1. § (1) A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló – többször módosított – 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 4. §-a d) pontjának 1. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[d) Társas vállalkozó:]
„1. a betéti társaság bel- és kültagja, a közkereseti társaság tagja, a korlátolt felelősségű társaság, a közhasznú társaság, a közös vállalat, az egyesülés tagja, ha a társaság (ideértve ezen társaságok előtársaságként történő működésének időtartamát is) tevékenységében ténylegesen és személyesen közreműködik, és ez nem munkaviszony vagy megbízási jogviszony keretében történik (tagsági jogviszony).”
(2) A Tbj. 4. §-a k) pontjának 2. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[k) Járulékalapot képező jövedelem:]
„2. a foglalkoztató által külföldön foglalkoztatott biztosított és a Magyar Köztársaság területén biztosítással járó jogviszonyban álló külföldi személy esetén az 1. pont szerinti jövedelem hiányában a munkaszerződésben meghatározott személyi alapbér.”
(3) A Tbj. 4. §-ának r) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában)
„r) Igazgatási szerv: a járulékfizetési kötelezettséggel, a biztosítottak bejelentésével, a járulék bevallásával, megfizetésével, nyilvántartásával, a járulékkötelezettség megsértésével kapcsolatos jogkövetkezmények megállapításával, a járuléktartozás beszedésével, behajtásával kapcsolatos hatósági ügyben, továbbá a járulékkötelezettség bevallásának ellenőrzésével, valamint az ezzel összefüggő hatósági ügyben az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 49. §-ának (1)–(2) bekezdésében meghatározott állami adóhatóság, egyéb ügyben a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről szóló 1998. évi XXXIX. törvény 4. és 6–7. §-aiban meghatározott szerv, továbbá a magánnyugdíjpénztárak vonatkozásában az Állami Pénztárfelügyelet. A járulék nyilvántartásával kapcsolatos központi folyószámla könyvelési feladatokat átmenetileg a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság látja el. A feladatok ellátására az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal és az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság megállapodást köt.”
2. § A Tbj. 7. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha a biztosított az 5. § (1) bekezdés a) pontja szerinti jogviszony alapján törvényben meghatározott végkielégítésben részesült, a biztosítási ideje annyiszor 30 nappal hosszabbodik meg, ahány havi átlagkeresetének (illetményének) a végkielégítés megfelel, de legfeljebb tizenkétszer 30 nappal.”
3. § A Tbj. 8. §-ának a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Szünetel a biztosítás:)
„a) a fizetés nélküli szabadság, vagy a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés, valamint az igazolatlan távollét időtartama alatt, kivéve
1. ha a fizetés nélküli szabadságot háromévesnél – tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek esetén tízévesnél – fiatalabb gyermek gondozása, vagy tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermek otthoni ápolása címén engedélyezték,
2. ha a munkavégzés alóli mentesítés idejére munkabér (illetmény), távolléti díj, táppénzfizetés történt, továbbá
3. a sorkatonai (polgári) szolgálat ideje alatt,”
4. § A Tbj. 16. §-a (1) bekezdésének i) és r) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Egészségügyi szolgáltatásra jogosult – a biztosítottakon túl – az, aki)
„i) középfokú nevelési-oktatási vagy felsőoktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató magyar állampolgár, valamint az a külföldi állampolgár, aki nemzetközi szerződés vagy az Oktatási Minisztérium által adományozott ösztöndíj alapján létesített tanulói, hallgatói jogviszonyban áll,”
„r) a 39. § (2) bekezdése szerinti egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett, továbbá eltartott közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pont], élettársa, akinek jövedelme havonta nem haladja meg a tárgyév első napján érvényes minimálbér 30 százalékát.”
5. § (1) A Tbj. 19. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A társadalombiztosítási nyugdíj és az egészségbiztosítás ellátásainak fedezetére a foglalkoztató és a biztosítottnak minősülő egyéni vállalkozó a járulékalapot képező jövedelem után 1999. január 1-jétől 33 százalékos mértékű társadalombiztosítási járulékot fizet, ebből a nyugdíjbiztosítási járulék mértéke 22 százalék, az egészségbiztosítási járulék mértéke 11 százalék. 2000. január 1-jétől a társadalombiztosítási járulék mértéke 32 százalék, ebből a nyugdíjbiztosítási járulék mértéke 21 százalék, az egészségbiztosítási járulék mértéke 11 százalék.”
