1. § (1) A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 117. § (1) bekezdése a következő k) ponttal egészül ki, valamint a j) pont végén az írásjel pontosvesszőre változik:
[E törvény alkalmazásában:]
„k) készenléti jellegű munkakör: az olyan munkakör, amelyben
ka) a munkakörbe tartozó feladatok jellegéből adódóan - hosszabb időszak alapulvételével - a rendes munkaidő legalább egyharmadában nincs munkavégzés, és a munkával nem töltött időt a munkavállaló pihenéssel töltheti, vagy
kb) a munkavégzés - különösen a munkakör sajátosságára, a munkavégzés feltételeire tekintettel - a munkavállaló számára az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb igénybevétellel jár.”
(2) Az Mt. 117. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A 119. § (3) bekezdésben foglalt heti munkaidő legmagasabb mértékére megállapított felső határ alkalmazásakor munkaidőnek tekintendő az ügyelet tartama.”
2. § Az Mt. 117/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„117/A. § (1) Kollektív szerződés
a) a polgári repülésben hajózó, légiutas-kísérő, repülőgépes műszaki, továbbá a légi járműveket kiszolgáló berendezéseket kezelő és vezető,
b) a belföldi és nemzetközi közúti személyszállítás és árufuvarozás körében forgalmi utazó,
c) a közúti közlekedésben a menetrend szerinti helyi, valamint 50 km-t meg nem haladó útszakaszon végzett helyközi menetrend szerinti személyszállítást végző, és a zavartalan közlekedést biztosító,
d) a nemzetközi vasúti személyszállítás, valamint a belföldi és nemzetközi vasúti árufuvarozás körében utazó, illetve a zavartalan közlekedést biztosító
munkakörben foglalkoztatott munkavállaló tekintetében a napi munkaidő korlátozására [119. § (3) bekezdés], a munkaközi szünetre (122. §), a napi pihenőidőre (123. §), a heti pihenőnapra, illetve pihenőidőre, a vasárnapi és a munkaszüneti napon történő munkavégzésre (124-125. §), valamint a rendkívüli munkavégzés éves mértékére [127. § (4) bekezdés] vonatkozó rendelkezésektől eltérhet, ezen túlmenően legfeljebb egyéves, illetve legfeljebb ötvenkét hetes munkaidőkeretet állapíthat meg.
(2) Az egészségügyi tevékenységre vonatkozóan
a) a napi huszonnégy órán át folyamatos szolgáltatást nyújtó egészségügyi szolgáltatók esetében külön törvény a 118/A. § (1) és (2) bekezdésétől eltérően legfeljebb hat havi, illetve legfeljebb huszonhat heti munkaidőkeretet is megállapíthat,
b) külön törvény vagy kollektív szerződés a 118/A. § (1) bekezdésétől eltérően legfeljebb négyhavi, illetve legfeljebb tizenhat heti munkaidőkeretet is megállapíthat,
c) külön törvény vagy kollektív szerződés a 119. § (3) és (7) bekezdésétől eltérhet azzal, hogy a nem készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló munkaideje nem haladhatja meg a munkaidőkeret átlagában a heti 60 órát, egészségügyi ügyelet esetén a heti 72 órát,
d) kollektív szerződés rendelkezése alapján, vagy ha a napi huszonnégy órán át folyamatos szolgáltatást nyújtó egészségügyi szolgáltatók esetében külön törvény lehetővé teszi, a munkavállaló előzetes írásos beleegyezése esetén a 123. § (1) bekezdésétől eltérően legalább megszakítás nélküli nyolc óra napi pihenőidőt kell biztosítani,
e) külön törvény vagy kollektív szerződés a 126. § (1) bekezdés d) pontjától eltérhet, és - a készenlét során végzett munka szokásos időtartamának alapulvételével - meghatározhatja az egy készenlétre eső rendkívüli munkavégzés átlagidőtartamát,
f) jogszabály a 127. §-ban és 129. §-ban foglaltakon túl szabályozhatja a rendkívüli munkavégzés, az ügyelet és a készenlét elrendelésének feltételeit, valamint a készenlét és a készenlét alatt elrendelt munkavégzés díjazását egyaránt magában foglaló átalánydíjazás mértékét, illetve az ügyelet díjazását,
g) külön törvény vagy kollektív szerződés a 124. § (8) bekezdésében foglaltaktól eltérhet, azzal, hogy a munkavállaló számára hetente egy pihenőnapot ki kell adni.
