Időállapot: közlönyállapot (1999.VI.18.)

1999. évi LVI. törvény

a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény, az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény, valamint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény módosításáról * 

1. § A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 25. §-a (5) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„(5) A munkáltató és a szakszervezet megállapodhat, hogy a munkáltató a szakszervezet számára járó munkaidő-kedvezményből fel nem használt időtartamot pénzben megváltja. A megváltás összegét a szakszervezet csak érdekvédelmi tevékenységével összefüggő célra használhatja fel.”

2. § Az Mt. 31. §-a az alábbi (2)–(3) bekezdéssel egészül ki és ezzel egyidejűleg a § eredeti szövege (1) bekezdésre változik:

„(2) Ha a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezet nincs, a munkáltató és az üzemi tanács a 30. § a) pontjában meghatározott kérdéseket üzemi megállapodásban szabályozhatja.

(3) A (2) bekezdés szerint megkötött üzemi megállapodásra – a (4) bekezdésben foglalt eltéréssel – a kollektív szerződésre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

(4) A (2) bekezdés szerint megkötött üzemi megállapodás hatályát veszti, ha az üzemi tanács megszűnik, illetve, ha a munkáltatóra kiterjedő hatályú kollektív szerződést kötnek.”

3. § Az Mt. 72. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„72. § (1) Munkaviszonyba munkavállalóként az léphet, aki tizenhatodik életévét betöltötte.

(2) Korlátozottan cselekvőképes személy törvényes képviselőjének hozzájárulása nélkül is létesíthet munkaviszonyt.

(3) A munkaviszony szempontjából fiatalkorú az a munkavállaló, aki tizennyolcadik életévét még nem töltötte be.

(4) Munkaviszonyt létesíthet – az (1) bekezdéstől eltérően – a tizenötödik életévét betöltött, általános iskolában, szakiskolában, középiskolában nappali rendszerű képzés keretében tanulmányokat folytató tanuló az iskolai szünet alatt. A tizenhat éven aluli fiatalkorú munkaviszony létesítéséhez szükséges a törvényes képviselőjének a hozzájárulása is.

(5) Az (1)–(4) bekezdésben foglalt rendelkezésektől érvényesen eltérni nem lehet.”

4. § Az Mt. 85/A. §-a az alábbi (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) A jogelőd munkáltató a munkavállalót a munkaviszony megszüntetésekor megillető járandóságokért – feltéve, ha a jogutód munkáltató döntéshozó szervében a szavazatok több, mint fele megilleti – a munkaviszonynak a jogutód munkáltató által a jogutódlás időpontjától számított egy éven belül közölt

a) a munkáltató működésével összefüggő okra alapított rendes felmondással, illetve

b) a 88. § (2) bekezdése szerinti munkáltatói intézkedéssel

történő megszüntetése esetén kezesként felel.”

5. § Az Mt. az alábbi 87/A. §-sal egészül ki:

„87/A. § E törvény alkalmazása szempontjából a munkavállaló akkor minősül nyugdíjra jogosultnak, ha

a) a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt – a társadalombiztosítási jogszabályok által egyes munkakörökben biztosított korkedvezmény figyelembe vételével – elérte, és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik (öregségi nyugdíjra való jogosultság);

b) előrehozott (csökkentett összegű előrehozott) öregségi nyugdíjban, illetve

c) rokkantsági nyugdíjban, illetőleg

d) szolgálati nyugdíjban részesül;

e) részére korengedményes nyugdíjat állapítottak meg.”

6. § Az Mt. 88. §-a az alábbi alcímmel egészül ki:

„A határozott időtartamú munkaviszony megszüntetése”

7. § (1) Az Mt. 89. §-a az alábbi új (4) bekezdéssel egészül ki és ezzel egyidejűleg a (4) bekezdés elnevezése (5) bekezdésre változik:

„(4) A munkáltató személyében bekövetkező jogutódlás önmagában nem szolgálhat a határozatlan idejű munkaviszony rendes felmondással történő megszüntetésének indokául.”

(2) Az Mt. 89. §-a az alábbi (6)–(7) bekezdéssel egészül ki:

„(6) A munkáltató – a (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően – rendes felmondását nem köteles indokolni, ha a munkavállaló öregségi nyugdíjra szerzett jogosultságot (87/A. § a) pont), illetve előrehozott öregségi nyugdíjban (87/A. § b) pont), vagy szolgálati nyugdíjban (87/A. § d) pont) részesül.

(7) A munkáltató csak különösen indokolt esetben szüntetheti meg rendes felmondással a munkavállaló munkaviszonyát az öregségi nyugdíjra való jogosultság (87/A. § a) pont) megszerzését megelőző öt éven belül.”

8. § Az Mt. 90. §-a helyébe az alábbi rendelkezések lépnek:

„90. § (1) A munkáltató nem szüntetheti meg rendes felmondással a munkaviszonyt az alábbiakban meghatározott időtartam alatt:

a) a betegség miatti keresőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy év, továbbá az üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedés miatti keresőképtelenség alatt a táppénzre való jogosultság,

b) a beteg gyermek ápolására táppénzes állományba helyezés,

c) a közeli hozzátartozó otthoni ápolása vagy gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság (139. §),

d) a terhesség, a szülést követő három hónap, illetve a szülési szabadság [138. § (1) bekezdés],

e) a gyermek ápolása, illetve gondozása céljára kapott fizetés nélküli szabadság (138. § (4) bekezdés),

f) a sor- vagy tartalékos katonai szolgálatnak a behívóparancs, a polgári szolgálatnak a teljesítésre vonatkozó felhívás kézhezvételétől számított

időtartama.

