1. § A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) 4. §-a (1) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki, egyidejűleg a bekezdés h) pontjának helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában]
„g) szociális szolgáltató: az a személy vagy szervezet, amely kizárólag a 60-65/E. §-ban meghatározott szociális alapszolgáltatásokat nyújtja. Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a szociális szolgáltatókra a szociális intézményekre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni;
h) szociális intézmény: az e törvényben meghatározott nappali, illetve bentlakásos ellátást nyújtó szervezet;”
2. § Az Szt. III. címe a következő 4/A. §-sal és az azt megelőző alcímmel egészül ki:
„A szociális igazgatás szervei
4/A. § (1) Az e törvényben meghatározott szociális feladat- és hatásköröket
a) a helyi önkormányzat képviselő-testülete,
b) a települési önkormányzat polgármestere,
c) a települési önkormányzat jegyzője (a továbbiakban: jegyző),
d) a megyei, fővárosi szociális és gyámhivatal (a továbbiakban: megyei szociális és gyámhivatal)
gyakorolja (a továbbiakban az a)-d) pontokban foglaltak együtt: szociális hatáskört gyakorló szerv).
(2) A jegyző
a) első fokon dönt a hatáskörébe utalt hatósági ügyekben,
b) ellátja e törvényben és külön jogszabályokban meghatározott egyéb feladatokat.
(3) A megyei szociális és gyámhivatal
a) első fokon dönt a hatáskörébe utalt hatósági ügyekben,
b) ellátja az illetékességi területéhez tartozó települési jegyző szakmai irányítását, felettes szervként jár el a (2) bekezdés a) pontja szerinti hatósági ügyekben,
c) ellátja e törvényben és külön jogszabályokban meghatározott egyéb feladatokat.
(4) A megyei szociális és gyámhivatal a megyei, fővárosi közigazgatási hivatal szociális feladat- és hatáskörrel rendelkező ágazati szakigazgatási szerve.
(5) A szociális ágazatért felelős miniszter végzi a megyei szociális és gyámhivatal szakmai irányítását, és - ha jogszabály kivételt nem tesz - felettes szervként jár el a megyei szociális és gyámhivatal hatósági ügyeiben.”
3. § Az Szt. 10. §-a (1) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a települési önkormányzat képviselő-testülete a hatáskörébe tartozó pénzbeli és természetbeni ellátásoknál a nyilatkozat és az igazolás tartalmának, illetve benyújtásának részletes szabályait rendeletben szabályozza.”
4. § Az Szt. 25. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Szociális rászorultság esetén a jogosult számára
a) a települési önkormányzat jegyzője az e törvényben meghatározott feltételek szerint
aa) időskorúak járadékát,
ab) rendszeres szociális segélyt,
ac) a 41. § (1) bekezdésében és a 43/A. § (1) bekezdésében foglalt ápolási díjat;
b) a települési önkormányzat képviselő-testülete az e törvényben, illetve az önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek szerint
ba) a 38. § (1) bekezdésében foglalt lakásfenntartási támogatást,
bb) a 43/B. § (1) bekezdésében foglalt ápolási díjat,
bc) átmeneti segélyt,
bd) temetési segélyt
állapít meg (a továbbiakban együtt: szociális rászorultságtól függő pénzbeli ellátások).”
5. § Az Szt. 26. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„26. § A települési önkormányzat képviselő-testülete a hatáskörébe tartozó pénzbeli ellátásokat kiegészítheti, és a szociálisan rászorultak részére - a rendeletében meghatározott módon és feltételek szerint - más pénzbeli támogatásokat is megállapíthat.”
6. § (1) Az Szt. 32. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha e törvény másként nem rendelkezik, a szociális rászorultságtól függő pénzbeli ellátások iránti kérelmet
a) a jegyző hatáskörébe tartozó ellátás esetén a kérelmező lakóhelye szerint illetékes települési önkormányzat polgármesteri hivatalánál,
b) a települési önkormányzat képviselő-testületének hatáskörébe tartozó ellátás esetén az önkormányzat rendeletében meghatározott önkormányzati szervnél
kell előterjeszteni.”
(2) Az Szt. 32. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha e törvény másként nem rendelkezik, a települési önkormányzat képviselő-testülete rendeletben szabályozza a hatáskörébe tartozó pénzbeli ellátások megállapításának, kifizetésének, folyósításának, valamint ellenőrzésének szabályait.”
7. § Az Szt. 32/B. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az időskorúak járadéka a megélhetést biztosító jövedelemmel nem rendelkező időskorú személyek részére nyújtott támogatás. A települési önkormányzat jegyzője időskorúak járadékában részesíti azt
a) a 62. életévét, illetőleg a reá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltött személyt, akinek saját és vele együtt lakó házastársa, élettársa jövedelme alapján számított egy főre jutó havi jövedelme nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80%-át,
b) az egyedülálló, 62. életévét, illetőleg a reá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltött, de 75 évesnél fiatalabb személyt, akinek havi jövedelme nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 95%-át,
c) az egyedülálló, 75. életévét betöltött személyt, akinek havi jövedelme nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 130%-át.”
8. § Az Szt. 32/C. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az időskorúak járadékának havi összege
a) jövedelemmel nem rendelkező
aa) 32/B. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti jogosult esetén az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80%-a,
ab) 32/B. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti jogosult esetén az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 95%-a,
ac) 32/B. § (1) bekezdésének c) pontja szerinti jogosult esetén az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 130%-a;
b) jövedelemmel rendelkező jogosult esetén az a) pont szerinti összegnek és a jogosult havi jövedelmének a különbözete.”
9. § Az Szt. 37/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„37/A. § (1) A rendszeres szociális segély a megélhetést biztosító jövedelemmel nem rendelkező, hátrányos munkaerő-piaci helyzetű aktív korú személyek részére nyújtott támogatás. A települési önkormányzat, 2006. január 1-jétől a települési önkormányzat jegyzője rendszeres szociális segélyt állapít meg annak az aktív korú személynek, aki
a) egészségkárosodott, vagy
b) nem foglalkoztatott,
feltéve, hogy megélhetése más módon nem biztosított. A b) pont szerinti személy esetében a rendszeres szociális segély megállapításának feltétele, hogy vállalja a beilleszkedését segítő programban való részvételt.
(2) Az (1) bekezdés a) pontja alkalmazásában egészségkárosodott személynek minősül az, aki
a) munkaképességét legalább 67%-ban elvesztette, vagy
b) vakok személyi járadékában részesül, vagy
c) fogyatékossági támogatásban részesül.
(3) Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazásában nem foglalkoztatott személynek minősül az, akinek esetében
a) a munkanélküli járadék, illetőleg a jövedelempótló támogatás folyósítási időtartama lejárt, és álláskeresést ösztönző juttatásban nem részesül, vagy
b) a munkanélküli járadék folyósítását keresőtevékenység folytatása miatt a folyósítási idő lejártát megelőzően szüntették meg, és a keresőtevékenységet követően az Flt. alapján munkanélküli járadékra nem szerez jogosultságot, vagy
c) a rendszeres szociális segély iránti kérelem benyújtását megelőző két évben a megyei, fővárosi munkaügyi központtal (a továbbiakban: munkaügyi központ), illetőleg annak kirendeltségével, vagy a lakó-, tartózkodási hely szerint illetékes települési önkormányzat által kijelölt szervvel (a továbbiakban: együttműködésre kijelölt szerv) legalább egy év időtartamig együttműködött, vagy
d) az ápolási díj, a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, a rendszeres szociális járadék, a bányász dolgozók egészségkárosodási járadéka, az átmeneti járadék, a rokkantsági nyugdíj, a baleseti rokkantsági nyugdíj folyósítása megszűnt, és közvetlenül a kérelem benyújtását megelőzően a munkaügyi központtal, illetve annak kirendeltségével, vagy az együttműködésre kijelölt szervvel legalább három hónapig együttműködött,
és keresőtevékenységet nem folytat, ide nem értve a települési önkormányzat által szervezett foglalkoztatást és az alkalmi munkavállalói könyvvel végzett munkát.
