Az Országgyűlés az Európai Közösség belső piacának működése és a közösségi vámjog maradéktalan érvényesülése, valamint a bevételek biztosítása érdekében, figyelembe véve a közösségi vívmányokat, a következő törvényt alkotja:
1. § (1) Az Európai Közösség vámjogát (a továbbiakban: közösségi vámjog) – annak elsőbbsége mellett – az e törvény hatálya alá tartozó területen a jelen törvényt is figyelembe véve kell végrehajtani.
(2) E törvény alkalmazásában közösségi vámjog:
a) a Tanács 2913/92/EGK rendelete a Közösségi Vámkódex létrehozásáról (a továbbiakban: vámkódex),
b) a Bizottság 2454/93/EGK rendelete a Közösségi Vámkódexet létrehozó 2913/92/EGK számú Tanácsi Rendelet végrehajtásáról (a továbbiakban: EK végrehajtási rendelet),
c) a Tanács 918/83/EGK rendelete a vámkönnyítések közösségi rendszerének felállításáról (a továbbiakban: vámmentességi rendelet),
d) a Tanács 2658/87/EGK rendelete a vám- és statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról
a módosításaikkal együtt.
(3) E törvény alkalmazásában
1. fővámhivatal: a megyeszékhelyen működő – Budapesten és Pest megyében a budapesti 17. számú Vámhivatal –, kiemelt feladatot, így különösen az engedélyezést, a vámok könyvelését, a végrehajtással kapcsolatos feladatokat, elszámolásokat ellátó vámhivatal;
2. vámigazgatási eljárás: a vámhatóság által a vám- és egyéb jogszabályok rendelkezéseinek érvényesítése érdekében végzett cselekmények összessége;
3. megbízható vámadós: az a személy, aki, illetve amelynek vezetője három hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítvánnyal igazolja, hogy büntetlen előéletű, valamint
a) akinek/amelynek a kérelem elbírálása, vagy a vámhatóság ellenőrzése időpontjában nincs a magyar állami adóhatóságnál (a továbbiakban: állami adóhatóság), illetve vámhatóságnál – engedély nélkül – az előírt, vagy a fizetési felszólításban meghatározott időtartamon túl meg nem fizetett tartozása (a továbbiakban: kintlévőség), továbbá valamely tagállam vámhatósága által végrehajtani kért vámtartozása, és
b) aki nyilatkozik arról, hogy nem áll csőd-, felszámolási vagy végelszámolási eljárás alatt.
Az a) pontban meghatározott, az állami adóhatóságnál nyilvántartott adótartozás adatait a vámhatóság közvetlenül kéri meg az állami adóhatóságtól, amennyiben a megbízható vámadós feltételeinek igazolása során ezen adótitoknak minősülő adatai kezelésére az ügyfél a vámhatóságot írásban felhatalmazza. A felsorolt feltételek fennállását a vámhatóság folyamatosan, illetve bármikor vizsgálhatja. Közhivatalok esetén az a) pontban meghatározott erkölcsi bizonyítvány helyett a munkáltató igazolása is elfogadható, amennyiben a munkakör betöltésének feltétele a büntetlen előélet;
4. integrált posta: olyan postai szolgáltatás, amely a postai küldeménynek a feladó által is nyomon követhető kezelése és – a címzett ellenkező rendelkezése hiányában – személyes kézbesítése mellett kiegészül az igénybevevő választása esetén és választása szerint a következő postai különszolgáltatások legalább egyikével: a küldemények a feladó által megjelölt helyen történő felvétele; garantált kézbesítési idejű szolgáltatás; a címzett megváltoztatása esetén a küldemény új címre történő kézbesítése; a kézbesítés igazolása; személyre szabott szolgáltatás. A szolgáltató biztosítja a küldemény vámkezelését, továbbá azt, hogy tevékenysége alatt az mindvégig a felügyelete alatt marad, és a küldeménnyel kapcsolatos információk és a kézbesítés igazolása bármikor visszakereshető;
5. vámút: olyan földrajzi pont vagy terület, amelyen árut – amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik – külön engedély nélkül lehet a vámhatáron átszállítani;
6. a vámfelügyelet módjai:
a) közvetlen vámfelügyelet: az áru őrzése – ideértve a vámhivatal által üzemeltetett közvámraktárat, és a hivatalból történő raktározást – vagy hivatalos kísérése,
b) közvetett vámfelügyelet: a vámszervezet által gyakorolt minden egyéb felügyeleti forma;
7. utólagos ellenőrzés: a személyek gazdasági tevékenységéhez kapcsolódóan a közösségi vámjog és a kapcsolódó jogszabályok rendelkezései betartásának ellenőrzése;
8. jövedéki termék: a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvény (a továbbiakban: jövedéki törvény) hatálya alá tartozó áru, ha annak a jövedéki törvény szerinti kereskedelméhez engedély szükséges és/vagy azt jövedéki adófizetési kötelezettség terheli;
9. ügyfél: akit a közösségi vámjog és/vagy e törvény alapján jogok illetnek meg, és/vagy kötelezettségek terhelnek. Ügyfélnek kell tekinteni továbbá e feladata ellátása során a vagyonfelügyelőt, a felszámolót és a végelszámolót is;
10. a vámhivatal hivatalos helyének minősül:
a) a vámudvar, ahol a vámhatóság által előzetesen egységesen meghatározott valamennyi szükséges feltétel biztosított a vámigazgatási eljárások lefolytatására, amely lehet:
I. típusú, ahol vámigazgatási eljárás lefolytatását bárki kérheti a vámhivataltól, vagy
II. típusú, ahol a vámigazgatási eljárás lefolytatását csak az üzemeltető kérheti;
b) a házi szemle helye, ahol a vámhivatal a házi szemlét kérő írásbeli kérelmére mindazokat az eljárási mozzanatokat végzi el, amelyek az adott vámeljárás tekintetében a vámellenőrzés sérelme nélkül elvégezhetők. Ez lehet:
1. eseti jellegű (eseti házi szemle), vagy
2. rendszeres jellegű (rendszeres házi szemle);
11. közhivatal: a közhatalmi feladatokat ellátó, valamint a központi és helyi közigazgatási szervek;
12. nem közösségi adók és díjak: valamennyi, a vámigazgatási eljárás során megállapított olyan fizetési kötelezettség, amelynek kiszabását és beszedését külön jogszabályok a Vám- és Pénzügyőrség hatáskörébe utalják, így különösen a jövedéki adó, az általános forgalmi adó, a regisztrációs adó, a környezetvédelmi termékdíj.
2. § (1) E törvényt, valamint a Magyar Köztársaságban alkalmazásra kerülő – behozatali vagy kiviteli eljárásra vonatkozó – nemzetközi szerződések rendelkezéseit kell alkalmazni az európai közösségi jog által nem szabályozott kérdésekben az e törvény hatálya alá tartozó területen folytatott nemzetközi áruforgalommal kapcsolatos ügyekben, ha az a vámhatóság – külön jogszabályban meghatározott – hatáskörébe tartozik.
(2) E törvény területi hatálya – a (3) bekezdésben említett kivételekkel – a Magyar Köztársaság államterületére terjed ki.
(3) Nemzetközi szerződés alapján
a) a külföldön létesített magyar vámhivatalt e törvény hatálya szempontjából a Magyar Köztársaság államterületén működőnek,
b) a Magyar Köztársaság államterületén létesített külföldi vámhivatalt pedig az államterületen kívül működőnek kell tekinteni.
(4) E törvény személyi hatálya a vámszervezetre és a vámkódex hatálya alá tartozó személyre terjed ki, ideértve a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényben (a továbbiakban: Ptk.) meghatározott valamennyi szervezeti formát is.
(5) Ha a közösségi vámjog, valamint e törvény – figyelembe véve az (1) bekezdésben foglaltakat – valamely kérdésben nem rendelkezik, vámigazgatási ügyekben az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) rendelkezéseit kell alkalmazni.
3. § A nem közösségi adókra és díjakra a vámigazgatási eljárásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, ha azoknak a biztosítását, kiszabását és/vagy beszedését a külön jogszabályok a vámhatóság hatáskörébe utalják.
4. § (1) Közvetett képviselőként árunyilatkozatot vámügynök vagy közhivatal adhat.
(2) Természetes személy a Ptk.-ban foglaltak alapján képviselheti azt a személyt, amelynek alkalmazásában áll.
5. § (1) Ha az ügy érdemi eldöntéséhez külföldi vámhatóság megkeresése szükséges, az eljárást legfeljebb 12 hónapra fel lehet függeszteni. A felfüggesztés tartama az elintézési határidőbe nem számít be.
(2) Amennyiben a hatályos vámjogszabályok az ügyfél kérelméhez kötötten lehetőséget biztosítanak összevont árunyilatkozat benyújtására, úgy a hivatalból indított eljárásokban is mód van olyan döntés meghozatalára, amely az összevont árunyilatkozaton alapul.
6. § A vámellenőrzésre vonatkozó szabályokat is alkalmazni kell, ha külön jogszabály a vámhatóság vámigazgatási hatáskörébe utal árura vonatkozóan ellenőrzési feladatokat.
7. § (1) A vámhatóság – külön jogszabályban meghatározott – hatáskörrel rendelkező szervei jogosultak a jogszabályok alapján utólagos ellenőrzést végezni.
(2) Az utólagos ellenőrzést végző személyek a hivatalos eljárás megkezdése előtt kötelesek magukat igazolni és az ellenőrzési jogosultságukat igazoló megbízólevelet bemutatni. Az utólagos ellenőrzés során az ellenőrzött személy köteles a vámhatóság kérésére a szolgáltatott adatok és a rendelkezésre bocsátott dokumentációk teljességéről nyilatkozatot tenni.
(3) Az utólagos ellenőrzés során az ellenőrzött köteles a vámkódex 14. Cikkében meghatározott kötelezettségeinek maradéktalanul eleget tenni. Az ellenőrzött kötelezettségének megszegése miatt az Áe.-ben meghatározott bírsággal sújtható.
(4) A vámhatóság az utólagos ellenőrzés során az ellenőrzött vámellenőrzés alá eső külkereskedelmi tevékenységével kapcsolatos iratot és más tárgyi bizonyítékot vonhat be. Az iratok bevonása előtt a vámhatóság az ellenőrzött kérelmére biztosítja, hogy azokról másolatot készítsen.
(5) A vámhatóság a vizsgálat megállapításait jegyzőkönyvbe foglalja, amelyre az ellenőrzött a jegyzőkönyv átvételét követő 8 napon belül észrevételt tehet. Észrevétel esetén a vámhatóság a vizsgálatot folytathatja, megállapításairól ismételten jegyzőkönyvet készít. Ha a jegyzőkönyvben foglaltakra észrevételt az ellenőrzött nem tesz, a vámhatóság a vizsgálatot befejezettnek nyilvánítja. Ha a jegyzőkönyvben foglaltakra az ellenőrzött nem tesz észrevételt, vagy az ellenőrzött kéri, a jegyzőkönyv átadásakor zárótárgyalást kell tartani. Ezt követően az utólagos ellenőrzés lezárásaként a vámhatóság szükség esetén határozatot hoz és megteszi a további szükséges intézkedéseket.
(6) A vámhivatal által jogerősen lezárt ügyben a vámhatóság utólagos ellenőrzést végző szerve is a vámkódex 8. Cikkének figyelembevételével hozhat új határozatot.