(2) A felmondási idő, ha az (1) bekezdésben meghatározott felmondási védelem időtartama

a) a tizenöt napot meghaladja, ezt követően csak tizenöt nap,

b) a harminc napot meghaladja, ezt követően csak harminc nap

elteltével kezdődhet el.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott védelem nem vonatkozik a munkavállaló munkaviszonyának a felmondására, ha öregségi nyugdíjra szerzett jogosultságot (87/A. § a) pont), illetve előrehozott öregségi nyugdíjban (87/A. § b) pont), vagy szolgálati nyugdíjban (87/A. § d) pont) részesül.

(4) Az (1) bekezdésben meghatározott védelem fennállása szempontjából a felmondás közlésének, illetve csoportos létszámcsökkentés esetén a 94/A. § (5) bekezdésben meghatározott tájékoztatás időpontja az irányadó.”

9. § Az Mt. 94/A. §-ának (9)–(10) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezések lépnek, és ezzel egyidejűleg a § az alábbi (11) bekezdéssel egészül ki:

„(9) Az (5) bekezdésben foglaltak megszegésével közölt rendes felmondás jogellenes.

(10) Ha a munkáltató a csoportos létszámcsökkentéssel összefüggő eljárása során megsérti az üzemi tanács, illetve a szakszervezet e §-ban meghatározott jogait, az üzemi tanács, illetve a szakszervezet ennek megállapítása iránt bírósághoz fordulhat.

(11) Ha az (1) bekezdésben foglalt feltételek a munkáltató önálló telephelyén (részlegénél) fennállnak, a telephelyen foglalkoztatott munkavállalók létszámcsökkentésére a (2)–(8) bekezdésben foglalt rendelkezéseket a telephely tekintetében kell alkalmazni.”

10. § (1) Az Mt. 95. §-a (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„(2) Az (1) bekezdéstől eltérően nem jár végkielégítés a munkavállalónak, ha legkésőbb a munkaviszony megszűnésének időpontjában nyugdíjra (87/A. §) válik jogosulttá.”

(2) Az Mt. 95. §-ának (5) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„(5) A végkielégítés a (4) bekezdésben meghatározott mértéke háromhavi átlagkereset összegével emelkedik, ha a munkavállaló munkaviszonya az (1) bekezdésben meghatározott módon az öregségi nyugdíjra való jogosultság (87/A. § a) pont) megszerzését megelőző öt éven belül szűnik meg.”

11. § Az Mt. 96. §-ának (4) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„(4) A rendkívüli felmondás jogát az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétől számított egy éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig lehet gyakorolni. Ha a rendkívüli felmondás jogát testület jogosult gyakorolni, a tudomásszerzés időpontjának azt kell tekinteni, amikor a rendkívüli felmondás okáról a testületet – mint a munkáltatói jogkört gyakorló szervet – tájékoztatják.”

12. § Az Mt. 97. §-ának (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„97. § (1) A munkavállaló munkaviszonya megszüntetésekor (megszűnésekor) munkakörét az erre előírt rendben köteles átadni és a munkáltatóval elszámolni. A munkakör-átadás és az elszámolás feltételeit a munkáltató köteles megfelelően biztosítani.”

13. § Az Mt. 100. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„100. § (1) Ha a bíróság megállapítja, hogy a munkáltató a munkavállaló munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, a munkavállalót – kérelmére – eredeti munkakörében kell továbbfoglalkoztatni.

(2) A munkáltató kérelmére a bíróság mellőzi a munkavállaló eredeti munkakörbe történő visszahelyezését, feltéve, ha a munkavállaló továbbfoglalkoztatása a munkáltatótól nem várható el.

(3) Nem alkalmazható a (2) bekezdésben foglalt rendelkezés, ha

a) a munkáltató intézkedése a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe (4. §), a hátrányos megkülönböztetés tilalmába (5. §), illetve felmondási védelembe [90. § (1) bekezdés] ütközik, vagy

b) a munkáltató a választott szakszervezeti tisztségviselőre előírt munkajogi védelemben részesülő munkavállaló munkaviszonyát a 28. § (1) bekezdésébe, illetve a 96. §-ba ütköző módon szüntette meg.

(4) Ha a munkavállaló nem kéri vagy a munkáltató kérelmére a bíróság mellőzi a munkavállaló eredeti munkakörbe történő visszahelyezését, a bíróság a munkáltatót – az eset összes körülményeinek, így különösen a jogsértés és annak következményei súlyának mérlegelésével – a munkavállaló legalább két, legfeljebb tizenkét havi átlagkeresetének megfelelő összeg megfizetésére kötelezi.

(5) Ha a munkavállaló nem kéri vagy a munkáltató kérelmére a bíróság mellőzi a munkavállaló eredeti munkakörbe történő visszahelyezését, a munkaviszony a jogellenességet megállapító határozat jogerőre emelkedése napján szűnik meg.

(6) A munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén meg kell téríteni a munkavállaló elmaradt munkabérét (egyéb járandóságait) és felmerült kárát. Nem kell megtéríteni a munkabérnek (egyéb járandóságnak), illetve a kárnak azt a részét, ami máshonnan megtérült.

