Törvények és OGY határozatok

Az oldalon a joganyagok közlönyállapota érhető el. Egységes szerkezetű, naprakész szöveget az új Jogtáron talál.
Időállapot: közlönyállapot (2013.IV.18.)

Tartalomjegyzék

2013. évi XXXVII. törvény

az adó- és egyéb közterhekkel kapcsolatos nemzetközi közigazgatási együttműködés egyes szabályairól * 

I. FEJEZET

1. Általános rendelkezések

1. § E törvényt az adó megállapítása, az adó- és egyéb közterhek behajtása, továbbá a kettős adóztatás elkerülése érdekében folytatott, az Európai Unió tagállamai közötti, valamint egyéb nemzetközi közigazgatási együttműködés egyes kérdéseire kell alkalmazni.

2. § (1) Az e törvényben nem szabályozott eljárásjogi kérdésekben az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) rendelkezéseit kell alkalmazni.

(2) E törvény rendelkezéseitől eltérni az Európai Unió kötelező jogi aktusa és nemzetközi szerződés alapján lehet.

3. § Ha az állami adóhatóság uniós jogi aktus rendelkezése - ideértve az uniós jogi aktust átültető magyar jogszabályt is - alapján az Európai Bizottság vagy az Európai Unió más intézménye, ügynöksége részére személyes adatot nem tartalmazó, statisztikai célú, illetve az uniós jogi aktus alkalmazásának eredményeit összegző adatszolgáltatást, információ-átadást teljesít, azt egyidejűleg az adópolitikáért felelős miniszter részére is megküldi.

2. Értelmező rendelkezések

4. § (1) E törvény alkalmazásában:

1. adómegállapítási jogsegély: az 5. § (1) bekezdésben meghatározott adókkal kapcsolatos tagállami jogszabályok végrehajtása szempontjából előreláthatólag releváns információk cseréje céljából folytatott közigazgatási együttműködés az Európai Unió tagállamainak hatáskörrel rendelkező hatóságai között;

2. behajtási jogsegély: az információkérés, a kézbesítés, a behajtás és a biztosítási intézkedés iránti megkereséssel kapcsolatos, 22-41. §-ban szabályozott eljárás;

3. kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény: Magyarország és más állam között a kettős adóztatás elkerülése tárgyában létrejött, jogszabályban kihirdetett nemzetközi szerződés;

4. Választottbírósági Egyezmény: a kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló, 1990. július 23-án Brüsszelben aláírt Egyezmény, az Osztrák Köztársaságnak, a Finn Köztársaságnak és a Svéd Királyságnak a társult vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló egyezményhez való csatlakozásáról szóló Egyezmény és az ehhez kapcsolódó Aláírási Jegyzőkönyv, a kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló 1990. július 23-i egyezmény módosításáról szóló Jegyzőkönyv, valamint a Cseh Köztársaságnak, az Észt Köztársaságnak, a Ciprusi Köztársaságnak, a Lett Köztársaságnak, a Litván Köztársaságnak, a Magyar Köztársaságnak, a Máltai Köztársaságnak, a Lengyel Köztársaságnak, a Szlovén Köztársaságnak és a Szlovák Köztársaságnak a kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló Egyezményhez való csatlakozásáról szóló Egyezmény és az ehhez kapcsolódó Aláírási Jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 2006. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 3-6. §-a szerinti egyezmény.

(2) E törvény II. és III. Fejezete alkalmazásában:

1. CCN-hálózat: a közös kommunikációs hálózaton (CCN) alapuló, a hatáskörrel rendelkező hatóságok között a vám- és adóügyek területén teljes körű elektronikus információtovábbításhoz az Európai Unió által kifejlesztett közös felület;

2. elektronikus úton: az adatok (információk) elektronikus berendezések segítségével történő feldolgozása (a digitális tömörítést is ideértve) és tárolása vezetékes vagy rádión keresztül történő továbbítás optikai technológiák vagy más elektromágneses megoldás alkalmazásával;

3. hatáskörrel rendelkező hatóság: az Európai Unió tagállamának hatáskörrel rendelkező hatóságként kijelölt hatósága;

4. magyar hatáskörrel rendelkező hatóság: az adópolitikáért felelős miniszter.

(3) E törvény II. Fejezete alkalmazásában

1. bevált gyakorlatok és tapasztalatok megosztása iránti eljárás: az Európai Bizottság és az Európai Unió tagállamai hatáskörrel rendelkező hatóságainak együttműködése az adózás területén való közigazgatási együttműködésről és a 77/799/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2011. február 15-i 2011/16/EU irányelv 15. cikke szerint;

2. formanyomtatvány: az adózás területén való közigazgatási együttműködésről és a 77/799/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2011. február 15-i 2011/16/EU irányelv 26. cikk (2) bekezdése szerinti eljárással összhangban az Európai Bizottság által elfogadott formanyomtatvány;

3. információcsere iránti megkeresés esetén alkalmazott formanyomtatvány: olyan formanyomtatvány, amely legalább a következő információkat tartalmazza:

a) az eljárással érintett személy (ügyfél) személyazonossága megállapításához szükséges adat,

b) az információkérés adózási, adóztatási céljának megjelölése.

A formanyomtatványban olyan személy neve és címe is megjelölhető, aki a megkereső hatóság álláspontja szerint a kért információ birtokában lehet, és olyan további adat is feltüntethető, amely a megkeresett hatóság számára az információ megszerzését megkönnyítheti;

4. közigazgatási vizsgálat: az Európai Unió tagállama által végzett minden olyan ellenőrzés, vizsgálat és egyéb intézkedés, amelynek célja az adójogszabályok megfelelő alkalmazásának biztosítása. A magyar megkeresett hatóság vagy a magyar megkereső hatóság által teljesített közigazgatási vizsgálat esetén a közigazgatási vizsgálat alatt az Art. szerinti adóigazgatási eljárást kell érteni;

5. magyar megkereső hatóság, magyar megkeresett hatóság: az adómegállapítási jogsegéllyel kapcsolatban az állami adóhatóság kormányrendeletben központi kapcsolattartó irodaként, kapcsolattartó szervként kijelölt szerve, szervezeti egysége, illetve az állami adóhatóság kormányrendelet felhatalmazása alapján kijelölt tisztviselője a 6-7. pontok figyelembevételével;

6. illetékes tisztviselő: olyan tisztviselő, aki kijelölés alapján az adómegállapítási jogsegély keretében közvetlen információcsere teljesítésére, fogadására jogosult. Az adómegállapítási jogsegélyben részt vevő tisztviselők e tevékenységükkel összefüggésben illetékes tisztviselőnek minősülnek;

7. kapcsolattartó szerv: a központi kapcsolattartó irodán kívül kijelölt olyan szerv, szervezeti egység, amely kijelölés alapján az adómegállapítási jogsegély keretében közvetlen információcsere teljesítésére, fogadására jogosult. Kapcsolattartó szervként egyidejűleg több szerv, szervezeti egység is kijelölhető;

8. központi kapcsolattartó iroda: az adómegállapítási jogsegély területén elsődlegesen felelős szerv, szervezeti egység, amely ellátja az Európai Unió más tagállamával és az Európai Bizottsággal való kapcsolattartási feladatokat. A központi kapcsolattartó iroda ellátja az egyidejű ellenőrzések koordinációjával kapcsolatos feladatokat és a kijelölt illetékes tisztviselőkről nyilvántartást vezet. Egyidejűleg kizárólag egy központi kapcsolattartó iroda jelölhető ki;

9. megkeresett hatóság: az Európai Unió tagállamának központi kapcsolattartó irodája, kapcsolattartó szerve vagy illetékes tisztviselője, aki (amely) a hatáskörrel rendelkező hatóság nevében az adómegállapítási jogsegéllyel kapcsolatos megkeresést, spontán információcserét fogadja;

10. megkeresésre történő információcsere: egy adott esetben a megkereső hatóság megkeresett hatósághoz intézett megkeresésén alapuló információcsere;

11. megkereső hatóság: az Európai Unió tagállamának központi kapcsolattartó irodája, kapcsolattartó szerve vagy illetékes tisztviselője, aki (amely) a hatáskörrel rendelkező hatóság nevében az adómegállapítási jogsegéllyel kapcsolatban megkeresést, spontán információcserét teljesít;

12. spontán információcsere: az információ bármely időpontban történő, előzetes megkeresés nélküli nem rendszeres közlése az Európai Unió más tagállamának hatáskörrel rendelkező hatóságával;

13. statisztikai adatok jegyzéke: az adózás területén való közigazgatási együttműködésről és a 77/799/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2011. február 15-i 2011/16/EU irányelv 26. cikk (2) bekezdése szerinti eljárással összhangban az Európai Bizottság által meghatározott formában, tartalommal és eljárásrendben teljesítendő statisztikai jellegű tájékoztatási kötelezettség;

14. személy:

a) a természetes személy,

b) a jogi személy,

c) a magyar jogszabályok alkalmazásában, valamint ha a más tagállam jogszabálya úgy rendelkezik, a jogi személyiség nélküli jogképes személyegyesülés (társulás),

d) egyéb, bármely jellegű és formájú, jogi személyiséggel rendelkező vagy nem rendelkező jogi konstrukció, amely olyan eszközöket birtokol vagy kezel, amelyekre - az eszközökből származó jövedelmet is ideértve - az 5. § (1) bekezdés szerinti adókat kivetik, vagy

e) a magyar jogszabályok alkalmazásában az a)-d) pont hatálya alá nem tartozó adózó.

(4) E törvény III. Fejezete alkalmazásában

1. formanyomtatvány: az adókból, vámokból, illetékekből és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló 2010. március 16-i 2010/24/EU tanácsi irányelv 26. cikke alapján az Európai Bizottság által elfogadott részletes szabályoknak megfelelő formanyomtatvány;

2. kézbesítés iránti egységes formanyomtatvány: olyan formanyomtatvány, amely legalább a következő információkat tartalmazza:

a) a címzett személy neve és címe, valamint az azonosítására szolgáló más lényeges adat,

b) a kézbesítés célja és a végrehajtására előírt határidő,

c) a formanyomtatványhoz mellékelt okirat bemutatása, valamint az érintett követelés jellege és összege,

d) annak a hatóságnak a neve (elnevezése), székhelye, egyéb postai vagy elektronikus címe,

da) amely a formanyomtatványhoz mellékelt okirat vonatkozásában illetékes hatóság, valamint ha ettől eltér,

db) amelytől a kézbesített okirattal vagy a fizetési kötelezettséggel kapcsolatos jogorvoslatokra vonatkozóan további tájékoztatás kérhető;

3. magyar megkereső hatóság, magyar megkeresett hatóság: a behajtási jogsegéllyel kapcsolatban az állami adó- és vámhatóság kormányrendeletben központi kapcsolattartó irodaként, kapcsolattartó irodaként, vagy kapcsolattartó szervként kijelölt szerve, szervezeti egysége a 4-6. pontok figyelembevételével;

4. kapcsolattartó iroda: a behajtási jogsegély területén belül a 22. §-ban meghatározott egy vagy több adó- vagy díjtípus, vagy kategória vonatkozásában az Európai Unió más tagállamával való kapcsolattartásért felelős szerv;

5. kapcsolattartó szerv: a központi kapcsolattartó szervtől és a kapcsolattartó irodától különböző hatóság, amely hatásköréhez kapcsolódóan vesz részt a behajtási jogsegéllyel kapcsolatos együttműködésben;

6. központi kapcsolattartó iroda: a behajtási jogsegély területén az Európai Unió más tagállamával való kapcsolattartásért elsődlegesen felelős, valamint külön kifejezett felhatalmazás esetén az Európai Bizottsággal való kapcsolattartásért is felelős szerv;

7. megkeresett hatóság: az Európai Unió tagállamának központi kapcsolattartó irodája, kapcsolattartó irodája vagy kapcsolattartó szerve, amelyhez behajtási jogsegély iránti megkereséssel fordulnak;

8. megkereső hatóság: az Európai Unió tagállamának központi kapcsolattartó irodája, kapcsolattartó irodája vagy kapcsolattartó szerve, amely a behajtási jogsegéllyel érintett követeléssel kapcsolatban segítségnyújtás iránti megkeresést küld;

9. személy:

a) a természetes személy és a jogi személy,

b) a magyar jogszabályok alkalmazásában, valamint ha a más tagállam jogszabályai úgy rendelkeznek, a jogi személyiség nélküli jogképes személyegyesülés (társulás), továbbá

c) a magyar jogszabályok alkalmazásában az adózó, valamint a más tagállam joga szerint egyéb, bármilyen jellegű és formájú, jogi személyiséggel rendelkező vagy nem rendelkező jogi konstrukció, amely olyan eszközöket birtokol vagy kezel, amelyekre - beleértve az azokból származó jövedelmet is - a behajtási jogsegély hatálya alá tartozó adók bármelyikét kivetik;

10. végrehajtást engedélyező egységes okirat: olyan okirat, amely a megkereső államtól eltérő tagállamban való behajtási és biztosítási intézkedések kizárólagos alapját képezi. A végrehajtást engedélyező egységes okirat a végrehajtást engedélyező eredeti okirat lényeges tartalmi elemeit, valamint legalább a következő információkat tartalmazza:

a) az okirat azonosítása szempontjából szükséges információ, a követelés leírása (különösen a követelés jellege; az az időszak, amelyre a követelés vonatkozik; a végrehajtási eljárás szempontjából jelentős bármely időpont; a követelés összege és összetevői, mint a főkövetelés és a kamat),

b) az adós személy neve, valamint az azonosítását szolgáló más lényeges adat,

c) annak a hatóságnak a neve (elnevezése), székhelye, egyéb postai vagy elektronikus címe,

ca) amely a végrehajtást engedélyező egységes okirathoz mellékelt okirat vonatkozásában illetékes hatóság, valamint ha ettől eltér,

cb) amelytől a követeléssel vagy a fizetési kötelezettséggel kapcsolatos jogorvoslatokra vonatkozóan további tájékoztatás kérhető;

11. végrehajtást engedélyező eredeti okirat: olyan okirat, amely a végrehajtást a megkereső tagállamban teszi lehetővé.

II. FEJEZET

AZ EURÓPAI UNIÓ TAGÁLLAMAI KÖZÖTTI ADÓMEGÁLLAPÍTÁSI JOGSEGÉLY SZABÁLYAI

3. Alkalmazási kör

5. § (1) Az adómegállapítási jogsegély teljesítésének az Európai Unió tagállama által vagy nevében, illetve a tagállam területi vagy közigazgatási alegysége, önkormányzata által vagy nevében, az Európai Unióról szóló szerződés 52. cikkében meghatározott területen kivetett adóval kapcsolatban van helye.

(2) Az adómegállapítási jogsegély nem alkalmazható

a) a hozzáadottérték-adóval,

b) a vámokkal,

c) az Európai Unió tagállamai közötti közigazgatási együttműködésről szóló egyéb uniós rendelkezések által szabályozott jövedéki adóval,

d) az Európai Unió tagállama alegységének, illetve közjogi szociális biztonsági intézménynek fizetendő kötelező társadalombiztosítási járulékkal,

e) díjakkal, így különösen közigazgatási hatóságok által kibocsátott igazolások, egyéb okiratok díjaival és

f) szerződéses jellegű - így különösen közüzemi - díjakkal

kapcsolatos eljárásban.

(3) Az adómegállapítási jogsegély alkalmazása nem érinti a 2005. évi CXVI. törvénnyel kihirdetett, az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló, 2000. május 29-én kelt egyezmény és az egyezmény 2001. október 16-án kelt kiegészítő jegyzőkönyve szerinti kötelezettségek, valamint a két- vagy többoldalú megállapodások alapján fennálló közigazgatási együttműködési kötelezettségek teljesítését.

6. § A magyar megkereső hatóság, illetve a magyar megkeresett hatóság az adómegállapítási jogsegély szabályait magyar jogszabályok szerinti, 5. § (1) bekezdésnek megfelelő adóval kapcsolatos eljárásban az általános forgalmi adó, a jövedéki adó és a járulék kivételével az Art. 4. § (1) bekezdés a) pontja szerinti adóval összefüggésben alkalmazza.

4. Az információcsere egyes formái

7. § (1) A magyar megkeresett hatóság információcsere iránti megkeresés (a (2)-(5) bekezdés és a 8. § alkalmazásában: megkeresés) alapján minden olyan, az 5. § (1) bekezdésének megfelelő információt közöl a megkereső hatósággal, amely rendelkezésére áll vagy közigazgatási hatósági eljárás keretében megszerezhető.

(2) A megkeresés alapján a magyar megkeresett hatóság az információ megszerzése céljából saját hatáskörben vagy belföldi jogsegély (megkeresés) keretében megtesz minden olyan intézkedést, amelyet hasonló belföldi jogsegély (megkeresés) teljesítése érdekében végrehajtana.

(3) Ha a magyar megkeresett hatóság álláspontja szerint a megkeresés meghatározott közigazgatási vizsgálatra vonatkozó részének teljesítése szükségtelen, a megkeresés e részét nem teljesíti és ennek indokairól a megkereső hatóságot haladéktalanul értesíti. Egyéb esetben a magyar megkeresett hatóság a megkeresés meghatározott közigazgatási vizsgálatra vonatkozó részét az (1) és (2) bekezdésben és a 8. §-ban foglaltak figyelembevételével teljesíti.

(4) A magyar megkeresett hatóság a megkeresés eredeti okirat átadására vonatkozó részét az (1) és (2) bekezdésben és a 8. §-ban foglaltak figyelembevételével és abban az esetben teljesíti, ha az a magyar jogszabályokkal egyébként nem ellentétes.

(5) A magyar megkeresett hatóság a megkeresés teljesítése esetén kérheti a megkereső hatóságot, hogy a megkereséssel érintett információ felhasználásáról küldjön részére visszajelzést.

8. § (1) A megkeresést a magyar megkeresett hatóság a megkeresés beérkezésétől számított 6 - a megkeresés beérkezésekor rendelkezésre álló információ esetén 2 - hónapon belül teljesíti. A magyar megkeresett hatóság és a megkereső hatóság a megkeresés teljesítésére ezektől eltérő határidőben is megállapodhat.

