1. § (1) A bírósági szervezet részeként, törvényben meghatározott feladatok ellátására 2003. január 1. napjától Országos Ítélőtábla kezdi meg működését.
(2) Az Országos Ítélőtábla székhelye Budapest, illetékessége az ország egész területére kiterjed.
2. § A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) I. Fejezete helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[ELSŐ RÉSZ
Általános rendelkezések]
„I. Fejezet Alapvető elvek
A törvény célja
1. § Ennek a törvénynek az a célja, hogy a természetes személyek és más személyek vagyoni és személyi jogaival kapcsolatban felmerült jogviták bíróság előtti eljárásban való pártatlan eldöntését az e fejezetben meghatározott alapelvek érvényesítésével biztosítsa.
A bíróság feladatai a polgári perben
2. § (1) A bíróságnak az a feladata, hogy – összhangban az 1. §-ban foglaltakkal – a feleknek a jogviták elbírálásához, a perek tisztességes lefolytatásához és ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jogát érvényesítse.
(2) A per befejezésének ésszerű időtartama a jogvita tárgyát és természetét, valamint az eljárás lefolytatásának egyedi körülményeit is figyelembe véve határozható meg. Nem hivatkozhat a per ésszerű időn belül történő befejezésének követelményére az a fél, aki magatartásával, illetve mulasztásával a per elhúzódásához maga is hozzájárult.
(3) Az (1) bekezdésben foglaltak teljesítésének elmulasztása esetén a fél – az alapvető jogait ért sérelemre hivatkozással – méltányos elégtételt biztosító kártérítésre tarthat igényt, feltéve, hogy a sérelem a jogorvoslati eljárásban nem orvosolható. Az igény elbírálása során a bíróság soron kívül jár el. A kártérítés megállapítását nem zárja ki, ha a bíróság nevében eljárt személynek az okozott jogsérelem közvetlenül nem volt felróható.
(4) A bíróság e törvény alkalmazása során annak rendelkezéseit, csak az ebben a fejezetben meghatározott alapelvekkel összhangban értelmezheti.
3. § (1) A bíróság a polgári ügyek körében felmerült jogvitát erre irányuló kérelem esetén bírálja el. Ilyen kérelmet – ha törvény eltérően nem rendelkezik – csak a vitában érdekelt fél terjeszthet elő.
(2) A bíróság – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. A bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe.
(3) A jogvita elbírálásához szükséges bizonyítékok rendelkezésre bocsátása – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a feleket terheli. A bizonyítás indítványozása elmulasztásának, illetve a bizonyítási indítvány elkésett voltának jogkövetkezményei, valamint a bizonyítás esetleges sikertelensége törvény eltérő rendelkezése hiányában a bizonyításra kötelezett felet terheli. A bíróság köteles a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztatni.
(4) A bíróság a bizonyítási indítványhoz, illetve a bizonyítást elrendelő határozatához nincs kötve. A bíróság mellőzi a bizonyítás elrendelését, vagy a már elrendelt bizonyítás lefolytatását (kiegészítését, megismétlését), ha az a jogvita elbírálása szempontjából szükségtelen. A bíróság a bizonyítás elrendelését mellőzni köteles, ha a bizonyítási indítványt a fél neki felróható okból elkésetten, vagy egyébként a jóhiszemű pervitellel össze nem egyeztethető módon terjeszti elő, kivéve, ha a törvény eltérően rendelkezik.
(5) Ha törvény másként nem rendelkezik, a bíróság a polgári perben alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához nincs kötve, szabadon felhasználhatja a felek előadásait, valamint felhasználhat minden egyéb bizonyítékot, amely a tényállás felderítésére alkalmas. E rendelkezések nem érintik a törvényes vélelmeket, ideértve azokat a jogszabályokat is, amelyek szerint valamely körülményt az ellenkező bizonyításáig valónak kell tekinteni.
(6) A bíróság köteles gondoskodni arról, hogy a felek minden, az eljárás során előterjesztett kérelmet, jognyilatkozatot, valamint a bírósághoz benyújtott okiratot megismerhessenek és azokra – törvényben előírt időn belül – nyilatkozhassanak.
4. § (1) A bíróságot határozatának meghozatalában más hatóság döntése vagy a fegyelmi határozat, illetve az azokban megállapított tényállás nem köti.
(2) Ha jogerősen elbírált bűncselekmény vagyoni jogi következményei felől polgári perben kell határozni, a bíróság a határozatában nem állapíthatja meg, hogy az elítélt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt.
5. § (1) A bíróság – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a felek közötti jogvitát nyilvános tárgyaláson bírálja el.
(2) A bíróság a nyilvánosságot indokolt határozatával az egész tárgyalásról vagy annak egy részéről kizárhatja, ha az államtitok, szolgálati titok, üzleti titok vagy külön törvényben meghatározott más titok megőrzése végett feltétlenül szükséges. A bíróság a nyilvánosságot a közerkölcs védelmében, valamint az ügyfél kérelmére abban az esetben is kizárhatja, ha az a fél személyiségi jogainak védelme érdekében indokolt.
(3) A bíróság a tárgyalás során hozott határozatát nyilvánosan hirdeti ki.
6. § (1) A bírósági eljárás nyelve a magyar. A magyar nyelv nem tudása miatt senkit hátrány nem érhet.
(2) A bírósági eljárásban – nemzetközi egyezményben meghatározott körben – mindenki jogosult anyanyelvét, regionális vagy kisebbségi nyelvét használni.
(3) A bíróság köteles tolmácsot alkalmazni, ha az az (1)–(2) bekezdésben foglalt elvek érvényesülése érdekében szükséges.
7. § (1) A bíróság – jogszabályban előírt esetekben – kérelemre segítséget nyújt ahhoz, hogy a fél jogai, illetve törvényes érdekei védelmében bírósághoz fordulhasson.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltak teljesülése érdekében a bíróság köteles a felet, ha nincs jogi képviselője – perbeli eljárási jogairól és kötelezettségeiről –, a szükséges tájékoztatással ellátni, illetve meghatározott esetben részére jogi képviselőt kirendelni. A bíróság jogszabályban meghatározott esetben és módon a felet – kérelmére – részben vagy egészben mentesíti a pervitellel összefüggő költségek előlegezése, illetve viselése alól.
8. § (1) A bíróság köteles biztosítani, hogy a felek és a per többi résztvevője jogaikat rendeltetésszerűen gyakorolják és perbeli kötelességeiknek eleget tegyenek.
(2) A bíróság köteles megakadályozni minden olyan eljárást, cselekményt vagy egyéb magatartást, amely a jóhiszemű joggyakorlás követelményével ellentétes, így azt, amely a per elhúzására irányul, vagy erre vezethet. A bíróság a feleket a perbeli jogok jóhiszemű gyakorlására figyelmeztetni köteles. A figyelmeztetésnek ki kell terjednie a rosszhiszemű pervitel következményeire is.
(3) A bíróság pénzbírsággal (120. §) sújtja azt a felet vagy képviselőt, aki akár a tárgyaláson, akár valamely periratban jobb tudomása ellenére vagy nagyfokú gondatlanságból:
a) az ügyre vonatkozó oly tényt állított, amelyről bebizonyult, hogy valótlan, vagy az ügyre tartozó oly tényt tagadott, amelyről bebizonyult, hogy igaz,
b) olyan tényt elhallgatott, amelyről tudnia kellett, hogy a per eldöntése céljából jelentős, vagy
c) nyilvánvalóan alaptalanul hivatkozott valamely bizonyítékra.
(4) A bíróság pénzbírsággal (120. §) sújtja azt a felet (képviselőt), valamint más perbeli személyt, aki valamely nyilatkozatot indokolatlanul késedelmesen tesz meg, vagy azt felhívás ellenére sem teszi meg és ezáltal a per befejezését késlelteti.
(5) A bíróság azt a felet (képviselőt), aki egyes perbeli cselekményekkel indokolatlanul késedelmeskedik, valamely határidőt vagy határnapot mulaszt, vagy más módon felesleges költségeket okoz, a törvény értelmében a költségek megtérítésére való kötelezésen felül – pernyertességére vagy pervesztességére tekintet nélkül – pénzbírság megfizetésére kötelezi, továbbá a felet a törvényben meghatározott más jogkövetkezménnyel sújtja.
Az ügyész feladatai a polgári perben
9. § (1) Az ügyész a felek rendelkezési jogának tiszteletben tartása mellett keresetet indíthat, ha a jogosult jogainak védelmére bármely okból nem képes. Nem indíthat az ügyész keresetet olyan jog iránt, amelyet csak jogszabályban meghatározott személy vagy szervezet érvényesíthet.
(2) Ha az ügyészt az (1) bekezdésben meghatározott keresetindítási jog illeti meg, de a perbeli részvételét megalapozó körülmények a per folyamán állnak be, az ügyész a perben felléphet. Ha az ügyészi fellépés törvényi feltételei fennállnak, a bíróság erről az ügyészt értesíti.
(3) Az ügyészt az általa indított perben, illetve fellépése esetén megilletik mindazok a jogok, amelyek a felet megilletik, egyezséget azonban nem köthet, jogról nem mondhat le, illetve jogokat nem ismerhet el.
(4) Abban a perben, amelynek megindítására külön törvény jogosítja fel az ügyészt, vagy amelyet ellene lehet indítani, az ügyész a fél jogait gyakorolja.
(5) A pert az az ügyész indíthatja meg, illetve a perben az az ügyész léphet fel, aki a perre illetékes bíróság területén működik.”
3. § A Pp. 10. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő (3) bekezdéssel egészül ki és a jelenlegi (3) bekezdés számozása (4) bekezdésre változik:
„(2) Másodfokon ítélkeznek:
a) a helyi bírósághoz (városi bírósághoz, kerületi bírósághoz) tartozó ügyekben a megyei bíróság (Fővárosi Bíróság),
b) a megyei bírósághoz (Fővárosi Bírósághoz) tartozó ügyekben az ítélőtábla,
c) az ítélőtáblához tartozó ügyekben (233/A. §), továbbá a 235. § (3) bekezdésében meghatározott esetben a Legfelsőbb Bíróság.
(3) Felülvizsgálati ügyekben a Legfelsőbb Bíróság jár el.”
4. § A Pp. a 12. §-t követően a következő alcímmel és 12/A. §-sal egészül ki:
„A bírósági titkár és a bírósági ügyintéző
12/A. § (1) Az elsőfokú bíróság hatáskörébe tartozó ügyekben az egyesbíró, illetve a tanács elnöke helyett tárgyaláson kívül bírósági titkár is eljárhat; a bírósági titkár jogosult továbbá a 202. § (2) bekezdésében meghatározottak szerinti bizonyítási eljárás lefolytatására. A bíróság eljárására irányadó, e törvényben meghatározott rendelkezéseket ilyen esetben a bírósági titkár eljárására kell alkalmazni.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben a bírósági titkárnak – ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik – önálló aláírási joga van, és megteheti mindazokat az intézkedéseket, illetve meghozhatja mindazokat a határozatokat, amelyeket a törvény a bíróság vagy a tanács elnöke hatáskörébe utal.
(3) A bírósági titkár ideiglenes intézkedésről nem hozhat határozatot.
(4) Külön jogszabályban meghatározott esetekben, önálló aláírási joggal, tárgyaláson kívül – a bíró irányítása és felügyelete mellett – bírósági ügyintéző is eljárhat. A bíróság eljárására irányadó, törvényben meghatározott rendelkezéseket ilyen esetben a bírósági ügyintéző eljárására kell alkalmazni.
(5) A bírósági titkár, valamint a bírósági ügyintéző kizárására a 13. § rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni.”
5. § A Pp. 14. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„14. § A perben az a helyi bíróság, megyei bíróság, illetőleg ítélőtábla sem járhat el, amelynek vezetője a 13. § (1) bekezdésének a)–c) pontja értelmében ki van zárva.”
6. § A Pp. 18. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha ugyanannak a bíróságnak nincs olyan tanácsa, amelyre a kizárási ok nem vonatkozik, vagy ha a kizárási ok a 14. § értelmében az egész bíróságra kiterjed, a kizárás kérdésében a másodfokú bíróság, a megyei bíróságot mint másodfokú bíróságot és a munkaügyi bíróságot érintő ok esetében az ítélőtábla határoz.”