(7) Az utólagos ellenőrzésre vonatkozó részletes szabályokat e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.
8. § (1) Árut a vámhatáron átszállítani – a mellékút használatára vonatkozó eseti engedélyezés és a határmenti gazdálkodás keretében történő áruszállítás kivételével – csak vámúton lehet.
(2) Vámutak a vámhatárt átszelő közforgalmú vasúti pályák, a nemzetközi vízi utak, a határvízi kikötők, a vámúttá nyilvánított közutak, valamint a nemzetközi forgalom számára megnyitott közforgalmú repülőterek. Vámútnak minősül továbbá a nemzetközi áruszállításra megnyitott csővezeték és elektromos vezeték.
(3) A vámutak megnyitása vagy megszüntetése a kormány hatáskörébe tartozik.
(4) A vámhatárt átszelő új vasúti pálya létesítésénél – a pálya vonalának kijelölése és határállomás létesítése tekintetében – a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága (a továbbiakban: országos parancsnokság) előzetes véleményét figyelembe kell venni.
9. § (1) A 8. § (2) bekezdésében nem említett, a vámhatárt átszelő út, illetve az ideiglenes vagy eseti jelleggel a nemzetközi forgalom számára megnyitott repülőtér mellékútnak minősül. Mellékúton külön engedély nélkül az alábbi áruk szállíthatók:
a) a határmenti gazdálkodás keretében vám- és engedélymentesen behozható és kivihető áruk,
b) a tűzoltók és/vagy a mentők vagy más segélyalakulatok feladatai teljesítésére szükséges járművek, eszközök, ha azok elemi csapás elhárítására vagy segítségnyújtás céljából nemzetközi szerződésben foglaltaknak megfelelően lépik át a vámhatárt.
(2) Abban az esetben, ha az áru szállítása vámúton – gazdasági vagy egyéb okok miatt – nem lehetséges, a szállítást az országos parancsnokság a Határőrség Országos Parancsnokságával, valamint a Gazdasági és Közlekedési Minisztériummal, illetve a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériummal egyetértésben engedélyezi.
(3) A mellékúton történő áruszállításra adott engedély tartalmazza a határátlépés engedélyezett helyét és időpontját, a behozni vagy kivinni szándékozott áru megnevezését, mennyiségét, szállítójának, címzettjének adatait, a szállítás módját, továbbá azt, hogy a mellékúton átszállított árut melyik vámhivatalnál és hogyan kell vámvizsgálat alá vonni. Folyamatos áruszállítás engedélyezése esetén a vámhivatal előírhatja olyan nyilvántartás vezetését, amelyből a szállított áruk mennyisége, azonossága utólag is ellenőrizhető.
(4) Ha a vámutat csak meghatározott forgalom számára nyitották meg, vagy azon meghatározott áruk nem szállíthatók, a nem engedélyezett forgalom és áru tekintetében a vámút mellékútnak minősül.
(5) Ha nemzetközi egyezmény lehetővé teszi, áruszállítási engedély nélkül léptethető át a kizárólag személyforgalomra megnyitott határátkelőhelyen az áru- és személyszállításra is alkalmas, 3,5 tonna össztömeget meg nem haladó közösségi honosságú gépjármű, amennyiben áruszállítást nem végez.
10. § (1) Az áru azonosságát biztosítani kell. Az azonosság biztosítása vámzár vagy más azonossági jel alkalmazásával történhet, amelyet úgy kell alkalmazni, hogy annak felirata, jele, számjele jól olvasható legyen. A vámzár vagy az azonossági jel használata által az áru nem sérülhet és a megengedett használata nem csorbulhat.
(2) Az áru azonosságának a biztosítására szolgáló zárat vagy jelet úgy kell elhelyezni, hogy az árut tartalmazó csomagot, tartályt vagy szállítóeszközt észrevehető nyom hátrahagyása nélkül felnyitni, tartalmukat megváltoztatni vagy kicserélni ne lehessen.
(3) Az azonosság biztosítására elfogadható a külföldi vámhivatal, az engedélyezett feladó/címzett vagy a vasúti fuvarozó által alkalmazott zárjel. Az engedélyezett feladó/címzett – tevékenységének gyakorlása során – az illetékes vámhivatal által jóváhagyott típusú zárakat használhatja.
(4) A vámkódex 72. Cikkében foglaltak figyelembevételével, ha felmerül lezárt szállítóeszközzel kapcsolatban bűncselekmény elkövetésének gyanúja és a szállítóeszköz kinyitása a hivatalos eljárás lefolytatásához szükséges, továbbá a késedelem veszélye miatt a vámhivatal intézkedését nem lehet megvárni, a vámhivatal engedélye nélkül más rendvédelmi szerv is jogosult eltávolítani a vámzárat vagy más azonossági jelet.
(5) A (4) bekezdés szerinti hivatalos eljárás lezárását követően az intézkedő szerv köteles gondoskodni arról, hogy a szállított áruknak a vámhivatali ellenőrzése biztosított legyen.
11. § (1) A határátkelőhely tulajdonosa, üzemeltetője, valamint a fuvarozó, szállítmányozó és a postai szolgáltató köteles:
a) az állomásán, kikötőjében vagy repülőterén létesített vámhivatal részére – térítés nélkül – megfelelő iroda- és – szükség esetén – raktárhelyiséget biztosítani, azok fenntartásáról és karbantartásáról gondoskodni, a kommunális szolgáltatásokat pedig térítés ellenében biztosítani,
b) a nemzetközi forgalomban közlekedő járművek vámhatáron való tartózkodási idejének menetrendjét a vámellenőrzéshez szükséges idő figyelembevételével megállapítani.
(2) A határátkelőhely tulajdonosa, üzemeltetője, valamint a fuvarozó, szállítmányozó és a postai szolgáltató köteles a vámhivatal részére a vámszolgálat ellátásához szükséges minden felvilágosítást megadni, valamint gondoskodni arról, hogy alkalmazottai végrehajtsák a vámjogszabályok rájuk vonatkozó rendelkezéseit. Az alkalmazottak kötelesek a szolgálatuk közben tudomásukra jutott vámjogszabályokat megsértő cselekményeket a vámhivatalnak bejelenteni. A határátkelőhely tulajdonosa, üzemeltetője, valamint a fuvarozó, a szállítmányozó és a postai szolgáltató köteles azt az alkalmazottját, aki az e bekezdésben említett kötelezettségét súlyosan vagy ismételten megszegi, a vámhivatal javaslatára a nemzetközi forgalmat ellátó szolgálatból kizárni. A vámhivatal a kötelezettség súlyos megszegésének megítélése során értelemszerűen alkalmazza az e törvény 68. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat.
(3) A fuvarozott áru azonosítására alkalmazott vámzár vagy más azonossági jel megsérüléséről, továbbá a fuvarozott áru bármilyen ok miatt szükséges kirakásáról, illetőleg más járműbe történő átrakásáról a területileg illetékes vámhivatalt haladéktalanul értesíteni kell.
12. § (1) A vámterületre be- vagy onnan kilépő valamennyi vasúti jármű érkezéséről és indulásáról a vasúti társaság köteles a vámhatóságot értesíteni.
(2) A vasúton közlekedő utasok menet közben történő vámellenőrzése esetén a vasút köteles a vizsgálatot végzők részére szolgálati fülkét, továbbá díjtalan utazást biztosítani.
13. § (1) A harmadik országos határvízen közlekedő vízi jármű – a kényszerkikötés, valamint természeti katasztrófák, illetve balesetek esetén történő segítségnyújtás esetét kivéve – csak olyan helyen köthet ki, ahol vámhivatal működik, illetőleg csak ilyen helyen rakhat ki vagy be árut, valamint ilyen helyen hajózhat ki vagy be személyeket. A vízi jármű parancsnoka erről az eseményről köteles a legközelebbi vámhivatalt értesíteni.
(2) A harmadik országos határvízen közlekedő vízi jármű és annak személyzete sem menet közben, sem állomásozása alkalmával a belföldi parttal nem érintkezhet.
(3) Ha a vízi jármű olyan helyen kíván kikötni, ahol vámhivatal nem működik, a jármű parancsnoka köteles ezt a körülményt az ellenőrző vizsgálat alkalmával bejelenteni.
(4) Ha a vízi jármű üzemanyag felvétele, élelmiszerkészletének kiegészítése céljából köt ki a harmadik országos határvízi és határkikötőben, a vámhatóság eltekinthet a vízi jármű vámvizsgálatától, a kikötőben tartózkodó vízi jármű azonban vámhivatali felügyelet alatt áll.
(5) A vízi jármű készletkönyvében feltüntetett fogyasztási készletet – a (6) bekezdésben meghatározott eset kivételével – csak a vízi jármű fedélzetén lehet felhasználni.
(6) A vízi járműnek a vámterületen való indokolt tartózkodása esetén – a vízi jármű parancsnoka kérésére – a vámhivatal a fedélzeti felhasználással azonos módon engedélyezheti a fogyasztási készlet időarányos részének a vámterületen történő felhasználását.
(7) A vámhatóság a nem közösségi árut szállító, illetve a vámterületről kiléptetés céljából továbbított vízi jármű parancsnokát megkülönböztetett lobogó használatára kötelezheti.
14. § (1) Ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik, a vámterületre érkező vagy onnan távozó légi járműnek – a kényszerleszállás esetét kivéve – csak olyan repülőtéren lehet le-, illetőleg felszállnia, ahol vámhivatal működik, vagy ahol a mellékúton való közlekedés szabályai szerint az illetékes belföldi szervek a légi jármű le-, illetőleg felszállását engedélyezték.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltakon kívül a fel- és leszállás természeti katasztrófák és balesetek esetén segítségnyújtás céljából a szükséges helyen történhet meg.
(3) A vámterületre érkező vagy onnan távozó valamennyi légi jármű érkezéséről és indulásáról a nemzetközi közforgalmú repülőtér üzemeltetője köteles a vámhivatalt értesíteni.
(4) A légi jármű parancsnokának gondoskodnia kell arról, hogy a vámhivatal engedélye nélkül a légi járműből ne rakjanak ki árut, és az utasok ne távozzanak el, feltéve, hogy ez nem veszélyezteti az élet- és vagyonbiztonságot. A légi jármű csak a vámellenőrzés megtörténte után folytathatja útját.
(5) Nemzetközi légi forgalomban közlekedő légi jármű kényszerleszállása esetén az azt észlelő szerv vagy személy köteles értesíteni a legközelebbi vámhatóságot.
(6) A nemzetközi közforgalmú repülőtér üzemeltetőjének az erre vonatkozó közösségi jog betartása mellett gondoskodnia kell olyan terület létrehozásáról (a továbbiakban: tranzitterület), ahol a harmadik országokból megérkezés alkalmával az áruk bejelentése előtt, vagy a harmadik országokba induláskor az áruknak a felszállás alkalmával történő bejelentése után az áruk, illetve az érkezés vagy elindulás közötti időszakban az utasok (a továbbiakban: tranzitutasok) tartózkodhatnak.
(7) A nemzetközi közforgalmú repülőtéren az országos parancsnokság által engedélyezett tranzitterületen, az üzemidő alatt biztosítani kell a személy- és áruforgalom folyamatos vámellenőrzését a harmadik országba történő kilépés és kivitel, illetőleg a harmadik országból történő belépés és behozatal szabályai szerint. A tranzitterületen az ott dolgozók az üzemeltető által kiállított, és a tranzitterület felügyeletét ellátó vámhivatal által érvényesített belépési engedéllyel tartózkodhatnak. A tranzitterületen dolgozó személyekre nem vonatkoznak a harmadik országból belépő személyekre megállapított vámkedvezmények.
