Időállapot: közlönyállapot (2001.VI.12.)

2001. évi XXXVI. törvény

a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról * 

Az Országgyűlés elismeri a köztisztviselőknek az államszervezet működésében eddig játszott jelentős szerepét. A jogállamiság alkotmányos elvének való maradéktalanabb megfelelés érdekében azonban a köztisztviselők képzettségének, a velük szemben támasztott szakmai és erkölcsi követelményeknek a további emelése szükséges. Ennek érdekében biztosítani kell, hogy érvényesüljön a köztisztviselők számadási kötelezettsége, a döntéshozatal nyíltsága, a köztisztviselők magatartásának becsületessége, a vezetők példamutatása, valamint a köz szolgálatában állók önzetlensége, befolyástól való mentessége, illetve a közügyek intézésének objektivitása.

Ugyanakkor az is elengedhetetlen, hogy e többletkövetelményekhez – ezekkel arányosan – többletjuttatások járuljanak.

Az Országgyűlés szükségesnek tartja, hogy a köztisztviselők egzisztenciális feltételei számottevően javuljanak. Ennek részeként indokolt, hogy a köztisztviselők életútja kiszámítható életpályává váljék.

Mindezek teljesülése érdekében az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:

1. § (1) A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 1. §-ának (1)–(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) E törvény hatálya a Miniszterelnöki Hivatal, a minisztériumok és országos hatáskörű szervek, központi hivatalok, minisztériumi hivatalok (a továbbiakban együtt: központi közigazgatási szerv) és területi, helyi szerve, a megyei, fővárosi közigazgatási hivatal, valamint a helyi önkormányzat képviselő-testületének hivatala és hatósági igazgatási társulása, közterület-felügyelete, a körjegyzőség (a továbbiakban együtt: képviselő-testület hivatala) köztisztviselőinek közszolgálati jogviszonyára terjed ki.

(2) Törvény eltérő rendelkezése hiányában a köztársasági elnök hivatala, az Országgyűlés hivatala, az Alkotmánybíróság hivatala, az országgyűlési biztos hivatala, az Állami Számvevőszék, a Közbeszerzések Tanácsa, az Országos Rádió és Televízió Testület irodája, a Gazdasági Versenyhivatal és a Magyar Tudományos Akadémia Titkársága köztisztviselői közszolgálati jogviszonyára is e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.”

(2) A Ktv. 1. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) A 22/A–22/B. § hatálya kiterjed a köztisztviselővel közös háztartásban élő házas-, illetve élettársára, gyermekére.”

(3) A Ktv. 1. §-a a következő (6)–(8) bekezdéssel egészül ki:

„(6) A közigazgatási szervnél köztisztviselőnek nem minősülő munkavállaló munkaviszonyára a Munka Törvénykönyvének rendelkezéseit kell alkalmazni.

(7) E törvény alkalmazásában

a) köztisztviselő az (1) és (2) bekezdésben felsorolt szervek (a továbbiakban együtt: közigazgatási szerv) feladat- és hatáskörében eljáró vezető és ügyintéző, aki előkészíti a közigazgatási szerv feladat- és hatáskörébe tartozó ügyeket érdemi döntésre, illetve – felhatalmazás esetén – a döntést kiadmányozza, szakértelemmel foglalkozik a rábízott feladatokkal összefüggő valamennyi kérdéssel, felelős saját tevékenységéért és munkaterületén a közigazgatási szerv állandó és időszakos célkitűzéseinek érvényesítéséért, a munkaköri leírásában részére megállapított, illetve a vezető által kiadott feladatokat a kapott utasítások és határidők figyelembevételével, jogszabályok és ügyviteli szabályok ismeretében és betartásával végzi;

b) közigazgatási szerv az (1) és (2) bekezdésben felsorolt, valamint a 73. § (2) bekezdése alapján kiadott jegyzéken szereplő szerv;

c) pályakezdő köztisztviselő az, aki a besorolása alapjául szolgáló iskolai végzettségének megszerzését követően egy éven belül első foglalkoztatási jogviszonyként közszolgálati jogviszonyt létesít.

(8) A közigazgatási szerv közhatalmi, irányítási, ellenőrzési és felügyeleti hatáskörének gyakorlásával közvetlenül összefüggő feladat ellátására kizárólag közszolgálati jogviszony létesíthető.”

2. § A Ktv. 2. §-ának a), b) és d) pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:

(E törvény hatálya nem terjed ki)

„a) a vagyonnyilatkozat és az illetményrendszer kivételével, illetőleg a jogállásukról szóló törvényben meghatározott kivételekkel a miniszterelnökre, a miniszterre és a politikai államtitkárra azzal, hogy ha a miniszterelnök, a miniszter, illetve a politikai államtitkár országgyűlési képviselő, a vagyonnyilatkozatot az országgyűlési képviselőkre külön törvényben meghatározott szabályok szerint teszi meg;

b) törvény eltérő rendelkezésének hiányában a Honvédség, a Határőrség, a Rendőrség, a nemzetbiztonsági szolgálatok, a Tűzoltóság, a katasztrófavédelem, a Vám- és Pénzügyőrség, a büntetés-végrehajtás, a polgári védelem és a fegyveres biztonsági őrség szerveire;”

„d) a közhasznú munkavégzés, a közmunka, közcélú munkavégzés keretében foglalkoztatottra, valamint az alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztatott munkavállalóra.”

3. § A Ktv. 3. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni

a) a 20/A. §, 23–30/B. §, 31. §, 32. § és 34–36. § kivételével a közigazgatási államtitkárra, helyettes államtitkárra – ha a jogállásukról szóló törvény másként nem rendelkezik –, valamint

b) a 20/A. §, 23–30/B. §, a 31/A–31/F. § és a 32–36. § kivételével a politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói munkakörbe kinevezett köztisztviselőre.”

4. § A Ktv. 4. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„4. § Az önkormányzati képviselő-testület a juttatásokkal és támogatásokkal összefüggésben e törvény keretei között rendeletben szabályozza a szociális, jóléti, kulturális, egészségügyi juttatásokat, szociális és kegyeleti támogatásokat.”

5. § A Ktv. 5. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„5. § A közszolgálati jogviszony az állam, illetve a helyi önkormányzat, valamint a nevükben foglalkoztatott köztisztviselő között a köz szolgálata és munkavégzés céljából létesített különleges jogviszony, amelyben a munkavégzéssel szükségszerűen együtt járó kötelezettségeken és jogosultságokon túlmenően mindkét felet többletkötelezettségek terhelik és jogosultságok illetik meg.”

6. § A Ktv. 6. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A munkáltatói jogokat, ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik, a közigazgatási szerv hivatali szervezetének (a továbbiakban: hivatali szervezet) vezetője, illetve a testület gyakorolja. Törvény eltérő rendelkezése hiányában a munkáltatói jogkör gyakorlása vezető megbízású köztisztviselőre írásban átruházható. Az átruházott munkáltatói jogkör nem ruházható tovább.”

7. § (1) A Ktv. 7. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Közszolgálati jogviszony büntetlen előéletű, cselekvőképes és legalább középiskolai végzettséggel rendelkező magyar állampolgárral létesíthető és tartható fenn. Jogszabály által meghatározott fontos és bizalmas munkakörre közszolgálati jogviszony csak azzal létesíthető, aki a munkakörre előírt, az állami élet és a nemzetgazdaság jogszerű működéséhez szükséges biztonsági feltételeknek megfelel. A jelentkezőnek írásban nyilatkoznia kell arról, hogy ezeknek a követelményeknek megfelel, és hozzájárul ahhoz, hogy ezt az illetékes nemzetbiztonsági szolgálat ellenőrizze. Az ellenőrzéshez való hozzájáruláshoz a külön törvényben meghatározott hozzátartozó nyilatkozatát is csatolni kell. Ha az érintett úgy nyilatkozik, hogy a fontos és bizalmas munkakörrel együtt járó kötelezettségeknek nem kívánja magát alávetni, vele fontos és bizalmas munkakörre közszolgálati jogviszony nem létesíthető.”

(2) A Ktv. 7. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (2)–(5) bekezdés számozása (3)–(6) bekezdésre változik:

„(2) Ha a központi közigazgatási szerv alaptevékenysége körében felsőfokú iskolai végzettségű pályakezdő köztisztviselőt kíván alkalmazni, a közszolgálati jogviszony létesítéséhez az (1) bekezdésben meghatározott feltételeken túlmenően a köztisztviselőnek angol vagy francia vagy német nyelvből államilag elismert nyelvvizsgával kell rendelkeznie. Ha a központi közigazgatási szervnél betöltendő munkakör ellátásához az előbbiekben felsorolt nyelveken kívüli nyelv használata szükséges, akkor az e nyelvből meglévő, államilag elismert nyelvvizsga az angol, francia vagy német nyelvből meglévő nyelvvizsga helyett alkalmazási feltételként elfogadható.”

(3) A Ktv. 7. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Jogszabály – vagy jogszabály által meghatározott esetben a munkáltatói jogkör gyakorlója – a közszolgálati jogviszony létesítését az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően meghatározott iskolai végzettséghez, képesítéshez, illetve gyakorlati idő letöltéséhez, valamint egészségi és pszichikai alkalmassághoz kötheti.”

(4) A Ktv. 7. §-ának (5)–(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) A községi önkormányzat képviselő-testülete – jogszabály tiltó rendelkezésének hiányában – a munkakör betöltésére előírt képesítési előírások alól különösen indokolt esetben felmentést adhat. A felmentés időtartama nem haladhatja meg a képesítés megszerzéséhez szükséges időtartamot. A felmentés időtartamának eredménytelen eltelte esetén a köztisztviselő közszolgálati jogviszonya megszűnik.

(6) Központi közigazgatási szerv alaptevékenysége keretében középiskolai végzettségű köztisztviselőt nem alkalmazhat. A közigazgatási szerv alaptevékenységének az alkalmazási és a képesítési követelmények szempontjából az minősül, amit jogszabály a szerv feladatkörébe utal, továbbá amit a miniszter, országos hatáskörű szerv vezetője e körben alaptevékenységként határoz meg.”

(5) A Ktv. 7. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:

„(7) Köztisztviselői, főtisztviselői, vezetői kinevezés, vezetői megbízás – a 22/A. § (8) bekezdésének b)–h) pontjaiban felsorolt köztisztviselők esetében – csak annak adható, aki

a) az e törvényben meghatározott módon önmagára, valamint a vele közös háztartásban élő házas-, illetve élettársára, gyermekére vonatkozóan a jogviszonya létesítésekor, valamint a 22/A. § (8) bekezdésében előírt időszakonként a 6. számú mellékletben meghatározott vagyonnyilatkozatot tesz,

b) vállalja, hogy a vagyonnyilatkozatban foglaltak ellenőrzése céljából történő személyes adat bekéréséhez a szükséges beleegyezést az e törvényben foglalt eljárások lefolytatása végett az arra illetékes szerveknek megadja,

c) megszerzi az a) pontban megjelölt hozzátartozók nyilatkozatát személyes adataik vagyonnyilatkozattal kapcsolatos – e törvényben meghatározott szervek általi kezeléséhez.”

8. § (1) A Ktv. 8. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) Jegyzővé, körjegyzővé, megyei jogú város kerületi hivatalvezetőjévé, aljegyzővé (a továbbiakban együtt: jegyző) az nevezhető ki, aki]

„a) igazgatásszervezői vagy állam- és jogtudományi doktori képesítéssel, és – a (4) bekezdésben meghatározott esetet kivéve – jogi vagy közigazgatási szakvizsgával, vagy az Országos Közigazgatási Vizsgabizottság (a továbbiakban: OKV) elnöksége által a teljeskörűen közigazgatási jellegűnek minősített tudományos fokozat alapján adott mentesítéssel rendelkezik, és”

(2) A Ktv. 8. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(2) A községi önkormányzati képviselő-testület a körjegyző és az ötezernél több lakosú község jegyzője kivételével]

„a) felmentést adhat az (1) bekezdés a) pontjában foglalt igazgatásszervezői vagy állam- és jogtudományi doktori képesítés alól annak a személynek, aki az előírt képesítés megszerzésére irányuló tanulmányait a kinevezéstől számított két éven belül befejezi. A felmentés időtartamának eredménytelen eltelte esetén a jegyző közszolgálati jogviszonya megszűnik. A képesítés alóli felmentés esetén a (4) bekezdésben meghatározott határidőt a képesítés megszerzésétől kell számítani,”

(3) A Ktv. 8. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(3) Főjegyzővé – valamint a főjegyző helyettesítésére aljegyzőként – az nevezhető ki, aki]

„a) állam- és jogtudományi doktori vagy okleveles közgazdász képesítéssel, és – a (4) bekezdésben meghatározott esetet kivéve – jogi vagy közigazgatási szakvizsgával, vagy az OKV elnöksége által a teljeskörűen közigazgatási jellegűnek minősített tudományos fokozat alapján adott mentesítéssel rendelkezik, és”

(4) A Ktv. 8. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) A képviselő-testület közigazgatási szakvizsgával nem rendelkező pályázót is kinevezhet, feltéve, hogy a kinevezéstől számított egy éven belül a jogi vagy közigazgatási szakvizsgát, vagy a szakvizsga alól az OKV elnöksége által a teljeskörűen közigazgatási jellegűnek minősített tudományos fokozat alapján adott mentesítést megszerzi. A határidő eredménytelen eltelte esetén a jegyző, főjegyző közszolgálati jogviszonya a törvény erejénél fogva szűnik meg. A határidőbe nem számíthatók be a 25. § (4) bekezdésében meghatározott időtartamok.”

9. § (1) A Ktv. 10. §-ának (2)–(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A Miniszterelnöki Hivatalnál, minisztériumnál – ide nem értve a Külügyminisztériumot –, illetve a Kormány által közvetlenül irányított központi közigazgatási szervnél főosztályvezetői megbízás – kivéve a 31/C. § (4) bekezdés és a 31/E. § (1) bekezdés esetét – csak pályázat alapján adható.

