Az Országgyűlés a környezetkímélő és energiatakarékos vízi közlekedés fejlődése, a közlekedéspolitikai célok megvalósítása érdekében, továbbá a hajózási tevékenységnek az egységesülő nemzetközi közlekedési rendszerbe illesztése, a nemzetközi szerződésekben foglalt kötelezettségek teljesítése céljából, a vízi közlekedés állami és önkormányzati feladatairól, a tevékenység folytatásának személyi és tárgyi feltételeiről, valamint a vízi közlekedés igazgatásáról az alábbi törvényt alkotja:
1. § (1) A törvény hatálya a Magyar Köztársaság területén:
a) folytatott hajózási tevékenységre, az azt szolgáló vagy annak folytatását befolyásoló, a mederben és a parton lévő létesítményekre, az úszólétesítményekre, a vízi utakra és kikötőkre,
b) hajózási tevékenység folytatásában részt vevő természetes és jogi személyekre, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezetekre
terjed ki.
(2) Az ország határain kívül magyar lobogó alatt, illetve az ország területén nem magyar lobogó alatt közlekedő úszólétesítményekre, valamint az ezekkel folytatott hajózási tevékenységre a törvény rendelkezéseit annyiban kell alkalmazni, amennyiben nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik.
2. § (1) Az állam feladata
a) a hajózás, a kikötők és a vízi utak fejlesztésére vonatkozó – az épített és a természetes környezet védelmére figyelemmel kialakított, az ország kiegyensúlyozott fejlődésének igényeivel összehangolt – koncepciók jóváhagyása;
b) az a) pontban említett koncepciók végrehajtásának szervezése;
c) a hajózással, a kikötőkkel és a vízi utakkal kapcsolatos hatósági feladatok ellátása;
d) nemzetközi kapcsolatokban a hajózással összefüggő nemzeti érdekek és kötelezettségek érvényesítése;
e) a vízi közlekedés ágazati irányításához szükséges adatgyűjtés elrendelése;
f) a hajózási, vízi úti és kikötői operatív információs rendszer kiépítése és működtetése;
g) a hajózás – nemzetközi követelményeknek megfelelő – rendjének meghatározása;
h) az állami tulajdonban lévő felszíni vizeken és vízi létesítményeken (mesterséges vízi út) (a továbbiakban együtt: állami tulajdonú hajózható vizek) a vízi út – nemzetközi kötelezettségekre is tekintettel történő – fenntartása, fejlesztése, továbbá az állami tulajdonú hajózható vizeken szükségkikötők létesítése, működtetése;
i) az országos közforgalmú kikötők és a határkikötők rendeltetésszerű működéséhez és fejlesztéséhez szükséges közúti és vasúti összeköttetések feltételeinek biztosítása;
j) a közforgalmú kikötők fejlesztéséhez kapcsolódó támogatási rendszer meghatározása;
k) a honvédelmi és a polgári védelmi feladatok során igénybe vehető úszólétesítmények körének meghatározása, rendelkezésre állásuk biztosítása;
l) a belvízi és a tengerhajózási szakemberek – nemzetközi képesítési követelményeknek is megfelelő – iskolai rendszerű és iskolarendszeren kívüli képzési és továbbképzési feltételeinek meghatározása;
m) a hajózással kapcsolatos egészségügyi követelmények megállapítása;
n) a hajózással kapcsolatos munkabiztonsági követelmények megállapítása;
o) a hajózással kapcsolatos környezet- és természetvédelmi követelmények megállapítása;
p) a vízi közlekedés baleset-megelőzéssel összefüggő feladatainak ellátása.
(2) Az (1) bekezdésnek
a) az a) és az e) pontjaiban rögzített feladatokat a Kormány,
b) az f) és a h) pontjaiban rögzített feladatokat a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter (a továbbiakban: a miniszter),
c) a b) pontjában rögzített feladatot a miniszter a pénzügyminiszterrel és a gazdasági miniszterrel együttesen,
d) a c) pontjában megállapított feladatot – feladatkörében – a miniszter, a belügyminiszter, a külügyminiszter és az egészségügyi miniszter,
e) a d) pontjában rögzített feladatot a miniszter a külügyminiszterrel, a gazdasági miniszterrel és a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterrel egyetértésben,
f) a g) pontjában rögzített feladatot a miniszter a gazdasági miniszterrel együttesen,
g) az i) pontjában rögzített feladatot a miniszter a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterrel, a gazdasági miniszterrel és pénzügyminiszterrel, a határkikötők tekintetében a belügyminiszterrel is együttesen,
h) a j) pontjában rögzített feladatot a miniszter a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterrel, a gazdasági miniszterrel és pénzügyminiszterrel együttesen,
i) a k) pontjában rögzített feladatot a honvédelmi miniszter a belügyminiszterrel együttesen, a miniszterrel és a gazdasági miniszterrel egyetértésben,
j) az l) pontjában rögzített feladatot a miniszter az oktatási miniszterrel egyetértésben,
k) az m) pontjában rögzített feladatot a miniszter az egészségügyi miniszterrel egyetértésben,
l) az n) pontjában rögzített feladatot a szociális és családügyi miniszter a miniszterrel és az egészségügyi miniszterrel egyetértésben,
m) az o) pontjában rögzített feladatot a környezetvédelmi miniszter a miniszterrel egyetértésben,
n) a p) pontjában rögzített feladatot a miniszter a belügyminiszterrel együttesen
látja el.
3. § (1) A települési önkormányzatok feladata
a) a helyi közszolgáltatást megvalósító komp- és révközlekedés – önkormányzati hatáskörbe tartozó – működőképességének és fejlesztésének biztosítása,
b) a rendezési tervek készítésénél és elfogadásánál a létesítendő kikötő működtetéséhez szükséges és megfelelő parti terület kijelölése, az igénybevétel feltételeinek tervezhető módon, hosszú távra történő meghatározása, a megyei területfejlesztési tanács – a fővárosban a Közép-Magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács – bevonásával.
(2) Személyforgalomban menetrend szerinti helyi közszolgáltatást végző hajózási engedélyes részére az érintett települési önkormányzat működési támogatást nyújthat, amellyel kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket szerződésben kell rögzíteni.
4. § (1) A hajózással, a vízi utakkal és a kikötőkkel összefüggő állami feladatok körében az igazgatási tevékenységet, a 2. § (2) bekezdésében megjelölt munkamegosztásra is figyelemmel, a miniszter – a (4) bekezdésben, továbbá az 5–6. §-okban megállapított kivétellel – az egységes közlekedési igazgatási szervezet, valamint a vízügyi igazgatási szervezet útján végzi.
(2) Az egységes közlekedési igazgatási szervezeten belül működő hajózási igazgatási szervezet részei a miniszter által irányított ágazati minisztérium, továbbá a hajózással összefüggő igazgatási feladatok ellátására létrehozott központi és területi szervek (a továbbiakban együtt: hajózási hatóságok).
(3) A hajózási hatóság eljárásáért külön jogszabályban meghatározott díjat kell fizetni.
(4) Az ország határain kívül a Magyar Köztársaság konzuli tisztviselője első fokú hajózási hatósági jogkörben jár el a képesítő okmányok, a szolgálati könyvek ideiglenes pótlása, meghosszabbítása, valamint – a külön jogszabályban meghatározott hajózási hatóság felkérésére – a hajóokmányok érvényességi idejének ideiglenes meghosszabbítása tekintetében. Ellátja továbbá a nemzetközi szerződésekben meghatározott, hajózással kapcsolatos egyéb konzuli feladatokat.
5. § A hajózással kapcsolatos rendőrhatósági és határrendészeti tevékenységet a belügyminiszter – a rendőrség vízi rendészeti feladatokat ellátó szervei és a Határőrség útján – külön jogszabályban foglaltak alapján látja el.
6. § A hajózás egészségügyi és közegészségügyi-járványügyi hatósági felügyeletét az egészségügyi miniszter – az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat útján – külön jogszabályban foglaltak alapján látja el.
7. § (1) Az úszólétesítményt – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – nyilvántartásba kell venni.
(2) Nem kell nyilvántartásba venni:
a) csónakot a révcsónak kivételével,
b) a nem gépi hajtású vízi sporteszközt,
c) a gépnélküli kishajót, kivéve a vitorlás kishajót,
d) a lakótéri felépítmény nélküli, 25 m2-nél kisebb fedélzeti területű úszóművet,
e) az egyéb úszólétesítményt.
8. § (1) A nyilvántartásba vételre kötelezett úszólétesítményeket a hajózási hatóság az úszólétesítmény fajtájának megfelelően:
a) tengeri nagyhajó,
b) belvízi nagyhajó,
c) kishajó,
d) komp,
e) úszómunkagép,
f) úszómű
lajstromban tartja nyilván.
(2) A motoros vízi sporteszközt a hajózási hatóság a kishajók lajstromában tartja nyilván.
(3) A révhajót és révcsónakot a hajózási hatóság a kompok lajstromában tartja nyilván.
(4) A lajstromozási eljárást az köteles megindítani, aki ezáltal – a 14. §-ban meghatározottak kivételével – a tulajdonjog megszerzésére jogosulttá válik. Amennyiben az eljárás megindítására jogosult a nyilvántartásba vételi eljárást az úszólétesítmény birtokba vételét követő 15 napon belül nem indítja meg, az eljárást a hajózási hatóság – a mulasztásról történt tudomásszerzését követően – hivatalból indítja meg.
9. § (1) Az úszólétesítményt a lajstromból törölni kell, ha
a) üzemeltetését végleg megszüntetik,
b) üzemeltetésre végleg alkalmatlanná vált,
c) elpusztult,
d) több mint egy éve eltűnt,
e) a törlést e törvény elrendeli [12. § (3) bekezdés], vagy azt az úszólétesítmény tulajdonosa egyéb okból kéri.