(7) A munkavállalót, ha munkaviszonya nem rendes felmondással szűnt meg – a (6) bekezdésben foglaltakon kívül – megilleti a felmentési időre (93. §) járó átlagkeresete és a rendes felmondás esetén járó végkielégítés is.”

14. § Az Mt. 101. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„101. § (1) A munkavállaló, ha munkaviszonyát nem e törvényben előírtak [87. § (2) bekezdés, 92. §, 96. §, 97. § (1) bekezdés] szerint szünteti meg, köteles a munkáltató számára a rá irányadó felmondási időre járó átlagkeresetének megfelelő összeget megfizetni.

(2) Ha a munkavállaló a határozott időtartamú munkaviszonyát szünteti meg jogellenesen, az (1) bekezdésben meghatározottakat megfelelően kell alkalmazni. Ha azonban a határozott időből még hátralévő időtartam rövidebb mint az (1) bekezdés szerinti időtartam, a munkáltató csak a hátralévő időre járó átlagkereset megfizetését követelheti.

(3) A munkáltató jogosult az (1), illetve (2) bekezdésben meghatározott mértéket meghaladó kárának érvényesítésére is.

(4) A munkáltató (1)–(3) bekezdés alapján keletkezett igényeinek érvényesítésére a munkavállaló által okozott kár megtérítésére vonatkozó szabályok (173. §) az irányadók.”

15. § Az Mt. 117. §-ának (4) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„(4) Hajókon és úszó munkagépeken szolgálatot teljesítő, a polgári repülésben a hajózó, légiutas-kísérő, repülőgépes műszaki, továbbá a légi járműveket kiszolgáló berendezéseket kezelő és vezető, valamint a belföldi és nemzetközi menetrendszerű közúti személyszállítás forgalmi utazó, illetve a nemzetközi menetrendszerű vasúti személyszállításhoz kapcsolódó étkező-, háló- és fekvőkocsikon utazó munkakörben foglalkoztatott munkavállalók munka-, illetve pihenőidejét a kollektív szerződés e törvényben foglaltaktól eltérően szabályozhatja.”

16. § Az Mt. 118. §-ának (4) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép, egyúttal a § az alábbi (5) bekezdéssel egészül ki:

„(4) A folytonos munkarendben, illetve a munkaszüneti napon rendes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló munkaidejét az általános szabályok szerint kell meghatározni, illetve beosztani.

(5) Az (1), valamint a (3)–(4) bekezdésben foglalt rendelkezésektől érvényesen eltérni nem lehet.”

17. § Az Mt. a VII. fejezetet megelőzően az alábbi 140/A. §-sal egészül ki:

„140/A. § A munkáltató köteles nyilvántartani a munkavállalók

a) rendes és rendkívüli munkaidejével,

b) szabadságának kiadásával,

c) egyéb munkaidő-kedvezményével kapcsolatos adatokat.”

18. § Az Mt. 170. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép, valamint az Mt. az alábbi 170/A–D. §-okkal egészül ki:

„170. § (1) A leltárhiányért a leltárfelelősségi megállapodást kötött munkavállaló vétkességére tekintet nélkül felelősséggel tartozik.

(2) Leltárhiány az értékesítésre, forgalmazásra vagy kezelésre szabályszerűen átadott és átvett anyagban, áruban (leltári készlet) ismeretlen okból keletkezett, a természetes mennyiségi csökkenés és a kezeléssel járó veszteség mértékét (a továbbiakban együtt: forgalmazási veszteség) meghaladó hiány.

(3) Kollektív szerződéses rendelkezés vagy a felek eltérő megállapodása hiányában a munkáltató állapítja meg a munkáltató szervezete, illetve a leltározási szempontból önálló szervezeti egység sajátosságainak figyelembevételével

a) a forgalmazási veszteség elszámolható mértékét, illetve arányát,

b) azoknak az anyagoknak, áruknak a körét, amelyek után az anyag jellegére, méretére, a raktározás, illetve a tárolás feltételeire való tekintettel forgalmazási veszteség nem számolható el,

c) a leltári készlet átadásának és átvételének módját és szabályait,

d) a leltárhiány meghatározásának szabályait,

e) a leltári készlet biztonságos megőrzését szolgáló munkáltatói kötelezettségeket.

(4) A munkavállalót a (3) bekezdés a)–e) pontja szerint meghatározott feltételekről a leltárfelelősségi megállapodás megkötését, illetve a leltáridőszak kezdetét megelőzően tájékoztatni kell.

170/A. § (1) A leltárhiányért való felelősség feltétele:

a) leltárfelelősségi megállapodás megkötése;

b) a leltári készlet szabályszerű átadása és átvétele;

c) a leltárhiánynak a leltározási rend szerint lebonyolított, a teljes leltári készletet érintő leltárfelvétel alapján történő megállapítása.

(2) Ha a leltári készletet a leltárhiányért nem felelős munkavállaló is kezeli, a felelősség megállapításához szükséges az is, hogy a leltárhiányért nem felelős, de a leltári készletet kezelő munkavállalót a munkáltató a leltárhiányért felelős munkavállaló előzetes hozzájárulásával foglalkoztassa az adott munkakörben, illetve munkahelyen.

(3) Leltárhiányért való felelősség csak azzal a munkavállalóval szemben érvényesíthető, aki a két egymást követő leltározás közötti időszaknak (leltáridőszak) legalább a felében a munkáltatónál, illetve az adott munkahelyen dolgozott.

