E törvény célja, hogy – a közrend, a közbiztonság javítása, s ezek részeként a személy- és vagyonvédelem, a bűnmegelőzés hatékonyságának fokozása érdekében – erősítse a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói szolgáltatás törvényességét, és további garanciát nyújtson a társadalom számára az e szolgáltatásokat igénybevevők, illetve az e szolgáltatások gyakorlása során érintettek személyhez fűződő jogai, vagyoni érdekei sérthetetlenségére irányuló igényeinek érvényesítéséhez. E cél elérése érdekében az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:
1. § (1) A törvény hatálya az egyéni, valamint a társas vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói tevékenységre terjed ki.
(2) A törvény személyi hatálya a személy- és vagyonvédelmi tevékenységet folytatóra, a magánnyomozóra terjed ki.
(3) Egyéni, társas vállalkozás keretében személy- és vagyonvédelmi, illetve magánnyomozói tevékenység – ha törvény kivételt nem tesz – csak az e törvénnyel létrehozott Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara (a továbbiakban: kamara) tagjaként folytatható.
(4) A szolgálati viszony fennállása alatt a fegyveres erők (Magyar Honvédség, Határőrség), a rendvédelmi szervek (rendőrség, polgári védelem, vám- és pénzügyőrség, a büntetés-végrehajtási szervezet, az állami és hivatásos önkormányzati tűzoltóság, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok) hivatásos állományú tagjai nem lehetnek tulajdonosai, vezető tisztségviselői, valamint tagjai az (1) bekezdésben meghatározott vállalkozásnak.
2. § A vállalkozó a személy- és vagyonvédelmi, illetve a magánnyomozói tevékenységet egyidejűleg is folytathatja. A vállalkozó más gazdasági tevékenységet vagy szolgáltatást nem végezhet, kivéve, ha tevékenysége a személy- és vagyonvédelemmel közvetlenül összefügg.
3. § Az e törvény hatálya alá tartozó tevékenységek egyéni vállalkozás és bármely gazdasági társaság keretében is végezhetők.
4. § (1) Egyéni, társas vállalkozás keretében személy- és vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói tevékenység csak a rendőrség által kiadott engedély birtokában végezhető.
(2) A rendőrség – a vállalkozó kérelmére – akkor ad ki engedélyt, ha
a) a kérelmező igazolja, hogy a személy- és vagyonvédelmi, illetve a magánnyomozói tevékenységet folytató tagja, alkalmazottja vagy a segítő családtag rendelkezik a tevékenység személyes végzésére jogosító igazolvánnyal;
b) a kérelmező rendelkezik az általa végezni kívánt tevékenységre vonatkozó szolgáltatási felelősségbiztosítási szerződéssel, vagy tagja a személy-, vagyonvédelmi és magánnyomozói biztosító egyesületnek;
c) a kamara, a vállalkozó kérelmezőt előzetesen nyilvántartásba vette, továbbá igazolta, hogy rendelkezik a folytatni kívánt tevékenység végzéséhez szükséges anyagi és technikai eszközökkel. A nyilvántartott adatokat törölni kell, ha a kérelmező felvételi kérelmét visszavonja, vagy azt a kamara elutasítja.
(3) A rendőrség az engedély iránti kérelem teljesítését megtagadja, ha az egyéni vállalkozó, illetve a vállalkozó vezető tisztségviselője büntetett előéletű vagy az 5. § (4) bekezdésében meghatározott korlátozó rendelkezés hatálya alá esik.
(4) Nyomozóhatósági jogkörrel rendelkező szervezet állományának volt tagja részére szolgálati viszonyának megszűnésétől számított két éven belül a magánnyomozói vállalkozói tevékenység folytatásához hatósági engedélyt a rendőrség nem adhat.
5. § (1) Személy- és vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói tevékenység személyre szóló, a rendőrség által kiadott igazolvány birtokában végezhető.
(2) A tevékenység ideiglenes rendőrhatósági igazolvány (a továbbiakban: ideiglenes igazolvány) birtokában is folytatható.
(3) Igazolványt kaphat írásbeli kérelmére
a) az a büntetlen előéletű, a 4. § (4) bekezdésben foglalt korlátozás hatálya alá nem eső, nagykorú, cselekvőképes – magánnyomozó esetében legalább középiskolai végzettséggel rendelkező – magyar állampolgár, aki belföldi lakóhellyel, továbbá külön jogszabályban meghatározott szakképesítéssel rendelkezik, és
b) nem folyik ellene három évi vagy ennél súlyosabb tartamú szabadságvesztéssel fenyegetett szándékos bűncselekmény elkövetésének gyanúja miatt büntetőeljárás.
(4) Ha a kérelmezőt személy elleni erőszakos bűncselekmény (Btk. XII. fejezet, I. cím, II. cím 174–176. §), nemi erkölcs elleni erőszakos bűncselekmény [Btk. XIV. fejezet, II. cím 197. §, 198. §, 200. §, 207. § (3) bek. b) pont], hivatali bűncselekmény (Btk. XV. fejezet, IV. cím), hivatalos személy elleni bűncselekmény (Btk. XV. fejezet, V. cím), terrorcselekmény (Btk. 261. §) vagy vagyon elleni bűntett (Btk. XVIII. fejezet) elkövetése miatt elítélték, az igazolvány kiadása iránti kérelem a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról rendelkező 1979. évi 5. tvr. 30. §-ában meghatározott ideig nem teljesíthető.