(3) Előadóművészeti és alkotóművészeti intézmény tekintetében a 118/A. § (1) bekezdésétől eltérően kollektív szerződés legfeljebb hat havi, illetve huszonhat heti munkaidőkeret alkalmazását határozhatja meg.
(4) Ha törvény
a) valamely gazdasági ágazat, alágazat tekintetében a munkavállaló munkavégzésére szakmai szabályt ír elő, illetve
b) a tartós külszolgálat tekintetében eltérő szabályt ír elő,
e törvény munkaidőre és pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseit e szabályokban meghatározott eltérő rendelkezések mellett kell alkalmazni, feltéve, hogy ezt a szakmai szabály, illetve a tartós külszolgálatra vonatkozó szabály nem zárja ki.
(5) Jogszabály a 126. § (1) bekezdésének c) pontjától, az ügyelet 129. § (1) bekezdésében meghatározott fogalmától és az ügyelet elrendelésének mértékétől, valamint a 148. §-tól
a) az egészségügyi tevékenységre vonatkozó külön törvényben meghatározott ügyeleti feladatok ellátásában részt vevő munkavállaló vonatkozásában a napi huszonnégy órán át folyamatos szolgáltatást nyújtó egészségügyi szolgáltatóknál elrendelt ügyelet esetében (egészségügyi ügyelet), illetve
b) külön jogszabályban meghatározottak szerint a kollégiumban a tanulók éjszakai felügyeletének, valamint a pedagógiai, nevelési programban meghatározott kirándulás vagy más, nem a nevelési-oktatási intézményben szervezett program megvalósításához elrendelt ügyelet esetén (közoktatási ügyelet)
eltérhet.”
3. § Az Mt. 118/A. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A 117/B. § (1)-(3) bekezdése szerinti napi munkaidő tartamának alapulvételével a munkaidő
a) legfeljebb háromhavi, illetve legfeljebb tizenkét heti,
b) idénymunka esetén legfeljebb négyhavi, illetve legfeljebb tizenhat heti
keretben is meghatározható.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően a munkaidő kollektív szerződés rendelkezése alapján legfeljebb hat havi, illetve legfeljebb huszonhat heti keretben is meghatározható.”
4. § Az Mt. 119. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„119. § (1) A munkáltató a munkaidőt a munka jellegére, valamint az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére figyelemmel osztja be.
(2) A munkaidő-beosztást - kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában - legalább hét nappal korábban, legalább egy hétre a 118/A. § (4) bekezdésében meghatározott módon kell közölni. Ennek hiányában az utolsó munkaidő-beosztás az irányadó.
(3) A munkavállaló napi, illetve heti munkaideje a tizenkét, illetve a negyvennyolc órát, a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló napi, illetve heti munkaideje a huszonnégy, illetve a hetvenkét órát nem haladhatja meg. A heti munkaidő e bekezdésben meghatározott legmagasabb időtartamába az ügyelet teljes tartamát, valamint az ügyeleten kívül elrendelt rendkívüli munkavégzés időtartamát is be kell számítani.
(4) Munkaidőkeret megállapítása esetén a (3) és a (8) bekezdés rendelkezését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a heti munkaidő mértékét a munkaidőkeret átlagában kell figyelembe venni.
(5) A jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok között foglalkoztatott munkavállaló napi munkaideje az éjszakai munkavégzés során a nyolc órát nem haladhatja meg.