(4) A felelősség, illetve a kártérítés mértékének megállapításánál figyelembe kell venni az eset összes körülményeit, így különösen mindazokat, amelyek a munkavállaló felelősségére kihatnak, illetve, amelyek a biztonságos és előírásszerű kezelést befolyásolhatták, ezen belül a biztonságos őrzésre vonatkozó munkáltatói kötelezettségek teljesítését, továbbá a munkavállaló esetleges távollétének időtartamát.

170/B. § (1) A leltárfelelősségi megállapodást írásba kell foglalni és ebben meg kell határozni a leltári készletnek azt a körét, amelyért a munkavállaló felelősséggel tartozik.

(2) Ha a leltári készletet több munkavállaló kezeli, velük csoportos leltárfelelősségi megállapodás is köthető. Ebben az (1) bekezdésben foglaltakon túl meg kell határozni azokat a munkaköröket is, amelyek betöltésének megváltozásakor leltározást kell tartani.

(3) A csoportos leltárfelelősségi megállapodás meghatározhatja a felelősség munkavállalók közötti megosztását is, de egyetemleges felelősség megállapításának nincs helye. Ha a csoportos leltárfelelősségi megállapodás a felelősség megosztását nem rendezi, a munkavállalók átlagkeresetük arányában felelnek.

170/C. § (1) A leltárfelelősségi megállapodás eltérő rendelkezése hiányában a leltári készletet állandóan egyedül kezelő munkavállaló a leltárhiány teljes összegéért felel.

(2) Ha a leltári készletet a leltárhiányért nem felelős munkavállaló is kezeli, a leltárhiányért felelős munkavállaló legfeljebb hat havi átlagkeresete mértékéig felel.

(3) Csoportos leltárfelelősségi megállapodás esetén a kártérítés mértéke nem haladhatja meg a megállapodást kötött munkavállalók átlagkeresetének hathavi együttes összegét.

(4) Kollektív szerződés kártérítés mértékét a (1)–(3) bekezdésben foglaltaktól eltérően is meghatározhatja.

170/D. § (1) A leltárfelelősség megállapítására irányuló eljárás részletes rendjét – kollektív szerződéses rendelkezés hiányában – a munkáltató állapítja meg.

(2) Leltározásnál a munkavállaló, illetve akadályoztatása esetén képviselője, csoportos leltárfelelősségnél az eljárási szabályokban meghatározott munkavállalók jelenlétét lehetővé kell tenni. Ha a munkavállaló képviseletéről nem gondoskodik, a munkáltató az adott szakmában jártas, érdektelen képviselőt jelölhet ki.

(3) A leltárfelelősséggel tartozó munkavállalóval a leltárelszámolást és annak eredményét ismertetni kell. A munkavállaló az eljárás során észrevételt tehet és észrevételeit – kivéve, ha szabályszerű értesítés ellenére nem jelent meg – meg kell hallgatni.

(4) A munkáltató a leltárhiánnyal kapcsolatos kártérítési igényét – az (5) bekezdésben foglalt eltérésekkel – az általános szabályok szerint (173. §) érvényesítheti.

(5) A leltárhiánnyal kapcsolatos kártérítési igényt a leltárfelvétel befejezését követő hatvannapos jogvesztő határidő alatt lehet érvényesíteni. Büntetőeljárás esetén e határidő harminc nap és a nyomozó hatóság, illetve a bíróság jogerős határozatának közlését követő napon kezdődik.”

19. § Az Mt. Harmadik rész X. fejezete helyébe az alábbi rendelkezések lépnek:

„X. Fejezet

A vezető állású munkavállalóra vonatkozó eltérő rendelkezések

188. § (1) E törvény alkalmazásában vezető állású munkavállaló a munkáltató vezetője, valamint helyettese (a továbbiakban: vezető).

(2) A vezető állású munkavállaló tekintetében e törvény rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

188/A. § (1) A tulajdonos, illetőleg a tulajdonosi jogokat gyakorló szerv a munkáltató működése szempontjából meghatározó jelentőségű munkakör tekintetében előírhatja, hogy az ilyen munkakört betöltő munkavállaló a 190. § (3) bekezdés, 191. §, a 192. §, illetve a 193. § (2)–(4) bekezdése alkalmazásában vezetőnek minősül. Erről a körülményről a munkavállalót a munkaviszony létesítésekor írásban tájékoztatni kell.

(2) A munkaviszony fennállása alatt a tulajdonos, illetőleg a tulajdonosi jogokat gyakorló szervezet (1) bekezdés szerinti döntése a munkavállaló munkaviszonyát – eltérő megállapodás hiányában – nem érinti.

189. § A vezetőre a kollektív szerződés hatálya nem terjed ki.

190. § (1) A vezetőre a 79. § (2) bekezdésében meghatározott tilalom nem terjed ki.

(2) A vezető munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetésére a 89. § (2) bekezdésében, valamint a 90–92. §-ban foglalt rendelkezések nem terjednek ki.

(3) A vezetővel szemben a rendkívüli felmondás joga a 96. § (4) bekezdésében foglaltak szerint – legfeljebb azonban az ennek alapjául szolgáló ok bekövetkeztétől számított három éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig – gyakorolható.

(4) Ha a munkáltató a vezető munkaviszonyát csőd- vagy felszámolási eljárás során szünteti meg, a munkaviszony megszüntetésekor járó díjazás szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a munkáltató legfeljebb hat havi átlagkeresetet köteles előre megfizetni. A vezető részére ezt meghaladóan járó díjazás a csőd- vagy felszámolási eljárás megszűnésekor, illetőleg a felszámolási zárómérleg, vagy a záró egyszerűsített mérleg jóváhagyása után válik esedékessé.