(5) Az igazolvány kiadása iránti kérelmet el kell utasítani, ha a korábban kiadott igazolványt az e törvényben meghatározott kötelezettségek megszegése miatt a kérelmet megelőző két éven belül bevonták.
(6) A kérelem elbírálását, ha a kérelmező ellen háromévi vagy ennél súlyosabb tartamú szabadságvesztéssel fenyegetett szándékos bűncselekmény elkövetésének gyanúja miatt büntetőeljárás folyik, annak befejezéséig fel kell függeszteni.
6. § (1) Ideiglenes igazolványt – írásbeli kérelmére, hat hónapi időtartamra – a vállalkozásnak az a tagja, alkalmazottja, segítő családtagja kaphat, aki – a szakképesítés kivételével – az 5. § (3) bekezdésének a) pontjában meghatározott követelményeknek megfelel, és nem esik az 5. § (3) bekezdésének b) pontjában, továbbá (4)–(6) bekezdésében foglalt korlátozó rendelkezések alá, valamint az előírt szakképesítés megszerzéséhez szükséges ismeretek elsajátítására a szakképzést folytató intézménnyel képzési szerződést köt.
(2) Ideiglenes igazolvány ugyanazon személy részére öt éven belül csak egy alkalommal adható.
(3) Az ideiglenes igazolvánnyal rendelkező a tevékenységét kizárólag igazolvánnyal rendelkező személlyel közösen, annak irányítása és felügyelete mellett végezheti. A feladat ellátásánál a 15. § (5) bekezdésében meghatározott eszközöket nem tarthatja magánál.
7. § (1) A rendőrség a kiadott engedélyekről, igazolványokról, a kiadásuk alapjául szolgáló adatokról, az adatváltozásról, az engedély visszavonásáról, illetve az igazolvány bevonásáról nyilvántartást vezet.
(2) A személy- és vagyonvédelmi, illetve a magánnyomozói tevékenység hatósági ellenőrzését a rendőrség végzi, amely a tevékenység gyakorlásának jogszerűségére, a rendőrség által nyilvántartott adatok valódiságára, a rendőrség által hitelesített naplóban nyilvántartott adatokra, az engedélyezés feltételeiben beállott változások vizsgálatára terjed ki. Az ellenőrzés a szerződés tartalmának megismerésére nem irányulhat.
8. § (1) A rendőrség az engedélyt határozattal visszavonja, ha kiadásának feltételei megszűntek, vagy az egyéni, társas vállalkozó e törvény szabályait ismételten vagy súlyosan megszegte.
(2) Az igazolványt a rendőrség határozattal visszavonja, ha
a) kiadásának valamely jogszabályi feltétele már nem áll fenn, vagy jogerős bírói ítélet az igazolvány tulajdonosát e foglalkozástól eltiltja;
b) az e törvényben előírt szabályokat az igazolvány jogosultja ismételten vagy súlyosan megszegte.
(3) A rendőrség az igazolványt az eljárás befejezéséig bevonja, ha a személy- és vagyonvédelmi, illetve magánnyomozói tevékenységet folytató ellen háromévi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel fenyegetett szándékos bűncselekmény elkövetése miatt indult büntetőeljárás.
(4) A személy- és vagyonvédelmi, illetve a magánnyomozói tevékenység személyes végzésére vonatkozó jogosultság megszűnik, ha
a) az igazolványt bevonják;
b) az igazolványt a jogosult a rendőrségnek visszaadja.
9. § (1) Ha a személy- és vagyonőrt, a vagyonvédelmi biztonságtechnikai tervezőt, szerelőt, illetőleg a magánnyomozót e foglalkozása gyakorlása során szándékos bűncselekmény vagy a foglalkozásának az e törvényben meghatározott szabályainak megszegésével megvalósított szabálysértés elkövetésén tetten érik, a rendőr jogosult az igazolványt a helyszínen átvételi elismervény ellenében elvenni. Az elvett igazolványt köteles – az elvétel okának megjelölésével – az igazolványt kiállító rendőri szervnek megküldeni.
(2) Az elvétel tartama alatt a személy- és vagyonvédelmi, illetve a magánnyomozói tevékenység nem gyakorolható.
10. § A személy- és vagyonvédelmi, illetve magánnyomozói tevékenységre kötött szerződést írásba kell foglalni. A szerződésnek tartalmaznia kell a megbízó hozzájárulását ahhoz, hogy nevét és lakcímét (vagy székhelyét, ennek hiányában telephelyét) az egyéni, társas vállalkozó nyilvántartja, és ebbe a nyilvántartásba a rendőrhatóság a tevékenység ellenőrzése során betekinthet. A megbízó e hozzájárulása nélkül a szerződés nem jöhet létre.
11. § (1) Az egyéni, társas vállalkozó a szerződésekről a rendőrség által hitelesített naplóban nyilvántartást vezet, és a naplót az utolsó bejegyzés napjától számított öt évig megőrzi.
(2) A naplóban fel kell tüntetni:
a) a megbízó nevét, lakcímét, székhelyét vagy annak hiányában telephelyét;
b) a szerződés megkötésének és teljesítésének, illetve megszűnésének időpontját.