(2) A magyar megkeresett hatóság a megkeresés beérkezését haladéktalanul, de legfeljebb a megkeresés beérkezését követő 7 munkanapon belül - lehetőség szerint elektronikus úton - visszaigazolja.

(3) A magyar megkeresett hatóság a megkeresés hiányosságainak pótlására vagy kiegészítő információ szolgáltatására a megkereső hatóságot a megkeresés beérkezését követő 1 hónapon belül hívja fel. E felhívás kiadása esetén az (1) bekezdés szerinti határidő kezdő időpontja a hiányosságok pótlását vagy kiegészítő információt tartalmazó tájékoztatás beérkezésének napját követő nap.

(4) A magyar megkeresett hatóság a megkeresés (1) bekezdés szerinti teljesítésének akadályáról haladéktalanul, de legfeljebb a megkeresés beérkezését követő 3 hónapon belül tájékoztatja a megkereső hatóságot a megkeresés teljesítése várható időpontjának megjelölésével együtt.

(5) A magyar megkeresett hatóság a megkeresés teljesítésének elutasításáról és annak indokairól haladéktalanul, de legfeljebb a megkeresés beérkezésétől számított 1 hónapon belül tájékoztatja a megkereső hatóságot.

(6) Az (1)-(5) bekezdés szerinti határidő a 13. § (3) bekezdés szerinti esetben a megkeresés, egyéb nyilatkozat magyar központi kapcsolattartó iroda részére történő továbbítása napját követő napon kezdődik.

9. § A magyar megkeresett hatóság a spontán információcsere keretében szerzett információ beérkezését az információ beérkezését követő 7 munkanapon belül - ha lehetséges, elektronikus úton - visszaigazolja az információt küldő hatáskörrel rendelkező hatóság részére.

5. Az adómegállapítási jogsegély egyéb formái

10. § (1) A magyar megkeresett hatóság a megkereső hatóság kérésére intézkedik a megkereső tagállam közigazgatási hatóságaitól származó, e tagállam területén az 5. § (1) bekezdés hatálya alá tartozó adóval kapcsolatos jogszabályok alkalmazásával összefüggő határozat és egyéb okirat címzett részére történő, a magyar jogszabályoknak megfelelő kézbesítéséről.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásának abban az esetben van helye, ha a megkereső hatóság a megkereső tagállam kézbesítésre vonatkozó jogszabályai szerint a címzettet nem képes értesíteni vagy az ilyen értesítés aránytalan nehézségekkel járna.

(3) A kézbesítés iránti megkeresés tartalmazza a kézbesítendő határozat, más okirat tárgyát, a címzett nevét és címét, valamint egyéb olyan információt, amely a címzett azonosítását megkönnyítheti.

(4) A magyar megkeresett hatóság a kézbesítés eredményéről - a kézbesítés időpontjának megjelölésével és egyéb szükség szerinti adatok közlésével - haladéktalanul értesíti a megkereső hatóságot.

11. § (1) A magyar megkeresett hatóság, illetve magyar megkereső hatóság és más tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága mint megkereső vagy megkeresett hatóság megállapodást köthet, amely alapján az 5. § (1) bekezdésben meghatározott adókkal kapcsolatos információcsere céljából a megkereső hatóság által kijelölt tisztviselő

a) jelen lehet a megkeresett hatóság tagállamának közigazgatási hatóságának hivatalos helyiségében (hivatalában),

b) jelen lehet a megkeresett hatóság tagállamának területén végrehajtott közigazgatási vizsgálat során.

(2) A magyar megkeresett hatóság magyarországi eljárása során a megkereső hatóság tisztviselője természetes személyt nem nyilatkoztathat és nyilvántartást nem vizsgálhat meg. A megkereső hatóság tisztviselője e cselekmények elvégzésére tett indítványait a megkeresett magyar hatóság a közigazgatási vizsgálat eredményes elvégzése érdekében figyelembe veszi és azokat indokolt esetben saját intézkedésként végrehajtja.

(3) A magyar megkeresett hatóság az olyan okiratokról, amelyekhez a magyarországi közigazgatási vizsgálat során a magyar megkeresett hatóság tisztviselői hozzáférhetnek, a megkereső hatóság tisztviselője részére kérelemre másolatot ad.

(4) A más tagállam megkereső hatóságának tisztségviselője az (1) bekezdés szerinti magyarországi eljárása során a magyar megkeresett hatóság vagy más személy kérésére személyazonosságát és eljárási jogosultságát igazolni köteles.

(5) A magyar megkereső hatóság a más megkeresett hatóság tagállamának területén az (1) bekezdés szerint megállapodás keretében eljáró magyar tisztviselő részére magyar, valamint angol nyelven vagy a megkeresett tagállam hivatalos nyelvén kiállított, a tisztviselő eljárási jogosultságát igazoló okiratot állít ki.

(6) Az (1) bekezdés szerinti megállapodás a magyar jogszabályokkal és a más tagállam jogszabályaival összhangban tartalmazza az együttműködés részletes szabályait, így különösen az átadható információk körét és felhasználásuk feltételeit.

12. § (1) A magyar megkeresett hatóság, illetve magyar megkereső hatóság más tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságával, illetve más tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságaival (a továbbiakban együtt: részes felek, önállóan: részes fél) megállapodást köthet egy vagy több személy egyidejű ellenőrzésére az egyidejű ellenőrzés alapján szerzett információ cseréje céljából.

(2) A megállapodás olyan személyek egyidejű ellenőrzésére terjedhet ki, amelyekhez a részes feleknek közös vagy egymást kiegészítő érdeke fűződik.

(3) A magyar megkeresett hatóság, illetve magyar megkereső hatóság indokolt és az ellenőrzések teljesítésének időtartamára kiterjedő javaslatot készít az egyidejű ellenőrzésre javasolt személyekről. A magyar megkeresett hatóság, illetve magyar megkereső hatóság a javaslatot a többi részes fél rendelkezésére bocsátja.

(4) A megállapodás végrehajtása során, más részes fél javaslatának beérkezése esetén a magyar megkeresett hatóság, illetve magyar megkereső hatóság - a javaslat magyar jogszabályoknak való megfelelése és költséghatékonyság elve szerinti mérlegeléssel - dönt az egyidejű ellenőrzésben való részvételről. A magyar megkeresett hatóság, illetve magyar megkereső hatóság a részvételről szóló nyilatkozatát vagy a részvétel indokolt elutasítását továbbítja a javaslatot küldő részes fél részére.

6. Az adómegállapítási jogsegély teljesítésének közös szabályai

13. § (1) A magyar hatáskörrel rendelkező hatóság az adómegállapítási jogsegéllyel kapcsolatos kötelezettséget abban az esetben is teljesíti, ha a kötelezettség teljesítése során szerzett információra az egyéb jogszabályokban foglalt kötelezettsége teljesítéséhez - így különösen adóztatási hatáskörének gyakorlásához - nem lenne szükség.

(2) A magyar illetékes tisztviselő - a külön jogszabályban, közjogi szervezetszabályozó eszközben meghatározottak szerint - az adómegállapítási jogsegély keretében kapott vagy küldött minden információról haladéktalanul, de legfeljebb 3 napon belül tájékoztatja a magyar központi kapcsolattartó irodát.

(3) A magyar illetékes tisztviselő és a magyar kapcsolattartó szerv az adómegállapítási jogsegéllyel kapcsolatos, hatáskörébe vagy illetékességébe nem tartozó megkeresést és egyéb nyilatkozatot haladéktalanul továbbítja a magyar központi kapcsolattartó iroda részére, és erről egyidejűleg értesíti a megkereső hatóságot, nyilatkozattal érintett hatáskörrel rendelkező hatóságot.

14. § (1) A magyar megkeresett hatóság az adómegállapítási jogsegélyt nem teljesíti, ha

a) az 5. § (1) bekezdésének megfelelő, a magyar megkeresett hatóság rendelkezésére álló vagy közigazgatási vizsgálat keretében megszerezhető információ tekintetében a megkereső hatóság nem merítette ki azokat a szokásos információforrásokat, amelyeket a célja elérésének veszélyeztetése nélkül az adott körülmények között a megkereséssel érintett információ megszerzéséhez felhasználhatott volna, vagy

b) a megkereséssel érintett közigazgatási vizsgálat lefolytatása vagy információ gyűjtése magyar jogszabályba ütközne.

(2) A magyar megkeresett hatóság az adómegállapítási jogsegélyt nem köteles teljesíteni, ha

a) a megkereső hatóság vagy a megkereső tagállam más hatósága jogi okok miatt nem tud a megkereséssel érintett információhoz hasonló információkat szolgáltatni, vagy

b) az információ szolgáltatása üzleti, ipari, szakmai titok, kereskedelmi folyamat vagy olyan információ felfedéséhez vezet, amelynek felfedése a magyar jogrendbe ütközik.

(3) A magyar megkeresett hatóság a megkereső hatóságot tájékoztatja az adómegállapítási jogsegély teljesítése elutasításának indokairól.

(4) A magyar megkeresett hatóság nem utasíthatja el az adómegállapítási jogsegély teljesítését

a) az (1) bekezdés b) pontjára vagy a (2) bekezdés bármely pontjára hivatkozással kizárólag azzal az indokkal, hogy a jogsegéllyel érintett információra az egyéb jogszabályokban foglalt kötelezettsége teljesítéséhez - így különösen adóztatási hatáskörének gyakorlásához - nem lenne szükség, vagy

b) az (1) bekezdés b) pontjára vagy a (2) bekezdés b) pontjára hivatkozással kizárólag azzal indokkal, hogy a jogsegéllyel érintett információ pénzügyi intézmény, meghatalmazott, illetve ügynökként vagy vagyonkezelőként eljáró személy birtokában van, vagy e személy tulajdoni érdekeltségére vonatkozik.

(5) A magyar megkeresett hatóság az adómegállapítási jogsegély teljesítését elutasíthatja, ha

a) az adómegállapítási jogsegéllyel érintett információ a 2011. január 1. napja előtti adómegállapítási időszakra vonatkozik, vagy

b) az ilyen információk átadását - amennyiben a megkeresést 2011. március 11. napja előtt terjesztették volna elő - a magyar jogrendbe ütközésre hivatkozással el lehetett volna utasítani.

15. § (1) Az adómegállapítási jogsegély teljesítése során a magyar megkereső hatóság vagy magyar megkeresett hatóság által szerzett információ adótitoknak minősül. Az adómegállapítási jogsegély teljesítése során a magyar megkereső hatóság vagy magyar megkeresett hatóság által szolgáltatott információ védelmére az információ rendelkezésre bocsátását megelőzően az adótitokra vonatkozó rendelkezéseket, azt követően pedig az információt szerző tagállam jogát kell alkalmazni.

(2) Az (1) bekezdés szerinti információt

a) 5. § (1) bekezdésben és 6. §-ban meghatározott adókra vonatkozó magyar jogszabályok és az érintett tagállam(ok) jogszabályai végrehajtása céljából, vagy

b) az a) pont szerinti adókkal kapcsolatos olyan bírósági vagy közigazgatási eljárások során, amelyekben az ilyen adókkal kapcsolatos jogszabályok megsértése esetén hátrányos jogkövetkezmények megállapításának lehet helye,

c) a 22. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott követelések és a kötelező társadalombiztosítási járulékok, illetve a 23. §-ban meghatározott követelések és a társadalombiztosítási járulékok (szociális hozzájárulási adó) megállapításához és végrehajtásához

lehet felhasználni.

A b) pont szerinti esetben az információ felhasználása nem járhat a bírósági vagy közigazgatási eljárásban részt vevő személyek jogait szabályozó általános rendelkezések sérelmével.

(3) Az (1) bekezdés szerinti információt a magyar megkeresett hatóság, illetve magyar megkereső hatóság a (2) bekezdéstől eltérő célra az információt szolgáltató hatáskörrel rendelkező hatóság engedélyével használhatja fel. Az információt szolgáltatóként a magyar megkereső hatóság, illetve magyar megkeresett hatóság az (1) bekezdéstől eltérő célra való felhasználást akkor engedélyezi, ha az információ e célra való felhasználását a magyar jogszabályok lehetővé teszik.

(4) A megkereső vagy megkeresett hatóság tagállamától eltérő tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága (harmadik fél) részére a magyar megkeresett hatóság az adómegállapítási jogsegély teljesítése során szerzett információt akkor továbbíthatja, ha megítélése szerint az információ harmadik félnek hasznos lehet, és az információt szolgáltató megkeresett vagy megkereső hatóság az információ továbbítását nem ellenezte. A magyar megkeresett hatóság az információ továbbítását megelőzően tájékoztatja az információt szolgáltató megkereső vagy megkeresett hatóságot az információ továbbításának szándékáról. Ha e hatóság a tájékoztatás beérkezésétől számított tíz munkanapon belül ellenzi az információ továbbítását, a magyar megkereső vagy megkeresett hatóság az információt harmadik fél részére nem adhatja ki.

(5) A magyar megkeresett hatóság információt szolgáltató hatóságként akkor ellenzi az információ harmadik félnek való továbbítását, ha az nincs összhangban az adómegállapítási jogsegély rendelkezéseivel. E bekezdés és a (4) bekezdés alkalmazásában információt szolgáltató megkereső vagy megkeresett hatóság az a hatóság, amelytől az információ eredetileg származik.

(6) A magyar megkeresett hatóság és más magyar közigazgatási hatóság az adómegállapítási jogsegély keretében jogszerűen megszerzett információkat, okiratokat (ideértve a jelentéseket, nyilatkozatokat, az okiratok hitelesített másolatait vagy kivonatait) a belföldi jogsegély keretében szerzett hasonló információra, okiratra vonatkozó magyar jogszabályok szerinti rendelkezéseknek megfelelően használhatja fel bizonyítékként.

(7) A központi kapcsolattartó iroda által a 20. § alapján az Európai Bizottság részére megküldött információk, valamint az ezen információk felhasználásával az Európai Bizottság által készített jelentések és más okiratok továbbíthatók az Európai Unió más tagállama részére.

(8) A magyar hatáskörrel rendelkező hatóság és más magyar közigazgatási hatóság az Európai Bizottság által az adózás területén való közigazgatási együttműködésről és a 77/799/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2011. február 15-i 2011/16/EU tanácsi irányelv 23. cikk (6) bekezdése szerint készített jelentést és más okiratát kizárólag elemzési célokra használhatja fel, azt az Európai Bizottság kifejezett írásbeli hozzájárulása nélkül nem teheti közzé és nem bocsáthatja más személy vagy szervezet rendelkezésére.

(9) A magyar megkereső hatóság vagy magyar megkeresett hatóság által az adómegállapítási jogsegély keretében szerzett vagy szolgáltatott információt kizárólag a CCN-hálózat gondozásához, karbantartásához, fejlesztéséhez szükséges mértékben lehet az Európai Bizottság biztonsági akkreditációs hatósága által akkreditált személyek rendelkezésére bocsátani.

(10) Az adómegállapítási jogsegély teljesítése körében a személyes adatok kezelésére az információs önrendelkezésről és az információszabadságról szóló törvény és az Art., valamint az állami adóhatóságra vonatkozó törvényi rendelkezések előírásait az e §-ban meghatározott kiegészítésekkel kell alkalmazni.

16. § (1) A megkereső hatóság az információcsere iránti megkeresést a magyar megkeresett hatóságnak, illetve a magyar megkeresett hatóság által az információcsere iránti megkeresésre adott válaszokat, átvételi elismervényeket, további háttér-információ iránti kérelmeket, a kérés teljesítésének lehetetlenségét vagy az elutasítását a megkereső hatóságnak - amennyiben lehetséges - formanyomtatvány használatával továbbítja. E formanyomtatványhoz további okiratok (így különösen jelentések, nyilatkozatok), azok hitelesített másolatai vagy kivonatai is csatolhatók.

(2) A spontán információcserét, a spontán információcsere beérkezésének visszaigazolását, a kézbesítés iránti megkeresést, valamint a visszajelzést formanyomtatvány felhasználásával kell továbbítani.

(3) Az adómegállapítási jogsegély keretében közölt információt lehetőség szerint a CCN-hálózat alkalmazásával, elektronikus úton kell továbbítani.

(4) Az adómegállapítási jogsegély keretében küldött megkeresés és egyéb nyilatkozat, valamint az előbbiekhez mellékelt okirat bármely, a megkereső hatóság és a megkeresett hatóság megállapodása szerinti nyelven továbbítható. A megkeresett hatóság indokolt kérelmére a megkereséshez a megkeresett hatóság tagállamának valamely hivatalos nyelvén készített fordítást kell mellékelni.

17. § (1) A magyar megkeresett hatóság az adómegállapítási jogsegéllyel összefüggésben - a szakértői költség megtérítési igénye kivételével - költségek megtérítése iránti igényt a megkereső hatósággal szemben nem érvényesít.

(2) A magyar megkeresett hatóság, illetve magyar megkereső hatóság az adómegállapítási jogsegéllyel összefüggésben az Európai Unió más tagállama hatáskörrel rendelkező hatósága költségek megtérítése iránti igényét - a szakértői költség megtérítési igénye kivételével - nem teljesíti.

7. Más tagállamba irányuló adómegállapítási jogsegély

18. § (1) Ha a magyar megkereső hatóság az adómegállapítási jogsegély teljesítésével kapcsolatban más tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságát keresi meg, e § és a 19. § rendelkezéseit a 7-17. §-okban foglaltak figyelembevételével kell alkalmazni.

(2) A magyar megkereső hatóság a megkeresésre történő információcsere és a spontán információcsere esetén a megkeresett hatóság kérésére késedelem nélkül, de legkésőbb a szerzett információ felhasználása eredményének ismertté válásától számított 3 hónapon belül visszajelzést küld a megkeresett hatóság részére. Ha a szerzett információ felhasználásának eredménye adóigazgatási eljárásban hozott döntésként jelentkezik, a magyar megkereső hatóság a visszajelzési kötelezettséget a döntés jogerőre emelkedése előtt is teljesítheti. Utóbbi esetben a visszajelzésben utalni kell arra, hogy a döntés még nem emelkedett jogerőre.

19. § (1) A magyar megkereső hatóság az 5. § (1) bekezdés szerinti információt a (2) bekezdés szerinti esetekben spontán információcsere keretében legkésőbb az információ beérkezésétől, illetve rendelkezésre állásától számított 1 hónapon belül közli az Európai Unió tagállamai hatáskörrel rendelkező hatóságaival.

