Az Országgyűlés – felismerve, hogy a magas színvonalú növénytermesztés alapját jelentő genetikai anyagok megőrzése, a növényfajták állami elismerése, a megfelelő minőségű vetőmag, vegetatív szaporító-alapanyag, illetve ültetési anyag előállítása és felhasználása, valamint a korszerű fajtahasználat alapvető nemzetgazdasági érdek –, annak érdekében, hogy a vetőmag, vegetatív szaporító-alapanyag, illetve ültetési anyag megfeleljen a fenntartható fejlődésnek, a hazai és a nemzetközi követelményeknek, a következő törvényt alkotja:
1. § (1) E törvény a növénytermesztés biológiai alapjainak megőrzése és fejlesztése érdekében szabályozza a genetikai anyagok megőrzését és fenntartását, a növényfajták állami elismerését, a fajtahasználatot, az ebben érdekelt bejelentők, szaporítóanyag-előállítók, -feldolgozók, -forgalmazók és -felhasználók jogait és kötelezettségeit, továbbá a szaporítóanyag előállításának, hivatalos vizsgálatának, forgalomba hozatalának, felhasználásának és ezek ellenőrzésének rendjét.
(2) E törvény rendelkezéseit
a) a genetikai anyagok megőrzésére,
b) a külön jogszabályban meghatározott fajjegyzékben felsorolt, illetve állami elismerésre bejelentett szántóföldi, kertészeti – beleértve szőlő esetében a klónokat is –, erdészeti fajták állami elismerésére, fajtafenntartására, valamint
c) a szaporítóanyagok továbbszaporítására, ellenőrzésére, minősítésére, forgalomba hozatalára és felhasználására kell alkalmazni.
(3) A növényfajta oltalmára külön törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
2. § E törvény alkalmazásában:
1. Biológiai alapok: a törvény hatálya alá tartozó növényfajok, -fajták, ezek szaporítóanyaga, továbbá az előállításukat szolgáló növényállományok, szaporítások.
2. Genetikai anyagok: valamennyi olyan növényi eredetű anyag, amely aktuális, vagy potenciális értéket képvisel az élelmezésben és a mezőgazdaságban, ideértve az olyan szaporítóanyagokat is, amelyek funkcióképes öröklési egységeket tartalmaznak.
3. Növényfajta: növények egy botanikai taxonon belül ismert legalacsonyabb szintű csoportja, amely nemesítői tevékenység eredményeként jött létre, és
a) egy genotípus vagy genotípusok kombinációja által meghatározott tulajdonságokkal jellemezhető,
b) más növénycsoportoktól legalább egy tulajdonság kifejeződése alapján megkülönböztethető, valamint
c) továbbszaporítása során tulajdonságait változatlanul megőrzi, és ezáltal ugyanazon egységnek tekinthető.
4. Oltalom alatt álló növényfajta: a nemzeti növényfajta-oltalomban, illetve a közösségi fajtaoltalomban részesített növényfajta.
5. Állami fajtaelismerés: hivatalos vizsgálatok és eljárások rendszere, amelynek eredményeként a növényfajta, illetve a szőlő klón a Nemzeti Fajtajegyzékbe bejegyzésre kerül.
6. Nemzeti Fajtajegyzék: a Magyar Köztársaságban állami elismerésben részesített fajták, valamint a szőlőklónok lényeges adatait tartalmazó, évente közzétett jegyzék.
7. Leíró Fajtajegyzék: a Nemzeti Fajtajegyzékben felsorolt egyes növényfajták leírását és lényeges jellemzőit tartalmazó jegyzék.
8. Ajánlott Fajták Jegyzéke: a Nemzeti vagy a Közösségi Fajtajegyzékben felsorolt növényfajták közül a szakmai és civil szervezetek által szélesebb körű összehasonlító fajtavizsgálatok alapján meghatározott termőhelyre és termesztési célra javasolt növényfajták jegyzéke.
9. Szállítói Fajtajegyzék: gyümölcs és dísznövény-szaporítóanyag előállítók és forgalmazók által benyújtott fajtaleírás alapján a növénytermesztés biológiai alapjaival összefüggő hatósági feladatokat ellátó intézetnél (a továbbiakban: minősítő intézet) vezetett és közzétett fajtajegyzék.
10. Közösségi Fajtajegyzék: az Európai Unió Bizottsága által közzétett fajtajegyzék, amelyet az Európai Unió tagállamainak (a továbbiakban: tagállamok) Nemzeti Fajtajegyzékei alapján állítanak össze.
11. Erdészeti Közös Kiindulási Jegyzék: az Európai Unió Bizottsága által közzétett erdészeti szaporítóanyag-forrást tartalmazó közös jegyzék.
12. Fajtaminősítő Bizottság: a növényfajtát állami elismerésre javasoló szakértői testület.
13. Nemesítő: az a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiség nélküli gazdasági társaság,
a) aki az adott fajtát maga nemesítette vagy felfedezte és továbbfejlesztette,
b) az a) pont szerinti személy munkáltatója, amennyiben az a) pont szerinti személy munkaviszonyból folyó kötelessége a nemesítés, vagy felfedezés és továbbfejlesztés,
c) az a) pont szerinti személy munkájára megbízást adó, vagy
d) az a)–c) pontok szerinti személy örököse, illetve jogutódja.
