1. § (1) A Polgári Törvénykönyvről szóló 2009. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 1:1–1:7. §-a (Első Könyv) és – a (2) és (3) bekezdésben foglalt kivételekkel – 2:1–2:98. §-a (Második Könyv) 2010. május 1-jén lép hatályba.
(2) A Ptk. 2:59. § (2) bekezdése és 2:60. § (2) bekezdése, valamint 3:1–3:248. §-a (Harmadik Könyv), 4:1–4:193. §-a (Negyedik Könyv), 5:1–5:569. §-a (Ötödik Könyv), 6:1–6:99. §-a (Hatodik Könyv) és 7:1–7:4. §-a (Hetedik Könyv) 2011. január 1-jén lép hatályba.
(3) A Ptk. 2:34. § (6) bekezdése 2015. január 1-jén lép hatályba.
2. § A Ptk. Második Könyvének alkalmazásában
1. akadálymentes kommunikáció: a fogyatékossággal élő személy által választott, külön törvényben meghatározott kommunikációs forma, eszköz és módozat;
2. elektronikus út: elektronikus adatfeldolgozást, -tárolást, illetőleg -továbbítást végző vezetékes, rádiótechnikai, optikai vagy más elektromágneses eszközök alkalmazása;
3. értelmi képesség, pszichés állapot vagy szenvedélybetegség miatt az ügyek vitelében és a döntések meghozatalában való képesség csökkenése: egy vagy több mentális funkció tartós károsodása;
4. gazdasági társaság: a közkereseti társaság, a betéti társaság, a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság;
5. hozzátartozó: a közeli hozzátartozó, továbbá az élettárs, az egyenesági rokon házastársa, bejegyzett élettársa, a házastárs, bejegyzett élettárs egyenesági rokona és testvére, a testvér házastársa, bejegyzett élettársa;
6. jogszabály: törvény, kormányrendelet, az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó jogi aktusa, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak keretei között az önkormányzati rendelet; a 2:50. § (2) bekezdésével, a 2:65. § (2) bekezdésével, a 2:69. § (1) bekezdésével, valamint a 2:77. §-sal összefüggésben valamennyi jogszabály;
7. költségvetési szerv: az államháztartás részét képező, külön törvény szerint nyilvántartásba vett olyan jogi személy, amely jogszabályban meghatározott és az alapító okiratban rögzített állami, illetve önkormányzati feladatokat (együtt: közfeladat) közérdekből, alaptevékenységként, haszonszerzési cél nélkül, jogszabályban meghatározott követelmények és feltételek alapján, jogszabályban meghatározott szerv vagy személy irányítása vagy felügyelete mellett, az alapító okiratban megjelölt működési körben közfeladat-ellátási kötelezettséggel, éves költségvetéséből vagy költségvetési keretéből gazdálkodva végez;
8. közeli hozzátartozó: a házastárs, a bejegyzett élettárs, az egyenesági rokon, az örökbefogadott gyermek, a házastársnak, a bejegyzett élettársnak a gyermeke, az örökbefogadó szülő, a szülő házastársa, bejegyzett élettársa és a testvér;
9. közérdekből nyilvános adat: a közérdekű adat fogalma alá nem tartozó minden olyan adat, amelynek nyilvánosságra hozatalát vagy hozzáférhetővé tételét törvény közérdekből elrendeli;
10. közhiteles nyilvántartás: törvényben meghatározott olyan nyilvántartás, amely az abba bejegyzett jogok és feljegyzett tények fennállását hitelesen tanúsítja;
11. közokirat: bíróság, közjegyző vagy más hatóság, illetve közigazgatási szerv ügykörén belül, a megszabott alakban kiállított olyan papír alapú vagy elektronikus okirat, amely teljesen bizonyítja a benne foglalt intézkedést vagy határozatot, továbbá az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát, úgyszintén az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, valamint annak idejét és módját;
12. köztestület: önkormányzattal és nyilvántartott tagsággal rendelkező, a tagságához, illetőleg a tagsága által végzett tevékenységhez kapcsolódó közfeladatot ellátó jogi személy, amelynek köztestületként való létrehozását törvény rendeli el;
13. személy: a természetes személy, a jogi személy, a jogi személyiség nélküli jogalany;
14. személyes adat: bármely meghatározott (azonosított vagy azonosítható) természetes személlyel (érintett) kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés;
15. székhely: a jogi személy, a jogi személyiséggel nem rendelkező jogalany, valamint egyéni vállalkozó székhelyként bejegyzett irodája, levelezési címe, valamint az a hely, ahol üzleti, illetve hivatalos iratainak átvétele, érkeztetése, őrzése, rendelkezésre tartása, valamint ahol a külön jogszabályban meghatározott, a székhellyel összefüggő kötelezettségek teljesítése történik;
16. vállalkozás: az olyan jogi személy vagy jogi személyiség nélküli jogalany, amely elsődlegesen üzletszerű gazdasági tevékenység folytatása céljából jött létre, továbbá az egyéni vállalkozó; az állam, a helyi önkormányzat, a költségvetési szerv, az egyesület, a köztestület, valamint az alapítvány gazdasági tevékenységével összefüggő polgári jogi kapcsolataira is a vállalkozásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, kivéve, ha a törvény e jogi személyekre eltérő rendelkezést tartalmaz;
17. vezető tisztségviselő: a külön törvények alapján a tagok (részvényesek) által a vállalkozás ügyvezetésére választott tisztségviselő.
3. § A Ptk. Második Könyvének alkalmazása során
a) a jognyilatkozat megtételére vagy egyéb magatartás tanúsítására napokban megállapított határidőbe a kezdő napot nem kell beleszámítani,
b) a hetekben, hónapokban vagy években megállapított határidő azon a napon jár le, amely elnevezésénél vagy számánál fogva megfelel a kezdő napnak; ha ilyen nap az utolsó hónapban nincs, a határidő a hónap utolsó napján jár le,
c) a határidő a következő munkanapon jár le, ha utolsó napja munkaszüneti nap,
d) a határnaphoz kötött jogszerzés a nap kezdetén következik be, és
e) a határidő elmulasztásához vagy a késedelemhez fűződő jogkövetkezmények a határidő utolsó napjának elteltével állnak be.
4. § Ha a gondnok az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény hatálya alá tartozó ügyben tesz azonnali intézkedést, ennek során az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvényben foglalt sajátos szabályokat figyelembe véve kell eljárnia.
5. § Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg a jognyilatkozat tárgyának azt az értékét, amelynél a törvényes képviselő jognyilatkozatának érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges.
6. § A Ptk. hatálybalépésekor 14. életévét betöltött, cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt álló kiskorú jognyilatkozatainak megtételére – ideértve a függő jognyilatkozatokat is – a Ptk-nak a korlátozottan cselekvőképes kiskorúak jognyilatkozataira vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
7. § A 14. életévét már betöltött kiskorú cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezése iránt a Ptk. hatálybalépése előtt benyújtott keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani, a folyamatban levő eljárást pedig a kiskorú 17. életévének betöltéséig fel kell függeszteni, és a 17. életév betöltését követően a kiskorú cselekvőképességének a nagykorúság elérésével hatálybalépő korlátozása iránt kell folytatni.
8. § (1) A Ptk. hatálybalépésekor cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt álló nagykorú személyre a Ptk. korlátozottan cselekvőképes nagykorú személyre vonatkozó rendelkezéseit kell – ügycsoportra vonatkozó korlátozás nélkül, általános érvénnyel – alkalmazni, mindaddig, amíg a (4) bekezdés szerinti felülvizsgálati eljárásban hozott szakértői vélemény alapján a bíróság a Ptk. szerint a cselekvőképességet érintő határozatot hoz.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezést a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 14/B. § (1) bekezdése szerinti függő jognyilatkozat tekintetében is alkalmazni kell.
(3) A Ptk. hatálybalépésekor cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt álló nagykorú személyeket a (4) bekezdés szerinti felülvizsgálati eljárás lefolytatásáig az általános érvényű korlátozó gondnokság alatt álló korlátozottan cselekvőképes nagykorú személyként kell a gondnokoltak elektronikus nyilvántartásában szerepeltetni. A bejegyzésről a gondnokoltat és gondnokát értesíteni kell.
(4) A Ptk. hatálybalépésekor cselekvőképességet kizáró vagy korlátozó gondnokság alatt álló nagykorú személyt a gondnokság alá helyező határozatban a kötelező felülvizsgálatra megállapított időpontban a Ptk. gondnokrendelés indokoltságának felülvizsgálatára irányuló eljárásának szabályai szerint kell megvizsgálni abból a szempontból, hogy a cselekvőképességét indokolt-e, és ha igen, mely ügycsoportokban indokolt korlátozni.
(5) A Ptk. hatálybalépése előtt hozott, felülvizsgálati kötelezettséget nem tartalmazó határozat esetében a (4) bekezdés szerint felülvizsgálatot a Ptk. hatálybalépésétől számított öt éven belül kell a gyámhatóságnak megindítania.
(6) A Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni a nagykorú személy cselekvőképességet kizáró vagy korlátozó gondnokság alá helyezése iránt a Ptk. hatálybalépésekor folyamatban lévő eljárásban, ideértve a jogorvoslati eljárási szakaszt is.
(7) Nagykorú személy cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezése iránt a Ptk. hatálybalépése előtt benyújtott keresetlevél esetében a bíróság felszólítja a felperest, hogy tizenöt napon belül nyilatkozzon, kérelmét a nagykorú személy cselekvőképességét korlátozó gondnokság alá helyezése iránti keresetre kívánja-e változtatni. Ha a fél a keresetváltoztatás jogával nem él, vagy határidőn belül nem nyilatkozik, a keresetlevelet idézés kibocsátás nélkül el kell utasítani.
(8) A Ptk. hatálybalépése előtt kirendelt gondnok megbízatása – eltérő bírósági határozat hiányában – hatályban marad, de a gondnokság ellátására, valamint a gondnokság és gondnok tisztségének megszűnésére a Ptk. rendelkezései vonatkoznak.
(9) A Ptk. hatálybalépésekor a gyámhatóság előtt folyamatban lévő gondnokrendelési eljárásokat meg kell szüntetni, és a gyámhatóságnak a gondnokrendelést a megszüntetéstől számított harminc napon belül a bíróság előtt kezdeményeznie kell.
(10) A Ptk. hatálybalépése előtt cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt álló személy esetében az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény szerinti invazív beavatkozáshoz való beleegyező nyilatkozat megtétele, és a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény szerinti terhességmegszakítás iránti kérelem előterjesztése során (4) bekezdés szerinti felülvizsgálati eljárásban hozott határozat jogerőre emelkedéséig a gondnokolt helyett és nevében a gondnok jár el.
9. § A Ptk. hatálybalépése előtt kirendelt gondnok jogaira és kötelezettségeire, tevékenységének felügyeletére, továbbá a gondnok számadási kötelezettségére a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni.
10. § (1) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 49. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„49. § (1) A perben mint fél személyesen vagy meghatalmazottja útján az járhat el, aki a polgári jog szabályai szerint cselekvőképes, illetőleg, aki a per tárgyáról a polgári jog szabályai szerint érvényesen rendelkezhet (perbeli cselekvőképesség).