191. § (1) A vezető további munkaviszonyt, illetve munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt nem létesíthet. Munkaszerződés eltérő kikötése hiányában nem vonatkozik e tilalom arra a jogviszonyra, amelyet tudományos, oktatói, illetve szerzői jogi védelem alá eső tevékenységre létesítettek.

(2) A vezető

a) nem szerezhet részesedést – a nyilvánosan működő részvénytársaságban való részvényszerzés kivételével – a munkáltatóéval azonos, vagy ahhoz hasonló tevékenységet is végző, illetve a munkáltatóval rendszeres gazdasági kapcsolatban álló más gazdálkodó szervezetben,

b) nem köthet a saját nevében vagy javára a munkáltató tevékenységi körébe tartozó ügyleteket, továbbá

c) köteles bejelenteni, ha a közeli hozzátartozója [139. § (2) bekezdés] tagja lett a munkáltatóéval azonos, vagy ahhoz hasonló tevékenységet folytató, vagy a munkáltatóval rendszeres gazdasági kapcsolatban álló gazdasági társaságnak, illetőleg vezetőként munkaviszonyt vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt létesített az ilyen tevékenységet folytató munkáltatónál.

(3) Ha a vezető az (1)–(3) bekezdésben meghatározott tilalmat megszegi, a munkáltató

a) kártérítést követelhet, vagy

b) kártérítés helyett követelheti, hogy a vezető a saját részére kötött ügyletet engedje át, vagy

c) a más számlájára kötött ügyletből eredő hasznát kiadja, vagy arra vonatkozó követelését a munkáltatóra engedményezze.

(4) A munkáltató a (3) bekezdés szerinti igényét attól az időponttól számított három hónapon – de legfeljebb az igény keletkezésétől számított egy éven – belül érvényesítheti, amikor a munkáltatói jogkör gyakorlója a vezető (1)–(2) bekezdésbe ütköző eljárásáról tudomást szerzett.

(5) A munkáltató jogosult a vezető munkaviszonyát megszüntetni, ha a vezető közeli hozzátartozója [139. § (2) bekezdés] tagja lett a munkáltatóéval azonos, vagy ahhoz hasonló tevékenységet folytató, vagy a munkáltatóval rendszeres gazdasági kapcsolatban álló gazdasági társaságnak, illetőleg vezetőként munkaviszonyt vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt létesített az ilyen tevékenységet folytató munkáltatónál.

192. § (1) A vezető a munkaidő beosztását, valamint a pihenőidő (szabadság) igénybevételét – a munkaszerződésben foglaltak szerint – maga állapítja meg.

(2) A vezetőt a rendkívüli munkaidőben történő munkavégzésért (147–149. §) ellenérték nem illeti meg.

193. § (1) A vezető a vezetői tevékenységének keretében, illetve a 191. §-ban előírt szabályok megsértésével okozott károkért a polgári jog szabályai szerint felel.

(2) A 188/A. § (1) bekezdése alapján vezetőnek minősülő munkavállaló a 191. §-ban előírt szabályok megsértésével okozott károkért az (1) bekezdésben foglaltak szerint felel.

(3) A károkozásnak az (1)–(2) bekezdésbe nem tartozó egyéb eseteiben a vezető felelősségére az általános kárfelelősségi szabályok (VIII. fejezet) az irányadóak, azzal az eltéréssel, hogy gondatlan károkozás esetén a felelősség mértéke a vezető tizenkét havi átlagkeresetéig terjedhet.

(4) A vezető, ha munkaviszonyát jogellenesen szünteti meg, – a 101. § (1) bekezdésétől eltérően – tizenkét havi átlagkeresetével felel.

193/A. § A 189. §-ban, a 190. §-ban, valamint a 193. §-ban foglalt rendelkezésektől érvényesen eltérni nem lehet.”

20. § (1) Az Mt. 199. §-a (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„199. § (1) A munkavállaló a munkaviszonyból származó igényének érvényesítése, valamint a szakszervezet, illetve az üzemi tanács (üzemi megbízott) e törvényből, illetőleg kollektív szerződésből vagy üzemi megállapodásból származó igényének érvényesítése érdekében e törvény rendelkezései szerint munkaügyi jogvitát kezdeményezhet.”

(2) Az Mt. 201. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„201. § A kollektív szerződésben, illetve a felek megállapodásában meghatározott békéltetés (199/A. §) eredménytelenségének megállapítását követően – a 202. §-ban foglalt kivétellel – az elévülési időn belül lehet bírósághoz fordulni. A keresetnek az intézkedés végrehajtására – a 23. §, a 67. §, illetve a 202. § (1) bekezdésének d)–f) pontját kivéve – halasztó hatálya nincs.”

(3) Az Mt. 202. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„202. § A keresetlevelet az intézkedés közlésétől számított harminc napon belül lehet előterjeszteni:

a) a munkáltató egyoldalú intézkedésével végrehajtott munkaszerződés-módosítással;

b) a munkaviszony megszüntetésével, ideértve a közös megegyezésen alapuló megszüntetést is;

c) a rendkívüli felmondással;

d) a munkavállaló kötelezettségszegése miatt alkalmazott jogkövetkezménnyel (109. §);

e) a fizetési felszólítással (162. §), illetve a kártérítésre – ideértve a leltárhiány megtérítésére – kötelező határozattal [173. § (2) bekezdés] kapcsolatban.”