(8) Aki a tranzitterületen a tranzitutasok számára kiskereskedelmi értékesítési tevékenységet folytat, köteles azt a vámhivatalnak bejelenteni. A tranzitterületre vámhivatali ellenőrzés mellett értékesítés céljából kiszállított áru vámfelügyelet alatt áll. A kiskereskedelmi értékesítés csak akkor engedélyezhető, ha az árut értékesítő személy garanciát vállal a vámelőírások betartására és biztosítja, hogy ezeket az árukat csak olyan személyeknek értékesíti, akik közvetlenül ezt követően légi úton harmadik országba utaznak és nincs lehetőségük arra, hogy az árukat a Közösség vámterületén hagyják. A vámhivatal felhívására a kiskereskedelmi értékesítést végző a vámelőírásoknak megfelelően a számviteli szabályok figyelembevételével köteles elszámolni.
(9) A nemzetközi közforgalmú repülőtér üzemeltetője a vámellenőrzés ellátásának biztosítása érdekében a repülőtéren működő vámhatóság elhelyezését, továbbá az elhelyezésére szolgáló épületek fenntartását és karbantartását térítésmentesen, a kommunális szolgáltatásokat térítés ellenében biztosítja.
15. § (1) A közösségi vámjogba, illetve az e törvénybe ütköző cselekmény észlelése, gyanúja esetén minden hatóság köteles azt a legközelebbi vámhivatalnak bejelenteni. A vámhatóság a tudomására jutott, a Közösség pénzügyi érdekeit sértő szabálytalanságokról vagy csalásokról haladéktalanul tájékoztatja a Pénzügyminisztériumot.
(2) Ha közigazgatási szerv alkalmazásában álló személy hivatalos eljárása során vámjogszabályt sértő cselekményről szerez tudomást, köteles azt a legközelebbi vámhivatalnál vagy rendőri szervnél bejelenteni. A rendőri szervek a bejelentésről kötelesek a legközelebbi vámhivatalt tájékoztatni.
(3) A vámszervezet szervei és más, a nemzetközi áruforgalom szabályozásának ellenőrzésében illetékes hatóságok, intézmények, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, a fegyveres erők és rendvédelmi szervek a jogszabályban meghatározott feladataik ellátása érdekében az adatkezelési, adatvédelmi szabályok betartásával kötelesek hivatalos eljárásuk során együttműködni.
(4) Az együttműködési kötelezettség más hatóságokat és szerveket a vámellenőrzés végzésére nem jogosít fel, vámellenőrzést kizárólag a vámszervezet szervei végezhetnek.
(5) A Határőrség a beutazási és tartózkodási tilalom megszegése miatt elfogott személyeknél talált árut – a vámhatóság nyomozati hatáskörébe nem tartozók kivételével – köteles átadni a Vám- és Pénzügyőrség illetékes szervének további vizsgálat végett.
(6) A Vám- és Pénzügyőrség nyomozati hatáskörébe nem tartozó áruk vámjogi sorsát a büntetőeljárás jogerős befejezése után a közösségi vámjog és e törvény és végrehajtási rendeletének előírásai szerint kell rendezni.
16. § (1) Vámtitok minden, a vámigazgatási eljárással kapcsolatos tény, adat, körülmény, igazolás vagy információ.
(2) A vámhatóság az eljárása során birtokába kerülő adatokat – a személyes adatok, a vámtitok és adótitok védelmére vonatkozó szabályokat betartva – kezeli és az elévülési idő elteltéig megőrzi. A vámhatóság alkalmazottja, volt alkalmazottja, az ellenőrzésbe vagy az eljárásba bevont szakértő és minden más személy, akinek feladataival összefüggésben vámtitok vagy más titok jut a tudomására, köteles azt megőrizni. A vámhatóságot a hivatali eljárása során tudomására jutott minden irat, adat, tény, körülmény tekintetében titoktartási kötelezettség terheli.
(3) A vámeljárással összefüggő tényt, adatot, iratot a hivatalos statisztikai szolgálathoz tartozó szervek statisztikai célra felhasználhatják, ha a titoktartási kötelezettség megtartását a feldolgozás során biztosítják és – amennyiben a statisztikáról szóló törvény másként nem rendelkezik – azt a későbbi egyedi azonosításra alkalmatlanná teszik.
(4) A vámhatóság tájékoztatja a vámtitokról
a) megkeresésre a bíróságot,
b) az ügyészt, valamint általa jóváhagyott megkeresésre a nyomozó hatóságot, ha a tájékoztatás a büntetőeljárás megindítása vagy lefolytatása érdekében szükséges,
c) a nemzetbiztonsági szolgálat főigazgatója által engedélyezett megkeresés alapján a törvényben meghatározott feladatkörében eljáró nemzetbiztonsági szolgálatot,
d) az állami adóhatóságot, az adózási, ellenőrzési, visszatartási és végrehajtási feladatok ellátása céljából,
e) az Állami Számvevőszéket, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt, továbbá az Európai Bizottság Csalás Elleni Hivatala (OLAF) nemzeti kapcsolattartó szervét, ha a tájékoztatás az általuk végzett ellenőrzéshez szükséges,
f) a közös agrárpolitika végrehajtásából adódó ellenőrzési és nyilvántartási feladok ellátása céljából a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalt,
g) a piacfelügyeleti/fogyasztóvédelmi feladatok ellátása érdekében a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséget és annak útján a megyei fogyasztóvédelmi felügyelőségeket,
h) az agrárrendtartással és a piacvédelmi elemzéssel összefüggő feladatok ellátásához a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumot,
i) a piaci árinformációs rendszer működtetése céljából az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézetet,
j) a környezetvédelmi és természetvédelmi hatóságokat a feladataik ellátásához szükséges adatok vonatkozásában,
k) felügyeleti tevékenysége ellátása érdekében, nemzetgazdasági, adó- és vámpolitikai, továbbá piacvédelmi elemzési célból, valamint a Közösség költségvetésébe történő befizetések teljesítésével kapcsolatos feladatok ellátása céljából a Pénzügyminisztériumot,
l) statisztikai célra a Központi Statisztikai Hivatalt,
m) külön jogszabályban meghatározott ellenőrzési célra az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériumot, illetve a Külügyminisztériumot,
n) a kőolaj és kőolajtermék biztonsági készletezésével összefüggő feladatok ellátásához a Kőolaj és Kőolajtermék Készletező Szövetséget,
o) a fizetési mérleg összeállításához a Magyar Nemzeti Bankot,
p) az e célra nyilvántartásba vett közös jogkezelést végző szervezeteket, a szerzői jogi törvényben meghatározott igény érvényesítésével összefüggő feladatok ellátásához,
q) a vállalkozói igazolvánnyal kapcsolatos engedélyezési feladatok ellátása céljából a körzetközponti jegyzőt,
r) megkeresésre a hagyatéki eljárásban eljáró közjegyzőt,
s) vámpolitikai, kereskedelempolitikai és piacvédelmi elemzési célból összesített adatokról a Külügyminisztériumot.
(5) A vámhatóság és
a) a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Engedélyezési és Közigazgatási Hivatala megfigyelési és/vagy engedélyezési,
b) a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal az engedélyezési, a bizonylatolási és export-visszatérítési,
c) az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal az adózási, ellenőrzési, visszatartási és végrehajtási feladataik teljesítése érdekében – ha az adatvédelem feltételei biztosítottak – rendszereiket összekapcsolva egyedi adatkezelést végezhetnek.
(6) A vámtitok körébe tartozó adatok a Közösség és a tagállamok szervei részére a vonatkozó jogszabályok, valamint az e törvényben foglaltak alapján adhatók át.
(7) A vámhatóságok együttműködésére vonatkozó nemzetközi szerződések alapján a vámhatóság harmadik országba is továbbíthat személyes és egyedi adatot, amennyiben az adatkérő vámszerv az adatvédelem feltételeinek eleget tesz.
(8) Az adatok átadásáról az érintettet kérelmére az adatvédelmi törvény szabályai szerint tájékoztatni kell.
(9) A személy jogosult a saját forgalmára vonatkozó adatok lekérésére.
(10) Piackutatásra vagy egyéb célra díjfizetés ellenében adható át olyan forgalmi adat, amely személlyel nem azonosítható, azonban nem adható át adat stratégiai termékekről, így különösen az állami tartalék célú áruforgalomról, a nemzetbiztonsági és honvédelmi célú áruforgalomról, továbbá ha a forgalmazásban az exportőr, importőr vagy gyártó száma háromnál kevesebb. A fizetendő díj mértékének meghatározó szempontjait e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.
17. § (1) A vámhatóság a Vám- és Pénzügyőrség törvényben meghatározott feladat- és hatáskörébe tartozó eljárás során az általa adott vámazonosító szám (a továbbiakban: VPID szám) alapján az ügyfelet nyilvántartásba veszi és nyilvántartja.
(2) A vámhatóság
a) a nem természetes személy adatai közül annak nevét, rövidített nevét, székhelyének, központjának vagy állandó üzleti vállalkozásának címét, levelezési címét, továbbá a Közösség területén letelepedett személy esetén közösségi adószámát és pénzforgalmi számlájának jelzőszámait,
b) a természetes személyeket a személyazonosításra alkalmas adatok (név, lakóhely, születési év, hó, nap, anyja neve, valamint az adóazonosító jel), vagy a fenti adatok hiányában az útlevél adatai (név, születési hely és idő, útlevélszám) alapján nyilvántartja.
(3) Amennyiben a (2) bekezdésben meghatározott adatok a vámeljárás megkezdésekor a vámhatóság nyilvántartásában nem szerepelnek, akkor azokról az ügyfélnek a vámeljárást lefolytató vámhivatalnál írásban nyilatkoznia kell az adatok hitelességét bizonyító okiratok bemutatása mellett.
(4) Amennyiben az adós más szervezettel jogelődi vagy jogutódi viszonyban van, akkor a (2) bekezdésben felsorolt adatokról valamennyi jogelőd, illetve jogutód tekintetében is nyilatkoznia kell.
(5) Az ügyfél – a természetes személy kivételével – a (2) és (4) bekezdésben meghatározott adataiban bekövetkezett változásokat a változást követő 15 napon belül a vámhatóságnál köteles írásban bejelenteni.
(6) A vámhatóság feladatának ellátásához, valamint a birtokába került adatok ellenőrzéséhez, a személy és az áru azonosítása érdekében a következő nyilvántartásokból igényelhet adatot:
a) a személy azonosítása érdekében a természetes személy adatainak és lakcímének nyilvántartásából, útlevélszám alapján az útlevél-nyilvántartásból, valamint a cégbírósági nyilvántartásból,
b) az áru és gépjármű azonosításához a gépjármű-nyilvántartásból,
c) a megbízható vámadós feltételeként előírt büntetlen előélet vizsgálata céljából a bűnügyi nyilvántartásból,
d) az állami adóhatóság adósnyilvántartásából,
e) törvényi felhatalmazás alapján az abban meghatározott nyilvántartásokból.
