1. § Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad az adóügyekben történő kölcsönös adminisztratív segítségnyújtásról szóló Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) és az adóügyekben történő kölcsönös adminisztratív segítségnyújtásról szóló Egyezményt módosító Jegyzőkönyv (a továbbiakban: Jegyzőkönyv) kötelező hatályának elismerésére.
2. § Az Országgyűlés az Egyezményt e törvénnyel kihirdeti.
3. § Az Egyezmény hiteles angol nyelvű szövege és annak hivatalos magyar fordítása a következő:
The member States of the Council of Europe and the Member countries of the Organisation for Economic Co-operation and Development (OECD), signatories of this Convention,
Considering that the development of international movement of persons, capital, goods and services - although highly beneficial in itself - has increased the possibilities of tax avoidance and evasion and therefore requires increasing co-operation among tax authorities;
Welcoming the various efforts made in recent years to combat tax avoidance and tax evasion on an international level, whether bilaterally or multilaterally;
Considering that a co-ordinated effort between States is necessary in order to foster all forms of administrative assistance in matters concerning taxes of any kind whilst at the same time ensuring adequate protection of the rights of taxpayers;
Recognising that international co-operation can play an important part in facilitating the proper determination of tax liabilities and in helping the taxpayer to secure his rights;
Considering that fundamental principles entitling every person to have his rights and obligations determined in accordance with a proper legal procedure should be recognised as applying to tax matters in all States and that States should endeavour to protect the legitimate interests of taxpayers, including appropriate protection against discrimination and double taxation;
Convinced therefore that States should not carry out measures or supply information except in conformity with their domestic law and practice, having regard to the necessity of protecting the confidentiality of information, and taking account of international instruments for the protection of privacy and flows of personal data;
Desiring to conclude a convention on mutual administrative assistance in tax matters;
Have agreed as follows:
1. The Parties shall, subject to the provisions of Chapter IV, provide administrative assistance to each other in tax matters. Such assistance may involve, where appropriate, measures taken by judicial bodies.
2. Such administrative assistance shall comprise:
a. exchange of information, including simultaneous tax examinations and participation in tax examinations abroad;
b. assistance in recovery, including measures of conservancy; and
c. service of documents.
3. A Party shall provide administrative assistance whether the person affected is a resident or national of a Party or of any other State
1. This Convention shall apply:
a. to the following taxes:
i) taxes on income or profits,
ii) taxes on capital gains which are imposed separately from the tax on income or profits,
iii) taxes on net wealth,
imposed on behalf of a Party; and
b. to the following taxes:
i) taxes on income, profits, capital gains or net wealth which are imposed on behalf of political subdivisions or local authorities of a Party;
ii) compulsory social security contributions payable to general government or to social security institutions established under public law;
iii) taxes in other categories, except customs duties, imposed on behalf of a Party, namely:
A) estate, inheritance or gift taxes;
B) taxes on immovable property;
C) general consumption taxes, such as value added or sales taxes;
D) specific taxes on goods and services such as excise taxes;
E) taxes on the use or ownership of motor vehicles;
F) taxes on the use or ownership of movable property other than motor vehicles;
G) any other taxes.
iv) taxes in categories referred to in sub-paragraph iii above which are imposed on behalf of political subdivisions or local authorities of a Party.
2. The existing taxes to which the Convention shall apply are listed in Annex A in the categories referred to in paragraph 1.
3. The Parties shall notify the Secretary General of the Council of Europe or the Secretary General of OECD (hereinafter referred to as the „Depositaries”) of any change to be made to Annex A as a result of a modification of the list mentioned in paragraph 2. Such change shall take effect on the first day of the month following the expiration of a period of three months after the date of receipt of such notification by the Depositary.
4. The Convention shall also apply, as from their adoption, to any identical or substantially similar taxes which are imposed in a Contracting State after the entry into force of the Convention in respect of that Party in addition to or in place of the existing taxes listed in Annex A and, in that event, the Party concerned shall notify one of the Depositaries of the adoption of the tax in question.
1. For the purposes of this Convention, unless the context otherwise requires:
a. the terms „applicant State” and „requested State” mean respectively any Party applying for administrative assistance in tax matters and any Party requested to provide such assistance;
b. the term „tax” means any tax or social security contribution to which the Convention applies pursuant to Article 2;
c. the term „tax claim” means any amount of tax, as well as interest thereon, related administrative fines and costs incidental to recovery, which are owed and not yet paid;
d. the term „competent authority” means the persons and authorities listed in Annex B;
e. the term „nationals” in relation to a Party means:
i) all individuals possessing the nationality of that Party, and
ii) all legal persons, partnerships, associations and other entities deriving their status as such from the laws in force in that Party.
For each Party that has made a declaration for that purpose, the terms used above will be understood as defined in Annex C.
2. As regards the application of the Convention by a Party, any term not defined therein shall, unless the context otherwise requires, have the meaning which it has under the law of that Party concerning the taxes covered by the Convention.
3. The Parties shall notify one of the Depositaries of any change to be made to Annexes B and C. Such change shall take effect on the first day of the month following the expiration of a period of three months after the date of receipt of such notification by the Depositary in question.
1. The Parties shall exchange any information, in particular as provided in this section, that is foreseeably relevant to:
a. the assessment and collection of tax, and the recovery and enforcement of tax claims, and
b. the prosecution before an administrative authority or the initiation of prosecution before a judicial body.
Information which is unlikely to be relevant to these purposes shall not be exchanged under this Convention.
2. A Party may use information obtained under this Convention as evidence before a criminal court only if prior authorisation has been given by the Party which has supplied the information. However, any two or more Parties may mutually agree to waive the condition of prior authorisation.
3. Any Party may, by a declaration addressed to one of the Depositories, indicate that, according to its internal legislation, its authorities may inform its resident or national before transmitting information concerning him, in conformity with Articles 5 and 7.
1. At the request of the applicant State, the requested State shall provide the applicant State with any information referred to in Article 4 which concerns particular persons or transactions.
2. If the information available in the tax files of the requested State is not sufficient to enable it to comply with the request for information, that State shall take all relevant measures to provide the applicant State with the information requested.
With respect to categories of cases and in accordance with procedures which they shall determine by mutual agreement, two or more Parties shall automatically exchange the information referred to in Article 4.
1. A Party shall, without prior request, forward to another Party information of which it has knowledge in the following circumstances:
a. the first-mentioned Party has grounds for supposing that there may be a loss of tax in the other Party;
b. a person liable to tax obtains a reduction in or an exemption from tax in the first-mentioned Party which would give rise to an increase in tax or to liability to tax in the other Party;
c. business dealings between a person liable to tax in a Party and a person liable to tax in another Party are conducted through one or more countries in such a way that a saving in tax may result in one or the other Party or in both;
d. a Party has grounds for supposing that a saving of tax may result from artificial transfers of profits within groups of enterprises;
e. information forwarded to the first-mentioned Party by the other Party has enabled information to be obtained which may be relevant in assessing liability to tax in the latter Party.
2. Each Party shall take such measures and implement such procedures as are necessary to ensure that information described in paragraph 1 will be made available for transmission to another Party.
1. At the request of one of them, two or more Parties shall consult together for the purposes of determining cases and procedures for simultaneous tax examinations. Each Party involved shall decide whether or not it wishes to participate in a particular simultaneous tax examination.
