Az Országgyűlés
– elismerve a magyarországi egyházaknak a nemzet életében és érdekében kifejtett évezredes munkálkodását,
– tudatában a vallásos meggyőződés jelentőségének a magyar társadalomban,
– folytatva a vallásszabadságot szolgáló 1848. évi XX., az 1895. évi XLIII. és az 1947. évi XXXIII. törvénycikkben, valamint az 1990. évi IV. törvényben testet öltő évszázados hagyományt,
– figyelembe véve, hogy a magyarországi egyházakat 1945 után jogfosztó intézkedések sújtották,
– az Alkotmány 60. §-ával összhangban, szem előtt tartva állam és egyház elválasztásának követelményét,
– eleget téve a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény 23. §-ában vállalt kötelezettségének
a következő törvényt alkotja:
1. § E törvényt alkalmazni kell a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény szerint a bíróság által nyilvántartásba vett egyházra, vallásfelekezetre és vallási közösségre (a továbbiakban: egyház).
2. § Az egyház a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény 18. §-ának rendelkezései szerint saját bevételre tehet szert. Az egyház belső törvényei és szabályai szerint szedett egyházfenntartói járulékról, gyűjtött adományokról az állami, önkormányzati és közigazgatási szervek adatokat nem kérhetnek, és nyilvántartást nem vezethetnek.
3. § (1) A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény (Etv.) hatálya alá tartozó, az egyház által nem természetben visszakért, számára át nem adott, vagy az Etv. 2. § (4) bekezdése szerint nem rendezett egyházi ingatlanokra vonatkozó pénzbeli igény közös megegyezés esetében járadék forrásává alakítható, amely az egyház hitéleti és közcélú tevékenységének finanszírozására használható fel. A járadék folyósítása a közös megegyezésben szereplő határidőig vagy az igénylő egyház jogutód nélküli megszűnéséig tart.
(2) A járadék mértéke az (1) bekezdés szerinti pénzbeli igény alapján számítva az 1998–2001. évek között 4,5%, a 2001. évtől 5%. A járadék összegét évente – a forint átlagos leértékelésének a központi költségvetés éves tervezésekor számított ütemének megfelelő mértékben – növelni, és a központi költségvetés végrehajtásáról szóló törvény elfogadását követően a tényleges leértékelés mértékének megfelelően korrigálni kell.
(3) A nem természetben visszaigényelt ingatlanokra vonatkozó pénzbeli igény járadékká alakítását az egyház e törvény hatálybalépését követő 180 napon belül írásban kérheti, csatolva azt az értékfeltüntetést is tartalmazó ingatlanjegyzéket, amely a számítás alapját képezi. A járadék induló összege a Kormány, illetve az érintett egyház felhatalmazott képviselője által megkötött megállapodásban kerül meghatározásra kölcsönösen elfogadott értékelés alapján. A járadék folyósítása 1998. január 1-jétől történik.
(4) A törvény hatálybalépésének évében az éves költségvetési törvény még támogathatja egyes egyházak korábban megkezdett nem műemléki beruházásainak és felújításainak megvalósítását.
4. § (1) Az egyes egyházak jogosultak – a külön törvényben meghatározottak szerint – a rendelkező nyilatkozatot tevő magánszemélyek által befizetett személyi jövedelemadó egy százalékára, amely az egyházak belső szabályaiban meghatározott módon használható fel.
(2) Amennyiben az (1) bekezdés alapján az egyházakat megillető összeg együttesen nem éri el a nyilatkozattétel évének költségvetésében tervezett személyi jövedelemadó összevont adóalapja adójának 0,5 százalékát, ennek mértékéig az egyházaknak ténylegesen átutalandó összeget a (3) bekezdésben megjelölt években a központi költségvetésből ki kell egészíteni. E kiegészítés összegéből az egyes egyházak a javukra rendelkező magánszemélyek arányában részesülnek.
(3) Ha az (1) és (2) bekezdések alapján valamely egyháznak juttatott támogatás nem éri el az 1998. évi költségvetési törvény 18. számú mellékletében az egyházi alapintézmények működéséhez, felújításához és beruházásaihoz nyújtott hozzájárulás összegét, annak mértékéig az 1999. évtől kezdődő négy egymást követő bármely évben a központi költségvetés – első alkalommal 1999-ben – kiegészíti.
5. § Az egyházi intézményfenntartók oktatási, egészségügyi és szociális tevékenységük után a hasonló feladatot ellátó állami és helyi önkormányzati intézményekkel azonos normatív állami hozzájárulásban részesülnek, amelyek jogcímeit és összegeit, illetve arányait az éves költségvetési törvény tartalmazza, a felsőoktatás tekintetében összhangban a felsőoktatási törvény rendelkezéseivel.
6. § (1) Az egyházak további támogatásra (a továbbiakban: kiegészítő támogatás) jogosultak, amelynek alapja az állampolgárok azon döntése, ahogyan az adott egyház által fenntartott intézmények közszolgáltatásait igénybe veszik.
