A Tisza-völgy árvízi biztonságának a mentesített árterek részleges reaktiválására alapozott növelése, valamint a hátrányos helyzetű térség megtartóképességének, lakossága, illetve települései életkörülményeinek a közösségi politikákkal összhangban történő javítása, a veszélyeztetettségnek megfelelő területhasználatra és tájgazdálkodásra alapozott, a fenntartható regionális fejlesztésre irányuló célkitűzéseinek megvalósítása, az árvízi biztonság és az árvizekkel való gazdálkodás feltételei megteremtése, a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése érdekében az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:
1. § (1) A vizek kártételei elleni védelem érdekében a vízkár-elhárítási tevékenység tervezése, szabályozása, szervezése, irányítása, ellenőrzése, a kiemelten közcélú védőművek építése, fejlesztése, fenntartása, üzemeltetése, valamint a helyi közfeladatokat meghaladó védekezés az állam feladata. A térségi árvízvédelmi biztonság megteremtése és fejlesztése fontos közérdekű tevékenység.
(2) A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésében közreműködő egyes szervek és személyek feladataikat az általános szabályok szerint, az e törvényben foglalt eltérésekkel kötelesek ellátni.
(3) A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésével összefüggő
a) hatósági eljárásra – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény,
b) államigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatára – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény XX. fejezetének rendelkezéseit kell alkalmazni.
2. § (1) A törvény hatálya a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése (a továbbiakban: VTT), tervezésével, előkészítésével és megvalósításával kapcsolatos feladatokra, valamint tevékenységekre terjed ki.
(2) A 2007. december hó 31-éig, a VTT I. ütemében a következő fejlesztéseket (beavatkozásokat és vízi létesítményeket) kell megvalósítani:
a) a Tisza Tivadar környéki, valamint a Szolnok–déli országhatár közötti szakaszán a nagyvízi meder vízszállító képességének növelését és a folyó hullámterének táj- és földhasználat váltását, valamint a lefolyás elősegítését szolgáló beavatkozásokat;
b) a Tisza mentén az ártér reaktiválását szabályozott vízkivezetéssel biztosító Cigánd-Tiszakarádi, Szamos-Kraszna közi, Nagykunsági, Hanyi-Tiszasülyi, Tiszaroffi árvízi tározókat, valamint a Nagykörűi tározó I. ütemét, a rendszeres tarozást lehetővé tévő feltételek kialakításával, a belső vízkormányzást és a víz továbbvezetését szolgáló létesítményekkel, beleértve a Jászsági főcsatornához és az előkészítés alatt lévő Jászsági többcélú vízgazdálkodási rendszerhez, valamint a holtágakhoz való kapcsolódásokat;
c) az árvízi tározók vízi létesítményeinek megvalósításával összehangolt ütemezésben a kapcsolódó infrastrukturális fejlesztéseket, az integrált terület- és vidékfejlesztési program szerint.
(3) Az EU következő tervezési időszakához (2007–2013) igazodva – a VTT I. ütem utolsó évére, valamint a II. ütemére – integrált vízgazdálkodást, terület- és vidékfejlesztést szolgáló egyedi programot kell kidolgozni a célra orientált EU-támogatások és nemzeti források bevonása, valamint hatékony felhasználása érdekében.
3. § (1) A VTT I. ütemének végrehajtásához szükséges pénzeszközökről
a) a központi költségvetésnek a környezetvédelemi és vízügyi, a területfejlesztési, a vidékfejlesztési, a gazdasági és közlekedési, valamint a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi fejezeteiben, az e célra megnevezett fejezeti kezelésű központi beruházási és támogatási előirányzataiból,
b) az Európai Unió támogatási alapjaiból megkapott pénzeszközökből, valamint az önkormányzatok illeszkedő települési infrastruktúra-fejlesztésre (így például: víziközmű-fejlesztések, szennyvízkezelés, úthálózat) irányuló pályázatainak támogatására az érintett tárcák meglévő célelőirányzataiból,
a Kormány gondoskodik.