(6) A munkavállaló munkaideje a (3) bekezdésben foglalt napi tizenkét órát, a (7) bekezdésben foglalt huszonnégy órát, illetve készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló esetében a napi huszonnégy órát legfeljebb egy órával haladhatja meg, ha a téli időszámítás kezdetének időpontja a munkaidő-beosztás szerinti rendes munkaidő tartamára esik.
(7) Ügyelet elrendelése esetén a (3) bekezdéstől eltérően a nem készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló napi munkaideje legfeljebb huszonnégy óra lehet. Ebben az esetben a beosztás szerinti munkaidő és a rendkívüli munkavégzés időtartama nem haladhatja meg a tizenkét órát.
(8) Az (1) és a (3)-(7) bekezdés rendelkezéseitől érvényesen eltérni nem lehet.”
5. § Az Mt. 122. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„122. § Ha a beosztás szerinti napi munkaidő vagy a rendkívüli munkavégzés időtartama a hat órát meghaladja, valamint minden további három óra munkavégzés után a munkavállaló részére - a munkavégzés megszakításával - legalább húsz perc, legfeljebb egy óra egybefüggő munkaközi szünetet kell biztosítani. Amennyiben a napi munkaidő alatt a munkavállaló többször jogosult munkaközi szünetre, ezek együttes időtartama az egy órát nem haladhatja meg.”
6. § (1) Az Mt. 123. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A munkavállaló részére a napi munkájának befejezése és a másnapi munkakezdés között legalább tizenegy óra egybefüggő pihenőidőt kell biztosítani.”
(2) Az Mt. 123. § (2) bekezdésének felvezető mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Kollektív szerződés - a 127. § (6) bekezdése c) pontjában meghatározott munkavállaló kivételével - az (1) bekezdéstől eltérően legalább nyolc óra egybefüggő pihenőidő biztosítását írhatja elő”
[a) a készenléti jellegű munkakörben,
b) a megszakítás nélküli, illetve
c) a többműszakos munkarendben foglalkoztatott, továbbá
d) az idénymunkát
végző munkavállaló esetében.]
(3) Az Mt. 123. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A pihenőidő mértéke a (2) bekezdésben meghatározott esetben legalább egybefüggő hét óra, ha a nyári időszámítás kezdetének időpontja annak tartamára esik.”
7. § Az Mt. 124. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Munkaidőkeret alkalmazása esetén
a) a készenléti jellegű munkakörben,
b) a megszakítás nélküli, illetve
c) a többműszakos munkarendben foglalkoztatott, továbbá
d) az idénymunkát végző munkavállaló esetében
kollektív szerződés rendelkezése alapján a pihenőnap legfeljebb a munkavállaló foglalkoztatására megállapított munkaidőkeret tartama alatt - részben vagy egészben - összevontan is kiadható.”
8. § Az Mt. a következő 127/A. §-sal egészül ki:
„127/A. § (1) A munkáltató és a munkavállaló legfeljebb egy éves határozott időre írásban megállapodhat a munkáltató által meghatározható éves kétszáz órán felül legfeljebb száz, összesen legfeljebb háromszáz óra időtartamú rendkívüli munkavégzés elrendelésének lehetőségéről.
(2) Az (1) bekezdés szerinti megállapodás olyan munkavállalóval köthető meg,
a) akinek a munkakörével azonos munkakörben munkáltatója az állami foglalkoztatási szervnél külön jogszabály szerint munkaerőigényét bejelentette, és állásközvetítést kért, amely nem járt eredménnyel és
b) aki magas szintű vagy kivételes ismereteket, illetve ilyen gyakorlatot igénylő munkára vagy szakmára rendelkezik képesítéssel, vagy egyébként olyan kivételes tudással rendelkezik, amely a munkáltató működéséhez feltétlenül szükséges.
(3) A megállapodás feltétele, hogy megkötése előtt legalább harminc nappal a munkáltató a (2) bekezdés a) pontja szerinti igényét bejelentette.