(2) Az (1) bekezdés szerinti kiegészítő támogatás meghatározása minden évben a költségvetési tervezéskor ismert adatok alapján történik, az éves költségvetésről szóló törvényben, a közoktatási, illetve a szociális szolgáltatások igénybevételének figyelembevételével.
(3) A kiegészítő támogatás összegének számításához az önkormányzatok adott ágazati működési kiadásainak és felújítási költségeinek összegét csökkenteni kell az intézményi saját bevételekkel, továbbá a közoktatásra központosított előirányzatból adott olyan külön támogatással, amelyhez pályázat útján az önkormányzati és egyházi fenntartó, illetve intézményei egyaránt hozzájuthatnak. Az így megállapított összegből határozandó meg a normatív támogatás aránya és a kiegészítő támogatás számított összege.
(4) Az (1) bekezdés szerinti támogatás a közoktatási ágazatban a megyei, fővárosi Közoktatási Fejlesztési Tervekben szereplő egyházi nevelési és oktatási intézmények gyermekei és tanulói után számítandó.
(5) Az egyházi intézményfenntartókat megillető – a közcélú tevékenységekhez kapcsolódó – normatív állami hozzájárulás és kiegészítő támogatás rendelkezésre bocsátásának és elszámolásának módját az éves költségvetési törvény határozza meg. A kiegészítő támogatásra vonatkozó önkormányzati tervezett és tényleges adatok ismeretében az eltérés az éves költségvetés végrehajtásáról szóló törvényben előírtak szerint kerül rendezésre.
7. § (1) Az egyház a tulajdonában lévő vallási, kulturális örökség értékeinek, a műemlékeknek és a művészi alkotásoknak a megőrzéséhez, felújításához, gyarapításához, továbbá levéltára, könyvtára, múzeuma működéséhez az éves költségvetési törvényben meghatározott összegű támogatásban részesül.
(2) Az (1) bekezdés szerint előirányzott összegek egyházak és célok közötti felosztását az éves költségvetési törvény szabályozza.
(3) A törvény hatálybalépését követő egy évben az egyházi műemléki rekonstrukciókra előirányzott összegek felhasználhatók a törvény hatálybalépése előtt megkezdett közcélú tevékenységet szolgáló egyházi beruházásokra, felújításokra.
8. § (1) Az egyházakat megillető normatív állami hozzájárulást és a hozzá kapcsolódó kiegészítő támogatást, a felsőoktatási intézmények és a közgyűjtemények támogatását az ágazat szerint illetékes minisztérium költségvetésében kell megtervezni, és az éves költségvetési törvény előírásai szerint folyósítani. Az egyéb támogatásokat a Miniszterelnökség fejezet költségvetésében kell megtervezni.
(2) A 3. § (1) bekezdése szerinti járadékot negyedévenként, az adott negyedév első hónapjának 10. napjáig kell rendelkezésre bocsátani, a szükséges korrekciót pedig egy összegben kell rendezni a költségvetés végrehajtásáról szóló törvény elfogadását követő hónap utolsó napjáig.
(3) A 4. § szerinti személyi jövedelemadó részesedést és annak kiegészítését a Miniszterelnökség fejezetben kell megtervezni, és a felajánlást követő év január 10-éig az egyháznak átutalni.
9. § A 3. § (3) bekezdése szerinti írásos nyilatkozatot – az előírt jogvesztő határidőn belül – a Miniszterelnöki Hivatal egyházi kapcsolatokért felelős államtitkárának kell megküldeni.
10. § A Kormány jogosult a korábban jelentős ingatlanvagyonnal nem rendelkező egyházat közcélú tevékenysége folytatásához szükséges ingatlan megszerzéséhez segíteni.
11. § A költségvetési támogatási összegek felhasználásának ellenőrzése az államháztartásról szóló, többször módosított 1992. évi XXXVIII. törvény 121. §-ának (1) bekezdése alapján történik.
12. § Ez a törvény 1998. január 1-jén lép hatályba azzal, hogy a 4. § (1) bekezdését először az 1997. évi adóbevallások során kell alkalmazni.
13. § (1) 1998. évben az egyes egyházakat megillető személyi jövedelemadó részesedését az 1998. évi költségvetési törvényben a X. Miniszterelnökség fejezet, 9. cím, 3. alcím, 1. Hozzájárulás az egyházi alapintézmények működéséhez, felújításához és beruházásaihoz előirányzat-csoport helyettesíti.
(2) Az (1) bekezdés szerinti 1998. évi költségvetési hozzájárulást az 50 millió forint alatti részesedésű egyházak egy összegben, 1998. január 10-én kapják meg, míg az e fölötti éves támogatással rendelkezők negyedéves ütemezésben jutnak hozzá.
(3) Az 1998. évi költségvetés 18. számú mellékletében az egyházi műemlékek rekonstrukciójának támogatására előirányzott összeghez az érintett egyházak a Miniszterelnöki Hivatallal egyeztetett, előre jelzett ütemezésben juthatnak hozzá.
