1. § A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény 43. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A Magyar Bányászati Hivatal önálló feladat- és hatáskörrel rendelkező központi hivatal, irányítását a Kormány által kijelölt miniszter látja el, aki a hivatal elnökével kapcsolatos munkáltatói jogokat gyakorolja és jóváhagyja a hivatal szervezeti és működési szabályzatát, valamint éves munkatervét.”
2. § (1) A mérésügyről szóló 1991. évi XLV. törvény (a továbbiakban: tv.) 2. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az Országos Mérésügyi Hivatal (a továbbiakban: OMH) önálló feladat- és hatáskörrel rendelkező központi hivatal, irányítását a Kormány által kijelölt miniszter látja el, aki a hivatal elnökével kapcsolatos munkáltatói jogokat gyakorolja és jóváhagyja a hivatal szervezeti és működési szabályzatát, valamint éves munkatervét.”
(2) A tv. 2. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A mérésügy központi irányító, felügyeleti és ellenőrző szerve az OMH, területi szervei (a mértékhitelesítő hivatalok) tevékenységük során az e törvényben meghatározott állami feladatokat látják el a közigazgatási eljárás szabályainak alkalmazásával.”
3. § A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény 44. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„44. § (1) A Magyar Szabadalmi Hivatal a szellemi tulajdon védelmének önálló feladat- és hatáskörrel rendelkező országos hatáskörű szerve, amelyet a Kormány irányít. Elnökét a miniszterelnök nevezi ki és menti fel.
(2) A Magyar Szabadalmi Hivatal hatáskörébe a következő szabadalmi ügyek tartoznak:
a) a szabadalom megadása,
b) a szabadalmi oltalom megszűnésének megállapítása és újra érvénybe helyezése,
c) a szabadalom megsemmisítése,
d) a nemleges megállapítás,
e) a szabadalmi leírás értelmezése,
f) a szabadalmi bejelentések és a szabadalmak nyilvántartása, beleértve a fenntartásukkal kapcsolatos kérdéseket,
g) a szabadalmi hatósági tájékoztatás.”
4. § A Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló 1997. évi LXXIX. törvény 54. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a (6)–(7) bekezdés számozása (7) és (8) bekezdésre változik:
„(6) E törvénynek a közszolgálati jogviszony megszűnéséről rendelkező 27–29., illetve 34–36. §-ában, továbbá a fegyelmi felelősségről rendelkező 30., illetve 37. §-ában foglaltakat – a kinevezési jogkör gyakorlójának személyére való értelemszerű eltéréssel –
a) a jogszabályban államtitkári, helyettes államtitkári besorolású (juttatású) személynek minősített köztisztviselőre, valamint
b) a kormánybiztosra, a Kormány által irányított országos hatáskörű szerv vezetőjére és helyettesére, továbbá a miniszter felelősségi körén belül működő központi közigazgatási szervet helyettes államtitkárként vezető személyre
is alkalmazni kell.”
5. § Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 5. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„5. § (1) Az ingatlan-nyilvántartás – ha törvény kivételt nem tesz – a bejegyzett jogok és a feljegyzett tények fennállását hitelesen tanúsítja. Ha valamely jogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztek, illetve, ha valamely tényt oda feljegyeztek, senki sem hivatkozhat arra, hogy annak fennállásáról nem tudott.
(2) Az ellenkező bizonyításáig az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogról és feljegyzett tényről vélelmezni kell, hogy az fennáll, és az ingatlan-nyilvántartás szerinti jogosultat illeti meg. A jogok, tények törlése esetén – az ellenkező bizonyításáig – azt kell vélelmezni, hogy azok nem állnak fenn.
(3) A jóhiszemű szerző javára az ingatlan-nyilvántartást – az ellenkező bizonyításáig – az oda bejegyzett jogok és feljegyzett tények tekintetében akkor is helyesnek és teljesnek kell tekinteni, ha az a valóságos helyzettől eltér. Az ingatlan-nyilvántartási eljárásban jóhiszemű jogszerzőnek minősül az, aki az ingatlan-nyilvántartásban bízva, ellenérték fejében szerez jogot.
