1. § A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) 3. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:
[A törvény hatálya kiterjed]
„a) a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény (a továbbiakban: Szmtv.) szerint a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyre, amennyiben az ellátás igénylésének időpontjában az Szmtv.-ben meghatározottak szerint a szabad mozgás és a három hónapot meghaladó tartózkodási jogát a Magyar Köztársaság területén gyakorolja, és a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény szerint bejelentett lakóhellyel rendelkezik, valamint”
2. § (1) Az Szt. 4. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában]
„a) jövedelem: az elismert költségekkel és a befizetési kötelezettséggel csökkentett
aa) a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint meghatározott, belföldről vagy külföldről származó – megszerzett – vagyoni érték (bevétel), ideértve a jövedelemként figyelembe nem vett bevételt és az adómentes jövedelmet is,
ab) az a bevétel, amely után az egyszerűsített vállalkozói adóról, illetve az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló törvény szerint adót, illetve hozzájárulást kell fizetni.
Elismert költségnek minősül a személyi jövedelemadóról szóló törvényben elismert költség, valamint a fizetett tartásdíj. Ha a magánszemély az egyszerűsített vállalkozói adó vagy egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás alapjául szolgáló bevételt szerez, a bevétel csökkenthető a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint elismert költségnek minősülő igazolt kiadásokkal, ennek hiányában a bevétel 40%-ával. Ha a mezőgazdasági őstermelő adóévi őstermelésből származó bevétele nem több a kistermelés értékhatáránál (illetve ha részére támogatást folyósítottak, annak a folyósított támogatással növelt összegénél), akkor a bevétel csökkenthető az igazolt költségekkel, továbbá a bevétel 40%-ának megfelelő összeggel, vagy a bevétel 85%-ának, illetőleg állattenyésztés esetén 94%-ának megfelelő összeggel.
Befizetési kötelezettségnek minősül a személyi jövedelemadó, az egyszerűsített vállalkozási adó, a magánszemélyt terhelő egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás, egészségbiztosítási hozzájárulás és járulék, egészségügyi szolgáltatási járulék, nyugdíjjárulék, nyugdíjbiztosítási járulék, magán-nyugdíjpénztári tagdíj és munkavállalói járulék.
Nem minősül jövedelemnek
1. a temetési segély, az alkalmanként adott átmeneti segély, a lakásfenntartási támogatás, az adósságcsökkentési támogatás,
2. a rendkívüli gyermekvédelmi támogatás, a Gyvt. 20/A. §-a szerinti pénzbeli támogatás, a Gyvt. 20/B. §-ának (4)–(5) bekezdése szerinti pótlék, a nevelőszülők számára fizetett nevelési díj és külön ellátmány,
3. az anyasági támogatás,
4. a tizenharmadik havi nyugdíj,
5. a személyes gondoskodásért fizetendő személyi térítési díj megállapítása kivételével a súlyos mozgáskorlátozott személyek pénzbeli közlekedési kedvezményei, a vakok személyi járadéka és a fogyatékossági támogatás,
6. a fogadó szervezet által az önkéntesnek külön törvény alapján biztosított juttatás,
7. annak az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásnak a havi ellenértéke, amely a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló külön jogszabály szerinti kötelező legkisebb munkabérének (minimálbér) 50%-át nem haladja meg,
8. a házi segítségnyújtás keretében társadalmi gondozásért kapott tiszteletdíj,
9. az energiafelhasználáshoz nyújtott támogatás.”
(2) Az Szt. 4. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„b) vagyon: ha e törvény másként nem rendelkezik, az a hasznosítható ingatlan, jármű, továbbá vagyoni értékű jog, amelynek
ba) külön-külön számított forgalmi értéke, illetőleg összege az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének a harmincszorosát, vagy
bb) együttes forgalmi értéke az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének a nyolcvanszorosát
meghaladja, azzal, hogy a szociális rászorultságtól függő pénzbeli ellátások jogosultsági feltételeinek vizsgálatánál nem minősül vagyonnak az az ingatlan, amelyben az érintett személy életvitelszerűen lakik, az a vagyoni értékű jog, amely az általa lakott ingatlanon áll fenn, továbbá a mozgáskorlátozottságra tekintettel fenntartott gépjármű;”
(3) Az Szt. 4. §-a (1) bekezdésének dc) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában közeli hozzátartozó:]
„dc) korhatárra való tekintet nélkül a tartósan beteg, az autista, illetve a testi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos vér szerinti, örökbe fogadott, illetve nevelt gyermek, amennyiben ez az állapot a gyermek 25. életévének betöltését megelőzően is fennállt (a továbbiakban: fogyatékos gyermek),”
(4) Az Szt. 4. §-a (1) bekezdésének ma)–mb) és md) alpontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[E törvény alkalmazásában fenntartó:]
„ma) a központi költségvetési szerv, a helyi önkormányzat, a helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről szóló 1997. évi CXXXV. törvény 8. §-a, 9. §-a, illetve 16. §-a szerinti intézményi társulás, a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulása, a települési kisebbségi önkormányzat és a területi kisebbségi önkormányzat (a továbbiakban együtt: állami fenntartó),
mb) a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ltv.) szerinti, magyarországi székhelyű egyház, az egyházaknak az Ltv. 14. §-a szerinti magyarországi székhelyű szövetsége, illetve az Ltv. 13. §-ának (2)–(3) bekezdése szerinti magyarországi székhelyű egyházi jogi személy (a továbbiakban: egyházi fenntartó); nem minősül egyházi fenntartónak az a jogi személy, amely más típusú szervezetként jogalanyisággal rendelkezik, így különösen a társadalmi szervezet, annak alapszabályban jogi személlyé nyilvánított szervezeti egysége, az alapítvány, annak alapító okiratban jogi személlyé nyilvánított szervezeti egysége, a gazdasági társaság és a közhasznú társaság,”
„md) a magyarországi székhelyű jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság – az ma)–mb) alpontokban foglaltak kivételével,”
(5) Az Szt. 4. §-a (1) bekezdése n) pontjának ne) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a pont a következő nf) alponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában fogyasztási egység: a családtagoknak a családon belüli fogyasztási szerkezetet kifejező arányszáma, ahol]
„ne) a fogyatékos gyermek arányszáma 1,0, azzal, hogy a fogyatékos gyermeket az nc)–nd) alpont alkalmazásánál figyelmen kívül kell hagyni;
nf) az na)–nb) alpontok szerinti arányszám 0,2-vel növekszik, ha a személy fogyatékossági támogatásban részesül.”
3. § (1) Az Szt. 10. §-a a következő (2)–(5) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2)–(5) bekezdés jelölése (6)–(9) bekezdésre változik:
„(2) A jogosultság megállapításakor
a) a havi rendszerességgel járó – nem vállalkozásból, illetve őstermelői tevékenységből (a továbbiakban együtt: vállalkozás) származó – jövedelem esetén a kérelem benyújtását megelőző hónap jövedelmét,
b) a nem havi rendszerességgel szerzett, illetve vállalkozásból származó jövedelem esetén a kérelem benyújtásának hónapját közvetlenül megelőző tizenkét hónap alatt szerzett jövedelem egyhavi átlagát
kell figyelembe venni, azzal, hogy a b) pont szerinti számításnál azon hónapoknál, amelyek adóbevallással már lezárt időszakra esnek, a jövedelmet a bevallott éves jövedelemnek e hónapokkal arányos összegében kell beszámítani.
(3) Ha a vállalkozási tevékenység megkezdésétől eltelt időtartam nem éri el a 12 hónapot, akkor az egyhavi átlagos jövedelmet a vállalkozási tevékenység időtartama alapján kell kiszámítani.
(4) A jövedelemszámításnál figyelmen kívül kell hagyni
a) a kérelem benyújtását megelőzően megszűnt havi rendszeres jövedelmet,
b) a vállalkozásból származó jövedelmet, feltéve, hogy a vállalkozási tevékenység megszűnt.
(5) A vállalkozási tevékenység akkor tekinthető megszűntnek, ha a vállalkozói engedélyt, illetve az őstermelői igazolványt visszaadták vagy visszavonták, illetőleg a társas vállalkozást törölték a cégjegyzékből.”
(2) Az Szt. 10. §-ának – (1) bekezdéssel átszámozott – (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) Ha a 3. § (3) bekezdése szerinti személy esetében a szociális ellátásra való jogosultság elbírálásához az Európai Unió tagállama vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más állam, illetve olyan állam, amelynek állampolgára az Európai Közösség és tagállamai, valamint az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban nem részes állam között létrejött nemzetközi szerződés alapján az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes állam állampolgárával azonos jogállást élvez, illetékes hatóságának igazolása szükséges, akkor közvetítő szervként a kincstár jár el.”
4. § Az Szt. 17. §-ának (4)–(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Ha a jegyző a hatáskörébe tartozó szociális ellátás megtérítését rendeli el, a megtérítés összegét, illetve pénzegyenértékét és a kamat összegét – amennyiben annak megfizetése a kötelezett megélhetését súlyosan veszélyeztetné – méltányosságból
a) csökkentheti vagy elengedheti, ha a visszafizetésre kötelezett személy családjának egy főre jutó havi jövedelme nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének két és félszeresét,
b) részletekben fizettetheti meg.
(5) Ha a helyi önkormányzat képviselő-testülete a hatáskörébe tartozó szociális ellátás megtérítését rendeli el, a megtérítés összegét, illetve pénzegyenértékét és a kamat összegét – amennyiben annak megfizetése a kötelezett megélhetését súlyosan veszélyeztetné – méltányosságból
a) elengedheti,
b) csökkentheti,
c) részletekben fizettetheti meg.”
