1. § Az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 1982. évi 17. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: At.) 2. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az anyakönyvet községben, városban, megyei jogú városban és fővárosi kerületben a települési önkormányzat polgármesteri hivatalának anyakönyvvezetője (a továbbiakban: anyakönyvvezető) vezeti. Anyakönyvvezetői feladatokat a jogszabályokban meghatározott képesítési feltételekkel rendelkező polgármester, jegyző, illetőleg az illetékes települési önkormányzat polgármesteri hivatalának köztisztviselője láthat el.”
2. § Az At. 3. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A megyei, fővárosi közigazgatási hivatal vezetője:
a) elrendeli - a hazai anyakönyvezés kivételével - az anyakönyvezést, ha annak alapja külföldi okirat vagy külföldi állampolgár által tett apai elismerő nyilatkozat;
b) intézkedik a megsemmisült, elveszett, részben vagy egészben használhatatlanná vált anyakönyvek pótlása iránt;
c) betekintést engedélyez az anyakönyvekbe, az anyakönyvi alapiratokba, a betűrendes névmutatókba, valamint az apa adatai nélkül anyakönyvezett születések nyilvántartásába (anyakönyvi nyilvántartások);
d) elbírálja a bemutatott külföldi okiratok elfogadhatóságát, amennyiben nem magyar állampolgár kíván Magyarországon házasságot kötni;
e) beszerzi külföldről az anyakönyvi okiratokat, illetőleg külföldre továbbítja azokat;
f) kiadja az előírt feltételek megléte esetén a Magyarországon élő magyar állampolgár, hontalan, illetőleg a magyar menekültügyi hatóság által menekültként elismert személy külföldön történő házasságkötéséhez szükséges tanúsítványt;
g) felmentést adhat indokolt esetben nem magyar állampolgár Magyarországon történő házasságkötése esetén annak igazolása alól, hogy a nem magyar állampolgár házasuló házasságkötésének személyes joga szerint nincs akadálya;
h) ellenőrzi az anyakönyvi nyilvántartásokat és az anyakönyvvezető tevékenységét;
i) az illetékes anyakönyvvezető(k) akadályoztatása esetére kijelöli a helyettesítő anyakönyvvezetőt;
j) előkészíti, szervezi és lebonyolítja az anyakönyvi szakvizsgát.”
3. § Az At. 4. §-ának (3) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Magyar állampolgár külföldön történt születését, házasságkötését és halálesetét a fővárosi főjegyző anyakönyvezi (hazai anyakönyvezés).
(4) A fővárosi főjegyző az e célra vezetett anyakönyvbe anyakönyvezi annak a nem magyar állampolgárnak külföldön történt születését, akit magyar állampolgár örökbe fogadott.”
4. § Az At. 4. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A fővárosi főjegyző anyakönyvezi a halálesetét annak a külföldön született nem magyar állampolgárnak, akit magyar bíróság nyilvánított holtnak.”
5. § Az At. 6. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„6. § (1) Ha törvény másként nem rendelkezik, az anyakönyvi nyilvántartásokba betekintés csak olyan állami vagy önkormányzati szerv nevében eljáró személynek engedélyezhető, aki igazolja a betekintés célját és jogalapját.
(2) Az anyakönyv teljes adattartalmának megismerésére törvényben feljogosított szerv részére anyakönyvi másolat adható ki.”
6. § Az At. 7. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„7. § (1) Az anyakönyvi és a házasságkötési eljárásban, ha e törvény másként nem rendelkezik, a bejegyzendő adatokat, illetőleg a házasság megkötésének törvényes előfeltételeit okirattal kell bizonyítani. Az idegen nyelvű okiratot hiteles magyar nyelvű fordítással ellátva kell bemutatni. A nem magyar állampolgár magyarországi házasságkötéséhez szükséges tanúsítványt - ha nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik - diplomáciai felülhitelesítéssel ellátva kell bemutatni.
(2) Okirat bemutatása helyett személyes nyilatkozat tehető, ha az okirat a Külügyminisztérium vagy az adott ország külképviseleti hatósága által kiadott írásbeli nyilatkozat szerint nem szerezhető be külföldről.”
7. § Az At. 8. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az anyakönyvi és a házasságkötési eljárásban a Magyarországon élő magyar állampolgár személyazonosságát érvényes személyazonosító igazolvánnyal vagy más a személyazonosság igazolására alkalmas hatósági igazolvánnyal igazolhatja.