(2) A per tárgyát illetően, illetve a perbeli eljárási cselekményekre kiterjedő hatállyal korlátozottan cselekvőképes nagykorú személy (a továbbiakban: korlátozottan cselekvőképes nagykorú) a perben félként személyesen eljárhat, jognyilatkozatainak érvényességéhez azonban – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a gondnoka előzetes beleegyezése vagy utólagos jóváhagyása szükséges.
(3) Ha a félnek nincs perbeli cselekvőképessége, valamint akkor is, ha a fél jogi személy, nevében törvényes képviselője jár el. Ha a bíróság a korlátozottan cselekvőképes nagykorú fél gondnokát feljogosította, hogy helyette és nevében eljárjon, továbbá önállóan jognyilatkozatot tegyen, a fél nevében a gondnok jár el a törvényes képviselőre vonatkozó szabályok szerint. Törvényes képviselője jár el annak nevében is, akinek részére a cselekvőképesség érintése nélkül rendelt gondnokot a gyámhatóság, de csak akkor, ha személyesen nem lép fel. Törvényes képviselő hiányában a fél részére a bíróság az ellenfél kérelmére ügygondnokot (74. §) rendel.
(4) A törvényes képviseletre, valamint arra, hogy a törvényes képviselőnek mennyiben van szüksége a per viteléhez vagy egyes perbeli cselekményekhez külön felhatalmazásra, az erre vonatkozó külön jogszabályok, illetőleg a jogi személy szervezetére vonatkozó rendelkezések irányadók.”
(2) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény az 50. §-t követően a következő alcímmel, valamint következő 50/A. §-sal és 50/B. §-sal egészül ki:
„A gondnok részvétele a perben
50/A. § (1) A gondnokra a törvényes képviselőre vonatkozó rendelkezéseket az e §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) Ha a korlátozottan cselekvőképes nagykorú félnek gondnoka van, a gondnok a féllel egyidejűleg a per során valamennyi eljárási cselekménynél jelen van, ennek érdekében a felet és a gondnokot is idézni kell.
(3) Ha a gondnok szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, de a korlátozottan cselekvőképes nagykorú fél jognyilatkozatához előzetes beleegyezést adott, ezt a korlátozottan cselekvőképes nagykorú fél az egyes perbeli cselekmények megtételekor igazolja.
(4) Ha a gondnok szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg és elmaradását alapos okkal előzetesen nem mentette ki, továbbá a korlátozottan cselekvőképes nagykorú fél jognyilatkozatához előzetes beleegyezést nem adott, a gondnok pénzbírsággal sújtható és a bíróság felszólítja, hogy nyolc napon belül tegyen nyilatkozatot.
(5) Ha a korlátozottan cselekvőképes nagykorú fél szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, a gondnok helyette és nevében jognyilatkozatot tehet.
(6) Ha a korlátozottan cselekvőképes nagykorú fél nyilatkozatát a gondnok – erre irányuló felhívás ellenére – nem hagyja jóvá, vagy közöttük egyébként vita van, ezt a bíróság úgy bírálja el, mintha magának a félnek a nyilatkozatai lennének eltérőek. Ha a vita az eljárás körülményeire tekintettel nem bírálható el, a bíróság a jóváhagyás pótlása, illetve a vita eldöntése érdekében a gyámhatóságot megkeresi.
(7) A bírósági iratokat a korlátozottan cselekvőképes nagykorú félnek és a gondnoknak is kézbesíttetni kell. A kézbesítés akkor szabályszerű, ha annak feltételei a fél és a gondok tekintetében is teljesültek. Az eljárási határidők számítása szempontjából a későbbi kézbesítés időpontja irányadó. A korlátozottan cselekvőképes nagykorú fél és a gondnok írásbeli nyilatkozataira a (6) bekezdésben foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell.
A támogató részvétele a perben
50/B. § (1) Ha a fél részére a per tárgyára, illetve a perbeli eljárási cselekményekre kiterjedő hatállyal a bíróság támogatót nevezett ki, akkor a támogató
a) a féllel egyidejűleg a per során valamennyi eljárási cselekménynél – ideértve a nyilvánosság kizárásával megtartott tárgyalást is – jelen lehet, távolléte azonban az eljárási cselekmény teljesítésének, valamint a per folytatásának nem akadálya,
b) a jognyilatkozat megtételének elősegítése érdekében a féllel – a tárgyalás rendjét meg nem zavaró módon – egyeztethet.
(2) A támogató az általa támogatott fél helyett nyilatkozattételre nem jogosult.
(3) A bíróság az (1)–(2) bekezdésben foglaltakról a felet és a jelenlévő támogatót tájékoztatja.”
(3) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 74. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„74. § (1) A bíróság a fél részére ügygondnokot rendel,
a) ha a félnek nincs törvényes képviselője és
aa) kiskorú
ab) belátási képessége átmenetileg hiányzik vagy
ac) jogi személy,
b) ha a fél ismeretlen helyen tartózkodik és nincs meghatalmazottja.
(2) Az ügygondnokra – amennyiben a törvény másként nem rendelkezik – a per vitelére meghatalmazott jogállását szabályozó rendelkezéseket azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az ügygondnok a bíróság külön felhatalmazása nélkül a peres pénzt vagy dolgot nem veheti át, továbbá egyezséget csak akkor köthet, s a vitás jogot csak akkor ismerheti el, illetőleg arról csak akkor mondhat le, ha ezáltal az általa képviselt felet nyilvánvaló károsodástól óvja meg.”
(4) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 75. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A támogató költségeinek megtérítésére a (3) bekezdés szerint tarthat igényt.”
(5) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 121. §-a a következő (6)–(7) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Ha a felperes korlátozottan cselekvőképes nagykorú személy, a keresetlevélben fel kell tüntetni a gondnok nevét, lakóhelyét. A keresetlevélhez csatolni kell a gondnok előzetes beleegyezését.
(7) Ha a felperes a per során támogatót kíván igénybe venni, a számára kinevezett támogató nevét és lakóhelyét a keresetlevélben fel kell tüntetni.”
(6) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 281. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az érvénytelenítési pert a házastársnak a másik házastárs ellen, az ügyésznek, valamint a per megindítására jogosult harmadik személynek pedig mindkét házastárs ellen kell indítania. Ha az a fél, aki ellen a keresetet meg kellene indítani, már nem él, a keresetet a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell megindítani. Ha a félnek nincs perbeli cselekvőképessége vagy korlátozottan cselekvőképes nagykorú – ide nem értve a 278. §-ban megjelölt házastársat – és közte, valamint törvényes képviselője, illetve gondnoka között érdekellentét áll fenn, a bíróság a fél képviseletére ügygondnokot rendel ki.”
(7) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 285. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A bontóperben tartott első tárgyaláson a bíróság a személyesen megjelent feleket meghallgatja. Ha valamelyik házastárs gondnokát a bíróság önálló eljárásra jogosította fel a Ptk. 2:25. § b) pontja alapján, vagy a házastárs ismeretlen helyen tartózkodik, továbbá ha a bíróság előtt való megjelenése más elháríthatatlan akadályba ütközik, a személyes meghallgatás nem kötelező.”
(8) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 299. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A gyermek anyját, ha a perben félként vagy beavatkozóként nem vesz részt, tanúként kell kihallgatni; kihallgatása csak akkor mellőzhető, ha cselekvőképtelen kiskorú, vagy gondnokát a bíróság önálló eljárásra jogosította fel a Ptk. 2:25. § b) pontja alapján vagy kihallgatásának más elháríthatatlan akadálya van.”
(9) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény XVIII. fejezetének címe helyébe a következő cím lép:
„A nagykorú személy döntéshozatalának és jognyilatkozata megtételének segítéséhez kapcsolódó perek”
(10) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 304. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép:
„A gondnokság alá helyezési per”
(11) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 307. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„307. § (1) A gondnokság alá helyezés iránti keresetlevélben a 121. §-ban meghatározott adatokon kívül fel kell tüntetni azokat az adatokat is, amelyekből a keresetindításra való jogosultság megállapítható, illetve az alperes ingatlanvagyonára vonatkozó adatokat és a gondnok személyére vonatkozó javaslatot.
(2) A keresetlevélben – ha arról a felperesnek tudomása van – fel kell tüntetni az előzetes jognyilatkozat hatálybalépéséhez vagy a támogató kinevezéséhez szükséges adatokat. A gondnokság alá helyezési per iránt indított kereset az előzetes jognyilatkozat hatálybalépésére, illetve a támogató kinevezésére vonatkozó kérelmet is magában foglalja.
(3) A keresetlevélhez az előadott adatokat igazoló okiratokat mellékelni kell, így különösen az alperes tulajdonában álló ingatlanok, valamint azon ingatlanok tulajdoni lapját, amelyekre az alperest érintő egyéb jog vagy tény van bejegyezve, feljegyezve. Ha a gyámhatóság a felperes, és az alperes szakorvosi, pszichológiai kezelés alatt áll, vagy gyógypedagógiai szolgáltatást vesz igénybe, a keresetlevélhez csatolnia kell az alperest kezelő személy, illetve gyógypedagógus véleményét, az alperes lakóhelyén készített környezettanulmányt, ideiglenes gondnokrendelés, illetve zárlat elrendelése esetén pedig az erre vonatkozó határozatot is.”
(12) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 307/A. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A gondnokság alá helyezésre irányuló kereset csak ugyanazon személy szülői felügyeletének megszüntetésére irányuló más keresettel, továbbá a nagykorú személy döntéshozatalának és jognyilatkozata megtételének segítéséhez kapcsolódó más keresettel vagy nemperes eljárás iránti kérelemmel kapcsolható össze.”
(13) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 308. § (1)–(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A gondnokság alá helyezési perben, ha az alperesnek nincs jogi képviselője, a tárgyalás kitűzésével egyidejűleg a bíróság pártfogó ügyvéd kirendelése érdekében megkeresi az Igazságügyi Hivatalt.
(2) Ha a gyámhatóság a felperes és a perindítást megelőzően az alperes vagyonára zárlatot rendelt el, vagy az alperes számára ideiglenes gondnokot rendelt, a bíróság a keresetlevél kézhezvételétől számított 30 napon belül megvizsgálja a gyámhatóság által hozott intézkedések fenntartásának szükségességét. Ennek során a 207. §-ban meghatározott előfeltételek hiányában is előzetes bizonyítást rendelhet el, így különösen az alperes szakértőkkel történő megvizsgálását írhatja elő.”
(14) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 310. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„310. § (1) A gondnokság alá helyezés iránti perben a bíróság az általa szükségesnek talált bizonyítást hivatalból is elrendelheti. A gondnokság alá helyezés iránti perben a bíróság a külön törvény szerinti nyilvántartás adatait megtekinti, e körben hiánypótlás elrendelésének nincs helye.
(2) A szakértők kirendelése csak a 309. § (3) bekezdésében meghatározott okokból mellőzhető azzal, hogy nem minősíthető elháríthatatlan akadálynak a kommunikáció terén felmerülő nehézség.
(3) A perben a tanú a 170. § (1) bekezdésének a) pontja alapján, a tanúként kihallgatott orvos, gyógypedagógus vagy pszichológus pedig ugyanezen rendelkezés c) pontja alapján a tanúvallomást nem tagadhatja meg.