(4) Az ingatlan-nyilvántartáson kívül jogot szerző személy, illetve az ingatlan-nyilvántartásból törölt jog vagy tény jogosultja nem érvényesítheti megszerzett jogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett, illetőleg az őt rangsorban megelőző, jóhiszemű jogszerzővel szemben.
(5) Érvénytelen okiraton alapuló bejegyzés alapján a jóhiszemű harmadik személy javára bejegyzett jog, illetőleg feljegyzett tény a ranghelyére irányadó időponttól számított három év eltelte után az ingatlan-nyilvántartásból nem törölhető.
(6) Az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett adatokkal szemben a bizonyítás azt terheli, aki az adatok helyességét, valósággal egyezőségét vitatja.
(7) Ha az ingatlannak a tulajdoni lapon átvezetett és az ingatlan-nyilvántartási térképen ábrázolt határvonala alapján külön jogszabály szerint meghatározható területnagysága eltér egymástól, akkor ez utóbbi az irányadó.”
6. § Az Inytv. 16. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„16. § Az ingatlan-nyilvántartásba az ingatlanhoz kapcsolódó következő jogok, illetőleg annak jogosultjai jegyezhetők be:
a) tulajdonjog, illetőleg állami tulajdonban álló ingatlan esetében az állam tulajdonosi jogait gyakorló szervezet és a vagyonkezelői jog,
b) a lakásszövetkezeti tagot megillető állandó használati jog,
c) megállapodáson és bírósági határozaton alapuló földhasználati jog,
d) haszonélvezeti jog és használat joga,
e) telki szolgalmi jog,
f) állandó jellegű földmérési jelek, földminősítési mintaterek, valamint villamosberendezések elhelyezését biztosító használati jog, továbbá vezetékjog, vízvezetési és bányaszolgalmi jog, valamint törvény rendelkezésén alapuló közérdekű szolgalmak és használati jogok,
g) elő- és visszavásárlási, valamint vételi jog,
h) tartási és életjáradéki jog,
i) jelzálogjog (önálló zálogjog),
j) végrehajtási jog.”
7. § (1) Az Inytv. 17. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az ingatlan-nyilvántartásba csak az ingatlanhoz kapcsolódó következő, jogilag jelentős tények jegyezhetők fel:
a) a jogosult kiskorúsága vagy gondnokság alá helyezése,
b) a jogosulttal szemben megindított felszámolási eljárás, végelszámolás,
c) a külföldi székhelyű vállalkozás fióktelepének, kereskedelmi képviseletének cégjegyzékből történő törlése,
d) kisajátítási és telekalakítási eljárás megindítása,
e) a fellebbezés és a földhivatali határozat elleni bírósági jogorvoslati kérelem,
f) bejegyzés alapjául szolgáló vagy azzal kapcsolatos bírósági határozat ellen benyújtott bírósági felülvizsgálati kérelem,
g) az ingatlan jogi jellege,
h) bejegyzés iránti kérelem elutasítása,
i) épület létesítésének vagy lebontásának a ténye,
j) az eljárás felfüggesztésének a ténye,
k) jogerős hatósági vagy bírósági határozattal megállapított tartós környezetkárosodás ténye, mértéke és jellege,
l) bírósági ítéleten alapuló tulajdoni korlátozás,
m) bírósági vagy hatósági határozaton alapuló telekalakítási és építési tilalom elrendelése, valamint egyéb építésügyi korlátozás,
n) a szerződésen vagy végintézkedésen alapuló elidegenítési és terhelési tilalom,
o) az e törvényben meghatározott perek és büntetőeljárás megindítása,
p) árverés kitűzése,
q) a zárlat, zár alá vétel, zár alá vételt megelőző biztosítási intézkedés,
r) tulajdonjog fenntartással történt eladás,
s) a törölt zálogjog ranghelyének fenntartása, illetve a ranghellyel való rendelkezés jogáról történő lemondás,
t) jelzálogjog ranghelyének előzetes biztosítása,
u) ranghely megváltoztatása.”
