A társadalmi együttélés általánosan elfogadott szabályait sértő vagy veszélyeztető, a bűncselekményként történő büntetni rendeléshez szükséges kockázatokkal és veszélyességgel azonban nem rendelkező kriminális cselekmények elleni hatékony fellépés érdekében az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:
1. § (1) Szabálysértés az a törvény által büntetni rendelt tevékenység vagy mulasztás, amely veszélyes a társadalomra.
(2) E törvény alkalmazásában az a tevékenység vagy mulasztás veszélyes a társadalomra, amely
a) a bűncselekményként történő büntetni rendeléshez szükségesnél kisebb fokban sérti vagy veszélyezteti Magyarország állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét, a természetes és jogi személyek, valamint a jogi személyiség nélküli szervezetek személyét vagy jogait, és
b) e törvényben meghatározott esetekben vagy ismételt elkövetés esetén a törvény szabálysértési elzárás büntetés kiszabását is lehetővé teszi, vagy járművezetéstől eltiltás alkalmazását kötelezően rendeli el.
2. § (1) Szabálysértés miatt az vonható felelősségre, akinek a cselekménye szándékos vagy gondatlan, kivéve, ha a szabálysértést meghatározó jogszabály csak a szándékos elkövetést bünteti.
(2) A szabálysértést elköveti a felbujtó és a bűnsegéd is.
(3) Kísérlet miatt akkor van helye felelősségre vonásnak, ha a szabálysértést meghatározó jogszabály így rendelkezik.
(4) Nem állapítható meg szabálysértés, ha a tevékenység vagy a mulasztás bűncselekményt valósít meg, úgyszintén, ha a tevékenységre vagy mulasztásra törvény vagy kormányrendelet közigazgatási bírság alkalmazását rendeli el.
(5) Nem lehet a szabálysértési felelősséget megállapítani olyan cselekmény miatt, amelyet jogszabály az elkövetés idején nem rendelt szabálysértésként büntetni.
(6) Nem lehet szabálysértés elkövetése miatt olyan büntetést vagy intézkedést alkalmazni, amelyről jogszabály az elkövetés idején nem rendelkezett.
(7) Szabálysértés miatt nem vonható felelősségre, akivel szemben büntethetőséget kizáró ok áll fenn.
(8) A Rendőrségről szóló törvényben felsorolt szabálysértés miatt nem vonható felelősségre a megbízhatósági vizsgálatot folytató személy, ha jogszabályban meghatározott feladata ellátása során követi el a szabálysértést.
3. § (1) A szabálysértést meghatározó jogszabályt – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – a belföldön elkövetett szabálysértésre kell alkalmazni.
(2) Ha nemzetközi szerződés vagy törvény előírja, e törvényt kell alkalmazni a magyar állampolgár által külföldön elkövetett olyan cselekményre, amely a szabálysértést meghatározó jogszabály szerint szabálysértés.
4. § A szabálysértést az elkövetése idején hatályban lévő jogszabályok alapján kell elbírálni. Ha a szabálysértés elbírálásakor hatályban lévő új jogszabály szerint a cselekmény már nem minősül szabálysértésnek vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új jogszabályt kell alkalmazni.
5. § A diplomáciai és a nemzetközi jog alapján büntető joghatóság alóli mentességet élvező személyek szabálysértési felelősségre vonására nemzetközi szerződés az irányadó.
6. § (1) Nincs helye felelősségre vonásnak, ha a szabálysértés elkövetése óta hat hónap eltelt (elévülés).
(2) Az elévülés határidejének kezdő napja az a nap, amikor a szabálysértés tényállása megvalósul, kísérlet esetén az a nap, amikor az ezt megvalósító cselekmény véget ér.
(3) Ha a szabálysértés jogellenes állapot előidézésével, illetve fenntartásával vagy kötelesség teljesítésének elmulasztásával valósul meg, az elévülési határidő mindaddig nem kezdődik el, amíg ez az állapot fennáll, illetve amíg a kötelesség nem teljesül.
(4) Ha az elkövetéstől számított hat hónapon belül a cselekmény miatt büntetőeljárás indul, de a nyomozó hatóság, az ügyész vagy a bíróság a szabálysértési eljárás lefolytatása céljából az ügyet átteszi a szabálysértési hatósághoz vagy a szabálysértés miatt eljáró bírósághoz, az (1) bekezdés szerinti elévülés az áttételt elrendelő határozatnak a szabálysértési hatósághoz, illetve a szabálysértés miatt eljáró bírósághoz érkezése napjával újrakezdődik.
(5) A szabálysértés miatt az eljárás alá vont személlyel szemben a szabálysértési hatóság, a fegyelmi jogkör gyakorlója, az ügyészség és a bíróság által foganatosított eljárási cselekmények az elévülést félbeszakítják. A félbeszakítás napjával az elévülési idő újrakezdődik.
(6) A cselekmény elkövetésétől számított két év elteltével nincs helye szabálysértési felelősségre vonásnak.
7. § (1) A szabálysértés miatt alkalmazható büntetések:
a) a szabálysértési elzárás,
b) a pénzbírság,
c) a közérdekű munka.
(2) A büntetések önállóan és – a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel – egymás mellett is kiszabhatók.
(3) A szabálysértési elzárás mellett nem szabható ki közérdekű munka.
8. § (1) A szabálysértés miatt alkalmazható intézkedések:
a) a járművezetéstől eltiltás,
b) az elkobzás,
c) a kitiltás,
d) a figyelmeztetés.
(2) Figyelmeztetés mellett csak elkobzás alkalmazható, az intézkedések egyéb esetekben önállóan, egymás vagy büntetés mellett is alkalmazhatók.
9. § (1) Szabálysértési elzárást csak bíróság szabhat ki.
(2) E törvény eltérő rendelkezése hiányában a szabálysértési elzárás legrövidebb tartama egy nap, leghosszabb tartama hatvan nap.
(3) A szabálysértési elzárás tartamába a szabálysértési elzárás alapjául szolgáló szabálysértéssel összefüggésben elrendelt szabálysértési őrizet teljes idejét, valamint a szabálysértési elzárás alapjául szolgáló szabálysértéssel összefüggésben elrendelt, négy órát meghaladó tartamú előállítás tartamát be kell számítani. A szabálysértési őrizet, illetve a négy órát meghaladó tartamú előállítás minden megkezdett óráját egy óra tartamú szabálysértési elzárásként kell beszámítani.
10. § Nincs helye szabálysértési elzárásnak, ha az eljárás alá vont személy
a) a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvényben meghatározott fogyatékos személy, illetve kórházi fekvőbeteg ellátásban részesülő személy,
b) a várandósság negyedik hónapját elérő nő, tizennegyedik életévét be nem töltött gyermekét egyedül nevelő szülő, vagy fogyatékos személy, illetve aki folyamatos ápolást, felügyeletet, illetve kiszolgálást igénylő hozzátartozójáról egyedül gondoskodik.
11. § (1) A pénzbírság legalacsonyabb összege – e törvény eltérő rendelkezése hiányában – ötezer forint, legmagasabb összege százötvenezer forint, szabálysértési elzárással is büntethető szabálysértések esetén háromszázezer forint.
(2) A pénzbírság összegébe a pénzbírság alapjául szolgáló szabálysértéssel összefüggésben elrendelt szabálysértési őrizet teljes idejét, valamint a pénzbírság alapjául szolgáló szabálysértéssel összefüggésben elrendelt, négy órát meghaladó tartamú előállítás tartamát be kell számítani. A szabálysértési őrizet, valamint a négy órát meghaladó tartamú előállítás minden megkezdett órája helyébe kettőszáz forint pénzbírságot kell beszámítani.
(3) A XXVII. és a XXVIII. Fejezetben meghatározott egyes szabálysértések esetén a Kormány – a pénzbírság legalacsonyabb és legmagasabb mértékére vonatkozó rendelkezés keretei között – rendelettel megállapíthatja a pénzbírság kötelező mértékét.
12. § (1) A pénzbírságot meg nem fizetése esetén a bíróság szabálysértési elzárásra változtatja át. E törvény eltérő rendelkezése hiányában az átváltoztatás során ötezer forintonként egy napi szabálysértési elzárást kell számítani. A meg nem fizetett pénzbírságnak ötezerrel nem osztható részét nem kell figyelembe venni.
(2) Nem lép a meg nem fizetett pénzbírság helyébe szabálysértési elzárás, ha az eljárás alá vont személy
a) a 10. § a) és b) pontjában meghatározott feltételek valamelyikének megfelel,
b) azt a 13. §-ban meghatározottak szerint közérdekű munkával megváltotta.
(3) A meg nem fizetett pénzbírság helyébe lépő szabálysértési elzárás tartama eltérhet a szabálysértési elzárás tartamára vonatkozó e törvény szerinti előírástól.
13. § (1) A szabálysértési hatóság határozatában tájékoztatja az eljárás alá vont személyt a meg nem fizetett pénzbírság közérdekű munkával történő megváltásáról. A határozatban a tájékoztatásnak ki kell terjednie arra, hogy ha az eljárás alá vont személy a pénzbírságot nem fizeti meg, helyébe milyen tartamú közérdekű munka lép, valamint arra is, hogy a közérdekű munka végrehajtása céljából az állami foglalkoztatási szervnél kell jelentkeznie. A meg nem fizetett pénzbírság helyébe ötezer forintonként hat óra közérdekű munkát kell meghatározni. A meg nem fizetett pénzbírságnak ötezerrel nem osztható részét nem kell figyelembe venni.
(2) A közérdekű munka végrehajtása céljából a foglalkoztatást biztosító munkahelyekről az állami foglalkoztatási szerv – honlapján közzétett – nyilvántartást vezet.
(3) A meg nem fizetett pénzbírság helyébe lépő közérdekű munka tartama eltérhet a közérdekű munka tartamára vonatkozó e törvény szerinti előírástól.
14. § (1) Közérdekű munka kiszabása esetén az eljárás alá vont személy köteles a számára meghatározott munkát elvégezni, személyi szabadsága egyébként nem korlátozható.
(2) A közérdekű munka tartamát órákban kell meghatározni. E törvény eltérő rendelkezése hiányában a közérdekű munka legkisebb mértéke hat, legmagasabb mértéke száznyolcvan óra.