7. § A Pp. 23. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A megyei bíróság hatáskörébe tartoznak:
a) azok a vagyonjogi perek, amelyek tárgyának értéke az ötmillió forintot meghaladja, kivéve a házassági vagyonjogi pert, ha azt a házassági perrel együtt indítják meg;
b) azok a perek, amelyeket a közigazgatási jogkörben eljáró személyek által hivatalos eljárásukban okozott károk megtérítése iránt indítanak;
c) a szerzői és a szomszédos jogi perek – ideértve a közös jogkezelés körébe tartozó jogok és díjigények érvényesítése iránt indított pereket is –, valamint az iparjogvédelmi perek és a Ptk. 86. § (3)–(4) bekezdésében meghatározott jogokkal kapcsolatos perek;
d) a nemzetközi árufuvarozási vagy szállítmányozási szerződéssel kapcsolatos perek;
e) a cégbejegyzés alapjául szolgáló okirat érvénytelenségének megállapítása iránti perek, a cég szervei határozatának bírósági felülvizsgálata iránt indított perek, a cégek és tagjaik közötti, a tagsági jogviszonyon alapuló perek, továbbá a kérelemnek helyt adó cégbírósági bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránt indított perek;
f) a megyei bíróság által nyilvántartásba vett, cégnek nem minősülő szervezetek (pl. alapítvány) ellen a törvényességi felügyeletet gyakorló szerv (pl. ügyész, miniszter) által, illetve az ilyen szervezetek ellen annak tagja által indított perek;
g) a személyhez fűződő jogok megsértése miatt keletkezett polgári jogi igények érvényesítése iránt indított perek;
h) az értékpapírból származó jogviszonnyal kapcsolatos perek;
i) a közigazgatási perek (XX. fejezet), a 349. § (5) bekezdésében meghatározott perek kivételével;
j) a sajtóhelyreigazítási perek (XXI. fejezet);
k) a tisztességtelen szerződési feltételek megtámadása [Ptk. 236. § (2) bek. c) pont] iránt indított perek;
l) azok a megállapításra irányuló (123. §) perek, amelyek esetében a per tárgyának értéke – ha a marasztalás kérhető lenne – meghaladná az a) pontban meghatározott értéket;
m) a 2. § (3) bekezdésében meghatározott kártérítési perek;
n) azok a perek, amelyeket törvény a megyei bíróság hatáskörébe utal.”
8. § A Pp. 29. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Belföldi lakóhely hiányában az illetékesség az alperes tartózkodási helyéhez igazodik; ha az alperes tartózkodási helye ismeretlen, vagy külföldön van, az utolsó belföldi lakóhely irányadó, ha pedig ez nem állapítható meg, vagy az alperesnek belföldön lakóhelye nem is volt, az illetékességet a felperes lakóhelye, illetőleg ennek hiányában a felperes tartózkodási helye, ha a felperes nem természetes személy, a felperes székhelye alapítja meg.”
9. § A Pp. 30. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha a jogi személynek belföldön nincs székhelye, belföldi jogi személy felperes által indított perben az illetékességet a felperes jogi személynek a székhelye alapítja meg. Ha a felperes belföldi természetes személy, a bíróság illetékességét a felperes lakóhelye, illetve ennek hiányában a tartózkodási helye is megalapítja.”
10. § A Pp. 32. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Külföldi jogi személyek ellen a (3) bekezdésben meghatározott bíróságon kívül az előtt a bíróság előtt is lehet vagyonjogi pert indítani, amelynek területén a külföldi jogi személy ügyeinek vitelével megbízott személy lakik, illetve vagyonjogi perre a külföldi jogi személy magyarországi fióktelepének, illetve kereskedelmi képviseletének székhelye szerinti bíróság is illetékes.”
11. § A Pp. 45. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A kijelölés kérdésében a megyei bíróság határoz, ha az összeütközés a területén levő helyi bíróságok között merült fel, illetve, ha a területén levő helyi bíróság kizárása esetében a területén levő másik helyi bíróság kijelölhető. Az ítélőtábla határoz a kijelölés kérdésében, ha az összeütközés a területén levő megyei bíróságok vagy munkaügyi bíróságok között merült fel, illetve, ha a területén levő megyei bíróság vagy munkaügyi bíróság kizárása esetében a területén levő másik megyei bíróság, illetve munkaügyi bíróság kijelölhető. Az ítélőtábla határoz a kijelölés kérdésében akkor is, ha az illetékességi területéhez tartozó valamely megye összes helyi bíróságának kizártsága miatt kell más bíróságot kijelölni. Egyébként a kijelölés kérdésében a Legfelsőbb Bíróság dönt.”
12. § A Pp. 67. §-ának (1) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:
(A perben meghatalmazottként eljárhat:)
„g) az érdek-képviseleti célra alapított szervezet saját tagjának olyan perében, amelynek tárgya a szervezet alapszabályában meghatározott érdek-képviseleti célok körébe vonható.”
13. § A Pp. 73/A. §-ának a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A jogi képviselet kötelező:)
„a) az ítélőtábla előtti eljárásban az ítélet, valamint a 270. § (2) bekezdésében meghatározott végzések ellen fellebbezést (csatlakozó fellebbezést), továbbá a Legfelsőbb Bíróság előtti eljárásban a Pp. 235. §-ban meghatározott fellebbezést (csatlakozó fellebbezést) és a felülvizsgálati kérelmet (csatlakozó felülvizsgálati kérelmet) előterjesztő fél számára,”
14. § A Pp. 78. §-a a következő (4)–(5) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A 6. §-ban meghatározott esetekben alkalmazott tolmács költségeit az állam előlegezi, illetve viseli.
(5) A feleket nem lehet kötelezni olyan költségek viselésére, amelyek a bíróság érdekkörében felmerült – egyébként elhárítható – ok következtében keletkeztek. Ezeket a költségeket – külön jogszabályban meghatározott módon – az állam viseli.”
15. § A Pp. 95. §-a a következő (1) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a jelenlegi (1)–(4) bekezdés számozása (2)–(5) bekezdésre változik:
„(1) A bíróság a beadványt legkésőbb a bírósághoz való érkezését követő harminc napon belül megvizsgálja és annak alapján intézkedik.”
16. § A Pp. 102. §-a a következő (6)–(7) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A hirdetményi kézbesítésről az eljáró bíróság számítógépes nyilvántartást vezet, amelyben rögzíti a bíróság nevét, az ügy számát, az utolsó ismert lakóhely (székhely) megjelölésével a fél nevét, akinek részére a kézbesítés hirdetmény útján történt, továbbá azt az okot, amelynek következtében a kézbesítés szükségessé vált, illetve a kézbesítés megtörténtére vonatkozó vélelem beálltának időpontját. Az országosan összekapcsolt számítógépes közhiteles nyilvántartást az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala kezeli, az abban foglalt adatokról az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala jogszabályban meghatározott költségtérítés ellenében a felvilágosítást kérő személyére vonatkozóan, kérelmére felvilágosítást ad.
(7) Más személy kérelmére felvilágosítás csak akkor adható, ha a bíróság, ügyészség, nemperes eljárást lefolytató közjegyző vagy közigazgatási szerv törvényben meghatározott feladatainak teljesítéséhez, illetve a felvilágosítást kérő személynek törvényben biztosított jogai gyakorlásához szükséges. A törvényes jogcímet valószínűsíteni kell. Ilyen esetben az adatszolgáltatás tényét a számítógépes rendszerben oly módon kell rögzíteni, hogy az adatszolgáltatás időpontja, jogcíme és az adat felhasználója megállapítható maradjon. A jogellenes adatkérés és felhasználás jogkövetkezményeit a felvilágosítást kérő viseli.”
17. § A Pp. 104. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha a meghosszabbítást a fél kéri, kérelmét a határidő lejárta előtt kell előterjesztenie; a kérelem tárgyában a bíróság az ellenfél meghallgatása nélkül határozhat.”
18. § A Pp. 107. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az igazolási kérelmet tizenöt napon belül lehet előterjeszteni. Ezt a határidőt az elmulasztott határnaptól, illetőleg az elmulasztott határidő utolsó napjától kell számítani. Ha azonban a mulasztás csak később jutott a félnek vagy képviselőjének tudomására, vagy az akadály csak később szűnt meg, az igazolási kérelem határideje a tudomásszerzéssel, illetőleg az akadály megszűnésével veszi kezdetét. A mulasztástól számított három hónap eltelte után igazolási kérelmet előterjeszteni nem lehet.”
19. § A Pp. 118. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendlekezés lép:
„(1) A bírósági tárgyalásról a jegyzőkönyvet egyidejűleg, hangfelvétel esetén pedig legkésőbb nyolc munkanapon belül el kell készíteni. Ha a jegyzőkönyv hangfelvétel alapján készül, a feleket tájékoztatni kell arról, hogy az elkészült jegyzőkönyvet mikor és hol tekinthetik majd meg, illetve vehetik át. A jegyzőkönyvet a tanács elnöke és a jegyzőkönyvvezető írja alá. A bíróság a jegyzőkönyvet további tizenöt napon belül kézbesíti, ha törvény a jegyzőkönyv megküldését írja elő.”
20. § A Pp. 120. §-a helyébe a következő rendelkezés lép.
„120. § E törvény rendelkezései alapján kiszabható pénzbírság legmagasabb összege ötszázezer forint azzal, hogy az nem haladhatja meg a pertárgy értékét. A kiszabott pénzbírságot szabadságvesztésre átváltoztatni nem lehet. A pénzbírság behajtására és hovafordítására azokat a jogszabályokat kell alkalmazni, amelyek a bíróságok által büntetőügyben kiszabott pénzbüntetésekre irányadók.”
21. § A Pp. 124. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„124. § (1) A bíróság a keresetlevelet nyomban, de legkésőbb a bírósághoz érkezésétől számított harminc napon belül megvizsgálja annak megállapítása érdekében, hogy nem kell-e azt a félnek hiánypótlásra visszaadni (95. §), nincs-e helye az ügy áttételének (129. §), illetőleg a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának (130. §), és a szükséges intézkedéseket megteszi.
(2) A bíróság a keresetlevelet – hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve – idézés kibocsátása nélkül elutasítja, ha a jogi képviselővel eljáró fél keresetlevele nem tartalmazza a 121. § (1) bekezdésében foglaltakat, illetve, ha a jogi képviselő nem csatolta a meghatalmazását, vagy elmulasztották az eljárási illeték megfizetésére vonatkozó kötelezettség teljesítését.
(3) Ha az (1)–(2) bekezdésben foglaltak megtételére nincs szükség, illetőleg a fél hiánypótlási kötelezettségének eleget tett és így a keresetlevél alkalmas a tárgyalás kitűzésére, a bíróság az eljárás gyorsabb lefolytatása érdekében további intézkedéseket tehet a tárgyalás előkészítésére. Ilyen intézkedéseknek a tárgyalás kitűzése előtt, valamint az eljárás során szükség esetén bármikor helye van.
(4) A bíróságnak a (3) bekezdésben foglaltak szerinti intézkedései különösen a következők:
a) iratok beszerzése más hatóságtól vagy szervezettől;
b) a gyermek tartása, elhelyezése, illetőleg a szüléssel kapcsolatos költségek iránti, továbbá az apaság és a származás megállapítására irányuló egyéb perekben, ha az alperes, az anya vagy a gyermek lakóhelye (tartózkodási helye) ismeretlen, megkeresheti a rendőrséget a lakóhely (tartózkodási hely) felkutatására [96. § (4) bek.];
c) előzetes bizonyítást folytathat le (207–211. §);
d) ideiglenes intézkedést tehet (156. §);
e) elrendelheti a felek tárgyaláson kívüli, egymás jelenlétében történő előzetes meghallgatását.
(5) Ha a (3)–(4) bekezdésben foglalt intézkedések megtételével egyidejűleg a tárgyalási határnap kitűzésére nem kerül sor, a bíróság – az intézkedés megtételekor – a keresetlevelet kézbesíti az ellenfél számára.”
22. § A Pp. 125. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím, a 125. § helyébe pedig a következő rendelkezés lép:
„A tárgyalás kitűzése
125. § (1) A bíróság legkésőbb a keresetlevélnek a bírósághoz való érkezését követő harminc napon belül intézkedik a tárgyalási határnap kitűzéséről, mely határnapra a feleket a keresetlevél, illetőleg a 94. § értelmében készült jegyzőkönyv másolatának egyidejű kézbesítése mellett megidézi. Ha a keresetlevél csak a bíróság intézkedése alapján válik alkalmassá a tárgyalás kitűzésére (124. §), a tárgyalás kitűzésére előírt határidő kezdő időpontját ettől az időponttól kell számítani.