14. Bejelentő: a fajtát állami elismerésre közvetlenül vagy képviselő útján bejelentő természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, illetve ezek örököse, jogutódja.
15. Képviselő: a bejelentő nevében, annak meghatalmazása alapján eljáró természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiség nélküli gazdasági társaság.
16. Fajtafenntartó: az a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, aki a növényfajta változatlan formában való megőrzését, fenntartását végzi, és gondoskodik a szaporításához szükséges kiindulási anyag folyamatos előállításáról, vagy aki a növényfajta fenntartásáért felelős.
17. Fajtavizsgálat: a növényfajta állami elismeréséhez szükséges DUS vizsgálat és gazdasági értékvizsgálat.
18. DUS-vizsgálat: megkülönböztethetőség, egyöntetűség (egyneműség), állandóság (Distinctness, Uniformity, Stability) meglétének vizsgálata.
19. Gazdasági értékvizsgálat: a növényfajta mennyiségi és minőségi mutatókkal kifejezett termesztési, illetve használati értékének vizsgálata.
20. Szaporítóanyag: vetőmag, vegetatív szaporító alapanyag, valamint ültetési anyag.
21. Vetőmag: generatív szaporítóanyag, ideértve a burgonya és a csicsóka vetőgumót is.
22. Vegetatív szaporító alapanyag: új növények vegetatív úton történő előállítására szolgáló növények, növényi részek, beleértve az alanycsemetét és a magoncot is.
23. Ültetési anyag: vetőmagból vagy vegetatív szaporító alapanyagból előállított, illetve felnevelt ültetésre szánt növények, beleértve a palántát is.
24. Klón: általános értelemben egyetlen egyed vegetatív szaporulatának összessége; szőlő esetében egy növényfajta meghatározott egyedének azon vegetatív szaporítású utódai, amelyek fajtaazonosságuk, fenotípusos bélyegeik és egészségi állapotuk alapján megfelelnek a kiválasztott szőlőtőkének.
25. Törzsültetvény: szaporítóanyag előállítására létesített, e célnak megfelelően kezelt, a minősítő intézet által minősített növényállomány.
26. Szaporulati fok: a továbbszaporítás során a kiindulási anyaghoz viszonyított leszármazási szint, amely az egymás utáni ismert elszaporítások számát fejezi ki.
27. Szaporítóanyag-előállító: külön jogszabályban meghatározott feltételeket teljesítő természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, aki a növényfajta vetőmagjának szaporítására, vegetatív szaporító alapanyagának és ültetési anyagának előállítására, feldolgozására, forgalomba hozatalára jogosult, illetve a szaporítóanyag-minősítési eljárást kezdeményezi.
28. Szaporítóanyag-forgalmazó: az a külön jogszabályban meghatározott feltételeket teljesítő természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, aki szaporítóanyagot értékesítési céllal készletez, bemutat, eladásra felkínál, vagy más részére elad.
29. Szaporítóanyag forgalomba hozatal: szaporítóanyag-készletezés, -bemutatás, eladásra való felkínálás, eladás vagy szállítás más részére bármilyen formában.
30. Szaporítóanyag-minősítés: hazai és nemzetközi előírások szerinti és a külön jogszabályban meghatározott módon, állami felügyelettel végzett ellenőrzési eljárás.
31. Fémzárolás: a minősített szaporítóanyag-tétel csomagolási egységének oly módon történő lezárása fémzár vagy azt helyettesítő más anyag vagy módszer alkalmazásával, hogy a csomagolási egység megsértése nélkül a tételhez hozzáférni ne lehessen.
32. Szaporítóanyag-előállítási zárt körzet: a szaporítóanyag előállítás genetikai és növény-egészségügyi tisztaságának megőrzése céljából e törvényben és külön jogszabályban előírt korlátozásokkal elrendelt termesztési körzet; ide tartoznak a külön jogszabályban meghatározott nagyságú törzsültetvények is.
33. Céltermeltetés: tagállamokon kívüli ország természetes vagy jogi személyével, illetve jogi személyiség nélküli gazdasági társaságával kötött szerződés alapján a Magyar Köztársaság területén szaporítóanyag termesztése azzal a céllal, hogy az előállított szaporítóanyag teljes mennyiségét az Európai Unió területéről kiszállítsák.
34. Védőtávolság:
a) elválasztó sáv: az a távolság, amely a vetőmag-előállítás mechanikai keveredés mentességét szolgálja,
b) izolációs távolság: az a távolság, amely az idegen beporzás-, valamint növény-egészségügyi fertőzésmentes szaporítóanyag-előállítást szolgálja.
3. § (1) A növényfajta jogszabályi előírásoknak nem megfelelő használata, a szaporítóanyag hamisítása, a felhasználót megtévesztő, az eredetre, fajra, fajtára, azonosságra, minőségre vonatkozó félrevezető adatok közlése, illetve ilyen adatok alapján való forgalomba hozatal tilos.
(2) A fajtavizsgálatot, a szaporítóanyag hivatalos vizsgálatát, a szaporítóanyag előállításának, forgalomba hozatalának és felhasználásának ellenőrzését, illetve felügyeletét a minősítő intézet végzi.