(2) A törlési eljárást az úszólétesítmény tulajdonosa kezdeményezi. Amennyiben a tulajdonos az eljárást az annak alapjául szolgáló esemény bekövetkezésétől számított 15 napon belül nem kezdeményezi, az eljárást a hajózási hatóság – a mulasztásról történt tudomásszerzését követően – hivatalból indítja meg.
(3) A lajstromból törölni kívánt úszólétesítmény hajóokmányainak eredeti példányát az úszólétesítmény tulajdonosa legkésőbb a jogerős törlési határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül köteles az eljárást lefolytató hajózási hatóságnak átadni.
(4) A tulajdonos a lajstromból törölt úszólétesítményt köteles a vízi útról eltávolítani, vagy azt a hajózást és a környezetet nem veszélyeztető módon, továbbá a vizek fenntartási munkáinak sérelme és akadályoztatása nélkül úgy elhelyezni, hogy az a vízi közlekedés résztvevői számára ne jelentsen akadályt vagy veszélyt.
10. § (1) A lajstrom nyilvánosan és közhitelesen tanúsítja a lajstromozott
a) úszólétesítmény állami hovatartozását;
b) az úszólétesítmény tulajdonosának nevét, címét, anyja nevét, születési helyét és idejét, illetve jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság esetén székhelyét, alapítójának nevét, a gazdasági társaság tagjának nevét, címét, anyja nevét, születési helyét és idejét, valamint tulajdoni arányát, a gazdasági társaság formáját és cégjegyzékszámát;
c) úszólétesítményhez kapcsolódó jogokat és jogi szempontból jelentős tényeket;
d) úszólétesítmény külön jogszabályban meghatározott azonosító adatait.
(2) A lajstrom megtekintése során a tulajdonosról nevének, székhelyének (címének) kivételével egyéb azonosító adat nem juthat a betekintő tudomására. A lajstrom egyes részeiről kiadott másolaton a nevén és székhelyén (címén) kívül a tulajdonosról egyéb azonosító adat nem tüntethető fel.
11. § (1) A nyilvántartásba vételre kötelezett úszólétesítmény tulajdonjogának átruházásához az erre irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a tulajdonosváltozásnak a lajstromba történő bejegyzése is szükséges.
(2) Többszöri eladás esetén az a vevő követelheti a tulajdonjognak a lajstromba való bejegyzését, aki elsőnek jóhiszeműen birtokba lépett, ha pedig ilyen nincs, a korábbi vevő, kivéve, ha a későbbi vevő tulajdonjogát a lajstromba bejegyezték. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni többszöri ajándékozás esetén is.
(3) A lajstromba a következő, az úszólétesítményhez kapcsolódó – jogszabályon, bírósági vagy hatósági határozaton, valamint szerződésen alapuló – jogokat kell a vonatkozó okmányok benyújtásával bejegyeztetni:
a) tulajdonjog,
b) üzemben tartói jog,
c) bérleti jog,
d) jelzálog (önálló zálogjog),
e) haszonélvezeti jog,
f) elő- vagy visszavásárlási jog és vételi jog,
g) végrehajtási jog.
(4) A lajstromba bejegyezhető tényeket és az úszólétesítményre vonatkozó – a 10. § (1) bekezdésében nem említett – egyéb adatokat külön jogszabály állapítja meg.
(5) A hajózási hatóság bejegyzése hozza létre átruházás esetén a tulajdonjogot, továbbá a szerződésen alapuló üzemben tartói jogot, haszonélvezeti jogot.
(6) A lajstromba bejegyzett úszólétesítményt terhelő jelzálogjogot a lajstromba be kell jegyeztetni. A jelzálogjogot csak külön jogszabályban meghatározott közjegyzői okiratba foglalt zálogszerződés vagy a zálogjogviszony létesítésére irányuló bírósági vagy más hatósági határozat alapján lehet bejegyeztetni.
(7) Valamely jognak vagy ténynek a lajstromba való bejegyzését annak kell kérnie, aki a bejegyzéssel jogosulttá válik, vagy akinek ez a bejegyzett jogát érinti.
(8) A lajstromba vételről a hajózási hatóság külön jogszabályban megállapított okmányt állít ki.
(9) A lajstromozási okmányt az úszólétesítményen kell tartani.
12. § (1) Azt a belvízi hajót, tengeri hajót, illetve úszómunkagépet, amelynek üzemeltetése hajózási engedélyhez kötött, a hajózási hatóság – amennyiben nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik – abban az esetben jegyzi be a lajstromba, ha annak magyar tulajdoni hányada az 50%-ot meghaladja, továbbá az úszólétesítményt más lajstromban nem tartják nyilván.
(2) A nyilvántartásba vételre kötelezett, több mint 50%-ban magyar tulajdonban lévő úszólétesítményt a magyar lajstromban kell nyilvántartani.
(3) Amennyiben az (1) bekezdésben meghatározott úszólétesítménynél a magyar tulajdoni hányad az ott meghatározott mérték alá csökken, a lajstromban nyilvántartott úszólétesítményt a lajstromból törölni kell, kivéve, ha az úszólétesítmény további üzemeltetéséhez hajózási engedély nem szükséges. A magyar tulajdoni hányad csökkenését a tulajdoni hányadát elidegenítő magyar (rész)tulajdonos, a tulajdoni hányada átruházásától számított 15 napon belül köteles a hajózási hatóságnak bejelenteni.
(4) Ha a magyar tulajdoni hányad az (1) bekezdésben meghatározott mérték alá csökkenése a hajózási hatóság tudomására jut, és (3) bekezdés szerinti bejelentést az arra kötelezett 15 napon belül nem tette meg, a hajózási hatóság az úszólétesítményt a lajstromból hivatalból törli.
13. § (1) E törvény lajstromozási szabályainak alkalmazása során magyar tulajdonnak kell tekinteni
a) az állandó belföldi lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár,
b) magyarországi székhelyű jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli gazdasági társaság
tulajdonát. A magyar tulajdont okmányokkal kell igazolni.
(2) Gazdasági társaságot abban az esetben lehet magyar tulajdonúnak tekinteni, ha a külföldit tagsági jogviszonya alapján megillető tulajdoni hányad, illetőleg a külföldi tulajdonos által gyakorolt szavazati jog mértéke nem éri el az 50%-ot.
14. § (1) A külfölditől személyzet nélkül belföldi által bérelt úszólétesítményt, a hajózási hatóság a lajstromba – kérelemre – legfeljebb a bérleti szerződés időtartamára, ideiglenesen bejegyezi, amennyiben azt a külföldi lajstromból ideiglenesen törölték. Az úszólétesítmény üzemképességét igazoló – külföldi hajózási hatóság által kiállított – okmányok érvényességük lejártáig, de legfeljebb 60 napig használhatók a magyar lobogó alatt történő üzemeltetés során.
(2) A külföldi által belfölditől személyzet nélkül bérelt, magyar lajstromban nyilvántartott úszólétesítményt a hajózási hatóság a bérleti szerződésben meghatározott időtartamra a lajstromból ideiglenesen törli. Amennyiben az úszólétesítményt jelzálog terheli, az ideiglenes törléshez a zálogjogosult hozzájárulása szükséges. Az ideiglenes törlés időtartamának lejártával – külön eljárás nélkül – a törlés előtti bejegyzés válik érvényessé.
(3) Az ideiglenes lajstromozás, illetőleg az ideiglenes törlés a lajstromba bejegyzett egyéb jogokat nem érinti.
15. § A magyar nyilvántartásban szereplő úszólétesítmények lajstromozási kikötője Budapest.
16. § (1) Az állami felségjog jelképe a nemzeti lobogó.
(2) A nemzeti lobogót a nagyhajó és úszómunkagép farrészén vagy a kormányállás mögötti lobogórúdon kell elhelyezni.
(3) Magyar nemzeti lobogót viselő nagyhajó és úszómunkagép orr-részén – ha ezt nemzetközi szerződés, a parti állam jogszabálya vagy a gyakorlat megköveteli – más állam lobogója is kitűzhető.
17. § (1) Úszólétesítményt csak hajózásra alkalmas állapotban szabad üzemben tartani. A hajózásra alkalmas állapotban tartás az úszólétesítmény üzemben tartójának feladata.
(2) Az úszólétesítmény hajózásra alkalmas, ha a (3) bekezdésben foglaltak szerint üzemképes, továbbá rendelkezik
a) a biztonságos üzemeléshez szükséges, a hajózási hatóság által megállapított létszámú, összetételű és képesítésű személyzettel, valamint felszereléssel,
b) a tervezett út megtételéhez szükséges készletekkel,
c) az úszólétesítményre előírt érvényes hajóokmányokkal,
d) osztályozásra kötelezett úszólétesítmény esetén, érvényes osztályozási bizonyítvánnyal.
(3) Az úszólétesítmény üzemképes, ha rendeltetésének, továbbá az engedélyezett hajózási zónára, illetőleg hajózási körzetre vonatkozó – külön jogszabályban megállapított – műszaki, biztonsági és környezetvédelmi követelményeknek megfelel.
(4) A nyilvántartásba vételre kötelezett úszólétesítmény üzemképességét a hajózási hatóság – külön jogszabályban meghatározott – hajóokmányban tanúsítja.
(5) Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, nemzetközi szerződésben előírt hajóokmányt csak a hajózási hatóság adhat ki.
18. § A hajózási hatóság, továbbá külön jogszabályban meghatározott szerv az üzemben tartott úszólétesítmény hajózásra alkalmasságát ellenőrizheti. A hajózási hatóság az úszólétesítmény üzemeltetését – annak hajózásra alkalmatlansága esetén – korlátozza vagy megtiltja.
19. § (1) Az üzemben tartó a nyilvántartásba vételre kötelezett úszólétesítményt az üzembe helyezését megelőzően, továbbá üzemeltetése során, meghatározott időszakonként köteles az üzemképesség megállapítása céljából – külön jogszabályban megállapított feltételek szerint – a hajózási hatóságnak bemutatni.