(2) Spontán információcsere teljesítésének az alábbi esetekben van helye:

a) a magyar megkereső hatóság indokoltan feltételezi, hogy az Európai Unió más tagállamában adóbevétel-kiesés következhet be,

b) az adózó (személy) olyan adócsökkentési lehetőséget vagy adómentességet vesz igénybe az egyik tagállamban, amely egy másik tagállamban adófizetési kötelezettség növekedésével vagy egyéb adókötelezettség keletkezésével jár,

c) az egyik tagállambeli adózó (személy) és egy másik tagállambeli adózó egy vagy több országon keresztül folytat egymás között gazdasági kapcsolatot olyan módon, hogy egyik vagy másik vagy mindkét tagállamban adómegtakarítás keletkezhet,

d) a magyar megkereső hatóság indokoltan feltételezi, hogy a vállalkozáscsoporton belüli mesterséges nyereségátvitel adómegtakarítást eredményezhet,

e) az egyik tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága által a magyar megkeresett hatóságnak továbbított információ olyan adatokhoz juttatta a magyar megkeresett hatóságot, amely releváns lehet a hatáskörrel rendelkező hatóság tagállamában adókötelezettség megállapítása szempontjából.

(3) Az (1)-(2) bekezdésben foglaltakon kívül a magyar megkereső hatóság előzetes megkeresés nélküli információcserét abban az esetben teljesíthet, ha álláspontja szerint az információ az Európai Unió érintett tagállama hatáskörrel rendelkező hatósága részére hasznos lehet.

8. Tájékoztatási kötelezettség

20. § (1) A magyar központi kapcsolattartó iroda tájékoztatja az Európai Bizottságot

a) a magyar hatáskörrel rendelkező hatóság kijelöléséről és ennek változásáról,

b) a magyar központi kapcsolattartó iroda kijelöléséről és ennek változásáról, valamint

c) a magyar központi kapcsolattartó iroda Európai Bizottsággal való kapcsolattartó szervként kijelölésének tényéről.

(2) A magyar központi kapcsolattartó iroda tájékoztatja az Európai Bizottságot és az Európai Unió tagállamainak központi kapcsolattartó irodáit

a) magyar kapcsolattartó szerv kijelöléséről és ennek változásáról,

b) magyar illetékes tisztviselő kijelöléséről és ennek változásáról.

(3) A magyar központi kapcsolattartó iroda

a) megküldi az Európai Bizottság részére az adómegállapítási jogsegéllyel kapcsolatos statisztikai adatok jegyzékét,

b) tájékoztathatja az Európai Bizottságot az olyan releváns információkról, amelyek az adócsalás és az adóelkerülés elleni küzdelem érdekében az adómegállapítási jogsegély hatékonyságának értékeléséhez szükségesek,

c) tájékoztathatja az Európai Bizottságot és az Európai Unió tagállamainak hatáskörrel rendelkező hatóságait az adómegállapítási jogsegéllyel kapcsolatos tapasztalatokról, gyakorlatról a bevált tapasztalatok és gyakorlatok megosztása iránti eljárásban.

9. Információcsere harmadik államokkal

21. § (1) A magyar megkereső hatóság a nem az Európai Unió tagállamának (a továbbiakban: harmadik állam) illetékes hatóságától szerzett, az 5. § (1) bekezdésében és a 6. §-ban meghatározott adóra vonatkozó, tagállami jogszabályok végrehajtása szempontjából előreláthatóan releváns információt - amennyiben ezt az információt szolgáltató állammal kötött nemzetközi szerződés lehetővé teszi - a (2) bekezdésben foglalt esetekben továbbíthatja olyan tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának, amely számára a szerzett információ hasznos lehet.

(2) A magyar megkereső hatóság az adómegállapítási jogsegély keretében szerzett információt harmadik állam illetékes hatósága részére abban az esetben továbbíthatja, ha

a) a szerzett információt szolgáltató tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága az információ kiadásához hozzájárult,

b) a harmadik állam, illetve annak illetékes hatósága vállalta, hogy együttműködik az adójogszabályokat sértő vagy az adójogszabályokkal való visszaélésnek minősülő gazdasági események szokatlan vagy jogszabálysértő jellegének bizonyítására irányuló eljárásban, és

c) az információ kiadása a személyes adatok harmadik államba való továbbítására vonatkozó magyar jogszabályoknak egyébként megfelel.

III. FEJEZET

AZ EURÓPAI UNIÓ TAGÁLLAMAI KÖZÖTTI BEHAJTÁSI JOGSEGÉLY SZABÁLYAIRÓL

10. Alkalmazási kör

22. § (1) A behajtási jogsegély teljesítésének az alábbi követelésekkel kapcsolatban van helye:

a) az Európai Unió tagállama által vagy nevében, illetve területi vagy közigazgatási alegysége - ideértve a helyi hatóságokat (helyi önkormányzatokat) is - által vagy nevében, valamint az Európai Unió nevében kivetett adó, vám és illeték,

b) az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) teljes vagy részleges finanszírozási rendszerének részét képező visszatérítések, intervenciók és egyéb intézkedések, ideértve az e tevékenységgel kapcsolatban behajtandó összegek,

c) a cukorágazat piacának közös szervezése keretében előírt lefölözések és egyéb díjak.

(2) A behajtási jogsegély rendelkezéseit alkalmazni kell továbbá a következő követelésekre is:

a) az (1) bekezdésben meghatározott követelésekkel összefüggő - az adó, vám és illeték megállapítása, ellenőrzése (kivetése, közigazgatási vizsgálat végrehajtása) során az adóhatóság, hatáskörrel rendelkező közigazgatási hatóság által megállapított vagy e hatóság kérésére közigazgatási hatóság vagy bíróság által megerősített - közigazgatási szankció, bírság, pótlék, díj, pótdíj,

b) az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott követeléshez kapcsolódó eljárásokhoz közigazgatási szerv vagy bíróság által kibocsátott igazolások (így különösen hatósági bizonyítvány) és hasonló okiratok díja,

c) az (1) bekezdésben és e bekezdés a)-b) pontjában meghatározott követelésekhez kapcsolódó kamatok és díjak.

(3) A behajtási jogsegély teljesítésének nincs helye a következő követelésekkel kapcsolatban:

a) az Európai Unió tagállamának, illetve területi vagy közigazgatási alegységének, továbbá közjogi társadalombiztosítási intézményének fizetendő kötelező társadalombiztosítási járulék,

b) a (2) bekezdés hatálya alá nem tartozó díjak, ideértve a szerződéses jellegű (így különösen közüzemi) díjakat is,

c) büntető eljárás keretében megállapított büntetőjogi szankciók és a (2) bekezdés a) pontjának hatálya alá nem tartozó egyéb büntetőjogi szankciók.

23. § A magyar megkeresett hatóság, illetve a magyar megkereső hatóság a behajtási jogsegély szabályait magyar jogszabályok szerinti

a) a 22. § (1) bekezdés a) pontjának vagy 22. § (2) bekezdés b) pontjának megfelelő adóval kapcsolatos eljárásban az Art. 4. § (1) bekezdése szerinti adóval,

b) a 22. § (2) bekezdés a) és c) pontjának megfelelő közteherrel kapcsolatos eljárásban az Art. szerinti bírsággal, pótlékkal, költséggel,

c) a 22. § (1) bekezdés a) pontjának vagy 22. § (2) bekezdés a) pontjának megfelelő, vámmal kapcsolatos eljárásban a 2913/92/EGK rendelettel kihirdetett és többször módosított Közösségi Vámkódex 4. cikk 9. pontjában meghatározott vámtartozással,

d) a 22. § (2) bekezdés a) és c) pontjának megfelelő közteherrel kapcsolatos eljárásban a Közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény szerinti bírsággal, pótlékkal, költséggel

összefüggésben alkalmazza.

11. A behajtási jogsegély egyes formái

24. § (1) A magyar megkeresett hatóság a megkereső hatóság részére e hatóság kérelme alapján minden olyan információt rendelkezésre bocsát, amely a megkereső hatóság számára a 22. §-ban meghatározott követelése behajtásához szükséges lehet. Az információk rendelkezésre bocsátása érdekében a megkeresett magyar hatóság saját hatáskörben vagy megkeresés útján intézkedik mindazon közigazgatási eljárás megindítása iránt, amely az információk megszerzése érdekében szükséges.

(2) A magyar megkeresett hatóság megtagadhatja azon információ rendelkezésre bocsátását,

a) amelyet a hasonló belföldi követelés behajtásának (végrehajtásának) céljából az e követelésre vonatkozó jogszabályok alapján nem tudna megszerezni,

b) amely kereskedelmi, ipari vagy szakmai titkot fedne fel, illetve

c) amelynek felfedése Magyarország biztonságát sértené vagy egyéb módon a magyar jogrendbe ütközne.

(3) A magyar megkeresett hatóság a megkereső hatóság által kért információ rendelkezésre bocsátását nem tagadhatja meg kizárólag arra hivatkozva, hogy az információ hitelintézet, pénzügyi vállalkozás, vagy képviselőként, meghatalmazottként, bizományosként, ügynökként, vagyonkezelőként eljáró személy birtokában van, vagy egy személyben meglevő tulajdoni érdekeltségre vonatkozik.

25. § A magyar megkeresett hatóság részére a megkereső hatóság által előzetes megkeresés nélküli információcsere keretében továbbított információ a 38. §-ban foglaltak szerint felhasználható.

26. § (1) A magyar megkeresett hatóság a megkereső hatóság kérelmére intézkedik valamennyi olyan döntés és egyéb okirat - ideértve a bírósági okiratot is - címzett személynek történő kézbesítéséről, amely a megkereső tagállamból származik és a 22. §-ban meghatározott követelésre vagy annak behajtására vonatkozik. A kézbesítés iránti megkereséshez egységes formanyomtatványt kell mellékelni.

(2) A magyar megkeresett hatóság haladéktalanul tájékoztatja a megkereső hatóságot a kézbesítés érdekében megtett intézkedésről, így különösen a kézbesítés időpontjáról.

(3) A megkereső tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága által a megkeresett tagállam joga szerint a Magyarország területén teljesített vagy nem a behajtási jogsegély keretében kezdeményezett kézbesítés nem érinti a magyar megkeresett hatóság kézbesítés iránti megkereséssel kapcsolatos eljárását.

(4) A magyar megkeresett hatóság a kézbesítés iránti megkeresést elutasítja, ha a megkereső hatóság a rendelkezésére álló kézbesítési eljárásokat nem merítette ki, kivéve ha

a) a megkereső hatóságnak nem áll módjában az okiratot a magyar jogszabályok szerint kézbesíteni, vagy

b) a megkereső hatóságnak az okirat ilyen kézbesítése aránytalan nehézséget okozna.

27. § (1) A megkereső hatóság behajtás iránti megkeresésével érvényesített követelését - a (2) bekezdésben foglalt eltérésekkel - a belföldi követeléssel azonos módon kell kezelni a behajtás iránti megkeresés teljesítése során.

(2) Ha a megkereső hatóság tagállamával kötött megállapodás eltérően nem rendelkezik, a magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) nem köteles a megkereső hatóság behajtás iránti megkereséssel érvényesített követelésének ugyanolyan elsőbbséget biztosítani, mint a belföldi hasonló követeléseknek. A végrehajtási cselekmények foganatosítása kizárólag a magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) hatáskörébe tartozik, az önkormányzati adóhatóság vagy más magyar hatóság a végrehajtás foganatosítása céljából nem kereshető meg.

(3) A behajtás iránti megkeresés teljesítésének végrehajtást engedélyező egységes okirat alapján van helye, amely az Art. végrehajtási eljárásról szóló rendelkezéseinek alkalmazása során végrehajtható okiratnak minősül.

(4) A magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) a megkereső hatóság kérelmére a végrehajtást engedélyező egységes okiratban foglalt követelés behajtása iránt az Art. végrehajtási eljárásról szóló - a megkereséssel érvényesített követeléssel azonos, vagy ennek hiányában hasonló követelésre vonatkozó - rendelkezései alkalmazásával jár el. Ha a magyar jogszabályok alapján nincs a végrehajtást engedélyező egységes okiratban foglalt követeléssel azonos vagy ahhoz hasonló belföldi követelés, a magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) a személyi jövedelemadó végrehajtására vonatkozó rendelkezéseket alkalmazza.

(5) A megkereső hatóság a végrehajtást engedélyező egységes okiraton kívül más, a megkereső tagállamban a követeléssel kapcsolatban kiállított okiratot is továbbíthat a magyar megkeresett hatóság részére.

28. § (1) A magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) a végrehajtást engedélyező egységes okiratban foglalt követelést (a továbbiakban: e § alkalmazásában: követelés) forintban hajtja be.

(2) A magyar megkeresett hatóság a megkeresés beérkezése napjától a követelés fedezetét biztosító végrehajtási cselekmény foganatosításának napjáig, illetve a követelés megfizetésének napjáig az Art.-ban meghatározott mértékű késedelmi pótlékot számít fel. A késedelmi pótlék felszámítására a nettó pótlékszámítás szabályai nem alkalmazhatók.

(3) A követelés megfizetésére a magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) az Art. fizetési könnyítésre vonatkozó rendelkezései szerint a kötelezett személy részére fizetési könnyítést engedélyezhet. A fizetési könnyítéssel kapcsolatos döntésről a magyar megkeresett hatóság a megkereső hatóságot is értesíti.

(4) A magyar megkeresett hatóság a követelés, valamint a (2) és (3) bekezdés alapján felszámított késedelmi pótlék végrehajtási eljárásban érvényesített összegét átutalja a megkereső hatóság részére.

29. § (1) A végrehajtást engedélyező eredeti okirattal, a végrehajtást engedélyező egységes okirattal, az ezen okiratokban érvényesített követeléssel, valamint a megkereső hatóság vagy a megkereső tagállam más illetékes szerve által történő kézbesítés érvényességével kapcsolatos jogorvoslati kérelmet a megkereső tagállam illetékes szervéhez kell előterjeszteni. A magyar megkeresett hatóság a behajtás iránti megkeresés teljesítése során bármely érdekelt fél ilyen tárgyú jogorvoslati kérelmét - joghatóság hiányában, érdemi vizsgálat nélkül - végzéssel elutasítja. A végzés indokolása azt is tartalmazza, hogy a jogorvoslati kérelmet a megkereső tagállam illetékes szervéhez kell benyújtani a megkereső tagállam jogszabályainak megfelelően.

(2) A megkereső tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága tájékoztatja a magyar megkeresett hatóságot az (1) bekezdésben foglalt jogorvoslati kérelem beérkezéséről és a követelés jogorvoslati kérelemben nem vitatott összegéről.

(3) A magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) a megkereső tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága (2) bekezdésben foglalt tájékoztatása vagy az érdekelt személy azonos tartalmú tájékoztatása alapján a végrehajtási eljárást a megkereső tagállam illetékes szervének érdemi döntéséről szóló tájékoztatása beérkezéséig a jogorvoslati kérelemben vitatott követelés összege vonatkozásában felfüggeszti. A végrehajtási eljárás felfüggesztésének nincs helye, ha a megkereső tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága a felfüggesztés mellőzését a mellőzés indokainak közlésével együtt kéri. A végrehajtási eljárás felfüggesztéséről vagy annak mellőzéséről a magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) végzéssel dönt, és e döntéséről értesíti a megkereső hatóságot és az érintett személyt is. Ha a megkereső tagállam illetékes szerve a jogorvoslati kérelemnek részben vagy egészben helyt ad, a megkereső hatóság felel a végrehajtási eljárásban érvényesített összeg érintett személynek való visszatérítéséért és a behajtási megkeresés teljesítésével kapcsolatban a magyar jogszabályok alapján érvényesíthető kárért.

(4) Ha a megkereső hatóság (megkereső tagállam illetékes szerve) vagy a megkeresett hatóság (megkeresett tagállam illetékes szerve) egyeztetési eljárást kezdeményez és ezen eljárás eredménye érintheti a behajtás iránti megkereséssel érvényesített követelést, a magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) az egyeztetési eljárás eredményéről való tudomásszerzés napjáig a végrehajtási eljárást felfüggeszti. A végrehajtási eljárás felfüggesztéséről vagy annak mellőzéséről a magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) végzéssel dönt, és erről értesíti a megkereső hatóságot és az érintett személyt is. A végrehajtási eljárás felfüggesztésének nincs helye, ha a megkereső hatóság (megkereső tagállam illetékes szerve) és a magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) közös álláspontja szerint a végrehajtási eljárás csalás vagy fizetésképtelenség miatt különösen sürgős esetnek minősül.

(5) A végrehajtási eljárás felfüggesztésének időtartama alatt a magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) a megkereső hatóság kérésére, illetve ennek hiányában, ha annak e törvény szerinti feltételei fennállnak, biztosítási intézkedést foganatosíthat.

(6) A magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) hatáskörébe tartozik a behajtás iránti megkeresés alapján indult végrehajtási eljárással, valamint a kézbesítési megkeresés alapján teljesített kézbesítés érvényességével kapcsolatos jogorvoslati kérelem elbírálása. E jogorvoslati kérelmekkel kapcsolatos döntéséről a magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) a kérelmező személyt és a megkereső hatóságot is tájékoztatja.

30. § (1) A megkereső hatóság a behajtás iránti megkereséssel kapcsolatos releváns információt haladéktalanul továbbítja a magyar megkeresett hatóság részére. A magyar megkeresett hatóság kellő gondossággal tájékoztatja a megkereső hatóságot a behajtás iránti megkereséssel kapcsolatos intézkedésről.

(2) A megkereső hatóság - a módosítás indokát is megjelölve - haladéktalanul tájékoztatja a magyar megkeresett hatóságot a behajtás iránti megkeresés módosításáról vagy a megkeresés visszavonásáról.