(2) Külföldön élő magyar állampolgárok, valamint a nem magyar állampolgárok személyazonosságukat más, személyazonosításra alkalmas okmánnyal is igazolhatják.”
8. § Az At. 10. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A haláleset bejelentésekor az anyakönyvvezető részére át kell adni az elhalt magyar állampolgár személyazonosításra alkalmas okmányát, személyi azonosítóját és lakcímét igazoló hatósági igazolványát, az orvos által kiállított halottvizsgálati bizonyítványt, továbbá - ha a bejelentő rendelkezésére áll - az elhalt születési anyakönyvi kivonatát és a családi állapotát igazoló okiratot.”
9. § Az At. 10. §-a a következő (4)-(6) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A haláleset bejelentésekor a Magyarországon bevándoroltként vagy menekültként élt személy személyazonosító okmányait, személyi azonosítóját és lakcímét igazoló hatósági igazolványát, a családi állapotát tanúsító okiratát, továbbá az orvos által kiállított halottvizsgálati bizonyítványt az anyakönyvvezetőnek át kell adni. Az anyakönyvvezető az okmányokat bevonja.
(5) Az anyakönyvvezető az elhalt átadott személyi azonosítóját és lakcímét igazoló hatósági igazolványát érvényteleníti, majd a személyazonosításra alkalmas okmányokkal együtt továbbítja a haláleset helye szerint illetékes körzetközponti feladatokat ellátó jegyzőnek.
(6) Bevándorolt és menekült státussal nem rendelkező nem magyar állampolgár halálesetének bejelentésekor az elhalt személyazonosításra alkalmas okmányait, továbbá az orvos által kiállított halottvizsgálati bizonyítványt az anyakönyvvezetőnek át kell adni. Az anyakönyvvezető az elhalt úti okmányában lévő érvényes magyar vízumra, illetőleg a tartózkodási jogosultságra vonatkozó bejegyzést követően az anyakönyvi folyószám feltüntetésével „érvénytelen” bejegyzést tesz, és a külföldi hatóságok által kiállított okmányokat a bejelentőnek visszaadja.”
10. § Az At. 13. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„13. § (1) Az anyakönyvi és házasságkötési eljárásban az állampolgárságot vizsgálni kell.
(2) A magyar állampolgárság érvényes személyazonosító igazolvánnyal, illetőleg magyar útlevéllel vagy állampolgársági bizonyítvánnyal igazolható.
(3) A külföldi állampolgárság érvényes külföldi úti okmánnyal, a más állam által kiállított állampolgársági okirattal, a magyar hatóság által kiállított érvényes személyazonosító igazolvánnyal, valamint a magyar idegenrendészeti hatóság által kiállított úti okmánnyal, letelepedési engedéllyel igazolható.
(4) Annak a személynek a születési, halotti anyakönyvi bejegyzésében, akinek magyar, illetve külföldi állampolgársága vagy hontalansága nem igazolt, az anyakönyvben - az ellenkező bizonyításáig - az „állampolgársága ismeretlen” bejegyzést kell szerepeltetni.
(5) A hontalanság tényét okirattal kell igazolni.
(6) Amennyiben valakinek több állampolgársága van és ezek közül az egyik állampolgársága magyar, a külföldi állampolgársága nem anyakönyvezhető.
(7) Amennyiben valakinek több külföldi állampolgársága van és egyik sem magyar, ezek közül csak az az állampolgársága anyakönyvezhető, amely állam területén a lakóhelye van, ha több állam területén van lakóhelye, az az állampolgárság, amely állammal a kapcsolata a legszorosabb.”
11. § Az At. 15. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Nem magyar állampolgár és a külföldön élő magyar állampolgár házasulók esetén a házasulók egyike a házassági szándékát - az illetékes külföldi hatóság (közjegyző, anyakönyvvezető), illetve az illetékes magyar konzuli tisztviselő előtt tett hitelesített és hiteles magyar nyelvű fordítással ellátott nyilatkozatával - írásban is bejelentheti.”
12. § Az At. 16. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő alcím és rendelkezés lép:
„A házasulók bejelentése a névviselésről
16. § A házasulók a házassági szándék bejelentésekor a Csjt.-ben foglaltaknak megfelelően nyilatkoznak arról, hogy a házasságkötés után milyen házassági nevet kívánnak viselni. A házasság megkötéséig a korábbi nyilatkozat megváltoztatható.”