(2) A tárgyalást úgy kell kitűzni, hogy a keresetlevélnek az alperes részére való kézbesítése a tárgyalás napját legalább tizenöt nappal, munkaviszonyból származó, a gyermek tartására, illetve az apaság megállapítására irányuló, valamint a gazdasági társaság tagjának kizárása iránti perben a tárgyalás napját legalább nyolc nappal, váltóperben pedig legkésőbb három nappal megelőzze. A tárgyalási időközt az elnök sürgős esetben megrövidítheti.
(3) A tárgyalást – a (2) bekezdésben foglalt rendelkezések figyelembevételével – úgy kell kitűzni, hogy az első tárgyalási nap a keresetlevélnek a bírósághoz érkezését követően legkésőbb négy hónapon belül megtartható legyen, kivéve, ha a törvény a határidő kezdő időpontját illetően eltérő időpontot határoz meg. A tárgyalási határnap azonban ebben az esetben sem tűzhető ki a keresetlevélnek a bírósághoz érkezésétől számított kilencedik hónapnál későbbi időpontra. A tárgyalási időpontra vonatkozó rendelkezéseket nem kell alkalmazni, ha a fél részére a tárgyalásra szóló idézést külföldre kell kézbesíteni és a kézbesítéshez szükséges idő a tárgyalás határidőn belüli megtartását nem teszi lehetővé.
(4) Váltóperben a bíróság soron kívül jár el. A tárgyalást legkésőbb a keresetlevélnek a bírósághoz érkezésétől számított nyolcadik napra kell kitűzni.
(5) A tárgyalást rendszerint a bíróság hivatalos helyiségébe kell kitűzni, fontos okból azonban a tárgyalás más helyre is kitűzhető.”
23. § A Pp. a 126. §-t megelőzően a következő alcímmel egészül ki, egyben a 126. § helyébe a következő rendelkezés lép:
„Idézés a per tárgyalására
126. § (1) A bíróság a per tárgyalására megidézi azt, akinek igénye érvényesítése iránt az ügyész, illetve külön jogszabállyal erre feljogosított szervezet pert indított.
(2) Az idézésben (96. §) figyelmeztetni kell a feleket, hogy a tárgyaláson – ha nem személyesen jelennek meg – csak a 67. §-ban megjelölt meghatalmazottal képviseltethetik magukat. Az első tárgyalásra szóló idézéshez csatolni kell a keresetlevél egy példányát (másolatát), ha annak kézbesítésére korábban még nem került sor.
(3) A feleket az idézésben fel kell hívni, hogy az ügyre vonatkozó okiratokat a tárgyalásra hozzák magukkal, az alperest pedig arra is figyelmeztetni kell, hogy a kereseti kérelemre legkésőbb a tárgyaláson nyilatkoznia kell, s elő kell adnia a védekezésének alapjául szolgáló tényeket és ezek bizonyítékait, az ügyre vonatkozó okiratait pedig be is kell mutatnia. Az idézésben arra is utalni kell, hogy az alperes a nyilatkozatát már a kitűzött határnap előtt benyújthatja vagy jegyzőkönyvbe mondhatja [94. § (4) bek.]. Az írásbeli nyilatkozat másodpéldányát, illetőleg az arról készített jegyzőkönyv másolatát a bíróság a felperesnek haladéktalanul kézbesíti, ha pedig erre már nincs elegendő idő azt a tárgyaláson adja át.
(4) Ha az ügy körülményei azt indokolják, így ha a 124. § (3)–(4) bekezdésében foglalt intézkedés megtételére van szükség, a bíróság az idézésben a (3) bekezdésben megjelölt alperesi nyilatkozat megtételére határidőt állapít meg. A határidő nem lehet kevesebb tizenöt napnál. A bíróság ezt követően – ha a tárgyalási határnapig rendelkezésre álló idő ezt lehetővé teszi – a felperest tizenöt napos határidővel az alperesi nyilatkozatban foglaltakra vonatkozó álláspontjának közlésére hívja fel.”
24. § A Pp. 130. §-ának (1) bekezdése a következő i) ponttal egészül ki:
[A bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül [125. § (1) bek.] elutasítja, ha megállapítható, hogy]
„i) a jogi képviselő által benyújtott keresetlevél nem tartalmazza a 121. § (1) bekezdésében foglaltakat, illetve ha a jogi képviselő nem csatolta a meghatalmazását, vagy nem fizették meg az eljárási illetéket.”
25. § A Pp. 139. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„139. § A felperes nyilatkozata után az alperes terjeszti elő ellenkérelmét, amely vagy a per megszüntetésére (157. §) irányul, vagy érdemi védekezést, illetve ellenkövetelést (viszontkereset, beszámítás) tartalmaz a felperes kereseti kérelmével szemben. Az ellenkérelemben elő kell adni az annak alapjául szolgáló tényeket és ezek bizonyítékait.”
26. § (1) A Pp. 141. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Írásbeli előkészítést csak akkor lehet elrendelni, ha a felet jogi képviselő képviseli, vagy ha a félnek, illetve képviselőjének az írásbeli előkészítés nem okoz különösebb nehézséget.”
(2) A Pp. 141. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A tanács elnöke az előkészítő iratok és a rendelkezésre álló egyéb adatok alapján – amennyiben ez a per eldöntéséhez szükségesnek mutatkozik – a tárgyalás folytatására kitűzött határnapra a tanúkat, illetve a feleket személyes megjelenési kötelezettséggel megidézi, és ha az irat kiadását a fél közvetlenül nem kérheti [192. § (1) bek.], a bizonyító fél kérelmére beszerzi a bizonyítékul szolgáló iratokat.”
27. § A Pp. 142. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„142. § (1) Ha az ügy körülményei azt nem zárják ki, a tárgyalás elhalasztása esetében a folytatólagos tárgyalás határnapját a bíróság nyomban kitűzi és azt a jelenlévő felekkel kihirdetés útján közli.
(2) Ha az ügy körülményei azt nem zárják ki, a folytatólagos tárgyalást úgy kell kitűzni, hogy az az elhalasztott tárgyalás napját követően legkésőbb négy hónapon belül megtartható legyen.
(3) A 125. § (5) bekezdése a folytatólagos tárgyalásra is irányadó.”
28. § A Pp. 151. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„151. § (1) A bíróság a tárgyalást a feleknek a kitűzött határnap előtt legkésőbb nyolc nappal előterjesztett, indokolt közös kérelmére – az új tárgyalási határnap kitűzésével egyidejűleg – elhalasztja. Később előterjesztett közös kérelemre a tárgyalás csak kivételesen fontos okból halasztható el. A tárgyaláson előterjesztett kérelemre a bíróság a tárgyalást csak akkor halaszthatja el, ha a keresetet az alperessel nem, vagy nem idejében közölték, vagy ha a felperes a keresetét a tárgyaláson megváltoztatta, vagy valamely más kérelmét lényegesen módosította és ezzel összefüggésben az ellenkérelem előterjesztésére az alperesnek megfelelő időt kell biztosítani. A bíróság hivatalból csak fontos okból, annak megjelölésével halaszthatja el a tárgyalást. A tárgyalás elhalasztásáról a megidézetteket – ha erre mód van – előzetesen értesíteni kell.
(2) Az idézésre megjelent tanúkat és szakértőket lehetőség szerint a tárgyalás elhalasztása esetén is ki kell hallgatni.”
29. § A Pp. 177. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a jelenlegi (5) bekezdés számozása (6) bekezdésre változik:
„(5) Ha az ügy bonyolultsága, illetve a szakértői munka várhatóan nagy terjedelme vagy költsége ezt indokolja, a bíróság a fél kérelmére a szakértőt – szükség esetén a szakértőnek a tárgyaláson való előzetes meghallgatása után – felhívja, hogy szakértői feladatáról és annak várható költségeiről előzetes munkatervet készítsen. A bizonyító fél a munkaterv ismeretében nyilatkozik arról, hogy kéri-e a szakértői munka elvégzését. A munkaterv elkészítésének költségeit a bizonyító fél köteles előlegezni. Ha a bizonyító fél a bíróság felhívásában megszabott határidő alatt nem nyilatkozik, vagy a szakértői bizonyításra irányuló indítványát visszavonja, illetve a munkatervben megjelölt szakértői díjat nem helyezi letétbe, a munkaterv elkészítése költségeinek viselésére a 80. § (2) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni.”
30. § (1) A Pp. 182. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha a szakvélemény homályos, hiányos, önmagával vagy más szakértő véleményével, illetve a bizonyított tényekkel ellentétben állónak látszik, vagy helyességéhez egyébként nyomatékos kétség fér, a szakértő köteles a bíróság felhívására a szükséges felvilágosítást megadni. A fél erre irányuló indítványa alapján a bíróság más szakértőt rendelhet ki. Ha a bíróság a bizonyítást hivatalból rendelte el [164. § (2) bek.], szükség szerint hivatalból jogosult új szakértő kirendelésére is.”
(2) A Pp. 187. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A bíróság a szakértő díját a szakvélemény beérkeztét, illetve a szakértő meghallgatása esetében a meghallgatását követően, de legkésőbb harminc napon belül végzéssel megállapítja. A szakértő díját a perbíróság állapítja meg akkor is, ha a szakértőt a megkeresett bíróság rendelte ki. A bíróság határozata ellen a szakértő és a felek külön fellebbezéssel élhetnek. A fellebbezésnek csak a kifogásolt összeg erejéig van halasztó hatálya.”
31. § A Pp. 192. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Bíróságnál, más hatóságnál, közjegyzőnél vagy valamely szervezetnél lévő irat beszerzése iránt a fél kérelmére a bíróság intézkedik, ha az irat kiadását a fél közvetlenül nem kérheti. Az eredeti okirat beszerzése mellőzhető, ha az eredeti okirat megtekintésére nincs szükség és a fél a tárgyaláson annak hiteles vagy egyszerű másolatát bemutatja [191. § (1) bek.].”
32. § A Pp. 207. §-a a következő b) ponttal egészül ki, egyidejűleg a b)–c) pontok jelölése c)–d) pontokra változik:
(Az érdekelt fél kérelmére akár a per megindítása előtt, akár annak folyamatban léte alatt előzetes bizonyításnak van helye, ha:)
„b) valószínűsíthető, hogy a bizonyítás előzetes lefolytatása a per ésszerű időn belül történő lefolytatását, illetőleg befejezését elősegíti,”
33. § A Pp. 219. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A határozatot – kivéve, ha annak kihirdetését a bíróság elhalasztotta [218. § (1) bek.] – annak meghozatalától számított legkésőbb tizenöt napon belül kell írásba foglalni és az írásba foglalást követő tizenöt napon belül kézbesíteni kell. A felek részére a határozatnak nemcsak a rendelkező részét, hanem indokolását is kézbesíteni kell, kivéve, ha a határozatot a törvény szerint nem kell megindokolni.”
34. § A Pp. 220. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az ítéletnek a rendelkező részt követően tájékoztatást kell nyújtania arról, hogy az ítélet ellen van-e helye fellebbezésnek és hogy azt, hol és mennyi idő alatt kell benyújtani. A feleket tájékoztatni kell a 256/B–256/E. §-ok szerint elbírálandó fellebbezés kötelező tartalmi elemeiről, illetve az ezek hiányából adódó jogkövetkezményekről. A feleket tájékoztatni kell arról is, hogy a 256/A. § (1) bekezdésének b)–d) pontjaiban felsorolt esetekben tárgyalás tartását kérhetik, illetve a fellebbezési határidő lejárta előtt előterjesztett közös kérelmük alapján a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálása kérhető.”
35. § (1) A Pp. 225. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A kérelemről a bíróság tárgyalás alapján határoz; a feleknek vagy egyiküknek elmaradása a határozathozatalt nem gátolja és a tárgyalás elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye. A kérelemben a fél – az ellenfél egyetértő nyilatkozatának csatolása mellett – kérheti, hogy a bíróság a kérelemről tárgyaláson kívül határozzon.”
