1. § A Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 1. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„1. § (1) A Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze és az ügyészség gondoskodik a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogainak a védelméről, valamint az alkotmányos rendet, az ország biztonságát és függetlenségét sértő vagy veszélyeztető minden cselekmény következetes üldözéséről.
(2) Az ügyészség a büntetőeljárásról szóló törvényben meghatározott feltételek szerint nyomozást végeztet és nyomoz; ha a nyomozó hatóság önállóan végez nyomozást vagy egyes nyomozási cselekményeket, az ügyészség felügyel arra, hogy azt a törvény rendelkezéseit megtartva végezzék; törvényben meghatározott egyéb jogokat gyakorol a nyomozással összefüggésben, képviseli a vádat a bírósági eljárásban, továbbá felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett.
(3) Az ügyészség közreműködik annak biztosításában, hogy mindenki megtartsa a törvényeket. Törvénysértés esetén – törvényben meghatározott esetekben és módon – fellép a törvényesség védelmében.”
2. § (1) Az Ütv. 3. § (1) bekezdésének felvezető szövege, valamint a) és d) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) Az ügyészség közreműködik az alkotmányosság védelmében és a jogszabályok érvényre juttatásában. E hatáskörében
a) védi az Alkotmányban és más jogszabályokban biztosított jogokat;
d) részt vesz az Alkotmány és más jogszabályok iránti tisztelet erősítésében, a jogsértések, a bűnözés megelőzésében.”
(2) Az Ütv. 3. § (2) bekezdésének a)–b) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[Az (1) bekezdésben megjelölt feladatok érdekében az ügyészség]
„a) a büntetőeljárásról szóló törvényben meghatározott ügyekben nyomoz (az ügyészség hatáskörébe tartozó bűnügyek nyomozása);
b) felügyel arra, hogy a nyomozó hatóság az önállóan végzett nyomozást a törvény rendelkezéseit megtartva végezze (a továbbiakban: nyomozás feletti felügyelet);”
(3) Az Ütv. 3. § (2) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, a bekezdés a következő új h) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi h) pont jelölése i) pontra változik:
[Az (1) bekezdésben megjelölt feladatok érdekében az ügyészség]
„g) elősegíti, hogy a jogszabályok rendelkezéseit megtartsák (ügyészi törvényességi felügyelet);
h) kiemelt figyelmet fordít a kiskorúak sérelmére elkövetett bűncselekmények üldözésére, eljár a szükséges gyermekvédelmi intézkedések megtétele érdekében;”
3. § (1) Az Ütv. 11. § a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az ügyész az ezen fejezetben írt felügyeleti tevékenysége során bármely időpontban)
„a) ellenőrizheti az őrizetbe vétel, az előzetes letartóztatás, a kényszergyógykezelés és az ideiglenes kényszergyógykezelés, a szabadságvesztés, a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvényben meghatározott őrizet, a szabálysértési és a pénzbírságot helyettesítő elzárás, valamint a nyomozó hatóságok előállító helyiségeiben foganatosított személyes szabadságkorlátozás törvényességét; megtekintheti a fogva tartás körülményeit és rendjét szabályozó utasításokat, a fogva tartási iratokat;”
(2) Az Ütv. 11. § e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyben a § a következő új f)–g) ponttal egészül ki:
(Az ügyész az ezen fejezetben írt felügyeleti tevékenysége során bármely időpontban)
„e) ellenőrizheti a fogva tartottakkal való bánásmód törvényességét, a végrehajtás alatt állók jogvédelmére vonatkozó rendelkezések érvényesülését, valamint a büntetés végrehajtását biztosító intézkedések teljesítésének törvényességét;
f) ellenőrizheti az idegenrendészeti közösségi szálláshelyeken a kijelölt kötelező tartózkodás végrehajtásának, valamint az ott tartózkodó személyekkel való bánásmód törvényességét, a jogvédelmükre vonatkozó rendelkezések érvényesülését;
g) megtekintheti a kijelölt tartózkodási hely körülményeit és rendjét szabályozó utasításokat, valamint a kötelező tartózkodás végrehajtásával összefüggő iratokat.”
4. § (1) A mérésügyről szóló 1991. évi XLV. törvény (a továbbiakban: Mtv.) 4. § (1) bekezdés b) és c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A mérések pontossága és egységessége érdekében az OMH a következő feladatokat látja el:)
„b) hitelesítési előírásokat bocsát ki, részt vesz a mérésügyi szabványok és műszaki irányelvek kidolgozásában, ellátja a mérésügyi engedélyezési feladatokat, elvégzi a típusvizsgálatokat, a használati mérőeszközök hitelesítését, részt vesz a kalibráló laboratóriumok akkreditálásában, gondoskodik a kötelező hitelesítés alá tartozó mérőeszközök közösségi típusvizsgálatáról, hitelesítéséről és felügyeletéről, továbbá gondoskodik e törvény és a végrehajtására kiadott jogszabályok megtartásának ellenőrzéséről,
c) képviseli a Magyar Köztársaságot a mérésügyi nemzetközi szervezetekben és az Európai Unió mérésügyi szervezeteiben, együttműködik más államok mérésügyi szervezeteivel, gondoskodik a mérésügyi nemzetközi szerződésekből, valamint az Európai Unió mérésügyi szerződéseiből adódó feladatok végrehajtásáról.”
(2) Az Mtv. 4. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép.
„(2) A mérésügyi szervezet a rendeltetésszerű működésével összeférő és az alaptevékenységét nem akadályozó egyéb mérésügyi feladatokat is ellát: különleges, nagy pontosságú mérések végzését; használati etalonok, hiteles anyagminták készítését; nem kötelező hitelesítésű mérőeszközök kalibrálását és vizsgálatát; szakvéleményadást, mérésügyi oktatást, mérésügyi kutatást és fejlesztést.”
5. § Az Mtv. 6. §-a a következő új (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A közösségi típusvizsgálaton, közösségi első hitelesítésen vagy közösségi egyedi hitelesítésen az Európai Unió bármely tagországában megfelelt mérőeszköz e törvény és a végrehajtására kiadott rendeletek alkalmazásában hitelesnek minősül, és belföldi forgalomba hozatala után rá a hiteles mérőeszközökre vonatkozó jogkövetkezményeket kell alkalmazni, ideértve a belföldi időszakos és javítás utáni hitelesítési kötelezettséget is.”
6. § Az Mtv. 8. §-a a következő új (2) és (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2) és (3) bekezdés számozása (4) és (5) bekezdésre változik:
„(2) A mérőeszköz hitelesítési engedély nélkül akkor hitelesíthető, ha
a) az adott mérőeszközre vonatkozó jogszabály ezt kifejezetten megengedi, vagy
b) a mérőeszköz a 6. § (4) bekezdése alapján került hazai forgalomba.
(3) Az OMH a hitelesítési engedély iránti kérelmet a kérelemnek az OMH-hoz történt beérkezésétől számított 60 napon belül elbírálja.”
7. § (1) Az Mtv. VI. fejezete címének helyébe a következő cím lép:
„Mérésügyi ellenőrzés és piacfelügyelet”
(2) Az Mtv. 12. §-a a következő új (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az OMH a mérésügyi piacfelügyeleti jogkörében eljárva
a) a hitelesítési engedélyezési eljárásával biztosítja, hogy ne kerüljenek forgalomba,
b) más piacfelügyeleti hatóságokkal együttműködve elősegíti, hogy ne maradjanak a forgalomban
a fogyasztók jogi érdekeit sértő vagy veszélyeztető, kötelező hitelesítés körébe tartozó mérőeszközök.”
8. § Az Mtv. 15. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyben a § a következő új (4) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Felhatalmazást kap a Kormány a mérésügyi hatósági eljárás és az azzal összefüggő szabályok rendeletben történő megállapítására.
(4) Felhatalmazást kap az OMH irányítását ellátó miniszter, hogy a mérőeszközökre vonatkozó egyedi előírásokat tartalmazó szabályokat rendeletben állapítsa meg.”
9. § A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 3. § (1) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni)
„b) a 16/A. §, 20/A. §, 23–30/B. §, a 31/A–31/F. § és a 32–36. § kivételével a politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói munkakörbe kinevezett köztisztviselőre.”
10. § A Ktv. 7. §-a a következő új (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) Az (1) bekezdéstől eltérően ügykezelői feladatkörre közszolgálati jogviszony a jogszabály által meghatározott fontos és bizalmas ügykezelői munkaköröket, valamint a 68. § (3) bekezdésében meghatározott vezetői megbízás esetét kivéve
a) az Európai Gazdasági Térségről szóló egyezményben részes tagállam állampolgáraival, valamint
b) az a) pontban meghatározott személyeknek az 1612/68/EGK rendelet 11. cikkében meghatározott családtagjaival
is létesíthető, ha a feladatkör ellátásához szükséges mértékű magyar nyelvismerettel rendelkeznek.”
11. § A Ktv. a következő új 16/A. §-sal egészül ki:
„16/A. § (1) Ha a határozatlan időre kinevezett köztisztviselő
a) állam- vagy kormányközi nemzetközi szervezetnél,
b) az Európai Unió szerveinél
jogviszonyt létesít, közszolgálati jogviszonyát közös megegyezéssel kell megszüntetni.
(2) Ha az (1) bekezdésben meghatározottak szerint szűnt meg a köztisztviselő közszolgálati jogviszonya, annak megszűnésétől számított hat éven belül – a köztisztviselő írásban bejelentett kérelmére – a kérelem megérkezésétől számított 30 napon belül, volt munkáltatója a végzettségének, képzettségének megfelelő munkakört köteles számára felajánlani. A volt munkáltatót felajánlási kötelezettség csak abban az esetben terheli, ha a köztisztviselő kérelmét a nemzetközi szervezettel vagy az Európai Unió szerveivel való jogviszonya fennállása alatt vagy annak megszűnésétől számított harminc napon belül küldi meg a volt munkáltatónak. Ha a köztisztviselő az ajánlatot a kézhezvételtől számított 30 napon belül elfogadja, a köztisztviselőt ki kell nevezni.
(3) Mentesül a volt munkáltató a munkakör-felajánlási kötelezettség alól, ha a köztisztviselő
a) az (1) bekezdés szerinti jogviszonyát neki felróható módon szüntette meg;
b) a 19/A. § szerint nyugdíjasnak minősül.”
12. § A Ktv. 80. § (1) bekezdés d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A Kormány rendeletben határozza meg)
„d) a nemzeti szakértőként az Európai Unió intézményeiben alkalmazott köztisztviselők közszolgálati jogviszonyára, sajátos jogállására,”
(vonatkozó további szabályokat.)
13. § Az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Üsztv.) a következő új 24/D–24/E. §-okkal és azokat megelőző címmel egészül ki:
„Nemzetközi szervezetnél vagy az Európai Unió keretében külföldön munkát végző ügyész
24/D. § (1) A legfőbb ügyész az ügyészt – hozzájárulásával – határozott időre tartós külszolgálatra rendelheti ki nemzetközi szervezetnél vagy az Európai Unió keretében igazságügyi együttműködési feladatok ellátására.
(2) A tartós külszolgálatra kirendelt ügyész ügyészi jogkört a legfőbb ügyész által meghatározott körben és módon gyakorolhat.
(3) A legfőbb ügyész az ügyész tartós külszolgálati kirendelését megszünteti az ügyész kérelmére vagy hivatalból. A legfőbb ügyész az ügyészt a kirendelés megszüntetésének közlését követő három hónapig a külszolgálat ellátására kötelezheti.
(4) Tartós külszolgálati kirendelésének megszűnését követően az ügyészt lehetőség szerint korábbi szolgálati helyén, eredeti munkakörében kell foglalkoztatni, vagy kinevezését – pályázat nélkül – külszolgálati kirendelését megelőző vagy azzal legalább azonos szintű, az ügyész lakóhelye szerinti, illetőleg korábbi szolgálati helyével azonos városban lévő szolgálati helyre és lehetőleg az eredetivel azonos munkakörre kell módosítani. Hozzájárulásával az ügyész kinevezése más szolgálati helyre és munkakörre is módosítható.
