A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény, a vasútról szóló 1993. évi XCV. törvény, a légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény és a víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény módosításáról az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:
1. § A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 18. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Az utánképzésen nem kell részt vennie a járművezetőnek, ha az eltiltás csak járműkategóriára vagy járműfajtára terjed ki, és az a vezetői engedély visszavonásával nem jár.”
2. § A Kkt. 20. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az e törvény és a külön jogszabály által engedélykötelesnek minősített közúti közlekedési szolgáltatási tevékenységre (a továbbiakban: engedélyköteles tevékenység), a közlekedési hatóság részére történő bejelentési kötelezettségre és az autóbusszal végzett saját számlás személyszállítási tevékenységre vonatkozó szabályok megsértői bírságot kötelesek fizetni. A bírságolással kapcsolatos eljárás lefolytatására a közlekedési hatóság jogosult.
(2) A bírság összege:
a) az engedélyköteles tevékenység engedély nélkül való végzése, a jogosulatlan személyszállítás, a jogosulatlan árufuvarozás végzése esetén 100 000 Ft-tól 500 000 Ft-ig, az e tevékenységekre vonatkozó szabályok megsértése esetén 30 000 Ft-tól 150 000 Ft-ig terjed,
b) a nem engedélyköteles tevékenység végzése esetén, a közlekedési hatóság részére történő bejelentési kötelezettségre és az autóbusszal végzett saját számlás személyszállítási tevékenységre vonatkozó szabályok megsértői 30 000 Ft-tól 200 000 Ft-ig terjedő összegű bírságot kötelesek fizetni.”
3. § A Kkt. 24. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha a jármű az (1) bekezdésben említett követelményeknek nem felel meg, a közlekedési hatóság a forgalomban tartását megtiltja, vagy feltételekhez köti, és erről - gépjármű, mezőgazdasági vontató, lassú jármű és ezek pótkocsija esetén - a közlekedési igazgatási hatóságot értesíti.”
4. § A Kkt. 33. §-a (2) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdés b) pontjában megjelölt közútkezelők az autópályák használatáért az autópályák és az autóutak üzemeltetésére, fenntartására és felújítására fordítandó úthasználati díjat szedhetnek, valamint kezelhetik - a követelés elévülésének időpontjáig - az úthasználati díjjal, illetve pótdíjjal összefüggő külön jogszabályban megjelölt személy- és járműazonosító adatokat.”
5. § A Kkt. 45. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A 33. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott közútkezelők az úthasználati díj megfizetésének ellenőrzése és a pótdíj behajtása, valamint az e törvényben meghatározott feladataik ellátása céljából olyan elektronikus ellenőrzési rendszer működtetésére is jogosultak, amely az érvényes matricával nem rendelkező gépjármű rendszámát, áthaladásának helyét és időpontját az adatfeldolgozást követően rögzíti.”
6. § A Kkt. a következő 46/C. §-sal egészül ki:
„46/C. § (1) A külön jogszabályban meghatározott ellenőrző hatóság jogosult a veszélyes árut szállító jármű ellenőrzéséről felvett ellenőrzési jegyzékben megjelölt, a gépjárművezetőre vonatkozó személyes adatok (név, állampolgárság, születési hely, születési idő, anyja neve, lakcím, a vezetői engedélyben található egészségi és pályaalkalmassági adatok, személyazonosító igazolvány/útlevél száma, ADR oktatási bizonyítvány száma), a kísérő nevére és állampolgárságára, a feladó nevére és címére, továbbá a címzett nevére vonatkozó személyes adatok kezelésére és nyilvántartására. Az adatokat öt évig kell megőrizni.
(2) A közlekedési hatóság jogosult a veszélyes áru szállítási biztonsági tanácsadó személyes adatainak [név, állampolgárság, anyja neve, lakcím, a veszélyes áru szállítási biztonsági tanácsadó képesítéséről szóló bizonyítványának érvényessége (alágazat, veszélyességi osztályok)] kezelésére és nyilvántartására. Az adatokat öt évig kell megőrizni.”
7. § (1) A Kkt. 48. §-a (3) bekezdése a) pontjának 8. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(3) Felhatalmazást kap
a) a Kormány, hogy]
„8. a közúti járművezetők és a közúti közlekedési szakemberek képzésének és vizsgáztatásának általános szabályait,”
(rendeletben állapítsa meg.)
(2) A Kkt. 48. §-a (3) bekezdése b) pontja a következő 18. alponttal egészül ki:
[(3) Felhatalmazást kap
b) a gazdasági és közlekedési miniszter, hogy]
„18. a közúti járművezetők és a közúti közlekedési szakemberek képzésének és vizsgáztatásának részletes szabályait”
(rendeletben állapítsa meg.)
