1. § (1) A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) 4. §-a (1) bekezdése a) pontjának utolsó mondata a következő szövegrésszel egészül ki:
„ , továbbá a tizenharmadik havi nyugdíj.”
(2) Az Szt. 4. §-a (1) bekezdésének b)-d), f) és j) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában]
„b) vagyon: ha e törvény másként nem rendelkezik az az ingatlan, jármű, gépi meghajtású termelő- és munkaeszköz, továbbá vagyoni értékű jog, amelynek
ba) külön-külön számított forgalmi értéke, illetőleg összege az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének a húszszorosát, vagy
bb) együttes forgalmi értéke az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének az ötvenszeresét
meghaladja. A szociális rászorultságtól függő pénzbeli ellátások jogosultsági feltételeinek vizsgálatánál nem minősül vagyonnak az az ingatlan, amelyben az érintett személy lakik, továbbá a mozgáskorlátozottságra tekintettel fenntartott gépjármű;
c) család: egy lakásban, vagy személyes gondoskodást nyújtó bentlakásos szociális, gyermekvédelmi intézményben együtt élő, ott bejelentett lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkező közeli hozzátartozók közössége;
d) közeli hozzátartozó, ha e törvény másként nem rendelkezik: a házastárs, az élettárs, a 20 évesnél fiatalabb, önálló keresettel nem rendelkező, illetve a 25 évesnél fiatalabb, önálló keresettel nem rendelkező nappali tagozaton egyetemi, főiskolai tanulmányokat folytató, valamint korhatárra való tekintet nélkül a tartósan beteg, illetőleg a testi, érzékszervi, értelmi, beszéd vagy más fogyatékos vérszerinti, örökbefogadott, mostoha- és nevelt gyermek;”
„f) háztartás: az egy lakásban együtt élő, ott bejelentett lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkező személyek közössége;”
„j) keresőtevékenység, ha e törvény másként nem rendelkezik: minden olyan munkavégzéssel járó tevékenység, amelyért ellenérték jár, kivéve a tiszteletdíj alapján végzett tevékenységet, ha a havi tiszteletdíj mértéke a kötelező legkisebb munkabér 30 százalékát nem haladja meg, valamint mezőgazdasági őstermelői igazolvánnyal folytatott tevékenységet, ha az abból származó bevételt a személyi jövedelemadóról szóló szabályok szerint a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni;”
2. § Az Szt. 10. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„10. § (1) A szociális ellátásra való jogosultság elbírálásához a kérelmező kötelezhető arra, hogy családja vagyoni, jövedelmi viszonyairól nyilatkozzék, illetve azokat igazolja. A pénzbeli és természetbeni ellátásoknál - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a nyilatkozat és az igazolás tartalmának, illetve benyújtásának részletes szabályait a települési önkormányzatok rendeletben szabályozzák. Ha e törvény másképp nem rendelkezik, a jövedelemszámításnál irányadó időszak a havonta rendszeresen mérhető jövedelmeknél a három hónapot, egyéb jövedelmeknél pedig az egy évet nem haladhatja meg.
(2) Ha az önkormányzat hivatalos tudomása vagy környezettanulmány lefolytatása alapján a kérelmező életkörülményeire tekintettel az (1) bekezdés szerinti jövedelemnyilatkozatban foglaltakat vitatja, felhívhatja a kérelmezőt az általa lakott lakás, illetve saját és a családja tulajdonában álló vagyon fenntartási költségeit igazoló dokumentumok benyújtására. Abban az esetben, ha a fenntartási költségek meghaladják a jövedelemnyilatkozatban szereplő jövedelem 50%-át, a jövedelem a fenntartási költségek figyelembevételével vélelmezhető.
(3) A szociális hatáskört gyakorló szervek megkeresésére az állami adóhatóság illetékes igazgatósága 15 napon belül köteles közölni a szociális ellátást igénylő, valamint - írásbeli felhatalmazás alapján - az egy főre jutó havi jövedelem kiszámításánál figyelembe veendő személy személyi jövedelemadójának alapját.”
3. § (1) Az Szt. 37/A. §-a (6) bekezdésének utolsó két mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az önkormányzat által szervezett foglalkoztatás időtartama legalább harminc munkanap, kivéve, ha az aktív korú nem foglalkoztatott személyt alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztatják. Az alkalmi munkavállalói könyvvel közcélú munka keretében történő foglalkoztatásra abban az esetben kerülhet sor, ha a foglalkoztatás első napjától számított hat hónapon belül a foglalkoztatás együttes időtartama eléri a harminc munkanapot. A foglalkoztatás megszervezését az önkormányzat másik önkormányzattal létrehozott társulás vagy más szerv útján is végezheti.”
(2) Az Szt. 37/A. §-a a következő új (8) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (8)-(10) bekezdések számozása (9)-(11) bekezdésre módosul:
„(8) A közcélú munkára való felkészítés érdekében az önkormányzat betanítást szervezhet, amelynek időtartama nem haladhatja meg a foglalkoztatási napok számának 20%-át, és nem lehet több, mint 40 munkanap. A betanítás a közcélú munkavégzés időtartamába beszámít.”
(3) A (2) bekezdéssel átszámozott Szt. 37/A. §-a (11) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a bekezdés a következő új c) ponttal egészül ki:
[Az aktív korú nem foglalkoztatott személy akkor köteles a települési önkormányzat által a (6) bekezdés szerint felajánlott, valamint a munkaügyi központ kirendeltsége által felajánlott munkát elfogadni, ha]
„b) a várható havi kereset eléri a mindenkori kötelező legkisebb munkabér összegét,
c) a részmunkaidős foglalkoztatás esetén a munkahely és a lakóhely közötti naponta történő oda- és visszautazás ideje az Flt. 25. §-a (2) bekezdésének d) pontjában meghatározott időtartam felét nem haladja meg és várható havi keresete legalább az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét eléri.”
4. § Az Szt. 38. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„38. § (1) A települési önkormányzat lakásfenntartási támogatást annak a személynek nyújthat, akinek a háztartásában együtt élő személyek a településen elismert minimális lakásnagyságot és minőséget meg nem haladó lakásban vagy nem lakás céljára szolgáló helyiségben élnek és lakáshasznosításból származó jövedelemmel nem rendelkeznek.
(2) Az önkormányzat rendeletében határozza meg
a) a településen elismert minimális lakásnagyságot és minőséget,
b) a lakásfenntartási támogatásra való jogosultságnak a háztartásban az egy főre számított havi jövedelmi határát,
c) a lakásfenntartási támogatásra való jogosultság feltételeként a havi lakásfenntartás költségének a háztartás havi összjövedelméhez viszonyított legkisebb arányát.
(3) Az önkormányzat rendeletében úgy kell szabályozni
a) a (2) bekezdés b) pontjában említett jövedelemhatárt, hogy az az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 150%-ánál, egyedül élő esetén annak 200%-ánál alacsonyabb nem lehet,
b) a (2) bekezdés c) pontjában említett arányt, hogy a lakásfenntartásra nyújtott támogatás esetén legfeljebb a jövedelem 35%-a, a lakás fűtésére nyújtott támogatás esetén legfeljebb a jövedelem 20%-a lehet.
(4) Az adósságkezelési szolgáltatásban részesülő személy az (1) bekezdésben meghatározottak figyelembevételével lakásfenntartási támogatásra jogosult.
(5) Költségeken a (2) bekezdés c) pontjának alkalmazásában
a) a lakásfenntartásra nyújtott támogatás vonatkozásában lakbért vagy albérleti díjat, a lakáscélú pénzintézeti kölcsön törlesztő részletét, a távhő-szolgáltatási díjat, a közös költséget, a csatorna használati díjat, a szemétszállítás költségeit, valamint az önkormányzat rendeletében meghatározott mértékig a villanyáram, a víz és gázfogyasztás, valamint a tüzelőanyag költségeit, továbbá ha az önkormányzat rendelete lehetővé teszi, a lakáskarbantartás költségeit,
b) a lakás fűtésére nyújtott támogatás vonatkozásában a lakás fűtéséhez felhasznált hőenergia fűtési szezonban felmerülő - az önkormányzat rendeletében elismert - költségének, díjának 1/6-át
kell érteni.”
5. § Az Szt. 41. §-ának (4) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A jogosultság megállapítása szempontjából figyelembe vehető egy főre számított havi családi jövedelemhatárt az önkormányzat rendeletében úgy kell szabályozni, hogy az az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegénél, egyedülálló esetén annak 150%-ánál alacsonyabb nem lehet.”
6. § Az Szt. 42. §-ának (1) bekezdése a következő új e) ponttal egészül ki:
[Nem jogosult ápolási díjra a hozzátartozó, ha]
„e) a közös háztartásban élő gyermek után a szülők bármelyike terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban vagy gyermeknevelési támogatásban részesül.”
7. § Az Szt. 45. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2)-(4) bekezdések számozása (3)-(5) bekezdésre módosul:
„(2) Az átmeneti segély esetén az ellátás megállapításánál figyelembe vehető egy főre számított havi családi jövedelemhatárt az önkormányzat rendeletében úgy kell szabályozni, hogy az az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegénél, egyedül élő esetén annak 150%-ánál alacsonyabb nem lehet.”