(2) Az Inytv. 17. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdés a)–k) pontjaiban említett tények feljegyzésének elmaradása az egyébként azokhoz fűződő joghatásokat nem érinti. Az l)–u) pontokban meghatározott tények feljegyzésének elmaradása esetén a jogosult azokat nem érvényesítheti a jóhiszemű harmadik jogszerzővel szemben.”
8. § Az Inytv. 26. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) Ha a bejegyzési kérelemben szereplő külföldi személy Magyarországon lakóhellyel nem rendelkezik, a bejegyzési kérelemhez mellékelni kell magyarországi kézbesítési meghatalmazottjának nevét és lakóhelyét (székhelyét), illetve a meghatalmazásnak elfogadását tartalmazó okiratot.”
9. § Az Inytv. 32. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„32. § (1) A belföldön kiállított okiratnak – ahhoz, hogy az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapjául szolgálhasson – tartalmaznia kell:
a) az érdekelt magánszemély családi és utónevét, leánykori családi és utónevét, születési évét, anyja nevét, lakcímét, továbbá a személyi azonosítóját,
b) a statisztikai számjellel rendelkező szervezet megnevezését, székhelyét és törzsszámát, valamint bírósági, illetőleg cégbírósági bejegyzésének számát,
c) az érintett ingatlan pontos megjelölését (település neve, helyrajzi szám),
d) a jog vagy tény pontos megjelölését,
e) a jogváltozás jogcímét,
f) az érdekeltek megállapodását, a bejegyzett jogosult bejegyzést engedő nyilatkozatát,
g) a szerződő felek állampolgárságra vonatkozó nyilatkozatát, továbbá, ha a devizabelföldi a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény alapján külföldinek minősül, e minőség feltüntetését.
(2) A belföldön kiállított magánokirat bejegyzés alapjául csak akkor szolgálhat, ha kitűnik belőle a keltezés helye és ideje, továbbá, ha
a) a nyilatkozattevő az okiratot saját kezűleg írta és aláírta, vagy
b) két, az okiraton névvel és lakcímmel megnevezett tanú aláírásával igazolja, hogy a nyilatkozattevő a nem általa írt okiratot előttük írta alá, vagy aláírását előttük saját kezű aláírásának ismerte el, vagy
c) az okiratot a közjegyző készítette, vagy
d) az okiratot ügyvéd ellenjegyzéssel látta el, továbbá, ha
e) az okiratot a jogi személy nevének feltüntetésével szabályszerűen aláírták,
f) több lapból álló okirat esetén a szerződő felek, a készítő és ellenjegyző, illetőleg a tanúsító személyek kézjegyét minden lapon tartalmazza, közjegyzői okiratoknál a külön jogszabály által megállapított alaki kellékkel rendelkezik,
g) a meghatalmazottaknak és a feleknek az okirat alapján nyilvánvalóan azonosítható aláírását tartalmazza.
(3) A tulajdonjog, haszonélvezeti jog, a használat joga, szolgalmi jog, vételi jog, jelzálogjog (önálló jelzálogjog) keletkezésére, módosulására, illetve megszűnésére vonatkozó bejegyzésnek közokirat, ügyvéd által ellenjegyzett magánokirat alapján van helye. Ellenjegyzésként a jogtanácsos ellenjegyzését is el kell fogadni, ha a szerződő felek valamelyike jogtanácsos által képviselt szervezet. Nem alkalmas bejegyzésre az olyan okirat, amelyen a készítő és ellenjegyző ügyvéd, illetőleg a közokiratba foglaló közjegyző szerződő félként van feltüntetve.
(4) Az ellenjegyzéssel ellátott magánokirat bejegyzés alapjául akkor fogadható el, ha az tartalmazza az ellenjegyző személy nevét, aláírását, irodájának székhelyét, az ellenjegyzés időpontját és az „ellenjegyzem” megjelölést. Az ügyvéd által teljesített ellenjegyzés érvényességének további feltétele a szárazbélyegző lenyomata.
(5) Jelzálogjog (önálló jelzálogjog) alapítására és megszűnésére vonatkozó bejegyzés olyan magánokirat alapján is teljesíthető, amelyet a nyilatkozattevő hitelintézet – nevének feltüntetésével – szabályszerűen írt alá.”