24/E. § (1) Az ügyész kérelmére a legfőbb ügyész a munkavégzés időtartamára – határozott időre – szóló fizetés nélküli szabadságot engedélyez nemzetközi szervezetnél vagy az Európai Unió szerveinél az ügyészi tisztséggel összeegyeztethető, ügyészi szakértelmet igénylő, pályázat útján elnyert állás betöltésére.
(2) A fizetés nélküli szabadság tartama alatt az ügyészt az ügyészségi szolgálati viszonyból származó jogok nem illetik meg, és ilyen kötelezettségek nem terhelik.
(3) Ha a fizetés nélküli szabadság tartama a hat hónapot meghaladja, és az ügyész vezetői megbízással vagy vezetői kinevezéssel rendelkezik, vezetői megbízása, illetve kinevezése a fizetés nélküli szabadság kezdetét megelőző nappal a törvény erejénél fogva megszűnik.
(4) Hat hónapot meghaladó tartamú fizetés nélküli szabadság esetén a munkavégzésre irányuló jogviszony megszűnését követően az ügyész részére – három hónappal korábban bejelentett kérelmére, pályázat nélkül – lehetőleg az ügyész lakóhelye szerinti, illetőleg korábbi szolgálati helyével azonos városban lévő másik szolgálati helyen ügyészi munkakört kell biztosítani. Ha az ügyész nem nyújt be a visszavételére irányuló kérelmet, a felajánlott munkakört nem fogadja el, vagy a felajánlás kézhezvételétől számított harminc napon belül nem nyilatkozik, ügyészségi szolgálati viszonya a fizetés nélküli szabadság utolsó napjával megszűnik.”
14. § Az Üsztv. 26. §-a a következő új n) ponttal egészül ki:
(A legfőbb ügyész által kinevezett ügyész ügyészségi szolgálati viszonya megszűnik:)
„n) a 24/E. § (4) bekezdésében szabályozott esetben.”
15. § Az Üsztv. a következő új 50/F. §-sal egészül ki:
„50/F. § (1) A tartós külszolgálatra kirendelt ügyész – a törvény szerint járó javadalmazáson felül – a legfőbb ügyész döntése szerint jogosult a külszolgálati tevékenységgel összefüggésben felmerülő, a nemzetközi szervezet vagy az Európai Unió által nem viselt vagy nem fedezett költségei megtérítésére.
(2) A tartós külszolgálatban eltöltött idő tartamát a kinevezés szerinti szolgálati helyen eltöltött időnek kell tekinteni.”
16. § Az Üsztv. 82. § (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Írnokká, illetőleg fizikai alkalmazottá azt a büntetlen előéletű személyt lehet kinevezni, aki
a) az Európai Gazdasági Térségről szóló egyezményben részes tagállam állampolgára, vagy
b) az a) pontban meghatározott személyeknek az 1612/1968/EGK rendelet 11. cikkében meghatározott családtagja,
ha a feladatkör ellátásához szükséges mértékű magyar nyelvismerettel és legalább alapfokú végzettséggel rendelkezik. Fontos és bizalmas ügyészségi munkakört csak magyar állampolgár tölthet be.”
17. § A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 51. §-a a következő új (2)–(3) bekezdésekkel egészül ki, egyben a jelenlegi (2) és (3) bekezdés számozása (4) és (5) bekezdésre változik:
„(2) Szünetel a szolgálati viszonya a hivatásos állomány azon tagjának, aki
a) állam- vagy kormányközi nemzetközi szervezetnél,
b) az Európai Unió szerveinél
jogviszonyt létesít.
(3) A nemzetközi szervezetnél, illetve az Európai Unió szerveinél létesített jogviszony megszűnésekor a hivatásos állomány tagjának a fegyveres szerv valamely szervezeti egységénél a végzettségének, képzettségének és rendfokozatásnak megfelelő szolgálati beosztást kell biztosítani; amennyiben a szolgálati viszonyt nem kívánja folytatni, kérésére a szolgálati viszonyt közös megegyezéssel kell megszüntetni.”
18. § A Hszt. 342. § (2) bekezdése a következő új n) ponttal egészül ki:
(Felhatalmazást kap a miniszter, hogy a törvény alapján rendeletben szabályozza:)
„n) az Európai Unió intézményeiben nemzeti szakértőként foglalkoztatott, továbbá a nemzetközi szervezetekben pályázat útján elnyert jogviszonyban alkalmazott hivatásos állományúak jogviszonyára, a velük kapcsolatos személyzeti eljárás rendjére vonatkozó szabályokat.”
19. § A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény (a továbbiakban: Bjt.) 6. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Nem kell pályázatot kiírni a 11. § (3) bekezdése és a 12. § (3) bekezdése szerinti kinevezés esetén, továbbá a 19. § szerint felajánlott új beosztás elfogadása és a 40. § (4)–(5) bekezdése szerinti beosztás esetén.”
20. § A Bjt. 11. §-a a következő új (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Ha a bíró szolgálati viszonya az 57. § (1) bekezdésének h) pontja alapján szűnt meg, és az ott megjelölt megbízatása lejártát követő 30 napon belül kéri bíróvá történő ismételt kinevezését, őt kérelmére, pályázat kiírása nélkül a köztársasági elnök – az OIT javaslatára – határozatlan időre bíróvá kinevezi, ha egyébként a bírói kinevezéshez szükséges feltételeknek (ide nem értve a pályaalkalmassági vizsgálaton való részvételt) megfelel. A bírói munkakörbe történő beosztásnál a 40. § (4) és (5) bekezdésében írt rendelkezéseket kell alkalmazni, az 57. § (1) bekezdés h) pontjában megjelölt jogviszonyban eltöltött időt pedig szolgálati időként kell figyelembe venni.”
21. § A Bjt. a következő új 20/A. §-sal egészül ki:
„20/A. § A bíró – hozzájárulásával – az OIT döntése alapján tartós külszolgálatot láthat el. A tartós külszolgálatot ellátó bíró megtartja bírói tisztségét, de nem ítélkezhet; a külszolgálat befejezését követően a tényleges bírói munkakörbe történő beosztására pedig a 40. § (4) és (5) bekezdését kell alkalmazni.”
22. § A Bjt. 57. § (1) bekezdése a következő új h) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi h)–k) pontok jelölései i)–l) pontokra változnak:
(A bíró szolgálati viszonya megszűnik)
„h) ha a bíró – az OIT egyetértésével – nemzetközi szervezetnél vagy az Európai Unió valamely szervénél pályázat alapján vagy kijelölés ítélkezésre vagy az igazságszolgáltatással összefüggő egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonyt létesít,”
23. § A Bjt. 139. §-a a következő új (1) bekezdéssel egészül ki, egyben a § jelenlegi szövegének számozása (2) bekezdésre változik:
„(1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a tartós külszolgálatot ellátó bírónak az e törvény szerinti javadalmazásán kívüli egyéb juttatásait – az OIT egyetértésével – rendeletben állapítsa meg.”
24. § (1) Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény (a továbbiakban: Iat.) 11. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Igazságügyi alkalmazottnak – a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel – az a tizennyolcadik életévét betöltött, büntetlen előéletű, választójoggal rendelkező magyar állampolgár nevezhető ki, aki a munkakörére meghatározott iskolai végzettséggel és szakképzettséggel (a továbbiakban: képesítés) rendelkezik.”
(2) Az Iat. 11. §-a a következő új (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (3) bekezdés számozása (4) bekezdésre változik:
„(3) Igazságügyi szakértőnek, szakértőjelöltnek, – a bírósági jegyzőkönyvvezető és a cégszerkesztő kivételével – írnoknak és fizikai dolgozónak azt a tizennyolcadik életévét betöltött, büntetlen előéletű személyt lehet kinevezni, aki
a) az Európai Gazdasági Térségről szóló egyezményben részes tagállam állampolgára, vagy
b) az a) pontban meghatározott személyeknek az 1612/1968/EGK rendelet 11. cikkében meghatározott családtagja,
ha a munkakörére meghatározott képesítéssel, valamint a munkakör ellátásához szükséges mértékű magyar nyelvismerettel rendelkezik.”
25. § Az Iat. 124. §-a a következő új (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Ha az igazságügyi alkalmazott szolgálati viszonya nemzetközi szervnél vagy az Európai Unió szervénél történő munkavégzésre figyelemmel szűnik meg, a szolgálati viszony megszűnésére és az azt követő újabb létesítésére a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 16/A. §-át megfelelően alkalmazni kell.”
26. § A behozott kőolaj és kőolajtermékek biztonsági készletezéséről szóló 1993. évi IL. törvény (a továbbiakban: Kltv.) 2. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„2. § (1) A törvény hatálya kiterjed a kőolajterméket az Európai Unió másik tagállamából (a továbbiakban: tagállam) vagy harmadik országból belföldi feldolgozás, felhasználás vagy továbbforgalmazás céljából behozó – a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvényben (a továbbiakban: jövedéki adótörvény) meghatározott – adóraktári engedélyesre, adómentes felhasználóra, felhasználói engedélyesre, bejegyzett és nem bejegyzett kereskedőre, közösségi jövedéki engedélyes kereskedőre, valamint jövedéki engedélyes importőrre, továbbá azokra a jogi személyekre, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságokra és egyéni vállalkozókra, akik (amelyek) tagállamból vagy harmadik országból kőolajat hoznak be.
(2) E törvény alkalmazásában kőolaj és kőolajterméknek minősülnek a Tanács a vám- és statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló 2658/87/EGK rendeletének a Bizottság 2031/2001/EK rendeletével módosított, 2002. január 1-jén hatályos 1. számú mellékletében meghatározott Kombinált Nómenklatúrával megegyező tartalmú, külön jogszabályban megjelölt 2709 és 2710 áruazonosító számok alá tartozó termékek.”
27. § (1) A Kltv. 3. § (2) bekezdésének 1–3. pontjai az alábbi szöveggel lépnek hatályba:
(A biztonsági készlet mértékének meg kell felelnie folyamatosan minden naptári év április 1-jétől a következő naptári év március 31-ig a következő három kőolajtermék-csoport mindegyikéből legalább 90 napi átlagos napi belföldi fogyasztásnak:)
„1. benzin típusú üzemanyagok (2710 11 31, 2710 11 41, 2710 11 45, 2710 11 49, 2710 11 51, 2710 11 59, 2710 11 70);
2. kerozin (2710 19 21), gázolaj (2710 19 41, 2710 19 45, 2710 19 49);
3. fűtőolajok (2710 19 61, 2710 19 63, 2710 19 65, 2710 19 69).”
(2) A Kltv. 3. § (4) bekezdése az alábbi szöveggel lép hatályba:
„(4) A (2) bekezdésben meghatározott első két termékcsoportban a teljes készletezési kötelezettség legfeljebb 40%-áig, a harmadik termékcsoportban pedig legfeljebb 50%-áig helyettesíthető kőolajjal vagy félkész termékkel. A harmadik termékcsoportban meghatározott fűtőolajokat a készletezési kötelezettség 100%-áig erőművi tüzelőolajjal, illetve gázturbina-üzemanyaggal is lehet helyettesíteni. A második termékcsoporton belül a tüzelőolaj-készlet – a biztonsági készlet felhasználási időszakának kivételével – nem lehet kevesebb a 90 napi átlagos belföldi fogyasztásnál.”
(3) A Kltv. 3. § (7) bekezdés a) és b) pontja az alábbi szöveggel lép hatályba:
(A belföldi forgalomba hozott mennyiség e törvény értelmében)
„a) a tagállamokból belföldi felhasználásra, forgalmazásra vagy raktározásra behozott mennyiség,
b) a harmadik országból belföldi rendeltetéssel behozott és vámkezelt mennyiség,”
(4) A Kltv. 3. § (8) bekezdés b) pontja az alábbi szöveggel lép hatályba:
(Külföldön értékesített az a kőolaj vagy kőolajtermék mennyiség,)
„b) amelyet a vámhatóság igazoltan végleges rendeltetéssel harmadik országba kiléptetett.”