(2) A Tbj. 19. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) A biztosított által fizetendő nyugdíjjárulék mértéke]
„b) a magánnyugdíjpénztár tagja esetében 2 százalék.”
(3) A Tbj. 19. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az (1)–(3) bekezdés rendelkezéseitől eltérően
a) a társas vállalkozás a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó után,
b) a kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülő egyéni vállalkozó
a baleseti társadalombiztosítási ellátások fedezetére 5 százalékos baleseti járulék fizetésére kötelezett.”
6. § A Tbj. 24. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Ha a magán-nyugdíjpénztári rendszert önkéntesen választó biztosított járulékköteles jövedelméből a foglalkoztató a járulékfizetési felső határnak megfelelő nyugdíjjárulékot részben, vagy egészben levonta és azt a magán-nyugdíjpénztári tagság létesítését megelőzően a Nyugdíjbiztosítási Alap részére megfizette, a 19. § (2) bekezdésének a) pontja alapján levont járulékösszeget a 19. § (2) bekezdésének b) pontjában, valamint a 33. § (1) bekezdésében meghatározott arányban meg kell osztani a biztosítási, illetőleg a tagsági jogviszony időtartamának megfelelően.”
7. § A Tbj. a következő 25/A. §-sal egészül ki:
„25/A. § Ha a munkanélküli járadékban és a nyugdíj előtti munkanélküli segélyben részesülő személy a munkanélküli ellátás folyósításának időtartama alatt az 5. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott jogviszonyt, a b) pontja szerinti munkaviszony jellegű jogviszonyt, a g) pontja szerinti bedolgozói vagy megbízási jogviszonyt létesít, illetőleg az 5. § (2) bekezdésének hatálya alá tartozó választott tisztségviselő, a foglalkoztatási jogviszonyból származó jövedelem után nem kell nyugdíjjárulékot fizetni, feltéve, ha a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény alapján a munkanélküli ellátásának folyósítását nem szüntették meg, illetőleg az ellátás folyósítása nem szünetel.”
8. § A Tbj. 26. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az egyházi személyként és szerzetesrendi tagként szerzett szolgálati idő nyugdíjköltségeit az egyház köteles viselni a részére biztosított központi költségvetési támogatásból. Az egyház az érintett személyek havi létszáma alapján a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér alapulvételével – magánnyugdíjpénztár tagja esetén a kötelező tagdíj mértékével csökkentett – 30 százalékos mértékű nyugdíjbiztosítási járulékot fizet negyedévenként, a negyedévet követő hónap 12. napjáig. A járulékfizetés rendjére, illetőleg az elszámolás és az adatszolgáltatás módjára az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság az egyházakkal megállapodást köt.”
9. § A Tbj. 28. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha a társas vállalkozó egyidejűleg legalább heti 36 órás munkaidővel járó munkaviszonyban is áll, illetőleg közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytat tanulmányokat, a 27. § (1)–(2) bekezdésének rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a társadalombiztosítási és a nyugdíjjárulék alapja a ténylegesen elért, járulékalapot képező jövedelem.”
10. § A Tbj. 30. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az egyéni vállalkozó havonta a tárgyhót követő hónap 12. napjáig köteles a 29. §-ban meghatározott jövedelme, illetőleg a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér alapján a társadalombiztosítási járulékot, a nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot befizetni úgy, hogy ezeknek alapja – a 29. § (6) bekezdése szerinti egyéni vállalkozó kivételével – éves szinten legalább elérje a minimálbér naptári évre számított összegét.”
11. § A Tbj. 32. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„32. § Ha a biztosított foglalkoztatása bármelyik jogviszonyában eléri a heti 36 órát, a további jogviszonyából származó, járulékalapot képező jövedelme [24. § (1) bek.] után a biztosítottnak nem kell egészségbiztosítási járulékot fizetni. E rendelkezést alkalmazni kell a végkielégítéssel szerzett biztosítási időre, amennyiben a végkielégítéssel megszűnt munkaviszonyában a foglalkoztatása a heti 36 órát elérte.”