(2) Az üzemben tartónak a nyilvántartásba vételre kötelezett úszólétesítmény üzemképességének újbóli megállapítását kell a hajózási hatóságtól kérnie, ha az úszólétesítményben az üzemképességet érintő változás (sérülés, meghibásodás, illetve annak kijavítása) történt.
20. § Kedvtelési célú kishajót, csónakot és motoros vízi sporteszközt kereskedelmi forgalomba hozni csak a külön jogszabály által kijelölt, a megfelelőséget vizsgáló, ellenőrző és tanúsító szervezet tanúsítványával lehet.
21. § Az úszólétesítmény üzemben tartója köteles gondoskodni az úszólétesítményen – a külön jogszabályokban megállapított – biztonsági, humán-, állat- és növény-egészségügyi, valamint környezetvédelmi követelmények, továbbá az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeinek megtartásáról.
22. § Az építtető vagy a tulajdonos osztályoztatni köteles:
a) a tengeri nagyhajót;
b) a gyorsjáratú belvízi személyhajót, a kishajó kivételével;
c) a veszélyes áruk szállítására szolgáló belvízi tartályhajót.
23. § (1) Az osztályozásra kötelezett hajót az építtető vagy a tulajdonos a külön jogszabályban kijelölt (elismert) hajóosztályozó társasággal osztályoztathatja.
(2) A kijelölt osztályozó társaságoknál a kijelöléshez előírt személyi, tárgyi adottságok meglétét, valamint az eljárási szabályok megtartását a hajózási hatóság ellenőrzi.
24. § (1) Belföldi forgalomban személyhajó és áruszállító hajó, továbbá komp és gazdasági célból üzemeltetett egyéb vízi jármű csak abban az esetben vehet részt, ha az üzemben tartó a szerződésen kívüli kárra érvényes hajó-felelősségbiztosítási szerződéssel rendelkezik.
(2) A külföldi lobogó alatt közlekedő – az (1) bekezdésben meghatározott – úszólétesítménynek a Magyar Köztársaság területére történő belépéséhez szükséges, hogy
a) az üzemben tartó érvényes felelősségbiztosítást igazoló nemzetközi bizonylattal rendelkezzék, vagy
b) a Magyar Köztársaság területére való belépésekor az üzemben tartó – határozott időre szóló – felelősségbiztosítási szerződést kössön.
(3) A külföldi lobogó alatt közlekedő – az (1) bekezdésben meghatározott – úszólétesítmények Magyar Köztársaság területére történő belépésekor a vámhatóság ellenőrzi a (2) bekezdésben foglaltak meglétét, és ha annak hiányát állapítja meg, a beléptetést megtagadja.
(4) A hajó-felelősségbiztosítási szerződés megkötését tanúsító bizonylatot (kötvény, igazolólap) az úszólétesítmény vezetője köteles az úszólétesítményen tartani, és azt jogszabályban megállapított esetben felmutatni.
(5) Ha megállapítást nyer, hogy az (1) bekezdésben megjelölt úszólétesítményre nincs érvényes hajó-felelősségbiztosítási biztosítási szerződés, az üzemben tartó lakhelye (székhelye) szerinti illetékes hajózási hatóság tizenöt napon belül felhívja az üzemben tartót a biztosítási szerződés megkötésének igazolására. Amennyiben az üzemben tartó a felhívás kézhezvételétől számított nyolc napon belül a biztosítási szerződés fennállását nem igazolja, a hajózási hatóság a hajózási engedélyt határozattal visszavonja. A határozattal szembeni jogorvoslatnak halasztó hatálya nincs.
25. § (1) A biztosító az üzemben tartónak a felelősségbiztosítás általános feltételei szerinti biztosítási szerződés kötésére vonatkozó ajánlatát köteles elfogadni.
(2) Az a biztosító, amely az ajánlattevővel korábban már kötött biztosítási szerződést, és ezt a biztosítottnak súlyosan felróható okból felmondta, vagy a korábbi szerződés a díj nem fizetése miatt szűnt meg, a biztosítási időszak leteltét követő egy évig megtagadhatja újabb szerződés megkötését.
(3) A biztosító – amennyiben nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik – a szerződés alapján összegszerű korlátozás nélkül köteles helytállni a károsulttal szemben.
(4) A károsult a biztosítási szerződés keretei között jogosult igényét közvetlenül a biztosítóval szemben érvényesíteni.
26. § (1) Úszólétesítményt csak külön jogszabályban meghatározott képesítéssel rendelkező, egészségileg és a biztonságos munkavégzésre is alkalmas állapotban lévő személyzet működtethet.
(2) Úszólétesítményen képesítéshez kötött szolgálat csak a hajózási hatóság által kiadott, illetve honosított; továbbá nemzetközi szerződés alapján elismert képesítő okmány birtokában látható el.
(3) A hajózási képesítések nyilvántartását a hajózási hatóság végzi.
27. § Az úszólétesítmény személyzete vezetőből – továbbá az úszólétesítmény méretétől és rendeltetésétől függően – tisztekből, legénységből és segédszemélyzetből áll.
28. § Az úszólétesítményen tartózkodó minden személy köteles végrehajtani az úszólétesítmény vezetőjének a biztonságra és a rend megtartására vonatkozó utasítását.
29. § (1) A lajstromozott úszólétesítmény rendeltetésszerű, biztonságos üzemben tartásához szükséges személyzetének megengedett legkisebb létszámát, továbbá a személyzet képesítés szerinti összetételét – az úszólétesítmény felszereltségének és működési feltételeinek figyelembevételével – a hajózási hatóság állapítja meg, és ezt az úszólétesítmény hajóokmányába bejegyzi.
(2) Ha a személyzet létszámának csökkenése következtében a hajózás biztonsága veszélyeztetetté válik, az úszólétesítménnyel a lehetséges legrövidebb időn belül meg kell állni a legközelebbi kikötőben vagy arra alkalmas veszteglőhelyen, illetőleg az úszómunkagép üzemét le kell állítani.
(3) A kikötőt vagy a veszteglőhelyet elhagyni, illetőleg az úszómunkagépet újból üzembe helyezni csak a személyzet kiegészítése után szabad.
(4) Indokolt esetben az úszólétesítmény rendeltetésétől eltérő üzemeltetéséhez a hajózási hatóság az (1) bekezdés szerint megállapított legkisebb megengedett létszámtól – átmenetileg – eltérést engedélyezhet.
30. § (1) Ha az úszólétesítményt pusztulás közvetlen veszélye fenyegeti, annak vezetője köteles a rajta tartózkodó személyeket és a hajóokmányokat biztonságba helyezni.
(2) Pusztulás közvetlen veszélye esetén az úszólétesítményt a személyzet csak az utasokat követően, annak vezetője pedig utolsó menthető személyként hagyhatja el.
31. § (1) A hajózási tevékenység körében foglalkoztatott munkavállalók egyenruha viselésére jogosultak.
(2) Személyhajón és kompon a fedélzeti szolgálatot ellátó személyzet – ha az úszólétesítményen utasok tartózkodnak – a munkáltató által biztosított egyenruhát köteles viselni.
32. § A magyar lobogó alatt közlekedő tengeri nagyhajón, továbbá a Magyar Köztársaság területét elhagyó belvízi nagyhajón alkalmazott munkavállaló javára a munkáltató élet- és balesetbiztosítást köteles kötni.
33. § A közforgalmú hajózási tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet munkavállalóját, nyugdíjasát és ezek hozzátartozóit – a saját üzemeltetésben lévő hajókon – utazási és fuvarozási kedvezmény illeti meg.
34. § (1) Az úszólétesítmény vezetője az üzemben tartó által írásban megbízott, jogszabályban előírt képesítéssel rendelkező személy lehet.
(2) A tengeri nagyhajó, továbbá a gépi üzemű belvízi nagyhajó vezetője a hajóparancsnok. A hajóparancsnok csak büntetlen előéletű személy lehet.
(3) A nemzetközi forgalomban részt vevő magyar lobogót viselő belvízi, illetve tengeri nagyhajó parancsnoka és első helyettese kizárólag magyar állampolgár lehet.
35. § (1) A több úszólétesítményből álló kötelék vezetője a köteléket továbbító hajó vezetője.
(2) A kötelékben lévő úszólétesítmények vezetői kötelesek a kötelék vezetőjének utasításait követni, azonban utasítás nélkül is kötelesek megtenni az úszólétesítmény biztonságos közlekedéséhez és belső rendjének fenntartásához szükséges intézkedéseket.
36. § (1) Az úszólétesítmény vezetője felel az úszólétesítmény biztonságos, környezet- és természetkímélő üzemeléséért, a hajózás rendjének megtartásáért, az úszólétesítmény, valamint az azon lévő személyek és tárgyak biztonságáért és épségéért.
(2) A hajó vezetőjét az (1) bekezdésben foglalt kötelezettsége alól nem mentesíti, ha a hajón révkalauz (50. §) tartózkodik.
37. § Az úszólétesítmény vezetője köteles a hajózás biztonságát, az úszólétesítményt, a rajta tartózkodó személyeket, illetőleg a rajta lévő tárgyakat fenyegető veszély, továbbá kár elhárítása érdekében az adott helyzetben lehetséges minden intézkedést megtenni.
38. § (1) Az úszólétesítmény vezetője az úszólétesítményt, illetőleg a rajta tartózkodó személyeket fenyegető veszély elhárítása érdekében jogosult az úszólétesítményen tartózkodó bármely személyt a veszélyhelyzet elhárításához szükséges cselekmény végzésére utasítani. Az úszólétesítményen lévő bármely alkalmas tárgyat (ideértve a rakományt, továbbá az úszólétesítményen tartózkodó személyek használati tárgyait és élelmiszerkészletét is) az úszólétesítmény vezetője jogosult a veszély elhárítása érdekében igénybe venni, illetőleg – ha a veszély más ésszerű módon nem hárítható el – feláldozni.
