Időállapot: közlönyállapot (1998.XII.24.)

1998. évi LXXXIV. törvény

a családok támogatásáról * 

Az Országgyűlés a családok és gyermekek jólétéért érzett felelősségtől vezérelve az Alkotmányban, továbbá a nemzetközi egyezményekben rögzített szociális jogok érvényre juttatása érdekében a következő törvényt alkotja:

I. Fejezet

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

A törvény célja

1. § E törvény célja, hogy a családok szociális biztonságának elősegítése, a gyermeknevelés anyagi terheinek csökkentése érdekében meghatározza az állam által nyújtandó családtámogatási ellátások rendszerét, formáit, az ellátások jogosultsági feltételeit, valamint az ellátások megállapításával és folyósításával kapcsolatos legfontosabb hatásköri és eljárási szabályokat.

A törvény hatálya

2. § E törvény hatálya kiterjed – amennyiben nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik – a Magyar Köztársaság területén élő

a) magyar állampolgárra,

b) a magyar menekültügyi hatóság által menekültként elismert, vagy bevándorlási engedéllyel rendelkező külföldire.

Alapelvek

3. § (1) A családnak mint a társadalom alapvető egységének sokoldalú segítése, a családi élet biztonságának és a gyermekvállalás feltételeinek javítása az állam egyik legfontosabb feladata.

(2) A gyermek otthoni gondozásához, neveléséhez nyújtott ellátás célja a gyermek egészséges, harmonikus fejlődésének, testi, szellemi, erkölcsi gyarapodásának kiteljesítése.

(3) A családnak nyújtott ellátások az állam részéről biztosított olyan támogatások, amelyek elismerve a család és a gyermekvállalás fontosságát – jövedelmi helyzettől függetlenül – a gyermeket nevelő szülőt illetik meg.

(4) A többgyermekes, a gyermeket egyedül nevelő, továbbá a tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermeket nevelő családokra nehezülő terhek ellensúlyozása céljából, továbbá esélyegyenlőségük elősegítése érdekében a családtámogatási rendszer egyes elemei differenciáltak.

Értelmező rendelkezések

4. § E törvény alkalmazásában

a) egyedülálló: az a személy, aki hajadon, nőtlen, özvegy, elvált, házastársától külön él és nincs élettársa;

b) családtámogatási kifizetőhely: a legalább 100 társadalombiztosítási ellátásra jogosult személyt foglalkoztató munkáltatónál létesített társadalombiztosítási kifizetőhely [1998. évi XXXIX. tv. 9. § (1) bek.];

c) tanköteles: a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény rendelkezése értelmében az a gyermek, akit az iskola igazgatója tankötelesnek nyilvánított;

d) kereső tevékenység: munkaviszonyban, közalkalmazotti, közszolgálati jogviszonyban bírósági, ügyészségi, igazságügyi szolgálati jogviszonyban, fegyveres erők, rendvédelmi szervek, polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos és szerződéses szolgálati jogviszonyában folytatott munkavégzésre irányuló tevékenység, továbbá szövetkezet tagjaként, vagy egyéni vállalkozóként, illetőleg társas vállalkozás tagjaként folytatott – személyes közreműködést igénylő – tevékenység;

e) szociális intézmény: a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvényben (a továbbiakban: Szt.) szabályozott ápolást-gondozást, rehabilitációt, valamint átmeneti elhelyezést nyújtó bentlakásos intézmény;

f) tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos személy:

fa) az a tizennyolc évesnél fiatalabb gyermek, aki a külön jogszabályban meghatározott betegsége, illetve fogyatékossága miatt állandó vagy fokozott felügyeletre, gondozásra szorul,

fb) az a tizennyolc évesnél idősebb személy, aki tizennyolcadik életévének a betöltése előtt munkaképességét legalább 67%-ban elvesztette, és ez az állapot egy éve tart, vagy előreláthatólag legalább egy évig fennáll;

g) nevelőszülő: az a személy, aki nevelőszülői jogviszonya keretében saját háztartásában gondozza a gyámhivatal jogerős határozatával nála elhelyezett, átmeneti vagy tartós nevelésbe vett gyermeket és az utógondozói ellátásban részesülő fiatal felnőttet;

h) hivatásos nevelőszülő: az a személy, aki speciális foglalkoztatási jogviszonya keretében saját háztartásában gondozza a gyámhivatal jogerős határozatával nála elhelyezett, átmeneti vagy tartós nevelésbe vett gyermeket és az utógondozói ellátásban részesülő fiatal felnőttet;

i) jövedelem: az a személyi jövedelemadóról szóló törvényben jövedelemként meghatározott vagyoni érték, bevétel, amelynek összege meghaladja a mindenkori legkisebb munkabér összegét;

j) rendszeres jövedelem: a legalább három egymást követő hónapban keletkezett jövedelem.