(3) Közérdekű munka nem szabható ki abban az esetben, ha az eljárás alá vont személy a 10. § a) és b) pontjában meghatározott feltételek valamelyikének megfelel.
15. § Ha az eljárás alá vont személy a munkakötelezettségének nem tesz eleget, a bíróság a közérdekű munka, illetve annak hátralévő részét hat óránként számítva egy nap szabálysértési elzárásra változtatja át. Nem változtatható át a közérdekű munka hátralévő része szabálysértési elzárássá, ha az nem éri el a hat órát.
16. § (1) Az eljárás alá vont személy eltiltható, illetve az e törvényben meghatározott esetben az eljárás alá vont személyt el kell tiltani a járművezetéstől, ha a szabálysértést engedélyhez kötött járművezetés szabályainak megszegésével követte el.
(2) A vezetői engedély visszaadása külön jogszabályban meghatározott feltétel teljesítésétől tehető függővé.
(3) A járművezetéstől eltiltás meghatározott járműkategóriára, illetve járműfajtára is vonatkozhat.
(4) A járművezetéstől eltiltás – e törvény eltérő rendelkezése hiányában – legrövidebb tartama egy hónap, leghosszabb tartama egy év.
17. § A járművezetéstől eltiltás hatálya a szabálysértési határozat jogerőre emelkedésével kezdődik. Amennyiben az eljárás alá vont személy a szabálysértés elkövetésekor vezetői engedéllyel (igazolvánnyal) rendelkezett, az eltiltás tartama a vezetői engedélynek (igazolványnak) a leadása napján veszi kezdetét.
18. § (1) El kell kobozni azt a dolgot:
a) amelyet a szabálysértés elkövetéséhez eszközül használtak vagy arra szántak,
b) amelynek a birtoklása jogszabályba ütközik, vagy amely veszélyezteti a közbiztonságot,
c) amely szabálysértés elkövetése útján jött létre,
d) amelyre a szabálysértést elkövették, vagy amelyet a szabálysértés befejezését követően e dolog elszállítása céljából használtak,
e) amelyet az eljárás alá vont személy a szabálysértés elkövetéséért a tulajdonostól vagy annak hozzájárulásával mástól kapott.
(2) Az elkobzás önállóan és akkor is alkalmazható, ha az eljárás alá vont személy nem vonható felelősségre.
(3) Az (1) bekezdés a) és d) pontja esetében
a) az elkobzást nem lehet elrendelni, ha a dolog nem az eljárás alá vont személy tulajdona, kivéve, ha a tulajdonos az elkövetésről előzetesen tudott,
b) az elkobzás kivételesen mellőzhető, ha az az eljárás alá vont személyre vagy a dolog tulajdonosára a szabálysértés súlyával arányban nem álló, méltánytalan hátrányt jelentene,
feltéve, hogy az elkobzás mellőzését nemzetközi jogi kötelezettség nem zárja ki.
(4) Az elkobzott dolog tulajdonjoga az államra száll.
(5) Nincs helye elkobzás elrendelésének, ha a cselekmény elkövetése óta két év eltelt, kivéve, ha az elkobzás tárgyának birtoklása jogellenes.
19. § (1) A sportrendezvényen való részvétellel, az odautazással vagy az onnan történő távozással összefüggő szabálysértés miatt az eljárás alá vont személy kitiltható bármelyik sportszövetség versenyrendszerében megrendezésre kerülő sportrendezvényről, valamint bármelyik sportszövetség versenyrendszerében megrendezett sportesemény helyszínéül szolgáló sportlétesítményből.
(2) A kereskedelmi tevékenységgel összefüggő szabálysértés miatt, e tevékenysége folytatásának megakadályozása érdekében az eljárás alá vont személy kitiltható a kereskedelmi létesítményből vagy kereskedelmi tevékenység helyéül szolgáló egyéb helyszínről.
(3) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott kitiltás legrövidebb tartama hat hónap, leghosszabb tartama két év.
20. § (1) Figyelmeztetés alkalmazásának akkor van helye, ha a szabálysértés az elkövetés körülményeire tekintettel csekély súlyú és ettől az intézkedéstől kellő visszatartó hatás várható.
(2) A figyelmeztetéssel a szabálysértési hatóság, illetve a bíróság a rosszallását fejezi ki és felhívja az eljárás alá vont személyt arra, hogy a jövőben tartózkodjon szabálysértés elkövetésétől.
21. § (1) A büntetést és az intézkedést – e törvény, vagy törvény felhatalmazásán alapuló kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában – úgy kell megállapítani, hogy igazodjék a szabálysértés súlyához. Az eljárás alá vont személy személyi körülményeit annyiban kell figyelembe venni, amennyiben azok a szabálysértési hatóság vagy a bíróság rendelkezésére álló adatokból megállapíthatóak.
(2) Büntetés kiszabásakor és az intézkedés alkalmazásakor – e törvény, vagy törvény felhatalmazásán alapuló kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában – figyelembe kell venni a szabálysértés elkövetésének időpontját megelőző két éven belül az eljárás alá vont személy szabálysértés miatt történt felelősségre vonását. Enyhítő körülményként kell figyelembe venni az eljárás alá vont személy hatóságokkal való együttműködését.
(3) Ha e törvény szabálysértési elzárás büntetés kiszabását lehetővé teszi, a bíróság elzárás helyett az e törvényben meghatározottak szerint más büntetést is kiszabhat és más intézkedést is alkalmazhat.
(4) Ha e törvény a szabálysértési elzárás büntetés kiszabását nem teszi lehetővé, a szabálysértési hatóság – szabálysértési elzárás kivételével – az e törvényben meghatározottak szerint bármely büntetést kiszabhat, illetve bármely intézkedést alkalmazhat. Amennyiben az egységes jogalkalmazás kialakítása érdekében ez szükséges, a szabálysértési szabályozásért felelős miniszter rendelet megalkotásával gondoskodik arról, hogy a szabálysértési hatóságok és a helyszíni bírság kiszabására jogosult szervek és személyek az e törvényben meghatározott jogkövetkezmények alkalmazása során értékelendő szempontokat azonos módon vegyék figyelembe.
(5) A közlekedési szabálysértéssel okozott kár kivételével elzárás, pénzbírság és közérdekű munka alkalmazása esetén nyomatékos enyhítő körülményként kell figyelembe venni, ha az eljárás alá vont személy a sértettnek a szabálysértéssel okozott kárt a szabálysértési hatóság határozatának vagy a bíróság első fokú határozatának meghozataláig megtérítette.
22. § (1) Ha az eljárás alá vont személyt ugyanabban az eljárásban több szabálysértési elzárással is büntethető szabálysértés miatt vonják felelősségre, a szabálysértési elzárás leghosszabb tartama kilencven nap, a pénzbírság felső határa a kiszabható pénzbírság felével emelkedik.
(2) Ha az eljárás alá vont személyt ugyanabban az eljárásban több, szabálysértési elzárással nem büntethető szabálysértés miatt vonják felelősségre, a pénzbírság felső határa a kiszabható legmagasabb pénzbírság felével emelkedik.
23. § (1) Ha az eljárás alá vont személyt a szabálysértés elkövetésének időpontját megelőző hat hónapon belül
a) szabálysértési elzárással is büntethető szabálysértés miatt legalább két ízben jogerősen felelősségre vonták, az újabb szabálysértési elzárással is büntethető szabálysértési ügyben a szabálysértési elzárás leghosszabb tartamára és a pénzbírság felső határára a 22. § (1) bekezdésben írt szabály az irányadó,
b) szabálysértési elzárással is büntethető szabálysértés miatt legalább két ízben jogerősen felelősségre vonták, az újabb pénzbírsággal büntethető szabálysértés miatt hetvenöt napig terjedő szabálysértési elzárás büntetés szabható ki,
c) pénzbírsággal sújtható szabálysértés miatt legalább két ízben jogerősen felelősségre vonták, az újabb szabálysértési elzárással is büntethető szabálysértés miatt hetvenöt napig terjedő szabálysértési elzárás büntetés szabható ki,
d) pénzbírsággal sújtható szabálysértés miatt legalább két ízben jogerősen felelősségre vonták, az újabb pénzbírsággal büntethető szabálysértési ügyben hatvan napig terjedő szabálysértési elzárás büntetés szabható ki.
(2) Az (1) bekezdés a)–d) pontjában meghatározott, az ismételt elkövetésre vonatkozó rendelkezéseket nem lehet alkalmazni, ha
a) a szabálysértés miatt helyszíni bírságot szabtak ki,
b) a XXVII. Fejezetben meghatározott szabálysértést engedélyhez nem kötött járművezetés szabályainak megsértésével követték el,
c) a cselekmény a XXVIII. Fejezetben meghatározott szabálysértésnek minősül,
d) az eljárás alá vont személyt a b)–c) pontban meghatározott szabálysértés miatt korábban jogerősen elmarasztalták.
(3) Akit a XXVIII. Fejezetben meghatározott, engedélyhez kötött járművezetés szabályainak megszegésével elkövetett szabálysértés miatt legalább két ízben jogerősen felelősségre vontak, az újabb – a XXVIII. Fejezetben meghatározott, engedélyhez kötött járművezetés szabályainak megszegésével elkövetett – szabálysértés miatt a szabálysértési hatóságnak járművezetéstől eltiltást is alkalmazni kell.
24. § (1) Nem lehet végrehajtani a szabálysértési elzárás büntetést és a meg nem fizetett pénzbírság helyébe lépő szabálysértési elzárást, ha a határozat jogerőre emelkedésétől számítva egy év eltelt.
(2) Az elévülési időbe nem számít be a szabálysértési elzárás elhalasztására, illetve a pénzbírság esetében a halasztásra és a részletfizetésre engedélyezett idő.
(3) Az elévülést félbeszakítja a szabálysértési elzárás, a meg nem fizetett pénzbírság végrehajtása iránt tett intézkedés. A félbeszakítás napjával az elévülés határideje újrakezdődik. A határozat jogerőre emelkedésétől számított két év elteltével nincs helye végrehajtásnak.
(4) A helyszíni bírság végrehajtás elévülési idejének számítására az e §-ban meghatározott rendelkezések az irányadók.
25. § Az olyan hátrányos jogkövetkezmények alól, amelyeket jogszabály a szabálysértés miatti felelősségre vonáshoz fűz, az eljárás alá vont személy a büntetést vagy intézkedést megállapító határozat jogerőre emelkedését követő két év elteltével mentesül.
