú, minőségű és évjáratú. Szénsavas bor elnevezésben a termőhelyre vagy a szőlőfajtára utaló jelölés akkor alkalmazható, ha az alapbor legalább 85%-ban a jelzett termőhelyről és szőlőfajtából származik.
45. § Borpárlatnak fogyasztói és termelői forgalomba hozatalára mind az e törvényben, mind a külön jogszabályban foglalt rendelkezéseket alkalmazni kell.
46. § Közfogyasztás céljából forgalomba hozott bort és borpárlatot kísérő okmánnyal (számla, szállítólevél) kell ellátni. A kísérő okmányon fel kell tüntetni az „OBI” betűjelet és a forgalomba hozatalt engedélyező határozat számát.
47. § (1) Továbbfeldolgozás céljából forgalomba hozott az a szőlő, bor és borpárlat, amelyet termelőtől vagy előállítótól borgazdasági tevékenység folytatására, illetőleg borpárlat előállítására jogosult szervezet feldolgozás, tárolás, érlelés, kezelés, palackozás céljából vásárol meg.
(2) Továbbfeldolgozás céljából forgalomba hozott szőlőt, bort vagy borpárlatot származási hely és évjárat megjelölésével csak akkor szabad ellátni, ha annak teljes egészében megfelel.
(3) Továbbfeldolgozás céljából mustot belföldön forgalomba hozni csak javítás nélkül és kizárólag sűrítménykészítés céljából lehet.
(4) Aki magas fokú vagy középfokú borpárlatot továbbfeldolgozás céljából másnak értékesít, az értékesített termékkel együtt köteles az OBI minősítő határozatát (másolatát) - az értékesített mennyiség rávezetésével - átadni, egyidejűleg köteles az értékesítésről a minősítő határozatra hivatkozva és a hektoliterfokban kifejezett mennyiség közlésével az OBI-t haladéktalanul értesíteni.
(5) Az (4) bekezdésben foglalt rendelkezést értelemszerűen alkalmazni kell a fogyasztási borpárlat átdolgozása vagy nem közfogyasztási célú értékesítés esetén is.
48. § A bor előállítása során keletkező borászati melléktermékek közül a borseprő, a derítési alj, az aljbor, valamint a seprőtészta kizárólag alkoholtermék adóraktár részére hozható forgalomba. Nem tekintendő forgalomba hozatalnak e termékek bizonylat ellenében hulladékmegsemmisítő műnek történő közvetlen átadása.
49. § (1) A külkereskedelmi forgalomba kerülő italokra a közfogyasztásra forgalomba hozott italokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a szőlőfajtára utaló elnevezésben alkalmazható a nemzetközileg elfogadott vagy a fogadó országban honos hasonnév, indokolt esetben a hivatalos magyar fajtanév zárójelbe fogott, kisebb betűmérettel való feltüntetése mellett.
(2) Magyarországra utaló megjelölés csak olyan italok esetében alkalmazható, amelynek előállításához külföldről származó szőlőt vagy italt nem használtak fel.
(3) Az országból e törvény hatálya alá tartozó terméket kiszállítani az OBI tételes minősítés alapján, kizárólag az OBI által kiadott szállítmányonkénti minőségi tanúsítvánnyal szabad. A minőségi tanúsítványt a vámhatóságnak át kell adni.
(4) A külkereskedelmi forgalomba kerülő palackozott borok címkéjén nem kötelező feltüntetni az 51. § (2) bekezdésének c), e) és g) pontjaiban meghatározott adatokat és jelöléseket.
(5) Egri Bikavér bort és Szekszárdi Bikavér bort kizárólag palackozva szabad külkereskedelmi forgalomba hozni.
50. § (1) Külföldi származású mustot, mustsűrítményt, bort, szénsavas bort, likőrbort és borpárlatot csak akkor szabad továbbfeldolgozásra, fogyasztásra vagy bérmunka céljából behozni, ha annak minősége a származási helyén hatályos jogszabályoknak és e törvény előírásainak megfelel, továbbá ha azt az OBI minősítette.
(2) Külföldi származású palackozott bor forgalomba hozatal előtti minősítését, hordós bor felhasználás vagy forgalomba hozatal előtti minősítését szállítmányonként a külön jogszabályban foglalt szervektől, továbbá az OBI-tól kell kérni. A minősítést a külkereskedelmet bonyolítónak kell kérnie, a minősítés bizonylatát pedig át kell adnia a forgalomba hozó vagy felhasználó szervnek.
(3) Külföldi származású palackozott bort és borpárlatot az eredeti állapotban kell forgalomba hozni. A hordós bor és borpárlat kezelésére, forgalmazására - az állami ellenőrzőjegyre vonatkozó rendelkezések kivételével - e törvény rendelkezései az irányadók.
(4) Külföldi származású szőlőből készített borra az (1)-(3) bekezdésben foglalt rendelkezéseket értelemszerűen alkalmazni kell.
(5) A külföldi származású borpárlat forgalomba hozatal vagy felhasználás előtti minősítésére a (2) bekezdésben foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni. E rendelkezés alkalmazásában borpárlatnak kell tekinteni - a termék megnevezésétől függetlenül - minden olyan italt, amely e törvény értelmében borpárlatnak minősül.
(6) Licenc átadása esetében a gyártandó borászati termék forgalomba hozatal előtti vizsgálatához a licencet átadó eredeti termékét és kiszerelt palackját is be kell küldeni.
(7) A közfogyasztásra forgalomba kerülő külföldi származású bor és borpárlat palackján magyar nyelven fel kell tüntetni:
a) a termék e törvény szerinti megnevezését,
b) a származási ország megjelölését,
c) a cukortartalomnak megfelelő jelölést,
d) az OBI forgalomba hozatali engedély számát, valamint
e) az importőr nevét.
51. § (1) Borok palackozásához - kivéve az asztali és üdítő jellegű bort - üveg- vagy kerámiapalackot kell használni. Must, asztali és üdítő jellegű bor palackozására a népjóléti miniszter által engedélyezett és az OBI által alkalmasnak minősített más anyag is alkalmazható. A palackozáson kívüli egyéb kiszerelés (letöltés) feltételeit külön jogszabály határozza meg.
