Törvények és OGY határozatok

Az oldalon a joganyagok közlönyállapota érhető el. Egységes szerkezetű, naprakész szöveget az új Jogtáron talál.
Időállapot: közlönyállapot (2014.I.3.)

Tartalomjegyzék

1/2014. (I. 3.) OGY határozat

a Nemzeti Fejlesztés 2030 - Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepcióról * 

Az Országgyűlés

Magyarország Alaptörvényébe foglalt, a fenntartható fejlődés, a jövő nemzedékek lehetőségeinek védelme és a nemzeti erőforrásainkkal való hosszú távú felelős gazdálkodás követelményeinek érvényesítése érdekében,

- tekintettel a hazai és globális kihívásokra, valamint a fenntartható fejlődésre vonatkozó nemzetközi és közös európai célkitűzésekre,

- tekintettel hazánk jövőképére, miszerint Magyarország 2030-ra Kelet-Közép Európa gazdasági és szellemi központjává válik, lakosságának biztonságos megélhetést biztosító, az erőforrások fenntartható használatára épülő versenyképes gazdasággal, gyarapodó népességgel, megerősödött közösségekkel, javuló életminőséggel és környezeti állapottal,

- számolva azzal, hogy a fejlesztés és a fenntarthatóság biztosítása valamennyi nemzeti erőforrás (az emberi, a társadalmi, a természeti és a gazdasági erőforrások) kiegyensúlyozott, egymással összhangban lévő megőrzését, fejlesztését igényli, ezért a fenntartható fejlődés követelményeinek érvényesítése valamennyi szakpolitikai terület számára feladatokat ad,

- figyelembe véve a széles körű társadalmi egyeztetés tapasztalatait,

a következő határozatot hozza:

1. Az Országgyűlés elfogadja a mellékletben foglalt, Nemzeti Fejlesztés 2030 - Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepciót (a továbbiakban: Koncepció).

2. Az Országgyűlés megerősíti, hogy

a) a Koncepcióban foglalt alapelveket és stratégiai célkitűzéseket a jogalkotásban és a szakpolitikai stratégia- és programalkotásban folyamatosan érvényre kell juttatni;

b) az Országgyűlés és a Kormány döntéseit lehetőség szerint a Koncepcióban javasolt intézkedésekre és teendőkre figyelemmel kell meghozni;

c) a Koncepció integrálja a hazai fejlesztési célokat és igényeket, meghatározza azok területi dimenzióit, ami a 2014-20-as európai uniós tervezési és költségvetési időszakra készülő tervdokumentumok (partnerségi megállapodás, operatív programok) megalapozását is szolgálja, valamint az ország társadalmi, gazdasági, valamint ágazati és területi fejlesztési szükségleteiből, illetve az EU 2020 Stratégiához és a Nemzeti Reform Programhoz vállalásaihoz illeszkedve hosszú távú jövőképet, fejlesztéspolitikai célokat és elveket határoz meg Magyarország számára.

3. Az Országgyűlés megerősíti, hogy a nemzeti fejlesztés- és területfejlesztési politika céljai és prioritásai teljesülésének érdekében a Koncepció egyrészt horizontális szempontokat fogalmaz meg, melyeket az átfogó gazdasági, környezeti és társadalmi szempontokban jelenít meg, amelyeket a fejlesztéspolitika, a programtervezés és a megvalósítás egészében érvényesíteni kell, másrészt alapelveket határoz meg a fejlesztéspolitika keretében igénybe vett források felhasználásával kapcsolatban, valamint a kedvezményezett térségekkel-települések besorolásával kapcsolatban:

a) horizontális szempontok:

aa) befogadás - társadalmi felzárkózás,

ab) esélyegyenlőség megteremtése nemzetiségi identitás erősítése,

ac) fenntartható fejlődés - fenntartható növekedés,

ad) értékmegőrzés és intelligens növekedés;

b) forrás felhasználási alapelvek:

ba) nemzeti fejlesztési célok és prioritások érvényesítése,

bb) a közpénz felhasználása közhasznot eredményezzen,

bc) partnerség és közösségi részvétel,

bd) foglalkoztatáshoz való hozzájárulás,

be) a természeti erőforrások mennyiségi és minőségi megőrzése, a környezet állapotának és értékeinek megőrzése, javítása,

bf) megtermelt értékek hasznosulása a helyi közösség javára, kedvezményezettség,

bg) a területfejlesztési szempontból kedvezményezett, ezen belül a leghátrányosabb helyzetű kistérségek és települések fejlesztésére rendelkezésre álló forrásokat meghatározott támogatási szabályok alapján indokolt felhasználni,

bh) a területfejlesztési szempontból kedvezményezett, ezen belül a leghátrányosabb helyzetű kistérségekből és településekről benyújtott pályázatokat a pályázatok értékelése során a felzárkóztatás elősegítése érdekében indokolt előnyben részesíteni;

c) a kedvezményezett térségek-települések besorolásának alapelvei:

ca) a rendszernek koherensnek kell lennie,

cb) csak olyan mutatók használata fogadható el, amelyek mérhetőek, ellenőrizhetőek, nyilvánosak, azaz minden érintett számára hozzáférhetőek és dinamikus összehasonlításra alkalmasak,

cc) a felhasznált mutatók száma korlátlanul nem bővíthető, és csak a települések és térségek fejlettségét ténylegesen megragadó, azaz a besorolását ténylegesen differenciáló mutatókat indokolt figyelembe venni,

cd) a komplex mutató kiszámításánál használt módszernek egyszerűnek, átláthatónak kell lennie, hogy a besorolást a települések, térségek képviselői könnyen ellenőrizhessék.

4. Az Országgyűlés a nemzeti jövőkép elérése érdekében a Koncepcióban foglalt négy hosszú távú, 2030-ig szóló átfogó fejlesztési célt jelöl ki. A négy cél a társadalom és gazdaság egészének szól, beleértve a társadalom és a gazdasági környezethez való viszonyulást és a környezeti szempontokat is. Az átfogó célok a gazdasági és társadalmi fordulatot célozzák meg, az alábbiak szerint:

a) értékteremtő, foglalkoztatást biztosító gazdasági fejlődés,

b) népesedési fordulat, egészséges és megújuló társadalom,

c) természeti erőforrásaink fenntartható használata, értékeink megőrzése és környezetünk védelme,

d) térségi potenciálokra alapozott, fenntartható térszerkezet.

5. Az átfogó célok megvalósulása érdekében az Országgyűlés megerősíti a Koncepció tizenhárom specifikus célkitűzését, köztük hét szakpolitikai jellegű célt és hat területi célt. A specifikus célok nemzeti jelentőségű ágazati és területi tématerületeket ölelnek fel. A célok a társadalom és a gazdaság egészének, valamint minden ágazatnak, térségi és helyi szereplőknek szólnak, továbbá kirajzolják azokat a fejlesztési súlypontokat is, amelyekre a középtávú - fókuszált - fejlesztési feladatok épülhetnek. A nemzeti fejlesztés- és területfejlesztési politika alakítása és a célok elérése során - a Koncepcióban megfogalmazott elvek figyelembevétele mellett - a specifikus célokat a lehetséges kitörési pontok és fordulatot igénylő területek alapján az Országgyűlés az alábbiak szerint határozza meg:

a) szakpolitikában érvényesítendő specifikus célok:

aa) versenyképes, innovatív gazdaság,

ab) gyógyító Magyarország, egészséges társadalom, egészség- és sportgazdaság,

ac) életképes vidék, egészséges élelmiszertermelés és ellátás, az élelmiszer-feldolgozóipar fejlesztése,

ad) kreatív tudástársadalom, piacképes készségek, K+F+I,

ae) értéktudatos és szolidáris öngondoskodó társadalom,

af) jó állam, szolgáltató állam és biztonság,

ag) stratégiai erőforrások megőrzése, fenntartható használata, környezetünk védelme,

b) területi specifikus célok:

ba) az ország makro-regionális szerepének erősítése,

bb) a többközpontú térszerkezetet biztosító városhálózat,

bc) vidéki térségek népességeltartó képességének növelése,

bd) kiemelkedő táji értékű térségek fejlesztése,

be) területi különbségek csökkentése, térségi felzárkóztatás és gazdaságösztönzés elősegítése,

bf) összekapcsolt terek: az elérhetőség és mobilitás biztosítása.

6. Az Országgyűlés megállapítja, hogy a fejlesztéspolitika elsődleges keretét az Európai Unió kohéziós és vidékfejlesztési politikája, illetve a 2014-2020-as programozási és fejlesztési időszakban rendelkezésre álló uniós fejlesztési források képezik. A Koncepció a nemzeti szükségletekből és sajátosságokból kiindulva középtávon (2014-2020 között) kijelöli azokat a stratégiai fókuszokat, amelyek az ország hosszú távú céljainak megvalósulását szolgálhatják. A nemzeti prioritások igazodnak az Európai Unió által megfogalmazott programozási keretekhez, melyeket érvényesíteni kell a hazai tervezés és végrehajtás során. Az egyes nemzeti prioritások alatt azonosított fejlesztési tématerületek az európai uniós források felhasználásának keretét képező 2014-2020-as fejlesztési programok tématerületeit is megalapozzák az alábbiak szerint:

a) patrióta gazdaság, kis- és középvállalati bázison, nagyvállalati partnerségben,

b) fordulat a teljes foglalkoztatottság és tudástársadalom felé,

c) útban az erőforrás- és energiahatékonyság, illetve az energiafüggetlenség felé,

d) népesedési és közösségi fordulat,

e) területi integráció, térségi és helyi fejlesztések a helyi gazdaság bázisán.

7. Az Országgyűlés megerősíti, hogy az ország 19 megyei önkormányzata és Budapest Főváros Önkormányzata, mint területi önkormányzat a Koncepcióban megfogalmazott célok, mint kötelező keretek következetes figyelembevétele mellett jelölték ki a fejlesztési terveikben, programjaikban saját céljaikat, illetve határozták meg prioritásaikat és intézkedéseiket.

8. Az Országgyűlés felkéri a Kormányt, hogy kísérje figyelemmel a Koncepcióban meghatározott célok és prioritások megvalósulásának folyamatát és háromévente adjon tájékoztatást megvalósításáról és szükség esetén kezdeményezze felülvizsgálatát.

9. Ez a határozat a közzétételét követő napon lép hatályba.

10. Hatályát veszti

a) az Országgyűlés Fejlesztéspolitikai Koncepcióról szóló 96/2005. (XII. 25.) OGY határozat,

b) az Országos Területfejlesztési Koncepcióról szóló 97/2005. (XII. 25.) OGY határozat,

c) a területfejlesztési támogatások és a decentralizáció elveiről, a kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszeréről szóló 67/2007. (VI. 28.) OGY határozat.

Melléklet az 1/2014. (I. 3.) OGY határozathoz

NEMZETI FEJLESZTÉS 2030
Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepció

Készült a területfejlesztési politika megújításáról, az új Országos Területfejlesztési és az új Országos Fejlesztési Koncepció kidolgozásáról szóló 1254/2012. (VII. 19.) Korm. határozat alapján

TERVEZÉSI KERETEK

A Koncepció funkciója
Az Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepció (OFTK) az ország társadalmi, gazdasági, valamint ágazati és területi fejlesztési szükségleteiből kiindulva egy hosszú távú jövőképet, valamint fejlesztéspolitikai célokat és elveket határoz meg. Ezek alapján kijelöli a 2014-2020-as fejlesztési időszak nemzeti, szakpolitikai súlypontjait. Hosszú távú irányok, és a
2014-2020-as
fejlesztési priori-
tások megalapozása
A Koncepció időtávja
A Koncepció jövőképe és célrendszere 2030-ig szól. Emellett fejlesztési prioritásokat fogalmaz meg a 2014-2020-as programidőszak fejlesztéspolitikája számára is. Ez utóbbi az Európai Unió Európa 2020 Stratégiájához és a kapcsolódó, 2014-2020 közötti programfinanszírozási időszakhoz illeszkedik. Hosszú és középtávú üzenetek
Jogszabályi alapok, előzmények
Az Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepció elkészítéséről a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény rendelkezik.
A Koncepció az egyes ágazatokat, szakpolitikákat irányító minisztériumok, illetve államtitkárságok, valamint a megyei önkormányzatok és Budapest által jelzett megyei, illetve fővárosi fejlesztési igényeket és elképzeléseket figyelembe véve, azokat összehangolva adja meg a fejlesztési célokat.
Az OFTK Magyarország új fejlesztés-politikai keretdokumentuma
Hazai fejlesztéspolitikai kapcsolódások
A Koncepció illeszkedik a kiemelt nemzeti stratégiai tervdokumentumokhoz,
fejlesztéspolitikai és területfejlesztési szempontból közös irányt határoz meg a szakpolitikák számára, és kapcsolódik a szakpolitikai stratégiai tervdokumentumokhoz és megalapozza a kiemelt nemzeti célkitűzések megvalósítását szolgáló - fejlesztéspolitikai célú - szakpolitikai programok tervezését és végrehajtását. A Koncepció a fejlesztéspolitikai eszközökön keresztül kapcsolódik a nemzeti költségvetésből finanszírozott fejlesztési célú programok megvalósításához.
Európai uniós kapcsolódások
A Koncepció egyik fő funkciója az EU 2020 Stratégiához és a 2014-2020 közötti uniós támogatáspolitika keretcéljait és keretszabályait az EU szintjén rögzítő Közös Stratégiai Kerethez illeszkedve, azokhoz hozzájárulva a hazai fejlesztés- és területfejlesztési politikai keretek, célok és prioritások kijelölése, a hazai fejlesztés- és területfejlesztési politika orientálása. A Koncepció fejlesztéspolitikai céljai és elvei képezik az Európai Bizottság és Magyarország között a 2014-2020 közötti uniós források felhasználására kötendő Partnerségi Megállapodás koncepcionális hátterét, megalapozza a 2014-2020 közötti uniós források felhasználásra irányuló hazai operatív programok tartalmát, továbbá orientálja a hazai fejlesztési célú források felhasználását is. Az OFTK megalapozza a Partnerségi Szerződést és az operatív programokat

1. ábra: Az Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepció kapcsolódása az uniós programozáshoz

Az előző OTK és OFK hatásainak értékelése
A 2005-2009 közötti időszak területi folyamatainak elemzéséből megállapítható, hogy a területfejlesztési politika céljai nem elégséges mértékben érvényesültek, valamint a 2005-ös Országos Területfejlesztési Koncepció (OTK) öt 2020-ig szóló átfogó, és hét 2013-ig szóló országos területi céljai időarányosan nem teljesültek. Továbbá:
- az OTK nem minden elve és célja épült be az ÚMFT (2007 - 2013. évi uniós tervezési időszak) ágazati és regionális operatív programjaiba, azokat csak felületesen, mintegy iránymutatásként vették figyelembe,
- a térségi szintű fejlesztési koncepciók és programok elkészítésének a gyakorlatban kevésbé volt jelentősége,
- a térségek versenyképessége nem javult, a felzárkóztatás megtorpant, a területi kohézió mértéke nem volt kielégítő, a társadalmi különbségek nőttek, de a környezet állapota fokozatosan javult, a környezetterhelés pedig csökkent,
- az OTK csak kis hatással volt az ágazati tervezésre és a szakpolitikákra, mert az ágazatok és a területi tartalmak összességében csak részlegesen és hiányosan jutottak el az ágazati tervezés, stratégiák szintjére,
- az OTK-ban meghatározott sajátos térségtípusok és ezek céljai többnyire nem voltak tetten érhetők az ágazati szakpolitikákban, illetve gyakorlatilag nem épültek be a hazai fejlesztéspolitikába,
- a szubszidiaritás elvének érvényesülését gátolta, hogy nem sikerült teljes egészében megoldani az egyes területi szintek közötti feladatok és hatáskörök lehatárolását,
- a területfejlesztési politika csak részben tudta érvényesíteni a hatékonyság és a koncentráció elvét,
- a gyakorlatban kevésbé érvényesült a térségi, táji szemlélet elve, az egyes projektek gyakran nem a helyi igényekhez és adottságokhoz igazodtak,
- a területfejlesztési intézményrendszert átfedések, párhuzamosságok és alacsony hatékonyság jellemezte,
- a területi tervezési rendszer nem újult meg, a visszacsatolás és az átláthatóság nem érvényesült,
- kevés területi alapú koncentráció és az egyes térségekre szabott speciális beavatkozás valósult csak meg,
- hiányzott a területfejlesztési politika céljainak érvényesítéséhez szükséges kormányzati szándék,
- az OTK és az OFK viszonya tisztázatlan maradt.
Mindezekre figyelemmel, a korábbi időszakok tapasztalatait felhasználva, a nemzeti stratégiára épülő új dokumentum, az OFTK, valós irányvonalat jelöl ki az eredményes fejlesztéspolitika megvalósulása érdekében.
1. Kihívások és fejlődési esélyeinket meghatározó trendek
1.1 Magyarország helye a világban
A globális környezetben való megerősödésünk és a nemzetközi versenyben elérhető sikereink egyik kulcseleme adottságaink feltárása és az ezekre való tudatos építkezés. Magyarország földrajzi helyzete viharos történelmet, kedvező természeti adottságokat és sokszínű külső hatásokat, szerteágazó kapcsolatrendszert adott népünknek. Mindez fejlődésünkhöz is hozzájárult, hiszen az európai, sőt olykor globális nagytérségek, kultúrkörök közötti kaputérségként szellemi és kulturális értékeink, anyagi javaink a legszélesebb körből gazdagodtak. Mindez sajátos, egyedi kultúrát hozott létre, számos, a belső fejlődés eredményeként kialakult olyan tényezővel, mint például a megyék rendszere vagy a tanyás településrend. Összességében individualista, a saját hagyományaihoz ragaszkodó, de találékony, gyakran széthúzó, ám ugyanakkor befogadó is lett a magyar társadalom. Egy értékeire építeni tudó, de a modern világban is alkalmazkodni, megújulni és fejlődni akaró népnek pedig mindenkor van jövője. Földrajzi és kulturális adottságainkra építhetünk
Az európai kontinensen elfoglalt helyünk több szerepre is lehetőséget teremt. A világban a transzatlanti térséghez tartozunk, a transzatlanti térségben európaiak vagyunk, Európában pedig hol közép-, hol kelet-európaiak. A meghatározó nagy népcsoportok, kultúrák és vallási tömbök közötti kapocs szerepe hagyományosan kínálkozó, kihasználható lehetőségünk. Térségünkhöz, a széles értelemben vett Közép-Európához pedig a regionális sorskérdésekben gyökerező érdekközösség és szolidaritás által kötődünk. Az Európai Unió és a transzatlanti tér felé szerződéses kötelékek és az Unió működésében való aktív részvétel is erősítik gazdasági-politikai kapcsolatunkat. Európa szívében a találkozóhely szerep nagy lehetőségeket rejt
Természeti értékeink sok szempontból nem szembetűnőek, de összességükben kedvezőek. Leginkább a szélsőségek hiánya teszi Közép-Európát és benne a Kárpát-medencét az emberi életre és gazdálkodásra kiválóan alkalmassá. Jó minőségű termőföldjeink bőségesen képesek lennének a jelenleginél nagyobb lakosság biztonságos ellátására, sokszínű tradicionális agrárkultúránk pedig jól illeszthető a környezet érdekeit szem előtt tartó termelés rendszerébe is. Termál és felszín alatti vizeink olyan biztonságot nyújtó, hatalmas kincset jelentenek, amelyre nemcsak széleskörű és jövedelmező fürdőkultúra, de jelentékeny energiatermelés is alapozható. Jó természeti adottságokkal rendelkezünk
Bár legnagyobb gazdasági értékünk az alkotó ember kellene legyen, a hagyományosan kreatív, a találékonyságot előtérbe helyező értékrend a XX. század társadalmi traumái és torz fejlődése miatt a szorgalmat, teljesítményt és normakövetést egyre kevésbé megbecsülő irányba fordult. A külső erővel ránk mért társadalmi, ideológiai kényszer saját érdekeink és értékeink felismerését akadályozta legjobban. Sokszínű és változatos történelmünk azonban éppen azt bizonyítja, hogy van lehetőség identitásunkban, kultúránkban úgy megerősödni, hogy európai és globális környezetünknek is hasznos és segítő tagjai lehessünk. Kulturális sajátosságaink, gazdag szellemi, kulturális örökségünk, Legjelentősebb erőforrásunk a kreatív, alkotó ember
nyelvünk, zenénk, építészetünk pedig éppen a globalizálódó világban segítenek összetartozást és identitást adni és megőrizni, továbbá jelentős épített örökségünk nemzetközi gyakorlatnak megfelelő, műemléki, értékalapú fejlesztése, bemutathatóvá tétele, a turizmusba való bekapcsolása jelentős gazdaságfejlesztő hatással bír.