(2) A költségvetési évre jóváhagyott források igénybe nem vett része lekötött maradványként a következő költségvetési években is igénybe vehető.
4. § A VTT keretében megvalósuló árvízi tározók és a nagyvízi mederben történő beavatkozások beruházója az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főigazgatóság (a továbbiakban: beruházó), amely szerv a hatósági és az egyéb igazgatási eljárások során maga vagy megbízottja útján jár el.
5. § (1) Az árvízi tározó területével érintett földrészletek jegyzékét (a továbbiakban: árvízi tározó területe) a környezetvédelmi és vízügyi miniszter, valamint a földmüvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter együttesen állapítja meg.
(2) A földrészlet árvízi tározóba történő sorolásáról a földrészlet fekvése szerint illetékes első fokú vízügyi felügyelet (a továbbiakban: vízügyi felügyelet) a hatósági eljárás során, a külön jogszabály szerinti hatáskörében érintett hatóságot szakhatóságként bevonva határoz. A jogerős határozatot a vízügyi felügyelet megküldi a földrészlet fekvése szerint illetékes körzeti földhivatalnak (a továbbiakban: földhivatal).
(3) Az „árvízi tározó” jogi jelleget árvízi tározó területéhez tartozó földrészletre az ingatlan-nyilvántartásba a földhivatalnak fel kell jegyeznie.
6. § A földrészlet árvízi tározóba történő sorolásának megszűnése esetén a vízügyi felügyelet, a hatósági eljárás során, a külön jogszabály szerinti hatáskörében érintett hatóságot szakhatóságként bevonva hoz határozatot a megszüntetésről. A jogerős határozatot megküldi a földhivatalnak az árvízi tározó jogi jelleg ingatlan-nyilvántartásból történő törlése céljából.
7. § (1) Az árvízi tározó területén lévő termőföldön:
a) kémiai talajjavításra, öntözési, meliorációs célú beruházásra,
b) faiskola létesítésére, vetőmagtermesztésre, szaporítóanyag előállítására,
c) ültetvények és gyenge víztűrő képességű évelő kultúrák telepítésére,
d) gyepfeltörésre
állami támogatás nem vehető igénybe, illetőleg a tározó árapasztási célú igénybevétele esetén keletkező kárért kártalanítás nem jár.
(2) Az árvízi tározó területén nem lehet:
a) építési engedélyköteles tevékenységet folytatni,
b) a vízügyi felügyelet engedélye nélkül a terepviszonyokat megváltoztató feltöltést, mélyítést végezni.
8. § (1) E törvény által elrendelt használati korlátozások ellenértékeként az árvízi tározó területéhez tartozó termőföldnek a vízügyi felügyelet határozatának meghozatalakor az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonosát, vagy jogutódját a tulajdoni illetőségének, illetőleg eszmei hányadának arányában az ingatlannak az árvíz visszatartására szolgáló rendelkezésre állása és a hasznosítás részleges korlátozása következtében a földtulajdon értékében előálló értékcsökkenés miatt egyszeri térítés illeti meg.
(2) Az árvízi tározó árvíz-szabályozási célból történő igénybevétele esetén az okozott kárért az ingatlan használóját teljes kártalanítás illeti meg.
(3) Nem jár kártalanítás a kár azon része után, amely a földhasználati korlátozások megszegése miatt keletkezett.
(4) Az árvízi tározók területén lévő ingatlanok árvízi szabályozási célból történő igénybevételével kapcsolatos kártalanításra e törvény eltérő rendelkezése hiányában a Polgári Törvénykönyv szabályait kell alkalmazni.
(5) A földrészlet tulajdonosának a haszonbérleti szerződés megkötésekor a haszonbérlő tudomására kell hoznia a 7. § szerinti hasznosítási korlátozásokat.
(6) Ha a haszonbérlő a (2) bekezdés alapján teljes kártalanításban részesült, egyidejűleg ezen a címen nem jogosult a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 17. §-a szerinti haszonbér-fizetési kedvezmény igénybevételére.