(2) Palackozott asztali borok címkéjén és kiegészítő címkéjén fel kell tüntetni:
a) az asztali borra vonatkozó kötelezően előírt megnevezéseket és az asztali bor megjelölést;
b) a betöltött bor névleges térfogatát;
c) a bor színére utaló jelölést;
d) a bor tényleges alkoholtartalmát;
e) a cukortartalomnak megfelelő jelölést;
f) a palackozó cégnevét és székhelyét, vagy az OBI-nál nyilvántartott azonosító számát;
g) a palackozás időpontját;
h) a bor előállítójának vagy forgalmazójának nevét, vagy az OBI-nál nyilvántartott azonosító számát;
i) az OBI forgalomba hozatali engedély számát;
j) külkereskedelmi forgalomba hozatal esetén a Magyarországra utaló jelölést;
k) ha a bor nem Magyarországon szüretelt szőlőből származik, a termelő országra utaló jelölést;
l) import termék esetén a forgalmazó magyar nyelvű megnevezését.
Az f), g), h), i), l) pontok kivételével a jelöléseket, megnevezéseket a főcímkén kell feltüntetni.
(3) Palackozott asztali borok címkéjén és kiegészítő címkéjén fel lehet tüntetni:
a) a 40. §-ban és az 53. §-ban foglalt rendelkezések szerint feltüntethető megnevezéseket;
b) a védjegyet;
c) az eladásban részt vevő nevét, emblémáját;
d) a termelő nevét, ha nem azonos a bor előállítójával (palackozójával);
e) ajánlást a fogyasztónak a bor alkalmazására;
f) tájékoztatást a fogyasztónak a termelőhelyről, készítésmódról, termelőről, palackozóról, a termék jellegéről, összetételéről, történetéről;
g) a hegyközségre utaló megjelölést;
h) a vonalkódot vagy ETK jelzetet.
(4) Meghatározott termőhelyről származó minőségi vagy különleges minőségű borok címkéjén és kiegészítő címkéjén fel kell tüntetni a (2) bekezdésben meghatározott adatokon túl, kivéve az i) pontban feltüntetett jelölést a meghatározott termőhelyről származó borra vonatkozó kötelezően előírt megnevezéseket, szőlőfajtát, termőhelyet, évjáratot és a bor minőségi megjelölését, továbbá fel lehet tüntetni a (3) bekezdésben meghatározott adatokat, valamint legalább ötéves érlelési idő után a muzeális bor elnevezést és az országos vagy nemzetközi borversenyeken elért díjakat. A címkéken kötelezően fel kell tüntetni a palackozás időpontját vagy az OBI forgalomba hozatali engedély számát.
(5) A (2)-(4) bekezdésben meghatározottakon kívül tilos más adatok, jelölések feltüntetése, azoknak más adatokkal összetéveszthető vagy a fogyasztó megtévesztésére alkalmas módon való alkalmazása. Tilos továbbá a fogyasztók megtévesztésére alkalmas bármilyen ábra vagy rajz alkalmazása.
52. § (1) Bort palackozni csak engedélyezett üzemben lehet. Az engedélyező hatóság az engedély kiadásáról az OBI-t tájékoztatja.
(2) Ha a termelő nem maga végzi a palackozást, a töltendő tétel minősítéséről szóló határozatot köteles átadni a bérpalackozónak.
(3) Must vagy bor palackozására létesített üzemben más italt vagy folyékony terméket palackozni csak az OBI engedélyével szabad. Az engedély iránti kérelemben meg kell adni a más ital vagy folyékony termék pontos megnevezését.
(4) Az engedély kiadását meg kell tagadni, ha a más termék palackozása összeegyeztethetetlen a borászati technológiával. Az engedélyt vissza kell vonni, ha a más termék palackozása során e törvény rendelkezéseit megsértik.
53. § (1) A származási helyre utaló elnevezést a tájbor, a meghatározott termőhelyről származó minőségi bor és a különleges minőségű bor esetében fel kell tüntetni. Meghatározott termőhelyről származó minőségi és különleges minőségű bor megnevezésében alkalmazható a borvidék, a borvidéki körzet, a védett eredetű termőhely, továbbá a melléklet I-II. pontjaiban felsorolt települések, valamint ezek határában levő hegyek, dűlők neve. Nem alkalmazható a borvidék határán - a hegy kivételével - túlterjedő terület neve.
(2) Asztali bor származási helyének megjelölésére - a tájbor kivételével - nem alkalmazható a borvidék, illetve a mellékletben felsorolt települések vagy azok határán belüli dűlők és egyéb földrajzi helyek neve, de alkalmazható a földrajzi, gazdaságföldrajzi vagy közigazgatási egység borvidékre, bortermőhelyre nem utaló neve.
(3) Szőlőfajtára utaló elnevezés csak a Borvidéki Fajtalistában felsorolt, valamint a 7. § (3) bekezdés hatálya alá eső fajták esetében alkalmazható az egyes minőségi kategóriákra vonatkozó rendelkezések szerint. A meghatározott termőhelyről származó minőségi bor és a különleges minőségű bor elnevezésében a szőlőfajta nevét - a (6) bekezdésben említett kivétellel és a 60. § (1) bekezdése b) pontjában felsorolt borok kivételével - fel kell tüntetni. Természetes bor elnevezésében legfeljebb két szőlőfajta neve szerepelhet, ha a két fajta külön-külön legalább 15%-ban, együttesen pedig a 44. § (2) bekezdésében meghatározott arányban alkotórésze a bornak, valamint - a minőségi és a különleges minőségű bor esetében - mindkét fajta minőségi kategóriára a 29. §-ban előírt fogalommeghatározásnak megfelel. Tilos szőlőfajtára utaló elnevezést alkalmazni a likőrborok esetében.