(4) Ha az előzetes jognyilatkozatban, illetve a keresetlevélben megjelölt személy a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján valószínűsíthetően nem rendelhető ki gondnoknak, a bíróság gyámhatóságot keresi meg javaslattétel iránt.
(5) A kereseti kérelem és a gyámhatóság javaslata a gondnok kirendelése során nem köti a bíróságot.”
(15) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 311. § (2)–(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az alperes gondnokság alá helyezését elrendelő jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság a szükséges intézkedések megtétele végett közli az alperes lakóhelye, tartózkodási helye szerint illetékes gyámhatósággal, valamint a nyugdíjfolyósító szervvel, ha az az alperes számára valamilyen ellátást folyósít.
(3) Ha az alperesnek ingatlana van, vagy ingatlanon haszonélvezeti joga áll fenn, továbbá, ha ingatlanra az alperest érintő egyéb jog vagy tény van bejegyezve, feljegyezve, az első fokú bíróság hivatalból megkeresi az ingatlanügyi hatóságot a gondnokság alá helyezés tényének az ingatlan-nyilvántartásba való feljegyzése iránt, ha az ingatlannal való rendelkezés tekintetében a bíróság az alperes cselekvőképességét korlátozta.
(4) Ha az alperes számára a bíróság korábban támogatót nevezett ki, a támogatott döntéshozatallal érintett ügycsoportban a gondnokság alá helyezéssel egyidejűleg a bíróság a támogató kinevezésének visszavonásáról dönt.”
(16) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény a 311. §-t követően a következő alcímmel és a következő 311/A–311/C. §-sal egészül ki:
„Határozat az előzetes jognyilatkozat hatálybalépéséről
311/A. § (1) Ha a gondnokság alá helyezési perben a bíróság az alperes gondnokság alá helyezéséről dönt, és az előzetes jognyilatkozat ítélettel érintett részének a hatálybalépése indokolt, akkor azt az ítélet rendelkező részébe foglalja.
(2) Ha a gondnokság alá helyezési perben a bíróság az alperest nem helyezi gondnokság alá, de az előzetes jognyilatkozat vagy annak egyes részei hatálybalépése indokolt, akkor azt az ítélet rendelkező részébe foglalja.
Határozat a támogató kinevezéséről
311/B. § Ha a gondnokság alá helyezési perben a bíróság az alperest nem helyezi gondnokság alá, de a támogató kinevezésének a feltételei fennállnak, az alperes számára támogatót nevez ki.
Nyilvántartás
311/C. § (1) A gondnokság alá helyezésről, annak módosításáról, felülvizsgálatáról vagy megszüntetéséről, a gondnok kirendeléséről és felmentéséről, az előzetes jognyilatkozat hatálybalépéséről, valamint a támogató kinevezéséről és kinevezésének visszavonásáról, a hivatásos támogató felmentéséről szóló, továbbá a gondnokoltak és gondnokaik, a támogatott személyek és támogatóik, valamint az előzetes jognyilatkozatok nyilvántartásának adatait érintő egyéb jogerős határozat külön törvényben meghatározott adatait, valamint azok változásait a helyi bíróság bevezeti a nyilvántartásba, illetve törli onnan.
(2) A gondnokoltak és gondnokaik, a támogatott személyek és támogatóik, valamint az előzetes jognyilatkozatok nyilvántartását az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala kezeli.”
(17) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 312. § (1)–(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A gondnokság alá helyezés megszüntetése vagy az ügycsoportok módosítása iránt a keresetet az ellen kell megindítani, akinek keresete folytán a bíróság a gondnokságot elrendelte, ha pedig a gondnokság megszüntetését vagy módosítását az kéri, a gondnokolt ellen. Ha az, akinek keresete folytán a bíróság a gondnokságot elrendelte, meghalt vagy ismeretlen helyen, illetve külföldön tartózkodik, a keresetet a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell megindítani.
(2) A gondnokság alá helyezés kötelező felülvizsgálata esetén a gyámhatóság keresete az (1) bekezdésben meghatározottakon kívül a gondnokság alá helyezés fenntartására is irányulhat.
(3) Az eljárásra a 304–311. §-ok, valamint a 311/C. § rendelkezései megfelelően irányadók. A gondnokság alá helyezett a perben teljes perbeli cselekvőképességgel rendelkezik.”
(18) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 312. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Ha a kereset az ügycsoportok módosítása vagy a gondnokság alá helyezés felülvizsgálatára irányul, a bíróság kérelemre a külön törvényben foglaltak szerint a gondnok önálló eljárásra való feljogosításáról is határoz.”
(19) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény a 312. §-t követően a következő alcímmel és a következő 312/A. §-sal egészül ki:
„A gondnok kirendelése és a gondnok felmentése iránti külön per
312/A. § (1) Ha a gondnoki tisztség megszűnik, a gondnok rendelésére irányuló keresetet a gyámhatóságnak a gondnokolt ellen kell megindítania.
(2) A gondnoknak a tisztségéből való felmentésére és új gondnok rendelésére irányuló keresetet a gondnoknak a gondnokolt ellen, a gyámhatóságnak a gondnok és a gondnokolt ellen kell megindítania.
(3) A keresetlevélben a 121. §-ban meghatározott adatokon kívül fel kell tüntetni az új gondnok személyére vonatkozó javaslatot. A javaslat a gondnokrendelés során nem köti a bíróságot.
(4) A kereset csak ugyanazon személy tekintetében indított, az ügycsoportok módosítására vagy a gondnokság alá helyezés felülvizsgálatára irányuló más keresettel kapcsolható össze.
(5) A gondnok kirendelése és a gondnok felmentése iránti perben a feleket jövedelmi és vagyoni viszonyaikra tekintet nélkül teljes költségmentesség (84. §) illeti meg.
(6) Az eljárásra egyebekben a 304–310/A. § és a 311/C. § rendelkezései megfelelően irányadóak.”
11. § A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 31. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Cselekvőképtelen kiskorú sértett helyett a magánindítványt törvényes képviselője terjesztheti elő. Ha a sértett korlátozottan cselekvőképes, magánindítványt önállóan terjeszthet elő. Korlátozottan cselekvőképes sértett helyett a törvényes képviselő akkor terjesztheti elő a magánindítványt, ha jognyilatkozat önálló megtételére őt bíróság feljogosította. Ezekben az esetekben a magánindítvány előterjesztésére a gyámhatóság is jogosult.”
12. § A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 17. § (3) bekezdése a következő i) ponttal egészül ki:
[Nem nevezhető ki közjegyzővé az,]
„i) aki bármely ügycsoport tekintetében cselekvőképességet korlátozó gondnokság hatálya alatt áll, vagy akinek a számára a döntéshozatal segítése érdekében bíróság támogatót nevezett ki.”
13. § (1) A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 6. §-át követően a következő 6/A. §-sal egészül ki:
„6/A. § (1) A munkavállaló – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – a munkaviszony létesítésével, módosításával, megszüntetésével és a munkavégzéssel összefüggő jognyilatkozatát csak személyesen teheti meg. Egyéb jognyilatkozatot meghatalmazott képviselő útján is megtehet a munkavállaló, az erre irányuló meghatalmazást írásba kell foglalni. Ilyen meghatalmazás hiányában is eljárhat a munkavállaló képviseletében közeli hozzátartozója, amennyiben a jognyilatkozat megtételében a munkavállaló nyilvánvalóan akadályozva van; ebben az esetben a munkavállaló akadályoztatásának tényét megfelelő módon igazolni kell.
(2) Amennyiben a munkavállaló, illetve az (1) bekezdésben meghatározott meghatalmazott képviselőjének jognyilatkozatai eltérnek, a munkáltatónak a munkavállaló személyesen tett jognyilatkozatát kell figyelembe vennie.”
(2) Az Mt. 72. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„72. § (1) A fiatal munkavállaló, valamint az a személy, akinek a cselekvőképességét a bíróság a munkaviszonnyal összefüggő ügycsoportban korlátozta, a 72/A–72/C. §-ban meghatározott feltételekkel létesíthet munkaviszonyt.
(2) A munkaviszonnyal összefüggő ügycsoportban cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezés esetén – a munkaviszonyból eredő kötelezettségek teljesítése és jogok gyakorlása tekintetében, ahol e törvény eltérően nem rendelkezik – a Polgári Törvénykönyvnek (Ptk.) a cselekvőképességet korlátozó gondnokságra vonatkozó rendelkezéseit alkalmazni kell.
(3) Ha a nagykorú, cselekvőképes természetes személy részére a döntéshozatal segítése érdekében a bíróság a munkaviszonnyal összefüggésben rendelt támogatót a Ptk. rendelkezései szerint, a munkáltató köteles biztosítani, hogy – különösen a munkaviszony létesítésével, módosításával, megszüntetésével, a munkabér mértékével összefüggő – jognyilatkozatai megtételénél, a munkavállaló kérelmére a támogató személy jelen lehessen.”
(3) Az Mt. 72/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„72/A. § (1) Munkaviszonyt munkavállalóként az létesíthet, aki tizenhatodik életévét betöltötte.
(2) A munkaviszony szempontjából fiatal munkavállaló az, aki tizennyolcadik életévét még nem töltötte be.
(3) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően munkaviszonyt létesíthet a tizenötödik életévét betöltött tanköteles tanuló az iskolai és a tanítási szünet alatt.
(4) A tizenhat éven aluli fiatal munkavállaló munkaviszony létesítéséhez törvényes képviselőjének hozzájárulása is szükséges.
(5) A tanköteles fiatal munkavállaló a gyámhatóság engedélye alapján, a külön jogszabályban meghatározott művészeti, sport-, modell- vagy hirdetési tevékenység keretében az (1) és a (3) bekezdésben meghatározott feltételektől eltérően is foglalkoztatható.
(6) Ha a tizennyolcadik életévét még be nem töltött személy nem munkaviszony, hanem munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végez munkát, a jogviszony létesítésére e § rendelkezésein kívül a 72. §, a 76. § (3) bekezdése, valamint 79. § (3)–(4) bekezdése, valamint (5) bekezdésének második mondata rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell. Ezen túlmenően a foglalkoztatás során az e törvénynek a fiatal munkavállalók foglalkoztatására vonatkozó szabályait is alkalmazni kell.”
(4) Az Mt. a 72/A. §-t követően a következő 72/B–72/C. §-sal egészül ki:
„72/B. § (1) Ha a bíróság a munkavállaló cselekvőképességét a munkaviszonnyal összefüggő ügycsoportban korlátozta, jognyilatkozatainak érvényességéhez a törvényes képviselő írásbeli hozzájárulása szükséges, ha a jognyilatkozat
a) a munkaviszony létesítésére,
b) a munkaszerződés módosítására,
c) a munkáltatói utasítás megtagadására, ideértve az átirányítására, a kiküldetésére, a kirendelésére, és az Mt. 150. § (1) bekezdésében meghatározott átengedésére,
d) a munkaviszony megszüntetésére,
e) a hátrányos jogkövetkezmény kiszabására irányuló eljárásban való részvételre,
f) a munkabérből történő levonás elleni tiltakozásra, a munkavállalói tartozás és a kárfelelősség elismerésére,
g) a munkáltató kártérítési felelőssége esetén a kárigény bejelentésére,
h) munkaviszonnyal kapcsolatos megállapodás vagy nyilatkozat munkavállaló által történő megtámadására,
i) a megőrzési felelősség esetén a dolog átvételére,
j) leltárfelelősségi megállapodás megkötésére
vonatkozik.