(4) Az (1) bekezdés alkalmazásában akkor nem biztosított a megélhetése
a) az (1) bekezdés a) pontjában megjelölt személynek, ha havi jövedelme, valamint családjában az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80%-át,
b) az (1) bekezdés b) pontjában megjelölt személynek, ha havi jövedelme nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 70%-át, valamint családjában az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80%-át
és vagyona sem neki, sem családjának nincs.
(5) A (3) bekezdés c) és d) pontja szerinti együttműködés időtartamának számításánál a munkaügyi központ, illetve az együttműködésre kijelölt szerv által felajánlott és a nem foglalkoztatott személy által elvállalt munka időtartamát is figyelembe kell venni.
(6) A családi jövedelemszámításnál a rendszeres szociális segélyt igénylő részére a kérelem benyújtását megelőzően folyósított rendszeres pénzellátás összegét, valamint a közcélú, illetve közhasznú foglalkoztatásból származó jövedelmet figyelmen kívül kell hagyni.
(7) A rendszeres szociális segélyre való jogosultság
a) a (3) bekezdés a) pontjában foglalt esetben a munkanélküliek jövedelempótló támogatása, illetőleg az Flt. alapján folyósított munkanélküli járadék, vagy álláskeresést ösztönző juttatás időtartamának kimerítésétől,
b) a (3) bekezdés b) pontjában foglalt esetben a keresőtevékenység megszűnésétől,
c) a (3) bekezdés d) pontja szerinti rendszeres pénzellátás folyósításának megszűnésétől
számított tizenkettő hónapon belül benyújtott kérelem alapján állapítható meg.”
10. § Az Szt. 37/B. §-a (1) bekezdésének aa) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Nem állapítható meg rendszeres szociális segély, illetőleg a megállapított ellátást meg kell szüntetni annak a személynek, aki]
„aa) egyéb rendszeres pénzellátásban részesül [4. § (1) bek. i) pont], kivéve, ha annak összege nem éri el az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80%-át egészségkárosodott személy esetében, 70%-át pedig nem foglalkoztatott személy esetében,”
11. § Az Szt. 37/D. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„37/D. § (1) A nem foglalkoztatott személy a rendszeres szociális segély folyósításának feltételeként együttműködésre köteles, amelynek keretében
a) az együttműködésre kijelölt szervnél nyilvántartásba veteti magát, és
b) a beilleszkedését segítő programról írásban megállapodik az együttműködésre kijelölt szervvel, továbbá
c) teljesíti a beilleszkedését segítő programban foglaltakat.
(2) A települési önkormányzat az általa fenntartott intézmény vagy más szerv útján gondoskodik az (1) bekezdés szerinti együttműködés intézményi feltételeiről.
(3) A beilleszkedést segítő program a rendszeres szociális segélyben részesülő személy szociális helyzetéhez és mentális állapotához igazodva a következőkre terjedhet ki:
a) az együttműködésre kijelölt szervvel való kapcsolattartásra,
b) a nem foglalkoztatott személy számára előírt egyéni képességeket fejlesztő vagy az életmódot formáló foglalkozáson, tanácsadáson, illetőleg a munkavégzésre történő felkészülési programban való részvételre,
c) a felajánlott és számára - a 37/H. § (6) bekezdése szerint - megfelelő munkalehetőség elfogadására,
d) a munkaügyi központnál munkanélküliként történő nyilvántartásba vételre és az elhelyezkedés érdekében a munkaügyi központtal való együttműködésre.
(4) Az (1) bekezdés a) pontja szerinti nyilvántartás a 18. §-ban foglaltakon túl a nem foglalkoztatott személy iskolai végzettségét és szakképzettségét tartalmazza.
(5) A települési önkormányzat rendeletben szabályozza az együttműködés eljárási szabályait, továbbá a beilleszkedést segítő programok típusait és az együttműködési kötelezettség megszegésének eseteit.”
12. § (1) Az Szt. 37/E. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A rendszeres szociális segély havi összege]
„a) jövedelemmel nem rendelkező egészségkárosodott jogosult esetén az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80%-a, nem foglalkoztatott személy esetén 70%-a;”
(2) Az Szt. 37/E. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A tárgyhóra járó rendszeres szociális segély összegét a segély szüneteltetésének időtartamára jutó, valamint az alkalmi munkavállalási napokra jutó segély összegével csökkenteni kell.”
13. § Az Szt. 37/F. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„37/F. § A települési önkormányzat, 2006. január 1-jétől a települési önkormányzat jegyzője a rendszeres szociális segélyre való jogosultságot évente felülvizsgálja. Ha a segélyre való jogosultság feltételeinek felülvizsgálata nyomán megállapítást nyer, hogy a feltételek továbbra is fennállnak, a települési önkormányzat, 2006. január 1-jétől a települési önkormányzat jegyzője a segélyt tovább folyósítja. A nem foglalkoztatott személy részére a segély akkor folyósítható tovább, ha - az általános jogosultsági feltételek fennállása mellett - a 37/D. §-ban foglaltaknak megfelelően a települési önkormányzat által kijelölt szervvel együttműködött.”
14. § (1) Az Szt. 37/G. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A hajléktalan nem foglalkoztatott személynek a 37/D. §-ban előírt együttműködési kötelezettsége azzal a lakó- vagy tartózkodási helye szerinti települési önkormányzat által kijelölt szervvel áll fenn, amelynek határozata, 2006. január 1-jétől amely jegyzőjének határozata alapján a főjegyző a rendszeres szociális segélyt folyósítja. Amennyiben a rendszeres szociális segélyt a (7) bekezdés szerint a fővárosi önkormányzat, 2006. január 1-jétől a fővárosi főjegyző állapította meg, a hajléktalan nem foglalkoztatott személy együttműködési kötelezettsége a fővárosi önkormányzat által kijelölt szervvel áll fenn.”
(2) Az Szt. 37/G. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A fővárosban a hajléktalanok rendszeres szociális segélyezése a fővárosi önkormányzat, 2006. január 1-jétől a fővárosi főjegyző feladata.”
15. § Az Szt. a következő 37/H. §-sal egészül ki:
„37/H. § (1) A települési önkormányzat a nem foglalkoztatott személyek munkaerő-piaci helyzetének javítása érdekében foglalkoztatást szervez. A foglalkoztatási kötelezettség közmunka, közhasznú munka vagy közcélú munka (a továbbiakban együtt: az önkormányzat által szervezett foglalkoztatás) biztosításával teljesíthető. Az önkormányzat által szervezett foglalkoztatás időtartama legalább harminc munkanap, kivéve, ha a nem foglalkoztatott személyt alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztatják. Az alkalmi munkavállalói könyvvel közcélú munka keretében történő foglalkoztatásra abban az esetben kerülhet sor, ha a foglalkoztatás első napjától számított hat hónapon belül a foglalkoztatás együttes időtartama eléri a harminc munkanapot. A foglalkoztatás megszervezését az önkormányzat másik önkormányzattal létrehozott társulás vagy más szervezet útján is végezheti.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában közcélú munka alatt az olyan közmunkának vagy közhasznú munkának nem minősülő állami vagy helyi önkormányzati feladat ellátását kell érteni, amelynek teljesítéséről - jogszabály alapján - a települési önkormányzat gondoskodik.
(3) A nem foglalkoztatott személy által egybefüggően végzett közcélú munka időtartama a 12 hónapot nem haladhatja meg. A nem foglalkoztatott személy ezen foglalkoztatásának megszűnését követő 12 hónapon belül - egyéb feltételek fennállása esetén - ismételten akkor foglalkoztatható közcélú munka keretében, ha a személy nem jogosult munkanélküli járadékra.