1.1.1 Helyünk a világtérképen: ütközőterületből közép-európai találkozóhely

Kárpát-medencei helyzetünk és európai uniós tagságunk mellett a világban végigvonuló globális változások folyamataihoz igazodva kell kialakítanunk geopolitikai preferenciáinkat, közép- és hosszú távú fejlesztési elképzeléseinket. Az elmúlt évek globális átalakulásában a nemzetközi erőviszonyok az egyes országok, országcsoportok gazdasági teljesítménye szerint rendeződtek át. Korunk világpolitikai mozgásait legnagyobbrészt az ázsiai világrész Kína és India vezetésével lezajló gazdasági előretörése, az egyedüliként megmaradt szuperhatalom, az Egyesült Államok útkeresése, és a relatíve visszaszoruló, stagnáló, a továbblépés legjobb módjait kereső, integrálódó Európa válságkezelése alakítja. A világ a globalizációnak is köszönhetően a kétpólusú világrend felbomlását követően visszavonhatatlanul a többpólusúvá válás útjára lépett. Magyarország ebben a helyzetben, geopolitikai adottságait figyelembe véve alapvetően a következő stratégiai irányokat jelölheti ki magának: A globális
folyamatokat
figyelembe kell
venni a magyar
fejlesztési stratégia
kialakításakor
- A Nyugattal és a közép-európai országokkal való kapcsolattartás megerősítése, kulcsterületei: Geopolitikai
irányainkat az új
Észak-atlanti térség és az EU, annak növekedési térségei Visegrádi-térség országcsoportja Kárpát-medencei szomszédaink hatalmi és gazdasági rend és trendek alakítják
Céljai: a meglévő kapcsolatok erősítése mellett, a fejlett piacokon sikereket arató nyugat-európai exportorientált vállalatok beszállítói láncaiba való bekapcsolódással a magyar tőke- és kapacitáshiány oldása, a közép-európai gazdasági centrumtérség megerősítése, a Kárpát-medencei regionális piac lehetőségeinek kiaknázása, szolgáltatásexport, új piaci rések, feltörekvő piaci szegmensek kutatása, a technológiai és tudás-intenzív kkv-k exportja.
- Európán belül az unión kívüli országok felé nyitás, kulcsterületei:
Balkán Oroszország és Ukrajna Egyéb FÁK államok
Céljai: a külkereskedelmi kapcsolatok szélesítése, az ágazati kooperációk elmélyítése, a modernizációs programokba való bekapcsolódás; a gazdasági növekedési potenciál magyar vállalatok általi kihasználása.
- Európán kívüli térségek: a feltörekvő gazdaságokkal - ázsiai, közel-keleti, dél-amerikai térségekkel - kialakított kapcsolatok elmélyítése, kulcsterületei:

Kína, India
Dél-Korea, Indonézia Közép-Ázsia, Mongólia Közel-Kelet és Afrika Dél-Amerika: Brazília, Chile, Argentína
Céljai: a magyar külkereskedelem és az ország nemzetközi pénzügyi pozícióinak arányosabbá válása; a feltörekvő országok az EU felé történő expanziójának csatornázása, befektetés és beruházás-vonzás.
Geopolitikai jövőképünk kulcseleme Magyarország találkozóhelyi szerepkörének megerősítése: földrajzi adottságainkból adódóan Európa részeként, különféle kultúrák határán fekvő ütközőterületből egy világgazdasági szinten értelmezhető, európai léptékben jelentősnek tartott közép-európai gazdasági, kereskedelmi, közlekedési és innovációs hálózati központtá válás elősegítése. Magyarország jövője a hálózatoso-
dásban való részvétel és a találkozóhellyé
válás
Magyarország fő stratégiai céljai:
- Magyarország Közép-Európa egyik legversenyképesebb országává válik a kitörési pontjainak számító területeken 2030-ig.
- Megkerülhetetlen a közép-európai üzleti kaputérség megteremtése a szolgáltatások, a logisztika, és az innováció területein:
- Nyugat-Európa innovációs zónájának keleti kapuja,
-
az ázsiai gazdasági erőtér nyugati kapuja,
-
a közép-európai észak-déli szerveződésű gazdasági és növekedési tengely központja,
- az Európai Unió Duna Régió Stratégiájában fontos és nélkülözhetetlen szerep betöltésére alkalmas központi helyzet.
- A magyar külgazdaság földrajzi diverzifikációjának kiszélesítése az EU-n kívüli gazdasági kapcsolatok gyarapításával.
A dinamikus és tartós hazai gazdasági növekedés érdekében elsőrendű feladat a külkereskedelmi és nemzetközi pénzügyi kapcsolatok arányosabbá tétele a meglevő és új gazdasági relációk viszonylatában. Szükséges a globalizációs folyamatok, a még csak kibontakozóban lévő, de már látható új trendek figyelemmel kísérése, illetve a hozzájuk történő gyors igazodás, hazánk adottságaival és gazdasági célkitűzéseivel összhangban. Ebben a folyamatban Magyarország számára a gazdasági növekedés alapfeltétele különösen az innováció, a tudás és a magas hozzáadott értéket tartalmazó termékeket és szolgáltatásokat előállító gazdaság dinamikus fejlesztése, a meglévő természeti és kulturális örökség - nemzetközi gyakorlatnak megfelelő - erőforrásként használata, mindezek alapjainak lefektetése, a piac és az állam által befolyásolt folyamatok magas szintű menedzselése. Tudás és innováció nélkül reménytelen a kiemelkedés
A világgazdaság átrendeződése, a globális együttműködések kiteljesedése, a világgazdasági központok átrendeződését és a globális szinten zajló városverseny fokozódását hordozzák. A régiók és a városok, mint helyszínek is versengenek és együttműködnek egymással. Azok a leginkább versenyképesek, amelyek területi adottságaik felhasználásával és funkcionális hálózatok kialakításával képesek alkalmazkodni a globalizáció kihívásaihoz. A magyar stratégiaalkotóknak és politikai döntéshozóknak kiemelt feladata, hogy Magyarország megtalálja az utat a globális, regionális és egyéb térségi központi városok hálózata felé. A helyi adottságok szerepe, azoknak a helyi szükségletek kielégítését követően a globális gazdaságban történő innovatív hasznosítása kiemelkedő ezen a téren. Együttműködések, összefogások kialakításával hazánk legversenyképesebb településeinek súlyponti pozícióban kell a különböző nagytérségi városhálózatokba integrálódniuk. Ki kell
használnunk a globális városverseny fokozódását
A globalizáció kitágította az elérhetőség fogalmát. A globális elérhetőség immár magában foglalja a minőségi infrastruktúrát (közlekedés és IKT), az alapvető nyersanyagokhoz, ivóvízhez, információhoz hozzájutást, a létező kapcsolatok gyakoriságát és intenzitását, továbbá a hálózatépítést is. A globális értelemben vett elérhetőség feltétele a köz- és a magánszféra együttműködésével megvalósuló, jól összehangolt helyi, regionális és nemzeti fejlesztési politika. Új értelemben vett elérhetőség
A magyar geopolitikának eközben figyelemmel kell kísérnie a világban jelenlevő globális vállalatcsoportok térségünkre vonatkozó stratégiai elképzeléseit, el kell végeznie a hazai célkitűzésekhez igazodó kapcsolódási pontjainknak feltárását. Ezek a globális szinten működő komplex vállalatóriások a helyi- és a világgazdaság egyre fajsúlyosabb szereplőivé válnak nem csak tőke- és beruházás koncentráló hatásuk miatt, de a tevékenységükhöz kötődő túlnyomórészt korszerű (szak)tudáskoncentráció miatt is. A globális vállalatcsoportokkal való
együttműködés megkerülhetetlen

2. ábra: Az egyes országok összes GDP-je és annak egy lakosra jutó értéke 2011-ben

1.1.2 Magyarország Európában

Az európai integráció az elmúlt években fokozatosan erősödött. Ez két dimenzióban is jellemző volt: egyrészt az integráció mélyült, az európai közös gondolkodás egyre több területen határozta meg a tagállamok fejlődését; másrészt a közös politikákhoz folyamatosan az országok egyre szélesebb köre csatlakozott. Így az Európai Unió legnagyobb bővítési hulláma zajlott le 2004-ben, ami 2007-ben és 2013-ban tovább folytatódott. Az addig tizenöt országból álló EU tagjainak száma jelentős mértékben megnőtt, így a közösségi politikáknak újabb és újabb területi kihívásokkal kellett és kell a jövőben szembenéznie. Erősödő európai integráció
Magyarországon - a többi új tagállamhoz hasonlóan - azok a változások, amelyek az EU alapító tagállamaiban ötven év alatt zajlottak le, sokkal rövidebb idő alatt mentek végbe. Mindemellett a volt szocialista országokban az európai integráció különösen nagy változást hozott, hiszen rövid idő alatt a zárt tervutasításos rendszerből alakultak át nyílt piacgazdasággá, - a nemegyszer korábban is meglévő kulturális különbségekkel együtt - ami alapvetően változtatta meg a gazdasági és társadalmi körülményeket. Magyarország - Európába és ezen belül a szűkebb környezetébe való - integrálódásának elősegítése, egy versenyképes és fenntartható együttműködési szerkezet felé való elmozdulása rövid és hosszú távon egyaránt a hazai társadalmi és gazdasági jólét és előrehaladás alapvető feltételeit jelentik. Az Európai Unió bővítése nagyobb teret nyitott a versenyképes termelők és kereskedők számára, a munkaerő, a termékek és a szolgáltatások terén átjárhatóvá váltak a határok, jórészt közös jogi keretek között működnek a tagállamok. Ezek a tényezők nagyban befolyásolják az egyes hazai gazdasági szereplők, illetve az egyes térségek, városok lehetőségeit is, mind belföldi, mind pedig európai összefüggésben. A globális kihívások megválaszolásában is nagy segítséget nyújt az európai integráció, azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni a szubszidiaritás elvét sem: amit nemzeti szinten hatékonyabban tudunk megoldani, azt nemzeti hatáskörben kell minél hamarabb megtenni. Az új tag-államokban sokkal nagyobb ütemben zajlik az integráció

1.1.3 A közép-európai együttműködés katalizálása

Hazánk elsődleges feladata a jobb geopolitikai helyzet kivívása érdekében az, hogy minél szorosabb együttműködésre törekedjen a szomszédos országokkal és minél jelentősebb szerepet töltsön be a kelet-közép-európai régióban. Ezen törekvés kulcsfontosságú, hiszen egy szoros érdekegyezésre épülő Kelet-Közép-Európa lényegesen kedvezőbb pozíciót tud elfoglalni a geopolitikai palettán, mint a hasonló gondokkal küzdő, de magukra hagyatott kis országok. A közép-európai integráció katalizálása a magyar geopolitika azon szelete, amelyre hazánk komoly befolyással lehet. Erre jó példa, a Romániával és Bulgáriával kibővített Visegrádi Együttműködés, amely releváns előrelépést jelent a kelet-közép-európai integráció felé. Szorosabb együttműködés szükséges a környező országokkal
A Nyugat-Balkán térsége az EU bővítési politikájának egyik fontos iránya. Elsősorban az európai integráció kínál lehetőséget arra, hogy a régió országai kitörjenek a délszláv háborút követő stagnálásból. Hazánk Balkán-politikájának egyik központi kérdése a balkáni országok által igénybe vehető uniós források (különösen az előcsatlakozási eszközök, IPA) aktív és hatékony felhasználásának elősegítése, többek közt az EU-csatlakozás, az uniós pénzfelhasználás, az intézményfejlesztés, illetve a demokratikus átmenet terén szerzett tapasztalataink átadásával. Tapasztalatok átadása a nyugat-
balkáni országoknak
A Nyugat-Balkán dinamikus piaca, fejlődési potenciálja, energia és nyersanyag forrásai, élelmiszer és más hagyományos áruigénye, a még megmaradt privatizációs lehetőségek, a szükséges infrastrukturális fejlesztések, illetve a nemzetközi finanszírozású projektekben való részvételi lehetőségek számos kedvező kapcsolódási pontot kínálnak fel a magyar gazdaság szereplőinek is, amelyek közül többen a térség ismerete, a kulturális hasonlóságok kapcsán még helyzeti előnnyel rendelkeznek egyéb, elsősorban nyugat-európai versenytársainkkal szemben. Alapvető érdekünk, hogy a balkáni térség felzárkóztatásában a magyar (kül)gazdaság minél kedvezőbb arányban tudja kivenni a részét. Kiemelt feladat a magyar (kül)gazdaság számára a balkáni felzárkóztatáshoz való kapcsolódás
Az EU makro-regionális stratégiái, mint amilyen a Duna Régió Stratégia, illetve az annak eredetileg mintát szolgáltató Balti-tengeri Stratégia, a térség országai és civil szférája által kezdeményezett projektek útján erősítik a nagytérség területi, gazdasági és társadalmi kohézióját. Hazánk gazdaságilag, biztonságpolitikailag és a külhoni magyarság szempontjából is a Duna-völgy olyan „zöld” szemléletű, a meglévő táji és természeti, valamint épített örökség értékeket megőrző, erőforrásként használó fejlesztésében érdekelt, amely a környezetvédelmi szempontok maradéktalan érvényesítése mellett valósítja meg a Duna Régió Stratégia közlekedéspolitikai és gazdaságfejlesztési céljait. Jelentős szerepvállalás szükséges az EU makro-regionális stratégiáiban

1.1.4 Együttműködés a Kárpát-medencében

A különböző térségek növekvő kölcsönös függése miatt egyre nagyobb az igény a szorosabb kapcsolatok iránt közvetlen környezetünkben is. A Kárpát-medence országait közös múltjuk mellett szorosan összeköti hasonló gazdasági fejlettségük, életszínvonaluk, a valamennyiükre jellemző külső gazdasági hatásoknak való erős kitettség, és közösek az elmúlt évtizedben gyorsan növekvő társadalmi feszültségek, valamint az egységes természeti környezettel összefüggő problémák is. Ennek ellenére a Kárpát-medencei gazdaság nem tekinthető egységesnek, az egyes országok közötti kereskedelem bővítésében még jelentős tartalékok vannak, a hasonló adottságok pedig inkább egymás konkurensévé teszik őket a globális versenyben, amit csak tudatos, tervezett együttműködéssel lehet feloldani. A Kárpát-medence országainak szorosan együtt kell működniük számos, elsősorban gazdasági és logisztikai-kereskedelmi területen, jobban ki kell használniuk közös értékeiket, adottságaikat és közös történelmüket, ezáltal növelve a térség fenntartható versenyképességét. Az együttműködést nehezítő, helyi vagy regionális szintű akadályok lebontása segíti a határ menti régiók emberi, kulturális, gazdasági és természeti erőforrásainak jobb kihasználását is, csökkentve e térségek periférikus jellegét és társadalmi kirekesztettségét. A fenyegető A közös adottságokra
épülő összehangolt
fejlesztéspolitikára van szükség a
térségben
globális kihívások, mint az éghajlatváltozás, egyéb környezeti válságok, a demográfiai változások, a migráció, illetve az energiaellátás kérdései is összehangolt cselekvéseket kívánnak meg. A kárpát-medencei együttműködés szükségszerűsége a jelentős nemzetbiztonsági kockázatot jelentő külső, uniós határok védelme és ellenőrzése terén is jelentkezik, amely a Nyugat-Balkán EU-s integrációja után is aktuális marad, tekintettel a Balkánon, majd Közép-Európán áthaladó kábítószer-, fegyver- és embercsempészetre. E téren jelentős terhelés hárul délkeleti határainkra, és emiatt Magyarország ennek a nemzetbiztonsági térségnek kiemelt szereplője. Déli és keleti szomszédjaink európai integrációjának elmélyülése különösen fontos Magyarország számára, hiszen a halványuló határokon átnyúló területfejlesztés lehetőségein túl a magyar kisebbségek jelenléte külön erőforrást jelenthet tágabb régiónk kohéziójának megteremtéséhez.
A Kárpát-medencében alakuló együttműködésben a közös, interetnikus érdekeken alapuló, szinergikus kapcsolatkeresés elsődlegessége mellett Magyarországnak különleges lehetősége, egyben feladata van, hiszen a magyarság nyelvével és a teljes térségen átívelő kapcsolatrendszerével a leghatékonyabb összekötő kapocs lehet a térségben. A határainkon túl élő magyarok jelentik azt a mindeddig kevéssé kihasznált erőforrást, akiken keresztül a magyar gazdaság a legnagyobb eredménnyel hozzá tud járulni ezen együttműködéshez. Az elmúlt közel száz év során sohasem voltak a Kárpát-medencei és közép-európai kooperáció feltételei annyira kedvezőek, mint napjainkban. Ennek érdekében törekedni kell a szomszédos országokkal való partneri viszony kölcsönös előnyök elvén alapuló elmélyítésére és a közösen támogatható fejlesztési programok megvalósítására. Kedvezőek a Kárpát-medencei kooperáció külső feltételei
Közép- és hosszú távú cél, hogy a Kárpát-medencei gazdasági tér főbb jellemzői között az alábbiak is realizálódjanak:
- a térség országai magas szinten integrálódnak a nyugat-európai országok gazdasági erőterébe;
- a régión belüli vertikális integráció növelésével, a térségi termékekkel részben kiválthatóvá válik a távoli piacokról származó import;
- a helyi és a globális gazdasági szereplők kölcsönös előnyökön alapuló együttműködésével a térség országaira jellemző duális gazdasági szerkezet egyre inkább kiegyensúlyozódik;
- a Kárpát-medencei térségben az integrációt segítő összehangolt infrastrukturális és munkaerő-piaci feltételek jönnek létre;
- növekszik a hazai vállalkozások szomszédos országokba irányuló kivitele;
- a magyar gazdaság növeli a szomszédos országokban befektetett működő tőke mennyiségét;
- a magyar gazdaság növekedésének jelentősebb hányada származik a bruttó nemzeti termék növekményéből;
- a hazai kis- és középvállalkozások a Kárpát-medencei léptékű erőforrás- és piaci tervezésen keresztül hatékonyan hozzájárulhatnak a munkahelyteremtéshez és a növekvő exporthoz;
- a magyar gazdaság pozícióinak szomszédos országokban való megerősödése által javulhat a határokon túli magyar gazdasági szereplők helyzete.
A Kárpát-medencei gazdasági tér segítheti az ország
gazdaságának előrelépését
A határon átnyúló együttműködések különböző, a nemzetiségtől független formái (határmenti megyék, Euro-régiók, Európai Területi Társulások) hozzájárulhatnak a határon átnyúló várostengelyek, a településközi és végső soron a Kárpát-medencei kapcsolatok megerősítéséhez, szorosabbra fűzéséhez, a Kárpát-medencei gazdasági tér megteremtéséhez, a határmenti elmaradott térségek fejlesztéséhez, az épített örökség és természeti értékek megőrzéséhez, továbbá az összehangolt környezetvédelmi, turisztikai, kulturális és közegészségügyi, valamint egészségügyi ellátás-szervezési programok megalapozásához. A határmenti együttműködések kulcsszerepet kapnak a kapcsolat-építésben
1.2 Gazdasági erőforrásaink, gazdasági kihívások és trendek

1.2.1 Globális kihívások: átalakuló gazdasági erőegyensúly, adósságválság, új kapcsolatrendszerek

Az elmúlt évek világgazdasági folyamatai erőteljesen éreztetik hatásukat az európai gazdaságban. A gazdasági növekedés fenntartása egyre nagyobb erőfeszítéseket követel az európai kormányzatoktól, amelyhez magas államadósság, a nemzetgazdaságok finanszírozási nehézségei, a pénzpiacok erős befolyása párosul. A világgazdasági súlypontok áthelyeződésével az EU) gazdasága egyre nagyobb versenynek van kitéve a feltörekvő gazdaságok részéről, és nagy belső feszültséget okoz a jelentős munkanélküliség. A gazdasági válság a fejlett országok fogyasztását ugyan visszavetette több téren is, de a feltörekvő országokban is terjedő fogyasztói szemlélet minden eddiginél nagyobb és sok szempontból egyre kevésbé kielégíthető keresletet indukál. Az elkövetkező években, évtizedekben Európának számosgazdasági kihívással kell szembenéznie. Ezek közé tartozik az államadósságok kontroll alatt tartása, a foglalkoztatás növelése, a megfelelő jövedelmek biztosítása, a növekedést a fenntarthatóság követelményeivel összhangban biztosító gazdasági versenyképesség megőrzése, illetve a várható energiaválság kezelése. Átrendeződő világgazdaság, erősödő verseny
A 2008-ban elindult gazdasági válság következményeként 2011 második felében az Európai Unió egyes tagországaiban kiteljesedtek az adósságválság jegyei, amelynek hatására 2012-ben a külpiaci konjunktúra újra lejtőre került, ami a pénzpiacok teljesítményében is jelentősen meglátszott. Az adósságválságtól leginkább az euró övezet periférikus tagjai szenvednek (Görögország, Spanyolország, Portugália, Olaszország, Írország), de közvetve az egész eurózónára, illetve az EU országokra is jelentős hatást gyakorol. Az adósságproblémák növekvő piaci volatilitást és a finanszírozási költségek emelkedését eredményezik, ami az európai bankrendszer gyengélkedésével, a fiskális kiigazító intézkedések szükségességével, illetve annak gazdasági, politikai, társadalmi dimenzióival (korlátaival) párosul. Az adósságválság jelentős hatást gyakorol az eurózónára
Magyarország nyitott gazdasága és örökölt magas államadóssága következtében rendkívüli mértékben kitett a világgazdasági folyamatoknak, a pénzpiaci mozgásoknak, valamint azoknak a gazdaságoknak, amelyekhez a legerősebb gazdasági kapcsolatok fűzik. Az országban a foglalkoztatás kritikusan alacsony, a jövedelmek messze elmaradnak az európai színvonaltól, valamint a növekvő infláció következtében vásárlóértékük is folyamatosan csökkent. A gazdaság szétszakadt a globális gazdaságba ágyazódó globális vállalati szférára és az azokra felfűződő vagy a helyi gazdaságban tevékenykedő helyi vállalkozásokra. Az ország termelő gazdasága döntően alapanyag-termelő vagy beszállító jellegű, alacsony hozzáadott értékű tevékenységek jellemzik, a helyi gazdaság gyenge. Több olyan erőforrásunk is van azonban, amely átgondolt fejlesztéssel gazdasági fejlődésünket megalapozhatja: az ország kedvező geostratégiai fekvése, az innovációs potenciál, az agrár- és élelmiszergazdasági potenciál, a szabad munkaerő, a képzett munkaerőt biztosítani képes szakképzési rendszer és felsőoktatás. Gazdasági fejlődésünk kulcsa az a gazdaságstratégiai paradigmaváltás, amely a magas hozzáadott értéket adó ágazatokra és tevékenységekre, a versenyképes ágazatokra, az ezeket megalapozó szakképzésre és felsőoktatásra, a belső piacot biztosító helyi gazdaságra, a termelékenység és a foglalkoztatás növelésére, valamint a megtermelt érték nemzetgazdaságban tartására, a vállalkozói és fogyasztói tudatosságra épül.
A szakképzés és felsőoktatás átalakítása már elindult annak érdekében, hogy a kibocsátott munkaerő szerkezete és minősége megfeleljen a gazdaság és társadalom elvárásainak, szükségleteinek és biztosítsa az
Gazdaságstratégiai paradigmaváltás szükséges
uniós átlaghoz közelítő foglalkoztatási szintet. Kiemelten fontos a természettudományos, műszaki, magasan kvalifikált, tudományos fokozattal rendelkező szakemberek számának növelése, annak érdekében, hogy a jövőbeni fejlődésünket meghatározó innovációk humán bázisa biztosítható legyen.
Magyarország rendelkezik olyan gazdasági erőforrásokkal, amelyek révén a globális gazdasági versenyben hosszú távon helytállhat, és a jelenlegi pozícióit jelentősen javíthatja. Átgondolt, fókuszált gazdaságfejlesztéssel megerősíthetők azok az ágazatok, gazdasági tevékenység- és termékkörök, amelyekkel Magyarország jelen tud lenni a reálisan elérhető globális résekben. Kiemelten fontos az országban, az ország erőforrásainak felhasználásával megtermelt értékeknek, illetve a belőlük keletkező haszonnak a helyben tartása, az ország javára fordítása.
Gazdasági erőforrásaink, értékeink:
- Geostratégiai fekvésünk alapján több szegmensben gazdasági csomópont (HUB) lehetünk.
- Jelentős munkaerő potenciállal rendelkezünk a fizikai és a szellemi szakmákban is.
- Céltudatos tehetségtámogató és -fejlesztő programjainkkal elősegítjük a tehetségek kibontakozását.
- Természeti erőforrásainkra alapozott agrár- és élelmiszergazdasági potenciálunk önellátást és exportot is lehetővé tesz, minőségi élelmiszertermeléssel.
- Jelentős ivóvíz, gyógy- és termálvíz, valamint nyersanyag vagyonnal rendelkezünk.
- Számos, jelenleg importból fedezett termék esetében ipari, feldolgozóipari hagyományunkra és innovációra alapozva a hazai gyártás növelhető pl. járműipar, gépgyártás, könnyűipar.
- Iparunk, feldolgozóiparunk és az agrárszektor fejlesztéséhez potenciálisan biztosítható a mérnök- és szakképzési háttér.
- Külföldön munkát vállaló kutatóink, orvosaink, mérnökeink, szakmunkásaink visszatérésével a termelékenységünk jelentősen fokozható.
- Egyetemeink, kutatóintézeteink innovációs kapacitására magas hozzáadott értéket adó feldolgozóipar, valamint a K+F szektor fejlesztése alapozható.
- Világpiacon is helytálló hungarikum termékeink vannak.
- A helyi energiatermelés, ellátás megerősítésével csökkenteni tudjuk energiafüggőségünket.
- Gazdasági tevékenységre alkalmas, jelenleg nem hasznosított iparterületekkel, telepekkel, üzemekkel rendelkezünk, ipari parkjaink jelentős szabad kapacitással bírnak
- A közép-európai térségben gazdaság-földrajzilag kedvező adottságú közlekedési adottsággal rendelkezünk
- Kulturális örökségeinkben rejlő erőforrásaink kiaknázásával, a nemzetközi gyakorlatnak megfelelő műemléki érték alapú hasznosítás megvalósításával a turizmus fellendíthető
- Határaink mentén magas a helyi és regionális együttműködések társadalmi, településhálózati, és gazdaságfejlesztési potenciálja.