10. § Az Inytv. a következő 52/A. §-al egészül ki:
„52/A. § (1) Kézbesítettnek kell tekinteni a határozatot a kézbesítési címre, ennek hiányában az ingatlan-nyilvántartásban vagy a bejegyzés alapjául szolgáló okiratban megjelölt lakcímre történő postai kézbesítés második megkísérlésének, illetőleg a második figyelmeztetés postafiókba (postaládába) helyezésének napját követő ötödik munkanapon.
(2) Ha a határozat azzal a megjegyzéssel érkezik vissza, hogy a címzett ismeretlen helyen tartózkodik, vagy ismeretlen helyre távozott, illetve címe ismeretlen, a határozatot az ingatlan fekvése szerinti körzeti földhivatal, valamint polgármesteri hivatal hirdető táblájára 30 napra közszemlére kell tenni. A határozat közlésének napja az a nap, amelyen a közszemlére tett határozatot levették. A közszemlére tett határozaton mind a kifüggesztés, mind pedig a levétel napját fel kell tüntetni.
(3) Az ingatlan-nyilvántartási iratok kézbesítésére egyébként a hivatalos iratok kézbesítésének egyszerűsítéséről, illetőleg a postai tevékenységről szóló jogszabály az irányadó.”
11. § (1) Az Inytv. 54. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A földhivatal a jogok és tények bejegyzése tárgyában hozott határozatát nem vonhatja vissza. Fellebbezés, illetőleg bírósági jogorvoslati kérelem esetében a földhivatal az elutasító határozatát a fellebbezés, illetőleg a bírósági jogorvoslati kérelem érkezésétől számított 8 nap alatt saját hatáskörében a kérelem tartalmának megfelelően módosíthatja.”
(2) Az Inytv. 54. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A jogok és tények bejegyzése tárgyában hozott földhivatali határozat ellen felügyeleti intézkedésnek (Áe. 71. §) nincs helye.”
12. § Az Inytv. 60. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A megyei földhivatal határozata ellen benyújtott keresetre indult bírósági eljárásra – az e törvényben foglalt eltérésekkel – a Pp. XX. fejezetének szabályai az irányadók.”
13. § Az Inytv. 68. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha a körzeti földhivatal adatszolgáltatási kötelezettségének teljesítése során az 1992. január 1. előtt készített, személyi azonosítót is tartalmazó tulajdoni lapról tetszőleges technikával másolatot állít elő, a tulajdoni lap így elkészített másolata a személyi azonosító jelet is tartalmazhatja.”
14. § (1) Az Inytv. 90. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) E törvény végrehajtásáról – az igazságügyminiszterrel, a pénzügyminiszterrel, valamint a belügyminiszterrel egyetértésben – a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter gondoskodik.”
(2) Az Inytv. 90. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg az eredeti (2) bekezdés jelölése (3) bekezdésre változik.
„(2) Felhatalmazást kap a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, hogy a pénzügyminiszterrel egyetértésben a földhivatal adatbázisához való csatlakozás díját, a lekérdezés útján történő adatszolgáltatás, valamint a díjfizetés feltételeit és a díj mértékét megállapítsa.”
15. § (1) Az Inytv. 91. §-ának (1) bekezdése a következőképpen módosul:
„(1) Ez a törvény 2000. január 1-jén lép hatályba; a már folyamatban lévő eljárásokat azonban a korábbi rendelkezések szerint kell befejezni.”
(2) Az Inytv. 91. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Ez a törvény nem érinti a hatálybalépése előtt az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett termelőszövetkezeti földhasználati jogot és fennállásáig annak nyilvántartását, a tartós földhasználati jogot, a külföldieket megillető ingatlanhasználati jogot, továbbá a bejegyzett kezelői jogok tekintetében a külön törvénynek azt a rendelkezését, amely szerint az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett kezelői jogon, a továbbiakban vagyonkezelői jogot kell érteni.”
16. § Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Etv.) 166. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Reprodukciós eljárásként kizárólag az (1) bekezdésben meghatározott módszereket lehet alkalmazni.”