Családtámogatási ellátási formák

5. § A családtámogatási ellátások a következők:

a) nevelési ellátás

aa) családi pótlék (7. §),

ab) iskoláztatási támogatás (9. §);

b) gyermekgondozási támogatás

ba) gyermekgondozási segély (20. §),

bb) gyermeknevelési támogatás (23. §);

c) anyasági támogatás (29. §).

II. Fejezet

NEVELÉSI ELLÁTÁS

6. § A gyermek nevelési, iskoláztatási költségeihez az állam havi rendszerességgel járó családi pótlékot, vagy iskoláztatási támogatást (a továbbiakban együtt: nevelési ellátás) nyújt.

Családi pótlék

7. § (1) Családi pótlékra jogosult

a) a vér szerinti, az örökbe fogadó szülő, a szülővel együttélő házastárs (a továbbiakban együtt: szülő), a nevelőszülő, a hivatásos nevelőszülő, a gyám

aa) a saját háztartásában nevelt még nem tanköteles,

ab) a saját háztartásában gondozott tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos

gyermekre (személyre) tekintettel;

b) a vagyonkezelői joggal felruházott gyám, illetőleg a vagyonkezelő eseti gondnok a gyermekotthonban, a javítóintézetben nevelt vagy a büntetés-végrehajtási intézetben lévő gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló gyermekre (személyre) tekintettel;

c) a szociális intézmény vezetője az intézményben elhelyezett gyermekre (személyre) tekintettel.

(2) Az (1) bekezdés b) pontjában megjelölt gyám, illetőleg eseti gondnok a családi pótlékot gyámhatósági fenntartásos betétben vagy folyószámlán helyezi el. A szociális intézmény vezetője a jogosult személy után járó családi pótlékot az intézmény költségvetésétől elkülönítetten kezeli és biztosítja a személyre szóló felhasználást.

(3) Az (1) bekezdés, továbbá a 20. § és 23. § alkalmazása szempontjából saját háztartásban nevelt gyermeknek kell tekinteni azt a gyermeket (személyt) is,

a) aki átmeneti jelleggel tartózkodik a háztartáson kívül kül- és belföldi tanulmányai folytatása vagy gyógykezelése okán;

b) akit 30 napot meg nem haladóan szociális intézményben helyeztek el;

c) aki a szülő kérelmére átmeneti gondozásban részesül, vagy szülőjével együtt családok átmeneti otthonában [a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 49–51. §] tartózkodik.

8. § (1) Családi pótlék azután a gyermek (személy) után jár, aki

a) még nem tanköteles;

b) tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos;

c) a 7. § (1) bekezdésének b)–c) pontjában megjelölt intézményben él, és

ca) tanköteles, vagy

cb) általános iskola, középiskola, szakiskola (a továbbiakban együtt: közoktatási intézmény) tanulója és 20. életévét nem töltötte be.

(2) A tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermek (személy) után járó magasabb összegű családi pótlék annak a hónapnak a végéig jár, ameddig a betegség, súlyos fogyatékosság fennállását a külön jogszabályban előírtak szerint igazolták.

Iskoláztatási támogatás

9. § (1) Iskoláztatási támogatásra jogosult a szülő, a nevelőszülő, a hivatásos nevelőszülő, a gyám arra a saját háztartásában nevelt gyermekre tekintettel, aki

a) tanköteles;

b) már nem tanköteles, de közoktatási intézmény tanulója és 20. életévét még nem töltötte be.

(2) Iskoláztatási támogatásra jogosult saját jogán az a

a) nagykorú árva, akinek mindkét szülője elhunyt,

b) nagykorú, akinek a vele egy háztartásban élő hajadon, nőtlen, elvált, házastársától külön élő szülője elhunyt,

c) nagykorú, aki kikerült az átmeneti vagy tartós nevelésből,

és egyébként megfelel az (1) bekezdés b) pontjában foglalt feltételeknek.

A nevelési ellátási formák közös szabályai

10. § (1) Ugyanazon gyermek (személy) után járó nevelési ellátás csak egy jogosultat illet meg.

(2) Azután a gyermek (személy) után, akire tekintettel családi pótlékot folyósítanak, iskoláztatási támogatás nem folyósítható.

(3) Ha a gyermek együttélő szülők háztartásában él, a nevelési ellátást – együttes nyilatkozatuk alapján – bármelyik szülő igényelheti, mégpedig nyilatkozatuk szerint gyermekenként. Megállapodás hiányában az ellátást igénylő szülő személyéről – kérelemre – a gyámhatóság dönt.