(3) Ha a köztisztviselői állás betöltésére a munkáltatói jogkör gyakorlója pályázatot ír ki, vagy a pályázat kiírását jogszabály kötelezővé teszi, a pályázati felhívásnak tartalmaznia kell:

– a közigazgatási szerv megnevezését;

– a betöltendő munkakör, vezetői megbízás vagy kinevezés esetén a vezetett szervezeti egység megnevezését;

– az ellátandó feladatok ismertetését;

– a munkakör betöltéséhez, illetve a pályázat elnyeréséhez jogszabályban előírt és egyéb szükséges valamennyi feltételt;

– az illetményre és az egyéb juttatásra vonatkozó tájékoztatást;

– a pályázat benyújtásának feltételeit, határidejét, valamint elbírálásának határidejét;

– a pályázati eljárásra és a pályázat elbírálásának módjára vonatkozó tájékoztatást;

– a képesség-, illetve alkalmassági vizsgálat lefolytatására vonatkozó szabályokat;

– az állás betöltésének időpontját;

– a pályázathoz csatolandó iratok felsorolását.

(4) A pályázat betöltött állásra is kiírható, feltéve, ha legkésőbb a pályázat elbírálásának napjától az állás betölthető és az állást betöltő köztisztviselőt a kiírást megelőzően legalább 8 nappal korábban a pályázat kiírásáról írásban tájékoztatják.

(5) A pályázati felhívást a Belügyminisztérium hivatalos értesítőjében közzé kell tenni, de emellett egyéb közzétételi forma is alkalmazható. A pályázat benyújtására meghatározott idő a pályázati felhívásnak a hivatalos értesítőben történő megjelenésétől számított 15 napnál rövidebb nem lehet.

(6) Képesség-, illetve alkalmassági vizsgálat csak abban az esetben írható elő a pályázati eljárásban való részvétel feltételeként, ha az a közszolgálati jogviszony létesítése és a vezetői megbízás adása szempontjából lényeges tájékoztatást nyújthat, és ha ezt a pályázati felhívás tartalmazta.”

(2) A Ktv. 10. §-a a következő (7)–(12) bekezdéssel egészül ki:

„(7) A pályázatok előzetes értékelésére a munkáltatói jogkör gyakorlójának döntése alapján legalább háromtagú előkészítő bizottság (a továbbiakban: bizottság) hozható létre. Bizottság létrehozása esetén az előkészítésbe a közigazgatási szervnél működő munkavállalói érdek-képviseleti szerv képviselőjét is be lehet vonni.

(8) A pályázatokról az előkészítő bizottság által felállított rangsor figyelembevételével az első három legjobb eredményt elért közül, egyéb esetben anélkül – a benyújtásra előírt határidőt követő 30 napon belül, testület esetében a következő ülésen – a munkáltatói jogkör gyakorlója dönt. A munkáltatói jogkör gyakorlója – kérelemre – köteles a pályázóval reá vonatkozóan a (6) bekezdésben meghatározott vizsgálatok eredményeit megismertetni. Kinevezést és vezetői megbízást adni csak annak a köztisztviselőnek lehet, aki a pályázati eljárásban részt vett és a pályázati feltételeknek megfelelt.

(9) A pályázat eredményéről a pályázókat haladéktalanul, de legkésőbb a pályázat elbírálásától számított 8 napon belül írásban kell tájékoztatni. Az eredménytelenül pályázóknak az értesítéssel egyidejűleg a teljes pályázati anyagukat vissza kell küldeni. A pályázat benyújtásának ténye, illetve a benyújtott pályázat tartalma a pályázat elbírálásában résztvevőkön, valamint a 63. § (1) bekezdésében meghatározott betekintésre jogosultakon kívül csak a pályázó beleegyezésével közölhető harmadik személlyel.

(10) A (3)–(9) bekezdésben foglaltaktól a Kormány a Külügyminisztériumra és a külszolgálatra eltérő szabályokat állapíthat meg.

(11) A képviselő-testület legkésőbb a jegyző, főjegyző közszolgálati jogviszonyának megszűnését követő harminc napon belül írja ki a pályázatot a jegyzői, főjegyzői állás betöltésére. A pályázati eljárás eredménytelensége esetén harminc napon belül újabb pályázatot kell kiírni.

(12) A jegyzői, illetve a főjegyzői állás betöltésére kiírt pályázatról a képviselő-testület legkésőbb a pályázat benyújtására előírt határidőt követő legközelebbi ülésén dönt.”

10. § (1) A Ktv. 11. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A közszolgálati jogviszony kinevezéssel és annak elfogadásával – a (2)–(3) bekezdésben és a 11/A. §-ban foglalt kivétellel – határozatlan időre létesül. A kinevezést és annak elfogadását, továbbá minden lényeges, a közszolgálati jogviszonyt érintő jognyilatkozatot írásba kell foglalni.”

(2) A Ktv. 11. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (3)–(5) bekezdés számozása (4)–(6) bekezdésre változik:

„(3) Sajátjogú nyugellátásban részesülővel – ide nem értve a jegyzőt – közszolgálati jogviszony csak határozott időre létesíthető. Ennek időtartama nem haladhatja meg az egy évet. A határozott időre létesített közszolgálati jogviszony ismételten meghosszabbítható.”

(3) A Ktv. 11. §-ának (4)–(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) A (2)–(3) bekezdés alapján kinevezett köztisztviselőt a 23. § szerint be kell sorolni, illetményét a 42–49. §-ok alapján kell megállapítani. Ha a kinevezés időtartama az egy évet nem haladja meg, a köztisztviselő előmenetelére e törvény rendelkezéseit nem kell alkalmazni.

(5) A közszolgálati jogviszony létesítéséhez és a köztisztviselő besorolásához szükséges, illetve a jogviszony fennállása alatt, azzal összefüggésben keletkezett adatokat és tényeket a köztisztviselőnek igazolnia kell. A köztisztviselő legkésőbb a munkába lépése napján köteles átadni a közigazgatási szervnek a korábbi foglalkoztatási jogviszonyának megszűnésekor részére kiállított igazolásokat.

(6) A kinevezési okmánynak tartalmaznia kell a köztisztviselő besorolásának alapjául szolgáló besorolási osztályt, besorolási és fizetési fokozatot, illetményét, annak a besorolása szerinti alapilletményéhez viszonyított beállási szintjét, továbbá a munkakörét és meghatározott feladatkörét, a munkavégzés helyét, az előmenetelhez előírt kötelezettségeket. A kinevezési okmány a közszolgálati jogviszonyt érintő egyéb kérdésekről is rendelkezhet. A kinevezési okmányhoz csatolni kell a köztisztviselő munkaköri leírását.”

(4) A Ktv. 11. §-a a következő (7)–(8) bekezdéssel egészül ki:

„(7) A kinevezéssel egyidejűleg a munkáltatói jogkör gyakorlója a köztisztviselőt tájékoztatja:

a) az irányadó munkarendről,

b) a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idő kezdő időpontjáról, valamint a soron következő fokozat elérésének várható időpontjáról,

c) az egyéb juttatásokról és azok mértékéről,

d) az illetmény átutalásának napjáról,

e) a munkába lépés napjáról,

f) a felmentési idő megállapításának szabályairól,

g) a rendes szabadság mértékéről és kiadásának rendjéről.

(8) A munkáltatói jogkör gyakorlója a (7) bekezdésben előírt tájékoztatást legkésőbb a kinevezéstől számított 30 napon belül írásban is köteles a köztisztviselő részére átadni. Az írásbeli tájékoztatás jogszabály vagy belső szabályozás rendelkezésére történő hivatkozással is megadható. A (7) bekezdés a)–d) és f)–g) pontjában meghatározottak változásáról a munkáltatói jogkör gyakorlója legkésőbb a változás hatálybalépését követő 30 napon belül köteles írásban tájékoztatni a köztisztviselőt.”

11. § (1) A Ktv. 11/A. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Az (1)–(3) bekezdésekben meghatározott munkakörök száma nem haladhatja meg a közigazgatási szervnél foglalkoztatott köztisztviselők létszámának öt százalékát. Az (1)–(3) bekezdésekben foglaltak szerint megállapított munkaköröket a szervezeti és működési szabályzat (ügyrend) mellékletében kell feltüntetni.”

(2) A Ktv. 11/A. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) A politikai főtanácsadó, politikai tanácsadó – tekintet nélkül a közszolgálati jogviszonyban eltöltött idejére –

a) az (1) és (2) bekezdésben meghatározott esetben vezető-főtanácsos vagy főtanácsos,

b) a (3) bekezdésben meghatározott esetben főtanácsos vagy vezető-tanácsos besorolást kap.

A politikai főtanácsadó, politikai tanácsadó illetményét a besorolásától függetlenül az (5) bekezdés a)–c) pontjában meghatározott munkáltatói jogkör gyakorlója állapítja meg.”

12. § A Ktv. 12. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a § a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(2) Az eskü szövege a következő:

„Én .............................................. esküszöm, hogy hazámhoz, a Magyar Köztársasághoz és annak népéhez hű leszek. Országunk Alkotmányát, alkotmányos jogszabályait megtartom. Az állam- és szolgálati titkot megőrzöm. Hivatali kötelességeimet részrehajlás nélkül, lelkiismeretesen, becsületesen, a jogszabályoknak megfelelően, pontosan, etikusan, az emberi méltóságot feltétlenül tiszteletben tartva, a legjobb tudásom szerint, nemzetem (és ............................ önkormányzat) érdekeinek szolgálatával teljesítem. Hivatalomban és azon kívül példamutatóan viselkedem, s minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a Magyar Köztársaság fejlődését, szellemi és anyagi javainak gyarapodását előmozdítsam.”

(Az eskütevő meggyőződése szerint:)

„Isten engem úgy segéljen!”

(3) Az eskütételt a közigazgatási szerv köteles a köztisztviselői kinevezés előtt megszervezni. Az eskütételre a munkáltatói jogkör gyakorlója és a munkatársak előtt kerülhet sor. Az esküt szóban kell elmondani és írásban megerősíteni.”

13. § A Ktv. 13. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„13. § (1) Ha a kinevezés érvénytelenségét a munkába lépés előtt állapítják meg, akkor az érvénytelenséget előidéző ok megszüntetéséig a köztisztviselő nem állítható munkába. Ha az érvénytelenség oka a munka megkezdése után jut a kinevezési jogkört gyakorló tudomására, a köztisztviselőt az érvénytelenség orvoslásáig a munkavégzéstől el kell tiltani.

(2) Az eskütétel elmaradása érvénytelenségi ok. Eskütétel hiányában a köztisztviselő nem állítható hivatalba, erre bárki hivatkozhat.”

14. § (1) A Ktv. 14. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A kinevezés tartalmát módosítani csak a közigazgatási szerv és a köztisztviselő közös megegyezésével lehet. Nem kell a köztisztviselő beleegyezése

a) fizetési fokozatban történő előrelépése, illetményének e törvény szerinti megállapítása,

b) a közigazgatási szerven belüli átszervezés esetén, a közszolgálati jogviszony, a munkakör, a feladatkör és az illetmény változatlanul hagyása, továbbá a munkavégzés helyének kizárólag a település területén belüli megváltoztatása mellett, valamint

c) ha – a közszolgálati jogviszony, a feladatkör, az illetmény és a munkavégzés helye szerinti település megváltozása nélkül – a közigazgatási szerv személyében jogutódlás miatt bekövetkezett változás

indokolja a kinevezés módosítását.”

(2) A Ktv. 14. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) Ha a jegyző jogviszonyának fennállása alatt másik jegyzői állás betöltésére irányuló eredményes pályázatot nyújtott be és közszolgálati jogviszonyát – erre tekintettel – közös megegyezéssel szüntette meg, a jogviszonya megszüntetésének jogkövetkezményeire az áthelyezés szabályait kell megfelelően alkalmazni.”

(3) A Ktv. 14. §-a a következő (5)–(7) bekezdéssel egészül ki:

„(5) Nem minősül a kinevezés módosításának, ha a köztisztviselő – a közigazgatási szerv hatékony működéséhez szükséges munkaszervezési okból, ideiglenesen – munkáltatói jogkör gyakorlójának írásbeli utasítása alapján eredeti munkaköre helyett, vagy eredeti munkaköre mellett más munkakörbe tartozó feladatokat lát el (átirányítás). Az átirányítás csak akkor rendelhető el, ha a másik munkakörbe tartozó feladatok ellátása megfelel a köztisztviselő képzettségének. Az átirányítás a köztisztviselőre nézve – különösen beosztására, korára, egészségi állapotára vagy egyéb körülményeire tekintettel – aránytalan sérelemmel nem járhat.

(6) Az átirányításról, illetőleg várható időtartamáról a köztisztviselőt legalább három munkanappal korábban írásban tájékoztatni kell. Az átirányítás alapján történő munkavégzés időtartama nem haladhatja meg naptári évenként – a munkáltatói jogkör gyakorlója és a köztisztviselő eltérő megállapodása hiányában – a negyvennégy munkanapot. Egy naptári éven belül a több alkalommal elrendelt átirányítások időtartamát össze kell számítani. Ha az átirányítás időtartama egy munkanapon belül a négy órát meghaladja, azt egy munkanapként kell számításba venni.

(7) Egy naptári éven belül az átirányítás, a kirendelés és a kiküldetés időtartamát össze kell számítani és ezek együttes időtartama – a munkáltatói jogkör gyakorlója és a köztisztviselő eltérő megállapodása hiányában – a száztíz munkanapot nem haladhatja meg.”

15. § A Ktv. 15. §-ának (1) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:

[(1) A közszolgálati jogviszony megszűnik:]

„f) a 70. életév betöltésével.”

16. § A Ktv. 17. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„17. § (1) A közszolgálati jogviszony – a (4) bekezdésben foglalt korlátozással – felmentéssel akkor szüntethető meg, ha

a) az Országgyűlés, a Kormány, illetve a helyi önkormányzati képviselő-testület döntése alapján a közigazgatási szerv hivatali szervezetében létszámcsökkentést kell végrehajtani, és emiatt a köztisztviselő további foglalkoztatására nincs lehetőség;

b) megszűnt a közigazgatási szervnek az a tevékenysége, amelynek körében a köztisztviselőt foglalkoztatták;

c) átszervezés következtében munkaköre feleslegessé vált;

d) a köztisztviselő nyugdíjasnak minősül.