(4) A megállapodás
a) a legfeljebb tíz munkavállalót foglalkoztató munkáltató esetén egy munkavállalóval,
b) a tíz főnél több munkavállalót foglalkoztató munkáltató esetén a munkavállalók tíz százalékának megfelelő létszámú munkavállalóval köthető meg.
(5) A (4) bekezdés szerinti munkavállalói létszámot a megállapodás megkötésének időpontjában kell figyelembe venni.”
9. § (1) A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 39. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A munkaidőt - az (1)-(2) bekezdésben meghatározott időtartam figyelembevételével - a munkáltatói jogkör gyakorlója legfeljebb négyhavi, illetve tizennyolc heti keretben is meghatározhatja.”
(2) A Ktv. 39. §-ának (5)-(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A köztisztviselő napi, illetve heti munkaideje a tizenkét, illetve a negyvennyolc órát nem haladhatja meg. A heti munkaidő e bekezdésben meghatározott legmagasabb időtartamába az ügyelet teljes tartamát, valamint az ügyeleten kívül elrendelt rendkívüli munkavégzés időtartamát is be kell számítani.
(6) Munkaidőkeret megállapítása esetén az (5) és (10) bekezdés rendelkezését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a heti munkaidő mértékét a munkaidőkeret átlagában kell figyelembe venni.”
(3) A Ktv. 39. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) Ügyelet elrendelése esetén az (5) bekezdéstől eltérően a köztisztviselő napi munkaideje legfeljebb huszonnégy óra lehet. Ebben az esetben a beosztás szerinti munkaidő és a rendkívüli munkavégzés időtartama nem haladhatja meg a tizenkét órát.”
(4) A Ktv. 71. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A Munka Törvénykönyve rendelkezéseit az alábbiak szerint kell megfelelően alkalmazni:]
„a) 3. §-ának (1)-(4) bekezdését, 4. §-át, 5-12. §-át, 15-19/A. §-át, 21-28. §-át, 70/A. §-át, 74. §-át, 77. §-át, 84/A. §-át, 85. §-át, 86/B-86/D. §-át, 97. §-át, 102. §-ának (1)-(3) bekezdését, 103. §-ának (1)-(2) és (4) bekezdését, 104. §-ának (4)-(5) bekezdését, 107. §-át, 117. §-ának (1) és (3) bekezdését, 117/A. § (4) bekezdését, 117/B. §-ának (5) bekezdését, 118. §-ának (2) bekezdését, 118/A. §-ának (4)-(5) bekezdését, 119. §-ának (1)-(2) bekezdését és az (5) bekezdését, 120-121. §-át, 123-126. §-át, 127. §-ának (1)-(2) és (6)-(7) bekezdését, 128. §-ának (1) bekezdését, 129. §-át, 130. §-ának (2) bekezdését, 132. §-ának (1)-(3) bekezdését, 133. §-át, 135-140/A. §-át, 142/A. §-át, 144. §-ának (1) bekezdését, 144/A. §-át, 151. §-ának (2)-(4) bekezdését, 152-153. §-át, 154. §-a (1) bekezdésének első és harmadik mondatát, 155-157. §-át, 159-164. §-át, 165. §-ának (2) bekezdését, 166. §-ának (2) bekezdését, 167. §-ának (1) és (3) bekezdését, 168-169. §-át, 171-172. §-át, 174. §-át, 176-183. §-át, 184. §-ának (1)-(2) bekezdését, 185-187. §-át, 192/C-192/G. §-át, 193-193/A. §-át, 204-205. §-át, 207. §-át;”
10. § A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény 35. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Bírói feladatok ellátása céljából a bíró kötelezhető készenlét és ügyelet teljesítésére. A bíró heti munkaideje, az ügyelet időtartama, valamint a készenlét alatt végzett munka időtartamának együttes mértéke a heti negyvennyolc órát nem haladhatja meg. Munkaidőkeret megállapítása esetén a heti munkaidő együttes mértékét a munkaidőkeret átlagában kell figyelembe venni.”
11. § Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény (a továbbiakban: Iasz.) 124. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a szolgálati viszonyra az Mt. 3. §-ának (2)-(4) bekezdéseit, 4. §-ának (2)-(3) bekezdéseit, 5-6. §-ait, 7. §-ának (1)-(5) bekezdéseit, 8-9. §-ait, 10. §-ának (1)-(3) bekezdéseit, 11-15. §-ait, 18-19/A. §-ait, 21-28. §-ait, 74. §-át, 75. §-ának (1) bekezdését, 76. §-ának (6)-(8) bekezdéseit, 76/B. §-át, 78/A. §-át, 79. § (2) bekezdését, 84. §-át, 84/A. § (1) bekezdés a) pontját és (2) bekezdését, 85. §-át, 87/A. §-át, 89. §-ának (7) bekezdését, 90. §-ának (3)-(4) bekezdéseit, 93. §-ának (4) bekezdését, 107. §-át, 116. §-át, 117. §-ának (1) bekezdését, 117/B. §-ának (2) bekezdését, (3) bekezdése a) pontját és (5) bekezdését, 118. §-ának (2) bekezdését, 118/A. §-ának (4)-(5) bekezdéseit, 119. §-át, 120. §-át, 121. §-át, 125. §-át, 129. §-át, 130. §-ának (2) bekezdését, 132. §-ának (2)-(3) bekezdéseit, 133. §-át, 135-136. §-ait, 137-140/A. §-ait, 142/A. §-át, 144. §-ának (1) bekezdését, 150. §-ának (2) bekezdését, 151. §-át, 151/A. §-ának (1)-(2), (4)-(6) bekezdéseit, 152. §-ának (1)-(9) bekezdéseit, 153. §-ának (1) bekezdését, 155-164. §-ait, 202. §-ának (2) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.”
12. § (1) E törvény - a (2)-(3) bekezdésben foglaltak kivételével - 2007. július 1-jén lép hatályba.
(2) E törvény 10. §-a 2007. július 1-jén lép hatályba.
(3) Az Mt. e törvény 1. §-ával megállapított 117. §-ának (3) bekezdése, valamint e törvény 4. §-ával megállapított 119. §-a 2008. január 1-jén lép hatályba.
(4) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti
a) az Mt. 129. §-ának (7) bekezdése,
b) a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 59. §-ának (3)-(5) bekezdése.
(5) Az Mt. 118/A. § (3) bekezdésének a) pontja 2008. január 1-jén veszti hatályát.
(6) A Ktv. 62. §-ának (1) bekezdésében meghatározott adatszolgáltatást 2007. évben nem kell teljesíteni. Az elmaradt adatszolgáltatás helyett egyszerűsített adatszolgáltatásra kerül sor. Az egyszerűsített adatszolgáltatás a közigazgatási szerv szervezeti adataira, valamint a közszolgálati jogviszonyban állók létszámára, munkaidejére, besorolására és vezetői beosztására terjed ki, azzal, hogy azt a 2008. január 1-jei állapotnak megfelelően 2008. január 31-ig - a központi közszolgálati hatóság által meghatározott módon - kell teljesíteni. A központi létszám- és bérgazdálkodási statisztikai információs rendszer a Ktv. 62. §-ának (2) bekezdése alapján a 2007. szeptember 1-jei állapotra vonatkozó adatok helyett a 2008. január 1-jei állapotra vonatkozó adatokat adja át a központi közszolgálati nyilvántartás számára.
(7) A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 22/A. §-ának (10) bekezdésében foglaltak alapján a 2006. és 2007. december 31-i állapotnak megfelelő vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget 2008. július 1-je és 31-e között kell teljesíteni.
13. § E törvény a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikk 1. és 2. pontjának, 3-6. cikkének, 17-19. cikkének és 22. cikkének való megfelelést szolgálja.