(2) A Pp. 225. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Ha a bíróság az ítéletében nem rendelkezett olyan kérdésről, amelyről a rendelkezés jogszabály értelmében hivatalból kötelező, a mulasztást a bíróság a hiányosság észlelését követően haladéktalanul köteles hivatalból pótolni. Az ítélet kiegészítésének hivatalból helye van akkor is, ha a 233/A. §-ban meghatározott végzés elleni fellebbezés elbírálása tárgyában hozott döntés következtében az szükséges.”
36. § A Pp. 228. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, ezzel egyidejűleg a § a következő (3) bekezdéssel egészül ki és a jelenlegi (3) bekezdés számozása (4) bekezdésre változik:
„(2) A jogi képviselővel eljáró felek legkésőbb az első fokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig benyújtott közös nyilatkozatban a fellebbezési jogukról előzetesen lemondhatnak. A lemondó nyilatkozat nem vonható vissza. A fellebbezési jogról történő előzetes lemondás esetében az ítélet a közlésével jogerőre emelkedik. A lemondás nem hatályos, ha a bíróság az első fokú eljárás szabályait olyan súlyosan megsértette, amelynek következtében a 252. § (1) bekezdése alkalmazásának lenne helye. A lemondás hatálytalanságára alapított fellebbezésben foglalt kérelemre a másodfokú bíróság az ítélet végrehajtását felfüggesztheti.
(3) Ha a határozat ellen fellebbezésnek helye van és a felek a (2) bekezdésben meghatározott lehetőséggel nem éltek, de fellebbezést az erre jogosultak egyike sem nyújtott be, a határozat a fellebbezési határidő leteltét követő naptól kezdve jogerős. Ha a fellebbezésről lemondtak, a határozat akkor emelkedik jogerőre, amikor a lemondást a bíróságnál bejelentették. A lemondás csak akkor hatályos, ha azt a határozat kihirdetése után valamennyi fél bejelenti. A lemondást visszavonni nem lehet. A határozat az utolsó bejelentésnek a bírósághoz érkezését követő nappal válik jogerőssé.”
37. § A Pp. a 233. §-t követően a következő 233/A. §-sal egészül ki:
„233/A. § Fellebbezéssel megtámadható a másodfokú eljárásban hozott olyan végzés, amellyel szemben az első fokú eljárás szabályai szerint fellebbezésnek lenne helye, továbbá a másodfokú eljárásban hozott, a fellebbezést hivatalból elutasító végzés.”
38. § (1) A Pp. 235. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A fellebbezésben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a fellebbezés irányul és elő kell adni, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja. A fellebbezésben új tény állítására, illetve új bizonyíték előadására akkor kerülhet sor, ha az új tény vagy az új bizonyíték az első fokú határozat meghozatalát követően jutott a fellebbező fél tudomására, feltéve, hogy az – elbírálása esetén – reá kedvezőbb határozatot eredményezett volna. A fellebbezésben új tény állítására, illetve új bizonyíték előadására, vagy az első fokú bíróság által mellőzött bizonyítás lefolytatásának indítványozására akkor is sor kerülhet, ha az az első fokú határozat jogszabálysértő voltának alátámasztására irányul; a 141. § (6) bekezdésében foglaltakat azonban ebben az esetben is alkalmazni kell.”
(2) A Pp. 235. §-a a következő (3)–(4) bekezdésekkel egészül ki:
„(3) Ha a határozatot első fokon a megyei bíróság hozta, a jogi képviselővel eljáró felek a határozat ellen benyújtott fellebbezéshez mellékelt közös kérelemben indítványozhatják, hogy az anyagi jogszabály megsértésére alapított fellebbezést közvetlenül a Legfelsőbb Bíróság bírálja el. Vagyonjogi ügyben a felek akkor indítványozhatják a Legfelsőbb Bíróság eljárását, ha a fellebbezésben vitatott érték (illetve annak a 24. § alapján megállapított értéke) az ötszázezer forintot meghaladja.
(4) A (3) bekezdésben meghatározott fellebbezésben új tényre, illetve új bizonyítékra hivatkozni nem lehet. A fellebbezés elbírálása tárgyaláson kívül, a felülvizsgálati eljárásra irányadó szabályok megfelelő alkalmazásával történik, így a fellebbezés elbírálása során a Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A határozat ellen felülvizsgálatnak nincs helye.”
39. § A Pp. 238. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha a fellebbezési határidő valamennyi féllel szemben lejárt, illetőleg, ha a fellebbezést valamennyi fél hiánytalanul benyújtotta, az elsőfokú bíróság azt a per összes irataival együtt legkésőbb nyolc napon belül felterjeszti a másodfokú bírósághoz. Ha a 235. § (2) bekezdésében foglalt intézkedésre került sor, a határidőt annak teljesítésétől kell számítani. Ha a fellebbezés a határozatnak előzetesen végrehajthatóvá nyilvánítása ellen is irányul, a fellebbezést azonnal, már a fellebbezési határidő lejárta előtt fel kell terjeszteni.”
40. § A Pp. 243. §-ának (1)–(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha a 240–242. §-ok alkalmazására nincs ok, a fellebbezés tárgyalására a tanács elnöke a fellebbezés felterjesztését követően legkésőbb harminc napon belül határnapot tűz ki és arra a feleket, valamint a beavatkozókat, továbbá azokat, akik a határozat ellen fellebbezéssel éltek, megidézi. Az idézéshez csatolni kell a fellebbezés másolatának egy-egy példányát. Ha az első fokú eljárásban az ügyész részt vett, a tárgyalásról az illetékes ügyészt is értesíteni kell.
(2) Ha az ügy körülményei ezt nem zárják ki, a tárgyalást úgy kell kitűzni, hogy a tárgyalás az iratoknak a másodfokú bírósághoz való beérkezését követő négy hónapon belül megtartható legyen. A tárgyalást úgy kell kitűzni, hogy a fellebbezésnek az ellenfél részére való kézbesítése a tárgyalás napját legkésőbb tizenöt nappal megelőzze. A tárgyalási időköz nem rövidíthető le.”
41. § A Pp. 245. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„245. § A fellebbezési tárgyalásra szabályszerűen megidézettnek vagy valamelyiküknek az elmaradása a tárgyalás megtartását és a fellebbezés elintézését nem gátolja. Ilyen esetben a tárgyalás elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye. A bíróság azonban, ha a meg nem jelentek valamelyikének meghallgatását szükségesnek tartja, erre tekintettel – a másodfokú eljárás során egyszer, új tárgyalási határnap kitűzésével – a tárgyalást elhalaszthatja.”
42. § A Pp. 247. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A másodfokú eljárásban beszámítási kifogást csak akkor lehet előterjeszteni, ha azt az ellenfél elismeri, vagy ha a beszámítani kért követelés az első fokú tárgyalás berekesztését követően járt le.”
43. § A Pp. 254. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A másodfokú eljárás befejezése után az iratokat a bíróság legkésőbb harminc napon belül megküldi az elsőfokú bíróságnak. A másodfokú eljárást befejező határozatot a felekkel kézbesítés útján az elsőfokú bíróság közli az iratoknak az elsőfokú bírósághoz való érkezését követő legkésőbb tizenöt napon belül. Ha a másodfokú bíróság a határozata kihirdetését elhalasztotta [218. § (1) bek.], a már írásba foglalt határozatát a jelenlévő feleknek nyomban kézbesíti és ezt a jegyzőkönyvben is feltünteti.”
44. § A Pp. 256/A. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (4)–(5) bekezdések számozása (5)–(6) bekezdésekre változik:
„(4) Az (1) bekezdés e) pontja esetében, továbbá, ha a felek a (2)–(3) bekezdésben foglalt felhívás ellenére nem kérték a tárgyalás megtartását, a tárgyaláson kívüli elbírálás kötelező.”
45. § A Pp. 256/B. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„256/B. § (1) A helyi bíróság első fokú hatáskörébe tartozó vagyonjogi perekben, ha a fellebbezésben vitatott érték (illetve annak a 24. § alapján megállapított értéke) a kettőszázezer forintot nem haladja meg, az ítélet elleni fellebbezésre a 233–256/A. §-ok rendelkezéseit a 256/C–256/D. §-okban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A fellebbezés elbírálására ugyanezek a rendelkezések irányadóak akkor is, ha a fellebbezésben vitatott érték nem haladja meg a kereseti kérelemben megjelölt követelés tíz százalékát.
(2) Nem alkalmazhatók a 256/C–256/D. §-okban foglalt rendelkezések, ha a per tárgya tartási vagy egyéb járadék jellegű követelés, továbbá akkor sem, ha az ítélet ellen benyújtott fellebbezések bármelyike nem felel meg az (1) bekezdésben meghatározott feltételnek.”
46. § A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdésben foglaltak megfelelő alkalmazásával van helye felülvizsgálati kérelemnek az ügy érdemében külön jogszabály rendelkezése alapján hozott jogerős végzés ellen.”
47. § A Pp. 271. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Nincs helye felülvizsgálatnak olyan vagyonjogi ügyben, amelyben a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték (illetve annak a 24. § alapján megállapított értéke) az ötszázezer forintot nem haladja meg.”
48. § A Pp. 273. §-ának (2) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:
(A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság az eljárás bármely szakaszában akkor is hivatalból elutasítja, ha)
„d) a kérelem előterjesztője a megadott lakóhelyről (székhelyről) nem idézhető, illetve onnan ismeretlen helyre költözött.”
49. § (1) A Pp. 274. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálja el, kivéve, ha a felek bármelyike tárgyalás tartását kéri. Végzés ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem esetében tárgyalás tartása nem kérhető.”
(2) A Pp. 274. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A csatlakozó felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem előterjesztésére a 244. § és a 257. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.”
50. § A Pp. 284. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A házassági per tárgyalásáról a fél kérelmére a nyilvánosságot az 5. §-ban foglalt feltételek nélkül is ki lehet zárni. Erre a bíróság a feleket köteles figyelmeztetni.”
51. § A Pp. 324. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Ha a perben vitatott pénzbeli követelés összege a harmincmillió forintot meghaladja, az első fokú bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsban jár el.”
52. § A Pp. 341. §-ának d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránt indított perekre ennek a fejezetnek a rendelkezéseit a következő eltérésekkel kell alkalmazni:)
„d) illetékes az a munkaügyi bíróság, amelynek területén a társadalombiztosítás helyi szervének székhelye van.”
53. § A Pp. 344. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A perre az a bíróság illetékes, amelynek területén az időszaki lap szerkesztősége, a hírügynökség vagy a rádió-, illetve a televíziótársaság székhelye található. A bíróság illetékességét a rádió- vagy televíziótársaság helyi stúdiójának székhelye is megalapítja.”
54. § A Pp. 349. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik a munkaügyi ellenőrzés, a munkavédelem keretében hozott közigazgatási határozat, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján a megyei (fővárosi) munkaügyi központ által hozott közigazgatási határozat, valamint a társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata; ennek során a munkaügyi bíróság a XX. fejezet szabályai szerint jár el.”
55. § A Pp. 197. §-ának (4) bekezdésében az „5. §” szövegrész helyébe a „8. §” szövegrész, a Pp. 249. §-ának (2) bekezdésében a „a Legfelsőbb Bíróság” szövegrész helyébe „az ítélőtábla” szövegrész lép.
56. § A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: Be.) 13. §-ának d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Büntetőeljárást nem lehet indítani, és a már megindult eljárást meg kell szüntetni vagy felmentő ítéletet kell hozni, ha)
„d) a terhelt cselekményét már jogerősen elbírálták, kivéve a perújítás, a felülvizsgálat és a törvényesség érdekében emelt jogorvoslat esetét.”
57. § (1) A Be. 16. §-ának (3) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
„A nemzetközi jogi kötelezettség megszegése (Btk. 261/A. §), a nemzetközileg ellenőrzött termékek és technológiák forgalmára vonatkozó kötelezettség megszegése (Btk. 287. §), az engedély nélküli külkereskedelmi tevékenység (Btk. 298. §), valamint a jövedéki termékre vagy vámárura elkövetett áru hamis megjelölése (Btk. 296. §), a szerzői és szomszédos jogok megsértése (Btk. 329/A. §) alapos gyanúja esetén a nyomozást a Vám- és Pénzügyőrség végzi, ha a bűncselekmény gyanúját a Vám- és Pénzügyőrség észleli.”