(3) A naplóban – vagy más alkalmas módon – kell nyilvántartani a szerződést ténylegesen teljesítő személy vagy személyek nevét. Az adatok megőrzésére az (1) bekezdés rendelkezései az irányadóak.
(4) A naplóban, illetve az ahhoz kapcsolódó egyéb nyilvántartásban kiegészítés, javítás csak úgy végezhető, hogy az eredetileg rögzített szöveg olvasható maradjon.
(5) Az egyéni, társas vállalkozó köteles biztosítani, hogy a rendőrség a naplót és a (3) bekezdésben meghatározott nyilvántartási okmányokat, illetőleg az érintett a róla vezetett adatokat megtekinthesse.
12. § (1) A személy- és vagyonvédelmi, illetve a magánnyomozói tevékenységet végző személy hatósági jogkörrel nem rendelkezik, a hatóság eljárását nem akadályozhatja.
(2) A személy- és vagyonvédelmi, illetve a magánnyomozói tevékenységet folytató a fegyveres erőre, rendvédelmi szervre, más hatóságra utaló elnevezést, formaruhát, illetve hatósági jellegre utaló, megtévesztésre alkalmas egyéb jelzést vagy címet, rangjelzést nem használhat.
(3) A személy- és vagyonőr formaruháján fel kell tüntetni az egyéni, társas vállalkozás nevét vagy az engedélyezett rövidített nevét, valamint a személy- és vagyonőri elnevezést.
(4) A (2) bekezdés szerinti tilalom megszegése kérdésében annak a nyilatkozatát kell figyelembe venni, akinek érdekeit a megtévesztő név, formaruha vagy jelzés használata sértheti.
13. § A személyőr a szerződés keretei között a megbízó személyi biztonságának fizikai, technikai védelmét látja el. Ennek érdekében az általa védett személy biztonságát fenyegető személyt kilétének igazolására, jogsértő magatartásának abbahagyására felszólíthatja.
14. § (1) A vagyonőr a megbízó közterületnek nem minősülő létesítményének őrzése során jogosult:
a) a területre belépő vagy az ott tartózkodó személyt kiléte igazolására, a belépés, illetőleg a tartózkodás céljának közlésére, jogosultságának igazolására felhívni, ennek megtagadása vagy a közölt adatok nyilvánvaló valótlansága esetén az érintett belépését, ott tartózkodását megtiltani, és távozásra felszólítani;
b) a területre belépő, az ott tartózkodó vagy onnan kilépő személyt csomag, illetve menet-, szállítási okmány bemutatására felszólítani, csomagját, járművét, valamint a szállítmányt ellenőrizni;
c) a jogsértő személyt magatartása abbahagyására felszólítani.
(2) A vagyonőr a megbízó ingóságát – a szerződés keretei között – az őrzött létesítmény területén kívül is védheti, ennek során az (1) bekezdésben meghatározott jogok illetik meg.
(3) A rendezvény biztosítását végző személy- és vagyonőr jogosult:
a) a rendezvény megtartását akadályozó vagy zavaró, illetve annak biztonságát veszélyeztető személyt kilétének igazolására felszólítani, a rendezvényen való részvételét megtiltani, és távozásra felszólítani;
b) zárt területen vagy helyen tartott rendezvényre – a rendőrség, illetve a rendezésért felelős személy intézkedése alapján – meghatározott tárgyaknak a bevitelét megakadályozni, ennek érdekében a rendezvényre belépő csomagját átvizsgálni.
(4) A szállítmány kísérését, a pénz- és értékőrzést, valamint a szállítást végző személy- és vagyonőr jogosult a szállítást jogtalanul akadályozó, illetve a szállítmány biztonságát veszélyeztető személyt kilétének igazolására, veszélyeztető magatartásának abbahagyására felszólítani.
15. § (1) A személy- és vagyonőr tevékenysége gyakorlása során – e törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén – jogosult az intézkedésében érintett személyt felhívni kilétének igazolására. Ha az általa erre felkért személy önként és hitelt érdemlően nem igazolja kilétét, a személyazonosság megállapítására – indokolt esetben – igazoltatásra jogosult hatósági személyt kérhet fel.
(2) A személy- és vagyonőr jogosult a bűncselekmény elkövetésén tetten ért személyt a cselekmény abbahagyására felszólítani, a cselekmény folytatását megakadályozni, az elkövetőt elfogni és tőle a támadásra alkalmas eszközöket elvenni. Köteles azonban az elfogott személyt haladéktalanul a rendőrségnek vagy az ügyészségnek átadni, ha erre nincs mód, ezek valamelyikét értesíteni. Így kell eljárni a tetten ért személytől elvett, támadásra alkalmas eszközöket illetően is.
(3) A személy- és vagyonőr arányos mérvű kényszerítő testi erő alkalmazásával
a) a védett személy biztonságát fenyegető támadást elháríthatja;
b) a védett létesítménybe, területre való jogosulatlan belépést megakadályozhatja, a jogosulatlanul bent tartózkodót onnan eltávolíthatja;
c) a rendezvényt zavaró vagy annak biztonságát veszélyeztető személyt a rendezvényről eltávolíthatja;
d) a pénz- és értékszállítást jogtalanul akadályozó személyt eltávolíthatja, illetve a szállítmány biztonságát fenyegető támadást elháríthatja;
e) a bűncselekmény elkövetésén tetten ért és elfogott személytől a támadásra alkalmas eszközt elveheti.