5. § Az Szt. 19. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és ezzel egyidejűleg a § jelenlegi szövegének jelölése (1) bekezdésre változik:
„(2) Ha a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személy három hónapnál hosszabb ideig részesül időskorúak járadékában, a 37/A. § (1) bekezdésének a) vagy b) pontja alapján rendszeres szociális segélyben vagy a 43/B. § alapján ápolási díjban, a jegyző erről a tényről értesíti a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személy lakóhelye szerint illetékes területi idegenrendészeti hatóságot.”
6. § Az Szt. 20/A. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Házi segítségnyújtás és idősotthoni ellátás esetében a kérelmet a gondozási szükséglet megállapítását követően, a kérelem benyújtásának időpontjára visszamenőlegesen kell nyilvántartásba venni.”
7. § Az Szt. 24. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A szociális igazgatási eljárás során a szociális hatáskört gyakorló szerv adatot kérhet a polgárok személyi adatait és lakcímét nyilvántartó szervtől, valamint az ingatlanügyi hatóságtól a szociális ellátásra való jogosultság megállapítása céljából.”
8. § (1) Az Szt. 25. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az időskorúak járadékára, a rendszeres szociális segélyre és az ápolási díjra (a továbbiakban együtt: havi rendszeres szociális ellátás) való jogosultság feltételeit a jogosultságot megállapító szerv kétévente legalább egyszer felülvizsgálja. Ha a felülvizsgálat során megállapítást nyer, hogy a feltételek továbbra is fennállnak, akkor az ellátást a felülvizsgálatnak megfelelő összegben tovább kell folyósítani.”
(2) Az Szt. 25. §-a (5) bekezdésének felvezető szövege helyébe a következő rendelkezés lép:
„Ha az öregségi nyugdíj legkisebb összege változik, a havi rendszeres szociális ellátás összegét a változás időpontjától számított 90 napon belül felül kell vizsgálni. A felülvizsgálat során az emelt összegű rendszeres pénzellátást, a családi pótlékot és az árvaellátást kell figyelembe venni. Ha az ellátás összege a felülvizsgálat eredményeként”
[a) emelkedett, akkor az új összeget az öregségi nyugdíj legkisebb összege emelkedésének időpontjára visszamenőlegesen,
b) csökkent, akkor az új összeget az öregségi nyugdíj legkisebb összege emelkedésének időpontját követő harmadik hónap első napjától
kell folyósítani.]
(3) Az Szt. 25. §-ának (6)–(8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A jogosult bejelentése vagy hivatalos tudomásszerzés alapján a havi rendszeres szociális ellátás összegét felül kell vizsgálni, ha a megállapításának alapjául szolgáló jövedelemben tartós változás történt, vagy az ellátás megállapításánál figyelembe vett, egy háztartásban élő családtagok létszáma megváltozott.
(7) Tartós jövedelemváltozásnak kell tekinteni
a) az újonnan megállapított, illetve megszüntetett rendszeres pénzellátást, továbbá családi pótlékot, árvaellátást, tartásdíjat,
b) a keresőtevékenység alapjául szolgáló jogviszony létesítését, feltéve, hogy a jogviszony három egymást követő hónapban fennáll,
c) a keresőtevékenység megszűnését,
d) ha a jogosultság megállapításának alapjául szolgáló jövedelemben az a)–c) ponton kívüli okból három egymást követő hónapban 10%-nál nagyobb mértékű változás következik be.
(8) A felülvizsgálatot
a) a rendszeres pénzellátásnak minősülő ellátások, a családi pótlék és az árvaellátás esetén a megállapított, illetve megszüntetett összegre,
b) az a) pontba nem tartozó jövedelmek esetén a 10. § (2) bekezdésében foglaltakra
figyelemmel kell elvégezni.”
(4) Az Szt. 25. §-a a következő (9)–(10) bekezdéssel egészül ki:
„(9) Ha a havi rendszeres szociális ellátás összege a (6) bekezdés szerinti felülvizsgálat eredményeként
a) emelkedett, akkor az új összeget az ellátásra való jogosultság feltételeiben bekövetkező változás bejelentésének, illetve a hivatalos tudomásszerzésnek az időpontjától,
b) csökkent, akkor az új összeget az ellátásra való jogosultság feltételeiben bekövetkező változásra vonatkozó bejelentési kötelezettség határidejének lejártát, illetve a hivatalos tudomásszerzésnek az időpontját követő hónap első napjától
kell folyósítani.
(10) Ha a (4)–(6) bekezdés szerinti felülvizsgálat eredményeként a havi rendszeres szociális ellátásra való jogosultság megszűnik, akkor az ellátás folyósítását a határozat meghozatala hónapjának utolsó napjával meg kell szüntetni.”
9. § Az Szt. 32/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A kérelmet – ha e törvény másként nem rendelkezik – az a szociális hatáskört gyakorló szerv bírálja el, amelynek illetékességi területén a kérelmező lakcíme van. Ha a kérelmezőnek több lakcíme van, az illetékességet az a lakóhely vagy tartózkodási hely alapozza meg, ahol életvitelszerűen lakik.”
10. § Az Szt. 32/B. §-a (4) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Nem állapítható meg az időskorúak járadéka, illetve a folyósítást meg kell szüntetni, ha a személy]
„c) a 3. § (3) bekezdése alá tartozik, és – a határ menti ingázó munkavállalókat kivéve – tartózkodási joga megszűnt vagy tartózkodási jogának gyakorlásával felhagyott.”
11. § (1) Az Szt. 37/A. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az (1) bekezdés a) pontja alkalmazásában egészségkárosodott személynek minősül az, aki]
„a) munkaképességét legalább 67%-ban elvesztette, illetve legalább 50%-os mértékű egészségkárosodást szenvedett, vagy”
(2) Az Szt. 37/A. §-a (3) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazásában nem foglalkoztatott személynek minősül az, akinek esetében]
„e) a rendszeres szociális segély folyósítása a munkaképesség-csökkenés, illetve az egészségkárosodás mértékének változása miatt szűnt meg,”
12. § (1) Az Szt. 37/B. §-a (1) bekezdésének ac) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Nem állapítható meg rendszeres szociális segély, illetőleg a megállapított ellátást meg kell szüntetni annak a személynek, aki]
„ac) a 3. § (3) bekezdése alá tartozik, és – a határ menti ingázó munkavállalókat kivéve – tartózkodási joga megszűnt vagy tartózkodási jogának gyakorlásával felhagyott;”
(2) Az Szt. 37/B. §-a (1) bekezdésének bb) és bd) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Nem állapítható meg rendszeres szociális segély, illetőleg a megállapított ellátást meg kell szüntetni annak a nem foglalkoztatott személynek, aki]
„bb) gyermekgondozási segélyben, illetve gyermeknevelési támogatásban részesül,”
„bd) gyermekgondozási segélyre jogosult, a gyermek egyéves korának betöltéséig,”
13. § (1) Az Szt. 37/E. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha a rendszeres szociális segélyben részesülő, illetve a közfoglalkoztatásban részt vevő és rendszeres szociális segélyben (ideérve a szünetelés esetét is) részesülő személy nem a közfoglalkoztatás, illetve az alkalmi munkavállalói könyvvel történő munkavégzés körébe tartozó keresőtevékenységet kezd, és ezzel kapcsolatos bejelentési kötelezettségének eleget tett, részére a rendszeres szociális segélyt
a) a keresőtevékenység kezdő napjától számított három hónapig 50%-os összegben,
b) az a) pont szerinti időtartam lejártát követő naptól számított három hónapig 25%-os összegben
kell továbbfolyósítani, feltéve, hogy a rendszeres szociális segélyben részesülő személy keresőtevékenysége folyamatosan fennáll. Ebben az esetben a 25. § (7) bekezdésének b) pontját nem kell alkalmazni.”
(2) Az Szt. 37/E. §-a a következő (7)–(10) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (7) bekezdés jelölése (11) bekezdésre változik:
„(7) Ha a közfoglalkoztatásban részt vevő személy a (3) bekezdés szerint kezd egyéb keresőtevékenységet, részére a segélyt a közfoglalkoztatást közvetlenül megelőzően folyósított segély összege alapján kell továbbfolyósítani.
(8) Ha a rendszeres szociális segélyt a 37/B. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti összegben folyósítják és a segélyben részesülő személy a (3) bekezdés szerint egyéb keresőtevékenységbe kezd, akkor részére a segélyt ezen összeg alapulvételével kell továbbfolyósítani.
(9) Közfoglalkoztatásban részt vevő személy esetében a rendszeres szociális segély 25. § (4)–(6) bekezdése szerinti felülvizsgálatát a közfoglalkoztatás megszűnését követően kell lefolytatni.
(10) A 25. § (4)–(6) bekezdése szerinti felülvizsgálat esetén a rendszeres szociális segélyben részesülő személy házastársa vagy élettársa közfoglalkoztatásból származó jövedelmének 50%-át kell figyelembe venni.”
(3) Az Szt. 37/E. §-a a következő (12) bekezdéssel egészül ki:
„(12) Ha a közfoglalkoztatásban részt vevő, rendszeres szociális segélyre jogosult személy a közfoglalkoztatás megszűnésének időpontjától táppénzben részesül, akkor a táppénz folyósítása alatt a rendszeres szociális segély
a) a 37/C. § (1) bekezdése szerint szünetel, vagy
b) a 37/C. § (2) bekezdése szerinti összegben kerül folyósításra.”
14. § Az Szt. 37/H. §-a (1) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A foglalkoztatási kötelezettség közfoglalkoztatás biztosításával teljesíthető.”
15. § Az Szt. 42. §-a (2) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az ápolási díjra való jogosultságot meg kell szüntetni, ha]
„d) az ápolást végző vagy az ápolt személy tartózkodási joga megszűnt vagy tartózkodási jogának gyakorlásával felhagyott,”
16. § Az Szt. 47. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A 32–32/A. § szabályait az e Fejezet szerinti ellátásokra – az 55/D. § szerinti kivétellel – alkalmazni kell.”