4. § (1) A genetikai változatosság és a hazai mezőgazdaság genetikai anyagainak védelme, a jogszabályban meghatározott jelentős növényfajok, változatok, fajták és vad rokonfajok, mint génforrások megőrzése és fenntartása állami feladat.
(2) A genetikai tartalékként megőrzött növényanyagokat és az ezekre vonatkozó teljes információt külön jogszabályban meghatározott feltételek szerint nemesítési, oktatási és kutatási célra szabadon hozzáférhetővé kell tenni.
(3) A genetikai anyagok megőrzésének, fenntartásának feltételeit és részletes szabályait külön jogszabály határozza meg.
5. § (1) A Magyar Köztársaságban a Nemzeti Fajtajegyzékbe való felvétel céljából a külön jogszabályban felsorolt növényfajok fajtáit állami elismerésben kell részesíteni. Egyéb növényfajok fajtái esetében állami elismerés adható.
(2) Az állami elismerésre bejelentett növényfajta meghatározott ideig, legfeljebb az állami elismerés időpontjáig kaphat egyedi szaporítási engedélyt. Az engedély kiadásának feltételeit külön jogszabály határozza meg.
(3) Az állami elismerés növényfajonkénti, valamint növényfajon belüli felhasználási cél szerinti feltételeit külön jogszabály határozza meg.
(4) Az oltalom alatt álló növényfajta állami elismerésekor e törvény előírásait kell alkalmazni.
6. § (1) Állami elismerésben az a növényfajta részesíthető, amely
a) más növényfajtától megkülönböztethető, állandó és egyöntetű (egynemű),
b) jogszabályban meghatározott növényfajok fajtái esetében megfelelő gazdasági értékkel is rendelkezik,
c) megfelelő és bejegyezhető fajtanévvel rendelkezik, és
d) amely növényfajta bejelentője teljesíti az e törvényben és a külön jogszabályban meghatározott feltételeket.
(2) A növényfajta
a) megkülönböztethető, ha egy vagy több lényeges tulajdonsága tekintetében határozottan eltér minden más növényfajtától, melynek létezése közismert a bejelentés benyújtásának időpontjában; a növényfajta közismert, ha azt a Magyar Köztársaságban vagy valamely tagállamban nemzeti fajtajegyzékre vétel céljából bejelentették, vagy ha a bejelentés eredményeként nemzeti fajtajegyzékre vették, illetve a Közösségi Fajtajegyzékben szerepel,
b) egyöntetű (egynemű), ha a szaporítási sajátosságai következtében várható variabilitástól eltekintve megfelelően egységes a megkülönböztethetőség vizsgálata során értékelt, valamint a fajtaleírásban közzétett lényeges tulajdonságaiban,
c) állandó, ha a megkülönböztethetőség vizsgálata során értékelt, valamint a fajtaleírásban közzétett lényeges tulajdonságai változatlanok maradnak az ismételt szaporítást követően, vagy minden egyes szaporítási ciklus végén.
(3) Bejegyezhető az a fajtanév, amely lehetővé teszi a növényfajta kétséget kizáró azonosítását, és megfelel a vonatkozó külön előírásoknak.
(4) A növényfajta gazdasági vagy használati értéke akkor kielégítő, ha a Nemzeti Fajtajegyzékbe felvett más növényfajtákhoz viszonyítva a fajtajellemzők egészében véve akár a művelésben, akár a termesztett növény vagy termékei felhasználásában egyértelmű javulást tesznek lehetővé, legalább egy adott régióban folytatott termesztés esetén.
(5) A gazdasági érték megállapításának kötelezettsége alól kivett növényfajták körét külön jogszabály állapítja meg.
7. § (1) A növényfajtát állami elismerésre – magyar nyelven – a minősítő intézethez kell bejelenteni.
(2) Bejelentést tehet
a) a nemesítő,
b) a Magyar Köztársaságban, az Európai Unióban, vagy valamely tagállamban nemzeti vagy közösségi növényfajta-oltalomban részesített növényfajta jogosultja, vagy a növényfajta-oltalomra bejelentett növényfajta igényjogosultja,
c) a fajtafenntartó.
(3) Bejelentő, illetve képviselő lehet
a) magyar természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, vagy
b) más tagállam természetes vagy jogi személye, illetve jogi személyiség nélküli gazdasági társasága, akinek (amelynek) lakóhelye vagy székhelye a Magyar Köztársaság vagy valamely tagállam területén van.
(4) Nem tagállam természetes vagy jogi személye, illetve jogi személyiség nélküli gazdasági társasága csak képviselő útján jelenthet be növényfajtát állami elismerésre.
(5) Nem jelenthet be növényfajtát állami elismerésre az a személy, aki a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériummal (a továbbiakban: minisztérium) vagy a minősítő intézettel közszolgálati jogviszonyban, illetve munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban áll, illetve a Fajtaminősítő Bizottság tagja, e jogviszonyának, illetve tagsági viszonyának megszűnéséig, valamint az azt követő 3 évig, továbbá ugyanezen időtartamra ezek Polgári Törvénykönyv szerinti közeli hozzátartozója.
8. § A növényfajta állami elismerésre való bejelentésekor nyilatkozni kell arról, hogy a bejelentett növényfajta géntechnológiával módosított szervezet-e, és a módosítás milyen célra irányult. A géntechnológiával módosított növényfajták esetében a minősítő intézet csak a külön jogszabályban foglalt előírások teljesítését követően kezdheti meg a kísérleti vizsgálatokat.