13. § Az At. 18. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„18. § (1) Amennyiben a szülők a házasságkötés után nem viselnek közös házassági nevet, a házasságkötést megelőző eljárás során meg kell állapodniuk arról, hogy a házasságból származó gyermekek az apa vagy az anya családi nevét, vagy a mindkét szülő családi nevéből képzett, legfeljebb kéttagú családi nevet viselik. A megállapodást a házassági anyakönyv is tartalmazza. A gyermekek nevére vonatkozó megállapodás legkésőbb az első közös gyermek születésének anyakönyvezéséig módosítható.
(2) Ha a gyermek születése anyakönyvi bejegyzésének időpontjában az egyik szülő a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben a szülői felügyeleti jogát - annak megszüntetése vagy szünetelése folytán - nem gyakorolhatja, a másik szülő egyedül határozhatja meg, hogy a gyermek melyik szülő családi nevét viselje.”
14. § Az At. 19. §-a (2) bekezdésének h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) Az anyakönyvvezető a házasságkötésnél való közreműködést megtagadja, ha]
„h) a házasulók a házasságkötés után viselni kívánt házassági nevükről nem nyilatkoztak;”
15. § Az At. 23. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„23. § (1) Az a Magyarországon élő magyar állampolgár, hontalan személy, vagy a magyar menekültügyi hatóság által menekültként elismert személy, aki külföldön kíván házasságot kötni, az ehhez szükséges tanúsítvány kiadását a lakóhelye, ennek hiányában a tartózkodási helye szerint illetékes anyakönyvvezetőnél kérheti. Bejelentett, érvényes lakcím hiányában az érintett kérelmét az utolsó bejelentett lakcíme szerint illetékes anyakönyvvezetőnél is előterjesztheti.
(2) A kérelemhez csatolni kell a nem magyar állampolgár házasulónak az illetékes külföldi hatóság (különösen: a közjegyző, anyakönyvvezető, a konzul) vagy az eljáró magyar anyakönyvvezető előtt tett és hitelesített nyilatkozatát, melyben kijelenti, hogy a tervezett házasságának legjobb tudomása szerint nincs törvényes akadálya. A nyilatkozat csak akkor fogadható el, ha tartalmazza a születési családi és utónevet, a házassági nevet, a születés helyét és idejét, a nemet, a családi állapotot, a szülők születési családi és utónevét, továbbá a nyilatkozó lakóhelye és állampolgársága is megállapítható belőle.
(3) Amennyiben mindkét házasuló az (1) bekezdésben meghatározott személyi körbe tartozik, részükre a tanúsítványt egy okiraton kell kiállítani.
(4) Amennyiben a felek lakóhelye különböző, a tanúsítvány kiadását bármelyikük lakóhelye szerint illetékes anyakönyvvezetőnél előterjeszthetik, a tanúsítványt az előterjesztés helye szerint illetékes közigazgatási hivatal adja ki.
(5) Amennyiben a magyar állampolgár lakóhelye külföldön van, a tanúsítványt az illetékes magyar konzuli tisztviselő állítja ki.
(6) Magyarországon bejelentett tartózkodási hellyel rendelkező, külföldön élő magyar állampolgár kérelmét a tartózkodási helye szerint illetékes anyakönyvvezetőnél is előterjesztheti. A tanúsítványt az előterjesztés helye szerint illetékes közigazgatási hivatal adja ki.
(7) A tanúsítványnak a felek természetes személyazonosító adatain kívül tartalmaznia kell az érintett személyek állampolgárságát, hontalanságát, illetőleg menekült státusát, lakóhelyének címét, családi állapotát, valamint azt a tényt, hogy a tervezett házasságnak a magyar jog szerint nincs akadálya.
(8) A tanúsítvány a kiállításától számított 6 hónapig érvényes.”
16. § Az At. 25. §-a a következő (3)-(5) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A házasság megkötése alkalmával az anyakönyvvezető előtt a házasulók házasságkötésre irányuló nyilatkozatot tesznek. Az anyakönyvvezető előbb a menyasszonyhoz, majd a vőlegényhez külön-külön a következő kérdést intézi: „kijelenti-e (itt megnevezendő az a házasuló, akihez a kérdést elsőként intézi), hogy az itt jelen lévő megnevezett másik féllel házasságot köt?”
(4) Amennyiben a feltett kérdésre mindkét házasuló egybehangzó igennel válaszolt, az anyakönyvvezető a következő kijelentést teszi: „Megállapítom, hogy (itt megnevezendő a feleség és a férj a házasságkötés utáni nevén) a Magyar Köztársaság családjogi törvénye értelmében házastársak.”