11. § (1) A nevelési ellátás havi összege

a) egygyermekes család esetén 3800 Ft,
b) egy gyermeket nevelő egyedülálló esetén 4500 Ft,
c) kétgyermekes család esetén gyermekenként 4700 Ft,
d) két gyermeket nevelő egyedülálló esetén gyermekenként 5400 Ft,
e) három- vagy többgyermekes család esetén gyermekenként 5900 Ft,
f) három vagy több gyermeket nevelő egyedülálló esetén gyermekenként 6300 Ft,
g) tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermek esetén 7500 Ft,
h) a 7. § (1) bekezdésének b)–c) pontja szerinti intézményben élő, továbbá
nevelőszülőnél, hivatásos nevelőszülőnél elhelyezett gyermek esetén – kivéve a g) pont alatt megjelölt gyermeket –, valamint a 9. § (2) bekezdés alapján
jogosultságot szerzett gyermek esetén



5400 Ft.

(2) A nevelési ellátást – függetlenül az igénylés és megszüntetés időpontjától – teljes hónapra kell megállapítani, folyósítani.

(3) A nevelési ellátás összegének emeléséről az Országgyűlés – évente – a központi költségvetésről szóló törvény elfogadásával egyidejűleg dönt.

12. § A nevelési ellátás összegének megállapítása szempontjából csak azt az igénylő háztartásában élő vér szerinti, örökbe fogadott vagy nevelt gyermeket lehet figyelembe venni,

a) akire tekintettel a szülő, a nevelőszülő, a hivatásos nevelőszülő, a gyám nevelési ellátásra jogosult;

b) aki közoktatási intézmény tanulója vagy felsőfokú oktatási intézmény első oklevelet szerző hallgatója és rendszeres jövedelemmel nem rendelkezik;

c) aki a 9. § (2) bekezdése alapján saját jogán jogosult az ellátásra.

13. § A nevelési ellátás összegének megállapítása szempontjából egyedülállónak kell tekinteni azt a szülőt, gyámot is,

a) akinek férje, élettársa sorkatonai, polgári szolgálatot teljesít;

b) aki saját maga vagy házastársa, élettársa

ba) közoktatási intézmény tanulója, felsőoktatási intézmény első oklevelet szerző hallgatója és jövedelme nincs,

bb) vakok személyi járadékában részesül,

bc) rokkantsági nyugdíjas, baleseti rokkantsági nyugdíjas, és nyugdíjának összege nem haladja meg a rokkantsági csoportonként megállapított legkisebb rokkantsági nyugdíj összegét és egyéb jövedelme nincs,

bd) nyugellátásban – ide nem értve a bc) pont szerinti nyugellátásokat –, átmeneti járadékban részesül és nyugdíjának, járadékénak összege nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét és egyéb jövedelme nincs,

be) időskorúak járadékában, rendszeres szociális segélyben, rendszeres szociális járadékban, rokkantsági járadékban, hadigondozási járadékban részesül és egyéb jövedelme nincs,

bf) a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte és jövedelme nincs.

14. § (1) Amennyiben a 18. életévet betöltött gyermeknek (személynek) rendszeres jövedelme van, úgy a reá tekintettel megállapított nevelési ellátás folyósítását a negyedik hónaptól mindaddig szüneteltetni kell, amíg rendszeres jövedelemmel rendelkezik.

(2) A nevelési ellátás szüneteltetése a 12. § a) pontja szerinti számítást nem érinti.

15. § A szülőnek, a gyámnak nem jár nevelési ellátás a három hónapot meghaladó, egybefüggő külföldi tartózkodásának időtartamára.

Tankötelezettséggel összefüggő rendelkezések

16. § A gyermek tankötelessé válása évének október 1. napjától a gyermekre tekintettel megállapított családi pótlékra jogosultság megszűnik, ezzel egyidejűleg iskoláztatási támogatásra jogosultság keletkezik.

17. § (1) Amennyiben a szülő, a gyám nem biztosítja a gyermek tankötelezettségének teljesítését, akkor a települési önkormányzat jegyzője, a fővárosban a kerületi önkormányzat jegyzője (a továbbiakban együtt: jegyző) gyámhatósági jogkörében eljárva megkeresi a gyermekjóléti szolgálatot a családban jelentkező nevelési probléma megoldása érdekében.

(2) Ha a gyermekjóléti szolgálat 15 napon belül nem tud eredményt elérni a gyermek tankötelezettsége teljesítésének előmozdításában, akkor erről a tényről tájékoztatja a jegyzőt.

(3) A jegyző a gyermekjóléti szolgálat (2) bekezdés szerinti jelzése alapján

a) intézkedik a védelembe vétel elrendelése iránt [Gyvt. 68. §] vagy

b) megkeresi a gyámhivatalt a szülő, a gyám vagyonkezelői jogának – az iskoláztatási támogatás felhasználása vonatkozásában történő – korlátozása végett.

(4) A gyámhivatal a (3) bekezdés b) pont szerinti megkeresés alapján az iskoláztatási támogatás felhasználását rendszeres felügyelete alá vonja, és a szülőt, a gyámot a felhasználásról számadásra kötelezi.

18. § A tanköteles gyermekre tekintettel akkor is jár a nevelési ellátás, ha a gyermek tanulói jogviszonya szünetel.