26. § E törvény rendelkezéseit a fiatalkorúakra és a katonákra az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
27. § (1) E törvény alkalmazásában fiatalkorú az, aki a szabálysértés elkövetésekor a tizennegyedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat még nem.
(2) A szabálysértési elzárás leghosszabb tartama fiatalkorú esetén harminc nap, halmazati büntetés esetén negyvenöt nap.
(3) Fiatalkorúval szemben pénzbírságot vagy helyszíni bírságot csak akkor lehet kiszabni, ha a fiatalkorú annak megfizetését vállalja.
(4) A 23. §-ban foglalt rendelkezés a fiatalkorúakkal szemben nem alkalmazható.
(5) Fiatalkorúval szemben közérdekű munkát akkor lehet kiszabni, ha a határozat meghozatalakor betöltötte a tizenhatodik életévét.
28. § (1) E törvény alkalmazásában katona a Magyar Honvédség tényleges állományú tagja, a rendőrség, a katasztrófavédelmi szerv, a büntetés-végrehajtási szervezet, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal hivatásos állományú tagja.
(2) A katona által a szolgálati viszony tartama alatt a szolgálati helyen, illetve a szolgálattal összefüggésben elkövetett szabálysértést – a szabálysértési elzárással is büntethető szabálysértés kivételével – fegyelmi eljárás keretében kell elbírálni. Ha a katona szolgálati viszonya a fegyelmi eljárás befejezése előtt megszűnt, a szabálysértést a szabálysértési hatóság, illetve a bíróság bírálja el.
(3) Katonával szemben elkobzást, valamint járművezetéstől eltiltást bíróság, illetve szabálysértési hatóság szabhat ki. Ha a fegyelmi jogkör gyakorlója elkobzás vagy járművezetéstől eltiltás szükségességét észleli, értesíti az eljárása eredményéről a szabálysértési hatóságot.
(4) Ha katonával együtt polgári személlyel szemben is szabálysértési eljárást kell indítani, vagy a polgári személy a szabálysértés sértettje és az ügy elkülönítésére nincs lehetőség, az eljárást a szabálysértési hatóság, illetve a bíróság folytatja le. A tényállás megállapítását követően a szabálysértési hatóság, illetve a bíróság a fegyelmi fenyítés kiszabása végett megkeresi a katona erre hatáskörrel rendelkező elöljáróját.
29. § (1) A szándékosság és a gondatlanság, a kísérlet, a felbujtó, a bűnsegéd, a hozzátartozó, a csoportos elkövetés, a nagy nyilvánosság fogalmára, valamint a büntethetőséget kizáró okokra a Büntető Törvénykönyvről szóló törvény által meghatározottakat a szabálysértésekre is alkalmazni kell.
(2) E törvény alkalmazásában:
a) közterület a tulajdonos személyétől, illetve a tulajdonformától függetlenül minden olyan közhasználatra szolgáló terület, amely mindenki számára korlátozás nélkül vagy azonos feltételek mellett igénybe vehető, ideértve a közterületnek közútként szolgáló és a magánterületnek a közforgalom elől el nem zárt részét is;
b) nyilvános hely a közterületnek nem tekinthető, mindenki számára nyitva álló hely,
c) helyszínről elmenekültnek minősül az a személy is, aki a szabálysértés helyszínét a rendőrség kiérkezése előtt elhagyja, feltéve, hogy a rendőrség által a szabálysértés helyszínén beszerzett bizonyítékok alapján a személyazonossága és a holléte valószínűsíthető.
30. § A szabálysértési eljárást a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő törvény eljárási szabályai szerint kell lefolytatni.
31. § A szabálysértési hatóság és a bíróság az e törvényben megállapított feltételek fennállása esetén köteles a szabálysértési eljárást lefolytatni.
32. § (1) Senki sem tekinthető szabálysértés elkövetésében felelősnek mindaddig, amíg szabálysértési felelősségét a szabálysértési hatóság vagy a bíróság jogerős határozata nem állapította meg.
(2) A szabálysértési felelősség bizonyítása a szabálysértési hatóságot terheli. Senki sem kötelezhető ártatlanságának bizonyítására.
(3) A helyszíni bírság kiszabása esetén a szabálysértés elkövetésének elismerése bizonyítékként értékelendő.
33. § Senki sem kötelezhető arra, hogy önmagára terhelő vallomást tegyen és önmaga ellen bizonyítékot szolgáltasson.
34. § (1) Az eljárás alá vont személyt megilleti a védekezéshez való jog.
(2) A szabálysértési hatóság és a bíróság köteles biztosítani, hogy az eljárás alá vont személy az e törvényben meghatározott módon védekezhessen.
35. § A szabálysértési hatóság, valamint a bíróság határozata és intézkedése ellen, valamint intézkedésének elmulasztása miatt – ha e törvény kivételt nem tesz – jogorvoslatnak van helye. Az eljárás alá vont személy a jogorvoslati jogáról írásban lemondhat.
36. § (1) A szabálysértési eljárás nyelve a magyar. A magyar nyelv ismeretének hiánya miatt senkit sem érhet hátrány.
(2) A szabálysértési eljárásban mind szóban, mind írásban mindenki anyanyelvét, törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződés alapján, az abban meghatározott körben regionális vagy kisebbségi nyelvét, vagy – ha a magyar nyelvet nem ismeri – az általa ismertként megjelölt más nyelvet használhatja.
37. § Abban a kérdésben, hogy az eljárás alá vont személy követett-e el és milyen szabálysértést, a szabálysértési hatóságot és a bíróságot a büntetőeljárásban hozott határozat és az abban megállapított tényállás kivételével nem köti a más eljárásban, így különösen a polgári vagy a fegyelmi eljárásban hozott határozat és az abban megállapított tényállás.
38. § (1) Az általános szabálysértési hatóság a fővárosi, megyei kormányhivatal (a továbbiakban: kormányhivatal).
(2) Az e törvény által a hatáskörébe utalt szabálysértés miatt a szabálysértési hatóság jogkörében a rendőrkapitányság vagy az egyes feladatok ellátására létrehozott rendőri szerv, illetve a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vámszerve jár el.
(3) Szabálysértési elzárással is büntethető szabálysértés miatt első fokon a helyi bíróság jár el.
39. § (1) A rendőrség az e törvényben meghatározott feltételek esetén bármely szabálysértés miatt kiszabhat helyszíni bírságot. E törvény eltérő rendelkezése hiányában szabálysértési elzárással is büntethető szabálysértés miatt csak a rendőrség szabhat ki helyszíni bírságot.
(2) Törvényben meghatározott esetben szabálysértés észlelése esetén – amennyiben ezt e törvény külön említi – helyszíni bírságot szabhat ki:
a) a kormányhivatal arra felhatalmazott ügyintézője,
b) a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vámszerve,
c) a hivatásos katasztrófavédelmi szerv arra felhatalmazott ügyintézője,
d) a közlekedési hatóság ellenőre,
e) a közterület-felügyelő,
f) a természetvédelmi őr, az önkormányzati természetvédelmi őr,
g) az erdővédelmi szolgálat tagja,
h) a halászati őr,
i) a mezőőr.
(3) Az (2) bekezdés g)–i) pontja esetén feltétel, hogy a helyszíni bírságot kiszabó személy a közigazgatási szerv alkalmazottja vagy önkormányzati köztisztviselő, közalkalmazott vagy kormánytisztviselő legyen.
40. § (1) A szabálysértési eljárás lefolytatására az eljárás alá vont személy lakóhelye szerinti szabálysértési hatóság illetékes.
(2) Ha a szabálysértési eljárás gyorsabb és eredményesebb lefolytatása indokolja, az eljárás alá vont személy tartózkodási helye, munkahelye, az elkövetés helye, továbbá a szabálysértés felderítésének helye szerint illetékes szabálysértési hatóság is eljárhat.
(3) Ha több eljárás alá vont személy van és különböző szabálysértési hatóságok illetékességi területén laknak vagy tartózkodnak, az a szabálysértési hatóság jár el, amelyik az ügyben korábban intézkedett (megelőzés).
(4) A megelőzés dönt akkor is, ha az eljárás alá vont személy, illetve az eljárás alá vont személyek több cselekményét egy szabálysértési eljárásban bírálják el és a (2) bekezdés alapján a cselekmények elkövetésének vagy felderítésének a helye szerint több szabálysértési hatóság is illetékes.
(5) Ha vitás, hogy a több szabálysértési hatóság közül melyik köteles eljárni, az eljáró szabálysértési hatóságot közvetlen közös felettes szervük, ennek hiányában a szabálysértési szabályozásért felelős miniszter jelöli ki.
(6) A szabálysértési hatóság és a bíróság között felmerülő hatásköri vita esetén a bíróság határozata a döntő.
(7) A szabálysértési hatóság kijelöléséről hozott határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.
41. § (1) Szabálysértési elzárással is büntethető szabálysértés miatt első fokon az elkövetés helye szerint illetékes helyi bíróság jár el. A törvényszék elnöke ezekre az eljárásokra más helyi bíróság illetékességét is megállapíthatja.
(2) Ha a szabálysértési eljárás gyorsabb és eredményesebb lefolytatása indokolja, az eljárás alá vont személy lakóhelye, tartózkodási helye, munkahelye, továbbá a szabálysértés felderítésének helye szerint illetékes bíróság is eljárhat.
(3) Ha több eljárás alá vont személy van, vagy ha az eljárás alá vont személy, illetve az eljárás alá vont személyek több cselekményét egy szabálysértési eljárásban bírálják el és különböző bíróságok illetékessége állapítható meg, az a bíróság jár el, amelyik az ügyben korábban intézkedett (megelőzés).
42. § (1) Az első fokú bíróság végzése ellen benyújtott fellebbezést másodfokon a törvényszék tanácsülésen bírálja el.
(2) A szabálysértési hatóság határozata ellen benyújtott kifogást az ügyben érdemi határozatot hozó szabálysértési hatóság székhelye szerinti helyi bíróság bírálja el.
(3) A szabálysértési hatóság eljárása, határozatai és intézkedései ellen az ügyész e törvényben meghatározott intézkedését – ha azzal a szabálysértési hatóság nem ért egyet – a szabálysértési hatóság székhelye szerinti helyi bíróság bírálja el.