(2) A Be. 16. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Ha a Vám- és Pénzügyőrség, a Határőrség vagy az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal hatáskörébe tartozó bűncselekménnyel halmazatban olyan bűncselekmény is megvalósult, amelynek nyomozására e nyomozó hatóság hatásköre nem terjed ki, és az eljárás elkülönítése nem célszerű, az eljáró nyomozó hatóságot az ügyész jelöli ki.”
58. § A Be. 18. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A helyi bíróságon ügyészségi titkár is képviselheti a vádat, kivéve, ha a terheltet fogva tartják.”
59. § A Be. 40. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A perújítási eljárásból, a felülvizsgálati indítvány, valamint a törvényesség érdekében emelt jogorvoslat elbírálásából ki van zárva az a bíró, aki a perújítással, a felülvizsgálati indítvánnyal, illetőleg törvényesség érdekében emelt jogorvoslattal megtámadott határozat meghozatalában részt vett.”
60. § A Be. 64. §-a a következő (4)–(5) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A hatóság engedélyezheti, hogy a tanú a szóbeli kihallgatását követően vagy e nélkül írásban, úgy tegyen vallomást, hogy azt a tanú sajátkezűleg leírja és aláírja, vagy a tanúnak a más módon leírt vallomását két tanú, illetőleg bíró vagy közjegyző hitelesítse.
(5) Ha a tanú szóbeli kihallgatás nélkül, vagy a szóbeli kihallgatást követően írásban tesz vallomást, az írásbeli vallomásból ki kell tűnnie, hogy a tanú a vallomást a vallomástétel akadályainak (65–66. §), valamint a hamis tanúzás következményeinek ismeretében tette meg. Erre a tanút az írásbeli vallomás megtételének engedélyezésével egyidejűleg a vallomástétel akadályainak és a hamis tanúzás következményeinek ismertetésével figyelmeztetni kell.”
61. § A Be. 75. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A szakértőt – ha megidézésére nincs szükség – a további eljárási cselekményekről csak akkor kell értesíteni, ha ezt az írásbeli szakvélemény előterjesztésével egyidejűleg kéri. Erről a szakértőt a kirendeléséről szóló határozatban tájékoztatni kell.”
62. § A Be. 77. §-ának (4)–(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Ha a hatóság a nyomozás során szakértőt rendelt ki, a vádlottnak vagy a védőnek az idézés (értesítés) és a vádirat kézbesítésétől [181. § (1) bek.] számított tizenöt napon belül benyújtott kérelmére – ugyanazon tényre – a bíróságnak más szakértőt is ki kell rendelnie.
(5) A (4) bekezdés alkalmazásának nincs helye, ha az ügyben a bíróság is kirendelt szakértőt.”
63. § A Be. 87. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a terhelt beismerése esetén is meg kell szerezni az egyéb bizonyítékokat.”
64. § A Be. 95. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Ha az előzetes letartóztatás, az ideiglenes kényszergyógykezelés, illetőleg a lakhelyelhagyási tilalom megszüntetése iránti ismételt kérelem nem tartalmaz új körülményt, a bíróság, illetőleg az ügyész a határozat hozatalát mellőzheti.”
65. § A Be. 99. §-a helyébe a következő rendelkezés lép, és a Be. a következő 99/A–99/C. §-sal egészül ki:
„99. § (1) A 92. § (1) bekezdésében meghatározott esetben – ha ez a bűncselekmény jellegére, a terhelt személyi körülményeire, különösen az egészségi állapotára, idős korára, családi körülményeire tekintettel elegendőnek látszik – lakhelyelhagyási tilalom is elrendelhető.
(2) A lakhelyelhagyási tilalom hatálya alatt álló terhelt a meghatározott területet, körzetet engedély nélkül nem hagyhatja el, a tartózkodási helyét, illetőleg a lakóhelyét nem változtathatja meg.
(3) A lakhelyelhagyási tilalom elrendeléséről a vádirat benyújtásáig az ügyész, azt követően a bíróság határoz. A 379/A–379/B. §-ban meghatározott eljárásban a bíróság az előzetes letartóztatás helyett lakhelyelhagyási tilalmat is elrendelhet.
(4) A lakhelyelhagyási tilalmat elrendelő határozatban előírható, hogy a terhelt meghatározott időközönként a rendőrségen jelentkezzék.
(5) A lakhelyelhagyási tilalom végrehajtását a rendőrség ellenőrzi.
99/A. § (1) A vádirat benyújtása előtt elrendelt lakhelyelhagyási tilalom az elsőfokú bíróság tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, az ezt követően elrendelt vagy fenntartott lakhelyelhagyási tilalom az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig, az ezután elrendelt vagy fenntartott lakhelyelhagyási tilalom az eljárás jogerős befejezéséig tart.
(2) Ha a lakhelyelhagyási tilalom végrehajtása során a terhelt életkörülményeiben olyan lényeges változás következik be, amely miatt a tilalommal érintett terület, körzet elhagyása, vagy a tartózkodási hely, illetőleg lakóhely megváltoztatása szükséges, a vádirat benyújtásáig az ügyész, azt követően a bíróság a terhelt kérelmére a lakhelyelhagyási tilalmat részlegesen feloldhatja. A lakhelyelhagyási tilalom részleges feloldásáról szóló határozatban a terhelt részére engedélyezhető a lakhelyelhagyási tilalommal érintett terület, körzet meghatározott célból és úti célra történő egyszeri, időszakos vagy rendszeres elhagyása, illetőleg a tartózkodási hely vagy a lakóhely megváltoztatása.
(3) Ha a lakhelyelhagyási tilalom elrendelésétől a vádirat benyújtásáig hat hónap eltelt, fenntartásának szükségességét az ügyész megvizsgálja.
(4) A lakhelyelhagyási tilalmat meg kell szüntetni, ha elrendelésének oka megszűnt, vagy az eljárást jogerősen befejezték. A bíróság által elrendelt lakhelyelhagyási tilalom megszüntetésére a vádirat benyújtásáig az ügyész is jogosult.
99/B. § (1) A bíróság a lakhelyelhagyási tilalom keretében elrendelheti a terhelt házi őrizetét is. Házi őrizet elrendelése esetén a bíróság által kijelölt lakást és az ahhoz tartozó bekerített helyet a terhelt csak a bíróság határozatában meghatározott célból, az ott írt időben és távolságra (úti célra) hagyhatja el.
(2) Házi őrizet elrendelése esetén a lakhelyelhagyási tilalom elrendelésére, tartamára, illetőleg fenntartására az előzetes letartóztatás elrendelésére (379/A–379/C. §), meghosszabbítására, illetőleg fenntartására vonatkozó rendelkezéseket (95. §) kell alkalmazni.
(3) A bíróság rendelkezhet úgy, hogy a házi őrizet előírásainak megtartását a rendőrség folyamatos őrzéssel, vagy – a terhelt hozzájárulásával – a terhelt mozgását nyomon követő technikai eszközzel is ellenőrizze.
99/C. § (1) Ha a terhelt a lakhelyelhagyási tilalmat, illetőleg a házi őrizetet megszegi, rendbírsággal sújtható. A lakhelyelhagyási tilalom, illetőleg a házi őrizet elrendelésekor erre a terheltet a határozatban figyelmeztetni kell.
(2) Ha a lakhelyelhagyási tilalom, illetőleg a házi őrizet az előzetes letartóztatással elérni kívánt célok biztosítására már nem elegendő, a terhelt előzetes letartóztatása, lakhelyelhagyási tilalom esetén a terhelt házi őrizete is elrendelhető.”
66. § A Be. a következő alcímmel és 99/D. §-sal egészül ki:
„Az úti okmány elvétele
99/D. § (1) Az előzetes letartóztatás, az ideiglenes kényszergyógykezelés és a lakhelyelhagyási tilalom elrendelésekor a terhelt úti okmányát el kell venni, és azt a visszavonás elrendelése érdekében haladéktalanul meg kell küldeni az útlevél hatóságnak, és erről a központi adatkezelő szervet értesíteni kell. Az úti okmány elvétele és az útlevél hatóságnak történő megküldése ellen jogorvoslatnak nincs helye.
(2) A vádirat benyújtásáig az ügyész, azt követően a bíróság a terhelt úti okmányának elvételét az (1) bekezdésben fel nem sorolt esetekben is elrendelheti, ha olyan bűncselekmény miatt folyik eljárás, amelyre a törvény háromévi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztést rendel, és az úti okmány elvétele a terhelt eljárási cselekményeknél való jelenlétének biztosítása végett indokolt.
(3) Az úti okmány elvételének elrendelése esetén az úti okmány visszavonása érdekében haladéktalanul meg kell keresni az útlevél hatóságot és a központi adatkezelő szervet; az elvett úti okmányt haladéktalanul meg kell küldeni az útlevél hatóságnak.
(4) A vádirat benyújtásáig az ügyész, azt követően a bíróság a terhelt indokolt kérelmére hozzájárulhat ahhoz, hogy az útlevél hatóság a terhelt külföldre utazását meghatározott időtartamra engedélyezze.
(5) Ha az úti okmány elvételének oka megszűnt, vagy az eljárást jogerősen befejezték, erről a vádirat benyújtásáig az ügyész, azt követően a bíróság értesíti az útlevél hatóságot és a központi adatkezelő szervet.
(6) Az őrizetbe vétel elrendelésekor a terhelt úti okmányát el kell venni, de azt az őrizetbe vétel megszűnését követően a terheltnek vissza kell adni. Ha a terhelt őrizetbe vétele úgy szűnt meg, hogy vele szemben előzetes letartóztatást, ideiglenes kényszergyógykezelést vagy lakhelyelhagyási tilalmat nem rendeltek el, de az útlevél elvételének elrendelése a (2) bekezdés alapján indokolt, az útlevél elvételét elrendelő határozatot az őrizetbe vétel megszűnését követő hetvenkét órán belül meg kell hozni. A határozat meghozataláig a terhelt útlevele visszatartható.”
67. § A Be. 102. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyben a 102. § a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(2) A lefoglalás megszüntetésekor a lefoglalt dolgot annak kell kiadni, aki a bűncselekmény elkövetésekor a dolog tulajdonosa volt, és ezt kétséget kizáró módon igazolni tudja. Ha nincs olyan személy, akinek az előbbi rendelkezés szerint a dolgot ki kell adni és ez az eljárás adataiból sem tűnik ki, a dolgot annak kell kiadni, aki a kiadása iránt alaposnak látszó igényt jelentett be. Ha ilyen személy sincs, és ilyen igény az eljárás adataiból nem tűnik ki, a dolgot annak kell kiadni, akitől lefoglalták. A terheltnek a lefoglalt dolgot csak akkor lehet kiadni, ha azt az előbbi rendelkezések szerint másnak nem lehet kiadni.”
„(6) A lefoglalás megszüntetése esetén, ha a dolog természetben már nem adható ki, a dolog előzetes értékesítéséből befolyt ellenértéket – vámáru esetén az elfogadott vámértéket – alapul véve, a kezeléséből, tárolásából eredő költségekkel – vámáru esetén a vámteherrel is – csökkentett, a megtérítés időpontjáig eltelt időre számított mindenkori törvényes kamatával növelt összegét kell megtéríteni. A jogosult az ezt meghaladó igényét a polgári jog szabályai szerint érvényesítheti.”
68. § A Be. 107/A. §-ának (3) bekezdésének első mondatában az „(1) bekezdésben” szövegrész helyébe a „(2) bekezdésben” szövegrész kerül.
69. § A Be. a következő alcímmel és 102/A. §-sal egészül ki:
„A lefoglalt dolog előzetes értékesítése
102/A. § (1) A vádirat benyújtásáig az ügyész, azt követően a bíróság a lefoglalt dolog értékesítéséről határoz, ha a lefoglalt dolog
a) gyors romlásnak van kitéve,
b) huzamos tárolásra alkalmatlan.
(2) A vádirat benyújtásáig az ügyész, azt követően a bíróság a lefoglalt dolog értékesítése iránt akkor is határozhat, ha a lefoglalt dolog
a) kezelése, tárolása, illetve őrzése – különösen a dolog értékére, vagy az előreláthatólag hosszú ideig tartó tárolására tekintettel – aránytalan és jelentős költséggel járna,
b) értéke az előreláthatólag hosszú ideig tartó tárolás miatt jelentősen csökkenne.
(3) Az (1)–(2) bekezdés esetén a lefoglalt dolog akkor értékesíthető, ha a lefoglalt dolog kiadása iránt senki nem jelentett be jogos igényt.