(4) A személy- és vagyonőr a megbízó közterületnek nem minősülő létesítményébe, területére, illetve zárt területen vagy helyen tartott rendezvényére belépők ellenőrzésére fegyver-, illetve robbanóanyag-kutató műszert alkalmazhat, és a közbiztonságra különösen veszélyes eszközök bevitelét megtilthatja.
(5) A személy- és vagyonőr a feladata ellátása során vegyi eszközt (gázsprayt), gumibotot, őrkutyát, valamint – az erre vonatkozó jogszabályok rendelkezései szerint – lőfegyvert, gáz- és riasztófegyvert tarthat magánál és azokat csak jogos védelmi helyzetben, illetve végszükség esetén alkalmazhatja.
(6) Közterületen vagy a nyilvános forgalom számára nyitva álló helyen őrkutyát igénybe vevő személy- és vagyonőri tevékenység csak a belügyminiszter rendeletében meghatározott feltételeknek eleget tevő, engedéllyel rendelkező kutyavezető-képző iskolák által minősített (vizsgáztatott) kutyával látható el.
16. § A magánnyomozó a szerződés teljesítése érdekében
a) adatot gyűjthet, felvilágosítást kérhet;
b) az igazolvány bemutatását követően a hivatalos iratokba, nyilvántartásokba akkor tekinthet be, készíthet azokról kivonatot, másolatot, ha erre a személyes eljárása esetén a megbízó is jogosult és arra kifejezetten felhatalmazta, feltéve, hogy a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról, az államtitokról és a szolgálati titokról szóló törvény másként nem rendelkezik;
c) kép- és hangfelvételt a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvénynek a személyiségi jogok védelmére vonatkozó szabályai betartásával készíthet, illetve használhat fel;
d) a más részére szóló zárt küldemény tartalmát csak az érintett előzetes hozzájárulásával ellenőrizheti.
17. § A magánnyomozás nem irányulhat
a) diplomáciai, konzuli képviseletek, az ezekkel egy tekintet alá eső nemzetközi szervezetek, valamint azok tagjai tevékenységére;
b) a hivatalos személyek (Btk. 137. § 1. pontja) hivatali tevékenységére;
c) természetes személyek személyes és különleges adataira, kivéve, ha a személyes adatok törvény alapján a megbízó számára hozzáférhetőek, illetve, ha az adatgyűjtéssel érintett ehhez – különleges adatai tekintetében – írásban hozzájárul.
18. § (1) A magánnyomozót foglalkozási (hivatásbeli) titoktartási kötelezettség terheli minden olyan tényt, adatot illetően, amelyről a megbízás teljesítése során szerzett tudomást.
(2) Törvény, valamint – saját adatait érintően – a megbízó a titoktartási kötelezettség alól felmentést adhat.
(3) A magánnyomozó a harmadik személyről gyűjtött személyes adatokról csak a megbízót tájékoztathatja, kivéve, ha – figyelemmel az (1) bekezdésben foglaltakra – a megbízás alapjául szolgáló üggyel összefüggésben levő bírósági vagy más hatósági eljárásban tanúként hallgatják ki.
(4) A magánnyomozót terhelő titoktartási kötelezettség teljesítése nem sértheti a hatóságok eljárása akadályozásának tilalmára vonatkozó rendelkezést.
19. § Több megbízó érdekében a vállalkozó csak akkor járhat el, ha a megrendelők érdekei nem ellentétesek. Olyan megbízást, amely a korábbi megbízó érdekeit sértheti, csak akkor teljesíthet, ha a korábbi szerződés teljesítésétől számított öt év már eltelt.
20. § (1) A magánnyomozó a szerződés teljesítése során tudomására jutott és rögzített személyes adatokat a felhasználást követően azonnal, felhasználás hiányában a szerződés megszűnésekor köteles megsemmisíteni.
(2) A 16–18. § és az (1) bekezdés rendelkezéseit a magánnyomozói tevékenységet folytató egyéni, társas vállalkozóra is alkalmazni kell.
21. § (1) A kamara a személy-, vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói tevékenységet folytató egyének, társas vállalkozások önkormányzattal rendelkező, közfeladatot és általános szakmai érdek-képviseleti feladatokat ellátó köztestülete.
(2) A kamara a feladatait
a) a megyékben és a fővárosban működő területi szervezetei (a továbbiakban együtt: területi szervezet), valamint
b) országos szervezete
útján látja el.
(3) Területi szervezetet több megye közösen is létrehozhat. Ez esetben az érintett megyékben külön megyei szervezetek nem hozhatók létre.
(4) A kamara területi szervezetei, valamint országos szervezete jogi személyek.
(5) Az országos szervezet székhelye Budapest. Az országos szervezet jogosult a Magyar Köztársaság címerének használatára. A területi szervezet elnevezésében utalni kell annak illetékességi területére.
22. § (1) A kamara tagjai önkormányzati jogaikat e törvénynek és a kamara alapszabályának megfelelően gyakorolják.
(2) A kamara alapszabályában meg kell határozni
a) a kamara nevét és székhelyét;
b) a kamara szervezetére és működésére vonatkozó szabályokat;
c) a testületi szervek, valamint a tisztségviselők feladat- és hatáskörére, választásuk módjára, megbízatásuk időtartamára vonatkozó szabályokat;
d) a kamara gazdálkodására vonatkozó alapvető szabályokat;
e) mindazt, amiben e törvény az alapszabály rendelkezését írja elő.