(2) A veszély elhárítása érdekében szükséges cselekményekre elsősorban az úszólétesítmény személyzetének tagjai, másodsorban a rajta tartózkodó más munkaképes személyek kötelezhetők. Nők, valamint munkaképességükben koruk, betegségük vagy egyéb ok miatt korlátozott személyek végszükség esetében kötelezhetők – hajózási képesítést nem igénylő – munka végzésére.
39. § (1) Az úszólétesítmény vezetője köteles az úszólétesítményen megbetegedett, illetőleg balesetet szenvedett személy részére
a) tengeri nagyhajón lehetőség szerint egészségügyi ellátást,
b) más úszólétesítményeken elsősegélyt
nyújtani, valamint – szükség esetén – gondoskodni arról, hogy a beteg a legközelebbi alkalmas helyen, egészségügyi ellátásban részesülhessen.
(2) Ha a betegség az úszólétesítményen tartózkodó más személyt is veszélyeztet, a vezető köteles a beteg elkülönítéséről gondoskodni.
(3) Olyan kikötőben, ahol járványveszély van, kikötni csak végszükség esetén és a kellő óvintézkedések megtétele mellett szabad.
40. § (1) Hajón elkövetett bűncselekmény vagy annak alapos gyanúja esetén a hajó vezetője köteles a bűncselekmény nyomainak rögzítéséről és a bűncselekmény bizonyítására alkalmas tárgyak megőrzéséről gondoskodni, a bűncselekmény elkövetőjét feltartóztatni, és őt a bűncselekmény folytatásában megakadályozni. Az eljárás lefolytatására jogosult hatóságot a hajó vezetője haladéktalanul köteles további intézkedés végett értesíteni, és a feltartóztatott személyt a hatóságnak átadni.
(2) A külföldön tartózkodó magyar kereskedelmi hajón elkövetett bűncselekmény vagy annak alapos gyanúja esetén a hajóparancsnok a büntetőeljárás szabályai szerint jogosult a nyomozóhatóságokra vonatkozó rendelkezések alkalmazására, és köteles az eseményt az illetékes külföldi hatóságoknak is bejelenteni. A hajóparancsnokot e jogkörében fokozott büntetőjogi védelem illeti meg.
41. § (1) Az úszólétesítmény vezetője a hajón történt születésről, balesetről, eltűnésről, elhalálozásról és az ezekkel kapcsolatban tett intézkedésekről jegyzőkönyvet készít.
(2) Úszólétesítményen történt elhalálozás esetében a hajóparancsnok köteles az elhunytnak a hajón lévő okmányai és ingóságai megőrzéséről az illetékes hatóság részére történő átadásig gondoskodni. Tengeri hajón történt elhalálozás esetén, ha a hajó hosszabb ideig tartózkodik nyílt tengeren, és az egészségügyi követelmények sérelme nélkül a holttest megőrzésére lehetőség nincs, a hajóparancsnok jogosult a holttestet a tengerész szokások szerint a tengerbe bocsátani.
(3) A tengeri nagyhajó parancsnoka a nyílt tengeren a végrendelkező kívánságára köteles a hajón történő végrendelkezésben közreműködni.
(4) Az úszólétesítmény vezetője az (1) bekezdés szerinti jegyzőkönyvet és hagyatéki tárgyakról készített leltárjegyzéket, továbbá a tengeri nagyhajón a közreműködésével készített vagy részére átadott végrendeletet köteles a hajó útjába eső első, arra alkalmas kikötőben a magyar külképviselet konzuli tisztviselőjéhez eljuttatni.
(5) Az anyakönyvi események anyakönyvezésére a Budapesti V. Kerületi Polgármesteri Hivatal anyakönyvvezetője illetékes.
42. § (1) A magyar lobogó alatt közlekedő tengeri kereskedelmi hajón az őrszolgálatban töltött idő nem haladhatja meg
a) a 14 órát, bármely 24 óra tartamú időszakban,
b) a 72 órát, bármely 7 naptári napos időszakban.
(2) A pihenőidő nem lehet kevesebb, mint
a) 10 óra, bármely 24 óra tartamú időszakban,
b) 77 óra, bármely 7 naptári napos időszakban.
(3) A pihenőidő a szolgálati időn (az őrszolgálat idején) kívül töltött időt jelenti, amely legfeljebb két részre osztható. Az egyik rész időtartama 6 óránál kevesebb nem lehet.
43. § (1) A Magyar Köztársaság belvízi útjain, valamint a Magyar Köztársaság területén kívül magyar lobogó alatt közlekedő belvízi kereskedelmi hajón, továbbá úszómunkagépen a szolgálatban eltöltött idő nem haladhatja meg
a) a 14 órát, bármely 24 óra tartamú időszakban, ha a hajó vagy úszómunkagép üzemideje a 14 órát nem haladja meg,
b) a 12 órát, bármely 24 óra tartamú időszakban, ha a hajó vagy úszómunkagép üzemideje a 14 órát meghaladja.
(2) Az (1) bekezdésben megjelölt úszólétesítményen a két szolgálat közti pihenőidő bármely 24 órás időszakban legalább 8 óra, amely legfeljebb két részre osztható. Az egyik rész időtartama 6 óránál kevesebb nem lehet.
44. § (1) A 42. és 43. §-okban foglaltaktól csak végszükségben és rendkívüli veszély esetén lehet eltérni.
(2) A hajók üzemképességi vizsgálatait, a tűzvédelmi és mentőcsónak gyakorlatokat, továbbá külön jogszabályban megkövetelt egyéb gyakorlatokat úgy kell végezni, hogy azok a pihenőidőt a lehető legkisebb mértékben vegyék igénybe.
45. § (1) A hajózási engedélyhez kötött tevékenységet végző úszólétesítmény és a tengeren közlekedő kishajó vezetője – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – az úszólétesítmény üzemeltetése során hajónaplót köteles vezetni.
(2) Az úszómű, a személyzet nélküli hajó, a komp, a révhajó és a révcsónak üzemeltetése során nem kell hajónaplót vezetni.
(3) A hajónapló közokirat.
46. § (1) A hajónaplóba folyamatosan be kell jegyezni:
a) a hajó indulási és érkezési helyét és időpontját;
b) az egyes hajóműveletek helyét és időpontját;
c) a parancsnoki hídon és a kormánynál szolgálatot teljesítő személyek nevét és a szolgálatváltások időpontját;
d) révkalauz igénybevétele esetén a révkalauz nevét, az általa végzett tevékenység kezdő és záró időpontját;
e) az utasok számát;
f) a be- és kirakott áruk megnevezését és mennyiségét;
g) a vontatott vagy tolt hajóra és az azon szállított árura vonatkozó adatokat;
h) a hajóút állapotára vonatkozó észrevételeket;
i) a meteorológiai viszonyokra vonatkozó adatokat;
j) a hajó személyzetére, a személyzet be- és kihajózására vonatkozó adatokat;
k) a hajó útja során történt fontosabb eseményeket (pl. hajózási baleset, folyamszabályozási műben és a kitűzőjelben okozott rongálás, hajózási akadály, hajózási korlátozásokra vonatkozó felhívás), a hajón történt születés, baleset, eltűnés és elhalálozás tényét és időpontját.
(2) Belvízi hajón az (1) bekezdés f)–i) pontjaiban meghatározott adatokat a hajónaplóba nem kell bejegyezni. A menetrend szerint közlekedő személyhajón az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott adatok hajónaplóba való bejegyzésénél elegendő a menetrendre utalni.
(3) A hajónaplóba bejegyzést a hajó vezetője, a személyzetnek a hajó vezetője által a hajónapló vezetésével megbízott tagja, a hajózási hatóság ellenőrzést végző szerve, illetve a rendőrhatóság ellenőrzést végző vízi rendészeti szerve tehet.
(4) A hajó vezetője felelős azoknak az adatoknak a valódiságáért, amelyeket ő vagy a személyzet általa megbízott tagja vezetett a hajónaplóba. A bejegyzéseket a hajó vezetőjének a napló minden oldalán aláírásával hitelesítenie kell.
(5) Hajónaplóként csak a hajózási hatóság által kiadott és hitelesített hajónapló használható.
47. § (1) A Magyar Köztársaság államhatárát átlépő, magyar lobogó alatt közlekedő hajó vezetője – a belvízi kedvtelési célú kishajó kivételével – a hajón szolgálatot teljesítő személyek nevét, születési helyét és születési időpontját, szolgálati beosztását, továbbá útiokmányának számát a hajózási hatóság által hitelesített személyzeti jegyzékbe köteles bejegyezni.
(2) A személyzeti jegyzékbe be kell jegyezni a személyzet tagjaival együtt utazó házastárs és gyermek nevét, születési helyét és születési időpontját, továbbá útiokmányának számát is.
(3) A személyzeti jegyzék közokirat.
48. § (1) Azt a személyt, aki úszólétesítményen teljesít szolgálatot, vagy szolgálatot kíván teljesíteni – kérelmére – a hajózási hatóság szolgálati könyvvel látja el.
(2) Magyar lobogó alatt közlekedő úszólétesítményen szolgálat csak szolgálati könyv birtokában látható el.
49. § (1) A hajózás biztonságát fenyegető veszély elhárítása, illetőleg megelőzése érdekében a hajózási hatóság bármely úszólétesítmény ideiglenes igénybevételét elrendelheti.
(2) Az igénybe vett úszólétesítmény használatáért térítés, az úszólétesítményben keletkezett kár esetén kártalanítás jár.
(3) Úszólétesítmény árvíz- és belvízvédekezéshez, vízminőségi kárelhárításhoz való igénybevételéről külön jogszabály rendelkezik.
50. § (1) A hajón, illetve az önjáró úszómunkagépen üzemeltetése során
a) vízi útnak a hajózási hatóság által megállapított szakaszain,
b) amennyiben a belvízi nagyhajó vagy az önjáró úszómunkagép vezetője, illetve a szolgálatot teljesítő fedélzeti tiszt az adott vízi útszakaszra érvényes képesítéssel nem rendelkezik
révkalauzt kell igénybe venni.