17. § (1) Az Szt. 48. §-a (1) bekezdésének felvezető mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A haláleset helye szerint illetékes települési önkormányzat polgármestere önkormányzati hatáskörben – a halálesetről való tudomásszerzést követő 30 napon belül – gondoskodik az elhunyt személy közköltségen történő eltemettetéséről, ha”
[a) nincs vagy nem lelhető fel az eltemettetésre köteles személy, vagy
b) az eltemettetésre köteles személy az eltemettetésről nem gondoskodik]
(2) Az Szt. 48. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (4) bekezdés jelölése (5) bekezdésre változik:
„(4) A települési önkormányzat a rendeletében szabályozottak szerint a (3) bekezdés b) pontjában meghatározott megtérítési kötelezettség alól részben vagy egészben különös méltánylást érdemlő körülmények fennállása esetén mentesítheti az eltemettetésre köteles személyt.”
18. § Az Szt. 50. §-a (4) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A jogosultság az (1) bekezdés szerinti jogosult esetében két évre, a (2)–(3) bekezdés szerinti jogosult esetében egy évre kerül megállapításra.”
19. § (1) Az Szt. 50/B. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az egyéni gyógyszerkeret és az eseti keret a jogosultság időtartamára kerül megállapításra. Az 50. § (2)–(3) bekezdése szerinti jogosultságot és a gyógyszerkeretet 18 hónapnál nem régebben kiadott szakhatósági állásfoglalás alapján lehet megállapítani.”
(2) Az Szt. 50/B. §-ának (4) bekezdése az alábbiak szerint módosul:
„(4) A felülvizsgálat során megállapított magasabb egyéni gyógyszerkeret a határozat meghozatalát követő 15. naptól jár. A felülvizsgálat során megállapított alacsonyabb egyéni gyógyszerkeret a határozat meghozatalát követő 30. naptól jár. Ha a felülvizsgálat eredményeképpen a jogosultság megszüntetésére kerül sor, annak időpontja a határozat meghozatalát követő 30. nap.”
20. § Az Szt. 50/E. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az eseti keret összegét az egészségbiztosítási szerv a jogosultság kezdő időpontjával nyitja meg. Két évre megállapított jogosultság esetén az eseti keretet évente, a jogosultság kezdő időpontjával, illetve az attól számított egy év elteltével kell megnyitni.”
21. § (1) Az Szt. 53. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az 50. § (3) bekezdése alapján kiállított igazolvány után a települési önkormányzat – a (2) bekezdés szerinti eltéréssel – térítést fizet. A térítés az igazolvány kiállítását követő egyéves időtartamra szól. A térítés összege a megállapított gyógyszerkeret éves összegének 30%-a, amelyet a jogosultság kezdetétől számított három munkanapon belül az egészségbiztosítási szervnek át kell utalni. Amennyiben az egyéni gyógyszerkeret év közbeni felülvizsgálata során fél évnél hosszabb időtartamra magasabb gyógyszerkeret kerül megállapításra, a különbözet 6 havi összegének 30%-át is át kell utalni az egészségbiztosítási szerv részére. Amennyiben a települési önkormányzat a jogosultság kezdetétől számított 30 napon belül fizetési kötelezettségének nem tesz eleget, az egészségbiztosítási szerv követelését az önkormányzat költségvetési elszámolási számlájáról azonnali beszedési megbízás benyújtásával érvényesítheti. Az egészségbiztosítási szerv megkeresésére a Magyar Államkincstár az önkormányzat költségvetési elszámolási számlaszámát közli.”
(2) Az Szt. 53. §-ának (3) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Amennyiben az egyéni gyógyszerkeret év közbeni felülvizsgálata során fél évnél hosszabb időtartamra alacsonyabb gyógyszerkeret kerül megállapításra, az önkormányzat visszaigényelheti az egészségbiztosítási szervtől a különbözet 6 havi összegének 30%-át.”
22. § Az Szt. 54/A. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A jegyző a járulékfizetés alapjának meghatározása céljából kérelemre hatósági bizonyítványt állít ki – a kérelmező saját és családtagjai jövedelmére vonatkozó igazolás alapján – annak a személynek, akinek a családjában az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított személyi alapbér mindenkori kötelező legkisebb összegét, és családjának vagyona nincs.”
23. § Az Szt. a következő 55/D. §-sal és az azt megelőző alcímmel egészül ki:
„Energiafelhasználási támogatás
55/D. § (1) Az energiafelhasználási támogatás (e § alkalmazásában a továbbiakban: támogatás) a földgázellátásról szóló 2003. évi XLII. törvény 50. §-ának (1) bekezdésében meghatározott célból, külön jogszabályban meghatározottak szerint nyújtott támogatás. A támogatásra az I. Fejezet III. címét nem kell alkalmazni.
(2) A kincstár a támogatás megállapításával, érvényesítésével, a jogszerű igénybevétel ellenőrzésével és a jogosulatlanul igénybe vett támogatás visszakövetelésével kapcsolatos feladatainak teljesítése céljából nyilvántartást vezet. A nyilvántartás tartalmazza:
a) a támogatást igénylő személy, valamint a háztartása tagjainak természetes személyazonosító adatait;
b) a támogatást igénylő személy belföldi lakó-, illetve tartózkodási helyét;
c) a támogatást igénylő személy, valamint a háztartása tagjainak adóazonosító jelét;
d) a jogosultsági feltételekre vonatkozó, illetve a támogatás mértékének megállapításához – így különösen a fogyasztó, valamint a fogyasztási hely azonosításához, valamint a fogyasztó által felhasznált hőmennyiség megállapításához – szükséges adatokat;
e) a támogatást igénylő személy, valamint a háztartása tagjainak a jogosultság megállapításához szükséges jövedelmi adatait;
f) a támogatás megállapítására, megszüntetésére, illetve visszakövetelésére vonatkozó döntést.
(3) A (2) bekezdés a)–e) pontja szerinti adatokat a kincstár a támogatást igénylő személy adatszolgáltatása alapján gyűjti és tartja nyilván. A kincstár a támogatás jogszerű igénybevételének ellenőrzése céljából
a) a (2) bekezdés a)–b) pontjában foglalt adatok tekintetében a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartását kezelő központi szervtől,
b) a (2) bekezdés c) és e) pontjában foglalt adatok tekintetében az állami adóhatóságtól, továbbá
c) a (2) bekezdés d) pontjában foglalt adatok tekintetében a támogatást igénylő személy részére szolgáltatási vagy közüzemi szerződés alapján gáz-, földgázalapú hő-, illetve távhőszolgáltatást nyújtó, a támogatás érvényesítésére a külön jogszabályban foglaltak szerint jogosult szolgáltatótól (e § alkalmazásában a továbbiakban: szolgáltató)
adatot kérhet.
(4) A (2) bekezdés szerinti nyilvántartásból a támogatás megállapítására jogosult szerv
a) a támogatás jogszerű igénybevételének ellenőrzésével kapcsolatos, külön jogszabályban meghatározott feladatainak teljesítése céljából az állami adóhatóságnak a (2) bekezdés a)–c), valamint e) pontja szerinti körben,
b) a támogatás érvényesítésével kapcsolatos feladatainak teljesítése céljából a szolgáltatónak, illetőleg a támogatás forrásául szolgáló előirányzat kezelésével kapcsolatos, külön jogszabályban meghatározott közreműködői feladatokat ellátó szervezetnek a (2) bekezdés a)–b), valamint d) és f) pontja szerinti körben,
c) a külön jogszabály szerinti értesítési kötelezettségének ellátása céljából a támogatásra jogosult személy közös képviselőjének a (2) bekezdés f) pontja szerinti körben
adatot szolgáltat.
(5) A kincstár a (2) bekezdés szerinti adatokat, továbbá a (4) bekezdésben meghatározott szerv, illetve személy az átadott adatokat a külön jogszabály szerinti jogosultsági időszak végétől számított öt évig tartja nyilván.
(6) A kincstár a nyilvántartásban kezelt adatokat személyes azonosító adatok nélkül statisztikai célra felhasználhatja, illetőleg azokból statisztikai célra adatot szolgáltathat.”
24. § Az Szt. 58. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„58. § A szociál- és családpolitikáért felelős miniszter – a jogszabályokban meghatározott szakmai, módszertani feladatok ellátására – módszertani intézményeket jelöl ki.”
25. § Az Szt. 62. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdés szerinti jogosultsági feltételek részletes szabályait a települési önkormányzat rendeletben határozza meg. Jogosultsági feltételként jövedelmi helyzet nem határozható meg.”
26. § (1) Az Szt. 63. §-ának (4)–(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Házi segítségnyújtás igénybevételét megelőzően – a 68/A. § (4) bekezdése, valamint a (8) bekezdés szerinti kivétellel – vizsgálni kell a gondozási szükségletet. A szolgáltatás iránti kérelem alapján az intézményvezető, ennek hiányában a jegyző kezdeményezi az igénylő gondozási szükségletének vizsgálatát.
(5) A gondozási szükséglet vizsgálata céljából külön jogszabályban megjelölt szakértői bizottság működik.”
(2) Az Szt. 63. §-a a következő (6)–(9) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A szakértői bizottság a gondozási szükségletet külön jogszabályban meghatározottak szerint megvizsgálja és kötelező erejű szakvéleményt ad a napi gondozási szükséglet mértékéről.
(7) A házi segítségnyújtást a szakvéleményben meghatározott napi gondozási szükségletnek megfelelő időtartamban, de legfeljebb napi 4 órában kell nyújtani. Ha a gondozási szükséglet a napi 4 órát meghaladja, a szolgáltatást igénylőt az intézményvezető tájékoztatja a bentlakásos intézményi ellátás igénybevételének lehetőségéről.
(8) Ha a szolgáltatást igénylő személy egészségi állapota vagy személyes körülményei a szolgáltatás átmeneti jellegű vagy halaszthatatlan biztosítását teszik szükségessé, a házi segítségnyújtás az intézményvezető döntése alapján legfeljebb három hónapos időtartamra a gondozási szükséglet vizsgálata nélkül is nyújtható. Amennyiben a gondozás három hónapot meghaladóan is indokolt, a gondozási szükséglet vizsgálatát a (4) bekezdés szerint kezdeményezni kell.