(2) A törvényes képviselő a hozzájárulását vagy a hozzájárulása megtagadását a munkáltatóval:
a) az (1) bekezdés c) pontja szerinti esetben, illetve a d) pont tekintetében a rendkívüli felmondás esetén, továbbá az e), i) és j) pontjaiban meghatározott esetekben az eset összes körülményei alapján, a munkavállaló jognyilatkozatának a törvényes képviselővel való közlését követően haladéktalanul,
b) egyéb esetekben a munkavállaló jognyilatkozatának a törvényes képviselővel való közlésétől számított három napon belül
írásban közölheti.
(3) A nyilatkozattételre vonatkozó határidők elmulasztását úgy kell tekinteni, mintha a törvényes képviselő a hozzájárulását megtagadta volna.
(4) A munkáltató felszólíthatja a törvényes képviselőt, hogy a gondnoki minőségét igazolja.
72/C. § A 72–72/B. §-ban foglaltaktól érvényesen eltérni nem lehet.”
(5) Az Mt. 139. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és egyúttal a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(2) E törvény alkalmazásában a munkavállaló közeli hozzátartozója:
a) a házastárs,
b) a szülő házastársa és bejegyzett élettársa,
c) az egyenesági rokon,
d) a házastárs, bejegyzett élettárs egyenesági rokona,
e) az örökbefogadó szülő,
f) az örökbefogadott gyermek, ideértve azt a gyermeket is, akit az örökbe fogadni szándékozó személy háztartásába gondozásra kihelyeztek, a kihelyezés időtartama alatt,
g) a munkavállaló által saját háztartásában legalább 30 napja ellenszolgáltatás nélkül nevelt, a c), d) és f) pontba nem tartozó gyermek,
h) a testvér,
i) az élettárs, valamint
j) a bejegyzett élettárs.
(3) Ahol e törvény gyermeket említ, azon a vérszerinti gyermeken kívül a (2) bekezdés f) és g) pontjában említett gyermeket is érteni kell.”
(6) Az Mt. 203. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a gyámhatóság engedélye alapján foglalkoztatott tanköteles fiatal munkavállaló művészeti, sport-, modell- vagy hirdetési tevékenység keretében történő foglalkoztatásának feltételeit rendeletben határozza meg.”
14. § A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 1. § (8) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában]
„h) cselekvőképes az a személy, aki egy ügycsoport tekintetében sem áll cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt.”
15. § (1) A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény 6. § (2) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A terhesség az (1) bekezdésben foglalt feltételek esetén a 18. hetéig szakítható meg, ha az állapotos nő]
„a) az egészségügyi ellátással összefüggő jogok gyakorlása tekintetében cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezett nagykorú vagy a kiskorú;”
(2) A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény 8. § (2)–(3) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az egészségügyi ellátással összefüggő jogok gyakorlása tekintetében cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezett nagykorú, akinek a gondnokát a bíróság önálló eljárásra nem jogosította fel és a korlátozottan cselekvőképes kiskorú személy nyilatkozatának érvényességéhez törvényes képviselőjének a terhességmegszakítási kérelmet tudomásul vevő nyilatkozata szükséges.
(3) Az érintett személy terhességmegszakításra vonatkozó kérelmét nevében törvényes képviselője terjeszti elő ha
a) az érintett személy cselekvőképtelen kiskorú
b) az érintett olyan korlátozottan cselekvőképes nagykorú személy, akinek a gondnokát a bíróság önálló eljárásra jogosította fel
c) a gondnokolt érdekeinek védelme, károsodástól való megóvása a Ptk. szerinti azonnali intézkedést tesz szükségessé.”
(3) A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény 12. § (6) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A súlyos válsághelyzet fennállását az állapotos nő, illetve – ha az állapotos nő cselekvőképtelen kiskorú vagy olyan korlátozottan cselekvőképes nagykorú személy, akinek gondnokát a bíróság önálló eljárásra jogosította fel – törvényes képviselője a kérelem aláírásával igazolja. Ezekben az esetekben az érintett személy a terhességmegszakítással kapcsolatos véleményének kifejtésére a családvédelmi szolgálat eljárásában lehetőséget kell biztosítani.”
16. § (1) A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (továbbiakban: Szt.) 99/D. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A munka-rehabilitáció az intézményi jogviszony keretében történik. A munka-rehabilitációban történő részvételről az ellátott írásban, a (3)–(6) bekezdésben foglaltak figyelembevételével megállapodást köt a szociális intézmény vezetőjével. A megállapodás tartalmazza
a) a munka-rehabilitáció keretében végzett tevékenység részletes leírását,
b) a munka-rehabilitáció időbeosztását,
c) a munka-rehabilitációs díj havi összegét,
d) az ellátott szándéknyilatkozatát arra nézve, hogy testi és szellemi képességeihez mérten elvárható módon közreműködik a munka-rehabilitációban.”
(2) 2010. május 1-jén az Szt. 93. § (3) bekezdésében az „elhelyezésre vonatkozó kérelméhez, indítványához” szövegrész helyébe az „elhelyezéshez adott beleegyezéséhez” szöveg lép.
(3) 2010. május 1-jén hatályát veszti az Szt.
a) 93. § (1) bekezdésében az „,illetve törvényes képviselője” szövegrész,
b) 93. § (2) bekezdésének első mondata,
c) 104. §-ában a „vagy cselekvőképtelen” szövegrész;
17. § (1) A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 13. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A szülő (1)–(3) bekezdésben meghatározott jogai nem korlátozhatják gyermeke gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadsághoz való jogát, melynek gyakorlását – a gyermek érettségének megfelelően – a szülő irányíthatja. Attól az évtől kezdve, amelyben a gyermek tizennegyedik életévét eléri, a szülő az iskolaválasztás jogát gyermekével közösen gyakorolhatja.”
(2) A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 77. § (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az (1) bekezdésben meghatározott esetben a kártérítés mértéke nem haladhatja meg]
„b) ha a tanuló kiskorú vagy cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt álló nagykorú személy, szándékos károkozás esetén az okozott kár, legfeljebb azonban a kötelező legkisebb munkabér – a károkozás napján érvényes rendelkezések szerint megállapított – öt havi összegét.”
18. § (1) A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 233. § (2) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:
[Nem nevezhető ki végrehajtóvá az,]
„h) aki bármely ügycsoport tekintetében cselekvőképességet korlátozó gondnokság hatálya alatt áll, vagy akinek a számára a döntéshozatal segítése érdekében bíróság támogatót nevezett ki.”
(2) A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 239. § (3) bekezdésének b) pontjában a „b)–d) pontjában” szövegrész helyébe a „b)–d) vagy h) pontjában” szöveg, a 239. § (4) bekezdésében az „a)–d) pontjaiban” szövegrész helyébe az „a)–d) vagy h) pontjaiban” szöveg, a 240. § c) pontjában a „b), c) vagy d) pontjában meghatározott körülmény bekövetkezését megállapító bírósági ítélet” szövegrész helyébe pedig a „b)–d) vagy h) pontjában meghatározott körülmény bekövetkezését megállapító bírósági határozat” szöveg lép.
(3) A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 240/F. § (5) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
[A kamara törli a végrehajtó-helyettest a végrehajtó-helyettesek névjegyzékéből, ha]
„f) a bíróság valamely ügycsoport tekintetében cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezte, vagy számára a döntéshozatal segítése érdekében támogatót nevezett ki.”
(4) A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 241. § (2) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
[Végrehajtójelöltként azt lehet nyilvántartásba venni, aki]
„e) egyetlen ügycsoport tekintetében sem áll cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt, és számára a döntéshozatal segítése érdekében támogatót sem nevezett ki a bíróság.”
(5) A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 241. § (6) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
[A kamara törli a végrehajtójelöltet a végrehajtójelöltek névjegyzékéből, ha]
„f) a bíróság valamely ügycsoport tekintetében cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezte, vagy számára a döntéshozatal segítése érdekében támogatót nevezett ki.”
(6) A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 298. § (1) bekezdésében a „d) vagy e) pontjában” szövegrész helyébe az „f) vagy g) pontjában” szöveg lép.
19. § (1) A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 5. § a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában]
„a) gyermek: a Polgári Törvénykönyvről szóló 2009. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:10. § (1) bekezdése szerinti kiskorú,”
(2) 2010. május 1-jén hatályát veszti a Gyvt. 66/E. § (3) bekezdés b) pontjában a „vagy kizáró” szövegrész.
(3) 2010. május 1-jén a Gyvt.
a) 102. § (2) bekezdésében a „hivatásos gondnoki feladatokat” szövegrész helyébe a „hivatásos gondnoki és hivatásos támogatói feladatokat” szöveg, valamint a „hivatásos gondnok” szövegrész helyébe a „hivatásos gondnok, hivatásos támogató” szöveg,
b) 102. § (3) bekezdésének bevezető mondatában a „hivatásos gondnoki képzésben” szövegrész helyébe a „hivatásos gondnoki, hivatásos támogatói képzésben” szöveg,
c) 102. § (3) bekezdés a) pontjában és 102. § (4) bekezdés a) pontjában a „hivatásos gondnok” szövegrész helyébe a „hivatásos gondnok, hivatásos támogató” szöveg,
d) 102. § (5) bekezdésének bevezető mondatában a „hivatásos gondnoknak” szövegrész helyébe a „hivatásos gondnoknak, hivatásos támogatónak” szöveg,
e) 102. § (6) bekezdésében a „gyámhivatal” szövegrész helyébe a „gyámhivatal, a bíróság, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala” szöveg lép.
(4) A Gyvt. 128. §-a a következő (4)–(10) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Ha az ügyfél részére a gyámhatósági eljárás tárgyára, illetve az eljárási cselekményekre kiterjedő hatállyal a bíróság támogatót (hivatásos támogatót) nevezett ki, akkor a támogató (hivatásos támogató)
a) az ügyféllel egyidejűleg az ügy során valamennyi eljárási cselekménynél – ideértve a nyilvánosság kizárásával megtartott tárgyalást is – jelen lehet, távolléte azonban – az (5) bekezdés szerinti kivétellel – az eljárási cselekmény teljesítésének, valamint az eljárás folytatásának nem akadálya,
b) a jognyilatkozat megtételének elősegítése érdekében az ügyféllel – az eljárási cselekmény rendjét meg nem zavaró módon – egyeztethet.
(5) Ha a támogató (hivatásos támogató) az eljárási cselekménynél nincs jelen, az általa támogatott ügyfél kérelmére a gyámhatóság – a támogató (hivatásos támogató) személyes megjelenése érdekében – egy alkalommal megismétli az eljárási cselekményt.
(6) A támogató (hivatásos támogató) az általa támogatott ügyfél helyett nyilatkozattételre nem jogosult.