(5) A házasulók kérésére - amennyiben a házasságot megkötő anyakönyvvezető, a tanúk és mindkét házasuló is érti és beszéli az adott, Magyarországon honos nemzeti és etnikai kisebbség nyelvét - a házasság az adott kisebbség nyelvén is megköthető.”
17. § Az At. a következő 25/A. §-sal egészül ki:
„25/A. § (1) A házastársak, a házassági tanúk és az anyakönyvvezető, továbbá - ha közreműködött - a tolmács a házassági anyakönyvi bejegyzést aláírják.
(2) Amennyiben a házasulók vagy azok egyike a 25. § (3) bekezdése szerinti kérdésre nem egybehangzó igennel válaszol, a nyilatkozatot feltételhez vagy időhöz köti, közöttük a házasság nem jön létre. E tényt az anyakönyvvezető a jelenlévők előtt kijelenti.
(3) Amennyiben a házasulók vagy azok egyike, illetőleg a tanú vagy a tolmács a házassági anyakönyv bejegyzésének aláírását megtagadja, de a házasság a 25. §-ban foglaltaknak megfelelően létrejött, az anyakönyvvezető az aláírásra szolgáló rovatba e tényt feljegyzi.”
18. § Az At. III. fejezetének címe helyébe a „Névviselés, névmódosítás, névváltoztatás” cím lép.
19. § Az At. 27. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő alcím és rendelkezés lép:
„Névviselés
27. § (1) Hatósági eljárásban, igazolásban, igazolványban, nyilvántartásban a magyar állampolgár a születési, illetőleg a házassági anyakönyv szerint őt megillető születési vagy házassági nevet viseli.
(2) A név anyakönyvezésénél a magyar helyesírás szabályai az irányadóak.”
20. § Az At. a következő alcímmel és 27/A. §-sal egészül ki:
„A születési név
27/A. § (1) A születési név az a név, amely az érintettet a születési anyakönyvi bejegyzés alapján megilleti. A magyar állampolgár születési neve családi és utónévből áll.
(2) A családi név egy- vagy kéttagú. A kéttagú családi név tagjait kötőjel köti össze.
(3) Anyakönyvezni egy vagy két utónevet lehet.”
21. § Az At. a következő alcímmel és 27/B. §-sal egészül ki:
„A házassági név
27/B. § (1) A házassági név az a név, amely az érintettet a házassági anyakönyvi bejegyzés alapján megilleti. A házasságot kötő személy a Csjt.-ben felsorolt házassági névviselési formák közül választhat házassági nevet.
(2) A házassági név családi nevekből képzett része egy vagy legfeljebb kéttagú lehet.
(3) Amennyiben az egyik vagy mindkét házastárs születési családi neve vagy előző házassági nevének a családi nevekből képzett része kéttagú, a házastársaknak nyilatkozniuk kell arról, hogy a Csjt.-ben ennek megfelelően meghatározott névviselési forma keretében melyik két családi nevet kívánják összekapcsolt házassági névként viselni.
(4) A házassági névviselési forma - a házasság fennállása alatt, illetve annak megszűnése után - a Csjt. szabályainak megfelelően az érintett kérelmére módosítható.
(5) A házassági név módosítására irányuló eljárás lefolytatására a házasságkötés helye szerinti anyakönyvvezető az illetékes, de a kérelem a lakcím szerint illetékes anyakönyvvezetőnél is előterjeszthető.
(6) A házastársa nevét viselő személy a házasságkötés folytán szerzett nevet (a házastársa nevét) névváltoztatással nem változtathatja meg.
(7) Amennyiben a magyar állampolgár neve külföldön történt házasságkötés következtében a magyar névviselési szabályoktól eltérően megváltozik, a hazai anyakönyvezéskor a név bejegyzése során úgy kell eljárni, mintha a névváltoztatást a belügyminiszter engedélyezte volna, azzal a különbséggel, hogy a névváltozásról a belügyminisztert és a születést nyilvántartó anyakönyvvezetőt értesíteni kell.”
22. § Az At. 28. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő alcím és rendelkezés lép:
„A születési név megváltoztatása
28. § (1) Magyar állampolgár születési családi és utónevének megváltoztatását - kérelmére - a belügyminiszter engedélyezheti.
(2) Kiskorú gyermek születési nevének megváltoztatását törvényes képviselője kérheti.