(7) A vámhatóság megkeresésére a hitelintézet a vámérték meghatározása jogszerűségének, a vámtartozás, valamint a nem közösségi adók és díjak befizetésének ellenőrzéséhez pénzforgalmi adatokat térítésmentesen szolgáltat.
(8) A vámhatóság a személyiadat- és lakcímnyilvántartás szervétől természetes személyazonosító adatokkal vagy a személyiadat- és lakcímnyilvántartás szerve által képzett kapcsolati kóddal vehet át adatokat.
(9) A vámkódex 16. Cikkében foglaltak az egyéb jogszabályokból – így különösen az adózás rendjéről, valamint a számvitelről szóló törvény rendelkezéseiből – eredő megőrzési kötelezettséget nem érintik.
18. § Az Európai Bizottság által nemzeti hatáskörbe utalt feladatok – a kedvezményre vonatkozó kérelmek összegyűjtése, ellenőrzése és továbbítása az Európai Bizottsághoz – végrehajtásáról a Vámtarifa Bizottság gondoskodik.
19. § (1) Az exportszállításokhoz igényelt származási bizonyítványok kiállítása és igazolása – a nem preferenciális származás és a (2) bekezdés kivételével – az illetékes vámhatóság feladata.
(2) A közös agrárpolitika hatálya alá tartozó termékek esetében az (1) bekezdésben meghatározott származási bizonyítványok kiállítása és igazolása a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium által kijelölt intézmény feladata.
(3) A származás meghatározására vonatkozó részletes szabályokat e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.
20. § A kedvezményes vámra vonatkozó, meghatározott nyomtatványokat a Vám- és Pénzügyőrség által kiírt közbeszerzési pályázaton nyertes nyomda állíthatja elő. Ha külön jogszabály eltérően nem rendelkezik, e szabályt kell alkalmazni a vámigazgatási eljárás során használatos egyéb nyomtatvány előállítására is.
21. § Az árfolyamot a Magyar Nemzeti Bank hivatalos közleményben teszi közzé.
22. § Átmeneti megőrzési raktárként üzemeltethető:
a) a fuvarozó, a szállítmányozó, továbbá az engedélyezett címzett, valamint a vámudvart üzemeltető – rendszeres tevékenysége keretében – telephelyére érkező, átmeneti megőrzés alá vont vámáru vámhatóság által engedélyezett tárolási helye (helyiség, terület),
b) az a) pontban foglaltakon kívül bármely – a vámérdek biztosításának szem előtt tartásával és az árunyilatkozatot adó kérésének figyelembevételével megállapított – a vámhatóság által kijelölt tárolási hely.
23. § (1) A vámkódex 49. Cikkének (1) bekezdésében meghatározott – ugyanezen cikk (2) bekezdése alapján meghosszabbított vagy csökkentett – határidő letelte után a vámhivatal a hatályos jogszabályok alapján intézkedik a vámtartozás és a nem közösségi adók és díjak kiszabása és a beszedés eredménytelensége esetén
a) az áru értékesítése, vagy
b) megsemmisítése, illetve alaktalanítása
érdekében.
(2) Abban az esetben, ha az áru értékesítése nem lehetséges, de az forgalomképes, megsemmisítés helyett – a jövedéki termék kivételével – karitatív célra felhasználható.
(3) Nem lehet értékesíteni vagy karitatív célra felhasználni, hanem meg kell semmisíteni azt a nem közösségi árut, amely az emberi, állati életre vagy növényre, testi épségre, egészségre veszélyes vagy az a külön jogszabályban meghatározott engedélyekkel nem rendelkezik.
24. § A megsemmisítést a 23. §-ban foglaltakra figyelemmel kell végrehajtani.
25. § Amennyiben az árut jogosulatlanul vitték a vámterületre vagy elvonták a vámfelügyelet alól, illetve gazdátlan dolog, a 23. §-ban, illetve a külön jogszabályban foglaltak szerint kell eljárni.
26. § A vámkódex 58. Cikkének (2) bekezdésére figyelemmel törvény, kormányrendelet vagy a pénzügyminiszterrel egyeztetve az érdekelt miniszterek rendelete egyes áruk forgalmát engedélyhez kötheti vagy más módon korlátozhatja.
27. § Az áruk vámeljárás alá vonására, a vámtartozás kiszabására, beszedésére – ideértve a visszatérítést is – és könyvelésére a vámhivatal (fővámhivatal) jogosult.
28. § (1) Az áru vámeljárás alá vonására – a (2) bekezdésben foglaltak kivételével – az a vámhivatal illetékes, amelynek illetékességi területén az árut vámeljárás alá bejelentik.
(2) A pénzügyminiszter az (1) bekezdéstől eltérő illetékességi szabályt is megállapíthat.
29. § (1) Az engedélyezési eljárásra – a (2) bekezdésben foglaltak kivételével – az a fővámhivatal rendelkezik hatáskörrel, amelynek illetékességi területén a kérelmezett tevékenységet gyakorolni kívánják.
(2) A pénzügyminiszter külön rendeletben az (1) bekezdéstől eltérő hatásköri és/vagy illetékességi szabályt is megállapíthat.
30. § A vámhatóság a vámkódex 61. Cikkének b) pontja alapján annak engedélyezi az adatfeldolgozási technika alkalmazását, aki árunyilatkozat benyújtására jogosult, és teljesíti a vámhatóság által közzétett technikai feltételeket.
31. § Az Egységes Vámárunyilatkozat (a továbbiakban: EV) nem formanyomtatványon történő kitöltésének és benyújtásának feltételeit e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.
32. § Az értékesítésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, ha a vámkódex 75. Cikkének a) pontjában foglalt okok miatt a bejelentő részére az áru nem adható ki, és azzal kapcsolatban más vámjogi intézkedés sem hozható.
33. § Ha a közösségi vámjog eltérő rendelkezést nem tartalmaz, a kiegészítő árunyilatkozat benyújtására vonatkozó határidőket a fővámhivatal a kérelmezett vámtartozás fizetési móddal összhangban állapítja meg.
34. § (1) Amennyiben a szóban bejelentett árura behozatali vagy kiviteli vámtartozás keletkezik, a vámtartozás megfizetéséről a vámhivatal az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott mintájú elismervényt – Vámjegyet – ad ki.
(2) Amennyiben a vámhatóság elektronikus árunyilatkozat adásra adott engedélyt, úgy az elektronikus árunyilatkozat adással együtt a vámkódex 62. Cikkének (2) bekezdésében hivatkozott kísérőokmányokat nem kell benyújtani.
35. § Az engedély megadásához az alábbi garanciális feltételekkel kell a kérelmezőnek rendelkeznie:
a) amennyiben a vámjogszabályok szerint szükséges, az e törvény 44. §-ában meghatározott összegű biztosítékot nyújt, és
b) igazolja, hogy megbízható vámadós.
36. § Az áru helyzetének rendezése érdekében a vámhivatal az e törvény 23. §-a szerint jár el.
37. § Annak, akire az engedélyes jogai és kötelezettségei a vámhatóság engedélyével átszállnak, mindazon engedélyezési és egyéb feltételeknek meg kell felelnie, amelyek az engedély megadásához szükségesek.
38. § A vámkódex 97. Cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében csak a Magyar Köztársaság államterületén történő árutovábbítási eljárásban:
a) a magyar vámhivatal által engedélyezett, az államterületen végzett árutovábbítási eljárásokhoz elegendő egy olyan személy, aki jogosult árukat nyilvántartásba vétellel vámeljárásra bocsátani. A becsatolt kísérő okmánynak tartalmaznia kell az áru mennyiségét és fajtáját, és hivatkoznia kell az egyszerűsített eljárásra. Ebben az esetben az egyszerűsített eljárás engedélyese főkötelezettnek minősül, és az árutovábbítás során esetleg felmerülő vámtartozás, valamint a nem közösségi adók és díjak fedezetéül az engedélyéhez nyújtott biztosíték szolgál,
b) azoknak a személyeknek, akik az árutovábbítási eljárás során a biztosíték nyújtása alól mentességet kaptak vagy összkezességet biztosítottak, a lakóhelyük vagy a székhelyük szerint illetékes fővámhivatal olyan könnyítéseket engedélyezhet, amelyek mentesítik őket az írásos árunyilatkozat benyújtási kötelezettség alól. Ebben az esetben az engedélyes főkötelezettnek minősül,
c) a hivatalos vizsgálat alatt a kísérettel továbbított áruk árutovábbítási eljárásra bocsátottnak tekintendők akkor, ha a vámhivatal az eljárás egyszerűsítése vagy különleges közérdek céljából lemond a bemutatás, a bejelentés és az árutovábbítási okmány kiállításának kötelezettségéről,
d) az indító vámhivatal hivatalos helyén kívül végzett vámkezelésre nyújtott biztosíték, vagy az ilyen biztosítékról való lemondás is az indulás helyétől a vámkezelés helyéig történő árutovábbítási eljárásnak minősül,
e) a természeti katasztrófák vagy egyéb rendkívüli események bekövetkeztekor, illetve rendkívüli helyzetekben nyújtandó segítség céljából történő árutovábbítási eljárás során a vámhivatal a bejelentés egyszerűsítését engedélyezheti, ha az eset körülményei alapján feltételezhető, hogy a vámelőírásokat nem sértik meg,
f) a 170/2002. (VIII. 7.) Korm. rendelettel kihirdetett, a Nemzetközi Vasúti Árufuvarozásról szóló Megállapodás (SZMGSZ) II. Rész 7. Cikke szerinti fuvarlevéllel (a továbbiakban: SZMGSZ fuvarlevél) történő árutovábbítási eljárásra vonatkozó részletes szabályokat e törvény végrehajtási rendelete állapítja meg.
39. § A vámraktározásra vonatkozó végrehajtási szabályokat e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.
40. § (1) A vámterület egyes részei vámszabad területté nyilváníthatók, ha
a) az nemzetgazdasági okokból indokolt,
b) az a nemzetközi áruforgalmat elősegíti, és
c) a gazdasági igények és az igazgatási költségek ésszerű arányát eredményezi.
(2) A vámszabad területeket a pénzügyminiszter a gazdasági és közlekedési miniszterrel egyetértésben jelöli ki és jelenti be az Európai Bizottságnak.
(3) Az (1) bekezdés alapján vámszabad területté nyilvánított területen az egyes üzemeltetők részére vámszabad területi vagy vámszabad raktári engedélyt, valamint a vámszabad területen történő építkezésre vonatkozó előzetes jóváhagyást az illetékes vámhivatal adja ki.
(4) A vámszabad területen történő ellenőrzéseket az a vámhivatal látja el, amelynek illetékességi területén a vámszabad terület található.
41. § (1) A vámkódex 182. Cikke (1) bekezdésének harmadik francia bekezdése alapján a nem közösségi áru a magyar állam részére felajánlható. A vámhivatal a felajánlást ellenszolgáltatás nélkül és csak akkor fogadhatja el, ha az áru előreláthatóan értékesíthető.
(2) Az értékesítés meghiúsulása esetén a 23. §-ban foglaltak szerint kell eljárni.
42. § A vámkódex 189. Cikk (4) bekezdésében említett hatóság alatt a tagállamok közhivatalait, azokat a nemzetközi szervezeteket, amelyeknek legalább egy tagállam a tagja, valamint a tagállamok állami vasúttársaságainak és postáinak működését biztosító szerveit kell érteni.