8. § Az Szt. 46. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„46. § (1) A települési önkormányzat a rendeletében meghatározott feltételek szerint temetési segélyt állapíthat meg annak, aki a meghalt személy eltemettetéséről gondoskodott annak ellenére, hogy arra nem volt köteles, vagy tartására köteles hozzátartozó volt ugyan, de a temetési költségek viselése a saját, illetve családja létfenntartását veszélyezteti. A jogosultság megállapítása szempontjából figyelembe vehető egy főre számított havi családi jövedelemhatárt az önkormányzat rendeletében úgy kell szabályozni, hogy az az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegénél, egyedül élő esetén annak 150%-ánál alacsonyabb nem lehet.
(2) Temetési segély nem állapítható meg annak a személynek, aki a hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény alapján temetési hozzájárulásban részesül.
(3) A temetési segély összege nem lehet kevesebb a helyben szokásos, legolcsóbb temetés költségének 10%-ánál, de elérheti annak teljes összegét, ha a temetési költségek viselése a kérelmezőnek vagy családjának a létfenntartását veszélyezteti.”
9. § Az Szt. 48. §-a (1) bekezdésének felvezető mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A haláleset helye szerint illetékes települési önkormányzat polgármesterének kell - a halálesetről való tudomásszerzést követő 30 napon belül - gondoskodnia az elhunyt személy közköltségen történő eltemettetéséről, ha”
[a) nincs vagy nem lelhető fel az eltemettetésre köteles személy, vagy
b) az eltemettetésre köteles személy az eltemettetésről nem gondoskodik.]
10. § Az Szt. 50. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A települési önkormányzat képviselő-testülete az (1) és (3) bekezdésben foglaltakon kívül annak is megállapíthatja a közgyógyellátásra való jogosultságát, aki szociálisan rászorult és gyógyszerköltsége olyan magas, hogy azt létfenntartása veszélyeztetése nélkül nem képes viselni. A szociális rászorultság megállapítása szempontjából figyelembe vehető egy főre számított havi családi jövedelemhatárt az önkormányzat rendeletében úgy kell szabályozni, hogy az az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 150%-ánál, egyedül élő esetén annak 200%-ánál alacsonyabb nem lehet.”
11. § (1) Az Szt. - 2001. évi LXXIX. törvénnyel kihirdetett - 55. §-a (1) bekezdésének c)-d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A települési önkormányzat lakhatást segítő adósságkezelési szolgáltatásban részesítheti azt a családot vagy személyt,]
„c) akinek a háztartásában az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg az önkormányzat rendeletében meghatározott összeghatárt, valamint
d) aki a településen elismert minimális lakásnagyságot és minőséget meg nem haladó lakásban lakik,
feltéve, hogy vállalja az adósság és a települési önkormányzat által megállapított adósságcsökkentési támogatás különbözetének megfizetését, továbbá az adósságkezelési tanácsadáson való részvételt.”
(2) Az Szt. - 2001. évi LXXIX. törvénnyel kihirdetett - 55. §-a a következő új (3)-(7) bekezdésekkel egészül ki:
„(3) Az (1) bekezdés c) pontjában említett összeghatárt az önkormányzat rendeletében úgy kell szabályozni, hogy az az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 150%-ánál, egyedül élő esetén annak 200%-ánál alacsonyabb nem lehet.
(4) Az adósságkezelési szolgáltatásra való jogosultság feltétele, hogy az (1) bekezdés b) pontjában szabályozott adósságból a hat havi tartozás a kérelem benyújtását megelőző tizennyolc hónapban keletkezett.
(5) Az adósságkezelés időtartama legfeljebb tizennyolc hónap, amely indokolt esetben egy alkalommal hat hónappal meghosszabbítható.
(6) Adósságkezelési szolgáltatás ugyanazon lakásra csak egy jogosultnak állapítható meg, függetlenül a lakásban élő személyek és háztartások számától.
(7) A (6) bekezdés alkalmazásában külön lakásnak kell tekinteni a társbérletet, az albérletet és a jogerős bírói határozattal megosztott lakás lakrészeit.”
12. § Az Szt. - 2001. évi LXXIX. törvénnyel kihirdetett - 55/A. §-a a következő új (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Az adósságcsökkentés címén nyújtott támogatás vissza nem térítendő szociális támogatásnak minősül.”
13. § (1) Az Szt. - 2001. évi LXXIX. törvénnyel kihirdetett - 55/C. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A települési önkormányzat a külön jogszabályban meghatározott feltételek szerint az adósságkezelési tanácsadást saját intézménye vagy más szerv útján biztosíthatja.”
(2) Az Szt. - 2001. évi LXXIX. törvénnyel kihirdetett - 55/C. §-a a következő új (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az önkormányzat rendeletében szabályozza az adósságkezelési szolgáltatás részletes szabályait, így különösen a helyben elismerhető lakásnagyságot és minőséget, az adósságkezelési szolgáltatásba bevont adósság felső határát, az adósságcsökkentési támogatás mértékét, az adósságkezelési szolgáltatásra vonatkozó jogosultsági feltételeket, eljárási szabályokat, az adósságkezelési tanácsadáson való részvétel módját.”
14. § (1) Az Szt. 58. §-a a következő új (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az e törvényben meghatározott alapellátási feladatokat az ellátási kötelezettséggel rendelkező önkormányzattal kötött szerződés alapján, vagy anélkül a nem állami, illetve egyházi fenntartó is elláthatja.”
15. § Az Szt. IV. Fejezetének I. címe a következő új 58/B. §-sal egészül ki:
„58/B. § (1) A szociálpolitikai, gyermekvédelmi koncepciók, döntések, jogszabály-tervezetek véleményezése, a szolgáltatási típusok, formák, rendszerek értékelése, elemzése céljából Szociálpolitikai Tanács működik. A Szociálpolitikai Tanács szervezete ellátások szerint, illetve az ellátásokat igénybevevő társadalmi csoportok szerint, valamint területi jelleggel differenciált. A Tanács működtetéséhez szükséges előirányzatot a központi költségvetés Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium fejezet költségvetése tartalmazza.
(2) A 2000 fő feletti lakosságszámú települési önkormányzat, illetve a megyei, fővárosi önkormányzat rendeletében helyi szociálpolitikai kerekasztalt hoz létre, különösen a szolgáltatástervezési koncepcióban meghatározott feladatok megvalósulásának, végrehajtásának folyamatos figyelemmel kísérésére. A helyi szociálpolitikai kerekasztal évente legalább egy alkalommal ülést tart, tagjai az önkormányzat működési területén szociális intézményeket működtető fenntartók képviselői, továbbá a helyi rendeletben meghatározott szervezetek képviselői.”
16. § Az Szt. - 2001. évi LXXIX. törvénnyel kihirdetett - 59. §-ának (3) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Külön jogszabályban meghatározott feltételek alapján a települési önkormányzat az alapellátás feladatainak biztosítására ellátási körzetet alakít ki.”
17. § Az Szt. 63. §-a a következő új (2)-(3) bekezdésekkel egészül ki és egyidejűleg a § jelenlegi rendelkezésének jelölése (1) bekezdésre módosul:
„(2) A házi segítségnyújtás kiegészítő szolgáltatása vagy önállóan megszervezett szolgáltatási formája a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás. A jelzőrendszeres házi segítségnyújtás a saját otthonukban élő, egészségi állapotuk és szociális helyzetük miatt rászoruló időskorú, valamint fogyatékos személyek részére nyújtott ellátás. Segítségével fenntarthatók a biztonságos életvitel feltételei, krízishelyzetben lehetőséget nyújt az ellátást igénybevevő személynél történő gyors megjelenésre és segítségnyújtásra.
(3) A fogyatékos személyek részére nyújtott jelzőrendszeres házi segítségnyújtás ellátója együttműködik a támogató szolgálattal.”
18. § Az Szt. IV. Fejezetének II. címe a következő új 65/E. §-sal egészül ki:
„65/E. § Az utcai szociális munka keretében biztosítani kell az utcán tartózkodó hajléktalan személy helyzetének, életkörülményeinek figyelemmel kísérését, szükség esetén ellátásának kezdeményezését, illetve az ellátás biztosításához kapcsolódó intézkedés megtételét. Az utcai szociális munka megszervezhető önállóan, vagy családsegítő szolgálat, nappali melegedő, illetve gondozási központ keretein belül.”
19. § Az Szt. 66. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A szociális rászorultság tényét
a) állami fenntartású intézmény esetében a szociális ellátás iránti kérelemről döntő - a 94/A. §-ban megjelölt - szerv vagy személy,
b) egyházi, illetőleg nem állami fenntartású intézmény esetén a szociális szolgáltatás igénybevételéről döntő - 94/D. §-ban megjelölt - személy
külön jogszabályban meghatározott szakértő véleménye alapján állapítja meg.”