28. § A Kltv. 8. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A biztonsági készletet a 41. § szerinti energiaellátási válsághelyzetben vagy tüzelőanyag (tüzelőolaj, fűtőolaj, földgáz) ellátási nehézség esetén a miniszter engedélye alapján szabad felhasználni.”
29. § A Kltv. 38. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A tag minden hónap 15. napjáig köteles a Szövetségnek nyilatkozni arról, hogy a megelőző hónapban milyen mennyiségű kőolajat, kőolajterméket hozott be, illetve helyezett belföldi forgalomba. Aki a jövedéki adótörvény rendelkezése szerint meghatározott nyilvántartás adatai alapján havi összesítést készít, annak a nyilatkozathoz mellékelnie kell a havi összesítés vámhatóságnak benyújtott, a vámhatóság által ellenjegyzett másolati példányát is. A Szövetség felhívására a tag köteles minden olyan adatot, dokumentációt haladéktalanul benyújtani, mely a tagi hozzájárulás teljesítésének ellenőrzéséhez szükséges.”
30. § A Kltv. 40. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A Szövetség a tagok részére igazolást állít ki a Szövetség felé fennálló nyilatkozattételi, valamint tagi hozzájárulás-fizetési kötelezettség teljesítéséről. Kizárólag ezen igazolás alapján lehet
a) a harmadik országból behozott kőolajat és kőolajterméket belföldi rendeltetéssel vámkezeltetni,
b) a tagállamból, illetőleg tagállamon keresztül a harmadik országból behozott kőolaj és kőolajtermék szállítása során a külön jogszabály szerint alkalmazott árukísérő okmányt az illetékes vámhatóságnak ellenjegyeznie.”
31. § A Kltv. a következő új 49. §-sal egészül ki:
„49. § E törvény az Európai Közösségek következő jogszabályaival tartalmaz összeegyeztethető szabályozást:
a) a Tanács 98/93/EK irányelvével módosított 68/414/EGK irányelve az EGK tagállamainak minimális kőolaj és kőolajtermék készletezési kötelezettségeinek előírásairól,
b) a Tanács 73/238/EGK irányelve a kőolaj és kőolajtermékek ellátási nehézségek kihatásainak enyhítése érdekében hozott intézkedésekről.”
32. § A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvényt (a továbbiakban: Kt.) 2. § (1)–(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„2. § (1) A (3) bekezdésben meghatározott termékdíjköteles termék után – ideértve más termékkel együtt vagy annak részeként, illetve összetevőjeként forgalomba hozott terméket is – környezetvédelmi termékdíjat (a továbbiakban: termékdíj) fizet
a) a belföldi előállítású termékdíjköteles termék esetében az első belföldi forgalomba hozó első vevője vagy saját célú felhasználója, a (3) bekezdés b)–e) pontjában meghatározott termék esetében annak első belföldi forgalomba hozója vagy saját célú felhasználója,
b) az Európai Közösségen (a továbbiakban: Közösség) belüli behozatal esetén a termékdíjköteles termék első belföldi forgalomba hozója vagy saját célú felhasználója, valamint
c) a nem közösségi termékdíjköteles termék importja esetén – a 4. § (1) bekezdésben szereplő vámeljárások alkalmával – a vámjogszabályok szerinti vámadós, illetve a vámszabadterület üzemeltetője (a továbbiakban a)–c) pontok együtt: kötelezett).
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettől külön jogszabályban meghatározott esetekben és feltételek teljesítése esetén a termékdíj-fizetési kötelezettséget átvállalhatja csomagolás esetében számla alapján a kötelezett számára, a csomagolás összetevőit gyártó vagy forgalmazó belföldi vállalkozó, amennyiben az a hasznosítást koordináló szervezeten keresztül mentességet élvez. A csomagolás összetevőit gyártó vagy forgalmazó a termékdíj-fizetési kötelezettség átvállalása esetén kötelezettnek minősül. A környezetvédelmi és vízügyi célelőirányzat kezelését végző szerv jóváhagyásával, szerződés alapján az első belföldi vevő (a továbbiakban: másodlagos kötelezett), illetve a hasznosítást koordináló szervezet a termékdíj-fizetési kötelezettséget a kötelezettől külön jogszabályban meghatározott feltételek teljesítése esetén átvállalhatja.”
33. § (1) A Kt. 3. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Termékdíj-fizetési kötelezettség – a (2) és (3) bekezdésben foglalt eltéréssel – a belföldi előállítású, valamint a Közösségen belül behozott termékdíjköteles termék esetén a 2. § (1) bekezdés a)–b) pontja szerinti kötelezettnek az első belföldi értékesítésekor kiállított számlán feltüntetett teljesítés napján vagy a saját célú felhasználás költségként történő elszámolásának napján keletkezik.”
(2) A Kt. 3. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A belföldi előállítású vagy saját célra felhasznált, valamint a Közösségen belül behozott és az importált termékdíjköteles termék mennyisége (a termékdíj alapja) után megállapított termékdíjat a (termékdíj alapja és a termékdíj tétel szorzata) a kötelezett az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (a továbbiakban: adóhatóság) által vezetett, a Pénzügyminisztérium hivatalos lapjában megjelölt számla javára fizeti be, és a termékdíjfizetési kötelezettségről az adóhatóságnál bevallást tesz. A kötelezett a környezetvédelmi termékdíj nettó összegét havonta állapítja meg és az adózás rendjéről szóló törvény (a továbbiakban: Art.) alapján a rá vonatkozó gyakorisággal, az Art.-ban megállapított esedékesség időpontjáig vallja be, továbbá a bevallása benyújtására elrendelt időpontig fizeti meg, illetőleg ezen időponttól igényelheti vissza az adóhatóságtól. A termékdíjfizetésre kötelezett levonhatja az adómegállapítási időszak alatt megfizetett termékdíj összegét, illetve visszaigényelheti a tárgyidőszakot megelőzően megfizetett termékdíjat azon termék után, amelyet az adómegállapítási időszakban igazoltan külföldre szállított. A környezetvédelmi termékdíjról termékdíj tételenkénti részletezettséggel éves összesítő, a havi vagy évközi bevallást benyújtására kötelezett adózónak negyedéves összesítő bevallást kell benyújtania.”
(3) A Kt. 3. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A belföldi előállítású, valamint a Közösségen belül behozott termékdíjköteles termék utáni termékdíj megállapításának, bevallásának és befizetésének teljesítését az adóhatóság – az Art.-ban foglaltak szerint – ellenőrzi.”
34. § A Kt. 4. §-a helyébe a következő rendelkezés lép, egyben a Kt. a következő új 4/A. §-sal egészül ki:
„4. § (1) Az importált nem közösségi termékdíjköteles termék utáni termékdíj-fizetési kötelezettség
a) szabad forgalomba bocsátása alkalmával a vámalakiságok elvégzésekor, valamint az ezzel egy tekintet alá eső vámhatósági intézkedések céljából benyújtott vámáru-nyilatkozat vagy kérelem elfogadásának napján, illetve a passzív feldolgozást követően történő visszahozatala esetén az eljárás lezárásához kötődő vámalakiságok elvégzésekor,
b) az import jellegű feldolgozási célú vámeljárások esetén – azaz az aktív feldolgozás, a vámfelügyelet melletti feldolgozás – a termékdíjköteles termék felhasználásának napján,
c) az import jellegű ideiglenes használati vagy raktározási célú vámeljárások – azaz az ideiglenes behozatal, a vámraktározás, valamint a Közösség vámterületén kívülről raktározási célú vámszabadterületre történő betárolás – esetén a termékdíjköteles termék szabad forgalomba bocsátásakor
keletkezik.
(2) Az (1) bekezdés szerinti termékdíj-fizetési kötelezettséget a 3. § (4)–(7) bekezdésében meghatározottak szerint kell teljesíteni, a vámeljárások alá vonáskor alkalmazott vámáru-nyilatkozatok és a behozatalt végző rendelkezésére álló egyéb dokumentumok alapján.
(3) A termékdíj-fizetési kötelezettséget az importált nem közösségi termékdíjköteles termék jogellenes forgalomba kerülése esetén a vámhatósági intézkedések alkalmával végzett vámalakiságok során a vámhatóság határozattal állapítja meg (veti ki).
(4) A vámhatóság a befizetett (beszedett), illetőleg általa behajtott termékdíjat a tárgyhót követő hónap 15. napjáig átutalja a Magyar Államkincstár részére.
4/A. § A Közösségen belüli behozatal esetén csomagküldő kereskedelem által belföldi vállalkozónak nem minősülő természetes személy részére belföldre behozott termékdíjköteles termékek termékdíját a külön jogszabályban szabályozott módon a Magyarországon általános forgalmi adó fizetésére kötelezett fizeti meg.”
35. § A Kt. 5/C. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Nem keletkezik termékdíj-fizetési kötelezettség a 2. § (3) bekezdés szerinti termék exportja, valamint a Közösségen belüli értékesítése esetén.
(2) Az az első belföldi vevő, aki a kötelezettől vásárolt termékdíjköteles terméket
a) változatlan formában,
b) változatlan formában és állapotban más termékbe beépítve
exportálta vagy a Közösségen belül értékesítette, a megfizetett termékdíjat külön jogszabályban meghatározottak szerint visszaigényelheti az adóhatóságtól.
(3) Az importált nem kereskedelmi jellegű, valamint a Közösségen belüli behozatal esetén belföldi vállalkozónak nem minősülő természetes személy által saját célú felhasználásra behozott termék után – a 3. § (2) bekezdésben és a 4/A. §-ban foglaltak kivételével – nem keletkezik termékdíj-fizetési kötelezettség.
(4) A termékdíjköteles termék termékdíját nem kell megfizetni az importált nem közösségi termékdíjköteles termékre, amennyiben
a) a termék változatlan formában és állapotban épül be az aktív feldolgozás esetén végleges rendeltetéssel külföldre – ideértve más közösségi tagállam területét is – kiszállított késztermékbe, továbbá
b) a termék változatlan formában és állapotban külföldre – ideértve más közösségi tagállam területét is – kiszállításra kerül,
c) a passzív feldolgozást követő visszahozatalakor a befizetési bizonylattal igazolják, hogy a feldolgozási célra kivitt termékdíj köteles termék után a termékdíjat már igazoltan megfizették.”
(5) A hígító és az oldószer, továbbá a kenőolaj termékdíját nem kell megfizetni a kötelezettnek vagy a másodlagos kötelezettnek, ha a termékdíjköteles terméket közvetlen anyagként (alapanyagként) használja fel. Az alapanyagként történő felhasználás esetében a Kormány által rendeletben meghatározottak szerint kell eljárni.
(6) A csomagolás termékdíja kivételével nem kell termékdíjat fizetni a raktározási vámszabadterületre külföldről történő betároláskor. A csomagolás termékdíját nem kell megfizetni abban az esetben, ha a termék nem került átcsomagolásra.
(7) Nem kell a környezetvédelmi termékdíjat megfizetni a vámjogszabályok szerint behozatali vámok alól mentesen behozott, a Kt. hatálya alá tartozó nem közösségi áruk, valamint hajók üzemanyagtartályában lévő üzemanyag után. Az így mentesülő termékek esetében termékdíj-visszaigénylésre nincs lehetőség.”
36. § A Kt. 7. §-ának, valamint annak címe helyébe a következő rendelkezés lép:
„A hulladékhasznosítói szolgáltatások megrendelésére vonatkozó szabályok
7. § (1) A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (a továbbiakban: Minisztérium) a külön jogszabályokban meghatározott feltételek szerint a Kövice terhére, a (3) bekezdésben meghatározott termékek hulladékának hasznosítása érdekében hulladékhasznosító szolgáltatásokat vásárolhat (a továbbiakban: szolgáltatásmegrendelés), mely szolgáltatásmegrendelés mentes a külön jogszabályokban meghatározott adófizetési kötelezettség alól.
(2) A szolgáltatásmegrendelés a közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályok szerint történik, és az adott naptári évre vonatkozóan, a tárgyévet megelőző év augusztus 31-ig kerül kiírásra.
(3) A szolgáltatásmegrendelés kiterjed az akkumulátor, a hűtőgép és hűtőberendezés, a csomagolás, a gumiabroncs hulladékának jogszabályban meghatározott hasznosítására.