(3) Cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt álló személy kérelmét a gondnok terjesztheti elő. Cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt álló személy - amennyiben a korlátozás a névváltoztatás jogát is érinti - csak gondnokának hozzájárulásával kérheti születési nevének megváltoztatását.
(4) A szülő családi nevének megváltoztatása - ha a szülő ennek ellenkezőjét kifejezetten nem kéri - kiterjed családi nevét viselő kiskorú gyermek családi nevére is.
(5) Ha a nevet változtató házastárs nevét a másik házastárs valamilyen formában viseli, a névváltoztatás rá is kiterjed.
(6) A magyar hagyományoktól eltérő hangzású, magyartalanul képzett név, történelmi név, régies írásmóddal írott családi név felvételét - különös méltánylást érdemlő körülmények kivételével - nem lehet engedélyezni.
(7) Amennyiben a névváltoztatással érintett anyakönyvi esemény külföldön történt, a névváltoztatás engedélyezésének feltétele a hazai anyakönyvezés.”
23. § Az At. a következő 28/A. §-sal egészül ki:
„28/A. § (1) A név megváltoztatása iránti kérelmet személyesen kell benyújtani a lakóhely szerint illetékes anyakönyvvezetőnél, külföldön élő magyar állampolgár esetében az illetékes konzuli tisztviselőnél.
(2) A kérelemnek tartalmaznia kell:
a) a kérelmező személyi adatait (születési családi és utónevét, házassági nevét, születési helyét, anyja születési nevét), személyi azonosítóját, annak hiányában születési idejét, továbbá családi állapotát, házasságkötésének helyét, idejét, lakóhelyét, értesítési címét, személyazonosságát és magyar állampolgárságát igazoló okiratának számát és érvényességi idejét;
b) amennyiben a kérelmező családi állapota házas, a névváltoztatással érintett házastársa személyi adatait (születési családi és utónevét, házassági nevét, születési helyét, anyja születési nevét), személyi azonosítóját, annak hiányában születési idejét;
c) a kérelmező kiskorú gyermeke(i) személyi adatait (születési családi és utónevét, születési helyét, anyja születési nevét) személyi azonosítóját, annak hiányában születési idejét;
d) a kérelem indokolását;
e) nyilatkozatot arról, hogy a kérelmező - születési vagy házassági - nevét a belügyminiszter korábban megváltoztatta-e.
(3) Születési név megváltoztatására irányuló kérelemben meg kell jelölni azt a családi, illetve utónevet, melyet a kérelmező új névként kíván viselni.
(4) A kérelemhez mellékelni kell a kérelmező, valamint azon személyek anyakönyvi kivonatát, akiknek anyakönyvi bejegyzését a névváltozás érinti.
(5) Névváltoztatásról a belügyminiszter okiratot állít ki. A névváltoztatási iratok nem selejtezhetők, őrzésükről és nyilvántartásukról a belügyminiszter gondoskodik.
(6) Akinek a névváltoztatását a belügyminiszter engedélyezte, az új nevet az okirat kézhezvételétől jogosult és köteles viselni.
(7) A névváltoztatás anyakönyvi bejegyzését a belügyminiszter rendeli el.”
24. § Az At. 30. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„30. § (1) A születési anyakönyvbe a szülők, a házassági anyakönyvbe a férj és a feleség apja és anyja, a halotti anyakönyvbe az elhalt apja, anyja és házastársa neveként a születési nevet kell anyakönyvezni.
(2) A házassági anyakönyvbe a feleség és a férj születési nevét minden esetben be kell jegyezni.
(3) Az anyakönyvvezetőnek a kéttagú születési családi név és a házassági név családi nevekből képzett részét kötőjellel összekapcsolva kell anyakönyveznie.
(4) Az anyakönyvbe azt a születési és házassági nevet kell bejegyezni, amely az érintett személyt a születés, a házasságkötés vagy a haláleset időpontjában megillette. Anyakönyvezni a szülők által meghatározott sorrendben legfeljebb két, a gyermek nemének megfelelő utónevet lehet a Magyar Tudományos Akadémia által összeállított utónévjegyzékből.
(5) Amennyiben a szülők által választott utónév nem szerepel az utónévjegyzékben, a Magyar Tudományos Akadémia nyilatkozik a kért utónév anyakönyvezhetőségéről.
(6) Élve született, de a születés anyakönyvezése előtt meghalt gyermek utónevét - ha a szülők a gyermek utónevéről nem nyilatkoztak - „utónevet nem kapott” szavakkal jegyzi be az anyakönyvvezető.