20. § Az Szt. 77. §-ának - 2001. évi LXXIX. törvénnyel kihirdetett - (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Fogyatékos személyek nappali intézményében - külön jogszabályban meghatározott feltételek biztosítása esetén - önellátásra részben képes, vagy önellátásra nem képes és felügyeletre szoruló halmozottan fogyatékos, illetve autista személy részére is biztosítható szolgáltatás. Szükség esetén a települési önkormányzat kizárólag halmozottan fogyatékos, illetve kizárólag autista személyek ellátásáról is gondoskodhat nappali intézményi szolgáltatás keretében.”
21. § Az Szt. 80. §-a (3) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép és a bekezdés a következő új f) ponttal egészül ki:
[Az átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények típusai:]
„e) éjjeli menedékhely,
f) hajléktalan személyek átmeneti szállása.”
22. § Az Szt. 84. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép és egyidejűleg a jelenlegi (2) bekezdés számozása (3) bekezdésre módosul:
„(1) Az éjjeli menedékhely az önellátásra és a közösségi együttélés szabályainak betartására képes hajléktalan személyek éjszakai pihenését, valamint krízishelyzetben éjszakai szállás biztosítását lehetővé tevő szolgáltatás.
(2) A hajléktalan személyek átmeneti szállása azoknak a hajléktalan személyeknek az elhelyezését biztosítja, akik az életvitelszerű szálláshasználat és a szociális munka segítségével képesek az önellátásra.”
23. § Az Szt. - 2001. évi LXXIX. törvénnyel kihirdetett - 85/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A lakóotthon olyan nyolc-tizenkettő, a külön jogszabályban meghatározott esetben tizennégy pszichiátriai beteget vagy fogyatékos személyt - ideértve az autista személyeket is -, illetőleg szenvedélybeteget befogadó intézmény, amely az ellátást igénybevevő részére életkorának, egészségi állapotának és önellátása mértékének megfelelő ellátást biztosít.”
24. § Az Szt. 87. §-ának b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az a települési önkormányzat, amelyiknek területén]
„b) tízezernél több állandó lakos él, az a) pontban foglalt ellátást, valamint az utcai szociális munkát, éjjeli menedékhelyet, nappali melegedőt és az idősek átmeneti elhelyezését szolgáló intézményt;”
[köteles biztosítani.]
25. § Az Szt. a következő új 90/A. §-sal egészül ki:
„90/A. § A megyei, fővárosi közigazgatási hivatal az e törvényben meghatározott önkormányzati ellátási kötelezettségek teljesítését folyamatosan figyelemmel kíséri. Amennyiben az önkormányzat ellátási kötelezettségéből adódó feladatainak, különösen fenntartói feladatának, illetve a szolgáltatástervezési koncepció elkészítésének nem tesz eleget, felszólítja az önkormányzatot megfelelő határidő kitűzésével a feladat teljesítésére.”
26. § (1) Az Szt. 92. §-a (7) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A szolgáltatástervezési koncepciót a helyi önkormányzat az elfogadást megelőzően véleményezteti az intézményvezetőkkel, a kisebbségi önkormányzat(ok)kal, továbbá a települési önkormányzat a Szociálpolitikai Tanács területi szervével, a megyei, fővárosi önkormányzat a Szociálpolitikai Tanács országos szervével.”
(2) Az Szt. 92. §-ának (8) bekezdése a következő új mondattal egészül ki:
„A megyei, fővárosi önkormányzat a szolgáltatástervezési koncepcióját véleményezteti a működési területén lévő - szolgáltatástervezési koncepciót készítő - települési önkormányzattal.”
27. § Az Szt. 92/C. §-a (1) bekezdésének felvezető mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény egyházi, illetve nem állami fenntartója a 92/B. § (1) bekezdésének a), e), f) és h) pontjaiban meghatározott feladatokon túl”
[a) gondoskodik az intézmény szervezeti és működési szabályzatának, szakmai programjának, szakosított ellátást nyújtó intézmény esetében házirendjének elkészítéséről,
b) biztosítja az intézmény gazdálkodásának és működésének törvényességét]
28. § Az Szt. a következő új 92/J. §-sal, valamint az azt megelőző alcímmel egészül ki:
„Az Országos Szociálpolitikai Szakértői Névjegyzék
92/J. § Az Országos Szociálpolitikai Szakértői Névjegyzék tartalmazza azon személyek nevét, szakterületét, lakcímét és munkahelyét, akik részt vehetnek a szociális szakmai programok értékelésében. A névjegyzékbe történő felvétel eljárási kérdéseit, feltételeit külön jogszabály határozza meg.”
29. § Az Szt. - 2001. évi LXXIX. törvénnyel kihirdetett - 94/K. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az ellátottjogi képviselő e célra létrehozott szervezet keretében működik.”
30. § Az Szt. 116. §-a a következő új (5)-(6) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A támogató szolgálat keretében biztosított ellátás térítési díja az ellátásra fordított költségek alapján megállapított óradíj és az ellátásra fordított időnek a szorzata, valamint - a fogyatékos személy szállítása esetén - a szállítási kilométerdíj.
(6) A pszichiátriai betegek közösségi ellátásáért, a szenvedélybetegek közösségi ellátásáért és az utcai szociális munka, valamint a nappali melegedő keretében végzett ellátásért térítési díj nem állapítható meg.”
31. § Az Szt. 117/A. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A bentlakásos intézményekben - kivéve a hajléktalan személyek átmeneti szállását és az éjjeli menedékhelyet - a jövedelemmel nem rendelkező 16 év fölötti ellátottak részére személyes szükségleteik fedezésére az intézmény költőpénzt biztosít.”
32. § Az Szt. 117/B. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter által rendeletben meghatározott, az átlagot jóval meghaladó minőségű elhelyezési körülményeket és szolgáltatásokat biztosító tartós bentlakásos intézményben a személyi térítési díj mellett az intézményi elhelyezéskor egyszeri hozzájárulás, vagy az intézményi ellátás során személyi térítési díj pótlék is kérhető. Az egyszeri hozzájárulás összege a bentlakásos és átmeneti elhelyezést nyújtó intézményi ellátás jogcímen egy ellátott után járó tárgyévi normatív állami támogatás hétszeresét, a személyi térítési díj pótlék a havi intézményi térítési díj kétszeresét nem haladhatja meg. Ha a gondozás öt éven belül - a haláleset kivételével - megszűnik, az egyszeri hozzájárulásnak a fennmaradó évekre jutó időarányos részét vissza kell fizetni.”
33. § (1) Az Szt. 121. §-ának (2) bekezdése a következő új k)-m) pontokkal egészül ki:
[Az ellátási szerződésnek tartalmaznia kell]
„k) az ellátási szerződés alapján végzett feladat ellátásához kapcsolódóan a szolgáltatásért járó ellenérték összegét,
l) az ellenérték megfizetésével kapcsolatos eljárási kérdéseket, határidőket,
m) az ellenértékkel történő elszámolással kapcsolatos kötelezettségeket.”
(2) Az Szt. 121. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Amennyiben a települési önkormányzat az 59-65/E. §-okban megjelölt alapellátási feladatokat nem látja el, vagy nem teljes mértékben látja el, úgy ellátási szerződés megkötésével köteles gondoskodni az alapellátási feladatokról.”
34. § Az Szt. 125. §-ának - 2001. évi LXXIX. törvénnyel kihirdetett - c) és e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A települési önkormányzat által megállapított és folyósított pénzbeli és természetben nyújtott ellátások kiadásaihoz, továbbá a rendszeres szociális segélyt kérelmező foglalkoztatásának költségeihez, valamint a helyi önkormányzatok által fenntartott személyes gondoskodás keretébe tartozó ellátási formák működési és fejlesztési költségeihez az állam]
„c) az időskorúak járadékához, a rendszeres szociális segélyhez, a lakásfenntartási támogatáshoz [38. § (3) bek.], az ápolási díjhoz [41. § (1) bek.] és az adósságcsökkentési támogatáshoz kötött felhasználású támogatásokkal;”
„e) a szociális továbbképzéssel és szakvizsgával kapcsolatos kiadásokhoz kötött felhasználású támogatással
járul hozzá.”
35. § Az Szt. 126. §-ának - 2001. évi LXXIX. törvénnyel kihirdetett - (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az e törvény 59-65/E. §-aiban meghatározott alapellátási feladatok biztosítása érdekében kötött ellátási szerződés alapján az önkormányzat köteles a nem állami, illetve egyházi fenntartó részére az általuk biztosított szolgáltatás térítési díjjal csökkentett költségének összegét elérő ellenértéket biztosítani. Az ellátási szerződésben megállapított ellenértéket az önkormányzat - részben vagy egészben - a külön jogszabályban meghatározott normatív állami támogatás összegéből teljesíti.”