(2) Révkalauzi tevékenységet az a személy láthat el, akit a hajózási hatóság révkalauzként nyilvántartásba vett.
(3) A révkalauzok nyilvántartásába a hajózási hatóság azt a személyt jegyezheti be, aki
a) az úszólétesítmény (kötelék) vezetésére – külön jogszabályban – meghatározott képesítéssel rendelkezik,
b) a vízi út adott szakaszára vonalvizsgát tett, és a vizsga letételét követően az adott szakaszon hajó vezetőjeként legalább 12 havi hajózási gyakorlatot szerzett,
c) a révkalauzi tevékenység körében okozott kár megtérítésére felelősségbiztosítási szerződést kötött.
(4) A révkalauz az általa adott utasításokért és az általa végrehajtott műveletekért, illetve azok következményeiért büntetőjogi és polgári vagy munkajogi felelősséggel tartozik.
(5) A hajó vagy önjáró úszómunkagép vezetője köteles a révkalauznak a vezetésre vonatkozó utasításait követni és a révkalauzzal az úszólétesítmény és az általa továbbított további úszólétesítmények főméreteit és merülését közölni, továbbá a révkalauzt tájékoztatni a hajó vezetéséhez alkalmazott berendezések működéséről.
(6) Amennyiben a vezető nem követi a révkalauznak a vezetésre vonatkozó utasításait, a révkalauznak jogában áll a további tevékenységet megtagadni, és ezt a hajónaplóba bejegyeztetni, azonban az úszólétesítmény vezetőállását a legközelebbi kikötőig nem hagyhatja el, és köteles a vezetőt a hajóútra vonatkozó információkkal ellátni.
(7) A révkalauz köteles a vezetőt a vízi közlekedés rendjének általa észlelt megszegésére figyelmeztetni.
(8) A révkalauz a hajó működésének belső rendjére vonatkozó utasítást nem adhat.
51. § (1) Hajózási tevékenység végzéséhez – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – a hajózási hatóság engedélye (a továbbiakban: hajózási engedély) kell.
(2) Nem kell hajózási engedély:
a) a nyilvántartásba vételre nem kötelezett úszólétesítményekkel végzett hajózási tevékenységhez,
b) a központi költségvetési szervek jogszabályban előírt feladatainak saját eszközökkel való ellátásához,
c) természetes személy vagy sportegyesület kizárólag kedvtelési célból folytatott hajózási tevékenységéhez, ide nem értve az oktatási céllal folytatott hajózási tevékenységet,
d) úszómű szálláshelyként vagy kikötő, hajózási létesítmény elemeként történő üzemeltetéséhez, kivéve a gazdasági célból történő üzemeltetést.
(3) A hajózási engedélyben meg kell határozni azt a tevékenységet és területet, amelyre az engedély vonatkozik, továbbá a tevékenység folytatásának feltételeit.
52. § (1) Hajózási engedély a hajózási hatóság által lajstromozott úszólétesítményt üzemben tartó magyarországi székhelyű jogi személy és gazdálkodó szervezet részére adható.
(2) A hajózási tevékenységet folytató részvénytársaság részvényei – szavazati jogot nem biztosító elsőbbségi részvények kivételével – csak névre szóló részvények lehetnek. A névre szóló részvények bemutatóra szóló részvényekké nem alakíthatók át.
(3) A részvénytársaság igazgatósága a névre szóló részvényekről olyan részvénykönyvet vezet, amely legalább a következő adatokat tartalmazza:
a) a részvénytulajdonosok nevét, természetes személy esetén lakcímét, anyja nevét, állampolgárságát, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság esetén pedig székhelyét,
b) ha a részvénynek több tulajdonosa van, akkor a tulajdonosok és a közös képviselő a) pontban meghatározott adatait,
c) a részvény értékpapírkódját, illetőleg sorozatát, sorszámát és névértékét,
d) a részvény fajtáját,
e) a részvényvásárlás időpontját,
f) a részvényvásárlás részvénykönyvbe történő bejegyzésének időpontját,
g) a felülbélyegzés időpontját,
h) a részvény bevonásának és megsemmisítésének időpontját.
(4) A részvénykönyvet úgy kell vezetni, hogy abból visszamenőlegesen is megállapítható legyen mindennemű változtatás, módosítás, törlés vagy javítás, illetőleg az adatot bejegyző személye, valamint a bejegyzés jogalapja és időpontja.
(5) A hajózási engedély kiadásának és visszavonásának feltételeiről külön jogszabály rendelkezik.
53. § (1) A közforgalmú hajózási tevékenységet folytató engedélyes szolgáltatásait külön jogszabályban foglalt feltételekkel bárki igénybe veheti.
(2) Az engedélyes köteles szolgáltatását a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium hivatalos lapjában, továbbá közforgalmú személyszállítási szolgáltatás esetén az általa igénybe vett kikötőkben – külön jogszabályban meghatározott tartalommal és módon – meghirdetni.
54. § (1) Az ország határain belül elhelyezkedő két kikötő között nem magyar lobogójú úszólétesítmény által végzett
a) személyszállítás, árufuvarozás, továbbá ezekkel összefüggésben úszólétesítmények továbbítása,
b) úszómunkagéppel munkavégzésre irányuló tevékenység (a továbbiakban együtt: kabotázs) engedélyköteles tevékenység.
(2) A hajózási hatóság a kabotázs-engedélyt – ha nemzetközi egyezmény másként nem rendelkezik – viszonosság esetén, továbbá abban az esetben adja ki, ha a hajózási hatóság által lajstromozott úszólétesítmény nem áll rendelkezésre a tevékenység elvégzéséhez.
55. § (1) Amennyiben kétoldalú nemzetközi szerződés a Magyar Köztársaság és a másik szerződő fél országa közti forgalmat a két országban nyilvántartásba vett úszólétesítmények részére tartja fenn, harmadik országban nyilvántartásba vett úszólétesítménynek a kétoldalú forgalomban való részvétele engedélyhez kötött (harmadik lobogós forgalom).
(2) Abban az esetben, ha kétoldalú nemzetközi szerződés a Magyar Köztársaságból vagy a másik szerződő fél országából harmadik országba irányuló forgalmat a két országban nyilvántartásba vett és arra alkalmas úszólétesítmények részére tartja fenn, harmadik országban nyilvántartásba vett úszólétesítmény a forgalomban (harmadik országos forgalom) engedély alapján vehet részt.
(3) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott engedélyt a hajózási hatóság abban az esetben adja ki, ha a szerződő felek illetékes hatóságai által nyilvántartásba vett úszólétesítmény a tevékenység elvégzésére nem áll rendelkezésre.
56. § (1) Azokban az időszakokban, amikor természeti körülmények vagy egyéb okok a hajózást akadályozzák, a hajózási hatóság biztonsági okokból – hivatalból vagy kérelemre – korlátozhatja a hajózási tevékenységet.
(2) A korlátozásról a hajózási hatóság határozatban rendelkezik, és arról a vízi közlekedés résztvevőit hajósoknak szóló hirdetménnyel értesíti. Havaria következtében szükségessé váló korlátozás az érintettek részére a hajózás biztonsága érdekében szóban is kihirdethető.
(3) A korlátozásról rendelkező határozat elleni jogorvoslatnak nincs halasztó hatálya.
(4) A korlátozás az elrendelő határozatban, illetőleg a hajósoknak szóló hirdetményben megállapított ideig, de legfeljebb 3 évig érvényes.
(5) A 8 órát meghaladó – a vízi út teljes keresztmetszetére kiterjedő – korlátozást (hajózási zárlat) legalább 5 nappal, a 24 órát meghaladó hajózási zárlatot legalább 10 nappal a zárlat kezdete előtt meg kell hirdetni. Ez a rendelkezés a havaria következtében szükségessé váló hajózási zárlatra nem vonatkozik.
(6) A Dunán és a Tiszán a 48 órát meghaladó időtartamú hajózási zárlatról a hajózási hatóság a vízi közlekedés résztvevőit annak kezdete előtt legalább 30 nappal, a 72 órát meghaladó időtartamú hajózási zárlat esetén 60 nappal, a 15 napot meghaladó időtartamú hajózási zárlat esetén 180 nappal a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium hivatalos lapjában tájékoztatja.
(7) A (6) bekezdésben meghatározott hajózási zárlatról szóló értesítést a hajózási hatóság a hajózási zárlatot legalább 5 nappal megelőzően, hajósoknak szóló hirdetményben ismételten közzéteszi.
57. § (1) A hajóútnak a hajózási létesítmény és a hajózást befolyásoló vízi létesítmény karbantartása és egyéb előre tervezhető vízi munkák miatti elzárásának időtartamát a létesítmény fenntartója a lehető legrövidebb időre köteles korlátozni.
(2) A hajóútnak hajózási létesítmény és hajózást befolyásoló vízi létesítmény előre nem látható üzemzavara vagy meghibásodása, továbbá elemi csapás vagy havaria által okozott elzárása esetén, a létesítmény fenntartója a helyreállítást a lehető legrövidebb időn belül köteles megkezdeni, és a hajóút elzárását minden rendelkezésre álló eszköz felhasználásával a lehető legrövidebb időre korlátozni.
58. § (1) A Balatonon, a Velencei-tó és a Fertő tó teljes területén, továbbá a Ráckevei-Dunaág és a Tisza-tó külön jogszabályban meghatározott részein belső égésű motorral hajtott kishajót és csónakot üzemeltetni tilos.