(9) A települési önkormányzat a 86. § (1) bekezdésének c) pontja szerinti feladata keretében az e § szerint megállapított gondozási szükséglettel rendelkező, házi segítségnyújtást igénylő személyek ellátásáról köteles gondoskodni.”
27. § Az Szt. 65. §-ának (1) bekezdése a következő második mondattal egészül ki:
„Jelzőrendszeres házi segítségnyújtást a házi segítségnyújtást végző szociális szolgáltató, illetve intézmény biztosíthat.”
28. § Az Szt. 65/F. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A gyermekek napközbeni ellátása keretében biztosított, Gyvt. szerinti gyermekétkeztetés szabályait kell alkalmazni a nappali intézményben ellátott fogyatékos gyermekek ellátása során nyújtott étkeztetésre.”
29. § Az Szt. 67. §-ának (1) bekezdése a következő második mondattal egészül ki:
„A 68. § (5) bekezdése szerinti személy ellátása esetén az ellátás tartalmát a 94/B., illetve 94/D. § szerinti megállapodás határozza meg.”
30. § (1) Az Szt. 68. §-ának (1)–(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az idősek otthonában a 68/A. § (3) bekezdésében meghatározott gondozási szükséglettel rendelkező, de rendszeres fekvőbeteg-gyógyintézeti kezelést nem igénylő, a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött személy látható el.
(2) Az idősek otthonában a 18. életévét betöltött, betegsége vagy fogyatékossága miatt önmagáról gondoskodni nem képes, a 68/A. § (3) bekezdése szerinti gondozási szükséglettel rendelkező személy is ellátható, ha ellátása más típusú, ápolást-gondozást nyújtó intézményben nem biztosítható.”
(2) Az Szt. 68. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Idősek otthonába az (1) bekezdés szerinti személlyel az ellátás igénylésekor legalább egy éve együtt élő házastársa, élettársa, testvére és fogyatékos közeli hozzátartozója a 68/A. § (3) bekezdésében meghatározott gondozási szükséglet hiányában is felvehető.”
31. § Az Szt. a következő 68/A. §-sal egészül ki:
„68/A. § (1) Az idősotthoni ellátás iránti kérelem alapján az intézményvezető kezdeményezi az ellátást igénylő gondozási szükségletének vizsgálatát a szociális szakértői szervnél. Beutaló határozat esetében a vizsgálatot a beutaló szerv kezdeményezi a határozat hozatalát megelőzően, ebben az esetben az intézményvezető e § szerinti feladatait a beutaló szerv látja el.
(2) A szociális szakértői szerv a gondozási szükségletet külön jogszabályban meghatározottak szerint megvizsgálja és kötelező erejű szakvéleményt ad a napi gondozási szükséglet mértékéről, illetve a külön jogszabály szerinti körülményekről.
(3) Idősotthoni ellátás napi 4 órát meghaladó, illetve a külön jogszabályban meghatározott egyéb körülményeken alapuló gondozási szükségletet igazoló szakvélemény alapján nyújtható.
(4) Ha az idősotthoni ellátást igénylő személy gondozási szükséglete a szakvélemény szerint fennáll, de nem haladja meg a napi 4 órát, és az idősotthoni elhelyezést a külön jogszabályban meghatározott egyéb körülmények sem indokolják, az intézményvezető tájékoztatja a házi segítségnyújtás igénybevételének lehetőségéről és a szakvéleményt részére átadja, valamint másolatát megküldi az ellátást igénylő lakóhelye, illetve tartózkodási helye szerinti települési önkormányzatnak. Ebben az esetben a házi segítségnyújtás igénylése során a szociális szakértői szerv szakvéleménye igazolja a gondozási szükségletet.”
32. § Az Szt. 70. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A nagykorú fogyatékos személy fogyatékos személyek otthonában történő elhelyezésének feltétele a benyújtott orvosi dokumentáció felhasználásával lefolytatott alapvizsgálat elvégzése.”
33. § Az Szt. 80. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép
„(3) Az átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények típusai:
a) időskorúak gondozóháza;
b) fogyatékos személyek gondozóháza;
c) pszichiátriai betegek átmeneti otthona;
d) szenvedélybetegek átmeneti otthona;
e) éjjeli menedékhely;
f) hajléktalan személyek átmeneti szállása;
g) bázis-szállás.”
34. § (1) Az Szt. 85/A. §-ának (5) bekezdése a következő második mondattal egészül ki:
„A nagykorú fogyatékos személy fogyatékos személyek ápoló-gondozó célú lakóotthonában történő elhelyezésének feltétele a benyújtott orvosi dokumentáció felhasználásával lefolytatott alapvizsgálat elvégzése.”
(2) Az Szt. 85/A. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Az ápoló-gondozó célú lakóotthon az ellátottnak teljes körű ellátást biztosít.”
35. § Az Szt. 86. §-ának (2)–(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az a települési önkormányzat, amelyiknek területén
a) kétezer főnél több állandó lakos él, családsegítést,
b) háromezer főnél több állandó lakos él, az a) pont szerinti alapszolgáltatást és idősek nappali ellátását,
c) tízezer főnél több állandó lakos él, az a)–b) pont szerinti alapszolgáltatásokat, jelzőrendszeres házi segítségnyújtást és a b) pontban nem említett nappali ellátást, továbbá 2008. december 31-éig támogató szolgáltatást és közösségi ellátásokat,
d) harmincezer főnél több állandó lakos él, az a)–c) pont szerinti szociális szolgáltatásokat és átmeneti elhelyezést nyújtó ellátást,
e) ötvenezer főnél több állandó lakos él, az a)–d) pont szerinti szociális szolgáltatásokat és utcai szociális munkát köteles biztosítani.
(3) A támogató szolgáltatás és a közösségi ellátások 2009. január 1-jétől nem kötelező önkormányzati feladatok.”
36. § (1) Az Szt. 92/K. §-ának (2) bekezdése a következő második mondattal egészül ki:
„A működési engedély kiadásával, módosításával és visszavonásával kapcsolatos eljárások illetékmentesek.”
(2) Az Szt. 92/K. §-a a következő (8)–(9) bekezdéssel egészül ki:
„(8) A működést engedélyező szerv a fenntartóval, az intézményvezetővel, illetve más jogsértő személlyel szemben az ellátottak jogainak megsértése és más, külön jogszabályban meghatározott jogsértések esetén legfeljebb 200 000 forint összegű szociális igazgatási bírságot szabhat ki. A szociális igazgatási bírság több jogsértés esetén halmozottan is kiszabható.
(9) A jogerősen kiszabott és meg nem fizetett bírság köztartozásnak minősül, és adók módjára kell behajtani.”
37. § Az Szt. 94/A. §-a (4) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A tartós bentlakásos intézménybe történő beutaló határozat tartalmazza]
„c) idősotthon esetében a gondozási szükséglet vizsgálatának eredményét.”
38. § Az Szt. 94/B. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Nem kell az ellátottal az (1) bekezdés szerint írásbeli megállapodást kötni
a) népkonyhán történő étkeztetés esetén,
b) családsegítés esetén,
c) szenvedélybetegek részére nyújtott alacsonyküszöbű ellátás esetén,
d) utcai szociális munka esetén,
e) hajléktalanok nappali melegedője esetén,
f) hajléktalanok éjjeli menedékhelye esetén,
g) hajléktalanok átmeneti szállása esetén, ha az ellátás időtartama a 30 napot nem haladja meg.”
39. § Az Szt. 94/D. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Egyházi, illetve nem állami fenntartású intézmény esetén a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátás igénybevételéről – a 94/B. § (3) bekezdésében foglalt kivételekkel – az intézményfenntartó vagy az általa megbízott személy és az ellátást igénylő, illetve törvényes képviselője írásbeli megállapodást köt.”
40. § Az Szt. 96/A. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A tájékoztatási kötelezettség teljesítése érdekében a módszertani intézmény ismertetőt készít a feladatkörébe tartozó szociális intézményekről.”
41. § Az Szt. 99/B. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A szociális foglalkoztatás feltétele az ellátott rehabilitációs alkalmassági vizsgálatának elvégzése.”
42. § Az Szt. 108. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A 3. § (3) bekezdésének a) pontja szerinti személy bentlakásos szociális intézményben határozott időre, tartózkodási joga fennállásának időtartamára helyezhető el.”
43. § Az Szt. 109. §-ának (4) bekezdése a következő harmadik mondattal egészül ki:
„Ha az áthelyezés idősek otthonába történik, a 68/A. § szabályait is alkalmazni kell.”
44. § Az Szt. 112. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„112. § (1) Rehabilitációs intézményben, illetve rehabilitációs célú lakóotthonban az ellátás időtartama – a (3) bekezdésben foglaltak kivételével – nem haladhatja meg a három évet. Az ápolást, gondozást nyújtó intézmény rehabilitációs részlegére a rehabilitációs intézményre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
(2) Az ellátás (1) bekezdés szerinti időtartama egy alkalommal, legfeljebb két évvel meghosszabbítható, ha
a) a rehabilitációs programban meghatározott eredményeket nem sikerült elérni, de az ellátással az eredményes rehabilitáció megvalósítható, vagy
b) az ellátott önálló életvitelének kialakítása további segítséget igényel, amely azonban utógondozói szolgáltatás keretében nem valósítható meg.
(3) A rehabilitációs célú lakóotthonban az ellátott határozatlan időre is elhelyezhető, ha a rehabilitációs alkalmassági vizsgálat, illetve a felülvizsgálat eredménye szerint az ellátott az önálló életvitel kialakítására várhatóan csak részben lesz képes.
(4) A rehabilitációs intézményben és a rehabilitációs célú lakóotthonban minden esetben biztosítani kell
a) a lakhatást,
b) a textíliával való ellátást, és
c) a mentális gondozást.