1.2.2 A gazdaságunk nemzetközi kitettsége

Magyarország gazdasága rendkívül nyitottnak számít, a hazánk által lebonyolított termék- és szolgáltatásexport GDP-hez viszonyított aránya 2011-ben 91,3% volt, ami az egyik legmagasabb Európában. A behozatal esetében hazánk szintén magas, 84,6%-os GDP-hez viszonyított aránnyal rendelkezett. Magyarország tehát az export-orientáció mellett Európa egyik leginkább importfüggő országa is, amelynek egyik oka, hogy az exporttermelésünknek rendkívül magas az importrátája. Ide kapcsolódik hazánk magas nyersanyagigénye, illetve az, hogy az ellátási láncban kevés a versenyképes, magas termelékenységű magyar vállalkozás. Nemzetközileg kitett, export- és importorientált gazdaság épült ki
Külkereskedelmünk mind földrajzilag, mind az ágazati szerkezet, mind az exportáló vállalatok mérete szerint meglehetősen koncentrált, ami komoly kockázatot jelent. Kivitelünk több mint háromnegyede az Európai Unióba irányul, elsősorban Németországba, Romániába, Szlovákiába, Ausztriába és Olaszországba. Importunk pedig több mint kétharmad részben az Unióból származik. Export és import oldalon egyaránt Németország a legnagyobb kereskedelmi partnerünk, mely a teljes kivitelünk és a behozatalunk negyedét adja. A termékek és szolgáltatások együttes külkereskedelmében mind a kivitelnek, mind pedig a behozatalnak a legnagyobb részét két kategória, a gépek és szállítóeszközök csoportja valamint a feldolgozott termékek teszik ki. A magyar gazdaság nemzetközi kitettségét tehát a nemzetközi kereskedelemre utaltság, az export-függőség jellemzi, így a hazai gazdasági fejlődést erősen befolyásolja, hogy mi történik exportpiacainkon. Az ottani gazdasági lassulás kihat a hazai fejlődésre. A külgazdasági kapcsolatokra utaltság felértékeli a magyar gazdaság nemzetközi versenyképességének jelentőségét és ezzel párhuzamosan, a kitettség oldása érdekében a helyi gazdaság erősödését. A külkereskedelmi termékforgalom 2012. január-októberben kedvező irányban változott, a kivitel volumene 2,4%-kal, míg a behozatalé csak 1%-kal nőtt és például a Kínába irányuló kivitelünk forintértéke 20,5%-kal emelkedett, miközben a kínai importunk gyakorlatilag nem változott. Külkereskedelmünk erősen egyoldalú koncentráltságot mutat

3. ábra: Külkereskedelmi egyenleg változása 2001-2011 között folyó áron, termékfőcsoportokra mérve
(milliárd forint) (Forrás: KSH)

Magyarország nemzetközi kitettségét tovább növeli, hogy korábban az ország az államadósság finanszírozásához jelentős külső hiteleket vett fel. A külföldiek által birtokolt államadósság aránya hazánkban kiemelkedően magas. Az ország sebezhetőségét még inkább fokozza, hogy a teljes - a háztartásokat, a vállalatokat és a bankokat is figyelembe vevő - külső adósság szintje szintén kimagasló. Ebben szerepe van az utóbbi szűk évtizedben felfutó deviza alapú hitelezésnek és az államadósság külső forrásból történő finanszírozásának is. A külfölddel szembeni eladósodottságunkat jelzi, hogy az ország bruttó külső adósságállománya 2011-ben a GDP 101,7%-át jelentette. Rendkívüli mértékű a külső eladósodottságunk
Magyarország külső egyensúlyának helyreállítása terén azonban kedvező folyamat mutatkozott az utóbbi 2-3 évben. A 2010-ben pozitívba fordult folyó fizetési mérleg egyenlege 2012-ben a GDP arányában 1,6%-ot tette ki (az előzetes adatok alapján). 2011-ben a mérlegelem egyenlege némileg romlott, a GDP 0,9%-a volt, amely 1,6 százalékponttal alacsonyabb az előző évi GDP arányos adatánál. 2009 második negyedéve óta minden negyedévben a reálgazdasági többlet meghaladta a jövedelmek hiányát. Ennek hátterében a globális gazdasági válság következtében csökkenő importigény állhatott, emellett pedig az exportvolumen dinamikus növekedése is látható volt. 2010-ben a tőkemérleg többlete is jelentősen emelkedett, 2011-ben a GDP 2,4%-át tette ki a szufficit mértéke, így hazánk külfölddel szembeni nettó finanszírozási képessége is javult. Javuló
külkereskedelmi mérleg, fordulat a külső egyensúly helyreállításában

1.2.3 Duális gazdaságunk felértékeli a hazai kis- és középvállalkozásokat

Magyarországon a rendszerváltás utáni folyamatok egyik negatívuma a duális gazdaság - a globális piacon versenyző nagyvállalatok és a hazai kis- és középvállalkozások kettősségének - kialakulása volt, amely a foglalkoztatásra és a versenyképességre, így összességében a növekedésre is fékező hatást gyakorolt. A 2008-as gazdasági világválság miatt a foglalkoztatás és a versenyképesség nem tudott javulni, a külföldi tulajdonú multinacionális vállalatok is megérezték hatását, és a válság tovább fokozta a kkv-k sérülékenységét is. A kedvezőtlen folyamatok ellenére továbbra is a hazai kis- és középvállalkozások biztosítják a foglalkoztatás legnagyobb részét. A hazai KKV-k foglalkoztatási potenciálja jelentős
A külföldi vállalkozások súlya a nemzetközi arányokat tekintve is kiemelkedő, a külföldi tulajdonosoknak egyre nagyobb és a rendszerváltás óta jelentősen emelkedő részesedése van a vállalati tulajdonban. A külföldi érdekeltségű vállalatok állították elő 2009-ben a nem pénzügyi tevékenységet folytató vállalkozások körében a hozzáadott érték 49,1%-át és az export több mint 80%-át, valamint a feldolgozóipari termelés kétharmadát. A vállalati szektort tekintve a külföldi tőke a termelőeszközök felét birtokolja, ezzel a hozzáadott érték közel felét állítja elő a foglalkoztatottak negyedével. A külföldi vállalkozások jövedelmezősége is lényegesen meghaladja a hazaiakét, és az export részesedése is magasabb az árbevételből, mint hazai társaiknak. Külföldi tulajdonú vállalatok jelentős súlya
Az előzetes várakozásokkal ellentétben a külföldi tőke megjelenése nem járt együtt az azok beszállítóiként működő hazai tulajdonú kis- és közepes vállalatok fejlődésével. A legdinamikusabban növekvő gépipari termelés kezdettől fogva erősen támaszkodott az importra, s a hazai tulajdonú beszállítói kör keveset bővült. A külföldi tőke beáramlása tehát nem ösztönözte a többi szektort a termelés bővítésére és korszerűsítésére, a hazai erőforrások közül jobbára csak a munkaerőre támaszkodott. A beszállítói KKV-k fejlődése elmarad
A rendszerváltás utáni gazdasági növekedés és az újraiparosodás motorjai a külföldi működő tőke befektetések voltak, segítették a gazdaság átstrukturálódását, a fejlett technológia, technika, vállalati kultúra meghonosítását. A külföldi beruházások termelési értékük és foglalkoztatottjaik kiemelkedő jelentőségénél fogva az ország területi szerkezetének átalakításában is meghatározó tényezővé váltak. 2010-ben Közép-Magyarország valamint a Nyugat-dunántúli és a Közép-dunántúli Régió volt a külföldi tőke letelepülésének kitüntetett területe. Ezeken a területeken a közeli nyugati kapcsolat, a megfelelően kiépített közlekedési A külföldi befektetések elsősorban a fejlett térségekbe érkeztek
infrastruktúra, a nyelvtudás, a képzett munkaerő jelentik a fő vonzerőt. A területi koncentráció csökkenését a külföldi tőke telepítő tényezőinek részleges térbeli szétszóródása, szétterjedése tette lehetővé. Ennek legjobb példái a fokozatosan kiépülő autópálya hálózat mentén letelepülő külföldi vállalatok. A telepítő tényezők között a közlekedési infrastruktúra mellett szerepet játszik még a kedvező földrajzi fekvés, a meglévő szolgáltatások köre és színvonala, az ipari parkok, az általuk kínált infrastruktúra, az önkormányzatok kínálta egyéb szolgáltatások/előnyök és támogatások, a már meglévő ipar.
A hazai tulajdonú vállalatok termelési láncba történő mélyebb integrálása, a magyar tulajdonú vállalatok belső piacon történő megerősítése, valamint az exportpiacokon jelenlévő, a külföldi piacokon is versenyképes termékeket előállító, magyar tulajdonú vállalkozások további terjeszkedésének elősegítése régóta meglévő elvárás. A hazai vállalatok beszállítói szerepkörének erősítésénél eddig alkalmazott technikák nem voltak igazán eredményesek. Ezen segíthet a klaszterizáció, amely a kkv-k nemzetközi piacra lépését, a márkaépítést, valamint a hatékonyságot jelentősen megkönnyítheti. A klasztereken túl a gazdasági kamarák is közreműködhetnének a multinacionális cégek felé történő közvetítésben, beszállítói vásárok szervezésével. A hazai vállalatok termelési láncba integrálása mellett támogatni kell a korábban megszűnt, de piaci kereslettel bíró iparágak újraélesztését is, akár a járműgyártás területén is. A hazai kkv-k esetében indokolt egy olyan külkereskedelmi kapcsolatokat építő szervezet felállítása, amely segítené piacra jutásukat. Fontos az internetes piackutatás, piaci kapcsolatépítés fejlesztése is. Megindulhat a hazai vállalatok helyzetbe hozása
Az elmozdulás érdekében a magyar Kormány több jogszabályt is meghozott, ezeket a célokat az Alaptörvényben is rögzítette és átszervezte a gazdaságfejlesztési támogatások rendszerét is, így jelentősen csökkentették a pályázatok számát, egyszerűsödött a pályáztatási eljárás, valamint a pályáztatási intézményrendszer. Az integráció a hazai tulajdonban lévő kis és közepes cégek fejlődési esélyeinek növelésével, a beszállítói kapcsolatok ösztönzésével lehetséges, a fejlesztések egyrészt ágazati, másrészt területi stratégiák összehangolását igénylik. Egyszerűsödő pályázati rendszer
Hazánkban a működő vállalkozások száma 2003-2006 között 0,4%-kal, 2006-2011 között további
1,1%-kal csökkent. Árnyalja képet, hogy a társas vállalkozások száma 9,2%-kal, illetve további 14%-kal nőtt. A működő vállalkozások számának csökkenését az egyéni vállalkozások esetében mérhető jelentős visszaesés okozza, hiszen 2003-2006 között közel 9%-os és 2006-2010 között pedig már 11,4%-os csökkenés mutatható ki.
Egyéni
vállalkozások jelentős csökkenése

4. ábra: A Magyarországon működő vállalkozások számának változása (db) (Forrás: KSH)

A hazai kis- és középvállalkozások jelenleg több akadállyal szembesülnek további növekedésük szempontjából. Ilyen a forráshiány, a szükséges menedzsmentismeretek hiánya, valamint a túlzott adminisztráció és bürokrácia, az elvonások továbbra is magas mértéke. Ezek együtt azt eredményezik, hogy jelenleg hazánkban csak kevés gazdasági szervezet tud versenyképes módon megjelenni úgy a hazai, mint a nemzetközi piacokon. A hosszú ideje fennálló problémák okozzák a magyar gazdaság duális jellegét, amelyet a reálgazdasági számok is tisztán mutatnak. A duális gazdaság kialakulásának hátterében a hazai KKV szektor for-
ráshiányos helyzete húzódik meg
A 2008. évre vonatkozó ágazati kapcsolatok mérlege szerint a GDP 26 543 milliárd forintot tett ki piaci áron, aminek megközelítőleg háromnegyedét hazai tulajdonú vállalatok állították elő. A foglalkoztatottak létszámát tekintve a hazai vállalatok részesedése 80%. A hazai vállalkozások bár nagyobb szerepet töltenek be a foglalkoztatásban és bruttó hazai termék előállításában is, működésük kevésbé hatékony, mint a külföldi tulajdonú vállalkozásoké. A hazai és a külföldi tulajdonú szektorok GDP részesedésének és foglalkoztatási részarányainak hányadosából képzett termelékenységi mutatószám a külföldi vállalatok esetén átlagosan háromszorosa a magyar vállalatok értékének. Ez a tendencia nem csupán aggregált szinten, hanem az egyes iparágak szintjén is megfigyelhető. A külföldi tulajdonú szektorokhoz képest a hazai teljesítmény kevésbé hatékony
A külföldi tulajdonú szektorok esetében kivétel nélkül minden ágazatról elmondható, hogy a GDP-ből való részaránya meghaladja a foglalkoztatottságban betöltött szerepét. Különösen szembetűnő a hazai és a külföldi tulajdonú ipari szektor összehasonlítása, amely jól érzékelteti a termelékenységben meglévő különbségeket. Ettől a trendtől jelentős eltérés csak az ingatlanügyek esetében figyelhető meg, amely a GDP 8,3 százalékát állítja elő, miközben a foglalkoztatásból történő részesedése csupán 0,9 százalék. Mind a foglalkoztatást, mind a GDP-ből való részesedést tekintve a legnagyobb súlya a vállalati szektorának van. A hazai tulajdonú szektorok szerepe a
foglalkozatásban nagyobb
A versenyképesség szempontjából hangsúlyos a vállalatközi együttműködés, a helyi gazdasági kapcsolatok, szerveződések, a hálózatosodás szükségessége. Jelenleg az alacsony szintű hálózatosodás, az alapvető bizalomhiány a kkv-k körében negatív hatással van a gazdaság versenyképességére. A vállalkozói bizalom a versenyképes gazdaság egyik alapja, ezért a kölcsönösen előnyös gazdasági társulások létrejöttének elősegítése fontos fejlesztéspolitikai kérdés. Magas a bizalmatlanság a vállalkozások körében

1.2.4 A beruházásokban vezet a tercier szektor

A beruházásoknak a szektorok közötti megoszlása is reprezentálja az egyes szektorok nemzetgazdaságban elfoglalt helyét. A nemzetgazdasági beruházások terén legnagyobb szerepe a szolgáltató szektornak van (2245 Mrd Ft, 53,8%, 2012.), azt követi az ipar (1682 Mrd Ft, 40,4%, 2012.), majd a mezőgazdaság (240 Mrd Ft, 5,8%, 2012.). A mezőgazdaság súlya az egyes megyéket vizsgálva elsősorban a termőhelyi adottságok függvénye. Az ipari beruházások területi szerkezete viszont már kizárólag a társadalmi-gazdasági adottságok eredménye. A kedvezőbb gazdaságstruktúrával, fejlett infrastruktúrával rendelkező, jó földrajzi helyzetben lévő térségek tőkevonzó-képessége erős, így elsősorban ezen régiókba érkezett több befektetés. A beruházások több mint fele a szolgáltatói szektorban realizálódott és ezek térben is koncentráltabban jelennek meg az iparhoz és a mezőgazdasághoz képest. Hazánkban elsősorban Budapest és Pest megye a szolgáltatási beruházások preferált térségei. A szolgáltató szektor kiemelkedő szerepe a beruházásokban

5. ábra: A gazdasági szektorok beruházásainak teljesítményértékei (folyó áron, Mrd Ft) (forrás: KSH)

1.2.5 Versenyképességi helyzetünk

A magyar gazdaság a 2000-es évek elején még a régió éllovasa volt a gazdasági növekedés ütemét tekintve, évi 4%-ot meghaladó növekedéssel. Az évtized második felében ugyanakkor a visegrádi országok közül egyértelműen Magyarországot jellemezte a legszerényebb gazdasági növekedés, 2009 után pedig az egyik legnagyobb visszaesés. Ennek következtében a magyar gazdaság felzárkóztatása teljesen megtorpant: az egy főre jutó magyar GDP az EU átlagához viszonyítva 2011-ben alig haladta meg a nyolc évvel korábbi szintet. Ugyanebben az időszakban a régió összes többi országára gyorsabb gazdasági növekedés és számottevő felzárkózás volt jellemző, s emiatt Magyarország korábbi előnye Lengyelországhoz képest minimálisra csökkent, Csehországhoz viszonyított lemaradásunk ugyan nem változott lényegesen, de Szlovákia az évtized közepén látványosan megelőzte Magyarországot. Fontos hangsúlyozni, hogy a magyar felzárkózási relatív potenciál romlása már 2003-tól - vagyis a 2006-ban kezdődő fiskális megszorításokat megelőzően - is jól látható volt, amikor ugyan még viszonylag dinamikusan, évi 3-4 százalékkal bővült a magyar gazdaság, de a régió többi országának növekedése ezekben az években már lényegesen meghaladta a magyart. A GDP alakulása jelezte a magyar gazdaság megtorpanását

6. ábra: Az egy főre jutó GDP (vásárlóerő-paritáson) alakulása (EU átlag = 100) (forrás: EUROSTAT)

Egy nyitott gazdaság versenyképességének másik fontos mérőszáma, hogy az előállított termékeket milyen sikerrel képes más országok piacán értékesíteni, vagyis exportálni. Magyarország az Európai Unió egyik legnyitottabb gazdasága, amely exportját az elmúlt évtizedben folyamatosan képes volt növelni (kivéve a 2009-es évet, amikor a kibontakozó globális válság nyomán a teljes világkereskedelem volumene jelentősen visszaesett). A magyar export bővülésének üteme ráadásul meghaladta az Európai Unió importjának növekedését, vagyis Magyarország piaci részesedése legfőbb exportfelvevőpiacán növekedett. Ennek a növekedésnek az üteme ugyanakkor elmaradt a többi visegrádi országétól, az elmúlt évtizedre visszatekintve Lengyelország, Csehország és Szlovákia részesedése az EU importján belül egyaránt jóval nagyobb ütemben bővült, mint Magyarországé. Bővülő export

7. ábra: Az EU teljes importjából való részesedés alakulása (Forrás: Eurostat)