(2) Motoros vízi sporteszközt a hajózási hatóság által – a területileg illetékes önkormányzat egyetértésével – kijelölt pálya kivételével tilos üzemeltetni. Az (1) bekezdésben feltüntetett belvízi utakon, továbbá a határvízen motoros vízi sporteszköz pályát kijelölni tilos.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott tilalom nem terjed ki:
a) a hajózási hatóság,
b) a rendőrség vízi rendészeti szervének, a határőrség, valamint a vám- és pénzügyőrség,
c) a katasztrófaelhárításban közreműködő szervezetek,
d) a vízi út fenntartását, valamint a természet- és környezetvédelmi feladatot ellátó hatóság
vízi járműveire, továbbá
e) a hajózási hatóság által – külön jogszabályban foglaltak alapján – kiadott üzemeltetési engedéllyel rendelkező vízi járművekre. Az üzemeltetési engedély kiadását megelőzően az illetékes környezetvédelmi és természetvédelmi hatóság szakhatósági hozzájárulását be kell szerezni.
59. § (1) A jogszabály által engedélykötelesnek minősített árufuvarozásra és személyszállításra vonatkozó rendelkezések megsértőit a hajózási hatóság bírság megfizetésére kötelezi.
(2) A bírság összege
a) jogosulatlan árufuvarozás esetén legalább a szerződésben megállapított fuvardíj 20%-a, de legfeljebb 100%-a,
b) jogosulatlan személyszállítás esetén személyenként legalább 10 000 forint, de legfeljebb 100 000 forint.
(3) Az engedély nélkül végzett árufuvarozás vagy személyszállítás engedély nélkül történő továbbfolytatása esetén a bírság ismételten is kiszabható.
(4) A beszedett bírság összege a hajózási hatóságot illeti meg.
(5) Amennyiben jogosulatlan árufuvarozás esetén a fuvardíj összege nem állapítható meg, a bírság alapja az engedély nélkül végzett árufuvarozás időpontjában az adott közlekedési viszonylatban leggyakrabban érvényesülő (szokásos) fuvardíj.
(6) A hajózási hatóság és a rendőrség vízi rendészeti szerve jogosult ellenőrizni, hogy a Magyar Köztársaság területén engedélykötelesnek minősített hajózási tevékenységet végző úszólétesítmény a tevékenység végzésére jogosító engedéllyel rendelkezik-e. Amennyiben az engedélyköteles tevékenységet végző úszólétesítmény a tevékenység végzésére jogosító engedéllyel nem rendelkezik, az ellenőrzést végző rendőri szerv haladéktalanul értesíteni köteles a hajózási hatóságot.
(7) Az illetékes vámhatóság az úszólétesítmények Magyar Köztársaság területén történő ellenőrzése, vámkezelése során köteles meggyőződni arról, hogy a belvízi hajózásról szóló nemzetközi szerződések szerinti engedélyköteles forgalomban részt vevő úszólétesítmények – a nemzetközi szerződésben részes felek lobogója alatt közlekedő úszólétesítmény kivételével – rendelkeznek-e az adott nemzetközi szerződésben meghatározott árufuvarozási, illetve személyszállítási engedélyekkel. Amennyiben az országba belépni vagy az országból kilépni kívánó úszólétesítmény az árufuvarozásra és személyszállításra jogosító engedéllyel nem rendelkezik, a határvámhivatal köteles haladéktalanul értesíteni a hajózási hatóságot, és az árufuvarozásra, illetve személyszállításra jogosító engedély megszerzéséig az úszólétesítménynek, személyzetének, továbbá az úszólétesítményen lévő árunak a be-, illetve kiléptetését megtagadni.
60. § (1) A jogszabályban előírt
a) lajstromozási, osztályozási, biztosítási,
b) képesítési,
c) vízi út és hajóút használatára, hajóút felszabadítására,
d) adatszolgáltatási, tájékoztatási, bejelentési,
e) úszólétesítmény szükséghelyzetben való igénybevételére, hajózási tevékenység korlátozására
vonatkozó rendelkezések megsértőit a hajózási hatóság bírság megfizetésére kötelezi. A bírságolással kapcsolatos eljárás lefolytatására a hajózási hatóság jogosult.
(2) A bírság összege legfeljebb a külön jogszabályban megállapított hatósági eljárási díj tízszerese. Amennyiben külön jogszabály az adott tevékenységgel kapcsolatban eljárási díjat nem állapít meg, a bírság összege legfeljebb az általános tételű államigazgatási eljárási illeték húszszorosa.
(3) A beszedett bírság összege a hajózási hatóságot illeti meg.
61. § (1) Ha a Magyar Köztársaság területén a hajózási tevékenység folytatása alatt
a) úszólétesítményt az üzemképességet érintő, vagy a hajóút teljes, illetve részleges elzárását eredményező baleset ér,
b) úszólétesítmény eltűnik,
c) a vízi közlekedés szabályainak megsértése miatt súlyos – 8 napon túl gyógyuló – testi sérülés vagy halál következik be
(a továbbiakban együtt: vízi közlekedési baleset), azt ki kell vizsgálni.
(2) Vizsgálni kell azokat a vízi közlekedési balesetet nem okozó eseteket is, amelyek a vízi közlekedés biztonságát veszélyeztették (a továbbiakban: rendkívüli hajózási események).
(3) Az (1) és a (2) bekezdésben említett szakmai vizsgálat célja a vízi közlekedési baleset, illetve a rendkívüli hajózási esemény okának és körülményeinek megállapítása, és a hasonló esetek megelőzése érdekében szükséges intézkedések megtétele.
(4) A szakmai vizsgálat a munkabaleset kivizsgálására, továbbá a havaria és a környezeti káreset vizsgálatára vonatkozó rendelkezéseket nem érinti.
62. § (1) A szakmai vizsgálatot a hajózási hatóság végzi. A rendkívüli hajózási események szakmai vizsgálatát – ha az esemény közvetlenül nem veszélyeztette a vízi közlekedés biztonságát – jogszabály az úszólétesítmény üzemben tartójának hatáskörébe utalhatja.
(2) A vízi közlekedési balesetet az úszólétesítmény üzemben tartója haladéktalanul jelenteni köteles a hajózási hatóságnak. A rendkívüli hajózási eseményről az úszólétesítmény üzemben tartója a hajózási hatóságot tájékoztatni köteles.
(3) Ha magyar úszólétesítményt külföldön vízi közlekedési baleset ér, azt az úszólétesítmény üzemben tartója haladéktalanul köteles a magyar hajózási hatóságnak is bejelenteni, és a hajózási hatóság által – a balesettel kapcsolatban – kért adatokat szolgáltatni.
63. § A hajóútban, a kikötőben, illetőleg ezek létesítményeiben, a környezetben, továbbá más úszólétesítményekben okozott kár, továbbá testi sérüléssel vagy halállal járó baleset, valamint a hajózás biztonságának veszélyeztetése esetén, a felelősség tisztázása érdekében az eseményben részt vevő úszólétesítményt a rendőrhatósági, a határőrizeti vagy a vámszervek feltartóztathatják.
64. § (1) Ha az úszólétesítmény vezetője tudomást szerez arról, hogy a vízen emberélet került veszélybe, továbbá, ha a hajóút elzárása vagy az elzárás veszélye áll fenn, köteles segítséget nyújtani.
(2) Összeütközés esetében az úszólétesítmények vezetői kötelesek minden rendelkezésre álló eszközzel egymásnak segítséget nyújtani.
(3) A segítségnyújtás módját – ha arra lehetőség van – az úszólétesítmények vezetői együttesen határozzák meg.
65. § A segítséget kérő úszólétesítmény üzemben tartója köteles a segítségnyújtónak a kár elhárításához szükséges segítségnyújtása következtében keletkezett kárát megtéríteni.
66. § A 64. § (1) és (2) bekezdése alá nem tartozó segítségnyújtás esetén a segélykérés teljesítésére az érintettek megállapodása alapján kerül sor.
67. § (1) A 66. § szerint nyújtott segítségért – amennyiben az eredménnyel járt – a megmentett vagyon értékével arányos térítés (a továbbiakban: mentési díj) jár.
(2) A mentési díj összege nem haladhatja meg a megmentett vagyon értékét.
(3) A 66. § szerinti segítségnyújtás esetén a segítséget nyújtó úszólétesítmény üzemben tartója a mentési díjból a segítségnyújtásban részt vevő személyeknek közreműködésük arányában jutalmat köteles fizetni.
68. § (1) A hajót és rakományát együttesen közvetlenül fenyegető rendkívüli veszély elhárítása érdekében szándékosan és ésszerűen okozott károk és ráfordított költségek a hajót, a rakományt és a fuvardíjat értékarányosan, együttesen terhelik (a továbbiakban: közös hajókár).
(2) A közös hajókár elszámolására abban az esetben kerül sor, ha azt valamelyik érdekelt fél kezdeményezi.
(3) Az elszámolás módjára és feltételeire a közös hajókárt kiváltó esemény bekövetkezésének helyén általánosan alkalmazott nemzetközi szabály az irányadó.
69. § (1) A miniszter az állam tulajdonában lévő hajózható vizeket – a vízi utak osztályba sorolása és nyilvántartása szabályainak megállapításával – rendeletben vízi úttá nyilvánítja.
(2) Vízi utat nemzetközi vízi úttá nemzetközi szerződés nyilváníthat.
(3) A miniszter a nem állami tulajdonban lévő hajózható vizeket a tulajdonos kérelmére, rendelettel vízi úttá nyilváníthatja.
(4) Azokat az állami tulajdonban lévő felszíni vizeket, amelyek hajózásra alkalmassá tehetők (tervezett vízi út), a miniszter rendeletben határozza meg.
70. § (1) A vízi úttá nyilvánítás során a miniszter meghatározza:
a) a vízi út osztályba sorolását;
b) a vízi út hullámjellemzők szerinti hajózási zónába sorolását;
c) az adott vízi útszakaszon vagy a vízi út egészén létesítendő szükségkikötők legkisebb számát;
d) a vízi úton a hajóút jellemző méreteit, beleértve a legkisebb és legnagyobb hajózási vízszintet.
(2) A vízi utak nyilvántartását a hajózási hatóság végzi.
71. § (1) A vízi utat folyamatosan olyan állapotban kell tartani, hogy az alkalmas legyen az osztályának megfelelő úszólétesítmények rendeltetésszerű közlekedésére.