(2) A közszolgálati jogviszonyt felmentéssel meg kell szüntetni, ha

a) a közigazgatási szerv jogutód nélkül megszűnik;

b) a köztisztviselő feladatai ellátására alkalmatlan;

c) a vezetői megbízás visszavonását követően a köztisztviselőt másik közigazgatási szerv nem alkalmazza, illetve a felajánlott állást a köztisztviselő visszautasítja [31. § (9) bekezdés];

d) a 31/E. § (4) bekezdése alapján a rendelkezési állomány időtartama lejár.

(3) A munkáltató a felmentést köteles megindokolni. Az indokolásból a felmentés okának világosan ki kell tűnnie és a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a felmentés indoka valós és okszerű.

(4) A köztisztviselő az (1) bekezdés a)–c) pontjai alapján akkor menthető fel, ha a hivatali szervezetben vagy annak irányítása alatt álló közigazgatási szervnél a képzettségének és besorolásának megfelelő másik betöltetlen munkakör nincs, vagy ha az ilyen munkakörbe való áthelyezéséhez nem járul hozzá. A közigazgatási szerv irányítása alatt álló másik közigazgatási szervnél lévő betöltetlen munkakör csak a másik közigazgatási szerv vezetőjének egyetértésével ajánlható fel.

(5) Ha a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott alkalmatlanság egészségügyi ok következménye, a köztisztviselő akkor menthető fel, ha a hivatali szervezetben vagy annak irányítása alatt álló közigazgatási szervnél a képzettségének, besorolásának és egészségi állapotának megfelelő betöltetlen munkakör nincs, vagy ha az ilyen munkakörbe való áthelyezéséhez a köztisztviselő nem járul hozzá.

(6) Ha a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott alkalmatlanság nem egészségügyi ok következménye, a köztisztviselő csak akkor menthető fel, ha feladatainak ellátására a munkáltató minősítési eljárásban alkalmatlannak minősítette.

(7) Az öregségi nyugdíjra jogosult vagy rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíjban részesülő köztisztviselőt, ha e jogcímen felmentését kezdeményezi, a közigazgatási szerv köteles az (1) bekezdés d) pontja alapján felmenteni. E jogcímen a köztisztviselő kezdeményezésére csak egy alkalommal kötelező a felmentés.

(8) Ha a közigazgatási szerv jogutód nélkül szűnik meg, akkor a közszolgálati jogviszony megszüntetésével, valamint a 20/A. § (2), (5) bekezdésében meghatározott feladatokkal kapcsolatos munkáltatói intézkedéseket – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a közigazgatási szerv felügyeleti szerve hozza meg.

(9) Amennyiben a körjegyzőség megszűnik, illetve a körjegyzőségbe tartozó önkormányzatok megváltoznak és e változás következtében a körjegyzői tisztségre új pályázat kiírására kerül sor, vagy a polgármesteri hivatal megszűnik és az érintett önkormányzat részvételével körjegyzőség alakul, illetve területszervezési intézkedés következtében önkormányzat szűnik meg vagy jön létre, ez olyan átszervezésnek minősül, amely alapján a jegyző közszolgálati jogviszonya felmentéssel a 17. § (1) bekezdés c) pontja alapján szüntethető meg.”

17. § A Ktv. 17/B. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„17/B. § (1) Csoportos létszámcsökkentésnek minősül, ha a közigazgatási szervben a 17. § (1) bekezdésének a)–c) pontja alapján – harminc napon belül – felmentésre tervezett köztisztviselők száma

a) 20 főnél kevesebb köztisztviselő foglalkoztatása esetén legalább 5 fő,

b) 20-nál több és 100-nál kevesebb köztisztviselő foglalkoztatása esetén legalább 10 fő,

c) 100 vagy annál több, de 300-nál kevesebb köztisztviselő foglalkoztatása esetén legalább a köztisztviselők 10%-a,

d) 300 vagy annál több köztisztviselő foglalkoztatása esetén legalább 30 fő.

Az a)–d) pontban meghatározott rendelkezések alkalmazása szempontjából a köztisztviselők és a munkaviszonyban állók létszámát össze kell számítani.

(2) A közigazgatási szerv a csoportos létszámcsökkentés végrehajtása során köteles a közigazgatási szervnél működő munkavállalói érdek-képviseleti szerv véleményét kikérni.

(3) A közigazgatási szerv a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó döntésről az érintett köztisztviselőket, továbbá a közigazgatási szerv székhelye szerint illetékes munkaügyi központot a felmentés közlését megelőzően legalább harminc nappal írásban tájékoztatja. A közigazgatási szerv a munkaügyi központtal köteles közölni a létszámcsökkentéssel érintett köztisztviselők nevét, utolsó munkakörét, szakképzettségét, átlagkeresetét.

(4) Ha a (3) bekezdés szerinti tájékoztatás közlésének időpontjában a köztisztviselő felmentési tilalom alatt áll, a felmentés csak a védelem megszűnését követően közölhető.

(5) A (3) bekezdésben meghatározott tájékoztatási kötelezettség – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a jogutód nélkül megszűnő közigazgatási szerv felügyeleti szervét terheli.

(6) A (2)–(3) bekezdésben foglaltak megszegésével közölt felmentés érvénytelen.”

18. § (1) A Ktv. 18. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A köztisztviselőt a felmentés időtartamának legalább a felére a munkavégzési kötelezettség alól mentesíteni kell, erre az időtartamra átlagkeresetre jogosult. A 21. § (2) és (3) bekezdésében meghatározott összeférhetetlenségi szabály nem alkalmazható a munkavégzési kötelezettség alól mentesített köztisztviselővel szemben.”

(2) A Ktv. 18. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) A munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés tartamára kifizetett átlagkereset akkor sem követelhető vissza, ha a köztisztviselő ez idő alatt munkavégzéssel járó jogviszonyt létesít.”

19. § (1) A Ktv. 19. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A végkielégítés összege, ha a felmentett köztisztviselő közszolgálati jogviszonyban töltött ideje legalább

a) három év: egyhavi,

b) öt év: kéthavi,

c) nyolc év: háromhavi,

d) tíz év: négyhavi,

e) tizenhárom év: öthavi,

J) tizenhat év: hathavi,

g) húsz év: nyolchavi

– a felmentési idő kezdetekor irányadó – illetményének megfelelő összeg. A végkielégítés mértéke négyhavi illetmény összegével emelkedik, ha a köztisztviselő közszolgálati jogviszonya az öregségi nyugdíjra való jogosultság [19/A. § (1) bek. a) pont] megszerzését megelőző öt éven belül szűnik meg. A kifizetett végkielégítés összegét fel kell tüntetni a közszolgálati igazoláson.”

(2) A Ktv. 19. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Ismételten létesített közszolgálati jogviszony felmentéssel történő megszűnésekor a végkielégítés alapjául a korábbi végkielégítést követően közszolgálati jogviszonyban töltött időt lehet csak figyelembe venni. A 11. § (2) bekezdése szerint határozott időre létesített közszolgálati jogviszony felmentéssel történő megszüntetése esetén a végkielégítés összegének meghatározásánál a kinevezés és a felmentés közötti időtartamot kell figyelembe venni.”

(3) A Ktv. 19. §-a (5) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(5) A (3) és (4) bekezdés alkalmazása szempontjából közszolgálati jogviszonyban töltött időnek minősül:]

„b) áthelyezés esetén a költségvetési szervnél közszolgálati, közalkalmazotti jogviszonyban, hivatásos szolgálati jogviszonyban, illetve 1992. július 1-jéig bármely munkáltatónál munkaviszonyban,”

(4) A Ktv. 19. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(7) A munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés idejére járó átlagkeresetet a munkavégzési kötelezettséggel járó utolsó munkanapon, a végkielégítést a felmentési idő utolsó napján kell kifizetni. A hivatali szerv vezetője azonban – a köztisztviselő kérelmére – úgy is dönthet, hogy a végkielégítés összegének kifizetésére is az utolsó munkában töltött napon kerüljön sor.”

20. § (1) A Ktv. 20/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Ha a közigazgatási szervnél alkalmazott köztisztviselőt közszolgálati jogviszonyából a 17. § (1) bekezdésének a)–c), illetve (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott ok miatt mentik fel, legfeljebb a felmentési idő tartamára beleegyezésével tartalékállományba kell helyezni – feltéve, hogy a 17. § (4) bekezdése szerinti munkakör-felajánlás nem vezet eredményre – abból a célból, hogy számára másik közigazgatási szervnél képzettségének, besorolásának megfelelő köztisztviselői állást ajánljanak fel. Ha a köztisztviselő a tartalékállományba helyezéséhez nem járul hozzá, vagy kérésére a tartalékállományból törlik, a reá irányadó végkielégítés felére jogosult. A közszolgálati jogviszony megszűnésével a tartalékállományba helyezés is megszűnik.”

(2) A Ktv. 20/A. §-ának (6)–(7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) A tartalékállományba helyezés nem érinti a köztisztviselő közszolgálati jogviszonyából eredő jogokat, illetve kötelezettségeket.

(7) Meg kell szüntetni a tartalékállományba helyezést, ha hat hónapon belül:

a) a köztisztviselőt új munkakörbe helyezik át;

b) a köztisztviselő tartalékállományból való törlését kéri.”

21. § (1) A Ktv. 21. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Köztisztviselő nem lehet – törvényben meghatározott egyéb megbízatásokon túl – helyi önkormányzati, kisebbségi önkormányzati képviselő annál az önkormányzatnál, amely az őt alkalmazó közigazgatási szerv illetékességi területén működik.”

(2) A Ktv. 21. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Másik jegyző helyettesítése céljából – a képviselő-testületek megállapodása alapján – a jegyző további egy közszolgálati jogviszonyt létesíthet.”

(3) A Ktv. 21. §-a (5) bekezdésének a)–b) pontjai helyébe a következő rendelkezés lép:

[(5) A köztisztviselő]

„a) nem folytathat olyan tevékenységet, nem tanúsíthat olyan magatartást, amely hivatalához méltatlan, vagy amely pártatlan, befolyástól mentes tevékenységét veszélyeztetné;

b) pártban tisztséget nem viselhet, párt nevében vagy érdekében – az országgyűlési, illetve a helyi önkormányzati választásokon jelöltként való részvételt kivéve – közszereplést nem vállalhat;”

22. § A Ktv. 22. §-át követően az alábbi címmel és a következő 22/A–22/B. §-sal egészül ki:

„Vagyonnyilatkozat

22/A. § (1) Az alapvető jogok és kötelességek pártatlan és elfogulatlan érvényesítése, valamint a közélet tisztaságának biztosítása és a korrupció megelőzése céljából a (7)–(8) bekezdésben meghatározott köztisztviselő (a továbbiakban együtt: nyilatkozattételre köteles köztisztviselő) a 6. számú melléklet szerinti adattartalommal, az e törvényben meghatározott eljárási szabályok szerint vagyonnyilatkozatot tesz (a továbbiakban: köztisztviselői vagyonnyilatkozat), illetőleg számot ad a megelőző vagyonnyilatkozatban foglaltakhoz képest bekövetkezett vagyongyarapodásáról és annak okáról. A nyilatkozattételre köteles köztisztviselő a vele közös háztartásban élő házas-, illetve élettársára és gyermekére vonatkozóan is külön-külön vagyonnyilatkozatot tesz (a továbbiakban: hozzátartozói vagyonnyilatkozat), ha e törvény másként nem rendelkezik a köztisztviselői vagyonnyilatkozatra vonatkozó szabályok szerint.

(2) A köztisztviselői vagyonnyilatkozat és a hozzátartozói vagyonnyilatkozat (a továbbiakban együtt: vagyonnyilatkozat) egymástól elkülönülő, személyi adatokat (a továbbiakban: személyi rész) és a nyilatkozatot tartalmazó (a továbbiakban: vagyoni rész) részekből áll.

(3) A nyilatkozattételre köteles köztisztviselő a személyi részeket két példányban tölti ki, amelyekből egy-egy példányt külön-külön zárt borítékban helyez el. A zárt borítékokat átadja a munkáltatói jogkör gyakorlójának, aki a borítékokra rávezeti a közszolgálati alapnyilvántartásban számára megállapított technikai azonosító kódját. A köztisztviselő a másik példányt magánál tartja.

(4) A nyilatkozattételre köteles köztisztviselő a köztisztviselői vagyonnyilatkozat vagyoni részét három példányban, a hozzátartozói vagyonnyilatkozat vagyoni részét kettő példányban tölti ki. A köztisztviselői vagyonnyilatkozat vagyoni részének két példányát, illetve a hozzátartozói vagyonnyilatkozat vagyoni részének egy példányát zárt borítékban átadja a munkáltatói jogkör gyakorlójának, aki a borítékokra rávezeti a közszolgálati alapnyilvántartásban számára megállapított technikai azonosító kódját. A zárt borítékban elhelyezett és átadott vagyoni részek minden oldalát a nyilatkozattételre köteles köztisztviselő a nyilatkozattétel dátumával látja el. A köztisztviselő a köztisztviselői vagyonnyilatkozat, illetve a hozzátartozói vagyonnyilatkozat vagyoni részeinek harmadik, illetve második példányát magánál tartja. A munkáltatói jogkör gyakorlója írásban igazolja a vagyonnyilatkozat személyi és vagyoni részének átvételét.

(5) A köztisztviselői vagyonnyilatkozat vagyoni részének két példányából egyet a munkáltatói jogkör gyakorlója zárt borítékban magánál tart, a másikat, valamint a hozzátartozói vagyonnyilatkozat vagyoni részének példányát zárt borítékban a 22/B. § (2) bekezdésében meghatározottak szerint kezeli.

(6) A közigazgatási szerv valamennyi nyilatkozattételre köteles köztisztviselőjének vagyonnyilatkozattal kapcsolatos összes iratát az egyéb iratoktól elkülönítetten és együttesen kell a közigazgatási szerven belül kezelni.