23. § (1) A kamara
a) a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenységgel összefüggő ügyekben képviseli és védi a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói szakma tekintélyét, testületeinek és tagjainak általános szakmai érdekeit, illetve a hivatásukból eredő, e törvényben biztosított jogaikat, továbbá elősegíti, hogy a tevékenység végzése a hatályos jogszabályok, valamint a kamara által megalkotott etikai szabályok alapján történjen;
b) megalkotja a kamara alapszabályát, kidolgozza a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység gyakorlásának szakmai irányelveit;
c) véleményt nyilvánít a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenységet érintő jogszabályokról;
d) kidolgozza a szakképzés és a szakmai továbbképzés követelményszintjeit, közreműködik a szakképzésben és a vizsgáztatásban;
e) megalkotja a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység etikai szabályait;
f) etikai eljárást folytat le az etikai szabályokat megszegő tagokkal szemben. Határozatban figyelmezteti a megbízók érdekeivel ellentétes tevékenységet folytató és ezzel a szakma jó hírnevét sértő tagjait, és ezt az etikai szabályzatban meghatározott esetben és módon nyilvánosságra hozza;
g) a kamara tagjairól névjegyzéket vezet és erről statisztikai adatokat szolgáltat;
h) előzetes nyilvántartásba veszi a személy- és vagyonvédelmi, illetve magánnyomozói vállalkozást kezdeni kívánó egyéni, társas vállalkozásokat megvizsgálja, hogy rendelkeznek-e a vállalkozás indításához szükséges, a kamara önkormányzati szabályzatában meghatározott elégséges feltételekkel és erről a vállalkozónak igazolást ad;
i) kezdeményezi a tagjai tevékenységéhez kapcsolódó biztosító egyesület létrehozását;
j) tagjai tevékenységéhez kapcsolódó konferenciákat, kiállításokat, vásárokat és más rendezvényeket szervez, önkormányzati szabályzatának megfelelően minősíti és felügyeli tagjai vásári, kiállítási megjelenését, tevékenységét;
k) hazai és nemzetközi szakmai és jogi információkat gyűjt és ezekről tájékoztatást ad tagjainak, illetve tagjai érdekében más személyeknek;
l) kapcsolatot tart az illetékes gazdasági kamarákkal, továbbá a hasonló jellegű hazai és külföldi szakmai kamarákkal és szövetségekkel;
m) ajánlásokat dolgoz ki a tevékenységek végzéséért járó díjak alsó díjtételének meghatározására.
(2) Az (1) bekezdés g) pontja szerinti névjegyzékben fel kell tüntetni a magánszemély nevét, személyazonosító igazolványa számát, lakcímét, a rendőrkapitányság által kiállított igazolvány számát, továbbá, ha a magánszemély egyéni vállalkozó, a rendőrhatósági engedély, valamint a vállalkozói igazolvány számát.
24. § (1) A tevékenység személyes végzésére jogosító igazolvánnyal rendelkező személyek a lakóhelyük szerint illetékes területi szervezetnek a tagjai.
(2) Az engedéllyel rendelkező egyéni, társas vállalkozások a székhelyük (telephelyük) szerint illetékes területi szervezet tagjai.
(3) Az egyéni, társas vállalkozó, valamint az igazolvánnyal rendelkező személy a területi szervezet megalakulását követő hatvan napon belül köteles nyilvántartásba vétel céljából bejelentkezni.
(4) A tevékenységét megkezdő egyéni, társas vállalkozó, illetve az igazolványt kiváltó személy az engedély, illetve az igazolvány kézhezvételétől számított harminc napon belül köteles az illetékes területi szervezethez bejelentkezni nyilvántartásba vétel céljából.
25. § A kamarai tagság megszűnik:
a) a természetes személy halálával;
b) az engedély, illetve az igazolvány visszavonásával vagy visszaadásával;
c) a kamarából történő kizárással;
d) a tagsági jogviszonyról való lemondással.
26. § (1) A kamara tagjának joga van arra, hogy
a) szavazati joggal részt vegyen a területi szervezet küldöttgyűlésén;
b) részt vegyen a területi szervezet tisztségviselőinek, valamint küldötteinek megválasztásában, továbbá arra, hogy tisztségviselőnek vagy küldöttnek megválasszák;
c) igénybe vegye a kamara szolgáltatásait;
d) a kamara tisztségviselőitől a kamara működéséről érdemi felvilágosítást kérjen;
e) az alapszabályt sértő határozat felülvizsgálatát kérje a felügyelő bizottságtól.
(2) A kamara tagjának kötelessége, hogy
a) megtartsa a kamara alapszabályában foglalt rendelkezéseket;
b) megfizesse a kamarai tagdíjat;
c) az előírt továbbképzéseken részt vegyen, a szükséges vizsgákat letegye;
d) tevékenysége kifejtése során a szakmai irányelveknek, valamint az etikai szabályoknak megfelelően járjon el.
(3) A tagsági díjat az alapszabályban meghatározott keretek között a közgyűlés állapítja meg.
27. § (1) Az országos szervezet a kamara országos képviseleti, ügyintéző és ellenőrző szervezeteiből, valamint etikai bizottságból áll.
(2) A kamara legfőbb képviseleti szerve a területi szervezetek küldötteiből álló országos küldöttgyűlés.