17. § (1) A halászatról és a horgászatról szóló, módosított 1997. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Hhtv.) 2. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában:]
„d) halászati vízterület: az a vízfolyás vagy állóvíz, amely jellegének megváltoztatása nélkül alkalmas a hal életfeltételeinek biztosítására, s ezért a halászati hatóság halászati vízterületté nyilvánítja;”
(2) A Hhtv. 2. §-ának (1) bekezdése a következő f)–h) pontokkal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában)
„f) bányató: olyan, a bányaművelés befejezését követően fennmaradt állóvíz, amely külszíni és föld alatti bányászati tevékenység során az ásványi nyersanyagok feltárása és kitermelése következtében a felszín alatti vízkészletből alakult ki, és amelynek medrét a bányászat során kialakított terepmélyedés képezi;
g) holtág: a folyó azon mederrésze, amelyet a folyó természetes úton, irányának megváltoztatásával elhagyott, vagy amelyet szabályozási célból leválasztottak róla;
h) víztározó: a felszíni vizek időszakonkénti feleslegének összegyűjtésére és tározására épített létesítmény.”
18. § A Hhtv. 2. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, s a jelenlegi (2) bekezdés jelölése (3) bekezdésre változik:
„(2) A meder, a vízfolyás és a természetes állóvíz fogalmán a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvényben meghatározott fogalmakat kell érteni.”
19. § (1) A Hhtv. 4. §-a (1)–(2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) Ha a halászati vízterület egy személy tulajdona, a halászati jogot a tulajdonos önállóan gyakorolja (a továbbiakban: önálló halászati jog), ha több személy – ideértve a Magyar Államot is – tulajdona, a halászati jogot a tulajdonosok közösen gyakorolják (a továbbiakban: társult halászati jog).
(2) Társult halászati jog esetén a tulajdonosok
a) a tulajdonosi képviselet formájáról, a képviselő személyéről,
b) a halászati jog gyakorlásának módjáról
a tulajdonuk mértékéhez igazodó szavazati joggal, egyszerű szótöbbséggel határoznak, és ilyen arányban viselik a halászati jog gyakorlásával kapcsolatos terheket, valamint részesednek annak hasznaiból.”
(2) A Hhtv. 4. §-a a következő (3)–(4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg az eredeti (3) bekezdés jelölése (5) bekezdésre változik:
„(3) A tulajdonosok (2) bekezdés szerint megválasztott és a halászati hatóságnál nyilvántartásba vett, hatósági igazolással rendelkező képviselője a halászati közösség ügyeiben eljárva külön meghatalmazás nélkül a tulajdonosok nevében jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat, képviseli a társult halászati jog tulajdonosainak közösségét a halászati jog gyakorlásával, hasznosításával összefüggő hatósági, illetve bírósági eljárásban és más szervek előtt, valamint harmadik személyekkel szemben. A képviselet megszűnése esetén a tulajdonosok kötelesek hatvan napon belül új képviselőt választani. Az állami tulajdoni többség esetén a tulajdonosok képviselője a halászati hatóság által megnevezett személy.”
(4) Ha a halászati vízterület többségi tulajdonosa az állam, akkor az állami tulajdonban lévő vizekhez hasonlóan (a 11., 12. § alapján) pályázati úton történik a vízterület halászati jogának haszonbérbe adása. A haszonbérleti díj a tulajdoni hányadnak megfelelően illeti meg a tulajdonos társakat.”
20. § A Hhtv. 5. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A halászati jog jogosultjának a tulajdonost, a halászati jog haszonbérbe adása esetén pedig a haszonbérlőt kell tekinteni.„
21. § A Hhtv. 6. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„6. § Azt a vizet, amely a halászati vízterületek hatósági nyilvántartásában nem szerepel, a tulajdonosnak a halászati hatósághoz be kell jelentenie. A halászati vízterületté nyilvánításra irányuló eljárást a halászati hatóság a bejelentés alapján vagy hivatalból indítja meg. A halászati hatóság a határozatát a vízügyi és a környezetvédelmi hatóság – természeti, illetve védett természeti terület esetén a természetvédelmi hatóság –, szakhatósági hozzájárulásával hozza meg.”