2. For the purposes of this Convention, a simultaneous tax examination means an arrangement between two or more Parties to examine simultaneously, each in its own territory, the tax affairs of a person or persons in which they have a common or related interest, with a view to exchanging any relevant information which they so obtain.
1. At the request of the competent authority of the applicant State, the competent authority of the requested State may allow representatives of the competent authority of the applicant State to be present at the appropriate part of a tax examination in the requested State.
2. If the request is acceded to, the competent authority of the requested State shall, as soon as possible, notify the competent authority of the applicant State about the time and place of the examination, the authority or official designated to carry out the examination and the procedures and conditions required by the requested State for the conduct of the examination. All decisions with respect to the conduct of the tax examination shall be made by the requested State.
3. A Party may inform one of the Depositaries of its intention not to accept, as a general rule, such requests as are referred to in paragraph 1. Such a declaration may be made or withdrawn at any time.
If a Party receives from another Party information about a person’s tax affairs which appears to it to conflict with information in its possession, it shall so advise the Party which has provided the information.
1. At the request of the applicant State the requested State shall, subject to the provisions of Articles 14 and 15, take the necessary steps to recover tax claims of the first-mentioned State as if they were its own tax claims.
2. The provision of paragraph 1 shall apply only to tax claims which form the subject of an instrument permitting their enforcement in the applicant State and, unless otherwise agreed between the Parties concerned, which are not contested.
However, where the claim is against a person who is not a resident of the applicant State, paragraph 1 shall only apply, unless otherwise agreed between the Parties concerned, where the claim may no longer be contested.
3. The obligation to provide assistance in the recovery of tax claims concerning a deceased person or his estate, is limited to the value of the estate or of the property acquired by each beneficiary of the estate, according to whether the claim is to be recovered from the estate or from the beneficiaries thereof.
At the request of the applicant State the requested State shall, with a view to the recovery of an amount of tax, take measures of conservancy even if the claim is contested or is not yet the subject of an instrument permitting enforcement.
1. The request for administrative assistance under this section shall be accompanied by:
a. a declaration that the tax claim concerns a tax covered by the Convention and, in the case of recovery that, subject to paragraph 2 of Article 11, the tax claim is not or may not be contested;
b. an official copy of the instrument permitting enforcement in the applicant State; and
c. any other document required for recovery or measures of conservancy.
2. The instrument permitting enforcement in the applicant State shall, where appropriate and in accordance with the provisions in force in the requested State, be accepted, recognised, supplemented or replaced as soon as possible after the date of the receipt of the request for assistance, by an instrument permitting enforcement in the latter State.
1. Questions concerning any period beyond which a tax claim cannot be enforced shall be governed by the law of the applicant State. The request for assistance shall give particulars concerning that period.
2. Acts of recovery carried out by the requested State in pursuance of a request for assistance, which, according to the laws of that State, would have the effect of suspending or interrupting the period mentioned in paragraph 1, shall also have this effect under the laws of the applicant State. The requested State shall inform the applicant State about such acts.
3. In any case the requested State is not obliged to comply with a request for assistance which is submitted after a period of 15 years from the date of the original instrument permitting enforcement.
The tax claim in the recovery of which assistance is provided shall not have in the requested State any priority specially accorded to the tax claims of that State even if the recovery procedure used is the one applicable to its own tax claims.
The requested State may allow deferral of payment or payment by instalments if its laws or administrative practice permit it to do so in similar circumstances but shall first inform the applicant State.
1. At the request of the applicant State the requested State shall serve upon the addressee documents, including those relating to judicial decisions, which emanate from the applicant State and which relate to a tax covered by this Convention.
2. The requested State shall effect service of documents:
a. by a method prescribed by its domestic laws for the service of documents of a substantially similar nature;
b. to the extent possible, by a particular method requested by the applicant State or the closest to such method available under its own laws.
3. A Party may effect service of documents directly through the post on a person within the territory of another Party.
4. Nothing in the Convention shall be construed as invalidating any service of documents by a Party in accordance with its laws.
5. When a document is served in accordance with this article it need not be accompanied by a translation. However, where it is satisfied that the addressee cannot understand the language of the document the requested State shall arrange to have it translated into or a summary drafted in its or one of its official languages. Alternatively, it may ask the applicant State to have the document either translated into or accompanied by a summary in one of the official languages of the requested State, the Council of Europe or OECD.
1. A request for assistance shall indicate where appropriate:
a. the authority or agency which initiated the request made by the competent authority;
b. the name, address and any other particulars assisting in the identification of the person in respect of whom the request is made;
c. in the case of a request for information, the form in which the applicant State wishes the information to be supplied in order to meet its needs;
d. in the case of a request for assistance in recovery or measures of conservancy, the nature of the tax claim, the components of the tax claim and the assets from which the tax claim may be recovered;
e. in the case of a request for service of documents, the nature and the subject of the document to be served;
f. whether it is in conformity with the law and administrative practice of the applicant State and whether it is justified in the light of the requirements of Article 19.
2. As soon as any other information relevant to the request for assistance comes to its knowledge, the applicant State shall forward it to the requested State.
The requested State shall not be obliged to accede to a request if the applicant State has not pursued all means available in its own territory, except where recourse to such means would give rise to disproportionate difficulty.
1. If the request for assistance is complied with, the requested State shall inform the applicant State of the action taken and of the result of the assistance as soon as possible.
2. If the request is declined, the requested State shall inform the applicant State of that decision and the reason for it as soon as possible.
3. If, with respect to a request for information, the applicant State has specified the form in which it wishes the information to be supplied and the requested State is in a position to do so, the requested State shall supply it in the form requested.
1. Nothing in this Convention shall affect the rights and safeguards secured to persons by the laws or administrative practice of the requested State.
2. Except in the case of Article 14 the provisions of this Convention shall not be construed so as to impose on the requested State the obligation:
a. to carry out measures at variance with its own laws or administrative practice or the laws or administrative practice of the applicant State;
b. to carry out measures which it considers contrary to public policy (ordre public) or to its essential interests;
c. to supply information which is not obtainable under its own laws or its administrative practice or under the laws of the applicant State or its administrative practice;
d. to supply information which would disclose any trade, business, industrial, commercial or professional secret, or trade process, or information the disclosure of which would be contrary to public policy (ordre public) or to its essential interests;
e. to provide administrative assistance if and insofar as it considers the taxation in the applicant State to be contrary to generally accepted taxation principles or to the provisions of a convention for the avoidance of double taxation, or of any other convention which the requested State has concluded with the applicant State;
f. to provide assistance if the application of this Convention would lead to discrimination between a national of the requested State and nationals of the applicant State in the same circumstances.
1. Any information obtained by a Party under this Convention shall be treated as secret in the same manner as information obtained under the domestic laws of that Party, or under the conditions of secrecy applying in the supplying Party if such conditions are more restrictive.
2. Such information shall in any case be disclosed only to persons or authorities (including courts and administrative or supervisory bodies) involved in the assessment, collection or recovery of, the enforcement or prosecution in respect of, or the determination of appeals in relation to, taxes of that Party. Only the persons or authorities mentioned above may use the information and then only for such purposes. They may, notwithstanding the provisions of paragraph 1, disclose it in public court proceedings or in judicial decisions relating to such taxes, subject to prior authorisation by the competent authority of the supplying Party. However, any two or more Parties may mutually agree to waive the condition of prior authorisation.