(7) A gyámhatóság a (4)–(6) bekezdésben foglaltakról az ügyfelet és a jelenlévő támogatót (hivatásos támogatót) tájékoztatja.
(8) A hivatásos támogató évente jelentést készít a tevékenységének felügyeletére jogosult gyámhivatal számára, amelyben beszámol a támogatott személy(ek) részére nyújtott segítségről, megjelölve, hogy milyen eljárásokban és jognyilatkozatok megtételében működött közre. A hivatásos támogató a jelentését minden évben annak a hónapnak a 15. napjáig nyújtja be a gyámhivatalhoz, amelyik hónapban a kirendeléséről szóló határozatot meghozták.
(9) Ha a hivatásos támogató jelentéstételi kötelezettségének nem tesz eleget vagy a jelentésében foglaltak alapján valószínűsíthető, hogy a támogatott személy érdekei sérülnek, a gyámhivatal meghallgatja a támogatott személyt.
(10) Ha a támogatott személy a hivatásos támogató közreműködésével nem ért egyet vagy közöttük vita, érdekellentét merül fel, a támogatott személy kérheti a gyámhivataltól, hogy a hivatásos támogató felmentése iránt intézkedjen a bíróság felé.”
(5) A Gyvt. 133/A. §-a a következő (10) bekezdéssel egészül ki:
„(10) A gyámhatósági eljárásban a támogatót munkadíj nem illeti meg, de az időskorúak járadékában vagy aktív korúak ellátásában részesülő támogató jogosult útiköltségének megtérítésére. A hivatásos támogató jogállásáról és díjazásáról külön jogszabály rendelkezik.”
(6) A Gyvt. 162. § (1) bekezdése a következő v) ponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg]
„v) a nagykorú személy döntéshozatalának és jognyilatkozata megtételének elősegítéséhez kapcsolódó gyámhatósági feladat- és hatáskörök ellátásának feltételeit.”
(7) A Gyvt. 162. § (2) bekezdése a következő k) ponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap a miniszter, hogy rendeletben szabályozza]
„k) a hivatásos gondnokok és hivatásos támogatók képzésének, továbbképzésének részletes szabályait,”
20. § Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény 13. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) Nem lehet igazságügyi alkalmazott az, aki bármely ügycsoport tekintetében cselekvőképességet korlátozó gondnokság hatálya alatt áll, vagy a bíróság a számára a döntéshozatal segítése érdekében támogatót nevezett ki.”
21. § (1) Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. § t) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában]
„t) korlátozottan cselekvőképes beteg: akit a bíróság a Ptk. rendelkezéseinek megfelelően az egészségügyi ellátással összefüggő jogok gyakorlása tekintetében cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezett, valamint az a kiskorú személy, aki a tizennegyedik életévét már betöltötte. Az ilyen személy egészségügyi ellátással kapcsolatos jognyilatkozataira – ha törvény kivételt nem tesz – a Ptk.-ban foglalt szabályok irányadóak;”
(2) Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 11. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A súlyos állapotú betegnek joga van arra, hogy az általa megjelölt személy mellette tartózkodjon. Cselekvőképtelen kiskorú és az olyan beteg esetén, akinek belátási képessége átmenetileg hiányzik a fenti személy megjelölésére a 16. § (1)–(2) bekezdésében meghatározott személy is jogosult. E bekezdés alkalmazásában súlyos állapotú az a beteg, aki állapota miatt önmagát fizikailag ellátni képtelen, illetve fájdalmai gyógyszerrel sem szüntethetők meg, illetőleg pszichés krízishelyzetben van.”
(3) Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 12. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Amennyiben a beteg a gyógyintézetet bejelentés nélkül hagyja el, a kezelőorvos ezt a beteg egészségügyi dokumentációjában feltünteti, továbbá – ha a beteg állapota indokolja – a gyógyintézet elhagyásának tényéről értesíti a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságokat, valamint cselekvőképtelen kiskorú beteg esetén a törvényes képviselőt. Korlátozottan cselekvőképes beteg esetén a 16. § (1) bekezdés a) pontja szerint megnevezett személyt, ennek hiányában a törvényes képviselőt kell értesíteni.”
(4) Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 12. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Cselekvőképtelen kiskorú és az egészségügyi ellátással összefüggő jogok gyakorlása tekintetében cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezett beteg esetén az (1) bekezdés szerinti jog a törvényes képviselő egyetértésével gyakorolható.”
(5) Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 13. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A cselekvőképtelen kiskorú és korlátozottan cselekvőképes betegnek is joga van a korának és pszichés állapotának megfelelő tájékoztatáshoz.”
(6) Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 16. § (1) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A cselekvőképes beteg – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – közokiratban, teljes bizonyító erejű magánokiratban vagy – írásképtelensége esetén – két tanú együttes jelenlétében megtett nyilatkozattal]
„a) megnevezheti azt a cselekvőképességében egyetlen ügycsoport tekintetében sem korlátozott nagykorú személyt, aki jogosult helyette a beleegyezés, illetve a visszautasítás jogát gyakorolni, illetve, akit a 13. § alapján tájékoztatni kell,”
(7) Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 16. § (2) bekezdésének bevezető szövege helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Amennyiben a beteg cselekvőképtelen kiskorú, vagy ügyei viteléhez szükséges belátási képessége átmenetileg hiányzik és nincs az (1) bekezdés a) pontja alapján nyilatkozattételre jogosult személy, a beleegyezés és a visszautasítás jogának a (4) bekezdésben foglalt korlátok közötti gyakorlására – az (1) bekezdés b) pontjában foglaltak figyelembevételével – a megjelölt sorrendben az alábbi személyek jogosultak:”
(8) Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 16. § (2) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Amennyiben a beteg cselekvőképtelen kiskorú, vagy ügyei viteléhez szükséges belátási képessége átmenetileg hiányzik és nincs az (1) bekezdés a) pontja alapján nyilatkozattételre jogosult személy, a beleegyezés és a visszautasítás jogának a (4) bekezdésben foglalt korlátok közötti gyakorlására – az (1) bekezdés b) pontjában foglaltak figyelembevételével – a megjelölt sorrendben az alábbi személyek jogosultak:]
„b) a beteggel közös háztartásban élő, cselekvőképességében egyetlen ügycsoport tekintetében sem korlátozott nagykorú”
(9) Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 16. § (2) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Amennyiben a beteg cselekvőképtelen kiskorú, vagy ügyei viteléhez szükséges belátási képessége átmenetileg hiányzik és nincs az (1) bekezdés a) pontja alapján nyilatkozattételre jogosult személy, a beleegyezés és a visszautasítás jogának a (4) bekezdésben foglalt korlátok közötti gyakorlására – az (1) bekezdés b) pontjában foglaltak figyelembevételével – a megjelölt sorrendben az alábbi személyek jogosultak:]
„c) a b) pontban megjelölt hozzátartozója hiányában a beteggel közös háztartásban nem élő, cselekvőképességében egyetlen ügycsoport tekintetében sem korlátozott nagykorú”
(10) Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 16. § (4) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A (2) bekezdés szerinti személyek nyilatkozata – kizárólag a 13. §-ban foglalt tájékoztatást követően – a kezelőorvos által javasolt invazív beavatkozásokhoz történő beleegyezésre terjedhet ki. E nyilatkozat azonban – a 20. § (3) bekezdése szerinti eset kivételével – a beavatkozással fölmerülő kockázatoktól eltekintve nem érintheti hátrányosan a beteg egészségi állapotát, így különösen nem vezethet súlyos vagy maradandó egészségkárosodásához. A nyilatkozatról a beteget belátási képességének visszanyerését követően azonnal tájékoztatni kell.”
(11) Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 16. § (5) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az egészségügyi ellátással kapcsolatos döntésekben a cselekvőképtelen kiskorú, illetve korlátozottan cselekvőképes beteg véleményét a szakmailag lehetséges mértékig figyelembe kell venni abban az esetben is, ha a beleegyezés, illetve a visszautasítás nem a beteg gyakorolja.”
(12) Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 16. § (7) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A korlátozottan cselekvőképes beteg törvényes képviselője, illetve a korlátozottan cselekvőképes beteg által a 16. § (1) bekezdés a) pontja alapján megnevezett személy nyilatkozata – kizárólag a 13. §-ban foglalt tájékoztatást követően – a kezelőorvos által javasolt invazív beavatkozásokhoz történő beleegyezésre terjedhet ki. E nyilatkozat azonban – a 20. § (3) bekezdése szerinti eset kivételével – a beavatkozással fölmerülő kockázatoktól eltekintve nem érintheti hátrányosan a beteg egészségi állapotát, így különösen nem vezethet súlyos vagy maradandó egészségkárosodásához.”
(13) Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 21. § (1)–(2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Cselekvőképtelen kiskorú és korlátozottan cselekvőképes beteg esetén a 20. § (2) bekezdése szerinti ellátás nem utasítható vissza.
(2) Amennyiben cselekvőképtelen kiskorú és korlátozottan cselekvőképes beteg esetén a 20. § (3) bekezdése szerinti ellátás visszautasítására kerül sor, az egészségügyi szolgáltató keresetet indít a beleegyezés bíróság általi pótlása iránt. A kezelőorvos a bíróság jogerős határozatának meghozataláig köteles a beteg egészségi állapota által indokolt ellátások megtételére. Közvetlen életveszély esetén a szükséges beavatkozások elvégzéséhez bírósági nyilatkozatpótlásra nincs szükség.”
(14) Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 22. § (1)–(2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A cselekvőképes személy – későbbi esetleges ügyei viteléhez szükséges belátási képességének elvesztése vagy az egészségügyi ellátással összefüggő jogok gyakorlása tekintetében cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezése esetére – közokiratban visszautasíthat
a) a 20. § (1) bekezdése szerinti egyes vizsgálatokat, beavatkozásokat,
b) a 20. § (2) bekezdése szerinti beavatkozásokat, valamint
c) egyes életfenntartó, életmentő beavatkozásokat, ha gyógyíthatatlan betegségben szenved és betegsége következtében önmagát fizikailag ellátni képtelen, illetve fájdalmai megfelelő gyógykezeléssel sem enyhíthetők.
(2) A cselekvőképes személy – ügyei viteléhez szükséges belátási képességének elvesztése vagy az egészségügyi ellátással összefüggő jogok gyakorlása tekintetében cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezése esetére – közokiratban megnevezheti azt a cselekvőképességében egyetlen ügycsoport tekintetében sem korlátozott nagykorú személyt, aki az (1) bekezdés szerinti jogát helyette gyakorolhatja.”
(15) Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 24. § (6) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Az olyan személy, akinek a belátási képessége átmenetileg hiányzik, és a cselekvőképtelen kiskorú dokumentációjába való betekintési jog a 16. § (1)–(2) bekezdései szerinti személyt, korlátozottan cselekvőképes személy dokumentációjába való betekintési jog a beteget, illetve a 16. § (1) bekezdés a) pontja szerint megnevezett személyt, ennek hiányában a törvényes képviselőt illeti meg.”
(16) Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 134. § (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Amennyiben a beteg cselekvőképtelen kiskorú vagy olyan személy, akinek a belátási képessége átmenetileg hiányzik, illetve korlátozottan cselekvőképes, a kezelőorvos a 16. §-ban foglalt személyeket is tájékoztatja.”