A fenti jelenségek arra utalnak, hogy a magyar gazdaság romló teljesítménye mögött nem annyira konjunkturális, hanem főleg strukturális okok, versenyképességi problémák húzódnak meg. Ezt erősítik meg az egyes országok versenyképességének összehasonlítására használt, nemzetközileg elismert felmérések is. IMD 2013. évi versenyképességi rangsorában Magyarország az 50. helyen szerepel, ami öthelyezésnyi visszalépést jelent az előző évhez képest. 2005 és 2009 között több mint tíz hellyel romlott Magyarország pozíciója. A régió országait tekintve Magyarország továbbra is a középmezőnybe tartozik: Szlovákia, Csehország és Lengyelország (valamint a balti államok) Magyarország előtt, Szlovénia, Románia és Bulgária viszont Magyarország mögött állnak a rangsorban. A World Economic Forum (WEF) 2012-ben megjelent globális versenyképességi rangsorában (Global Competitiveness Report 2012-2013) Magyarország a 60. helyen szerepel, ami 12 helyezésnyi visszalépést jelent az előző évi 48. helyhez képest. A Doing Business 2012 októberében megjelent rangsorában Magyarország a 2011. évi 51. helyről az 54. helyre csúszott vissza. A kelet-közép-európai EU-tagállamok közül öt ország előzi meg hazánkat (a három balti állam, Szlovénia és Szlovákia). Figyelemre méltó, hogy a régión belül mindössze két ország (Észtország és Szlovákia) tudott javítani helyezésén az elmúlt évben, egy ország stagnált (Litvánia), a többiek mind visszaestek. Versenyképességi
indexeink javulóban
Az ágazati versenyképesség mérésekor elsősorban a termelékenység, valamint az egységnyi kibocsátásra eső munkaerőköltség alakulását érdemes megvizsgálni, az OECD: Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetadat bázisa alapján. Az egyes szektorok termelékenységének mérésére általánosan az egy foglalkoztatottra jutó hozzáadott érték mutatóját használják. Termelékenység az egyik fő mutatószám
A hazai, nemzetgazdasági jelentőségű iparágaink közül (autó és járműipar; elektronikai iparágak, híradástechnika; egészségipar; gyógyszeripar; turizmus; mezőgazdaság, élelmiszeripar; építő- és építőanyag-ipar; logisztika; gépipar, szerszámgyártás; vegyipar) a vizsgált 10 éves időszakban termelékenység szempontjából a 2000. évhez képest 10-ből 4 esetben volt tapasztalható romló tendencia. A legrosszabb teljesítményt az élelmiszeripar mutatta fel, amelynek termelékenysége 27 százalékkal csökkent 9 év alatt, amelyet a turizmus, valamint az autó és járműipar követ. A legnagyobb javulást a mezőgazdasági szektor érte el, amely termelékenységét a vizsgált időszak alatt csaknem megháromszorozta, de jelentős javulás tapasztalható az elektronikai iparágak, valamint a gépipar-szerszámgyártás területén is. A legstabilabb teljesítményt a logisztikai szektor produkálta, amely a vizsgált időszakban kisebb kilengésekkel ugyan, de végig a 2000-es szint közelében mozgott. Másrészt viszont pl. a kelet-ausztriai térségekhez viszonyítva, ahol az elmúlt tíz évben nagyon jelentős fejlődésen ment keresztül a logisztikai ágazat, a hazai stagnálás nem mondható jó teljesítménynek. Kulcsiparágaink teljesítménye az elmúlt évtizedet tekintve igencsak hullámzó
A munkaerőköltséget figyelembe véve az egyes kiemelt ágazatok versenyképességi helyzete egészen más képet mutat, mint a termelékenység esetében. A vizsgált 10 iparágból mindössze kettő esetében figyelhető meg a mutató javulása 2000-hez képest. A legnagyobb javulás az elektronikai iparágakban volt megfigyelhető, ahol a mutató értéke 2000-hez képest csaknem 28 százalékkal mérséklődött, azonban ehhez hozzá kell tenni, hogy a költségek az uniós átlagbéreknél alacsonyabb jövedelemre rakódnak. Ezen kívül csupán a mezőgazdaságban volt megfigyelhető javuló tendencia. A legrosszabb teljesítményt a vizsgált időszakban a turizmus mutatta föl, ahol az ULC (egységnyi kibocsátásra jutó munkaerőköltség) értéke csaknem két és félszeresére nőtt. Figyelembe véve, hogy az OECD adatbázisa alapján az ágazat termelékenysége jelentősen romlott 10 év alatt, az egy kibocsátásra eső munkaköltség megnövekedésében ez a tényező önmagában is jelentős szerepet játszhatott. A logisztika esetében ezzel szemben a duplájára emelkedő egységnyi kibocsátásra jutó munkaerőköltség a stabil termelékenység mellett a munkaerőköltségek szektorbeli növekedésére enged következtetni. A mutató alakulását tekintve a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt a gépipar-szerszámgyártás mutatta. A munkaerő-
költséget figyelembe vevő versenyképességi vizsgálatok általánosan romló tendenciát mutatnak

1.2.6 Feldolgozóiparunk a gazdaság húzóágazata

A rendszerváltást követően a hazai ipar mély válságba került, 1995-ben az ipari termelés az 1970-es évek szintjén mozgott. Ezután azonban dinamikus fejlődés indult el, amelynek mozgatórugója a külföldi működő tőke nagyarányú beáramlása volt. A rendszerváltozás utáni politikai stabilitás, és a gazdasági reformok vonzóvá tették hazánkat a külföldi befektetők körében, amelynek következtében 2007-ig közel 100 milliárd dollárt fektettek be hazánkban. Ez a közép-európai országokban befektetett tőke 9,4%-át tette ki. Ezt a folyamatos fejlődést törte meg a 2008-as gazdasági válság. Az ipari termelés a válság miatti hatalmas visszaesést követően úgy tűnt, hogy ismét dinamikusan növekvő pályára áll, de 2011-ben újra megtorpant, azonban összességében így is 5,4%-os emelkedést mutatott. Ehhez a megtorpanáshoz nagyban hozzájárult a nemzetközi gazdasági körülmények kedvezőtlen alakulása. A gazdasági válság hazánkban a szekunder szektor teljesítményét vetette vissza

8. ábra: A magyar ipar főbb ágazatai értékesítésének változása (2001 = 100%) (Forrás: KSH)

Az utóbbi években a hazai ipar elsősorban a képzettebb munkaerőt foglalkoztató, magasabb szinten automatizált iparágak terén fejlődött, és a munkaerő-intenzív, alacsonyabb automatizáltságú iparágakban veszített teret. Az előbbi iparágakban a hazai bérek uniós bérekhez való felzárkózásának folyamatában - az időközben megszerzett tapasztalat és növekvő termelékenység révén - a magyar munkaerő emelkedő relatív bérszínvonal mellett is versenyképes maradhat. A munkaerő-intenzív ágazatok estek leginkább vissza
A magyar iparágak teljesítményét illetően megállapítható, hogy a feldolgozóipar számít a gazdaság húzóágazatának. 2005 januárja óta a feldolgozóipar a többi iparági főcsoporthoz képest - a 2008-ban kibontakozó válság kivételével - felülteljesített, átlagosan közel 4 százalékos ütemű bővülést tudott felmutatni. Ennek hátterében többek között a feldolgozóipar exportorientált jellege áll, így kedvező nemzetközi gazdasági környezetben számottevő növekedést tud felmutatni az iparág. A feldolgozóipar a
gazdaság húzóágazata
Az építőipari termelés 2005-ig dinamikus növekedést mutatott, majd 2006-tól minden évben elmaradt az egy évvel korábbitól. 2007-2008-ban - leginkább a költségvetési beruházások visszafogása miatt - jelentősen csökkent az út- és vasútépítéssel foglakozó szervezetek termelése, 2009-ben viszont a gazdasági válság építőipart is elérő hatását az útépítések ellensúlyozták. Az épített lakások száma, ami 2002 és 2009 között minden évben 30 ezer felett volt, 2012-re ennek mintegy harmadával esett vissza a lakásépítési piac telítődése és a válság következtében fellépő keresletcsökkenés miatt. Az építőipar teljesítményének visszaesése 2012-ben is folytatódott: a termelés 5,1%-kal alacsonyabb volt az egy évvel korábbinál, 2000 óta ebben az évben volt a legkisebb volumenű. A több éve tartó csökkenés következtében 2006 és 2012 között az építőipar termelése több mint egyharmadával esett vissza. Egyre nagyobb figyelem fordul a válság közepette a felújításokra, a műemléki vagy nem védett, de építészetileg értékes épületek felújítására, a barnamezős beruházásokra. A gazdasági válság különösen érzékenyen érintette az építőipart
Jelenleg az ipar húzóágazatai közé tartozik a járműipar és az elektronikai ipar. Ez a két, számunkra igen jelentős alágazat a világpiaci folyamatokra rendkívül érzékenyen reagál, ezzel a magyar gazdaságot is instabillá téve. A járműipari szektorban a közvetlenül és közvetve foglalkoztatottak létszáma meghaladja a 100 000 főt. 2005 januárja óta átlagosan éves szinten 8 százalékos növekedési ütemet tudott felmutatni ezen feldolgozóipari alágazat, azonban a 2008 végén kibontakozó globális gazdasági válság idején az exportpiacok szűkülésével jelentős mértékben csökkent a termelés. A statisztikai adatok egyértelműen megmutatják az ágazat kiemelkedő jelentőségét, hiszen még a válság idején is hatalmas nettó árbevételt produkált (2008: 4 ezer Mrd Ft, az ipari termelés 15%-a). A gazdasági kilátások javulásával azonban, éles irányváltást követően - amelyben ugyan az alacsony bázis is közrejátszott - jelentős bővülést mutatnak a járműipari termelési statisztikák. Az utóbbi időszak teljesítményét tekintve 2010 utolsó negyedévétől kezdve viszonylag stabil, 10 százalék körüli növekedési ütemet tud felmutatni a szektor. Az ipar vezető ágazatai közé tartozik a járműipar és az elektronikai ipar
Az elektronikai gyártóipar Magyarország legjelentősebb, legnagyobb növekedési potenciállal rendelkező szektora. Hozzájárulása a GDP-hez (5,34%) nagyobb, mint a mezőgazdaságé, vagy a járműiparé, és bőven meghaladja a turizmus részesedését. A 2008-as gazdasági válság kevésbé vetette vissza, mint a feldolgozóipar többi alágazatát. A termelés jellemzően magas importráta mellett történik, meglehetősen alacsony a hazai hozzáadott értéke és csekély (terméktől függően 5-10%-os) a magyar beszállítói részarány, mivel főleg külföldi piacra történő összeszerelés folyik hazánkban. Az elektronikai gyártóipart kevésbé vetette vissza a válság
A vegyipar igen jelentős, az elektronikát és az autóipart is meghaladó hozzáadott értéket termelő ágazata a hazai gazdaságnak. A magas színvonalú képzés és a régi termelési tapasztalatok miatt vegyipari termelésünket tekintve komoly versenyelőnyünk van a többi közép- és kelet-európai országhoz képest. Bár egy sokoldalú, rugalmas ágazatról van szó, sajátos telepítő tényezői és magas technológiai költségei miatt térbeli megjelenése meglehetősen koncentrált; erősen kötődik az egyetemek és kutatóközpontok lokációihoz (Budapest, Debrecen, Veszprém, Miskolc és Szeged domináns szerepet játszik). 2010-ben a vegyipar a feldolgozóipar árbevételének 22%-át adta, többet, mint az elektronikai ipar. Az autóiparhoz és az elektronikához képest a vegyipar piacai stabilabbak. Jelentős potenciált jelenthet a jövőre nézve a környezetvédelmi technológiák fejlesztése, a gyógyszeripar, a vegyipari gépgyártás és a rozsdamentes acéltermékek gyártása. Jó alapjaink vannak a vegyipar továbbfejlesztéséhez
Az egészségipar egy újonnan megnevezett, iparágakon átnyúló és azokat összekötő szegmense a magyar gazdaságnak. Az egészségipar magában foglalja hazánk kivételesen gazdag termál- és gyógyvízkészletének sokrétű hasznosítását, az egészség megőrzését és helyreállítását valamint az egészségtudatos életmódot szolgáló kutató, termelő és szolgáltató tevékenységeket. Rendkívül innovatív és kutatásigényes területei vannak, jelentős, még részben kihasználatlan külpiaci lehetőségekkel, és igen komoly, tovább bővíthető munkaerőbázissal rendelkezik. Az egészségipar fejlődése és kiemelt kezelése kedvezően befolyásolhatja a számos gonddal terhelt egészségügy ellátó- és finanszírozási rendszerének elengedhetetlen reformjához szükséges széles körű konszenzus megteremtését. Az egészségipar akkor lehet valóban kitörési pont, ha megfelelő, fizetőképes kereslet jelentkezik termékei és szolgáltatásai iránt. A külföldi és a hazai keresletre egyaránt számítani és építeni kell. Olyan módon kell fejleszteni, hogy a fizetőképes külföldi kereslet kielégítése mellett, a kevésbé fizetőképes hazai rétegek se szoruljanak ki a minőségi ellátásból. Fejlesztési oldalról az egészségipart elsősorban a turizmusfejlesztési tervekkel, de ezen kívül a K+F, gyógyszer és gyógyászati segédeszköz-gyártással, orvosi szolgáltatásfejlesztéssel valamint a szakembergárda magas színvonalú oktatásával szükséges összehangolni. Az egészségipar ez integrált gazdaságfejlesztés egyik mintaterülete, kitörési pontja lehet
Az egészségiparhoz szorosan kapcsolódó gyógyszeripar egy rendkívül dinamikusan fejlődő iparág: a gyógyszeripari termékek piaca az elmúlt években folyamatosan évi 10% körüli bővülést mutatott világszerte. A gyógyszeripari cégek mindegyikére jellemző a különlegesen magas K+F+I ráfordítás, mivel csak így tudnak versenyképesek maradni a rendkívül kompetitív piacon. A gyógyszeripar az átlagosnál nagyobb termelékenységű és erősen exportorientált iparág, amely termelésének kétharmadát külpiacokon értékesíti. A gyógyszeripar a magyar gazdaság egyik olyan iparága, mely a válság ellenére is növelte a nemzetgazdasághoz való hozzájárulásának értékét. Versenyképes gyógyszeripar
Az autóiparban történtek az elmúlt évek legnagyobb beruházásai: az Audi és a GM üzemfejlesztései nemzetgazdasági szempontból is meghatározóak. 2012-ben termelni kezdett a Mercedes kecskeméti gyára is, amelynek tervezett teljes kapacitása évi 160 ezer gépkocsi. A hazai ipar szempontjából különösen figyelemreméltó a prémium kategóriás gyártók megtelepedése, ami garantálja és el is ismeri a hazai alkalmazottak magas műszaki és termelési ismereteit, színvonalát. Továbbra is jelentős beruházások történnek az autóiparban

1.2.7 A biztonságos élelmiszerellátás felértékeli agrár- és élelmiszergazdaságunkat

Az ország agroökológiai adottságai sokoldalú és minőségi élelmiszertermelést tesznek lehetővé, ennek megfelelően erősek az agrárhagyományaink, erős a lakosság mezőgazdasági kötődése, és a kapcsolódó gazdasági tevékenységek révén a mezőgazdaság ma is kiemelten fontos szerepet vállal a vidéki térségek gazdaságában és foglalkoztatásában, valamint jelentős az exportképessége is. A mezőgazdaság mai állapota azonban nem ezt tükrözi. Az európai szinten egykor sikeres magyar mezőgazdaság belső problémái már az 1980-as évek elején láthatóak voltak, azonban az ágazat drasztikus erodálódása csak a rendszerváltás után kezdődött meg. Miközben a világ mezőgazdasági termelése 1989 és 2010 között 50%-kal bővült, a magyarországi termelés - jelentős ingadozással - 5-10%-kal visszaesett. A termelési szerkezet leegyszerűsödött és a nagyüzemi kultúrák felé tolódott el. Hazánk jelenleg nem kellő mértékben használja ki az agrárgazdaságában rejlő adottságait. Agrárpotenciálunk kedvező, de csak részben használjuk ki
A nemzetközi trendekhez hasonlóan Magyarországon is áthelyeződött a hangsúly az alapanyag-termelésről a szélesebb értelemben vett élelmiszerellátási-lánc alapanyagtermelést megelőző, illetve követő fázisaira, amelyek együttes aránya a GDP termelésben 10-12%-ra tehető. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar GDP-ből és a foglalkoztatásból való részesedése azonban jelentősen csökkenő tendenciát mutat. 2011-ben a mezőgazdaság és az élelmiszeripar együttes részaránya az önfoglalkoztatás nélkül számított bérmunkás foglalkoztatásból már csak 8% körül alakult, miközben ez az ezredforduló táján még meghaladta a 10%-ot. Nagy problémát jelent a gazdatársadalom elöregedése is. Napjainkban minden harmadik mezőgazdasági foglalkoztatott 50 évesnél idősebb, ez néhány év, évtized múlva katasztrofális következményekkel járhat a mezőgazdaság számára. A hazai termékekre épülő élelmiszer-
gazdaság egyre inkább visszaszorul
Az elmúlt évtizedekben duális gazdaságstruktúra jött létre, ahol a földtulajdont tekintve elaprózott kisbirtokokat, a földhasználatot tekintve azonban növekvő koncentrációt látunk. A duális struktúra megjelenik a földhasználatban, a gazdaságok piachoz való viszonyában, ahhoz való alkalmazkodóképességében is. A magyar agrárium egyik részét a hatékonyság-orientált, munkavállalói típusú foglalkoztatást biztosító, az elmúlt évtizedekben támogatáspolitikai eszközökkel jelentősen támogatott, jellemzően intenzív gazdálkodást folytató nagyobb üzemek adják, másik részét a nyugat-európai gazdaságstruktúrának megfelelően kisebb üzemméretet képviselő, termelékenységben, felszereltségben, piaci versenyképességet tekintve igen heterogén családi gazdaságok és kistermelői gazdaságok alkotják. Utóbbiak eszköz- és tőkeellátottsága elmarad a nagygazdaságokétól. A piaci eredményességhez fontos, az európai szövetkezeti elveken nyugvó együttműködés máig nem tudott megerősödni, emiatt a kisgazdaságok piacra jutása, érvényesülése, a változó körülményekhez való alkalmazkodása nehezebb. Az egyéni és családi gazdaságok az önfoglalkoztatás révén, a családi munkaerőre alapozva azonos területre vetítve nagyobb foglalkoztatási kapacitással rendelkeznek, mint a nagygazdaságok, ezért kiemelkedő szerepük van a vidéki térségek gazdaságában és foglalkoztatásában. E kisebb mozaikokból építkező, rugalmasabb és színesebb gazdaságszerkezethez lényegesen többféle tevékenység - helyi feldolgozás, vendéglátás, kézművesség, kisipar, vidéki (falusi, tanyasi, öko- és egészség-) turizmus stb. - társítható, mint az általában leegyszerűsített gazdálkodási szerkezetű nagybirtokhoz. Ezen ágazatok erősítésével tovább növelhető a vidéki munkahelyteremtés. Emellett az egyéni és családi gazdaságokra alapozó gazdasági szerkezet a környezeti erőforrások megőrzésére is alkalmasabb, mint a nagygazdaságokból álló agrárium. A kistermelők,
kedvezőtlen helyzete rontja a vidéki
foglalkoztatottságot,
A helyi termelés, feldolgozás és értékesítés, a helyi termékek szervezett bejuttatása a kiskereskedelem rendszerébe helyi és nemzetgazdasági szinten is számottevő piaci lehetőségeket jelenthet. Ezért a hálózatos vidéki gazdaság kiépítése mellett már rövidtávon el kell érni, hogy a helyben termelt áruk és szolgáltatások helyi értékesítése legyen adómentes vagy csökkentett adókkal terhelt. Ezen kívül a helyben értékesítés fokozásának érdekében ésszerűsíteni szükséges az állategészségügyi és élelmiszerbiztonsági elvárásokat. A helyi termékek a vidék legfontosabb kitörési pontjai
Hazánk kedvező termőhelyi adottságokkal, a termeléshez megfelelő éghajlattal és a mindezek révén boldogulni szándékozó gazdálkodókkal rendelkezik. További potenciálként értékelhető, hogy a jó minőségű hazai termékek iránt növekvő hazai kereslet kielégítése mellett mezőgazdasági termékeink korábbi jó hírnevének köszönhetően a határon túli piaci kapcsolatrendszer is újraépíthető, fellendíthető. A növekvő import ellenére a bővülő agrár- és élelmiszer export révén a külkereskedelmi mérleg évről-évre pozitív, exportkapacitásunk jelentős. Az ország GMO mentessége nagyon fontos piaci versenyelőnyt is jelenthet számunkra. Az agroökológiai adottságok változatos termékszerkezetet tesznek lehetővé, a szántóföldi növénytermesztés, a kertészet, a rét- és legelőgazdálkodás, az állattenyésztés megfelelő fejlesztések esetén komoly potenciállal rendelkezik. A tájfajták, őshonos fajták, saját tenyésztésű intenzív fajtáink jelentős termelésbiztonsági alkalmazkodást lehetővé tevő potenciált jelentenek, amelyekre a táji adottságokhoz alkalmazkodó, azokra ráerősítő gazdálkodást lehet építeni. Ennek génbanki hálózata Magyarországon még rendelkezésre áll. Ideális termőhelyi adottságaink globális stratégiai értéket jelentenek
A mezőgazdaság fontosságát emeli ki, hogy 2011-ben ez az ágazat érte el a legnagyobb növekedést, 24%-kal nagyobb hozzáadott értéket előállítva, mint egy évvel korábban. Ez rámutat arra is, hogy a meglevő eszközökkel és termelési szerkezettel is jelentős növekedési potenciál van az ágazatban, amennyiben sikerül a termés megbízhatóságát növelni, például az öntözés fejlesztésével és terjesztésével, illetve a szárazságot, vagy más extrém időjárási körülményeket jobban tűrő fajtaállomány alkalmazásával. E két tényező segítségével a termelés biztonsága és eredményessége is tovább növelhető. Öntözés fejlesztése és szárazságtűrő
növények alkalmazása
elengedhetetlen
Az élelmiszer a lakosság egészségét és életminőségét leginkább befolyásoló tényező, stratégiai cikk. Magyarország jelenleg is mintegy 120%-os önellátásra képes az alapvető élelmiszerekből. Ez a szint termelési potenciálunk ésszerű és fenntartható fejlesztésével 150%-ra növelhető, ami a globális élelmiszerigény várható jelentős emelkedésével komoly nemzetgazdasági előnyt jelent az ország számára. Az élelmiszergazdaság hazai piacvesztését szemlélteti az élelmiszeripari termékek importjának dinamikus növekedése. Magyarország EU-csatlakozása előtti évben, 2003-ban még csak 1,13 milliárd euró értékű import élelmiszer (kész- és félkész áru) volt jelen a hazai piacon, míg 2010-ben már 3,7 milliárd euró értékű. A magyar élelmiszer-kivitel a csatlakozást követően a behozatal növekedéséhez képest kisebb mértékben, de nőtt. Az élelmiszer stratégiai cikk, amelyben jelentős potenciállal rendelkezünk
Az új erdők telepítésének köszönhetően az elmúlt hetven évben az ország erdőterülete majdnem megduplázódott, az erdőterület az elmúlt 10 évben több mint 5%-kal növekedett. (Az EU erdőterület-növekedése az elmúlt 10 évben 2% volt), azonban Magyarország erdősültsége még mindig jelentősen elmarad napjainkban az EU tagállami átlagától (40%). Jelenleg éves szinten 7 millió m3 körül alakul a fakitermelés nagysága, ennek mintegy fele tűzifa minőségű faanyag, amely meghatározóan hozzájárul a megújuló erőforrásokból történő energiatermeléshez. Az erdők a klímaváltozás hatásainak csökkentésében legnagyobb szerepet játszó természeti erőforrásunk, a hazai szénkibocsátás 12-15%-át kötik meg. Az erdőtelepítések és az erdőgazdálkodás, azon belül kiemelten a természet közeli erdőgazdálkodási módszerek alkalmazása jelentős vidéki foglalkoztatási kapacitást jelent. A képzettséget nem igénylő, kézimunka jellegű erdőgazdálkodási tevékenységek révén az erdészeti ágazat az elmúlt időszakban jelentős közfoglalkoztatásra is lehetőséget nyújtott. Az erdőgazdálkodás jelentős foglalkoztatási potenciált jelent
Magyarországon az európai trendnek megfelelően az utóbbi 40-50 évben növekszik a nagyvadállomány létszáma, és ezzel arányosan a teríték adatok is folyamatosan növekednek (2000-ben 156 ezer db, 2011-ben 288 ezer db elejtett nagyvad). A nagyvad létszáma meghaladja az élőhelyen kívánatos egyedsűrűséget, amely helyenként mező- és erdőgazdálkodási, valamint természetvédelmi problémát is jelent. Az apróvad számára az élőhelyi változások kedvezőtlen életfeltételeket biztosítanak, és ez várhatóan tartósan tovább csökkenő apróvad létszámot eredményez. A vadászati turizmus Magyarországon igen jelentős, évente mintegy 22-25 ezer külföldi érkezik bérvadászati céllal. A növekvő
nagyvadállomány
helyenként mező-
és erdőgazdál-
kodási, természet-
védelmi problémákat okoz
Hazánk vízrajzi adottságai és hagyományai miatt jelenleg is fontos szerepet játszik Európa édesvízi haltermelésében. Természetes vizeinken jelenleg a halászati hasznosítás jelentősége csökken, és a horgászhasznosítás kerül egyre inkább előtérbe. Bár a szektor a hazai állattenyésztés bruttó termelési értékének mindössze 2,3%-át adja, jelentősége igen nagy a vidékfejlesztésben, a vizes élőhelyek fenntartásában, a vízgazdálkodásban, illetve a hagyományok ápolásában. A halgazdálkodás jelentős potenciállal bír a vidékfejlesztésben