9. § (1) Az állami elismeréshez és a növényfajta-oltalomhoz szükséges vizsgálatok elvégzéséről a Magyar Köztársaságban a minősítő intézet gondoskodik. A minősítő intézet a DUS-vizsgálatok módszereit a vonatkozó nemzetközi előírások, a gazdasági értékvizsgálat módszereit pedig a minősítő intézet által az Európai Unió vonatkozó előírásai figyelembevételével kidolgozott és a Fajtaminősítő Bizottság által jóváhagyott módszer szerint határozza meg. Az egyes növényfajok fajtáinak állami elismeréséhez szükséges kísérleti vizsgálatok számát és időtartamát külön jogszabály határozza meg.
(2) Az állami elismerésre bejelentett növényfajta fajtavizsgálatának eredményeit a minősítő intézet a javaslatával együtt a „Fajtaminősítő Bizottság” elé terjeszti.
10. § (1) A Fajtaminősítő Bizottság állásfoglalást hoz
a) a növényfajta állami elismerésére, az állami elismerés meghosszabbítására, illetve visszavonására,
b) a fajtavizsgálatok meghosszabbítására vagy megszüntetésére,
c) másik fajtanév bejegyzésére,
d) újabb fajtafenntartó bejegyzésére.
(2) A Fajtaminősítő Bizottság szakágazatonkénti szekciókból áll. Az egyes szekcióknak tizenöt tagja van. A Fajtaminősítő Bizottság tagjait a minisztérium, a minősítő intézet, a Magyar Agrárkamara, a Magyar Tudományos Akadémia, a termékpálya szerinti terméktanácsok, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, valamint az agrárkutató és -felsőoktatási intézmények, szakmai érdekképviseletek delegálják.
(3) A Fajtaminősítő Bizottság elnökét és tagjait a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter (a továbbiakban: miniszter) nevezi ki, a delegáló szervezetek javaslata alapján. A Fajtaminősítő Bizottság titkársági feladatait a minősítő intézet látja el.
(4) A Fajtaminősítő Bizottság tagjainak névsorát a minisztérium hivatalos lapjában közzé kell tenni.
(5) A Fajtaminősítő Bizottság működésére vonatkozó előírásokat a miniszter jogszabályban állapítja meg.
11. § (1) A növényfajták meghatározott időtartamra szóló állami elismeréséről, annak meghosszabbításáról, illetve a lejárati időpont előtt a Nemzeti Fajtajegyzékből való törléséről a Fajtaminősítő Bizottság állásfoglalása alapján a minősítő intézet adja ki a határozatot.
(2) Az állami elismerés időtartama szőlő-, gyümölcs- és erdészeti fajták, illetve fásszárú dísznövények esetében a megadástól számított 20. év végéig, egyéb növényfajták esetében a megadástól számított 10. év végéig tart, amely a bejelentő kérelmére további 20, illetve 10 éves időtartamra többször is meghosszabbítható.
(3) Az állami elismerés megszűnik a növényfajta elismerési idejének lejárta esetén, a bejelentő kérelmére, illetve külön jogszabályban meghatározott esetekben.
12. § (1) A minősítő intézet az állami elismerésben részesített növényfajtákról közhitelű nyilvántartást vezet és közzéteszi a Nemzeti Fajtajegyzéket.
(2) A minősítő intézetnek az állami elismerési eljárás során vezetett közhitelű nyilvántartásába be kell jegyeznie a növényfajta állami elismerésének tényét, az állami elismerés évét, a bejelentő, illetve a képviselő nevét, a növényfajta fenntartóját, és kérelemre a nemesítő nevét.
(3) A Nemzeti Fajtajegyzékben lévő elismert növényfajták leírását és jellemzőit a minősítő intézet teszi közzé a Leíró Fajtajegyzékben.
(4) A szélesebb körű termelői tájékoztatás érdekében, részben a minősítő intézet kísérletei, részben saját vizsgálataik és más intézetek adatai alapján, a külön jogszabályban meghatározott szakmai és civil szervezetek kiadják az Ajánlott Fajták Jegyzékét.
13. § (1) A nemesítőt megilleti az a jog, hogy a növényfajta nemesítőjeként feltüntessék, illetve, hogy a növényfajta nemesítőjeként nyilvánosan elismerjék. A növényfajta minősített szaporítóanyaga után, a fajtahasználatért a fajtafenntartót szerződés alapján díjazás illeti meg.
(2) A 7. § (2) bekezdése szerint a növényfajtát állami elismerésre bejelentő, illetve a növényfajta tulajdonosa a jogszabályok betartásával a növényfajtával szabadon rendelkezhet.
14. § (1) Az állami elismerésben részesített növényfajta fajtaleírásában rögzített tulajdonságainak és gazdasági értékének megőrzéséről fajtafenntartással kell gondoskodni. A fajtafenntartás eredményességét a minősítő intézet ellenőrzi.
(2) A fajtafenntartás a bejelentő vagy megbízottja feladata.
(3) Ha az állami elismerésben részesített növényfajta fenntartására újabb fajtafenntartó támaszt igényt, akkor azt a minősítő intézethez be kell jelenteni. A minősítő intézet a Fajtaminősítő Bizottság állásfoglalása alapján a bejelentett fajtafenntartókat a Nemzeti Fajtajegyzékben közzéteszi.