(4) Több szőlőfajta felhasználásával készült minőségi vagy különleges minőségű bor esetében a szőlőfajták neve helyett feltüntethető a „küvé” vagy „cuvée” kifejezés. A küvé fajtaösszetételére vonatkozó adatokat (szőlőfajták megnevezése, %-os részaránya) a forgalomba hozatali engedélyhez csatolni kell. A fogyasztók tájékoztatása érdekében a küvét alkotó szőlőfajták nevét a címkén csökkenő részarányuk sorrendjében fel kell tüntetni.
(5) A szőlőfajta neve helyett alkalmazható a sajátos színárnyalatú borok elnevezésében a „Siller” kifejezés, valamint az egri borvidéken és a szekszárdi borvidéken termelt vörösborok elnevezésében a „Bikavér” kifejezés. Az itt említett kifejezések nem alkalmazhatók az asztali borok elnevezésében.
(6) Az asztali bor elnevezésben használható a minőségi kategóriára, a bor színére utaló kifejezés külön-külön vagy együttesen, a termőhely vagy a fajta mellett, vagy azok mellőzésével. A természetes bor, a likőrbor és a szénsavas bor elnevezésében márkanév, továbbá a pezsgő és a likőrbor elnevezésében az előállító neve is alkalmazható.
(7) A természetes borok elnevezésében fel kell tüntetni a minőségi kategóriát.
(8) A meghatározott termőhelyről származó minőségi és különleges minőségű bor jelölésében fel kell tüntetni az évjáratot. A forgalomba hozott asztali és tájbor jelölésében az évjárat feltüntethető.
(9) Egri Bikavér bort és Szekszárdi Bikavér bort belföldön közfogyasztás céljára kizárólag palackozva szabad forgalomba hozni. A palackozási kötelezettség nem vonatkozik az egri borvidék és a szekszárdi borvidék területén a termelők által forgalomba hozott saját termésű Egri Bikavér és Szekszárdi Bikavér borokra.
54. § Zárt borvidék az a termőhely, amelynek termékei megkülönböztetett védelemre érdemesek, a szőlő termesztésére, a bor készítésére, kezelésére, forgalomba hozatalára vonatkozóan különleges szabályokat igényelnek.
55. § Zárt területté olyan borvidéket vagy borvidék részt lehet kijelölni, ahol kiemelkedő és arra a borvidékre jellemző minőségű bor rendszeresen termelhető. A terület kijelöléséről a hegyközségi tanács javaslata alapján a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa véleményének kikérésével a földművelésügyi miniszter dönt.
56. § Zárt területű borvidéken termett szőlőt, szőlőből származó cefrét, mustot és bort - az 57. § (2) bekezdésében foglalt kivétellel - tilos más helyen termett szőlővel, szőlőből származó cefrével, musttal és borral keverni (házasítani).
57. § (1) Zárt területű borvidékre 75 kilogrammot meghaladó borszőlőt, cefrét, valamint 50 litert meghaladó mustot és bort más termőhelyekről bevinni csak az illetékes hegyközségi tanács előzetes engedélyével szabad.
(2) Zárt területű borvidékről szőlőt, mustot és bort kiszállítani csak az illetékes hegyközségi tanács engedélyével szabad. Az engedélyezés a származási bizonyítvány része, melyen a házasítás nélküli palackozásra vagy a termék visszaszállítására kell nyilatkozni. Házasítás céljából történő kiszállítás esetén a borvidékre utaló elnevezés a tétel felhasználásával készített termék esetében tilos. A kiszállítási engedély egy példányát az OBI-nak meg kell küldeni.
(3) Az (1)-(2) bekezdés rendelkezései nem vonatkoznak a palackozott borra.
(4) Zárt területű borvidékre idegen területről származó mustból készített sűrített mustot, továbbá mazsolaszőlőt, aszúszőlőt, ezen kívül borhamisításra alkalmas déligyümölcsöt, valamint ízesítőanyagokat tartalmazó vegyi készítményeket a borgazdasági tevékenységet nem folytató gazdálkodó szervezetek és a háztartások szükségletét meghaladó mennyiségben bevinni vagy ott készletben tartani tilos.
(5) Zárt területű borvidékről származó must, bor és seprő feldolgozásából nyert sűrített must, töményített must és bor, valamint borpárlat visszaszállítását - elszámolási kötelezettség mellett - az alapanyag kiszállítását engedélyező hegyközségi tanácsnak be kell jelenteni.
58. § A más terület terméséből származó mustot és bort a zárt területű borvidékről származó musttól és bortól elkülönítve, külön helyiségben kell tartani, és tárolóedényét (hordóját) olyan megjelöléssel kell ellátni, amely a must, illetőleg a bor származását kétséget kizáró módon feltünteti. A kizárólag házi fogyasztás céljára bevitt idegen eredetű must és bor a zárt borvidékről származó musttal és borral egy helyiségben is tartható, származását azonban a tárolóedényen (hordón) ilyen esetben is fel kell tüntetni.
59. § A tokaj-hegyaljai borvidék zárt terület. A tokaj-hegyaljai borvidék zárt területén a must és a bor készítése, kezelése és forgalomba hozatala tekintetében e törvénynek a zárt területű borvidékre és a tokaj-hegyaljai borvidékre vonatkozó szabályait együttesen kell alkalmazni.
60. § (1) A tokaj-hegyaljai borvidékre jellemző borok a következők:
a) meghatározott termőhelyről származó minőségi borok a tokaji furmint, a tokaji hárslevelű, a tokaji sárgamuskotály, a tokaji orémusz;
b) meghatározott termőhelyről származó különleges minőségű borok a tokaji furmint, a tokaji hárslevelű, a tokaji sárgamuskotály, a tokaji orémusz;
c) meghatározott termőhelyről származó tokaji borkülönlegességek a tokaji máslás, a tokaji fordítás, a tokaji szamorodni, a tokaji aszú puttonyszám megjelölésével, a tokaji aszúeszencia és a tokaji eszencia (nektár).
(2) A tokaj-hegyaljai minőségi borok a meghatározott termőhelyről származó minőségi borokra vonatkozó általános előírások hatálya alá tartoznak.