(3) Ha a behajtás iránti megkeresés módosítására a 29. § (1) bekezdés szerinti jogorvoslati kérelemben hozott döntés miatt kerül sor, a megkereső hatóság e döntést és a felülvizsgált végrehajtást engedélyező egységes okiratot továbbítja a magyar megkeresett hatóság részére. A magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) ezen okiratok beérkezése napját követően a módosított (felülvizsgált) végrehajtást engedélyező egységes okirat alapján jár el. Az ezen okiratok beérkezése napját megelőzően megkezdett, a módosított (felülvizsgált) végrehajtást engedélyező egységes okiratban foglaltaknak megfelelő végrehajtási cselekmények és biztosítási intézkedések is foganatosíthatók, kivéve, ha a behajtás iránti megkeresés, illetve a végrehajtást engedélyező egységes okirat módosítására a végrehajtást engedélyező eredeti okirat vagy a végrehajtást engedélyező egységes okirat érvénytelensége miatt került sor.

(4) A módosított behajtás iránti megkeresés és a módosított végrehajtást engedélyező egységes okirat további módosítására a (2) és (3) bekezdésben, a 4. § (4) bekezdés 10. pontjában és a 29. §-ban foglaltakat alkalmazni kell.

31. § (1) A magyar megkeresett hatóság a behajtás iránti megkeresést elutasítja, ha

a) a követelést vagy a végrehajtást engedélyező egységes okiratot a megkereső tagállamban vitatják, kivéve a 29. § (3) bekezdés második mondatának megfelelő eseteket, vagy

b) a megkereső tagállamban rendelkezésre álló behajtási eljárásokat a megkereső hatóság előzetesen nem merítette ki.

(2) Az (1) bekezdés b) pontja szerint nincs helye a behajtás iránti megkeresés elutasításának, ha

a) a rendelkezésre álló információk alapján nyilvánvaló, hogy a megkereső tagállamban a végrehajtási eljárás nem vezet eredményre különösen azért, mert a megkereső tagállamban az adósnak nincs végrehajtás alá vonható vagyona és a megkereső hatóság tudomása szerint az adósnak Magyarország területén végrehajtás alá vonható vagyona van, vagy

b) a megkereső tagállamban a végrehajtási eljárás aránytalan nehézséggel járna.

32. § (1) A magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) a megkereső hatóság kérelmére biztosítási intézkedést foganatosít, ha

a) a megkeresés beérkezésének időpontjában az adós vitatja a követelést, vagy

b) a végrehajtást engedélyező eredeti okiratot vagy a végrehajtást engedélyező egységes okiratot a megkereső hatóság még nem állította ki, vagy

c) az Art. 149. § (2) bekezdés a) vagy b) pontjában foglalt feltételek egyike fennáll,

és valószínűsíthető, hogy a követelés későbbi kielégítése veszélyben van.

(2) A biztosítási intézkedés iránti megkereséshez mellékelni kell a biztosítási intézkedés engedélyezése céljából kiállított, a behajtás iránti megkereséssel érvényesített követelésre vonatkozó okiratot, amely végrehajtható okiratnak minősül. Ha ilyen okirat nem áll rendelkezésre, a biztosítási intézkedést a magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) végzésben rendeli el.

(3) A biztosítási intézkedés iránti megkereséshez a megkereső hatóság a (2) bekezdésben meghatározott okiraton kívül más, a megkereső tagállamban a behajtás iránti megkereséssel érvényesített követeléssel kapcsolatos okiratot is mellékelhet.

(4) A 27. § (1)-(2), (4) bekezdésében, a 28. § (1) bekezdésében, a 29. §-ban és a 30. § (1)-(4) bekezdésében foglaltakat a biztosítási intézkedés iránti megkeresés teljesítése során megfelelően alkalmazni kell.

12. A behajtási jogsegély teljesítésének közös szabályai

33. § (1) A magyar megkeresett hatóság a 22-32. § szerinti megkeresést elutasítja, ha

a) a megkeresés olyan követelésre vonatkozik, amelynek a megkereső tagállam joga szerinti esedékességi napja és a megkeresés beérkezésének napja között több mint öt naptári év telt el, vagy

b) a (3) és (4) bekezdésben foglalt esetekben a követelés esedékességének a megkeresés tagállambeli időpontjától számított több mint tíz naptári év eltelt, vagy

c) a követelés behajtása - az adós személy helyzete miatt - Magyarországon komoly gazdasági nehézséget okozna, feltéve, hogy a magyar jogszabályok szerint hasonló követelésre ez a behajtást kizáró ok külön jogszabály alapján alkalmazható lenne.

(2) Ha a megkereséssel érvényesített követelés összege az 1500 eurónak megfelelő pénzösszegnél kisebb, a magyar megkeresett hatóság a 27-32. § szerinti megkeresést elutasítja.

(3) Ha a kötelezett személy vagy más érdekelt személy a követeléssel vagy a végrehajtást engedélyező eredeti okirattal kapcsolatban jogorvoslati kérelmet nyújtott be, az (1) bekezdés a) pontja szerinti határidő kezdőnapja az a nap, amelyen a megkereső tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága (bírósága) megállapítja, hogy a követeléssel vagy a végrehajtást engedélyező eredeti okirattal kapcsolatban további jogorvoslatnak nincs helye.

(4) Ha a követeléssel kapcsolatban a megkereső tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága fizetési könnyítést (halasztott fizetést vagy részletfizetést) engedélyezett, az (1) bekezdés a) pontja szerinti határidő a fizetési könnyítés alapján előírt fizetési határidő lejárta napján kezdődik.

(5) A magyar megkeresett hatóság a megkeresés elutasításáról az ok megjelölésével tájékoztatja a megkereső hatóságot.

34. § (1) Az elévülési idő számítására a megkereső tagállam jogát kell alkalmazni.

(2) A megkereső hatóság és a magyar megkeresett hatóság tájékoztatja egymást a behajtás iránti vagy biztosítási intézkedésre irányuló megkereséssel érintett követeléssel kapcsolatos elévülési időt megszakító, felfüggesztő, meghosszabbító jogi tényekről (intézkedésekről).

35. § (1) A magyar megkeresett hatóság a megkeresés alapján megteszi a megfelelő intézkedéseket a 28. § (4) bekezdésben meghatározott összegek és az Art. 179. § szerint az eljárás adózót (személyt) terhelő költségeinek érvényesítése érdekében.

(2) Magyarország a behajtási jogsegély teljesítésével kapcsolatban felmerült költség megtérítése iránt a megkereső tagállammal (megkereső hatósággal) szemben igényt nem érvényesít és a megkereső tagállam (megkereső hatóság) ilyen igényét nem teljesíti. E rendelkezéstől eltérni kizárólag a (3) bekezdésben foglaltak, vagy a magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) és a megkereső hatóság egyedi költségmegtérítési szabályairól szóló megállapodása alapján lehet. Egyedi költségmegtérítési megállapodásnak akkor van helye, ha a magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) és a megkereső hatóság közös álláspontja szerint a behajtási jogsegély teljesítése a szervezett bűnözés elleni küzdelemmel kapcsolatos, illetve nagyon magas költséggel jár, vagy különleges nehézséget okoz.

(3) A megkereső tagállam felelős minden olyan költségért, veszteségért, kárért, amely a behajtási jogsegély keretében érvényesített követelés vagy a végrehajtást, illetve biztosítási intézkedést engedélyező eredeti okirat érvénytelensége miatti intézkedések következményeként merült fel.

36. § (1) A megkereső hatóság

a) az információkérés, a kézbesítés, a behajtás és a biztosítási intézkedés iránti megkeresést,

b) a végrehajtást engedélyező egységes okiratot, a biztosítási intézkedést engedélyező eredeti okiratot,

c) a 27. § (5) bekezdésben és a 29. §-ban meghatározott okiratot

formanyomtatvány használatával, elektronikus úton továbbítja a magyar megkeresett hatóság részére, kivéve, ha ez gyakorlati okból nem megvalósítható.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni a formanyomtatványhoz csatolt bármely más okirat, az okirat másolata, kivonata továbbítása esetén is.

(3) Lehetőség szerint a formanyomtatványokat kell alkalmazni a behajtási jogsegély teljesítése során a magyar megkeresett hatóság és a megkereső hatóság közötti, az (1) bekezdésben foglalt okiratok továbbításától eltérő kommunikációra is.

(4) A behajtási jogsegély teljesítése során megszerzett információ és megtett intézkedés érvényességét az (1)-(3) bekezdésben foglalt rendelkezések megsértése nem érinti.

37. § (1) A megkereső hatóság az információkérés, a kézbesítés, a behajtás és a biztosítási intézkedés iránti megkeresést, a kézbesítés iránti megkeresés teljesítéséhez alkalmazott bármely formanyomtatványt és a végrehajtást engedélyező egységes okiratot magyar nyelven vagy magyar nyelvű fordítást mellékelve továbbítja a magyar megkeresett hatóság részére.

(2) A kézbesítés iránti megkeresés alapján kézbesítendő okiratok a megkereső tagállam hivatalos nyelvén továbbíthatók a magyar megkeresett hatóság részére.

(3) A magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) és a megkereső szerv (megkereső tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága) megállapodást köthet a behajtási jogsegély teljesítése során, illetve az (1) és (2) bekezdésben foglalt esetekben alkalmazandó nyelv(ek)ről.

(4) Az (1) bekezdésben foglalt okiratokat érvénytelennek kell tekinteni, ha továbbításukra az (1) bekezdésben, illetve a (3) bekezdés szerinti megállapodás esetén e megállapodásban foglaltak megsértésével került sor.

(5) A magyar megkeresett hatóság a megkereső hatóságtól kérheti az (1) bekezdésben foglaltak megsértése esetén az okiratok magyar nyelvre, a (3) bekezdésben foglaltak megsértése esetén pedig az okiratok megállapodás szerinti nyelvre történő fordítását. A behajtási jogsegély teljesítésének ügyintézési határidejébe a magyar megkeresett hatóság kérelme továbbításának napja és a fordítás megérkezésének napja közötti időszak nem számít bele.

38. § (1) A behajtási jogsegély teljesítése során a magyar megkeresett hatóság által közölt, továbbított vagy szerzett információ adótitoknak minősül.

(2) Az (1) bekezdés szerinti információkat a magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) és más magyar közigazgatási hatóság kizárólag a 22. § (1)-(2) bekezdésben meghatározott követelések végrehajtása, az ilyen követelésekkel kapcsolatos biztosítási intézkedések, valamint a társadalombiztosítási járulékok (szociális hozzájárulási adó) megállapításához és végrehajtásához használhatja fel. E rendelkezéstől eltérni és az információt más célra felhasználni kizárólag az információt szolgáltató tagállam kifejezett írásbeli engedélyével lehet.

(3) Az (1) bekezdés szerinti információkat a magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) és más magyar közigazgatási hatóság eljárása során a hasonló információra magyar jogszabályok szerint vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően használhatja fel bizonyítékként.

(4) A megkereső vagy megkeresett hatóság tagállamától eltérő tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága (harmadik fél) részére a magyar megkeresett hatóság a behajtási jogsegély teljesítése során szerzett információt akkor továbbíthatja, ha megítélése szerint az információ a harmadik félnek a (2) bekezdésben meghatározott célból hasznos lehet, és az információt szolgáltató megkeresett vagy megkereső hatóság az információ továbbítását nem ellenezte. A magyar megkeresett hatóság az információ továbbítását megelőzően tájékoztatja az információt szolgáltató megkereső vagy megkeresett hatóságot az információ szolgáltatásának szándékáról, e hatóság a tájékoztatás beérkezésétől számított tíz munkanapon belül megküldött nyilatkozatában ellenezheti az információ továbbítását.

(5) A magyar megkeresett hatóság információt szolgáltató hatóságként akkor ellenzi az információ harmadik félnek való továbbítását, ha az nincs összhangban a behajtási jogsegély rendelkezéseivel. E bekezdés és a (4) bekezdés alkalmazásában információt szolgáltató megkeresett vagy megkereső hatóság az a hatóság, amelytől az információ eredetileg származik.

(6) Az (1) bekezdés szerinti információt kizárólag a CCN-hálózat működtetéséhez és fejlesztéséhez szükséges mértékben lehet az Európai Bizottság Bizottsági Akkreditációs Hatósága által megfelelően akkreditált személy rendelkezésére bocsátani.

13. Más tagállamba irányuló megkeresés és előzetes megkeresés nélküli információcsere

39. § (1) Ha a magyar megkereső hatóság a behajtási jogsegély teljesítése iránt más tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságát keresi meg, a 22-38. § rendelkezéseit az e §-ban foglaltak figyelembevételével kell alkalmazni.

(2) Az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozó adóval kapcsolatban behajtási jogsegélyt felettes szerve útján, a magyar megkereső hatóság közvetítésével érvényesít.

(3) Ha az adó - ideértve az illetéket is - visszatérítése egy másik tagállamban letelepedett vagy ott tartózkodási hellyel rendelkező adózót (személyt) érint, a magyar megkereső hatóság tájékoztathatja a letelepedési hely vagy tartózkodási hely szerinti tagállam megkereső hatóságát a várható visszatérítésről (előzetes megkeresés nélküli információcsere). E rendelkezést az általános forgalmi adó visszatérítésével kapcsolatban nem lehet alkalmazni.

(4) A magyar megkereső hatóság által kezdeményezett behajtási jogsegély teljesítése során a megkeresett hatóság által vagy annak nevében tett olyan intézkedést, amely az elévülést a megkeresett tagállam joga és a magyar jogszabályok szerint is megszakítja vagy meghosszabbítja (felfüggeszti), az elévülési idő számítása során a magyar jog szerint elévülést megszakító, meghosszabbító (felfüggesztő) intézkedésnek kell tekinteni.

(5) Ha a megkeresett tagállam joga az elévülés megszakítását, meghosszabbítását (felfüggesztését) nem teszi lehetővé, akkor a magyar megkereső hatóság által kezdeményezett behajtási jogsegély teljesítése során a megkeresett hatóság által vagy nevében tett olyan intézkedést, amely a magyar jog szerint elévülést megszakító vagy meghosszabbító (felfüggesztő) intézkedésnek minősülne, az elévülési idő számítása során elévülést megszakító vagy meghosszabbító (felfüggesztő) intézkedésnek kell tekinteni.

(6) Ha a magyar megkereső hatóság által kezdeményezett behajtás iránti megkeresést követően a megkeresett hatóság a behajtani kért összeget a végrehajtást engedélyező egységes okiratban, devizában feltüntetett összegben átutalja, a deviza átváltásából eredő árfolyam-különbözetet az adózó folyószámláján az állami adóhatóság nem tartja nyilván.

40. § (1) A magyar megkeresett hatóság vagy a magyar megkereső hatóság a más tagállam megkeresett, illetve megkereső hatóságával megállapodást köthet, amely alapján a megkereső hatóság kijelölt (felhatalmazott) tisztviselője a behajtási jogsegély teljesítésének előmozdítása céljából:

a) jelen lehet a megkeresett tagállam közigazgatási hatóságának hivatalában a közigazgatási eljárás során;

b) jelen lehet a megkeresett tagállam területén végrehajtott közigazgatási eljárásokban (ideértve az adóhatósági ellenőrzéseket is);

c) segítheti a megkeresett tagállam tisztviselőit a megkeresett tagállamban bírósági eljárás során.

(2) Az (1) bekezdés szerinti együttműködés esetén a megkereső tagállam tisztségviselője Magyarországon, illetve a magyar megkereső hatóság tisztségviselője a megkeresett tagállamban a személyazonosságát a külön jogszabályban meghatározottak szerint, valamint eljárási jogosultságát (megbízólevéllel vagy más hasonló okirattal) igazolni köteles.

14. Tájékoztatási kötelezettség

41. § (1) A központi kapcsolattartó iroda minden naptári év március 31. napjáig értesíti a behajtási jogsegéllyel kapcsolatban az Európai Bizottságot:

a) az értesítést megelőző naptári évben a más tagállam megkeresett hatóságának küldött, és más tagállam megkereső hatóságától kapott információkérés, kézbesítés, behajtás és biztosítási intézkedés iránti megkeresések számáról, valamint

b) azon követelések összegéről, amelyre az értesítést megelőző naptári évben más tagállam megkereső hatósága behajtás iránti megkeresést küldött és az ilyen megkeresések alapján behajtott összegről.

(2) A központi kapcsolattartó iroda tájékoztatja az Európai Bizottságot:

a) a hatáskörrel rendelkező hatóság kijelölésének változásáról, valamint a központi kapcsolattartó iroda, kapcsolattartó szerv, kapcsolattartó iroda kijelöléséről és a kijelölés változásáról,

b) az olyan magyar részes felet érintő két vagy többoldalú nemzetközi szerződésről és egyéb megállapodásról (egyezségről), amely a behajtási jogsegély hatálya alá tartozó kérdéseket érint.

IV. FEJEZET

A VÁLASZTOTTBÍRÓSÁGI EGYEZMÉNY ALKALMAZÁSÁHOZ KAPCSOLÓDÓ RENDELKEZÉSEK

42. § (1) Az illetékes hatóság az adózó kölcsönös egyeztetési eljárás iránti kérelmének beérkezésétől számított egy hónapon belül értesíti az adózót, valamint az ügyben érintett szerződő államok illetékes hatóságait a kérelem benyújtásáról. Az illetékes hatóságok értesítéséhez a kölcsönös egyeztetési eljárás iránti kérelem másolatát is csatolni kell.

(2) Ha a kölcsönös egyeztetési eljárás iránti kérelem elutasításának nincs helye és a kérelem egyoldalúan nem teljesíthető, az illetékes hatóság kölcsönös egyeztetési eljárást kezdeményez az ügyben érintett szerződő államok illetékes hatóságainak értesítésével. Az értesítésben utalni kell a Választottbírósági Egyezmény 6. cikk (1) bekezdésében, illetve 7. cikk (1) bekezdésében meghatározott határidő kezdő időpontjára, e határidő betartására és az értesítéshez mellékelni kell a kölcsönös egyeztetési eljárás iránti kérelem másolatát. Az illetékes hatóságok értesítésével egyidejűleg a kérelmezőt is értesíteni kell a kölcsönös egyeztetési eljárás megindításáról.

