1. § A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kvt.) 1. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A törvény célja az ember és környezete harmonikus kapcsolatának kialakítása, a környezet egészének, valamint elemeinek és folyamatainak magas szintű, összehangolt védelme, a fenntartható fejlődés biztosítása.”
2. § A Kvt. 4. §-ának v) pontja a következő vb) alponttal egészül ki, és a jelenlegi v) pont va) alpontra változik:
(E törvény alkalmazásában)
„vb) az elérhető legjobb technika: a korszerű technikai színvonalnak, és a fenntartható fejlődésnek megfelelő módszer, üzemeltetési eljárás, berendezés, amelyet a kibocsátások, környezetterhelések megelőzése és - amennyiben az nem valósítható meg - csökkentése, valamint a környezet egészére gyakorolt hatás mérséklése érdekében alkalmaznak, és amely a kibocsátások határértékének, illetőleg mértékének megállapítása alapjául szolgál. Ennek értelmezésében:
- legjobb az, ami a leghatékonyabb a környezet egészének magas szintű védelme érdekében;
- az elérhető technika az, amelynek fejlesztési szintje lehetővé teszi az érintett ipari ágazatokban történő alkalmazását elfogadható műszaki és gazdasági feltételek mellett, figyelembe véve a költségeket és előnyöket, attól függetlenül, hogy a technikát az országban használják-e vagy előállítják-e és amennyiben az az üzemeltető számára ésszerű módon hozzáférhető;
- a technika fogalmába beleértendő az alkalmazott technológia és módszer, amelynek alapján a berendezést (technológiát, létesítményt) tervezik, építik, karbantartják, üzemeltetik és működését megszüntetik, a környezet helyreállítását végzik.”
3. § (1) A Kvt. 4. §-ának f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában)
„f) környezetterhelés: valamely anyag vagy energia közvetlen vagy közvetett kibocsátása a környezetbe;”
(2) A Kvt. 4. §-ának y) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában)
„y) megelőzés: a környezethasználat káros környezeti hatásai elkerülésének érdekében a leghatékonyabb megoldások, továbbá a külön jogszabályban meghatározott tevékenységek esetén az elérhető legjobb technika alkalmazása a döntéshozatal legkorábbi szakaszától;”
4. § A Kvt. 6. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A megelőzés érdekében a környezethasználat során a leghatékonyabb megoldást, továbbá a külön jogszabályban meghatározott tevékenységek esetén az elérhető legjobb technikát kell alkalmazni.”
5. § A Kvt. 13. §-a kiegészül az alábbi új (3) bekezdéssel:
„(3) Valamely környezeti elem igénybevételének, illetve terhelésének megelőzése, csökkentése vagy megszüntetése céljából nem engedhető meg más környezeti elem károsítása, szennyezése.”
6. § A Kvt. 50. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, és az eredeti (2) bekezdés számozása (3) bekezdésre változik:
„(2) A környezethasználók külön jogszabályban meghatározott köre köteles az általuk végzett tevékenység környezeti hatását felmérni, arról rendszeresen környezeti jelentést készíteni és azt benyújtani az illetékes környezetvédelmi hatóság részére. A környezeti jelentésre vonatkozó részletes szabályokat külön jogszabály határozza meg.”
7. § A Kvt. 57. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„57. § A környezetvédelmi alap célfeladat fejezeti kezelésű előirányzat a környezetkímélő gazdasági szerkezet kialakításának ösztönzését, a környezeti ártalmak megelőzését, csökkentését, a bekövetkezett környezeti károk felszámolását - a külön törvényben meghatározott tájrendezést -, továbbá természeti értékek és területek fenntartását, a leghatékonyabb megoldások, továbbá a külön jogszabályban meghatározott tevékenységek esetén az elérhető legjobb technika ösztönzését, előmozdítását, a társadalom környezeti szemléletének fejlődését, valamint a környezetvédelmi kutatást elősegítő előirányzat.”
8. § (1) A Kvt. 64. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A környezetvédelmi igazgatás körébe tartozik)
„b) az Információs Rendszer működtetésével kapcsolatos adatkezelési, valamint tájékoztatási feladatok ellátása.”
(2) A Kvt. 64. §-ának (1) bekezdése kiegészül az alábbi új e) ponttal:
(A környezetvédelmi igazgatás körébe tartozik)
„e) a leghatékonyabb megoldás, az elérhető legjobb technika alkalmazására vonatkozó követelmények érvényesítése.”