8. § (1) A vasútról szóló 1993. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 16. §-a (3) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(3) A koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvényt a következő kiegészítésekkel, illetve eltérésekkel kell alkalmazni:]
„b) nem minősül koncesszióköteles tevékenységnek az FHéV Rt. vasúti pályája, a múzeumvasút, a sikló, a függőpálya - ideértve a sífelvonókat is - működtetése, valamint az azokkal (azokon), illetve a saját használatú vasúton végzett személyszállítás”.
(2) A Vtv. 17. §-ának (4) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
[(4) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy]
„e) a vasúti járművezetők képzésének, vizsgáztatásának és szakképesítésének”
(szabályait rendeletben állapítsa meg.)
9. § A légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény (a továbbiakban: Lt.) a következő 3/B. §-sal egészül ki:
„3/B. § (1) A légiközlekedési hatóság jogosult külföldi lajstromba felvett polgári légijárművet (a továbbiakban: külföldi légijármű) és annak személyzetét a Magyar Köztársaság területén ellenőrizni.
(2) Ha a légiközlekedési hatóság az ellenőrzése során észleli, hogy a külföldi légijármű vagy annak személyzete nem felel meg a nemzetközi szerződésekben foglalt feltételeknek, arról a lajstromozó államot értesíti.
(3) Az ellenőrzés eredményéről a légiközlekedési hatóság tájékoztathatja más állam légiközlekedési hatóságát, továbbá az érintett nemzetközi szervezeteket.
(4) Abban az esetben, ha a légiközlekedési hatóság - (2) bekezdésben meghatározottakon túl - a külföldi légijármű olyan sérüléséről vagy meghibásodásáról szerez tudomást, amely a repülés biztonságát veszélyezteti, a légijármű további repülését megtiltja, a sérülés vagy a meghibásodás kijavításáig.”
10. § Az Lt. a következő alcímmel és 29/A. §-sal egészül ki:
„A hajózókra vonatkozó külön rendelkezések
29/A. § (1) A lajstromba felvett légijármű fedélzetén munkavállalóként munkát végző légijármű-vezető, navigátor, fedélzeti mérnök (szerelő) és légiutas-kísérő (a továbbiakban együtt: hajózó) teljes munkaideje - beleértve a rendkívüli munkavégzés és a készenlét idejét is - az évi 2000 órát nem haladhatja meg.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltakat alkalmazni kell a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony alapján vagy egyéni vállalkozóként munkát végző hajózók munkavégzésének időtartama tekintetében is.
(3) A hajózó részére naptári hónaponként legalább hét, naptári évenként legalább 96 olyan pihenőnapot kell adni, amelyet lakóhelyén tölthet.
(4) A hajózó alkalmazásához szükséges, illetve alkalmazását követő - külön jogszabályban meghatározott - egészségügyi vizsgálat költségét a munkáltató viseli.”
11. § Az Lt. 30. §-a (3) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A légiközlekedési szakszemélyzet képzésének szabályait a polgári légiközlekedés területén a miniszter, az állami légiközlekedés területén - a belügyminiszter egyetértésével - a honvédelmi miniszter rendeletben állapítja meg.”
12. § Az Lt. 31. §-ának első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„31. § A légiforgalmi irányító és repüléstájékoztató szakszolgálat ellátásához szükséges - az állami oktatási intézményekben meg nem szerezhető - szakmai ismeretekre vonatkozó képzést a miniszter, illetve a honvédelmi miniszter által kijelölt intézetek végzik.”
13. § Az Lt. 37. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A nyilvános repülőtér - a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 172. §-ának d) pontjában megjelölt nemzetközi kereskedelmi repülőtér (Budapest Ferihegy Nemzetközi Repülőtér), valamint a közös felhasználású katonai és polgári repülőtér kivételével - és a polgári célú nem nyilvános repülőtér létesítésére, fejlesztésére és megszüntetésére a Kormány előzetes egyetértése alapján a miniszter a belügyminiszterrel, a honvédelmi miniszterrel, a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterrel, a környezetvédelmi és vízügyi miniszterrel, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító miniszterrel, valamint a területileg illetékes települési önkormányzattal (önkormányzatokkal) egyetértésben ad engedélyt.”
14. § Az Lt. 52. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A lajstromozásra nem kötelezett légijárművel folytatott repülések és az azokkal összefüggő tevékenységek végrehajtásának szabályait a miniszter rendeletben állapítja meg.”