1.2.8 Bővülő kereskedelmi és szolgáltató szektor

A kereskedelmi és szolgáltató szektor a foglalkoztatottak és az értéktermelés tekintetében is a legjelentősebb ágazattá vált Magyarországon, mind a foglalkoztatottak, mind a bruttó hozzáadott érték kétharmadát ez az ágazat adja. Az ágazaton belül több területen is erős koncentráció zajlott le az elmúlt időszakban, a kereskedelemben és a szállításban, raktározásban folyamatosan és erőteljesen csökkent a működő vállalkozások száma, már a 2008-as válság előtt is. Mivel a fogyasztás, vagyis a vásárlói igények érdemben nem csökkentek ebben az időszakban ezen a területen, a csökkenés egyértelműen a kisebb vállalkozások megszűnésének vagy beolvadásának tulajdonítható. A kereskedelemben ez a nagy áruházláncok és bevásárlóközpontok terjedésével együtt zajlott. Figyelemreméltó, hogy a belkereskedelmi forgalom indexe már egy évvel a válság előtt, 2007-ben csökkenni kezdett. A kiskereskedelmi üzletek száma 2008-tól indult csökkenésnek, míg a bevásárlóközpontok száma az elmúlt 10 évben megháromszorozódott. Az ellátás diverzifitásának megőrzése és a hazai kisvállalkozók támogatása érdekében hasznosabbnak tűnik az áruházláncok további terjeszkedését csak azokban a térségekben támogatni, ahol ellátási hiány mutatkozik. A kereskedelem és szállítás terén fokozódó koncentráció
A pénzügyekkel és ingatlanügyekkel foglalkozó vállalkozások száma viszont folyamatosan emelkedett, 2010-ben másfélszer annyi ingatlanos vállalkozás működött, mint 2003-ban. A GDP termelésében is nagy része van ennek a két területnek, az ingatlanügyek 2011-ben mintegy 9%-át, a pénzügyek közel 5%-át adták. A kereskedelem a visszaesés ellenére is a GDP 10%-át adta folyamatosan. Jelentősebb fejlődést ebből a szempontból az infokommunikáció, a pénzügyek és az ingatlanügyek mutattak fel, ezek voltak az elmúlt 10 év leginkább fejlődő szolgáltatásai a gazdasági válság előtt. A pénzügyek, ingatlanügyek és infokommunikáció fejlődése volt a legerőteljesebb a válság előtt
A szolgáltatási szektor egyik kitörési pontja lehet a kreatív ipar (pl. ipari formatervezés, dizájner ruhák, filmipar, kézműves ipar stb.), melynek fő bázisa Budapest és környéke, a tradicionális tevékenységeket tekintve pedig a vidék is. Ezekre a speciális tevékenységekre képzési és bevásárló turizmus építhető. A kreatív ipar, jelentős mértékben hozzájárul más iparágak, úgy az ipar, a feldolgozóipar, mint a technológiai szektor, és a szolgáltatások (pl. kulturális szolgáltatások) versenyképességéhez. Közvetlenül, szolgáltatásokkal; az alkalmazottak mobilitása, a tevékenységek közötti átjárhatóság révén. Továbbá, nem is képzelhető el a magyar márkák fejlődése - legyen szó élelmiszeriparról, orvosi diagnosztikáról, vagy gépgyártásról - ha azt nem támogatja egy dinamikusan fejlődő kreatív ipar. A kreatív ipar nem csak fogyasztási javakat kínál, és nem elsősorban turisták számára, hanem olyan háttéripar, amely meghatározza egy térség értékteremtő képességét. További, már virágzó ágazat az egészségturizmus, különösen a fogászati és kozmetikai beavatkozások népszerűsége jelentős. Ezek elsősorban a nyugati, határ menti megyékben és Budapesten képviselnek jelentős gazdasági értéket. Kitörési pont lehet a kreatív ipar és az egészségturizmus
A szolgáltató szektor teljesítménye megkerülhetetlen szerepet játszik a teljes tényezőhatékonyság, a termelékenység, a diverzitás, a jövedelemtermelő képesség fokozásában, a hazai tulajdonú márkák és vállalkozások bevezetésében és pozicionálásában, az export bázisának és stratégiai pozícióinak erősítésében, vagyis több nemzetgazdaságilag fontos cél elérésében. A befektetés ösztönzésben a hatékonyságkereső, illetve elsősorban az erőforrás-kereső, illetve új innovatív szegmensekben a stratégiai célú befektetések további ösztönzésében is megkerülhetetlen az üzleti szolgáltató szektor fejlődése, az itt elérhető szolgáltatások minőségének javítása és választékának bővülése. A szolgáltató szektornak kulcsszerepe van több nemzet-
gazdasági cél elérésben

1.2.9 Egyik fő kitörési pontunk lehet a kutatás-fejlesztés és az innováció

A válság leküzdése és a hasonló gazdasági problémákkal szembeni ellenálló képesség nagyban függ a régiók gazdaságának megújulási képességétől, az innovációs potenciáltól. Megállapítható, hogy Európa szerte hatalmas különbségek figyelhetők meg a K+F tevékenységek területi szórásában. Magyarország az OECD 2011. évi tudományos, technológiai és ipari eredménytáblájában szereplő legtöbb mutató szerint lemarad az OECD átlagától, továbbá a magyar vállalkozások K+F és innovációs tevékenysége elmarad az európai átlagtól, különösen a kkv-k esetében, miközben ez a vállalatcsoport számos innovatívabb OECD gazdaságban fontos szerepet tölt be. Annak ellenére, hogy a magyar gazdaságban jelentős a csúcstechnológiai iparágak súlya, hazánkban a vállalatok K+F ráfordítása GDP-arányosan összességében alacsony. Magyarországon a GDP-arányos K+F ráfordítások mértéke az elmúlt évtizedben évenként 1% körüli szinten stagnált, 2011-ben 1,2% volt (334,6 Mrd Ft). Kevés figyelmet fordítunk az innovációra
A vállalkozási szektor K+F ráfordításait főképp saját forrásokból finanszírozzák. A
2010-ben K+F-re felhasznált 185,5 milliárd forint több mint kétharmadát a cégek maguk finanszírozták, további 16%-ban költségvetési forrásból, 13%-ban külföldről származó pénzeszközök segítségével. A vállalati szektor K+F tevékenysége ágazati szempontból egyoldalú, hiszen a K+F ráfordítások közel harmadát a négy nagy hazai gyógyszeripari vállalat adja.
A vállalati K+F ágazati koncentráltsága jelentős
A magyar tudománypolitikának vannak olyan gyengeségei, amelyek tartósan akadályozzák a legjobb hallgatók, kutatók további fejlődését. Ezek közé tartoznak a K+F+I szektor alulfinanszírozottsága és a finanszírozás bizonytalanságai, szinte rendszerszerű ingadozásai, az infrastrukturális egyenlőtlenségek, illetve az alacsony kutatói létszám. Leginkább e tényezők miatt állunk rosszul minden olyan összehasonlításban, amely a K+F+I bázis teljesítményét és kapacitásait a versenyképességet erősítő innováció szempontjából ítéli meg. Magyarország helyét mutatja, hogy az EU25 összes kutató létszámának kb. 1%-a dolgozik nálunk, az 1000 főre jutó kutatók létszámában pedig az EU25 átlagának 65%-át érjük csupán el. Az üzleti szektorban dolgozó kutatók tekintetében ez az arány még rosszabb: az EU25 átlaghoz képest 61%. Hosszabb távú problémákat jelez a természettudományi és műszaki végzettségű diplomások alacsony száma. Az e területen kutatónak készülő PhD diákok aránya Magyarországon 0,13%, miközben az EU25 átlaga 0,49%. Magyarországon a természettudományos képzés színvonala, a tanulók átlagos teljesítménye általában megfelel az OECD átlagnak, miközben a legjobban teljesítő tanulók arányát illetően, akik a kutatóképzés merítési bázisát jelenthetnék a rangsor végére szorultunk.
A nemzetközi összehasonlításban a hazai innovációs rendszer egyes elemei fejletlenek és/vagy rossz hatékonyságúak, másrészt a kapcsolatuk és az együttműködésük intenzitása, minősége elégtelen. Az OECD országokban a legtöbb doktori fokozatot műszaki és természettudományos szakterületen adják ki. Hazánk ebben a tekintetben is messze elmarad a műszaki fejlődést fontosnak tartó országoktól, annak ellenére, hogy orvos, vegyész, fizikus, matematikus és mérnök szakembereink nemzetközi szinten is nagyon keresettek. A nemzeti innovációs rendszer területi koncentrálódását jól mutatja, hogy a kutatóhelyek közel fele Közép-Magyarországon működik, ahol a kutatók több mint 60%-a dolgozik, és az összes K+F ráfordítás majdnem kétharmadát is itt költik el. A térszerkezeti problémát azonban nem ez, hanem a kistérségi, területi kapcsolatok, interakciók hiánya jelenti, amelynek következtében a területi innovációs rendszerek hiányosak, töredezettek. Ösztönözni kell a fiatal tehetségeket, hogy ötleteiket Magyarországon valósítsák meg. Ennek érdekében az innovációs rendszerbe olyan elemeket kell beilleszteni, amelyek elősegítik a fiatalok önálló munkáját, saját kutatási témáik megvalósítását, saját kutatócsoportjuk megszervezését. A magyarországi innovációs rendszer nem eléggé koordinált, minőségi és humánerőforrás problémákkal terhelt

9. ábra: A kutatás, kísérleti fejlesztés ráfordításainak alakulása (Előző év azonos időszaka=100)

Jelentős szakmai eredménynek számít és jelentős továbbgyűrűző hatása is lehet annak a döntésnek, amely szerint a CERN adatfeldolgozó központja Budapesten fog megvalósulni. Közép-Európa legnagyobb infokommunikációs beruházásában például a világ legnagyobb részecskegyorsítójának, az LHC-nek eredményeit fogják feldolgozni. CERN
kutatóközpont
Budapesten

1.2.10 Energiafüggőség kontra fenntartható energiapolitika

Európa energiaigénye egyre növekedett a gazdasági válságig, s ezzel párhuzamosan az EU teljes energiafogyasztása 2007-ig évi 0,4%-kal emelkedett. A válság hatására azonban ma sem éri el a fogyasztás a 2007-es szintet, bár a gazdasági fejlődés előbb-utóbb bekövetkező beindulása (különösen az ipar erősödése és a fogyasztási cikkek ezzel járó gyarapodása) további igényeket fog generálni. Az Unió energiapolitikájának fontos kihívása, hogy az energiaigény egyre inkább import energia felhasználásával volt eddig fedezhető, amely nagymértékben növeli a régió függőségét és gazdaságának kiszolgáltatottságát. A kihívásoknak való megfelelés érdekében Európa számára a legfontosabb intézkedések az energiatakarékosság és az energiahatékonyság növelése, illetve a megújuló energia-felhasználás részarányának növelése, az energiatermelés, és -beszerzés diverzifikálása, valamint egy egységes belső energiapiac kiépítése. A fokozódó energiafogyasztást egyre korszerűtlenebb, rugalmatlan energetikai rendszer látja el
Magyarországon a teljes energiafelhasználás összetételének változása kedvezőtlenebb az uniós átlagnál. 2011-ben európai léptékben alacsony volt a megújuló energiaforrások részaránya az összes energia felhasználásból (9,1%, szemben az EU 27 átlagos 13%-ával). Közben rendkívül magas az energiaimport-függőségünk. Az energiafüggetlenség felé való haladás és az EU 2020 céljai mellett az EU Energiaügyi- és Dekarbonizációs Útiterve is hasonló irányt tűz ki, az energiaszektorban 85%-os szén-dioxid kibocsátás csökkentést irányoz majd elő a tagállamok részére 2050-re. Azonban Magyarországon a 2008-as válság előtt dinamikusan emelkedő energiaigény kielégítésén az atomenergia meghatározó részaránya mellett (42%) főképp elavult és alacsony hatásfokú fosszilis energiaforrású erőművek dolgoznak. Az utóbbi időben a hazai energiaellátáson belül a megújuló energiaforrások nagysága ugyan emelkedett (2010-ben 8,8%), de még mindig jócskán az uniós érték alatt van, és elmarad a technikailag már most is elérhető mértéktől. A megújuló energiaforrások fő alkalmazási területei a fűtési célú hőenergia-termelés, a használati melegvíz-előállítás, a villamosenergia-termelés, valamint az egyre növekvő mértékű üzemanyag-termelés. A villamosenergia-termelésben való nagyobb arányuk eléréséhez hiányoznak azok a technikai eszközök, például az intelligens hálózat, amelyek lehetővé tennék a nagyobb mennyiségű megújuló energiaforrások hullámzó teljesítményének kiegyenlítését. A szabályozási rendszer felülvizsgálata, pilot jellegű projektek megvalósítása folyamatban van az EU-ban terjedőben lévő innovatív hálózati megoldások meghonosítása érdekében. Hiányoznak a központi rendszer terhelését csökkentő és az ellátásbiztonságot is javító, autonóm, kisléptékű energiarendszerek is, amelyek a helyi gazdaság fejlesztéséhez is nagyban hozzájárulhatnának. Kisléptékű fejlesztések hiánya
A megújuló energiaforrásokból termelt villamos energia 68,5%-a biomassza eredetű, ennek jelentős részét egyszerűen a korábbi szenes erőművekben elégetett tűzifa adja, ami gazdaságossági és fenntarthatósági szempontból sem vállalható hosszú távon. A szélerőművek tűnnek jelenleg a legsikeresebb fenntartható villamosenergia-forrásnak Magyarországon, az első szélerőmű 2000-ben állt üzembe, azóta összteljesítményük elérte a 329 MW-ot, részesedésük a 13,4%-ot. A vízerőművek részesedése mindössze 9,7% és ezen a téren gyakorlatilag már nem lehet érdemi fejlődésre számítani országos szinten, kisméretű lokális rendszerekben viszont még vannak fejlesztési lehetőségek. A hulladékgazdálkodás korszerűsödésével a biogáz hasznosítása is egyre kézenfekvőbb és rentábilis megoldás lett, de itt még alig vannak kiaknázva a lehetőségek. Magyarország geotermikus adottságai nem csak európai, de nemzetközi viszonylatban is kiemelkedőek. Az ország geotermikus potenciálja becslések szerint is legalább 60 PJ/év (összesen kb. 343 000 PJ), amiből jelenleg mindössze 3,6 PJ/év (2010) hőt hasznosítunk energetikai céllal. A geotermikus energia nagyobb, erőművi léptékű alkalmazását a beruházás megtérülését és hosszú távú üzemeltetését biztosító, valamint a környezetterhelés csökkentését célzó bevezetett kötelező visszasajtolás drágasága és a komplex felhasználás szükségessége korlátozza. A megújuló energiaforrások kihasználása elindult, de még gyerekcipőben jár
A hazai energiafogyasztás másik meghatározó területe az épületek energiaigénye, a Magyarországon felhasznált összes energia 40%-át az épületeinkben használjuk el, melynek mintegy kétharmada a fűtést és hűtést szolgálja. A közelmúltban elterjedt gázfűtés anyagilag egyre kevésbé fenntartható, ráadásul rendkívüli kiszolgáltatottságot jelent, mivel gyakorlatilag kizárólag Oroszország látja el hazánkat földgázzal, a hazai termelés már nem számottevő. Ezért támogatni kell az olyan alternatív fűtési-hűtési megoldások terjedését - megújuló energia alapú távfűtés, hőszivattyúk, foto termikus- és fotovoltaikus napelemek - amelyek csökkentik az import energiahordozóknak való kiszolgáltatottságunkat. A 4,2 milliós magyarországi épületállomány körülbelül 70 százaléka felújításra szorul, amelyből minden tizedik esetben már új építés lenne indokolt. Mivel az épületállomány jelentős része energetikailag kifejezetten pazarlónak tekinthető, a legjelentősebb energiamegtakarítás ezek felújításával, korszerűsítésével, illetve energiahatékony új épületek építésével érhető el. Ezen a téren pedig a hőszigetelés mellett a megújuló energiaforrásoknak is fokozottabb szerepe lehet, például a hőszivattyúk, napkollektorok, napelemek használatával, energetikailag legalább részlegesen autonóm épületekkel. Az energetikai korszerűsítés már rövid távon is jelentős megtakarítást jelenthetne a költségvetés számára a gazdasági és környezeti szempontból is káros távhő- és gázár-támogatások megszüntetésével, továbbá a foglalkoztatásra és a belső keresletre is pozitív hatást gyakorolna. A gazdaságilag költséghatékony felújítások és az energia hatékony új építések egy jól irányzott állami programmal akár évi 50-80 ezer munkahely teremtéséhez is hozzájárulhatnak. Pazarlóan elavult épületállomány