(17) Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 136. § (2) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az egészségügyi dokumentációban fel kell tüntetni]
„b) cselekvőképes beteg esetén az értesítendő személy, kiskorú, illetve az egészségügyi ellátással összefüggő jogok gyakorlása tekintetében cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezett nagykorú beteg esetében a törvényes képviselő nevét, lakcímét, elérhetőségét,”
(18) Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 159. § (1) bekezdésének bevezető szövege helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Kutatás a cselekvőképességében egyetlen ügycsoport tekintetében sem korlátozott nagykorú személyen kizárólag diagnosztikus, terápiás, megelőzési és rehabilitációs eljárások tökéletesítése, új eljárások kidolgozása, valamint a betegségek kóroktanának és patogenezisének jobb megértése céljából, a kutatás jellegének, kockázatainak megfelelő szakmai feltételekkel rendelkező egészségügyi szolgáltatónál a következő feltételek együttes fennállása esetén végezhető:”
(19) Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 159. § (4) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Kutatás cselekvőképtelen kiskorú, illetve olyan személyen aki cselekvőképességében bármely ügycsoport tekintetében korlátozott vagy belátási képessége átmenetileg hiányzik, kizárólag a következő feltételek együttes fennállása esetén végezhető:
a) az (1) bekezdés a)–d) pontjaiban foglalt feltételek teljesülnek;
b) a kutatástól várt eredmény közvetlenül szolgálhatja a kutatás alanyának egészségét;
c) a kutatás nem folytatható hasonló hatékonysággal a cselekvőképességében egyetlen ügycsoport tekintetében sem korlátozott nagykorú személyen;
d) a 16. § (1)–(2) bekezdései szerinti személy, illetve a cselekvőképességében bármely ügycsoport tekintetében korlátozott személy esetén a beteg – figyelemmel a 16. § (5) bekezdésben foglaltakra is – a beleegyezését adta.”
(20) Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 161. § (3) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Fogva tartott és katonai szolgálatot töltő személyen kutatás beleegyezésével sem végezhető. Az e törvény alapján szabadságában korlátozott, de cselekvőképességében egyetlen ügycsoport tekintetében sem korlátozott nagykorú személy csak akkor lehet kutatás alanya, ha az saját, közeli hozzátartozója vagy a hasonló helyzetű személyek egészségét közvetlenül és jelentős mértékben szolgálja, és hasonló kutatási eredmények szabadságukban e törvény alapján nem korlátozott személyek bevonásától nem várható.”
(21) Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 168. § (5) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az (1), illetve a (4) bekezdésben foglalt jognyilatkozatok tételére kizárólag a cselekvőképességében egyetlen ügycsoport tekintetében sem korlátozott nagykorú személy jogosult.”
(22) Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 187. § (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A nemző-, illetőleg fogamzásképességet megakadályozó művi meddővé tétel
a) tizennyolcadik életévét betöltött cselekvőképes és az egészségügyi ellátással összefüggő jogok gyakorlása tekintetében cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezett,
b) a (7) bekezdésben foglalt feltételek teljesülése esetén korlátozottan cselekvőképes kiskorú
fogamzóképes személynél végezhető el.”
(23) Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 187. § (5) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Amennyiben a beavatkozás korlátozottan cselekvőképes személy művi meddővé tételére irányul, a (2)–(4) bekezdés szerinti tájékoztatás a korlátozottan cselekvőképes személy számára a cselekvőképességet korlátozó ok jellegének figyelembevételével, az érintett személy által értelmezhető módon történik.”
(24) Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 187/A. § (1)–(3) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az olyan korlátozottan cselekvőképes nagykorú személy, akinek gondnokát a bíróság önálló eljárásra nem jogosította fel és a korlátozottan cselekvőképes kiskorú kérelmező művi meddővé tétel elvégzése iránti kérelmének érvényességéhez a gyámhatóság hozzájárulása és
a) törvényes képviselője vagy
b) a 16. § (1) bekezdésének a) pontja alapján megnevezett személy
hozzájárulása szükséges.
(2) A gyámhatóság a hozzájárulás megadása előtt vizsgálja, hogy az érintett személy kérelme akaratával egyező-e, így különösen azt, hogy a korlátozottan cselekvőképes személy és törvényes képviselője között fennáll-e érdekellentét, továbbá azt, hogy a korlátozottan cselekvőképes személy tisztában van-e a döntése következményeivel.
(3) Ha az érintett személy kérelme ellenére a törvényes képviselő vagy a gyámhatóság a beavatkozás elvégzéséhez nem járul hozzá, a kérelmező a Fővárosi Bíróságnál keresetet indíthat a jognyilatkozat vagy a jognyilatkozatok pótlása iránt.”
(25) Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 187/A. § (6)–(8) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Ha az érintett személy művi meddővé tételére irányuló kérelem érvényességéhez szükséges jognyilatkozatot a bíróság pótolja, a 187. § (3) és (4) bekezdése szerinti várakozási idő a bíróság határozatának jogerőre emelkedésétől kezdődik.
(7) Amennyiben a kérelmet a törvényes képviselő nyújtja be, úgy annak érvényességéhez az érintett személy egyetértése szükséges.
(8) Amennyiben az érintett személy egészségügyi okból kéri a művi meddővé tétel elvégzését, az (1)–(6) bekezdésben foglalt rendelkezéseket nem kell alkalmazni, az (1) bekezdés a)–b) pontjában megjelölt személyeket azonban a beavatkozás elvégzéséről, és annak indokairól a beavatkozás megkezdését megelőzően tájékoztatni kell. A tájékoztatás megtörténtéig a beavatkozás nem végezhető el.”
(26) Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 187/B. § (1)–(4) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az olyan korlátozottan cselekvőképes nagykorú személy művi meddővé tételére irányuló beavatkozás, akinek gondnokát a bíróság önálló eljárásra jogosította fel kizárólag jogerős bírósági határozat alapján, a fogamzóképesség elérését követően végezhető el.
(2) Az (1) bekezdés szerinti, érintett személy művi meddővé tételének engedélyezése iránt az érintett személy törvényes képviselője a gyámhatósággal együttesen indíthat keresetet a Fővárosi Bíróságnál.
(3) A bíróság a kérelemről nemperes eljárásban az (1) bekezdés szerinti érintett személy, a törvényes képviselő, valamint a gyámhatóság meghallgatását követően, harminc napon belül határoz.
(4) A bíróság az (1) bekezdés szerinti érintett személy művi meddővé tételére irányuló beavatkozás elvégzését akkor engedélyezi, ha más fogamzásgátlási módszer alkalmazása nem lehetséges vagy egészségügyi okból nem javasolható, és
a) az (1) bekezdés szerinti érintett személy gyermek felnevelésére nem képes, és a beavatkozás elvégzése az (1) bekezdés szerinti érintett személy érdekének megfelel,
b) a terhességből születendő gyermek orvosilag valószínűsíthetően súlyos fogyatékosságban szenvedne, és a beavatkozás elvégzése az (1) bekezdés szerinti érintett személy érdekével nem ellentétes, vagy
c) a bekövetkező terhesség a nő életét, testi épségét, egészségét közvetlenül veszélyeztetné.”
(27) Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 197. § (2)–(3) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A korlátozottan cselekvőképes vagy az olyan személy, akinek belátási képessége átmenetileg hiányzik, illetve a cselekvőképtelen kiskorú beteg a (3)–(4) bekezdés kivételével a 16. § (1)–(2) bekezdésben meghatározott személy kérelmére vehető pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe.
(3) A korlátozottan cselekvőképes vagy az olyan személy, akinek belátási képessége átmenetileg hiányzik, illetve a cselekvőképtelen kiskorú beteg abban az esetben, ha a 16. § (1)–(2) bekezdésben meghatározott személy nyilatkozatának beszerzése késedelemmel járna, vagy felmerül annak a veszélye, hogy a beteg indokolt gyógykezelésében ellenérdekelt, kérheti az intézetbe történő ideiglenes felvételét akkor, ha a 199. § szerinti sürgősségi vagy 200. § szerinti kötelező gyógykezelés feltételei nem állnak fenn, de az intézeti gyógykezelés indokolt. Az ideiglenes felvétellel egyidejűleg az intézet haladéktalanul megkísérli a kapcsolatfelvételt a 16. § (1)–(2) bekezdésben meghatározott személlyel. Abban az esetben, ha ez sikertelen, vagy a 16. § (1)–(2) bekezdésben meghatározott személy nem járul hozzá a beteg indokolt gyógykezeléséhez, az intézet haladéktalanul értesíti a gyámhatóságot a beteg intézeti felvételéről és annak körülményeiről.”
(28) Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 197. § (9) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(9) A cselekvőképes beteget kérelmére, a korlátozottan cselekvőképes vagy az olyan személyt, akinek belátási képessége átmenetileg hiányzik, illetve a cselekvőképtelen kiskorú beteget – a (3) bekezdésben foglalt eset kivételével – a gyógykezelésbe vételét kérő személy kérelmére az intézetből el kell bocsátani.”
(29) Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 206. § (5) bekezdésének bevezető szövege és e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Csontvelő, illetve haemopoetikus őssejt vagy más regenerálódó szövet eltávolítására kivételesen korlátozottan cselekvőképes vagy olyan személy, akinek belátási képessége átmenetileg hiányzik, illetve cselekvőképtelen kiskorú testéből is sor kerülhet, az alábbi feltételek együttes fennállása esetén:”
„e) a kórházi etikai bizottság a d) pont szerinti döntésének meghozatala előtt az érintett személyt – amennyiben azt egészségi állapota vagy életkora nem zárja ki – meghallgatta és meggyőződött arról, hogy a beavatkozásnak kényszertől, fenyegetéstől, megtévesztéstől mentesen veti alá magát.”
(30) Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 211. § (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Halottból szerv, illetve szövet eltávolítására átültetés céljából akkor kerülhet sor, ha az elhunyt életében ez ellen nem tett tiltakozó nyilatkozatot. Tiltakozó nyilatkozatot a cselekvőképes személy írásban (közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban) vagy – amennyiben írásbeli nyilatkozatot egyáltalán nem vagy csak jelentékeny nehézséggel tudna tenni – kezelőorvosánál szóban tehet. Az olyan korlátozottan cselekvőképes nagykorú személy, akinek gondnokát a bíróság önálló eljárásra nem jogosította fel, és a korlátozottan cselekvőképes kiskorú tiltakozó nyilatkozatot törvényes képviselőjének közreműködése nélkül is tehet. Az olyan korlátozottan cselekvőképes nagykorú személy, akinek gondnokát a bíróság önálló eljárásra jogosította fel, és a cselekvőképtelen kiskorú személy helyett tiltakozó nyilatkozatot törvényes képviselője tehet.”
22. § (1) Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 13. § (4) bekezdés e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Nem vehető fel a kamarába az,]
„e) aki bármely ügycsoport tekintetében cselekvőképességet korlátozó gondnokság hatálya alatt áll, vagy a bíróság a számára a döntéshozatal segítése érdekében bíróság támogatót nevezett ki.”