(4) E törvény alkalmazásában helyi bíróság alatt a városi és kerületi bíróságot is érteni kell.
(5) E törvény alkalmazásában a helyi bíróság hatáskörébe tartozó ügyekben bírósági titkár is eljárhat.
(6) Ha vitás, hogy több bíróság közül melyik köteles eljárni, az eljáró bíróságot a törvényszék másodfokú tanácsa határozatban jelöli ki. Ha az illetékességi összeütközés különböző törvényszékek területén lévő bíróságok között merül fel, akkor a magasabb szintű bíróság jár el. E határozat ellen nincs helye jogorvoslatnak.
43. § (1) Az ügyész ellenőrzi a szabálysértési hatóságok eljárásának és intézkedésének törvényességét, valamint törvényességi felügyeletet gyakorol a szabálysértési nyilvántartási rendszer felett.
(2) Ha a szabálysértési hatóság az ügyészi felhívást alaposnak tartja, a törvénysértő rendelkezést köteles nyolc napon belül az ügyészi indítványnak megfelelően visszavonni vagy módosítani és erről egyidejűleg az intézkedése megküldésével az ügyészt értesíteni.
(3) A felhívás eredménytelensége esetén az ügyész a jogerős határozatot megtámadja, a szabálysértési hatóság az ügy iratait nyolc napon belül megküldi a bíróságnak.
(4) Az ügyész fellépése esetén a bíróság egyesbíróként, az iratok alapján harminc napon belül, indokolt végzéssel határoz, amelyben a felhívásnak helyt ad vagy azt elutasítja. A bíróság határozata ellen nincs helye jogorvoslatnak, de tárgyalás tartása kérhető.
(5) A bíróság döntését követően az ügy iratait, határozatának kiadmányaival együtt visszaküldi a szabálysértési hatóságnak. A bíróság határozatának egy kiadmányát közvetlenül az ügyésznek küldi meg.
44. § (1) Ha ugyanazon eljárás alá vont személlyel szemben, ugyanannál a szabálysértési hatóságnál vagy ugyanannál a bíróságnál több szabálysértési eljárás indul, azokat az ügyeket, amelyekben még nem született érdemi határozat, egyesíteni kell.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltakon kívül egyesíteni lehet azokat az ügyeket is, amelyek együttes elbírálása az eljárás tárgyára vagy az eljárásban részt vevő személyekre tekintettel, illetve egyéb okból célszerű.
(3) A (2) bekezdés szerint eljárva
a) a kormányhivatal az előtte folyó szabálysértési eljáráshoz egyesítheti az ugyanazon eljárás alá vont személy ellen a hatáskörébe nem tartozó szabálysértés miatt indult eljárást is, kivéve a szabálysértési elzárással is büntethető szabálysértést, valamint a rendőrség hatáskörébe tartozó közlekedési szabálysértést és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal hatáskörébe tartozó szabálysértéseket;
b) a rendőrség a közúti közlekedési szabálysértés miatt előtte folyó szabálysértési eljáráshoz egyesítheti az ugyanazon eljárás alá vont személy ellen a hatáskörébe nem tartozó szabálysértés miatt indult eljárást is, kivéve a szabálysértési elzárással is büntethető szabálysértést, valamint a vámszabálysértéseket;
c) a bíróság az előtte folyó szabálysértési eljáráshoz egyesítheti az ugyanazon eljárás alá vont személy ellen a hatáskörébe nem tartozó szabálysértés miatt indult eljárást is.
(4) Ha a szabálysértési eljárásban több eljárás alá vont személy van, velük szemben rendszerint egy eljárást kell folytatni.
(5) Az egyesítést mellőzni lehet, illetve az ügyeket el lehet különíteni, ha a szabálysértések együttes elbírálása a felelősségre vonást jelentősen késleltetné.
(6) Az ügyek egyesítését, illetve elkülönítését fel kell jegyezni az érintett ügyek irataiba.
45. § Ha a szabálysértési hatóságnak vagy a bíróságnak az ügyben nincs hatásköre vagy illetékessége, az ügyet haladéktalanul átteszi a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz.
46. § (1) A szabálysértési ügyben a szabálysértési hatóság és bíróság tagjaként nem járhat el:
a) aki az ügyben, mint eljárás alá vont személy vagy az eljárás alá vont személy képviselője, továbbá mint sértett, feljelentő vagy mint ezek képviselője vesz vagy vett részt, valamint a felsoroltak hozzátartozója;
b) aki az ügyben, mint tanú vagy szakértő vesz vagy vett részt;
c) akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható.
(2) Nem kizárási ok, ha a szabálysértési hatóság tagja a hivatali hatáskörében tudomására jutott szabálysértés miatt tesz feljelentést.
(3) Nem járhat el az ügyben az a szabálysértési hatóság és bíróság, amelynek vezetőjével szemben az (1) bekezdésben meghatározott kizárási ok áll fenn.
47. § (1) A szabálysértési hatóságnak és a bíróságnak az a tagja, aki a kizárási okot maga jelentette be, bejelentésének elbírálásáig az ügyben nem járhat el.
(2) A kizárásról hivatalból vagy bejelentésre a szabálysértési hatóságnál a kifogásolt személy közvetlen felettese, bíró esetében a bíróság elnöke dönt. Ha helyt ad a bejelentésnek, kijelöli az eljáró személyt.
(3) A kizárás elbírálásáról határozatot kell hozni.
(4) A kizárást kimondó határozat ellen nincs helye jogorvoslatnak, a kizárás megtagadását az ügydöntő határozat elleni jogorvoslatban lehet sérelmezni.
(5) A kizárás e törvényben nem szabályozott eseteire a büntetőeljárásról szóló törvény kizárásra vonatkozó rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni.
48. § (1) A szabálysértési hatóság tagjaként az sem járhat el, aki az ügy elbírálásában, mint bíró vett részt, illetve e személy hozzátartozója.
(2) A kizárás indokoltságáról a szabálysértési hatóság vezetője dönt. Ha helyt ad a kizárási bejelentésnek, határozatban kijelöli a továbbiakban eljáró személyt is.
49. § (1) Szakértőként nem járhat el,
a) aki az ügyben, mint bíró, ügyész vagy szabálysértési hatóság tagja járt vagy jár el, valamint ezek hozzátartozója,
b) a szakértői intézmény és a szervezet szakértője, valamint a szakértői testület tagja, ha az a) pontban meghatározott kizáró ok a szakértői intézmény, a szervezet vagy a szakértői testület vezetőjével szemben áll fenn,
c) a gazdasági társaság tagja, ha az a) pontban meghatározott kizáró ok a gazdasági társaság vezetőjével, vezető tisztségviselőjével szemben áll fenn, illetve, aki olyan gazdasági társaság tagja vagy alkalmazottja, amelynek tagja vagy alkalmazottja az ügyben már korábban eljárt.
(2) A szakértő kizárására az eljáró hatóság tagjának kizárására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
50. § (1) Ügyészként nem járhat el, aki az ügyben, mint a szabálysértési hatóság tagja vagy mint bíró járt el, illetve ezek hozzátartozója.
(2) Ha az ügyész a kizárási okot nem maga jelentette be, a bejelentés elintézéséig eljárhat az ügyben.
(3) A kizárás indokoltságáról a helyi ügyészségi ügyész esetében a helyi vezető ügyész, a helyi vezető ügyész és a megyei főügyészségi ügyész esetében a megyei főügyész dönt. Ha helyt ad a kizárási bejelentésnek, kijelöli a továbbiakban eljáró ügyészt is.
51. § (1) Bíróként az sem járhat el, aki az ügyben, mint a szabálysértési hatóság tagja vagy mint ügyész járt el, illetve ezek hozzátartozója.
(2) A másodfokú eljárásban nem vehet részt az a bíró, aki az ügy első fokú elbírálásában részt vett.
(3) A perújítási eljárásból ki van zárva az a bíró, aki a perújítási kérelemmel támadott határozatot hozta.
(4) Ha a bíró a kizárási okot nem maga jelentette be, a bejelentés elintézéséig eljárhat az ügyben és a 46. § (1) bekezdés c) pontjára alapított kizárási ok esetében érdemi döntést is hozhat.
(5) A kizárás indokoltságáról a bíróság elnöke igazgatási jogkörben vagy a bíróság másik tanácsa tárgyaláson kívül dönt. Az elnök igazgatási jogköre az esetben áll fenn, ha a bíró a kizárási okot maga jelentette be vagy a bíró a kizárásához hozzájárult. Ha az elnök helyt ad a kizárási bejelentésnek, kijelöli a továbbiakban eljáró bírót. Ha a kizárás iránti bejelentés elnöki igazgatási jogkörben nem intézhető el, a bíróság másik tanácsa tárgyaláson kívül dönt. A bíróság elnökének, illetve másik tanácsának döntésével szemben önálló fellebbezésnek nincs helye, az az érdemi határozat ellen bejelentett fellebbezésben támadható.
(6) Ha a kizárási ok a bíróság elnökével szemben merül fel, továbbá, ha a bíróságnak nincs olyan bírája, akire nem vonatkozik kizárási ok, a kizárásról a törvényszék tanácsülésen határoz. Ha helyt ad a kizárási bejelentésnek, az illetékességi területén működő másik helyi bíróságot jelöl ki.
52. § (1) Eljárás alá vont személy az, akivel szemben szabálysértési eljárás folyik.
(2) Az eljárás alá vont személy jogosult megismerni, hogy mely cselekmény miatt, milyen tények és bizonyítékok alapján folyik ellene szabálysértési eljárás.
(3) Az eljárás alá vont személy – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – jogosult az eljárási cselekményeknél jelen lenni, az eljárás bármely szakaszában észrevételt, indítványt tehet, a szabálysértési hatóságtól és a bíróságtól felvilágosítást kérhet, megtekintheti az ügy iratait, azokról másolatot kérhet, illetve készíthet. A minősített adatot tartalmazó másolatot a hatóság épületéből nem viheti ki.
53. § (1) Az eljárás alá vont személy érdekében a szabálysértési eljárás bármely szakaszában törvényes képviselője vagy az általa vagy törvényes képviselője által írásban meghatalmazott személy (a továbbiakban együtt: az eljárás alá vont személy képviselője) járhat el.