(5) A rehabilitációs intézményben és a rehabilitációs célú lakóotthonban határozott időre elhelyezett ellátottak részére – külön jogszabályban meghatározott feltételek alapján – kötelező előtakarékossági rendszert kell működtetni.
(6) A (4)–(5) bekezdés szerinti szolgáltatásokon túl az ellátottnak nyújtott további szolgáltatásokkal kapcsolatos körülményeket, így különösen
a) az önálló, részben önálló életvitelhez szükséges feltételek biztosítását, a szükséges étkeztetést,
b) az ellátott rehabilitációjához szükséges fejlesztő felkészítést, képzést, foglalkoztatást vagy a foglalkoztatáshoz történő hozzájutás módját,
c) a szükséges egészségügyi ellátást vagy az egészségügyi ellátáshoz történő hozzájutás módját,
d) a szükséges utógondozást
az ellátottal kötött, a 94/B. § (2) bekezdése, illetve a 94/D. § (1) bekezdése szerinti megállapodásban a rehabilitációs alkalmassági vizsgálat, illetve a felülvizsgálat eredményének figyelembevételével kell meghatározni.
(7) Az utógondozás a rehabilitációs intézmény és a rehabilitációs célú lakóotthon által a társadalmi életben való részvétel, a munkavállalás és az önálló életvitel elősegítése érdekében nyújtott szolgáltatás. Az utógondozás időtartama nem haladhatja meg a két évet.”
45. § Az Szt. 113/A. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az ellátottak felülvizsgálata
113/A. § A külön jogszabályban meghatározott felülvizsgálaton vesznek részt
a) az ápolást, gondozást nyújtó intézményben vagy ápoló-gondozó célú lakóotthonban elhelyezett, BNO 10 kódkönyv F diagnóziskóddal rendelkező ellátottak,
b) az ápolást, gondozást nyújtó intézményben vagy ápoló-gondozó célú lakóotthonban ellátott fogyatékos személyek,
c) a rehabilitációs intézményben, rehabilitációs célú lakóotthonban ellátottak,
d) a szociális foglalkoztatásban részt vevő ellátottak.”
46. § Az Szt. 114. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A fenntartó ingyenes ellátásban részesíti azt az ellátottat,
a) aki jövedelemmel nem rendelkezik,
b) étkeztetés és házi segítségnyújtás esetében akinek a családja jövedelemmel (119/C. §) nem rendelkezik,
és bentlakásos ellátás esetében a 119. § (2) bekezdése szerinti jelzálog alapjául szolgáló vagyona nincs.”
47. § (1) Az Szt. 115. §-ának (1) bekezdése a következő második, harmadik és negyedik mondattal egészül ki:
„Ha az ellátásra a mindenkori költségvetési törvény differenciált összegű normatív állami hozzájárulást határoz meg, az intézményi térítési díjat valamennyi normatívakategóriára külön meg kell határozni. Az intézményi térítési díjat integrált intézmény esetében is szolgáltatásonként kell meghatározni, a közös költségelemek szolgáltatásonkénti közvetlen költségeinek arányában történő megosztásával. Emelt színvonalú bentlakásos ellátás esetében az intézményi térítési díjat az előző évben ténylegesen igénybe vett normatív állami hozzájárulással kell számítani.”
(2) Az Szt. 115. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A kötelezett által fizetendő térítési díj összegét (a továbbiakban: személyi térítési díj) az intézményvezető konkrét összegben állapítja meg és arról az ellátást igénylőt az ellátás igénybevételét megelőzően írásban tájékoztatja. A személyi térítési díj nem haladhatja meg az intézményi térítési díj összegét, kivéve, ha az intézményi térítési díj számítása nem eredményez pozitív számot. Ebben az esetben külön jogszabályban meghatározott összegű személyi térítési díjat kell fizetni.”
(3) Az Szt. 115. §-ának (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(9) A szolgáltatási önköltség a szolgáltatás kapcsán felmerült ráfordítások (a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 78–80. §-ai szerinti költségek, önkormányzati intézményeknél az éves költségvetési beszámoló 21. táblája 01–07 soraiban feltüntetett költségek) egy szolgáltatási egységre (ételadag, szolgáltatási óra, nap) számított értéke, amelyet az előző év adatai alapján, a tárgyév március 1-jéig kell megállapítani. A szolgáltatási önköltség év közben egy alkalommal korrigálható, ha azt a tárgyidőszaki folyamatok indokolják. Ha a szolgáltatás az előző évben nem működött, az önköltség számításának alapjául a tárgyévre tervezett költségeket kell figyelembe venni.”
(4) Az Szt. 115. §-a a következő (10) bekezdéssel egészül ki:
„(10) A fenntartó az intézményi térítési díjat az (1) bekezdés szerint kiszámított és külön jogszabály szerint dokumentált térítési díjnál alacsonyabb összegben is meghatározhatja.”
48. § Az Szt. 115/A. §-ának b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Térítésmentesen kell biztosítani]
„b) a népkonyhán történő étkeztetést,”
49. § (1) Az Szt. 116. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A szociális alapszolgáltatás személyi térítési díjának megállapításánál
a) a szolgáltatást igénybe vevő személy rendszeres havi jövedelmét,
b) étkeztetés és házi segítségnyújtás esetében a 119/C. § (3) bekezdése szerinti jövedelemigazolásban meghatározott jövedelmet,
c) kiskorú igénybe vevő esetén – a b) pont szerinti kivétellel – a vele közös háztartásban élő szülők egy főre jutó rendszeres havi jövedelmét
kell figyelembe venni.”
(2) Az Szt. 116. §-a (3) bekezdésének felvezető szövege helyébe a következő rendelkezés lép:
„A személyi térítési díj – a (2) bekezdés szerinti kivétellel – nem haladhatja meg az (1) bekezdés szerinti jövedelem”
[a) 25%-át étkeztetés,
b) 20%-át házi segítségnyújtás,
c) 30%-át, ha a házi segítségnyújtás mellett étkezést is biztosítanak, illetve támogató szolgáltatás,
d) 20%-át a kiskorú részére nyújtott támogató szolgáltatás,
e) 2%-át jelzőrendszeres házi segítségnyújtás
esetében.]
50. § (1) Az Szt. 117. §-a (2) bekezdésének felvezető szövege és a) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„Az intézményi ellátásért fizetendő személyi térítési díj nem haladhatja meg az ellátott havi – idősotthoni ellátás esetében a 119/C. § (3) bekezdése szerinti jövedelemigazolásban meghatározott – jövedelmének
a) 15%-át a nappali ellátást, illetve 30%-át a nappali ellátást és ott étkezést;”
[b) 60%-át az átmeneti elhelyezést;
c) 50%-át a rehabilitációs célú lakóotthoni elhelyezést;
d) 80%-át, a c) pont alá nem tartozó egyéb tartós elhelyezést
nyújtó intézmények esetén.]
(2) Az Szt. 117. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az önkormányzati fenntartó a személyi térítési díjat határozattal is megállapíthatja.”
51. § Az Szt. 117/A. §-a (1) bekezdésének negyedik mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A költőpénz havi összege nem lehet kevesebb a tárgyév január 1-jén érvényes öregségi nyugdíj legkisebb összegének 20%-ánál, ha a térítési díjat úgy állapították meg, hogy az vagyont is terhel, 30%-ánál.”
52. § Az Szt. 118. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„118. § Amennyiben az intézményi elhelyezést a gyámhivatal határozata alapozza meg, a kiskorú ellátott után térítési díj fizetésének kötelezettsége nem írható elő. A gyámhivatal határozatában megállapított gondozási díjat – a külön jogszabályban meghatározott feltételek és eljárás alapján – a szociális intézmény részére kell átutalni.”
53. § (1) Az Szt. 119. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha a személyi térítési díjat az (1) bekezdés szerint nem fizetik meg, illetve ha a költőpénzt az intézmény biztosítja, a követelést tartós bentlakásos intézményi ellátás esetében a kötelezett ingatlanvagyonán, idősotthoni ellátás esetében a 119/D. § (1) bekezdése szerinti vagyonán fennálló jelzálogjog biztosítja.”
(2) Az Szt. 119. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A jelzálogjogot a külön jogszabály szerint nyilvántartott folyó évi hátralék erejéig lehet bejegyezni. A jelzálog bejegyzésének kezdeményezéséről a szociális hatóság a jogszabályi feltételek fennállása esetén – a fenntartó kérelme alapján – határozatot hoz. A határozat egy példányát az ingatlanügyi hatósághoz meg kell küldeni.”
54. § Az Szt. V. Fejezete a következő IV. címmel és 119/C–119/D. §-sal egészül ki:
„IV. cím
Jövedelemvizsgálat személyes gondoskodás esetében
119/C. § (1) Az ellátás igénybevételét megelőzően a jegyző étkeztetés – ide nem értve a népkonyhát – és házi segítségnyújtás esetében az ellátást igénylő családjában az egy főre jutó jövedelmet, idősotthoni ellátás esetében az ellátást igénylő havi jövedelmét megvizsgálja. A jövedelemvizsgálatra a 10. § és a 32–32/A. § szabályait is alkalmazni kell.
(2) A családhoz tartozó közeli hozzátartozóként a Ptk. 685. § b) pontja szerinti személyeket és az élettársat kell figyelembe venni.
(3) A jegyző a jövedelemvizsgálat alapján – tárgyévre szóló érvényességgel – igazolást állít ki az (1) bekezdés szerinti jövedelemről. Az igazolás tartalmazza továbbá
a) az ellátást igénylő és a jövedelemszámítás során figyelembe vett családtagok természetes személyazonosító adatait,
b) az egy főre jutó havi jövedelmet az öregségi nyugdíj – az igazolás kiadásának időpontjában érvényes – legkisebb összegének százalékában kifejezve,
c) az igazolás érvényességi idejét.