(2) Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény az igazságügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló 2009. évi LXXV. törvény 23. §-ával megállapított 20. § (2) bekezdés d) pontja a következő szöveggel lép hatályba:
[Az ügyvéd kamarai tagságát a kamara megszünteti, ha az ügyvéd]
„d) bármely ügycsoport tekintetében cselekvőképességet korlátozó gondnokság hatálya alá került, vagy a bíróság a számára a döntéshozatal segítése érdekében támogatót nevezett ki, vagy vele szemben a 13. § (4) bekezdés b) vagy c) pontjában foglalt kizáró ok bekövetkezett.”
(3) Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 20. § (1) bekezdés e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az ügyvéd kamarai tagsága megszűnik, ha]
„e) bármely ügycsoport tekintetében cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá került, vagy a bíróság a számára a döntéshozatal segítése érdekében támogatót nevezett ki.”
23. § (1) A büntetőeljárásról szóló évi 1998. évi XIX. törvény 54. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A magánfél támogatója az 51. § (2) bekezdés a) pontjára figyelemmel jelen lehet azoknál az eljárási cselekményeknél, ahol a sértett magánfélként lehet jelen, és magánfélként tesz nyilatkozatot. A magánfél támogatója megismerheti azokat az iratokat, amelyek azon eljárási cselekmények elvégzése folytán keletkeztek, amelyen jelen lehetett.”
(2) A büntetőeljárásról szóló évi 1998. évi XIX. törvény 56. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha a sértett, a magánvádló és az egyéb érdekelt kiskorú, a képviseletét törvényes képviselője látja el. Ha a korlátozottan cselekvőképes nagykorú sértettet, magánvádlót és egyéb érdekeltet bíróság a személyes ügyei vitelében vagy a bíróság, hatóság előtti eljárás jogának gyakorlásában korlátozta, jognyilatkozatot csak törvényes képviselője hozzájárulásával tehet; a törvényes képviselő önállóan akkor járhat el, ha erre őt bíróság feljogosította. Érdekellentét esetén a Polgári Törvénykönyv rendelkezései az irányadók. Az e törvényben meghatározott esetben a képviseletre eseti gondnok is jogosult.”
24. § (1) A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (a továbbiakban: Fot.) 4. §-a a következő i) ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában]
„i) akadálymentes kommunikáció: a kommunikáció akadálymentes akkor, ha a közlés a kommunikációs helyzetben részt vevő valamennyi szereplő – különösen a látási, hallási, mentális vagy kommunikációs funkciókban sérült személyek – számára érzékelhető és értelmezhető, továbbá ha a visszacsatolás megtételéhez és annak értelmezéséhez szükséges valamennyi személyi, illetve tárgyi feltétel rendelkezésre áll.”
(2) 2010. május 1-jén hatályát veszti a Fot. 23/E. §-ának (2) bekezdése.
25. § A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 10. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Cselekvőképtelen kiskorú sértett helyett a magánindítványt törvényes képviselője terjesztheti elő. Ha a sértett korlátozottan cselekvőképes, magánindítványt önállóan terjeszthet elő. Korlátozottan cselekvőképes sértett helyett a törvényes képviselő akkor terjesztheti elő a magánindítványt, ha jognyilatkozat önálló megtételére őt bíróság feljogosította. Ezekben az esetekben a magánindítvány előterjesztésére a gyámhatóság is jogosult.”
26. § A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 151. §-a (5) bekezdésének b) pontja a következő bd) alponttal egészül ki:
[részére az a) pont szerinti kérelem alapján a könyvviteli szolgáltatás végzésére jogosító engedélyt meg kell adni, és egyidejűleg a nem kamarai tagot a (3) bekezdés szerinti nyilvántartásba fel kell venni, ha]
„bd) egyetlen ügycsoport tekintetében sem áll cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt.”
27. § A közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény a következő 28/A. §-sal egészül ki:
„28/A. § (1) A közvetítői eljárás tárgyát illetően, vagy a peres, nemperes, továbbá hatósági eljárási cselekményekre kiterjedő hatállyal korlátozottan cselekvőképes nagykorú fél a közvetítői eljárásban eljárhat, azonban jognyilatkozatai érvényességéhez a gondnoka előzetes beleegyezése vagy utólagos jóváhagyása szükséges. Ha a gondnok a fél közvetítői eljárás során tett jognyilatkozatának érvényességéhez nem adta előzetesen a beleegyezését, vagy a jognyilatkozatot – erre irányuló felhívásra – utólag nem hagyta jóvá, a közvetítő intézkedik a gyámhatóság döntésének beszerzése iránt.
(2) A közvetítői eljárás tárgyát illetően, vagy a peres, nemperes, továbbá hatósági eljárási cselekményekre kiterjedő hatállyal korlátozottan cselekvőképes nagykorú fél helyett a gondnok jár el, ha őt a bíróság az erre irányuló eljárásban feljogosította, hogy a fél helyett és nevében önállóan eljárjon, továbbá önállóan jognyilatkozatot tegyen.
(3) A kiskorú fél helyett a törvényes képviselő jár el.
(4) Az (1)–(3) bekezdésben foglalt esetekben, ha a fél és a gondnok, illetve törvényes képviselő között érdekellentét áll fenn, a Polgári Törvénykönyv rendelkezései az irányadók.
(5) Ha a fél számára a bíróság támogató kinevezéséről határozott, a támogató a közvetítői eljárásban részt vehet a Polgári Törvénykönyv által biztosított jogai gyakorlása érdekében, azonban a közvetítői eljárásban önálló eljárási jogokkal nem rendelkezik.”
28. § A jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény 12. §-a a következő c) ponttal egészül ki:
[A támogatásra rászorultnak tekintendő]
„c) akinek a jogai védelme érdekében a nagykorú személy döntéshozatalának és jognyilatkozata megtételének segítéséhez kapcsolódó polgári peres vagy nemperes eljárás indul.”
29. § A lakásszövetkezetekről szóló 2004. évi CXV. törvény 34. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A tizennegyedik életévét be nem töltött kiskorú nevében törvényes képviselője kérheti a tagfelvételt. A korlátozottan cselekvőképes kiskorú a tagfelvételt maga is kérheti; ebben az esetben a kiskorú a törvényes képviselője írásbeli beleegyezésével vagy utólagos írásbeli jóváhagyásával lehet tagja a lakásszövetkezetnek.”
30. § Az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. évi XLVII. törvény 3. § (3) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:
[Igazságügyi szakértő az lehet, aki]
„g) egyetlen ügycsoport tekintetében sem áll cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt, és számára a döntéshozatal segítése érdekében támogatót sem nevezett ki a bíróság.”
31. § (1) A közérdekű önkéntes tevékenységről szóló 2005. évi LXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Köt.) 1. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) E törvény alkalmazásában a nagykorú személyek közül korlátozottan cselekvőképesnek az minősül, akit a bíróság az önálló munkavégzés vagy a közérdekű önkéntes tevékenység végzését érintő más ügy vagy ügycsoport tekintetében cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezett.”
(2) A Köt. 6. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Korlátozottan cselekvőképes kiskorú személy önkéntes szerződést csak a törvényes képviselő előzetes beleegyezésével köthet. Korlátozottan cselekvőképes nagykorú személy önkéntes szerződést a Ptk. 2:24. §-a alapján köthet. Ha a bíróság az önkéntesnek az önálló munkavégzés vagy a közérdekű önkéntes tevékenység végzését érintő más ügy vagy ügycsoport tekintetében támogatót nevezett ki, az (5) bekezdés szerinti esetekben az önkéntes szerződés megkötésekor – a támogatott személy kérésére – biztosítani kell a támogató részvételét.”
(3) 2010. május 1-jén hatályát veszti a Köt. 7. § (1) bekezdés a) pontjában a „vagy cselekvőképtelenné válásával” szövegrész.
32. § A büntető ügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről szóló 2006. évi CXXIII. törvény 8. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„8. § (1) Ha a sértett a személyiségi jogait érintően, vagy a vagyonáról való rendelkezés tekintetében korlátozottan cselekvőképes nagykorú, vagy korlátozottan cselekvőképes kiskorú (a továbbiakban együtt: korlátozottan cselekvőképes), a közvetítői eljárásban a törvényes képviselő részvétele kötelező; a korlátozottan cselekvőképes sértett jognyilatkozatai érvényességéhez a törvényes képviselő előzetes beleegyezése vagy utólagos jóváhagyása szükséges. Ha a törvényes képviselő a sértett jognyilatkozatának érvényességéhez nem adta előzetesen a beleegyezését vagy a jognyilatkozatot – erre irányuló felhívásra – utólag nem hagyta jóvá, a közvetítő intézkedik a gyámhatóság döntésének beszerzése iránt.
(2) A személyiségi jogait érintően vagy a vagyonáról való rendelkezés tekintetében korlátozottan cselekvőképes nagykorú sértett helyett a törvényes képviselő jár el, ha őt a bíróság az erre irányuló eljárásban feljogosította, hogy a sértett helyett és nevében önállóan eljárjon, továbbá önállóan jognyilatkozatot tegyen.
(3) A cselekvőképtelen kiskorú sértett helyett a törvényes képviselő jár el.
(4) Az (1)–(3) bekezdésben foglalt esetekben, ha a sértett és a gondnok, illetve törvényes képviselő között érdekellentét áll fenn, a Polgári Törvénykönyv rendelkezései az irányadók.
(5) Ha a sértett számára a bíróság támogató kinevezéséről határozott, a támogató a közvetítői eljárásban részt vehet a Polgári Törvénykönyv által biztosított jogai gyakorlása érdekében, azonban a közvetítői eljárásban önálló eljárási jogokkal nem rendlelkezik.
(6) Ha a büntetőeljárásban a nyomozó hatóság, az ügyész, illetőleg a bíróság elrendelte, hogy a tanúként kihallgatott sértett személyi adatait [Be. 85. § (2) bek.] az iratok között elkülönítve, zártan kezeljék, a Be. 96. §-ának rendelkezései a közvetítői eljárásban is irányadók.
(7) A közvetítői eljárás nyelve a magyar. Az anyanyelv használatára és a tolmács igénybevételére a Be. rendelkezései az irányadók.
(8) Ha a közvetítői eljárás során a közvetítő az ügyész vagy a bíróság hatáskörébe tartozó intézkedés vagy eljárási cselekmény elvégzésének szükségességét észleli, erről az ügyészt, illetőleg a bíróságot tájékoztatja.”
33. § (1) A Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról, a könyvvizsgálói tevékenységről, valamint a könyvvizsgálói közfelügyeletről szóló 2007. évi LXXV. törvény 11. § (1) bekezdése az alábbi k) ponttal egészül ki, egyidejűleg az eredeti k) pont számozása l) pontra módosul:
[A kamarába – kérelem alapján – tagként fel kell venni azt a természetes személyt, aki megfelel a következő feltételeknek]
„k) egyetlen ügycsoport tekintetében sem áll cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt”
(2) A Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról, a könyvvizsgálói tevékenységről, valamint a könyvvizsgálói közfelügyeletről szóló 2007. évi LXXV. törvény 12. § d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Nem vehető fel a kamara tagjai közé az:]
„d) aki bármely ügycsoport tekintetében cselekvőképességet korlátozó gondnokság hatálya alatt áll,”
(3) A Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról, a könyvvizsgálói tevékenységről, valamint a könyvvizsgálói közfelügyeletről szóló 2007. évi LXXV. törvény 190. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A bizottságnak csak olyan személy lehet a tagja, aki megfelel az alábbi feltételeknek:]
„b) egyetlen ügycsoport tekintetében sem áll cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt,”
34. § (1) Az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény 6. § (1) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
[A kérelemnek tartalmaznia kell]
„f) a gondnok nevét és lakóhelyét, amennyiben a kérelmező a kérelem tárgyát illetően, vagy a peres, nemperes eljárási cselekményekre kiterjedő hatállyal korlátozottan cselekvőképes nagykorú (a továbbiakban korlátozottan cselekvőképes nagykorú).”