(2) Az eljárás alá vont személy képviselőjének kérdezési, indítványtételi és irat megtekintési jogaira az 52. § (3) bekezdése az irányadó.
54. § (1) Sértett az, akinek a szabálysértés sértette vagy veszélyeztette a jogát vagy a jogos érdekét.
(2) A sértett az eljárás bármely szakaszában észrevételt, indítványt tehet, jogairól és kötelességeiről a szabálysértési hatóságtól, az ügyésztől és a bíróságtól felvilágosítást kérhet, megtekintheti az őt érintő iratokat, azokról másolatot kérhet, illetve készíthet.
(3) A sértett – az e törvényben meghatározott feltételek mellett – kérheti az eljárás alá vont személytől a szabálysértés folytán keletkezett kárának megtérítését.
(4) A sértett az őt megillető jogokat képviselője útján is gyakorolhatja.
55. § (1) A sértett érdekében a szabálysértési eljárás bármely szakaszában törvényes képviselője vagy az általa vagy törvényes képviselője által írásban meghatalmazott személy (a továbbiakban együtt: a sértett képviselője) járhat el.
(2) A sértett képviselőjének kérdezési, indítványtételi és irat megtekintési jogaira az 54. § (2) bekezdése az irányadó.
56. § (1) A szabálysértési hatóság az ügy megítélése szempontjából lényeges körülményeket köteles tisztázni. Ha ehhez nem elegendőek a rendelkezésre álló adatok, bizonyítási eljárást folytat le.
(2) Nem kell bizonyítani a köztudomású tényeket és azokat a tényeket, amelyekről a szabálysértési hatóságnak, illetve a bíróságnak hivatalos tudomása van.
57. § (1) A szabálysértési hatóság a törvényi keretek között szabadon választhatja meg az alkalmazandó bizonyítási eszközt.
(2) A szabálysértési eljárásban bizonyítékként felhasználhatóak azok a bizonyítási eszközök is, amelyeket az arra feljogosított hatóságok törvényes eljárásuk keretében szereztek meg.
58. § (1) A tényállás tanú vallomásával is bizonyítható.
(2) A tanú idézésre köteles megjelenni és – ha e törvény másképp nem rendelkezik – vallomást tenni.
(3) A tanú kérelmére a megjelenésével felmerült költséget a szabálysértési hatóság, illetve a bíróság megtéríti. Erre a tanút meghallgatásának befejezésekor figyelmeztetni kell.
59. § (1) Nem hallgatható meg tanúként:
a) az, akitől a testi vagy szellemi állapota miatt nem várható bizonyítékként értékelhető vallomás,
b) minősített adatról az, aki a titoktartási kötelezettség alól az arra jogosult szervtől vagy személytől nem kapott felmentést.
(2) Nem lehet tanúként meghallgatni azt, aki foglalkozásánál, hivatásánál vagy közmegbízatásánál fogva titoktartásra köteles, ha a tanúvallomásával e kötelezettségét megsértené.
(3) A felmentésre irányuló megkeresésben azonosításra alkalmas módon meg kell jelölni azokat a kérdéseket, amelyekre a felmentést kérik.
60. § A tanúvallomást megtagadhatja az, aki
a) az eljárás alá vont személy hozzátartozója,
b) magát vagy hozzátartozóját szabálysértés vagy bűncselekmény elkövetésével vádolná, az ezzel kapcsolatos kérdésben.
61. § Nem használható fel bizonyítékként az 59. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés megsértésével felvett tanúvallomás, továbbá az olyan tanúvallomás, amelynek megtétele előtt a tanút nem figyelmeztették a 60. §-ban meghatározott jogára.
62. § (1) A tanúk meghallgatása egyenként – az (5) bekezdésben foglalt kivétellel –, lehetőség szerint az eljárás alá vont személy jelenlétében történik. A szabálysértési hatóság által foganatosított meghallgatás esetében a szabályszerűen idézett eljárás alá vont személy távolmaradása nem akadálya a tanú meghallgatásának.
(2) A meghallgatást megelőzően meg kell állapítani a tanú személyazonosságát, valamint azt, hogy az eljárás alá vont személynek vagy a sértettnek hozzátartozója-e, továbbá, hogy az ügyben más okból érdekelt vagy elfogult-e. Ezekre a kérdésekre a tanú akkor is köteles válaszolni, ha egyébként a vallomástételt megtagadhatja.
(3) A tanút a vallomás megkezdése előtt figyelmeztetni kell jogaira, kötelezettségeire és a hamis tanúzás jogkövetkezményeire.
(4) A tizennegyedik életévét be nem töltött személyt csak akkor lehet tanúként meghallgatni, ha a vallomásától várható bizonyíték mással nem pótolható. Meghallgatása esetén mellőzni kell a hamis tanúzás következményeire való figyelmeztetést.
(5) A még meg nem hallgatott tanú nem lehet jelen az eljárás alá vont személy, más tanú és a szakértő meghallgatásakor. A tanú meghallgatásán nem lehet jelen az eljárás alá vont személy és az eljárás egyéb résztvevője, ha a tanú minősített adatról tesz vallomást, továbbá, ha elrendelték a tanú adatainak zártan kezelését.
63. § (1) A szabálysértési hatóság, illetve a bíróság a tanú kérelmére vagy hivatalból elrendelheti, hogy a tanú személyes adatait az ügy irataitól elkülönítve, zártan kezeljék. Ebben az esetben az ügy egyéb irataiban a tanú zártan kezelt adatait csak a szabálysértési hatóságnak az ügyben eljáró tagja, az ügyész, illetve a bíró tekintheti meg.
(2) Ha a tanú személyes adatainak zártan kezelését rendelték el, ettől kezdve
a) a szabálysértési hatóság, illetve a bíróság biztosítja, hogy a tanú zártan kezelt adatai ne váljanak megismerhetővé,
b) a személyes adatok zártan kezelésének megszüntetésére csak a tanú beleegyezésével kerülhet sor.
64. § (1) Ha a szabálysértési felelősségre vonás szempontjából jelentős, bizonyítást igénylő tény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges, a szabálysértési hatóság, illetve a bíróság – hivatalból vagy kérelemre – szakértőt rendel ki.
(2) A szabálysértési hatóság a szakértői névjegyzékben szereplő igazságügyi szakértőt, illetve szakvélemény adására feljogosított gazdasági társaságot (a továbbiakban: gazdasági társaság), szakértői intézményt vagy külön jogszabályban meghatározott állami szervet, intézményt, szervezetet (a továbbiakban: szervezet), ha ez nem lehetséges, kellő szakértelemmel rendelkező személyt vagy intézményt (a továbbiakban: eseti szakértő) rendel ki szakértőként.
(3) A szabálysértéssel okozott kár értékének megállapításához szakértő hivatalból nem rendelhető ki. Ha a szakértő kirendelését az eljárás alá vont személy vagy a sértett indítványozza és a szakértő várható költségét megelőlegezi, a szakértő kirendelése kötelező.
(4) A szakértő jogosult mindazokat az adatokat megismerni, amelyek a feladatának teljesítéséhez szükségesek. E célból az ügy iratait megtekintheti, az eljárási cselekményeknél jelen lehet, az eljárás alá vont személytől, a sértettől és a tanútól felvilágosítást, a kirendelő hatóságtól további adatokat, iratokat és felvilágosítást kérhet. A szakértő a kirendelő hatóság felhatalmazása alapján a neki át nem adott tárgyat is megtekintheti, megvizsgálhatja, abból mintát vehet.
(5) Az eljárás alá vont személy és a sértett – a műtét és a műtétnek minősülő vizsgálati eljárás kivételével – köteles alávetni magát a szakértői vizsgálatnak, illetve beavatkozásnak.
(6) Ha a szakvélemény hiányos, önmagával ellentmondó megállapításokat tartalmaz, a kirendelő hatóság felhívására a szakértő köteles a kért felvilágosítást megadni, a szakvéleményt kiegészíteni. Ha a szakvélemény hiányossága így sem pótolható, illetve ellentmondásai nem oldhatók fel, kérelemre vagy hivatalból más szakértő is kirendelhető.
(7) Az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a szakértőkre az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló törvény rendelkezései irányadók.
65. § A szakértő kirendeléséről határozatot kell hozni, amelynek meg kell felelnie az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló törvényben a kirendelés tartalmára vonatkozó rendelkezéseknek. A szakértő kirendeléséről hozott határozat ellen nincs helye jogorvoslatnak.
66. § (1) A szakvélemény előadása előtt meg kell állapítani a szakértő személyazonosságát, tisztázni kell, hogy az ügyben érdekelt vagy elfogult-e. A szakvélemény előadása után a szakértőhöz kérdések intézhetők.
(2) A szakértőt a kirendelés alól a szabálysértési hatóság, bíróság fontos okból határozattal felmentheti. A szakértő – gazdasági társaság, szakértői intézmény, illetve szervezet kirendelése esetén annak vezetője útján – a szabálysértési hatóságot, bíróságot értesíti, ha
a) a szakkérdés nem tartozik a szakismereteinek körébe,
b) a szakkérdésben külön jogszabály alapján meghatározott intézmény vagy testület jogosult szakvéleményt adni,
c) a szakértői tevékenység ellátásában fontos ok akadályozza, így különösen, ha a tevékenység zavartalan ellátásának vagy a részvizsgálatok elvégzésének a feltételei nincsenek meg.
67. § (1) Ha a nem magyar anyanyelvű személy az eljárás során az anyanyelvét kívánja használni vagy e törvény szabályai szerint más nyelv használatát kéri, tolmácsot kell igénybe venni.
(2) Ha a meghallgatandó személy hallássérült, siketvak, kérésére jelnyelvi tolmács közreműködésével kell meghallgatni. Ha a meghallgatandó személy beszédfogyatékos, kérésére a meghallgatás helyett írásban tehet nyilatkozatot.
(3) A tolmácsra e törvénynek a szakértőre vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a külön jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelő személy vehető igénybe tolmácsként; ha ez nem lehetséges, a kellő nyelvismerettel rendelkező más személy (eseti tolmács) is kirendelhető. Tolmácson a szakfordítót is érteni kell.
(4) A tolmács díját és költségeit az állam viseli.
68. § (1) Tárgyi bizonyítási eszköz minden olyan dolog, amely a szabálysértés elkövetésének nyomait hordozza, amely a szabálysértés elkövetése útján jött létre, amelyet a szabálysértés elkövetéséhez eszközül használtak, vagy amelyre a szabálysértést elkövették.