9. § (1) A 8. § (1) bekezdése szerinti egyszeri térítés megfizetéséről a vízügyi felügyelet az 5. § (2) bekezdés szerinti határozatában dönt, és a beruházó gondoskodik az egyszeri térítés kifizetéséről.
(2) Az egyszeri térítés alapja a termőföld nyilvántartott kataszteri tiszta jövedelme, aranykorona-érték (a továbbiakban: Ak). Az egyszeri térítés mértéke 6000 forint Ak-ként.
(3) Ha a 7. §-ban meghatározott korlátozás az ingatlan rendeltetésszerű használatát megszünteti vagy jelentős mértékben akadályozza, a tulajdonos az ingatlan megvásárlását, illetőleg kisajátítását a beruházótól kérheti. Ebben az esetben a tulajdonost az egyszeri térítés nem illeti meg.
(4) A vízügyi felügyelet és a beruházó nyilvántartást vezet az árvízi tározó területéhez tartozó földrészletek és a földrészletek tulajdonosainak az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 14. § d)–c) pontjaiban meghatározott, valamint személyes adatairól (a természetes személy családi és utónevéről, anyja nevéről, születési helyéről, évéről, lakcíméről). A nyilvántartás célja, hogy a 9. § (1) bekezdés szerinti kifizetésekhez az adatok rendelkezésre álljanak, valamint az egyszeri térítés kifizetéséről nyilvántartás vezetése. A nyilvántartást addig kell vezetni, amíg a földrészletre az ingatlan-nyilvántartásban fel van jegyezve az árvízi tározó jogi jelleg.
(5) A földhivatal – az árvízi tározó jogi jelleg ingatlan-nyilvántartásba történő feljegyzéséről szóló határozattal, illetve a földrészlet tulajdonosában bekövetkező változás esetén a tulajdonjog bejegyző határozattal egyidejűleg – a (4) bekezdésben meghatározott adatokat a vízügyi felügyeletnek megküldi.
10. § (1) A VTT vonalas létesítményeinek (tározógát, csatorna) az előzetes környezeti tanulmány, örökségvédelmi hatástanulmány, valamint a területrendezési tervtanulmány alapján 1:10 000 méretarányú helyszínrajzon elfogadott és kijelölt 200 méter szélességű területsávjában a Magyar Államot – termőföld esetében a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvényben megjelölt más jogosultakat megelőzően – elővásárlási jog illeti meg a nyomvonalon található földrészletek tekintetében.
(2) A megvásárolt földrészlet az állam kincstári vagyonába kerül, amelyet a Kincstári Vagyoni Igazgatóság a VTT vonalas létesítményeinek építése céljából ellenérték nélkül a beruházó vagyonkezelésébe ad. Az elővásárlási jogot a Magyar Állam nevében a beruházó gyakorolja.
(3) Ha a területet a Magyar Állam adásvétellel vagy földcserével nem szerzi meg, azt ki kell sajátítani. A kisajátítási eljárást a beruházó kérelmére a kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejű rendelet alapján, de az e törvényben meghatározott eltérésekkel kell lefolytatni.
(4) A terület megszerzése céljából kezdeményezett kisajátítási eljárás közérdeket szolgál. Azt, hogy a cél közérdekű, a kisajátítási eljárás során az erre egyébként hatáskörrel rendelkező szerv nem vizsgálja.
(5) A kisajátítási határozat bírósági felülvizsgálata során a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) XX. fejezetének rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a bíróság
a) a keresetlevél beérkezését követő 45 napon belül tárgyalást tart,
b) a jogalap tekintetében a keresetlevél beérkezését követő három hónapon belül közbenső ítélettel dönt, kivéve, ha az ügyben igazságügyi szakértő kirendelése szükséges és a szakértői vélemény előterjesztésére ezen időszak alatt az ügy bonyolultsága miatt nem kerülhet sor,
c) kérelemre, ideiglenes intézkedéssel rendelkezhet az ingatlan birtokba adásáról, amennyiben a kártalanítás igazságügyi szakértő által megállapított összegének a birtokba adással egyidejű megfizetését a beruházó vállalja. A pert – a felek megegyezésének hiányában – a kártalanítás összegszerűsége tekintetében tovább kell folytatni.