21. § A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 29. §-ának (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„(2) A rendkívüli lemondás jogát az annak alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétől számított egy éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntetőeljárás megindítására nyitva álló elévülési idő alatt lehet gyakorolni.”

22. § A Kjt. 30. §-a (1) bekezdésének e) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:

[30. § (1) A munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyt – a (3)–(4) bekezdésben foglalt korlátozással – felmentéssel akkor szüntetheti meg, ha]

e) a közalkalmazott a felmentés közlésének, illetőleg legkésőbb a felmentési idő kezdetének napján öregségi nyugdíjra szerzett jogosultságot, illetve előrehozott öregségi, rokkantsági vagy szolgálati nyugdíjban részesül [37/B. § a)–d) pont].”

23. § A Kjt. 34. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„34. § (1) Ha a bíróság megállapítja, hogy a munkáltató a közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonyát jogellenesen szüntette meg, a közalkalmazottat – kérelmére – eredeti munkakörében kell továbbfoglalkoztatni.

(2) A munkáltató kérelmére a bíróság mellőzheti a közalkalmazott eredeti munkakörbe történő visszahelyezését, feltéve, ha a közalkalmazott továbbfoglalkoztatása a munkáltatótól nem várható el.

(3) Nem alkalmazható a (2) bekezdésben foglalt rendelkezés, ha

a) a munkáltató általi felmentés vagy elbocsátás a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe (Munka Törvénykönyve 4. §), a hátrányos megkülönböztetés tilalmába (Munka Törvénykönyve 5. §), illetve felmentési védelembe [31. §, valamint Munka Törvénykönyve 90. § (1) bekezdés] ütközik, vagy a munkáltató megszegi a felmentési korlátozásokra vonatkozó rendelkezéseket [30. § (3)–(4) bekezdése; 32. § (2) bekezdése], vagy

b) a munkáltató a választott szakszervezeti tisztségviselő közalkalmazotti jogviszonyát a 45–54. §-okba, illetőleg a Munka Törvénykönyve 28. §-ába ütköző módon szüntette meg.

(4) Ha a közalkalmazott nem kéri vagy a munkáltató kérelmére a bíróság mellőzi a közalkalmazott eredeti munkakörbe történő visszahelyezését, a bíróság a munkáltatót – az eset összes körülményeinek, így különösen a jogsértés és annak következményei súlyának mérlegelésével – a közalkalmazott legalább két, legfeljebb tizenkét havi átlagkeresetének megfelelő összeg megfizetésére kötelezi.

(5) Ha a közalkalmazott nem kéri vagy a bíróság mellőzi az eredeti munkakörbe történő visszahelyezést, a közalkalmazotti jogviszony a jogellenességet megállapító határozat jogerőre emelkedése napján szűnik meg.

(6) A közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetése esetén meg kell téríteni a közalkalmazott elmaradt munkabérét (egyéb járandóságait) és felmerült kárát. Nem kell megtéríteni a illetménynek (egyéb járandóságnak), illetve a kárnak azt a részét, ami máshonnan megtérült.

(7) A közalkalmazottat, ha közalkalmazotti jogviszonya nem felmentéssel szűnt meg – a (6) bekezdésben foglaltakon kívül – megilleti a munkavégzés alóli felmentés idejére járó átlagkeresete és a felmentés esetén járó végkielégítés is.”

24. § (1) A Kjt. 37. §-ának (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„(2) Nem jogosult végkielégítésre a közalkalmazott, ha felmentésére – az egészségügyi okot kivéve – tartós alkalmatlansága vagy nem megfelelő munkavégzése miatt került sor. Nem jár továbbá végkielégítés a közalkalmazottnak, ha legkésőbb a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének időpontjában nyugdíjra jogosult (37/B. §). Nem jogosult továbbá végkielégítésre az a közalkalmazott, akinek közalkalmazotti jogviszonya a 25/A. § (1) bekezdése szerint szűnt meg és az új munkáltatóval a 25/A. § (3) bekezdés szerint munkaviszonyt létesít.”

(2) A Kjt. 37. §-ának (7) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„(7) A végkielégítés (6) bekezdésben meghatározott mértéke négy havi átlagkereset összegével emelkedik, ha a közalkalmazott az öregségi nyugdíjra való jogosultság (37/B. § a) pont) megszerzését megelőző öt éven belül válik végkielégítésre jogosulttá.”

25. § A Kjt. 37/B. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„37/B. § E törvény alkalmazása szempontjából a közalkalmazott nyugdíjra akkor jogosult, ha

a) a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt – a társadalombiztosítási jogszabályok által egyes munkakörökben biztosított korkedvezmény figyelembevételével – elérte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik (öregségi nyugdíjra való jogosultság), vagy

b) előrehozott (csökkentett összegű előrehozott) öregségi nyugdíjban, illetve

c) rokkantsági nyugdíjban, illetőleg

d) szolgálati nyugdíjban részesül, vagy

e) részére korengedményes nyugdíjat állapítottak meg.”

26. § A Kjt. 38. §-ának (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„38. § (1) A közalkalmazotti jogviszony tekintetében a Munka Törvénykönyvének a munkaviszony megszűnéséről és megszüntetéséről szóló rendelkezései közül (Harmadik Rész, IV. fejezet), a 85/A. § (3) bekezdése, 86–87/A. §, a 87. § (1) bekezdése, a 88. §, a 89. § (1)–(6) bekezdése, a 92. §, a 93. § (1)–(2) bekezdése, a 95–96. §, a 98. § (1) bekezdése, a 99–101. § nem alkalmazható.”