15. § (1) A Magyar Köztársaságban
a) a Nemzeti Fajtajegyzékben,
b) a Szállítói Fajtajegyzékben,
c) a Közösségi Fajtajegyzékben, és szőlő esetében bármely tagállam fajta (klón) jegyzékében,
d) az Erdészeti Közös Kiindulási Jegyzékben,
e) a dísznövényekre vonatkozó külön jogszabályban
szereplő faj, növényfajta szaporítóanyagát szabad forgalomba hozatal céljára előállítani, forgalomba hozni, továbbszaporítani, árutermesztésre és árutermesztő ültetvény létesítésére felhasználni, amennyiben azok a külön jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelnek.
(2) A minisztérium – a külön jogszabályban foglaltak szerint – engedélyezheti az (1) bekezdésben foglaltaknak meg nem felelő szaporítóanyag eseti felhasználását.
(3) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az (1) bekezdés alá nem tartozó növényfajok, illetve -fajták szabadon előállíthatók, forgalomba hozhatók, továbbszaporíthatók és árutermesztésre, árutermesztő ültetvény létesítésére felhasználhatók.
(4) A Magyar Köztársaság területén tilos szaporítóanyagként felhasználni céltermeltetésből bármilyen okból visszamaradt szaporítóanyagot.
(5) Az oltalom alatt álló növényfajta szaporítóanyagát csak a 15. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek szerint lehet termeszteni és forgalomba hozni.
(6) A kábítószerek vagy pszichotróp anyagok előállítására alkalmas növényfajok szaporítóanyagának előállítását és forgalomba hozatalát külön jogszabály feltételekhez kötheti.
16. § (1) Az Európai Unióból történő kivitel (a továbbiakban: export) esetén csak a nemzetközi egyezmények, illetve az importáló ország előírásainak megfelelően ellenőrzött, a külön jogszabályban meghatározott kísérő okmánnyal rendelkező szaporítóanyag-tétel mutatható be kiviteli ellenőrzésre.
(2) A Magyar Köztársaság területén való felhasználás vagy forgalomba hozatal céljából szaporítóanyagnak a tagállamokon kívüli országból történő behozatala (a továbbiakban: import) a 15. § (1) bekezdésében, illetve (2) bekezdésében foglaltak betartása esetén megengedett. Az import okmányokhoz mellékelni kell az exportőr nyilatkozatát arról, hogy a szaporítóanyag géntechnológiával módosított-e.
(3) Az importból származó szaporítóanyagot csak annak minősítését követően lehet szaporítóanyagként a Magyar Köztársaság területén forgalomba hozni és felhasználni.
17. § Szaporítóanyag előállítására, termesztésére, feldolgozására, kiszerelésére, nagykereskedelmi forgalomba hozatalára, illetve az ezekhez kapcsolódó tárolására a külön jogszabályban meghatározott személyi és tárgyi feltételekkel rendelkező, olyan természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiség nélküli gazdasági társaság jogosult, aki a termékpálya szerinti terméktanács tagja.
18. § (1) A szántóföldi és a kertészeti növényfajok vetőmag előállítása esetén – a genetikai és növényvédelmi követelmények biztosítása céljából – a külön jogszabályban meghatározott védőtávolságok alkalmazásával egy vagy több termesztési ciklusban zárt körzetet lehet kialakítani. A zárt körzet kialakításának feltételét és módját külön jogszabály szabályozza.
(2) A vetőmag előállítója az előírt védőtávolságon belül lévő termőföld használójával a vetés megkezdése előtt szerződésben állapodhat meg a földhasználat módjáról, illetve arról, hogy a védőtávolságon belül lévő termőföld használója milyen feltételekkel kötelezi magát arra, hogy a vetőmag-szaporítást veszélyeztető növényfajokat és -fajtákat nem termeszt. A szerződésnek tartalmaznia kell a termesztés korlátozásával kapcsolatos kötelezettségeket, valamint az ebből eredő eredménykiesés ellentételezésének módját és mértékét.
(3) A zárt körzet kialakításának tervezetét a vetőmag előállítója megküldi a termékpálya szerinti terméktanácsnak, amely véleményével együtt 8 napon belül továbbítja azt a minisztériumnak. A zárt körzet engedélyezéséről a minisztérium 8 napon belül dönt. A zárt körzet kialakításának engedélyezéséről szóló határozatban a vetőmagtermesztés elsődlegességének biztosítása érdekében egyes idegen beporzást, vagy növény-egészségügyi fertőzést előidéző növényfajok, -fajták termesztése korlátozható, megtiltható. Az engedélyezést a minisztérium nem tagadhatja meg, ha a zárt körzet kialakítása megfelel a külön jogszabályban előírt követelményeknek. A zárt körzet kialakításának engedélyezéséről szóló határozatot a minisztérium hivatalos lapjában közzé kell tenni.
(4) A zárt körzeten belüli korlátozás, illetve a tilalom betartását a minősítő intézet ellenőrzi. Ha a korlátozás, illetve a tilalom ellenére a zárt körzeten belül tiltott növényfaj található, a föld használója köteles tűrni, hogy saját költségére e növényállomány megsemmisítésre kerüljön.