(7) Amennyiben a szülők vagy azok egyike nem magyar állampolgár, az anyakönyvvezető a gyermek utónevét a születési anyakönyvbe az érintett nem magyar állampolgárra irányadó szabályok szerint is bejegyezheti. A külföldön tartózkodó magyar állampolgárok ott született gyermeke születésének hazai anyakönyvezése során a gyermek utóneveként a külföldi okiratban szereplő utónevet kell bejegyezni.”
25. § (1) Az At. a következő 30/A. §-sal egészül ki:
„30/A. § (1) A nemzeti etnikai kisebbséghez tartozó személyek gyermeküknek nemzetiségüknek megfelelő utónevet is adhatnak, valamint kérhetik saját utónevüknek a megfelelő nemzetiségi utónévre történő javítását, továbbá joguk van családi és utónevüknek anyanyelvük szabályai szerinti anyakönyvezéséhez.
(2) Családi név kijavítására, valamint olyan utónév bejegyzésére irányuló kérelem esetén, amely a 30/B. § (1) bekezdésében szereplő nemzetiségi utónévjegyzékben nem szerepel, nyilatkozni kell arról, hogy a választott nevet mely nemzetiség használja.
(3) Az anyakönyvi és házasságkötési eljárás során a valamely nemzeti, etnikai csoporthoz, kisebbséghez való tartozás kérdésében nyilatkozatra senki nem kötelezhető.
(4) Az érintett kérésére a név anyakönyvezése két nyelven történik.”
(2) Az At. a következő 30/B. §-sal egészül ki:
„30/B. § (1) A választható nemzetiségi utóneveket az érintett országos kisebbségi önkormányzatok által összeállított és a Magyar Tudományos Akadémia szerkesztésében megjelentetett nemzetiségi utónévjegyzék tartalmazza.
(2) Az utónévjegyzékben nem szereplő nemzetiségi utónév anyakönyvezhetőségéről az érintett országos kisebbségi önkormányzat - a megkereséstől számított 15 napon belül kiadott - állásfoglalása az irányadó.”
26. § Az At. 31. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„31. § (1) Az egy családhoz tartozók vagy azonos családnevűek megkülönböztetésére szolgáló betűjelzést az anyakönyvbe az érdekelt kérelmére kell bejegyezni. Erre akkor van lehetőség, ha annak a felmenőnek a születési anyakönyvi bejegyzése, akinek a családi nevét a kérelmező viseli, azt tartalmazza.
(2) Amennyiben megkülönböztető betűjel anyakönyvezését kérik, az anyakönyvvezető a kérelmező felmenőjének születési anyakönyvi másolatát a kérelem elbírálása előtt beszerzi.
(3) A megkülönböztető betűjel anyakönyvezésekor a betűjelet a családi név részének kell tekinteni, az nem minősül külön tagnak. A betűjelet a családi nevet megelőzően vagy azt követően - a felmenők névviselésének megfelelően - nagybetűvel kell bejegyezni, és a névtől ponttal kell elválasztani.
(4) A születési és a házassági név anyakönyvezésekor, valamint az anyakönyvi kivonat kiállításakor a „doktor” megjelölés bejegyzése megengedett. Az egyes címek és rangok megszüntetéséről szóló 1947. évi IV. törvény szabályaival ellentétes más adatok bejegyzését meg kell tagadni.
(5) Nem lehet az (1) bekezdés rendelkezése alapján olyan betűjelzést bejegyezni, amelyet jogszabály tilt vagy személyhez fűződő jogot sért.
(6) Az anyakönyvbe korábban bejegyzett betű- és egyéb jelzéseket - az (1) bekezdés kivételével - az anyakönyvi kivonat kiállításánál figyelmen kívül kell hagyni.”
27. § Az At. 32. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„32. § (1) A születési anyakönyv nyilvántartja:
a) a születés helyét és idejét (év, hó, nap);
b) a származás helyét;
c) a gyermek születési családi és utónevét, nemét, személyi azonosítóját;
d) a szülők születési családi és utónevét, születési helyét, személyi azonosítóját, annak hiányában a születési idejét, lakóhelyét;
e) a többes szülést;
f) a szülők és a gyermek igazolt külföldi állampolgárságát, hontalanságát, ismeretlen állampolgárságát;
g) a bejegyzés idejét (év, hó, nap).