(2) A nagyhajók rendszeres közlekedésére alkalmas vízi úton a hajóutat ki kell jelölni (kitűzés).
(3) A vízi út és a szükségkikötők rendeltetésre alkalmas állapotban tartása, fejlesztése, a hajóút kijelölése és kitűzése a vízi út fenntartójának feladata. A zárt öbölben vagy medencében elhelyezkedő kikötőhöz csatlakozó vízterületen a hajóút fenntartása, kijelölése és kitűzése – a szükségkikötő kivételével – a kikötő üzemben tartójának feladata. Zárt öbölben vagy medencében elhelyezkedő több kikötő esetében a bejárat, a fordítóhely és a közösen használt vízterületek fenntartásáról, kitűzéséről a kikötők üzemben tartói együttesen gondoskodnak.
(4) A hajóút kijelölését és kitűzését – a hajózási hatóság szakhatóságként való bevonásával – a vízügyi hatóság engedélyezi.
(5) A hajózást irányító jelek elhelyezéséről a hajózási hatóság a vízügyi hatóság szakhatóságként való bevonásával rendelkezik, illetve azt engedélyezi. Természetvédelmi területen a természetvédelmi hatóságot is be kell vonni szakhatóságként az eljárásba.
(6) A vízi utat érintő létesítményeken a (4)–(5) bekezdések szerinti jelzések elhelyezése és üzemeltetése a létesítmény tulajdonosának feladata.
72. § A 69. § (1) bekezdésében meghatározott vízi utakkal kapcsolatos és a 71. §-ban megfogalmazott állami feladatok forrását a központi költségvetés elkülönítetten biztosítja.
73. § Nemzeti vízi utat – nemzetközi szerződés eltérő rendelkezése hiányában – idegen állam lobogója alatt közlekedő úszólétesítmény – a kedvtelési célú kishajó és a csónak kivételével – csak a hajózási hatóság által, díj ellenében kiadott vízi úthasználati engedéllyel veheti igénybe.
74. § (1) Vízi utat érintő, keresztező vagy azt a vízi út medrétől 50 méternél kisebb távolságra megközelítő létesítmény építéséhez, átalakításához, elbontásához és üzemeltetéséhez a hajózási hatóság szakhatósági hozzájárulása szükséges.
(2) A vízi utak állapotát, a hajózás biztonságát befolyásoló tevékenységet, továbbá a vízi úton bármilyen munkát csak a hajózási hatóság szakhatósági hozzájárulásával szabad végezni.
(3) A vízi utat érintő munkavégzés közlekedési feltételeit a hajózási hatóság külön engedélyben (munkavégzési engedély) határozza meg.
(4) A parti ingatlan tulajdonosa (használója) a hajózás biztonsága és rendje érdekében köteles tűrni az illetékes hatóság által elrendelt vagy engedélyezett hajózási jel, jelzés elhelyezését, karbantartását és ellenőrzését.
(5) Az ingatlan tulajdonosát (használóját) a (4) bekezdés szerinti korlátozás mértékének megfelelő kártalanítás illeti meg. Ha a korlátozás következtében az ingatlan használata, az ingatlannal kapcsolatos jog vagy foglalkozás gyakorlása lehetetlenné, illetve számottevően költségessé válik, a tulajdonos az ingatlan kisajátítását kérheti.
75. § (1) A vízi útban lévő, azt keresztező, vagy azt a vízi út medrétől 50 méternél kisebb távolságban megközelítő nyomvonalas és egyéb létesítményeket annak üzemben tartója köteles a jogszabályban és az üzemeltetési engedélyben meghatározott állapotban tartani és az előírt jelekkel ellátni.
(2) Ha a vízi útban lévő, azt keresztező, megközelítő nyomvonalas és egyéb létesítmény műszaki jellemzői eltérnek a jogszabályban, illetőleg az engedélyben foglaltaktól, vagy az a vízi közlekedés biztonságát, illetőleg a környezetet veszélyezteti, a hajózási hatóság – az érintett hatóságok szakhatóságként történő bevonásával – a tulajdonost, a veszélyforrás építéssel, bontással vagy átalakítással történő felszámolására kötelezheti.
76. § A hajózási létesítmények vízi közlekedéssel kapcsolatos üzemeltetési rendjét a hajózási hatóság hagyja jóvá.
77. § A hajóút jogszabályban megállapított jellemző méreteiben [70. § (1) bekezdésének d) pontja] átmenetileg, elháríthatatlanul bekövetkezett csökkenésről a vízi út fenntartójának bejelentése alapján a hajózási hatóság értesíti a hajózás résztvevőit.
78. § (1) A hajóút használatának korlátozásával járó havaria esetén, az abban részes úszólétesítmény vezetője köteles haladéktalanul megkezdeni a hajóút felszabadítását, továbbá – amennyiben szükséges – a környezetszennyezés környezetveszélyeztetés megszüntetése érdekében a szükséges kárelhárítást.
(2) A hajózási hatóság a felszabadításra határidőt állapíthat meg, és meghatározhatja annak módját. Szükség esetén a hajózási hatóság jogosult a hajóút felszabadításának elvégeztetésére, a károkért felelős úszólétesítmény üzemben tartójának terhére.
(3) A hajóút forgalmának korlátozásából eredő és a bekövetkezett környezeti károkért a havariáért felelős úszólétesítmény üzemben tartója felel.
79. § (1) A kikötő az üzemeltetés formájának szempontjából lehet:
a) közforgalmú, amelyet a kikötő üzemben tartója által meghirdetett feltételekkel bárki igénybe vehet,
b) saját használatú, amely az üzemben tartó vállalkozásában végzett személyszállítási tevékenység keretében utasok ki- és beszállására, illetve az üzemben tartó részére érkezett áru kirakására vagy az általa onnan továbbított áruk berakására, tárolására szolgál.
(2) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározottakon túl saját használatú az a kikötő is, amely
a) államigazgatási szerv, fegyveres erő, rendvédelmi szerv tulajdonában, illetve használatában van, továbbá
b) társadalmi szervezet tulajdonában, illetve használatában van, ha a kikötő csak tagsági jogviszony alapján vehető igénybe.
80. § (1) Azt a közforgalmú kikötőt, amelynek földterülete állami tulajdonban vagy az állam meghatározó többségével létrehozott vagyonkezelő társaság kezelésében van, és amely alapvető közlekedési infrastrukturális ellátottsága lehetővé teszi átrakodási, elosztási központként a vízi, vasúti és a közúti személy-, illetőleg áruforgalom összekapcsolását, országos közforgalmú kikötővé lehet nyilvánítani.
(2) Közforgalmú kikötőt – a miniszter, a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter és a gazdasági miniszter együttes javaslatára – a Kormány határozatával nyilvánítja országos közforgalmú kikötővé.
(3) Az országos közforgalmú kikötőt az állam az általa vagy részvételével e célra alapított gazdasági társaság útján működteti, illetve az országos közforgalmú kikötő földterületét bérbeadás útján hasznosítja.
(4) Az országos közforgalmú kikötőkkel, továbbá a határkikötőkkel kapcsolatos állami feladatok forrását a költségvetés elkülönítetten biztosítja.
81. § Nemzetközi vízi úton lévő közforgalmú kikötőt bármely állam lobogója alatt közlekedő úszólétesítmény igénybe veheti.
82. § (1) Kikötőt vámúttá a Kormány nyilvánít.
(2) A határkikötő vám- és határkezelésre igénybe vett parti területét a pénzügyminiszter felhatalmazása alapján a vámhatóság – a hajózási hatóság és a határőrizeti szervek szakhatóságként történő bevonásával – jelöli ki.
83. § (1) A saját használatú kikötő igénybevételéért díj nem szedhető.
(2) A saját használatú kikötő üzemben tartója rendkívüli időjárási, vízállási vagy jégviszonyok következtében veszélybe került úszólétesítmény kikötését nem tagadhatja meg, azonban ennek következtében felmerült többletköltségei megtérítésére igényt tarthat.
84. § A kikötő üzemben tartója a kikötő, illetőleg a kikötőben tartózkodó úszólétesítmény ellenőrzését végző államigazgatási szervek úszólétesítményeinek kikötését – a vizsgálat idejére – díjmentesen köteles biztosítani.
85. § (1) Kikötő – ideértve a veszteglőhelyet is – a hajózási hatóság engedélyével létesíthető, bővíthető, tartható üzemben és szüntethető meg. Az eljárás során a külön jogszabályban meghatározott szakhatóságok állásfoglalását be kell szerezni.
(2) A kikötők használatának részletes szabályait a kikötő üzemben tartója kikötőrendben állapítja meg. A kikötőrendet – határkikötő esetén a vámhatóság és a határőrizeti szerv egyetértésével – a hajózási hatóság hagyja jóvá.
(3) A közforgalmú kikötő kikötőrendjét a kikötő üzemben tartójának a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium hivatalos lapjában meg kell hirdetnie. A kikötőrend hajóforgalmat érintő részét hajósoknak szóló hirdetményben is közzé kell tenni.
86. § (1) A szükségkikötőt a hajózási hatóság a vízügyi- és környezetvédelmi hatóság szakhatóságként történő bevonásával jelöli ki. Természetvédelmi területen a természetvédelmi hatóságot is be kell vonni szakhatóságként az eljárásba. Abban az esetben, ha már üzemelő kikötőt jelöl ki a hajózási hatóság szükségkikötővé, a szakhatóságokat nem kell bevonni az eljárásba.
(2) A szükségkikötő rendeltetésre alkalmas állapotban tartásáról a vízi út fenntartója gondoskodik.