(7) A nyilatkozattételre köteles köztisztviselő, valamint a vele közös háztartásban élő házas-, illetve élettárs, gyermek a vagyonnyilatkozat személyi részéhez külön felhatalmazást csatol, amelyben felhatalmazza a Közszolgálati Ellenőrzési Hivatalt (a továbbiakban: Hivatal), hogy a rájuk vonatkozó vagyonnyilatkozatban foglaltak ellenőrzése céljából, az ahhoz szükséges mértékben személyes adataikat kezelje. A felhatalmazást teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni.

(8) Az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettséget

a) a nem képviselő kormánytag és a politikai államtitkár évente,

b) a közigazgatási államtitkár, helyettes államtitkár, az államtitkári, helyettes államtitkári juttatásban részesülő köztisztviselő, valamint a főtisztviselő évente,

c) a főosztályvezető, a főosztályvezető-helyettes, az osztályvezető, a kormány-, illetve a miniszteri (fő)tanácsadó, továbbá a politikai (fő)tanácsadó kétévente,

d) a főjegyző és a jegyző kétévente,

e) az 1957. évi IV. törvény 3. §-ának (3) bekezdésében meghatározott államigazgatási ügyben döntés meghozatalára jogosult köztisztviselő kétévente,

f) a közbeszerzési eljárásban közreműködő köztisztviselő kétévente,

g) a költségvetési és egyéb pénzeszközökkel, az állami és önkormányzati vagyonnal való gazdálkodás tekintetében döntési jogosultsággal rendelkező, illetőleg a pénzeszközök felhasználására, valamint a gazdálkodás ellenőrzésére jogosult köztisztviselő kétévente,

h) az a)–g) pont hatálya alá nem tartozó, de a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény, továbbá az e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendeletek szerint nemzetbiztonsági ellenőrzésre kötelezett köztisztviselő kétévente

köteles megtenni. Az e)–h) pontokban meghatározott feltételek alapján a vagyonnyilatkozat tételi kötelezettséggel járó munkaköröket a szervezeti és működési szabályzat (ügyrend) mellékletében kell feltüntetni.

(9) A (8) bekezdésben fel nem sorolt köztisztviselő az e törvényben meghatározott szabályok szerint vagyonnyilatkozatot tehet.

(10) A vagyonnyilatkozatot a kötelezettség esedékessé válásának évében március 31-éig kell megtenni az azt megelőző év december 31-ei állapotára vonatkozóan. Köztisztviselői, főtisztviselői, vezetői kinevezés, vezetői megbízás esetén a munkáltatói intézkedést megelőző év december 31-ei állapotára vonatkozóan kell teljesíteni a vagyonnyilatkozat tételi kötelezettséget.

(11) A köztisztviselői vagyonnyilatkozat vagyoni részének átadását követően hatvan napon belül a munkáltatói jogkör gyakorlója azt a nyilatkozattételre köteles köztisztviselő jelenlétében összeveti a legutolsó vagyonnyilatkozatának vagyoni részével. Ha a munkaviszonyból, illetve egyéb jogviszonyból származó jövedelme vagy a munkáltató által ismert törvényes forrásból származó jövedelme a vagyongyarapodásra magyarázatot nem ad, a közigazgatási szerv vezetője a köztisztviselői és hozzátartozói vagyonnyilatkozat személyi részei, valamint a (7) bekezdésben meghatározott felhatalmazást tartalmazó borítékok megküldésével a köztisztviselői vagyonnyilatkozatok vagyoni részei összevetésének napjától számított tizenöt napon belül ellenőrzési eljárást kezdeményez a Hivatalnál. Az ellenőrzési eljárás kezdeményezése előtt a köztisztviselőt meg kell hallgatni. Az összevetésről, a köztisztviselő meghallgatásáról, illetve az eljárás kezdeményezéséről jegyzőkönyvet kell felvenni, amelynek egy példányát a köztisztviselőnek át kell adni.

(12) A munkáltatói jogkör gyakorlója a (8) bekezdésben meghatározott időponttól függetlenül is vagyonnyilatkozat tételére kötelezheti a nyilatkozattételre köteles köztisztviselőt, ha olyan bejelentést tesznek vagyoni helyzetére vonatkozóan, amely szerint alaposan feltehető, hogy vagyongyarapodása közszolgálati jogviszonyából, illetve a munkáltató által ismert törvényes forrásból származó jövedelme alapján nem igazolható. Nem lehet soron kívül nyilatkozat tételére kötelezni a köztisztviselőt, ha a bejelentő névtelen, illetve a bejelentés nyilvánvalóan alaptalan, vagy olyan tényt, illetve körülményt tartalmaz, amelyre nézve a munkáltatói jogkör gyakorlója már korábban nyilatkozat tételére hívta fel a nyilatkozattételre köteles köztisztviselőt. A soron kívüli vagyonnyilatkozat átadására, kezelésére, összevetésére, az ellenőrzési eljárás kezdeményezésére és lefolytatására az általános szabályok az irányadók.

(13) A köztisztviselői vagyonnyilatkozatba jogosult betekinteni saját beosztottjai tekintetében a munkáltatói jogkör gyakorlója, a hivatali szervezet vezetője és a miniszter, a képviselő-testület hivatalában a jegyző, a jegyző tekintetében a polgármester, illetve a 22/B. § (3) bekezdésében meghatározott ellenőrzési eljárás esetén az ellenőrzést lefolytató köztisztviselő, közszolgálati jogvitával összefüggésben a bíróság, saját vagyonnyilatkozatába a nyilatkozattételre köteles köztisztviselő. A hozzátartozói vagyonnyilatkozatba jogosult betekinteni a 22/B. § (3) bekezdésében meghatározott ellenőrzési eljárás esetén az ellenőrzést lefolytató köztisztviselő, közszolgálati jogvitával összefüggésben a bíróság, saját vagyonnyilatkozatába a hozzátartozó.

(14) Ha a nyilatkozattételre köteles köztisztviselő a vagyonnyilatkozat tételére vonatkozó kötelezettségét szándékosan elmulasztja, vagy vagyonnyilatkozatában szándékosan a valóságnak meg nem felelő lényeges adatot, tényt közöl, avagy a vagyonnyilatkozatát és a személyes adat kezelésére vonatkozó felhatalmazó nyilatkozatát visszavonja, a közszolgálati jogviszonyát – kivéve a (8) bekezdés a) pontjában meghatározott személyeket – azonnali hatállyal a törvény erejénél fogva meg kell szüntetni.

(15) A (14) bekezdés alapján nem szüntethető meg a nyilatkozattételre köteles köztisztviselő közszolgálati jogviszonya, ha a vagyonnyilatkozat tételére, illetőleg a felhatalmazás csatolására, valamint a vagyonnyilatkozatban szereplő valamely adat közlésére vonatkozó kötelezettségét önhibáján kívül eső okból nem teljesíti.

(16) A vagyonnyilatkozatban foglalt adatokról harmadik személynek csak a nyilatkozattételre köteles köztisztviselő, illetőleg a rá vonatkozó adatok tekintetében a vele közös háztartásban élő házas-, illetve élettárs, gyermek írásbeli hozzájárulásával adható tájékoztatás. A közszolgálati jogviszony megszűnésekor a köztisztviselői vagyonnyilatkozatot, a hozzátartozói vagyonnyilatkozat személyi részét a nyilatkozattételre köteles köztisztviselő részére vissza kell adni. A nyilatkozattételre köteles köztisztviselővel közös háztartásban élő házas-, illetve élettárs, gyermek számára a hozzátartozói vagyonnyilatkozat személyi részét vissza kell adni, ha a közös háztartásban élés megszűnik. Közigazgatási szervek közötti áthelyezés esetén a vagyonnyilatkozat szempontjából úgy kell eljárni, mintha a közszolgálati jogviszony megszűnt volna és a nyilatkozattételre köteles köztisztviselő új jogviszonyt létesítene.

(17) A munkáltatói jogkör gyakorlója, valamint a Hivatal vezetője – saját eljárásuk körében – felel azért, hogy a vagyonnyilatkozatot az adatvédelmi szabályoknak megfelelően kezeljék és az abban foglaltakat a (13) bekezdésben meghatározott személyeken kívül más ne ismerhesse meg. A vagyonnyilatkozat munkahelyi kezelésének adatvédelmi szabályait a helyi közszolgálati adatvédelmi szabályzatban kell meghatározni.

22/B. § (1) A 22/A. § (11) bekezdésében említett ellenőrzési eljárást a belügyminiszter által irányított Hivatal folytatja le. A Hivatal központi hivatali szerv. Helyettes államtitkári besorolású vezetőjét a belügyminiszter javaslatára a miniszterelnök nevezi ki határozatlan időre. Minisztériumi főosztályvezetői besorolású helyettesét a belügyminiszter nevezi ki határozatlan időre. A vagyonnyilatkozat tételére, a Hivatal szervezetére, működésére, valamint az ellenőrzési eljárás lefolytatására vonatkozó részletszabályokat a Kormány állapítja meg.

(2) A 22/A. § (5) bekezdésében meghatározott vagyoni részek egy-egy példányát zárt borítékban a közigazgatási szerv vezetője megküldi a Hivatalnak, amelyet 10 évig, de legfeljebb a nyilatkozattételre köteles köztisztviselő közszolgálati jogviszonyának fennállásáig kell megőrizni. A vagyoni részek adatait a Hivatal elektronikus nyilvántartási rendszerben is tárolhatja a vagyonnyilatkozat tételi kötelezettség teljesítésének ellenőrzése céljából. Az adatokat a nyilatkozattételre köteles köztisztviselővel szembeni eljárás támogatására kezelheti. Az adatok számítógépes nyilvántartása más adatrendszerrel nem kapcsolható össze, abból az ellenőrzési eljárással össze nem függő feldolgozás nem kezdeményezhető. A határidőt követően a vagyoni részek adatait meg kell semmisíteni, a számítógépes nyilvántartásból törölni kell. A közös háztartásban élés megszűnése esetén a 22/A. § (16) bekezdésében foglaltak szerint kell eljárni és az adatokat a számítógépes nyilvántartásból törölni kell.

(3) Ellenőrzési eljárás kezdeményezése esetén a Hivatal a vagyonnyilatkozat személyi részeiben feltüntetett adatok segítségével egymáshoz rendeli a személyi és a vagyoni részek adatait és lefolytatja az ellenőrzési eljárást. Az ellenőrzési eljárást hat hónapon belül be kell fejeznie és a befejezést követően a személyi és a vagyoni részek egymáshoz rendelését megszünteti és a személyi részekben foglalt adatokat tartalmazó iratot a közigazgatási szerv vezetője részére visszaküldi és a személyi részek adatait a számítógépes nyilvántartásból is törli.

(4) A nyilatkozattételre köteles köztisztviselő a 22/A. § (1) bekezdésében meghatározott személyekre vonatkozóan, valamint a vele közös háztartásban élő hozzátartozó a reá vonatkozó rész tekintetében betekinthet a Hivatalnál vezetett, a személyi és vagyoni részt tartalmazó nyilvántartásba, valamint az (5) bekezdésben foglaltak szerint beszerzett adatokba, függetlenül az adatok nyilvántartásának módjától.

(5) Az ellenőrzési eljárás célja a vagyongyarapodás okának megállapítása. A Hivatal feladatkörében eljárva:

a) a nyilatkozattételre köteles köztisztviselőt, a vele közös háztartásban élő házas-, illetve élettársat és gyermeket, valamint más személyeket meghallgathat,

b) szakértőt rendelhet ki,

c) más szervektől, személyektől adatokat szerezhet be.

A meghallgatni kívánt személyek nem kötelesek nyilatkozatot tenni. A vagyonnyilatkozatot adó meghallgatásának a megkísérlése kötelező. A megkeresett személyek, szervek az adatszolgáltatásnak a reájuk vonatkozó általános szabályok szerint kötelesek eleget tenni. Eljárásainak megállapításairól a Hivatal a munkáltatót értesíti. A jogkövetkezmények levonása a munkáltató feladata.

(6) A Hivatal az (5) bekezdés alapján átvett adatokat – feltéve, ha megállapításai alapján munkajogi vagy büntetőjogi eljárás nem indul – a 22/A. § (11) bekezdésében meghatározott eljárás befejezése után tovább nem kezelheti, azokat meg kell semmisíteni.”

23. § A Ktv. III. fejezetének címe helyébe a következő cím lép:

„A KÖZTISZTVISELŐI ÉLETPÁLYA

A közszolgálati jogviszony tartalma”

24. § A Ktv. 24. §-ának (1)–(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A pályakezdő köztisztviselő – a 27. § (3)–(4) bekezdései kivételével – gyakornoki besorolást kap.

(2) A felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselő

a) egy év gyakornoki besorolásban töltött idő után fogalmazó,

b) három év közszolgálati jogviszonyban töltött idő után tanácsos,

c) nyolc év közszolgálati jogviszonyban töltött idő után vezető-tanácsos,

d) tizenhat év közszolgálati jogviszonyban töltött idő után főtanácsos,

e) huszonöt év közszolgálati jogviszonyban töltött idő után vezető-főtanácsos

besorolást kap.

(3) A középiskolai végzettségű köztisztviselő

a) két év gyakornoki besorolásban töltött idő után előadó,

b) tizenkét év közszolgálati jogviszonyban töltött idő után főelőadó,

c) harmincegy év közszolgálati jogviszonyban töltött idő után főmunkatárs

besorolást kap.”

25. § (1) A Ktv. 25. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) A köztisztviselőt – a 24. §-ban meghatározott közszolgálati jogviszonyban töltött idő megszerzését követően magasabb besorolási fokozatba kell sorolni, ha]

„a) a feladatainak ellátására – a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt év kivételével – legalább „alkalmas” minősítést kap, és”

(2) A Ktv. 25. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A köztisztviselőnek fogalmazó besorolásához egy éven belül, előadó besorolásához két éven belül kell közigazgatási alapvizsgát tennie. Közigazgatási alapvizsgát – ha jogszabály előírja – nem közszolgálati jogviszonyban álló is tehet.”