(3) A tokaj-hegyaljai meghatározott termőhelyről származó különleges minőségi borokra és borkülönlegességekre e törvénynek a meghatározott termőhelyről származó különleges minőségű borokra vonatkozó általános előírásait is alkalmazni kell.
61. § (1) Meghatározott termőhelyről származó különleges minőségű tokaji furmint, tokaji hárslevelű, tokaji sárgamuskotály, tokaji orémusz bor: az adott fajtából, a borvidék legfeljebb 75 hl/ha termésű ültetvényeiből származó, érett vagy tőkén túlérett, esetleg töppedt, vagy aszúsodott termésének késői szüretelésű legalább 19,0 tömegszázaléknyi (MM°) természetes eredetű cukrot tartalmazó mustjából készült bor, amely termőhelyre, fajtára, illetőleg meghatározott készítésmódra jellemző illat-, íz- és zamatanyagokat tartalmaz, származási helye és évjárata miatt különleges megkülönböztetésre érdemes.
(2) Meghatározott termőhelyről származó tokaji borkülönlegesség: azok a Tokaj-Hegyalján készített különleges minőségű borok, amelyek készítésmódjuk miatt önálló névhasználatra jogosultak: tokaji máslás, tokaji fordítás, tokaji szamorodni, tokaji aszú, tokaji aszúeszencia, tokaji eszencia (nektár).
(3) Tokaji máslás: a szamorodni vagy az aszú seprőjére felöntött mustból vagy azonos évjáratú borból alkoholos erjedés útján készült tokaji borkülönlegesség, amely jellegzetes érlelési illattal és zamattal rendelkezik, és a forgalomba hozatal előtt legalább két évig, ebből legalább egy évig fahordóban érlelték.
(4) Tokaji fordítás: a kipréselt aszútésztára felöntött meghatározott termőhelyről származó mustból vagy azonos évjáratú borból alkoholos erjedés útján készült, a forgalomba hozatal előtt legalább két évig, ebből legalább egy évig fahordóban érlelt tokaji borkülönlegesség, amely jellegzetes érlelési illattal és zamattal rendelkezik.
(5) Tokaji szamorodni: a tokaj-hegyaljai borvidék zárt területén termett, a Botrytis cinerea hatására nemesen töppedt, tőkén aszúsodott szőlőbogyókat is tartalmazó, válogatás nélkül szedett szőlőfürtök feldolgozásával előállított, legalább 21,0 tömegszázaléknyi (MM°) természetes eredetű cukrot tartalmazó mustból szeszes erjedés útján nyert tokaji borkülönlegesség, melyet a forgalomba hozatal előtt legalább két évig, ebből legalább egy évig fahordóban érlelnek.
(6) Tokaji aszú: az a 3-6 puttonyos, a tokaj-hegyaljai borvidék zárt területén termett, a Botrytis cinerea hatására nemesen rothadt, tőkén aszúsodott, töppedt, szüretkor külön szedett szőlőbogyóknak és a feldolgozott anyagára öntött meghatározott termőhelyről származó musttal vagy azonos évjáratú borral áztatott szeszes erjedés útján nyert tokaji borkülönlegesség, mely a puttonyszámtól függően meghatározott mennyiségű cukormentes extraktot, valamint cukrot tartalmaz, és amelyet a forgalomba hozatal előtt legalább három évig, ebből legalább két évig fahordóban érlelnek.
(7) Tokaji aszúeszencia: a tokaj-hegyaljai borvidék zárt területén termett, a Botrytis cinerea hatására nemesen rothadt, tőkén aszúsodott és szüretkor külön szedett szőlőbogyóknak feldolgozott anyagára öntött meghatározott termőhelyről származó musttal vagy azonos évjáratú borral áztatott szeszes erjedés útján készült, jellegzetes aszú- és érlelési illattal, valamint zamattal rendelkező aszúbor, mely literenként legalább 180 gramm természetes cukrot tartalmaz, és amelyet a forgalomba hozatal előtt legalább öt évig, ebből legalább három évig fahordóban érlelnek.
(8) Tokaji eszencia (nektár): a tokaj-hegyaljai borvidék zárt területén termett, a Botrytis cinerea hatására nemesen rothadt, tőkén aszúsodott és szüretkor külön szedett szőlőbogyókból préselés nélkül kiszivárgó, mustból minimális erjedés útján keletkező tokaji borkülönlegesség, mely literenként legalább 450 gramm összes természetes cukrot és 50 gramm cukormentes vonadékanyagot tartalmaz, ezen kívül az aszúra jellemző különleges illattal és zamattal rendelkezik.
62. § (1) A tokaj-hegyaljai borvidéken termett szőlőből származó törkölyös mustra, borseprőre vagy törkölyre csak az e borvidéken termett szőlőből származó mustot vagy bort szabad önteni.
(2) A tokaji máslás, tokaji fordítás, tokaji aszú, tokaji aszúeszencia és tokaji eszencia (nektár) előállítója a felhasznált aszúsodott szőlőbogyó, a készített aszúbor, aszúeszencia és a nyert eszencia mennyiségét az illetékes hegyközségnek kategóriánként köteles bejelenteni.
(3) A tokaj-hegyaljai borvidék zárt területén csemegebort, ürmösbort, fűszerezett bort készíteni és tárolni tilos.
63. § (1) Tokaji szamorodnit, tokaji máslást, tokaji fordítást, tokaji aszút, tokaji aszúeszenciát és tokaji eszenciát kizárólag palackozva és állami ellenőrzőjeggyel ellátva szabad fogyasztás céljára forgalomba hozni.
(2) A palackozáshoz csak tokaji alakú, színtelen palackot szabad felhasználni. E rendelkezés alól a hegyközségi tanács egyetértésével a földművelésügyi miniszter különleges esetekben felmentést adhat.
(3) A palackozási kötelezettség nem vonatkozik a tokaj-hegyaljai borvidék területén a termelők által saját pincéjükben forgalomba hozott saját termésű tokaji szamorodni, tokaji máslás, tokaji fordítás, tokaji aszú, tokaji aszú-eszencia borokra és tokaji eszenciára.