15. § (1) Az Lt. 61. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A légiközlekedés biztonsága érdekében a magyar légtérben légiforgalmi szolgálatokat kell fenntartani.”
(2) Az Lt. 61. §-a (3) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és a bekezdés a következő h) és i) ponttal egészül ki:
[(3) A légiforgalmi szolgálat feladata különösen:]
„g) riasztó szolgálat ellátása;
h) légiforgalmi tanácsadó szolgálat ellátása;
i) repüléstájékoztató szolgálat ellátása.”
16. § Az Lt. ÖTÖDIK RÉSZ-e a következő VII. fejezettel és 66/A. §-sal egészül ki:
„VII. Fejezet
Légiközlekedési bírság
66/A. § (1) Az e törvényben és más jogszabályban előírt
a) légiközlekedési, légiközlekedéssel összefüggő tevékenységre,
b) légijármű lajstromozására, nyilvántartására, üzemben tartására, biztosítására,
c) légiközlekedési akadályra,
d) nyilvános repülőrendezvényre,
e) szakszolgálati tevékenységre,
f) adatszolgáltatásra, tájékoztatásra, bejelentésre
vonatkozó rendelkezések megsértői bírságot kötelesek fizetni. A bírságolással kapcsolatos eljárást a légiközlekedési hatóság folytatja le.
(2) A bírság összege legfeljebb a külön jogszabályban megállapított hatósági eljárási díj tízszerese. Amennyiben a külön jogszabály az adott tevékenységgel kapcsolatban eljárási díjat nem állapít meg, a bírság összege legfeljebb a külön jogszabályban meghatározott általános tételű államigazgatási eljárási illeték hússzorosa.
(3) A bírság ismételten is kiszabható.
(4) A bírság összege a légiközlekedési hatóságot illeti meg.
(5) A bírság kivetésének részletes szabályait és a beszedett bírság összegének felhasználási rendjét a miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben rendeletben állapítja meg.”
17. § Az Lt. 68. §-a (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A légijármű, illetve a repülőtér elleni jogellenes cselekmény erőszakos felszámolása az élet- és vagyonbiztonság elsődlegességének biztosításával történhet. Ennek során a külön jogszabályban megjelölt szervek - kivéve, ha a késedelem helyrehozhatatlan károkat okozna - kötelesek a légijármű, illetve a repülőtér üzemben tartóját a döntés-előkészítésbe bevonni, az üzemben tartó pedig köteles az illetékes szervekkel együttműködni.”
18. § Az Lt. 74. §-a a következő r)-t) ponttal egészül ki:
[74. § E törvény alapján rendeletben állapítja meg]
„r) a miniszter a polgári repülés hajózó személyzetének repülési idejére vonatkozó szabályokat;
s) a miniszter a repülőrendezvényekre vonatkozó szabályokat;
t) a belügyminiszter - a miniszterrel egyetértésben - az utasbiztonsági ellenőrzést végző személyek képzésének és vizsgáztatásának szabályait.”
19. § Az Lt. 74/A. §-a a következő francia bekezdéssel egészül ki:
[74/A. § Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16. napján aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban a Tanács a Közösség légifuvarozóinak a Közösségek közötti légi útvonalakhoz való hozzájutásáról szóló 2408/92/EGK rendeletével részben összeegyeztethető, illetve az Európai Közösségek következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:]
„- a hajózó személyzet repülési idejének szabályozásáról szóló miniszteri rendeletben foglaltakkal együtt a Tanács 2000/79/EK irányelvével a polgári légiközlekedés mobil munkavállalóira vonatkozó, az AEA, ETF, ECA, ERA és IACA által kötött, a munkaidő megszervezéséről szóló európai megállapodásról.”
20. § A víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Vkt.) 20. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„20. § A külön jogszabályban meghatározott kedvtelési célú kishajót, csónakot és motoros vízi sporteszközt kereskedelmi forgalomba hozni csak a megfelelőség tanúsításával lehet.”
21. § A Vkt. 21. §-a a következő (2)-(4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a § jelenlegi szövegének jelölése (1) bekezdésre változik:
„(2) A 20 tengeri mérföldnél hosszabb utakon közlekedő tengeri személyhajó és tengeri gyorsjáratú vízijármű üzemben tartója köteles felkutatási és mentési célokra a hajón utazó személyek nevét, életkorát és nemét tartalmazó utasnyilvántartást vezetni és azt szükség esetén a felkutató és mentőszolgálatok rendelkezésére bocsátani.
(3) A hajózási hatóság - az indulási és érkezési kikötő szerinti állam hatóságának hozzájárulásával - felmentheti az utasnyilvántartás vezetése alól a védett tengeri területen, illetve egy óránál rövidebb utakon közlekedő tengeri személyhajót és tengeri gyorsjáratú vízijárművet.