43. § (1) Biztosítékot kell nyújtani a közösségi vámjogban előírtakon kívül – a közhivatalok és a (2) bekezdésben foglalt eset kivételével – a szabad forgalomba kerülés esetén felszámítható vám és nem közösségi adók és díjak összegének erejéig
a) az átmeneti megőrzés alatt lévő árura,
b) a vámraktár üzemeltetéséhez, ideértve a vámkódex 168a. Cikk (1) bekezdését is,
c) a közös agrárpolitika, valamint a nemzeti agrártámogatási rendszer keretében előfinanszírozás esetén az áru vámraktárba történő helyezésekor.
(2) Az EK végrehajtási rendelet 248. Cikkében foglalt különbözeti biztosítékot nem kell külön biztosíték formájában nyújtani, ha arra az e törvény 44. §-ának (2) bekezdésében meghatározott vámeljáráshoz nyújtott biztosíték fedezetet nyújt.
(3) A vámkódex 97. Cikke (2) bekezdésének b) pontjában foglaltak alkalmazása során nem kell külön biztosítékot nyújtani, ha a halasztott vámfizetési engedéllyel rendelkező az engedélyéhez nyújtott biztosítéka terhére kéri az árutovábbítást, és az fedezetet nyújt a szabad forgalomba kerülés esetén felszámítható vám és nem közösségi adók és díjak összegére.
(4) Az e törvény 38. §-ának e) pontjában foglaltak alkalmazásakor a vámhivatal eltekinthet a biztosíték nyújtásától.
44. § (1) A (2) bekezdésben meghatározott engedélyekhez nyújtandó biztosíték összegét, de legalább ezer eurónak megfelelő, a vámkódexben a vámokra meghatározott átváltási árfolyammal átszámított forintban meghatározott összeget a kérelmező a forgalmi adatai vagy üzleti terve alapján állapítja meg.
(2) Átmeneti megőrzés, gazdasági vámeljárások, egyszerűsített eljárások és halasztott fizetési engedély esetében – amennyiben nemzetközi szerződés, a közösségi vámjog vagy e törvény eltérően nem rendelkezik – a biztosíték mértéke az adott vámeljárásra vonatkozó árunyilatkozat elfogadásának időpontjában a szabad forgalomba kerülés során felszámítható vám és nem közösségi adók és díjak együttes összege.
45. § (1) A vámbiztosíték – a készpénz letétbe helyezésén vagy a kezességvállaláson túl – az annak nyújtására kötelezett választása szerint lehet:
a) hitelintézet által vállalt bankgarancia, vagy
b) banki fedezetigazolás, vagy
c) biztosítási szerződés.
(2) A vámbiztosítékként elfogadható bankgarancia meghatározott összegre szól és a vámkódex 199. Cikkében meghatározott határnapig érvényes.
(3) Vámbiztosítékként azt az eredeti bankgaranciát kell elfogadni, amely tartalmazza:
a) a garanciát nyújtó hitelintézet megnevezését, bankszámlaszámát,
b) a megbízó nevét, címét, bankszámlaszámát és adószámát,
c) annak a tevékenységnek (célnak) a megnevezését, amelynek alkalmazásával kapcsolatban a garancianyilatkozatot kiadták,
d) a garancia összegét számmal és betűvel,
e) a kedvezményezett vámhatóság megnevezését,
f) a garanciavállaló feltétel nélküli kötelezettségvállalását arra vonatkozóan, hogy a kedvezményezett első írásbeli felszólítására – az alapjogviszony vizsgálata nélkül – a kézhezvételtől számított három banki munkanapon belül az igénybejelentésben megjelölt államháztartási számlára megfizeti megbízója lejárt vámtartozását. Az írásbeli felszólításnak, igénybejelentésnek tartalmaznia kell az ügyfél azonosító adatait – név, cím, adószám, a jogutódlással kapcsolatos adatok –, a kiszabott vámtartozás összegét, az előírt és nem teljesített fizetési határidőt, a tevékenységi engedély típusát és a határozat számát.
(4) A hitelintézet garanciavállalási kötelezettségének határidő előtti visszavonásáról hitelt érdemlő módon, tértivevényes levélpostai küldeményben köteles értesíteni a kedvezményezett vámhatóságot. A visszavonás az arról szóló értesítés átvételétől számított 16. napon lép hatályba. A hitelintézet a garanciavállalási kötelezettség alól akkor mentesül, ha megszűnik a biztosítéknyújtás indokoltsága.
(5) A vámhatóság vámbiztosítékként olyan eredeti fedezetigazolást fogadhat el, amely szerint elkülönített számlán meghatározott összeg a vámtartozás kiegyenlítésére rendelkezésére áll és a vámhatóság az igényét a számlával szemben benyújtott, a fedezetigazolásra hivatkozó azonnali beszedési megbízással érvényesítheti.
(6) Vámbiztosítékként azt az eredeti biztosítási szerződést kell elfogadni, amely a (2)–(3) bekezdésben foglaltakat értelemszerűen tartalmazza.
(7) A biztosító a kötelezettségének határidő előtti visszavonási szándékáról tértivevényes levélpostai küldeményben köteles értesíteni a kedvezményezett vámhatóságot. A visszavonás az arról szóló értesítés átvételétől számított 16. napon lép hatályba. A biztosító kötelezettségvállalása alól akkor mentesül, ha megszűnik a biztosítéknyújtás indokoltsága.
(8) Ha a vámhivatal bankgaranciát, fedezetigazolást, biztosítási szerződést vámbiztosítékként elfogad, az arról szóló okmányok eredeti vagy közjegyző által hitelesített másolati példányát bevonja, és nyilvántartása mellékleteként kezeli.
46. § A vámhatóság vámbiztosítékként azt a készpénz letétbe helyezést fogadja el, amely a Vám- és Pénzügyőrség kezelésében lévő központi vámletét számlán a vámhatóság által meghatározott egyedi azonosítással rendelkezése alá került. Az egyedi azonosítás részletes szabályait e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.
47. § A vámhatóság azt az írásban vállalt kezességet hagyja jóvá, amely esetében az e törvény 45. §-ában meghatározott formában nyújtott biztosíték a kezes kötelezettségének azonnali és maradéktalan teljesítését biztosítja. A kezességvállalás részletes szabályait e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.
48. § (1) A nem közösségi adókat és díjakat a vám biztosítására vonatkozó szabályok szerint, a (2)–(3) bekezdésben meghatározott eltérésekkel kell biztosítani.
(2) Mentes az általános forgalmi adó biztosítása alól a vámigazgatási eljárásban az az adóalany, akinek folyamatos működés mellett a tárgyévet megelőző kettő egymást követő naptári éven belül nem keletkezett az állami adóhatóságnál és/vagy a vámhatóságnál kintlévősége és az adózó az erre vonatkozó, adótitoknak minősülő adatának a vámhatóság részére történő átadásához hozzájárul.
(3) Az általános forgalmi adó összegének ötven százalékát kell biztosítania vámigazgatási eljárásban annak az adóalanynak, akinek a tárgyévet megelőző naptári évben nem keletkezett az állami adóhatóságnál és/vagy a vámhatóságnál kintlévősége.
49. § A vámkódex 201. Cikke (3) bekezdésének alkalmazásában az a személy is adós, aki a bejelentőnek olyan valótlan adatot, illetve hamis okmányt bocsát rendelkezésre, amely a bejelentés alapjául szolgál. Ebben az esetben a tartozás keletkezésének időpontja az árunyilatkozat elfogadásának időpontja.
50. § A vámösszegek megállapítása, valamint azok beszedése, könyvelése annak a vámhivatalnak a feladata, amelynek illetékességi területén a vámtartozás keletkezett vagy a vámkódex 215. Cikke alapján keletkezettnek kell tekinteni.
51. § (1) A vámkódex 217. Cikke (2) bekezdésének végrehajtásakor a Közösségek saját erőforrásainak rendszeréről szóló 94/728/EK, Euratom határozat végrehajtásáról szóló, a Tanács 1150/2000/EK rendelete előírásait kell alkalmazni. Az erre vonatkozó részletes szabályokat e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.
(2) Ha a vámkódex 221. Cikke szerint a vámösszeget az adóssal nem kell közölni, akkor ezt az összeget a könyvszerinti nyilvántartásba sem kell felvenni.
(3) A könyvszerinti nyilvántartásba vett vámösszegről szóló, a kérelemnek helyt adó közlés [vámkódex 221. Cikk (1) bekezdés] indokolás nélküli határozatba foglalható.
(4) A vámkódex 224. Cikkében említett halasztott fizetés szabályait kell alkalmazni a vámmal együtt fizetendő nem közösségi adókra és díjakra is.
(5) A beszedésre illetékes vámhivatal évente, november 1-jéig köteles határozattal közölni az adóssal a vámösszegre, valamint az egyéb adójellegű kötelezettségre és díjakra vonatkozó jogcímenkénti egyenleget.
52. § (1) A vámkódex 223. Cikke alkalmazásában a vámot az adós a letétbe helyezett vámbiztosíték elszámolásával, banki átutalással vagy – kettőmillió forint összeg erejéig – készpénzben fizetheti meg.
(2) Megfizetésnek minősül – az (1) bekezdésben foglaltakon túl – az adós vámfizetéssel kapcsolatosan fennálló követelésének az adós vámfizetéssel kapcsolatos kötelezettségeibe történő átkönyvelése vagy beszámítása. Ebben az esetben a vámtartozás megfizetésének napja az adós kérelme elfogadásának napja.
53. § A halasztott fizetés engedélyezésének – az e törvény 44. §-ában meghatározottakon túl – feltétele, hogy a kérelmező megbízható vámadós legyen.
54. § (1) A vámhatóság kérelem alapján engedélyezheti, hogy az adós a közölt vámtartozást
a) minden egyes közölt vámtartozás vonatkozásában külön-külön, vagy
b) a vámkódex 227. Cikkének (3) bekezdése szerint
1. ha az időtartam egy naptári hét, az e naptári hetet követő negyedik hét péntekéig,
2. ha az időtartam egy naptári hónap, az e naptári hónapot követő 16. napig
a halasztott vámfizetés szabályai szerint fizesse meg.
(2) A vámhatóság az egyszerűsített eljárásra vagy a gazdasági vámeljárásra vonatkozó engedélyben – amennyiben az adott eljárásban vámtartozás keletkezik – meghatározhat halasztott fizetési módot a vámkódex 226. Cikk c) pontja alapján.
55. § (1) Hitelkamatként az engedélyezett fizetési kedvezmény időtartamára a felszámítás napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett jegybanki alapkamat 365-öd részét kell naponta megfizetni. A kamatot a vámtartozás közlésének napjától az engedélyezett fizetési határidő lejártának napjáig kell felszámítani.
(2) A vámhatóság akkor tekinthet el a hitelkamat felszámításától, ha a kérelmező az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott feltételeket teljesíti, továbbá a hitelkamat megfizetése az adós számára súlyos gazdasági vagy szociális nehézséget okozna.