9. § A Kvt. 66. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A környezethasználat
a) környezeti hatásvizsgálat hatálya alá tartozó tevékenységek esetén - a b) pontban foglaltak kivételével - a tevékenységre kiadott környezetvédelmi engedély [70. § (2) bekezdés b) pont; 71. § (4) bekezdés a) pont];
b) az egyes környezeti hatásvizsgálat hatálya alá tartozó tevékenységek esetén az a) pont szerinti eljárást követően az e törvényben [71. § (4) bekezdés c) pont] és a Kormány rendeletében meghatározott feltételek fennállása esetén [72/A. § (1) bekezdés a) pont] a felügyelőség által kiadott egységes környezethasználati engedély;
c) az a) pont hatálya alá nem tartozó tevékenységek esetén, de a Kormány rendeletében meghatározott esetekben [72/A. § (1) bekezdés a) pont] a felügyelőség által kiadott egységes környezethasználati engedély;
d) környezetvédelmi felülvizsgálat hatálya alá tartozó tevékenységek esetén a felügyelőség által kiadott környezetvédelmi működési engedély [79. § (1) bekezdés a) pont];
e) egyéb, az a)-d) pont hatálya alá nem tartozó - külön jogszabályokban meghatározott - esetekben a felügyelőség, illetőleg az önkormányzati környezetvédelmi hatóság (a továbbiakban együtt: környezetvédelmi hatóság) által kiadott határozat, vagy szakhatósági állásfoglalásuk figyelembevételével más hatóság által kiadott határozat jogerőre emelkedését követően kezdhető meg, illetőleg folytatható.”
10. § (1) A Kvt. 70. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és az eredeti c) pont d) pontra változik:
[(2) A kérelem és az előzetes környezeti tanulmány alapján a felügyelőség]
„c) a hatásvizsgálati eljárás lezárását követően - a külön jogszabályban meghatározott esetben - megindítja az egységes környezethasználati engedélyezési eljárást, vagy”
(2) A Kvt. 71. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az előzetes környezeti tanulmány alapján készítendő, helyszíni vizsgálatokkal alátámasztott részletes környezeti hatástanulmánynak - a felügyelőség által meghatározott mélységben és részletezettségben - tartalmaznia kell:)
„a) a 69. § (2) bekezdés a) és b) pontjában foglaltak részletes leírását, és a választott technológia összehasonlítását a leghatékonyabb megoldással, továbbá a külön jogszabályban meghatározott tevékenységek esetén az elérhető legjobb technikával;”
11. § A Kvt. 71. §-ának (4) bekezdése az alábbi új c) ponttal egészül ki:
(A felügyelőség az ügyben rendelkezésre álló összes adat alapján határoz és)
„c) a hatásvizsgálati eljárás lezárását követően - a külön jogszabályban meghatározott esetben - megindítja az egységes környezethasználati engedélyezési eljárást.”
12. § A Kvt. a 72. §-át követően a következő alcímmel és ezt követően új 72/A. §-sal egészül ki:
„Az egységes környezethasználati engedély
72/A. § (1) Az egyes - külön jogszabályban megjelölt - tevékenységek környezetet terhelő kibocsátásainak megelőzése érdekében, a környezeti elemeket terhelő kibocsátások, valamint a környezetre ható tényezők csökkentésére, illetőleg megszüntetésére irányuló, az elérhető legjobb technikán alapuló intézkedéseket az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás során állapítja meg a felügyelőség.
(2) A környezeti hatásvizsgálatra vonatkozó, a Kormány által meghatározott szabályokat az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szóló kormányrendeletben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.”
13. § A Kvt. 74. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„74. § (1) A felügyelőség az érdekeltet tevékenysége környezetre gyakorolt hatásának feltárása érdekében - teljes körű vagy részleges - felülvizsgálatra kötelezheti a 73. § (1) bekezdésében meghatározott esetben, továbbá kötelezi, ha környezetveszélyeztetést, illetve környezetszennyezést észlel.