(5) A védőtávolságon belüli termőföld-használónak a korlátozás, illetve a tilalom elrendelése miatti kártalanítására, valamint a kártalanítás módjára és mértékére – a felek erre vonatkozó megállapodása hiányában – a Polgári Törvénykönyv szabályai az irányadóak.
19. § (1) Az állami elismerésben részesített szőlő-, gyümölcs-, fásszárú dísznövény- és erdészeti fajták minőségi szaporításának biztosítására törzskönyvezett növényállományt kell létrehozni. Ezeket törzskönyvezés céljából be kell jelenteni a minősítő intézetnek.
(2) Aki a Magyar Köztársaság területén szőlő-, gyümölcs- és erdészeti fajta vetőmagját, vegetatív szaporító alapanyagát állítja elő, annak külön jogszabályban meghatározott feltételek szerint törzsültetvényt, illetve anyanövény-állományt kell létesítenie. A törzsültetvény létesítését a minősítő intézet engedélyezi.
(3) A központi és üzemi törzsültetvények fenntartását, ellenőrzési rendjét, azok szerepét a növényfajták szaporításában külön jogszabály szabályozza.
(4) Forgalomba hozatal céljából – a külön jogszabályban meghatározott kivétellel – csak törzsültetvényből származó alapanyag felhasználásával és csak engedélyezett árutermelő szőlő-, gyümölcs-, komló- és díszfaiskolában, illetve csemetekertben, e törvény és a növény-egészségügyi előírások betartásával lehet szaporítóanyagot előállítani.
(5) A törzsültetvények és faiskolák létesítéséhez szükséges védőtávolság betartása érdekében a 18. § rendelkezéseit alkalmazni kell.
20. § (1) A szaporítóanyagot külön jogszabály szerinti eljárásban kell minősíteni. A szaporítóanyagnak a minősítés során megállapított minőségéért a szaporítóanyag-tétel forgalomban tartásának ideje alatt a szaporítóanyag-tétel mindenkori tulajdonosa a felelős. A szaporítóanyag addig maradhat forgalomban, és addig használható fel vetésre, illetve ültetésre, ameddig minősítő paraméterei megfelelnek a külön jogszabályban előírt feltételeknek, amelyet a minősítő intézet bármikor ellenőrizhet.
(2) A minősítés folyamata a következő tevékenységeket tartalmazza:
a) származás igazolása,
b) termőhelyi, szántóföldi, faiskolai, palántanevelő üzemi ellenőrzés,
c) mintavétel,
d) laboratóriumi szaporítóanyag-vizsgálat,
e) fémzárolás, és
f) fajtaazonosító kitermesztés,
g) minősítést igazoló okirat kiállítása.
(3) A minősítő intézet a (2) bekezdés szerinti szaporítóanyag minősítést a teljes eljárásra, vagy annak részfolyamataira vonatkozóan, külön jogszabályban meghatározott módon, a termékpálya szerinti terméktanács véleménye megkérésével a szaporítóanyag-előállítóra a saját maga vagy a vele erre szerződést kötő által előállított vagy előállíttatott szaporítóanyag vonatkozásában átruházhatja, felügyeleti jogának megtartása mellett. A minősítő intézet az engedélyt a minőség veszélyeztetése esetén visszavonhatja.
21. § (1) Vetőmagot csak olyan csomagolóanyagban lehet forgalomba hozni, amely biztosítja a vetőmag minőségének megóvását, valamint nem teszi lehetővé a vetőmag kivételét, kicserélését a csomagolóanyag megsértése nélkül.
(2) A szaporítóanyag tételt, illetve annak egységeit úgy kell a külön jogszabály szerinti címkével ellátni, hogy a címke sérülés nélkül ne legyen eltávolítható.
(3) A címkén, illetve a csomagolóanyagon magyar nyelven is fel kell tüntetni a szaporítóanyag – ideértve a géntechnológiai tevékenységről szóló 1998. évi XXVII. törvény hatálya alá tartozó, géntechnológiával módosított szervezetből álló, ilyen szervezetet a külön jogszabályban meghatározott határérték felett tartalmazó, illetve géntechnológiával módosított szervezetből előállított, de géntechnológiával módosított szervezetet nem tartalmazó szaporítóanyagot is – azonosításához szükséges, és a külön jogszabályban meghatározott egyéb adatokat.
22. § A minisztérium
a) irányítja a növényfajták állami elismerésével, valamint a szaporítóanyagok előállításával, minősítésével és forgalomba hozatalával kapcsolatos tevékenységet,
b) a minősítő intézet e törvény alapján meghozott első fokú határozata ellen benyújtott fellebbezést elbírálja,
c) engedélyezi az állami elismerésre bejelentett növényfajták egyedi szaporítását,
d) engedélyezheti a 15. § (1) bekezdésében foglaltaknak meg nem felelő szaporítóanyag eseti felhasználását,
e) engedélyezi a szaporítóanyag szaporítási zárt körzetek kialakítását.