11. § (1) A VTT létesítményeinek építése során a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény, valamint a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény szerinti környezetvédelmi engedélyezési eljárásokban (előzetes vizsgálati szakasz, részletes vizsgálati szakasz), valamint a vízjogi engedélyezési eljárásokban első fokon
a) a környezetvédelmi engedélyezési eljárásokban (előzetes vizsgálati szakasz, részletes vizsgálati szakasz) a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium által kijelölt egy, a Tisza-völgyben működő Környezetvédelmi Felügyelőség (a továbbiakban: környezetvédelmi hatóság) rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel, az azonos illetékességű vízügyi felügyelettel együttműködve;
b) a vízjogi engedélyezési eljárásokban: a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium által kijelölt egy, a Tisza-völgyben működő Vízügyi Felügyelet (a továbbiakban: vízügyi hatóság) rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel, az azonos illetékességű Környezetvédelmi Felügyelőséggel együttműködve.
(2) A környezetvédelmi hatóság az előzetes vizsgálati szakaszban a közszemlére tételi kötelezettségét és a részletes vizsgálati szakaszban a közmeghallgatási kötelezettségét (Kvtv. 93. §) a beruházó bevonásával teljesíti.
12. § (1) A környezetvédelmi hatóság és a vízügyi hatóság mind a hatósági döntésének, mind a szakhatósági állásfoglalásának kialakítása előtt – a VTT közérdekűségére, a környezet- és természetvédelmi, valamint örökségvédelmi érdekekre, továbbá az árvízi biztonság, és a területfejlesztés előre jelzett gazdasági és társadalmi hatására is figyelemmel – egységes megoldási javaslatot ad a tervezéshez.
(2) A környezetvédelmi hatóság és a vízügyi hatóság határozata ellen – ideértve az előzetes környezeti tanulmány tárgyában hozott határozatot és a környezetvédelmi engedélyt is – az Országos Környezet- és Vízügyi Főfelügyelőséghez lehet fellebbezni.
13. § (1) A beruházó köteles – az előzetes környezeti tanulmány, a részletes környezeti hatástanulmány és a vízjogi létesítési engedélyezési terv készítésének fázisában – az adott tervezési szakaszban érintett valamennyi szakhatóságtól, a közművek üzemeltetőitől és az utak kezelőitől előzetes adatszolgáltatást kérni.
(2) Az előzetes adatszolgáltatás keretében az ügyben érintett szakhatóságok, a közművek üzemeltetői és az utak kezelői 15 napon belül tájékoztatják a beruházót az üggyel kapcsolatos adatokról, az ügyhöz tartozó tervekről, információkról és a vonatkozó jogszabályokról.
14. § (1) A külön jogszabályokban meghatározott szakhatóságok hozzájárulását az eljáró hatóság szerzi be.
(2) A VTT létesítményeinek megvalósítására indított környezetvédelmi, vízjogi és építési engedélyezési eljárás ügyintézési határidejét az eljáró közigazgatási szerv vezetője nem hosszabbíthatja meg.
(3) A szakhatóságok, a közművek üzemben tartói és az utak kezelői az építésügyi, a környezetvédelmi, valamint a vízügyi hatóság által kitűzött helyszíni szemlén vagy az azt követő 15 napon belül kötelesek nyilatkozni arról, hogy az üzembe helyezési engedélynek a külön jogszabályban meghatározott feltételei fennállnak-e. Ha nem nyilatkoznak, a hozzájárulásukat megadottnak kell tekinteni.