(3) A Ktv. 25. §-ának (7)–(9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a § a következő (10)–(11) bekezdéssel egészül ki:

„(7) A köztisztviselőnek a tanácsos besorolásához közigazgatási szakvizsgát kell tennie. Közigazgatási szakvizsga hiányában a köztisztviselő nem sorolható a tanácsos besorolási fokozatba.

(8) Közigazgatási szakvizsgát az az I. besorolási osztályba sorolt köztisztviselő tehet, aki közigazgatási alapvizsgát tett vagy az alól mentesült, közigazgatási szervnél szerzett legalább kétéves gyakorlattal rendelkezik és részt vett a jogszabály által meghatározott felkészítő tanfolyamon. A jegyző, főjegyző és a vezetői megbízással, kinevezéssel rendelkező köztisztviselő közigazgatási szervnél szerzett gyakorlat nélkül is tehet közigazgatási szakvizsgát.

(9) E törvény alkalmazásában közigazgatási szakvizsgával egyenértékű a jogi szakvizsga, valamint az OKV elnöksége által teljeskörűen közigazgatási jellegűnek minősített tudományos fokozat és az annak alapján adott mentesítés. Az OKV elnöksége részben is közigazgatási jellegűnek minősítheti a köztisztviselő tudományos fokozatát, ebben az esetben a köztisztviselő a közigazgatási szakvizsgának abból a részéből tesz vizsgát, amelyre a mentesítés nem vonatkozik.

(10) Közigazgatási szakvizsgát – ha jogszabály előírja – nem közszolgálati jogviszonyban álló is tehet, feltéve, ha közigazgatási alapvizsgát tett vagy állam- és jogtudományi doktori, igazgatásszervezői, okleveles közgazdász képesítést, illetve a Rendőrtiszti Főiskolán oklevelet szerzett.

(11) Az (1) bekezdés c) pontjában említett feltételek a köztisztviselő feladatának ellátásához nélkülözhetetlen ismeretek – képzés, továbbképzés, átképzés formájában történő – megszerzésére irányulhatnak.”

26. § A Ktv. 26. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Ha a köztisztviselő olyan felsőfokú iskolai végzettséget szerez, amely nem szerepel a feladatköréhez szükséges képesítési előírások között, de a köztisztviselő a szakképesítési előírásoknak megfelel, az új végzettségének megfelelően kell átsorolni.”

27. § (1) A Ktv. 27. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Ha a következő besorolási fokozathoz jogszabály, illetve a közigazgatási szerv nem írt elő feltételeket [25. § (1) bekezdés b) vagy c) pontja], de a köztisztviselő legalább féléves képzési időszak alatt, az adott szervezetben hasznosítható új ismereteket szerez, vagy „kiválóan alkalmas” minősítést kap, illetve kimagasló munkát végez, őt az előírt várakozási idő lejárta előtt eggyel magasabb besorolási fokozat legalacsonyabb fizetési fokozatába lehet sorolni.”

(2) A Ktv. 27. §-a az alábbi (3)–(5) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Azt a köztisztviselőt, aki állam- és jogtudományi doktori, igazgatásszervezői, okleveles közgazdász képesítést, illetve a Rendőrtiszti Főiskolán oklevelet szerzett, a fogalmazó besorolási fokozat 2-es fizetési fokozatába kell sorolni, akkor is, ha közszolgálati jogviszonyban töltött ideje az e besorolási fokozathoz előírt időtartamot nem éri el.

(4) Azt a pályakezdő köztisztviselőt, aki bizonyítványát, oklevelét kiváló vagy annak megfelelő minősítéssel szerezte meg, a fogalmazó besorolási fokozat 2-es fizetési fokozatába, illetve előadó besorolási fokozat 2-es fizetési fokozatába kell sorolni.

(5) A (3)–(4) bekezdésben meghatározott besorolás esetén a köztisztviselő mindaddig nem léphet magasabb besorolási fokozatba, ameddig a közszolgálati jogviszonyban töltött ideje, illetve a munkáltatói intézkedés alapján arra jogosultságot nem szerez.”

28. § A Ktv. 29. §-a a következő (5)–(6) bekezdéssel egészül ki:

„(5) Ha a tanácsosi vagy annál magasabb besorolású köztisztviselő kinevezésekor, áthelyezésekor, átsorolásakor nem rendelkezik közigazgatási szakvizsgával, akkor őt a 23. § rendelkezésének megfelelően kell besorolni. A közigazgatási szakvizsgát kinevezésének, áthelyezésének, átsorolásának időpontjától számított három éven belül köteles letenni. A határidő számítására a 25. § (4) bekezdését megfelelően alkalmazni kell. A határidő eredménytelen elteltét követően a köztisztviselő magasabb fizetési, besorolási fokozatba nem sorolható a közigazgatási szakvizsga teljesítéséig. A közigazgatási szakvizsga teljesítése után a 23. § rendelkezésének megfelelően kell besorolni és illetményét megállapítani.

(6) Ha a gyakornoki vagy fogalmazói besorolású köztisztviselő kinevezésekor, áthelyezésekor nem rendelkezik közigazgatási szakvizsgával, akkor a 25. § (7) és (8) bekezdése szerint köteles közigazgatási szakvizsgát tenni.”

29. § A Ktv. 30. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„30. § (1) A hivatali szervezet vezetője a tartósan kiemelkedő munkát végző felsőfokú iskolai végzettségű, közigazgatási szakvizsgával rendelkező köztisztviselőnek címzetes vezető-tanácsosi, címzetes főtanácsosi, címzetes vezető-főtanácsosi, a középiskolai végzettségű köztisztviselőnek címzetes főmunkatársi címet adományozhat.

(2) Címzetes vezető-tanácsosi cím a legalább 5, címzetes főtanácsosi cím a legalább 12, címzetes vezető-főtanácsosi cím a legalább 20, címzetes főmunkatársi cím a legalább 18 év közszolgálati jogviszonyban töltött idővel rendelkező köztisztviselőnek adományozható.

(3) A köztisztviselő a címzetes vezető-tanácsosi címmel a vezető-tanácsos besorolási fokozat 7-es fizetési fokozatába, a címzetes főtanácsosi címmel a főtanácsos besorolási fokozat 11-es fizetési fokozatába, a címzetes vezető-főtanácsosi címmel a vezető-főtanácsos besorolási fokozat 14-es fizetési fokozatába, a címzetes főmunkatársi címmel a főmunkatárs besorolási fokozat 14-es fizetési fokozatába kerül. Ha a köztisztviselő a közszolgálati jogviszonyban töltött idő alapján eléri a címmel járó besorolási, fizetési fokozatot, akkor a cím megszűnik és a köztisztviselő további előmenetelére az általános szabályok az irányadók.

(4) Ha a köztisztviselő közszolgálati jogviszonya nyugdíjazás miatt szűnik meg, a besorolására, valamint a cím viselésére, vezetői beosztására utaló megnevezést nyugdíjasként is viselheti.”

30. § A Ktv. 30/A. §-ának (2)–(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Szakmai tanácsadói cím annak az I. besorolási osztályba tartozó, legalább 5 éves közigazgatási gyakorlattal és közigazgatási vagy jogi szakvizsgával, illetve teljeskörűen közigazgatási jellegűnek minősített tudományos fokozattal rendelkező köztisztviselőnek; szakmai főtanácsadói cím annak az I. besorolási osztályba tartozó, legalább 10 éves közigazgatási gyakorlattal és közigazgatási vagy jogi szakvizsgával, illetve teljeskörűen közigazgatási jellegűnek minősített tudományos fokozattal rendelkező köztisztviselőnek adományozható, aki „kiválóan alkalmas” minősítésű.

(3) A szakmai tanácsadó, illetve szakmai főtanácsadó a közigazgatási szervre vonatkozó szabályok szerint vezetői pótlék nélkül számított főosztályvezető-helyettesi, illetve főosztályvezetői illetményre jogosult. Vezető esetében az alapilletményt és az illetménykiegészítést a címe alapján, a vezetői pótlékot a vezetői beosztásának megfelelő illetményrendszer szerinti alapilletmény figyelembevételével kell megállapítani.”

31. § A Ktv. a 30/A. §-t követően a következő 30/B. §-sal egészül ki:

„30/B. § (1) A miniszterelnök – a belügyminiszter javaslatára – határozatlan időre címzetes főjegyzői címet adományozhat annak a tartósan kiemelkedő szakmai munkát végző jegyzőnek – ide nem értve az aljegyzőt –, aki

a) a cím adományozását megelőző tíz évben folyamatosan jegyzői, körzetközponti jegyző esetében legalább öt éve körzetközponti jegyzői tisztséget tölt be;

b) „kiválóan alkalmas” minősítésű;

c) a fővárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetőjének támogató véleményével rendelkezik.

A cím adományozására, valamint a (3) bekezdésben meghatározott címadományozási juttatás kifizetésére minden évben a Köztisztviselők Napja alkalmából kerül sor.

(2) A miniszterelnök a körzetközponti jegyzőnek címzetes főjegyzői címet adományoz, ha a jegyző az (1) bekezdés a)–c) pontjában foglalt feltételeknek megfelel.

(3) A címzetes főjegyző címe alapján évente egyszeri címadományozási juttatásra jogosult, melynek összege a költségvetési törvényben megállapított köztisztviselői illetményalap huszonnégyszerese. A címadományozási juttatás összegét és járulékait a központi költségvetés a Belügyminisztérium fejezeten belül, a tárca fejezeti kezelésű előirányzataként biztosítja.

(4) A címzetes főjegyzői cím adományozását a képviselő-testület a fővárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetője útján kezdeményezheti, aki a javaslatot köteles a saját és a jegyzői szakmai érdek-képviseleti szerv véleményével ellátva a belügyminiszterhez felterjeszteni. A cím adományozását a fővárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetője is kezdeményezheti, de ilyenkor ki kell kérnie a képviselő-testület, illetve a jegyzői szakmai érdek-képviseleti szerv véleményét.

(5) Nem jogosult a jegyző, valamint a körzetközponti jegyző a címzetes főjegyzői címre és a címadományozási juttatásra, ha a jegyzői közszolgálati jogviszonya – a (6) bekezdésben foglalt eseteket kivéve – megszűnt, illetve körzetközponti jegyzői feladatokat már nem lát el.

(6) A címzetes főjegyzői címet továbbra is használhatja és az a) pontban foglalt esetet kivéve a (3) bekezdésben meghatározott címadományozási juttatásra jogosult az,

a) akinek közszolgálati jogviszonya nyugállományba helyezése miatt szűnt meg;

b) aki a cím adományozását követően jegyzői közszolgálati jogviszonyát megszünteti és az azt követő munkanapon másik jegyzői közszolgálati jogviszonyt létesít.

(7) A címzetes főjegyzői címet vissza kell vonni attól, aki az (1) bekezdés b)–c) pontjában meghatározott feltétellel már nem rendelkezik, vagy akivel szemben jogerős fegyelmi büntetést szabtak ki. Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott feltétel hiánya esetén a képviselő-testület köteles haladéktalanul kezdeményezni a fővárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetője útján a cím visszavonását. A képviselő-testület kezdeményezheti a cím visszavonását attól is, aki etikai vétséget követett el. Az (1) bekezdés c) pontjában foglalt feltétel hiánya esetén a fővárosi, megyei közigazgatási hivatalvezető kezdeményezi a cím visszavonását.

(8) A belügyminiszter javaslatára a címet a miniszterelnök vonja vissza.

(9) A belügyminiszter javaslatára a miniszterelnök eltilthatja a cím viselésétől azt a nyugdíjas jegyzőt, aki a cím viselésére érdemtelenné vált.

(10) A címre való jogosultság megszűnése, a cím visszavonása a már kifizetett címadományozási juttatást nem érinti.

(11) A főjegyző részére is megállapítható a címadományozással együtt járó külön címadományozási juttatás. A juttatás megállapítására, illetve visszavonására az (1), (3)–(4), (7)–(8) és (10) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy a cím viselésére nem jogosult.

(12) A címzetes főjegyzői cím adományozásának, megszűnésének és visszavonásának eljárási szabályait a belügyminiszter állapítja meg.”

32. § A Ktv. 31. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„31. § (1) A köztisztviselő – külön törvényben írtakon túlmenően – osztályvezetői, főosztályvezető-helyettesi, főosztályvezetői megbízást kaphat közigazgatási szerv, illetve a munkamegosztás szempontjából elkülönült szervezeti egység vezetésére. Legfeljebb kettő főosztályvezető-helyettesi megbízás – a főosztályvezető helyettesítésére – szervezeti egység vezetése nélkül is adható, ha a főosztályvezetőt a főosztály vezetésén túlmenően egyéb rendszeres feladat ellátásával is megbízták, vagy a főosztály létszáma, illetve belső szervezeti tagozódása ezt indokolttá teszi. Megbízás esetén a vezető részére a vezetői beosztással kapcsolatos munkaköri leírását át kell adni.

(2) Vezetői megbízást, kinevezést csak felsőfokú iskolai végzettségű, jogi vagy közigazgatási szakvizsgával, vagy a szakvizsga alól adott OKV elnökségi teljes körű mentesítéssel rendelkező köztisztviselő kaphat. Vezetői megbízást, kinevezést közigazgatási szakvizsgával nem rendelkező köztisztviselő is kaphat egy alkalommal azzal a feltétellel, hogy a szakvizsgát a vezetői megbízástól, kinevezéstől számított egy éven belül le kell tennie. A szakvizsga-kötelezettség teljesítésének elmulasztása miatt a vezetői megbízás, kinevezés a törvény erejénél fogva megszűnik. A határidőbe nem számíthatók be a 25. § (4) bekezdésében meghatározott időtartamok.

(3) A köztisztviselő a 25. § (1) bekezdésében előírt feltételek teljesítése esetén vezetői megbízatásának ideje alatt is magasabb besorolási fokozatba lép.

(4) A jegyző, főjegyző előmenetelére a (3) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

(5) Törvény eltérő rendelkezése hiányában a vezetői megbízás határozatlan időre szól és külön indokolás nélkül azonnali hatállyal visszavonható, illetőleg a megbízásról a köztisztviselő bármikor indokolás nélkül harmincnapos lemondási idő megjelölésével lemondhat. A lemondás érvényességéhez elfogadó nyilatkozat nem szükséges.