(4) Az (1)–(2) bekezdés szerinti határozatot a 145. §-ban megjelölt időpontig az ügyész előzetes hozzájárulásával a nyomozó hatóság is meghozhatja.
(5) A lefoglalt dolog értékesítéséből befolyt ellenérték a lefoglalt dolog helyébe lép.”
70. § A Be. 114. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (3) bekezdés számozása (4) bekezdésre módosul:
„(3) Az ismeretlen helyen tartózkodó terhelt részére a hivatalos iratokat hirdetményi úton kell kézbesíteni.”
71. § A Be. 131. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A nyomozást az elrendelésétől számított két hónapon belül be kell fejezni. Ha az ügy bonyolultsága vagy elháríthatatlan akadály indokolja, a nyomozás határidejét a helyi ügyészség vezetője két hónappal, ezt követően a megyei főügyész legfeljebb a nyomozás elrendelésétől számított egy év elteltéig meghosszabbíthatja; egy éven túl a legfőbb ügyész jogosult a nyomozás határidejének meghosszabbítására. Ha az ügyész nyomoz, a nyomozás határidejét az ügyészség vezetője két hónappal, a felettes ügyész legfeljebb a nyomozás elrendelésétől számított egy év elteltéig hosszabbíthatja meg.”
72. § A Be. a következő alcímmel és 131/B. §-sal egészül ki:
„A nyomozó hatóság egyéb adatszerző tevékenysége
131/B. § (1) A nyomozó hatóság a nyomozás elrendelése után annak megállapítására, hogy vannak-e bizonyítási eszközök, és ezek hol találhatók, puhatolást végezhet, ennek során információt gyűjthet, felvilágosítást kérhet, iratokat megtekinthet, a bűncselekmény helyszínét megtekintheti, szaktanácsadót vehet igénybe, és a megszerzett adatokat ellenőrizheti.
(2) A nyomozó hatóság a puhatolás során fénykép vagy más adathordozó bemutatásával személyt vagy tárgyat kiválasztathat, illetőleg a bemutatott személyről vagy tárgyról felvilágosítást kérhet.
(3) A nyomozó hatóságnak az a tagja, aki a puhatolást végezte, erről jelentést készít. A jelentés tartalmára a 150. § (3) bekezdésének rendelkezései irányadók.”
73. § A Be. 133. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Ha a tanú nevének zárt kezelését rendelték el, a tanú a kihallgatásáról felvett jegyzőkönyv oldalainak aláírása helyett külön nyilatkozik arról, hogy a jegyzőkönyv a vallomását tartalmazza. A tanú e nyilatkozatát aláírja. A nyilatkozat kezelésére a 63. § (5) bekezdését kell alkalmazni.”
74. § A Be. 134. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Azoknál a nyomozási cselekményeknél, amelyeken a védő jelen lehet, a védő mellett vagy helyetteseként ügyvédjelölt is jelen lehet.”
75. § A Be. 135. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„135. § (1) A nyomozó hatóság a szemle, a helyszínelés, a bizonyítási kísérlet, a felismerésre bemutatás, a lefoglalás, a házkutatás és a motozás végrehajtásánál, valamint az írni-olvasni nem tudó személy kihallgatásáról felvett jegyzőkönyv ismertetésénél a terhelt, védője, valamint a szemlével érintett személy, továbbá a lefoglalást, a házkutatást, a motozást elszenvedő személy, továbbá az írni-olvasni nem tudó személy indítványára – elháríthatatlan akadály kivételével – hatósági tanút alkalmaz. Erre az érdekeltet figyelmeztetni kell. A hatósági tanú igazolja annak a nyomozási cselekménynek a lefolyását és eredményét, amelynél jelen volt.
(2) A nyomozási cselekmény előtt a hatósági tanút a jogairól és a kötelességeiről fel kell világosítani. A nyomozási cselekményt úgy kell lefolytatni, hogy azt a hatósági tanú nyomon követhesse. A hatósági tanú a nyomozási cselekményre észrevételt tehet.
(3) Hatósági tanúként olyan, lehetőleg érdektelen személyt kell igénybe venni, aki képes érzékelni és igazolni a nyomozási cselekmény elvégzését. Nem lehet hatósági tanú az eljáró ügyész, a nyomozó hatóság tagja; az eljáró ügyészség vagy nyomozó hatóság alkalmazottja csak akkor lehet hatósági tanú, ha más személy igénybevételének elháríthatatlan akadálya van.
(4) A hatósági tanúként közreműködésre senki sem kötelezhető.
(5) A nyomozási cselekményről készült jegyzőkönyvben fel kell tüntetni a hatósági tanú nevét, lakcímét, érdektelenségét vagy esetleges érdekeltségét. Ha a hatósági tanú az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság alkalmazottja, a lakcíme helyett a munkakörét, illetve beosztását kell feltüntetni. Ha a nyomozási cselekmény során a hatósági tanú észrevételt tett, a jegyzőkönyvben ezt is fel kell tüntetni.
(6) A tanú költségére vonatkozó rendelkezéseket a hatósági tanúra is alkalmazni kell.”
76. § A Be. 137. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A nyomozást fel kell függeszteni, ha)
„a) a gyanúsított ismeretlen helyen vagy külföldön tartózkodik, és az eljárás a távollétében nem folytatható;”
77. § (1) A Be. 145. §-a (2) bekezdésének bevezető szövege helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az ügyész az ügy iratait harminc napon belül megvizsgálja, és ennek eredményéhez képest”
(2) A Be. 145. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A (2) bekezdésben megjelölt határidőt az ügyészség vezetője kivételes esetben harminc nappal meghosszabbíthatja.”
78. § A Be. 147/A. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Ha a gyanúsítottal szemben a vádemelés elhalasztásának tartama alatt elkövetett szándékos bűncselekmény miatt vádemelésre kerül sor, illetve a gyanúsított a pártfogó felügyelet magatartási szabályait súlyosan megszegi, az ügyész vádat emel. Az ügyész akkor is vádat emel, ha a vádemelés elhalasztásának tartama alatt állapítják meg, hogy a vádemelés elhalasztása a 147/B. §-ban meghatározott valamely kizáró ok ellenére történt.”
79. § A Be. a következő 147/B. §-sal egészül ki:
„147/B. § A vádemelés nem halasztható el, ha a gyanúsított
a) többszörös visszaeső,
b) a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje alatt, vagy a szándékos bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt követte el.”
80. § A Be. 148. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Nincs helye panasznak a feljelentés kiegészítése, valamint a nyomozó hatóság egyéb adatszerző tevékenysége során végzett eljárási cselekmények, a nyomozás elrendelése, a vádemelés, továbbá a bizonyítás körébe tartozó nyomozási cselekmények elrendelése és sorrendje miatt. Csak a sértett élhet panasszal a vádemelés mellőzése miatt.”
81. § A Be. 148/A. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„148/A. § A büntetőeljárást folytatni kell, ha a gyanúsított a nyomozást megszüntető határozat ellen benyújtott panaszában a megrovás alkalmazását sérelmezi, és a büntetőeljárás megszüntetésének más oka nincs. Erre a gyanúsítottat a határozatban figyelmeztetni kell.”
82. § (1) A Be. 169. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A bíróság az eljárást felfüggesztheti a 137. § (1) bekezdésében és (3) bekezdésének c) pontjában meghatározott esetekben.”
(2) A Be. 169. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Az (1) bekezdésben felsorolt okok miatt az eljárást a bírósági titkár is felfüggesztheti.”
83. § A Be. 186. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A 170. § (1) bekezdésének d)–f) pontjában meghatározott ok miatt, valamint büntethetőséget megszüntető ok fennállása esetén az eljárást a bírósági titkár is megszüntetheti.”
84. § (1) A Be. 203. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha a szakértő az idézés vagy értesítés ellenére a tárgyaláson nem jelenik meg, illetőleg az értesítést a bíróság a 75. § (3) bekezdése alapján mellőzte, az írásbeli szakvéleményt fel kell olvasni; ha meghallgatása szükséges, a tárgyalást el kell napolni, és a szakértőt a kitűzött tárgyalásra meg kell idézni.”
(2) A Be. 203. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Fel lehet olvasni – egészben vagy részben – annak a tanúnak a vallomását, akit a tárgyaláson már kihallgattak, de a tárgyalást a 197. § (1) bekezdése vagy a 228. § alapján elölről kell kezdeni. Az ügyész, a vádlott vagy a védő indítványára a tanút újból ki kell hallgatni.”
85. § A Be. 212. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Ha a bíróság az ügydöntő határozat meghozatala előtt azt állapítja meg, hogy a vád tárgyává tett cselekmény a vádirati minősítéstől eltérően minősülhet, a tárgyalást a védelem előkészítése érdekében elnapolhatja, erre nézve az ügyészt, a vádlottat és a védőt meghallgatja.”
86. § A Be. 249. §-a c) pontjának második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
(A másodfokú bíróság a fellebbezést tanácsülésen intézi el, ha)
„Ha a vádlott a bűncselekmény elkövetése után elmebeteggé vált, vagy súlyosan beteg, az eljárás csak akkor függeszthető fel, ha a tárgyalás a vádlott távollétében nem tartható meg;”
87. § A Be. 251. §-a (1) bekezdésének bevezető szövege helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A 250. § I. a) pontja, valamint az eljárásnak a vádlott elmebetegsége miatt történt felfüggesztése esetében az elsőfokú bíróság ítéletének az elkobzásra, továbbá – az eljárásnak a vádlott halála folytán történt megszüntetését kivéve – a vagyoni előny vagy az elkobzás alá eső érték megfizetésére és a polgári jogi igény megállapítására vonatkozó rendelkezését a másodfokú bíróság”
88. § A Be. 256. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Ha a másodfokú bíróság az ügydöntő határozat meghozatala előtt azt állapítja meg, hogy a cselekmény az elsőfokú bíróság által megállapított minősítéstől eltérően minősülhet, a 212. § (7) bekezdésében foglaltaknak megfelelően jár el.”
89. § A Be. X. Fejezete a következő V. Címmel és 275/A. §-sal egészül ki:
„V. Cím
KIFOGÁS
275/A. § (1) A másodfokú eljárásban hozott olyan, nem ügydöntő végzés ellen, amely ellen az első fokú eljárásban fellebbezésnek lenne helye, kifogás emelhető. Ha a másodfokú bíróság a végzést kihirdetés útján közli, a kifogást a kihirdetéskor be kell jelenteni. Egyébként a kifogás bejelentésének határidejére a 243. § (2) bekezdése irányadó.
(2) Az elmulasztott határidő utolsó napjától számított tizenöt nap elteltével igazolásnak nincs helye.
(3) A bíróság a végzést a kifogás alapján maga is megváltoztathatja. Ha a kifogásnak a megtámadott végzést hozó tanács nem ad helyt, a kifogást a bíróságnak ugyanazon a fokon eljáró másik tanácsa – a végzés elleni fellebbezésre vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával – tanácsülésen bírálja el. E határozat ellen további jogorvoslatnak nincs helye.
(4) A végzés a kifogásra tekintet nélkül végrehajtható, kivételesen indokolt esetben azonban a végzés végrehajtását a kifogást elbíráló tanács felfüggesztheti.”
90. § (1) A Be. 276. §-a (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A bíróság jogerős ítéletével elbírált cselekmény (alapügy) esetén perújításnak van helye, ha]
„e) az alapügyben az ítéletet a XVII/A. Fejezet szerinti eljárásban a terhelt távollétében hozták.”
(2) A Be. 276. §-a a következő (5)–(6) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A 276. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti új bizonyítéknak kell tekinteni
a) a magyar joghatóság alá tartozó személy panasza alapján indult eljárásban a nemzetközi emberi jogi szervek által hozott döntést, ha az törvénysértés miatt állapította meg a nemzetközi jogi kötelezettség megsértését, feltéve, hogy a nemzetközi emberi jogi szerv döntésének a magyar állam nemzetközi szerződésben alávetette magát,
b) a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatát.
(6) Az (5) bekezdésben meghatározott okok miatt perújításnak csak a terhelt javára van helye. A perújítást csak a nemzetközi emberi jogi szerv határozatának közlésétől, illetve a jogegységi határozat közzétételétől számított hat hónapon belül lehet kezdeményezni.”