56. § (1) Ha az esedékes vámösszeget és/vagy a nem közösségi adók és díjak összegét az előírt időtartamon belül nem fizették meg, illetve bármely tagállam vámhatósága a tartozás végrehajtása érdekében megkeresést küld, a vámhatóság haladéktalanul intézkedik az alábbiak szerint:
a) amennyiben a tartozást a vámigazgatási eljáráshoz nyújtott biztosíték
1. teljes egészében fedezi, a vámhatóság azt érvényesíti, vagy
2. teljes összegében nem fedezi, a rendelkezésre álló biztosítékot elszámolja, és a fennmaradó összeg vonatkozásában, továbbá, ha biztosítékot nyújtani nem kellett, a b)–c) pontban meghatározott intézkedéseket megteszi,
b) bankszámlával rendelkező adós bármely bankszámlája ellen azonnali beszedési megbízást nyújt be, vagy bankszámlával nem rendelkező adós esetében intézkedik a munkabérből vagy egyéb járandóságból történő letiltás iránt,
c) ha a b) pontban meghatározott végrehajtás nem, vagy aránytalanul hosszú idő múlva vezetne eredményre, az adós követelését, továbbá ingó és ingatlan vagyontárgyait kell végrehajtás alá vonni. A vámhatóság az ingó és ingatlan vagyontárgyak végrehajtása érdekében az állami adóhatóság illetékes szervét keresi meg.
(2) A tartozást a vámhivatal megkeresésére az állami adóhatóság az adók módjára behajtandó köztartozások beszedésére vonatkozó szabályok szerint hajtja be. Az állami adóhatóság a végrehajtás helyzetéről havonta, illetve a végrehajtás meghiúsulásáról hitelt érdemlő módon tájékoztatja a vámhatóságot.
(3) A végrehajtással kapcsolatban felmerült költség – így különösen az alkalmazott becsüs díjazása, a szállítási, tárolási, értékesítési költség – az adóst terheli, melyről a vámhivatal a végrehajtás lefolytatása után határozattal dönt.
(4) A fővámhivatal az adós kérelmére felfüggesztheti – felettes szerve rendelkezésére felfüggeszti – a végrehajtást, ha a tartozást előíró határozat megváltoztatása vagy megsemmisítése várható, továbbá ha az adós kérelmére a vámhatóság fizetési halasztást engedélyezett, illetőleg az erre vagy a tartozás mérséklésére irányuló kérelem tárgyában jogerős döntést még nem hoztak.
(5) A vámhatóság az adós számára visszatéríthető vámot az adós vámtartozása vagy az állami adóhatóságnál nyilvántartott köztartozása összegéig visszatarthatja.
57. § A vámkódex 232. Cikkében meghatározott kamat mértéke az esedékes vám és nem közösségi adók és díjak összege után minden megkezdett napra a fizetési határidő lejártát követő naptól a tartozás megfizetése napjáig
a) a felszámítás napján érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része, de legalább kettőezer forint,
b) ötven százalékos éves kamat 365-öd része, de legalább tizenötezer forint, amennyiben a késedelmes fizetésre a vámkódex 202–205. és 211–212. Cikkeiben meghatározott magatartás következtében került sor.
58. § A visszatérítendő összeg jóváírása, átkönyvelése vagy beszámítása a visszafizetéssel egyenértékű.
59. § (1) A vámkódex 236–239. Cikke értelmében a visszatérítésre vagy a tartozás elengedésére illetékes szerv az a vámhivatal, amelynek területén a visszatérítendő vagy elengedésre kerülő összeg könyvszerinti nyilvántartásba vétele történt. Amennyiben a visszafizetésre vagy a tartozás elengedésére a könyvszerinti utólagos nyilvántartásba vétellel összhangban kerül sor, a visszafizetésre vagy az elengedésre az a vámhatóság illetékes, amely a könyvszerinti utólagos nyilvántartásba vételt végzi.
(2) A vámkódex 241. Cikke szerinti kamatot e törvény 57. §-ának a) pontja szerint kell megállapítani.
60. § (1) A vámhatóság a határozatát a vámjogszabályokban meghatározott elévülési időn belül módosíthatja vagy visszavonhatja.
(2) A módosítás és visszavonás esetén a jóhiszeműség megítélésében a vámkódex rendelkezései az irányadók.
(3) Ha a személyi, tárgyi vagy a tényállásbeli elemek bármelyike megváltozik az alapeljáráshoz képest, a vámhivatal által hozott határozat nem módosításnak, hanem új határozatnak minősül.
61. § A vámhatóság által a vámigazgatási eljárás keretében hozott jogerős határozat ellen bírósághoz lehet fordulni az Áe. vonatkozó szabályai szerint.
62. § (1) A nem tarifális behozatali és kiviteli vámmentességeket a közösségi vámjog és a Magyar Köztársaságban érvényes nemzetközi szerződések, valamint e törvény határozza meg.
(2) E törvény 63–64. §-ai értelemszerűen vonatkoznak a kiviteli vámköteles áruk exportjára. Ezekben az esetekben elegendő a szóbeli bejelentés.
63. § Ha az árukat az EK végrehajtási rendelet 233. Cikke szerinti jognyilatkozattal jelentik be, ez egyidejűleg a vámmentesség iránti kérelemnek tekintendő. Amennyiben a vámhatóság az árunyilatkozat adásának tekintendő magatartást elfogadja, a megállapítást a nyilatkozat elfogadásának kell tekinteni.
64. § Amennyiben a közösségi vámjog a nem tarifális vámmentességek alkalmazása vonatkozásában különleges felhatalmazást vagy engedélyt ír elő, az engedélyt vagy a felhatalmazást a meghatározott feltételeket teljesítő személy részére lehet megadni.
65. § (1) A vámmentességi rendelet 49. Cikkében foglalt felhatalmazás alapján a vámhatárral határos határ menti területen lakók, a vámhatáron dolgozók, valamint a folyami, vízi járműveken szolgálatot teljesítők, a fuvarozó vállalatok és a Magyar Posta Rt. vámhatárt szolgálatteljesítés céljából átlépő alkalmazottai, továbbá a határforgalom lebonyolítását és ellenőrzését harmadik országban lévő szolgálati helyen végzők esetén a vámmentesen behozható árucikkek mennyisége a következő:
a) 22 térfogat%-ot meghaladó alkoholtartalmú égetett italok és párlatok: összesen 0,5 liter,
b) 22 térfogat%-ot meg nem haladó alkoholtartalmú égetett italok és párlatok, bor, habzóborok, likőrborok, nem habzóborok, pezsgő: összesen 1 liter,
c) 25 db cigaretta vagy 5 db szivar vagy 10 db szivarka vagy 25 g dohány.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott áruktól eltérő áruk, amennyiben azok értéke összesen a 20 eurónak megfelelő forint összeget nem haladja meg, vámmentesen vámkezelhetők. A vámmentességi rendelet 46. Cikkében rögzített mennyiségi korlátozásokat a parfümök és illatszerek vonatkozásában alkalmazni kell.
(3) A 18. életévet be nem töltött személy az (1) bekezdésben meghatározott kedvezményre nem jogosult.
66. § Amennyiben nemzetközi egyezmény eltérően nem rendelkezik, a vámmentességi rendelet 113. Cikkében kapott felhatalmazás alapján a kereskedelmi közúti motoros jármű – kivéve az autóbusz – szabványos tartálya által tartalmazott üzemanyag járművenként és utazásonként, naponta az első beutazás alkalmával legfeljebb 200 literig vámmentes. Az így vámkezelt üzemanyag a Magyar Köztársaság államterületén a vám és a nem közösségi adók megfizetése nélkül nem idegeníthető el.
67. § (1) A vámhatóság a vámügynöki engedélyt akkor adja ki, ha a kérelmező megfelel az alábbi feltételeknek:
a) magyar adószámmal rendelkező személy,
b) a létesítendő vámügynökség vezetője vagy – több tevékenység folytatása esetén – a vámkérdésekkel foglalkozó szakág vezetője vámszakértői engedéllyel vagy vámügyintézői képesítéssel, a szakalkalmazottak pedig legalább vámkezelői képesítéssel rendelkeznek,
c) határátkelőhelyre kért tevékenységi engedély esetében a vámügynökség elhelyezése és tevékenysége a határforgalom lebonyolítását nem zavarja,
d) a létesítendő vámügynökség vezetője vagy – több tevékenység folytatása esetén – a vámkérdésekkel foglalkozó szakág felelős vezetője legalább háromévi vámszakmai gyakorlattal rendelkezik,
e) megbízható vámadós, valamint
f) Magyarországon a cégbíróság bejegyezte vagy egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkezik.
(2) A vámhatóság az engedélyt három naptári évre adja meg, és az e törvényben előírt feltételek fennállása esetén kérelemre meghosszabbítja.
68. § (1) Az engedélyt vissza kell vonni, ha
a) az engedélyezés feltételei már nem állnak fenn, vagy
b) az engedélyes a vámjogszabályban előírt kötelezettségeit ismételten vagy súlyosan megszegi.
(2) Az engedélyes, akitől a vámhatóság súlyos vagy ismételt kötelezettségszegés miatt vonta vissza az engedélyt, az engedély visszavonásától számított hat hónapon belül újabb engedélyt nem kaphat.
(3) A vámügynöki tevékenység szempontjából az engedélyben előírt kötelezettségek súlyos megszegésének minősül különösen, ha
a) tevékenysége és/vagy mulasztása eredményeként kintlévőség keletkezik,
b) a tevékenysége gyakorlásához szükséges nyilvántartási kötelezettségét nem teljesíti,
c) a vámügynök az általa lebonyolított vámkezelések, vámeljárások okmányait, adatait az előírt határidőig nem őrzi meg.
(4) A működési engedély visszavonása esetén a vámügynök vámközvetítésre vonatkozó új megbízást nem fogadhat el, a folyamatban levő vámkezeléseit és ezekkel összefüggő ügyeit pedig a szükséges időn, de legfeljebb harminc napon belül köteles véglegesen rendezni.
69. § (1) Az egyes tagállamok, továbbá a tagállamok és a Bizottság közötti hivatalos segítségre a tagállamok közigazgatási hatóságai közötti kölcsönös segítségnyújtásról, valamint a vám- és a mezőgazdasági szabályozás helyes alkalmazásának biztosítása érdekében e hatóságok és a Bizottság együttműködéséről szóló 515/97/EK rendeletnek
a) a behozatali és kiviteli vámok beszedésére,
b) az áruk kivitelekor beszedett vámok és más jogcímen beszedett összegek visszatérítésére vagy megtérítésére, valamint
c) az áruforgalom tilalmára és korlátozásaira
vonatkozó rendelkezései az irányadók.
(2) Amennyiben a segítségnyújtáshoz szükséges intézkedésekre nem a vámjog szabályait kell alkalmazni, a behozatali és kiviteli vámok és adók beszedésére vonatkozó eljárások előírásai az irányadók.
(3) A Vám- és Pénzügyőrség és az EU tagállamai illetékes hatóságainak együttműködésére a hatósági jogkörükbe tartozó feladatok ellátása során az Európai Unióról szóló szerződés K.3 cikke alapján létrejött, a vámigazgatási szervek közötti kölcsönös segítségnyújtásról és együttműködésről szóló egyezmény rendelkezései az irányadók. Az egyezmény alapján történő kölcsönös segítségnyújtás és együttműködés koordinátora a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága.
(4) A más tagállamokkal közösen létrehozott közigazgatási segítségnyújtásról szóló sokoldalú nemzetközi megállapodások egyéb rendelkezései érintetlenek maradnak.
70. § (1) A vámhatóság jogosult harmadik államok vámhatósága részére hivatalos segítséget nyújtani és a hatáskörébe utalt feladatok végrehajtásához segítséget kérni a vámjogi és az agrárpiaci szabályozás kérdéseiben.