(6) A vezetői megbízásról történt lemondás esetén a köztisztviselőnek az (5) bekezdésben meghatározott időtartam alatt ugyanannál vagy másik közigazgatási szervnél végzettségének, képzettségének megfelelő másik vezetői vagy ennek hiányában köztisztviselői munkakört kell felajánlani. A köztisztviselő elfogadó nyilatkozata esetén őt az új munkakörének megfelelően be kell sorolni, és besorolásának megfelelő illetményre jogosult.

(7) A vezetői megbízásról lemondást közszolgálati jogviszonyról történő lemondásnak kell tekinteni, ha a felajánlott állást a köztisztviselő elutasítja. Ilyenkor a 16. § rendelkezései az irányadók azzal az eltéréssel, hogy a lemondási idő kezdete a vezetői megbízásról szóló lemondásban megjelölt nap, ennek hiányában a lemondás kézbesítésének napja. A munkakör jegyzőkönyvi átadás-átvételét követően a köztisztviselőt a munkavégzési kötelezettsége alól mentesíteni kell, erre az időre átlagkeresetre jogosult.

(8) A vezetői megbízás visszavonása esetén – a (2) bekezdést, az 50. § (2) bekezdés g) pontját, valamint az 58/A. § (6) bekezdését kivéve – a köztisztviselőnek a visszavonást követően legalább harminc napon belül ugyanannál, vagy másik közigazgatási szervnél végzettségének, képzettségének megfelelő másik vezetői vagy ennek hiányában köztisztviselői munkakört kell felajánlani. A harmincnapos időtartamra a köztisztviselő vezetői megbízásának megfelelő illetményre jogosult. Ha a köztisztviselő a felajánlott munkakört elfogadja, akkor új munkakörének megfelelően be kell sorolni, és amennyiben korábbi illetménye magasabb az új munkaköre szerinti illetményénél – kivéve, ha a vezetői megbízás visszavonására külszolgálatra történő kirendelés miatt került sor – hat hónapig a korábbival azonos illetményre, illetőleg – feltéve, ha ilyet részére megállapítottak – államtitkári, helyettes államtitkári juttatásra, azt követően besorolásának megfelelő illetményre jogosult. A különbözetet a foglalkoztató közigazgatási szervnek kell biztosítania.

(9) Ha a köztisztviselő a felajánlott állást elutasítja, akkor a vezetői megbízás visszavonását a közszolgálati jogviszonyból történő felmentésnek kell tekinteni és a felmentési idő kezdete a vezetői megbízás visszavonásának napja. A munkakör jegyzőkönyvi átadását-átvételét követően a köztisztviselőt munkavégzési kötelezettsége alól mentesíteni kell, a mentesítés idejére átlagkeresetre jogosult.”

33. § A Ktv. a 31. §-t követően a következő címmel és az alábbi 31/A–31/F. §-sal egészül ki:

„A kiemelt főtisztviselői kar

31/A. § (1) A kormányzati munka összkormányzati szemléletének erősítését, az államháztartás működtetésének hatékonyságát, az európai integrációval összefüggő tevékenység eredményességének, a vezetés és az irányítás hatékonyságának emelését, valamint a közigazgatási stratégiai döntések előkészítését kiemelt főtisztviselői kar (a továbbiakban: főtisztviselői kar) szolgálja. A főtisztviselői kar létszámát a Kormány évenként határozza meg oly módon, hogy az nem haladhatja meg a 300 főt, s nem lehet kevesebb, mint a korábban megállapított létszám 90%-a.

(2) A főtisztviselői kart olyan köztisztviselők alkotják, akiket a miniszterelnök kormányzati főtisztviselővé nevezett ki. A főtisztviselői kinevezés – pályázat, a köztisztviselő munkáltatójának véleménye alapján – annak a felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkező köztisztviselőnek adható, aki a Miniszterelnöki Hivatalban, minisztériumban, illetve a kormány irányítása vagy felügyelete alatt álló központi közigazgatási szervnél közszolgálati jogviszonyban áll, vagy sikeres pályázat alapján a főtisztviselői kinevezéssel egyidejűleg a felsorolt közigazgatási szervek valamelyikénél közszolgálati jogviszonyt létesít és a nemzetgazdaság jogszerű működéséhez szükséges biztonsági feltételeknek megfelel. A főtisztviselői kinevezés határozatlan időre szól, az csak a (4) bekezdésben és a 31/D. §-ban meghatározott esetekben vonható vissza, vagy szűnhet meg. A pályázati kiírásban tájékoztatást kell adni a főtisztviselői kinevezéssel együtt járó kötelezettségekről.

(3) A főtisztviselő feladata, hogy munkakörének, beosztásának ellátása során segítse a közigazgatási stratégiai döntések, programok előkészítését és végrehajtását, az európai integrációval összefüggő kormányzati feladatok ellátását, és elvégezze a miniszterelnök – vagy megbízásából a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter – által esetenként meghatározott feladatokat.

(4) A Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter köteles a főtisztviselők számára a feladataik, illetve főtisztviselői jogviszonyuk ellátásához szükséges továbbképzéseket megszervezni, amelyeken a főtisztviselő köteles részt venni. Ha a főtisztviselő a továbbképzésen egy éven belül két alkalommal neki felróható okból nem vesz részt, főtisztviselői kinevezése megszűnik.

(5) A főtisztviselők számára szervezett továbbképzés része a Miniszterelnöki Hivatal éves továbbképzési tervének. A főtisztviselők rendszeres továbbképzésének költségeit az éves költségvetési törvényben a Miniszterelnökség fejezetében külön kell biztosítani.

31/B. § A 31/A. § (2) bekezdésében meghatározott főtisztviselői kinevezés elnyeréséhez pályázatot kell benyújtani a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterhez. A pályázati feltételeket a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter – a belügyminiszterrel egyetértésben – állapítja meg, és gondoskodik azok közzétételéről. A pályázatok kezelésével, illetve a döntés előkészítésével kapcsolatos feladatokat a Miniszterelnöki Hivatal végzi.

31/C. § (1) A főtisztviselői kinevezés a köztisztviselő kinevezését, besorolását, vezetői megbízását, a (4) bekezdésben foglalt kivétellel munkakörét, munkavégzésének helyét nem érinti.

(2) A főtisztviselő alapilletményre jogosult, amelynek összege az illetményalap tizenháromszorosa. Az a)–c) pontban meghatározott főtisztviselőnek főtisztviselői illetménypótlék jár, amelynek mértéke

a) főosztályvezető esetében a főtisztviselői alapilletmény 25%-a,

b) helyettes államtitkár, helyettes államtitkári juttatású személy esetében a főtisztviselői alapilletmény 50%-a,

c) közigazgatási államtitkár, államtitkári juttatású személy esetében a főtisztviselői alapilletmény 100%-a.

A főtisztviselő illetménykiegészítésre, vezető főtisztviselő vezetői alapilletményre és egyéb illetménypótlékra nem jogosult. A főtisztviselő illetményéről a miniszterelnök a kinevezésben rendelkezik.

(3) A főtisztviselői kinevezéssel együtt járó személyi juttatás fedezetéül szolgáló előirányzat pénzügyi feltételeit az éves költségvetési törvénynek a Miniszterelnökség fejezetében kell biztosítani.

(4) A miniszterelnök döntése alapján a főtisztviselő kormányzati érdekből a köztársasági elnök kinevezési jogkörét nem érintve áthelyezhető – végzettségének, képzettségének megfelelően – a 31/A. § (2) bekezdésében meghatározott, illetőleg a Kormány által irányított egyéb szervhez. Az áthelyezéshez a főtisztviselő beleegyezése nem szükséges. A miniszterelnök döntéséről – az egyeztetés során – az áthelyezést megelőzően legalább 30 nappal korábban ki kell kérni a főtisztviselő munkáltatójának, valamint az új munkáltatójának a véleményét. A határozott időre szóló áthelyezés lejártát követően, ha a főtisztviselőt a miniszterelnök más szervhez nem helyezi át, a főtisztviselő felmentését kell kezdeményezni és a 31/D. § (2) bekezdésében foglaltak szerint kell eljárni.

31/D. § (1) A közszolgálati jogviszony közös megegyezéssel, lemondással, a 15. § (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott áthelyezéssel történő megszüntetésével a főtisztviselői kinevezés is megszűnik. Megszűnik a főtisztviselői kinevezés a 31/A. § (2) bekezdésében meghatározott körbe nem tartozó közigazgatási szervhez történő áthelyezéssel is.

(2) A főtisztviselő felmentésének kezdeményezése esetén – választása szerint – közszolgálati jogviszonyát felmentéssel meg kell szüntetni, vagy rendelkezési állományba kell helyezni. A felmentés a főtisztviselői kinevezését is megszünteti.

(3) Ha a felmentésre a főtisztviselő nyugdíjazása miatt kerül sor, rendelkezési állományba nem helyezhető.

(4) Ha a közszolgálati jogviszony az (1) és a (2) bekezdésben nem említett ok miatt szűnik meg, az a főtisztviselői kinevezés elvesztését eredményezi.

(5) A főtisztviselő a főtisztviselői kinevezéséről bármikor indokolás nélkül, azonnali hatállyal lemondhat. A 31/E. § (1) bekezdésében meghatározott rendelkezési állományba helyezett főtisztviselő lemondása a főtisztviselői kinevezésről a közszolgálati jogviszonyát is megszünteti.

31/E. § (1) A Kormány a felmentett főtisztviselőnek a 31/A. § (1) bekezdésében meghatározott célú további foglalkoztatására rendelkezési állományt működtet. A rendelkezési állomány – ha a főtisztviselői kinevezés az e törvényben írt okból nem szűnik meg – öt évre szól. A rendelkezési állományba helyezett főtisztviselőt a Miniszterelnöki Hivatalhoz kell áthelyezni és felette a munkáltatói jogkört – a más szervhez történő áthelyezést kivéve – a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter gyakorolja.

(2) A rendelkezési állomány időtartama alatt csak a 31/C. § (2) bekezdésében meghatározott főtisztviselői alapilletmény jár. Szabadságra, valamint a munkavégzéshez tartozó juttatásra – kivéve a (3) bekezdésben meghatározott munkavégzésre eső arányos részt – a főtisztviselő nem jogosult. A főtisztviselői alapilletmény pénzügyi fedezetét a Miniszterelnökség fejezetében külön előirányzatként kell biztosítani.

(3) A rendelkezési állományba helyezett főtisztviselőt a 31/A. § (2) bekezdésében meghatározott, illetőleg a Kormány által irányított egyéb szervhez munkavégzésre a miniszterelnök beoszthatja, vagy egyéb kormányzati célú feladattal megbízhatja. A munkavégzésre beosztás megváltoztatására, illetve módosítására a főtisztviselő beleegyezése nélkül is bármikor sor kerülhet. Ha a főtisztviselő e munkát nem fogadja el, főtisztviselői kinevezése megszűnik.

(4) A rendelkezési állomány időtartama lejártával a főtisztviselő számára végzettségének, képzettségének megfelelő másik köztisztviselői álláshely ajánlható fel, ha elfogadja, oda át kell helyezni, ellenkező esetben közszolgálati jogviszonyát felmentéssel meg kell szüntetni. A felmentés a főtisztviselői kinevezését is megszünteti.

31/F. § Kiemelten fontos kormányzati érdekből a központi közigazgatási szerv területi és helyi szervénél közszolgálati jogviszonyban álló köztisztviselő is sikeres pályázat alapján kaphat főtisztviselői kinevezést. Főtisztviselői jogviszonyára a 31/A. §, 31/B. §, 31/C. § (1) és (3)–(4) bekezdés, 31/D–E. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. A 31/C. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezést azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy számára főtisztviselői illetménypótlék nem jár.”

34. § A Ktv. 32. §-ának (4)–(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Főtanácsadói munkakör ellátására megbízás annak a köztisztviselőnek adható, aki feladata ellátásához szükséges szakirányú egyetemi végzettséggel, jogi vagy közigazgatási szakvizsgával, vagy a közigazgatási szakvizsga alól adott OKV elnökségi teljes körű mentesítéssel és legalább 5 éves szakmai gyakorlattal rendelkezik.

(5) Tanácsadói munkakör ellátására megbízás annak a köztisztviselőnek adható, aki feladata ellátásához szükséges szakirányú felsőfokú iskolai végzettséggel, jogi vagy közigazgatási szakvizsgával, vagy a közigazgatási szakvizsga alól adott OKV elnökségi teljes körű mentesítéssel és legalább 3 éves szakmai gyakorlattal rendelkezik.”

35. § (1) A Ktv. 33. §-ának (1)–(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A köztisztviselő jogosult az előmenetelhez, és köteles a központilag vagy a közigazgatási szerv által előírt képzésben, továbbképzésben vagy átképzésben – ideértve a közigazgatási vezetőképzést is – (a továbbiakban együtt: továbbképzés) részt venni. Ha a vezetői megbízással, kinevezéssel rendelkező köztisztviselő e kötelezettségének neki felróható okból nem tesz eleget, vezetői pótléka legfeljebb 50%-kal, egy évig csökkenthető. Ha az elmulasztott továbbképzés pótolható, a csökkentés mindaddig tarthat, amíg a köztisztviselő a részvételi kötelezettségét nem pótolja. Ha a továbbképzési időszak meghaladja az egy hónapot, a csökkentés az időszak végéig meghosszabbítható mindaddig, amíg a köztisztviselő a kötelezettségének nem tesz eleget.

(2) Az iskolarendszeren kívüli továbbképzés pénzügyi feltételeit az éves költségvetési törvényben a Belügyminisztérium fejezeti kezelésű célelőirányzataként kell biztosítani. A célelőirányzat mértékét úgy kell megállapítani, hogy az legalább a köztisztviselők előmeneteléhez a jogszabályban jogosultságként meghatározott továbbképzés állam által elismert költségeit fedezze. Az előirányzat felhasználásának módjáról, feltételeiről és a köztisztviselő előmeneteléhez szükséges továbbképzés mértékének meghatározásáról, valamint a köztisztviselők továbbképzésére fordítható egyéb pénzügyi forrásoknak a továbbképzés tervezési rendszerében történő koordinált felhasználásáról a köztisztviselők továbbképzéséről szóló kormányrendeletben kell intézkedni.”