III. Fejezet

GYERMEKGONDOZÁSI TÁMOGATÁSOK

19. § A gyermeket nevelő szülő, nevelőszülő, a gyám megélhetése alapjául – havi rendszerességgel járó – gyermekgondozási segélyre, gyermeknevelési támogatásra (a továbbiakban együtt: gyermekgondozási támogatás) jogosult.

Gyermekgondozási segély

20. § Gyermekgondozási segélyre jogosult a szülő, a nevelőszülő, a gyám saját háztartásában nevelt

a) gyermek 3. életévének betöltéséig,

b) tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermek 10. életévének betöltéséig.

21. § A gyermekgondozási segélyben részesülő személy keresőtevékenységet

a) a gyermek másfél éves koráig nem folytathat;

b) a gyermek másfél éves kora után napi 4 órát meg nem haladó időtartamban folytathat, vagy időkorlátozás nélkül, ha a munkavégzés az otthonában történik.

22. § A szociális és családügyi miniszter – méltányossági jogkörben eljárva – a gyermekgondozási segélyre való jogosultságot

a) megállapíthatja a gyermeket nevelő közeli hozzátartozónak [a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 685. § b) pont], ha

aa) a gyermek szülei a gyermek nevelésében három hónapot meghaladóan akadályoztatva vannak,

ab) az egyedülálló szülő kereső tevékenységének hiányában a család megélhetése nem biztosítható;

b) megállapíthatja, illetőleg meghosszabbíthatja

ba) a gyermek általános iskolai tanulmányainak megkezdéséig, legfeljebb azonban a gyermek 8. életévének betöltéséig, ha a gyermek betegsége miatt gyermekek napközbeni ellátását biztosító intézményben [Gyvt. 41. § (3) bek.] nem gondozható,

bb) a tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermek 14. életévének betöltéséig.

Gyermeknevelési támogatás

23. § Gyermeknevelési támogatásra az a szülő, nevelőszülő, gyám jogosult, aki saját háztartásában három vagy több kiskorút nevel. A támogatás a legfiatalabb gyermek 3. életévének betöltésétől 8. életévének betöltéséig jár.

24. § A gyermeknevelési támogatásban részesülő személy kereső tevékenységet napi 4 órát meg nem haladó időtartamban folytathat, vagy időkorlátozás nélkül, ha a munkavégzés otthonában történik.

A gyermekgondozási támogatási formák közös szabályai

25. § (1) A gyermekgondozási támogatást a gyermekkel közös háztartásban élő szülők bármelyike igénybe veheti. Megállapodás hiányában a támogatást igénylő szülő személyéről – kérelemre – a gyámhatóság dönt.

(2) Amennyiben a szülők egyidejűleg több gyermek után lennének jogosultak a gyermekgondozási támogatás egyik vagy mindkét formájára, úgy a támogatást csak egy jogcímen és csak az egyik szülő részére lehet megállapítani.

26. § A gyermekgondozási támogatás havi összege – függetlenül a gyermekek számától – azonos az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegével, töredékhónap esetén egy naptári napra a havi összeg harmincad része jár.

27. § (1) Nem jár gyermekgondozási támogatás annak a személynek, aki

a) az Szt. 4. § (1) bekezdésének i) pontjában megjelölt rendszeres pénzellátás bármelyikében részesül, ide nem értve a gyermekgondozási támogatást, továbbá a gyermekgondozási támogatás folyósítása mellett végzett kereső tevékenység után járó táppénzt, baleseti táppénzt;

b) olyan gyermek után igényli a támogatást, akit a Gyvt. alapján ideiglenes hatállyal elhelyeztek, átmeneti vagy tartós nevelésbe vettek, továbbá az Szt. alapján 30 napot meghaladóan szociális intézményben helyeztek el;

c) – kormányrendeletben meghatározott kivétellel – a gyermeket napközbeni ellátást biztosító intézményben [Gyvt. 41. § (3) bek.] helyezi el;

d) előzetes letartóztatásban van, illetve szabadságvesztés büntetését tölti.

(2) A szülőnek, a gyámnak nem jár gyermekgondozási támogatás a három hónapot meghaladó, egybefüggő külföldi tartózkodásának időtartamára.

28. § Amennyiben a gyermekgondozási támogatásban részesülő személy az általa nevelt gyermek halála miatt elveszti támogatásra való jogosultságát, úgy a támogatás folyósítását a halálesetet követő hónap 1. napjától számított 3 hónap múlva kell megszüntetni.

IV. Fejezet

ANYASÁGI TÁMOGATÁS

29. § (1) Anyasági támogatásra jogosult a szülést követően

a) az a nő, aki terhessége alatt legalább négy alkalommal – koraszülés esetén legalább egyszer – terhesgondozáson vett részt;

b) az örökbefogadó szülő, ha a szülést követő 60 napon belül az örökbefogadást jogerősen engedélyezték;

c) a gyám, ha a gyermek a születését követően 60 napon belül – jogerős határozat alapján – a gondozásába kerül.