(4) Az utasnyilvántartásban a személyes adatokat legalább az utazás időtartama alatt, illetve addig kell megőrizni, ameddig a felkutatás és a mentés tart, ezt követően azokat törölni kell.”
22. § A Vkt. NEGYEDIK RÉSZ-e a következő X/A. fejezettel és 58/A. §-sal egészül ki:
„X/A. Fejezet
Belvízi hajózási alapprogram
58/A. § (1) A belvízi hajózás piaci működése egyensúlyának a fenntartása, a hajótér-kapacitás szabályozása, a hajók műszaki megújítása, a belvízi hajópark környezetvédelmet és biztonságot elősegítő korszerűsítése és szerkezetátalakítása, az ezzel összefüggő szociális intézkedések előmozdítása, a hajózás képzési rendszerének fejlesztése, valamint Európai Közösségek belvízi hajózási flottakapacitás-programjához való csatlakozás érdekében Belvízi Hajózási Alapprogramot (a továbbiakban: Alapprogram) kell létrehozni.
(2) Az Alapprogram fejezeti kezelésű előirányzat. Az Alapprogrammal a gazdasági és közlekedési miniszter jogosult rendelkezni és azt a Központi Közlekedési Felügyelet működteti.
(3) Az Alapprogrammal kapcsolatos döntéseket - ideértve az Alapprogramból történő kifizetésekre vonatkozó döntéseket is - a Belvízi Hajózási Alapkezelő Tanács (a továbbiakban: Tanács) hozza meg. A Tanács nyolctagú; elnöke a gazdasági és közlekedési miniszter, további hét tagja közül három tagot a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, egy tagot a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, három tagot a hajózási engedélyesek delegálnak.
(4) A miniszter által meghirdetett súlyos piaci zavar időszakára az Alapprogramon belül intervenciós fedezetet kell létrehozni. Az intervenciós fedezetből a súlyos piaci zavar időszakában történhet kifizetés és kizárólag az Európai Közösségek Bizottsága által megjelölt jogcímen. A miniszter a súlyos piaci zavar fennállását, annak kezdő és befejező időpontját, az Európai Közösségek Bizottságának döntése alapján hirdeti meg.”
23. § A Vkt. 71. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A nagyhajók rendszeres közlekedésére alkalmas víziúton a hajóutat ki kell tűzni.”
24. § A Vkt. 88. §-ának (2) bekezdése a következő v) és w) ponttal egészül ki:
[(2) Felhatalmazást kap a miniszter]
„v) az utasnyilvántartás vezetése részletes szabályainak,
w) a Belvízi Hajózási Alapprogram működtetése részletes szabályainak”
(rendeletben történő megállapítására.)
25. § A Vkt. 90. §-a a következő d) és e) ponttal egészül ki:
[90. § Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16. napján aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:]
„d) az Európai Közösség tagállamainak területén lévő kikötőt érintő forgalomban részt vevő személyhajókon utazó személyek nyilvántartásáról szóló 11/2002. (VIII. 12.) GKM rendeletben foglaltakkal együtt a Tanács 98/41/EK irányelve a Közösség tagállamainak kikötőjébe irányuló vagy onnan induló forgalomban részt vevő személyhajókon utazó személyek regisztrálásáról,
e) a Tanács 718/99/EK rendelete a belvízi szállítás támogatását szolgáló közösségi flottakapacitási politikáról.”
26. § (1) Ez a törvény - a (2)-(4) bekezdésben meghatározott kivétellel - 2003. január 1-jén lép hatályba, egyidejűleg a veszélyes áru szállítási biztonsági tanácsadó kinevezéséről és képesítéséről szóló 2/2002. (I. 11.) Korm. rendelet 3. §-ának (7) bekezdése hatályát veszti.
(2) Az Lt.-nek - az e törvény 10. §-ával megállapított - 29/A. §-a 2004. január 1-jén lép hatályba.
(3) Az Lt.-nek - az e törvény 16. §-ával megállapított - 66/A. §-a 2003. március 1-jén lép hatályba.
(4) A Vkt. 58/A. §-ának - az e törvény 22. §-ával megállapított - (4) bekezdése a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján lép hatályba.
27. § Az Lt. 3/A. §-ának (1) és (2) bekezdésében, 33. §-ának (1) bekezdésében, 46. §-ának (1) bekezdésében, 48. §-ának (2) bekezdésében szereplő „légiközlekedési hatóság” megnevezés helyébe „illetékes légiközlekedési hatóság” lép.