(3) A küldöttek számát az alapszabály határozza meg.
28. § (1) Az országos küldöttgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik:
a) a kamara alapszabályának és más önkormányzati szabályzatának megalkotása és módosítása;
b) a kamara éves költségvetésének meghatározása és az éves beszámoló (mérleg) elfogadásáról való döntés;
c) titkos szavazással a kamara elnökének (alelnökének, alelnökeinek), az elnökség, valamint az etikai és a felügyelő bizottság, továbbá más bizottságok elnökének és tagjainak megválasztása és visszahívása;
d) a tagdíjfizetés elveinek megállapítása az alapszabályban meghatározott módon és keretek között;
e) a területi szervezetek tagjai által fizetett tagsági díjból az országos szervezetnek járó rész meghatározása.
(2) Az országos küldöttgyűlést az elnök évenként legalább egy alkalommal, továbbá akkor köteles összehívni, ha a küldöttek legalább egyötöde vagy felügyelő bizottság – az ok és cél megjelölésével – írásban kéri.
(3) Az alapszabály az országos küldöttgyűlés összehívásának más eseteit is előírhatja, illetve az elnökön kívül más személyt is feljogosíthat annak összehívására.
(4) Az országos küldöttgyűlés akkor határozatképes, ha azon a küldöttek több mint fele jelen van. A határozatképtelenség miatt megismételt küldöttgyűlés az eredeti napirendben szereplő ügyekben a jelen lévő küldöttek számától függetlenül határozatképes.
(5) Az országos küldöttgyűlés határozatait a jelen lévő küldöttek szavazattöbbségével hozza. Az (1) bekezdés a)–b) pontjában meghatározott ügyekben való döntéshez a jelen lévő küldöttek legalább kétharmados, de az összes küldött felét meghaladó többséggel hozott határozata szükséges.
(6) Az országos küldöttgyűlés összehívására, lefolytatására, határozatainak meghozatalára vonatkozó részletes szabályokat a kamara alapszabálya állapítja meg.
29. § (1) A kamara elnöksége az alapszabályban meghatározott számú tagból álló testületi szerv. Az elnökség feladata a kamara működésének irányítása a küldöttgyűlések közti időszakban.
(2) Az elnökség összehívására, működésére, határozatainak meghozatalára vonatkozó szabályokat a kamara alapszabálya állapítja meg.
30. § A felügyelő és az etikai bizottság elnökből, valamint az alapszabályban meghatározott számú tagból áll. Ügyrendjét a jelen törvény és az alapszabály keretei közt maga állapítja meg.
31. § A felügyelő bizottság ellenőrzi a kamara működésére, gazdálkodására, pénzügyi, számviteli rendjére vonatkozó jogszabályok és belső szabályok érvényesülését. A felügyelő bizottságot megillető ellenőrzési jogosultságokat az alapszabály határozza meg, azonban az ellenőrzéshez szükséges tájékoztatási kötelezettséget nem korlátozhatja.
32. § (1) A kamara tisztségviselőit – az elnököt, az alelnököt (alelnököket), a felügyelő, valamint az etikai bizottság elnökét és tagjait – az alapszabályban meghatározott módon és időtartamra titkos szavazással választják. Az alapszabály más tisztségviselők választását is előírhatja.
(2) Az összeférhetetlenségi szabályokat, a megbízatás megszűnésének eseteit, valamint az egyes tisztségviselők feladatait az alapszabály határozza meg.
33. § (1) A területi szervezet illetékességi területén ellátja a jogszabályban és az alapszabályban hatáskörébe utalt kamarai feladatokat.
(2) A területi szervezet képviseleti, ügyintéző szervekkel, továbbá etikai bizottsággal, valamint önálló költségvetéssel rendelkezik.
(3) A területi szervezet képviseleti szerve a tagok által választott küldöttekből álló területi küldöttgyűlés. Amennyiben a tagok száma a kétszáz főt nem éri el, a küldöttgyűlés feladatait a közgyűlés látja el, a küldöttek jogai és kötelességei értelemszerűen a tagokra vonatkoznak.
(4) A területi küldöttgyűlés
a) meghatározza a területi szervezet önkormányzati és működési szabályait e törvény és az alapszabály keretei között;
b) dönt a területi szervezet éves költségvetéséről és az éves beszámoló (mérleg) elfogadásáról;
c) titkos szavazással megválasztja a területi szervezet elnökét, alelnökét, az elnökség alapszabályban meghatározott számú tagját, az etikai bizottság elnökét és tagjait, illetve dönt a velük szemben benyújtott visszahívási indítványról;
d) megválasztja az országos küldöttgyűlés küldötteit;
e) megállapítja a tagdíj mértékét az alapszabályban meghatározott keretek között.
(5) A területi küldöttgyűlés összehívására, a határozathozatalra és a választásra az országos küldöttgyűlés szabályai irányadók.
34. § (1) Az alapszabály a kamarán belül a képviselt szakmáknak megfelelően tagozatokat hozhat létre.
(2) A tagozatok feladatait és működését az alapszabály határozza meg.
35. § (1) Etikai vétséget követ el az a tag, aki
a) e törvény rendelkezéseit tevékenysége gyakorlása során szándékosan megszegi;
b) a kamara által meghatározott etikai szabályokat megsérti;
c) a tagsági díjat felhívás ellenére sem fizeti meg.