(4) Ha az igazolást a jegyző a család bármelyik tagjára vonatkozóan kiállította, az igazolás étkeztetés és házi segítségnyújtás igénylésekor a jövedelemvizsgálat során figyelembe vett további személyek esetében is felhasználható.
(5) A jövedelemvizsgálatot
a) étkeztetés esetében a szolgáltatást igénybe venni kívánó személy az ellátás igénylését megelőzően,
b) házi segítségnyújtás és idősotthoni ellátás esetében az intézmény vezetője vagy a szolgáltató a gondozási szükséglet megállapítását követően
kérelmezi a jegyzőnél.
(6) Ha a jegyző a kérelmező családjának jövedelmi helyzetét az igazolás kiállítása iránti kérelem benyújtását megelőzően is vizsgálta, a három hónapnál nem régebbi adatok a jövedelmi rászorultság vizsgálatánál felhasználhatók.
(7) Az igazolás kiállításának alapjául szolgáló tényekben bekövetkezett változás a tárgyévben a kiadott igazolás érvényességét nem érinti. Évközi jövedelemcsökkenés esetében az igazolás kiállítása ismételten kérelmezhető.
(8) Az igazolás első alkalommal történő kiállítását követően az intézményvezető minden év október 31-éig kérelmezi a szolgáltatónál, intézménynél ellátást igénybe vevő személyek következő naptári évre szóló igazolásának kiállítását.
119/D. § (1) Idősotthoni ellátás esetében – a jövedelemvizsgálat keretében – a jegyző megvizsgálja az ellátást igénylő vagyoni helyzetét. Vagyonként kell figyelembe venni az ellátás igénylésének időpontjában az ellátást igénylő tulajdonában álló ingatlant, valamint az őt illető hasznosítható, ingatlanon fennálló vagyoni értékű jogot, illetve az ellátás igénylését megelőző 18 hónapban ingyenesen átruházott ingatlant, ha azok együttes forgalmi értéke az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének a harmincszorosát meghaladja. Osztatlan közös tulajdon esetén a tulajdoni hányadot kell figyelembe venni.
(2) Az (1) bekezdés szerinti vagyon együttes értékének az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének a negyvenszeresét meghaladó részét jövedelemként kell figyelembe venni.
(3) A havi jövedelem számításakor a (2) bekezdés szerinti összeget 96 hónapra elosztva kell meghatározni és az ellátást igénylő havi jövedelméhez hozzáadni.”
55. § Az Szt. 122/A. §-ának (2) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
[Szerződéses szolgáltatások lehetnek különösen]
„f) jelzőrendszeres házi segítségnyújtás esetén a jelzőrendszer működtetése.”
56. § Az Szt. VII. Fejezete a következő 131/A. §-sal egészül ki:
„131/A. § A támogató szolgáltatások és a közösségi ellátások működtetését az állam – a külön jogszabályban meghatározott eljárási rend szerint kiválasztott – fenntartókkal kötött finanszírozási szerződések útján támogatja. A finanszírozási szerződést – ha jogszabály másként nem rendelkezik – három évre kell megkötni.”
57. § (1) Az Szt. 132. §-ának (1) bekezdésének n) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a bekezdés a következő p)–t) ponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap a Kormány, hogy megállapítsa]
„n) a szociális hatóság és a szociális szakértői szerv kijelölését;”
„p) a támogató szolgáltatás és a közösségi ellátások finanszírozásának rendjére vonatkozó részletes szabályokat;
q) a személyes gondoskodás igénybevételével kapcsolatos eljárásokban közreműködő szakértőkre, szakértői szervekre vonatkozó részletes szabályokat;
r) a szociális intézményekben ellátott személyek állapotának felülvizsgálatára, a rehabilitációs alkalmassági vizsgálatra, továbbá a fogyatékos személyek alapvizsgálatára vonatkozó szabályokat;
s) a szociális igazgatási bírság alkalmazására és felhasználására vonatkozó részletes szabályokat;
t) az energiafelhasználási támogatás mértékére, a támogatásra való jogosultság megállapításának feltételeire és a jogosultak körére, a támogatás igénylésére, megállapítására, érvényesítésére, a támogatás jogszerű igénybevétele ellenőrzésének és a jogosulatlanul igénybe vett támogatás visszakövetelésének rendjére, továbbá a támogatás forrásául szolgáló előirányzat kezelésére és felhasználására vonatkozó szabályokat.”
(2) Az Szt. 132. §-a (2) bekezdésének g) és m) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek és ezzel egyidejűleg a bekezdés a következő n) ponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap a szociál- és családpolitikáért felelős miniszter, hogy rendeletben szabályozza]
„g) a módszertani intézmények kijelölésére és feladataira vonatkozó részletes szabályokat;”
„m) a gondozási szükséglet, valamint az egészségi állapoton alapuló szociális rászorultság vizsgálatának és igazolásának részletes szabályait;
n) az államháztartásért felelős miniszterrel egyetértésben a szociálisan rászorult személyek földgáz- és távhőszolgáltatáshoz kapcsolódó kiegészítő támogatásának, valamint egyéb fűtési támogatásának szabályait.”
58. § A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 4. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A törvény hatálya kiterjed]
„b) a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény (a továbbiakban: Szmtv.) szerint a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyre, amennyiben az ellátás igénylésének időpontjában az Szmtv.-ben meghatározottak szerint a szabad mozgás és a három hónapot meghaladó tartózkodási jogát a Magyar Köztársaság területén gyakorolja, és a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény szerint bejelentett lakóhellyel rendelkezik.”
59. § A Gyvt. 5. §-ának sa)–sb) és sd) alpontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[E törvény alkalmazásában fenntartó:]
„sa) a központi költségvetési szerv, a helyi önkormányzat, a helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről szóló 1997. évi CXXXV. törvény 8. §-a, 9. §-a, illetve 16. §-a szerinti intézményi társulás, a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulása, a települési kisebbségi önkormányzat és a területi kisebbségi önkormányzat (a továbbiakban együtt: állami fenntartó),
sb) a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ltv.) szerinti, magyarországi székhelyű egyház, az egyházaknak az Ltv. 14. §-a szerinti magyarországi székhelyű szövetsége, illetve az Ltv. 13. §-ának (2)–(3) bekezdése szerinti magyarországi székhelyű egyházi jogi személy (a továbbiakban: egyházi fenntartó); nem minősül egyházi fenntartónak az a jogi személy, amely más típusú szervezetként jogalanyisággal rendelkezik, így különösen a társadalmi szervezet, annak alapszabályban jogi személlyé nyilvánított szervezeti egysége, az alapítvány, annak alapító okiratban jogi személlyé nyilvánított szervezeti egysége, a gazdasági társaság és a közhasznú társaság,”
„sd) a magyarországi székhelyű jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság – az sa)–sb) alpontokban foglaltak kivételével,”
60. § A Gyvt. a „Rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény” alcímet megelőzően a következő 18/A. §-sal egészül ki:
„18/A. § (1) A pénzbeli és természetbeni ellátás iránti kérelmet az a 18. § (1) vagy (3) bekezdése szerinti szerv bírálja el, amelynek illetékességi területén a kérelmező lakcíme van. Ha a kérelmezőnek több lakcíme van, az illetékességet az a lakóhely vagy tartózkodási hely alapozza meg, ahol életvitelszerűen lakik.
(2) A lakcím megállapítása szempontjából a személyiadat- és lakcímnyilvántartás adatai irányadóak.”
61. § (1) A Gyvt. 19. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A települési önkormányzat jegyzője megállapítja a gyermek rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultságát, amennyiben a gyermeket gondozó családban az egy főre jutó havi jövedelem összege nem haladja meg
a) az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének (a továbbiakban: az öregségi nyugdíj legkisebb összege) a 135%-át,
aa) ha a gyermeket egyedülálló szülő, illetve más törvényes képviselő gondozza, vagy
ab) ha a gyermek tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos, vagy
ac) ha a nagykorúvá vált gyermek megfelel a 20. § (3) vagy (4) bekezdésében foglalt feltételeknek;
b) az öregségi nyugdíj legkisebb összegének 125%-át az a) pont alá nem tartozó esetben,
feltéve, hogy a vagyoni helyzet vizsgálata során az egy főre jutó vagyon értéke nem haladja meg külön-külön vagy együttesen a (7) bekezdésben meghatározott értéket.”
(2) A Gyvt. 19. §-ának (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(9) Nem állapítható meg rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultság, illetőleg a megállapított jogosultságot meg kell szüntetni, ha a gyermek tartózkodási joga megszűnt vagy tartózkodási jogának gyakorlásával felhagyott.”
62. § A Gyvt. 146. §-a (4) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A gyermekek napközbeni ellátása keretében biztosított gyermekétkeztetés szabályait kell alkalmazni]
„g) a fogyatékos gyermekek, tanulók nevelését, oktatását ellátó intézményben, illetve a fogyatékos gyermekek számára nappali ellátást nyújtó, az Szt. hatálya alá tartozó fogyatékosok nappali intézményében”
[nyújtott étkeztetésre.]
63. § A Gyvt. 162. §-ának (1) bekezdése a következő q) ponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg]
„q) a gyermekvédelmi gondoskodás, valamint a gyermek és a kapcsolattartásra jogosult személyek közötti kapcsolattartás szabályainak végrehajtását.”
64. § A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (a továbbiakban: Fot.) 15. §-a a következő (3)–(4) bekezdésekkel egészül ki:
„(3) A munkáltató a fogyatékos személy munkához jutásának elősegítése érdekében – a felvételi eljárás során – köteles biztosítani az egyenlő eséllyel hozzáférhető környezetet.
(4) A munkáltatót a (3) bekezdésben foglalt kötelezettség abban az esetben terheli, amennyiben
a) a megüresedett álláshelyet nyilvánosan meghirdette,
b) az álláshelyre a fogyatékos személy oly módon jelentkezett, hogy jelezte a meghallgatáshoz szükséges speciális igényeit, és
c) azok biztosítása a munkáltató számára nem jelent aránytalanul nagy terhet. Aránytalanul nagy tehernek minősül az, ha a kötelezettség teljesítése a munkáltató működését ellehetetleníti.”