3. If a Party has made a reservation provided for in sub-paragraph a of paragraph 1 of Article 30, any other Party obtaining information from that Party shall not use it for the purpose of a tax in a category subject to the reservation. Similarly the Party making such a reservation shall not use information obtained under this Convention for the purpose of a tax in a category subject to the reservation.
4. Notwithstanding the provisions of paragraphs 1, 2 and 3, information received by a Party may be used for other purposes when such information may be used for such other purposes under the laws of the supplying Party and the competent authority of that Party authorises such use. Information provided by a Party to another Party may be transmitted by the latter to a third Party, subject to prior authorisation by the competent authority of the first-mentioned Party.
1. Proceedings relating to measures taken under this Convention by the requested State shall be brought only before the appropriate body of that State.
2. Proceedings relating to measures taken under this Convention by the applicant State, in particular those which, in the field of recovery, concern the existence or the amount of the tax claim or the instrument permitting its enforcement, shall be brought only before the appropriate body of that State. If such proceedings are brought, the applicant State shall inform the requested State which shall suspend the procedure pending the decision of the body in question. However, the requested State shall, if asked by the applicant State, take measures of conservancy to safeguard recovery. The requested State can also be informed of such proceedings by any interested person. Upon receipt of such information the requested State shall consult on the matter, if necessary, with the applicant State.
3. As soon as a final decision in the proceedings has been given, the requested State or the applicant State, as the case may be, shall notify the other State of the decision and the implications which it has for the request for assistance.
1. The Parties shall communicate with each other for the implementation of this Convention through their respective competent authorities. The competent authorities may communicate directly for this purpose and may authorise subordinate authorities to act on their behalf. The competent authorities of two or more Parties may mutually agree on the mode of application of the Convention among themselves.
2. Where the requested State considers that the application of this Convention in a particular case would have serious and undesirable consequences, the competent authorities of the requested and of the applicant State shall consult each other and endeavour to resolve the situation by mutual agreement.
3. A co-ordinating body composed of representatives of the competent authorities of the Parties shall monitor the implementation and development of this Convention, under the aegis of OECD. To that end, the co-ordinating body shall recommend any action likely to further the general aims of the Convention. In particular it shall act as a forum for the study of new methods and procedures to increase international co-operation in tax matters and, where appropriate, it may recommend revisions or amendments to the Convention. States which have signed but not yet ratified, accepted or approved the Convention are entitled to be represented at the meetings of the co-ordinating body as observers.
4. A Party may ask the co-ordinating body to furnish opinions on the interpretation of the provisions of the Convention.
5. Where difficulties or doubts arise between two or more Parties regarding the implementation or interpretation of the Convention, the competent authorities of those Parties shall endeavour to resolve the matter by mutual agreement. The agreement shall be communicated to the co-ordinating body.
6. The Secretary General of OECD shall inform the Parties, and the Signatory States which have not yet ratified, accepted or approved the Convention, of opinions furnished by the co-ordinating body according to the provisions of paragraph 4 above and of mutual agreements reached under paragraph 5 above.
Requests for assistance and answers thereto shall be drawn up in one of the official languages of OECD and of the Council of Europe or in any other language agreed bilaterally between the Contracting States concerned.
Unless otherwise agreed bilaterally by the Parties concerned:
a. ordinary costs incurred in providing assistance shall be borne by the requested State;
b. extraordinary costs incurred in providing assistance shall be borne by the applicant State.
1. The possibilities of assistance provided by this Convention do not limit, nor are they limited by, those contained in existing or future international agreements or other arrangements between the Parties concerned or other instruments which relate to c-operation in tax matters.
2. Notwithstanding the rules of the present Convention, those Parties which are members of the European Economic Community shall apply in their mutual relations the common rules in force in that Community.
1. This Convention shall be open for signature by the member States of the Council of Europe and the member countries of OECD. It is subject to ratification, acceptance or approval. Instruments of ratification, acceptance or approval shall be deposited with one of the Depositaries.
2. This Convention shall enter into force on the first day of the month following the expiration of a period of three months after the date on which five States have expressed their consent to be bound by the Convention in accordance with the provisions of paragraph 1.
3. In respect of any member State of the Council of Europe or any member country of OECD which subsequently expresses its consent to be bound by it, the Convention shall enter into force on the first day of the month following the expiration of a period of three months after the date of the deposit of the instrument of ratification, acceptance or approval.
1. Each State may at the time of signature, or when depositing its instrument of ratification, acceptance or approval, specify the territory or territories to which this Convention shall apply.
2. Any State may, at any later date, by a declaration addressed to one of the Depositaries, extend the application of this Convention to any other territory specified in the declaration. In respect of such territory the Convention shall enter into force on the first day of the month following the expiration of a period of three months after the date of receipt of such declaration by the Depositary.
3. Any declaration made under either of the two preceding paragraphs may, in respect of any territory specified in such declaration, be withdrawn by a notification addressed to one of the Depositaries. The withdrawal shall become effective on the first day of the month following the expiration of a period of three months after the date of receipt of such notification by the Depositary.
1. Any State may, at the time of signature or when depositing its instrument of ratification, acceptance or approval or at any later date declare that it reserves the right:
a. not to provide any form of assistance in relation to the taxes of other Parties in any of the categories listed in sub-paragraph b of paragraph 1 of Article 2, provided that it has not included any domestic tax in that category under Annex A of the Convention;
b. not to provide assistance in the recovery of any tax claim, or in the recovery of an administrative fine, for all taxes or only for taxes in one or more of the categories listed in paragraph 1 of Article 2;
c. not to provide assistance in respect of any tax claim, which is in existence at the date of entry into force of the Convention in respect of that State or, where a reservation has previously been made under sub-paragraph a or b above, at the date of withdrawal of such a reservation in relation to taxes in the category in question;
d. not to provide assistance in the service of documents for all taxes or only for taxes in one or more of the categories listed in paragraph 1 of Article 2;
e. not to permit the service of documents through the post as provided for in paragraph 3 of Article 17.
2. No other reservation may be made.
3. After the entry into force of the Convention in respect of a Party, that Party may make one or more of the reservations listed in paragraph 1 which it did not make at the time of ratification, acceptance or approval. Such reservations shall enter into force on the first day of the month following the expiration of a period of three months after the date of receipt of the reservation by one of the Depositaries.
4. Any Party which has made a reservation under paragraphs 1 and 3 may wholly or partly withdraw it by means of a notification addressed to one of the Depositaries. The withdrawal shall take effect on the date of receipt of such notification by the Depositary in question.
5. A Party which has made a reservation in respect of a provision of this Convention may not require the application of that provision by any other Party; it may, however, if its reservation is partial, require the application of that provision insofar as it has itself accepted it.
1. Any Party may at any time denounce this Convention by means of a notification addressed to one of the Depositaries.
2. Such denunciation shall become effective on the first day of the month following the expiration of a period of three months after the date of receipt of the notification by the Depositary.
3. Any Party which denounces the Convention shall remain bound by the provisions of Article 22 for as long as it retains in its possession any documents or information obtained under the Convention.
1. The Depositary with whom an act, notification or communication has been accomplished, shall notify the member States of the Council of Europe and the member countries of OECD of:
a. any signature;
b. the deposit of any instrument of ratification, acceptance or approval;
c. any date of entry into force of this Convention in accordance with the provisions of Articles 28 and 29;
d. any declaration made in pursuance of the provisions of paragraph 3 of Article 4 or paragraph 3 of Article 9 and the withdrawal of any such declaration;
e. any reservation made in pursuance of the provisions of Article 30 and the withdrawal of any reservation effected in pursuance of the provisions of paragraph 4 of Article 30;
f. any notification received in pursuance of the provisions of paragraph 3 or 4 of Article 2, paragraph 3 of Article 3, Article 29 or paragraph 1 of Article 31;
g. any other act, notification or communication relating to this Convention.
2. The Depositary receiving a communication or making a notification in pursuance of the provisions of paragraph 1 shall inform immediately the other Depositary thereof.
In witness whereof the undersigned, being duly authorised thereto, have signed this Convention.
Done at Strasbourg, the 25th day of January 1988 in English and French, both texts being equally authentic, in two copies of which one shall be deposited in the archives of the Council of Europe and the other in the archives of OECD. The Secretaries General of the Council of Europe and of OECD shall transmit certified copies to each member State of the Council of Europe and of the member countries of OECD.
(signatures)
Article 2 paragraph 1.a.:
i) personal income tax, corporate income tax
Article 2 paragraph 1.b.:
i) land parcel tax, building tax, local business tax
ii) social contribution tax and contributions (pension contribution, health insurance contribution, labour market contribution)
iii) A: duties (inheritance tax, duty on gifts, duty on onerous transfer of property)
C: value added tax
D: excise tax
iv) motor vehicle tax
In the case of Hungary, the minister responsible for tax policy or his authorised representative.
(signatures)”
Az Európa Tanács tagállamai és a Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezetének tagországai, ezen Egyezmény aláírói,
Tekintettel arra, hogy a személyek, a tőke, az áruk és a szolgáltatások nemzetközi áramlásának fejlődése - jóllehet egyébiránt nagyon hasznos - megnövelte az adókikerülés és -kijátszás lehetőségeit és ezért növekvő együttműködést tesz szükségessé az adóhatóságok között;
Üdvözölve az utóbbi években adókikerülés és adókijátszás ellen tett nemzetközi szintű, akár kétoldalú, akár többoldalú különböző erőfeszítéseket;
Tekintve, hogy az Államok között koordinált erőfeszítés szükséges annak érdekében, hogy az adófizetők jogai megfelelő védelmének biztosítása mellett elősegítsék az adóügyekre vonatkozó adminisztratív segítségnyújtás minden formáját;
Felismerve, hogy a nemzetközi együttműködés fontos szerepet játszhat az adókötelezettségek pontos meghatározásának elősegítésében és segíthet az adófizetőnek jogai biztosításában;
Tekintve, hogy minden Államban az adóügyekre is alkalmazandónak kell elismerni azt, hogy az alapvető jogok minden embert feljogosítanak arra, hogy jogai és kötelezettségei megfelelő jogi eljárás keretében kerüljenek meghatározásra, és hogy az Államoknak törekedniük kell az adózók jogos érdekei védelmének támogatására, ideértve a diszkrimináció és kettős adóztatás elleni megfelelő védelmet;
Meggyőződve ezért arról, hogy az Államoknak nem kell intézkedéseket végrehajtaniuk vagy információt nyújtaniuk, kivéve összhangban a hazai jogukkal és gyakorlatukkal, tekintettel az információ bizalmassága védelmének szükségességére, és figyelembe véve a nemzetközi eszközöket, amelyek a személyes adatok titkosságának és áramlásának védelmét szolgálják;
Attól az óhajtól vezérelve, hogy egyezményt kössenek az adóügyekben történő kölcsönös adminisztratív (közigazgatási) segítségnyújtásról;
Az alábbiak szerint állapodtak meg:
1. A Felek, a IV. Fejezet rendelkezéseinek fenntartásával, adminisztratív (közigazgatási) segítséget nyújtanak egymásnak adóügyekben. Az ilyen segítség magában foglalhatja, amennyiben helyénvaló, bírói testületek intézkedéseit.
2. Az ilyen adminisztratív (közigazgatási) segítségnyújtás tartalmazza:
a. az információcserét, beleértve az egyidejű adóellenőrzéseket és a külföldi adóellenőrzésekben történő részvételt;
b. segítséget a beszedésben, beleértve a megőrzési intézkedéseket; és
c. iratok szolgáltatását.
3. A Fél adminisztratív (közigazgatási) segítséget nyújt, ha az érintett személy akár a Fél, akár bármely másik állam belföldi illetőségű személye vagy állampolgára.
1. Ezen Egyezmény kiterjed:
a. az alábbi adókra:
i. jövedelem- vagy nyereségadókra;
ii. a jövedelem- vagy nyereségadóktól függetlenül kivetett tőkenyereség-adókra;
iii. vagyonadókra;
amelyeket az egyik Fél nevében vezetnek be; és
b. az alábbi adókra:
i. a jövedelem-, a nyereség-, a tőkenyereség és a vagyonadókra, amelyeket a Fél politikai alegysége vagy helyi hatósága nevében vezetnek be;
ii. a központi kormányzatnak vagy a közjog alapján létrehozott társadalombiztosítási intézménynek fizetendő kötelező társadalombiztosítási hozzájárulásra;
iii. a Fél nevében bevezetett egyéb típusú adókra, kivéve a vámokat, nevezetesen:
A. ingatlan-, öröklési- és ajándékozási adók;
B. ingóvagyont terhelő adók;
C. általános fogyasztási adók, úgy mint a hozzáadott érték vagy forgalmi adók;
D. az árukat és szolgáltatásokat terhelő speciális adók mint a fogyasztási adók;
E. gépjárművek használatát vagy birtoklását terhelő adók;
F. gépjárművektől különböző ingó vagyon használatát vagy birtoklását terhelő adók;
G. bármely más adók.
iv. az iii. albekezdésben említett kategóriákba tartozó adók, amelyeket a Fél politikai alegysége vagy helyi hatósága nevében vezettek be.
2. Azok a létező adók, amelyekre az Egyezmény kiterjed, az A mellékletben az 1. bekezdésben említett kategóriák szerint kerülnek felsorolásra.
3. A Felek értesítik az Európa Tanács Főtitkárát vagy az OECD Főtitkárát (a továbbiakban „Letéteményesek”) az A mellékletben a 2. bekezdésben említett lista változásának következményeként teendő bármely változásról. Az ilyen változás az értesítésnek a Letéteményes általi kézhezvételét követő három hónapos időtartam leteltét követő hónap első napjától lép hatályba.
4. Az Egyezmény kiterjed minden olyan azonos vagy lényegét tekintve hasonló adóra is annak elfogadásától, amelyet egy Szerződő Államban az Egyezmény e Fél tekintetében történő hatálybalépése után az A mellékletben felsorolt, jelenleg létező adók mellett vagy azok helyett vezetnek be, és ebben az esetben az érintett Félnek értesítenie kell a Letéteményesek egyikét az említett adó elfogadásáról.
1. Az Egyezmény alkalmazásában, hacsak a szövegösszefüggés mást nem kíván:
a. „megkereső állam” és a „megkeresett állam” kifejezések az adóügyekben adminisztratív (közigazgatási) segítséget kérő Felet és azt a Felet jelentik, akitől az ilyen segítség nyújtását kérik;
b. az „adó” kifejezés bármely adót vagy társadalombiztosítási hozzájárulást jelent, amelyre az Egyezményt a 2. Cikk értelmében alkalmazni kell;
c. az „adókövetelés” kifejezés bármely olyan adóösszeget, valamint a rajta lévő kamatot, a hozzá kapcsolódó közigazgatási bírságot és a beszedés költségeit jelenti, amelyek kiszabásra kerültek, és még nem fizették meg;
d. az „illetékes hatóság” kifejezés a B mellékletben felsorolt személyeket és hatóságokat jelenti;
e. az „állampolgárok” kifejezés az egyik Fél vonatkozásában jelent:
i. minden természetes személyt, aki ezen Fél állampolgárságával rendelkezik;
ii. minden jogi személyt, személyegyesítő társaságot, egyesülést és egyéb jogalanyt, amely ezt a jogállását ezen Fél hatályos jogszabályai alapján bírja.
Minden olyan Félnél, aki fenntartást tett ebből a célból, a fenti kifejezések a C mellékletben meghatározottak szerint értendők.
2. Az Egyezménynek bármely Fél által történő alkalmazása során a nem definiált kifejezések - ha a szövegösszefüggés mást nem kíván - a Félnek az Egyezmény által lefedett adókra vonatkozó jogszabályaiban foglaltak szerint értelmezendőek.
3. A Felek értesítik a Letéteményesek egyikét a B vagy a C mellékleteket érintő bármely változásról. Az ilyen változás ezen értesítésnek az érintett Letéteményes általi kézhezvételét követő három hónapos időtartam leteltét követő hónap első napjától lép hatályba.
1. A Felek kicserélnek bármilyen információt, különösen ezen alcímnek megfelelően, amelyek előreláthatólag fontosak;
a. az adó megállapításához és beszedéséhez, és az adóigények behajtásához és kikényszerítéséhez, és
b. a közigazgatási hatóság előtti perbefogáshoz vagy bírói szerv előtti bűnvádi eljárás kezdeményezéséhez.
Az olyan információkat, amelyek ezen célok eléréséhez valószínűsíthetően nem fontosak, nem kell az Egyezmény alapján kicserélni.
2. A Fél az Egyezmény alapján kapott információkat bizonyítékként használhatja büntetőbíróság előtt, ha ezt előzetesen jóváhagyta az információt szolgáltató Fél. Azonban bármely két vagy több Fél kölcsönösen megállapodhat abban, hogy eltekint az előzetes jóváhagyás feltételének alkalmazásától.
3. Bármelyik Fél, a Letéteményesek egyikének címzett nyilatkozattal jelezheti azt, hogy a belső szabályozásának megfelelően a hatóságai tájékoztathatják, összhangban az 5. és a 7. Cikkel, az ott belföldi illetőségű személyeket, illetve állampolgárokat a rájuk vonatkozó információk továbbítása előtt.
1. A megkereső Állam kérésére a megkeresett Állam bármely meghatározott személyt vagy ügyletet érintően a megkereső Államnak a 4. Cikk szerinti információt szolgáltatja.
2. Amennyiben a megkeresett Állam adóügyi irataiban elérhető információ nem kielégítő ahhoz, hogy az információkérésnek eleget tegyen, ez az Állam megtesz minden szükséges intézkedést, hogy a megkereső Államnak a kért információt szolgáltathassa.
Az ügyek fajtáira tekintettel és kölcsönös egyetértéssel megállapított eljárások szerint két vagy több Fél a 4. Cikkben említett információt automatikusan kicseréli.
1. A Fél a következő körülmények fennállása esetén a tudomásában lévő információt megkeresés nélkül továbbítja a másik Félnek:
a. az elsőként említett Fél alappal feltételezi, hogy a másik Félnél adóhiány lehet;
b. az adóköteles személy adókedvezményben vagy adómentességben részesül az elsőként említett Félben, ami a másik Félben az adóban növekedést idéz elő, vagy adókötelezettséget keletkeztet;
c. az egyik Félben adóköteles személy és a másik Félben adóköteles személy közötti üzleti kapcsolatokat úgy irányítják egy vagy több országon keresztül, hogy az adómegtakarítást eredményezhet egyik vagy másik Félben vagy mindkettőben;
d. a Fél alappal feltételezi, hogy az adómegtakarítást a vállalkozások csoportjai közötti nyereség mesterséges átutalásai eredményezik;
e. az elsőként említett Félhez a másik Fél által továbbított információ olyan információ megszerzését tette lehetővé, amely fontos lehet az adókötelezettség megállapításához az utóbbi Félben.
2. Minden Fél megteszi azokat az intézkedéseket, és bevezeti azokat az eljárásokat, amelyek szükségesek annak biztosításához, hogy az 1. bekezdésben leírt információ a másik Fél számára továbbítható legyen.
1. Két vagy több Fél az egyikük megkeresésére konzultációt folytat egymással az egyidejű adóellenőrzések eljárásainak meghatározása és ügyek eldöntése céljából. Minden érintett Fél eldönti, hogy részt kíván-e venni a konkrét egyidejű adóellenőrzésben.
2. Az Egyezmény alkalmazásában az egyidejű adóellenőrzés két vagy több fél közötti megállapodást jelent arról, hogy egy személy vagy személyek olyan adóügyeiben, amelyhez közös vagy kapcsolódó érdek fűződik, egyidejűleg, mindenki a maga területén vizsgálódik azzal a céllal, hogy bármely fontos, így megszerzett információt kicseréljenek.
1. A megkereső Állam illetékes hatóságának kérésére a megkeresett Állam illetékes hatósága megengedheti a megkereső Állam illetékes hatósága képviselőinek, hogy a megkeresett Államban az adóellenőrzés megfelelő részén jelen legyenek.
2. Ha a kérés elfogadásra kerül, a megkeresett Állam illetékes hatósága, amint lehet, értesíti a megkereső Állam illetékes hatóságát az ellenőrzés idejéről és helyéről, az ellenőrzés lefolytatására kijelölt hatóságról vagy tisztviselőről, és az ellenőrzés elvégzéséhez a megkeresett Államban érvényes eljárásokról és szükséges feltételekről. Az ellenőrzés lefolytatására vonatkozó minden döntést a megkeresett Állam hoz meg.
3. A Fél értesítheti valamelyik Letéteményest arról a szándékáról, hogy általános szabályként az ilyen, 1. bekezdésben hivatkozott megkereséseket nem fogadja el. Ilyen nyilatkozatot bármikor tehető vagy visszavonható.
Amennyiben a Fél egy másik Féltől olyan információt kap egy személy adóügyeiről, amely számára ellentétesnek tűnik a birtokában lévő információval, erről tájékoztatnia kell az információt nyújtó Felet.
1. A megkereső Állam kérésére a megkeresett Állam a 14. és a 15. Cikk rendelkezéseinek fenntartásával, megteszi a szükséges lépéseket az elsőként említett Állam adóköveteléseinek behajtására úgy, mintha azok a saját adókövetelései lennének.
2. Az 1. bekezdés rendelkezése csak a megkereső Államban végrehajtható adókövetelésekre alkalmazandó és, ha az érintett Felek másképpen meg nem állapodnak, azokra, amelyek nem vitatottak.
Mindamellett, amennyiben az igény olyan személlyel szemben áll fenn, aki nem belföldi illetőségű a megkereső Államban, az 1. bekezdés csak annyiban alkalmazandó, hacsak az érintett Államok másképp meg nem állapodnak, amennyiben az igény már nem vitatható.
3. Az elhunyt személyhez, illetve vagyonához kapcsolódó adókövetelések beszedésében történő segítségnyújtás kötelezettsége korlátozott a vagyon értékére vagy a vagyonból a hagyatékból részesülő személyek által megszerzett tulajdon értékére, annak megfelelően, hogy a vagyonból vagy a hagyatékból részesülő személyektől szedik-e be az igényt.
A megkereső Állam kérésére a megkeresett Állam biztosítási intézkedéseket tesz valamely adó összegének beszedése céljából még akkor is, ha az igény vitatott vagy ha még nem végrehajtható.
1. Az ezen alcímben foglalt adminisztratív segítségnyújtásra irányuló megkeresésnek tartalmaznia kell:
a. egy nyilatkozatot arra nézve, hogy az adókövetelés tárgya az Egyezmény hatálya alá tartozó adó, valamint adóbehajtás esetén a 11. Cikk 2. bekezdésében foglaltak fenntartásával arról, hogy az adókövetelés nem vitatott vagy nem vitatható;
b. egy hivatalos másolatot a megkereső Államban a végrehajtást engedélyező okiratról; és
c. bármely más, a behajtáshoz, illetve a biztosításhoz szükséges dokumentumot.
2. A behajtást a megkereső Államban engedélyező okiratot, amennyiben megfelelő, a megkeresett Államban hatályos előírásoknak megfelelően el kell fogadni, el kell ismerni, ki kell egészíteni vagy amilyen hamar csak lehet a behajtásra irányuló segítségnyújtásra vonatkozó megkeresés beékezését követően helyettesíteni kell egy olyan okirattal, amely engedélyezi a behajtást az utóbbi Államban.
1. Arra az időszakra vonatkozó kérdéseket, amin túl egy adókövetelést nem lehet érvényesíteni, a megkereső Állam jogszabályai szerint kell megítélni. A segítségnyújtásra vonatkozó kérésnek tartalmaznia kell az erre időszakra vonatkozó részleteket.
2. A megkeresett Állam által a segítségnyújtásra vonatkozó kérés teljesítése érdekében végrehajtott behajtási cselekmények, amelyek ezen Állam jogának megfelelően az 1. bekezdésben említett időszak felfüggesztését vagy megszakítását eredményeznék, a megkereső Állam joga szerint is ilyen hatással kell bírniuk. Az ilyen cselekményekről a megkeresett Államnak tájékoztatnia kell a megkereső Államot.
3. A megkeresett Állam nem köteles eleget tenni a segítésnyújtásra vonatkozó kérésnek, amennyiben azt a végrehajtást engedélyező eredeti okirat dátumától számított 15 éven túl nyújtották be.
Az adókövetelésnek, amelynek behajtásában segítségnyújtásra kerül sor, nem kell elsőbbséget élveznie a megkeresett Államban, különösen annak az Államnak az adóköveteléseivel szemben nem, akkor sem, ha a beszedési eljárás a saját adóköveteléseihez is alkalmazható.
A megkeresett Állam fizetési halasztást vagy részletfizetést engedélyezhet, amennyiben azt a jogszabályai vagy adminisztratív gyakorlata hasonló körülmények között lehetővé teszik, azonban először tájékoztatnia kell erről a megkereső Államot.
1. A megkereső Állam kérésére a megkeresett Államnak iratokat kell kézbesítenie a címzettnek, beleértve a megkereső Államból származó és az Egyezmény hatálya alá tartozó adókra vonatkozó bírói döntésekhez kapcsolódó iratokat.
2. A megkeresett Államnak az iratok kézbesítését az alábbiak szerint kell végrehajtania:
a. a hazai joga által a lényegében hasonló iratok kézbesítésére előírt eljárásnak megfelelően;
b. amennyire lehetséges, a megkereső Állam által kért egyedi eljárás szerint vagy a saját joga által megengedett ehhez legközelebb álló módon.
3. A Szerződő Fél a postán keresztül közvetlenül kézbesíthet iratot egy másik Szerződő Fél területén lévő személy részére.
4. Az Egyezmény egyik rendelkezése sem értelmezhető oly módon, hogy az érvénytelenítsen a Szerződő Fél saját jogának megfelelő bármely iratkézbesítést.
5. Amikor egy irat jelen cikkel összhangban kézbesítésre kerül, úgy nem szükséges fordítást mellékelni hozzá. Amennyiben ugyanakkor bizonyos, hogy a címzett nem érti az irat nyelvét, a megkeresett Államnak gondoskodnia kell annak a hivatalos nyelvén vagy nyelvein történő fordításáról, illetve egy összefoglaló készítéséről. Emellett kérheti a megkereső Államot, hogy gondoskodjon az iratnak a megkereső Állam, az Európa Tanács vagy az OECD valamely hivatalos nyelvére történő fordításáról, illetve összefoglaló készítéséről.
1. A segítségnyújtásra vonatkozó kérésnek megfelelő módon tartalmaznia kell:
a. a hatóság vagy ügynökség nevét, amely kezdeményezte az illetékes hatóság kérelmét;
b. annak a személynek, akinek tekintetében a megkeresés történik, a nevét, a címét és bármely más azonosításra szolgáló adatát;
c. információra vonatkozó kérés esetén, azt a formátumot, amelyben a megkereső Állam az információ szolgáltatását szeretné igényeinek kielégítése céljából;
d. behajtásra vagy megőrzési intézkedésekre vonatkozó segítségnyújtási kérés esetén az adókövetelés természetét, az adókövetelés alkotóelemeit, valamint a vagyontárgyak megnevezését, amelyből az adókövetelés behajtható;
e. dokumentumok kézbesítésére vonatkozó kérés esetén a kézbesítendő dokumentum természetét és tárgyát;
f. hogy az összhangban van a megkereső Állam jogával és adminisztratív gyakorlatával és hogy az a 19. Cikkben foglalt követelmények alapján indokolt.
2. Amint bármilyen más, a segítségnyújtási kérelemmel kapcsolatos információ a megkereső Állam tudomására jut, azt továbbítja a megkeresett Állam felé.
A megkeresett Állam nem köteles egy kérést teljesíteni, ha a megkereső Állam saját területén nem foganatosított minden elérhető eszközt, kivéve, ahol ez aránytalan nehézségeket okozna.
1. Amennyiben a segítségnyújtás iránti kérelemnek eleget tesznek, a megkeresett Államnak a lehető legrövidebb időn belül tájékoztatnia kell a megkereső Államot a végrehajtott intézkedésről és a segítségnyújtás eredményéről.
2. Amennyiben a kérés elutasításra kerül, a megkeresett Államnak a lehető legrövidebb időn belül tájékoztatnia kell a megkereső Államot erről a döntéséről és annak okáról.
3. Amennyiben egy információ-kérés esetén a megkereső Állam jelezte, hogy milyen formában szeretné megkapni az információt, és a megkeresett Állam abban a helyzetben van, hogy ezt tudja teljesíteni, akkor a megkeresett Államnak a kívánt formában kell rendelkezésre bocsátania az információt.
1. Az Egyezmény egyetlen rendelkezése sem lehet hatással a személyeknek a megkeresett Állam joga és adminisztratív gyakorlata által számukra biztosított jogokra és védelemre.
2. A 14. Cikk kivételével az Egyezmény rendelkezései nem értelmezhetőek úgy, hogy az a megkereső Államra olyan kötelezettséget róna, miszerint:
a. a saját vagy a megkereső Állam jogába vagy adminisztratív gyakorlatába ütköző intézkedést hozzon;
b. olyan intézkedést foganatosítson, amit közrendjébe (ordre public) vagy alapvető érdekeibe ütközőnek tekint;
c. olyan információt nyújtson, ami nem szerezhető be saját joga vagy adminisztratív gyakorlata alapján, vagy a megkereső Állam joga vagy adminisztratív gyakorlata alapján;
d. olyan információt nyújtson, amely bármely szakmai, üzleti, ipari, kereskedelmi vagy foglalkozási titkot vagy szakmai eljárást fedne fel, vagy olyan információt, amelynek felfedése sértené a közrendet (ordre public) vagy alapvető érdekét;
e. adminisztratív segítségnyújtást végezzen, ha és amennyiben a megkereső Állambeli adóztatás ellentétes az ott általánosan elfogadott adóztatási alapelvekkel, vagy a kettős adóztatás elkerülésére vonatkozó egyezmény rendelkezéseivel, vagy bármely más egyezménnyel, amit a megkeresett Állam a megkereső Állammal kötött;
f. segítséget nyújtson, ha az Egyezmény alkalmazása megkülönböztetéshez vezetne a megkeresett Állam állampolgára és a megkereső Állam állampolgárai között ugyanolyan körülmények fennállása esetén.
1. Bármely Félnek az Egyezmény alapján kapott bármely információt titokként kell kezelnie úgy, mint az ennek a Félnek a saját belső jogszabályai alapján megszerzett információt, vagy a megkeresett Félnél érvényes titoktartási szabályok szerint, amennyiben azok a szabályok szigorúbbak.
2. Az ilyen információt csak olyan személyek vagy hatóságok (beleértve a bíróságokat, közigazgatási és felügyeleti szerveket) részére szabad felfedni, amelyek az adott Fél adóinak megállapításával, behajtásával vagy beszedésével, ezek végrehajtásával vagy a vonatkozó peres eljárással, vagy az ezekkel kapcsolatos jogorvoslat elbírálásával foglalkoznak. Csak a fent említett személyek vagy hatóságok használhatják fel az információt és csak ilyen célokra. Az ilyen adókra vonatkozó nyilvános bírósági tárgyalásokon vagy bírósági határozatokban az 1. bekezdésben foglaltaktól függetlenül az információt nyilvánosságra hozhatják, ha ezt előzetesen jóváhagyta az információt szolgáltató Fél illetékes hatósága. Azonban bármely két vagy több Fél kölcsönösen megállapodhat abban, hogy eltekint az előzetes jóváhagyás feltételének alkalmazásától.
3. Amennyiben egy Fél fenntartást tesz a 30. Cikk 1. bekezdés a) pontja alapján, akkor ezen Féltől információt kapó egy másik Fél sem használhatja fel azt adózási célra a fenntartással érintett kategóriákban. Hasonlóképpen, a fenntartást tett Fél sem használhatja fel az Egyezmény alapján szerzett információt adózási célra a fenntartással érintett kategóriákban.
4. Az 1., 2. és 3. bekezdésben foglaltaktól függetlenül valamely Fél által kapott információ más célokra is felhasználható, amennyiben ilyen információ ilyen más célokra az információt nyújtó Fél jogszabályai alapján is felhasználható, és ezen Fél illetékes hatósága az ilyen használatot jóváhagyja. Valamely Fél által egy másik Félnek nyújtott információ továbbítható az utóbbi által egy harmadik Félnek, amennyiben azt az elsőként említett Fél illetékes hatósága előzetesen jóváhagyja.
1. Ezen Egyezmény alapján a megkeresett Állam által tett intézkedésekhez kapcsolódó eljárásokat csak az adott állam megfelelő szerve előtt lehet lefolytatni.
2. Az Egyezmény alapján a megkereső Állam által tett intézkedésekhez kapcsolódó eljárásokat, különösen azokat, amelyek a behajtás területén az adókövetelés fennállására vagy annak összegére, illetve a végrehajtást engedélyező okiratra vonatkoznak, csak az adott állam megfelelő szerve előtt lehet lefolytatni. Ha ilyen eljárás megindul, a megkereső Államnak erről tájékoztatnia kell a megkeresett Államot, amelynek fel kell függesztenie az eljárást az érintett szerv döntéséig. Ugyanakkor a megkeresett Államnak a megkereső Állam kérésére megőrzési intézkedéseket kell foganatosítania a behajtás biztosítása érdekében. A megkeresett Államot az ilyen eljárásokról bármely más érintett személy is értesítheti. Az ilyen értesítés kézhezvételekor a megkeresett Államnak amennyiben szükséges, konzultálnia kell a megkereső Állammal.
3. Amint az eljárások során végső döntés születik, a megkeresett Állam vagy a megkereső Állam, az esettől függően, tájékoztatja a másik Államot a döntésről és annak a segítségkérésre gyakorolt következményeiről.
1. A Felek illetékes hatóságaikon keresztül kommunikálnak egymással az Egyezmény végrehajtása érdekében. Az illetékes hatóságok ebből a célból közvetlenül kommunikálhatnak és felhatalmazhatnak alárendelt hatóságokat, hogy ezt a nevükben megtegyék. Két vagy több Fél illetékes hatósága kölcsönösen megegyezhet az Egyezmény egymás közötti alkalmazásának módjáról.
2. Ha a megkeresett Állam úgy ítéli meg, hogy ezen Egyezmény alkalmazása egy bizonyos esetben komoly és nem kívánt következményekkel járna, akkor a megkeresett és megkereső Állam illetékes hatóságainak konzultálniuk kell egymással és erőfeszítést kell tenniük a helyzet közös megegyezéssel történő megoldására.
3. A Felek illetékes hatóságainak képviselőiből álló koordináló testületnek az OECD égisze alatt figyelemmel kell kísérnie az Egyezmény alkalmazását és fejlődését. Ebből a célból a koordináló testületnek ajánlásokat kell tennie az Egyezmény általános céljainak előmozdítása érdekében. A testületnek különösképpen az új módszerek és eljárások tanulmányozásának fórumaként kell szolgálnia az adóügyekben történő nemzetközi együttműködés ösztönzése érdekében, és amennyiben szükséges, ajánlásokat tehet az Egyezmény felülvizsgálatára vagy módosítására. Azok az Államok, amelyek aláírták, de még nem ratifikálták, fogadták el vagy hagyták jóvá az Egyezményt, megfigyelőként jogosultak a koordináló testület ülésein való részvételre.
4. Egy Fél kérheti a koordináló testületet, hogy az Egyezmény rendelkezéseinek értelmezésével kapcsolatos véleményt szolgáltasson.
5. Amennyiben két vagy több Fél között nehézség vagy kétség merül fel az Egyezmény alkalmazásával vagy értelmezésével kapcsolatban, abban az esetben ezen Felek illetékes hatóságainak erőfeszítést kell tenniük, hogy az ügyet kölcsönös megegyezéssel oldják meg. A megegyezést a koordináló testület tudomására kell hozni.
6. Az OECD Főtitkárának tájékoztatnia kell a Feleket és azon Aláíró Államokat, amelyek még nem ratifikálták, hagyták jóvá vagy fogadták el az Egyezményt, a koordináló testület által, a fenti 4. bekezdésnek megfelelően kiadott véleményekről, illetve a fenti 5. bekezdés alapján elért kölcsönös megállapodásokról.
A segítségnyújtásra vonatkozó kérelmeket és az ezekre vonatkozó válaszokat az OECD vagy az Európa Tanács valamelyik hivatalos nyelvén kell előadni, vagy bármely más olyan nyelven, amelyben az érintett Szerződő Államok kétoldalúan megállapodnak.
Amennyiben az érintett Felek között kétoldalúan más megállapodás nem születik, úgy:
a. a segítségnyújtás során felmerülő szokásos költségeket a megkeresett Államnak kell viselnie;
b. a segítségnyújtás során felmerülő rendkívüli költségeket a megkereső Államnak kell viselnie.
1. Az ezen Egyezmény által biztosított segítségnyújtási lehetőségek nem korlátozzák azokat, és nincsenek korlátozva azok által az érintett Felek között már meglévő vagy a jövőben kötendő nemzetközi egyezmények vagy más megállapodások által vagy más, az adóügyekben történő együttműködéshez kapcsolódó eszközök által.
2. Az Egyezmény rendelkezéseitől függetlenül azoknak a Feleknek, amelyek az Európai Gazdasági Közösség tagállamai, egymás közötti kapcsolataikban azokat a közös szabályokat kell alkalmazniuk, amelyek abban a Közösségben hatályban vannak.
1. Ez az Egyezmény aláírás szempontjából nyitottnak tekintendő az OECD tagországai és az Európa Tanács tagállamai számára. Ratifikáció, elfogadás vagy jóváhagyás tárgyát képezi. A ratifikációs, elfogadási vagy jóváhagyási okmányt a Letéteményesek egyikénél kell letétbe helyezni.
2. Az Egyezmény azon időpontot követő három hónapos periódus eltelte utáni hónap első napján lép hatályba, amikor öt állam kifejezte azon szándékát, hogy az 1. bekezdés rendelkezéseinek megfelelően kötve tekinti magát az Egyezményhez.
3. Az Európa Tanács bármely tagállama vagy az OECD bármely tagországa számára, amely ezt követően kifejezi szándékát, hogy az Egyezmény által kötve tekinti magát, az Egyezmény a ratifikációs, jóváhagyási vagy elfogadási okmány letétbe helyezését követő három hónapos időtartam eltelte utáni hónap első napján lép hatályba.
1. Minden Állam az aláírás időpontjában vagy a ratifikációs, elfogadási vagy jóváhagyási okmány letétbehelyezésekor meghatározhatja azt a területet, vagy azokat a területeket, amelyekre az Egyezmény alkalmazandó.
2. Bármely Állam, bármely későbbi időpontban, a Letéteményesek egyikéhez címzett nyilatkozattal kiterjesztheti az Egyezmény alkalmazását bármely más, a nyilatkozatban meghatározott területre. Egy ilyen terület vonatkozásában az Egyezmény az ilyen nyilatkozat Letéteményes általi kézhezvételét követő három hónapos időtartam eltelte utáni hónap első napján lép hatályba.
3. Az előző két bekezdés szerinti nyilatkozat visszavonható az ilyen nyilatkozatban meghatározott bármely terület vonatkozásában egy, a Letéteményesek egyikéhez címzett nyilatkozattal. A visszavonás az ilyen nyilatkozat Letéteményes általi kézhezvételét követő három hónapos időtartam eltelte utáni hónap első napján lép hatályba.
1. Bármely Állam az aláírás vagy a ratifikációs, elfogadási vagy jóváhagyási okmány letétbehelyezésének időpontjában vagy bármely későbbi időpontban kijelentheti, hogy fenntartja a jogot arra nézve, hogy:
a. semmilyen formában nem nyújt segítséget más Feleknek a 2. Cikk 1. bekezdés b. albekezdésében felsorolt kategóriák egyikébe tartozó adói vonatkozásában, feltéve hogy nem sorolt fel semmilyen hazai adót ezen kategóriában az Egyezmény A Mellékletében;
b. nem nyújt segítséget adókövetelés vagy adminisztratív bírság behajtásában semmilyen adó vonatkozásában, vagy a 2. Cikk 1. bekezdésében felsorolt egy vagy több adókategóriában;
c. azon állammal szemben az Egyezmény hatálybalépésének időpontjában fennálló adókövetelések vonatkozásában nem nyújt segítséget, vagy ahol korábban az a) és b) albekezdések vonatkozásában fenntartást tettek, az ilyen fenntartás visszavonásának időpontjában a kérdéses kategóriába tartozó adókra vonatkozóan;
d. nem nyújt segítséget iratok kézbesítésében semmilyen adó vonatkozásában, vagy a 2. Cikk 1. bekezdésében felsorolt egy vagy több adókategóriában;
e. nem engedélyezi az iratok postai úton, a 17. Cikk 3. bekezdésének megfelelően történő kézbesítését.
2. Más fenntartás nem tehető.
3. Az Egyezménynek egy Szerződő Fél vonatkozásában történő hatálybalépését követően ez a Fél egy vagy több, az 1. bekezdésben felsorolt olyan fenntartást tehet, amelyet nem tett meg a ratifikáció, elfogadás vagy jóváhagyás időpontjában. Az ilyen fenntartás az adott fenntartásnak a Letéteményesek egyike általi kézhezvételét követő három hónapos időtartam eltelte utáni hónap első napján lép hatályba.
4. Bármely Fél, amely az 1. vagy 3. bekezdésben felsorolt fenntartást tett, azt részben vagy egészben visszavonhatja a Letéteményesek egyikéhez címzett bejelentésével. A visszavonás az ilyen bejelentés adott Letéteményes általi kézhezvételének időpontjában lép hatályba.
5. Az a Fél, amely az Egyezmény egyik cikkével kapcsolatban fenntartást tett, nem kérheti az adott rendelkezés más Fél általi alkalmazását, amennyiben azonban a fenntartása részleges, kérheti a rendelkezés alkalmazását olyan mértékig, amilyen mértékig azt ő is elfogadta.
1. Bármely Fél bármikor felmondhatja az Egyezményt a Letéteményesek egyikéhez címzett bejelentéssel.
2. Az ilyen felmondás a bejelentés Letéteményes általi kézhezvételét követő három hónapos időtartam eltelte utáni hónap első napján lép hatályba.
3. Bármely Fél, amely az Egyezményt felmondja, kötve marad az Egyezmény 22. Cikke által egészen addig, amíg a birtokában van bármilyen dokumentum vagy információ, amelyre az Egyezmény keretében tett szert.
1. A Letéteményesnek, aki felé egy intézkedés, bejelentés vagy értesítés megvalósult, értesítenie kell az Európa Tanács tagállamait, az OECD tagországait és az Egyezmény további részes feleit;
a. bármely aláírásról;