(4) A közcélú munkára való felkészítés érdekében az önkormányzat betanítást szervezhet, amelynek időtartama nem haladhatja meg a foglalkoztatási napok számának 20%-át, és nem lehet több, mint 40 munkanap. A betanítás időtartama közcélú munkavégzésnek minősül.
(5) Közcélú munka keretében foglalkoztatható
a) a rendszeres szociális segélyre jogosult,
b) a 37/A. § (3) bekezdésének c)-d) pontjában foglaltak szerint együttműködő,
c) a rendszeres szociális segélyre a munkanélküli járadékra való jogosultsága miatt már nem jogosult
nem foglalkoztatott személy.
(6) A nem foglalkoztatott személy akkor köteles a felajánlott munkát elfogadni, ha
a) a munka a szakképzettségének, iskolai végzettségének, vagy annál eggyel alacsonyabb szintű végzettségnek, vagy az általa utoljára legalább hat hónapig betöltött munkakör képzettségi szintjének, valamint az Flt. 25. §-a (2) bekezdésének b) és d) pontjának megfelel, és
b) a várható havi kereset eléri a mindenkori kötelező legkisebb munkabér összegét,
c) a részmunkaidős foglalkoztatás esetén a munkahely és a lakóhely közötti naponta történő oda- és visszautazás ideje az Flt. 25. §-a (2) bekezdésének d) pontjában meghatározott időtartam felét nem haladja meg és várható havi keresete legalább a mindenkori kötelező legkisebb munkabér összegének időarányos részét eléri.”
16. § (1) Az Szt. 41. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ápolási díjra jogosult - a jegyes kivételével - a hozzátartozó [Ptk. 685. § b) pontja], ha állandó és tartós gondozásra szoruló
a) súlyosan fogyatékos, vagy
b) tartósan beteg 18 év alatti
személy gondozását, ápolását végzi.”
(2) Az Szt. 41. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki:
„(2) Az ápolási díjat - a 43/B. § (1) bekezdésében foglaltak kivételével - az ápolást végző személy lakóhelye szerint illetékes települési önkormányzat, 2006. január 1-jétől annak jegyzője állapítja meg.”
(3) Az Szt. 41. §-a (3) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„b) tartósan beteg az a személy, aki előreláthatólag három hónapnál hosszabb időtartamban állandó ápolást, gondozást igényel.”
17. § Az Szt. 43. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„43. § (1) Az ápolási díj megállapítása iránti kérelemhez csatolni kell a háziorvos
a) igazolását arról, hogy az ápolt
aa) súlyosan fogyatékos, vagy
ab) tartósan beteg,
b) arra vonatkozó szakvéleményét, hogy az ápolt állandó és tartós gondozásra szorul.
(2) A háziorvos az (1) bekezdés a) pontjában foglalt igazolást
a) az Országos Orvosszakértői Intézet orvosi bizottságának szakvéleménye, vagy
b) a megyei gyermek-szakfőorvos igazolása, vagy
c) a fekvőbeteg-szakellátást nyújtó intézmény vagy területileg illetékes szakrendelő intézet szakorvosa által kiadott zárójelentés, igazolás
alapján állítja ki.
(3) A háziorvos az (1) bekezdés aa) pontjában foglalt igazolást a Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértő Bizottság szakvéleménye alapján is kiállíthatja.
(4) Az ápolási díjat kérelmező személy, illetve az ápolási díjat megállapító szerv
a) az (1) bekezdés a) pontjában foglalt igazolás felülvizsgálatát az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat területileg illetékes városi intézetének tisztiorvosa által kijelölt, az ápolást indokoló diagnózis szerinti szakorvostól vagy szervtől,
b) az (1) bekezdés b) pontjában foglalt szakvélemény felülvizsgálatát az ápolt személy tartózkodási helye szerint illetékes megyei, fővárosi szociális módszertani intézménytől
kérheti.”
18. § Az Szt. a következő 43/A-43/B. §-sal egészül ki:
„43/A. § (1) A települési önkormányzat, 2006. január 1-jétől a települési önkormányzat jegyzője a fokozott ápolást igénylő súlyosan fogyatékos személy gondozását, ápolását végző személy kérelmére a 44. § (1) bekezdésének b) pontjában foglalt összegű ápolási díjat állapít meg.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazása során fokozott ápolást igénylő az a személy, aki mások személyes segítsége nélkül önállóan nem képes
a) étkezni, vagy
b) tisztálkodni, vagy
c) öltözködni, vagy
d) illemhelyet használni, vagy
e) lakáson belül - segédeszköz igénybevételével sem - közlekedni,
feltéve, hogy esetében az a)-e) pontokban foglaltak közül legalább három egyidejűleg fennáll.
(3) A települési önkormányzat, 2006. január 1-jétől a települési önkormányzat jegyzője a (2) bekezdésben foglalt feltételek fennállásáról az ápolt személy tartózkodási helye szerint illetékes megyei, fővárosi szociális módszertani intézmény szakvéleménye alapján dönt.
43/B. § (1) A települési önkormányzat képviselő-testülete - az önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek fennállása esetén - ápolási díjat állapíthat meg annak a hozzátartozónak, aki 18. életévét betöltött tartósan beteg személy ápolását, gondozását végzi. A jogosultság megállapítása szempontjából figyelembe vehető egy főre számított havi családi jövedelemhatárt úgy kell szabályozni, hogy az önkormányzat rendelete az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegénél, egyedülálló esetén annak 150%-ánál alacsonyabb jövedelmi jogosultsági feltételt nem írhat elő.
(2) Az (1) bekezdésben, valamint a 43/A. § (1) bekezdésében foglalt ápolási díj megállapítása során a 41-43. §-okban foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.”
19. § (1) Az Szt. 44. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az ápolási díj havi összege az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének
a) a 41. § (1) bekezdésében foglalt esetben 100%-a,
b) a 43/A. § (1) bekezdésében foglalt esetben 130%-a,
c) a 43/B. § (1) bekezdésében foglalt esetben legalább 80%-a.
(2) Az ápolási díj havi összege a más rendszeres pénzellátásban részesülő jogosult esetén az (1) bekezdés szerinti összegnek és a jogosult részére folyósított más rendszeres pénzellátás havi összegének a különbözete. Ha a különbözet az ezer forintot nem éri el, a jogosult részére ezer forint összegű ápolási díjat kell megállapítani.”
(2) Az Szt. 44. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az ápolási díjra való jogosultság feltételeit a jogosultságot megállapító szerv kétévente legalább egyszer felülvizsgálja.”
20. § Az Szt. a következő 50/A. §-sal egészül ki:
„50/A. § (1) Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (a továbbiakban: OEP) a közgyógyellátásra jogosult személy jogosultságáról hatósági nyilvántartást vezet.
(2) A nyilvántartás tartalmazza a jogosult
a) személyes azonosító adatait (név, születési név, anyja neve, születési hely, születési idő, lakóhely, tartózkodási hely),
b) társadalombiztosítási azonosító jelét,
c) a közgyógyellátásra való jogosultság kezdő és befejező időpontját,
d) a közgyógyellátásra való jogosultság megállapításáról döntést hozó szerv megnevezését és határozatának számát.
(3) A nyilvántartás adatainak megismerésére a jogosultság vizsgálata céljából a gyógyszertár jogosult. A gyógyszertár a közgyógyellátás keretében történő gyógyszerkiadást megelőzően ellenőrzi, hogy az igazolványon feltüntetett személy szerepel-e a hatósági nyilvántartásban.
(4) Az OEP a tárolt adatokat a közgyógyellátásra való jogosultság megszűnését követő 5 év elteltével törli a nyilvántartásból.”