87. § E törvény alkalmazásában
1. belvízi út: a kontinens határain belüli természetes és mesterséges felszíni víz;
2. belvízi, illetőleg tengeri hajó: rendeltetésének megfelelő, nyilvántartásba vett, és építése, berendezése és felszerelése alapján belvízi, illetőleg tengeri közlekedésre alkalmas vízi jármű;
3. csónak: az emberi erővel hajtott – hajónak, kompnak, vízi sporteszköznek nem minősülő – vízi jármű, amelynek testhossza nem haladja meg a kishajóra megállapított mértéket. Csónak továbbá az a szélerővel vagy gépi berendezéssel hajtott – hajónak, kompnak, vízi sporteszköznek nem minősülő – vízi jármű is, amelynek hossza a 6,2 métert, névleges vitorlafelülete a 10 m2-t, illetőleg motorteljesítménye a 4 kW-t nem éri el. Nem minősül csónaknak az építése, berendezése és felszerelése alapján elsődlegesen nem hajózási tevékenység folytatására alkalmas – külön jogszabályban meghatározott – úszóeszköz;
4. egyéb úszólétesítmény: vízi járműnek, úszómunkagépnek vagy úszóműnek nem minősülő úszólétesítmény;
5. fordítóhely: az úszólétesítmény megfordulására alkalmas hely;
6. gazdasági célú hajózási tevékenység: ellenszolgáltatásért, illetőleg egyéb gazdasági tevékenység kiszolgálása során, vagy annak érdekében végzett hajózási tevékenység;
7. gyorsjáratú hajó: a hordszárnyas és a légpárnás hajó;
8. hajó: építésénél, berendezésénél és felszerelésénél fogva a vízen való közlekedésre alkalmas vízi jármű;
9. hajóosztályozás: a hajó megfelelőségének, műszaki állapotának hajóosztályozó társaság által végzett vizsgálata, ellenőrzése, tanúsítása;
10. hajóút: a vízi útnak a nagyhajók közlekedésére kijelölt és kitűzött, ennek hiányában a nagyhajók által az adott vízállásnál rendszeresen használt része, továbbá a veszteglőhely vízterülete, valamint a kikötőhöz tartozó vízterület;
11. hajózási körzet: tengeren a parttól, illetőleg a menedékkikötők között mért távolsággal meghatározott, valamint az időjárás és a hullámzás függvényében kijelölt vízterület;
12. hajózási létesítmény: a vízi közlekedés biztonságát és zavartalanságát elősegítő vagy az úszólétesítmények kikötésére, veszteglésére szolgáló, a vízen, illetőleg a parton lévő hajózási célokat szolgáló létesítmény;
13. hajózási tevékenység: a vízen történő személyszállítás és árufuvarozás, más úszólétesítmény vízen vontatással, tolással vagy mellévett alakzatban való továbbítása, továbbá úszólétesítménynek a vízen egyéb célból (pl. halászat, kedvtelés, kutatás, vendéglátás, vízi munkavégzés) való működtetése;
14. hajózási zóna: belvízen az időjárás és a hullámzás függvényében meghatározott vízterület;
15. határkikötő: vámúttá nyilvánított kikötő, ahol az úszólétesítmények és az azokon lévő személyek, áruk be-, illetőleg kiléptetése történik;
16. havaria: az úszólétesítményt ért vagy az úszólétesítmény által okozott baleset;
17. kedvtelési célú hajózás: nem gazdasági célból folytatott hajózási tevékenység (pl. vízi turizmus, sportcélú hajózás);
18. kereskedelmi hajó: olyan hajó, amellyel gazdasági célú hajózási tevékenységet végeznek;
19. kikötő: az úszólétesítmények kikötésére kijelölt, vagy azok részére fenntartott partterület, amely alkalmas a vízi közlekedéssel, személyek be- és kiszállításával, árukezeléssel, áruátrakással és elosztással, valamint az úszólétesítmények hajózásra alkalmasságának megőrzésével kapcsolatos tevékenység végzésére. Zárt öbölben vagy medencében – ha az öböl, illetve medence teljes területén, a befogadóba torkollásig a kikötőhöz tartozik – a hajóutat a kikötőhöz tartozó vízterületnek kell tekinteni;
20. kishajó: az a hajó, amelynek a hajótesten mért hossza a 20 métert nem éri el;
21. kitűzés: a hajóút megjelölésére szolgáló tevékenység és eszközrendszer;
22. kombinált forgalom: több közlekedési alágazat (pl. vízi és közúti közlekedés) igénybevételével végzett személyszállítás vagy árufuvarozás;
23. komp: vízen történő közútpótló átkelésre szolgáló, személyeket és közúti járműveket szállító, a hajózási hatóság által kompnak (önjáró, nem önjáró, köteles komp, továbbá a révhajó és a révcsónak) minősített vízi jármű;
24. konzuli tisztviselő: a Magyar Köztársaság diplomáciai vagy konzuli képviseletén konzuli feladatok végzésével megbízott személy;
25. külföldi: akit (amit) a devizajogszabályok külföldinek tekintenek;
26. nagyhajó: az a hajó, amelynek a hajótesten mért hossza a 20 métert eléri;
27. nemzeti vízi út: az ország határain belül lévő és nemzetközi vízi úttá nem nyilvánított vízi út;
28. nemzetközi vízi út: nemzetközi szerződés alapján nemzetközivé nyilvánított vízi út;
29. önjáró úszómunkagép: helyváltoztatásra önállóan alkalmas úszómunkagép;
30. őrszolgálat: tengeri hajón a parancsnoki hídon, a fedélzeten, illetve a géptérben, menetben vagy kikötőben teljesített szolgálat;
31. révhajó, révcsónak: csak személyeket szállító, a vízen történő közútpótló átkelésre szolgáló komp;
32. révkalauz: a hajó vezetőjét a hajó vezetésében segítő, kellő helyismerettel és képesítéssel rendelkező személy;
33. személyhajó: a hajózási hatóság által 12 főnél több utas rendeltetésszerű szállítására alkalmasnak nyilvánított hajó;
34. szükségkikötő: az úszólétesítményeknek a vízi út használata során bekövetkezett szükséghelyzet (pl. rendkívüli vízállás, jégzajlás) miatti átmeneti tartózkodására kijelölt víz-, illetőleg partterület;
35. tartályhajó: a hajótestben kialakított vagy a hajón rögzített tartályokban folyékony rakomány továbbítására alkalmassá nyilvánított hajó;
36. úszómunkagép: a vízi munka végzésére alkalmas úszólétesítmény, amely rendeltetésénél fogva nem végez árufuvarozást, illetőleg személyszállítást;
37. úszólétesítmény: vízi közlekedésre, vízen való munkavégzésre és azokkal összefüggő tevékenység folytatására alkalmas úszóképes eszköz, szerkezet, berendezés;
38. úszómű: helyváltoztatásra általában nem szolgáló, önálló meghajtással nem rendelkező, vízen munkát nem végző úszólétesítmény;
39. üzemben tartó: az úszólétesítmény, illetve kikötő tulajdonosa, valamint aki az úszólétesítmény, illetve kikötő szerződés alapján vagy más jogcímen való üzemben tartására jogosult;
40. veszteglőhely: úszólétesítmények rendeltetésszerű üzemeltetés közbeni, átmeneti tartózkodására kijelölt vízterület és csatlakozó partszakasz;
41. vízi jármű: vízen való közlekedésre, szállításra, illetve más úszólétesítmény továbbítására szolgáló – úszómunkagépnek, úszóműnek és egyéb úszólétesítménynek nem minősülő – úszólétesítmény;
42. vízi közlekedés: vízen úszólétesítménnyel végzett helyváltoztatás. A vízi közlekedési tevékenység része továbbá az úszólétesítmények kiszolgálásával kapcsolatos létesítmények (pl. kikötő) működtetése is;
43. vízi sporteszköz: vízen való közlekedésre alkalmas, rendeltetésszerű használata esetén úszóképes és kormányozható, kedvtelési rendeltetésű, hajónak, kompnak, csónaknak nem minősülő vízi jármű;
44. vízi út: a vízi közlekedés pályája, a folyók, csatornák és tavak – külön jogszabályban vízi úttá nyilvánított – szakasza vagy része;
45. vízi út fenntartója: a vízi úttá nyilvánított hajózható vizek tulajdonosa, illetve kezelője.
88. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány
a) a hajózási hatóság – beleértve a tengerészeti hatóságot is – feladat- és hatáskörének, valamint illetékességének, a hajózási hatóság eljárási rendjének,
b) a lajstromozás részletes szabályainak,
c) a vízi utat keresztező nyomvonalas létesítmények építése, üzemeltetése és megszüntetése szabályainak,
d) a vízi személyszállítás feltételeinek,
e) a vízi árufuvarozás feltételeinek,
f) a hajó üzemben tartójának kötelező felelősségbiztosítására vonatkozó részletes szabályoknak, valamint
g) a vízi közlekedés egyes belvízi utakon környezetvédelmi okokból való korlátozásának,
h) a vízi közlekedési szempontból korlátozás alá eső belvízi utakon az üzemeltetési engedélyek kiadására vonatkozó részletes feltételek
rendeletben történő megállapítására.
(2) Felhatalmazást kap a miniszter
a) a hajózási tevékenység engedélyezése rendjének,
b) az úszólétesítmények hajózásra alkalmassága és megfelelősége feltételeinek, az üzemképesség vizsgálatának és tanúsításának, továbbá az úszólétesítmények felügyelete rendjének,
c) az úszólétesítményen a szolgálat rendjének, a személyzet szolgálattal összefüggő jogainak és kötelezettségeinek (rendtartásnak),
d) az úszólétesítmény üzemeltetésével összefüggő – a törvényben nem említett – okmányok fajtáinak, továbbá az okmányok vezetése szabályainak,
e) a hajós és tengerész szolgálati könyvek kiadása feltételeinek, vezetése és használata szabályainak,
f) a vízi közlekedés ágazati információs rendjének,
g) az úszólétesítmények és szállítótartályok felügyeletének,
h) a hajózásra alkalmas, illetőleg hajózásra alkalmassá tehető természetes és mesterséges felszíni vizek vízi úttá nyilvánításának,