(2) Az etikai eljárás lefolytatásának nem akadálya, ha ugyanabban az ügyben állami szervek is eljárást folytatnak.
36. § Az etikai vétség esetében alkalmazható intézkedések:
a) figyelmeztetés;
b) kizárás.
37. § Az etikai eljárást a területi szervezet elnöksége (a továbbiakban: elnökség) rendeli el és lefolytatásával az etikai bizottságot bízza meg.
38. § (1) Az ügy kivizsgálásában, illetve elbírálásában nem vehet részt az,
a) aki az eljárás alá vont személy hozzátartozója;
b) akinek tanúkénti meghallgatása szükséges;
c) akitől az ügy tárgyilagos megítélése egyéb okból nem várható.
(2) Akivel szemben kizárási ok áll fenn, azt köteles azonnal bejelenteni az elnökségnek.
39. § (1) Az etikai bizottság feladata a tényállás pontos tisztázása. Ennek során az etikai eljárás alá vont személyt és a tanút meghallgathatja, szakértő közreműködését veheti igénybe, okiratba betekinthet, helyszínt megtekinthet.
(2) A vizsgálat eredményéről készült összefoglaló jelentést az etikai bizottság az elnökség elé terjeszti.
(3) Az elnökség az összefoglaló jelentést értékeli, és ennek eredményeként a következő intézkedéseket teheti:
a) megalapozatlanság esetén a vizsgálat kiegészítését rendeli el;
b) az eljárás alá vont személyt – kérelmére – meghallgatja;
c) az eljárást megszünteti;
d) a felelősség megállapítása esetén intézkedést alkalmaz.
(4) A (3) bekezdés d) pontja esetében az elnökség határozata ellen a kézbesítéstől számított tizenöt napon belül az eljárás alá vont személy a küldöttgyűléshez fellebbezést nyújthat be.
(5) A küldöttgyűlés határozata ellen az eljárás alá vont személy a kézbesítéstől számított harminc napon belül a közigazgatási perekre (Pp. XX. fejezet) irányadó szabályok szerint bírósághoz fordulhat.
40. § (1) A kamara felett a belügyminiszter törvényességi felügyeletet gyakorol.
(2) A belügyminiszter ellenőrzi, hogy az alapszabály és a többi kamarai szabályzat megfelel-e a jogszabályoknak, továbbá, hogy a kamara szerveinek határozatai nem sértenek-e jogszabályt, alapszabályt vagy kamarai határozatot.
(3) Az e törvény alapján gyakorolt törvényességi felügyelet nem terjed ki az olyan ügyekre, amelyekben egyébként bírósági vagy államigazgatási eljárásnak van helye.
(4) Ha a kamara működésének törvényessége másként nem állítható helyre, a belügyminiszter a bírósághoz fordul.
41. § (1) A kamara első választásának szervezését az egyéni vállalkozókat is képviselő, a személy-, vagyonvédelmi és magánnyomozói szövetségek által létrehozott Szervező Bizottság végzi, amelynek működése a kamara tisztségviselőinek megválasztásáig tart.
(2) A választások költségeit a személy-, vagyonvédelmi és magánnyomozói tevékenységet folytató egyéni, társas vállalkozók – első évi tagsági díjuk terhére – megelőlegezik.
42. § (1) Választásra jogosult az igazolvánnyal rendelkező személy és a rendőrhatósági engedéllyel bíró társas vállalkozás képviselője.
(2) Az országos küldöttgyűlés küldötteit a területi szervezetek választják meg.
(3) A területi szervezet megválasztott elnöke küldöttként vesz részt az országos küldöttgyűlésen.
(4) Az országos küldöttgyűlést az e törvény hatálybalépését követő hat hónapon belül kell összehívni.
43. § (1) A kamara testületi szerve tagjának, illetve a kamara elnökének csak a területi szervezet küldötte választható.
(2) Az országos és területi küldöttgyűlés küldötteinek számát, összetételét és választásának módját az alapszabályban határozzák meg.
44. § (1) A rendőrhatóság a személy- és vagyonvédelmi vagy magánnyomozói szolgáltatást jogosulatlanul végző, továbbá a tevékenységére vonatkozó, e törvényben meghatározott előírásokat ismételten vagy súlyosan megsértő vállalkozót százezer forinttól egymillió forintig terjedő felügyeleti bírsággal sújthatja.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában jogosulatlan a vállalkozás, ha
a) azt a vállalkozó engedély hiányában végzi;
b) a szolgáltatást az engedély kiadásához szükséges, a 4. § (2) bekezdésében írt feltételek hiányában folytatja.
(3) A felügyeleti bírságot a rendőrségnek a határozatában megjelölt számlájára kell befizetni.
(4) Ha az egyéni vállalkozóval szemben mind a felügyeleti bírság, mind az egyes szabálysértésekről szóló 17/1968. (IV. 14.) Korm. rendelet 30/A. §-a szerint minősülő jogosulatlan magánnyomozói, illetve személy- és vagyonvédelmi tevékenység szabálysértése miatti bírság kiszabásának feltételei fennállnak, kizárólag a felügyeleti bírság megállapítására irányuló eljárásnak van helye.