(4) A szolgáltatásmegrendelés igénybevételére jogosultak a (3) bekezdésben meghatározott termékdíjköteles termékek hulladékának hasznosítását végzők, illetve a hasznosítást koordináló szervezetek (a továbbiakban együtt: hasznosítók).”
37. § A Kt. 8. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„8. § A 7. § (1) bekezdésében foglaltak teljesítését a Kövice kezelését végző szerv külön jogszabályban meghatározottak alapján ellenőrzi.”
38. § A Kt. 9. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A felújított (újrafutózott) gumiabroncs termékdíját nem kell megfizetni a felújítást (újrafutózást) végző belföldi gyártónak (újrafutózónak), amennyiben a gyártáshoz (újrafutózáshoz) igénybevett gumiabroncs után a termékdíj megfizetésre került. A termékdíj megfizetését igazolni kell a gumiabroncs
a) importja esetén a termékdíj befizetésére vonatkozó bizonylattal,
b) Közösségen belüli behozatala esetén a behozatal mennyiségét igazoló, az eladó Közösségi adószámát tartalmazó számlával, továbbá a saját célú felhasználás utáni termékdíj-befizetési bizonylattal,
c) belföldi vállalkozótól történt vétel/átvétel esetén a mennyiséget igazoló számlával,
d) belföldi lakossági visszagyűjtés esetén, a felújításra átadó nyilatkozatával az átadott mennyiség lakossági eredetéről.”
39. § A Kt. 20. § a), e), g)–i), valamint m)–n) pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek, egyben a § a következő új t)–w) pontokkal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában:)
„a) termékdíj: a környezetet vagy annak valamely elemét a termék előállítása, forgalmazása, felhasználása során vagy azt követően közvetlenül, illetve közvetve veszélyeztető vagy terhelő termék belföldön előállított vagy a Közösségen belüli beszerzésként behozott, vagy importként behozott mennyisége alapján megállapított díj, amelyet a termék és a hulladékká vált termék által okozott környezeti veszélyeztetések vagy károk megelőzésére, csökkentésére, rendezésére, valamint a természeti erőforrásokkal való takarékos gazdálkodás ösztönzésére, a környezetszennyezés megelőzésére vagy csökkentésére irányuló tevékenység támogatására a Magyar Államkincstár részére kell befizetni;
e) forgalomba hozatal: termékdíjköteles termék belföldi értékesítése, ideértve más termékek részeként vagy összetevőjeként vagy azzal együtt történő forgalmazását is;
g) import: a nem közösségi termékdíjköteles terméknek a vámjogszabályok szerinti – a Közösség vámterületén kívülről történő – behozatala, az e törvényben meghatározott rendelkezések figyelembevételével;
h) importáló: az a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező más szervezet, aki, illetve amely a vámjogszabályok rendelkezései szerint behozatali vámok és egyéb díjak fizetésére kötelezett, továbbá vámszabad terület esetén a vámszabad terület üzemeltetője;
i) export: termékdíjköteles terméknek a vámjogszabályok szerinti – a Közösség vámterületén kívülre történő – végleges rendeltetésű kivitele, az e törvényben meghatározott rendelkezések figyelembevételével;
m) aktív feldolgozás: a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet 114–129. cikkei szerinti tevékenység;
n) passzív feldolgozás: a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet 145–160. cikkei szerinti tevékenység;
t) a Közösségen belüli behozatal: a Közösség tagállamaiban szabad forgalomban lévő termék belföldre történő behozatala;
u) a Közösségen belüli értékesítés: a Közösség tagállamaiban szabad forgalomban lévő termék értékesítése belföldről a Közösség valamely más tagállamába;
v) lakossági szelektív hulladékgyűjtés: a külön jogszabályban meghatározott települési szilárd hulladék egyes összetevőinek az újrafeldolgozás, a visszanyerés vagy az energetikai hasznosítás érdekében végzett elkülönített (szelektív) begyűjtése, amelyet közszolgáltató végez;
w) szabad forgalomba bocsátás: a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet 79–91. cikkei szerinti tevékenység.”
40. § A Kt. 21. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Felhatalmazást kap a környezetvédelmi és vízügyi miniszter, hogy a termékdíjköteles termékek körének lehatárolásáról, besorolásáról és vámtarifaszámainak közzétételéről, a termékdíjfizetés, a bírságfizetés, a kedvezmény nyújtásának, valamint a szolgáltatásmegrendelés teljesítésének ellenőrzéséről, a beszámolási kötelezettségről, a nyilvántartási követelményekről, valamint az ezek alapjául szolgáló adatok ellenőrzéséről, a termékdíj felhasználásáról szóló részletes szabályokat az érdekelt miniszterekkel egyetértésben rendeletben állapítsa meg.”
41. § (1) A tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Ttv.) 4. §-ának d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában)
„d) tűzvédelmi megfelelőségi tanúsítvány: a kijelölt tanúsító szervezet által kiadott dokumentum, amely bizonyítja, hogy a tűzoltó-technikai termék, továbbá a tűz- vagy robbanásveszélyes készülék, gép, berendezés megfelel a jogszabályokban, honosított harmonizált szabványokban meghatározott tűzvédelmi előírásoknak;”
(2) A Ttv. 4. §-a a következő h)–l) pontokkal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában)
„h) tűzoltó-technikai termék: a tűz észlelésére, jelzésére, oltására, a beavatkozás könnyítésére és a tűzkár csökkentésére, valamint a tűz terjedésének megakadályozására alkalmazott berendezés/eszköz, a tűzoltó készülék, oltóanyag, a tűzoltóság által a tűzoltás, műszaki mentés során használt jármű, felszerelés, hírközlő eszköz, védőeszköz;
i) tűz- vagy robbanásveszélyes készülék, gép, berendezés: olyan szerkezeti egység, illetve ezekből álló technológiai rendszer, amelyben vagy amellyel fokozottan tűz- és robbanásveszélyes, vagy tűz- és robbanásveszélyes tűzveszélyességi osztályba tartozó – a robbanó- és a robbantóanyagok kivételével – anyagok előállítása, feldolgozása, használata, tárolása, kimérése történik;
j) építési termék: minden olyan anyag, szerkezet, berendezés vagy több, különböző részből összeállított elem, amelyet azért állítanak elő, hogy építményekbe állandó jelleggel beépítsék;
k) honosított harmonizált szabvány: az európai szabványügyi szervezetek által elfogadott és az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett harmonizált európai szabvány, amelyet a magyar eljárási rendnek megfelelően nemzeti szabványként közzétettek;
l) tűzvédelmi biztonságossági műszaki követelmény: tűzvédelmi biztonságossági követelményeket megállapító jogszabály, európai közösségi jogi aktus, honosított harmonizált szabvány hiányában a belügyminiszter rendeletében meghatározott biztonságossági követelmény.”
42. § A Ttv. 13. §-a helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a Ttv. a következő új 13/A. §-sal egészül ki:
„13. § (1) Forgalomba hozni csak olyan, megfelelőségi tanúsítvánnyal rendelkező tűzoltó-technikai terméket, tűz- vagy robbanásveszélyes készüléket, gépet, berendezést lehet, amely eleget tesz a tűzvédelmi biztonságossági követelményeknek.
(2) Ha a tűzoltó-technikai termék tűzvédelmi biztonságossági követelményeire nincs irányadó jogszabály, honosított harmonizált szabvány vagy műszaki követelmény, akkor az csak a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (a továbbiakban: BM OKF) vizsgálaton alapuló hatósági engedélyével forgalmazható.
(3) A hatósági engedélyezést megalapozó vizsgálati eljárásra a tűzvédelmi megfelelőségi tanúsítvány kiadására vonatkozó szabályok az irányadók.
(4) A (2) bekezdésben meghatározott engedélyt vissza kell vonni, ha a termék nem felel meg az engedélyben meghatározott követelményeknek.
(5) A (2) bekezdésben meghatározott tűzoltó-technikai termékek forgalmazásának, valamint a jogszabályban meghatározott tűzvédelmi előírásoktól való eltérés ügyében tűzvédelmi hatóságként első fokon a BM OKF illetékes szervezeti egysége vezetője, másodfokon a BM OKF főigazgatója jár el.
(6) Ahol e törvény, illetve végrehajtási rendelete kötelezően alkalmazandó szabványt említ, ott a vonatkozó műszaki követelményt kell alatta érteni.
13/A. § (1) Tűzoltó-technikai termék, tűz- vagy robbanásveszélyes készülék, gép, berendezés, továbbá építési termék tűzvédelmi megfelelősége tekintetében piacfelügyeleti hatóságként a BM OKF jár el.
(2) Amennyiben a BM OKF megállapítja, hogy a megfelelőségi tanúsítvánnyal rendelkező, rendeltetésszerűen használt tűzoltó-technikai termék, tűz- vagy robbanásveszélyes készülék, gép, berendezés, továbbá az építési termék tűzvédelmi szempontból veszélyezteti a biztonságot, megtiltja annak forgalomba hozatalát, forgalmazását, felhasználását, illetve piacfelügyeleti bírságot szabhat ki.”
43. § (1) A Ttv. 47. § (1) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:
(Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben határozza meg:)
„g) a BM OKF piacfelügyeleti eljárásának részletes szabályait.”
(2) A Ttv 47. § (2) bekezdése a következő t) és u) ponttal egészül ki:
(Felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy rendeletben határozza meg:)
„t) az európai közösségi jogi aktusok, honosított harmonizált szabványok által nem szabályozott tűzoltó-technikai termék vonatkozásában a tűzvédelmi biztonságossági műszaki követelményeket;
u) a Magyarországon működő polgári repülőterek tűzoltó védelmi kategóriáját biztosító szervezetek működésére, fenntartására, fejlesztésére, személyi és technikai feltételeire vonatkozó részletes szabályokat.”
44. § A menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: Met.) 8. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„8. § (1) A menekültügyi hatóság – a 9. §-ban meghatározott kizáró ok hiányában – menedékesként ismeri el azt a külföldit, aki
a) az Európai Unió Tanácsának a lakóhelyükről elűzött személyek tömeges beáramlásának tényét megállapító határozata hatálya alá tartozik, vagy
b) megfelel a Kormány által a 22. §-ban foglaltak szerint a befogadásról hozott határozatban foglalt feltételeknek, feltéve, ha az érintett a Magyar Köztársaság területén tartózkodik.
(2) A tömeges menekülés körülményei miatt szétszakadt családok egyesítése céljából a Magyar Köztársaság területén kívül tartózkodó az a külföldi is elismerhető menedékesként, aki a már menedékesként elismert személy (a továbbiakban: jótálló) házastársa, élettársa, eltartott kiskorú gyermeke (a továbbiakban: családtag), ha
a) a jótálló a családtag menedékeskénti elismeréséhez előzetesen hozzájárult, továbbá
b) a családtagra nézve a 9. §-ban meghatározott kizáró ok nem áll fenn, és
c) az Európai Unió más tagállamának illetékes hatósága a családtag részére már átmeneti védelmet biztosított és – a jótálló egyetértésével – hozzájárult a családtag tartózkodási helyének a Magyar Köztársaság területére – családegyesítés céljából történő – áthelyezéséhez.”
45. § A Met. 10. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„10. § (1) Megszűnik a menedékes jogállás, ha
a) a védelem időtartama lejárt, vagy a Kormány által megjelölt tény bekövetkezett;
b) a menedékes Magyarországon letelepedési engedélyt kapott;
c) a menedékest a menekültügyi hatóság menekültként elismerte;
d) a menedékes a Magyar Köztársaság területét végleg elhagyta;
e) a menedékeskénti elismerést a menekültügyi hatóság visszavonta;
f) a menedékes tartózkodási helyét beleegyezésével az Európai Unió valamely tagállamának területére áthelyezték.
(2) Az Európai Unió Tanácsa által megállapított védelem időtartama – kivéve ha azt a Tanács határozatával ennél korábbi időpontban megszünteti – egy év, amely hathónapos időszakonként további egy évre meghosszabbítható.
(3) Megszűnik a családegyesítés címén elismert menedékes jogállása – a (4) bekezdésben foglalt kivétellel – akkor is, ha a jótálló menedékes jogállása megszűnt.