15. § (1) A környezetvédelmi, a vízjogi, valamint az építésügyi engedélyezési eljárás során meghozott határozat bírósági felülvizsgálatára a Pp. XX. fejezetének rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy
a) a bíróság a közigazgatási határozat végrehajtását nem függesztheti fel, kivéve egyéb közérdek vagy az ügyfél nyomós érdekének felmerülése esetén;
b) a bíróságnak a keresetlevél beérkezését követő 45 napon belül tárgyalást kell tartania;
c) az első tárgyalás megtartásának nem akadálya az, ha a felperes vagy az alperes nem jelenik meg. Ha azonban az első tárgyaláson egyik fél sem jelenik meg – és a tárgyalás távollétükben való megtartását egyik fél sem kérte – az eljárást meg kell szüntetni.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell a VTT létesítményeinek üzembe helyezését engedélyező határozat bírósági felülvizsgálatára is.
16. § (1) A VTT által érintett területen az országos átlagot meghaladó munkanélküliség csökkentése, a foglalkoztatottság javítása, az esélyegyenlőség és nagyobb szociális biztonság elősegítése érdekében, különösen a szakképzetlen lakosság számára a nagyvízi meder rendezési, helyreállítási, fenntartási feladatait központi közmunkaprogramokhoz kötődő pályázati lehetőségek igénybevételével kell teljesíteni.
(2) Az ártéri gazdálkodással és az árvízi tározók létesítésével összefüggő településfejlesztési korlátok ellensúlyozására, a népességmegtartási cél biztosítása érdekében, a természeti területek és a nagyvízi meder használatára vonatkozó rendelkezéseknek megfelelő, az ökoturizmust, a gyep- és erdőgazdálkodást, erdőtelepítést és a lakossági életfeltételeket javító fejlesztési lehetőséget az integrált terület- és vidékfejlesztési programokban rögzítettek szerint kell biztosítani.
17. § (1) Az árvízi tározók töltő-ürítő és határoló vízgazdálkodási létesítményeinek (így például: zsilipek, töltő-ürítő csatornák, tározó gátak) üzemeltetése és fenntartása állami feladat.
(2) A VTT-ben előirányzott tájgazdálkodási célú vízhasználatok mentesek – a külön jogszabályokban meghatározott – vízkészletjárulék fizetése alól.
(3) A tározókon belül és az azokhoz közvetlenül kapcsolódó tájgazdálkodási területeken a vízkormányzó és vízvezető létesítmények üzemeltetésére és fenntartására meglévő vagy létrejövő szervezetek működését az állam – a gazdálkodók terheinek csökkentése érdekében – külön soron elkülönített forrásból támogatja.
18. § (1) A nagyvízi mederben kialakított vízszállító képesség megőrzéséről a tulajdonosnak, illetve az egyéb jogcímen használónak a területre meghatározott művelési módok és használati korlátozások betartásával kell gondoskodnia.
(2) A nagyvízi mederben történő extenzív gazdálkodás támogatására – az (1) bekezdés szerinti állapot fenntartása érdekében – a vidék fejlesztését célzó nemzeti terv agrár-környezetgazdálkodási pályázati rendszere útján lehetőséget biztosít.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettség elmulasztása esetén a vízügyi hatóság felszólítja a tulajdonost, illetőleg az egyéb jogcímen használót a művelési ágnak megfelelő állapot helyreállítására. A kötelezettség elmulasztása esetén a vízügyi hatóság a szükséges munkák elvégzéséről a tulajdonos, illetve az egyéb jogcímen használó költségére gondoskodik.
19. § (1) Ez a törvény a kihirdetését követő 15. napon lép hatályba, rendelkezéseit a folyamatban levő ügyekben a hatálybalépését követően induló eljárási szakaszokra kell alkalmazni.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában az eljárás szakaszai:
a) az előzetes környezeti tanulmány benyújtása,
b) a nyomvonal kijelölése,
c) a részletes környezeti, örökségvédelmi hatástanulmány benyújtása,
d) a kisajátítási kérelem benyújtása,
e) a termőföld más célú hasznosítása iránti kérelem benyújtása,
f) az építési engedély iránti kérelem benyújtása,
g) a vízjogi létesítési engedély iránti kérelem benyújtása,
h) a létesítmények üzembe helyezése.