(2) A Ktv. 33. §-ának (4) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

„A közigazgatási szakvizsga díja, valamint a vizsga letételéhez szükséges és jogszabály által meghatározott felkészítő tanfolyam költsége a közigazgatási szervet terheli.”

(3) A Ktv. 33. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) A továbbképzés költségeit a köztisztviselő köteles visszatéríteni, ha neki felróható okból az előírt követelményeket nem teljesíti, illetőleg a továbbképzés befejezésétől számított két éven belül közszolgálati jogviszonyáról lemond, vagy ha hivatalvesztés fegyelmi büntetés miatt, illetve a 77. § (2) bekezdése alapján szűnt meg a közszolgálati jogviszonya. Nincs visszatérítési kötelezettsége a köztisztviselőnek az iskolarendszeren kívüli kötelező továbbképzés költségei esetében, kivéve az idegennyelvi képzést, valamint a külföldi képzést, továbbképzést.”

36. § (1) A Ktv. 34. §-a előtti cím helyébe a következő cím lép:

„A köztisztviselő teljesítményének értékelése, minősítése”

(2) A Ktv. a következő 34. §-sal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi 34. § megjelölése 34/A. §-ra változik:

„34. § (1) A köztisztviselő munkateljesítményét munkakörének és a közigazgatási szerv kiemelt céljainak figyelembevételével meghatározott teljesítménykövetelmények alapján a munkáltatói jogkör gyakorlója évente mérlegelési jogkörében eljárva írásban értékeli. A belügyminiszter ajánlást adhat az alkalmazandó módszerre.

(2) A miniszter, az 1. § (2) bekezdésében felsorolt szerv vezetője, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke évente meghatározza az irányítása, ellenőrzése és felügyelete alá tartozó közigazgatási szervekre is kiterjedően a teljesítménykövetelmények alapját képező kiemelt célokat.

(3) A helyi önkormányzat esetében a teljesítménykövetelmények alapját képező célokról a képviselő-testület dönt.

(4) A munkáltatói jogkör gyakorlója a (2) és (3) bekezdésben meghatározott célok alapján előre írásban megállapítja a tárgyévre vonatkozóan a köztisztviselővel szemben támasztott követelményeket (a továbbiakban: teljesítménykövetelmények). Figyelembevételükkel a munkáltatói jogkör gyakorlója legkésőbb a tárgyév végéig értékeli a köztisztviselő teljesítményét. A teljesítménykövetelmények megállapítását, az írásbeli értékelés átadását szóbeli megbeszéléshez kell kötni.

(5) A helyi önkormányzatnál a jegyző, főjegyző a (3) bekezdés szerint kijelölt célok alapján évente meghatározza a köztisztviselő munkateljesítményének értékeléséhez szükséges teljesítménykövetelményeket.

(6) A jegyző, főjegyző esetében a polgármester állapítja meg a (4) bekezdésben meghatározott teljesítménykövetelményeket, értékeli teljesítményüket, és az értékelésről tájékoztatja a képviselő-testületet.

(7) A teljesítményértékelés tartalma hibás vagy valótlan ténymegállapításának megsemmisítése iránt a köztisztviselő közszolgálati jogvitát kezdeményezhet.

(8) A tárgyévet követő időszakra vonatkozóan a 43. § (4) bekezdésében meghatározott eltérés a (4) bekezdés szerinti tárgyévre vonatkozó teljesítményértékelés eredményétől függően alkalmazható. Ha a teljesítményértékelésre nem került sor, a köztisztviselő a korábban megemelt alapilletményre, emelés hiányában a 43. § (2) bekezdése szerinti alapilletményre jogosult és az nem csökkenthető.

(9) Az (1)–(8) bekezdésben meghatározott szabályokat nem kell alkalmazni, ha a köztisztviselő munkavégzésének időtartama a tárgyévben nem éri el a hat hónapot. Ebben az esetben a köztisztviselő a 43. § (2) bekezdése szerinti alapilletményre jogosult.”

37. § A Ktv. 34/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A köztisztviselőt előmeneteli pályáján – a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt év kivételével – legalább négyévente és minden magasabb besorolási fokozatba sorolása előtt, vagy a köztisztviselő írásbeli kérelmére, ha az utolsó minősítése óta két év már eltelt – a teljesítményértékeléseket is figyelembe véve – minősíteni kell, feltéve, hogy a minősítési időszakban a köztisztviselő legalább egy évig a minősítő irányítása alatt dolgozott.”

38. § A Ktv. 39. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„39. § (1) A munkaidő heti negyven óra, hétfőtől csütörtökig 8–16.30 óráig, pénteken 8–14 óráig tart.

(2) A munkaidő az (1) bekezdésben foglaltnál kevesebb is lehet, ebben az esetben az egyébként járó illetményt arányosan csökkenteni kell.

(3) A munkaidőt – az (1)–(2) bekezdésben meghatározott időtartam figyelembevételével – a munkáltatói jogkör gyakorlója legfeljebb hathavi, illetve huszonhat heti keretben is meghatározhatja.

(4) A köztisztviselő munkaidő-beosztását a munkáltatói jogkör gyakorlója az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően is megállapíthatja.

(5) A köztisztviselő napi, illetve heti munkaideje a tizenkét, illetve a negyvennyolc órát nem haladhatja meg. A napi, illetve a heti munkaidő mértékébe az elrendelt rendkívüli munkavégzés időtartamát be kell számítani.

(6) Munkaidő-keret megállapítása esetén az (5) bekezdés rendelkezését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a heti munkaidő mértékét a munkaidő-keret átlagában kell figyelembe venni.

(7) Rendkívüli esetben a köztisztviselő az (1) bekezdésben meghatározott munkaidején felül is köteles munkahelyén munkát végezni, illetőleg meghatározott ideig és helyen a munkavégzésre készen állni.

(8) Az (5)–(6) bekezdés alkalmazása során a készenlét teljes időtartamát munkaidőként kell figyelembe venni, ha a munkavégzés időtartama nem mérhető.”

39. § A Ktv. 40. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„40. § (1) A rendkívüli munkavégzést írásban kell elrendelni. Az ilyen munkavégzés elrendelésének, nyilvántartásának és elszámolásának rendjét a hivatali szervezet vezetője állapítja meg.

(2) A köztisztviselőt a rendkívüli munkavégzés esetén annak időtartamával azonos mértékű szabadidő illeti meg.

(3) A (2) bekezdéstől eltérően a köztisztviselőnek a heti pihenőnapon és munkaszüneti napon végzett munka ellenértékeként a munkavégzés időtartama kétszeresének megfelelő mértékű szabadidő jár.

(4) A köztisztviselőt a napi munkaidőn túl teljesített ügyeletért, készenlétért legfeljebb annak időtartamával megegyező mértékű szabadidő illeti meg. Ha az ügyeletre, készenlétre a köztisztviselő heti pihenőnapján, illetve munkaszüneti napon kerül sor, részére a (3) bekezdés szerinti szabadidő jár.

(5) A rendkívüli munkavégzés időtartama évente legfeljebb 160 óra lehet. A rendszeresen rendkívüli munkavégzést teljesítő köztisztviselő számára legfeljebb évi húsz munkanap szabadidő átalány állapítható meg.

(6) A szabadidőt a rendkívüli munkavégzést követően, legkésőbb harminc – az Országgyűlés Hivatalában száznyolcvan – napon belül kell kiadni, ha ez nem lehetséges, meg kell váltani. A megváltás mértéke a köztisztviselő kifizetéskori illetményének a szabadidőre járó arányos összege.

(7) A rendkívüli munkavégzésért járó szabadidőre, illetve szabadidő-átalányra a vezetői kinevezéssel, megbízással rendelkező köztisztviselő nem jogosult.”

40. § A Ktv. 40. §-át követően a következő 40/A. §-sal egészül ki:

„40/A. § Ha a napi munkaidő a hat órát meghaladja, a köztisztviselő részére a munkaidőn belül – a munkavégzés megszakításával – napi 30 perc, valamint minden további három óra munkavégzés után a köztisztviselő részére legalább húsz perc munkaközi szünetet kell biztosítani.”

41. § A Ktv. a következő 40/B. §-sal egészül ki:

„40/B. § (1) A köztisztviselő a közigazgatási szervek között létrejött megállapodás alapján más munkáltatónál történő munkavégzésre is kötelezhető (kirendelés), feltéve, ha a másik munkakörbe tartozó feladatok ellátása megfelel a köztisztviselő képzettségének. A kirendelés a köztisztviselőre nézve – különösen beosztására, korára, egészségi állapotára vagy egyéb körülményeire tekintettel – aránytalan sérelemmel nem járhat.

(2) A kirendelésről, illetve annak várható időtartamáról a köztisztviselőt legalább tíz munkanappal korábban írásban tájékoztatni kell. A kirendelés időtartamára, valamint az időtartamok számítására a 14. § (6) bekezdésében foglaltakat kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy más helységbe történő kirendelés esetén a kirendelés időtartama nem haladhatja meg a huszonkét munkanapot.

(3) Nem rendelhető ki:

a) a nő terhessége megállapításának kezdetétől gyermeke hároméves koráig,

b) kiskorú gyermekét egyedül nevelő köztisztviselő,

c) tartósan ápolásra szoruló közeli hozzátartozóját gondozó köztisztviselő.

(4) A kirendelés a köztisztviselő közszolgálati jogviszonyát nem érinti. A kirendelés időtartama alatt a köztisztviselő a kirendelés időpontjában érvényes illetményére jogosult, de ha a kirendelés helye szerinti közigazgatási szervnél kedvezőbb illetményre lenne jogosult, akkor illetményét ennek megfelelően kell megállapítani. Hasonlóan kell eljárni a külön és egyéb juttatások tekintetében is. A köztisztviselő illetményét, külön és egyéb juttatását, az ezzel járó közterheket és a kirendeléssel felmerülő költségeket az a közigazgatási szerv viseli, ahova a köztisztviselőt kirendelték.

(5) A kirendelésről írásban kell rendelkezni és meg kell határozni:

a) a kirendelés helyét,

b) a kirendelés időtartamát,

c) a (4) bekezdés szerinti illetményt, külön és egyéb juttatást,

d) a kirendeléssel felmerült költségeket,

e) a munkáltatói jogok gyakorlójának személyét,

f) a kirendeléssel kapcsolatos egyéb lényeges kérdéseket.

(6) A köztisztviselő az (1)–(5) bekezdésben foglaltaknak megfelelően a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény hatálya alá tartozó munkáltatóhoz is kirendelhető.”

42. § (1) A Ktv. 41. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A köztisztviselőt évi 25 munkanap alapszabadság és minden tíz év közszolgálati jogviszonyban töltött idő után egybefüggően hathavi fizetett szabadság (a továbbiakban: rekreációs szabadság) illeti meg. A közigazgatási szerv vezetője – a szervezet működőképességének fenntartása végett – nyolc év közszolgálati jogviszonyban töltött idő után előrehozottan, illetve a jogosultság megnyílásától számított két éven belül utólagosan is kiadhatja a rekreációs szabadságot. A rekreációs szabadság tartamába az igénybevétel évében járó szabadságot be kell számítani. A rekreációs szabadságra jogosító közszolgálati jogviszonyban töltött idő számítása szempontjából kizárólag a törvény hatálya alá tartozó közigazgatási szervnél eltöltött időt lehet figyelembe venni.”

(2) A Ktv. 41. §-ának (3)–(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselő esetén a pótszabadság mértéke évente

a) fogalmazó besorolásnál 3 munkanap,
b) tanácsos besorolásnál 5 munkanap,
c) vezető-tanácsos besorolásnál 7 munkanap,
d) főtanácsos besorolásnál 9 munkanap,
e) vezető-főtanácsos besorolásnál 11 munkanap.

(4) Középiskolai végzettségű köztisztviselő esetén a pótszabadság mértéke évente

a) előadó besorolásnál 5 munkanap,
b) főelőadó besorolásnál 8 munkanap,
c) főmunkatárs besorolásnál 10 munkanap.”

43. § A Ktv. 41. §-át követően új 41/A. §-sal egészül ki, és a jelenlegi 41/A. § megjelölése 41/B. §-ra változik:

„41/A. § (1) A munkáltatói jogkör gyakorlója, a köztisztviselő igényének megismerése után, a tárgyévben február végéig köteles szabadságolási tervet készíteni a szabadságok tárgyévi ütemezéséről, s arról a köztisztviselőt tájékoztatja. A szabadságokat a tervben foglaltaknak megfelelően kell kiadni, azoktól csak rendkívül indokolt esetben lehet eltérni, de a köztisztviselő ezzel összefüggésben felmerülő kárát, költségeit – kivéve, ha az eltérésre a köztisztviselő kérelmére került sor – köteles megtéríteni. A köztisztviselő kérelmére az alapszabadság egynegyedét – a közszolgálati jogviszony első három hónapját kivéve – a tervtől eltérően a köztisztviselő által kért időpontban kell kiadni. A köztisztviselőnek erre vonatkozó igényét a szabadság kezdete előtt legkésőbb tizenöt nappal be kell jelentenie.

(2) A tárgyévet követő hónap végéig a munkáltatói jogkör gyakorlója megállapítja a köztisztviselő tárgyévben igénybe vett, illetve ki nem adott szabadságának mértékét. A tárgyévben ki nem adott szabadságot a következő évben járó szabadság mértékéhez hozzászámítja.

(3) A munkáltatói jogkör gyakorlója köteles nyilvántartani a köztisztviselők szabadságának kiadásával, egyéb munkaidő-kedvezményével kapcsolatos adatokat.

(4) A szabadság kiadásának időpontját – a köztisztviselő előzetes meghallgatása után – az éves szabadságolási terv alapján a munkáltatói jogkör gyakorlója határozza meg.