(4) Ha a jótálló menedékes jogállásának megszűnése miatt a családegyesítés címén elismert kiskorú menedékes jogállása e jogcímen megszűnik, és kísérő nélküli kiskorúvá válik, a kísérő nélküli kiskorút érdemi vizsgálat nélkül menedékesként el kell ismerni.”
46. § A Met. 12. §-ának felvezető szövege helyébe a következő rendelkezés lép:
„12. § Amennyiben az ideiglenes védelmet a 22. § a)–b) pontja alapján a Kormány rendelte el, a menedékeskénti elismerés visszavonható, ha a menedékes”
47. § A Met. 16. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, egyben a jelenlegi rendelkezés számozása (1) bekezdésre változik:
„(2) A menekültkénti elismerését kérő a kérelem benyújtásától számított egy éven belül csak a befogadó állomás területén, ennek eltelte után az általános szabályok szerint vállalhat munkát.”
48. § A Met. 17. § (2) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A menekült)
„a) a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választása, valamint a helyi népszavazás és a helyi népi kezdeményezés kivételével nem rendelkezik választójoggal;”
49. § A Met. 24. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„24. § A Belügyminisztérium menekültügyi szerve (a továbbiakban: menekültügyi hatóság)
a) ellátja a menekültügyi hatósági és igazgatási tevékenységet;
b) kezeli a központi menekültügyi nyilvántartást és a menedékjogot kérelmezők, illetőleg az elismert menekültek tekintetében ellátja a Tanácsnak a Dublini Egyezmény hatékony alkalmazása érdekében az ujjlenyomatok összehasonlítására irányuló „Eurodac” létrehozásáról szóló 2725/2000/EK rendelete alapján a nemzeti egységre háruló feladatokat;
c) felelős a harmadik államok polgárai által valamely tagállamban benyújtott menekültügyi kérelem elbírálásáért felelős tagállam meghatározásának kritériumairól és mechanizmusairól szóló 343/2003/EK rendeletből fakadó feladatok ellátásáért;
d) működteti és felügyeli a befogadó állomásokat, üzemeltetésükre pályázat útján kiválasztott, a menekültek ellátásában szerepet vállaló szervezettel megállapodhat, megállapítja a befogadó állomáson tartózkodás szabályait;
e) végzi és összehangolja a menekültek és a menedékesek ellátásával, hazatérésével és továbbtelepülésével, a menekültek társadalmi beilleszkedésével kapcsolatos igazgatási feladatokat;
f) együttműködik a menekültügyben érdekelt állami szervekkel, valamint a nemzetközi menekültügyi és migrációs szervezetekkel, továbbá az érintett hazai társadalmi szervezetekkel és a menekültek szervezeteivel;
g) jogosult a menekültügyi eljárás céljából a külföldi arcképmásának és a 14. életévét betöltött külföldi esetében ujjnyomatának rögzítésére, a kérelmező csomagjának, ruházatának, járművének átvizsgálására, továbbá, ha a kérelmező részére szálláshelyként magánlakást (magánterületet) engedélyezett, az életvitelszerű tartózkodás ellenőrzése céljából szemlét tarthat.”
50. § A Met. 34. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„34. § (1) A kísérő nélküli kiskorú érdekeinek képviseletére haladéktalanul eseti gondnokot kell kijelölni, és az eljárást soron kívül kell lefolytatni.
(2) A kísérő nélküli kiskorú elismerésére irányuló eljárásban pszichológus szakértő vehető igénybe, aki a kiskorú meghallgatásán részt vesz.
(3) A kísérő nélküli kiskorú hozzájárulásával, amennyiben életkorára vonatkozóan kétség merül fel, annak megállapítása céljából orvosszakértői vizsgálat végezhető. Amennyiben e vizsgálathoz nem járul hozzá, a kérelem csupán az orvosi vizsgálat megtagadása miatt nem utasítható el.”
51. § A Met. 36. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„36. § (1) Ha a menedékes a menedékeskénti védelem lejártának napját megelőzően a menekültkénti elismerése iránt nyújt be kérelmet, menedékes jogállása a védelem lejártáig a kérelem elbírálása alatt, illetőleg a kérelem elutasítása esetén továbbra is fennáll, kivéve, ha a menedékeskénti elismerése visszavonásra került.
(2) Az (1) bekezdés alapján benyújtott kérelmet a menedékeskénti védelem lejárta után is el kell bírálni. Ezen időszak alatt a kérelmezőt a 15–16. § szerinti jogok illetik meg, illetőleg kötelezettségek terhelik.”
52. § A Met. 38. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A menekültügyi hatóság a kérelem elutasításáról, illetőleg a menekültkénti vagy menedékeskénti elismerés visszavonásáról rendelkező határozatában megállapítja a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény 43. § (1) bekezdésében meghatározott tilalom fennállását vagy fenn nem állását. A menekültügyi hatóság a kérelem elutasításáról, illetőleg a menekültkénti vagy menedékeskénti elismerés visszavonásáról rendelkező jogerős határozat alapján kezdeményezheti a külföldi kiutasítására irányuló eljárás lefolytatását.”
53. § A Met. 39. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„39. § (1) A határozat ellen államigazgatási úton fellebbezésnek nincs helye.
(2) A határozat bírósági felülvizsgálata iránti keresetet a határozat közlésétől számított 15 napon belül a menekültügyi hatóságnál kell benyújtani. A hatóság a keresetet az ügy irataival és ellenkérelmével együtt haladéktalanul megküldi a bíróságnak.
(3) A keresetről a perben kizárólagos illetékességgel eljáró Fővárosi Bíróság – a keresetlevél beérkezésétől számított 30 napon – belül dönt. A tárgyaláson a külföldit személyesen is meg kell hallgatni. A személyes meghallgatás akkor mellőzhető, ha a külföldi a megadott lakcímről nem idézhető, illetőleg ismeretlen helyre távozott, vagy ha az új menedékjogi kérelem a korábbival azonos tényeken alapul. A bíróság a határozatot megváltoztathatja.
(4) A bíróság határozata ellen további jogorvoslatnak nincs helye.
(5) A menekültügyi eljárás tárgyi költségmentes.”
54. § A Met. 51. §-a a következő (5)–(6) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az eljáró hatóság a rögzített ujjnyomatot a kérelmező igazolt, ennek hiányában az általa közölt természetes személyazonosító adatainak, állampolgárságának, továbbá a kijelölt szálláshelyének megjelölésével haladéktalanul továbbítja a (6) bekezdés szerinti adatfeldolgozó szervnek.
(6) Az (5) bekezdésben meghatározott adatkör tekintetében adatfeldolgozó a belügyminiszter rendeletében meghatározott szerv. Az adatoknak az Eurodac központi egységéhez történő továbbításáért, fogadásáért, illetőleg azok összehasonlításáért az adatkezelő felel.”
55. § A Met. 60. § (2) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:
(A belügyminiszter felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben)
„d) kijelölje a menekültügyi nyilvántartás adatfeldolgozására jogosult szervet.”
56. § A Met. 62. §-a a következő új i)–j) pontokkal egészül ki:
(Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz)
„i) A Tanács 2001/55/EK irányelve a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek tömeges beáramlása esetén nyújtandó átmeneti védelem minimum követelményeiről, valamint a tagállamok e személyek befogadása és a befogadás következményeinek viselése tekintetében tett erőfeszítései közötti egyensúly előmozdítására irányuló intézkedésekről;
j) A Tanács 2003/9/EK irányelve a menedékkérők befogadása minimumszabályainak megállapításáról.”
57. § (1) A külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény (a továbbiakban: Idtv.) 4. § (1) bekezdés d) és e) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
(A beutazás és a tartózkodás akkor engedélyezhető, ha a külföldi megfelel a következő feltételeknek:)
„d) a beutazáshoz, továbbá a tartózkodás teljes időtartamára lakhatását és megélhetését, valamint a kiutazás költségeit is biztosító, jogszabályban meghatározott mértékű anyagi fedezettel rendelkezik, továbbá igazolja, hogy – kormányrendeletben meghatározottak szerint – az egészségügyi ellátások teljes körére biztosítottnak minősül vagy egészségügyi ellátásának költségeit biztosítani tudja;
e) nem áll kiutasítás, illetőleg beutazási és tartózkodási tilalom hatálya alatt, és beutazása nem veszélyezteti a Magyar Köztársaság közbiztonságát, nemzetbiztonsági vagy közegészségügyi érdekeit.”
58. § (1) Az Idtv. 7. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha jogszabály, európai közösségi jogi aktus vagy nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik, a külföldi beutazásához, illetőleg tartózkodásához engedély szükséges.”
(2) Az Idtv. 7. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A vízum, továbbá a tartózkodási, illetőleg a letelepedési engedély, valamint az ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolás az érvényességi ideje alatt a külföldi magyarországi tartózkodási jogosultságát közhitelesen igazolja.”
59. § Az Idtv. 8. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A vízumkérelem tárgyában hozott határozat ellen államigazgatási úton jogorvoslatnak helye nincs. A tartózkodási vízum kivételével a határozat bírósági felülvizsgálata sem kérhető.”
60. § Az Idtv. 12. §-a a következő új (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Nincs szükség munkavállalás vagy jövedelemszerző tevékenység folytatásához külön vízumra akkor, ha a külföldi családegyesítési célból rendelkezik tartózkodási vízummal vagy tartózkodási engedéllyel.”
61. § Az Idtv. 15. § (1) bekezdés e) pontjának helyébe a következő rendelkezés lép:
(A Hivatal és a területi idegenrendészeti hatóság a törvényben foglalt tartózkodási feltételek hiányában is – humanitárius megfontolásból – tartózkodási engedéllyel látja el:)
„e) azt a külföldit, aki a Magyar Köztársaság területén született és azt követően a magyar jog szerint érte felelős személy felügyelete nélkül maradt, illetőleg a kísérő nélküli kiskorút, feltéve, hogy magyar állampolgárságot, illetőleg más jogcímen tartózkodási jogosultságot nem szerzett.”
62. § Az Idtv. 17. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A 15. § (1) bekezdés e) pontjának hatálya alá tartozó kiskorú tartózkodási engedélye csak akkor vonható vissza, illetőleg a tartózkodási engedélyben meghatározott tartózkodási idő meghosszabbítása csak akkor tagadható meg, ha a kiskorú származási országában, illetőleg az őt befogadó más államban a család egyesítése vagy az állami vagy más intézményi gondoskodás biztosított.”
63. § Az Idtv. 19. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A letelepedési engedély iránti kérelem elbírálásához szükséges, a (2) bekezdés b), d)–e) pontjában meghatározott, külföldön kiállított okiratokat eredetiben vagy az illetékes külföldi hatóság által hitelesített másolatban és hiteles magyar fordítással, valamint – ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik – diplomáciai felülhitelesítéssel együtt kell csatolni. A (2) bekezdés b)–c) pontjában foglalt okirat csatolása alól a kérelmező nyilatkozata alapján felmentés adható.”
64. § Az Idtv. a következő új 25/A. §-sal egészül ki:
„25/A. § Az EGT állampolgárra e törvény II. és VI. fejezetének hatálya nem terjed ki, a III–IV., továbbá VII. fejezetében foglaltakat az alábbi eltérésekkel kell alkalmazni:
a) az EGT állampolgárával szemben önálló intézkedésként beutazási és tartózkodási tilalom nem rendelhető el, illetve visszairányítás intézkedés sem alkalmazható,
b) az EGT állampolgár a 38. §-ban meghatározott feltétel fennállása esetén is csak akkor utasítható ki, ha szándékos bűncselekmény miatt kiszabott szabadságvesztés büntetésből szabadul, vagy a 32. § (1) bekezdésének a)–c) pontjában foglalt feltételek fennállása esetén, illetőleg ha közegészséget veszélyeztető, a külön jogszabályban meghatározott betegségben szenved és ez a betegség az ország területére történő beutazásakor már fennállt,
c) az EGT állampolgár kiutasítása esetén a területi idegenrendészeti hatóság – a kiutasítás tényének nyilvántartásba vétele mellett – a 44. § (3) bekezdésének d) pontja szerinti intézkedést teszi,
d) az EGT állampolgára csak a 46. § (1) bekezdésének a)–b) és e) pontja szerinti esetben vehető őrizetbe,
e) az EGT állampolgár az ország területét csak érvényes úti okmány vagy személyazonosító igazolvány birtokában hagyhatja el.”