65. § (1) A Fot. 23. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az (1) bekezdésben meghatározott támogatásra jogosult]
„a) a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény (a továbbiakban: Szmtv.) szerint a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személy, amennyiben az ellátás igénylésének időpontjában az Szmtv.-ben meghatározottak szerint a szabad mozgás és a három hónapot meghaladó tartózkodási jogát a Magyar Köztársaság területén gyakorolja, a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény szerint bejelentett lakóhellyel rendelkezik, és az e törvényben meghatározott feltételeknek megfelel, valamint”
(2) A Fot. 23. §-a (5) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Ha a jogosult három hónapot meghaladó időtartamra távozik az Európai Unió tagállamának vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más államnak, illetve annak az államnak a területére, amelynek állampolgára az Európai Közösség és tagállamai, valamint az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban nem részes állam között létrejött nemzetközi szerződés alapján az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes állam állampolgárával azonos jogállást élvez, az ellátás részére a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK tanácsi rendeletben foglaltakra figyelemmel, külön jogszabályban meghatározottak szerint kerül továbbfolyósításra.”
(3) A Fot. 23. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Ha a támogatásra való jogosultság a fogyatékos személy halála miatt szűnik meg, az elhalálozás hónapjára járó támogatást a vele közös háztartásban együtt élt közeli hozzátartozó, ennek hiányában az örökös veheti fel a halál napjától vagy a hagyatéki átadó végzés jogerőre emelkedésétől számított egy éven belül.”
66. § A Fot. 23/E. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) Aki a jogosult halála esetén a kiutalt fogyatékossági támogatást jogalap nélkül vette fel, köteles azt visszafizetni, ha erre írásban kötelezték.”
67. § A Fot. a következő 32. §-sal egészül ki:
„32. § (1) E törvény 29. §-a a légi járműveken utazó fogyatékkal élő, illetve csökkent mozgásképességű személyek jogairól szóló, 2006. július 5-i 1107/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapít meg.
(2) E törvény 15–16. §-ai a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000/78/EK tanácsi irányelv 5. cikkének való megfelelést szolgálják.”
68. § A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Cst.) 2. §-ának c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény hatálya kiterjed – amennyiben nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik – a Magyar Köztársaság területén élő]
„c) a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény (a továbbiakban: Szmtv.) szerint a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyre, amennyiben az ellátás igénylésének időpontjában az Szmtv.-ben meghatározottak szerint a szabad mozgás és a három hónapot meghaladó tartózkodási jogát a Magyar Köztársaság területén gyakorolja, és a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény szerint bejelentett lakóhellyel rendelkezik,”
69. § (1) A Cst. 8. §-a (3) bekezdésének b) pontja a következő bf) alponttal egészül ki:
[Családi pótlékra jogosult saját jogán
b) a közoktatási intézményben tanulmányokat folytató, a 7. § (2) bekezdésében megjelölt életkorú, nagykorú személy,]
„bf) aki a 7. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti személlyel nem él egy háztartásban.”
(2) A Cst. 8. §-ának (4) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Az e bekezdés alapján folyósított ellátás más jogszabály alkalmazásában magasabb összegű családi pótléknak minősül.”
70. § A Cst. 11. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„11. § (1) A családi pótlék havi összege
a) egygyermekes család esetén 12 200 forint,
b) egy gyermeket nevelő egyedülálló esetén 13 700 forint,
c) kétgyermekes család esetén gyermekenként 13 300 forint,
d) két gyermeket nevelő egyedülálló esetén gyermekenként 14 800 forint,
e) három- vagy többgyermekes család esetén gyermekenként 16 000 forint,
f) három vagy több gyermeket nevelő egyedülálló esetén gyermekenként 17 000 forint,
g) tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermeket nevelő család esetén, valamint a 7. § (1) bekezdésének b)–c) pontja szerinti intézményben élő, továbbá nevelőszülőnél, hivatásos nevelőszülőnél elhelyezett tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermek után 23 300 forint,
h) tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermeket nevelő egyedülálló esetén a tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermek után 25 900 forint,
i) a 7. § (1) bekezdésének d) pontja szerinti személy esetén – a 8. § (4) bekezdésében foglaltak kivételével – 20 300,
j) a 7. § (1) bekezdésének b)–c) pontja szerinti intézményben élő, továbbá nevelőszülőnél, hivatásos nevelőszülőnél elhelyezett, a g) és h) pontok alá nem tartozó, továbbá a Gyvt. 72. §-ának (1) bekezdése alapján ideiglenes hatállyal elhelyezett gyermek, a 7. § (1) bekezdésének e) pontja szerinti személy, valamint a 8. § (3) bekezdésének b) pontja alá tartozó személy esetén 14 800 forint.”
71. § A Cst. 12. §-a a) pontjának ac) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A családi pótlék összegének megállapítása szempontjából azt a vér szerinti, örökbe fogadott vagy nevelt gyermeket kell figyelembe venni,
a) aki az igénylő háztartásában él, és]
„ac) aki a 8. § (3) bekezdésének a) pontja, valamint a b) pontjának ba)–be) alpontja szerint saját jogán jogosult az ellátásra;”
72. § A Cst. 34. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A kincstár – a fiatalok életkezdési támogatásáról szóló 2005. évi CLXXIV. törvény szerint az életkezdési támogatás érvényesítése érdekében az állami adóhatóság által átadott természetes személyazonosító és lakcímadatok alapján – a 2007. december 31-e után született gyermek törvényes képviselője részére megküldi a családi pótlék iránti igény bejelentéséhez szükséges nyomtatványokat, valamint az ellátásokról szóló tájékoztatást.”
73. § (1) A Cst. 35. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az ellátás iránti igényt elbíráló szerv
a) a kincstár,
b) a külön jogszabályban meghatározott családtámogatási kifizetőhely.”
(2) A Cst. 35. §-a (3) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Ha a jogosult három hónapot meghaladó időtartamra távozik az Európai Unió tagállamának vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más államnak, illetve annak az államnak a területére, amelynek állampolgára az Európai Közösség és tagállamai, valamint az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban nem részes állam között létrejött nemzetközi szerződés alapján az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes állam állampolgárával azonos jogállást élvez, az ellátás részére a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK tanácsi rendeletben foglaltakra figyelemmel, külön jogszabályban meghatározottak szerint kerül továbbfolyósításra.”
74. § A Cst. 37. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az ellátást – a (4) bekezdésben szabályozott eltéréssel – utólag, a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig, bankszámlára utalás esetében 3. napjáig kell folyósítani.”
75. § A Cst. 41. §-ának (6)–(7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Ha az ellátás jogalap nélküli megállapításáért, illetőleg felvételéért az igényelbíráló vagy egyéb szervet és az ellátásban részesülőt is felelősség terheli, úgy a jogalap nélkül felvett ellátást közrehatásuk arányában kötelesek megtéríteni, illetőleg visszafizetni. Ha a közrehatásuk aránya nem állapítható meg, akkor a felelősöket egyenlő arányban kell megtérítésre, visszafizetésre kötelezni.
(7) Ha az ellátás jogalap nélküli megállapításáért, felvételéért az igényelbíráló szervet és az egyéb szervet is felelősség terheli, úgy a jogalap nélkül felvett ellátás megtérítéséért egyetemlegesen felelnek.”
76. § (1) A Cst. 43. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetésére kötelező határozatot az a szerv hozza, amely a jogalap nélkül felvett ellátást folyósította.”
(2) A Cst. 43. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A jogalap nélkül kifizetett és jogerős határozat alapján visszakövetelt családtámogatási ellátás összegét a magánszemély kérelmére a kincstár vezetője méltányosságból elengedheti, ha a visszafizetésre kötelezett személy az ellátás teljes összegét az arra jogosult személynek átadta, a felvett ellátás összege nem haladja meg a jogosultat megillető összeget és a jogosult nem részesült egyidejűleg az ellátásban.”
77. § A Cst. 44. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha az ellátást igénylő az igényelbíráló szerv döntésével, vagy a határozathozatal mellőzése esetén intézkedésével nem ért egyet, úgy a kézhezvételtől, illetve az intézkedésről való tudomásszerzéstől számított 15 napon belül fellebbezéssel élhet.”
78. § A Cst. 45. §-ának (2) bekezdése a következő i) ponttal egészül ki:
[Az (1) bekezdésben meghatározott célra az alábbi személyes adatok tarthatók nyilván:]
„i) a magasabb összegű családi pótlékban részesülő, 18. életévét betöltött jogosult munkaképesség-csökkenése, illetve egészségkárosodása mértékére vonatkozó adat.”
79. § A Cst. 48. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„48. § (1) A családtámogatási igazgatási eljárás során az igényelbíráló szerv a 45. § (1)–(2) bekezdésében meghatározott körben adatot kérhet az Egészségbiztosítási Alap kezeléséért felelős szervtől, illetve az egészségbiztosítási szervtől, továbbá a polgárok személyi adatait és lakcímét nyilvántartó szervtől a családtámogatási ellátásra való jogosultság elbírálása, illetve a jogosultság fennállásának ellenőrzése céljából.
(2) A kincstár megkeresésére az Egészségbiztosítási Alap kezeléséért felelős szerv, továbbá az egészségbiztosítási szerv a családtámogatási ellátásra való jogosultság fennállásának ellenőrzése céljából TAJ-számon csoportos adatszolgáltatást teljesít nyilvántartásából az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásaiban részesülő személyekről.
(3) Az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásaira való jogosultság fennállásának ellenőrzése céljából a kincstár az Egészségbiztosítási Alap kezeléséért felelős szerv, továbbá az egészségbiztosítási szerv megkeresésére a 45. § szerinti nyilvántartásból TAJ-számon csoportos adatszolgáltatást teljesít a gyermekgondozási támogatásban részesülő személyekről.”