(3) A minősítés előtt kiadott jogerős és végrehajtható építési engedélyek a minősítés hatálybalépésével érvényüket vesztik, amennyiben a jogszerűen szerzett jogával az engedélyes nem élt (nem kezdte meg az építést).
(4) Az e törvényben meghatározott létesítmények esetében az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 22. §-ának második és harmadik mondatában foglaltakat – figyelemmel a 3. §-ban foglaltakra – nem kell alkalmazni.
20. § (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Vgtv.) 15. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) A vízhasználó a vízjogi létesítési, üzemeltetési engedélyben lekötött vagy engedély nélkül felhasznált, az üzemi fogyasztó a ténylegesen igénybe vett vízmennyiség után a Környezetvédelmi és vízügyi célelőirányzat javára – a külön jogszabály szerinti kivétellel – vízkészletjárulékot köteles fizetni.”
(2) A Vgtv. 20. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Az ingatlan tulajdonosa (használója) köteles tűrni, hogy a földrészlet fekvése szerint illetékes vízügyi felügyelet határozata alapján az ingatlanát árvízi tározóként kijelöljék. Az árvízi tározó területének kijelöléséhez szükséges feltételeket a Kormány rendeletben határozza meg.”
(3) A Vgtv. 21. §-a (2) bekezdéssel egészül ki, és a § eredeti szövege (1) bekezdésre változik:
„(2) A 20. § (4) bekezdése szerinti árvízi tározóba történő sorolással kapcsolatos korlátozások miatt az ingatlan tulajdonosát megillető egyszeri térítésről és kártalanításról külön törvény rendelkezik.”
(4) A Vgtv. 24. §-a helyébe a következő lép:
„24. § (1) A folyó nagyvízi medrét, továbbá a töltésnek az árvizektől mentesített oldalán lévő azon területet, amelyen fakadó- és szivárgó vizek jelentkezhetnek, csak az árvízvédelmi előírásoknak megfelelően szabad kezelni, használni és hasznosítani.
(2) A folyók, patakok (kisvízfolyások), belvíz- és öntözőcsatornák, tavak, tározók, holtágak parti sávját, továbbá az árvízvédelmi létesítmények (így például: töltés, árvízvédelmi fal, árvízi tározótöltés) mindkét oldali lábvonalától mért 10-10 méter széles védősávját úgy kell használni, hogy azt a meder, illetve létesítmény tulajdonosa (használója) a karbantartási munkák, mérések esetenkénti ellátása céljából a feladataihoz szükséges mértékben, illetőleg védekezési célból akadálytalanul igénybe vehesse.
(3) A folyók nagyvízi medrére vonatkozóan kezelési tervet kell készíteni, amely a nagyvízi mederben tevékenységet folytatókra kötelező. A kezelési terv készítésére, tartalmára, jóváhagyására vonatkozó szabályokat a miniszter rendeletben állapítja meg.
(4) Az (1) és (2) bekezdésekben említett, valamint a rendszeresen víz alá kerülő területeken épületet vagy egyéb építményt külön jogszabály alapján és a vízügyi igazgatás területi szervének hozzájárulásával lehet elhelyezni. Engedély nélküli elhelyezés következtében az elhelyezőt ért kárért – ha törvény eltérően nem rendelkezik – kártalanítás nem jár.
(5) A nagyvízi mederre, a parti sávra, a vízjárta és a fakadó vizek által veszélyeztetett területekre, azok használatára, hasznosítására vonatkozó előírásokat és korlátozásokat, valamint a nyári gátak által védett területek értékének csökkenésével kapcsolatos kártérítési eljárás szabályait a Kormány rendeletben állapítja meg.”
(5) A Vgtv. 27. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„27. § Az e törvény 20. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján megállapított vízvezetési szolgalmi jogot és vízhasználati szolgalmi jogot az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni, továbbá a 25. § (3) bekezdése szerinti védőterület, továbbá a nagyvízi mederben való elhelyezkedés tényét, mint jogi jelleget a vízügyi hatóság jogerős határozata alapján (a település nevének és helyrajzi számnak a megjelölésével) az ingatlan-nyilvántartásba – külön törvény szerint – fel kell jegyezni.