91. § A Be. 284. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A bíróság első fokon jogerős vagy másodfokon felülbírált jogerős ügydöntő határozata, illetőleg a másodfokú bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye akkor is, ha a büntetés végrehajtását a Btk. 90. §-ában foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel.”
92. § (1) A Be. 284/A. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdésben felsoroltak felülvizsgálati indítványt nyújthatnak be akkor is, ha a határozat meghozatalára a 250. § II–III. pontjában, valamint a 349/A. §-ban, a 355/A. §-ban vagy a 355/S. § (2) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.”
(2) A Be. 284/A. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Felülvizsgálati indítványt a terhelt terhére a határozat közlésétől számított hat hónapon belül, a 284. § (3) bekezdésében meghatározott okból felülvizsgálati indítványt a határozat jogerőre emelkedésétől számított hat hónapon belül lehet előterjeszteni.”
93. § (1) A Be. 291. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot hatályon kívül helyezi, és a korábban eljárt bíróságot, illetőleg a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságot új eljárásra utasítja, ha
a) a másodfokú bíróság ügydöntő határozatát a 284. § (1) bekezdésében írt anyagi jogi szabálysértéssel hozta, illetőleg a bíróság az ügydöntő határozatban a büntetés végrehajtását a Btk. 90. §-ában foglalt kizáró ok ellenére függesztette fel,
b) a határozat meghozatalára a 250. § II. pontjában, a 355/A. §-ban vagy a 355/S. § (2) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.”
(2) A Be. 291. §-ának (3) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Az (1) bekezdés b) pontja esetében a Legfelsőbb Bíróság maga is hozhat a törvénynek megfelelő határozatot, ha az eljárás megszüntetésének van helye.”
(3) A Be. 291. §-a (8) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A felmerült bűnügyi költséget – ideértve a Legfelsőbb Bíróság által az indítvány megfogalmazására kirendelt ügyvéd vagy ügyvédi iroda díját is – a felülvizsgálati indítvány elutasítása esetén – az ügyész által kezdeményezett felülvizsgálat esetét kivéve – az indítvány előterjesztője viseli.”
94. § A Be. a következő XII/A. Fejezettel egészül ki:
„XII/A. Fejezet
JOGORVOSLAT A TÖRVÉNYESSÉG ÉRDEKÉBEN
291/B. § A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt javára a törvényesség érdekében jogorvoslatnak van helye, ha
a) a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt, vagy
b) a bíróság határozatának meghozatalára a súlyosítási tilalom [234. § (1) bek., 241. §, 354. § (3) bek.] megsértésével került sor, feltéve, hogy a jogerős ügydöntő határozat más jogorvoslattal nem támadható meg.
291/C. § (1) A törvényesség érdekében jogorvoslat benyújtására a legfőbb ügyész jogosult.
(2) A törvényesség érdekében jogorvoslat kezdeményezésére jogosult
a) a terhelt,
b) a védő,
c) a fiatalkorú terhelt törvényes képviselője,
d) a terhelt halála után egyenes ági rokona, testvére, házastársa,
e) a kényszergyógykezelés elrendelése ellen – a terhelt hozzájárulása nélkül is – a nagykorú terhelt törvényes képviselője és házastársa is.
(3) A (2) bekezdésben felsoroltak a törvényesség érdekében jogorvoslat benyújtása végett a Legfőbb Ügyészséghez fordulhatnak.
(4) Ha bármely hatóság észleli, hogy büntetőügyben a terhelt sérelmére a 291/B. §-ban meghatározott törvénysértés történt, és a jogerős ügydöntő határozat ellen más jogorvoslatra nincs mód, a törvényesség érdekében jogorvoslat megfontolása végett köteles a Legfőbb Ügyészséget tájékoztatni.
291/D. § Ha a 291/C. § (3)–(4) bekezdése szerinti kezdeményezés a 291/B. §-ban foglalt törvényi előfeltételeknek megfelel, a legfőbb ügyész a törvényesség érdekében jogorvoslati indítványt nyújt be a Legfelsőbb Bírósághoz.
291/E. § (1) A jogorvoslati indítványt a Legfelsőbb Bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsa, ha pedig az indítvány a Legfelsőbb Bíróság határozata ellen irányul, a Legfelsőbb Bíróság öttagú tanácsa bírálja el.
(2) A törvényben kizárt jogorvoslati indítványt a Legfelsőbb Bíróság elutasítja.
291/F. § (1) A jogorvoslati indítványt a megtámadott határozat idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni.
(2) A jogorvoslati indítványnak nincs halasztó hatálya, a Legfelsőbb Bíróság azonban az indítvány elbírálásáig a megtámadott határozat végrehajtását felfüggesztheti vagy félbeszakíthatja.
291/G. § (1) A Legfelsőbb Bíróság a jogorvoslati indítványt ülésen bírálja el.
(2) A Legfelsőbb Bíróság tanácsülésen határoz, ha a 291/E. § (2) bekezdése alapján az indítvány elutasításának van helye. A tanács elnöke a tanácsülésre tartozó ügyet ülésre utalhatja, ha úgy látja, hogy az indítvány csak ülésen bírálható el.
(3) Az ülést az ügyész és a védő jelenléte nélkül nem lehet megtartani.
(4) Az ülésről a terheltet és a 291/C. § (1) bekezdésének c)–e) pontjában felsorolt jogosultakat értesíteni kell. A fogva levő terheltet az ülésre elő kell állítani.
(5) Az értesítést olyan időben kell kiadni, hogy a kézbesítés legalább nyolc nappal az ülés előtt megtörténjék. Az ülés megtartásának nem akadálya, ha az értesítést azért nem lehetett kézbesíteni, mert a címzett ismeretlen helyen tartózkodik.
291/H. § (1) Az ülés megnyitása után a tanács elnöke által kijelölt bíró ismerteti a jogorvoslati indítványt, a megtámadott határozatot és az iratok tartalmából mindazt, ami a jogorvoslati indítvány elbírálásához szükséges.
(2) Az ügy előadása után az ügyész, a védő és a 291/C. § (2) bekezdésében felsorolt egyéb jogosultak felszólalhatnak, a felszólalás joga utoljára a terheltet illeti.
291/I. § (1) A Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot hatályon kívül helyezi és a korábban eljárt bíróságot új eljárásra utasítja, ha
a) a bíróság az ügydöntő határozatát a 291/B. § a) pontjában írt anyagi jogszabálysértéssel hozta, vagy
b) az ügydöntő határozat meghozatalára a 291/B. § b) pontjában írt eljárási szabálysértéssel került sor.
(2) A Legfelsőbb Bíróság maga is hozhat a törvénynek megfelelő határozatot, ha a terhelt felmentésének, illetőleg az eljárás megszüntetésének van helye.
(3) Ha a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ügydöntő határozatot hatályon kívül helyezi és a terhelt fogva van, a fogva tartás kérdésében határoz.
(4) A jogorvoslati eljárás során hozott határozatokra az e fejezetben foglalt eltérésekkel a másodfokú bírósági eljárás szabályait kell alkalmazni.
(5) Ha a Legfelsőbb Bíróság a jogorvoslati indítványnak nem ad helyt, a megtámadott határozatot a hatályában fenntartja.
(6) A felmerült bűnügyi költséget az állam viseli.
291/J. § (1) A jogorvoslati indítvány elintézése után a Legfelsőbb Bíróság az ügy iratait a határozatának kiadmányaival és az ülésről készült jegyzőkönyvvel együtt visszaküldi annak a bíróságnak, amely a jogorvoslattal megtámadott határozatot hozta. Ez a bíróság gondoskodik a Legfelsőbb Bíróság határozatának kézbesítéséről.
(2) Ha a Legfelsőbb Bíróság az ügydöntő határozatot hozott másodfokú bíróságot új eljárásra utasítja, az iratokat a másodfokú bíróságnak küldi meg.”
95. § A Be. a következő XII/B. Fejezettel egészül ki:
„XII/B. Fejezet
A JOGEGYSÉGI ELJÁRÁS EGYES SZABÁLYAI
291/K. § (1) A jogegységi határozat hozatalára irányuló indítványt – ha azt nem a legfőbb ügyész nyújtotta be – a Legfelsőbb Bíróság jogegységi tanácsának elnöke a jogegységi indítvánnyal érintett bírósági határozat kiadmányával együtt megküldi a legfőbb ügyésznek. A legfőbb ügyész az indítvány kézbesítésétől számított tizenöt napon belül megküldi a jogegységi indítványra tett nyilatkozatát a Legfelsőbb Bíróságnak.
(2) Ha az elvi kérdésben adott iránymutatásból következően a jogegységi határozattal érintett jogerős bírósági határozatnak a terhelt büntetőjogi felelősségét megállapító rendelkezése törvénysértő, a jogegységi tanács a törvénysértő rendelkezést hatályon kívül helyezi, és a terheltet felmenti, illetve az eljárást megszünteti. Ha a terhelt fogva van, a fogva tartást is megszünteti.
(3) A jogegységi tanács a határozatát tizenöt napon belül közli a legfőbb ügyésszel, és azzal a terheltet, akit felmentettek, vagy akivel szemben az eljárást megszüntették. Ha az alapeljárásban a vádat magánvádló képviselte, a határozatot vele is közölni kell.”
96. § A Be. 296. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az elsőfokú bíróságon a fiatalkorúak tanácsának elnökét az Országos Igazságszolgáltatási Tanács jelöli ki. A másodfokú bíróságon a fiatalkorúak tanácsának egyik tagja az Országos Igazságszolgáltatási Tanács által kijelölt bíró.”
97. § A Be. 299. §-ának harmadik mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Egyébként a törvényes képviselő jelenléti, észrevételezési, felvilágosításkérési, indítványtételi és jogorvoslati jogára a védő jogai irányadók.”
98. § A Be. a következő alcímmel és 304/B. §-sal egészül ki:
„A tárgyalásról lemondás kizárása
304/B. § A XVII/B. Fejezet rendelkezései fiatalkorúval szemben nem alkalmazhatók.”
99. § A Be. 331. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„331. § (1) Katonai büntetőeljárásnak van helye
a) a fegyveres erők tényleges állományú tagja által a tényleges szolgálati viszonyának tartama alatt elkövetett bármely bűncselekmény,
b) a rendőrség, a büntetés-végrehajtási szervezet és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja által a tényleges szolgálati viszonyának tartama alatt elkövetett katonai bűncselekmény (Btk. XX. fejezet), valamint a büntetés-végrehajtási szervezet és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja által a szolgálati helyen, illetőleg a szolgálattal összefüggésben elkövetett bűncselekmény, továbbá
c) a szövetséges fegyveres erő (Btk. 368. §) Magyarországon állomásozó tagja által belföldön, valamint az e személynek a Magyar Köztársaság határain kívül tartózkodó magyar hajón vagy magyar légi járművön elkövetett, magyar büntető joghatóság alá tartozó bűncselekménye esetén.
(2) A katonai büntetőeljárás hatálya kiterjed a terhelt által elkövetett valamennyi bűncselekményre, ha azok közül valamelyik miatt katonai büntetőeljárásnak van helye, és az elkülönítés nem lehetséges.
(3) Több terhelt esetében akkor van helye katonai büntetőeljárásnak, ha a terheltek valamelyike katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozik, és az eljárás elkülönítése, tekintettel a tényállás szoros összefüggésére, nem lehetséges; ez a rendelkezés az orgazdára és a bűnpártolóra is kiterjed.”
100. § A Be. 332. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„332. § (1) Nyomozó hatóság a katonai ügyész, valamint a külön jogszabályban meghatározott körben az illetékes parancsnok (vezető).
(2) Halaszthatatlan nyomozási cselekményt bármely nyomozó hatóság végezhet, a halaszthatatlan nyomozási cselekmény elvégzéséről a katonai ügyészt haladéktalanul értesítenie kell.
(3) A nyomozásra illetékes parancsnokokat, valamint hatáskörüket és a parancsnoki nyomozás részletes szabályait a fegyveres szervet irányító miniszter az igazságügyminiszterrel együttesen, a legfőbb ügyésszel egyetértésben állapítja meg.”
101. § A Be. 334. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A katonai büntetőeljárásban az ülnök a vádlottnál alacsonyabb rendfokozatú nem lehet. Magasabb rendfokozatú tábornok vádlott elleni eljárásban e szabálytól el lehet térni.”