21. § (1) Az Szt. 55. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adósságkezelési szolgáltatás a szociálisan rászorult személyek részére nyújtott, lakhatást segítő ellátás. A települési önkormányzat adósságkezelési szolgáltatásban részesítheti azt a családot vagy személyt,
a) akinek
aa) az adóssága meghaladja az ötvenezer forintot, és akinek a (2) bekezdésben meghatározott adósságok valamelyikénél fennálló tartozása legalább hat havi, vagy
ab) a közüzemi díjtartozása miatt a szolgáltatást kikapcsolták, továbbá
b) akinek a háztartásában az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg az önkormányzat rendeletében meghatározott összeghatárt, valamint
c) aki a településen elismert minimális lakásnagyságot és minőséget meg nem haladó lakásban lakik, feltéve, hogy vállalja az adósság és a települési önkormányzat által megállapított adósságcsökkentési támogatás különbözetének megfizetését, továbbá az adósságkezelési tanácsadáson való részvételt.”
(2) Az Szt. 55. §-a (2) bekezdésének felvezető mondata és a)-b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az (1) bekezdés alkalmazása során adósságnak minősül a lakhatási költségek körébe tartozó
a) közüzemi díjtartozás (vezetékes gáz-, áram-, távhő-szolgáltatási, víz- és csatornahasználati, szemétszállítási, több lakást tartalmazó lakóépületeknél, háztömböknél központi fűtési díjtartozás),
b) közösköltség-hátralék,”
(3) Az Szt. 55. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az (1) bekezdés b) pontjában említett összeghatárt úgy kell szabályozni, hogy az önkormányzat rendelete az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 150%-ánál, egyedül élő esetén annak 200%-ánál alacsonyabb jövedelmet jogosultsági feltételként nem írhat elő.”
(4) Az Szt. 55. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az adósságkezelési szolgáltatás időtartama - a (6) bekezdés szerinti eset kivételével - legfeljebb tizennyolc hónap, amely indokolt esetben egy alkalommal hat hónappal meghosszabbítható.”
(5) Az Szt. 55. §-a a következő (6)-(8) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (6)-(7) bekezdés jelölése (9)-(10) bekezdésre módosul:
„(6) Ha a (2) bekezdés d) pontja szerinti adósság az (5) bekezdés szerinti időtartam alatt nem kezelhető, az adósságkezelési szolgáltatás időtartama legalább huszonnégy, de legfeljebb hatvan hónap, amennyiben
a) az adósság összege meghaladja a kettőszázezer forintot,
b) a tartozás meghaladja a hitellel terhelt ingatlan forgalmi értékének 50%-át, és
c) az adós hozzájárul az adósságkezelés időtartamára a támogatás összegét biztosító jelzálogjognak, valamint elidegenítési és terhelési tilalomnak ingatlanára történő bejegyzéséhez, illetőleg feljegyzéséhez.
(7) A jelzálogjog bejegyzésének és az elidegenítési és terhelési tilalom ténye feljegyzésének kezdeményezéséről az adósságkezelési szolgáltatásra való jogosultságot megállapító határozat rendelkezik. A határozat egy példányát az ingatlan fekvése szerint illetékes földhivatalhoz meg kell küldeni. A földhivatal a jelzálogjogot és az elidegenítési és terhelési tilalmat az önkormányzat javára az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzi, illetőleg feljegyzi.
(8) A Magyar Állam az 1988. december 31-ét megelőzően hatályban volt jogszabályok alapján felvett egyes lakáscélú kölcsönökből eredő adósságok rendezéséről szóló kormányrendelet alapján megvásárolt követelésével összefüggésben történő befizetésről a hitelszerződéssel érintett ingatlan fekvése szerinti települési önkormányzat javára lemond.”
22. § (1) Az Szt. 55/A. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adósságcsökkentési támogatás mértéke nem haladhatja meg az adósságkezelés körébe bevont adósság 75%-át, és összege legfeljebb kettőszázezer forint, az 55. § (6) bekezdése szerinti esetben legfeljebb négyszázezer forint lehet. A támogatás - az 55. § (6) bekezdése kivételével - egy összegben vagy havi részletekben nyújtható az adós vállalásától függően.”
(2) Az Szt. 55/A. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az önkormányzat a lakhatást veszélyeztető mértékű adósság felhalmozódásának elkerülése céljából a követelés jogosultjával megállapodást köthet, melynek keretében - az adós írásbeli beleegyezése esetén - a követelés jogosultja az adós lakóhelye szerint illetékes település jegyzőjét félévente tájékoztatja a legalább háromhavi tartozást felhalmozó adósokról.”
23. § (1) Az Szt. 55/B. §-a (1) bekezdésének b)-c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az adósságcsökkentési támogatás tovább nem folyósítható, és a kifizetett összeget vissza kell téríteni, ha a jogosult]
„b) az általa vállalt adósságtörlesztés háromhavi részletét nem teljesíti, illetőleg
c) az adósságkezelési szolgáltatás igénybevételének időtartama alatt a lakásfenntartási kiadásokkal kapcsolatos fizetési kötelezettségének három hónapig nem tesz eleget.”
(2) Az Szt. 55/B. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Azon család vagy személy, aki adósságkezelési szolgáltatásban részesült és az adott adósságtípus teljes összege kiegyenlítésre került a szolgáltató felé, ugyanazon adósságtípusra vonatkozóan adósságkezelési szolgáltatásban a kiegyenlítést követő 12 hónapon belül ismételten nem részesülhet. Az adósság típusai a következők:
a) vezetékes gázdíjtartozás,
b) áramdíjtartozás,
c) távhő-szolgáltatási díjtartozás,
d) víz- és csatornahasználati díjtartozás,
e) szemétszállítási díjtartozás,
f) központi fűtési díjtartozás,
g) közösköltség-hátralék,
h) lakbérhátralék,
i) hitelintézettel kötött lakáscélú kölcsönszerződésből fennálló hátralék.”
24. § (1) Az Szt. 55/C. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A települési önkormányzat adósságkezelési szolgáltatást akkor nyújthat, ha]
„c) az adósságcsökkentési támogatás és a 38. § (5) bekezdés szerinti lakásfenntartási támogatás nyújtásához saját forrást különít el.”
(2) Az Szt. 55/C. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az önkormányzat rendeletében szabályozza az adósságkezelési szolgáltatás részletes szabályait, így különösen a helyben elismerhető lakásnagyságot és minőséget, az 55/B. § (3) bekezdésében meghatározottak közül az adósságkezelési szolgáltatásba bevont adósságtípusok körét és összegük felső határát, az adósságcsökkentési támogatás folyósításának módját, az adósságkezelési szolgáltatásra vonatkozó jövedelmi és vagyoni jogosultsági feltételeket, a hitellel terhelt ingatlan forgalmi értékének megállapítási módját, az eljárási szabályokat, az adósságkezelési tanácsadást végző intézmény által ellátandó feladatokat, az adósságkezelési tanácsadáson való részvétel módját.”
25. § (1) Az Szt. 57. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Szociális alapszolgáltatások
a) a falugondnoki és tanyagondnoki szolgáltatás,
b) a szociális információs szolgáltatás,
c) az étkeztetés,
d) a házi segítségnyújtás,
e) a családsegítés,
f) a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás,
g) a közösségi ellátások,
h) a támogató szolgáltatás,
i) az utcai szociális munka,
j) a nappali ellátás.”
(2) Az Szt. 57. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Alapszolgáltatási központ az a szociális intézmény, amely
a) étkeztetést,
b) házi segítségnyújtást,
c) családsegítést,
d) nappali ellátást és
e) gyermekjóléti szolgáltatást
biztosít.”
26. § Az Szt. IV. fejezetének II. címe helyébe a következő cím lép:
„II. cím
Alapszolgáltatások”
27. § (1) Az Szt. 59. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A szociális szolgáltató, illetve intézmény együttműködik az ellátási területén működő szociális, gyermekjóléti-gyermekvédelmi, egészségügyi, oktatási és munkaügyi szolgáltatókkal, intézményekkel, így különösen
a) az otthonápolási szolgálattal,
b) a pártfogó felügyelői és jogi segítségnyújtó szolgálattal,
c) fogyatékos személy ellátása esetén a gyógypedagógiai, nevelési szakszolgálatokkal és a fogyatékos személyek segítő, érdekvédelmi szervezeteivel,
d) pszichiátriai beteg és szenvedélybeteg esetén a háziorvossal és a kezelőorvossal.”