(6) A Vgtv. 1. és 3. számú melléklete e törvény melléklete szerint módosul.
21. § E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 17. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„17. § A haszonbérlő arra az évre, amelyben elemi csapás, vagy más rendkívüli esemény okából az átlagos termés kétharmada sem termett meg, ha törvény másként nem rendelkezik, méltányos, a terméskieséssel arányos haszonbérmérséklést, illetőleg haszonbér-elengedést igényelhet. Erre irányuló igényét köteles még a termés betakarítása előtt a haszonbérbe adóval közölni.”
22. § A kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejű rendelet 20. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„20. § Törvény a gyorsforgalmi utak, valamint a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése keretében megvalósuló árvízvédelmi létesítmények építésével összefüggő kisajátítási eljárásra a 18. § (3) bekezdésében és a 19. §-ban foglaltaktól eltérő szabályokat állapíthat meg.”
23. § A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 66. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Törvény a gyorsforgalmi utak, valamint a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése keretében megvalósuló árvízvédelmi létesítmények tervezésével, építésével összefüggő környezethasználat esetében a hatósági engedélyezésre eltérő szabályokat állapíthat meg.”
24. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg a 10. § (1) bekezdésében meghatározott elővásárlásra vonatkozó részletes rendelkezéseket.
(2) Felhatalmazást kap a környezetvédelmi és vízügyi miniszter és a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, hogy együttes rendeletben állapítsa meg
a) az árvízi tározó területével érintett földrészletek jegyzékét,
b) az egyszeri térítés és a kártalanítás, valamint az igénybevétel részletes szabályait.
(3) Felhatalmazást kap a területfejlesztésért felelős miniszter és a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, hogy együttes rendeletben határozza meg a Vásárhelyi-terv integrált terület- és vidékfejlesztés programját.
1. A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 1. számú mellékletében szereplő fogalommeghatározások 5. pontja helyébe a következő szövegrész lép:
„5. elsőrendű árvízvédelmi vízi létesítmény: a vízfolyások mentén lévő vagy létesülő – a miniszter által – fővédelmi művé nyilvánított, három vagy több település árvízvédelmét szolgáló (térségi) árvízvédelmi létesítmény (így például töltés, fal, magaspart, árvízi tározó, árapasztó csatorna), továbbá a folyó nyílt árterében fekvő település árvízmentesítését szolgáló körtöltés;”
2. A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 1. számú mellékletének 12. pontja a következő szövegrésszel egészül ki:
(12. meder: a vízfolyást vagy állóvizet magában foglaló természetes mélyedés vagy kiépített terepalakulat, amelyet meghatározott partvonalig a víz rendszeresen elborít)
„a) nagyvízi meder: a vízfolyást vagy állóvizet magában foglaló terület, amelyet az árvíz levonulása során a víz rendszeresen elborít;
b) nagyvízi meder kezelés: a terület hasznosítása és használata, a terület felmérése és nyilvántartása, megóvása, őrzése, fenntartása érdekében végzett tevékenység;”
3. A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 1. számú mellékletében szereplő fogalommeghatározások 34. ponttal egészül ki:
„34. árvízi tározó: olyan ideiglenes víztartásra szolgáló árvízvédelmi vízi létesítmény, amely elsődlegesen az élet- és vagyonbiztonság megteremtését (vész-, szükség- és árapasztó tározó), továbbá egyéb hasznosítási célok elérését is szolgálja. Árvízvédelmi célú elárasztására csak rendkívüli árvízi esemény esetén kerül sor.”
4. A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 3. számú melléklete 3. pontjának bc) alpontja helyébe a következő szövegrész lép:
(Az állam kizárólagos tulajdonában lévő vízi létesítmények:)
„bc) az árvízi tározó töltő-ürítő és határoló vízi létesítményei;”