65. § (1) Az Idtv. 29. § (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Ez a rendelkezés a határozott idejű munkavégzés esetén akkor alkalmazható, ha a munkavégzés időtartama a tizenkét hónapot nem haladja meg.”
(2) Az Idtv. 29. §-a a következő új (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Amennyiben a Csatlakozási Szerződés X. Melléklete értelmében Magyarország viszonosságot alkalmaz valamely EGT tagállammal szemben, ezen EGT tagállam állampolgárának magyarországi munkavégzése esetén a munkavállalónak kiadott tartózkodási engedély érvényességi ideje a munkavállalási engedély érvényességi idejére, illetve a foglakoztatás időtartamára tekintettel korlátozható.”
66. § Az Idtv. 32. § (1) bekezdés d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az állami szuverenitás, a nemzetbiztonság, az alkotmányos rend, a közbiztonság védelme érdekében idegenrendészeti kiutasítást, továbbá beutazási és tartózkodási tilalmat vagy – ha a külföldi ismeretlen helyen, illetőleg nem a Magyar Köztársaság területén tartózkodik – beutazási és tartózkodási tilalmat kell elrendelni azzal a személlyel szemben,)
„d) akinek a beutazására és tartózkodására vonatkozó tilalom érvényesítésére a Magyar Köztársaság nemzetközi jogi kötelezettséget vállalt, vagy akinek a beutazására és tartózkodására vonatkozó tilalom érvényesítéséről az Európai Unió döntött;”
67. § (1) Az Idtv. 37. §-át megelőző alcím, valamint a 37. § helyébe a következő alcím, illetve rendelkezés lép, egyben az Idtv. a következő új 37/A. §-sal egészül ki:
„Ujjnyomat rögzítése
37. § A többszöri eljárás megakadályozása céljából az idegenrendészeti kiutasítást elrendelő vagy a bírósági kiutasítást végrehajtó idegenrendészeti szerv intézkedik a külföldi ujjnyomatának levételéről. Az ujjnyomatot a külföldi igazolt, ennek hiányában az általa közölt természetes személyazonosító adatainak, állampolgárságának, továbbá tartózkodási helyének megjelölésével haladéktalanul továbbítani kell a 37/A. § (3) bekezdésében meghatározott adatkezelő szervnek. Ezzel egyidejűleg a Hivatalt a 37/A. § (2) bekezdésének a)–c) pontjában foglalt adatok közlésével tájékoztatni kell.
37/A. § (1) A Dublini Egyezmény hatékony alkalmazása érdekében az ujjnyomatok összehasonlítására irányuló „Eurodac” létrehozásáról szóló 2725/2000/EK tanácsi rendelet 8. cikk (1) pontja alapján az ujjnyomatot a Határőrség idegenrendészeti szerve, illetve az az idegenrendészeti hatóság rögzíti, amely a külföldivel szemben először intézkedést foganatosított. A külföldi az ujjnyomatának rögzítését köteles tűrni.
(2) Az eljáró hatóság az (1) bekezdés alapján rögzített ujjnyomatot a külföldi igazolt, ennek hiányában az általa közölt természetes személyazonosító adatainak, állampolgárságának, továbbá tartózkodási helyének megjelölésével haladéktalanul továbbítja a (3) bekezdés szerinti adatkezelő szervnek. Ezzel egyidejűleg a Hivatalt a következő adatok közlésével tájékoztatni kell:
a) a külföldivel szemben foganatosított intézkedés megnevezése, időpontja,
b) a külföldi személyazonosító adatai, az adatok igazolására szolgáló okmány megnevezése, száma, a kiállító hatóság megnevezése,
c) ha az adatok rögzítése bemondás alapján történt, ennek ténye, továbbá a külföldi által az intézkedés során használt nyelv megjelölése.
(3) Az (1) bekezdés alapján rögzített ujjnyomat adatok tekintetében adatkezelő a Hivatal, adatfeldolgozó a belügyminiszter rendeletében meghatározott szerv. Az adatoknak az Eurodac központi egységéhez történő továbbításáért, fogadásáért, illetőleg azok összehasonlításáért az adatkezelő felel.”
(2) Az Idtv. a 38. §-t megelőző következő alcímmel egészül ki:
„Az idegenrendészeti kiutasítás elrendelése”
68. § Az Idtv. 42. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„42. § (1) A kiutasítást elrendelő határozat ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek nincs helye, a határozat felülvizsgálatát annak közlésétől számított nyolc napon belül lehet kérni a megyei (fővárosi) bíróságtól. A bíróság a keresetet a keresetlevél beérkezésétől számított 15 napon belül bírálja el, a tárgyaláson a külföldit – erre irányuló kérelem esetén – személyesen is meg kell hallgatni. A személyes meghallgatás akkor is mellőzhető, ha a külföldi a megadott lakcímről nem idézhető, illetőleg ismeretlen helyre távozott. A bíróság a határozatot megváltoztathatja. A bíróság határozata ellen további jogorvoslatnak nincs helye.
(2) Az idegenrendészeti hatóság a határozat azonnali végrehajtását rendelheti el, ha a külföldi nem rendelkezik a megélhetéséhez szükséges anyagi és lakhatási feltételekkel.”
69. § Az Idtv. 45. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„45. § (1) Ha a kiutasítás végrehajtásának a 43. §-ban meghatározott akadálya van, azt a bíróság által elrendelt kiutasítás végrehajtásakor is figyelembe kell venni. A végrehajtási akadály fennállását ebben az esetben a büntetés-végrehajtási bíró állapítja meg.
(2) A 43. § (1) bekezdés esetében a kiutasított közvetlenül kérelemmel fordulhat a büntetés-végrehajtási bíróhoz a kiutasítási akadály megállapítása érdekében. Ha a kiutasított a büntetés-végrehajtási bíróhoz címzett kérelmét az idegenrendészeti hatósághoz nyújtja be, azt – az idegenrendészeti hatóság véleményével kiegészítve – haladéktalanul meg kell küldeni a büntetés-végrehajtási bírónak.
(3) A büntetés-végrehajtási bíró eljárásának a kiutasítás végrehajtására halasztó hatálya van.”
70. § Az Idtv. a következő új 48/A. §-sal és új 51/A. §-sal egészül ki, egyidejűleg az Idtv. 49–52. §-ai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„48/A. § (1) Az idegenrendészeti eljárásban elrendelt kiutasítási, visszautasítási és kiutasítást előkészítő őrizetet (a továbbiakban együtt: őrizet) azonnal meg kell szüntetni, ha elrendelésének oka megszűnt.
(2) Az őrizet nem szüntethető meg kizárólag azzal az indokkal, hogy a külföldi az őrizet időtartama alatt menedékjogi kérelmet terjesztett elő.
Az őrizet elrendelése, törvényességének felülvizsgálata és az őrizet bírósági meghosszabbítása
49. § (1) Az őrizetet elrendelő határozat ellen nincs helye fellebbezésnek.
(2) Az őrizetet elrendelő határozat törvényességének bírósági felülvizsgálatát lehet kérni az elrendeléstől számított öt napon belül.
(3) A megyei (fővárosi) bíróság elnöke az őrizetet elrendelő határozat törvényességének felülvizsgálatára az őrizet helye szerint illetékes helyi bíróság helyett más helyi bíróság illetékességét is megállapíthatja.
(4) Az őrizetet elrendelő határozat bírósági felülvizsgálatára irányuló eljárásban a külföldi jogi képviselőt hatalmazhat meg. Jogi képviselőként csak ügyvédnek lehet meghatalmazást adni.
(5) A határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában benyújtott kérelemnek az őrizet végrehajtására nincs halasztó hatálya.
50. § (1) Ha a külföldi az őrizetbe vétel törvényességének bírósági felülvizsgálatát kéri, a külföldit meghallgatás céljából öt napon belül – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – a bíróság elé kell állítani. A meghallgatást az őrizet helyén és a külföldi meghatalmazott jogi képviselőjének távollétében is meg lehet tartani.
(2) A meghallgatást a bíróság mellőzheti, ha a külföldi a megjelenésre fekvőbeteg-gyógyintézetben történő ápolása miatt képtelen, vagy a felülvizsgálati kérelem vagy az indítvány nem a jogosulttól származik.
(3) A meghallgatáson a külföldi, illetve az idegenrendészeti hatóság a bizonyítékait írásban előterjesztheti vagy szóban előadhatja. A jelenlevőknek módot kell adni arra, hogy a bizonyítékokat megismerjék. Ha az indítványozó nem jelent meg, de az észrevételét írásban benyújtotta, azt a bíró ismerteti.
(4) Ha az őrizetbe vételt elrendelő hatóság elmulasztotta az ideiglenes intézkedésre vonatkozó kötelezettségét, vagy ha az ideiglenes intézkedésre az őrizetbe vételt elrendelő határozat végrehajtását követően megváltozott körülmények miatt van szükség, a bíróság ideiglenes intézkedésével elrendelheti a szükséges ideiglenes intézkedés végrehajtását, illetőleg jogszabályban meghatározott esetben a külföldi intézeti gyógykezelés alá helyezését.
51. § (1) Az idegenrendészeti hatóság az őrizet öt napon túli meghosszabbítását az elrendeléstől számított öt napon belül indítványozza a helyi bíróságnál. Az indítványt meg kell indokolni.
(2) Ha a helyi bíróság az őrizetet elrendelő határozat törvényességének felülvizsgálatáról dönt, ezzel egyidejűleg határoz az őrizet öt napon túli meghosszabbításáról is.
(3) Az idegenrendészeti hatóság az őrizet hat hónapon túli fenntartásáról az őrizet helye szerint illetékes megyei (fővárosi) bíróságnál a hatodik hónap lejártát megelőző legalább tizenöt nappal indítványozza. Az indítványt meg kell indokolni.
(4) A megyei (fővárosi) bíróság a hosszabbítás iránti indítvány átvételétől számított nyolc munkanapon belül határoz.
(5) A bíróság az őrizet meghosszabbításáról szóló indítvány tárgyában meghallgatást tart. A meghallgatást az őrizet helyén és a külföldi meghatalmazott jogi képviselőjének távollétében is meg lehet tartani. A meghallgatásra egyebekben az 50. § (2) és (3) bekezdésében foglaltakat is alkalmazni kell.
51/A. § (1) A kiutasítási őrizet (46. §) meghosszabbításáról rendelkező bíróság az őrizet fenntartásának indokoltságát megvizsgálja. A vizsgálatot a helyi bíróság az őrizet elrendelésétől számított kilencven naponként, a megyei bíróság az őrizet hat hónapon túli meghosszabbításának napjától számított kilencven naponként végzi.
(2) Az őrizet fenntartása indokoltságának megállapításához az idegenrendészeti hatóság hivatalból indokolással ellátott véleményt küld úgy, hogy az a bírósághoz a vizsgálat határidejének lejártát megelőző nyolcadik munkanapig megérkezzen. A bíróság meghallgatást is tarthat.
A bírósági eljárás közös szabályai
52. § (1) A bíróság az őrizet törvényességének felülvizsgálatára irányuló kérelem, az őrizet meghosszabbítására irányuló indítvány tárgyában és az őrizet fenntartása indokoltságának megállapítására irányuló eljárásában egyesbíróként jár el, és végzéssel határoz.
(2) Ha a bíró a felülvizsgálati kérelmet vagy az indítványt elutasította, ugyanazon alapon újabb kérelem vagy indítvány előterjesztésének nincs helye.
(3) Ha a bíróság megállapítja, hogy a külföldi őrizetbe vétele törvénysértő, illetőleg az őrizet meghosszabbítására irányuló indítványt elutasítja, vagy az őrizet fenntartását nem tartja indokoltnak, haladéktalanul intézkedik a külföldi őrizetének megszüntetéséről.