64. § (1) A tokaj-hegyaljai borvidékre, s ezen belül községre (városra), dűlőre utaló vagy „Tokaji”, „Hegyaljai” elnevezéssel csak a tokaj-hegyaljai borvidék jellemző borait lehet forgalomba hozni, ha e jellemző borok egyébként megfelelnek a vonatkozó szabványoknak, illetve e törvény előírásainak.
(2) A tokaj-hegyaljai borvidékre utaló elnevezéssel tilos fogyasztói forgalomba hozni mustot, továbbá olyan bort, amelyet más termőhelyről származó musttal vagy borral házasítottak.
(3) A palackozási kötelezettség alá vont tokaji borokat poharanként csak palackból szabad kimérni.
65. § (1) A szőlészeti-borászati igazgatással összefüggő egyes irányítási, szervezési, valamint hatósági feladatokat:
a) a hegyközségi szervezetek,
b) az OBI, valamint
c) az OMMI
látják el.
(2) A hegyközségi szervezetrendszer hatáskörében ellátja az ültetvény telepítésével, művelésével, a származási bizonyítvány kiadásával kapcsolatos feladatokat, valamint ezek vonatkozásában hatósági ellenőrzést végez.
(3) Az OBI a törvény hatálya alá tartozó termékek előállításával, kezelésével, minőségével és forgalomba hozatalával kapcsolatos hatósági feladatokat lát el, valamint ezek vonatkozásában hatósági ellenőrzést végez.
(4) Az OMMI ellenőrzi az ültetvények telepítését, ápolását, valamint elvégzi a szaporítóanyagok előállításának, forgalmazásának és felhasználásának ellenőrzését, azok minőségének vizsgálatát és minősítését, valamint ezek vonatkozásában hatósági ellenőrzést végez.
66. § (1) Az ellenőrző hatóság képviselői külön engedély és előzetes bejelentés nélkül jogosultak az ültetvényekben, illetve minden olyan helyiségben, amely must és bor előállítására, elhelyezésére, kezelésére, átvételére és forgalomba hozatalára szolgál, vagy arra alkalmas, hatósági ellenőrzést folytatni, mintát venni, a jogszabály által előírt nyilvántartásokat, jelentéseket, feljegyzéseket, a számadásokat és az egyéb iratokat megtekinteni, azokról másolatot igényelni vagy készíteni.
(2) A szőlő birtokosa és a bor előállítója, forgalmazója köteles a hatósági ellenőrzést eltűrni, és az eljáró hatóság számára az ellenőrzés feltételeit lehetővé tenni.
(3) Az ellenőrzést végző hatóság megkeresésére az illetékes társszervek kötelesek az ellenőrző hatósággal együttműködni, részére tájékoztatást adni, továbbá a hatósági ellenőrzésben részt venni.
67. § (1) A szőlőültetvények létesítésének, művelésének és kivágásának ellenőrzése során az ellenőrzést végző hatóság - ha szabálytalanságot észlel vagy annak gyanúja merül fel - köteles jegyzőkönyvet felvenni és abban szükség szerint előzetes intézkedést is tehet. A jegyzőkönyvet az ellenőrzöttnek vagy képviselőjének kell aláírnia. Egyébként az ellenőrző szerv a helyszíni ellenőrzés eredményét a 10. § (1) bekezdése szerint vezetett nyilvántartásba bejegyzi.
(2) Az ellenőrző hatóság eljárása során növény-, talaj- vagy egyéb mintát vehet részletes vizsgálat céljára. A mintavételt jegyzőkönyvbe kell foglalni.
(3) Az ellenőrző hatóság - amennyiben saját laboratóriummal nem rendelkezik - a mintát bármely arra alkalmas laboratóriummal megvizsgáltathatja.
68. § (1) Az OBI ellenőrzi:
a) a must és a bor származását, eredetét, minőségét (összetételi és érzékszervi tulajdonságok, térfogat, csomagolás és jelölés), a telephely, objektum működésének jogszerűségét, továbbá a szállítás és a tárolás során felmerülő körülményeket,
b) az adalékanyagok minőségét,
c) a borászati termékek csomagolása során felhasznált csomagolóanyagok megfelelőségét,
d) a gyártástechnológia műszaki feltételeit,
e) a minőségbiztosító intézkedések hatékonyságát,
f) a belföldre és az exportra kerülő borászati termékek minőségét,
g) az importált borászati termékek minőségét,
továbbá megkeresésre, illetve megbízás alapján vizsgálatot tart, szakvéleményt vagy szaktanácsot ad a borászati termékek minőségét érintő kérdésekben.
(2) A borászati termékek ellenőrzését e törvény, valamint a Borkönyv hatálybalépéséig a szabványok és a vonatkozó jogszabályokban előírt módszerek alkalmazásával kell végezni. Szükség esetén a területi felügyelő betekinthet a borászati termék előállítással összefüggő egyéb iratanyagokba is.
69. § (1) A hegyközség eljár a szőlő telepítésének és kivágásának engedélyezése, az ültetvény művelése, valamint a szőlő, az asztali bor és a meghatározott termőhelyről származó minőségi bor származási bizonyítványának kiadása ügyében.
(2) A hegyközségi tanács:
a) eljár a meghatározott termőhelyről származó különleges minőségű bor származási bizonyítványának kiadása ügyében,
b) szakmai szempontból ellenőrzi a hegyközségi rendtartást,
c) elbírálja a hegyközség közigazgatási ügyben hozott határozata ellen benyújtott fellebbezést.
(3) A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa elbírálja a hegyközségi tanács közigazgatási ügyben hozott első fokú határozata ellen benyújtott fellebbezést.
70. § A termékre vonatkozó minősítő vizsgálat, az engedélyezési eljárás és az ellenőrzés során a hatóságok tudomására jutott adatok üzemi titoknak minősülnek, megőrzésükről gondoskodni kell.