(2) Az anyasági támogatás az (1) bekezdés a) pontja szerinti jogosultat akkor is megilleti, ha a gyermek halva született.

30. § Amennyiben az anyasági támogatásra jogosult nő a támogatás felvételét megelőzően meghal, úgy az anyasági támogatást az anyával egy háztartásban élt apának kell kifizetni, ezen személy hiányában annak a személynek, aki a gyermek gondozását ellátja.

31. § Az anyasági támogatás – gyermekenkénti – összege azonos a gyermek születésének időpontjában érvényes öregségi nyugdíj legkisebb összegének 150%-ával.

32. § Az anyasági támogatásra vonatkozó igényt a szülést követő 60 napon belül lehet benyújtani.

33. § (1) Nem jár anyasági támogatás, ha

a) a szülők a gyermek születését megelőzően nyilatkozatban hozzájárultak a gyermek örökbefogadásához;

b) a megszületett gyermek a gyámhatóság jogerős határozata alapján családból kikerülést eredményező gyermekvédelmi gondoskodásban részesül.

(2) Az anyasági támogatás – a szülést követő 60 napon belül benyújtott igény esetén – megilleti a jogosultat, ha

a) a gyermek örökbefogadásához való hozzájárulásról szóló nyilatkozatot visszavonták;

b) a családból kikerülést eredményező gyermekvédelmi gondoskodást megszüntetik, és a továbbiakban az anya gondoskodik a gyermek neveléséről.

V. Fejezet

A CSALÁDTÁMOGATÁSI ELLÁTÁSOKRA VONATKOZÓ HATÁSKÖRI ÉS ELJÁRÁSI SZABÁLYOK

Az igényelbírálás szabályai

34. § (1) A családtámogatási ellátás (a továbbiakban: ellátás) iránti igényt írásban kell előterjeszteni. Egyidejűleg az igényhez csatolni kell az elbíráláshoz szükséges tények, adatok igazolását.

(2) Az igénybejelentés napja az igény átvételének – vagy ha az igényt posta útján terjesztették elő a kérelem postára adásának – igazolt napja.

35. § (1) Az ellátás iránti igényt – a gyermeknevelési támogatás kivételével -

a) ha a jogosult munkáltatójánál van családtámogatási kifizetőhely, úgy a családtámogatási kifizetőhely,

b) ha a jogosult illetményét a Területi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálat (a továbbiakban: TÁKISZ) – folyósítja, úgy a TÁKISZ,

c) egyéb esetekben a jogosult lakóhelye, tartózkodási helye szerint illetékes megyei, fővárosi egészségbiztosítási pénztár (a továbbiakban: MEP), illetőleg ennek kirendeltsége

bírálja el (a továbbiakban együtt: igényelbíráló szerv).

(2) A gyermeknevelési támogatás iránti igényt a jogosult lakóhelye, tartózkodási helye szerint illetékes MEP, illetőleg ennek kirendeltsége bírálja el.

36. § (1) Az ellátásra vonatkozó igényről, ha azt teljesítik, – kivéve a méltányossági jogkörben megállapított gyermekgondozási segélyt – alakszerű határozatot nem kell hozni.

(2) Alakszerű határozattal akkor kell dönteni, ha

a) az igényt elutasítják;

b) az ellátást szüneteltetik;

c) az ellátást megszüntetik;

d) az ellátást visszafizettetik;

e) a gyermekgondozási segélyt méltányossági jogkörben állapítják meg.

37. § (1) Az ellátás az igény benyújtásának időpontjától jár, feltéve, hogy a benyújtás időpontjában a jogosultsági feltételek fennállnak. Az ellátást az igény késedelmes benyújtása esetén, visszamenőleg legfeljebb két hónapra, az igénybejelentés napját megelőző második hónap első napjától kell megállapítani, ha a jogosultsági feltételek ettől az időponttól kezdve fennállnak.

(2) Az ellátás folyósításáról az igényelbíráló szerv gondoskodik.

(3) Az ellátást – az anyasági támogatás kivételével –

a) a családtámogatási kifizetőhely, a TÁKISZ a tárgyhónapra járó munkabér végelszámolásakor,

b) a MEP havonta utólag a tárgyhónapot követő hónap 15. napjáig

folyósítja.

(4) Az igényelbíráló szerv az anyasági támogatást az igénylés benyújtásakor elbírálja, a jogosultság megállapítása esetén a támogatást azonnal kifizeti, és ennek megtörténtét a gyermek születési anyakönyvi kivonatának hátoldalára rávezeti.

38. § (1) Ha az igény elbírálása után megállapítást nyer, hogy az igényt jogszabálysértő módon elutasították, vagy alacsonyabb összegű ellátást állapítottak meg, illetőleg folyósítottak, úgy a jogszabálysértés megállapításától visszafelé számított három éven belül járó összeget ki kell fizetni.