(5) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni. A munkáltatói jogkör gyakorlója

a) kivételesen fontos szolgálati érdek esetén a szabadságot legkésőbb a tárgyévet követő év január 31-éig,

b) a köztisztviselő betegsége vagy a személyét érintő más elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől számított harminc napon belül

adja ki, ha az esedékesség éve eltelt.

(6) A szabadságot kettőnél több részletben csak a köztisztviselő kérésére lehet kiadni.

(7) A munkáltatói jogkör gyakorlója a köztisztviselő már megkezdett szabadságát kivételesen fontos érdekből megszakíthatja. Ebben az esetben a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre, illetőleg a visszautazással, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít be. A köztisztviselőnek a megszakítással összefüggésben felmerült kárát, illetve költségeit a közigazgatási szerv köteles megtéríteni.”

44. § (1) A Ktv. 42. §-ának (1) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:

„Az illetményt száz forintra kerekítve kell megállapítani. A kerekítés nem minősül munkáltatói intézkedésen alapuló, az általánostól eltérő illetménymegállapításnak.”

(2) A Ktv. 42. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az önkormányzat képviselő-testülete az illetményalapot évente rendeletben köteles – a helyi érdekegyeztetés keretében kialakított állásfoglalás, valamint az államigazgatásban érvényes illetményalap figyelembevételével – megállapítani úgy, hogy az nem haladhatja meg az államigazgatásban érvényes, központilag megállapított illetményalap mértékét, illetve annál legfeljebb 10% ponttal lehet alacsonyabb, és nem lehet kisebb a helyi önkormányzat képviselő-testülete által megállapított előző évi illetményalapnál.”

45. § (1) A Ktv. 43. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az illetményalapot a közszolgálati érdekegyeztetés keretében kialakított állásfoglalás figyelembevételével évente az állami költségvetésről szóló törvény állapítja meg úgy, hogy az nem lehet alacsonyabb, mint az előző évi illetményalap.”

(2) A Ktv. 43. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) A hivatali szervezet vezetője – az (5) bekezdésben foglaltak kivételével – át nem ruházható hatáskörében, a megállapított személyi juttatások előirányzatán belül a 34. § (1) bekezdésében meghatározott teljesítményértékeléstől függően a köztisztviselő besorolása szerinti fizetési fokozathoz tartozó alapilletményét legfeljebb 20%-kal megemelheti, vagy legfeljebb 20%-kal csökkentett mértékben állapíthatja meg.”

(3) A Ktv. 43. §-a (5) bekezdésének bevezető mondata és a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) Az államtitkár, a helyettes államtitkár, a főosztályvezető alapilletményét – vezetői munkájuk értékelésétől függően – át nem ruházható hatáskörében legfeljebb 20%-kal megemelheti, vagy legfeljebb 20%-kal csökkentett mértékben állapíthatja meg:

a) a Miniszterelnöki Hivatalban, minisztériumban az államtitkár, a helyettes államtitkár, illetve a főosztályvezető esetében a miniszter,”

(4) A Ktv. 43. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) A (4)–(5) bekezdés alkalmazása során a köztisztviselő korábban már megállapított alapilletménye legfeljebb 20%-kal csökkenhet.”

(5) A Ktv. 43. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(7) Az illetmény-összetevők – ide nem értve az illetménypótlékokat – változása esetén, így különösen az illetményalap emelkedése, a besorolási vagy fizetési fokozat változása során a köztisztviselő illetményét újra meg kell állapítani.”

46. § A Ktv. 44. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„44. § (1) Az országgyűlési biztos hivatalaiban, az Országos Rádió és Televízió Testület Irodájánál, a Gazdasági Versenyhivatalnál, a Magyar Tudományos Akadémia Titkárságánál, a Miniszterelnöki Hivatalban, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalnál, a Közbeszerzések Tanácsánál, a minisztériumokban, a költségvetési fejezet felügyeletét ellátó szervezeteknél, a Közszolgálati Ellenőrzési Hivatalnál, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnál – a belső területi szervei kivételével –, a Pénzügyi Szervek Állami Felügyeleténél, továbbá jogszabály által országos hatáskörű szervnek nyilvánított, a Kormány közvetlen felügyelete alatt álló, illetve a Kormány által irányított központi költségvetési szerveknél, valamint – a belső igazgatási szervei kivételével – az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságnál és az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál az illetménykiegészítés mértéke a felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselő esetében az alapilletményének 50%-a, középiskolai végzettségű köztisztviselő esetében az alapilletményének 15%-a.

(2) Az (1) bekezdésben nem említett központi közigazgatási szervnél, valamint a megyei, fővárosi közigazgatási hivatalnál az illetménykiegészítés mértéke a felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselő esetében az alapilletményének 35%-a, középiskolai végzettségű köztisztviselő esetében az alapilletményének 15%-a.

(3) A központi közigazgatási szerv legalább megyei illetékességű területi szervénél, valamint az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár legalább megyei illetékességű belső igazgatási szerveinél az illetménykiegészítés mértéke a felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselő esetében az alapilletményének 30%-a, a középiskolai végzettségű köztisztviselő esetében az alapilletményének 10%-a.

(4) A (3) bekezdésben felsorolt közigazgatási szerv helyi és körzeti (nem megyei) illetékességű, valamint az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár legalább helyi illetékességű belső szerveinél az illetménykiegészítés mértéke a felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselő esetében az alapilletményének 10%-a.

(5) Az Országgyűlés Hivatalánál, a Köztársasági Elnök Hivatalánál, az Alkotmánybíróság Hivatalánál és az Állami Számvevőszéknél az illetménykiegészítés mértéke a felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselő esetében az alapilletményének 80%-a, a középiskolai végzettségű köztisztviselő esetében az alapilletményének 35%-a.”

47. § A Ktv. 44/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„44/A. § (1) A helyi önkormányzat rendeletben évente a tárgyévre vonatkozóan egységesen valamennyi felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselőnek illetménykiegészítést állapíthat meg, amelynek mértéke a köztisztviselő alapilletményének

a) a megyei önkormányzatnál, illetve a körzetközponti feladatot ellátó önkormányzatnál 30%-a,

b) községi önkormányzatnál 10%-a,

c) az a)–b) pontban nem szereplő önkormányzatnál 20%-a.

(2) A helyi önkormányzat – a községi önkormányzat kivételével – az (1) bekezdés szerint rendeletben illetménykiegészítést állapíthat meg egységesen valamennyi középiskolai végzettségű köztisztviselőnek, amelynek mértéke 10%.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott illetménykiegészítések egymástól függetlenül is megállapíthatóak.

(4) A fővárosi kerületi, illetve a fővárosi önkormányzat illetménykiegészítésének megállapítására az (1) bekezdés a) pontját, illetve a (2) bekezdést kell alkalmazni.

(5) A megállapított illetménykiegészítés a tárgyév végével megszűnik. Ha az önkormányzat ismételten nem állapít meg illetménykiegészítést, a köztisztviselő illetménykiegészítésre nem jogosult és illetménye ennek megfelelően csökken.”

48. § A Ktv. 45. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„45. § (1) A vezető alapilletménye:

a) miniszter esetében az illetményalap 6,5-szerese,

b) politikai államtitkár esetében az illetményalap 5,5-szerese,

c) államtitkár esetében az illetményalap 9-szerese,

d) helyettes államtitkár esetében az illetményalap 8,5-szerese,

e) főosztályvezető esetében az illetményalap 8-szorosa,

f) főosztályvezető-helyettes esetében az illetményalap 7,5-szerese,

g) osztályvezető esetében az illetményalap 7-szerese.

(2) A jegyző, illetve a főjegyző alapilletménye:

a) a 3000-nél kevesebb lakosú településen az illetményalap 6,25-szorosa,

b) a 3000–10 000 lakosú településen az illetményalap 7,75-szorosa,

c) a 10 000–100 000 lakosú településen az illetményalap 8-szorosa,

d) a fővárosi kerület jegyzőjének az illetményalap 8,25-szorosa,

e) a megyei jogú város jegyzőjének és a megyei főjegyzőnek az illetményalap 8,5-szerese,

f) a fővárosi főjegyző esetében az illetményalap 8,75-szorosa.

(3) A körjegyző, illetve a körjegyzői feladatot ellátó nagyközségi, városi (megyei jogú városi) jegyző illetményének a (2) bekezdés, 46. § (4) bekezdése szerinti megállapításánál a körjegyzőséghez tartozó települések együttes lakosságszámát, illetve az érintett nagyközség vagy város és községek együttes lakosságszámát kell alapul venni.

(4) Az aljegyző illetményét kinevezésekor a képviselőtestület, azt követően a jegyző a (2) bekezdés alapján összegszerűen állapítja meg úgy, hogy az nem érheti el a jegyző illetményét és nem lehet alacsonyabb a már megállapított illetményénél.

(5) Ha a köztisztviselő vezetői beosztása megszűnik, illetményét a 43. és 44. § figyelembevételével kell meghatározni.

(6) E törvény alkalmazásában körzetközponti jegyző az a jegyző, aki a körzetközponti feladatot ellátó önkormányzatnál törvény vagy kormányrendelet alapján más településekre is kiterjedő illetékességgel államigazgatási hatáskört gyakorol.

(7) A 44. § (3) bekezdésében felsorolt szervnél – ide nem értve a szerv vezetőjét – legfeljebb kettő, a 44. § (4) bekezdésében felsorolt szervnél – ide nem értve a szerv vezetőjét – legfeljebb egy vezetői szint létesíthető. A 44. § (3) bekezdésében felsorolt szerv vezetője – ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik – főosztályvezetői, szervezeti egységének vezetője főosztályvezető-helyettesi vagy osztályvezetői, a 44. § (4) bekezdésében felsorolt szerv vezetője főosztályvezetői, szervezeti egységének vezetője osztályvezetői alapilletményre jogosult. A főváros területére kiterjedő illetékességgel rendelkező, a 44. § (3) bekezdésében felsorolt szerv vezetője – ide nem értve a fővárosi közigazgatási hivatal vezetőjét – a 46. § (2) bekezdésének b) pontjától eltérően 30%-os vezetői illetménypótlékra jogosult.

(8) Törvény felhatalmazása alapján a felügyeletet ellátó miniszter a 44. § (3)–(4) bekezdésben felsorolt szerveknél a (7) bekezdésben foglaltaktól eltérően legfeljebb további két vezetői szintet is megállapíthat. Az egyes vezetői szintek között a vezetői pótlék tekintetében a legalacsonyabb vezetői szinthez képest 10%-os mértékű különbség állhat fenn.

(9) A helyi önkormányzatnál a főjegyzői, jegyzői, aljegyzői kinevezésen túlmenően

a) a 3000-nél kevesebb lakosú településen – ide nem értve a városokat – vezetői megbízás nem adható,

b) a 3000–10 000 lakosú településen, valamint a 3000-nél kevesebb lakosú városokban osztályvezetői szintnek megfelelő vezetői megbízás adható,

c) 10 000 feletti lakosú településen, valamint a körzetközponti feladatot ellátó önkormányzatnál, megyei jogú városi önkormányzatnál, megyei önkormányzatnál, fővárosi kerületi, fővárosi önkormányzatnál osztályvezetői és főosztályvezető-helyettesi szintnek megfelelő vezetői megbízás adható.”

49. § A Ktv. 46. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„46. § (1) A vezetői illetménypótlék mértéke a 44. § (1) és (5) bekezdésekben meghatározott közigazgatási szervnél, illetve a fővárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetőjénél és helyettesénél:

a) miniszter, államtitkár esetén az alapilletmény 65%-a,

b) helyettes államtitkár, a fővárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetője esetén az alapilletmény 50%-a,

c) főosztályvezető, a fővárosi, megyei közigazgatási hivatal hivatalvezető helyettes esetén az alapilletmény 30%-a,

d) főosztályvezető-helyettes esetén az alapilletmény 20%-a,

e) osztályvezető esetén az alapilletmény 10%-a.

(2) A 44. § (2)–(3) bekezdésekben meghatározott közigazgatási szervnél a vezetői illetménypótlék mértéke a vezető alapilletményének:

a) államtitkár, helyettes államtitkár esetén az alapilletmény 50, illetve 40%-a,

b) főosztályvezető esetén az alapilletmény 25%-a,

c) főosztályvezető-helyettes esetén az alapilletmény 15%-a,

d) osztályvezető esetén az alapilletmény 10%-a.

(3) A 44. § (4) bekezdésben meghatározott közigazgatási szervnél a vezetői illetménypótlék mértéke a vezető alapilletményének:

a) főosztályvezető esetén az alapilletmény 20%-a,

b) osztályvezető esetén az alapilletmény 10%-a.

(4) A jegyző, főjegyző vezetői illetménypótlékra jogosult, amelynek mértéke:

a) a 3000-nél kevesebb lakosú településen az alapilletményének 10%-a,

b) a 3000–10 000 lakosú településen az alapilletményének 20%-a,

c) a 10 000–100 000 lakosú településen az alapilletményének 30%-a,

d) a megyei jogú város, fővárosi kerület jegyzőjének és a megyei főjegyzőnek az alapilletményének 40%-a,

e) a fővárosi főjegyző esetében az alapilletményének 50%-a.

(5) A 3000-nél kevesebb lakosú település kivételével a helyi önkormányzat rendeletben évente a tárgyévre vonatkozóan vezetői illetménypótlékot állapíthat meg – a (4) bekezdésben meghatározott esetet kivéve – egységesen valamennyi vezetőre kiterjedően, amelynek mértéke:

a) a 3000–10 000 lakosú településen a vezető alapilletményének 10%-a,

b) az a) pontban meghatározott település kivételével az osztályvezetői szintnek megfelelő vezető alapilletményének 10%-a, a főosztályvezető-helyettesi szintnek megfelelő vezető alapilletményének 15%-a.

A megállapított vezetői illetménypótlék a tárgyév végével megszűnik. Ha az önkormányzat ismételten nem állapít meg vezetői illetménypótlékot, a köztisztviselő vezetői illetménypótlékra nem jogosult és illetménye ennek megfelelően csökken.