(2) Ha a tárgyi bizonyítási eszköz nem alkalmas lefoglalásra, akkor a szabálysértéssel kapcsolatos egyedi tulajdonságainak leírását rögzítő iratot, fényképet vagy más felvételt kell az iratokhoz csatolni.
(3) A bíróság, illetve a szabálysértési hatóság elrendelheti annak az ismeretlen helyen lévő egyedi azonosításra alkalmas tárgynak a körözését, amely a törvény értelmében lefoglalható.
69. § A szabálysértési hatóság, illetve a bíróság a tényállás megállapítása céljából valamilyen tény vagy körülmény igazolására kiállított okiratot vagy más iratot bizonyítási eszközként használhat, ha az a szabálysértési eljárásban valamely bizonyítandó tény bizonyítására alkalmas.
70. § (1) Ha a tényállás tisztázásához személy, tárgy vagy helyszín közvetlen megtekintése, illetve megfigyelése szükséges, a szabálysértési hatóság, illetve a bíróság szemlét tart.
(2) A szemle tárgyának birtokosa köteles lehetővé tenni a tárgy, illetve a helyszín megtekintését, megfigyelését.
(3) A szemle alkalmával a bizonyítás szempontjából jelentős körülményeket kell rögzíteni. Ha a bizonyításhoz szükséges, a szemle tárgyáról fényképet vagy más felvételt, rajzot kell készíteni és azt a jegyzőkönyvhöz kell csatolni.
71. § (1) A meghallgatás megkezdése előtt – a még ki nem hallgatott eljárás alá vont személy és az eljárás többi résztvevőjének távollétében – meg kell állapítani az eljárás alá vont személy személyazonosságát.
(2) Az eljárás alá vont személyt meghallgatásának megkezdésekor figyelmeztetni kell arra, hogy nem köteles vallomást tenni, illetve azt bármikor megtagadhatja, továbbá, hogy amit mond, az bizonyítékként felhasználható. A figyelmeztetést és az eljárás alá vont személy válaszát jegyzőkönyvbe kell foglalni. A figyelmeztetés elmaradása esetén az eljárás alá vont személy vallomása nem vehető figyelembe bizonyítékként.
(3) Ha az eljárás alá vont személy a vallomás tételét megtagadja, figyelmeztetni kell arra, hogy ez az eljárás folytatását nem akadályozza. Ha az eljárás alá vont személy vallomást tesz, figyelmeztetni kell, hogy a vallomásában mást hamisan nem vádolhat. Arra a szabálysértési cselekményre nézve, amelyre az eljárás alá vont személy a vallomás tételét megtagadta, hozzá további kérdések nem intézhetők, és nem szembesíthető, kivéve, ha előtte úgy dönt, hogy vallomást tesz. A vallomás tételének megtagadása nem érinti az eljárás alá vont személy kérdezési, észrevételezési és indítványtételi jogát.
(4) Az eljárás alá vont személyt nyilatkoztatni kell azokról a személyi körülményeiről, amelyek az alkalmazandó joghátrány megállapítása szempontjából jelentősek lehetnek, így különösen vagyonáról, jövedelméről, családi körülményeiről, foglalkozásáról, végzettségéről, képzettségéről, munkahelyéről, egészségi állapotáról. Az eljárás alá vont személy figyelmét fel kell hívni arra, hogy e körülményeket a szabálysértési hatóság, bíróság csak akkor veszi figyelembe a joghátrány megállapításánál, ha ezekről tudomása van.
72. § (1) A szabálysértési hatóság vagy a bíróság rendelkezése alapján azt az eljárás alá vont személyt vagy tanút, aki a szabálysértési hatóság, illetve a bíróság előtt a szabályszerű idézésre nem jelenik meg és távolmaradását előzetesen, alapos okkal nem menti ki, a rendőrség útján – a Nemzeti Adó- és Vámhivatal előtt folyamatban lévő eljárásban a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vámszerve útján – elő lehet vezetni. Az elővezetés – az elrendelő hatóság rendelkezése alapján – útba-indítással is foganatosítható.
(2) A szabálysértési hatóság elővezetését rendeli el annak az eljárás alá vont személynek, aki a szabályszerűen kézbesített felhívás ellenére a meg nem fizetett pénzbírság helyébe lépő szabálysértési elzárás végrehajtására a kijelölt büntetés-végrehajtási intézetben, illetve a Kormány által rendeletben kijelölt intézményben a megadott határnapon nem jelenik meg és a pénzbírságot sem fizeti meg.
(3) Az elővezetést határozattal kell elrendelni. A (2) bekezdés szerinti esetben a határozatnak azt is tartalmaznia kell, hogy az eljárás alá vont személy mentesül az elővezetés foganatosítása, illetve a szabálysértési elzárás végrehajtása alól, ha az eljárás alá vont személy vagy más személy a pénzbírságot az elővezetés megkezdésekor vagy annak foganatosítása alatt hiánytalanul megfizeti és ezt igazolja.
(4) A szabálysértési hatóság által elrendelt elővezetés esetén az elrendelés és az elővezetés között negyvennyolc órának el kell telnie.
(5) A szabálysértési hatóság által elrendelt elővezetés elrendeléséről az ügyészt haladéktalanul értesíteni kell. Az ügyész az elővezetést elrendelő határozatba elektronikus úton tekint be. Ha az ügyész az elővezetéssel nem ért egyet, az elővezetés megkezdéséig határozattal az elővezetési határozatot hatályon kívül helyezi. Az elővezetés az ügyész intézkedéséig nem hajtható végre.
(6) Az idézett személy távolmaradásának igazolása esetén a szabálysértési hatóság, illetve a bíróság hatályon kívül helyezi az elővezetést elrendelő határozatát.
(7) Az elővezetés költségeit az elővezetett külön jogszabályban meghatározottak szerint köteles megtéríteni. Az elővezetés költségeinek megfizetésére az elővezetett személy kötelezhető, továbbá az az elővezetni rendelt személy is, aki az elővezetés sikertelenségéért felelős.
73. § (1) A rendőrség szabálysértési elzárással is büntethető szabálysértés esetén a tetten ért eljárás alá vont személyt gyorsított bírósági eljárás lefolytatása céljából őrizetbe veheti. A tettenérésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni akkor is, ha a szabálysértés helyszínéről elmenekült elkövetőt a rendőrség az elkövetéstől számított negyvennyolc órán belül elfogja.
(2) A szabálysértési őrizet a bíróság érdemi végzésének meghozataláig, de – e törvény eltérő rendelkezése hiányában – legfeljebb hetvenkét óráig tart. Az eljárás alá vont személyt nyomban szabadon kell bocsátani, ha a szabálysértési őrizet tartama alatt a bíróság a gyorsított eljárást nem folytatta le vagy nem szabott ki szabálysértési elzárást.
(3) Ha a szabálysértési elzárást kiszabó végzés nem emelkedett jogerőre és alappal feltehető, hogy az eljárás alá vont személy szabadlábon újabb, szabálysértési elzárással is büntethető szabálysértést követne el, a bíróság a szabálysértési őrizet tartamát a másodfokú végzés meghozataláig indokolt határozattal meghosszabbíthatja.
(4) A szabálysértési őrizet a (3) bekezdésben meghatározott esetben a másodfokú bíróság végzésének meghozataláig, illetve a nem jogerősen kiszabott szabálysértési elzárás tartamáig, de legfeljebb a meghosszabbítástól számított tíz napig tart.
(5) A szabálysértési őrizettel és az annak tartamát meghosszabbító végzéssel szemben az eljárás alá vont személy, illetve az eljárás alá vont személy képviselője a kihirdetéskor fellebbezést jelenthet be. A szabálysértési őrizettel szemben benyújtott fellebbezést a helyi bíróság a tárgyaláson bírálja el. A szabálysértési őrizet tartamának meghosszabbítása miatt bejelentett fellebbezést a törvényszék az érdemi végzés ellen bejelentett fellebbezéssel együtt bírálja el.
(6) A szabálysértési őrizet elrendeléséről az eljárás alá vont személy által megjelölt hozzátartozót, ennek hiányában az eljárás alá vont személy által megjelölt más személyt a rendőrség haladéktalanul értesíti.
(7) A katona szabálysértési őrizetbe vételéről a parancsnokát is értesíteni kell.
74. § (1) A rendőrség, illetve – a hatáskörébe tartozó szabálysértések esetében – a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vámszerve átvizsgálhatja annak a személynek a ruházatát, a csomagját, illetve a helyszínen lévő járművét, akiről feltehető, hogy tárgyi bizonyítási eszközt tart magánál. Nem magyar állampolgárságú eljárás alá vont személy esetén az előre láthatólag kiszabásra kerülő pénzbírság, illetve szabálysértési költség fedezetére szolgáló összeg lefoglalása érdekében is helye van az átvizsgálásnak.
(2) Az átvizsgálás megkezdése előtt az érintett személyt fel kell szólítani, hogy a keresett tárgyat önként adja át.
(3) A ruházat átvizsgálását csak az átvizsgálandó személlyel azonos nemű személy végezheti.
75. § (1) A szabálysértési hatóság, valamint – azon szabálysértés vonatkozásában, amely miatt törvény rendelkezése alapján helyszíni bírságot kiszabhat – a helyszíni bírság kiszabására jogosult lefoglalhatja azt a dolgot,
a) amely tárgyi bizonyítási eszköz,
b) amelynek elkobzását e törvény elrendeli.
(2) Ha a nem magyar állampolgárságú eljárás alá vont személy nem helyezi letétbe az előreláthatólag kiszabásra kerülő pénzbírság, illetve a szabálysértési költség fedezetéhez szükséges összeget, a bíróság vagy a szabálysértési hatóság az összeg erejéig az eljárás alá vont személy vagyontárgyait – a nélkülözhetetlen vagyontárgyak kivételével – lefoglalhatja. A meghallgatás során tájékoztatni kell a letétbe helyezés, illetve ennek elmulasztása esetén a lefoglalás lehetőségéről.
(3) Postai küldeményt, táviratot – a címzettnek történő kézbesítése előtt – csak az ügyész írásbeli határozata alapján lehet lefoglalni, az ügyészi határozat meghozataláig csak visszatartásuk iránt lehet intézkedni.