45. § Az e törvényben előírt szabályok súlyos megsértésének minősül
a) a 12. § (1), a 15. § (5)–(6) bekezdéseiben, a 16. § b)–d) pontjaiban, a 18–20. §-ban foglalt rendelkezések megszegése, valamint
b) a 12. § (2)–(3) bekezdéseiben meghatározott szabályoknak a hatóság figyelmeztetése ellenére történő megsértése.
46. § Az e törvényben meghatározott hatósági eljárásra és ellenőrzésre az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
47. § E törvény alkalmazásában:
1. Vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói tevékenység: a polgári jogi jogviszony keretében végzett olyan szolgáltatás, amelyet az egyéni, társas vállalkozó a megbízót (megrendelőt) is megillető, a szerződésben a vállalkozóra átruházott jogok keretein belül szerződés alapján végez.
2. Személy- és vagyonvédelmi tevékenység:
a) létesítmény, telephely, terület, jármű vagy más dolog őrzése;
b) rendezvény biztosítása;
c) szállítmány kísérése, pénz és érték őrzése, szállítása;
d) természetes személyek életének és testi épségének védelme;
e) vagyonvédelmi biztonságtechnikai rendszerek tervezése, telepítése, szerelése, üzemeltetése, felügyelete, karbantartása.
3. Vállalkozó: a személy- és vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói tevékenységet folytató egyéni, társas vállalkozó.
4. Személy- és vagyonőr: az a természetes személy, aki a személy- és vagyonvédelmi tevékenységet folytató egyéni, társas vállalkozás keretei között a 2. pont a)–d) alpontjaiban meghatározott személy- és vagyonvédelmi tevékenységet személyesen végzi, azt szakmailag szervezi vagy irányítja.
5. Vagyonvédelmi biztonságtechnikai tervező, szerelő: az a természetes személy, aki – tevékenységéből eredően – ismeretekkel rendelkezik a 7. pontban meghatározott vagyonvédelmi biztonságtechnikai rendszer működéséről, s az ilyen rendszer (eszköz, berendezés) tervezését, telepítését, szerelését, üzemeltetését, karbantartását személyesen végzi, azt szakmailag szervezi vagy irányítja.
6. Magánnyomozó: az a természetes személy, aki a magánnyomozást folytató egyéni, társas vállalkozás keretei között a 16. §-ban meghatározott tevékenységet személyesen végzi, azt szakmailag szervezi vagy irányítja.
7. Vagyonvédelmi biztonságtechnikai rendszer [2. pont e) alpont]: vagyonvédelmi célból a vállalkozási szerződésben megjelölt ingatlanon telepítendő vagy telepített elektronikus jelző és képi megfigyelőrendszer, egyéb, a jel és kép továbbítását vagy fény-, illetve hang jelzését is lehetővé tevő műszaki megoldás.
8. A személy- és vagyonvédelemmel, illetve a magánnyomozással közvetlenül összefüggő tevékenységek:
a) a tűzvédelmi, polgári védelmi, munka- és egészségvédelmi tevékenység, katasztrófa-elhárítás, ha az ezzel megbízott személy rendelkezik az előírt szakképesítéssel;
b) az üzleti és üzemi titok, valamint az informatikai adatok védelme;
c) a pénz- és értékőrzéssel, valamint -szállítással kapcsolatos pénzfeldolgozó tevékenység;
d) a személy- és vagyonvédelmi, illetve a magánnyomozói szakképzés, tanácsadás, szakirodalmi kiadói, valamint szakértői tevékenység;
e) a vagyonvédelmi célú kutatás;
f) a vagyonvédelmi eszközök gyártása, forgalmazása;
g) a mechanikai vagyonvédelmi rendszerek tervezése, szerelése, karbantartása;
h) az egyéni, társas vállalkozó által őrzött objektum karbantartási és takarítási munkáinak elvégzése.
48. § (1) E törvény a kihirdetését követő harmadik hónap első napján lép hatályba.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység átmeneti szabályozásáról szóló 87/1995. (VII. 14.) Korm. rendelet és az azt módosító 68/1997. (IV. 18.) Korm. rendelet hatályát veszti.
(3) E törvényt a hatálybalépésekor folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni kell. A (2) bekezdéssel hatályon kívül helyezett jogszabályok alapján megszerzett jogokat a törvény nem érinti.
49. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a közületi szervek rendészeti tevékenységéről szóló 6/1988. (II. 12.) MT rendeletet vizsgálja felül, és ennek eredményeképpen döntsön e tevékenység újraszabályozásáról.
(2) Felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy
a) a kérelem elbírálását, a szolgáltatási felelősségbiztosítási szerződés szerinti díjfizetést, illetve a biztosító kockázatviselésének kezdő napját, a tevékenység engedélyezését, az engedély, az igazolvány jogosultjának a nyilvántartott adatok változásának bejelentésére vonatkozó kötelezettségét, a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenységet folytatók által használható jelzések tartalmát, az igazolvány kezelését, és
b) – a pénzügyminiszterrel egyetértésben – a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység engedélyezésével, továbbá az igazolvány kiadásával kapcsolatos igazgatási szolgáltatási díjat, továbbá
c) a kamara megalakulásának és a nyilvántartások vezetésének szabályait
rendeletben szabályozza.
(3) Felhatalmazást kap az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter, hogy a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény 5. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglaltak szerint – a belügyminiszterrel együttes rendeletben – a közületi szervek rendészeti tevékenységét, illetve a rendész szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményeit rendeletben szabályozza.