23. § (1) A minősítő intézet
a) nyilvántartást vezet a növényfajták állami elismerésre történő bejelentéséről;
b) elvégzi vagy elvégezteti az állami elismerésre bejelentett növényfajták fajtavizsgálatát, illetve a növényfajta-oltalomra bejelentett növényfajták kísérleti vizsgálatát;
c) ellátja a Fajtaminősítő Bizottság titkársági feladatait;
d) előterjesztést készít a Fajtaminősítő Bizottság részére a növényfajták állami elismerésére, annak meghosszabbítására, illetve visszavonására;
e) a Fajtaminősítő Bizottság állásfoglalása szerint kiadja a növényfajták állami elismeréséről, annak meghosszabbításáról, illetve visszavonásáról szóló határozatokat;
f) vezeti és közzéteszi a Nemzeti Fajtajegyzéket, a Leíró Fajtajegyzéket, továbbá a Szállítói Fajtajegyzéket;
g) bejegyzi az új fajtafenntartókat;
h) minősíti a szaporítóanyagokat és a törzsültetvényeket;
i) engedélyezi:
1. a szaporítóanyag tételek átruházott jogkörben történő minősítését,
2. a fémzárolt szaporítóanyag tételek kiszerelését,
3. a törzsültetvények létesítését, megszüntetését,
4. a faiskola és palántanevelő üzem létesítését;
j) ellenőrzi:
1. a növényfajták fajtafenntartásának eredményességét,
2. a szaporítóanyagok előállítását, feldolgozását, forgalomba hozatalát, felhasználását,
3. az átruházott jogkörben végzett szaporítóanyag-tétel minősítést,
4. a zárt körzetben az előírt korlátozások betartását;
k) kiszabja a minőségvédelmi bírságot.
(2) A minősítő intézet hatósági jogkörrel felruházott munkatársa
a) a helyszínen ellenőrzést végezhet a minősítő intézet (1) bekezdés szerinti feladataival összefüggésben,
b) a vizsgálatok céljára térítésmentesen mintát vehet,
c) a szaporítóanyagra vonatkozó nyilvántartásokba, iratokba betekinthet, és azokról az üzemi, illetve üzleti titok védelmére vonatkozó jogszabályok betartásával másolatot készíthet.
(3) A minősítő intézet hatósági jogkörrel felruházott munkatársa hatósági igazolvánnyal rendelkezik, amelyet a minősítő intézet ad ki. Ellenőrzés kizárólag ezen igazolvány birtokában végezhető, illetve foganatosítható.
24. § A Fajtaminősítő Bizottság
a) állásfoglalást hoz a növényfajták állami elismerésére, annak meghosszabbítására, illetve az állami elismerés időtartamának lejárta előtt a növényfajtának a Nemzeti Fajtajegyzékből való törlésére, az új fajtafenntartók bejegyzésére,
b) jóváhagyja a minősítő intézet javaslata alapján a fajtavizsgálati módszereket.
25. § (1) A 4. § (1) bekezdésében meghatározott genetikai anyagok és a referencia fajták megőrzése, fenntartása, telepítése, valamint a Központi Törzsültetvények létesítése, fejlesztése, fenntartása, továbbá ezekben a növényfajták és klónok vírusmentesítésének finanszírozását a központi költségvetésből kell biztosítani.
(2) A szaporítóanyagok külön jogszabályban meghatározott mértékű, díjtétellel nem ellentételezett hatósági ellenőrzésének költségét a központi költségvetésből kell biztosítani.
26. § (1) A növényfajták állami elismerésével kapcsolatos feladatok és vizsgálatok költségét részben a központi költségvetés, részben a bejelentő biztosítja.
(2) A minősítő intézet
a) az állami elismeréshez elvégzett fajtavizsgálatokért,
b) a növényfajta-oltalomra bejelentett fajta kísérleti vizsgálatáért,
c) a szaporítóanyag minősítéséért, valamint
d) az állami elismerésben részesített növényfajták állami elismerésének időtartama alatt végzett azonossági vizsgálatokért és az azzal összefüggő feladat ellátásáért
külön jogszabályban meghatározott mértékű díjat számít fel.
27. § A minősítő intézet e törvény rendelkezéseinek megsértése esetén jogosult
a) a 15. § előírásainak nem megfelelő szaporítóanyag saját célú felhasználásától és forgalomba hozatalától eltiltani, illetve a jogosulatlanul előállított szaporítóanyagot zár alá venni,
b) a külön jogszabály szerinti szigorított minősítést elrendelni,
c) a más célra fel nem használható szaporítóanyag megsemmisítését az előállító költségére elrendelni,
d) e törvény és végrehajtási rendeleteinek előírásait megszegők tevékenységét meghatározott időre megtiltani, és azt a minisztérium hivatalos lapjában közzétenni,
e) az eredetet igazoló bizonylattal nem rendelkező növényfajta használata esetén a faiskolai, illetve palántanevelő üzemi engedélyt visszavonni,
f) minőségvédelmi bírságot kiszabni,
g) szabálysértési eljárást vagy büntetőeljárást kezdeményezni.
28. § (1) A minősítő intézet e törvény és a végrehajtására kiadott jogszabályok előírásainak megsértőjével szemben minőségvédelmi bírságot szab ki, ha megállapítja, hogy az előállított, illetve forgalomba hozott szaporítóanyag nem felel meg a követelményeknek, vagy az adott tételt a vonatkozó rendelkezéseknek nem megfelelő, megtévesztésre alkalmas bizonylattal hozták forgalomba.
(2) A minőségvédelmi bírság mértékét külön jogszabály szerint kell megállapítani.