102. § A Be. a következő alcímmel és 340/A. §-sal egészül ki:
„A lakhelyelhagyási tilalom
340/A. § (1) Sorállományú katonával szemben lakhelyelhagyási tilalom nem rendelhető el.
(2) A lakhelyelhagyási tilalom végrehajtását katona esetében a parancsnok ellenőrzi.”
103. § A Be. a következő alcímmel és 340/B. §-sal egészül ki:
„A szoros felügyelet alá helyezés
340/B. § (1) A 92. § (1) bekezdésében és a 340. § (1) bekezdésében meghatározott letartóztatási ok fennállása esetén a vádirat benyújtásáig a katonai ügyész, azt követően a bíróság a sorállományú katona előzetes letartóztatása helyett elrendelheti a terhelt alakulatánál szoros felügyelet alá helyezését. A szoros felügyelet alá helyezett terhelt fegyveres szolgálatot nem láthat el, és szolgálati helyét a katonai ügyész, illetőleg a bíróság engedélye nélkül nem hagyhatja el.
(2) A szoros felügyelet alá helyezés határidejére és meghosszabbítására az előzetes letartóztatásra vonatkozó rendelkezések irányadók. A szoros felügyelet alá helyezést meg kell szüntetni, ha a terhelt szolgálati viszonya megszűnt.
(3) A szoros felügyelet alá helyezés elrendelése esetén az eljárásban védő részvétele kötelező.”
104. § A Be. a következő alcímmel és 340/C. §-sal egészül ki:
„A vádemelés elhalasztásának kizárása
340/C. § A katona tényleges szolgálati viszonyának tartama alatt elkövetett katonai bűncselekménye, valamint a szolgálati helyen, illetőleg szolgálattal összefüggésben elkövetett más bűncselekménye miatt – a terhelt tényleges szolgálati viszonyának fennállása alatt – a vádemelés nem halasztható el.”
105. § A Be. 343. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„343. § Sorállományú katonával szemben katonai bűncselekmény miatt indult büntetőeljárásban a bűnügyi költséget – a meghatalmazott védőnek, továbbá a sértett képviselőjének készkiadása és díja, valamint a nem katonai büntetés-végrehajtási intézetben végrehajtott szabadságvesztéssel felmerült költség kivételével – az állam viseli.”
106. § A Be. 346. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„346. § A helyi bíróság hatáskörébe, illetőleg a katonai büntetőeljárásra tartozó olyan bűncselekmény miatt, amelyre a törvény nyolc évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetést rendel, a terheltet a bűncselekmény elkövetésétől számított tizenöt napon belül az ügyész a bíróság elé állíthatja, ha az ügy megítélése egyszerű, a bizonyítékok rendelkezésre állnak, és a terheltet tetten érték, vagy a bűncselekmény elkövetését beismerte.”
107. § A Be. 349. §-a (3) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A bíróság a vád előterjesztése után az iratokat az ügyésznek visszaküldi, ha a bűncselekmény elkövetésétől a bíróság elé állításig több mint tizenöt nap telt el, vagy a bűncselekményre a törvény nyolc évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést rendel.”
108. § A Be. 349/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„349/A. § A másodfokú bíróság tanácsülésen hatályon kívül helyezi az ítéletet, és az iratokat az ügyésznek megküldi, ha
a) a bűncselekmény elkövetésétől a bíróság elé állításig több mint tizenöt nap telt el,
b) a bűncselekményre a törvény nyolc évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést rendel.”
109. § A Be. 351. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A bíróság az ügyész indítványára – magánvádas ügyben hivatalból – a szabadon levő vádlottal szemben tárgyalás mellőzésével végzésben végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztést, pénzbüntetést, illetőleg önálló büntetésként foglalkozástól eltiltást, járművezetéstől eltiltást vagy kiutasítást – katonával szemben lefokozást és a szolgálati viszony megszüntetését is –, továbbá intézkedésként próbára bocsátást alkalmaz a vétségi eljárásra tartozó bűncselekmény esetén, ha a törvény a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését, a pénzbüntetés kiszabását, az önálló mellékbüntetés, illetve a próbára bocsátás alkalmazását lehetővé teszi, a tényállás egyszerű, a vádlott a bűncselekmény elkövetését beismerte, és a büntetés célja tárgyalás nélkül is elérhető.”
110. § A Be. 351/B. §-a a következő mondattal egészül ki:
„Előkészítő ülés tartására a bírósági titkár is jogosult.”
111. § (1) A Be. 352. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A bíróság)
„a) végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés vagy pénzbüntetés kiszabása esetén mellékbüntetésként foglalkozástól eltiltást, járművezetéstől eltiltást vagy kiutasítást – katonával szemben lefokozást, a szolgálati viszony megszüntetését, rendfokozatban visszavetést és a várakozási idő meghosszabbítását is –, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása esetén pénzmellékbüntetést alkalmazhat,”
(2) A Be. 352. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A végzést bírósági titkár is meghozhatja.”
112. § A Be. a következő XVII/A. Fejezettel egészül ki:
„XVII/A. Fejezet
ELJÁRÁS A TÁVOLLEVŐ TERHELTTEL SZEMBEN
355/B. § Távollevő terhelttel szembeni eljárás esetén e törvény rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
355/C. § (1) Az ismeretlen helyen tartózkodó terhelt tartózkodási helyének felkutatása iránti intézkedések [119. § (1) bek.] mellett gondoskodni kell a bizonyítási eszközök felderítéséről és biztosításáról.
(2) Ha a terhelt felkutatására tett intézkedések nem vezettek eredményre, az ügyész a vádiratban indítványozhatja, hogy a tárgyalást a terhelt távollétében tartsák meg, amennyiben a nyomozás adatai alapján a vádemelésnek nincs akadálya.
(3) Ha az ügyész indítványozza a tárgyalásnak a terhelt távollétében megtartását, a bíróság elfogató parancsot bocsát ki, feltéve, hogy erre korábban nem került sor.
(4) Az ügyész a vádemelés előtt – ha a terheltnek nincs meghatalmazott védője – védőt rendel ki, és gondoskodik arról, hogy a védő a nyomozás iratait megismerhesse (142–143. §).
A bíróság eljárása az ismeretlen helyen tartózkodó vádlottal szemben
355/D. § (1) A bíróság az ismeretlen helyen tartózkodó vádlottal szemben az erre irányuló ügyészi indítványra jár el. Ha az ügyész indítványozza az ismeretlen helyen tartózkodó vádlottal szembeni eljárást, a bíróság az eljárást a 137. § (1) bekezdésének a) pontja alapján nem függesztheti fel.
(2) Ha az ügyész a tárgyalásnak a vádlott távollétében való megtartását indítványozta és a vádlott felkutatására tett intézkedések a tárgyalás megkezdése előtt eredményre vezettek, a bíróság értesíti az ügyészt, és a vádlotttal szemben szükség esetén az előzetes letartóztatását, az ideiglenes kényszergyógykezelését rendelheti el, vagy lakhelyelhagyási tilalomról rendelkezhet.
355/E. § (1) Ha vádlott tartózkodási helye a vádemelést követően ismeretlenné vált, és a távollétében tárgyalásnak lehet helye [355/C. § (2) bek.], a tanács elnöke az eljárás felfüggesztése nélkül felhívja az ügyészt, hogy kíván-e indítványt tenni a tárgyalásnak a vádlott távollétében való megtartására, és ezzel egyidejűleg elfogató parancsot bocsát ki.
(2) Ha az ügyész indokoltnak tartja, hogy a tárgyalást a vádlott távollétében tartsák meg, a felhívástól számított tizenöt napon belül erre indítványt tesz. Ha a vádlott érdekében korábban nem járt el védő, az ügyész az indítványában védő kirendelését is indítványozza. A tárgyalást a korábbi tárgyalás anyagának ismertetésével kell folytatni.
(3) Ha az ügyész nem tesz indítványt arra, hogy a tárgyalást a vádlott távollétében folytassák, a tanács elnöke az eljárást felfüggeszti.
(4) Az (1)–(3) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell a másodfokú bírósági eljárásban is.
355/F. § A vádlott távollétében tartott tárgyaláson az ügyész és a védő részvétele kötelező.
355/G. § (1) Ha a vádlott felkutatására tett intézkedések eredményre vezettek, a bíróság a tárgyalást a korábbi tárgyalás anyagának ismertetésével folytatja.
(2) Ha a vádlott felkutatására tett intézkedések az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának meghozatala után vezettek eredményre, a vádlott a fellebbezésre nyitva álló határidőn belül, a fellebbezés bejelentése helyett az elsőfokú bíróságnál kérheti a tárgyalás megismétlését.
(3) A tárgyalás megkezdése után a bíróság ismerteti a vádlott távollétében tartott tárgyalás alapján hozott határozatát és a vádlottnak a tárgyalás megismétlésére irányuló kérelmét. A megismételt tárgyaláson a tanú újabb kihallgatása, illetőleg a szakértő újabb meghallgatása helyett a bíróság előtt korábban tett vallomásról, illetőleg a korábban előterjesztett szakvéleményről készült jegyzőkönyvet fel lehet olvasni.
(4) A bíróság a vádlott távollétében tartott tárgyalás alapján hozott határozatát a megismételt tárgyalás eredményétől függően hatályban tartja, vagy hatályon kívül helyezi, és új határozatot hoz.
(5) Ha a vádlott felkutatására tett intézkedések a másodfokú bírósági eljárásban vezettek eredményre, a másodfokú bíróság a vádlott kérelmére az ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja.
(6) Ha a terhelt tartózkodási helye a jogerős ítélet meghozatala után válik ismertté, a javára perújítási kérelmet, illetve indítványt lehet előterjeszteni.
Eljárás a külföldön tartózkodó terhelt távollétében
355/H. § (1) Ha a terhelt külföldön tartózkodik, és a kiadatásának nincs helye, illetőleg a kiadatását megtagadták, és a büntetőeljárás átadására sem került sor, az ügyész a vádiratban indítványozhatja, hogy a tárgyalást a vádlott távollétében tartsák meg.
(2) Ha a bírósági eljárásban állapítják meg, hogy a külföldön tartózkodó vádlott kiadatásának nincs helye, vagy a kiadatását megtagadták, és a bíróság a büntetőeljárás átadását nem tartja indokoltnak, felhívhatja az ügyészt, hogy kívánja-e indítványozni a tárgyalásnak a vádlott távollétében történő folytatását.
(3) Ha az ismeretlen helyen tartózkodó vádlott távollétében megkezdett tárgyalás során állapítják meg, hogy a külföldön tartózkodó vádlott kiadatásának nincs helye, vagy a kiadatását megtagadták, és a bíróság a büntetőeljárás átadását nem tartja indokoltnak, a bíróság az ügyész felhívása nélkül folytatja a tárgyalást.
(4) Ha az eljárást a külföldön tartózkodó terhelttel szemben folytatják, illetőleg ha a terhelt hazatért, a 355/C–355/G. § rendelkezéseit értelemszerűen kell alkalmazni.”
113. § A Be. a következő XVII/B. Fejezettel egészül ki:
„XVII/B. Fejezet
LEMONDÁS A TÁRGYALÁSRÓL
355/I. § A tárgyalásról lemondás alapján folytatott eljárás esetén e törvény rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
355/J. § (1) A bíróság az ügyész indítványára a nyolc évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt indított eljárásban nyilvános ülés alapján hozott ítélettel megállapíthatja a vádlott bűnösségét, és büntetést szabhat ki, ha a vádlott a tárgyaláshoz való jogáról lemond, és beismerő vallomást tesz.
(2) Az eljárásban az ügy nyilvános ülésen történő elbírálására vonatkozó indítvány megtételétől védő részvétele kötelező.
(3) A tárgyalásról lemondás alapján folytatott eljárásban a Btk. 87/C., illetőleg a 85/A. §-a alapulvételével meghatározott mértékű szabadságvesztés szabható ki.
(4) A bíróság a polgári jogi igényt érdemben nem utasíthatja el.
355/K. § (1) Az ügyész az ügy körülményeinek, így különösen a terhelt személyének és az elkövetett bűncselekménynek figyelembevételével a vádiratban indítványozhatja az ügy nyilvános ülésen való elbírálását, ha a terhelt
a) a nyomozás során beismerő vallomást tett, és
b) kezdeményezi az ügy nyilvános ülésen való elbírálását.