(2) Az adatok változása esetén anyakönyvezni kell:
a) a gyermek, illetőleg a szülő születési családi és utónevének, személyi azonosítójának megváltozását;
b) a gyermek nemének megváltozását;
c) a gyermek családi jogállásának megváltozását;
d) a szülők, illetve a gyermek magyar állampolgárságának megszűnését, a magyar állampolgárság megszerzését; valamint az ismertté vált állampolgárságát;
e) a bejegyzett személy halálát.”
28. § Az At. 35. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„35. § (1) A házassági anyakönyv nyilvántartja:
a) a házasságkötés helyét és idejét (év, hó, nap);
b) a férj, valamint a feleség születési családi és utónevét, házasságkötés előtt viselt - előző házassági - nevét, születési helyét, személyi azonosítóját, annak hiányában születési idejét (év, hó, nap), a házasságkötést megelőző családi állapotát, lakóhelyét, a házasulók szüleinek születési családi és utónevét;
c) a házastársak nevét a házasságkötés után;
d) a házasságkötésnél közreműködött anyakönyvvezető nevét;
e) a házassági tanúk és a tolmács nevét;
f) a megállapodást a születendő gyermek születési családi nevére;
g) a férj, illetőleg a feleség külföldi állampolgárságát vagy hontalanságát, a hazai anyakönyvezésnél ismeretlen állampolgárságát;
h) a házasságkötése során alkalmazott nyelv megnevezését, ha a házasság megkötése valamely Magyarországon honos nemzeti és etnikai kisebbség nyelvén történt.
(2) Az adatok változása esetén anyakönyvezni kell:
a) a férj, illetőleg a feleség születési és házassági nevének, személyi azonosítójának megváltozását;
b) a házasság megszűnését, illetve érvénytelenné nyilvánítását;
c) a magyar állampolgárság megszűnését; a magyar állampolgárság megszerzését;
d) a megállapodást a születendő gyermek születési családi nevéről.”
29. § Az At. 36. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„36. § (1) A halotti anyakönyv nyilvántartja:
a) a haláleset helyét és idejét (év, hó, nap);
b) a meghalt személy születési és házassági nevét, nemét, személyi azonosítóját, annak hiányában a születési idejét, családi állapotát, lakóhelyét, születési helyét;
c) a meghalt személy szüleinek születési családi és utónevét;
d) a meghalt személy házastársának születési családi és utónevét, személyi azonosítóját, annak hiányában születési idejét, házasságkötés helyét, idejét, ha a haláleset idején a házasság fennállott;
e) a meghalt személy külföldi állampolgárságát, hontalanságát, illetve ismeretlen állampolgárságát;
f) a bejegyzés idejét (év, hó, nap).
(2) Az adatok változása esetén anyakönyvezni kell:
a) a holtnak nyilvánítást hatálytalanító bírósági végzést;
b) az ismeretlen holttest később megállapított adatait;
c) az ismeretlen állampolgárságú személy ismertté vált állampolgárságát;
d) a magyar állampolgárság megszerzését.”
30. § Az At. 38. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Magyarországon lakó hontalan személy külföldön történt születését, házasságkötését, illetőleg halálesetét, ha lakóhelye Magyarországon van vagy volt, a fővárosi főjegyző anyakönyvezi, ha a bejegyzést olyan személy kéri, akinek a magyarországi anyakönyvezéshez érdeke fűződik.”
31. § Az At. 39. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„39. § (1) A hazai anyakönyvezést a lakóhely szerint illetékes anyakönyvvezetőnél, illetőleg az illetékes konzuli tisztviselőnél kell kérni. Ha magyar állampolgár külföldön történt születéséről, házasságkötéséről vagy halálesetéről az anyakönyvvezető vagy a konzuli tisztviselő tudomást szerez, az anyakönyvezést hivatalból kezdeményezi.
(2) A hazai anyakönyvezéshez csatolni kell a - hiteles magyar fordítással ellátott - külföldi anyakönyvi okiratot. Ha a külföldi anyakönyvi okirat a Külügyminisztérium vagy az adott állam külképviseleti hatósága által kiadott írásbeli nyilatkozat szerint külföldről nem szerezhető be, vagy az anyakönyvezés külföldön nem történt meg, az anyakönyvi esemény tanúsítására alkalmas egyéb közokiratot kell csatolni.
(3) Magyar állampolgár születésének hazai anyakönyvezése során kérheti utónevének, a külföldi anyakönyvi okiratban szereplő utónévnek megfelelő magyar utónévre történő javítását.”