71. § (1) Az ellenőrző hatóság területi felügyelői feladatuk teljesítése céljából a vizsgálathoz szükséges mértékben térítésmentes mintát vehetnek és azt elszállíthatják. Az eljárásról jegyzőkönyvet kell felvenni. A mintavétel szabályait külön jogszabály állapítja meg.
(2) A mintavételhez szükséges italokat, palackokat és egyéb anyagokat a mintaadásra kötelezett díjtalanul köteles rendelkezésre bocsátani. Megfelelő palackok hiányában azok beszerzéséről a mintaadásra kötelezett költségére kell gondoskodni.
72. § (1) A hatósági minőség-ellenőrző tevékenység során kezdeményezett vizsgálatot - feltéve, hogy a termék nem hibás - az ellenőrző szerv díjmentesen végzi el.
(2) Ha az ellenőrző szerv más hatóság megbízása alapján végzett ellenőrzés során laboratóriumi vizsgálatot végez, a költségeket az ellenőrzést elrendelő, megbízó hatóság megtéríti.
(3) Amennyiben a vizsgált termék az előírt, illetőleg jelölésében deklarált jellemzőket nem elégíti ki, az ital előállítója, kereskedelmi ellenőrzés esetén a hiba okozója a vizsgálat költségeit köteles megtéríteni. A költségek megtérítésének és felhasználásának módjáról külön jogszabály rendelkezik.
73. § (1) Az OBI az ellenőrzés eredményeként
a) a termék előállítójára helyszíni bírságot szabhat ki;
b) az üzemet, pincészetet időlegesen bezárathatja, gép, felszerelés, berendezés működését, csomagolóanyag felhasználását, tárolóhely vagy szállítóeszköz használatát megtilthatja, újbóli működését, használatbavételét, használatban tartását feltételhez kötheti;
c) alapanyagot, adalékanyagot, készterméket közfogyasztásra alkalmatlannak, csökkent minőségűnek nyilváníthat, felhasználását, forgalomba hozatalát korlátozhatja, feltételhez kötheti, megtilthatja;
d) elrendelheti a hamisított terméknek az előállító költségére történő lepárlását;
e) elrendelheti a fogyasztásra, továbbfeldolgozásra alkalmatlan termék megsemmisítését;
f) minőségvédelmi bírságot szabhat ki;
g) szabálysértési eljárást, büntetőeljárást kezdeményezhet.
(2) Az (1) bekezdés b)-c) pontjába foglalt rendelkezés fellebbezésre tekintet nélkül azonnal végrehajtható.
(3) A megsemmisítés módjáról külön jogszabály rendelkezik.
74. § (1) Ha kereskedelmi egység ellenőrzése során az ellenőrzést végző hatóság az e törvényben, illetve a hegyközségi rendtartásban foglaltak megsértését észleli, vagy ha az ellenőrzés végrehajtásában akadályozzák, kezdeményezi a jegyzőnél az egység bezáratását.
(2) A jegyző a kereskedelmi egységet az észlelt hiányosság megszüntetéséig, de legfeljebb 30 napra ideiglenesen bezáratja.
(3) Az ideiglenes bezárást elrendelő határozat fellebbezésre tekintet nélkül azonnal végrehajtható.
(4) A jegyző a működési engedélyt visszavonja, ha a hiányosságot nem szüntetik meg, illetve, ha a tiltott cselekményt ismételten elkövetik.
75. § (1) Ha borászati üzem vagy pince ellenőrzése során az ellenőrzést végző hatóság az e törvényben, illetve a hegyközségi rendtartásban foglaltak megsértését észleli, vagy ha az ellenőrzés végrehajtásában akadályozzák, kezdeményezi az OBI-nál a borászati üzem vagy pince bezáratását.
(2) Az OBI a borászati üzemet vagy pincét az észlelt hiányosság megszüntetéséig, de legfeljebb 30 napra ideiglenesen bezáratja.
(3) Az ideiglenes bezárást elrendelő határozat fellebbezésre tekintet nélkül azonnal végrehajtható.
(4) Ha az észlelt hiányosságot nem szüntetik meg, vagy ha a tiltott cselekményt ismételten elkövetik, az OBI kezdeményezi az engedélyező hatóságnál a borászati üzem működési engedélyének visszavonását.
76. § (1) Ha a vizsgálat során az OBI megállapítja, hogy az előállított, illetve forgalomba hozott borászati termék nem felel meg az előírt, illetve jelölt minőségi jellemzőknek, vagy az engedélyezett szintet meghaladó mértékben az egészségre káros anyagot tartalmaz, minőségvédelmi bírságot szab ki.
(2) A bírság mértéke - a kifogásolt tétel mennyiségétől, értékétől, a hiba jellegétől függően - legalább húszezer forint, legfeljebb a borászati termék belföldi forgalmi értéke tízszeresének megfelelő összeg. A minőségvédelmi bírság a 73-74. §-ban foglalt jogkövetkezményekkel együtt is kiszabható. A bírság megállapításának és kiszabásának részletes szabályait a földművelésügyi miniszter az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi, a népjóléti, valamint a pénzügyminiszterrel együttes rendeletben határozza meg.
(3) A minőségvédelmi bírság megfizetésére azt a termelőt, illetve forgalmazót kell kötelezni, aki a borászati terméknek az (1) bekezdésben foglaltak szerint kifogásolt minőségét előidézte, vagy - ha ez egyértelműen nem állapítható meg - azt, akinél a borászati terméket vizsgálat alá vonták.
(4) A minőségvédelmi bírságot az OBI számlájára kell befizetni. A befolyt összeget a földművelésügyi miniszter döntése alapján csak a vizsgálati módszerek korszerűsítésére, a hatósági ellenőrzést elősegítő intézkedésekre lehet felhasználni.
(5) A minőségvédelmi bírság megfizetésének és felhasználásának módjáról külön jogszabály rendelkezik.
77. § Mustot és bort az élelmezés-egészségügyi követelményeknek megfelelően kell előállítani, csomagolni, tárolni, szállítani és forgalomba hozni úgy, hogy az ital szennyeződésnek, fertőzésnek, romlásnak ne legyen kitéve.