(3) A Választottbírósági Egyezmény 6. cikk (1) bekezdésében hivatkozott, kölcsönös egyeztetési eljárás iránti kérelemben meg kell jelölni

a) a kérelmező és a kérelemmel érintett személyek azonosító adatait (elnevezés, székhely, adóazonosító szám),

b) az adóügy tényállásának lényeges elemeit (így különösen a kérelmező és a kérelemmel érintett személyek jogviszonyának leírását, az adómegállapítási időszakot, a kettős adóztatást eredményező adóhatósági döntés, intézkedés azonosításához szükséges adatokat),

c) az adóüggyel kapcsolatban a kérelmező vagy a kérelemmel érintett személyek által kezdeményezett közigazgatási jogorvoslati, illetve polgári peres eljárások adatait, és

d) a kérelem előterjesztésének indokát.

(4) A (3) bekezdés b) pontja szerinti adatok megjelölése helyett az adózó kérelméhez csatolhatja a döntésről vagy intézkedésről szóló irat másolatát.

(5) Ha a kérelem a (3) bekezdésben foglaltakat csak részben tartalmazza, az illetékes hatóság a kérelem beérkezésétől számított két hónapon belül megfelelő határidő tűzésével hiánypótlásra hívja fel a kérelmezőt.

(6) A Választottbírósági Egyezmény 7. cikk (1) bekezdése szerint a kölcsönös egyeztetés iránti kérelem abban az időpontban minősül benyújtottnak és a kétéves időszak kezdőnapja az a nap, amikor a kérelem tartalma a (3) bekezdésben foglaltaknak - további hiánypótlásra felhívás nélkül - megfelel.

(7) A Választottbírósági Egyezménnyel kapcsolatos együttműködés során a magyar illetékes hatóság, valamint jogszabályi vagy egyéb kijelölés alapján az illetékes hatóság feladatait ellátó hatóság által közölt, továbbított vagy szerzett információ adótitoknak minősül.

(8) Ha a Választottbírósági Egyezmény 6. vagy 7. cikke szerinti eljárás alapján a határozat (végzés) megváltoztatása vagy megsemmisítése, illetve ezzel azonos hatású intézkedés várható, az állami adóhatóság az adós kérelmére, a felettes szerve rendelkezésére vagy az illetékes hatóság értesítése alapján a határozat (végzés) végrehajtását felfüggeszti.

V. FEJEZET

A KETTŐS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSÉRŐL SZÓLÓ EGYEZMÉNYEKHEZ KAPCSOLÓDÓ EGYES ELJÁRÁSI SZABÁLYOK

43. § (1) A kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények szerinti együttműködés során a magyar illetékes hatóság, valamint az illetékes hatóság feladatait jogszabályi vagy egyéb kijelölés alapján ellátó hatóság (a továbbiakban együtt: illetékes hatóság) által közölt, továbbított vagy szerzett információ adótitoknak minősül.

(2) Az illetékes hatóság az együttműködési kötelezettség teljesítéséhez szükséges információ megszerzése érdekében saját hatáskörben vagy belföldi jogsegély (megkeresés) keretében megtesz minden olyan intézkedést, amelyet hasonló belföldi jogsegély (megkeresés) teljesítése érdekében végrehajtana.

VI. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

15. Hatályba léptető rendelkezések

44. § (1) Ez a törvény - a (2)-(3) bekezdésben foglalt kivétellel - a kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

(2) Az 50-51. § és az 53. § (1)-(5) bekezdése e törvény kihirdetését követő 31. napon lép hatályba.

(3) A 49. §, az 54. §, az 59. § és a 64. § 2013. július 1-jén lép hatályba.

16. Átmeneti rendelkezések

45. § (1) A 22-38. §-ban, a 39. § (1)-(5) bekezdésben, a 40-41. §-ban foglalt rendelkezéseket az Art. 60-70. §-a szerinti, e törvény hatálybalépésekor folyamatban levő eljárásokban is alkalmazni kell.

(2) A IV. Fejezetben foglalt rendelkezéseket a Vtv. és az Art. szerint indult és e törvény hatálybalépésekor folyamatban levő eljárásokban is alkalmazni kell.

(3) A 39. § (6) bekezdés szerinti rendelkezést a magyar megkereső hatóság által az e törvény hatálybalépését követően kezdeményezett behajtás iránti megkeresésekkel kapcsolatos eljárásokban kell alkalmazni.

17. Az Európai Unió jogának való megfelelés

46. § (1) A 4. § (1)-(3) bekezdés és a II. Fejezet az adózás területén való közigazgatási együttműködésről és a 77/799/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. február 15-i 2011/16/EU tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.

(2) A 4. § (1), (2) és (4) bekezdése, valamint a III. Fejezet az adókból, vámokból, illetékekből, és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló, 2010. március 16-i 2010/24/EU tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.

18. Módosító rendelkezések

47. § (1) Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 16. § (1) bekezdése a következő b) ponttal egészül ki:

(Mentes az öröklési illeték alól:)

b) a lakástakarékpénztárakról szóló törvény szerinti lakás-előtakarékossági szerződés alapján történő vagyonszerzés;”

(2) Az Itv. 16. § (2a) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2a) Az (1) bekezdés g) pontja szerinti illetékmentesség alkalmazása során az állami adóhatóság a vagyonszerzés után megállapított illetéket - a megfizetés tekintetében - felfüggeszti. Az állami adóhatóság a lakóházépítésre meghatározott 4 éves határidő (a továbbiakban e bekezdés alkalmazásában: határidő) elteltét követő 15 napon belül megkeresi az illetékes építésügyi hatóságot a lakóház felépítésének igazolása céljából. Az állami adóhatóság a felfüggesztett illetéket törli, ha

a) a határidő elteltét követő 15 napon belüli megkeresésére az illetékes építésügyi hatóság arról tájékoztatja, hogy határidőn belül - a vagyonszerző nevére szóló - jogerős használatbavételi engedélyt adott ki, illetve a használatbavételt tudomásul vette; vagy

b) a vagyonszerző a lakóház felépítését az illetékes építésügyi hatóság által határidőn belül kiadott - a vagyonszerző nevére szóló - jogerős használatbavételi engedéllyel, illetve a használatbavétel tudomásulvételét igazoló hatósági bizonyítvánnyal igazolja.

Ha a határidő lejártáig az építésügyi hatóság által - a vagyonszerző nevére - kiadott használatbavételi engedély a határidőn belül nem emelkedett jogerőre, az állami adóhatóság a felfüggesztett illetéket akkor törli, ha a használatbavételi engedély a határidő lejártát követően változatlan tartalommal - ide nem értve a kijavítással érintett részeket - jogerőre emelkedik, és az építésügyi hatóság a használatbavételi engedély kiadására irányuló hatósági eljárás jogerős befejezéséről az állami adóhatóságot külön értesíti. Az építésügyi hatóság az értesítéssel egyidejűleg közli, hogy a jogerős használatbavételi engedély - a kijavítással érintett részeket figyelmen kívül hagyva - tartalmában megegyezik-e a határidő lejárta előtt kiadott használatbavételi engedéllyel.”

(3) Az Itv. 16. § (2c) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2c) Ha a maximális beépíthetőség az illetékkötelezettség keletkezésének időpontjában és a használatbavételi engedély kiadásának, illetve a használatbavétel tudomásulvételének időpontjában eltérő, a kettő közül a vagyonszerzőre összességében kedvezőbbet kell figyelembe venni.”

(4) Az Itv. 16. § (2d) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2d) A lakóház felépítésére nyitva álló határidőn belül a vagyonszerző gazdálkodó szervezet átalakulása vagy magánszemély vagyonszerző halála esetén a lakóház felépítésére az ingatlant megszerző jogutód, örökös köteles. Ebben az esetben a lakóház felépítését a jogutód, örökös a nevére szóló használatbavételi engedéllyel, illetve a használatbavétel tudomásulvételét igazoló hatósági bizonyítvánnyal igazolja.”

(5) Az Itv. 17. § (1) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:

(Mentes az ajándékozási illeték alól:)

g) a lakástakarékpénztárakról szóló törvény szerinti lakás-előtakarékossági szerződés alapján történő vagyonszerzés;”

(6) Az Itv. 17. § (2a) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2a) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti illetékmentesség alkalmazása során az állami adóhatóság a vagyonszerzés után megállapított illetéket - a megfizetés tekintetében - felfüggeszti. Az állami adóhatóság a lakóházépítésre meghatározott 4 éves határidő (a továbbiakban e bekezdés alkalmazásában: határidő) elteltét követő 15 napon belül megkeresi az illetékes építésügyi hatóságot a lakóház felépítésének igazolása céljából. Az állami adóhatóság a felfüggesztett illetéket törli, ha

a) a határidő elteltét követő 15 napon belüli megkeresésére az illetékes építésügyi hatóság arról tájékoztatja, hogy a határidőn belül - a vagyonszerző nevére szóló - jogerős használatbavételi engedélyt adott ki, illetve a használatbavételt tudomásul vette; vagy

b) a vagyonszerző a lakóház felépítését az illetékes építésügyi hatóság által határidőn belül kiadott - a vagyonszerző nevére szóló - jogerős használatbavételi engedéllyel, illetve a használatbavétel tudomásulvételét igazoló hatósági bizonyítvánnyal igazolja.

Ha a határidő lejártáig az építésügyi hatóság által - a vagyonszerző nevére - kiadott használatbavételi engedély a határidőn belül nem emelkedett jogerőre, az állami adóhatóság a felfüggesztett illetéket akkor törli, ha a használatbavételi engedély a határidő lejártát követően változatlan tartalommal - ide nem értve a kijavítással érintett részeket - jogerőre emelkedik, és az építésügyi hatóság a használatbavételi engedély kiadására irányuló hatósági eljárás jogerős befejezéséről az állami adóhatóságot külön értesíti. Az építésügyi hatóság az értesítéssel egyidejűleg közli, hogy a jogerős használatbavételi engedély - a kijavítással érintett részeket figyelmen kívül hagyva - tartalmában megegyezik-e a határidő lejárta előtt kiadott használatbavételi engedéllyel.”

(7) Az Itv. 17. § (2c) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2c) Ha a maximális beépíthetőség az illetékkötelezettség keletkezésének időpontjában és a használatbavételi engedély kiadásának, illetve a használatbavétel tudomásulvételének időpontjában eltérő, a kettő közül a vagyonszerzőre összességében kedvezőbbet kell figyelembe venni.”

(8) Az Itv. 17. § (2d) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2d) A lakóház felépítésére nyitva álló határidőn belül a vagyonszerző gazdálkodó szervezet átalakulása vagy magánszemély vagyonszerző halála esetén a lakóház felépítésére az ingatlant megszerző jogutód, örökös köteles. Ebben az esetben a lakóház felépítését a jogutód, örökös a nevére szóló használatbavételi engedéllyel, illetve a használatbavétel tudomásulvételét igazoló hatósági bizonyítvánnyal igazolja.”

(9) Az Itv. 21. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Lakástulajdonok magánszemélyek közötti cseréje, valamint lakástulajdon vásárlása esetén, ha a magánszemély vevő a másik lakástulajdonát a vásárlást megelőző vagy azt követő egy éven belül eladja, az illeték alapja az elcserélt lakástulajdonok, illetve a vásárolt és az eladott lakástulajdon - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének a különbözete. E bekezdés alkalmazásában nem minősül tehernek a lakástulajdonhoz kapcsolódó haszonélvezet, használat joga.”

(10) Az Itv. 26. § (2a) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2a) Az (1) bekezdés a) pontja szerinti illetékmentesség alkalmazása során az állami adóhatóság a vagyonszerzés után megállapított illetéket - a megfizetés tekintetében - felfüggeszti. Az állami adóhatóság a lakóházépítésre meghatározott 4 éves határidő (a továbbiakban e bekezdés alkalmazásában: határidő) elteltét követő 15 napon belül megkeresi az illetékes építésügyi hatóságot a lakóház felépítésének igazolása céljából. Az állami adóhatóság a felfüggesztett illetéket törli, ha

a) a határidő elteltét követő 15 napon belüli megkeresésére az illetékes építésügyi hatóság arról tájékoztatja, hogy a határidőn belül - a vagyonszerző nevére szóló - jogerős használatbavételi engedélyt adott ki, illetve a használatbavételt tudomásul vette; vagy

b) a vagyonszerző a lakóház felépítését az illetékes építésügyi hatóság által határidőn belül kiadott - a vagyonszerző nevére szóló - jogerős használatbavételi engedéllyel, illetve a használatbavétel tudomásulvételét igazoló hatósági bizonyítvánnyal igazolja.

Ha a határidő lejártáig az építésügyi hatóság által - a vagyonszerző nevére - kiadott használatbavételi engedély a határidőn belül nem emelkedett jogerőre, az állami adóhatóság a felfüggesztett illetéket akkor törli, ha a használatbavételi engedély a határidő lejártát követően változatlan tartalommal - ide nem értve a kijavítással érintett részeket - jogerőre emelkedik, és az építésügyi hatóság a használatbavételi engedély kiadására irányuló hatósági eljárás jogerős befejezéséről az állami adóhatóságot külön értesíti. Az építésügyi hatóság az értesítéssel egyidejűleg közli, hogy a jogerős használatbavételi engedély - a kijavítással érintett részeket figyelmen kívül hagyva - tartalmában megegyezik-e a határidő lejárta előtt kiadott használatbavételi engedéllyel.”

(11) Az Itv. 26. § (2c) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2c) Ha a maximális beépíthetőség az illetékkötelezettség keletkezésének időpontjában és a használatbavételi engedély kiadásának, illetve a használatbavétel tudomásulvételének időpontjában eltérő, a kettő közül a vagyonszerzőre összességében kedvezőbbet kell figyelembe venni.”

(12) Az Itv. 26. § (2d) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2d) A lakóház felépítésére nyitva álló határidőn belül a vagyonszerző gazdálkodó szervezet átalakulása vagy magánszemély vagyonszerző halála esetén a lakóház felépítésére az ingatlant megszerző jogutód, örökös köteles. Ebben az esetben a lakóház felépítését a jogutód, örökös a nevére szóló használatbavételi engedéllyel, illetve a használatbavétel tudomásulvételét igazoló hatósági bizonyítvánnyal igazolja.”

(13) Az Itv. 26. § (18) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(18) Az (1) bekezdés p) pontjában említett feltételek vállalásáról a vagyonszerzőnek legkésőbb a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig kell nyilatkoznia az állami adóhatóságnál. Ha a vagyonszerző a termőföldet az - eredetileg vállalt - 5 év letelte előtt elidegeníti - ide nem értve a kisajátítást, a kisajátítás alapjául szolgáló közérdekű célra történő elidegenítést és a birtokösszevonási célú önkéntes földcserét -, vagy azon vagyoni értékű jogot alapít, igazolhatóan nem mezőgazdasági célra hasznosítja, az egyébként járó illeték kétszeresét kell megfizetnie, kivéve a vagyonszerző elhalálozásának esetét. Ha a vagyonszerző által vállalt feltételek csak a termőföld meghatározott tulajdoni hányada tekintetében teljesültek, az egyébként járó illeték kétszeresét kizárólag azon tulajdoni hányad vonatkozásában kell megfizetni, melyre a feltételek nem teljesültek.”

(14) Az Itv. 26. § (19) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(19) Az (1) bekezdés y) pontja szerinti illetékmentesség alkalmazása során, ha a magánszemély egy éven belül több lakástulajdont cserél, vásárol, illetve értékesít, minden egyes lakáscserével, lakásvásárlással szemben - a szerzést közvetlenül megelőző vagy követő, azonos jogcímű - egyetlen értékesítést lehet figyelembe venni. Az (1) bekezdés y) pontjában meghatározott illetékmentességi rendelkezést lakástulajdonhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog magánszemélyek általi megszerzésekor megfelelően kell alkalmazni.”

(15) Az Itv. 33. § (2) bekezdése a következő 41. ponttal egészül ki:

(Egyes alkotmányos jogok érvényesítése, illetőleg kötelezettségek teljesítése, valamint a társadalmi igazságosság előmozdítása érdekében a mellékletben és a külön jogszabályokban meghatározott illetékmentes eljárásokon felül tárgyuknál fogva illetékmentes eljárások:)

„41. az építésügyi hatóság által a használatbavétel tudomásulvételről kiállított hatósági bizonyítvány.”

(16) Az Itv. 73. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az elsőfokú adóhatóságnál és vámhatóságnál (a továbbiakban: adóhatóság) indított eljárás - ideértve az elektronikus úton kezdeményezett eljárást is - illetékét - a másolat, kivonat illetékének kivételével -, valamint az adóhatóság határozata, végzése és végrehajtási cselekménye ellen kezdeményezett jogorvoslati eljárás illetékét az illetékes adóhatóság illetékbevételi számlája javára kell megfizetni. A 73/A. § (1) bekezdésében foglaltaktól eltérően az esedékességkor meg nem fizetett eljárási illeték és a mulasztási bírság összegét az adóhatóság határozatban közli az ügyféllel, azzal, hogy az eljárási illetéket a határozat közlésétől számított 8 napon belül az adóhatóság illetékbevételi számlájára mulasztási bírság nélkül fizetheti meg. Az így meg nem fizetett illetéket és a mulasztási bírságot az adóhatóság hajtja be.”

(17) Az Itv. „Hatálybaléptető és átmeneti rendelkezések” alcíme a következő 99/H. §-sal egészül ki:

„99/H. § A 16. § (2a), (2c) és (2d) bekezdéseinek, a 17. § (2a), (2c) és (2d) bekezdéseinek, valamint a 26. § (2a), (2c), (2d) és (7) bekezdéseinek az adó- és egyéb közterhekkel kapcsolatos nemzetközi közigazgatási együttműködés egyes szabályairól szóló 2013. évi XXXVII. törvény által megállapított rendelkezéseit azokban a vagyonszerzési ügyekben is alkalmazni kell, amelyekben a lakóház, sportcélú ingatlan felépítésére meghatározott határidő 2013. január 1-jéig még nem telt el.”

(18) Az Itv.

1. 26. § (7) bekezdés a) pontjában a „használatbavételi engedélyt” szövegrész helyébe a „használatbavételi engedélyt, vagy a vagyonszerző használatbavételét tudomásul vette” szöveg,

2. 102. § (4) bekezdésében a „használatbavételi engedély kiadását” szövegrészek helyébe a „használatbavételi engedély kiadását vagy a használatbavétel tudomásul vételét” szöveg lép.