32. § Az At. 40. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„40. § (1) Az anyakönyv alapján kiállítható közokirat az anyakönyvi kivonat, a másolat, az értesítés és a hatósági bizonyítvány.
(2) Az ügyfél részére anyakönyvi kivonat adható ki. A kivonat az anyakönyvezett adatokat a kiállítása időpontja szerinti állapotnak megfelelően tartalmazza.
(3) Amennyiben az ügyfél olyan adat igazolását kéri, amely nem adattartalma az anyakönyvi kivonatnak, - az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényben szabályozott - hatósági bizonyítvány kiállításának van helye.
(4) A születés, a házasságkötés és a haláleset anyakönyvezését követően az érintett részére egy ízben hivatalból illetékmentes anyakönyvi kivonatot kell kiállítani.
(5) Azok a szervek, amelyek az anyakönyvi esemény bejegyzését követően kiállított illetékmentes anyakönyvi kivonatnak a bemutatását igényelték, azt a betekintés után az ügyfélnek kötelesek visszaadni.”
33. § Az At. 41. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az anyakönyvvezetőnek a külföldi állampolgár vagy hontalan személy - a bevándorolt, illetőleg a menekültként elismert külföldi kivételével - halálesetének anyakönyvezéséről anyakönyvi értesítést kell kiállítania, és azt nyolc napon belül meg kell küldenie a központi idegenrendészeti nyilvántartást vezető szervhez. Az anyakönyvvezető az idegenrendészeti hatóság által kiállított, tartózkodásra jogosító engedélyt eljárása során bevonja és azt az anyakönyvi értesítéshez csatolja.”
34. § (1) Ez a törvény - a (2) bekezdés kivételével - 2002. december 15-én lép hatályba.
(2) E törvény 13. §-ában az At. 18. §-ának (1) bekezdése, 21. §-ában az At. 27/B. §-ának (2)-(3) bekezdése, 24. §-ában az At. 30. §-ának (3) bekezdése, valamint a 25. §-ának (2) bekezdésében az At. 30/B. §-ának (1) bekezdése 2004. január 1-jén lép hatályba.
(3) A törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti
a) az 1979. évi 13. tvr. 37. §-ának (3) bekezdése;
b) az At. 2. §-ának (3) bekezdése, 3. §-ának (3) bekezdése, 19. §-ának g) pontja, továbbá 40. §-ának (4) és (5) bekezdése;
c) a névváltoztatásról szóló 11/1955. (II. 20.) MT rendelet, valamint a módosítására kiadott 14/1974. (V. 4.) MT rendelet;
d) a magyar külképviseleti hatóságok előtt kötendő házasságokról szóló 50/1957. (VIII. 13.) Korm. rendelet;
e) az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 2/1982. (VIII. 14.) MTTH rendelkezés, továbbá a módosítására kiadott 7/1989. (VIII. 17.) BM rendelet, a 15/1991. (XII. 10.) BM rendelet, a 8/1992. (V. 19.) BM rendelet 8-13. §-a és a 43/1997. (VIII. 1.) BM rendelet;
f) a 11/1955. (II. 20.) MT rendelet végrehajtásáról, valamint a névviseléssel kapcsolatos egyes kérdések végrehajtásáról szóló 2/1955. (IV. 23.) BM rendelet.
35. § (1) Ahol jogszabály leánykori nevet említ, azon születési családi és utónevet kell érteni.
(2) Minden olyan adatkezelésben, amelynek adattartalma a családi és utónév, ez alatt a születési családi és utónevet, illetőleg a házassági nevet kell érteni.
(3) Hatósági nyilvántartásokban az e törvény hatálybalépése után bekövetkező névadat változásokat át kell vezetni.
36. § (1) Amennyiben az e törvény hatálybalépése után született gyermek születési családi neve a születéssel kettőnél többtagúvá válna, a szülőknek nyilatkozniuk kell arról, hogy a gyermek a családi név melyik két tagját viselje.
(2) E törvény 25. § (2) bekezdésének - az At. 30/B. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezések - hatálybalépéséig az anyakönyvi eljárások során az országos kisebbségi önkormányzatok által összeállított nemzetiségi utónévjegyzékeket kell használni.
37. § Felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy rendeletben állapítsa meg a névviselés, a névváltoztatás, az anyakönyvezés és a házasságkötési eljárás, továbbá az anyakönyvi szakvizsga részletes szabályait.