27. § A Kjt. 39. §-ának (4) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„(4) A miniszter a (3) bekezdésben foglaltakon kívül egyéb címeket is alapíthat és megállapíthatja az adományozás feltételeit.”

28. § (1) A Kjt. 59. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:

(A Munka Törvénykönyvének)

b) a 128. §-ában foglaltakon túl a miniszter szabályozhatja a készenlét elrendelésének feltételeit, valamint a készenlét és a készenlét alatt végzett munka díjazását egyaránt magában foglaló átalánydíjazás mértékét.”

(2) A Kjt. 59. §-a az alábbi (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Az 55/A. §-ban, valamint a Munka Törvénykönyve 123. §-ában foglaltaktól az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvényben meghatározott ügyeleti feladatok ellátása érdekében a miniszter eltérő szabályokat állapíthat meg.”

(3) A Kjt. 76. §-a az alábbi (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) A miniszter az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvényben meghatározott ügyeleti feladatok ellátása érdekében a Munka Törvénykönyve 146. §, 147. § (1)–(2) bekezdés, 148.–149. §-ában meghatározottaktól eltérő szabályokat állapíthat meg.”

29. § A Kjt. 65. §-ának (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„(2) A fizetési fokozatok közötti várakozási időbe nem számítható be mindazon időtartam, amelyet a 37. § (4) bekezdésének harmadik mondata alapján a végkielégítésre való jogosultság tekintetében figyelmen kívül kell hagyni.”

30. § A Kjt. 74. §-ának (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„(2) A munkáltatónál az idegennyelv-tudási pótlékra jogosító idegen nyelveket és munkaköröket a kollektív szerződés, ennek hiányában a munkáltató állapítja meg.”

31. § (1) A Kjt. 78. §-a (3)–(4) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezések lépnek és ezzel egyidejűleg a § az alábbi (5) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Ha a közalkalmazott jogviszonya a 30. § (1) bekezdés e) pontja alapján szűnik meg, részére a megszűnés évében esedékessé váló jubileumi jutalmat az utolsó munkában töltött napon ki kell fizetni.

(4) Ha a közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonya megszűnik és – legkésőbb a megszűnés időpontjában – öregségi nyugdíjra válik jogosulttá (37/B. § a) pont), vagy rokkantsági nyugdíjban részesül, továbbá legalább harmincöt évi közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik, a negyvenéves közalkalmazotti jogviszonnyal járó jubileumi jutalmat részére a jogviszony megszűnésekor ki kell fizetni.

(5) A (4) bekezdésben szereplő rendelkezést a közalkalmazott örököse tekintetében megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha a közalkalmazott jogviszonya elhalálozása miatt szűnik meg.”

32. § A Kjt. 79. §-ának (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„(2) A munka- és formaruha juttatásra jogosító munkaköröket, az egyes ruhafajtákat, a juttatási időket, valamint a juttatás egyéb feltételeit a kollektív szerződés, ennek hiányában a munkáltató állapítja meg.”

33. § A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény 129. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„129. § A bírák szolgálati viszonyára az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 3. §-ának (1)–(2) bekezdését, 4. §-át, 5. §-a (1)–(2) bekezdését, 6–12. §-át, 15. §-át, 18–19/A. §-át, 21–28. §-át, 74. §-át, 85. §-át, 90. §-át, 97–98. §-ait, 107. §-át, 122. §-ának (1) bekezdését, 123. §-ának (1) bekezdését, 125. §-ának (1)–(2) és (4) bekezdését, 130. §-ának (2) bekezdését, 132. §-ának (2) bekezdését, 133. §-át, 134. §-ának (1) és (3)–(6) bekezdését, 135–140. §-át, 150. §-ának (1) bekezdését, 151. §-ának (2) bekezdését, 151/A. §-ának (1)–(2) és (5)–(6) bekezdését, 152. §-át, 153. §-a (1) bekezdését, 154. §-a (1) bekezdésének első és harmadik mondatát, 155–157. §-át, 158. §-a (1) bekezdésének első mondatát és (2)–(3) bekezdését, 159–164. §-át megfelelően alkalmazni kell.”

34. § Az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény 95. §-a az alábbi (6) bekezdéssel egészül ki:

„(6) Ahol jelen törvény nyugdíjat, illetőleg saját jogú nyugdíjat említ, azon a Munka Törvénykönyve 87/A. §-ában meghatározott nyugellátást kell érteni.”

35. § Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény 124. §-ának (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„124. § (1) Az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a szolgálati viszonyra az Mt. 3. §-ának (2) bekezdését, 4. §-ának (2)–(3) bekezdéseit, 5–6. §-ait, 7. §-ának (1)–(5) bekezdéseit, 8–9. §-ait, 10. §-ának (1)–(3) bekezdéseit, 11–15. §-ait, 18–19/A. §-ait, 21–28. §-ait, 74. §-át, 75. §-ának (1) bekezdését, 84–85. §-ait, 87/A. §-át, 89. §-ának (7) bekezdését, 90. §-ának (3)–(4) bekezdéseit, 93. §-ának (4) bekezdését, 107. §-át, 116. §-át, 117. §-ának (2)–(3) bekezdéseit, 119. §-ának (2) bekezdését, 120. §-ának (1)–(3) bekezdéseit, 121. §-át, 125. §-a (1)–(3) bekezdéseit, 127–128. §-ait, 130. §-ának (2) bekezdését, 132. §-a (2)–(3) bekezdéseit, 133. §-át, 135–136. §-ait, 137–140. §-ait, 144. §-ának (1) bekezdését, 150. §-ának (1) bekezdését, 151. §-át, 151/A. §-ának (1)–(2), (4)–(6) bekezdéseit, 152. §-ának (1)–(9) bekezdéseit, 153. §-ának (1) bekezdését, 155–164. §-ait megfelelően alkalmazni kell.”