(2) A vámhatóságok közigazgatási segítségnyújtása nem terjedhet ki a bűnügyi jogsegélynyújtásra.
(3) Harmadik államok vámhatóságától csak akkor lehet segítséget kérni, ha a Közösségben megengedett intézkedések a tényállás tisztázásához nem elegendőek.
(4) Amennyiben a harmadik államok vámhatóságától olyan tartalmú segítség kérése szükséges, amelyet a megkereső hatóság a maga részéről hasonló esetben teljesíteni nem tudna, a megkeresésben erre a körülményre utalni kell.
(5) Segítségnyújtás igénybevétele esetén a másik állam hatósága által támasztott feltételeket be kell tartani.
(6) A segítségnyújtáshoz kapcsolódó adatok, információk – abban az esetben is, ha azok vám-, illetve adótitkot képeznek – adatfeldolgozási technikával kezelhetők és továbbíthatók, amennyiben az adatvédelem feltételei a fogadó államban biztosítottak.
(7) A harmadik államokkal kötött, a kölcsönös segítségnyújtásról és együttműködésről szóló nemzetközi szerződésekben foglaltak nem korlátozhatják a közösségi tagságból eredő jogokat és kötelezettségeket.
(8) Külön megkeresés nélkül tájékoztatás adható harmadik államok vámhatóságának az alábbi esetekben:
a) a vámjogszabályok megsértése elkövetésének új vagy különösen veszélyes módszereiről,
b) a szállítóeszközökben, tartályokban elrejtett árukról,
c) a vámeljárásban alkalmazott iratok, bélyegzők, azonossági jelek hamisításáról és utánzásáról,
d) olyan esetekről, amelyek gazdasági, humanitárius, szociális vagy politikai jelentőségükre való tekintettel az állam érdekeit veszélyeztetik, így különösen a kábítószerekkel, a fegyverekkel, a lőszerekkel, a robbanószerekkel, a védett kulturális javakkal kapcsolatos jogszabálysértésekről.
71. § A behozatali vagy kiviteli vámok beszedésére és végrehajtására vonatkozó eljárásra csak
a) nemzetközi megállapodás alapján, vagy
b) az egyes lefölözésekből, vámokból, adókból és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló, külön jogszabályban meghatározottak szerint
kerülhet sor.
72. § (1) A kérelemre vagy hivatalból indult eljárásban felmerült szakértői és más vizsgálati díjat, továbbá a fuvarozási, kiszállási és más díjat (a továbbiakban: díj) – ha jogszabály ettől eltérően nem rendelkezik – a vámmal együtt, vagy a vámhatóság eljárása során kell határozattal kiszabni és beszedni. A díjat a készpénzben történő befizetésnél felmerülő, valamint a laboratóriumi vizsgálati díj kivételével a vámhatóság külön határozattal szabja ki. A díj beszedése az eljáró vámhatóság feladata. A díjat – ha jogszabály másként nem rendelkezik – a határozat kézhezvételétől számított 10 napon belül kell megfizetni, melynek tényét a díjat kiszabó vámhatóságnál igazolni kell legkésőbb a fizetési határidőt követő munkanapig.
(2) Az eljárást végző vámhatóság annak, aki átlagosan havonta legalább tíz alkalommal kér díj megfizetésével járó eljárást, külön határozattal engedélyezheti, hogy a díjat hónaponként összesítve fizesse meg. Ebben az esetben a vámhatóság a tárgyhónapban végzett eljárásai után fizetendő díjról szóló határozatát a tárgyhónapot követő 3 munkanapon belül közli a fizetésre kötelezettel. A vámhatóság visszavonhatja a havi fizetésre vonatkozó engedélyét, ha az engedélyes a fizetési kötelezettségének határidőre nem tesz eleget.
73. § (1) A felmerült szakértői és más vizsgálati díjat – ha nemzetközi szerződés vagy a közösségi vámjog másként nem rendelkezik – a kérelmezőnek kell megfizetnie. A vámhatóság által üzemeltetett vámraktárban raktározott áruk raktározásáért raktározási díjat kell fizetni.
(2) Az e törvény 1. §-ának (3) bekezdése 10. pontjának a) alpontjában meghatározott, a II. típusú vámudvaron és a b) alpontjában meghatározott helyeken és/vagy hivatalos idején kívül az ügyfél kérelmére végzett vámigazgatási eljárás esetén szemledíjat kell fizetni. A szemledíj kiszabásáról szóló határozat ellen fellebbezésnek van helye.
(3) A díjak késedelmes megfizetése esetén az esedékesség napjától e törvény 57. §-ának a) pontjában meghatározott mértékű késedelmi kamatot kell fizetni.
(4) A díjak meg nem fizetése esetén az e törvény 56. §-ában foglaltak szerint jár el a vámhivatal.
(5) A díjakra vonatkozó részletes szabályokat – ideértve azok mértékét is – e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.
74. § (1) E törvény – a (2)–(5) bekezdés kivételével – a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján lép hatályba.
(2) E törvény 77. §-a és a 79. §-ának (1) és (2) bekezdése a kihirdetés napját követő 8. napon lép hatályba.
(3) E törvény 75. §-a (1) bekezdésének l) pontja és a 79. §-ának (3) bekezdése 2004. január 1-jén lép hatályba.
(4) E törvény 17. §-ának (1)–(8) bekezdése és a 78. §-a 2004. február 1-jén lép hatályba.
(5) E törvény 79. §-a (3) bekezdésének hatálybalépésével egyidejűleg – az ott megjelölt feladatok tekintetében – a budapesti 17. számú Vámhivatalt a vámszervezet központi szerve jogutódjának kell tekinteni.
75. § (1) A Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződés (a továbbiakban: Csatlakozási Szerződés) IV. Melléklete 5. Vámunió pontjának sérelme nélkül – a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével – az alábbi átmeneti rendelkezéseket kell alkalmazni:
a) a csatlakozás időpontja előtt kiadott kötelező felvilágosítások a csatlakozás időpontjában hatályukat vesztik. A csatlakozást követően a vámhatóság az EK végrehajtási rendelet 11. Cikkében foglaltak alapján, a korábbi vizsgálatok eredményét figyelembe véve ad ki kötelező felvilágosításokat;
b) az Európai Unióhoz történő csatlakozást megelőző időszakra vonatkozóan végzett ellenőrzéseknél – ideértve az utólagos ellenőrzéseket is – a jelen törvénnyel hatályon kívül helyezett vámjogszabályok rendelkezései alkalmazandók a vámterhet, kamatot, késedelmi pótlékot, bírságot és az elévülést illetően. A keletkező bevételeket a Magyar Köztársaság javára kell érvényesíteni;
c) az Európai Unióhoz történő csatlakozást megelőzően kiadott kezességvállalási tevékenységi engedéllyel vállalt kötelezettségvállalás a csatlakozást megelőzően hatályos jogszabályban meghatározott elévülési időig érvényesíthető. Az így keletkezett vámtartozást a Magyar Köztársaság javára kell végrehajtani;
d) az Európai Unióhoz történő csatlakozás időpontja előtt használt halasztott vámfizetési engedélyek esetében, amennyiben a fizetés határideje a csatlakozás időpontját követően jár le, a keletkezett vámtartozást a Magyar Köztársaság javára – a csatlakozás előtt hatályos jogszabályok alapján – kell megfizetni;
e) a vámhatóság által az Európai Unióhoz történő csatlakozás időpontját megelőzően engedélyezett fizetési halasztást, illetve részletfizetést a csatlakozás időpontja előtt hatályos jogszabály alapján a Magyar Köztársaság javára kell teljesíteni;
f) ha a Csatlakozási Szerződés alapján az áru vám és vámintézkedések alól mentesül, a nem közösségi adókat és díjakat a külön jogszabályokban meghatározottak szerint kell megfizetni. A mentesítésről a vámhatóság az állami adóhatóságot haladéktalanul értesíti;
g) ha a nem közösségi adók és díjak vonatkozásában, a csatlakozás előtti időpontban keletkezik az áru után fizetési kötelezettség, akkor azt a csatlakozás időpontja előtt hatályban lévő jogszabályok szerint kell megfizetni;
h) ha a Csatlakozási Szerződés hatálya alá nem tartozó áruk a csatlakozás időpontjában vámeljárás alatt állnak és az eljárás lezárását követően velük kapcsolatban nem közösségi adó és díjfizetési kötelezettség keletkezik, azt a külön jogszabályban meghatározottak szerint kell teljesíteni;
i) a vámhatóság számlavezető parancsnoksága az Európai Unióhoz történő csatlakozás időpontját követően hivatalból, haladéktalanul köteles az általa nyilvántartott ügyfelek részére a csatlakozás időpontját megelőzően kezelt folyószámlák állapotáról részletes tájékoztatást adni. A tájékoztatás kézhezvételét követően az ügyfél köteles a folyószámlán esetlegesen található függő tételek haladéktalan rendezésére;
j) az i) pontban meghatározott vámbevételek elszámolására és kezelésére az Európai Unióhoz történő csatlakozás időpontja előtt hatályos jogszabály rendelkezéseit kell alkalmazni a záró rendelkezésekben foglaltak figyelembevételével. A keletkező bevételeket a Magyar Köztársaság javára kell érvényesíteni;
k) az Európai Unióhoz történő csatlakozás időpontja előtt kiadott, a vámmentes vámkezelésekre vonatkozó általános engedélyek a csatlakozás időpontjában hatályukat vesztik;
l) 2004. január 1-je előtt a vámszabad területre bevitt és vámmentesen vámkezelt termelőeszközökre, felszerelési és berendezési tárgyakra az új eszközök behozatalával egyidejűleg az elidegenítési korlátozást törölni kell, ha azok elidegenítésére a korábban vámkezelt termelőeszköz, felszerelési és berendezési tárgy technológiai cseréje miatt kerül sor;
m) törli a vámhatóság – ide nem értve az l) pontban foglaltakat – – az elidegenítési korlátozást az Európai Unióhoz történő csatlakozás előtt elidegenítési korlátozással vámkezelt árukra, ha azokra vonatkozólag a Csatlakozási Szerződés szerinti származást igazolják.
(2) A csatlakozás időpontjában azok az áruk, amelyek átmeneti megőrzésben vagy vámszabad területen találhatók, árutovábbítási, aktív feldolgozási, vámraktározási, vámfelügyelet melletti feldolgozás, ideiglenes behozatal vagy passzív feldolgozási eljárás, illetve kiviteli ellenőrzést követően szállítás alatt állnak, a szabad forgalomba bocsátásukkor mentesülnek a vámok és egyéb vámintézkedések alól, ha az áru közösségi helyzetét e törvény mellékletében felsorolt okmány valamelyikével igazolják. A vámok és egyéb vámintézkedések nélkül történő szabadforgalomba bocsátást EV és a közösségi státust igazoló okmányok benyújtásával kell kérni az áru felügyeletét ellátó vámhivataltól.
76. § A Csatlakozási Szerződés X. Mellékletének 9. pontjában foglaltak alapján a Magyar Köztársaság részére biztosított kedvezményes vámkontingens igénybevételéhez engedély szükséges. A kedvezmény igénybevételére jogosító engedélyt a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Engedélyezési és Közigazgatási Hivatala adja ki.