(2) A jogosult halála esetén – az anyasági támogatás kivételével – az esedékes és fel nem vett ellátás azt a személyt illeti meg, aki az elhalálozást követően az ellátásra jogosító gyermek neveléséről saját háztartásában gondoskodik.

(3) Az esedékessé vált és fel nem vett ellátást – az anyasági támogatás kivételével – az esedékességtől számított egy éven belül lehet felvenni.

39. § Az ellátásra jogosult az igényelbíráló szervnek 15 napon belül köteles bejelenteni minden olyan tényt, adatot, amely az ellátásra jogosultságát vagy annak összegét érinti.

40. § Az ellátás iránti igény érvényesítésével kapcsolatos valamennyi eljárás illeték- és költségmentes.

Jogalap nélkül igénybe vett ellátás

41. § (1) Jogalap nélkül veszi igénybe az ellátást az a személy, aki

a) arra nem jogosult, vagy

b) kevesebb összegre jogosult, mint amelyet számára folyósítottak.

(2) Az, aki ellátást jogalap nélkül vett fel, köteles azt visszafizetni, ha erre a felvételtől számított 30 napon belül írásban kötelezték.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott idő elteltével a jogalap nélkül felvett ellátást attól lehet visszakövetelni, akinek az ellátás felvétele felróható, feltéve, hogy a felvételtől vagy folyamatos ellátás esetén az ellátás megszűnésétől kevesebb mint három év telt el.

(4) Az ellátás felvétele akkor róható fel, ha

a) a jogosult tudta, hogy az ellátás őt nem illeti meg, de ennek ellenére ő azt felvette;

b) a jogosult a saját gondatlanságából fakadóan nem tudta, hogy az ellátás őt nem illeti meg, de a körülményekből az következik, hogy ezt tudnia kellett volna.

(5) Az igényelbíráló szerv, illetve az egyéb szerv köteles megtéríteni a jogalap nélkül felvett ellátást, ha az ellátás jogalap nélküli megállapítása, illetőleg folyósítása mulasztásának vagy a valóságtól eltérő adatszolgáltatásának a következménye és az ellátást a (2) bekezdés alapján visszakövetelni nem lehet.

(6) Ha az ellátás jogalap nélküli megállapításáért, illetőleg felvételéért több igényelbíráló vagy egyéb szervet és az ellátásban részesülőt is felelősség terhel, úgy a jogalap nélkül felvett ellátást közrehatásuk arányában kötelesek megtéríteni, illetőleg visszafizetni. Ha a közrehatásuk aránya nem állapítható meg, akkor a felelősöket egyenlő arányban kell megtérítésre, visszafizetésre kötelezni.

(7) Ha az ellátás jogalap nélküli megállapításáért, felvételéért több igényelbíráló szervet vagy egyéb szervet terhel a felelősség, úgy a jogalap nélkül felvett ellátás megtérítéséért egyetemlegesen felelnek.

42. § (1) A jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetéséről határozattal, az igényelbíráló szervvel vagy egyéb szervvel szemben érvényesítendő megtérítésről fizetési meghagyással kell intézkedni. A jogerős határozat vagy fizetési meghagyás végrehajtható közigazgatási határozat.

(2) Az igényelbíráló szerv a követelést a jogalap nélkül felvett ellátás utolsó kifizetésétől számított három éven belül érvényesítheti. Ha a követelésre alapot adó magatartás a bíróság jogerős ítélete szerint bűncselekmény, úgy a követelés három éven túl is érvényesíthető mindaddig, amíg a bűncselekmény büntethetősége el nem évül.

43. § (1) A jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetésére kötelező határozatot az a szerv hozza, amely a jogalap nélkül felvett ellátást folyósította. Ha a visszafizetési kötelezettség mellett az igényelbíráló vagy egyéb szerv megtérítési kötelezettsége is megállapítható, úgy a visszafizetésre kötelező határozatot az igényelbíráló, illetőleg az egyéb szerv székhelye szerint illetékes MEP hozza.

(2) A jogalap nélkül felvett ellátást elsősorban a még folyósított ellátásból kell levonni. Ha a jogalap nélkül felvett ellátási formából már nem történik folyósítás, úgy a jogalap nélkül felvett ellátás összege bármely folyósított ellátás összegéből levonható. A levonás a folyósított ellátás harminchárom százalékát nem haladhatja meg.

(3) A levonást a visszafizetésre kötelező határozat jogerőre emelkedése után lehet megkezdeni. A levonással meg nem térült, illetőleg a túlfizetés összegére tekintettel csak hosszabb idő alatt megtérülő követelés összegét az ellátást igénybe vevő keresetéből is le lehet vonni.

(4) Ha a fizetésre kötelezett szerv, személy a fizetésre kötelező határozat, vagy a fizetési meghagyás jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül fizetési kötelezettségét nem teljesíti, úgy a határozatot hozó, illetve a fizetési meghagyást kibocsátó MEP a követelést a társadalombiztosítási járuléktartozás végrehajtására vonatkozó szabályok szerint hajtatja be.