(4) A szabálysértési hatóság gondoskodik a hozzá megküldött lefoglalt dolog őrzéséről. Ha a dolog használatához az érintettnek különös érdeke fűződik, a lefoglalt dolgot az őrizetére lehet bízni.
(5) A gyorsan romló, bomló, tárolhatatlan dolgot a szabálysértési hatóság értékesíti vagy megsemmisíti.
(6) A lefoglalás elrendeléséről és megszüntetéséről határozatot kell hozni.
76. § (1) A lefoglalás érdekében a dolog birtokosát fel kell szólítani, hogy a keresett dolgot adja át. Az átadás megtagadása nem akadálya annak, hogy a keresett dolgot az ügykörében lefoglalásra jogosult ruházat, csomag, vagy gépjármű átvizsgálása útján megszerezze. Erre az érintettet figyelmeztetni kell.
(2) A lefoglalást haladéktalanul meg kell szüntetni, ha arra az eljárás érdekében már nincs szükség. Ebben az esetben a dolgot, illetve az értékesítésből befolyt ellenértéket annak kell visszaadni, akitől a dolgot lefoglalták.
(3) Az eljárás alá vont személytől lefoglalt dolgot részére csak akkor lehet kiadni, ha a kiadás iránt más nem jelentett be igényt. Ha az eljárás alá vont személytől lefoglalt dolog kiadása iránt más is jelent be igényt, a szabálysértési hatóság – a dologra való jogosultság elbírálása nélkül – határoz a lefoglalt dolog elhelyezéséről.
(4) Az eljárás alá vont személytől lefoglalt dolog az állam tulajdonába kerül, ha kétséget kizáróan mást illet, de a jogosult kiléte nem állapítható meg. A később jelentkező jogosult a szabálysértési hatóságtól kérheti a dolog visszaadását, illetve értékesítés esetén a dolog lefoglaláskori ellenértékét.
(5) Ha a lefoglalt dolog értéktelen és arra senki sem tart igényt, a lefoglalás megszüntetése után azt meg kell semmisíteni.
77. § (1) A szabálysértési hatóság, illetve a bíróság e törvény által előírt eljárási kötelességek teljesítése érdekében, továbbá az eljárás rendjének megzavarása miatt rendbírsággal sújthatja különösen
a) a szemle tárgyának birtokosát, ha nem teszi lehetővé a tárgy, illetve helyszín megtekintését, megfigyelését,
b) az eljárás alá vont személyt, az eljárás alá vont személy képviselőjét, a sértettet, a sértett képviselőjét, ha nyilvánvalóan alaptalanul jelent be kizárási okot vagy ugyanabban az ügyben a hatóság ugyanazon tagja ellen ismételten tesz kizárásra irányuló alaptalan bejelentést,
c) az eljárás alá vont személyt és a sértettet, ha – a műtét és a műtétnek minősülő vizsgálati eljárás kivételével – nem veti magát alá a szakértői vizsgálatnak, illetve beavatkozásnak,
d) a tanút és a szakértőt, ha a vallomástételt, illetve a közreműködést és a véleménynyilvánítást a következményekre történt figyelmeztetés után jogosulatlanul megtagadja,
e) az eljárás alá vont személy kivételével azt, aki a lefoglalást, a ruházat, csomag vagy gépjármű átvizsgálását akadályozza,
f) azt, aki a meghallgatás, illetve tárgyalás rendjét megzavarja.
(2) A rendbírság legalacsonyabb összege ötezer, legmagasabb összege százezer – ha a rendbírság kiszabására ugyanabban az eljárásban ismételten kerül sor, százötvenezer – forint. Bírósági eljárásban a legmagasabb rendbírság százötvenezer, ismételt esetben kétszázezer forint.
(3) A rendbírság összegének megállapításánál a kiszabására okot adó cselekmény súlyát és következményét kell figyelembe venni.
(4) A szabálysértési hatóság által kiszabott rendbírság ellen halasztó hatályú panasznak, a bíróság által kiszabott rendbírság ellen a határozat kézbesítésétől számított nyolc napon belül benyújtott halasztó hatályú fellebbezésnek van helye.
78. § (1) A szabálysértési eljárás feljelentés, vagy a szabálysértési hatóság vagy a bíróság hivatali hatáskörében szerzett tudomása, illetve a helyszíni bírság kiszabására jogosult szerv vagy személy általi észlelés alapján indul meg.
(2) A feljelentést szóban vagy írásban bármely személy vagy szerv megteheti. A szóban tett feljelentést jegyzőkönyvbe kell foglalni, vagy arról feljegyzést kell készíteni.
(3) A feljelentésnek tartalmaznia kell a feljelentett cselekmény helyének és idejének, továbbá az elkövetés körülményeinek a leírását, a bizonyítási eszközök megjelölését, továbbá, ha az eljárás alá vont személy ismert, a személyi adatait. Ha lehetőség van rá, a bizonyítási eszközöket csatolni kell a feljelentéshez.
79. § (1) Magánindítványra üldözendő szabálysértés miatt csak a sértett kívánságára indítható meg a szabálysértési eljárás. A magánindítvány előterjesztőjének bármely olyan nyilatkozatát, amely szerint az eljárás alá vont személy szabálysértési felelősségre vonását kívánja, magánindítványnak kell tekinteni.
(2) Ha a sértett korlátozottan cselekvőképes, a magánindítványt törvényes képviselője is, ha pedig cselekvőképtelen, törvényes képviselője terjesztheti elő. Ezekben az esetekben a magánindítvány előterjesztésére a gyámhatóság is jogosult.
(3) A magánindítvány előterjesztésére jogosult nyilatkozatát be kell szerezni, ha a szabálysértési eljárás megindítását követően derül ki, hogy a cselekmény csak magánindítványra büntethető.
(4) A magánindítványt attól a naptól számított harminc napon belül kell előterjeszteni, amelyen a magánindítvány előterjesztésére jogosult az eljárás alá vont személy kilétéről tudomást szerzett. A (2) bekezdésben meghatározott esetben ezt a határidőt attól a naptól kell számítani, amelyen a magánindítványra jogosult a felhívásról tudomást szerzett. Az elhunyt sértett hozzátartozója a még nyitva álló határidő alatt terjesztheti elő a magánindítványt.
(5) A magánindítvány előterjesztésére nyitva álló határidő elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye.
(6) A magánindítvány a szabálysértési hatóság, illetve a bíróság érdemi határozatának meghozataláig visszavonható.
80. § A feljelentést határozattal nyolc napon belül el kell utasítani, ha a feljelentésből vagy az előkészítő eljárás során beszerzett adatokból megállapítható, hogy
a) a feljelentett szabálysértés nem szabálysértés,
b) a büntethetőséget kizáró vagy eljárást megszüntető ok áll fenn,
c) ugyanazon szabálysértés miatt szabálysértési eljárás van folyamatban,
d) a cselekményt szabálysértési vagy büntetőeljárás, illetve közigazgatási eljárás keretében jogerősen elbírálták,
e) elkobzás alkalmazása szükséges felelősségre vonás nélkül.
81. § (1) Ha a feljelentés, illetve az előkészítő eljárás adatai alapján nem került sor a feljelentés elutasítására, a szabálysértési eljárást meg kell indítani. A szabálysértési eljárás kezdőnapja a feljelentésnek a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szabálysértési hatósághoz érkezését követő nap, illetve az előkészítő eljárás befejezését követő nap. A szabálysértési hatóság részéről eljáró személy észlelése vagy tudomása alapján induló eljárás kezdő napja megegyezik az észlelés vagy tudomásra jutás napjával.
(2) A szabálysértési eljárást a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel a megindulásától számított harminc napon belül be kell fejezni.
(3) Ha az ügy bonyolultsága vagy más elháríthatatlan akadály indokolttá teszi, az ügyintézési határidőt a szabálysértési hatóság vezetője egy alkalommal legfeljebb harminc nappal meghosszabbíthatja.
82. § (1) A szabálysértési eljárást – határozatban – fel kell függeszteni, ha
a) az ügy érdemi elbírálása olyan előzetes kérdés eldöntésétől függ, amelyben a döntés más szerv hatáskörébe tartozik,
b) az eljárás alá vont személy ismeretlen helyen vagy külföldön tartózkodik és távollétében az ügy érdemi elbírálása nem lehetséges.
(2) A bíróság az eljárást hivatalból vagy indítványra felfüggeszti és az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezi, ha az ügy elbírálása során olyan jogszabályt vagy közjogi szervezetszabályozó eszközt, illetve jogegységi határozatot kell alkalmazni, amelynek alaptörvény-ellenességét vagy nemzetközi szerződésbe ütközését észleli.
(3) Ha az eljárás felfüggesztését követően az eljárás alá vont személy lakó-, illetve tartózkodási helye ismertté válik, az elévülési időn belül az eljárás folytatásának van helye.
(4) Az eljárás felfüggesztésének ideje az elévülés tartamába nem számít be, azonban a cselekmény elkövetésétől számított két év elteltével a rendelkezésre álló adatok alapján be kell fejezni az eljárást.
83. § (1) A szabálysértési eljárást határozattal meg kell szüntetni, ha
a) a cselekmény nem szabálysértés,
b) az eljárás adatai alapján nem állapítható meg
ba) szabálysértés elkövetése,
bb) az eljárás alá vont személy kiléte,
bc) az, hogy a szabálysértést az eljárás alá vont személy követte el,
és az eljárás folytatásától egyik esetben sem várható eredmény,
c) a szabálysértést nem az eljárás alá vont személy követte el,
d) az eljárás alá vont személy meghalt,
e) büntethetőséget kizáró ok áll fenn,
f) a cselekményt szabálysértési vagy büntetőeljárás, illetve közigazgatási eljárás keretében jogerősen elbírálták,
g) ugyanazon cselekmény miatt szabálysértési vagy büntetőeljárás, illetve közigazgatási eljárás van folyamatban,
h) elévülés miatt nincs helye felelősségre vonásnak,
i) elkobzás alkalmazása szükséges az eljárás alá vont személy felelősségre vonása nélkül.
(2) Az elkobzás alkalmazásáról szóló megszüntető határozatban a szabálysértési hatóság szabálysértési költséget állapíthat meg.