48. § (1) A szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Szjtv.) 2. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(7) Nem folytatható belföldön, külföldön vagy nemzetközi együttműködés keretében szervezett szerencsejátékban történő részvételre Magyarországon értékesítési, szervező, közvetítő tevékenység, ha a szerencsejáték szervezésére az állami adóhatóság nem adott engedélyt.”

(2) Az Szjtv. 2. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:

„(9) A nemzetközi együttműködés keretében szervezett szerencsejáték engedélyezésére, felügyeletére, valamint a szervezői tevékenység folytatására - e törvény eltérő rendelkezése hiányában - az e törvény sorsolásos játékra, illetve totalizatőri fogadásra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.”

(3) Az Szjtv. 30/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„30/A. § (1) A fogadás nyereményalapja a fogadásra fizetett tétek összessége. A bukmékeri rendszerű fogadás esetén a nyereményalapnak legalább 75%-át, az állami játékszervező által szervezett totalizatőri rendszerű fogadásnál a nyereményalap legalább 45%-át, a lóversenyfogadás nyereményalapjának legalább 68%-át nyeremények céljára kell fordítani. E feltételeknek a bukmékeri rendszerű fogadás esetén évente kell megfelelni. A folyamatosan szervezett totalizatőri rendszerű fogadás esetében az állami adóhatóság engedélyezheti a nyeremények halmozódását, annak kezdő időpontjától számított egy évig.

(2) Nemzetközi együttműködés keretében szervezett sorsolásos játék és totalizatőri rendszerű fogadás esetében a nyeremény visszafizetési hányadnak a közös nyereményalapra vonatkozóan kell érvényesülnie.”

(4) Az Szjtv. 35. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„35. § (1) A játékkaszinó játékadója - ideértve a játékkaszinóban üzemeltetett pénznyerő automatát is - ha az adóévben elért tiszta játékbevétel összege:

0-10 milliárd forint 30 százalék,
10 milliárd 1 forinttól 3 milliárd forint és a 10 milliárd forinton felüli rész
10 százaléka.

(2) A tiszta játékbevételt növeli a tárgyhóban elfogadott borravaló 50%-a.

(3) A szerencsejáték-szervező a tárgyhavi adó összegét úgy állapítja meg, hogy az adóév első napjától a tárgyhó utolsó napjáig a tiszta játékbevételt összesíti, ezután az (1) bekezdésben foglaltak alapján megállapítja a tárgyhavi adó összegét és levonja belőle az adóéven belül a tárgyhónapot megelőző időszakokra megfizetett adó összegét.”

(5) Az Szjtv. 36. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

„(5) Belföldön a nemzetközi együttműködés keretében szervezett szerencsejáték szervezési tevékenység - az egyéb feltételek fennállása esetén - abban az esetben folytatható, ha az állami adóhatóság a sorsolás, a fogadás, illetve a közös nyereményalap megállapításához is használt központi szerver helye szerinti valamennyi állam szerencsejáték felügyeleti hatóságával együttműködési megállapodást kötött a nemzetközi együttműködés keretében szervezett szerencsejáték hatékony felügyelete érdekében és e megállapodás valamennyi részes fél tekintetében hatályos. Az állami adóhatóság az együttműködési megállapodás fennálltáról és hatályáról az engedély kiadásával egyidejűleg tájékoztatja a szervezőt. Az állami adóhatóság az együttműködési megállapodás hatályának vagy részes államainak változásáról az engedély időtartama alatt haladéktalanul értesíti a szervezőt.”

(6) Az Szjtv. 37. §-a a következő 26. ponttal egészül ki:

„26. Nemzetközi együttműködés keretében szervezett szerencsejáték: különböző államokban székhellyel rendelkező szerencsejáték szervezők által közösen szervezett sorsolásos játék, illetve totalizatőri rendszerű fogadás, amely esetén a különböző államban székhellyel rendelkező szerencsejáték szervezők mindegyike rendelkezik a székhelye szerinti államban az adott szerencsejáték szervezésére vonatkozó engedéllyel és a szervezők az együttműködés keretében az általuk önállóan gyűjtött tétekből közös nyereményalapot képeznek.”

49. § (1) A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Gjt.) 17/A. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Nem adóköteles az a magánszemély tulajdonában álló személygépkocsi, amelynek használatával összefüggésben a használó - költségei ellentételezésére - kizárólag az Szja tv. 7. § (1) bekezdés r) pontja és 25. § (2) bekezdés b) pontja szerinti költségtérítést kap, továbbá az olyan, magánszemélynek pénzügyi lízingbe adott személygépkocsi, amely után költséget nem számoltak el és az olyan, magánszemélynek tartós bérletbe adott személygépkocsi, amely után kizárólag értékcsökkenési leírást számoltak el.”

(2) A Gjt. 17/B. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az adó alanya a személygépkocsi hatósági nyilvántartás szerinti tulajdonosa. Több tulajdonos esetén a tulajdonostársak tulajdoni hányadaik arányában adóalanyok. Pénzügyi lízingbe vagy tartós bérletbe adott, hatósági nyilvántartásba bejegyzett személygépkocsi esetén az adó alanya a pénzügyi lízingbe vevő, tartós bérletbe vevő.”

(3) A Gjt. 17/C. § (1)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(1) A nem magánszemély tulajdonában álló, vagy általa pénzügyi lízingbe, tartós bérletbe vett, hatósági nyilvántartásban szereplő személygépkocsi esetében az adókötelezettség a tulajdonszerzést, pénzügyi lízingbe vételt, tartós bérletbe vételt követő hónap 1. napján keletkezik.

(2) A magánszemély tulajdonában álló, vagy általa pénzügyi lízingbe, tartós bérletbe vett, hatósági nyilvántartásban szereplő személygépkocsi esetében az adókötelezettség annak a hónapnak az 1. napján keletkezik, amelyet megelőző hónapban a személygépkocsi után a tulajdonos, a pénzügyi lízingbe vevő, tartós bérletbe vevő költséget számolt el. Amennyiben a költséget a személygépkocsi után nem a személygépkocsi magánszemély tulajdonosa, pénzügyi lízingbe vevője, tartós bérletbe vevője számolja el, és

a) a tulajdonos, pénzügyi lízingbe vevő, tartós bérbe vevő a személygépkocsit ellenérték fejében nem magánszemélynek engedi át, akkor az adókötelezettség a személygépkocsi használatra való átengedését követő hónap első napján keletkezik,

b) a személygépkocsi használatának átengedése ingyenesen vagy magánszemély részére ellenérték fejében történik, akkor az adókötelezettség annak a hónapnak az első napján keletkezik, amelyet megelőző hónapban a költség elszámolása megtörtént.

(3) Amennyiben személygépkocsi után a költséget nem a magánszemély tulajdonos, pénzügyi lízingbe vevő, tartós bérletbe vevő számolja el, akkor a költség első ízben való elszámolásának tényéről és időpontjáról a használó ezen időpontot követő 8 napon belül a tulajdonost, lízingbe vevőt, tartós bérletbe vevőt írásban értesíti. Ha a használó a nyilatkozattételt elmulasztja, akkor a tulajdonost, lízingbe vevőt, tartós bérletbe vevőt egyébként terhelő adót a használó köteles megfizetni.”

(4) A Gjt. 17/C. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) Az adókötelezettség megszűnik annak a hónapnak az utolsó napján, amelyben a hatósági nyilvántartásban szereplő személygépkocsit a nem magánszemély tulajdonos elidegeníti, amelyben a nem magánszemély pénzügyi lízingbe vevő a személygépkocsit a lízingbe adónak visszaadja, illetve amelyben a nem magánszemély tartós bérletbe vevő a személygépkocsit a bérbeadónak visszaadja. A magánszemély tulajdonos, pénzügyi lízingbe vevő, tartós bérletbe vevő, illetve a hatósági nyilvántartásban nem szereplő személygépkocsi után költséget elszámoló adóalany adókötelezettsége annak a hónapnak az utolsó napján szűnik meg, amelyben a személygépkocsi után költséget a jövőben elszámolni már nem kívánó magánszemély tulajdonos, lízingbe vevő, tartós bérletbe vevő utoljára számolt el költséget, illetve a személygépkocsi használója arról nyilatkozik, hogy a személygépkocsi után költséget már nem kíván elszámolni. Megszűnik az adókötelezettség annak a hónapnak az utolsó napján, amelyben a személygépkocsit jogellenesen elidegenítették vagy amelyben a személygépkocsi megsemmisült.”

(5) A Gjt. 18. §-a a következő 30. ponttal egészül ki:

(E törvény alkalmazásában:)

„30. tartós bérletbe adott személygépkocsi: az a személygépkocsi, amelyet egy éven túli időszakra vagy határozatlan időre adtak bérbe, feltéve, hogy a bérbe vevő üzembentartói jogát a hatósági nyilvántartásba bejegyezték.”

(6) A Gjt. a következő 19/B. §-sal egészül ki:

„19/B. § E törvénynek az adó- és egyéb közterhekkel kapcsolatos nemzetközi közigazgatási együttműködés egyes szabályairól szóló 2013. évi XXXVII. törvénnyel megállapított 17/A. § (2) bekezdését, 17/B. § (1) bekezdését, 17/C. § (1)-(3) és (5) bekezdését és 18. § 30. pontját azon egy éven túli időszakra vagy határozatlan időre bérbe adott személygépkocsira kell alkalmazni, amely esetén a személygépkocsi bérletére vonatkozó szerződés 2013. június 30-át követően lép hatályba.”

50. § (1) A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 71. §-a a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:

„(3a) Béren kívüli juttatásnak minősül a munkáltatói tag által az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról szóló törvény előírásai szerint célzott szolgáltatásra befizetett összegből az a rész, amely évente nem haladja meg a pénztártag alkalmazottak létszáma és a minimálbér szorzatát azzal, hogy

a) a befizetett összegnek az értékhatárt meghaladó része egyes meghatározott juttatásnak minősül,

b) a béren kívüli juttatásnak az egy magánszemélyre jutó összegét a 70. § (4) bekezdés szerinti éves keretösszeg számításánál figyelmen kívül kell hagyni,

c) az alkalmazottak létszámaként a befizetéskor - az adóéven belül több befizetés esetén az első befizetéskor - pénztártag alkalmazottak létszáma vehető figyelembe.”

(2) Az Szja tv. a következő 84/X. §-sal egészül ki:

„84/X. § (1) E törvénynek az adó- és egyéb közterhekkel kapcsolatos nemzetközi közigazgatási együttműködés egyes szabályairól szóló 2013. évi XXXVII. törvénnyel megállapított 71. § (3a) bekezdését a munkáltató - döntése szerint - az adó- és egyéb közterhekkel kapcsolatos nemzetközi közigazgatási együttműködés egyes szabályairól szóló 2013. évi XXXVII. törvény hatálybalépését megelőzően az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról szóló törvény alapján célzott szolgáltatásra befizetett összegre is alkalmazhatja. A munkáltató ilyen döntése esetén a célzott szolgáltatásra befizetett összeg után a közterheket 2013. május hónapra vonatkozó kötelezettségként állapítja meg, vallja be és fizeti meg.

(2) Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár e törvénynek az adó- és egyéb közterhekkel kapcsolatos nemzetközi közigazgatási együttműködés egyes szabályairól szóló 2013. évi XXXVII. törvénnyel megállapított 1. számú melléklet 6. pont 6.10. alpontját az adó- és egyéb közterhekkel kapcsolatos nemzetközi közigazgatási együttműködés egyes szabályairól szóló 2013. évi XXXVII. törvény hatálybalépését megelőzően az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról szóló törvény előírásai szerint célzott szolgáltatásra befizetett összeg terhére nyújtott szolgáltatásokra akkor alkalmazhatja, ha a munkáltató az önkéntes biztosító pénztárat teljes bizonyító erejű okiratba foglalt nyilatkozatában tájékoztatja arról, hogy adókötelezettségét az (1) bekezdés szerint kívánja megállapítani. A nyilatkozat megtétele esetén a munkáltató az (1) bekezdés előírásai szerint jár el. Az önkéntes biztosító pénztár a munkáltató nyilatkozatának birtokában az adó- és egyéb közterhekkel kapcsolatos nemzetközi közigazgatási együttműködés egyes szabályairól szóló 2013. évi XXXVII. törvény hatálybalépését megelőzően teljesített célzott szolgáltatások után felmerült adókötelezettségét önellenőrzéssel helyesbíti, és a magánszemély részére kiadott igazolást módosítja.

(3) E törvénynek az adó- és egyéb közterhekkel kapcsolatos nemzetközi közigazgatási együttműködés egyes szabályairól szóló 2013. évi XXXVII. törvénnyel megállapított 1. számú melléklet 4. pont 4.7. b) alpontját, 4.12. a) alpontját, 4.13. alpontját és 4.18. alpontját, valamint 8. pont 8.6. a) alpontját 2012. január 1-jétől alkalmazni lehet.

(4) E törvénynek az adó- és egyéb közterhekkel kapcsolatos nemzetközi közigazgatási együttműködés egyes szabályairól szóló 2013. évi XXXVII. törvénnyel módosított 1. számú melléklet 8. pont 8.15. alpontját 2012. július 1-jétől alkalmazni lehet.”

(3) Az Szja tv. 1. számú melléklete e törvény 1. melléklete szerint módosul.

(4) Az Szja tv. 1. számú melléklet 4. pont 4.7. b) alpontjában, 4.12. a) alpontjában, 4.13. alpontjában és 4.18. alpontjában, valamint 8. pont 8.6. a) alpontjában a „felsőoktatásról” szövegrész helyébe a „nemzeti felsőoktatásról” szöveg lép.

51. § (1) A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. tv.) 22. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki:

„(2) A mozgóképről szóló 2004. évi II. törvény (a továbbiakban: Mktv.) szerinti megrendelésre készült filmalkotás vagy nem megrendelésre készült filmalkotás támogatója (ideértve a Magyar Nemzeti Filmalap Közhasznú Nonprofit Zártkörűen Működő Részvénytársaságnak a kincstárnál e célra vezetett számlára befizető adózót) az (1) bekezdés szerinti adókedvezményt a mozgóképszakmai hatóság által kiállított támogatási igazolás alapján veheti igénybe. A támogatási igazolás tartalmazza a támogatást nyújtó adózó megnevezését, székhelyét, adószámát, illetve a kedvezményre jogosító támogatás összegét.”

(2) A Tao. tv. 22. §-a a következő (4) és (5) bekezdéssel egészül ki:

„(4) Az előadó-művészeti szervezet támogatója az (1) bekezdés szerinti adókedvezményt az előadó-művészeti szervezetek működésével összefüggő közigazgatási hatósági és szolgáltatási feladatokat ellátó szerv által kiállított támogatási igazolás alapján veheti igénybe. Az egy előadó-művészeti szervezethez kapcsolódóan a tárgyévre vonatkozóan kiadott támogatási igazolások összértéke nem haladhatja meg az előadó-művészeti szervezet EGT-tagállamban a tárgyévet megelőző évben tartott előadásaiból származó jegybevétele 80%-át.

(5) Az előadó-művészeti szervezet támogatója a támogatás juttatásáért a támogatott előadó-művészeti szervezet részéről ellenszolgáltatásra nem jogosult, az ezzel ellentétes megállapodás semmis. Ilyen megállapodás esetén a támogató nem jogosult az (1) bekezdés szerinti adókedvezmény igénybevételére.”

(3) A Tao. tv. 22/C. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az adókedvezmény támogatási igazolás alapján vehető igénybe. Az adókedvezmény igénybevételének feltétele, hogy az adózó - jogszabályban meghatározottak szerint -

a) a támogatási igazolásban szereplő összegű támogatást a támogatott szervezet, a (3a) és (3b) bekezdésben meghatározott kiegészítő sportfejlesztési támogatást (a továbbiakban: kiegészítő sportfejlesztési támogatás) az ott meghatározottak szerint a látvány-csapatsport országos sportági szakszövetség vagy az (1) bekezdés e) pontjában meghatározott sportköztestület számára átutalja, valamint

b) a támogatás és a kiegészítő sportfejlesztési támogatás átutalásának megtörténtét az állami adóhatóság részére - a (3d) bekezdés figyelembe vételével - bejelentse.”

(4) A Tao. tv. 22/C. § (3a) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3a) Az adózó a támogatási igazolásban meghatározott összeg 19. § (1) és (2) bekezdése szerinti adókulccsal számított értéke legalább 75 százalékát köteles szponzori vagy támogatási szerződés keretében a támogatás adóévében annak a látvány-csapatsport országos sportági szakszövetségnek befizetni, amely sportágát az adókedvezmény alapjául szolgáló támogatásban részesítette. Az (1) bekezdés e) pontjában meghatározott sportköztestület részére nyújtott támogatás esetén az adózó a kiegészítő sportfejlesztési támogatást e sportköztestület részére köteles szponzori vagy támogatási szerződés keretében megfizetni.”

(5) A Tao. tv. 22/C. §-a a következő (3b)-(3f) bekezdéssel egészül ki:

„(3b) Az adózó a kiegészítő sportfejlesztési támogatás mértékét a 10 százalékos társasági adókulcs szerinti mértékkel akkor állapíthatja meg, ha a támogatás adóévében a 19 százalékos társasági adókulcs alkalmazására nem köteles. Ha az adózó a kiegészítő sportfejlesztési támogatás mértékét a várható fizetendő adó alapján a 10 százalékos társasági adókulcs alapján határozza meg és a támogatás adóévében a pozitív adóalapja meghaladja az 500 millió forintot, az adózó köteles a támogatás legalább 7 százalékát a támogatás adóévét követő 90 napon belül a (3a) bekezdésben meghatározott módon kiegészítő sportfejlesztési támogatásra fordítani.

(3c) Az adózó a támogatást és a kiegészítő sportfejlesztési támogatást a látvány-csapatsport országos sportági szakszövetsége vagy a sportigazgatási szerv által a támogatási igazolásban meghatározott fizetési számlára utalja át a támogatási igazolás kézhezvételét követően.

(3d) Az adózó a támogatás és a kiegészítő sportfejlesztési támogatás kifizetésének tényét - annak pénzügyi teljesítésétől számított 8 napon belül - az állami adóhatóság részére bejelenti. A bejelentés elmulasztása esetén igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye.