22. § A Hhtv. 7. §-a a következő (2)–(4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a 7. § eredeti szövegének jelölése (1) bekezdésre változik:
„(2) A halászati vízterület közérdekből
a) a génállomány megőrzése érdekében,
b) a természetvédelmi érdekek érvényesítése miatt, vagy
c) az oktatási és kutatási célból
különleges rendeltetésűvé nyilvánítható.
(3) A különleges rendeltetés közérdekből történő megállapítását a közérdek érvényesítésével érintett miniszter kezdeményezheti a miniszternél, aki az erre vonatkozó határozatában a halászati jog hasznosításával kapcsolatos különleges feltételeket állapít meg.
(4) A halászati vízterület közérdekből történő különleges rendeltetésűvé nyilvánításából eredő költségek megtérítéséről, valamint a jogosult kártalanításáról a kezdeményező köteles gondoskodni.”
23. § A Hhtv. 15. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A halászati jog gyakorlásával érintett ingatlan tulajdonosa, használója köteles tűrni, illetve lehetővé tenni, hogy az ingatlanon keresztül a jogosult – ha ez másképp nem lehetséges – a vízhez külön jogszabályban meghatározott korlátozások betartásával eljusson, az ingatlanon a halászati tevékenység időtartamára fogási eszközt elhelyezzen, illetve használjon, a vízen halászati tevékenységet folytasson, valamint a fogási zsákmányt elszállítsa (halászati szolgalmi jog).”
24. § A Hhtv. 21. §-a (3) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az állami halászjegyet, horgászjegyet a halászati hatóság egy év időtartamra visszavonja, visszatartatja attól a személytől:
a) akinek a halászattal, horgászattal, illetőleg a hal fogásával összefüggésben szabálysértési vagy büntetőjogi felelősségét állapították meg,
b) akivel szemben halvédelmi bírságot szabtak ki.”
25. § A Hhtv. 22. §-a a következő (3)–(4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a (3)–(7) bekezdés jelölése (5)–(9) bekezdésre változik:
„(3) A jogosult az engedélyestől a halászati őr intézkedésével elvett területi engedélyt a halvédelmi bírság kiszabása iránt kezdeményezett hatósági eljárás, a halászattal, horgászattal, illetve hal fogásával összefüggésben lefolytatott szabálysértési vagy büntetőeljárás jogerős befejezéséig visszatarthatja, és az eljárás eredményétől függően azt visszaadja vagy érvényteleníti.
(4) A jogosult megtagadhatja a területi engedély kiadását attól a kérelmezőtől, aki elmulasztja az előző évi fogási napló leadását.”
26. § A Hhtv. 23. §-ának (2) bekezdése a következő új a) ponttal egészül ki, egyidejűleg az a)–e) pont jelölése b)–f) pontra változik:
(Tilos a hal fogásához különösen)
„a) váltóáramú elektromos eszköz alkalmazása,”
27. § A Hhtv. 24. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„24. § (1) Tilos egyenáramú eszközzel a hal fogása, a (2) bekezdésben foglalt eseteket kivéve.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt tilalom alól a halászati hatóság indokolt esetben, a jogosult kérelmére, illetőleg hozzájárulásával
a) állományszabályozás céljából,
b) keltetőházi szaporításhoz szükséges anyahalak begyűjtéséhez,
c) ártéren végzett ivadékmentéshez,
d) rendkívüli kár elhárítása miatt szükséges lehalászáshoz,
e) tudományos célt szolgáló vizsgálati anyag begyűjtéséhez
felmentést adhat, eseti engedéllyel.
(3) Elektromos eszközzel tilos a hal fogását (gyűjtését) – a (2) bekezdés a) pontjára vonatkozóan – az április 30. és szeptember 30. napja közötti időszakban végezni. Folyóvízen az eseti engedély azonos vízszakaszra havonta egy alkalommal adható.
(4) Védett természeti területen – a rendkívüli kár megelőzéséhez szükséges állománymentés, továbbá tudományos kutatási célt szolgáló vizsgálati anyag begyűjtése kivételével – tilos az elektromos halászat. Az állománymentést, továbbá a tudományos célú gyűjtést a természetvédelmi hatóság a halászati hatóság szakhatósági hozzájárulásával engedélyezi.