(3) A minőségvédelmi bírságot a minősítő intézet előirányzat-felhasználási keretszámlájára kell befizetni. A befolyt összeget a minisztérium döntése alapján a vizsgálati módszerek korszerűsítésére, a szaporítóanyagok minősítésének javítására, valamint a hatósági ellenőrzést elősegítő intézkedésekre lehet felhasználni.
(4) A minőségvédelmi bírság meg nem fizetése esetén a kiszabott összeget késedelmi kamat terheli, amelynek mértéke a mindenkor érvényes jegybanki alapkamat kétszerese. A bírságot és a késedelmi kamatot adók módjára kell behajtani, amelyről az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal gondoskodik.
29. § (1) Ez a törvény – a (2) bekezdésben foglaltak kivételével – a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján lép hatályba, egyidejűleg a növényfajták állami elismeréséről, valamint a vetőmagvak és vegetatív szaporítóanyagok előállításáról és forgalomba hozataláról szóló 1996. évi CXXXI. törvény (a továbbiakban: Tv.) hatályát veszti.
(2) A (3) és (4) bekezdés az e törvény kihirdetését követő nyolcadik napon lép hatályba.
(3) A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 1. számú mellékletének 7. pontja a következő 7.14. alponttal egészül ki:
[7. Egyéb indokkal adómentes:]
„7.14. A Nemzeti Földalapról szóló törvény, valamint a termőföld állam által életjáradék fizetése ellenében történő megvásárlásáról szóló kormányrendelet alapján kötött életjáradéki szerződésből származó jövedelem.”
(4) A (3) bekezdésben foglaltakat a termőföld állam által életjáradék fizetése ellenében történő megvásárlásáról szóló 255/2002. (XII. 13.) Korm. rendelet alapján már kifizetett életjáradékra is alkalmazni kell.
(5) A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény 112. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„112. § A növényfajta nemesítőjét a találmányi díjra (13. §) vonatkozó szabályok szerinti díj (nemesítői díj) illeti meg.”
(6) E törvénynek a növényfajták állami elismerésére vonatkozó rendelkezéseit a folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni kell.
(7) Az e törvény hatálybalépése előtt állami elismerésben részesített fajták állami elismerésének időtartamára a Tv. rendelkezéseit kell alkalmazni.
30. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben szabályozza a minőségvédelmi bírság mértékét és kiszabásának rendjét.
(2) Felhatalmazást kap a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg
a) az állami elismerésre köteles növényfajták körét tartalmazó fajjegyzéket,
b) az állami elismerés eljárási rendjét, a fajtavizsgálatokat, a növényfajták egyedi engedély alapján való szaporításának, továbbá a fajtafenntartás eredményessége ellenőrzésének feltételeit, továbbá a Fajtaminősítő Bizottság működésére vonatkozó előírásokat,
c) a szaporítóanyag-minősítés eljárási rendjét, a mintavétel szabályait,
d) a szaporítóanyag tételek átruházott minősítésének személyi és tárgyi feltételeit,
e) a továbbszaporítás és az árutermesztés céljára szolgáló szántóföldi, kertészeti, szőlő-, gyümölcs-, dísznövény-, zöldség-, erdészeti növényfajták szaporítóanyaga előállításának, feldolgozásának, kiszerelésének és forgalomba hozatalának személyi és tárgyi feltételeit,
f) a forgalomba hozható szaporítóanyagok minőségének előírásait,
g) a zárt körzetek kialakításának feltételeit,
h) a törzsültetvények, a faiskolák és palántanevelő üzemek létesítésének feltételeit,
i) a génmegőrzési feladatokat, a genetikai anyagok védelme szempontjából jelentős növényfajokat, továbbá azok megőrzésének, fenntartásának, átadásának feltételeit, kijelölje a genetikai anyagok megőrzéséért felelős intézményeket, valamint ezek eljárási rendjét,
j) a pénzügyminiszterrel egyetértésben az állami elismerés, a fajtavizsgálatok, a szaporítóanyag-minősítés díjtételeit,
k) az Európai Unió intézményeivel való kapcsolattartás rendjét,
l) a pénzügyminiszterrel egyetértésben a szaporítóanyagok nemzetközi forgalmát is érintő, a vámkezeléshez kapcsolódó korlátozó rendelkezéseket.
31. § Ez a törvény szabályozási tárgykörében a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:
a) a Tanács 66/401/EGK irányelve a takarmánynövény-vetőmagok forgalmazásáról,
b) a Tanács 66/402/EGK irányelve a gabonavetőmagok forgalmazásáról,
c) a Tanács 68/193/EGK irányelve a vegetatív szőlőszaporító-anyagok forgalmazásáról,
d) a Tanács 92/34/EGK irányelve a gyümölcs növények szaporító alapanyagának és ültetési anyagának forgalmazásáról,
e) a Tanács 2002/53/EK irányelve a mezőgazdasági növényfajok közös fajtajegyzékéről,
f) a Tanács 2002/54/EK irányelve a répavetőmag forgalmazásáról,
g) a Tanács 2002/55/EK irányelve a zöldségvetőmagok forgalmazásáról,
h) a Tanács 2002/56/EK irányelve a vetőburgonya forgalmazásáról,
i) a Tanács 2002/57/EK irányelve az olaj- és rostnövények vetőmagjának forgalmazásáról.