(2) Az Szt. 59. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A szociális alapszolgáltatást nyújtó személy - külön jogszabályban meghatározottak szerint - gondozási tervet készít az egyes ellátottak részére nyújtott szolgáltatások formáiról, rendszerességéről, időtartamáról.”
28. § (1) Az Szt. a 60. §-át megelőzően a következő alcímmel egészül ki:
„Falugondnoki és tanyagondnoki szolgáltatás”
(2) Az Szt. 60. §-ának (2)-(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A falugondnoki szolgáltatás hatszáz lakosnál kisebb településen működtethető. Amennyiben a falugondnoki szolgálat létesítését követően a település lakosságszáma tíz százalékot meg nem haladó mértékben emelkedik hatszáz lakos fölé, a szolgáltatás tovább működtethető.
(3) A tanyagondnoki szolgáltatás legalább hetven és legfeljebb négyszáz lakosságszámú - külön jogszabályban meghatározott - külterületi vagy egyéb belterületi lakott helyen működtethető. Amennyiben a helyi sajátosságok alapján a tanyagondnoki szolgáltatás több tanyagondnok közreműködésével valósítható meg, a tanyagondnokok által ellátandó körzetek határait a fenntartó települési önkormányzat rendeletében határozza meg - figyelemmel a lakosságszám korlátra - azzal, hogy új tanyagondnoki szolgáltatás négyszáz lakos fölött szervezhető meg.
(4) A falugondnoki, illetve tanyagondnoki szolgáltatás a fenntartó önkormányzat rendeletében részletesen meghatározott, (1) bekezdés szerinti feladatokat látja el, valamint - az önkormányzat rendeletében meghatározott módon - közreműködhet az étkeztetés biztosításában.
(5) Egy településen - amennyiben a település mind a tanyagondnoki, mind a falugondnoki szolgáltatásra vonatkozó feltételeknek megfelel - vagy falugondnoki vagy tanyagondnoki szolgáltatás működtethető.”
(3) Az Szt. 60. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A társulás keretében megszervezett falugondnoki, illetve tanyagondnoki szolgáltatás csak azon települések tekintetében működtethető, amelyek a (2), illetve a (3) bekezdésben meghatározott feltételeknek megfelelnek.”
29. § Az Szt. a következő 61. §-sal és az azt megelőző alcímmel egészül ki:
„Szociális információs szolgáltatás
61. § (1) A szociális információs szolgáltatás célja, hogy az e törvényben meghatározott, illetve egyéb, a szociális biztonság megteremtéséhez kapcsolódó ellátásokat és szolgáltatásokat igénylők megfelelő tájékoztatást kapjanak az ellátások hozzáférhetőségével és az igénybevételükre vonatkozó szabályokkal kapcsolatban.
(2) A szociális információs szolgáltatás keretében részletes tájékoztatást kell nyújtani
a) az e törvényben, illetve a Gyvt.-ben meghatározott személyes gondoskodást nyújtó ellátásokkal és szolgáltatásokkal, valamint az egészségügyi ellátással kapcsolatban
aa) a helyben igénybe vehető ellátások és szolgáltatások köréről, feltételeiről és az igénybevétellel kapcsolatos eljárási kérdésekről,
ab) a helyben nem elérhető ellátások, szolgáltatások elérhetőségéről és igénybevételük módjáról;
b) a pénzbeli és természetbeni szociális és gyermekvédelmi ellátásokkal, a családtámogatási ellátásokkal, a társadalombiztosítási és a foglalkoztatáshoz kapcsolódó ellátásokkal, valamint a fogyatékossággal összefüggő ellátásokkal kapcsolatban
ba) az ellátás megállapítására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szerv elérhetőségéről,
bb) az ellátások igényléséhez szükséges iratokról;
c) ifjúsági ügyekben.
(3) Ha a tájékoztatást kérő személy által igényelt szociális szolgáltatás helyben nem érhető el, a szociális információs szolgáltatást nyújtó intézkedik az ellátási lehetőségek felkutatása érdekében, valamint segítséget nyújt az ellátást nyújtóval való kapcsolatfelvételben és az ügyintézésben.
(4) A szociális információs szolgáltatás elérhetőségéről és a szolgáltatás keretében biztosított információk köréről a képviselő-testület hivatalos lapjában, illetve a helyben szokásos módon kell tájékoztatást nyújtani.”
30. § (1) Az Szt. 63. §-ának (1) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:
[Házi segítségnyújtás keretében kell gondoskodni]
„d) azokról a személyekről, akik a rehabilitációt követően a saját lakókörnyezetükbe történő visszailleszkedés céljából támogatást igényelnek önálló életvitelük fenntartásához.”
(2) Az Szt. 63. §-ának (2)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A házi segítségnyújtás keretében biztosítani kell
a) az alapvető gondozási, ápolási feladatok elvégzését,
b) az önálló életvitel fenntartásában, az ellátott és lakókörnyezete higiéniás körülményeinek megtartásában való közreműködést,
c) a veszélyhelyzetek kialakulásának megelőzésében, illetve azok elhárításában való segítségnyújtást.
(3) Amennyiben a házi segítségnyújtás során szakápolási feladatok ellátása válik szükségessé, a házi segítségnyújtást végző személy kezdeményezi az otthonápolási szolgálat keretében történő ellátást.”
31. § Az Szt. 64. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„64. § (1) A családsegítés a szociális vagy mentálhigiénés problémák, illetve egyéb krízishelyzet miatt segítséget igénylő személyek, családok számára az ilyen helyzethez vezető okok megelőzése, a krízishelyzet megszüntetése, valamint az életvezetési képesség megőrzése céljából nyújtott szolgáltatás.
(2) A családsegítés keretében biztosítani kell
a) a szociális, életvezetési és mentálhigiénés tanácsadást,
b) a családgondozást, így a családban jelentkező működési zavarok, illetve konfliktusok megoldásának elősegítését,
c) a veszélyeztetettséget és a krízishelyzetet észlelő jelzőrendszer működtetését, ennek keretében a szociális és egészségügyi szolgáltatók, intézmények, az oktatási intézmények, a gyermekjóléti szolgálat, a pártfogó felügyelői és jogi segítségnyújtó szolgálat, valamint a társadalmi szervezetek, egyházak és magánszemélyek részvételének biztosítását a megelőzésben,
d) a humán jellegű civil kezdeményezések elősegítését, közösségfejlesztő, valamint egyéni és csoportos terápiás programok szervezését,
e) a tartós munkanélküliek, a fiatal munkanélküliek, az adósságterhekkel és lakhatási problémákkal küzdők, a fogyatékossággal élők, a krónikus betegek, a szenvedélybetegek, a pszichiátriai betegek, a kábítószer-problémával küzdők, illetve egyéb szociálisan rászorult személyek és családtagjaik részére tanácsadás nyújtását,
f) a családokon belüli kapcsolaterősítést szolgáló közösségépítő, családterápiás, konfliktuskezelő mediációs programokat és szolgáltatásokat, valamint a nehéz élethelyzetben élő családokat segítő szolgáltatásokat.
(3) A családsegítés keretében végzett tevékenységnek - a szolgáltatást igénybe vevő érdekében, mások személyiségi jogainak sérelme nélkül - a szükséges mértékig ki kell terjednie az igénybe vevő környezetére, különösen családjának tagjaira. Kiskorú személyre a családsegítés akkor terjedhet ki, ha
a) a kiskorú családtagjának ellátása a családsegítés keretében indult, és
b) a kiskorú érdekei - a gyermekjóléti szolgáltatás igénybevétele nélkül - e szolgáltatás keretében is megfelelően biztosíthatók.”