36. § Az Szt. 132. §-a (1) bekezdésének a), valamint c)-d) és g) pontjai helyébe a következő rendelkezés lép:
[Felhatalmazást kap a Kormány, hogy megállapítsa]
„a) a pénzbeli szociális ellátások folyósításának és elszámolásának részletes szabályait;”
„c) a Szociálpolitikai Tanács összetételére, megalakítására és működésére vonatkozó részletes szabályokat;
d) az egyes pénzbeli és természetbeni szociális ellátásokhoz kapcsolódó részletes eljárási szabályokat;”
„g) az Országos Szociálpolitikai Szakértői Névjegyzékkel összefüggő részletes szabályokat;”
37. § Az Szt. 134. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„134. § A települési önkormányzatoknak a 2003. január 1-jétől megszervezendő alapellátási formák biztosításáról folyamatosan, de legkésőbb 2007. december 31-éig kell gondoskodniuk. Azok a helyi önkormányzatok, amelyek az e törvényben meghatározott egyéb ellátási formák működési feltételeit teljes körűen még nem teljesítették,
a) a személyi feltételek biztosításáról folyamatosan, de legkésőbb 2005. december 31-éig,
b) a szakképzettségi feltételek biztosításáról folyamatosan, de legkésőbb 2005. december 31-éig,
c) a tárgyi feltételek biztosításáról folyamatosan, de legkésőbb 2008. december 31-éig
kell gondoskodniuk, azzal, hogy a szolgáltatások szakmai színvonala a 2002. december 31-i állapothoz képest nem eshet vissza.”
38. § A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) - 2002. évi IX. törvénnyel kihirdetett - 11/A. §-a (4) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A gyermekjogi képviselő e célra létrehozott szervezet keretében működik.”
39. § A Gyvt. 19. §-át megelőző cím helyébe az alábbi cím, valamint 19. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„Rendszeres gyermekvédelmi támogatás
19. § (1) A rendszeres gyermekvédelmi támogatás (a továbbiakban: rendszeres támogatás) célja a szociálisan hátrányos helyzetben lévő családok anyagi támogatása a gyermek családi környezetben történő ellátásának elősegítése, illetve a gyermek családból történő kiemelésének megelőzése érdekében.”
40. § (1) A Gyvt. 20. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A rendszeres támogatás havi összege - gyermekenként - 2003. évben 4600 forint. A 2003. évet követően a rendszeres támogatás összege megegyezik az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 22 százalékával.”
(2) A Gyvt. 20. §-a - 2002. évi IX. törvénnyel kihirdetett - (6) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A feltételek fennállása esetén a rendszeres támogatás a gyermek nagykorúvá válása után is megállapítható, illetve a már megállapított támogatás tovább folyósítható, ha a jogosult felsőfokú iskola nappali tagozatán tanul és a 25. életévét még nem töltötte be.”
(3) A Gyvt. 20. §-ának - 2002. évi IX. törvénnyel kihirdetett - (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) A 19. §-ban meghatározott feltételek fennállása esetén emelt összegű rendszeres támogatás illeti meg azt az adóköteles jövedelemmel nem rendelkező, tartásra köteles, nyugellátásban, baleseti nyugellátásban, nyugdíjszerű rendszeres szociális pénzellátásban, vagy időskorúak járadékában részesülő hozzátartozót, akit a gyámhivatal a gyermek gyámjául rendelt. Az emelt összegű rendszeres támogatás havi összege - gyermekenként - 2003. évben 9200 forint. A 2003. évet követően az emelt összegű rendszeres támogatás összegének emeléséről az Országgyűlés a költségvetésről szóló törvény elfogadásával egyidejűleg dönt.”
41. § A Gyvt. 20/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„20/A. § Azon tanulói vagy hallgatói jogviszonnyal rendelkező gyermek után, akire tekintettel a tárgyév június hónapjában rendszeres támogatást folyósítanak - kormányrendeletben meghatározott mértékű - egyszeri támogatás jár. Az egyszeri támogatás összegét a június hónapban esedékes rendszeres támogatás folyósításával egyidejűleg kell kifizetni.”
42. § A Gyvt. 21. §-ának - 2002. évi IX. törvénnyel kihirdetett - (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Elsősorban azokat a gyermekeket, illetve családokat kell alkalmanként rendkívüli támogatásban részesíteni, akiknek az ellátásáról más módon nem lehet gondoskodni, illetve az alkalmanként jelentkező többletkiadások - különösen a szociális válsághelyzetben lévő várandós anya gyermekének megtartása, a gyermek fogadásának előkészítéséhez kapcsolódó kiadások, a nevelésbe vett gyermek családjával való kapcsolattartásának, illetve a gyermek családba való visszakerülésének elősegítése, betegség vagy iskoláztatás - miatt anyagi segítségre szorulnak.”
43. § A Gyvt. 28. §-ának - 2002. évi IX. törvénnyel kihirdetett - (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A települési önkormányzat képviselő-testületének döntése alapján a rendszeres és a rendkívüli gyermekvédelmi támogatás természetbeni ellátás formájában is nyújtható, különösen a védelembe vett gyermek számára.”
44. § A Gyvt. 35. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az érdek-képviseleti fórum megvizsgálja a hozzá benyújtott panaszokat és a hatáskörébe tartozó ügyekben dönt, továbbá intézkedéseket kezdeményezhet a fenntartónál, a gyermekjogi képviselőnél, illetve más hatáskörrel rendelkező szervnél.”
45. § A Gyvt. 36. §-a (1) bekezdésének felvezető mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A gyermek, a gyermek szülője vagy más törvényes képviselője, valamint a gyermekönkormányzat és a fiatal felnőtt, továbbá a gyermekek érdekeinek védelmét ellátó érdek-képviseleti és szakmai szervek a házirendben foglaltak szerint panasszal élhetnek az intézmény vezetőjénél vagy érdek-képviseleti fórumánál.”
46. § (1) A Gyvt. - 2002. évi IX. törvénnyel kihirdetett - 66. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A megyei, fővárosi önkormányzat a gyermekvédelmi szakszolgáltatás]
„a) 60. § a) pontjában meghatározott feladatait - az elhelyezési javaslat kivételével - a megyei, fővárosi gyermekvédelmi szakértői bizottság útján biztosítja.”
(2) A Gyvt. - 2002. évi IX. törvénnyel kihirdetett - 66. §-ának (3) bekezdése a következő új f) ponttal egészül ki:
[A területi gyermekvédelmi szakszolgálat szolgáltatási, szervezési, tanácsadói és gondozási feladatokat végez. Tevékenysége körében a 60-65. §-okban foglaltakon túl]
„f) működteti a gyermekvédelmi szakértői bizottságot.”
47. § A Gyvt. 79. §-a - 2002. évi IX. törvénnyel kihirdetett - (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A gyámhivatal az átmeneti nevelésbe vétel fennállásának szükségességét a gyám, a hivatásos gyám, a nevelőszülő vagy intézmény, valamint a vér szerinti családot gondozó gyermekjóléti szolgálat és a területi gyermekvédelmi szakszolgálat tájékoztatása, illetve javaslata, továbbá, ha szükséges a megyei, fővárosi gyermekvédelmi szakértői bizottság szakvéleménye alapján évente - a három éven aluli gyermek esetében félévente - felülvizsgálja.”
48. § A Gyvt. - 2002. évi IX. törvénnyel kihirdetett - 82. §-ának (6)-(8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A megyei, fővárosi gyermekvédelmi szakértői bizottságot a megyei, fővárosi területi gyermekvédelmi szakszolgálat működteti. Az országos gyermekvédelmi szakértői bizottságot a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet javaslata alapján az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter jelöli ki ötéves időtartamra.
(7) A megyei, fővárosi, illetve az országos gyermekvédelmi szakértői bizottság legalább három tagból, a speciális szükségletű gyermekek vizsgálata esetén legalább öt tagból áll. A szakértői bizottság állandó tagja egy fő gyermekorvos, egy fő gyermek-szakpszichológus és egy fő szociális munkás. A speciális szükségletű gyermekek esetében a három állandó tagból álló bizottság kiegészül egy fő pszichiáterrel és egy fő gyógypedagógussal. A gyermekvédelmi szakértői bizottság felkérésére munkájába bevonható a gyermek egészségi, mentális és általános személyiségállapota szerinti eseti szakértő is.
(8) A megyei, fővárosi, illetve országos gyermekvédelmi szakértői bizottság tevékenységéről évente beszámol a megyei, fővárosi gyámhivatalnak, illetve az egészségügyi, szociális és családügyi miniszternek.”
49. § A Gyvt. - 2002. évi IX. törvénnyel kihirdetett - 83. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A gyámhivatal a nevelésbe vétel évenkénti - a három éven aluli gyermek esetében félévenkénti - felülvizsgálata során dönt az egyéni elhelyezési terv fenntartásáról vagy módosításáról, illetve a gyermek gondozási helyének esetleges megváltoztatásáról, melyhez szükség szerint kikéri a megyei, fővárosi gyermekvédelmi szakértői bizottság véleményét.”
50. § A Gyvt. 101. §-a - 2002. évi IX. törvénnyel kihirdetett - (3) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A szociális és családügyi miniszter gondoskodik az átmeneti vagy tartós nevelésbe vett]
„b) akut orvosi ellátást nem igénylő - egyedi gondozásra szoruló - szerzett immunhiányos tünetegyüttesben szenvedő gyermekek ellátásának feltételeiről,
feltéve, ha - az országos gyermekvédelmi szakértői bizottság véleménye alapján - a gondozásuk máshol nem biztosítható vagy ha külön elhelyezésük szükséges. Ennek érdekében speciális gyermekotthonokat tart fenn.”