(4) A bíróság eljárása során a külföldi számára ügygondnokot rendel ki, ha a külföldi a magyar nyelvet nem ismeri és jogi képviseletről meghatalmazott útján nem tud gondoskodni.
(5) A bíróság határozatát az érintett külföldivel és az idegenrendészeti hatósággal kell közölni. Ha a külföldinek meghatalmazott jogi képviselője van, vagy számára ügygondnokot jelöltek ki, a határozatot vele is közölni kell. A határozatot kihirdetés útján kell közölni, és a határozatot az írásba foglalást követően nyomban kézbesíteni is kell.
(6) A bíróság határozata ellen további jogorvoslatnak nincs helye.
(7) Az 50–51. §-ban meghatározott bírósági eljárás tárgyi költségmentes.”
71. § Az Idtv. 75. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„75. § (1) A külföldiek e törvényben nyilvántartott adatait a külföldiek személyazonosítása és a párhuzamos eljárások megakadályozása érdekében a Hivatal (a továbbiakban: központi adatkezelő szerv) a központi idegenrendészeti nyilvántartásban kezeli. A központi idegenrendészeti nyilvántartás a külföldiek általános személyi nyilvántartásából és a 78–84. §-ok szerinti résznyilvántartásokból és az ujjnyomat-nyilvántartásból áll.
(2) Az általános személyi nyilvántartás – a központi idegenrendészeti nyilvántartásban szereplő külföldiek egységes azonosítása céljából – tartalmazza a 78–84. §-ok hatálya alá tartozó külföldi nevét, születési családi és utónevét (neveit), előző nevét, születési helyét és idejét, nemét, anyja születési családi és utónevét (utóneveit), állampolgárságát, lakcímét és a részére kiadott, jogosultságot igazoló okmányok azonosító adatait.
(3) A külföldiek e törvény alapján nyilvántartott adatait a hatáskörrel rendelkező illetékes idegenrendészeti hatóság (a továbbiakban: illetékes idegenrendészeti hatóság) is kezeli.”
72. § Az Idtv. 79. § (1) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:
(A központi adatkezelő szerv és az illetékes idegenrendészeti hatóság a vízumkérelmek és a kapott vízumok alapján a külföldi következő adatait kezeli:)
„h) bejelentett szálláshelye.”
73. § (1) Az Idtv. 81. § (1) bekezdés n) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyben a bekezdés a következő új o) ponttal egészül ki:
(A központi adatkezelő szerv és az illetékes idegenrendészeti hatóság kezeli a letelepedési vagy tartózkodási engedéllyel, illetőleg ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolással rendelkező külföldi következő adatait)
„n) a letelepedett külföldi lakóhelyét;
o) a letelepedett külföldi, továbbá az EGT tartózkodási engedéllyel rendelkező EGT állampolgár személyi azonosítóját, valamint a letelepedett külföldi személyazonosító igazolványának okmányszámát;”
(2) Az Idtv. 81. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, a § a következő új (3) bekezdéssel egészül ki, egyben a jelenlegi (3) bekezdésének számozása (4) bekezdésre módosul:
„(2) A központi adatkezelő szerv és az illetékes idegenrendészeti hatóság kezeli az EGT tartózkodási engedéllyel rendelkező EGT állampolgár (a továbbiakban: EGT tartózkodási engedéllyel rendelkező) (1) bekezdés a), e), g)–h) és k) pontja szerinti adatait és bejelentett lakóhelyét.
(3) A központi adatkezelő szerv a nyilvántartásból – a 15. § (1) bekezdésének c) pontja kivételével – jogszabályban meghatározott hatáskörükre és illetékességükre kiterjedően a következő szerveknek szolgáltathat adatot:
a) az adatigénylésre jogosult szerveknek;
b) az állampolgársági feladatokat ellátó hatóságnak;
c) a vám- és pénzügyőrségnek;
d) a személyazonosító igazolvány kiadása céljából a bevándorolt, illetve a letelepedett külföldi lakóhelye szerint illetékes körzetközponti feladatokat ellátó települési önkormányzat jegyzőjének;
e) a személyi adat- és lakcímnyilvántartás központi hivatalának a bevándorolt, a letelepedett, továbbá az EGT tartózkodási engedéllyel rendelkezők személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásával kapcsolatos feladatok ellátásához.”
74. § Az Idtv. 82. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A központi adatkezelő szerv és az illetékes idegenrendészeti hatóság a bevándorolt, továbbá a letelepedett külföldi és az EGT tartózkodási engedéllyel rendelkező személyi azonosítóját a személyi adat- és lakcímnyilvántartással történő kapcsolattartás, valamint a nyomozó hatóság részére történő adatszolgáltatás céljából kezelheti.”
75. § Az Idtv. 85. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyben a § a következő új (3) bekezdéssel egészül ki:
„(2) A bevándorolt, a letelepedett külföldi, valamint az EGT tartózkodási engedéllyel rendelkező lakóhelyének bejelentésével összefüggő adatokat az illetékes idegenrendészeti hatóság a lakóhely illetékességi területen való megszűnéséig, a központi adatkezelő szerv a lakóhely megszűnését követő öt évig kezeli.
(3) A (2) bekezdésben foglalt lakóhely-bejelentési adatokat, illetőleg azok megváltozását az illetékes idegenrendészeti hatóság, illetve a központi idegenrendészeti nyilvántartás részére a személyiadat- és lakcímnyilvántartás központi hivatala szolgáltatja.”
76. § Az Idtv. 86. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„86. § (1) A külföldit szállító légi vagy vízi jármű üzemben tartójának, illetve a közúti személyszállító jármű üzemben tartójának (a továbbiakban: üzemeltető) a Magyar Köztársaság területére, illetve területén át más célállamba szállítást megelőzően meg kell bizonyosodnia arról, hogy a külföldi rendelkezik a beutazáshoz vagy átutazáshoz szükséges feltételekkel (érvényes úti okmány és vízum).
(2) Az üzemeltető köteles gondoskodni a haladéktalan visszaszállításról abba az országba, ahonnan a külföldit hozta, vagy amely köteles őt befogadni, ha az általa szállított
a) külföldinek a Magyar Köztársaság területére történő beléptetését a törvényben meghatározott valamely feltétel hiánya miatt tagadták meg;
b) átutazó külföldit más célállamba történő beléptetésének megtagadása miatt Magyarországra visszairányították, vagy
c) a más célállamba történő szállítást vállaló üzemeltető megtagadja a külföldinek a járműre történő felvételét.
(3) Ha a visszaszállítás azonnal nem hajtható végre, a visszaszállításig a külföldi tartózkodásával összefüggésben felmerülő költségeket az üzemeltető viseli.
(4) Ha az üzemeltető vitatja a visszaszállítási, illetőleg költségviselési kötelezettsége fennállását, az idegenrendészeti hatóság a visszaszállítási kötelezettség teljesítésére és a költségviselésre határozattal kötelezi. A visszaszállítási és költségviselési kötelezettség alól az üzemeltető akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy az (1) bekezdésben foglalt ellenőrzési kötelezettségének eleget tett, és a külföldi a járműre történő felszállásakor érvényes úti okmánnyal, illetve vízummal rendelkezett.
(5) Azt az üzemeltetőt, akit visszaszállítási, illetve költségviselési kötelezettség terhel, az idegenrendészeti hatóság határozattal, szállított személyenként 4000 euró vagy annak megfelelő forint összegű közrendvédelmi bírsággal sújtja.”
77. § Az Idtv. 89. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az elveszett, eltulajdonított, megsemmisült vagy lejárt úti okmány helyett – ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik – a harmadik ország állampolgára köteles új úti okmányt beszerezni. A harmadik ország állampolgára az új úti okmány és az (1) bekezdésben foglalt – bejelentésről szóló – igazolás birtokában hagyhatja el az ország területét.”
78. § Az Idtv. 91. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„91. § (1) E törvény 4. § (4)–(5) bekezdése, 18. § (1) bekezdésének a) pontjából a „kivéve, ha a jogszerű tartózkodás célja tanulmányok folytatása volt” szövegrész, a 25–30. §-a, valamint 38. §-a a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződést kihirdető törvény hatálybalépése napján lép hatályba.
(2) E törvény 4. § (1) bekezdésének f) pontja, 4. § (3) bekezdése, 7. § (3) bekezdése, 8. § (2) és (5) bekezdése, 10. § (3) bekezdése, a 32. § (1) bekezdésének e) és f) pontja, valamint 88. § (4) bekezdése az Európai Uniónak a schengeni rendelkezéseknek a Magyar Köztársaság által történő alkalmazását teljeskörűen lehetővé tévő rendelkezése hatálybalépésével egyidejűleg lép hatályba.”
79. § (1) Az Idtv. 94. §-a (1) bekezdés f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyben a bekezdés a következő új j) ponttal egészül ki:
(Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletben állapítsa meg)
„f) a külföldiek beutazásának, magyarországi tartózkodásának részletes közegészségügyi szabályait, valamint az egészségügyi ellátás anyagi fedezetének mértékét és igazolásának szabályait;
j) a tagállamok által hozott kiutasítási határozatok elismerésének és végrehajtásának részletes szabályait.”
(2) Az Idtv. 94. § (4)–(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyben a § a következő új (6) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Felhatalmazást kap a belügyminiszter és az igazságügyminiszter, hogy – az érintett miniszterekkel egyetértésben – az idegenrendészeti őrizet és a kitoloncolás végrehajtásának szabályait rendeletben állapítsa meg.
(5) Felhatalmazást kap az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter, hogy – a belügyminiszterrel egyetértésben – rendeletben határozza meg azokat a közegészséget, közrendet és közbiztonságot veszélyeztető betegségeket, amelyek a tartózkodás engedélyezését kizárják.
(6) Felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy a központi idegenrendészeti nyilvántartás adatfeldolgozó szervét rendeletben jelölje ki.”
80. § Az Idtv. 95. §-a következő u) ponttal egészül ki:
(Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz)
„u) a Tanács 2001/51/EK irányelve az 1985. június 14-én kelt Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló Egyezmény 26. Cikke rendelkezéseinek kiegészítéséről.”
81. § A külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény (a továbbiakban: Etv.) 9. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az eljárási határidők egy alkalommal, legfeljebb 30 nappal meghosszabbíthatók.”
82. § Az Etv. 23. § (2) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:
„(2) Ha a küldő állam vagy származási ország illetékes hatósága nem írja elő az (1) bekezdés szerinti igazolást, akkor a kérelmező az igazolást olyan módon pótolja, hogy esküt, ilyen jogintézmény hiányában nyilatkozatot tesz a küldő állam vagy származási ország illetékes hatósága előtt. Az illetékes hatóság az eskü vagy nyilatkozat hitelességéről igazolást állít ki.”
83. § (1) Az Etv. 24. § (1) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:
„(1) Ha a kérelmező teljesíti a szabályozott szakma gyakorlásának feltételeit, akkor az eljáró hatóság biztosítja számára azt a jogot, hogy használhassa Magyarországon a szakmának megfelelő magyar szakmai megnevezést, címet. A kérelmező a szabályozott szakmát magyar szakmai megnevezés, cím használatával gyakorolja.”
(2) Az Etv. 24. § (3) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:
„(3) Ha a kérelmező teljesíti a szabályozott szakma gyakorlásának feltételeit, akkor az eljáró hatóság biztosítja számára azt a jogot, hogy a megfelelő idegen nyelven használhassa a külföldi képzése során megszerzett, tudományos vagy szakmai címét, illetve annak rövidítését. Ha a kérelmező idegen nyelvű tudományos vagy szakmai címe, illetve annak rövidítése összetéveszthető valamely olyan magyar tudományos vagy szakmai címmel, illetve annak rövidítésével, amelynek megszerzése további hazai képzést igényel, de ilyen képzésben a kérelmező nem vett részt, akkor az eljáró hatóság előírhatja, hogy a kérelmező idegen nyelvű tudományos vagy szakmai címét, illetve annak rövidítését az eljáró hatóság által meghatározott megfelelő formában használja.”