78. § (1) Szőlő feldolgozására, must és bor előállítására, átvételére, kezelésére, forgalomba hozatalára, csomagolására, tárolására szolgáló épületeket, helyiségeket, azok berendezéseit (gépeit), valamint az árusítóhelyeket az egészségügyi követelményeknek megfelelően szabad létesíteni, átalakítani vagy használatba venni.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott tevékenységeknél használt eszközt, edényt és gépet csak olyan anyagból és úgy szabad előállítani, hogy az a vele érintkezésbe kerülő termékben egészségre káros elváltozást ne okozzon, ne tartalmazzon kioldható anyagot olyan mennyiségben, amely a vele érintkezésbe kerülő terméket az egészségre károssá teszi, illetőleg az ital minőségét, valamint tulajdonságait hátrányosan befolyásolja.
79. § Italt nyílt árusítású üzletben vagy árusítás céljára szolgáló egyéb helyen az élelmezés-egészségügyi követelményeknek megfelelően úgy kell elhelyezni, hogy az a szennyeződéstől, fertőzéstől, romlástól vagy minőségi értékcsökkenéstől védve legyen.
80. § Az italmérési, italárusítási és termelői borkimérési tevékenység gyakorlásának módját külön jogszabály tartalmazza.
81. § A gyümölcslevekre, gyümölcsborokra, gyümölcsvermutokra, továbbá a szőlőlé (must) felhasználásával készített üdítőitalokra az élelmiszertörvény vonatkozó rendelkezései az irányadók.
82. § (1) A Magyar Borkönyv szabályozza a borok előállítására, forgalomba hozatalára, forgalmazására, felhasználására és vizsgálatára vonatkozó kötelező előírásokat.
(2) A Magyar Borkönyvet a Magyar Borkönyv Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) dolgozza ki. A Bizottság 15 tagból áll, a tagokat a tudomány, az ellenőrzés, az érdekvédelmi és szakmai szervezetek, a Földművelésügyi Minisztérium, az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium, a Pénzügyminisztérium, valamint a Népjóléti Minisztérium képviselőiből - az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter, a pénzügyminiszter, valamint a népjóléti miniszter egyetértésével - a földművelésügyi miniszter bízza meg.
(3) A Bizottság tagjai közül elnököt, elnökhelyettest és titkárt választ, működési szabályzatát maga alakítja ki, amit - az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter, a pénzügyminiszter, valamint a népjóléti miniszter egyetértésével - a földművelésügyi miniszter hagy jóvá. A Bizottság az egyes szakterületek kidolgozására külön szakbizottságokat hozhat létre.
(4) A Bizottság működésével kapcsolatos titkársági teendőket a Földművelésügyi Minisztérium látja el.
83. § (1) Felhatalmazást kap a földművelésügyi miniszter, hogy rendeletben megállapítsa:
a) a must és bor előállítására és kezelésére felhasználható kiegészítő és segédanyagokat, illetve eljárásokat;
b) a tartósított must, a sűrített must, a szeszezett must, a töményített must és bor, továbbá a párlási bor előállításának szabályait;
c) a borpárlat kezelésénél felhasználható anyagok és eljárások szabályait;
d) a mintavétel rendjét;
e) a származási igazolások rendjét;
f) a palackozáson kívüli egyéb kiszerelés feltételeit;
g) a tájbor megnevezésében a termőhellyel kapcsolatos névhasználatot.
(2) Felhatalmazást kap a földművelésügyi miniszter, hogy az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszterrel, a pénzügyminiszterrel, valamint a népjóléti miniszterrel együttes rendeletben kiadja a Magyar Borkönyv kötelező előírásait.
84. § (1) Ez a törvény 1998. január 1. napján lép hatályba.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a szőlő- és gyümölcstermesztésről, valamint a borgazdálkodásról szóló 1970. évi 36. törvényerejű rendelet az 1. § (1) és (3) bekezdése, valamint a 2. és 3. § kivételével hatályát veszti.
1. Csongrádi borvidék
a) Csongrádi körzet: Csongrád,
b) Kisteleki körzet: Balástya, Csengele, Kistelek, Pusztaszer,
c) Pusztamérgesi körzet: Forráskút, Öttömös, Pusztamérges, Ruzsa, Üllés,
d) Mórahalmi körzet: Ásotthalom, Bordány, Domaszék, Kiskundorozsma, Mórahalom, Zákányszék
településeknek a szőlőkataszter szerint I., II. és III. osztályú határrészei.
2. Hajós-Bajai borvidék
Baja, Bátmonostor, Császártöltés, Csátalja, Csávoly, Érsekcsanád, Érsekhalma, Hajós, Nemesnádudvar, Rém, Sükösd, Vaskút
településeknek a szőlőkataszter szerint I., II. és III. osztályú határrészei.
3. Kunsági borvidék
a) Bácskai körzet: Bácsalmás, Bácsszőlős, Borota, Csikéria, Dávod, Dusnok, Jánoshalma, Kéleshalom, Kunbaja, Mélykút Tompa,
b) Cegléd-Monor-Jászsági körzet
Ceglédi alkörzet: Albertirsa, Cegléd, Ceglédbercel, Csemő, Hernád, Inárcs, Kakucs, Nyársapát, Örkény,
Jászsági alkörzet: Jászberény, Jászszentandrás, Heves,
Monori alkörzet: Bénye, Gomba, Monor,
c) Dunamenti körzet: Apostag, Dunavecse, Dömsöd, Harta, Solt, Ráckeve, Szigetcsép, Szigetszentmárton, Szigetújfalu,
d) Izsáki körzet: Ágasegyháza, Fülöpháza, Fülöpszállás, Izsák, Kunszentmiklós, Orgovány, Páhi, Szabadszállás,
e) Kecskemét-Kiskunfélegyházi körzet: Ballószög, Bugac, Felsőlajos, Fülöpjakab, Helvécia, Jakabszállás, Kecskemét, Kerekegyháza, Kiskunfélegyháza, Kunbaracs, Kunszállás, Ladánybene, Lajosmizse,
f) Kiskőrösi körzet: Akasztó, Bócsa, Csengőd, Imrehegy, Kaskantyú, Kecel, Kiskőrös, Pirtó, Soltszentimre, Soltvadkert, Tabdi, Tázlár,
g) Kiskunhalas-Kiskunmajsai körzet: Balotaszállás, Csólyospálos, Harkakötöny, Jászszentlászló, Kiskunhalas, Kiskunmajsa, Kisszállás, Kunfehértó, Móricgát, Szank, Zsana,
h) Tiszamenti körzet: Cibakháza, Cserkeszőlő, Csépa, Lakitelek, Nagyrév, Nyárlőrinc, Szelevény, Szentkirály, Tiszaalpár, Tiszajenő, Tiszaföldvár-Homok, Tiszainoka, Tiszakécske, Tiszakürt, Tiszasas, Tiszaug
településeknek a szőlőkataszter szerint I., II. és III. osztályú határrészei.