Jogorvoslat

44. § (1) Ha az ellátást igénylő az igényelbíráló szerv intézkedésével, határozatával nem ért egyet, úgy a kézhezvételtől számított 15 napon belül fellebbezéssel élhet.

(2) A családtámogatási kifizetőhely, továbbá a TÁKISZ intézkedése, határozata ellen a kifizetőhely, illetőleg TÁKISZ székhelye (telephelye) szerint illetékes MEP-hez, illetőleg annak kirendeltségéhez lehet fellebbezni.

(3) Ha első fokon a MEP, illetőleg annak kirendeltsége intézkedett vagy hozott határozatot, úgy ezen intézkedés, határozat ellen benyújtott fellebbezést a MEP, illetőleg a kirendeltség vezetője bírálja el.

(4) A jogszabálysértő érdemi másodfokú határozat bírósági felülvizsgálatát kérheti – a határozat kézbesítését követő 30 napon belül – az, akinek jogosultságát vagy kötelezettségét a határozat érinti. Ha az első fokú határozatot a családtámogatási kifizetőhely, vagy TÁKISZ hozta, akkor a keresetet a kifizetőhely, illetőleg TÁKISZ székhelye (telephelye) szerint illetékes MEP vagy kirendeltsége ellen kell benyújtani.

(5) A megtérítésre kötelezett szerv az ellene kibocsátott fizetési meghagyással szemben bírósághoz fordulhat. A fizetési meghagyás ellen határidőben benyújtott keresetnek a vitatott összeg erejéig halasztó hatálya van.

VI. Fejezet

ADATVÉDELEM

45. § (1) Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (a továbbiakban: OEP) és az igényelbíráló szerv – ideértve a szociális és családügyi minisztert is a méltányossági jogkörének gyakorlása során – természetes személyről adatokat a családtámogatási ellátások megállapítása, folyósítása és ellenőrzése céljából – TAJ számon – tart nyilván.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott célra az alábbi személyes adatok tarthatók nyilván:

a) a jogosult, az ellátásra jogosító gyermek, továbbá a jogosult házastársának, élettársának személyazonosító adatai (név, leánykori név, anyja neve, születési hely, év, hónap, nap);

b) a jogosult állampolgárságára, illetőleg bevándorolt vagy menekült jogállására vonatkozó adat;

c) a jogosult családi állapotára, élettársi kapcsolatára vonatkozó adat;

d) az ellátásra jogosító gyermek tanulói, hallgatói jogviszonyára vonatkozó adat;

e) a jogosult, a jogosult házastársa, élettársa és az ellátásra jogosító gyermek lakó-, illetőleg tartózkodási helyére vonatkozó adat;

f) a jogosult munkahelyére vonatkozó adat;

g) a jogosult, a jogosult házastársának, élettársának, továbbá a nagykorú gyermek jövedelmére vonatkozó adat;

h) az ellátásra jogosító gyermek tartós betegségére, súlyos fogyatékosságára vonatkozó adat.

(3) Az OEP és az igényelbíráló szerv a (2) bekezdés szerinti adatot törvény alapján adatkezelésre jogosult szervnek – a felhasználás céljának és jogalapjának egyidejű megjelölésével – jogszabályban meghatározott módon szolgáltathat.

(4) A (2) bekezdésben meghatározott adatok közül az adatkezelésre jogosult szerv csak az adott támogatás elbírálásához szükséges adatokat kezelheti.

46. § Ha törvény másként nem rendelkezik, a 45. § (2) bekezdés szerinti adatok alapján vezetett nyilvántartásból a családtámogatási ellátásra való jogosultság megszűnésétől számított öt év elteltével – a szolgálati időre jogosító ellátások kivételével – törölni kell az adott személyre vonatkozó adatokat.

47. § Az e törvény felhatalmazása alapján nyilvántartást vezető szervek a nyilvántartásban szereplő adatokat személyazonosító adatok nélkül statisztikai célra felhasználhatják, illetőleg azokból statisztikai célra adatot szolgáltathatnak.

48. § A családtámogatási igazgatási eljárás során az igényelbíráló szerv adatot kérhet a polgárok személyi adatait és lakcímét nyilvántartó szervtől a családtámogatási ellátásra való jogosultság megállapítása céljából.

49. § Az OEP szak- és pénzügyi ellenőrzése kiterjed az ellátásokkal összefüggő nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésére, az igényelbíráló szervek hatáskörébe tartozó ellátásoknak a jogosultak részére történő megállapítására, folyósítására, továbbá az ezekkel összefüggő ügyviteli feladatok ellátására. Az ehhez szükséges nyilvántartásokat könyvelési és egyéb okmányokat, illetőleg adatokat rendelkezésre kell bocsátani.

ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

50. § (1) Ez a törvény 1999. január 1-jén lép hatályba azzal, hogy az iskoláztatási támogatásra vonatkozó 9., 16–18. §-okat 1999. október 1-jétől kell alkalmazni.

(2) 1999. szeptember 30-ig arra a gyermekre tekintettel is családi pótlékot kell megállapítani és folyósítani, akire tekintettel e törvény értelmében iskoláztatási támogatás megállapításának és folyósításának lenne helye.

(3) Akinek 1998. december 31-ig családi pótlékot, gyermekgondozási segélyt, gyermeknevelési támogatást folyósítottak, az ellátást – amennyiben új igénylést nem nyújtanak be – az 1998. december 31-én hatályban lévő szabályok alapján, de az e törvényben megjelölt összegek alapulvételével kell tovább folyósítani.

(4) Az 1998. december 31-ét megelőzően benyújtott és a törvény hatálybalépéséig el nem bírált igények esetében amennyiben az igényérvényesítés 1999. január 1-je előtti időre is vonatkozik, az erre az időre járó ellátást az 1998. december 31-én hatályban lévő, jogosultságot megalapozó szabályok alapján kell megállapítani és folyósítani.

(5) A jegyző 1998. december 31-ét követően már nem állapít meg új gyermeknevelési támogatásra való jogosultságot, azonban a települési önkormányzat az 1999. január 1-je előtt megállapított gyermeknevelési támogatást 1999. március 31-ig tovább folyósítja.

(6) A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság és a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóság 1998. december 31-ét követően e törvény szerinti családtámogatásra jogosultságot már nem állapít meg, azonban az 1999. január 1-je előtt megállapított ellátásokat 1999. március 31-ig tovább folyósítja.

(7) A családtámogatási kifizetőhellyel nem rendelkező munkáltató 1998. december 31-ét követően az e törvény szerinti családtámogatási ellátásra jogosultságot már nem állapít meg, azonban az 1999. január 1-je előtt megállapított ellátásokat 1999. március 31-ig tovább folyósítja.

(8) 1999. április 1-jétől a (5)–(7) bekezdésben megjelölt ellátásokat a MEP folyósítja.

51. § Felhatalmazást kap

a) a Kormány arra, hogy a családtámogatási ellátások igénylésével, megállapításával, folyósításával és a jogalap nélkül felvett ellátások visszafizetésével, megtérítésével, valamint az igényelbíráló szervek adatfeldolgozásával kapcsolatos, továbbá a hatáskör átadásból adódó végrehajtási szabályokat rendeletben szabályozza;

b) az egészségügyi miniszter arra, hogy a szociális és családügyi miniszterrel egyetértésben rendeletben szabályozza a magasabb összegű családi pótlékra jogosító betegségek körét, valamint az erről szóló igazolások kiadásának rendjét.

52. § E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti

a) a családi pótlékról és a családok támogatásáról szóló 1990. évi XXV. törvény;

b) a családi pótlékról szóló 1990. évi XXV. törvény módosításáról rendelkező 1991. évi I. törvény;

c) a családi pótlékról szóló 1990. évi XXV. törvény módosításáról rendelkező 1992. évi III. törvény;

d) a családi pótlékról szóló 1990. évi XXV. törvény módosításáról rendelkező 1993. évi V. törvény;

e) a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról rendelkező 1995. évi XLVIII. törvény I. fejezetének címe és 59–69. §-a;

f) a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról rendelkező 1994. évi VI. törvény 4. §-a;

g) a családi pótlékról és a családok támogatásáról szóló 1990. évi XXV. törvény módosításáról, valamint a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény egyes rendelkezéseinek hatálybaléptetéséről rendelkező 1995. évi CXXII. törvény;

h) az egyes szociális ellátásokkal kapcsolatos törvények módosításáról szóló 1996. évi XXII. törvény I. fejezetének címe és 1–7. §-a, 10–11. §-a, 36. §-ának (4) bekezdése;

i) a Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló 1996. évi CXXIV. törvény 71. §-a;

j) a Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló 1997. évi CXLVI. törvény 68. §-a, 88. §-a (1) bekezdésének a) pontja;

k) a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 17. §-ában a „gyermeknevelési támogatás” szövegrész; 25. §-ának (2) bekezdése; II. fejezetének II. címében foglalt „ Normatív pénzbeli ellátás”, „Gyermeknevelési támogatás” alcímek; 27–31. §-a; 42. §-a (1) bekezdésének b) pontjában az „ide nem értve a külön törvényben meghatározottak szerint megállapított gyermekgondozási segélyt” szövegrész; 123. §-a (1) bekezdésében „a gyermeknevelési támogatásnak, valamint” szövegrész; 123. §-ának (2) bekezdése; 124. §-ának (1) bekezdése; 130. §-a.

53. § Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 3. §-ának (6) bekezdése a „társadalombiztosítási,” kifejezést követően „családtámogatási” kifejezéssel egészül ki.