84. § (1) Az Etv. 30. § (4) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:
„(4) Alkalmazkodási időszaknak minősül valamely szabályozott szakma Magyarországon történő gyakorlása az adott szakma képesített szakemberének felügyeletével. Az alkalmazkodási időszak előírását megelőzően az eljáró hatóság megvizsgálja, hogy a kérelmező szakmai tapasztalata, valamint valamennyi, képzésről szóló okirata által tanúsított készsége és szakismerete teljesen vagy részben nem pótolja-e azt a készséget és szakismeretet, amelyet a szakma gyakorlásához szükséges, képzésről szóló hazai okirat tanúsít. Ha az eljáró hatóság alkalmazkodási időszak teljesítését írja elő, akkor a kérelmező előző mondat szerinti készségeit és szakismeretét is figyelembe veszi. Az eljáró hatóság előírhatja, hogy a kérelmező a szakma gyakorlása mellett képzésben is részt vegyen. Az alkalmazkodási időszakot az eljáró hatóság által meghatározott módon értékelni kell.”
(2) Az Etv. 30. § (5) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:
„(5) Alkalmassági vizsgának minősül a kérelmező szakmai tudására vonatkozó olyan magyar nyelvű elméleti, illetve gyakorlati vizsga, amelyet az eljáró hatóság abból a célból szervez, hogy felmérje a kérelmező képességét a szabályozott szakma Magyarországon történő gyakorlására. Az alkalmassági vizsga előírását megelőzően az eljáró hatóság megvizsgálja, hogy a kérelmező szakmai tapasztalata, valamint valamennyi, képzésről szóló okirata által tanúsított készsége és szakismerete teljesen vagy részben nem pótolja-e azt a készséget és szakismeretet, amelyet a szakma gyakorlásához szükséges, képzésről szóló hazai okirat tanúsít. Ha az eljáró hatóság alkalmassági vizsga teljesítését írja elő, akkor a kérelmező előző mondat szerinti készségeit és szakismeretét is figyelembe veszi. Figyelemmel arra, hogy a kérelmező valamely tagállamban képesített szakember, a vizsga követelményei csak olyan ismeretek számonkérésére vonatkozhatnak, amelyek a tevékenység Magyarországon történő folytatása során elengedhetetlenek.”
85. § Az Etv. 32. § (2) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:
„(2) E fejezet rendelkezései nem alkalmazhatók azokra az oklevelekre, amelyek elismeréséről e törvény IX. és X. fejezete rendelkezik. E fejezet rendelkezéseit kell azonban megfelelően alkalmazni abban az esetben, ha a szakma e törvény X. fejezetének a hatálya alá tartozik, azonban a kérelmező nem rendelkezik a 31. §-ban meghatározott oklevéllel vagy bizonyítvánnyal, valamint abban az esetben, ha a kérelmező nem tagállamban szerezte képzést tanúsító okiratát. Ezekben az esetekben az eljáró hatóság megvizsgálja, hogy a kérelmező szakmai tapasztalata, valamint valamennyi, képzésről kiállított okirata által tanúsított készsége és szakismerete teljesen vagy részben nem pótolja-e azt a szakmai gyakorlatot, amelyet a szakma gyakorlásához a hazai jogszabályok előírnak, vagy azt a készséget és szakismeretet, amely a szakma gyakorlásához előírt, képzésről szóló hazai okirat megszerzéséhez szükséges.”
86. § Az Etv. 43. §-a a következő szöveggel lép hatályba:
„43. § (1) Ha valamely szabályozott szakma gyakorlása Magyarországon képzettségi tanúsítvány birtoklásához kötött, a kérelmező szakképesítése a szabályozott szakma gyakorlásának engedélyezésére irányadó jogszabályok által előírt szakképesítéssel egyenértékűnek minősül, ha a kérelmező rendelkezik
a) olyan képzettségi tanúsítvánnyal, amelyet valamely tagállamban előírnak a szakma gyakorlásához, és ezt a képzettségi tanúsítványt abban a tagállamban állították ki, vagy
b) valamely tagállamban szerzett, képzést tanúsító okirattal,
feltéve, hogy ezen okiratok biztosítják, hogy a hazai előírások szempontjából, így különösen az egészségügyi, közbiztonsági, környezetvédelmi, fogyasztóvédelmi előírások szempontjából egyenértékűek a Magyarországon előírt képzettségi tanúsítvánnyal.
(2) Ha a kérelmező nem rendelkezik az (1) bekezdés szerinti okiratokkal, akkor esetében a tevékenység megkezdésének engedélyezésére alkalmazandó magyar szabályokat kell alkalmazni.”
87. § Az Etv. 46. § (5) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba, egyidejűleg a § a következő új (6) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól az eljáró hatóság akkor térhet el, ha a kérelmező önálló vállalkozóként vagy más gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjeként szándékozik az adott szabályozott szakmai tevékenységet gyakorolni, és olyan szakmai tevékenységről van szó, amelynek gyakorlása kifejezetten a magyar jog ismeretét követeli meg. Ebben az esetben az eljáró hatóság a kérelmező ez irányú kérelmének meghallgatása után maga dönthet, hogy a kérelmezőt alkalmazkodási időszak vagy alkalmassági vizsga teljesítésére kötelezi.
(6) A kérelmezőt megilleti a választás joga aközött, hogy képzést tanúsító okiratának e § szerinti vagy szakmai gyakorlatának a 47–52. §-ok szerinti elismerését kérelmezze.”
88. § Az Etv. 48. § (1) bekezdés b) pontja a következő szöveggel lép hatályba:
(Ha a külön jogszabályban meghatározott tevékenység Magyarországon szabályozott szakmai tevékenység, a kérelmező a szabályozott szakmai tevékenység gyakorlására akkor jogosult, ha a tevékenységet valamely tagállamban)
„b) önálló vállalkozóként vagy gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjeként három egymást követő éven keresztül folytatta, és a kérelmező bizonyítja, hogy a tevékenység megkezdését megelőzően legalább hároméves, a tevékenység gyakorlására felkészítő, a tagállam által elismert vagy szakmai szervezet által elfogadott képzésben részesült,”
89. § Az Etv. 53. § (1) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:
„(1) Ha a kérelmező rendelkezik valamely tagállam által elismert, két évet elérő, de három évnél rövidebb képzést tanúsító okirattal, az e fejezetben a képzés időtartamára megszabott időtartamú képzéssel rendelkezőnek kell tekinteni akkor is, ha a képzése időtartama rövidebb, mint amilyet ez a fejezet előír, azonban az előírtnál olyan arányban hosszabb időtartamú szakmai gyakorlattal rendelkezik, mint amilyen arányban a kérelmező képzése az előírt képzésnél rövidebb.”
90. § (1) Az Etv. 55. § (2) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:
„(2) Ha az elismerési eljárás során megalapozott kétség merül fel, az eljáró hatóság a küldő állam vagy származási ország illetékes hatóságától megerősítést kérhet a kérelmező képzést tanúsító okiratainak hitelességéről, valamint arról a körülményről, hogy a kérelmező valóban részt vett a benyújtott okiratai által tanúsított képzésben.”
(2) Az Etv. 55. § (4) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:
„(4) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az eljáró hatóság előírhatja annak igazolását, hogy a kérelmező a szakma gyakorlásához szükséges magyar jogszabályokról és etikai szabályokról, valamint a szakma gyakorlásához szükséges magyar nyelvi ismeretek megszerzésének lehetőségéről szóló tájékoztatást megkapta.”
91. § (1) Az Etv. 56. § (2) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:
„(2) A szakma gyakorlására jogosult személy az eljáró hatóság részére akkor köteles bejelentést tenni a Magyarországot érintő tevékenységről és annak ismertetéséről, ha az Magyarországon történő tartózkodással jár. Ha a bejelentésre az eset természete miatt a tevékenység megkezdése előtt nincs mód, akkor a bejelentést a lehető legrövidebb időn belül pótolni kell.”
(2) Az Etv. 56. § (4) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:
„(4) Az eljáró hatóság akkor köteles elfogadni a (3) bekezdés szerinti okiratot, ha azt a szakma gyakorlására jogosult személy az okirat kiállítását követő tizenkét hónapon belül nyújtja be.”
(3) Az Etv. 56. § (9) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:
„(9) Ha a szakma gyakorlására jogosult személy fogorvosi, orvosi, ápolói vagy szülésznői tevékenységet kíván végezni, akkor az (1) bekezdés szerinti, az e § hatálya alá tartozó tevékenységre vonatkozó bejelentésében foglalt adatokról az eljáró hatóság – nyilvántartás céljából – tájékoztatja az Országos Tisztifőorvosi Hivatalt.”
92. § Az Etv. az alábbi 59/A. §-sal, valamint az azt megelőző alcímmel egészül ki:
„Az egészségügyi szakdolgozói szakma gyakorlásával kapcsolatos különös szabályok
59/A. § (1) Ha a kérelmező Magyarországon szándékozik letelepedni, az eljáró hatóság tájékoztatja az oklevél elismeréséről a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamarát. A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara a kérelmezőt külön jogszabályban foglalt feltételek fennállása esetén kamarai tagként bejegyzi.
(2) Ha a kérelmező nem szándékozik letelepedni Magyarországon, de Magyarországon is gyakorolni szándékozik a szakmát, akkor az annak ismertetéséről szóló bejelentést az eljáró hatóság a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamarának is megküldi.
(3) Ha a külön jogszabály szerint illetékes hatóság megtiltja a tevékenység hazai folytatását, határozatáról a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamarát is értesíti.”
93. § Az Etv. 60. §-a a következő szöveggel lép hatályba:
„60. § (1) Az eljáró hatóság az oklevél elismerése iránti kérelem teljesítéséről szóló jogerős határozatát a tevékenység gyakorlásához szükséges névjegyzékbe vétel céljából 15 napon belül megküldi a névjegyzékbe vételről külön jogszabályban meghatározottak szerint hatáskörrel rendelkező
a) illetékes területi építész kamarának – ha a kérelmező Magyarországon gazdasági céllal szándékozik letelepedni –, amely a névjegyzékbe vételről a kérelmező kamarai felvételét követően dönt, vagy
b) a Budapesti Építész Kamarának – ha a kérelmező nem szándékozik gazdasági céllal letelepedni Magyarországon, de Magyarországon is gyakorolni kívánja a szakmát –, amely a névjegyzékbe vételről a kérelmező által kötelezően bejelentett tevékenység ismertetése, és a külön jogszabályban meghatározott feltételek vizsgálata alapján dönt.
(2) A kérelmező a tevékenységét névjegyzékbe történő felvételét követően kezdheti meg.”
94. § Az Etv. 64. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) Az alkalmassági vizsga lebonyolítója a kérelmező által fizetendő díjat állapíthat meg. A díj nem haladhatja meg az alkalmassági vizsga lebonyolításával kapcsolatban felmerülő tényleges költségeket.”
95. § Az Etv. 67. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az oktatási miniszter – a 4. § (5) bekezdésében meghatározott minisztériumok közreműködésével – elkészíti és a Magyar Közlönyben rendszeresen közzéteszi a szabályozott szakmák megnevezését és a szakmákat szabályozó jogszabály előkészítéséért felelős minisztériumok megnevezését tartalmazó jegyzéket, továbbá gondoskodik annak Interneten való hozzáférhetőségéről. A szabályozott szakmára vonatkozó jogszabály módosulása esetén az érintett minisztérium kezdeményezi az Oktatási Minisztériumnál a jegyzék módosítását.”
96. § Az Etv. 69. §-a az alábbi l) ponttal egészül ki:
„l) az Európai Parlament és a Tanács 2001/19/EK irányelve a szakképesítések elismerésének általános rendszeréről szóló 89/48/EGK és 92/51/EGK tanácsi irányelv, valamint az általános ápolói, a fogorvosi, az állatorvosi, a szülésznői, az építészmérnöki, a gyógyszerészi és az orvosi hivatásról szóló 77/452/EGK, 77/453/EGK, 78/686/EGK, 78/687/EGK, 78/1026/EGK, 78/1027/EGK, 80/154/EGK, 80/155/EGK, 85/384/EGK, 85/432/EGK, 85/433/EGK és 93/16/EGK tanácsi irányelv módosításáról.”