1.2.11 Mobilitás és elérhetőség a gazdaság szolgálatában (Közlekedés)

A közlekedési ágazat a hazai nemzeti termék 6-8%-át állítja elő, közvetetten azonban más ágazatok jövedelemtermelő képességét is befolyásolja. Az áruk és szolgáltatások mozgásának színvonala, hatékonysága egyik kulcseleme a termelő ágazatok versenyképességének. Mindemellett jelentkeznek a társadalmi-gazdasági feltételrendszerből eredő mobilitási igények, amelyek magas szintű kielégítése alapszükségletté vált. A közlekedési
ágazat jelentősége
A közlekedési ágazat mintegy 300 ezer embert foglalkoztat közvetlenül, ez a munkavállalók mintegy 8%-át jelenti, de az egyéni és közösségi személyközlekedésben való részvétel miatt valójában a társadalom 80%-a aktív alanya, vagy részese e tevékenységnek. A közlekedési szolgáltatások nemzetgazdaságra és környezetminőségre gyakorolt jelentős hatásán túl azért is figyelmet érdemelnek, mert hatással vannak az emberek életminőségére, a társadalom gazdasági-társadalmi alkalmazkodó képességére is, például a munkahelyválasztással/változással kapcsolatos mobilitás lehetősége. Életminőség és társadalmi-
gazdasági mobilitás befolyásoló tényező
A közúti közlekedés gerincét alkotó gyorsforgalmi úthálózat nem csak a hazai forgalmi igényeket kell, hogy kielégítse, hanem a nemzetközi tranzit utak részeként is jelentős szerepet tölt be. A legfontosabb nemzetközi tranzit utak részét is jelentő autópályák országhatárig való kiépülése potenciálisan jó gazdaságfejlesztési lehetőséget teremt. Azonban jelenleg a hazai közúthálózat minőségi jellemzői (teherbírása, balesetveszélyessége), valamint a gyorsforgalmi úthálózat alacsony kiépítettsége nem elégítik ki a növekvő tranzit- és belföldi forgalmi igényeket. Az alacsony sűrűség következtében az ország egyes kistérségeiből másfél órányira van a legközelebbi autópálya, és ez jelentősen visszafogja a gazdasági növekedést (pl. Békés megyében). Az úthálózat az elmaradt felújítások miatt gyakran rossz állapotú, a rendkívül megnövekedett nehézteher-forgalom és a megengedett tengelyterhelés miatt tovább romlik. A rossz vagy nem megfelelő minőségű utak aránya különösen Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Jász-Nagykun-Szolnok, Heves, Nógrád, Somogy, Baranya és Zala megyékben magas. Geostratégiai
pozíciónkat
kihasználatlanul
hagyó centrális
közlekedési
infrastruktúra
Problémát jelent a Duna felső szakaszán a folyami hidak és a hozzájuk kapcsolódó utak hiánya, az alsó szakaszon pedig a kiépített hidakhoz hiányoznak a jó ráhordó kapcsolatok. Az elmaradottabb térségek, települések fejlődését a fentieken túl nagyban gátolja a régión belüli hiányos közlekedési hálózat. Sok helyen hiányoznak a településeket elkerülő, tehermentesítő, illetve összekötő utak, de szintén gyakran problémát okoz a térségi központok, megyeszékhelyek elérése. Az úthálózat korszerűsítése a települések kapcsolatrendszerének kiépítése, illetve a vállalkozások megtelepedésének szempontjából is prioritásként kezelendő feladat. Régóta fennálló probléma, hogy oldódjon a főváros központú úthálózat. A sugaras rendszer helyett egy hálós szerkezetre van szükség, amely sokkal hatékonyabb fejlesztési potenciállal rendelkezik. Ennek érdekében számos terv készült, a legfontosabbak egyike az M4-M8-as autópálya kiépítése és összekötése, valamint az M9 megépítése. A periférikus térségek fejlődését gátolja a rossz elérhetőség
A személygépkocsi vásárlások 2000-es években tapasztalt felfutásából eredő utasszámcsökkenést nem tudta ellensúlyozni a terjedő és kevéssé kontrollált szuburbanizáció (például Budapest, Debrecen, Szeged, vagy Pécs esetében). A szinte korlátlan építési hitelfelvételek elősegítették a kiköltözést, ezáltal a helyközi utasforgalom emelkedését hozhatták volna magukkal, azonban a kedvezményes gépjárműhitelek miatt a közösségi közlekedés folyamatosan veszített jelentőségéből. Ez a trend az utóbbi évek gazdasági válsága és az üzemanyag-árak emelkedése miatt akár rövidtávon megváltozhat. A szállított utasok száma 2001 és 2012 között 11,5%-kal csökkent. 2001-ben még évente 756 millió, 2012-ben pedig már csak 670 millió fő vette igénybe a szolgáltatást. Ezzel összhangban a közlekedési szolgáltatók által kibocsátott járati-vonati teljesítmény az autóbusz-közlekedésben csökkent, vasúton azonban - több mint 30 vasútvonal forgalmának autóbusszal való kiváltása ellenére is - 20% felett növekedett. A megtett utaskilométerek tekintetében 2011-ig gyakorlatilag nem történt változás, a vizsgált időszakban 25 és 26 milliárd között mozgott; azonban 2012-ben már csak 23 milliárd volt ez az érték. Az átlagos utazási távolság minden évben növekedett, ez a lakosság - európai összehasonlításban még mindig alacsony - mobilitásának fokozódását jelenti, egyúttal utal az otthontól egyre nagyobb távolságra való munkavállalásra, iskolaválasztásra. A közösségi közlekedési vállalatok egyre romló finanszírozási helyzete nem teszi lehetővé a járműpark fejlesztését, a dinamikusabban fejlődő térségekben a menetrendek kellő sűrítését, olykor még az indokolt járatsűrűség fenntartását sem. A közlekedési szövetségek szervezeti feltételeinek megalkotása pedig csak kezdeti lépéseinél tart. Mobilitást nem segítő közösségi közlekedés-
szervezés

10. ábra: Helyközi személyszállításban szállított utasok száma (millió fő) (Forrás: KSH)

A helyi közösségi személyszállítás visszaesése meghaladta a helyközi forgalom csökkenését is. 2001 és 2012 között a szállított utasok száma 18, a megtett utaskilométer 23%-kal csökkent. Figyelemreméltó a kötöttpályás közlekedés viszonylag stabil helyzete, ami ezen ágazatok fenntartásának szükségességét bizonyítja. A folyamat ebben az esetben is a gépkocsi-használat növekedésével van párhuzamban. Pazarló közlekedési
szokások, közösségi
közlekedés, mint
alternatíva leépülése
Az áruszállításban a szállított áruk tömegét figyelembe véve az évtized elejétől 2008-ig dinamikus növekedés játszódott le (207-ről mintegy 344 millió tonnára), majd 2012-re erőteljes csökkenés következett be (249 millió tonnára). Árutonna kilométerben hasonló trend látszik, hiszen 2008-ig az évtized elejéhez képest megduplázódott az ez az érték, majd 2012-re jóval kisebb mértékben ugyan, de visszaesés mutatkozott. Az áruszállításban a vezető szerepet a közút tölti be, melyet a vasút, a csővezetéken történő és végül a vízi közlekedés követ. A 2001-től 2012-ig tartó időszakban a közúti közlekedés szerepe egyre inkább növekedett (48-ról 67%-ra) miközben a vasút egyre nagyobb mértékben veszít jelentőségéből (29%-ról 18%-ra). Ez a trend egyben a közlekedési ágazat környezetminőségre gyakorolt negatív hatásának növekedését is jelenti. A vízi közlekedés 4% körüli értéken stagnál, miközben a csővezetéken történő közlekedés a 2001-ben regisztrált 19%-os arányról a felére esett vissza. Az áruszállítás volumenét sem hagyta érintetlenül a gazdasági válság
A folyami hajózás mellett a légi forgalom ágazatában rejlő lehetőségek terén is érzékelhető kihasználatlan potenciál. A Duna hajózhatóságának kérdése meghatározza az áruszállítás volumenét, amely a hazai hajózási járműpark korszerűsítésével, környezetkímélő eszközök alkalmazásával, valamit a hazai kikötőhálózat EU komforttá tételével jelentősen növelhető lenne. Hasonló kihasználatlan lehetőségek vannak a Tisza-hajózásban is. A Budapest központú légi forgalom terén visszaesés várható a hazai légitársaság megszűnése miatt, azonban az ily módon megnyílt piacon teret nyerhetnek újabb légitársaságok, melyek akár bővíthetik is a Budapestről elérhető desztinációk körét. A regionális repülőterek (elsősorban Sármellék, Debrecen, Pér, továbbá Pécs-Pogány, Szeged, Nyíregyháza) szerepének felértékelődése mellett számolni szükséges a jelenleg még kihasználatlan repülőterekben is rejlő logisztikai célú hasznosítási lehetőségekkel (volt katonai repülőterek, pl.: Kalocsa-Foktő, Taszár, Mezőkövesd, Kunmadaras). A repülőterek fejlesztésének alapja egy környezetvédelmi, területfejlesztési, gazdasági, közlekedési szempontból megalapozott stratégia kell, hogy legyen. Kihasználatlan lehetőségek a folyami hajózás és légi forgalom terén
A logisztika Magyarország egyik leggyorsabban fejlődő ágazata volt az elmúlt években, szerepe a nemzetközi árufuvarozás kiszolgálásában különösen fontos. Magyarország földrajzi helyzetéből adódóan igen fontos az európai térben, illetve azon belül a tranzitgazdaságban betöltött szerepe. Magyarország összeköti Nyugat- és Észak-Európát a Balkán-félsziget országaival, nagyobb távlatokban pedig Európát Ázsiával. A tranzitgazdaság további fejlesztése, a szolgáltatások minőségének javítása például megfelelő pihenőhelyek kiépítésével hatalmas kiaknázandó potenciált jelent számunkra. Logisztikai központok a főbb közúti és vasúti csomópontok mentén, továbbá ezek, valamint a dunai és tiszai kikötők találkozásánál jöttek létre. Mint a hazai logisztika viszonylag új intézményei, a legtöbb kiépítése, fejlesztése még zajlik, ilyen például a BILK (Budapesti Intermodális Logisztikai Központ) fejlesztése, ami 2011 végén fejeződött be. A logisztika az egyik
leggyorsabban fejlődő ágazat

1.2.12 Az infokommunikáció itthon is meghatározó ágazat lett

Az információhoz való hozzáférés ma már külön gazdasági tényező. Az infokommunikációs infrastruktúra a rendszerváltás után robbanásszerűen fejlődött és folyamatosan fejlődik ma is. A lakosság internethez való hozzáférése folyamatosan javul, 2012-ben már a lakosság 70,6%-a használta az internetet, az internet hozzáféréssel rendelkező háztartások aránya pedig 68,6% volt. A területi különbségek azonban az IKT szektorban is jelentkeznek. Az internet elérés széles körben elterjedt a nagyvárosokban és a fejlettebb térségekben, míg a vidékies és az elmaradott kistérségekben az átlagosnál alacsonyabb az internethasználók aránya. Stratégiai ágazattá vált az IKT szektor
A telefónia terén alig 10 év alatt túllépett a vezetékes hálózaton a mobiltelefonok használata, csökkentve ezzel az országos ellátás területi különbségeit. A technológiai fejlődéssel előtérbe kerülnek a mobil alkalmazások: a vezetékes internet használat helyett a mobilinternet-hozzáférés és az asztali gépek (PC-k) helyett pedig a mobileszközök terjednek fokozatos ütemben. Az információs társadalom ugyanakkor nem csak az infokommunikációs rendszerekhez való hozzáférést, hanem azok használatát, a társadalmi-gazdasági életbe való integrálódásukat is jelenti. Fontos, hogy korszerű információs és infokommunikációs szolgáltatásokat vehessenek igénybe mind a lakosság, mind a gazdasági szereplők részéről. Az úgynevezett „e-gazdaság” szerepe folyamatosan nő. A vállalkozások számára ma már elengedhetetlen, hogy megjelenjenek a világhálón (e-kereskedelem és más szolgáltatások). A közigazgatásban hasonlóképpen minőségi változás az elektronikus ügyintézés különböző formáinak elterjedése, ami tipikusan az információs technológiák társadalmi életben való hasznosulásának példája. A tendenciákat jól jelzi, hogy a válság ellenére az internet-előfizetések száma tovább emelkedett, 2012 végén meghaladta az 5 milliót, a mobilinternet-előfizetéseké pedig elérte a 3 milliót. A mobilhálózatban bonyolított adatforgalom harmadával bővült az előző évhez képest. Az infokommunikáció fejlődése elősegíti a tehetségsegítés új formáit és hálózatainak fejlesztését. Egyre sokrétűbb és egyre kevésbé helyhez kötött alkalmazások

1.2.13 Területileg erősen koncentrált turizmus

Hazánk fekvése, természeti adottságai és kulturális öröksége következtében kedvező turisztikai adottságokkal rendelkezik. Természeti adottságaink közül a legfontosabbak közé tartoznak a gyógy- és termálvizek. Megfelelőek az adottságok a vízi-, öko-, lovas, és kerékpáros turizmushoz, továbbá a falusi és kulturális turizmus bővülése számára. A műemléki illetve építészetileg jelentős modern épületben működő kulturális intézmények turisztikai attrakciókban való részvétele is a kulturális turizmus erősödését segíti elő. (Nagy Kultúra Programok). A kulturális- és történelmi adottságok csak kis része képvisel jelenleg egyedi, nemzetközi szinten versenyképes vonzerőt. Ennek oka, hogy bár a magyarországi épített örökségállomány színvonalát, értékeit tekintve európai, nemzetközi rangú, helyzete, állapota, tudományos igényű helyreállításainak hiánya, a nagyközönségnek való bemutatást jelenleg képviselő állomány csekély aránya miatt nem tudja még betölteni jelentős szerepét a turizmusban. Magyarország jelentős mértékben elmarad ezen a területen a nemzetközi gyakorlattól és átlagtól, ezért ezen változtatni szükséges. Az erre épülő termékek és attrakciók a világörökségi helyszínek, kastélyok, várak, a vallási turizmus emlékei, a különleges építészeti értékek. A magyar gasztronómia, a bor- és pálinka kultúra világhírű. Jó turisztikai adottságok
Budapest az ország első számú turisztikai fogadóterülete, azonban kedvező adottságai ellenére az európai nagyvárosok között csak második vonalbeli célterületnek számít. A Balaton az ország második legjelentősebb nemzetközi vonzerejű turisztikai térsége. Az egészség- és egészségügyi turizmus területén jelentősek a gyógyhelyek, továbbá kiemelt vonzerőt jelentenek az UNESCO világörökségi helyszínek. A kedvező természetföldrajzi feltételekkel, illetve kulturális és gazdasági vonzerőkkel bíró összefüggő üdülőterületek közül a vendégforgalom alapján kiemelkedik a Dunakanyar, Velencei-tó térsége (a Vértes, a Váli-völgy), a Mátra-Bükk, Sopron-Kőszeghegyalja, a Tisza-tó, a Mecsek és a Villányi-hegység térsége. A magyar turisztikai intézményrendszer átalakulását a jövőben a kormányzat által is támogatott turisztikai desztináció menedzsment (TDM) szervezeteknek kell elősegíteniük. Budapest az első
számú fogadóterület
Az egyre jelentősebbé váló ökoturizmus magába foglalja az idegenforgalom mindazon formáit, melyek - a kimondottan üdülési célú tömegturizmustól eltérően - elsősorban a természeti területekre, a környezeti értékeire irányulnak. Hazánk ökoturisztikai potenciálja lehetőséget ad arra, hogy általa a helyi értékek megőrzése, a vidéken élő emberek megélhetése, gazdasági előnyökhöz jutása mellett valósuljon meg. Az egészségturizmus az egyik rendkívül dinamikusan fejlődő ágazata hazánknak, a lakosság körében fokozatosan erősödik az egészségtudat, az emberek egyre többet költenek a saját és családjuk egészségére. Ezzel együtt azonban az egészségturizmus motorja továbbra is a magas jövedelemmel rendelkező külföldi állampolgárok hazánkba látogatása, elsősorban a kedvező árú fogászati, valamint szépészeti beavatkozások igénybevételének céljából. A minimum négy éjszakát hazánkban eltöltő külföldi vendégek 18%-ának a gyógykezelés és a wellness turizmus képezi ideutazásának fő motivációját. A külföldi vendégek körében rendkívül kedvelt az ország nyugati határvidéke, valamint Budapest, így ez a szegmens is igen erős területi koncentrációt mutat. Az egészségturizmus területén is érzékelhető egyfajta keleti nyitás, dinamikusan emelkedik az orosz ajkú vendégek száma, elsősorban a híres gyógyfürdők környékén található közép- és felsőkategóriás szállásokon. Új kitörési pont lehet az öko- és egészségturizmus
A vendégforgalmi adatok szerint 2012-ben 21,8 millió vendégéjszakát regisztráltak a hazai kereskedelmi szálláshelyeken, ebből 16,6 millió vendégéjszakát szállodában töltöttek a vendégek. 2012-ben összesen
6,6 millió vendég szállt meg szállodában, főképp a fővárosban és a Balaton régióban, az átlagos szállodai tartózkodási idő pedig 2,5 éjszaka volt. 2001 és 2012 között a kereskedelmi szálláshelyek vendégeinek száma 38%-kal, vendégéjszakáinak száma 17%-kal emelkedett, vagyis csökkent az átlagos tartózkodási idő (3-ról 2,6 napra). Míg Magyarországon a külföldi vendégek száma 36%-kal növekedett, a külföldiek által eltöltött vendégéjszakák száma csupán 4,6%-kal emelkedett. A vendégéjszakák száma alapján a legfontosabb küldő piacok továbbra is Németország, Ausztria és az Egyesült Királyság, míg a környező országok súlya egyre jelentősebb a beutazó forgalomban.
Környező országok szerepe nő a beutazó forgalomban
A belföldi vendégek száma 2001-2012 között 40%-kal, a belföldi vendégéjszakák száma 34%-kal bővült. Ezen időszakban nőtt a belföldiek által eltöltött vendégéjszakák aránya az összes vendégéjszakán belül: 2001-ben 41,6% volt, 2012-ben pedig már 48%. A belföldi turizmus fejlesztése kiemelten fontos, hiszen így a turisták által elköltött pénz az ország gazdaságát erősíti. 2012-ben a kereskedelmi szálláshelytípusokban és magán szállásadásban közel 555 ezer férőhely volt az országban, amelynek közel fele együtt a Balaton-Budapest desztinációkban található, ami erős területi koncentrációt jelez. Az összes kapacitáson belül a szálláshelytípusok arányában a döntő részt továbbra is a szállodai Bővülő vendégéjszaka szám
(25%) és a kempingférőhelyek (16%) teszik ki. Az országos tendenciák a magasabb minőségű szálláshelyek felé való elmozdulást jelzik. A vendégforgalom emelkedése - mind a vendégek számát, mind a vendégéjszakákat tekintve - a gazdasági válság ellenére folytatódott, különösen a szállodai forgalom emelkedett 2012-ben is. További emelkedést indukálna a nemzetközi szinten is egyre jelentősebb tömegeket vonzó épített örökségünk értékeinek kibontakoztatása és bemutathatóvá tétele, valamint a nagyobb turisztikai tengelyek megvalósítása.

1.2.14 A gazdasági visszaesés rontja a foglalkoztatottságot

A rendszerváltással együtt járó gazdasági visszaesés nyomán az 1990-es évek első felében jelentősen átalakult a magyar munkaerő-piac: a rendszerváltást megelőző közel teljes foglalkoztatáshoz képest az 1996. évi mélyponton az aktív korú népesség alig több mint 50 százaléka dolgozott, és a munkanélküliek több mint fele egy éven túl sem talált állást. 1997-től kezdve a foglalkoztatottak aránya lassú növekedést mutatott egészen a globális pénzügyi válságig, ami újabb csökkenést eredményezett. Foglalkoztatási hiányosságok, kihívások
Európai összehasonlításban a foglalkoztatottság Magyarországon kritikusan alacsony, 2011-ben mindössze 60,7% volt. A rendszerváltás után minden posztszocialista országban hasonló visszaesés következett be, többségükben azonban a foglalkoztatás már 2009-re megközelítette az 1989 előtti szintet. Magyarországon ezzel szemben a kezdeti jelentős visszaesés után csak lassú és mérsékelt növekedés mutatkozott egészen 2007-ig, amikor a foglalkoztatottság elérte a 62,6%-ot, majd a gazdasági válság beköszöntével ismét csökkenésnek indult. Lemaradásunk a régiós versenytársainktól átlagosan majdnem 5 százalékpont. Messze az 1989. évi
foglalkoztatottsági szint elérése

11. ábra: A 20-64 éves korosztály foglalkoztatási rátájának alakulása 1998 és 2011 között (%) (forrás: EUROSTAT)