(3e) A támogatási igazolást az (1) bekezdés a) és e) pontjában meghatározott támogatás igénybevételére jogosult szervezet kérelmére a sportigazgatási szerv, az (1) bekezdés b), c) és d) pontjában meghatározott támogatás igénybevételére jogosult szervezet kérelmére a látvány-csapatsport országos sportági szakszövetsége állítja ki azt követően, hogy a támogatás igénybevételére jogosult szervezet által benyújtott, a támogatás igénybevételének feltételét képező, tervezett támogatással érintett sportfejlesztési programot jóváhagyja. A támogatási igazolás a sportfejlesztési program jóváhagyását követően arra tekintet nélkül állítható ki, hogy a támogatás elő-, vagy utófinanszírozással valósul meg.

(3f) A támogatási igazolás tartalmazza:

a) a támogatást (juttatást) nyújtó köztartozásmentes adózó megnevezését, székhelyét, adószámát,

b) a kedvezményre jogosító támogatás (juttatás) összegét, valamint

c) - jogcímenként - a támogatott szervezet önálló fizetési számlájának számát.”

(6) A Tao. tv. 29/T. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„29/T. § (1) Az egy előadó-művészeti szervezet részére a 2013. évi adóévben nyújtott támogatásokról kiállított támogatási igazolások összértéke legfeljebb az e törvénynek az adó- és egyéb közterhekkel kapcsolatos nemzetközi közigazgatási együttműködés egyes szabályairól szóló 2013. évi XXXVII. törvénnyel megállapított 22. § (4) bekezdésében meghatározott mértékig terjedhet.

(2) Az előadó-művészeti szervezet erre vonatkozó kérelme esetén a 2013. évi adóévben nyújtott támogatásokról kiállított támogatási igazolások összértéke megállapításánál - az (1) bekezdéstől és e törvénynek az adó- és egyéb közterhekkel kapcsolatos nemzetközi közigazgatási együttműködés egyes szabályairól szóló 2013. évi XXXVII. törvénnyel megállapított 22. § (4) bekezdésétől eltérően - az előadó-művészeti szervezet EGT-tagállamban 2013. évben tartott előadásaiból származó jegybevétele 80%-át kell figyelembe venni.”

(7) A Tao. tv. a következő 29/U. §-sal egészül ki:

„29/U. § E törvénynek az adó- és egyéb közterhekkel kapcsolatos nemzetközi közigazgatási együttműködés egyes szabályairól szóló 2013. évi XXXVII. törvénnyel megállapított 22/C. § (3)-(3f) bekezdésének és a 3. számú melléklet A) fejezet 12. pontjának rendelkezéseit első alkalommal a 2013-2014-es támogatási időszakban benyújtott új sportfejlesztési programok támogatásával (juttatásával) összefüggésben kell alkalmazni.”

(8) A Tao. tv. 30. § (11) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(11) Felhatalmazást kap a kultúráért felelős miniszter, hogy az államháztartásért felelős miniszterrel egyetértésben rendeletben a 22. § (1) bekezdése alapján az előadó-művészeti szervezeteknek nyújtott támogatásra vonatkozóan

a) a támogatás elszámolható költségeinek körét, a támogatás felhasználásáról készült beszámoló formai és tartalmi követelményeit, továbbá a beszámoló benyújtásával és elfogadásával kapcsolatos részletes szabályokat;

b) a 22. § (4) bekezdése szerinti támogatási igazolás iránti kérelem tartalmát, a támogatási igazolás kiállítására irányuló eljárás szabályait és a támogatási igazolás tartalmát, valamint a támogatási igazolással kapcsolatos adatszolgáltatás és ellenőrzés részletes szabályait

meghatározza.”

(9) A Tao. tv.

a) „Térségi és egyéb adókedvezmények” alcímének címében a „Térségi” szövegrész helyébe az „A filmalkotás és az előadó-művészeti szervezetek támogatásának adókedvezménye” szöveg;

b) 22. § (1) bekezdésében a „4. § 36. és 38. pontja” szövegrész helyébe a „(2) és (4) bekezdés” szöveg;

c) 22/C. § (1) bekezdésében a „támogatása” szövegrész helyébe a „támogatása (e § alkalmazásában a továbbiakban: támogatás)” szöveg;

d) 22/C. § (6) bekezdés c) pontjában a „látvány-csapatsport támogatásból” szövegrész helyébe a „támogatásból” szöveg;

e) 22/C. § (6a) bekezdésében a „látvány-csapatsport támogatása támogatási rendszerből” szövegrész helyébe a „támogatásból” szöveg, a „látvány-csapatsport támogatását biztosító támogatásból” szövegrész helyébe a „támogatásból” szöveg;

f) 22/C. § (10) bekezdésében a „látvány-csapatsport támogatás” szövegrész helyébe a „támogatás” szöveg;

g) 3. számú melléklet B) fejezet 15. pontjában a „4. § 36., 38. vagy 44-45. pontja” szövegrész helyébe a „22. § (1) bekezdése vagy a 22/C. § (1) bekezdése” szöveg

lép.

(10) A Tao. tv. 3. számú melléklete a 2. melléklet szerint módosul.

(11) Hatályát veszti a Tao. tv. 4. § 36., 38. és 45. pontja.

52. § (1) Az Art.

1. 10. § (1) bekezdés d) pontjában az „a fővárosi” szövegrész helyébe az „e törvény vonatkozásában a fővárosi” szöveg;

2. 47. § (7) bekezdésében az „a 176/A. §-ban megjelölt” szövegrész helyébe az „az adó- és egyéb közterhekkel kapcsolatos nemzetközi közigazgatási együttműködés egyes szabályairól szóló 2013. évi XXXVII. törvény 4. § (1) bekezdés 4. pontja és 42. §-a szerinti” szöveg;

3. 49. § (1) bekezdésében az „- az illeték kivételével -” szövegrész helyébe az „- az illeték kivételével, ide nem értve a pénzügyi tranzakciós illetéket -” szöveg;

4. 160. § (2) bekezdésében az „illetékügyekben” szövegrész helyébe az „ - a pénzügyi tranzakciós illeték kivételével - illetékügyekben” szöveg;

5. 164. § (4) bekezdésében az „Az illeték megállapításához” szövegrész helyébe az „A pénzügyi tranzakciós illeték kivételével az illeték megállapításához” szöveg

lép.

(2) Az Art. 7. számú melléklete e törvény 3. melléklete szerint módosul.

53. § (1) A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 7. § 1. pont h) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[E törvény alkalmazásában

1. jövedéki termék belföldi előállítása: a belföldön bármilyen alapanyag, termék felhasználásával, bármilyen eljárással végzett termelési, feldolgozási, kiszerelési (palackozási) tevékenység, amelynek eredményeként jövedéki termék jön létre, kivéve:]

h) az adómentes felhasználói vagy a felhasználói engedélyes tevékenység során szennyezetté vált jövedéki termék tisztítását, ha azt adómentes felhasználó vagy felhasználói engedélyes végzi és a tisztítással visszanyert jövedéki terméket az engedélyezett célra használja fel,”

(2) A Jöt. 7. §-a a következő 53-55. ponttal egészül ki:

(E törvény alkalmazásában)

„53. regionális beruházási támogatás: a 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó nemzeti regionális támogatásokról szóló iránymutatás (2006/C 54/08), valamint a csoportmentességi rendelet 13. cikke szerinti támogatás;

54. környezetvédelmi beruházási támogatás: a környezetvédelem állami támogatásáról szóló közösségi iránymutatás (2008/C 82/01) 3.1.6.1 pontja szerinti támogatás, valamint a csoportmentességi rendelet 23. cikke szerinti támogatás;

55. mezőgazdasági beruházási támogatás: az agrár- és erdészeti ágazatban nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatások, 2007-2013 (2006/C 319/1) IV.A és IV.B pontja szerinti támogatás.”

(3) A Jöt. 45. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A szennyezetté, illetve az engedélyezett felhasználási célra alkalmatlanná vált, adómentesen beszerzett jövedéki termék a vámhatóság felügyelete mellett megsemmisíthető, adóraktárba szállítható, továbbá azt a jövedéki terméket beszerző adómentes felhasználó tisztíthatja (regenerálhatja).”

(4) A Jöt. 52. §-a a következő (6) és (7) bekezdéssel egészül ki:

„(6) Az adó mértéke az E85 esetében - a (2) bekezdés b) pontjától eltérően - az (1) bekezdés a) pont szerinti adómérték, amennyiben az E85-öt olyan adóraktár-engedélyes bocsátja szabadforgalomba, aki regionális beruházási támogatásban, környezetvédelmi beruházási támogatásban vagy mezőgazdasági beruházási támogatásban részesült és az (1) bekezdés a) pont szerinti adómérték, valamint a (2) bekezdés b) pont szerinti adómérték különbségének és az (1) bekezdés a) pont szerinti adómérték alkalmazásával szabadforgalomba bocsátott E85 mennyiségének szorzata nem éri el a kapott regionális beruházási támogatás, a környezetvédelmi beruházási támogatás vagy a mezőgazdasági beruházási támogatás összegét.

(7) Az E85-öt szabadforgalomba bocsátó adóraktár-engedélyes külön jogszabály szerint nyilatkozik arról, hogy részesült-e regionális beruházási támogatásban, környezetvédelmi beruházási támogatásban vagy mezőgazdasági beruházási támogatásban.”

(5) A Jöt. 60. §-a a következő (5) és (6) bekezdéssel egészül ki:

„(5) A szennyezetté, illetve az engedélyezett felhasználási célra alkalmatlanná vált, felhasználói engedéllyel beszerzett jövedéki termék a vámhatóság felügyelete mellett megsemmisíthető, adóraktárba szállítható, továbbá a jövedéki terméket beszerző felhasználói engedélyes tisztíthatja (regenerálhatja). A regenerálással előállított termék felhasználói engedéllyel beszerzett terméknek minősül.

(6) Az engedélyezett célra történő felhasználást követően a technológiából visszanyert, valamint az (5) bekezdés szerinti regenerált jövedéki terméket készletre kell venni.”

(6) A Jöt. 110. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(7) Az üzlethelyiség raktárában, továbbá - a Kertv. 2. § 30. pontja szerinti vendéglátást folytató kereskedelmi egység (a továbbiakban: vendéglátó-ipari üzlet) és a Kertv. 2. § 23. pontja szerinti szálláshely-szolgáltatást folytató kereskedelmi egység (a továbbiakban: kereskedelmi szálláshely) kivételével - az üzlethelyiség eladóterében az alkoholterméket kizárólag bontatlan, - a 73. § (16) bekezdésben foglalt tárolás kivételével - zárjeggyel ellátott palackban, a bort bontatlan palackban, továbbá bontatlan, hivatalos zárral ellátott kannában, hordóban is lehet tárolni, értékesíteni. A vendéglátó-ipari üzlet és a kereskedelmi szálláshely üzlethelyisége eladóterének kiszolgálásra szolgáló részében a 2 liter alatti kiszerelésű alkoholtermékből és borból választékonként legfeljebb öt-öt, a 2 literes vagy annál nagyobb kiszerelésű alkoholtermékből és borból választékonként legfeljebb egy-egy bontott palackot, kannát, hordót lehet tartani. A kannás, hordós kiszerelésű bor kimérése az eladótér kiszolgálásra szolgáló részében az e célra kialakított (használt) kimérőedényből (eszközből) vagy közvetlenül a kannából, 25 litert meghaladó edényzetből történő kimérése esetén italadagoló szerkezeten keresztül vagy a vámhatóság által engedélyezett átfolyásmérővel ellátott szerkezet útján történhet.”

(7) A Jöt. 117. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„117. § (1) A jövedéki termékkel kereskedelmi tevékenységet folytató személlyel szemben az Art. 174. §-ában meghatározott intézkedés alkalmazandó azzal, hogy üzlethelyiségét, telephelyét a vámhatóság a 101. §, a 105. § (3) bekezdésének, a 106. § (1) bekezdésének, a 110. § (3), (7), (9), (12), (15) bekezdéseinek, valamint a zárjegyre, az adójegyre és a hivatalos zárra vonatkozó, e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott szabályoknak a megsértése esetén az első jogsértés alkalmával 12, ismételt előfordulás esetén 30, majd minden további jogsértés alkalmával 60 nyitvatartási napra bezárhatja.

(2) Nem lehet alkalmazni az (1) bekezdésben foglalt intézkedést, amennyiben a jövedéki termék mennyisége, amelyre a jogsértést elkövették, nem éri el a 110. § (5) bekezdésében meghatározott kereskedelmi mennyiséget, illetve az üzemanyagok esetében az 500 litert, és a jogsértést első ízben követték el.

(3) Az (1) bekezdésben foglalt intézkedés alkalmazása során az eset összes körülményét mérlegelni kell, különösen az adózás alól elvont termék mennyiségét, az adóhiány nagyságát, keletkezésének körülményeit, a jövedéki termék beszerzésének körülményeit, a jövedéki termék származását igazoló okmányokat, a jogsértő személy jogellenes magatartásának súlyát, továbbá hogy a jogsértő személy az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt-e el a jövedéki termék vagy jövedéki termékek beszerzése során.

(4) Amennyiben a nem jövedéki engedélyes kereskedő az üzemanyagtöltő állomáson nem alkalmazza a jogszabályban előírt pénztárgépet vagy a 106. § (8) bekezdésében, illetve a 110. § (13) bekezdésében foglalt rendelkezést megsérti - ide nem értve azt, ha a nem jövedéki engedélyes kereskedő saját hatáskörében akkreditált laboratóriumi vizsgálattal tárta fel a szabványon kívüliséget -, az üzemanyagtöltő állomást az első jogsértés alkalmával 12, ismételt előfordulás esetén 30, majd minden további jogsértés alkalmával 60 nyitvatartási napra be kell zárni.

(5) Nem kell alkalmazni a (4) bekezdésben foglalt intézkedést, amennyiben a körülményekből megállapítható, hogy a jogsértő személy az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el a jövedéki termék vagy jövedéki termékek beszerzése során.

(6) Az ismétlődésre vonatkozó szabályok nem alkalmazhatóak, ha két egymást követő ugyanolyan jogsértés elkövetése - ha annak pontos időpontja nem állapítható meg, feltárása - között 2 év eltelt.”

(8) A Jöt. a következő 128/F. §-sal egészül ki:

„128/F. § Ha az e törvény szerint kiadott, érvényes engedélyű korábbi engedélyes a vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény 87/A. § (1) bekezdése szerinti jogelőd pályavasúti társaságnak, a későbbi engedélyes pedig a vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény 87/A. § (2) bekezdése szerinti jogutód pályavasúti társaságnak minősül, akkor a későbbi engedélyes a korábbi engedélyes e törvényben és a felhatalmazása alapján kiadott jogszabályban meghatározott jogai és kötelezettségei tekintetében jogutódnak minősül és az e törvény szerinti engedély módosítását kell kérni.”

(9) A Jöt.

1. 7. § 37/E. pontjában az „52. § (2) bekezdés e) pontja” szövegrész helyébe az „52. § (2) bekezdés f) pontja”,

2. 33. § b) pontjában az „az adózás rendjéről szóló törvénynek (a továbbiakban: Art.)” szövegrész helyébe az „az adó- és egyéb közterhekkel kapcsolatos nemzetközi közigazgatási együttműködés egyes szabályairól szóló törvénynek”

szöveg lép.

54. § Az egyes adótörvények módosításáról szóló 2007. évi CXXVI. törvény 355. § (1)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(1) A hatóság a foglalkoztatót, illetve az egyéni vállalkozót (a továbbiakban együtt: foglalkoztató) - az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályokban foglaltak szerint elkészített állapotfelmérés alapján - határozatban mentesíti a korkedvezmény-biztosítási járulék megfizetése alól, ha az eljárás során megállapítja, hogy a korkedvezményre jogosító munkakörben és munkahelyen történő foglalkoztatás esetén

a) a különösen nehéz fizikai munka,

b) a különösen terhelő klíma,

c) az ergonómiai kóroki tényezőknek való tartós kitétel,

d) a fokozott pszichés megterhelés,

e) a pszichoszociális kóroki tényezőknek való tartós kitétel

nem áll fenn, vagy csak olyan mértékben áll fenn, amely a korkedvezményre való jogosultság megállapítását - a foglalkoztató, illetve az egyéni vállalkozó által biztosított munkafeltételekre és munkakörülményekre tekintettel - nem indokolja. A korkedvezmény-biztosítási járulék megfizetése alóli mentesítés kezdő időpontja az erről szóló határozat jogerőre emelkedésének napja.

(2) A foglalkoztatónak az állapotfelmérést a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 54. § (3) bekezdésében előírt kötelezettségekkel együtt, de legkésőbb 2014. december 31-éig el kell végeznie, és az elkészítést követő tizenöt napon belül meg kell küldenie a hatóságnak.

(3) A foglalkoztató az állapotfelmérés benyújtásával egyidejűleg írásban tájékoztatja a hatóságot

a) a korkedvezményre jogosító munkakörben foglalkoztatott biztosítottak nevéről (családi és utónév, valamint születési név) és lakóhelyéről, tartózkodási helyéről,

b) a 356. § (1) bekezdése szerinti szakszervezet nevéről, székhelyéről és a szakszervezet képviselőjének nevéről.”

55. § (1) Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 6. § (4) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Szintén gazdasági tevékenység és adóalanyiságot eredményez az is, ha)

b) egyébként nem adóalanyi minőségben eljáró személy, szervezet beépített ingatlant (ingatlanrészt), és ehhez tartozó földrészletet sorozat jelleggel értékesít, feltéve, hogy

ba) annak első rendeltetésszerű használatbavétele még nem történt meg, vagy

bb) első rendeltetésszerű használatbavétele megtörtént, de az arra jogosító hatósági engedély jogerőre emelkedése vagy használatbavétel tudomásulvételi eljárás esetén a használatbavétel hallgatással történő tudomásul vétele és az értékesítés között még nem telt el 2 év”

[a ba) és bb) alpont a továbbiakban együtt: beépítés alatt álló vagy beépített új ingatlan];

(2) Az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés j) pont jb) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Mentes az adó alól:

j) a beépített ingatlan (ingatlanrész) és az ehhez tartozó földrészlet értékesítése, kivéve annak a beépített ingatlannak (ingatlanrésznek) és az ehhez tartozó földrészletnek az értékesítését, amelynek]

jb) első rendeltetésszerű használatbavétele megtörtént, de az arra jogosító hatósági engedély jogerőre emelkedése vagy használatbavétel tudomásulvételi eljárás esetén a használatbavétel hallgatással történő tudomásul vétele és az értékesítés között még nem telt el 2 év;”

(3) Az Áfa tv. 87. §-a a következő c) ponttal egészül ki:

(Mentes az adó alól a termék értékesítése abban az esetben, ha)

c) az értékesítést megelőzően a termékhez előzetesen felszámított adó kapcsolódott volna, az a 124. § (1) bekezdés d) pontja szerint nem lenne levonható.”