51. § A Gyvt. - 2002. évi IX. törvénnyel kihirdetett -102. §-a a következő új (2)-(6) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a § jelenlegi rendelkezése (1) bekezdésre módosul:
„(2) A hivatásos gondnoki feladatokat vállaló személy képzését, illetve a hivatásos gondnok továbbképzését a fővárosi, megyei gyámhivatal szervezi.
(3) A hivatásos gondnoki képzésben, továbbképzésben eredményesen részt vett személy adatait a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet veszi nyilvántartásba. A nyilvántartás az alábbi adatokat tartalmazza:
a) a hivatásos gondnok neve, születési helye és ideje, anyja neve;
b) a munkahely megnevezése és címe;
c) a foglalkoztatás kezdő időpontja;
d) a képzésről kiállított bizonyítvány száma, a kiállítás helye és időpontja, továbbá a kiállító intézmény megnevezése;
e) a jogszabály által előírt továbbképzés elvégzésének adatai.
(4) A megyei gyámhivatal bejelenti a nyilvántartást vezető szervnek
a) a hivatásos gondnok foglalkoztatását a (3) bekezdésben megjelölt adatok közlésével, továbbá
b) a nyilvántartásba vett adatokban bekövetkezett változást.
A megyei gyámhivatal az adatbejelentést a foglalkoztatás megkezdésétől, illetőleg az adatváltozás időpontjától számított 30 napon belül teszi meg.
(5) A Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet törli a nyilvántartásából annak a hivatásos gondnoknak az adatait,
a) aki elhunyt,
b) akivel szemben tevékenységének ellátása során törvényben meghatározott kizáró ok keletkezik,
c) akinek már nem áll fenn munkaviszonya, közalkalmazotti jogviszonya, illetve egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonya az őt kirendelő gyámhivatal székhelye szerinti települési önkormányzattal.
(6) A nyilvántartásból adatok a nyilvántartásba vett személy, a megyei gyámhivatal, továbbá tudományos, statisztikai feldolgozást végzők részére - az adatvédelmi jogszabályok megtartásával - továbbíthatók.”
52. § A Gyvt. 131. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A jövedelemszámításnál irányadó időszak - ha a törvény másképpen nem rendelkezik - a havonta rendszeresen mérhető jövedelmeknél a három hónapot, egyéb jövedelmeknél pedig az egy évet nem haladhatja meg.”
53. § A Gyvt. 136. §-a a következő új (5)-(6) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Ha a szülő ellen gyermeke vagy a gyermeket nevelő másik szülő sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt büntetőeljárás van folyamatban, annak befejezéséig a gyámhatóság és a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi szolgáltató tevékenység alkalmazottja és vezetője a gyermek és az őt nevelő szülő tartózkodási helyére vonatkozóan
a) megtagadhatja a szülő tájékoztatását,
b) korlátozhatja a szülő iratbetekintési jogát.
(6) Az (5) bekezdés szerinti korlátozást a büntetőeljárás befejezésekor felül kell vizsgálni.”
54. § A Gyvt. - 2002. évi IX. törvénnyel kihirdetett - 147. §-a a következő új (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Ingyenes ellátásban kell részesíteni a jogosultat, ha a térítésidíj-fizetésre kötelezett jövedelemmel nem rendelkezik.”
55. § A Gyvt. 156. §-a (3) bekezdésének - 2002. évi IX. törvénnyel kihirdetett - második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A személyes gondoskodás körébe tartozó gyermekvédelmi ellátások, valamint a gyermekek átmeneti gondozását biztosító ellátások átalakításáról fokozatosan, de legkésőbb 2004. december 31-ig kell gondoskodni.”
56. § A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Cst.) 13. §-a b) pontjának bb) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A családi pótlék összegének megállapítása szempontjából egyedülállónak kell tekinteni azt a szülőt, gyámot is aki saját maga, vagy házastársa, élettársa]
„bb) vakok személyi járadékában, vagy fogyatékossági támogatásban részesül,”
57. § A Cst. 22. §-ának a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A szociális és családügyi miniszter méltányossági jogkörben eljárva - a törvény 27. §-ában foglalt rendelkezések figyelembevételével - a gyermekgondozási segélyre való jogosultságot]
„a) megállapíthatja a gyermeket nevelő személynek, ha”
58. § A Cst. 27. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Nem jár gyermekgondozási támogatás annak a személynek, aki]
„a) az Szt. 4. §-a (1) bekezdésének i) pontjában megjelölt rendszeres pénzellátás valamelyikében részesül, ide nem értve
aa) a gyermekgondozási támogatást, valamint a gyermekgondozási támogatás folyósítása mellett végzett kereső tevékenység után járó táppénzt, baleseti táppénzt;
ab) a gyermekgondozási segélyre való jogosultság esetében a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény alapján járó nyugellátást, illetve annak minősülő nyugellátást;”
59. § A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (a továbbiakban: Fot.) 7. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a § jelenlegi rendelkezése (1) bekezdésre módosul:
„(2) Az információs társadalom nyújtotta lehetőségek erősítik az esélyegyenlőséget a fogyatékos személyek számára. A fogyatékos személyt az információs esélyegyenlőség megilleti az információs társadalmi szolgáltatások igénybevételekor.”
60. § (1) A Fot. 23. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Fogyatékossági támogatásra az a 18. életévét betöltött súlyosan fogyatékos Magyarországon élő magyar állampolgár, továbbá bevándorlási engedéllyel rendelkező külföldi, valamint a magyar hatóságok által menekültként elismert azon személy jogosult, akinek]
„b) hallásvesztesége olyan mértékű, hogy a beszédnek hallás útján történő megértésére segédeszközzel sem képes, feltéve, hogy
ba) halláskárosodása 25. életévének betöltését megelőzően következett be, vagy
bb) halláskárosodása mellett a hangzó beszéd érthető ejtése elmarad (hallási fogyatékos),”
(2) A Fot. 23. §-ának (1) bekezdése a következő új d) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi d)-f) pontok jelölése e)-g) pontokra módosul:
[Fogyatékossági támogatásra az a 18. életévét betöltött súlyosan fogyatékos Magyarországon élő magyar állampolgár, továbbá bevándorlási engedéllyel rendelkező külföldi, valamint a magyar hatóságok által menekültként elismert azon személy jogosult, akinek]
„d) állapota a személyiség egészét érintő fejlődés átható zavara miatt, az autonómia-tesztek alapján súlyosnak vagy középsúlyosnak minősíthető,”
(3) A (2) bekezdéssel átszámozott Fot. 23. §-a (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Fogyatékossági támogatásra az a 18. életévét betöltött súlyosan fogyatékos Magyarországon élő magyar állampolgár, továbbá bevándorlási engedéllyel rendelkező külföldi, valamint a magyar hatóságok által menekültként elismert azon személy jogosult, akinek]
„e) a mozgásrendszer károsodása, illetőleg funkciózavara miatt helyváltoztatása a külön jogszabályban meghatározott segédeszköz állandó és szükségszerű használatát igényli, vagy a külön jogszabály szerinti mozgásszervi betegsége miatt állapota segédeszközzel eredményesen nem befolyásolható (mozgásszervi fogyatékos),”
61. § A Fot. 23/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„23/A. § (1) A fogyatékossági támogatás havi összege az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének
a) 65%-a a 23. § (1) bekezdésének a)-e) pontja szerinti esetekben, kivéve az e § b) pontjában megjelölt eseteket,
b) 80%-a,
ba) a 23. § (1) bekezdésének f) és g) pontja szerinti esetben,
bb) a 23. § (1) bekezdésének a), c)-e) pontjában foglalt esetekben, feltéve, hogy a súlyosan fogyatékos személynek az önkiszolgálási képessége teljesen hiányzik.
(2) Ha a vakok személyi járadékában részesülő látási fogyatékos személy fogyatékossági támogatásra tart igényt, őt a fogyatékossági támogatás a vakok személyi járadékának megszüntetését követően
a) az (1) bekezdés a) pontja szerinti összegben illeti meg, ha önkiszolgálási képességének vizsgálatát nem kéri;
b) az (1) bekezdés b) pontja szerinti összegben illeti meg, ha önkiszolgálási képességének hiányát megállapítják.”
62. § A Fot. 23/B. §-ának (3) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„(3) Ha a fogyatékossági támogatásra irányuló igényt azért utasították el, mert az igénylő nem súlyosan fogyatékos, az elutasító határozat jogerőre emelkedését követő egy éven belül előterjesztett újabb igénybejelentésre a bizonyítási eljárást csak abban az esetben kell lefolytatni, ha az orvos igazolja, hogy az igénylő állapota az elutasítás óta rosszabbodott; egyébként - a jogszabályváltozás esetét kivéve - az igényt el kell utasítani.”