(3) Az (1) bekezdés a)–c), e) és f) pontja alapján a szabálysértési hatóság által hozott határozat egy példányát az ügyésznek is meg kell küldeni.
84. § (1) Az órákban megállapított határidőbe minden megkezdett óra egész órának számít. A napokban megállapított határidőbe nem számít bele az a nap, amelyre a határidő kezdetére okot adó körülmény esik (kezdőnap). A hónapokban vagy években megállapított határidő azon a napon jár le, amelynek száma a kezdőnapnak megfelel, ha a hónapban nincs ilyen nap, akkor a hónap utolsó napján.
(2) Ha a határidő utolsó napja munkaszüneti nap, a határidő a következő munkanapon jár le.
(3) A szabálysértési hatósághoz vagy a bírósághoz intézett beadvány előterjesztésének és az előttük teljesíthető cselekménynek a határideje a hivatali munkaidő végével jár le. Nem számít a határidő elmulasztásának, ha a beadványt a határidő utolsó napján postára adták.
(4) A határnap az eljárási cselekmény elvégzésére meghatározott időpont. A határnapot a szabálysértési hatóság vagy a bíróság állapítja meg.
85. § (1) Aki önhibáján kívül nem jelent meg a kitűzött határnapon vagy elmulasztott valamilyen határidőt, igazolási kérelmet nyújthat be.
(2) Az igazolási kérelmet az elmulasztott határnaptól, illetve az elmulasztott határidő utolsó napjától számított nyolc napon belül lehet előterjeszteni. Ha a mulasztás az eljárás alá vont személynek, a tanúnak, a szakértőnek később jutott tudomására vagy az akadály később szűnt meg, a határidő a tudomásra jutástól, illetőleg az akadály megszűnésétől kezdődik.
(3) Az elmulasztott határnaptól (határidő utolsó napjától) számított három hónapon túl igazolási kérelmet nem lehet előterjeszteni.
(4) Az igazolási kérelemben elő kell adni a mulasztás okát és azokat a körülményeket, amelyek a mulasztás vétlenségét valószínűsítik. Határidő elmulasztása esetén az igazolási kérelem előterjesztésével együtt az elmulasztott cselekményt is pótolni kell. Az igazolási kérelmet méltányosan kell elbírálni.
(5) Az igazolási kérelem elbírálásánál figyelembe kell venni, hogy az eljárás alá vont személy élt-e a 87. § (7) bekezdésében foglaltakkal és az ott meghatározottakat betartotta-e.
86. § (1) Az igazolási kérelemről – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – az a szerv határoz, amelynek eljárása során a mulasztás történt.
(2) Ha a mulasztás a kifogással kapcsolatos, az iratokat a kifogás elbírálására illetékes bíróságnak kell megküldeni.
(3) Ha az igazolási kérelem helytálló, a szabálysértési hatóság, illetve a bíróság az eljárás folytatását rendeli el, és – az eljárás eredményétől függően – a korábbi határozatot hatályában fenntartja, vagy hatályon kívül helyezi és új határozatot hoz.
(4) Az igazolási kérelemnek sem az eljárás folytatására, sem a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya; indokolt esetben azonban a szabálysértési hatóság, illetve a bíróság a határozat végrehajtását felfüggesztheti.
87. § (1) Akit a szabálysértési hatóság, a bíróság, valamint a helyszíni bírság kiszabására jogosult szerv vagy személy az eljárási cselekményre idéz, köteles megjelenni. A szabálysértési hatóság, a bíróság, valamint a helyszíni bírság kiszabására jogosult szerv vagy személy azt idézi, akinek a meghallgatása indokolt.
(2) Az idézést – e törvényben foglaltak kivételével – írásban kell közölni úgy, hogy azt az idézett személy az idézésben megjelölt napnál öt nappal korábban megkapja. Ha ugyanabban az eljárásban az idézett személlyel szemben korábban eljárási cselekményt foganatosítottak, úgy az idézést három nappal korábban kell megkapnia. Az idézésben meg kell jelölni, hogy a szabálysértési hatóság, illetve a bíróság az idézett személyt milyen ügyben és milyen minőségben kívánja meghallgatni, egyúttal figyelmeztetni kell a megjelenés elmulasztásának következményeire.
(3) Ha az idézés kézbesítésére a (2) bekezdésben meghatározott tartamnál rövidebb idő alatt kerül sor, az idézett személy beleegyezése esetén az eljárási cselekményt foganatosítani lehet.
(4) A tanú, a szakértő meghallgatásának, illetve a szemlének a helyéről és időpontjáról az eljárás alá vont személyt és a sértettet értesíteni kell.
(5) Az írásbeli idézéssel azonos hatályú, ha a szabálysértési hatóság, a bíróság, valamint a helyszíni bírság kiszabására jogosult szerv vagy személy a jelen levő személyt meghatározott időpontban történő megjelenésre szóban kötelezi és ezt jegyzőkönyvbe foglalja.
(6) Ha az idő hiánya vagy más nyomós ok indokolttá teszi, a (2) bekezdésben említetten kívül más alkalmas módon vagy eszközzel – különösen telefonon, telefaxon, elektronikus úton – való idézésnek vagy értesítésnek is helye van.
(7) Ha az idézett személy a megadott időpontban az idézésnek nem tud eleget tenni, minden tőle telhetőt meg kell tennie annak érdekében, hogy mulasztását úgy hozza a hatóság tudomására, hogy az a mulasztás okát még a határnap előtt megismerje és új határnapot tűzhessen ki.
88. § (1) Ha az idézett személy az idézésre nem jelenik meg és ezt alapos okkal előzetesen nem menti ki vagy önhibájából meghallgatásra alkalmatlan állapotban jelenik meg, illetve a meghallgatását megelőzően engedély nélkül távozik a meghallgatás helyéről, a meghallgatásának elmaradásával okozott költségek megtérítésére kell kötelezni.
(2) A költségtérítésre kötelezésről határozatot kell hozni.
89. § (1) A szabálysértési hatóság, illetve a bíróság hivatalos iratának az érintett személy részére történő átadása (kézbesítés)
a) személyesen,
b) postai szolgáltató útján, a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó külön jogszabályok szerint,
c) szabálysértési jogsegély keretében
történhet.
(2) Joghatás csak a szabályszerű kézbesítéshez kapcsolódik. A kézbesítés akkor szabályszerű, ha annak megtörténtét a jogszabályban jogosultként megjelölt személy aláírásával ellátott tértivevény, illetve jegyzőkönyv vagy határozatpéldány igazolja. A kézbesítés akkor is szabályszerű, ha az arra jogosult a jegyzőkönyv vagy határozatpéldány aláírását megtagadja és a szabálysértési hatóság, bíróság ennek tényét az iratra feljegyzi.
(3) Az iratot a kézbesítés második megkísérlésének napját követő ötödik munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni, ha a kézbesítés azért volt eredménytelen, mert a címzett az iratot a postai szolgáltató értesítése ellenére nem vette át. Az iratot kézbesítettnek kell tekinteni, ha a címzett az átvételt megtagadta.
(4) Az elővezetést elrendelő határozatot a foganatosításkor kell átadni a határozatban megnevezett személynek.
90. § (1) A kézbesítési vélelem megdöntése iránt a címzett terjeszthet elő kérelmet, ha
a) a kézbesítés a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó jogszabályok megsértésével történt, vagy
b) a hivatalos iratot nem az a) pontban meghatározott okból, önhibáján kívül nem vette át.
(2) A kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet a címzett a kézbesítési vélelem beálltáról történő tudomásszerzéstől számított nyolc napon, de legkésőbb a kézbesítési vélelem beálltától számított három hónapos jogvesztő határidőn belül terjesztheti elő annál a szabálysértési hatóságnál, illetve bíróságnál, amely a kézbesítésről intézkedett.
(3) A kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelemben elő kell adni azokat a tényeket, illetve körülményeket, amelyek a kézbesítés szabálytalanságát igazolják vagy a kérelmező részéről az önhiba hiányát valószínűsítik.
(4) A kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelemről annak beérkezését követő nyolc napon belül – a (6) bekezdésben foglalt kivétellel – az a szabálysértési hatóság, illetve bíróság határoz, amely a kézbesítésről intézkedett.
(5) Ha a kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelemnek a szabálysértési hatóság vagy a bíróság helyt ad, a vélelmezett kézbesítéshez fűződő jogkövetkezmények hatálytalanok és a kézbesítést, illetve a már megtett intézkedéseket, eljárási cselekményeket a szükséges mértékben meg kell ismételni.
(6) Ha a kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelem a kifogással kapcsolatos, az iratokat a kifogást elbíráló bíróságnak kell megküldeni.
(7) A kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelmet elutasító határozat ellen panasznak van helye.
91. § (1) Az eljárási cselekményekről – ha e törvény másként nem rendelkezik – jegyzőkönyvet kell készíteni.
(2) A jegyzőkönyvben fel kell tüntetni
a) a szabálysértési hatóság, illetve a bíróság megnevezését,
b) az eljárás alapjául szolgáló szabálysértés megjelölését,
c) az eljárási cselekmény helyét, valamint kezdő és záró időpontját,
d) a szabálysértési hatóság tagja, a bíró, az eljárásban részt vevő személy és képviselője, továbbá a tanú, a szakértő nevét.
(3) A jegyzőkönyvben a szükséges részletességgel és oly módon kell leírni az eljárási cselekményt, hogy a jegyzőkönyv alapján az eljárási szabályok megtartását is nyomon lehessen követni. A szabálysértési hatóság tagja, illetve a bíró, valamint a jegyzőkönyvvezető a jegyzőkönyvet aláírja.
(4) A szabálysértési hatóság előtt folyó eljárásban a jegyzőkönyvet felolvasás után – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – az eljárási cselekmény résztvevőinek alá kell írniuk. Ha a jegyzőkönyv aláírását bármelyik résztvevő megtagadja, azt a megtagadás okának megjelölésével a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni.
(5) Az eljárás alá vont személynek a szabálysértési hatóság, illetve a bíróság előtt tett vallomását a szükséges részletességgel, indokolt esetben szó szerint kell jegyzőkönyvbe foglalni.
(6) Az eljárási cselekmény hangfelvevővel vagy egyéb berendezéssel is rögzíthető. A rögzítés ilyen módja kifogás vagy panasz benyújtása esetében a jegyzőkönyvet nem pótolja.