(2) A felügyelőség az érdekeltet tevékenysége környezetre gyakorolt hatásának feltárása érdekében - teljes körű vagy részleges - felülvizsgálatra kötelezi akkor is, ha
a) környezetkárosítást észlel;
b) kiemelten védett, védett, illetőleg védőterületen (nemzeti park, tájvédelmi körzet, természetvédelmi terület, természeti emlék, valamint ezek védőövezetei, vízminőség-védelmi terület, hidrogeológiai védőterület, valamint az ivó-, ásvány- és gyógyvízkivételek védőterületei), környezetet veszélyeztető, szennyező vagy károsító tevékenységet észlel;
c) a környezetvédelmi engedélyhez, illetőleg egységes környezethasználati engedélyhez kötött tevékenységet ilyen engedély nélkül kezdett meg vagy folytat;
d) a külön jogszabályban meghatározott feltételek fennállnak.”
14. § A Kvt. a 81. §-át követően a következő alcímmel és ezt követően új 81/A. §-sal egészül ki:
„Környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer (EMAS)
81/A. § (1) A környezethasználó külön jogszabályban meghatározott módon saját környezetvédelmi teljesítményének értékelése és folyamatos javítása, valamint a közvélemény megfelelő tájékoztatása érdekében környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben vehet részt.
(2) A környezethasználó ennek keretében felülvizsgálja (felülvizsgáltatja) a tevékenységével kapcsolatos környezeti hatásokat, környezeti nyilatkozatot készít (készíttet), azt hitelesítteti a környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer által előírt követelményeknek való megfelelés szempontjából a környezeti hitelesítésre jogosulttal és nyilvántartásba vétel céljából benyújtja az erre külön jogszabályban feljogosított szervezetnek, továbbá ezt követően mindenki számára hozzáférhetővé teszi.”
15. § A Kvt. 82. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A 66. § (1) bekezdés szerinti engedélyekben alapul vett körülmények jelentős megváltozását, illetve tervezett jelentős megváltoztatását, továbbá a tulajdonosváltozást az érdekelt köteles a felügyelőségnek tizenöt napon belül bejelenteni.”
16. § A Kvt. 87. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A védendő környezeti elem sajátosságaitól, illetőleg a szennyezés jellegétől függően meghatározhatók:
a) általános jellegű,
b) területi,
c) helyi,
d) egyedi,
e) védelmi övezetekre vonatkozó
ökológiai, egészségügyi, tervezési, továbbá rendkívüli helyzetben alkalmazandó határértékek [az (1) és (2) bekezdésben foglaltak a továbbiakban együtt: határérték].”
17. § A Kvt. 88. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A környezeti elemek igénybevételének mértékét és a környezetbe kibocsátható anyag és energia mennyiségét, minőségét, koncentrációját a környezet, illetve az érintett környezeti elem állapotának megőrzéséhez, illetőleg helyreállításához meghatározott célállapot figyelembevételével kell megállapítani.”
18. § A Kvt. 89. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A kibocsátási és igénybevételi határértékek megállapításánál a szennyezettségi határérték mellett figyelembe kell venni a környezet, illetve adott eleme pillanatnyi és célállapotát, valamint a leghatékonyabb megoldást, továbbá a külön jogszabályban meghatározott tevékenységek esetén az elérhető legjobb technikát. Bevezetésükkor biztosítani kell a szükséges és elégséges felkészülési időt.”
19. § (1) A Kvt. 110. § (7) bekezdése g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, valamint új k)-n) pontokkal egészül ki:
(Felhatalmazást kap a Kormány, hogy)
„g) meghatározza a környezetvédelmi szempontból minősítendő anyagok, termékek, tevékenységek és technológiák körét, minősítésének általános szabályait;”
„k) megállapítsa a környezeti jelentés készítésére kötelezettek körét, valamint a környezeti jelentés készítésére vonatkozó részletes szabályokat;
l) megállapítsa az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás részletes szabályait;
m) megállapítsa a környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerek működési, környezeti hitelesítési és nyilvántartási kereteit, feltételeit;
n) meghatározza a termékek és szolgáltatások ökocímkézési rendszerének működési, minősítési, nyilvántartási kereteit, feltételeit.”
(2) A Kvt. 110. § (8) bekezdése a következő új n)-o) pontokkal egészül ki:
[(8) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy az érdekelt miniszterekkel egyetértésben rendeletben állapítsa meg]
„n) az elérhető legjobb technika alkalmazására vonatkozó szabályokat;
o) a környezetvédelmi szempontból minősítendő anyagok, termékek, tevékenységek és technológiák minősítésének részletes szabályait, valamint a minősítő hatóságok és intézmények kijelölésének szabályait, a minősítés rendjét.”