63. § (1) A Fot. 25. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„25. § (1) A Tanács tagjai:
a) a Belügyminisztérium képviselője,
b) az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium két képviselője,
c) a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium képviselője,
d) a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium képviselője,
e) az Oktatási Minisztérium képviselője,
f) az Informatikai és Hírközlési Minisztérium képviselője,
g) a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának képviselője,
h) a Pénzügyminisztérium képviselője,
i) a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium képviselője,
j) a Miniszterelnöki Hivatal képviselője,
k) a mozgássérültek, a siketek, a vakok, az értelmi fogyatékosok, az autisták országos érdek-képviseleti szervezetei által delegált egy-egy fő,
l) a védett munkahelyek szervezetei által delegált két fő,
m) az önkormányzatok országos érdekképviseleteit tömörítő szövetség által delegált egy fő,
n) a fogyatékkal élő személyek érdekében működő non-profit szervezetek által delegált négy fő.
(2) A Tanács elnöke az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter. A Tanács társelnöke a nem kormányzati oldal által választott személy.”
(2) A Fot. 25. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A Tanács működésének költségeit a központi költségvetés Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium fejezet költségvetésében kell biztosítani.”
64. § A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 6. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a Tny. 6. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az, aki egyidejűleg
a) több saját jogú nyugellátásra, vagy
b) több hozzátartozói nyugellátásra
is jogosult - ha törvény másként nem rendelkezik - mind a saját jogú, mind a hozzátartozói nyugellátások közül a számára kedvezőbbet választhatja azzal, hogy a jogosultra kedvezőtlenebb nyugellátás folyósítása szüneteltetésre kerül. Ugyanazon üzemi baleset, foglalkozási megbetegedés alapján baleseti rokkantsági nyugdíj és baleseti járadék egyidejűleg nem jár.
(4) Ha jogszabály kivételt nem tesz, a bányásznyugdíjra, a korengedményes nyugdíjra, az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíjára, a szolgálati nyugdíjra, az előnyugdíjra, a mezőgazdasági szövetkezeti járadékra, a mezőgazdasági szakszövetkezeti járadékra és a mezőgazdasági szakszövetkezeti tagok növelt összegű járadékára a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretében járó nyugellátásokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.”
65. § A Tny. a következő új 6/A. §-sal és az azt megelőző alcímmel egészül ki:
„A tizenharmadik havi nyugdíj
6/A. § (1) Tizenharmadik havi nyugdíjra jogosult az a személy, aki
a) a tárgyévet megelőző év legalább egy napján és
b) az ideiglenes özvegyi nyugdíj kivételével a tárgyév november hónapjában
társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretében járó nyugellátásban részesül.
(2) A tizenharmadik havi nyugdíj összege megegyezik a tárgyév november havi nyugellátás összegével.
(3) A szociálpolitikai (szociális biztonsági) egyezmény alapján megállapított nyugellátásnál a magyar jogszabályok szerint elismert szolgálati idő tartamának megfelelő - a magyar szerződő felet terhelő - arányos részt kell a tizenharmadik havi nyugdíj kiszámításánál figyelembe venni.
(4) A tizenharmadik havi nyugdíjat minden évben november hónapban kell folyósítani.”
66. § A Tny. a következő új 11/A. §-sal egészül ki:
„11/A. § (1) A 9. § (1)-(2) bekezdésben, illetőleg a 10. § (1) bekezdésében meghatározott jogosultsághoz előírt szolgálati idő számításánál
a) gyermekenként egy évet,
b) tartósan beteg, illetve fogyatékosnak minősülő gyermekenként másfél évet
szolgálati időként kell elismerni annál a személynél, aki gyermeket szült, vagy saját háztartásában legalább tíz éven át nevelt.
(2) Az (1) bekezdés a) pontja szerinti kedvezmény legfeljebb három gyermek után vehető igénybe.
(3) Az előrehozott öregségi nyugdíjra és a csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjra jogosultság szempontjából szolgálati időként kell figyelembe venni a rokkantsági, illetőleg a baleseti rokkantsági nyugdíj folyósításának időtartamát.”
67. § A Tny. 17. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a jelenlegi szövegrész számozása (1) bekezdésre változik:
„(2) 2003. január 1-jétől kezdődően az előző évi összeghatárok évente, a tárgyévet megelőző naptári év I. naptári félévi és az azt megelőző naptári év II. félévi országos nettó átlagkereset-növekedés, továbbá az ehhez hozzászámított évenkénti nyolcszázalékos növelés együttes mértékének megfelelő - ezres számra kerekített - összeggel emelkednek. A járulékfizetési felső határ személyi jövedelemadóval csökkentett összegét meghaladó átlagkeresetrészre a járulékfizetési felső határ személyi jövedelemadóval csökkentett összegére vonatkozó százalékos mértéket kell alkalmazni. 2003. évben az összeghatárokat az (1) bekezdés szerint 2002. évre meghatározott összeghatárok alapján kell megállapítani.”
68. § A Tny. 22. §-a (2) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Ha az igénylőre nézve kedvezőbb,
a) a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj, a munkanélküli járadék, a nyugdíj előtti munkanélküli segély összegét,
b) amennyiben az a) pontban meghatározott ellátás folyósításával egyidejűleg biztosítási jogviszonnyal is rendelkezik, az abból származó jövedelem (kereset) és az ellátás együttes összegét
kell keresetként figyelembe venni.”
69. § A Tny. 35. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultság megszűnik, ha a nyugellátásban részesülő személy túlnyomóan üzemi baleset, foglalkozási megbetegedés következtében kialakult munkaképesség-csökkenése a hatvanhét - szilikózis miatt az ötven - százalékot már nem éri el.”
70. § A Tny. 43. §-a a következő új (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Ha a társadalombiztosítási szervek nyilvántartásában szereplő adatok és a (2) bekezdés a)-c) pontjai szerinti bizonyítékok eltérnek egymástól, a számításba vehető szolgálati időt az adott bizonyítékok egyenkénti és összességükben történő értékelésével kell megállapítani.”
71. § A Tny. 50. §-ának (2)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az özvegyi nyugdíj mértéke
a) a 47. § (2) bekezdés a)-b) pontja szerinti feltétellel rendelkező, de saját jogú nyugellátásban nem részesülő özvegy esetében ötven százaléka,
b) a 47. § (2) bekezdés a)-b) pontja szerinti feltétellel rendelkező és egyidejűleg saját jogú nyugellátásban részesülő, továbbá a 47. § (2) bekezdés c) pont szerinti feltétellel rendelkező özvegy esetében huszonöt százaléka
annak az öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjnak, amely az elhunytat halála időpontjában megillette, vagy megillette volna.
(3) A (2) bekezdés a) pontja szerint ötven százalékos mértékben megállapított özvegyi nyugdíj helyett huszonöt százalékos mértékű özvegyi nyugdíjat kell megállapítani attól az időponttól, amelytől az özvegy saját jogú nyugellátásban részesül. A (2) bekezdés b) pontja szerint megállapított özvegyi nyugdíj az özvegy saját jogú nyugdíjának összegére tekintet nélkül jár.”
72. § A Tny. 55. §-ának (4)-(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Iskolai tanulmányok címén az árvaellátás a tanulmányok befejezése hónapjának végéig, a nyári tanulmányi szünet tartamára is jár. A tanulmányok folytatását az oktatási intézmény által kiállított igazolással
a) középiskolai tanulmányok esetén évente,
b) felsőfokú tanulmányok esetén félévente,
a tanulmányok megkezdésétől számított három hónapon belül kell igazolni.
(5) Az árvaellátásra való jogosultságot nem érinti, ha a középiskola tanulójának a tanulói jogviszonya, illetőleg a felsőoktatási intézmény hallgatójának a hallgatói jogviszonya az oktatási intézmény igazolása szerint a tanuló, illetőleg hallgató betegsége vagy szülése miatt szünetel.”
73. § (1) A Tny. 65. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A nyugdíj-biztosítási igazgatási szerv határozatot hoz]
„d) a nyugellátás szüneteltetéséről és az ellátás újbóli folyósításáról,”
(2) A Tny. 65. §-ának (1) bekezdése a következő új g) ponttal egészül ki:
[A nyugdíj-biztosítási igazgatási szerv határozatot hoz]
„g) a 94. § szerinti tartozás mérsékléséről, elengedéséről, fizetési könnyítésének engedélyezéséről, illetőleg a kérelem elutasításáról.”
74. § A Tny. 66. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„66. § (1) Különös méltánylást érdemlő körülmények fennállása esetén az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság főigazgatója, a nyugdíj-biztosítási igazgatási szerv vezetője, illetve a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóság vezetője
a) a 7. § szerinti öregségi nyugdíjkorhatárt elérő személy, vagy rokkant, illetőleg árva részére kivételes nyugellátást állapíthat meg,
b) az a) pontban meghatározott személyek, illetőleg a legalább két árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondoskodó özvegy részére kivételes nyugellátás-emelést engedélyezhet.
(2) Az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság főigazgatója, a nyugdíj-biztosítási igazgatási szerv vezetője, illetve a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóság vezetője a kivételes nyugellátás megállapításáról, a kivételes nyugellátás-emelés engedélyezéséről, illetve a kérelem elutasításáról határozatot hoz.”