12. § (1) A Tbj. 33. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A magánnyugdíjpénztár tagja a nyugdíjjárulék-alapot képező jövedelme után 1998. január 1-jétől 6, 2000. január 1-jétől 8 százalékos tagdíjat fizet.”
(2) A Tbj. 33. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A tagdíjfizetési kötelezettségre a 24. § és a 31. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell azzal, hogy a túlfizetésként keletkező összeget a magánnyugdíjpénztár a foglalkoztatón keresztül fizeti vissza a tagnak.”
13. § (1) A Tbj. 34. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A (4) bekezdésben szabályozott esetekben a fizetendő nyugdíjbiztosítási járulék alapja a szolgálati időként elismerhető időszak naptári napjainak és a megállapodás megkötése napján érvényes minimálbér harmincad részének szorzata. A (4) bekezdés b) pontja szerinti esetben a megállapodás megkötését kezdeményező személy az addig elismert szolgálati idejét a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv – Tny. 65. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti – határozatával igazolja. Az elismert szolgálati idő figyelembevételével az ellátás az egyéb jogosultsági feltételek megléte esetén is legkorábban a járulék megfizetésének napjától állapítható meg.”
(2) A Tbj. 34. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A 11. § hatálya alá tartozó külföldi állampolgárok, továbbá a Magyar Köztársaság területén a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény 14. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldi állampolgár megállapodást köthet saját, valamint vele együttélő gyermeke egészségügyi szolgáltatásának biztosítására.”
(3) A Tbj. 34. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) A (7) bekezdésben említett megállapodás alapján fizetendő járulék havi összege:
a) külföldi állampolgár esetén a (3) bekezdés szerinti minimálbér 75 százaléka,
b) 18 évesnél fiatalabb gyermek esetén a (3) bekezdés szerinti minimálbér 30 százaléka.”
14. § A Tbj. 35. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A megállapodás alapján megszerzett jogosultságra – ha e törvény másként nem rendelkezik – a Tny.tv., illetve az Eb.tv. rendelkezéseit kell alkalmazni. A 34. § (2) bekezdése szerint kötött megállapodás alapján jogosult személyekre a biztosítottakra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy egészségbiztosítási ellátás – sürgősségi egészségügyi szolgáltatás kivételével – akkor jár, ha az igénybevétel kezdő napját közvetlenül megelőzően legalább már hat havi járulékfizetés történt. Ez utóbbi rendelkezés a 34. § (7) bekezdése szerint kötött megállapodásra is vonatkozik.”
15. § (1) A Tbj. 39. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A 16. § (1) bekezdésének b)–o) pontjában említett személyek egészségügyi szolgáltatásának fedezetére a központi költségvetés az egészségügyi hozzájárulás bevételeinek átutalásával nyújt fedezetet.”
(2) A Tbj. 39. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A (2)–(3) bekezdésben előírt járulékfizetési és bejelentési kötelezettséget az érintett helyett más szerv vagy személy az igazgatási szervvel kötött megállapodással átvállalhatja.”
16. § (1) A Tbj. 41. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A nyilvántartás adatokat szolgáltat – törvényben meghatározott feladataik teljesítéséhez – a magánnyugdíjpénztáraknak, a pénztárak központi nyilvántartását végző szervezeteknek, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és azok igazgatási szervei részére. A járulékot beszedő igazgatási szerv adatot szolgáltat az ellátást folyósító igazgatási szerv részére a társadalombiztosítási kifizetőhelyet fenntartó foglalkoztató bevallásában feltüntetett, a járulékfizetési kötelezettséget csökkentő ellátásokról, költségtérítésekről.”
(2) A Tbj. 41. §-a a következő (3)–(5) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (3) bekezdés számozása (6) bekezdésre változik:
„(3) Amennyiben az ellátást folyósító igazgatási szerv ellenőrzése az ellátás jogosulatlan igénybevételét, illetve a költségtérítés jogosulatlan elszámolását állapítja meg, erről a visszafizetési kötelezettséget előíró határozat egy példányának beküldésével értesíti a járulékot beszedő igazgatási szervet. Az értesítés alapján a járulékot beszedő igazgatási szerv a kötelezettséget előírja, és beszedi.