4. Ászár-Neszmélyi borvidék
a) Ászári körzet: Bársonyos, Császár, Csép, Ete, Kerékteleki, Kisbér, Nagyigmánd, Vérteskethely;
b) Neszmélyi körzet: Baj, Dunaalmás, Dunaszentmiklós, Esztergom, Kesztölc, Kocs, Mocsa, Neszmély, Szomód, Tata, Vértesszőlős
településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.
5. Badacsonyi borvidék
Ábrahámhegy, Badacsonytomaj, Badacsonytördemic, Balatonrendes, Balatonszepezd, Gyulakeszi, Hegymagas, Káptalantóti, Kisapáti, Kővágóörs, Nemesgulács, Raposka, Révfülöp, Salföld, Szigliget, Tapolca
településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.
6. Balatonfüred-Csopaki borvidék
Alsóörs, Aszófő, Balatonakali, Balatonalmádi, Balatoncsicsó, Balatonfüred, Balatonszőlős, Balatonudvari, Csopak, Dörgicse, Felsőörs, Lovas, Mencshely, Monoszló, Óbudavár, Örvényes, Paloznak, Pécsely, Szentantalfa, Szentjakabfa, Tagyon, Tihany, Vászoly, Zánka
településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.
7. Balatonmelléki borvidék
a) Káli körzet: Balatonhenye, Hegyesd, Köveskál, Mindszentkálla, Monostorapáti, Szentbékkálla;
b) Balatonederics-Lesencei körzet: Balatonederics, Lesencefalu, Lesenceistvánd, Lesencetomaj, Nemesvita, Sáska, Zalahaláp,
c) Cserszegi körzet: Balatongyörök, Cserszegtomaj, Gyenesdiás, Héviz-Egregy, Rezi, Várvölgy, Vonyarcvashegy
településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.
8. Etyek-Budai borvidék
a) Etyeki körzet: Bicske, Csabdi, Etyek, Kajászó, Nadap, Pákozd, Pázmánd, Sukoró, Vál,
b) Budai körzet: Budajenő, Budakeszi, Pilisborosjenő, Telki, Tök, Üröm
településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.
9. Móri borvidék
Csákberény, Csókakő, Mór, Pusztavám, Söréd, Zámoly
településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.
10. Pannonhalma-Sokoróaljai borvidék
Écs, Felpéc, Győr-Ménfőcsanak, Győrság, Győrszemere, Győrújbarát, Kajárpéc, Nyalka, Nyúl, Pannonhalma, Pázmándfalu, Ravazd, Tényő
településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.
11. Somlói borvidék
a) Somlói körzet: Doba, Somlójenő, Somlószőlős, Somlóvásárhely,
b) Kissomlyó-Sághegyi körzet: Borgáta, Celldömölk, Kemeneskápolna, Kissomlyó, Mesteri
településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.
12. Soproni borvidék
Fertőboz, Fertőendréd, Fertőrákos, Fertőszentmiklós, Fertőszéplak, Harka, Hidegség, Kópháza, Sopron
településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.
13. Dél-Balatoni borvidék
Andocs, Balatonberény, Balatonboglár, Balatonlelle, Balatonkeresztúr, Balatonendréd, Balatonszemes, Karád, Kéthely, Kőröshegy, Kötcse, Látrány, Lengyeltóti, Marcali, Ordacsehi, Somogysámson, Somogytúr, Szólád, Szőlősgyörök, Visz, Zamárdi
településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.
14. Mecsekaljai borvidék
a) Pécsi körzet: Cserkút, Hosszúhetény, Keszü, Kővágószőlős, Kővágótőttős, Mecseknádasd, Pécs, Pécsvárad, Szemely,
b) Versendi körzet: Babarc, Bár, Bóly, Dunaszekcső, Hásságy, Lánycsók, Mohács, Monyoród, Olasz, Szajk, Szederkény, Versend,
c) Szigetvári körzet: Helesfa, Kispeterd, Mozsgó, Nagypeterd, Nyugotszenterzsébet, Szigetvár
településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.
15. Szekszárdi borvidék
Alsónána, Alsónyék, Báta, Bátaszék, Decs, Harc, Őcsény, Sióagárd, Szálka, Szekszárd, Várdomb, Zomba
településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.
16. Villány-Siklósi borvidék
Bisse, Csarnóta, Diósviszló, Harkány, Hegyszentmárton, Kisharsány, Kistótfalu, Márfa, Nagyharsány, Nagytótfalu, Palkonya, Siklós, Túrony, Villány, Villánykövesd
településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.
17. Bükkaljai borvidék
Bogács, Borsodgeszt, Bükkaranyos, Bükkzsérc, Cserépfalu, Cserépváralja, Emőd, Harsány, Kács, Kisgyőr, Kistokaj, Mályi, Mezőkövesd, Miskolc, Nyékládháza, Sály, Tard, Tibolddaróc, Vatta
településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.
18. Egri borvidék
a) Egri körzet: Andornaktálya, Demjén, Eger, Egerbakta, Egerszalók, Egerszólát, Felsőtárkány, Kerecsend, Maklár, Nagytálya, Noszvaj, Novaj, Ostoros, Szomolya,