32. § (1) Az Szt. a 65. §-át megelőzően a következő alcímmel egészül ki:
„Jelzőrendszeres házi segítségnyújtás”
(2) Az Szt. 65. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„65. § (1) A jelzőrendszeres házi segítségnyújtás a saját otthonukban élő, egészségi állapotuk és szociális helyzetük miatt rászoruló, a segélyhívó készülék megfelelő használatára képes időskorú vagy fogyatékos személyek, illetve pszichiátriai betegek részére az önálló életvitel fenntartása mellett felmerülő krízishelyzetek elhárítása céljából nyújtott ellátás.
(2) A jelzőrendszeres házi segítségnyújtás keretében biztosítani kell
a) az ellátott személy segélyhívása esetén az ügyeletes gondozónak a helyszínen történő haladéktalan megjelenését,
b) a segélyhívás okául szolgáló probléma megoldása érdekében szükséges azonnali intézkedések megtételét,
c) szükség esetén további egészségügyi vagy szociális ellátás kezdeményezését.
(3) A fogyatékos személyek, illetve a pszichiátriai betegek részére nyújtott jelzőrendszeres házi segítségnyújtás ellátója együttműködik a támogató szolgáltatást, illetve a közösségi pszichiátriai ellátást nyújtó szolgáltatóval.”
33. § (1) Az Szt. a 65/A. §-át megelőzően a következő alcímmel egészül ki:
„Közösségi ellátások”
(2) Az Szt. 65/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„65/A. § (1) A közösségi ellátások célja a pszichiátriai vagy a szenvedélybetegek lakókörnyezetben történő gondozása, továbbá gyógyulásuk és rehabilitációjuk elősegítése.
(2) A közösségi ellátások keretében biztosítani kell
a) a lakókörnyezetben történő segítségnyújtást az önálló életvitel fenntartásában,
b) a meglevő képességek megtartását, illetve fejlesztését,
c) a háziorvossal és a kezelőorvossal való kapcsolattartás révén a szolgáltatást igénybe vevő állapotának folyamatos figyelemmel kísérését,
d) a pszicho-szociális rehabilitációt, a szociális és mentális gondozást,
e) az orvosi vagy egyéb terápiás kezelésen, szolgáltatásban való részvétel ösztönzését és figyelemmel kísérését,
f) megkereső programok szervezését az ellátásra szoruló személyek elérése érdekében.”
34. § (1) Az Szt. a 65/C. §-át megelőzően a következő alcímmel egészül ki:
„Támogató szolgáltatás”
(2) Az Szt. 65/C. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A támogató szolgáltatás célja a fogyatékos személyek lakókörnyezetben történő ellátása, elsősorban a lakáson kívüli közszolgáltatások elérésének segítése, valamint életvitelük önállóságának megőrzése mellett a lakáson belüli speciális segítségnyújtás biztosítása révén.”
35. § Az Szt. a 65/E. §-át megelőzően a következő alcímmel egészül ki:
„Utcai szociális munka”
36. § Az Szt. a következő 65/F. §-sal és az azt megelőző alcímmel egészül ki:
„Nappali ellátás
65/F. § (1) A nappali ellátás hajléktalan személyek és elsősorban a saját otthonukban élő,
a) tizennyolcadik életévüket betöltött, egészségi állapotuk vagy idős koruk miatt szociális és mentális támogatásra szoruló, önmaguk ellátására részben képes személyek,
b) tizennyolcadik életévüket betöltött, fekvőbeteg-gyógyintézeti kezelést nem igénylő pszichiátriai betegek, illetve szenvedélybetegek,
c) harmadik életévüket betöltött, önkiszolgálásra részben képes vagy önellátásra nem képes, de felügyeletre szoruló fogyatékos, illetve autista személyek
részére biztosít lehetőséget a napközbeni tartózkodásra, társas kapcsolatokra, valamint az alapvető higiéniai szükségleteik kielégítésére, továbbá igény szerint megszervezi az ellátottak napközbeni étkeztetését.
(2) Rendkívül indokolt esetben nappali ellátás olyan fogyatékos személyek részére is biztosítható, akire nézve szülője vagy más hozzátartozója gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban vagy ápolási díjban részesül.
(3) A fenntartó a 92/B. § (1) bekezdésének c) pontja szerinti szakmai programban meghatározhatja, hogy az intézmény az (1) bekezdésben meghatározottak közül melyik ellátotti csoportokat látja el. Ez a rendelkezés nem érinti a 86. § (2) bekezdésének b)-e) pontja szerinti önkormányzatok ellátási kötelezettségét.”
37. § Az Szt. 73. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Pszichiátriai betegek, illetve szenvedélybetegek rehabilitációs intézményében azt a 18. életévét betöltött pszichiátriai beteget, illetve 16. életévét betöltött szenvedélybeteget kell ellátni, aki rendszeres vagy akut gyógyintézeti kezelésre nem szorul és utógondozására nincs más mód.”
38. § Az Szt. 86. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„86. § (1) A települési önkormányzat köteles biztosítani
a) szociális információs szolgáltatást,
b) étkeztetést,
c) házi segítségnyújtást,
d) állandó lakosainak számától függően a (2) bekezdés szerinti szociális szolgáltatásokat,
e) az a)-d) pontban nem említett szociális szolgáltatásokhoz - különös tekintettel a családsegítéshez - való hozzáférést.
(2) Az a települési önkormányzat, amelyiknek területén
a) kétezer főnél több állandó lakos él, családsegítést,
b) háromezer főnél több állandó lakos él, az a) pont szerinti alapszolgáltatást, valamint nappali ellátást,
c) tízezer főnél több állandó lakos él, az a)-b) pont szerinti alapszolgáltatásokat, valamint támogató szolgáltatást, jelzőrendszeres házi segítségnyújtást, közösségi ellátásokat és az idősek átmeneti elhelyezését,
d) harmincezernél több állandó lakos él, az a)-c) pont szerinti szociális szolgáltatásokat és az átmeneti elhelyezési formákat,
e) ötvenezernél több állandó lakos él, az a)-d) pont szerinti szociális szolgáltatásokat és az utcai szociális munkát köteles biztosítani.
(3) A települési önkormányzatok az (1)-(2) bekezdés szerinti szociális szolgáltatásokat társulás útján is biztosíthatják.
(4) A fővárosi kerületi önkormányzat köteles biztosítani az (1) bekezdés és a (2) bekezdés a)-e) pontja szerinti szociális szolgáltatásokat, a 88. § (2) bekezdésében foglaltak figyelembevételével.”
39. § Az Szt. 88. §-ának (5) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„E rendelkezés tekintetében az egyes egyházak jogi személyiséggel rendelkező szervezeti egységeit egyházanként egy fenntartónak kell tekinteni.”
40. § Az Szt. 88/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A szociális ágazat irányításáért felelős miniszter pályázat útján országos vagy regionális hatáskörrel módszertani feladatokat ellátó szervezetet jelöl ki a szociális szolgáltatást végző szervezetek közül. A kijelölés öt évre szól, amelynek leteltét követően új pályázat kiírására kerül sor. Módszertani feladatok ellátására az a jogi személyiséggel rendelkező, a külön jogszabályban meghatározott szakmai követelményeknek megfelelő szervezet jelölhető ki, amely
a) alaptevékenységeként szociális szolgáltatást nyújt, vagy
b) szociális szolgáltatással összefüggő kutató, fejlesztő vagy képző tevékenységet végez, feltéve, hogy szociális szolgáltatást nyújtó szervezeti háttérrel is rendelkezik.”
41. § (1) Az Szt. 92. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A legalább kétezer lakosú települési önkormányzat, illetve a megyei önkormányzat a településen, illetve a megyében, fővárosban élő szociálisan rászorult személyek részére biztosítandó szolgáltatási feladatok meghatározása érdekében szolgáltatástervezési koncepciót készít. Amennyiben a települések egyes szociális feladataikat társulás keretében látják el, e szolgáltatások tekintetében a szolgáltatástervezési koncepciót a társulás készíti el. A szolgáltatástervezési koncepció tartalmát a helyi önkormányzat, illetve a társulás kétévente felülvizsgálja és aktualizálja.”