(4) Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és azok igazgatási szervei, az Állami Pénztárfelügyelet, valamint a magánnyugdíjpénztárak az adatok kezelésével más szervezetet is megbízhatnak, amennyiben az adatvédelem azonos szintjét a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvénynek megfelelően biztosítják.
(5) Az illetékes igazgatási szerv – az adatszolgáltatás módjára kötött megállapodás alapján – az Állami Pénztárfelügyelet részére a pénztártagok magán-nyugdíjpénztári tagsága jogosultságának megállapításához, ellenőrzéséhez a következő adatokat szolgáltatja:
a) a biztosított személyes adatai a TAJ-szám megjelölésével,
b) a biztosítási jogviszony kezdete,
c) a foglalkoztató azonosító adatai.”
17. § (1) A Tbj. 49. §-ának (2) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:
[(2) A fizetésre kötelezett bejelenti:]
„g) az egyéni vállalkozó, ha magánnyugdíjpénztár tagja, a tagságának kezdő időpontját, illetőleg azt a tényt, hogy pályakezdőnek minősül.”
(2) A Tbj. 49. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A cégbíróság, illetve a gazdasági kamara az erre a célra szolgáló számítógépes rendszer útján közli az igazgatási szervvel a (2) bekezdésben megjelölt adatokat. Az igazgatási szerv a cégbírósággal, illetőleg a gazdasági kamarával – az adatok beérkezését követően haladéktalanul – számítógépes rendszer útján közli a folyószámlaszámot, a (6) bekezdés c) pontja szerinti esetben a fizetésre kötelezettet pedig a nyomtatvány beérkezését követően értesíti folyószámlaszámáról. A gazdasági kamara – a 6. § c) pontja szerinti esetben az illetékes igazgatási szerv – az Állami Pénztárfelügyelet részére közli a (2) bekezdés a)–b) és g) pontjában foglalt adatokat. Az adatközlés módjára vonatkozóan az Állami Pénztárfelügyelet a gazdasági kamarával és az illetékes igazgatási szervvel megállapodást köt.”
18. § A Tbj. 50. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„50. § (1) A foglalkoztató a biztosítottnak a tárgyhónapban kifizetett (juttatott), járulékalapot képező jövedelem után köteles a járulékok alapját és összegét megállapítani, a biztosítottat terhelő járulékot levonni, a tárgyhavi járulékokat a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig az illetékes igazgatási szervnek a (2) bekezdés szerint bevallani és befizetni. A tárgyhavi jövedelemkifizetéssel egyidejűleg a foglalkoztató a biztosítottat írásban tájékoztatja az utána fizetett társadalombiztosítási járulékról, baleseti járulékról és egészségügyi hozzájárulásról, a tőle levont nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékról, valamint a tagdíj összegéről.
(2) A foglalkoztató havonta, a tárgyhónapot követő hónap 12-éig összesítő bevallást teljesít az illetékes igazgatási szervhez. A bevallásnak tartalmaznia kell:
a) a biztosítottat terhelő nyugdíjjárulék, az egészségbiztosítási járulék,
b) a foglalkoztatót terhelő:
ba) nyugdíjbiztosítási járulék, egészségbiztosítási járulék,
bb) a baleseti járulék,
bc) táppénz hozzájárulás
alapját és összegét;
c) a társadalombiztosítási kifizetőhelyet fenntartó és társadalombiztosítási ellátást folyósító foglalkoztató esetén az általa a tárgyhónapban kifizetett társadalombiztosítási, valamint a társadalombiztosítási szervek hatáskörébe utalt egyéb ellátás összegét;
d) a tárgyhónapban külön jogszabály alapján az ellátás után a kifizetőhely fenntartóját megillető költségtérítés összegét;
e) a jogi személy felelősségvállalásával működő gazdasági munkaközösség által a gazdálkodó szervezethez befizetett járulékok alapját és összegét.