(2) Az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény 6. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Ha a kérelmező korlátozottan cselekvőképes nagykorú, a kérelemhez csatolni kell a gondnok előzetes beleegyezését.”
(3) Az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény a következő 8/A. §-sal egészül ki:
„8/A. § A korlátozottan cselekvőképes nagykorú fél az eljárásban eljárhat, azonban jognyilatkozatai érvényességéhez a gondnoka előzetes beleegyezése vagy utólagos jóváhagyása szükséges.”
(4) Az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény 12. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„12. § (1) Az eljárás felfüggesztésének és szünetelésének – az (5) bekezdésben foglalt kivétellel – nincs helye”
(5) Az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény 12. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Ha a fél korlátozottan cselekvőképes nagykorú és a gondnoka az eljárás során tett jognyilatkozata érvényességéhez szükséges előzetes beleegyezést vagy utólagos jóváhagyást – az erre irányuló felhívás ellenére – nem adta meg, vagy közöttük egyébként vita van, ezt a közjegyző úgy bírálja el, mintha magának a félnek a nyilatkozatai lennének eltérőek. Ha a vita az eljárás körülményeire tekintettel nem bírálható el, a felmerült vita eldöntése vagy a jóváhagyás pótlása érdekében a közjegyző a gyámhatóságot megkeresi, és a gyámhatóság döntéséig az eljárást felfüggeszti.”
(6) Az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény 36/A. § (3) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Nincs helye a bejegyzett élettársi kapcsolat közjegyző általi megszüntetésének, ha]
„a) a bejegyzett élettársak bármelyike korlátozottan cselekvőképes nagykorú, vagy”
35. § (1) A fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény 18. § (2) bekezdése az alábbi szöveggel lép hatályba:
„(2) A fizetési meghagyásos eljárásban szünetelésnek és felfüggesztésnek – a (6) bekezdésben foglalt kivétellel – nincs helye.”
(2) A fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény 18. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Ha a fél a kérelem tárgyát illetően, vagy a peres, nemperes eljárási cselekményekre kiterjedő hatállyal korlátozottan cselekvőképes nagykorú (a továbbiakban: korlátozottan cselekvőképes nagykorú) személy és a gondnoka az eljárás során tett jognyilatkozata érvényességéhez szükséges előzetes beleegyezést vagy utólagos jóváhagyást – az erre irányuló felhívás ellenére – nem adta meg, vagy közöttük egyébként vita van, ezt a közjegyző úgy bírálja el, mintha magának a félnek a nyilatkozatai lennének eltérőek. Ha a vita az eljárás körülményeire tekintettel nem bírálható el, a felmerült vita eldöntése vagy a jóváhagyás pótlása érdekében a közjegyző a gyámhatóságot megkeresi, és a gyámhatóság döntéséig az eljárást felfüggeszti.”
(3) A fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény 20. § (1) bekezdése a következő f)–g) ponttal egészül ki:
[A kérelemben fel kell tüntetni:]
„f) a gondnok nevét és lakóhelyét, amennyiben a kérelmező vagy a kötelezett korlátozottan cselekvőképes nagykorú,
g) a gondnoknak a kérelem benyújtásához adott előzetes beleegyezését, ha a kérelmező korlátozottan cselekvőképes nagykorú.”
36. § (1) Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény 3. § (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Nem lehet egyéni vállalkozó:]
„a) aki kiskorú vagy akit a bíróság a gazdasági tevékenységet érintő ügyekben cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezett,”
(2) Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény 17. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„17. § Az egyéni vállalkozó halála esetén az egyéni vállalkozó özvegye, özvegy hiányában vagy annak egyetértésével örököse, illetve az egyéni vállalkozó cselekvőképességének gazdasági tevékenységet érintő ügyekben való korlátozását kimondó bírósági határozat esetén az egyéni vállalkozó nevében és javára törvényes képviselője az egyéni vállalkozói tevékenységet folytathatja, ha egyéni vállalkozói tevékenységét az e törvényben meghatározottak szerint bejelenti.”
(3) Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény 19. § (1) bekezdés d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az egyéni vállalkozói tevékenységre való jogosultság e törvény erejénél fogva megszűnik]
„d) az egyéni vállalkozó cselekvőképességének gazdasági tevékenységet érintő ügyekben való korlátozását kimondó bírósági határozat jogerőre emelkedésének a napján,”
(4) Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény 19. § (4) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az egyéni vállalkozói tevékenységre való jogosultság megszűnése alapjául szolgáló tényről]
„a) az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetése, az egyéni vállalkozó cselekvőképességének gazdasági tevékenységet érintő ügyekben való korlátozása, illetve halála esetén a Hatóság,”
(5) Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény 23. § (2) bekezdés e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A jogerős cégbejegyzés után az alapító okirat semmisségét csak az alábbi okokból lehet megállapítani:]
„e) az alapító cselekvőképtelen kiskorú volt.”
(6) Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény 32. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A tag halála esetén özvegye, özvegy hiányában vagy annak egyetértésével örököse (örökösei), illetve a tag cselekvőképességének gazdasági tevékenységet érintő ügyekben való korlátozását kimondó bírósági határozat esetén a tag nevében és javára eljárva törvényes képviselője az egyéni cég tagjává válhat, feltéve, hogy e törvényben meghatározott valamennyi feltételnek megfelel és ezt a szándékát a cégbíróságnak az ok bekövetkeztétől számított harminc napon belül bejelenti.”
37. § (1) Az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 1982. évi 17. törvényerejű rendelet 19. § (2) bekezdés f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az anyakönyvvezető a házasságkötésnél való közreműködést megtagadja, ha:]
„f) a bíróság valamelyik házasuló cselekvőképességét a házasságkötésre vonatkozó jognyilatkozat tételében korlátozta, és a gyámhatóság a házasságkötésre engedélyt nem adott, vagy a házasuló a házasságkötés időpontjában olyan állapotban van, hogy az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége átmenetileg hiányzik;”
(2) Az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 1982. évi 17. törvényerejű rendelet 26/B. § f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az anyakönyvvezető a bejegyzett élettársi kapcsolat létrehozását megtagadja, ha]
„f) a bíróság valamelyik fél cselekvőképességét a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésére vonatkozó jognyilatkozat tételében korlátozta, és a gyámhatóság a bejegyzett élettársi viszony létrehozására engedélyt nem adott, vagy a fél a létrehozás időpontjában olyan állapotban van, hogy az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége átmenetileg hiányzik.”
38. § (1) A jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. törvényerejű rendelet 3. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A névjegyzékbe – kérelemre – be kell jegyezni azt, aki magyar állampolgár, illetve külön törvény szerint a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személy, büntetlen előéletű, egyetemi jogi végzettséggel rendelkezik, külön jogszabály szerint magyar jogi szakvizsgát tett, egyetlen ügycsoport tekintetében sem áll cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt, és számára a döntéshozatal segítése érdekében támogatót sem nevezett ki a bíróság.”
(2) A jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. törvényerejű rendelet 16. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Jogi előadóként az foglalkoztatható, aki magyar állampolgár, illetve külön törvény szerint a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személy, büntetlen előéletű és egyetemi jogi végzettséggel rendelkezik, egyetlen ügycsoport tekintetében sem áll cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt, és számára a döntéshozatal segítése érdekében támogatót sem nevezett ki a bíróság. Az állampolgársági követelmény alól az igazságügyért felelős miniszter felmentést adhat.”
39. § (1) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 7. § (2) bekezdésének első mondatában a „perbeli eljárási jogairól és kötelezettségeiről” szövegrész helyébe a „perbeli eljárási jogairól és kötelezettségeiről, így a támogató perben való részvételéről” szöveg, 13. § (1) bekezdésének b) pontjában a „képviselője” szövegrész helyébe a „képviselője, támogatója” szöveg, 50. § (1) bekezdésének első mondatában a „törvényes képviselőnek” szövegrész helyébe a „törvényes képviselőnek, illetve a támogatónak” szöveg, 50. § (2) bekezdésében a „törvényes képviselet” szövegrész helyébe a „törvényes képviselet, a támogatói minőség” szöveg, 111. § (2) bekezdésében a „fél, akinek a per vitelére nincs meghatalmazottja, cselekvőképességét elveszti” szövegrész helyébe a „nagykorú fél, akinek a per vitelére nincs meghatalmazottja, a 49. § (2) bekezdése szerint korlátozottan cselekvőképessé válik” szöveg, 116. § e) pontjában a „perbeli állását;” szövegrész helyébe a „perbeli állását, a fél jelenlevő támogatójának nevét;” szöveg, 50. § (6) bekezdésének első mondatában és 134. § (5) bekezdésének első mondatában a „képviselőiket” szövegrész helyébe a „képviselőiket, támogatóikat” szöveg, 50. § (6) bekezdésének második mondatában és 134. § (5) bekezdésének második mondatában a „képviselőjének” szövegrész helyébe a „képviselőjének, támogatójának” szöveg, 278. §-ában a „cselekvőképes házastárs” szöveg helyébe a „cselekvőképes nagykorú házastárs is” szöveg, 306. § (1) bekezdésében az „a korlátozottan cselekvőképes felperes, valamint az alperes teljes perbeli cselekvőképességgel rendelkezik” szövegrész helyébe az „az a felperes és alperes is perbeli cselekvőképességgel rendelkezik, aki korlátozottan cselekvőképes nagykorú” szöveg lép, a 308/A. §-ában a „Ptk. 18. §-ában és 18/A. §-ában meghatározott” szövegrész, 23. § (1) bekezdésének c) pontjában az „és a Ptk. 86. § (3)–(4) bekezdésében meghatározott jogokkal kapcsolatos perek” szövegrész, 342. § (1) bekezdésében a „[Ptk. 79. §]” szövegrész hatályát veszti.
(2) A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 22. § (3) bekezdés b) pontjában a „b), c) vagy d) pontjában” szövegrész helyébe a „b)–d) és i) pontjában” szöveg, 22. § (4) bekezdésében az „a)–d) pontjában” szövegrész helyébe az „a)–d) és i) pontjában” szöveg, 24. § (1) bekezdés c) pontjában a „b), c) vagy d) pontjában meghatározott körülmény bekövetkezését megállapító bírósági ítélet” szövegrész helyébe a „b)–d) vagy i) pontjában meghatározott körülmény bekövetkezését megállapító bírósági határozat” szöveg lép, a 104. § (1) bekezdésének b) pontjában a „kizáró vagy” szövegrész hatályát veszti.