(2) Az Szt. 92. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A települési önkormányzat által készített koncepciónak illeszkednie kell a társulás és a megyei, fővárosi önkormányzat által készített koncepcióhoz. A társulás által készített koncepciónak illeszkednie kell a megyei, fővárosi önkormányzat által készített koncepcióhoz.”
42. § Az Szt. IV. fejezete a következő 92/K. §-sal és az azt megelőző VII. címmel egészül ki:
„VII. cím
A szociális szolgáltatások engedélyezése
92/K. § (1) Szociális szolgáltatásokat a 4. § (1) bekezdésének m) pontjában meghatározott bármely állami, egyházi és nem állami fenntartó biztosíthat, ha az általa fenntartott szociális szolgáltató, illetve szociális intézmény
a) megfelel az e törvényben és külön jogszabályban meghatározott feltételeknek, és
b) jogerős működési engedéllyel rendelkezik.
(2) A működési engedély kiadásáról a fenntartó kérelme alapján
a) szociális szolgáltató esetén a fenntartó székhelye szerint illetékes, külön jogszabályban kijelölt városi, fővárosi kerületi, illetve külön törvényben meghatározott kistérség székhelye szerinti községi önkormányzat jegyzője (a továbbiakban: városi jegyző),
b) nappali ellátást nyújtó szociális intézmény esetén az intézmény székhelye, illetőleg telephelye szerint illetékes városi jegyző,
c) bentlakásos szociális intézmény esetén az intézmény székhelye, illetőleg telephelye szerint illetékes közigazgatási hivatal, 2005. szeptember 1-jétől a megyei szociális és gyámhivatal
dönt (az a)-c) pontokban foglalt szervek a továbbiakban együtt: működést engedélyező szerv).
(3) A működést engedélyező szerv ellenőrzi, hogy a szociális szolgáltató, illetve intézmény működése megfelel-e a működési engedélyben és a jogszabályokban foglaltaknak.
(4) A működést engedélyező szerv - külön jogszabályban foglaltak szerint - a működési engedélyt visszavonhatja, és kötelezheti a fenntartót a szociális szolgáltatás abbahagyására, ha működése nem felel meg a jogszabályokban, illetve a működési engedélyben foglaltaknak.
(5) A szociális információs szolgáltatás folytatásához működési engedély nem szükséges, de be kell jelenteni a fenntartó székhelye szerint illetékes városi jegyzőnek.”
43. § Az Szt. 94/G. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Korlátozó intézkedés alkalmazására csak az ellátott pszichés megnyugtatásának megkísérlését követően kerülhet sor. A korlátozó intézkedés, eljárás - a szabad mozgásban történő korlátozás, illetve farmakoterápia, az intézményen belüli elkülönítés, vagy ezen eszközök komplex alkalmazása - nem lehet büntető jellegű, és csak addig tarthat, illetve az adott helyzethez igazodóan csak olyan mértékű és jellegű lehet, amely a veszély elhárításához feltétlenül szükséges.”
44. § Az Szt. a következő 99/A. §-sal egészül ki:
„99/A. § A nappali ellátást nyújtó és a bentlakásos intézményekben az ellátottak érdekeik közösségben történő képviseletére és közösségi életük megszervezésére - választott képviselőikből - ellátotti önkormányzatot hozhatnak létre, amely ellátja az intézmény szervezeti és működési szabályzatában, illetve házirendjében meghatározott feladatokat. Az ellátotti önkormányzat megalakítása az érdek-képviseleti fórum működését és a 99. § (4) bekezdésében meghatározott feladatait nem érinti.”
45. § Az Szt. 112. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép:
„A rehabilitációs intézményekre és a rehabilitációs célú lakóotthonokra vonatkozó külön szabályok”
46. § Az Szt. 113/B. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép:
„A fogyatékos személyek otthonára és ápoló, gondozó célú lakóotthonára vonatkozó külön szabályok”
47. § Az Szt. 113/D. §-ának (7) bekezdése a következő új c) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi c) pont jelölése d) pontra változik:
[A szakértői bizottság tagjai a (6) bekezdésben foglaltakon túl]
„c) szenvedélybetegek otthona, lakóotthona esetében a megyei, fővárosi pszichiátriai szakfőorvos, vagy az általa javasolt és a megyei, fővárosi önkormányzat által kijelölt, szenvedélybetegek ellátásában elismert szakorvos;”
48. § Az Szt. a következő 115/A. §-sal egészül ki:
„115/A. § Térítésmentesen kell biztosítani
a) a falugondnoki és tanyagondnoki szolgáltatást,
b) a szociális információs szolgáltatást,
c) a családsegítést,
d) a közösségi ellátásokat,
e) az utcai szociális munkát,
f) hajléktalan személyek részére a nappali ellátást,
g) az éjjeli menedékhelyen biztosított ellátást.”
49. § (1) Az Szt. 117. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A személyes gondoskodást nyújtó szakosított ellátások intézményi térítési díjának alapja]
„b) átmeneti, valamint ápolást, gondozást nyújtó és rehabilitációs intézmény, továbbá ápoló, gondozó célú lakóotthon esetén az egy ellátottra jutó önköltség napi összege;”
(2) Az Szt. 117. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az (1) bekezdésben meghatározott intézményi ellátásért fizetendő személyi térítési díj nem haladhatja meg a jogosult havi jövedelmének]
„c) 50%-át a rehabilitációs célú lakóotthoni elhelyezést;”
[nyújtó intézmények esetén.]
50. § Az Szt. 124. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A rendszeres szociális segélynek, a 41. § (1) bekezdése szerinti ápolási díjnak és az időskorúak járadékának a teljes összegét a központi költségvetés megtéríti.”
51. § Az Szt. a következő 130. §-sal egészül ki:
„130. § A kistérségi társulás a települési önkormányzatok többcélú kistérség társulásáról szóló 2004. évi CVII. törvény 2. §-ának (2) bekezdése szerinti ösztönző támogatásra jogosult, ha a kistérséghez tartozó valamennyi településen az általa fenntartott szolgáltató, illetve intézmény keretében biztosítja
a) a családsegítést,
b) a jelzőrendszeres házi segítségnyújtást,
c) a közösségi ellátásokat,
d) a támogató szolgáltatást és
e) a nappali ellátást.”
52. § Az Szt. 132. §-ának (1) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap a Kormány, hogy megállapítsa]
„g) a nem állami és egyházi fenntartók által igénybe vehető normatív állami hozzájárulás igénylésének, folyósításának és elszámolásának részletes szabályait;”
53. § A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 6. §-a (5) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A gyermek nem vethető alá kínzásnak, testi fenyítésnek és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetésnek, illetve bánásmódnak.”
54. § A Gyvt. 16. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„16. § (1) Az e törvényben meghatározott, a gyermekek védelmét biztosító hatósági feladat- és hatásköröket
a) a helyi önkormányzat képviselő-testülete,
b) a települési önkormányzat jegyzője,
c) a külön jogszabályban kijelölt városi, fővárosi kerületi, illetve külön törvényben meghatározott kistérség székhelye szerinti községi önkormányzat polgármesteri hivatalának gyermekvédelmi és gyámügyi feladat- és hatáskörrel rendelkező ügyintézője (a továbbiakban: városi gyámhivatal),
d) a megyei, fővárosi szociális és gyámhivatal (a továbbiakban: megyei gyámhivatal)
gyakorolja (a c)-d) pontokban foglalt szervek a továbbiakban együtt: gyámhivatal).
(2) A megyei gyámhivatal a megyei, fővárosi közigazgatási hivatal gyermekvédelmi és gyámügyi feladat- és hatáskörrel rendelkező ágazati szakigazgatási szerve.”