36. § (1) A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 71. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:

[(2) A Munka Törvénykönyve rendelkezéseit az alábbiak szerint kell alkalmazni:]

a) 4. §-át, 5. §-ának (1)–(2) és (4) bekezdését, 6–12. §-át, 15. §-át, 18–19. §-át, 21–28. §-át, 74. §-át, 77. §-át, 85. §-át, 97. §-át, 102. §-ának (1)–(3) bekezdését, 103. §-ának (1) bekezdését, a (2) bekezdés első mondatát és (4) bekezdését, 104. §-ának (4)–(5) bekezdését, 105. §-ának (1) és (3)–(5) bekezdését, 106–107. §-át, 117. §-ának (3) bekezdését, 119. §-ának (2) bekezdését, 120–122. §-át, 123. §-ának (1)–(2) bekezdését, 124–125. §-át, 126. §-ának (2) bekezdését, 127–129. §-át, 130. §-ának (2) bekezdését, 132. §-ának (1)–(3) bekezdését, (6) bekezdését, 133–140. §-át, 144. §-ának (1) bekezdését, 151. §-ának (2)–(3) bekezdését, 152. §-át, 153. §-ának (1) bekezdését, 154. §-a (1) bekezdésének első és harmadik mondatát, 155–157. §-át, 159–164. §-át, 165. §-ának (2) bekezdését, 166. §-ának (2) bekezdését, 167. §-ának (1) és (4) bekezdését, 168–169. §-át, 171–172. §-át, 174. §-át, 176–183. §-át, 184. §-ának (1)–(2) bekezdését, 185–187. §-át, 204–205. §-át, 207. §-át,”

(2) A Ktv. 71. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:

b) 90. §-ának (1)–(2) bekezdését – kivéve a jogutód nélküli megszűnés esetét – azzal, hogy a védelem nem vonatkozik a köztisztviselőre, ha öregségi nyugdíjra szerzett jogosultságot vagy előrehozott, illetve szolgálati nyugdíjban részesül, továbbá 90. §-ának (4) bekezdését azzal, hogy a felmentés közlésének, illetve a csoportos létszámcsökkentés esetén a 17/B. §-ának (5) bekezdésében meghatározott tájékoztatás időpontja az irányadó,”

37. § A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 32. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A szervezeti egység és a szakszervezet megállapodhat, hogy a szervezeti egység a szakszervezet számára járó munkaidő-kedvezményből fel nem használt időtartamot pénzben megváltja. A pénzbeni megváltást a szakszervezeti tisztségviselő előző naptári évi átlagkeresete alapján kell megállapítani, és bruttó összegben kell kifizetni a szakszervezet részére. Ez a pénzösszeg kizárólag érdekvédelmi tevékenységgel összefüggő célra használható fel.”

Záró rendelkezések

38. § (1) E törvény – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – a kihirdetését követő hatvanadik napon lép hatályba és ezzel egyidejűleg az Mt. 91–91/A. §-a, 94/A. §-ának (7) bekezdése, 97. §-ának (3) bekezdése, 132. §-ának (5) bekezdése, 199. §-ának (5) bekezdése, 199/A. §-ának első mondatában az „a 199. § (5) bekezdése szerinti egyeztetés során” szövegrész, a 200. §-a, továbbá az 1995. évi LV. törvény 34. §-a, az 1997. évi LI. törvény 12. §-a, 15. §-a, 22. §-a, valamint az 1997. évi CI. törvény 66. §-ának (1) bekezdése hatályát veszti.

(2) E törvény 13., illetve 23. §-a e törvény kihirdetését követő nyolcadik napon lép hatályba, és az ebben foglalt rendelkezéseket csak e törvény hatálybalépését követően közölt munkáltatói intézkedések tekintetében lehet alkalmazni.

(3) E törvény 8. §-a által megállapított Mt. 90. § (3) bekezdését, az e törvény 10. §-ának (1) bekezdésében, 22. §-ában, valamint 24. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket csak azon munkavállalók (közalkalmazottak) tekintetében lehet alkalmazni, akik az előrehozott öregségi nyugellátást e törvény hatálybalépését követően vették igénybe.

(4) E törvény 14. §-ában foglalt rendelkezéseket csak e törvény hatálybalépését követően keletkezett munkáltatói igények tekintetében lehet alkalmazni.

(5) E törvény 10. §-ában, illetve 21. §-ában foglalt rendelkezéseket csak e törvény hatálybalépését követően közölt rendkívüli felmondás, illetve rendkívüli lemondás tekintetében lehet alkalmazni.

(6) Az e törvény 18. §-ában megállapított szabályokat az e törvény hatálybalépését követően kezdődő leltáridőszak tekintetében, de legkésőbb 2000. március 1-jétől kell alkalmazni.

(7) E törvény 31. §-ában foglalt rendelkezéseket csak a hatálybalépést követően keletkezett jogosultságok tekintetében kell alkalmazni.