75. § A Tny. a következő 70/A. §-sal egészül ki:
„70/A. § Az Eb. 64. §-ának (1) bekezdésben meghatározott szerv az üzemi balesettel vagy foglalkozási betegséggel kapcsolatos ténymegállapító határozatának másolatát - megkeresésre - megküldi az eljáró társadalombiztosítási szervnek.”
76. § A Tny. 77. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„77. § A kivándorolt, illetőleg külföldön élő vagy tartózkodó személy nyugellátás iránti igényét a Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíj-biztosítási Igazgatóság bírálja el. Ha az igényt nem személyesen terjesztik elő, az igénybejelentés céljára rendszeresített nyomtatványon az igénylő aláírását közjegyzővel vagy a Magyar Köztársaság külképviseleti szervével, illetőleg külföldi hatósággal hitelesíttetni kell.”
77. § A Tny. 78. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„78. § (1) Ha az igény elbírálása, illetőleg a követelés érvényesítése után megállapításra kerül, hogy a bíróság által el nem bírált határozat (fizetési meghagyás) jogszabályt sért, vagy az igényt tévesen utasították el, illetve a nyugellátás vagy a követelés összegét tévesen állapították meg, illetőleg a nyugellátást nem, vagy téves összegben folyósították, akkor az illetékes nyugdíj-biztosítási igazgatási szerv a határozatot (fizetési meghagyást) módosítja, illetőleg visszavonja.
(2) A jogosult (kötelezett) terhére a határozat (fizetési meghagyás) módosításának, illetőleg visszavonásának csak a határozat (fizetési meghagyás) közlésétől számított 5 éven belül van helye.
(3) Az illetékes nyugdíj-biztosítási igazgatási szerv a határozatot (fizetési meghagyást) a (2) bekezdésben meghatározott időn túl is módosítja, illetőleg visszavonja, ha
a) a határozat (fizetési meghagyás) módosítására vagy visszavonására a jogosultnak (kötelezettnek) is felróható ok, így valótlan adatközlése, adatszolgáltatási, illetőleg bejelentési kötelezettségének elmulasztása, vagy annak késedelmes teljesítése miatt kerül sor, vagy
b) a határozatot (fizetési meghagyást) kibocsátó nyugdíj-biztosítási igazgatási szerv alkalmazottja a kötelességét a büntető törvénybe ütköző módon szegte meg, és ez a nyugdíj-biztosítási igazgatási szerv határozatát befolyásolta, feltéve, hogy a bűncselekmény elkövetését jogerős ítélet megállapította.
(4) A (3) bekezdés a) pontja szerinti felróhatóságot a nyugdíj-biztosítási igazgatási szervnek kell bizonyítania.”
78. § A Tny. 94. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A nyugdíj-biztosítási igazgatási szerv vezetője a magánszemély kérelme alapján az őt terhelő - a nyugellátás visszafizetése, a megtérítés és annak a 89. § (5) bekezdése szerinti késedelmi kamata címén megállapított - tartozást (követelést), valamint a mulasztási bírságtartozást méltányosságból mérsékelheti vagy elengedheti, illetőleg arra fizetési könnyítést (részletfizetést vagy fizetési halasztást) engedélyezhet, ha azok megfizetése a magánszemély és a vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti.”
79. § A Tny. 95. §-ának (2)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A méltányossági jogkörben - a kivételes nyugellátás megállapítása, a kivételes nyugellátás-emelés engedélyezése, valamint 94. § rendelkezései alapján a tartozás mérséklése, elengedése, illetőleg fizetési könnyítés engedélyezése tárgyában - hozott intézkedéssel, illetőleg határozattal szemben jogorvoslatnak nincs helye.
(3) A másodfokú érdemi határozat ellen az, akinek jogosultságát vagy kötelezettségét a határozat érinti - a határozat kézbesítésétől számított harminc napon belül - keresettel fordulhat az elsőfokú határozatot hozó nyugdíj-biztosítási igazgatási szerv székhelye szerint illetékes bírósághoz.”
80. § A Tny. 101. §-ának (1) bekezdése a következő új m)-n) pontokkal egészül ki:
[A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy]
„m) a tizenharmadik havi nyugdíj megállapítására és folyósítására vonatkozó részletes szabályokat,
n) a kivételes nyugellátás megállapításának és a kivételes nyugdíjemelés engedélyezésének részletes szabályait”
[rendeletben határozza meg.]
81. § (1) Ez a törvény - a (2)-(3) bekezdésben foglalt kivétellel - a kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.
(2) E törvény 60-62. §-a 2003. március 1-jén lép hatályba.
(3) E törvény 71. §-a 2003. november 1-jén lép hatályba.
82. § (1) A Fot. e törvény 60-62. §-ával megállapított rendelkezéseit a hatálybalépésekor folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
(2) A 32. §-sal megállapított, az Szt. 117/B. §-ának (1) bekezdésében meghatározott egyszeri hozzájárulás összegének felső határára vonatkozó rendelkezést az e törvény hatálybalépését követően benyújtott intézményi elhelyezés iránti kérelmek esetében kell alkalmazni.
(3) Az Szt. 66. §-a (3)-(5) bekezdéseinek szociális rászorultság vizsgálatára vonatkozó rendelkezéseit a 2003. július 1-jét követően benyújtott intézményi elhelyezés iránti kérelmek esetében kell alkalmazni.
(4) Az Szt. 68. §-ának (4) bekezdésében meghatározott, idősek otthonán belüli intenzív gondozási részlegre, gondozási csoportra vonatkozó szabályt 2004. január 1-jétől kell alkalmazni.
(5) Az Szt. 85/C. §-ának (5) bekezdésében meghatározott, megyei, fővárosi önkormányzat által kialakítandó speciális intézményre vonatkozó szabályt 2004. január 1-jétől kell alkalmazni.
(6) Az Szt. 90. §-ának (2) bekezdésében meghatározott, megyei jogú városok ellátási kötelezettségére vonatkozó szabályt 2004. január 1-jétől kell alkalmazni.
(7) Az Szt. 94/K. §-ában meghatározott ellátottjogi képviselő 2003. július 1-jén kezdi meg működését.
(8) Az Szt. 112-113. §-ában meghatározott, rehabilitációs intézményekre vonatkozó külön szabályokat 2004. január 1-jétől kell alkalmazni.
(9) Az Szt. 113/D-113/G. §-ában meghatározott, felülvizsgálatra, illetve rehabilitációs alkalmassági vizsgálatra vonatkozó szabályokat 2003. július 1-jétől kell alkalmazni.
(10) A Gyvt. 11/A. §-ában meghatározott gyermekjogi képviselő 2003. július 1-jén kezdi meg működését.
(11) A 40. § (1) bekezdésében megállapított, a Gyvt. 20. §-ának (2) bekezdésében meghatározott összegű rendszeres gyermekvédelmi támogatást a jogosultnak 2003. január 1-jei időpontra visszamenőlegesen kell folyósítani.
(12) A 40. § (3) bekezdésében megállapított, a Gyvt. 20. §-ának (8) bekezdésében meghatározott emelt összegű rendszeres gyermekvédelmi támogatást az e törvény hatálybalépése előtt benyújtott kérelem esetén a jogosultnak - a jogszabályi feltételek fennállása esetén - 2003. január 1-jei időpontra visszamenőlegesen kell megállapítani és folyósítani.
(13) A Gyvt. 53. §-a (2) bekezdésének b) pontjában, valamint 58. §-ának (1)-(3) bekezdésében meghatározott, gyermekek speciális ellátására vonatkozó szabályokat 2003. július 1-jétől kell alkalmazni.
(14) A Gyvt. 53. §-a (2) bekezdésének a) pontjában, valamint 58. §-ának (4) bekezdésében meghatározott, gyermekek különleges ellátására vonatkozó szabályokat 2004. január 1-jétől kell alkalmazni.
(15) A Gyvt. 81/A-81/D. §-ában, valamint 109. §-ának l) pontjában meghatározott, nevelési felügyeletre vonatkozó szabályokat 2004. január 1-jétől kell alkalmazni.
(16) Az 58. §-ban megállapított, a Cst. 27. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott szabály alapján, a 2003. március 15-éig benyújtott kérelmek esetében a jogosult nyugellátása mellett a gyermekgondozási segélyre - amennyiben a jogszabályi feltételeknek megfelel -2002. december 1-jétől válik jogosulttá.
(17) A helyi önkormányzat a szociális pénzellátás tekintetében alkotott rendeleteit e törvény hatálybalépésétől számított hat hónapon belül köteles felülvizsgálni.
83. § (1) A Tny. 6/A. §-a alkalmazása során a 2006. január 1-je előtt járó tizenharmadik havi nyugdíj összege megegyezik a tárgyév november havi nyugellátás összegének
a) 25 százalékával 2003. évben,
b) 50 százalékával 2004. évben,
c) 75 százalékával 2005. évben.