(3) A társadalombiztosítási kifizetőhelyet fenntartó foglalkoztató a bevallásban szereplő járulékok terhére az általa folyósított társadalombiztosítási ellátásokat, valamint a társadalombiztosítási szervek hatáskörébe utalt egyéb ellátás összegét, és a kifizetőhely fenntartóját megillető költségtérítés összegét elszámolja, és a különbözetet fizeti meg. A bevallásban feltüntetett ellátás az illetékes igazgatási szerv által folyósított ellátásnak minősül, a folyósítás időpontjának a fizetési kötelezettség teljesítésének határidejét kell tekinteni.
(4) Amennyiben a társadalombiztosítási kifizetőhelyet fenntartó és társadalombiztosítási ellátást folyósító foglalkoztató által folyósított ellátás a tárgyhónapban fizetendő járulékok összegét meghaladja, a különbözet megtérítését a foglalkoztató – választása szerint – igényelheti az illetékes igazgatási szervtől, vagy a következő hónap(ok)ban fizetendő járulékok összegénél érvényesítheti. Az illetékes igazgatási szerv a megtérítési igényt a benyújtástól számított 15 napon belül köteles teljesíteni.
(5) Az egyéni vállalkozó abban az esetben köteles az összesítő bevallást benyújtani, ha a járulékalapot képező jövedelmének (vállalkozói kivétnek) a havi összege meghaladja a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér összegét. Ha az egyéni vállalkozónak e rendelkezés alapján a tárgyhónapban bevallási kötelezettsége nincs, az igazgatási szerv a tárgyhavi járulékfizetési kötelezettséget a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér összegének figyelembevételével határozza meg. Az egyéni vállalkozó nyilatkozhat úgy, hogy a járulékot havonta, a tárgyhót követő hónap 12. napjáig vallja be, és fizeti meg.
(6) A 29. § (6) bekezdése szerinti egyéni vállalkozó a társadalombiztosítási járulékot, a nyugdíjjárulékot – közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán egyidejűleg tanulmányokat folytató egyéni vállalkozó az egészségbiztosítási járulékot is –, illetőleg a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó a baleseti járulékot minden negyedévet követő hónap 12. napjáig köteles bevallani, és megfizetni.
(7) A helyi önkormányzatok nettó finanszírozásában részt vevő szervek esetében az összesítő bevallás benyújtási és befizetési határidő a tárgyhót követő hónap 20. napja. E határidő irányadó az előbbiek szerint meghatározott szervek esetén a magánnyugdíjpénztárakhoz történő tagdíj bevallási és befizetési kötelezettségre is.
(8) Az összesítő bevallás, továbbá a magánnyugdíjpénztáraknak megküldendő bevallás az erre a célra rendszeresített nyomtatványon vagy az igazgatási szerv által a kötelezett rendelkezésére bocsátott számítógépes program felhasználásával elektronikus adathordozón is benyújtható.”
19. § A Tbj. 51. §-a a következő (5)–(6) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A magánnyugdíjpénztár tag egyéni vállalkozó az 50. § (5)–(6) bekezdése szerint köteles a bevallást benyújtani, és a tagdíjat megfizetni. Az egyéni vállalkozó nyilatkozhat úgy a magánnyugdíjpénztárnak, hogy a tagdíjat havonta, a tárgyhót követő hónap 12. napjáig vallja be, és fizeti meg.
(6) Az illetékes igazgatási szerv a magánnyugdíjpénztártól érkezett megkeresés alapján lefolytatott eljárásával összefüggésben, az eljárás lefolytatásának eredményeként megállapított elmaradt járulék, illetve magán-nyugdíjpénztári tagdíjkövetelés kapcsán befolyt összeget a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai és az érintett magánnyugdíjpénztárak között a követelés arányában osztja meg.”
20. § A Tbj. 52. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) Ha a biztosított mulasztásából eredően a foglalkoztató nem, vagy nem megfelelő összegben vonta le az egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot, valamint a magán-nyugdíjpénztári tagdíjat, azt a tudomására jutás időpontjától számított 30 napon belül a munkabérből történő levonásra vonatkozó szabályok szerint a biztosított munkabéréből vagy egyéb juttatásából levonhatja.”