80. § (1) E törvény – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – 2008. január 1-jén lép hatályba.
(2) E törvény 23. §-a, az Szt. 132. §-a (1) bekezdésének – e törvény 57. §-ának (1) bekezdésével megállapított – t) pontja, e törvény 82. §-ának (3) és (7) bekezdése, valamint 84–86. §-a a kihirdetést követő nyolcadik napon lép hatályba.
81. § (1) Az e törvény hatálybalépésekor működő megyei, egyházi, regionális és országos módszertani intézmények kijelölése 2008. június 30-áig marad érvényben, a 2008. január 1-je és június 30-a között lejáró kijelölések 2008. június 30-áig meghosszabbodnak. 2008. január 1-je és június 30-a közötti időtartamra új módszertani intézmény nem jelölhető ki, ebben az időszakban a módszertani intézmények működésére a 2007. december 31-én hatályos jogszabályi rendelkezéseket kell alkalmazni.
(2) Az Szt. 37/B. § (1) bekezdésének – e törvény 12. §-ának (2) bekezdésével megállapított – bd) alpontját csak a törvény hatálybalépését követően született gyermekekre tekintettel fennálló gyermekgondozási segélyre való jogosultság esetében kell alkalmazni.
(3) Az e törvény hatálybalépésekor jelzőrendszeres házi segítségnyújtásra működési engedéllyel rendelkező szociális szolgáltatóknak, intézményeknek az Szt. – e törvény 27. §-ával megállapított – 65. §-ának (1) bekezdésében foglalt feltételnek 2008. december 31-éig kell megfelelniük.
(4) Az e törvény hatálybalépésekor házi segítségnyújtásban részesülő, az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi CXVII. törvény 38. §-ának (9) bekezdése szerint szociálisan rászorultnak minősített személyek gondozási szükségletét nem kell az e törvény 26. §-a szerint megvizsgálni; a gondozási szükséglet fennállását a külön jogszabály szerinti, egészségi állapotról szóló orvosi igazolás a következő felülvizsgálat időpontjáig igazolja.
(5) Az e törvény hatálybalépésekor idősotthoni ellátásban részesülő személyek gondozási szükségletét
a) nem kell az e törvény 31. §-a szerint megvizsgálni,
b) fennállónak kell tekinteni idősotthoni ellátásuk teljes időtartama alatt.
(6) Az e törvény hatálybalépésekor emelt szintű idősotthoni ellátásban részesülő személyek e törvény 31. §-ával meghatározott, gondozási szükséglet megállapítására irányuló vizsgálatát a fenntartó 2008. év során kezdeményezheti a szociális szakértői szervnél. A gondozási szükséglet vizsgálata az (5) bekezdés b) pontjában foglaltakat nem érinti, azonban a napi 4 órát meghaladó gondozási szükséglet megállapítása esetén az ellátott után 2009. évtől a nem emelt szintű idősotthoni ellátáshoz kapcsolódó normatív hozzájárulás vehető igénybe. Ebben az esetben 2008. év során az ellátott e törvény 54. §-ával megállapított jövedelemvizsgálatát is el kell végezni, azzal, hogy az Szt. – e törvénnyel megállapított – 119/D. §-át nem kell alkalmazni. Az ellátottnak továbbra is a megállapodás szerinti elhelyezést és ellátást kell nyújtani.
(7) Azon rehabilitációs intézményben, illetve rehabilitációs célú lakóotthonban elhelyezett ellátottak esetén, akiknek intézményi jogviszonya e törvény hatálybalépését megelőzően jött létre, a jogviszony időtartamára és – ha a 94/B. § (2) bekezdése, illetve a 94/D. § (1) bekezdése szerinti megállapodás másként nem rendelkezik – az ellátás tartalmára a jogviszony létrejöttekor hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni azzal, hogy a rehabilitációs célú lakóotthonban e törvény hatálybalépését megelőzően elhelyezett személy elhelyezése határozatlan idejűre módosítható.
(8) Szociális igazgatási bírságot kiszabni csak az e törvény hatálybalépését követően elkövetett jogsértések esetén lehet. Amennyiben a jogsértés valamely állapot fenntartásával valósul meg, a szociális igazgatási bírságot akkor lehet kiszabni, ha a jogsértő állapot e törvény hatálybalépése után is fennáll.
(9) Az Szt. – e törvény 56. §-ával megállapított – 131/A. §-ának rendelkezéseit a 2009. költségvetési évtől kell alkalmazni.
(10) Az e törvény hatálybalépésekor étkeztetésben, házi segítségnyújtásban, illetve idősotthoni ellátásban részesülők után 2008. évben járó normatív hozzájárulás összege nem lehet kevesebb a 2007. évi összegnél, idősotthoni ellátás esetében 2009. évtől pedig a 2007. évi összegnek a differenciált normatíva emelkedésének átlagával emelt összegénél. Étkeztetés és házi segítségnyújtás 2009. január 1-jétől csak az e törvény 54. §-a szerinti jövedelemvizsgálat alapján nyújtható. Idősotthoni ellátás esetében a törvény hatálybalépésekor ellátásban részesülő személyre vonatkozóan 2008. év során a fenntartó kezdeményezheti az 54. § szerinti jövedelemvizsgálat elvégzését, ebben az esetben 2009. évtől a költségvetési törvényben a jövedelemvizsgálat eredményétől függően meghatározott normatív állami hozzájárulás vehető igénybe. A jövedelemvizsgálat során az Szt. – e törvénnyel megállapított – 119/D. §-át nem kell alkalmazni.
(11) A Gyvt. – e törvény 60. §-ával megállapított – 18/A. §-át a 2007. december 31-e után indult ügyekben kell alkalmazni.
(12) A családtámogatási kifizetőhelyeknél – ide nem értve a Cst. 35. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti családtámogatási kifizetőhelyet – 2007. december 31-én folyamatban lévő anyasági támogatás, családi pótlék, illetve gyermekgondozási segély ügyekben a Magyar Államkincstár lakóhely szerint illetékes Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: Igazgatóság) jár el. A családtámogatási kifizetőhely a folyamatban lévő ügyek teljes iratanyagát 2008. január 5-éig átteszi az Igazgatóságnak.
(13) A családtámogatási kifizetőhely döntése ellen benyújtott és 2007. december 31-én folyamatban lévő fellebbezést a Magyar Államkincstár bírálja el. A fellebbezés elbírálására 2007. december 31-én hatályos szabályok szerint hatáskörrel rendelkező Igazgatóság a folyamatban lévő ügyek teljes iratanyagát 2008. január 5-éig átteszi a Magyar Államkincstárhoz.
(14) 2007. december 31-ét követően a családtámogatási kifizetőhely döntése ellen benyújtott fellebbezés esetén a kifizetőhely a fellebbezési eljárás lefolytatása végett az ügy teljes iratanyagát a Magyar Államkincstárhoz terjeszti fel.
(15) A 200 főt meg nem haladó biztosítotti létszámot foglalkoztató családtámogatási kifizetőhely a 2007. december hónapra járó családtámogatási ellátások kifizetése után a – 2007. december 31-éig megállapított – családtámogatási ellátások folyósításához szükséges adatállományt elektronikusan 2008. január 15-éig átadja az Igazgatóságnak.
(16) Az 500 főt meg nem haladó biztosítotti létszámot foglalkoztató családtámogatási kifizetőhely – ide nem értve a (15) bekezdés szerinti esetet – a 2008. január hónapra járó családtámogatási ellátások kifizetése után a – 2007. december 31-éig megállapított – családtámogatási ellátások folyósításához szükséges adatállományt elektronikusan 2008. február 15-éig átadja az Igazgatóságnak.
(17) Az 500 fő feletti biztosítotti létszámot foglalkoztató családtámogatási kifizetőhely a 2008. február hónapra járó családtámogatási ellátások kifizetése után a – 2007. december 31-éig megállapított – családtámogatási ellátások folyósításához szükséges adatállományt elektronikusan 2008. március 15-éig átadja az Igazgatóságnak.
(18) A (15)–(17) bekezdés szerinti adatállomány átadását követően a családtámogatási ellátások folyósításáról – ideértve az adatállomány átadásának hónapjára járó ellátást is – az Igazgatóság gondoskodik.
(19) A családtámogatási kifizetőhely a családtámogatási ügyek iratanyagát az adatállomány elektronikus átadása hónapjának utolsó napjáig átadja az illetékes Igazgatóságnak.
(20) Amennyiben a jogalap nélkül felvett ellátást 2007. december 31-ét megelőzően a kifizetőhely folyósította, annak a visszafizetésére kötelező határozatot az illetékes Igazgatóság hozza.
(21) A kifizetőhely az általa átadott és már elbírált családtámogatási ellátások jogszabályoknak való megfelelőségéért a Cst. felelősségi szabályai szerint tartozik felelősséggel.
(22) A 2007. január 1-jét megelőzően hatályos szabályok alapján kiadott szakhatósági állásfoglalásra az Szt. – e törvénnyel megállapított – 50/B. § (1) bekezdése nem alkalmazható.
82. § (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti
a) az Szt.
aa) 4. §-a (1) bekezdése m) pontjának második mondata,
ab) 10. §-a (1) bekezdésének utolsó mondata,
ac) 17. §-ának (8) bekezdése,
ad) 19. §-ában a „csak” szövegrész,
ae) 32/C. §-ának (3) bekezdése,
af) 37/A. §-ának (6) bekezdése,
ag) 37/E. §-ának (1) bekezdésében a „tényleges” szövegrész,
ah) 54. §-ának (2) bekezdésében a „legfeljebb” szövegrész,
ai) 54/A. §-ának (3) bekezdésében „a társadalombiztosítási igazgatási szerv és” szövegrész,
aj) 59. §-ának (5) bekezdése,
ak) 59/A. §-a (1) bekezdésének a) pontja,
al) 88. §-ának (3)–(6) bekezdése,