(2) E törvény
a) 66. §-ával megállapított, a Tny. 11/A. §-ában,
b) 67. §-ával megállapított, a Tny. 17. §-ának (2) bekezdésében,
c) 68. §-ával megállapított, a Tny. 22. §-a (2) bekezdésének második mondatában,
d) 84. §-a (2) bekezdésének ca) pontjával módosított, a Tny. 8. §-ában, valamint 101. §-a (1) bekezdésének d) pontjában és (2)-(3) bekezdésében
foglalt rendelkezéseket azokban a nyugdíjügyekben is alkalmazni kell, amelyekben a nyugdíjjogosultság (igénymegnyílás) kezdete 2002. december 31-ét követő időpontra esik.
(3) A Tny. - e törvény 71. §-ával megállapított - 50. §-ának (2)-(3) bekezdését a 2003. október 31-e utáni időponttól kezdődően megállapításra kerülő özvegyi nyugdíjakra kell alkalmazni.
(4) A 2003. november 1-je előtti időponttól kezdődően, a Tny. 50. § (2) bekezdésének b) pontja szerint megállapított özvegyi nyugdíjakat 2003. november 1-jén 25 százalékkal kell emelni.
(5) Annak az özvegynek, akinek a saját jogú nyugellátást az özvegyi nyugellátással - a Kormány rendeletében meghatározott összeghatárig - együtt folyósították, 2003. november 1-jétől a Tny. 50. § (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott, és a (4) bekezdés szerint megemelt özvegyi nyugdíjat kell folyósítani, ha ez az özvegy számára kedvezőbb.
(6) Az özvegyi nyugdíj (4) bekezdés szerinti emeléséről nem kell határozatot hozni.
84. § (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti
a) az Szt.
aa) 32/A. §-a,
ab) 57/A. §-ának (4) bekezdése,
ac) 58/A. §-ának (3) bekezdése,
ad) 2001. évi LXXIX. törvénnyel kihirdetett 65/A. §-ának (6) bekezdése,
ae) 78. §-a (1) bekezdésének második mondata,
af) 92/E. §-ának (1) bekezdésében az „- ide nem értendő az egyházi fenntartású intézményekben személyes gondoskodást végző személy -” szövegrész,
ag) 2001. évi LXXIX. törvénnyel kihirdetett 94/K. §-ának (5)-(6) bekezdései,
ah) 119. §-ának (2) bekezdése,
ai) 124. §-a (6) bekezdésének a) pontjában a „ , valamint” szövegrész,
aj) 124. §-a (6) bekezdésének b) pontja,
ak) 132. §-a (2) bekezdésének k) pontja;
b) a Gyvt.
ba) 55. §-a - 2002. évi IX. törvénnyel kihirdetett - (5) bekezdésének d) pontja,
bb) 101. §-a (2) bekezdésének - 2002. évi IX. törvénnyel kihirdetett - i) pontja,
bc) 2002. évi IX. törvénnyel kihirdetett 118. §-ának (4) bekezdése,
bd) 138. §-ának - a 2002. évi IX. törvénnyel kihirdetett - (4) bekezdésében az „és gyermekvédelmi” szövegrész,
be) 162. §-a (1) bekezdésének - 2002. évi IX. törvénnyel kihirdetett - m) pontja,
bf) 162. §-a (2) bekezdésének - 2002. évi IX. törvénnyel kihirdetett - g) pontja,
bg) 162. §-ának - 2002. évi IX. törvénnyel kihirdetett - (3) bekezdése;
c) a Tny.
ca) 9. §-ának (3)-(5) bekezdése,
cb) 27. §-ának (2) bekezdése,
cc) 89. §-a (3) bekezdésének második mondatában „a kérelem benyújtását, vagy” szövegrész,
cd) 101. §-a (1) bekezdésének g) pontja;
d) az Szt. módosításáról szóló 1999. évi LXXIII. törvény 56. §-ának (7)-(8) bekezdése;
e) az Szt. módosításáról szóló 2001. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: Sztm.) 58. §-ának (7) és (12) bekezdése.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg
a) az Szt.
aa) 37/A. §-a (8) bekezdésének c) pontjában a „(3) bekezdés b) pontjában” szövegrész helyébe a „(3) bekezdés c) pontjában” szövegrész,
ab) 39. §-a (3) bekezdésének felvezető mondatában a „38. § (3) bekezdésének” szövegrész helyébe a „38. § (4) bekezdésének” szövegrész,
ac) 2001. évi LXXIX. törvénnyel kihirdetett 60. §-ának (4) bekezdésében a „hatszáz” szövegrész helyébe a „négyszáz” szövegrész,
ad) 86. §-ának a) pontjában az „59-65. §-ok” szövegrész helyébe az „59-65/D. §-ok” szövegrész,
ae) 88. §-ának (3) bekezdésében a „kinevezéséhez, illetve felmentéséhez” szövegrész, valamint 88/A. §-ának (1) bekezdésében a „kinevezéséhez vagy felmentéséhez” szövegrész helyébe a „megbízásához, illetve megbízásának visszavonásához” szövegrész,
af) 113/A. §-ának (1) bekezdésében, továbbá a 113/C. §-ának (1) bekezdésében a „112. § (3) bekezdése” szövegrész helyébe a „113/D. § (6)-(7) bekezdése” szövegrész;
b) a Gyvt.
ba) 15. §-a (1) bekezdésének a) pontjában a „kiegészítő családi pótlék” szövegrész helyébe a „rendszeres gyermekvédelmi támogatás” szövegrész,
bb) 18. §-ának (1) bekezdésében a „kiegészítő családi pótlékot” szövegrész helyébe a „rendszeres gyermekvédelmi támogatást” szövegrész,
bc) 20. §-a - 2002. évi IX. törvénnyel kihirdetett - (3) bekezdésének felvezető mondatában, valamint (7) bekezdésében a „kiegészítő családi pótlékot” szövegrész helyébe a „rendszeres támogatást” szövegrész,
bd) 20. §-ának - 2002. évi IX. törvénnyel kihirdetett - (4) bekezdésében a „kiegészítő családi pótlékra” szövegrész helyébe „rendszeres támogatásra” szövegrész,
be) 20. §-a - 2002. évi IX. törvénnyel kihirdetett - (5) bekezdésében a „kiegészítő családi pótlék” szövegrész helyébe a „rendszeres támogatás” szövegrész,
bf) 94. §-a - 2002. évi IX. törvénnyel kihirdetett - (2) bekezdésében a „kiegészítő családi pótlékot” szövegrész helyébe a „rendszeres gyermekvédelmi támogatást” szövegrész,
bg) 138. §-a (3) bekezdésében az „apa” szövegrész helyébe a „szülő” szövegrész,
bh) 141. §-a (1) bekezdésének c) pontjában a „135. § (3) bekezdésében” szövegrész helyébe a „135. § (5) bekezdésében” szövegrész,
bi) 148. §-a - 2002. évi IX. törvénnyel kihirdetett - (5) bekezdésének a) pontjában a „kiegészítő családi pótlékban” szövegrész helyébe „rendszeres támogatásban” szövegrész;
c) a Tny.
ca) 8. §-ában és a 101. §-a (1) bekezdésének d) pontjában a „2003. január 1-je” szövegrész helyébe a „2005. január 1-je” szövegrész, 101. §-a (2)-(3) bekezdéseiben a „2003. január 1-jéig” szövegrész helyébe a „2005. január 1-jéig” szövegrész,
cb) 22. §-a (1) bekezdésének első felvezető mondatában az „elért” szövegrész helyébe az „elért (kifizetett)” szövegrész,
cc) 87. §-ának (2) bekezdésében a „kölcsönvevőt kell érteni” szövegrész helyébe a „kölcsönvevőt is érteni kell” szövegrész;
d) a Gyvt. módosításáról szóló 2002. évi IX. törvény (a továbbiakban: Gyvtm.) 107. §-ának (8) bekezdésében az „1979. évi XI. törvényerejű rendelet” szövegrész helyébe az „1979. évi 11. törvényerejű rendelet” szövegrész;
e) a Fot. 23. §-a (1) bekezdésének e törvény 60. §-ának (2) bekezdésével átszámozott
ea) f) pontjában az „a)-d) pontban” szövegrész helyébe az „a)-e) pontban” szövegrész,
eb) g) pontjában az „a), c), d) pontok” szövegrész helyébe az „a), c)-e) pontok” szövegrész
lép.
(3) Ahol jogszabály kiegészítő családi pótlékot említ, azon rendszeres gyermekvédelmi támogatást kell érteni.
85. § E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Sztm. 58. §-ának (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(9) A szolgáltatástervezési koncepciót a megyei, fővárosi önkormányzat és a megyei jogú város önkormányzata 2003. december 31-éig, a települési önkormányzat 2004. december 31-éig készíti el.”
86. § E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Gyvtm. 87. §-a (2) bekezdésének felvezető mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A Gyvt. 125. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:”
87. § A temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény 20. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha temetésre kötelezett személy nincs, ismeretlen helyen tartózkodik, vagy a kötelezettségét nem teljesíti, a temetésről az elhalálozás helye szerint illetékes települési önkormányzat (fővárosban a kerületi önkormányzat) polgármestere - jogszabályban meghatározott határidőn belül - gondoskodik.”