21. § A Tbj. 53. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az igazgatási szerv a járulék fizetésére kötelezettet folyószámlájának augusztus 31-i egyenlegéről október 31-ig értesíti, ha a tartozásának vagy túlfizetésének összege az 1000 forintot meghaladja. Az 1000 forintot meghaladó tartozás esetén a felszámított késedelmi pótlékot külön ki kell mutatni.”
22. § (1) Ez a törvény 1999. január 1-jén lép hatályba. Ezzel egyidejűleg a Tbj. 34. §-ának (10) bekezdése, a 39. § (2) bekezdésének utolsó mondata hatályát veszti.
(2) A hatálybalépéssel egyidejűleg a 4. § c) pontja 6. alpontjának számozása 7. alpontra, 7. alpontjának számozása pedig 6. alpontra, a 6. alpont szövegében a „az 1–5. pontban” szövegrész „az 1–6. pontban” szövegrészre változik, a 34. § (1) és (4) bekezdésében a „31 százalékos” szövegrész helyébe „30 százalékos”, a 39. § (2) bekezdésében a „11,5 százalékának” szövegrész helyébe a „11 százalékának” szövegrész lép.
(3) Az e törvényben előírt járulékbevallási és -befizetési kötelezettséget első alkalommal az 1999. január hónapra vonatkozó elszámolásra kell alkalmazni.
(4) Az e törvény 2. §-a szerinti szabályokat az 1998. december 31-ét követően megállapított és kifizetett végkielégítések esetében kell alkalmazni.
(5) 2000. január 1-jétől az összesítő bevallás mellett a foglalkoztató mellékletben köteles bejelenteni az egyes biztosítottól levont járulékok alapját, azok összegeit, valamint a biztosított nevét, TAJ-számát, továbbá a biztosított pénztártagsága esetén ennek tényét.
(6) A Tbj. 34. § (1) bekezdésének rendelkezésétől eltérően a foglalkoztató által külföldön foglalkoztatott biztosított esetében a foglalkoztatás 1996. december 31-e és 1999. január 1-je közötti időtartamának szolgálati időként történő elismerésére a foglalkoztató, illetve a biztosított megállapodás alapján vállalhatja az említett időszakban érvényes mértékű nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulék egyösszegű, utólagos megfizetését. A nyugdíjbiztosítási és a nyugdíjjárulék alapját a Tbj. 4. § k) pontjának az e törvény 1. § (2) bekezdésében megállapított 2. alpontja alkalmazásával meghatározott összeg képezi. A szolgálati idő elismerésére és a nyugellátás alapjául szolgáló kereset figyelembevételére a Tny. és végrehajtási rendelete vonatkozó rendelkezései az irányadók azzal, hogy a nyugellátás alapját képező kereset meghatározásánál azt az összeget kell figyelembe venni, amely után a nyugdíjbiztosítási és a nyugdíjjárulék fizetés megtörtént. A megállapodás megkötésére és a járulékfizetés egyösszegű utólagos teljesítésére 1999. június 30. napjáig van lehetőség. A megállapodás megkötését a foglalkoztató székhelye szerint illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóságnál (kirendeltségnél), a Vasutaknál, a MÁV Rt. Nyugdíjigazgatóságnál lehet kezdeményezni.
(7) A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 40. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A munkaadó a munkavállaló részére munkaviszonya alapján kifizetett és elszámolt bruttó munkabér, illetmény (kereset), valamint végkielégítés, jubileumi jutalom, a betegszabadság idejére adott díjazás, továbbá a személyi jövedelemadó köteles természetbeni juttatás, étkezési hozzájárulás, üdülési hozzájárulás és a munkaviszony keretében biztosított cégautó adójának 25 százaléka után 3 százalék munkaadói járulékot köteles fizetni.”
(8) A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben szabályozza a Tbj. 24. §-ának (4)–(5) bekezdésében, a 25/A. §-ában, a 33. §-ának (2) bekezdésében, a 34. §-ának (6) bekezdésében, az 51. §-ának (6) bekezdésében, valamint e törvény 22. §-ának (6) bekezdésében foglaltakra vonatkozó részletes szabályokat.