A foglalkoztatás ágazati szerkezetében jól látszik a szolgáltató szektor töretlen térnyerése, 2010-re a foglalkoztatottak majdnem 65%-a dolgozott már ebben a gazdasági szegmensben. Ezzel párhuzamosan mérsékelten csökkent az egyes ipari szektorokban és a mezőgazdaságban dolgozók aránya. Szolgáltató
szektor
térnyerése
Az ipar a foglalkoztatottakból az agráriumnál jóval nagyobb arányt képvisel (29,8% 2012-ben). A mezőgazdaság mellett az iparban érhető tetten leginkább a gépesítés hatására erőteljesen csökkenő munkaerőigény, bár az utóbbi néhány évben csak rendkívül lassú csökkenés volt megfigyelhető. A szekunder szektor jelentősége a foglalkoztatásban főleg az ipari tradíciókkal rendelkező és a rendszerváltás után újraiparosított térségekben, Fejér, Nógrád és Komárom-Esztergom megyében a legmagasabb, míg Budapesten a legalacsonyabb. A bruttó hozzáadott értéken belüli aránya igazodik a foglalkoztatáshoz, 31,3% volt 2010-ben, ennek 70%-át a feldolgozóipar adta. Jellemző a gépesítés hatására egyre
csökkenő
munkaerőigény
A foglalkoztatók nélküli térségek tartósan magas (Borsod, Nógrád, Szabolcs 2009 óta 15% felett) munkanélkülisége, a szociális ellátórendszer munkavállalás ellen ösztönző hatása és az iskolarendszer hiányosságai mára a munkaerő-piac igényeit teljesíteni nem tudó rétegek és térségek kialakulásához vezettek. A foglalkoztathatóságnak ebben az esetben nemcsak a digitális, hanem a nagyarányú (a felnőtt lakosság körében 25% körüli) funkcionális analfabetizmus is akadálya. A lakáspiac elmúlt időszakbeli változásai, a lakosság nagymértékű eladósodása és ingatlanjainak elértéktelenedése további, a munkaerő-piacon érvényesülni képes munkaerő-kínálat mobilitását lehetetleníti el. Periférikus térségek egyre rosszabb helyzetben
A hazai foglalkoztatás problémái különösen erősen jelentkeznek a munkaerő-piac terén leghátrányosabb helyzetű roma népesség esetében. A rendszerváltást követő gazdasági átalakulás különösen súlyosan érintette azokat az ágazatokat, amelyek jelentős számú roma identitású munkavállalót foglalkoztattak, így esetükben elmondható, hogy állásukat tömegesen vesztették el (egyes becslések szerint az 1990-es évek elején romák által betöltött munkahelyek 55%-a szűnt meg, szemben az összes munkahely 33 százalékával). Többségük a későbbiek során sem tudott visszatérni a munkaerő-piacra, foglalkoztatásuk problémája tartóssá vált, a nehézségek pedig tovább öröklődtek, egyes térségekben jelentős társadalmi feszültségeket generálva. A roma népesség foglalkoztatási szintje kevesebb, mint fele, munkanélküliségi rátája három-ötszöröse a nem roma lakosságénak. Bár a romák a népesség kb. 7%-át alkotják, a foglalkoztatottaknak csak kb. 2-2,5%-a roma származású (75-90 ezer fő), a regisztrált munkanélkülieknek viszont 25-30%-a (100-130 ezer fő). A romákat sújtó foglalkoztatási diszkrimináció súlyosan korlátozza az egyébként a munkaerő-piacon való boldogulás esélyét biztosító képzettséggel rendelkező roma emberek munkába állását is. Roma kisebbség foglalkoztatási potenciáinak kihasználatlansága
Magyarországon a munkaerő-piaci szempontból veszélyeztetett célcsoportok az alacsonyan képzettek, a megváltozott munkaképességűek, az 50 éven felüliek, a fiatal pályakezdők, valamint a kisgyermekes nők. E csoportok munkakeresletére több szabályozási tényező is negatívan hat. A rugalmatlan szabályozás elemei között szerepelnek a foglalkoztatást terhelő magas járulékok, a viszonylag magas minimálbér, a foglalkoztatáshoz (pl. munkaerő felvételéhez és elbocsátáshoz) kötődő adminisztratív terhek, valamint az atipikus foglalkoztatási formák, a részmunkaidő és a távmunka alacsony támogatottsága a munkaadók körében. A fogyatékossággal élő személyek minél teljesebb társadalmi integrációjához elengedhetetlenül szükséges az integrált, illetve védett munkaerő-piacon való növekvő jelenlétük. A 2001. évi népszámlálás szerint a fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatási mutatója mindössze 9%-os volt. Számuk a 2011-es népszámlálás alapján 456 638 fő (a lakónépesség 4,6%-a). Speciális munkaerő-piaci csoportok foglalkoztatása
A kritikus foglalkoztatási helyzet javítása érdekében a magyar kormány 2010-től a foglalkoztatást ösztönző adó- és járulékrendszert alakított ki, a fogyasztási és forgalmi adó növelésével megteremtve a munkát terhelő adók csökkentésének forrását. Az Új Széchenyi Tervnek kiemelt jelentősége van a munkaerő-megtartás és további munkahelyek generálása tekintetében. Továbbá részben a kiterjedt közfoglalkoztatási programoknak is köszönhetően a foglalkoztatottak köre jelentősen nőtt, 2012 első negyedévében 59 ezer fővel. Foglalkoztatás- ösztönző adórendszer
Státusz/Év Mértékegység 2000 2012 Változás,2000=100%
Foglalkoztatott 3832,0 3877,9 0,6
Munkanélküli 263,2 475,6 80,4
Gazdaságilag aktív Ezer fő 4095,2 4353,4 5,7
Gazdaságilag inaktív 2745,5 2927 -8,5
15-64 éves népesség 6840,7 6715,7 -1,8
Aktivitási arány 59,9 56,9 7,4
Munkanélküliségi ráta % 6,4 10,9 70,3
Foglalkoztatási ráta 56,0 50,6 2,0

1. táblázat: A népesség gazdasági aktivitásának főbb mutatói (Forrás: KSH)

Ágazat 2000 létszám (ezer fő) megoszlás
(%)
2005 létszám (ezer fő) megoszlás
(%)
2012 létszám (ezer fő) megoszlás
(%)
Mezőgazdaság 255,5 6,7 194,0 5,0 200,3 5,2
Ipar, építőipar 1304,0 34,2 1264,0 32,4 1156,5 29,8
Szolgáltatás 2296,7 60,3 2443,5 62,6 2521,0 65
Összesen 3809,3 100,0 3901,5 100,0 3877,8 100,0

2. táblázat: A foglalkoztatottak nemzetgazdasági ágazatok szerint (Forrás: KSH)

1.2.15 Támogatáspolitika

Magyarország számára az egyik legnagyobb támogatási forrást az Európai Uniótól érkező fejlesztési támogatások jelentik. Az aktuális többéves pénzügyi keret (2007-2013) alatt 24,9 milliárd eurót irányoztak elő hazánk számára. Magyarország a jelenlegi tervezési időszakban jelentős EU-s támogatásban részesül, ugyanakkor a rendelkezésre álló források lehívásánál számos akadály figyelhető meg, amely a források elérhetőségét jelentősen megnehezítik. Magyarország 2020-ig tartó gazdasági teljesítményét jelentősen meg fogja határozni a hazánk számára rendelkezésre álló EU-s források mértéke a 2014-2020 közötti költségvetési időszakban is, amelynek tervezése jelenleg is zajlik. Hazánknak törekednie kell arra, hogy a Kormány által kiemelt ágazatként kezelt szektorok a következő többéves pénzügyi keretből megfelelő mértékben részesüljenek, a forrásokhoz való hozzáférés a lehető legkedvezőbb legyen. A jelenlegi támogatáspolitika fő financiális forrása az EU támogatások köre
Magyarországon EU-s és regionális értelemben véve is kiemelkedően magas az állami támogatások bruttó hazai termékhez viszonyított aránya. Amennyiben az ipar és a szolgáltató szektor számára juttatott támogatásokat vizsgáljuk (a kríziskezelő intézkedésektől eltekintve) megállapíthatjuk, hogy hazánk 1%-os GDP arányos értéke több mint duplája az EU27 átlagának, de az újonnan csatlakozó államok 0,55%-os értékénél is jóval magasabb. GDP-hez viszonyítva kiugró az állami támogatások aránya
Az eszközök tekintetében az állapítható meg, hogy hazánk - az EU27 átlagához hasonlóan - a támogatásokra szánt összeg közel felét közvetlen támogatásokra fordítja, hasonló, bár kisebb mértékben költ adókedvezményekre, míg a többi instrumentum részaránya jóval alacsonyabb. Az újonnan csatlakozó államok átlagát tekintve az arányok eltérőek: jelentősebb, közel kétharmados részaránya van a közvetlen támogatásoknak, az adókedvezmények mértéke csupán 31%-os. Ehhez képest a magyarországi adókedvezmények aránya 47%, ráadásul ennek több mint 90%-a külföldi vállalatoknál csapódik le. Az inkább rövid távú hatásokkal bíró adókedvezmények mellett a hazai gazdaság megerősítésének érdekében javasolt a kis-és középvállalkozások megerősítése is kormányzati eszközökkel. A nagy adókedvezmény megítélése elsősorban a gazdasági-társadalmi szempontból hátrányos helyzetű, magas munkanélküliségű térségekbe települő befektetőknek jelenthet nagy segítséget. Az adókedvez-
mények nagy aránya nem jellemző a többi újonnan csatlakozott tagállamra
A hazai támogatáspolitika meghatározó elemei az egyedi kormánydöntéssel megvalósított támogatások, amelyek a nemzetgazdasági szempontból kiemelkedő jelentőségű beruházást végrehajtó befektetők pénzügyi támogatásán alapulnak. 2003 és 2010 között mintegy 100 milliárd forint vissza nem térintendő támogatással járult hozzá a magyar költségvetés ezen beruházások magyarországi megvalósításához. Nagy szerepe van az egyedi kormánydöntés alapján realizált beruházásoknak

1.2.16 Összefoglaló gazdaságstratégiai üzenetek

Hazánk rendkívül nyitott gazdaságnak számít, külkereskedelmi termékforgalmunk GDP-hez viszonyított aránya az egyik legmagasabb Európában. Így a növekedés szempontjából kiemelt célunk a hazai gazdaság nettó exportjának (a külkereskedelmi kivitel és a behozatal különbsége) maximalizálása, amely a hazai tulajdonú vállalatok termelési láncba történő mélyebb integrálása, belső piacon történő megerősítése, valamint az exportpiacokon jelenlévő, a külföldi piacokon is versenyképes termékeket előállító magyar tulajdonú vállalkozások további terjeszkedésének elősegítése révén valósítható meg. Ezen kívül törekednünk kell a kis- és középvállalkozások, a hazai és nemzetközi multinacionális cégek szorosabb együttműködésére és a feldolgozó ipar újrateremtésére. A növekedés szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bír a gazdaság belső motorjainak beindítása, a fő kitörési pontokként szolgáló, magas hozzáadott értékű, tudásra épülő speciális iparágak (bionika, egészségipar, gyógyszergyártás, orvosi berendezés és eszközgyártó ipar, környezet ipar, IT szektor, kreatív ipar stb.) erősítése, támogatása. Erős hazai vállatokra épülő export
Gazdaságunk fellendítésének egyik kulcsa a foglalkoztatás növelése, ezért rövid távon az egyik kiemelt cél a nagyobb foglalkoztatási potenciállal rendelkező innovatív gazdasági ágazatok erősítése, valamint ezen speciális iparágakon túl általában a K+F+I fejlesztése, a nagytőke vállalati kutatóbázisainak Magyarországra vonzása. Ugyanakkor meg kell találni az egyensúlyt ezen ágazatok és a magas hozzáadott értéket előállító szektorok között, amelyek nem feltétlenül foglalkoztatnak tömegeket. Új piacok feltárása (keleti nyitás), a külkereskedelmi kapcsolatok erősítése szintén a közeljövő fontos feladatai közé tartozik, ahogyan a szociális gazdaság támogatása és a közfoglalkoztatás biztosítása is. Hosszú távon az ország kitörési pontja lehet az innováció, az innovációra épülő iparágak fejlesztése, valamint az élelmiszergazdaság fejlesztése. A potenciálok jobb kihasználása hosszú távú tervezést igényel
Középtávon szükséges Hosszú távú fejlődést megalapozó
gazdaságstratégiai feladatok gazdaságstratégiai területek
- a foglalkoztatást biztosító gazdasági ágazatok és tevékenységek fejlesztése
- a nagyobb foglalkoztatási potenciállal rendelkező gazdasági
- piaci újrapozicionálás
- az innovatív, versenyképes, magas hozzáadott értéket előállító ágazatok hazai termelésre, kutatásra alapozott
ágazatok támogatása
- a piacbővítési lehetőségek feltárása, piacbővítés (pl. keleti
fejlesztése
- a szakképzési, felsőoktatási és felnőttoktatási háttér, a
nyitás) tehetségtámogatás rendszerének megteremtése
- a szociális gazdaság támogatása - az agrár- és élelmiszergazdaság exportcélú és a belső
- a helyi gazdaság erősítése piacot, foglalkoztatást és egészséges élelmiszereket biztosító
- a barnamezős területek rekultiválása fejlesztése
- a hálózati gazdaság és a helyi gazdaság erősítése
- a turizmus fejlesztése
1.3 Társadalmi erőforrásaink, társadalmi kihívások és trendek

1.3.1 Globális kihívások: gyarapodó emberiség, csökkenő magyarság

A legnagyobb globális társadalmi kihívást a világ népességének gyors és jelentős növekedése jelenti, amely előrejelzések szerint 2050-re eléri a 9 milliárd főt. A népesség gyarapodása világviszonylatban a szegénység növekedését is jelenti, a jövedelmek rendkívül egyenlőtlenül oszlanak meg, ami globális szinten további társadalmi-gazdasági kihívást jelent. A globális népességnövekedéssel szemben Európában a tartósan alacsony gyermekvállalási hajlandóság és az életkor növekedése miatt a népesség idősödése jellemző. A legtöbb európai országban a gyermekvállalási hajlandóság 1970-es évek óta tartó csökkenése miatt nem biztosított a népesség reprodukciójához szükséges 2,1-es termékenységi arányszám. Ezek a trendek a közép-kelet-európai térségben különösen erőteljesen negatív irányba mutatnak. 2010-ben az Európai Unió 27 tagországa közül hatot természetes népességfogyás jellemzett, amit néhány ország - Litvánia, Lettország, Románia és Bulgária - esetében tovább erősített a nemzetközi vándorlási veszteség. Németországban és Magyarországon a vándorlási nyereség fékezte valamennyire a folyamatot. A többi országban a népesség növekedését a Nyugat-, Dél- és Észak-Európába irányuló - elsősorban munkakereséssel magyarázható - bevándorlás biztosítja, amely azonban növekvő társadalmi feszültségekhez vezet. Az elmúlt húsz esztendőben az európai országok egyik legfőbb társadalmi-gazdasági kihívásává vált a népesedési folyamatok és a demográfiai változások kedvezőtlen iránya. A következő évtizedek egyre mélyülő kihívása az idősödés, amelynek során a várható életkor növekedésével párhuzamosan a lakosság korösszetétele egyre inkább az idősebb életkor felé mozdul el. Globálisan növekvő
népesség, növekvő
társadalmi feszültségek jellemzik
Az európai társadalmak többségében az alacsony termékenység mellett a daganatos és a civilizációs népbetegségnek számító szív- és érrendszeri megbetegedések kiemelkedő szerepet játszanak a népességszám csökkenésében. A kelet-közép-európai térségben mindkét halálozási ok vezető helyet foglal el. Ebben nagy szerepet játszik az egészségre káros életmód, valamint az egészségügyi ellátórendszer területi különbségei és hiányosságai, illetve az egészség környezeti kockázatai. Kelet-közép-európai túlsúly a daganatos megbetegedések növekedésében
Magyarország alapvetően hasonló kihívásokkal néz szembe, mint Európa, azzal a különbséggel, hogy bizonyos mutatók (pl. népességfogyás, népegészségügyi helyzet, a sérülékeny társadalmi csoportok) tekintetében sokkal súlyosabb helyzetben van, mint más európai uniós országok. Hazánk népessége már évtizedek óta csökken, melyhez a lakosság idősödése társul. A Kárpát-medencében élő magyarság száma és részaránya ugyancsak csökken, különösen a szórványterületeken morzsolódik folyamatosan a magyar lakosság száma. A társadalmi trendek azt mutatják, hogy az ország az ezredforduló idején az európai térségben, - de különösen a közép-kelet európai országok között - elfoglalt jó pozícióját elvesztette. Társadalmi erőforrásai pedig - az elmúlt 10 év alatt - jelentősen meggyengültek és sok esetben a kimerülés határára értek. A magyarság lefelé tartó társadalmi spirálban
A nemzeti és közösségi identitás annak ellenére gyengül, hogy rendkívül gazdag és egyedi a kulturális örökségünk, beleértve többek között a magyar nyelvet, néprajzi hagyományainkat, a magyarság szellemi örökségét, régészeti és épített örökségünket. A társadalomban, a jelentős értékrendi különbségekből fakadóan morális válság figyelhető meg. A hagyományok erősek, de a negatív berögződések is azok. Az oktatás színvonala visszaesett, a fiatalok szakma- és pályaválasztása nem kellően orientált, a pozitív jövőkép, a bizalom nemzeti, helyi és egyéni szinten is gyakran hiányzik. A magas megélhetési költségekkel párosuló alacsony hazai jövedelmek és a viszonylag kevés munkalehetőség következtében folytatódik a potenciális munkaerő kiáramlása. Gyengül a nemzeti és közösségi identitás
Társadalmi fejlődésünk kulcsa az a társadalomstratégiai szemléletváltás, amely a pozitív nemzeti, helyi és egyéni jövőképekre, a versenyképes tudásra, a megélhetést biztosító szakmákra, a magas hozzáadott értéket előállító gazdaságban szükséges munkavállalói készségekre, a gazdasági fejlődéshez igazított szakképzésre és felsőoktatásra, az önfoglalkoztatásra, a jövedelmezőség növelésére, az értékteremtő munkára épül. Ehhez elsősorban népesedési fordulatra, valamint a társadalmi idősödés proaktív kezelésére van szükség, továbbá szükséges a munka- és családbarát társadalmi berendezkedés, a sérülékeny társadalmi csoportokkal való szolidaritás, és elengedhetetlenül fontos a nemzeti és közösségi bizalom megerősítése. Társadalom-
stratégiai szemléletváltásra van szükség
Magyarország rendelkezik olyan társadalmi erőforrásokkal, értékekkel, amelyek a társadalom megújulását, az értékteremtő gazdasági fejlődést, növekedést lehetővé teszik, és amelyek erősödése egyszersmind Magyarország globális, nemzetközi pozícióját is erősítik. Ezen értékek megőrzésével, gyarapításával, valamint átgondolt, összehangolt társadalompolitikával hazánk a sereghajtók közül ismét a régió éllovasai közé emelkedhet.
Társadalmi erőforrásaink, értékeink:
- Egyedi, jelentős értéket képviselő kulturális és épített örökséggel és hagyományokkal rendelkezünk, amelyek népességmegtartó, társadalmi kohéziót és felzárkózást elősegítő, társadalom-, illetve gazdaságfejlesztő szerepe igen jelentős potenciálunk.
- Oktatási, képzési rendszerünk, kutatóintézeti hálózatunk jó alapot szolgáltatnak a tudásalapú társadalom megteremtéséhez.
- A tehetségtámogató programokban felfedezett tehetségek példaképpé válnak a fiatalok számára
- Versenyképességünket növeli, hogy a magyar munkamorálra a munka tisztelete, a szorgalom, a normakövetés és a felelősségteljes munkavégzés jellemző.
- A magyar népre jellemző „túlélési képesség” számos élethelyzetben fontos tulajdonság.

1.3.2 A népességcsökkenés közösségi fennmaradásunkat veszélyezteti

Magyarországon több évtizede a népesség számának csökkenése jellemző, mely elsősorban a születések, európai átlagoz képest (is) kiemelkedően alacsony számára és a magas halandóságra vezethető vissza. 2011-ben Magyarországon 9 millió 985 ezren éltek, 191 ezerrel - egy nagyvárosnyival - kevesebben, mint 2001-ben. A lakosság száma az elmúlt 10 évben az ország csaknem valamennyi területén csökkent, kivételt képeznek ez alól Budapest, valamint Pest és Győr-Moson-Sopron megye. A megyék között Békés megye népessége csökkent a legnagyobb mértékben (10,4%-kal), de Nógrád, Tolna, Jász-Nagykun-Szolnok és Borsod-Abaúj-Zemplén megyék népességszám csökkenése is 7,5% fölötti. A népességfogyás állandósulás

12. ábra: A lakónépesség változása megyénként, 2002. január 1. és 2012. január 1. között (forrás: KSH)

Magyarország termékenységi rátája jelenleg az egyik legalacsonyabb az Európai Unióban. Ráadásul azon országok csoportjába tartozik, ahol az utóbbi években nem került sor a termékenységi arányszám növekedésére sem (2009-ben 1,33, 2010-ben pedig 1,26 volt). Az élveszületések száma Magyarországon 1998 óta nem éri el a 100 ezer főt, az 1990 és 2010 között kimutatható 28%-os csökkenés úgy következett be, hogy a termékeny korban lévő 15 és 49 év közötti női népesség száma egészen 2001-ig növekedést mutatott. Hazánkban annak ellenére ilyen alacsony a termékenység, hogy a családtámogatásra fordított összegek tekintetében Európa élmezőnyében foglalunk helyet. A magyar rendszer támogatja a szülőknek a 3 év alatti gyermekek otthoni gondozásának lehetőségét, a gyermekintézményi (bölcsőde, óvoda) férőhelyek száma azonban gyakran elégtelen, ami a gyermekvállalás ellen hat. Az egyik legalacsonyabb termékenységi ráta az Európai Unióban
Az alacsony termékenységi ráta és a gyermekvállalási hajlandóság folyamatos csökkenése a gyermekvállalási kor kitolódásával is magyarázható, ami a magyar nők esetében átlagosan 28,3 év (2011). Ez közel 5 évnyi emelkedést jelent az 1970-1980-as évek gyermekvállalási gyakorlatához képest. 2012-ben a legtöbb gyermek a nők 30-34 éves korában született, ők adták az összes születésszám közel harmadát, de a korábbi évekhez képest a 35-39 éves nők is egyre gyakrabban szülnek. Az adatok alapján egyre kevésbé valószínű a késői első gyermek után újabb gyermekvállalás, a 2011-ben született gyermekek közel fele első gyermek volt a családban, 30%-uk második gyermek, és csupán 20%-uk született 3, vagy több gyermekes családba. Gyermekvállalási hajlandóság csökkenése, gyermekvállalási kor kitolódása
A társadalmi korfa alapján a nőknél a 35-39 éves korosztály jelenleg a legnépesebb, akik gyakorlatilag az ún. Ratkó-korszak (az első „baby boom”) unokái. Ez a korosztály még szülőképes korban van, azonban pár éven belül a szülőképes korosztályt várhatóan jelentős létszámcsökkenés jellemzi majd, az idősödés, illetve fogyás folyamata már nem lesz fékezhető. Szerencsére a tervezett-vágyott gyerekszám még viszonylag magas, ami pl. Nyugat-Európában már nem mindig áll fenn, ezért a következő 2-3 évben a gyermekvállalásra fordítandó erőfeszítések fontosságát nem lehet túlbecsülni. Ezt követően ugyanis már nem lesz reális lehetősége a népesedési fordulatnak, hiszen a 30 év alatti nők száma már folyamatos csökkenést mutat, ráadásul a fiatalabb korosztály esetében - a mai szokások miatt - fenn áll a veszélye a későbbi gyermekvállalásnak, ami sokszor a későbbi szülések elmaradását eredményezi. Az utolsó pillanatban vagyunk: a szülőképes korú nők száma drámaian csökken a közeljövőben

13. ábra: Ezer lakosra jutó élveszületések számának alakulása 2011 és 2012 azonos időszakában (II. félév) (forrás: KSH)