(4) Az Áfa tv. 188. § (3) bekezdés c) pont cb) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Az alanyi adómentesség választására jogosító felső értékhatárba nem számítandó be:

c) az aa) alpont alá nem tartozó beépített ingatlan (ingatlanrész) és ehhez tartozó földrészlet értékesítése, amelynek]

cb) első rendeltetésszerű használatbavétele megtörtént, de az arra jogosító hatósági engedély jogerőre emelkedése vagy használatbavétel tudomásulvételi eljárás esetén a használatbavétel hallgatással történő tudomásul vétele és az értékesítés között még nem telt el 2 év,”

(5) Az Áfa tv. 259. § 7. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában)

„7. építési telek: az olyan

a) telek, amely beépítésre szánt területen fekszik, az építési szabályoknak megfelelően kialakított, a közterületnek gépjármű-közlekedésre alkalmas részéről az adott közterületre vonatkozó jogszabályi előírások szerint, vagy önálló helyrajzi számon útként nyilvántartott magánútról gépjárművel közvetlenül, zöldfelület, illetve termőföld sérelme nélkül megközelíthető, és amelynek a közterülettel vagy magánúttal közös határvonala legalább 3,00 m, továbbá amely egyúttal nem minősül beépített ingatlannak,

b) telek vagy telkek csoportja, amely a nyomvonal jellegű építmények elhelyezésére szolgál (építési terület) és amely egyúttal nem minősül beépített ingatlannak.”

(6) Az Áfa tv. 259. § 18. pontjában a „(telekrészt) és/vagy beépítés alatt álló, illetőleg beépített” szövegrészek helyébe a „(telekrészt) és/vagy beépítés alatt álló vagy beépített” szöveg lép.

56. § (1) A távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló 2008. évi LXVII. törvény (a továbbiakban: Távhő tv.) 7. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Az (1) és (2) bekezdés szerint kiszámított jövedelemadót legfeljebb annak mértékéig csökkenti az üzleti évre (adóévre) bányajáradék címén fizetett (fizetendő) összeg, legfeljebb azonban 1,5 milliárd forint.”

(2) A Távhő tv. 10. § 11. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E fejezet alkalmazásában)

„11. közszolgáltató:

11.1. a víziközmű-szolgáltatásról szóló törvény szerinti víziközmű-szolgáltató,

11.2. a vízgazdálkodásról szóló törvény szerinti nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz begyűjtésére feljogosított közszolgáltató,

11.3. a hulladékról szóló törvény szerinti hulladékgazdálkodási közszolgáltatást végző közszolgáltató.”

57. § (1) A Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: NAV tv.) 81. § (2) bekezdés e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Felhatalmazást kap a kormány, hogy rendeletben jelölje ki)

e) az Art. 7. számú melléklet 18. pontja szerinti szervet,”

(2) A NAV tv. 81. § (2) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:

(Felhatalmazást kap a kormány, hogy rendeletben jelölje ki)

g) a hozzáadottérték-adó területén történő közigazgatási együttműködésről és csalás elleni küzdelemről szóló 2010. október 7-i 904/2010/EU tanácsi rendelet 2. cikk (1) bekezdés a) pontja szerinti központi kapcsolattartó irodát és szükség esetén e rendelet 2. cikk (1) bekezdés b) pontja szerinti kapcsolattartó szervet,”

(3) A NAV tv. 81. § (2) bekezdése a következő i) és j) ponttal egészül ki:

(Felhatalmazást kap a kormány, hogy rendeletben jelölje ki)

i) az adó- és egyéb közterhekkel kapcsolatos nemzetközi közigazgatási együttműködés egyes szabályairól szóló 2013. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: Aktv.) 4. § (3) bekezdés 8. pontjában meghatározott központi kapcsolattartó irodát és szükség esetén az Aktv. 4. § (3) bekezdés 7. pontjában meghatározott kapcsolattartó szervet,

j) az Aktv. 4. § (4) bekezdés 6. pontjában meghatározott központi kapcsolattartó irodát és szükség esetén az Aktv. 4. § (4) bekezdés 4. és 5. pontjaiban meghatározott kapcsolattartó irodát és kapcsolattartó szervet.”

58. § A népegészségügyi termékadóról szóló 2011. évi CIII. törvény 10/A. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény módosításáról szóló 2012. évi XVIII. törvény 43. §-ával megállapított 2. § h) pontját 2012. január 1-jétől kell alkalmazni.”

59. § Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény 458. § (1) bekezdés b) pontjában az „annak tartama” szövegrész helyébe az „a gyermekgondozási segély, ápolási díj folyósítása” szöveg lép.

60. § (1) A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (a továbbiakban: Katv.) 2. § 19. és 20. pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek és a következő 21. ponttal egészül ki:

(E törvény alkalmazásában)

„19. kedvezményezett foglalkoztatott:

a) az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény (a továbbiakban: Eat.) 462/B. § (2) bekezdése, 462/C. §-a és 462/D. §-a szerinti személy; és

b) az Eat. 461. §-a és 462/B. § (3) bekezdése szerinti személy;

20. kedvezményezett foglalkoztatott munkabére után érvényesíthető kedvezmény: kedvezményezett foglalkoztatottanként a bruttó munkabér havi összege, de havonta legfeljebb

a) a 19. pont a) alpontja szerinti kedvezményezett foglalkoztatott esetében személyenként 100 ezer forint a foglalkoztatás első két évében;

b) a 19. pont b) alpontja szerinti kedvezményezett foglalkoztatott esetében személyenként 50 ezer forint és a foglalkoztatás harmadik évében a 19. pont a) alpontja szerinti foglalkoztatott esetében - az Eat. 462/B. § (2) bekezdése szerinti személy kivételével - személyenként 50 ezer forint.

A kedvezmény részmunkaidős foglalkoztatás esetén legfeljebb az a) pont szerinti esetben 100 ezer, a b) pont szerinti esetben 50 ezer forintnak a részmunkaidő és a teljes munkaidő arányában csökkentett része után érvényesíthető;

21. részmunkaidős foglalkoztatás: az a foglalkoztatás, amelynek munkaszerződésben meghatározott időtartama nem éri el a betöltött munkakörre érvényes teljes munkaidőt.”

(2) A Katv. 4. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Nem választhatja az adóalanyiságot az a vállalkozás, amely az Önálló vállalkozók tevékenységi jegyzéke, illetve a TEÁOR 2008 szerint 68.20 Saját tulajdonú, bérelt ingatlan bérbeadása, üzemeltetése besorolású tevékenységből az adóalanyiság választásának évében bevételt szerzett.”

(3) A Katv. 16. § (2) bekezdés e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Az (1) bekezdésben meghatározott személy az adóévre akkor választhatja a kisvállalati adó szerinti adózást, ha]

e) az adóévet megelőző adóévéről készítendő beszámolójában a mérlegfőösszege várhatóan nem haladja meg az 500 millió forintot, 12 hónapnál rövidebb adóév esetén az 500 millió forint időarányos részét.”

(4) A Katv. 19. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A kisvállalati adó szerinti adóalanyiság a választás állami adóhatósághoz történő bejelentését követő hónap első napjával jön létre. A bejelentést az erre a célra rendszeresített nyomtatványon, elektronikus úton lehet megtenni. A kisvállalati adóalanyiság keletkezése napjával önálló üzleti év kezdődik.”

(5) A Katv. 19. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az (1) bekezdés szerinti választás állami adóhatósághoz történő bejelentése a bejelentés megtételének napjától számított 30 napon belül az erre a célra rendszeresített nyomtatványon, elektronikus úton visszavonható, azzal, hogy a határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye. A bejelentés visszavonása esetén a kisvállalati adóalanyiság nem jön létre.”

(6) A Katv. 20. § (16) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(16) A kisvállalati adó alanya az e törvény szerint meghatározott adóalanyiság időszaka előtt megszerzett immateriális jószág, tárgyi eszköz (ideértve a beruházást is) Tao. tv. 4. § 31/a. pontja szerinti számított nyilvántartási értékével 10 év alatt, egyenlő részletekben csökkentheti a pénzforgalmi szemléletű eredményét. Amennyiben az e törvény szerint meghatározott adóalanyiság időszaka előtt megszerzett, kifizetett immateriális jószág, tárgyi eszköz (ideértve a beruházást is) 10 éven belül kivezetésre kerül, a pénzforgalmi szemléletű eredmény a könyvekből történő kivezetés adóévében csökkenthető - a kisvállalati adóalanyiság adóévét megelőző adóévben meghatározott - a számított nyilvántartási érték azon részével, amellyel a kisvállalati adó alanya e bekezdés alapján a pénzforgalmi szemléletű eredményt még nem csökkentette.”

(7) A Katv. 20. §-a a következő (17)-(20) bekezdéssel egészül ki:

„(17) Amennyiben a kisvállalati adóalanyiság első adóéve zárókészlet állományának értéke nem éri el a kisvállalati adóalanyiságot megelőző adóév zárókészlet állományának értékét, a különbözet összege csökkenti a pénzforgalmi szemléletű eredményt.

(18) A társasági adóalanyiságot megelőzően a kisvállalati adóalanyiság megszűnésének adóévére vonatkozó pénzforgalmi szemléletű eredmény megállapítása során növelő tételként kell figyelembe venni:

a) a kisvállalati adóalanyiság időszakára vonatkozó, be nem folyt bevétel időbelileg elhatárolt összegét,

b) a kisvállalati adóalanyiság időszaka alatt teljesített, időbelileg elhatárolt pénzeszköz kifizetést, amely nem a kisvállalati adóalanyiság időszakára vonatkozik,

c) a kisvállalati adóalanyiság időszaka alatt beszerzett, kifizetett év végén kimutatott készlet értékét.

(19) A társasági adóalanyiságot megelőzően a kisvállalati adóalanyiság megszűnésének adóévére vonatkozó pénzforgalmi szemléletű eredmény megállapítása során csökkentő tételként kell figyelembe venni:

a) a kisvállalati adóalanyiság időszaka alatt befolyt bevétel elhatárolt összegét, amely nem a kisvállalati adóalanyiság időszakára vonatkozik,

b) a kisvállalati adóalanyiság időszakára vonatkozó, időbelileg elhatárolt, ki nem fizetett költség, ráfordítás összegét.

(20) A pénzforgalmi szemléletű eredményt csökkenti az e törvény szerinti adóalanyiság időszakát megelőző időszakra vonatkozó és az adóalanyiság időszaka alatt visszatérített adó.”

(8) A Katv. 27. § helyébe a következő rendelkezés lép:

„27. § A társasági adó alanya a Tao. tv.-nek a jogutód nélküli megszűnésre irányadó rendelkezéseit - a 28. §-ban meghatározott eltéréssel - alkalmazza, ha az adóévben bejelenti, hogy a következő adóévekben adókötelezettségeit e törvény rendelkezései szerint teljesíti.”

(9) A Katv. 28. §-a a következő (10) bekezdéssel egészül ki:

„(10) Az adózó 27. § szerinti jogutód nélküli megszűnése esetén a bevallás benyújtásának határideje a megszűnés hónapját követő ötödik hónap utolsó napja.”

(10) A Katv. a következő VI. fejezettel egészül ki:

VI. FEJEZET

ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

31. § E törvénynek az adó- és egyéb közterhekkel kapcsolatos nemzetközi közigazgatási együttműködés egyes szabályairól szóló 2013. évi XXXVII. törvénnyel megállapított 28. § (10) bekezdésének rendelkezéseit azon adózó alkalmazza, amelynek e törvény szerinti adóalanyisága 2013. január 1-jén vagy ezt követően jön létre.”

(11) A Katv.

a) 20. § (1) bekezdésében a „(2)-(16) bekezdésre” szövegrész helyébe a „(2)-(19) bekezdésre” szöveg;

b) 20. § (2) bekezdésében a „(4)-(16) bekezdés” szövegrész helyébe a „(4)-(19) bekezdés” szöveg;

c) 23. § (5) bekezdésében a „(4)-(16) bekezdésében” szövegrész helyébe a „(4)-(19) bekezdésében” szöveg;

d) 28. § (8) bekezdésében a „tárgyi eszköz” szövegrész helyébe a „tárgyi eszköz (ideértve a beruházást is)” szöveg

lép.

61. § (1) A pénzügyi tranzakciós illetékről szóló 2012. évi CXVI. törvény (a továbbiakban: Pti.) 2. § 12. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában)

„12. korlátozott rendeltetésű fizetési számla: a Pft. 21. § (2) bekezdése, továbbá a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 67/B. §-a alapján lekötött pénzösszeg, a fiatalok életkezdési támogatásáról szóló 2005. évi CLXXIV. törvény, a nyugdíj-előtakarékossági számlákról szóló 2005. évi CLVI. törvény hatálya alá tartozó számlák, az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (a továbbiakban: Áht.) 81. § (1) bekezdésében meghatározott számlák és az azokkal összefüggésben vezetett elosztási számlák, a Kormány rendelete szerinti fedezetkezelői számlák, a letéti típusú számlák, valamint az online elszámolóházak fizetésközvetítésre fenntartott fizetési számlája;”

(2) A Pti. 2. § 18. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában)

„18. teljesítési nap: az a nap, amikor a pénzforgalmi szolgáltató az általa a fizető fél részére vezetett fizetési számlán nyilvántartott követelést a fizetési megbízás szerinti összeggel csökkenti, a Posta Elszámoló Központot működtető intézmény útján kezdeményezett készpénzbefizetés esetén a készpénzátutalás tárgyát képező pénzösszeget a Posta Elszámoló Központot működtető intézmény a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatójának, vagy a kedvezményezettnek rendelkezésére bocsátja, a pénzváltási tevékenység végzésére jogosult hitelintézet, a pénzváltás közvetítésére jogosult kiemelt közvetítő által fizetőeszköz útján történő eladás esetén a pénzeszköz eladásának napja, jutalék- és díjbevételek esetén a jutalék- és díj megfizetésének napja, kölcsöntörlesztés esetén az ügyfél fizetési számlája megterhelésének napja, minden más esetben a fizetési (lekötési) megbízás napja;”

(3) A Pti. 6. § (1) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A pénzügyi tranzakciós illeték alapja)

c) a Posta Elszámoló Központot működtető intézmény útján kezdeményezett készpénzbefizetés esetén a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatójának átutalt, ennek hiányában a kedvezményezett részére fizetett összeg,”

62. § Hatályát veszti az Szjtv. 6. § (2) bekezdése és 38. § (2) bekezdés h) pontja.

63. § Hatályát veszti az Szja tv. 50. § (4) bekezdésében az „és nem áll munkaviszonyban” szövegrész.

64. § Hatályát veszti a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény

a) 28. § (1) bekezdés a) pontjában az „a gyermeknevelési támogatás,” szövegrész,

b) 29. § (4) bekezdés a) pontjában az „a gyermeknevelési támogatás,” szövegrész,

c) 31. § (4) bekezdés a) pontjában az „ - átalányadózónak nem minősülő -” szövegrész.

65. § Hatályát veszti az Art.

a) V. Fejezete,

b) 176/A. §-a,

c) 181. § (1) bekezdésében a „181/A. §-a,” szövegrész,

d) 181. § (2) és (3) bekezdése,

e) a „Közösségi adatszolgáltatás” alcíme és a 181/A. §-a,

f) 11. számú melléklete.

66. § Hatályát veszti a Jöt. 38. § (2) bekezdésében a „- a (3) bekezdésben foglalt eltéréssel -” szövegrész.

1. melléklet a 2013. évi XXXVII. törvényhez

1. Az Szja tv. 1. számú melléklet 4. pontja a következő 4.26. alponttal egészül ki:

[Egyes tevékenységekhez kapcsolódóan adómentes:]

„4.26. a szakiskolai és szakközépiskolai képzésbe történő bekapcsolódást célzó, a társadalmi felzárkózást elősegítő „Út a szakmaválasztáshoz” program keretében, európai uniós forrás terhére adományozott tanulói ösztöndíj.”

2. Az Szja tv. 1. melléklet 6. pontja a következő 6.10. alponttal egészül ki:

(A károk megtérülése, a kockázatok viselése körében adómentes:)

„6.10. az a juttatás, amelyet az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról szóló törvény előírásai szerint célzott szolgáltatásként kap a magánszemély.”

3. Az Szja tv. 1. számú melléklet 8. pont 8.15. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A nem pénzben kapott juttatások közül adómentes:)

„8.15. az a személyszállítási közszolgáltatási utazási kedvezmény, amely után a kifizető a személyszállítási szolgáltatásokról szóló törvényben meghatározott szociálpolitikai menetdíj-támogatásban részesül;”

2. melléklet a 2013. évi XXXVII. törvényhez

1. A Tao. tv. 3. számú melléklet A) fejezete a következő 12. ponttal egészül ki:

[A 8. § (1) bekezdésének d) pontja alkalmazásában nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősül különösen:]

„12. az adóévben szponzori vagy támogatási szerződés keretében nyújtott, a 22/C. § (3a)-(3b) bekezdés szerinti kiegészítő sportfejlesztési támogatás adóévi adózás előtti eredmény terhére elszámolt összege;”

3. melléklet a 2013. évi XXXVII. törvényhez

1. Az Art. 7. számú melléklete a következő 18. ponttal egészül ki:

„18. Az állami adóhatóság kormányrendeletben kijelölt szerve a kifizetőtől, illetve az ezzel összefüggésben adatot szolgáltató más személytől beérkező adóadatot a haszonhúzó illetősége szerinti tagállam illetékes hatóságának az adóévet követő év június 20. napjáig továbbítja.”



A complex.hu oldal teljes egészében szerzői jogvédelem alatt áll. - Copyright Wolters Kluwer Kft. 2017. Minden jog fenntartva!