77. § (1) A Csatlakozási Szerződésben említett (aktív és passzív feldolgozási vámeljárás, vámfelügyelet melletti feldolgozás, továbbá az elfogadott exportőri, amennyiben a harmadik ország által az Unióval a csatlakozás időpontját megelőzően kötött megállapodás is tartalmaz ilyen rendelkezést, és az engedélyes a közösségi származási szabályokat alkalmazza) engedélyek kivételével a pénzügyminiszter és a vámhatóság által kiadott engedélyek a csatlakozás napján hatályukat vesztik. Az engedélyhez nyújtott vámbiztosítékkal az engedélyesnek harminc napon belül el kell számolnia. Az elszámolásra, a vámbiztosíték felszabadítására a vámbiztosíték nyújtásakor hatályban lévő szabályokat kell alkalmazni.
(2) Annak a kérelmezőnek, aki a csatlakozás napján hatályos rendelkezéseknek megfelelő engedélykérelmet 2004. március 1-jétől legkésőbb 2004. április 1. napjáig benyújtja a vámhatósághoz, a vámhatóság a csatlakozás napjától hatályos vámjogszabályok alapján – legkésőbb 2004. április 30-ig – adja ki az engedélyt.
78. § (1) Az az ügyfél, aki a csatlakozást követően is a vámhatóság ügyfele kíván maradni, 2004. február 1-jétől kérheti a VPID szám kiadását a vámhatóságtól.
(2) A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény 2. számú mellékletében jogosultként meghatározott személyek az ott biztosított kedvezményeiket 2004. május 1. napjáig vehetik igénybe.
79. § (1) A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vámtv.) 12. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az (1)–(4) bekezdésben foglaltaktól eltérően, ha a belföldi forgalom számára történő vámkezelés e törvény 123/C. §-a alapján történik, és a termelőeszközök különböző vámtarifaszámok alá osztályozhatók, a vámhatóság az árunyilatkozatot adó kérésére a vámkezelésre kerülő valamennyi vámárut annak a vámárunak a vámtarifaszáma alá osztályozza, amelyre a legmagasabb vámtétel vonatkozik.”
(2) A Vámtv. 123/C. §-a a következők szerint módosul:
„123/C. § Vámmentesen vámkezelhetők belföldi forgalom számára a 90. § (5) bekezdése szerinti feldolgozási tevékenységet végző gazdálkodók számára a feldolgozási tevékenységhez szükséges, leltárba vett és igazoltan a termelési tevékenységbe bevont, külföldről behozott termelőeszközök, felszerelési és berendezési tárgyak, az ezekhez tartozó pótalkatrészek, ide nem értve az építési anyagokat, épületgépészeti és épületfenntartási tárgyakat. Az e jogcímen történő vámmentes vámkezelés további feltétele, hogy – a külföldre történő szállítás esetét kivéve – a termelőeszköz, felszerelési és berendezési tárgy a csatlakozásig nem idegeníthető el. Vámmentesen vámkezelhető továbbá a belföldi forgalom számára az adókról, a járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról rendelkező 2003. évi XCI. törvény 213. §-ában meghatározott vámáru.”
(3) A Vámtv. 38. §-a (5) bekezdésének b) pontjában, 52. §-ának (1) bekezdésében, 55. §-ának (5) bekezdésében, 90. §-ának (3) bekezdésében, 116. §-ának (3) bekezdésében, 120. §-ának (2) bekezdésében, 132. §-ának (5) bekezdésében a „vámszervezet központi szerve” szöveg helyébe a „17. számú Vámhivatal” szöveg lép.
(4) Ahol jogszabály Vámtv.-t említ, az alatt értelemszerűen a közösségi vámjogot, illetve e törvényt vagy e törvény végrehajtási rendeletét kell érteni.
80. § A személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény 20. §-ának (2) bekezdése kiegészül a következő k) ponttal:
(Az adóazonosító jel kezelésére törvényben meghatározott feladatkörében eljárva jogosult:)
„k) a Vám- és Pénzügyőrség törvényben meghatározott feladat- és hatáskörébe tartozó ügyekben a természetes személyek azonosításával összefüggésben.”
81. § A bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 1999. évi LXXXV. törvény 18. §-a a következő e) ponttal egészül ki:
[A 10. § (1) bekezdésében meghatározott adatok szolgáltatásának igénylésére jogosult]
„e) a Vám- és Pénzügyőrség a megbízható vámadós feltételeként előírt büntetlen előélet vizsgálata céljából.”
82. § (1) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy rendeletben szabályozza:
a) az utólagos ellenőrzésre vonatkozó részletes szabályokat,
b) a származásra, beleértve a magyar származás meghatározására vonatkozó részletes szabályokat,
c) az árunyilatkozat nem formanyomtatványon történő kitöltésének és benyújtásának feltételeit,
d) a Vámjegy mintáját,
e) az SZMGSZ fuvarlevéllel történő árutovábbítás szabályait,
f) a vámraktározásra vonatkozó részletes szabályokat,
g) a készpénzletét egyedi azonosításának, továbbá a kezességvállalás részletes szabályait,
h) a Vám- és Pénzügyőrség hatáskörébe tartozó közvetlen közösségi bevételi számla nyilvántartás vezetésének részletes szabályait,
i) a hitelkamat felszámításának részletes szabályait,
j) a szemledíjra és egyéb díjakra vonatkozó részletes – ideértve annak mértékét is – szabályokat,
k) az egyszerűsített vámeljárásokra vonatkozó részletes szabályokat,
l) az adatfeldolgozási technika alkalmazásához szükséges feltételeket,
m) az integrált postaforgalomra vonatkozó részletes vámszabályokat,
n) a Vámtarifa Magyarázat részszabályait.
(2) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy a vámkódex 97. Cikke (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott nemzetközi szerződéseket megkösse.
(3) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy az illetékes miniszterrel egyetértésben rendeletben szabályozza:
a) az 1979. évi 12. tvr.-rel kihirdetett, az oktatási, tudományos és kulturális jellegű tárgyak behozataláról szóló, Lake Success-ben, 1950. november 22-én kelt megállapodás alapján vámmentes vámkezelésre jogosultak körét,
b) a szövettipizáló reagensek vámmentes vámkezelésére jogosult laboratóriumokat,
c) az alapfeladatoktól eltérő külön feladatokat és ellenőrzési kötelezettségeket,
d) a katonai csapat- és árumozgásra vonatkozó vámeljárás különös szabályait,
e) a nemzetközi posta- és gyorspostaforgalomra vonatkozó részletes vámeljárási szabályokat.
(4) Felhatalmazást kap a külügyminiszter és a pénzügyminiszter, hogy együttes rendeletben szabályozza a Vámtarifa Bizottság összetételét és ügyrendjét.
(5) Felhatalmazást kap a gazdasági és közlekedési miniszter, hogy a külügyminiszterrel egyetértésben, rendeletben szabályozza az e törvény 76. §-ában meghatározott engedélyezés eljárási rendjét.
83. § E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszíti a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény, az azt módosító, a Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló 1995. évi CXXI. törvény 7. §-ának (3) bekezdése és a II. rész 103. §-a, az adóazonosító jel, a Társadalombiztosítási Azonosító Jel és a személyi azonosító használatával kapcsolatos törvények módosításáról szóló 1996. évi LXVI. törvény 6. §-a, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 221. §-a (2) bekezdésének k) pontja, a Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló 1996. évi CXXIV. törvény II. rész 83. §-a, a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény 119. §-a c) pontjának a „továbbá a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény 211. §-ának (7) bekezdése” szövegrésze, a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény és ahhoz kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 1997. évi L. törvény, az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról szóló 1997. évi CX. törvény 26. §-ának (2) bekezdése, a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény 105. §-a, a Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló 1997. évi CXLVI. törvény II. rész 80. §-a, az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról szóló 1998. évi LXII. törvény 28. §-ának (2) bekezdése, a Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló 1998. évi XC. törvény II. rész 99. §-a és a 120. §-a (2) bekezdésének b) pontja, az Európai Unió bűnüldözési információs rendszere és a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrség Szervezete keretében megvalósuló együttműködésről és információcseréről szóló 1999. évi LIV. törvény 18. §-a, a szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló 1999. évi LXXV. törvény 77. §-a, az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi XCIX. törvény X. fejezete, az Észak-atlanti Szerződés tagállamai közötti, fegyveres erőik jogállásáról szóló Megállapodáshoz történő csatlakozásról, a Megállapodás kihirdetéséről, valamint a Megállapodáshoz kapcsolódó egyes jogszabályok módosításáról szóló 1999. évi CXVII. törvény 8. §-a és a 103. §-ának a) pontja * , a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szóló 1999. évi CXXV. törvény 63. §-a és a 87. §-a (6) bekezdésének a) pontja, a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény 95. §-a, a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény módosításáról szóló 2000. évi XXXII. törvény, a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény módosításáról szóló 2000. évi CIII. törvény, az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2000. évi CXIII. törvény 272–216. §-a, a hírközlésről szóló 2001. évi XL. törvény 108. §-ának (8) bekezdése, a pénzügyeket szabályozó egyes jogszabályok módosításáról szóló 2001. évi LXXIV. törvény Második rész I. fejezete és a 158. §-a, továbbá a 4–5. számú melléklete, a devizakorlátozások megszüntetéséről, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2001. évi XCIII. törvény 18. §-a, az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2002. évi XLII. törvény VI. fejezete és a 308. §-a, az agrárpiaci rendtartásról szóló 2003. évi XVI. törvény 33. §-a, az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény, valamint azzal összefüggésben más törvények módosításáról szóló 2003. évi LIII. törvény 22. §-a (2) bekezdésének d) pontja, a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény módosításáról szóló 2003. évi XCVI. törvény, az e törvény 79. §-ának (1)–(3) bekezdése, a vámtarifáról szóló 1995. évi CI. törvény, valamint a vámtarifáról szóló 1995. évi CI. törvény módosításáról szóló 2001. évi VIII. törvény.
– „T2L” vagy „T2LF” okmány vagy egy ennek megfelelő kereskedelmi okmány;
– „T2L” vagy „T2LF” jelzéssel ellátott TIR vagy ATA carnet;
– motoros közúti járművek rendszámtáblái vagy adatai, melyeket egy tagállamban vettek nyilvántartásba;
– valamely tagállam vasúti társaságának tulajdonában lévő tehervagonok azonosító száma és tulajdonosi megjelölése;
– olyan csomagolóanyag, amely valamely tagállamban letelepedett személyhez tartozóként azonosítható;
– útipoggyász, amennyiben az áruk közösségi helyzetét bejelentik, és nem fér kétség a nyilatkozat hitelességéhez;
– jövedéki termékek Termékkísérő Okmánya (TKO);
– tengeri halászati termékekre és más tengeri halászatból nyert termékekre vonatkozó „T2M” nyomtatvány;
– az EK végrehajtási rendelet 462.a Cikkében és a 42.b Mellékletében meghatározott címke;
– I. ellenőrzési típusú vámszabad területen vagy vámszabad raktárban lévő közösségi áruk nyomtatványa;
– „T5” ellenőrző példány.
A „közösségi áru” fogalma az olyan árukra is vonatkozik, amelyeket:
– a vámkódex 23. Cikkében meghatározott feltételek szerint teljesen az új tagállam területén nyertek ki és nem tartalmaznak más országokból vagy területről importált árukat, vagy
– a szóban forgó új tagállamtól eltérő országokból vagy területekről importáltak és szabad forgalomba bocsátottak abban a tagállamban.