55. § A Gyvt. 18. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A jogosult gyermek számára
a) a települési önkormányzat jegyzője az e törvényben meghatározott feltételek szerint rendszeres gyermekvédelmi támogatást,
b) a települési önkormányzat képviselő-testülete az e törvényben, illetve az önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek szerint rendkívüli gyermekvédelmi támogatást
folyósít.
(2) A települési önkormányzat képviselő-testülete a hatáskörébe tartozó ellátást kiegészítheti, és a rendeletében meghatározott módon és feltételek szerint a gyermek és a fiatal felnőtt szociális rászorultságára tekintettel más pénzbeli támogatásokat is megállapíthat.”
56. § (1) A Gyvt. 19. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A települési önkormányzat jegyzője a gyermeket rendszeres támogatásban részesíti, ha a gyermeket gondozó családban az egy főre jutó havi jövedelem összege nem haladja meg
a) az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének (a továbbiakban: az öregségi nyugdíj legkisebb összege) 110%-át,
aa) ha a gyermekét egyedülálló,
ab) ha a tartósan beteg, illetve fogyatékos gyermekét nevelő
szülő vagy törvényes képviselő gondozza saját háztartásában,
b) az öregségi nyugdíj legkisebb összegének
ba) 100%-át vagy
bb) 105%-át
az a) pont alá nem tartozó esetekben,
és a családban történő nevelkedés nem áll a gyermek érdekeivel ellentétben, feltéve, hogy az (5) bekezdés szerinti vagyoni helyzet vizsgálata során az egy főre jutó vagyon értéke nem haladja meg külön-külön vagy együttesen a (7) bekezdésben meghatározott értéket.”
(2) A Gyvt. 19. §-a (5) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A jogosultság elbírálásánál a települési önkormányzat jegyzője a vagyoni helyzet vizsgálatát akkor írhatja elő, ha a 131. § (4) bekezdés szerinti eljárás nem vezetett eredményre.”
57. § A Gyvt. 20. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A rendszeres támogatás havi összege - gyermekenként - az öregségi nyugdíj legkisebb összegének
a) 30%-a, a 19. § (2) bekezdésének aa) pontjában meghatározott esetben,
b) 22%-a a 19. § (2) bekezdésének ab) és ba) pontjában meghatározott esetben,
c) 13%-a a 19. § (2) bekezdésének bb) pontjában meghatározott esetben.”
58. § A Gyvt. a következő 94/A. §-sal egészül ki:
„94/A. § A települési önkormányzatok a személyes gondoskodás keretébe tartozó gyermekjóléti alapellátásokat, különösen a bölcsőde, a gyermekek átmeneti otthona, a családok átmeneti otthona és a gyermekjóléti központ működtetését a külön jogszabályban meghatározott többcélú kistérségi társulás útján is biztosíthatják.”
59. § (1) A Gyvt. 100. §-ának (2)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A működési engedély kiadásáról a fenntartó kérelmére
a) gyermekjóléti szolgáltatás és a gyermekek napközbeni ellátása esetén a szolgáltató (intézmény) székhelye, illetőleg telephelye szerint illetékes, külön jogszabályban kijelölt városi, fővárosi kerületi, illetve külön törvényben meghatározott kistérség székhelye szerinti községi önkormányzat jegyzője,
b) helyettes szülői hálózat, nevelőszülői hálózat, külső férőhelyen biztosított utógondozói ellátás esetén a működtető székhelye szerint illetékes megyei gyámhivatal,
c) az a)-b) pontban nem szabályozott szolgáltató tevékenység engedélyezése esetén a szolgáltató (intézmény) székhelye, illetőleg telephelye szerint illetékes megyei gyámhivatal
dönt (az a)-c) pontokban foglalt szervek a továbbiakban együtt: működést engedélyező szerv).
(3) A működést engedélyező szerv ellenőrzi, hogy a szolgáltató tevékenységet a működési engedélyben és a jogszabályokban foglaltaknak megfelelően végzik-e.”
(2) A Gyvt. 100. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A működést engedélyező szerv - külön jogszabályban foglaltak szerint - a működési engedélyt visszavonja, ha a szolgáltató tevékenység nem felel meg a jogszabályokban, illetve a működési engedélyben foglaltaknak.”
60. § A Gyvt. 107. §-ának (1) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:
[A települési önkormányzat jegyzője]
„h) az e törvényben meghatározott feltételek szerint rendszeres támogatást folyósít a jogosult gyermek számára,”
61. § A Gyvt. 134. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A gyermekek védelmét biztosító feladat- és hatáskört gyakorló állami és nem állami szerv (a továbbiakban: adatkezelő szerv) az e törvényben szabályozott feladatai ellátásához a 135-136. §-ban felsorolt adatkörben, az ott meghatározott célok teljesüléséhez elengedhetetlenül szükséges személyes adatokat kezelheti.”
62. § (1) A Gyvt. 135. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„135. § (1) A 15. § (1)-(4) bekezdéseiben meghatározott ellátások és intézkedések nyújtása és megtétele, azok ellenőrzése, valamint biztosítása során az e törvényben meghatározott jogok érvényesülésének elősegítése céljából a (2) bekezdésben meghatározott adatok kezelésére az alábbi szervek és személyek jogosultak:
a) a gyermekek védelmét biztosító hatósági feladat- és hatásköröket gyakorló szervek és személyek (16. §),
b) a fővárosi főjegyző,
c) a gyermekjóléti alapellátást és gyermekvédelmi szakellátást nyújtó szolgáltatás, intézmény vezetője,
d) a helyettes szülő, nevelőszülő,
e) a gyermekjogi képviselő, illetve amennyiben a gyermek panaszának orvoslása érdekében feltétlenül szükséges a betegjogi képviselő, illetve az ellátottjogi képviselő.
(2) Az (1) bekezdés szerinti szervek jogosultak
a) a gyermek
aa) személyazonosító,
ab) anyanyelvére vonatkozó,
ac) családi jogállására vonatkozó,
ad) veszélyeztetettségének megállapításához szükséges és elégséges adatainak, így különösen vagyoni helyzetére, környezetére, élelmezésére, ruházatára, lakhatási viszonyaira vonatkozó,
ae) megfelelő ellátásához, gondozásához szükséges és elégséges adatainak, így különösen a személyiségére, magatartására, személyes kapcsolataira, szokásaira, tanulmányi eredményeire, neveltségi állapotára vonatkozó,
af) egészségi állapotára vonatkozó,
ag) büntetlen előéletére, illetve a vele kapcsolatos hatósági, bírósági eljárásokra, határozatokra vonatkozó,
ah) kóros szenvedélyére vonatkozó;
b) a szülő, törvényes képviselő, helyettes szülő, nevelőszülő
ba) személyazonosító,
bb) vagyoni helyzetére, munkahelyére, iskolai végzettségére, kapcsolataira vonatkozó,
bc) gyermekneveléssel összefüggő, így különösen életvezetésére, nevelési magatartására vonatkozó,
bd) egészségi állapotára vonatkozó,
be) büntetlen előéletére vonatkozó;
c) a gyermek
ca) testvéreinek személyazonosító,
cb) saját gyermekének személyazonosító,
cc) kapcsolattartásra jogosult hozzátartozójának személyazonosító,
cd) lakóhelyén életvitelszerűen tartózkodó személyek személyazonosító és személyes körülményeire vonatkozó,
ce) sorsának megtervezése szempontjából jelentőséggel bíró személyek, így különösen a korábbi gondozók, szomszédok elérhetőségére vonatkozó,
cf) háziorvosának, védőnőjének, amennyiben óvodai, iskolai nevelésben részesül, a közoktatási intézmény vezetőjének elérhetőségére vonatkozó
adatainak a kezelésére.”
(2) A Gyvt. 135. §-ának (3) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A (2) bekezdésben meghatározott adatkörök pontos tartalmát a külön jogszabály szerinti gyermekvédelmi nyilvántartás rögzíti.”
63. § A Gyvt. 137. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (3) bekezdés számozása (4) bekezdésre változik:
