Időállapot: közlönyállapot (1999.IV.23.)

1999. évi XLII. törvény

a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól * 

Az Országgyűlés, tekintettel a magyar lakosság kedvezőtlen népegészségügyi mutatóira, annak érdekében, hogy a dohánytermékek fogyasztásának szabályozásával, illetőleg forgalmazásának részleges korlátozásával védelmet nyújtson a nemdohányzók, valamint az életkoruk vagy egészségi állapotuk miatt egyébként fokozott védelmet igénylő személyek részére a passzív dohányzás káros hatásaival szemben, elősegítve ezzel az egészséghez, valamint az egészséges környezethez fűződő alkotmányos jogok megvalósulását és védelmét, figyelemmel azonban – az ellentétes érdekek megfelelő egyeztetésével – a dohányzás fogyasztói szokásokkal összhangban álló lehetőségének biztosítására, a következő törvényt alkotja:

Értelmező rendelkezések

1. § E törvény alkalmazásában

a) dohánytermék: cigaretta, szivar, szivarka, pipadohány és más fogyasztási dohány, vagy egyéb, külön jogszabály szerint dohányzásra szánt, dohány alapanyagú termék;

b) dohányzás: a dohánytermék füstképződéssel járó elégetése;

c) közforgalmú intézmény: az érintettek számára közfeladatot, illetőleg közérdekű vagy egyéb szolgáltatást, ellátást (a továbbiakban együtt: szolgáltatás) végző természetes vagy jogi személynek, illetőleg jogi személyiség nélküli gazdasági társaságnak a szolgáltatás, illetve az azzal összefüggő tevékenység biztosítására szolgáló létesítménye vagy egyéb eszköze;

d) rendezvény: a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény 2. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, valamint gazdasági, kulturális, – nem szabadidős jellegű – sport, egyházi, érdekvédelmi céllal, legalább három személy egyidejű jelenlétével létrejött szervezett összejövetel, illetve esemény;

e) zárt légterű helyiség: valamely műszaki megoldással környezetétől fizikailag lehatárolt létesítmény, eszköz, amelynek a külső környezetből történő folyamatos légcseréje nem, vagy kizárólag nyílászárók, illetőleg egyéb műszaki berendezés útján biztosított.

A dohánytermékek fogyasztásának alapvető szabályai

2. § (1) A dohányzás számára kijelölt helyek kivételével – a (3) bekezdésben foglalt eltéréssel – nem szabad dohányozni

a) közforgalmú intézménynek a szolgáltatást igénybevevők számára nyitva álló zárt légterű helyiségeiben;

b) tömegközlekedési eszközön;

c) zárt térben megtartott rendezvényen;

d) munkahelyen, a külön jogszabályban, valamint a munkáltató rendelkezései szerint meghatározott esetekben.

(2) Nem jelölhető ki dohányzóhely

a) egészségügyi alapellátást, illetőleg járóbeteg-szakellátást nyújtó egészségügyi szolgáltatónak, illetve egészségügyi szolgáltató ezen ellátásokat nyújtó részlegének, valamint gyógyszertárnak a betegforgalom számára nyitva álló helyiségeiben;

b) közoktatási intézménynek a tanulók által is használt helyiségeiben;

c) nappali vagy bentlakásos gyermekjóléti, gyermekvédelmi, valamint a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézménynek az igénybevevők számára nyitva álló közösségi helyiségeiben;

d) helyi közforgalomban közlekedő tömegközlekedési eszközön, helyiérdekű vasúton, valamint menetrend alapján belföldi helyközi közforgalomban közlekedő autóbuszon;

e) sportlétesítménynek a sporttevékenység végzésére szolgáló zárt légterű helyiségeiben.

(3) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően – ha tűzvédelmi előírás nem tiltja – dohányzóhely kijelölése nélkül is lehet dohányozni

a) szórakoztató, vendéglátó szolgáltatást nyújtó közforgalmú intézményeknek kizárólag élelmiszerek, illetve egyéb italáruk kiszolgálására a vendégforgalom számára nyitvaálló helyiségeiben, ha a helyiségben helyben történő fogyasztás céljából meleg- és hidegkonyhai, továbbá cukrászati készítményt nem, illetőleg – az üzletkörnek megfelelően – csak kiegészítő jelleggel hoznak forgalomba;

b) a dohánytermék kereskedelmi bemutatója, vagy egyéb okból történő fogyasztása céljából létrejött rendezvényeken, feltéve, hogy a dohányzást az e törvényben foglalt más rendelkezések egyébként nem tiltják.

(4) A dohányzóhely ugyanabban a helyiségben nem jelölhető ki, kivéve, ha annak légtere a helyiség egyéb részétől elkülöníthető, vagy az elkülönítés megfelelő légtechnikai megoldás alkalmazásával megoldható. A dohányzásra kijelölt hely zárt légterű csak abban az esetben lehet, ha a megfelelő légcsere feltételei nyílászáró szerkezetekkel, vagy egyéb műszaki berendezés felszerelésével biztosítottak, és ott más, nemdohányzó személy benttartózkodása – a munkaköri feladatok ellátásán kívül, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény rendelkezéseire is figyelemmel – a helyiség rendeltetéséből adódóan nem szükségszerű.

(5) A (4) bekezdés alkalmazásában megfelelő a dohányzóhelyek légtechnikai elkülönítése abban az esetben, ha a helyiségben legalább

a) a friss levegő befúvását, illetve az elhasznált levegő elszívását biztosító mechanikus szellőztető berendezés működik, és

b) a dohányzóhelyek kijelölése, valamint a helyiség légöblítése olyan módon került kialakításra, hogy a dohányfüst a keletkezése helyétől közvetlenül az elszívócsatornába áramlik anélkül, hogy a nemdohányzó helyek az áramlás irányába esnének.

(6) A kijelölt dohányzóhelyek megfelelőségét az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (a továbbiakban: ÁNTSZ) illetékes városi, fővárosi kerületi (a továbbiakban együtt: városi) intézete, illetve tűzvédelmi szempontból a tűzvédelmi hatóság jogosult rendszeresen ellenőrizni.

(7) A dohányzási korlátozással érintett, valamint a dohányzásra kijelölt helyiségeket felirat vagy más egyértelmű jelzés alkalmazásával – tűzvédelmi szempontú tilalom esetén szabványos tiltó táblával, illetve piktogrammal – szembetűnő módon meg kell jelölni, valamint a belépő vendégforgalom számára jól látható helyen fel kell tüntetni, ha a szórakoztató, vendéglátó-ipari szolgáltatást nyújtó közforgalmú intézményben a dohányzás a (3) bekezdés a) pontja alapján korlátozás nélkül megengedett. A jelölés megfelelőségét a fogyasztóvédelmi felügyelőség rendszeresen ellenőrzi.

(8) A munkavállalók munkahelyi dohányzásának, valamint a dohányzóhelyek munkavállalók részére történő kijelölésének feltételeire külön jogszabály, valamint a munkáltató rendelkezései irányadóak.

(9) Közforgalmú intézményben, zárt térben megtartott rendezvényen, valamint tömegközlekedési eszközön 18. életévét be nem töltött személy még a dohányzás számára kijelölt helyen sem dohányozhat.

3. § (1) A közforgalmú intézmény feladatkörében eljáró, valamint a tömegközlekedési eszköz működtetésében hivatásszerűen közreműködő személy (a továbbiakban együtt: rendelkezésre jogosult) a dohányzásra vonatkozó korlátozást megsértőt a jogsértés haladéktalan befejezésére köteles felhívni. A felhívás eredménytelensége esetén a rendelkezésre jogosult az érintett személyt felszólítja, hogy a közforgalmú intézményt, illetve a tömegközlekedési eszközt hagyja el, illetőleg kezdeményezi a 7. § (1)–(2), illetve (13) bekezdései szerinti eljárás lefolytatását.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott személy felhívására – az eljáró intézkedési jogosultságának igazolását követően – az érintett személy személyazonosságát hitelt érdemlő módon köteles igazolni.

4. § (1) A 2. § (1) bekezdésének a), illetőleg c) pontjaiban meghatározott esetekben – az (5)–(6) bekezdésekben, valamint a 2. § (3) bekezdésében foglalt kivétellel – dohányzásra az e törvényben foglaltaknak, valamint a tűzvédelmi szabályoknak megfelelő helyet kell kijelölni és fenntartani, amennyiben megfelelő önálló helyiség rendelkezésre áll, vagy az azonos helyiségben a dohányzóhely 2. § (4) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelő kijelölése a helyiség rendeltetésszerű igénybevételének veszélyeztetése nélkül megoldható, és a kijelölés a 2. § (2) bekezdése alapján nem tiltott. Dohányzóhely kijelölésének hiányában a helyiségen kívül dohányzás céljára szolgáló területet kell meghatározni, a 2. § (7) bekezdésében foglalt rendelkezések megfelelő alkalmazásával.

(2) Személyszállító vasúti járművön dohányzásra alkalmas helyet kell kijelölni. A kijelölés tűzvédelmi szabályokat, illetőleg közlekedésbiztonsági érdeket nem sérthet, vagy veszélyeztethet, és a kijelölt dohányzóhely – eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában – meg kell hogy feleljen a 2. § (4) bekezdésében foglalt feltételeknek.

(3) A (2) bekezdésben, valamint a 2. § (2) bekezdés d) pontjában nem szereplő közforgalmú, valamint a magánforgalomban közlekedő tömegközlekedési eszközökön a dohányzóhely kijelöléséről az üzembentartó dönt. A dohányzóhely kijelölésére a (2) bekezdésben foglalt rendelkezések megfelelően irányadóak azzal, hogy a 2. § (4) bekezdésében meghatározott feltételeket a kijelölés során nem kell alkalmazni.

(4) A dohányzóhelyek tömegközlekedési eszközön történő kijelölésének részletes szabályait – az egészségügyi miniszterrel és a belügyminiszterrel egyetértésben – a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter rendeletben állapítja meg.

(5) Az üzembentartó egyes, belföldi forgalomban, menetrend szerint közlekedő személyszállító vonatokat nemdohányzó járattá nyilváníthat, ha a kiindulási és a célállomás menetrend szerinti távolsága nem haladja meg a 100 kilométert. Ebben az esetben a (2) bekezdésben foglalt rendelkezéseket nem kell alkalmazni. A nemdohányzó járattá történő nyilvánítás tényét jól látható módon és egyértelmű felirat vagy jelzés alkalmazásával a személyszállító vasúti kocsik külsején és utasterében fel kell tüntetni.

(6) Szórakoztató, vendéglátó-ipari szolgáltatást nyújtó közforgalmú intézmény üzemeltetője az intézményt nemdohányzó intézménnyé nyilváníthatja. Ebben az esetben az intézményben dohányzóhelyet kijelölni nem kell. A nemdohányzó intézménnyé minősítés tényét jól látható és egyértelmű felirat vagy jelzés alkalmazásával az intézménynek a közforgalom számára nyitvaálló bejáratánál, valamint a vendégforgalom által igénybe vett valamennyi helyiségében fel kell tüntetni.

(7) Az (1)–(6) bekezdésekben meghatározott feltételek biztosításáról a közforgalmú intézmény belső szabályzatában meghatározott személy, a rendezvény szervezője, illetőleg a tömegközlekedési eszköz üzembentartója gondoskodik.

A dohánytermékek forgalomba hozatalának egyes korlátai

5. § (1) Dohánytermék nem árusítható közoktatási intézményben, személyes gondoskodást nyújtó szociális intézményben, gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézményben, valamint egészségügyi intézményben.

(2) Dohánytermék kereskedelmi forgalomban 18. életévét be nem töltött személy számára nem szolgálható ki.

(3) A (2) bekezdésben foglalt korlátozás érvényesítése érdekében a forgalmazó feladatkörében eljáró személy kétség esetén – saját eljárási jogosultságának igazolását követően – életkorának hitelt érdemlő igazolására hívhatja fel a dohányterméket vásárolni kívánó személyt. Az életkor megfelelő igazolásának hiányában a dohánytermék kiszolgálását meg kell tagadni.

(4) Dohánytermék árumintaként nem forgalmazható.

(5) Dohánytermék az üzlet jellegét, kialakítását figyelembe véve az egyéb termékektől elkülönítve, önálló polcon vagy az üzlethelyiség erre a célra elkülönített részén, vagy kizárólag dohánytermékek, illetőleg azok fogyasztásához kapcsolódó kiegészítő kellékek forgalmazására szolgáló önálló üzlethelyiségben hozható kereskedelmi forgalomba.

(6) Az (5) bekezdésben foglalt rendelkezések betartását az illetékes megyei (fővárosi) fogyasztóvédelmi felügyelőség rendszeresen ellenőrzi.

6. § (1) Cigarettát kiskereskedelmi forgalomba hozni – a 8. § (3) bekezdésében foglaltakra figyelemmel – csak abban az esetben lehet, ha a forgalomba kerülő fogyasztói csomagolási egység felirata – szembetűnően, kontrasztos háttérben, jól olvashatóan, tartósan, magyar nyelven – tartalmazza

a) egyik főoldalán, az oldal legalább 4%-át kitevő felületen a „A dohányzás súlyosan károsítja az egészséget!” figyelmeztetést,

b) másik főoldalán, az oldal legalább 4%-át kitevő felületen a külön jogszabály szerinti, szabadon megválasztható egészségvédő figyelmeztető feliratot,

c) egyik keskenyebb oldalán, az oldal legalább 4%-át kitevő felületen, a cigaretta főfüst egységnyi mennyiségében lévő kátrány- és nikotintartalom számszerű értékét.

(2) Az (1) bekezdésben nem említett dohánytermékek forgalomba hozatalának feltételeire az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések megfelelően irányadóak azzal, hogy az egészségvédő figyelmeztetések legkisebb méretére vonatkozó rendelkezést, valamint az (1) bekezdés c) pontját nem kell alkalmazni.

(3) Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott egészségvédő figyelmeztetést a dohányterméket árusító üzlethelyiségben, illetve mozgó árusítóhely kiszolgáló terében is el kell helyezni. A figyelmeztetés feltüntetésének módjára az (1) bekezdésben foglaltak megfelelően irányadóak azzal, hogy a figyelmeztető felirat legkisebb méretére vonatkozó rendelkezést nem kell alkalmazni.

(4) A dohánytermékek címkézésének és csomagolásának részletes szabályaira külön jogszabály rendelkezései az irányadóak.

A dohánytermékek fogyasztására, illetőleg forgalmazására vonatkozó tilalmak, valamint kötelezettségek megszegése

7. § (1) A dohányzással, a dohányzóhely kijelölésével összefüggő e törvényben foglalt korlátozást, illetve kötelezettséget megszegő természetes vagy jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli gazdasági társaság egészségvédelmi bírság, a dohánytermékek forgalmazására vonatkozó, e törvényben meghatározott tilalom megszegése esetén a külön jogszabály szerinti fogyasztóvédelmi bírság megfizetésére köteles. A munkavállalóknak, illetőleg a munkáltatóknak az adott munkahelyet érintő dohányzási korlátozást, illetve a dohányzóhely munkavállalók részére történő kijelölésének kötelezettségét sértő magatartása esetén alkalmazandó jogkövetkezményeket külön törvény szabályozza.

(2) Egészségvédelmi bírság megfizetésére köteles a 4. § (7) bekezdésében megjelölt személy is, aki a dohányzásra, illetőleg a dohánytermékek forgalmazására vonatkozó, e törvényben foglalt tilalmak, korlátozások betartását feladatkörében nem érvényesíti.

(3) Egészségvédelmi bírság csak azon természetes személy ellen szabható ki, aki a cselekmény elkövetésekor 14. életévét betöltötte, és saját jövedelemmel rendelkezik.

(4) Az egészségvédelmi bírság összege

a) a dohányzással összefüggő tilalmak, korlátozások megsértése esetén legfeljebb 30 000 Ft,

b) a dohányzóhelyek kijelölésére vonatkozó kötelezettség nem, vagy nem megfelelő teljesítése, valamint a dohányzást, illetőleg a dohánytermékek forgalmazását érintő tilalmak, korlátozások megtartására vonatkozó ellenőrzési kötelezettség elmulasztása esetén minimum 50 000 Ft, legfeljebb 100 000 Ft.

(5) A kiszabott egészségvédelmi bírság összegét úgy kell meghatározni, hogy az igazodjon a cselekmény súlyához és az elkövető személyi körülményeihez. Indokolt esetben a bírság mértéke korlátlanul enyhíthető, illetőleg a felelősségre vonás mellőzhető.

(6) Az egészségvédelmi bírság kiszabására irányuló eljárást a dohánytermék fogyasztására, illetőleg a dohányzóhelyek kijelölésére vonatkozó rendelkezések megsértése esetén az ÁNTSZ illetékes városi intézete folytatja le.

(7) Az egészségvédelmi bírság az eljárás lefolytatására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságnak az (1)–(2) bekezdések szerinti magatartásról való tudomásszerzését követő 6 hónapon belül alkalmazható. A jogsértő magatartás tanúsításától számított 1 éven túl egészségvédelmi bírság nem szabható ki, kivéve, ha a magatartás jogsértő állapot fenntartásával valósul meg. Ebben az esetben az elévülési idő a jogsértő állapot megszűnésének napján kezdődik.

(8) A (6) bekezdés szerinti hatóságot eljárása során megilletik a 3. § (2) bekezdése szerinti jogosultságok.

(9) A jogerős határozattal megállapított egészségvédelmi bírságot, valamint a dohánytermékek forgalmazásával összefüggő, e törvényben foglalt tilalmat megszegővel szemben jogerősen alkalmazott fogyasztóvédelmi bírság összegének 50%-át az Egészségügyi Minisztérium költségvetési fejezete számára nyitott számlára kell befizetni. A számlára befizetett bírság összege kizárólag egészségmegőrzési célra, illetőleg az egészségügyi ellátás színvonalát fejlesztő szakmai programok támogatására használható fel.

(10) A jogerősen kiszabott és meg nem fizetett egészségvédelmi bírságot adók módjára kell behajtani, azokkal egy sorban.

(11) E törvény alkalmazása során az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényt kell alkalmazni.

(12) Az egészségvédelmi bírság kiszabása nem érinti a jogsértésnek megfelelő, külön jogszabály szerinti jogkövetkezmények alkalmazhatóságát.

(13) A közoktatási intézménynek az e törvény szerint elrendelt dohányzási tilalmat – a tanulói jogviszonyból származó kötelezettség teljesítése vagy az azzal összefüggő bármely tevékenység során a közoktatási intézmény, vagy annak feladatkörében működő más intézmény területén – megsértő, 14. életévét betöltött tanulójával szemben a 3. § (1) bekezdése szerinti személy kezdeményezi a külön jogszabály szerinti fegyelmi eljárás lefolytatását.

Záró rendelkezések

8. § (1) Ez a törvény a kihirdetését követő hetedik hónap első napján lép hatályba azzal, hogy a hatálybalépésének napján – érvényes működési engedély alapján – működő vagy folyamatban lévő működési engedélyezési eljárás alapján a működésüket a törvény hatálybalépését követően megkezdő szórakoztató, vendéglátó-ipari szolgáltatást nyújtó közforgalmú intézmények tekintetében a dohányzási korlátozást, illetőleg a dohányzóhely kijelölésére vonatkozó kötelezettséget 2001. január 1-jétől kell alkalmazni.

(2) A dohányzásra, valamint a dohánytermékek forgalmazására vonatkozó, e törvényben foglalt tilalmak, korlátozások nem érintik az egyéb jogszabályban meghatározott érdekből, célból, illetőleg módon elrendelt dohányzási tilalmakat, korlátozásokat.

(3) A 6. § (1) bekezdésében meghatározott felirat nagyságára vonatkozó rendelkezéseknek meg nem felelő csomagolóanyaggal dohánytermék 2000. december 31-ig forgalmazható.

(4) Felhatalmazást kap a belügyminiszter, a honvédelmi miniszter, az igazságügyminiszter és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter, hogy az irányítása, illetve felügyelete alá tartozó fegyveres szervek tekintetében a dohányzásra, a dohányzóhelyek kijelölésére, illetőleg a dohánytermékek forgalmazására vonatkozó részletes, az e törvénnyel összhangban lévő szabályokat rendeletben meghatározza.

(5) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 38. §-ának (2) bekezdése a helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a 38. § a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(2) A nemdohányzók védelme érdekében – az (1) bekezdésben foglaltakat nem érintve – gondoskodni kell dohányzóhelyek, dohányzóhelyiségek kijelöléséről, illetőleg a zárt légterű dohányzóhelyeken a folyamatos légcserét biztosító megfelelő műszaki megoldásról. Zárt légterű, több munkavállaló egyidejű tartózkodására szolgáló munkahelyeken – a dohányzás számára kijelölt hely kivételével – nem szabad dohányozni.

(3) A 16. életévét be nem töltött munkavállaló a munkavégzésre irányuló jogviszonyából származó kötelezettség teljesítése, illetve a munkavégzéssel összefüggő bármely tevékenység során a munkahelyén még a dohányzásra kijelölt helyen sem dohányozhat. Ez a rendelkezés nem érinti a közoktatási intézmény tanulója esetében külön törvény szerint előírt dohányzási korlátozást.”