(5) Elektromos eszközzel kizárólag elektromos halászgépkezelő képesítéssel rendelkező személy halászhat.
(6) Elektromos halászatot kizárólag a megyei halászati hatóságnál nyilvántartott minősítési-üzembe helyezési vizsgával rendelkező és évenkénti elektromos érintésvédelmi felülvizsgálaton átesett elektromos eszközzel lehet végezni.”
28. § A Hhtv. 33. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A minisztérium az adatgyűjtés alapján évenként tájékoztatót tesz közzé a halászat helyzetéről.”
29. § A Hhtv. 34. §-ának (4) bekezdése a következő d) és e) ponttal egészül ki:
(A halászati őr a halászati vízterületen, halastavon, illetőleg annak partján – a mezőőrt megillető jogosultságokon túlmenően – jogosult)
„d) a személytől a területi engedélyt elvenni és azt a kibocsátónak haladéktalanul megküldeni,
e) a személytől az állami halász- és horgászjegyet visszatartani és azt a halászatra jogosulton keresztül a kezdeményezett hatósági eljáráshoz mellékelve köteles a halászati hatóságnak megküldeni.”
30. § A Hhtv. 44. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Halászati hatósági ügyben – ha e törvény másképp nem rendelkezik – első fokon a halászati felügyelő jár el. A halászati felügyelő hatáskörébe tartozó ügyben – a halgazdálkodási és a halvédelmi bírság kiszabása iránt folytatott eljárások kivételével – felettes szervként a minisztérium jár el. Az első fokú halászati hatóság illetékességi területét a miniszter rendeletben határozza meg. A minisztérium első fokon a hatósági jogkörében a vízminőség, illetőleg a vízi élővilág védelme érdekében hivatalból, illetőleg a Környezetvédelmi Minisztérium vagy a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium kezdeményezésére a halászati vízterületen a halak etetését korlátozhatja vagy időlegesen megtilthatja.”
31. § A Hhtv. 50. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és eredeti (2) bekezdésének jelölése (3) bekezdésre változik:
„(2) Halvédelmi bírságot kell kiszabni azzal szemben is, aki halfogásra jogosító okmányok nélkül vagy a törvényben foglalt tilalmakat és korlátozásokat megszegve halfogásra alkalmas állapotban lévő eszközzel tartózkodik halászati vízterületen vagy annak partján.”
32. § (1) Ez a törvény – a (2)–(3) bekezdésben foglaltak kivételével – 2000. január 1. napján lép hatályba, egyidejűleg a mérésügyről szóló 1991. évi XLV. törvény 2. §-ának (4) bekezdése, valamint az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 166. §-a (1) bekezdésének e) pontja, a 168. § (1) bekezdésének a „– dajkaterhességet kivéve –”, továbbá „A dajkaterhesség esetében a kérelmet közokiratba kell foglalni.” szövegrészei, a 183–184. §-a, valamint a 183. §-t megelőző „Dajkaterhesség” alcíme, továbbá az Inytv. 50. §-a (1) bekezdésének „haszonbérleti jogot” szövegrésze hatályát veszti.
(2) A (3) bekezdés, valamint e törvény 4. §-a, a 17–31. §-ai a kihirdetést követő 15. napon lépnek hatályba; egyidejűleg a Hhtv. 46. §-a (4) bekezdésének a) pontja, valamint az 54. §-a (1) bekezdésének utolsó mondata hatályát veszti.
(3) Az állami tulajdonban lévő holtágon, bányatavon és víztározón a (2) bekezdésben meghatározott naptól az államot megillető halászati jog átengedéséről szóló határozatok érvényességére, az államot megillető halászati jog pályázat útján való haszonbérbe adására, valamint a korábbi hasznosító által jogszerűen létesített halászati létesítmények, berendezések ellenértékének megfizetésére a Hhtv. 54. §-a (2)–(3) bekezdésében, valamint 55. §-ában foglaltakat egyaránt alkalmazni kell.