20. § A védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló, többször módosított 1995. évi XCIII. törvény 4. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A törvény hatálya alá tartozó és törvény alapján már magántulajdonba került földterületeket - a (2)-(3) bekezdésben foglalt kivétellel - 2006. december 31-ig az állam javára - az irányadó jogszabályok szerint - ki kell sajátítani és az igazgatóság vagyonkezelésébe kell adni. A kisajátítást az igazgatóság köteles kezdeményezni, illetőleg kérni.”
21. § A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló, többször módosított 1993. évi II. törvény 12/C. §-a kiegészül a következő (5) bekezdéssel:
„(5) A védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló 1995. évi XCIII. törvény 1. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti kijelöléssel nem érintett azon védett vagy védelemre tervezett természeti területek tekintetében, amelyeket - természetvédelmi oltalom hiányában - a szövetkezetnek az Ámt. 25. §-a alapján a vagyonnevesítés szabályai szerint ki kellene adnia - ha az magántulajdonban nem áll vagy magántulajdonba nem került -, a kisajátítási eljárást a szövetkezettel szemben kell lefolytatni. A kisajátítási kártalanítás összegét a szövetkezet haladéktalanul köteles a szövetkezet vagyonnevesítéssel érintett tagjai között a vagyonnevesítés szabályai szerint felosztani.”
22. § (1) A laboratóriumok, a tanúsító és az ellenőrző szervezetek akkreditálásáról szóló 1995. évi XXIX. törvény (a továbbiakban: At.) 1. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az akkreditálásnak a magyar nemzetgazdaság korszerű piacgazdasággá való átalakulása, a nemzetgazdaság szereplői piacképességének növelése, a kereskedelem indokolatlan műszaki akadályainak elhárítása, valamint a szervezetek környezetkímélő működése érdekében elő kell segítenie a termékek és a szolgáltatások többszöri vizsgálatának kiküszöbölését. A tanúsítványok kölcsönös elfogadása érdekében lehetővé kell tenni a környezeti tanúsító és hitelesítő szervezetek és személyek (EMAS) felkészültségének igazolását, elismerését.”
(2) Az At. 2. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A nemzeti akkreditálás rendszerének keretében, az akkreditáláshoz kapcsolódó, az európai és nemzetközi szabványokat közzétevő nemzeti szabványok, valamint a mérésügyről szóló 1991. évi XLV. törvényben foglaltak figyelembevételével, a következő szervezetek - környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerek esetében: szervezetek és természetes személyek - akkreditálhatók:
a) vizsgálólaboratóriumok,
b) kalibrálólaboratóriumok,
c) terméktanúsító szervezetek,
d) minőségügyi rendszert tanúsító szervezetek,
e) személyzettanúsító szervezetek,
f) ellenőrző szervezetek,
g) környezetközpontú irányítási rendszert tanúsító, illetve környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszert (EMAS) hitelesítő szervezetek és természetes személyek.”
23. § (1) A katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Kat.) 30. §-ának (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„(2) Az e törvény IV. fejezete hatálybalépésének napján már üzemelő vagy építés alatt álló veszélyes létesítmény üzemeltetője a tevékenységet a külön jogszabályban meghatározott időpontig a hatósághoz bejelenti és a bejelentéshez csatolja a biztonsági elemzés vagy a biztonsági jelentés egy-egy példányát.”
(2) A Kat. 49. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A törvény IV. fejezete 2002. január 1-jén lép hatályba.”
(3) A Kat. 50. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„50. § Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályával összeegyeztethető szabályozást tartalmaz, azzal, hogy az összeegyeztethetőség biztosításához szükséges részletszabályokat a törvény 51. §-a f)-i) és l) pontjaiban foglalt felhatalmazás alapján megalkotandó kormányrendelet tartalmazza: a Tanács 96/82/EK irányelve a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek kockázatának ellenőrzéséről.”
24. § Ez a törvény a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba, egyidejűleg a Kat. 30. §-ának (3) bekezdése és 42. §-a hatályát veszti.
25. § E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályával összeegyeztethető szabályozást tartalmaz, azzal, hogy az összeegyeztethetőség biztosításához szükséges részletszabályokat a Kvt. 110. §-a (7) bekezdésének l) pontjában foglalt felhatalmazás alapján megalkotandó kormányrendelet tartalmazza: a Tanács 96/61/EK irányelve az integrált szennyezés megelőzésről és ellenőrzésről (csökkentésről).