A 2011-ben bevezetett új személyi jövedelemadó rendszer egyik célja a családok további tehermentesítése volt, ezért az új adórendszer - a gyermekvállalás ösztönzése érdekében - jövedelemkorláttól mentesen, már az első gyermek vállalását is támogatja. 2012-ben 90269 újszülött jött világra, 2220-al több az előző évinél. Biztató tendencia ugyanakkor az is, hogy a KSH adatai alapján a 2012 második felében az előző év azonos időszakához (2011. július-december) képest 0,2-el növekedett az ezer lakosra jutó élveszületések száma. A pozitív
családpolitikai
intézkedések se
tudják ellensúlyozni a kedvezőtlen
folyamatokat
Hazánkban 1990 és 2012 között közel 60%-al esett vissza a terhességmegszakítások száma, a pozitív trendek ellenére azonban Magyarországon még mindig kiemelkedően magas az ezer élveszületésre jutó abortuszok száma. A születéskor várható élettartam évtizedek óta - kisebb megszakításokkal - javul, jelenleg nők esetében 78,4 év, a férfiaknál 71,4 év, de ezzel még mindig az uniós rangsor utolsó harmadához tartozunk. Ezen a téren az országon belül is markáns eltérések mutatkoznak: míg egy Balaton környéki, vagy budapesti fiú csecsemő születésekor 73,6 életévre számíthat, addig a Bodrogközben ez az érték közel 10 évvel alacsonyabb (64,5 év). Ezeket a markáns különbségeket az egészségügyi ellátórendszer strukturális átalakítása során mindenképpen figyelembe kell venni. A születéskor
várható élettartam az uniós átlag alatt van
Az Európai Unió országainak többségéhez hasonlóan hazánkban a népességfogyás a társadalom idősödésével, azaz az időskorúak arányának növekedésével párosul, amiben az alacsony termékenység mellett a várható élettartam emelkedése játszik döntő szerepet. Az EU27 tendenciáihoz hasonlóan, 2013-ra a 65 éves és idősebb népesség aránya a teljes népességből az 1990-ben mért 13,2%-ról 17,2%-ra emelkedett, 2020-ban pedig előreláthatólag már a lakosság több mint ötöde lesz 65 évesnél idősebb. Az idősödés - társadalmi-gazdasági hatásai, valamint az egészségügyre és a nyugdíjrendszerre gyakorolt hatása miatt - az egyik legsúlyosabb népesedési kihívás, amelynek negatív következményei a társadalmi folyamatokba való beavatkozással, szemléletformálással részben kezelhetők. Mivel a 65 évnél idősebb népesség jelentős része nem munkaképes, az idős népesség eltartottsági rátája folyamatosan romlik (jelenleg 25,1%), azaz egyre kevesebb munkaképes korú személyre hárul egyre több idős eltartása. Elöregedő társadalom, az eltartottsági ráta növekedése

14. ábra: Magyarország korfája 1990-ben és 2011-ben (forrás: KSH)

Az Európai Unió Statisztikai Hivatalának prognózisa szerint 2030-ig a Közép-Magyarország régió kivételével hazánk összes régiójában az EU27 átlag (+5%) alatti népességszám változásra (többségében fogyásra) lehet számítani. A hazánkat halmozottan sújtó demográfiai válság leginkább a vidéki térségeinket, a külső és belső perifériákat érinti érzékenyen, amelyeket a népességcsökkenés mellett azon magasabb képzettségű társadalmi csoportok elvándorlása jellemez, amelyek leginkább hozzájárulhatnának egy térség, vagy település fejlődéséhez, felemelkedéséhez. A népességcsökkenés alól a Közép-Magyarországi régió, a Nyugat-Dunántúl egyes északi és középső térségei, valamint Hajdú-Bihar megye észak-keleti kisrégiói képeznek csak kivételt. Vidéki térségekben
halmozott demográfiai problémák

15. ábra: Demográfiai prognózis (2010-2021) (Forrás: Prodemo Bt.)

Népesedési erőforrásait tekintve Magyarország tartalékai kimerülőben vannak. Amennyiben nem történik fordulat, az ország jelenleg is fogyó népessége 2050-ig várhatóan 10%-kal csökken, illetve 2060-ra az időskori eltartottsági ráta az EU27 átlagos szintje fölé emelkedik. A prognózisok alapján - érdemi beavatkozás nélkül - a népesség idősödése a jövőben gyorsuló ütemben folytatódik, aminek következtében 2050-re az idősek aránya Magyarországon közel 30% lesz.

1.3.3 Migráció: területileg koncentrálódó magyarság

A határokon átívelő lakóhely változtatás lakosságvándorlás, közismert nevén migráció viszonylag új jelenségnek számít hazánkban, és egyelőre csak kis mértékben befolyásolja a népesség számának alakulását. Az unión belül Magyarország a pozitív nemzetközi migrációs egyenlegű országok közé tartozik. A hazánkba irányuló migráció legjellemzőbb sajátossága, hogy elsősorban a környező országok magyar nemzetiségű állampolgárai közül kerülnek ki a bevándorlók. Meghatározó jelenség volt az 1990-es évek elejétől a határon túli magyarság bevándorlása. Több mint 500 ezren kérelmezték 2011. január 1-e óta az egyszerűsített honosítási eljárás keretében a magyar állampolgárságot és 2013. szeptember 1-ig több mint 430 ezren tették le az állampolgársági esküt. 2001 és 2013 között 331 ezer román állampolgárságú személy kapott magyar állampolgárságot. Ebben az időszakban a szomszédos országokból érkezők adták az összes bevándorlók 90%-át, azon belül is a Romániából bevándoroltak a kétharmadát. A többi bevándorló elsősorban gazdasági okok miatt érkezett, a történelmi kapcsolatoknak köszönhetően főleg Kelet-Európából és az egykori szocialista országokból, Közép- és Kelet-Ázsiából, a Közel-Keletről és Észak-Afrikából. A legjelentősebb
mértékű bevándorlás a
határon túl élő
magyarok
letelepedéséből
származik
A bevándorlók az ország munkaerő-piacán gyakran olyan hiányterületeken, hiányszakmákban helyezkednek el, ahol a hazai lakosság nem tud, vagy nem kíván munkát vállalni. Ez utóbbi tendencia jól illeszkedik a globális folyamatokba, de mértéke még rendkívül szerény. A más kultúrájú bevándorlók integrációjának Nyugat-Európában tapasztalható kihívásai, feszültségei egyelőre még elkerülték az országot. E jelenség megelőzése azonban fontos feladat lehet a jövőben, mert az ilyen típusú bevándorlás kezelésére a magyar társadalom nem felkészült. Fel kell készülni a
bevándorlók
integrációjára
Az európai országokban bevándorlóként megjelenő magyar állampolgárok összesített száma folyamatosan növekszik. A belföldi népesség elvándorlásának fő oka a munkahelyek megszűnése, a munkalehetőségek leszűkülése. A fiatalok elvándorlása pedig tovább rontja az amúgy is kedvezőtlenebb helyzetben levő térségek kitörési esélyeit. A kivándorlás egyik társadalmilag és gazdaságilag, de az innováció szempontjából fontos területe az agyelszívás (brain drain). A folyamat egyfelől azt jelenti, hogy egyes országok produktív tudósainak és szakembereinek egy része kivándorol a más, legtöbbször fejlett országokba és az e tudósokat és szakembereket kitanító ország elesik tevékenységük gyümölcseitől. Magyarország számára különösen a külföldön munkát vállaló egészségügyi szakemberek elvesztése jelent egyre súlyosabb problémát (2011-ben 1900 magasan kvalifikált egészségügyi dolgozó számára adtak ki külföldi munkavállalási szándékot jelző igazolást), pótlásuk nagy terhet jelent a hazai egészségügy rendszerében. A kivándorlás elsősorban a fiatalokra és jól képzettekre jellemző

16. ábra: Belföldi vándorlási különbözet (2011) (Forrás: KSH)

A belföldi migráció a lakosság koncentrálódását mutatja. A főváros és agglomerációja a teljes ország számára bevándorlási célpont, nemcsak a periférikus térségekből érkeznek a főleg fiatal munkavállalók, de a nagyobb, gazdaságilag erősebb városokból is. A 90-es évektől kezdődően a migrációs folyamatoknak egyik meghatározó momentuma volt a Budapestről való elvándorlás, ami 2007-től megfordult, és azóta Budapest vándorlás mérlege folyamatosan pozitív, a város lélekszáma több mint 39 ezer fővel emelkedett 2013-ig. A fejlettebb térségekbe áramlik a hazai lakosság
A belföldi népességmozgás egyenlegét tekintve Pest megye mellett Fejér, Győr-Moson-Sopron és Vas megye a legvonzóbb vándorlási célpont és leginkább az Észak-magyarországi régió és az Észak-alföldi régió megyéinek népességmegtartó ereje gyengül. Ugyanakkor ez a vándorlás leginkább a fiatalokat, pályakezdőket érinti, de a munkahelyváltással járó költözések az idősebbek és a családosok számára továbbra is komoly nehézségeket jelentenek. A fiatalok elvándorlása pedig tovább rontja az amúgy is kedvezőtlenebb helyzetben levő térségek kitörési esélyeit. A fiatalok elvándorlása egyre nehezebb helyzetbe hozza a periférikus térségeket

1.3.4 Egészségi állapotunk romlása jelentős kockázatokat hordoz

A magyar lakosság egészségi állapota nemzetközi összehasonlításban rendkívül kedvezőtlen, és jelentősen elmarad attól, amit társadalmi-gazdasági fejlettségünk általános szintje lehetővé tenne. Egyes megbetegedések, halálokok tekintetében hazánk vezető helyet foglal el a nemzetközi statisztikákban. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint 2012. évben a születéskor várható átlagos élettartam a férfiaknál 71,45, a nőknél 78,38 év, ami messze elmarad az Európai Unió tagállamaitól. Különösen tragikus a középkorú férfiak kimagasló halálozása. A problémát súlyosbítják az országon belüli, az egészségi állapot tekintetében mutatkozó társadalmi egyenlőtlenségek, melyet jól jellemez pl. egyes társadalmi csoportok között a várható élettartam 4-6 évet is elérő különbsége. Ennek hátterében, az egészséget meghatározó társadalmi-gazdasági tényezők, az egészség alapfeltételeinek (pl. jövedelem, lakhatás) egyenlőtlenségei állnak. Kedvezőtlen egészségi állapot térségi és társadalmi különbségekkel, alacsony várható élettartam
A KSH adatai szerint a magyar férfiak életük 80, a nők 75 százalékát élik le egészségesen. A rossz egészségi állapot számos hatása - korlátozottság, rokkantság, hátrányos munkaerő-piaci megkülönböztetés, társadalmi marginalizáció, a családban megjelenő szerepek konfliktusa, csökkent önértékelés, kiszolgáltatottság - ismert. Egy 2008-ban született magyar fiúgyermek 7,4 évvel, egy leánygyermek 5,1 évvel rövidebb életre számíthat, mint az európai átlag, és életük 21, illetve 25%-át nem egészségesen fogják leélni, ha a jelenlegi népegészségügyi helyzet nem változik. A betegségteher túlnyomó részét a krónikus nem fertőző betegségek jelentik, amelyek jelentős részéért életmódbeli tényezők (dohányzás, túlzott alkoholfogyasztás, kedvezőtlen táplálkozási szokások, fizikai inaktivitás) tehetők felelőssé. E betegségek okozta korai halálozás Magyarországon többszöröse a fejlett államokénak. A halálesetek több mint 90%-a napjainkban is az öt vezető haláloki főcsoportba (keringési rendszeri betegségek, daganatok, emésztőrendszeri betegségek, légzőrendszeri betegségek és külső okok) sorolható. A halálozások megoszlása a kiemelt halálokok tekintetében a következő: keringési rendszer betegségei 52%, daganatok 25,7%, emésztőrendszer betegségei 6,2%, légzőrendszer betegségei 4%, balesetek 3,3%, öngyilkosság 1,8%, egyéb halálokok 7% (KSH, 2012). A férfi korai halálesetek (0-64 év) harmada keringési rendszeri betegségek és daganatok, 12-13%-a emésztőrendszeri betegségek és külső okok miatt és 4%-a légzőrendszeri betegségek miatt következett be. A nők korai halálesetei (0-64 év) közül külön figyelmet érdemel, hogy körükben 43%-ot tettek ki a daganatos halálesetek, valamint a férfiakétól csak néhány százalékban maradt el az emésztőrendszeri betegségek miatti halálozásuk relatív súlya. Részben nem egészséges élet, tipikus betegségek és halálokok
A szív-, érrendszeri és daganatos betegségek kiemelkedően nagy egészségterhet jelentenek mind egyéni, mind társadalmi szinten. Ez a tény a fenntartható fejlődés és a magyar gazdaság nemzetközi versenyképességének esélyeit is rontja. Mind a munkaképességre, mind a munkaerő (humán erőforrás) minőségére gyakorolt hatása negatív és súlyosak a családra, a közösségre és a társadalomra tovagyűrűző anyagi terhei is. A krónikus nem fertőző betegségek okozta betegségteher jelentős részéért életmódbeli tényezők (dohányzás, alkoholfogyasztás, kedvezőtlen táplálkozási szokások, fizikai inaktivitás) tehetők felelőssé. A kedvezőtlen életmód hátterében meghatározó módon pszicho-szociális tényezők állnak. Magas a szív-, érrendszeri és daganatos betegségek aránya, az életmódbeli és pszicho-szociális tényezők is felelősek

17. ábra: Rokkantsági nyugdíjban részesülők száma (2011) (forrás: KSH)

A lakosság általános egészségi helyzete szempontjából speciális helyet foglalnak el a rokkantnyugdíjasok. Számuk 2011 januárjában 722 ezer fő volt (ebből 362 ezren még nem érték el a rájuk irányadó nyugdíjkorhatárt), ami rendkívül nagy mérték, mind az összlakossághoz, mind a munkaképes korúakhoz képest. Több térségben is a foglalkoztatás alacsony mértéke a rokkantnyugdíjasok magas arányával mutat összefüggést, azonban a több esetben kevésbé indokolt „leszázalékolások hátterében inkább az elhelyezkedési lehetőségek végletes beszűkülése okozta kényszer áll. Ezért is került átalakításra 2012 január elsejével a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj rendszere. Az átalakítás célja a foglalkoztatási rehabilitáció erősítése, a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatottságának növelése. Magas a rokkantnyugdíjasok aránya
A 35-70 éves korosztály megbetegedési és halálozási arányszámainak kedvezőtlen alakulásában Magyarországon nagy szerepet játszanak a kockázati magatartásformák - a dohányzás, túlzott alkohol- és a kábítószer-fogyasztás - és következményeik. Noha az alkoholfogyasztás 1989 óta csökkenőben van, az még mindig másfélszer magasabb, mint az európai vagy a közép európai átlag. Magyarország a világ tíz legtöbb alkoholt fogyasztó országa közé tartozik. Az alkoholizmus következményei hosszabbtávon nyilvánulnak meg, így azok, akik a rendszerváltást megelőzően alkoholizmusban szenvedtek, többségükben az elmúlt évtizedben váltak kezelésre szoruló alkoholbeteggé. Az alkoholizmus népbetegség
A terjedőben lévő kábítószer-fogyasztás is hozzájárul a népesség fizikai, mentális és lelki állapotának romlásához, illetve antiszociális viselkedési formák kialakulásához. Az illegális kábítószerek rendszeres használata hosszú távon egyszerre okoz jelentős társadalmi károkat az egyén, a család, a közösség és a társadalom szintjén, hiszen egészségkárosító hatása mellett bomlasztja a családi, közösségi kapcsolatokat és gyengíti a társadalmi kohéziót. Tíz év alatt a kezelésen megjelent kábítószer-fogyasztók száma több mint harmadával nőtt (12 049 főről 16 150 főre), különösen Budapesten volt kimagasló az emelkedés. 2011-ben a 15-16 éves középiskolás fiatalok ötöde fogyasztott már életében valamilyen tiltott szert. A kábítószer-
fogyasztás rohamosan terjed

18. ábra: Kezelésen megjelent kábítószer-fogyasztók és nyilvántartott alkoholisták számának változása 2001 és 2011 között (forrás: KSH)

A dohányzás súlyos kihívás a lakosság egészségi állapotát és az okozott gazdasági kárt figyelembe véve. A WHO becslése szerint, a halálozás 8,8%-áért önmagában a dohányzás tehető felelőssé. Európai viszonylatban Magyarországon magas a dohányosok aránya, a tagországok között a 21. helyen vagyunk. Minden harmadik férfi és minden negyedik nő dohányzik. Magyarországon 2010-ben a dohányzásból fakadó, várhatónál korábbi elhalálozás miatt elveszített életévek száma 340 ezer volt. Átlagosan a dohányzó férfiak legalább 16, a nők legalább 19 évvel rövidítették meg az életüket. A veszteség kétharmada a gazdasági szempontból legaktívabb életszakaszra, a 35 és 65 év közötti időszakra esett. A túlzott alkoholfogyasztás mellett a dohányzás elkezdése is egyre nagyobb méreteket ölt a fiatalabb korosztályokban. A Nemzetközi Ifjúsági Dohányzásfelmérés 2012. évi magyarországi adatai szerint a 13-15 év közötti fiatalok közül 10-ből csaknem 6 tanuló (57%) kipróbálta már a cigarettát élete során (fiúk: 61%, lányok: 52%), ezen belül a valaha dohányzóknak 13%-a 10 éves kora előtt szívta el az első slukkot. Hozzávetőlegesen a tanulók egynegyede (27%) cigarettázik, ebből a naponta cigarettázók aránya 7%. Fontos azonban megjegyezni, hogy a fentebb említett problémák (kábítószer-fogyasztás, alkoholizmus, dohányzás) legfőbb okai valószínűleg a kilátástalan élethelyzet, a munkanélküliség, a családok anyagi ellehetetlenülése, szétesése lehetnek. Egy ép és erős családban, illetve egy egészséges önbecsüléssel rendelkező, szilárd erkölcsi alapokon nyugvó, a jövőjében bízó és összetartó társadalomban ezek a problémák sokkal kevésbé tetten érhetőek, ezért a hangsúlyt elsősorban ezen okok kezelésére kell fektetni. A dohányzás súlyos kihívást jelent hazánkban
A betegségek kialakulásában szerepet játszanak továbbá az egészségtelen táplálkozási szokások és a testmozgás hiánya. A 15 év feletti magyar népesség több mint fele túlsúlyos, minden ötödik felnőtt kimondottan elhízott. A közelmúltban bevezetett népegészségügyi termékadó bevezetésének elsődleges célja, hogy a népegészségügyileg nem hasznos élelmiszerek fogyasztása visszaszoruljon, és előtérbe kerüljön az egészséges táplálkozás ösztönzése. A sport és a fürdőkultúra megelőző, egészségvédő szerepe sincs rendesen kihasználva, a lakosság túlnyomó része soha nem sportol. A természetes környezetben, szabadban végzett sport és rekreáció kiemelkedően hatékony a megelőzés mellett a jobb életminőség, lelkiállapot megőrzése szempontjából, és a környezettudatosságot is erősíti. A hagyományos megelőzési eszközök (egészséges étkezési szokások, stresszkezelés elsajátítása, szabadidősport, fürdőkultúra) mellett a szabadba kilépésre ösztönző fejlesztések, szemléletformálás még csak szűk körben nevezhető hatásosnak. Egészségtelenek a táplálkozási szokások, kevés a mozgás
Az egészség környezeti kockázati tényezői közül hazánkban az ivóvíz - helyenként nem megfelelő - minősége mellett elsősorban a levegő (szálló por, magas pollenkoncentráció) szennyezettsége említhető, amelyek fokozzák napjaink népbetegségeinek, az allergiának és az asztmának az elterjedését. Erre való tekintettel fokozódó jelentőségű az allergén pollent termelő növények egészségi hatásának, elterjedésének, pollenszórásának és termelésének vizsgálata. Az allergiás megbetegedések terjedése nem állt meg
A magyar lakosság körében tradicionális probléma a rossz lelki egészségi állapot. A mentális funkcionalitás csökkenése és a szorongásos betegségekben, depresszióban szenvedők magas aránya egyaránt jellemző mind a 65 éven aluliak, mind az időskorúak körében. Az öngyilkosságok okozta halálozás relatív kockázata napjainkban még mindig több mint kétszerese az EU15 átlagának, annak ellenére is, hogy a 80-as évek óta az öngyilkosságok száma csökkenő tendenciát mutat. Magas a mentális betegségekben szenvedők aránya
A hátrányos helyzetű társadalmi csoportok értékrendjében rendkívül alacsony helyet foglal el az egészség, mint érték, illetve az egészséges életvitel. Ezt egyrészt súlyosbítja az egyenlőtlen hozzáférés bizonyos lehetőségekhez, amelyek az egészséges életmód kialakításához és fenntartásához szükségesek. Másrészt, a családi háttér és neveltetés már a korai gyermekkortól befolyásolja az egyén egészséggel összefüggő viselkedését, sőt erőteljes hatása van a későbbi életszakaszokra jellemző egészséget támogató, vagy azt veszélyeztető magatartásformák kialakulására. Továbbá a szegénységben élők lakás és életkörülményei is fokozott egészségügyi kockázatot jelentenek. Hátrányos helyzetű társadalmi csoportok deficitjei a népegészségügy terén

19. ábra: Születéskor várható átlagos élettartam (2011) (forrás: KSH)

A kutatások szerint egyre inkább fokozódnak az egészségi/egészségügyi egyenlőtlenségek Nyugat- és Kelet-Magyarország között. A leghátrányosabb helyzetű északkeleti térségben (Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Nógrád) egyrészt több évvel rövidebbek az életkilátások, másrészt pedig a szociálisan igen rossz helyzetű társadalmi csoportok, rétegek esetében megsokszorozódik a népbetegségek aránya. Az egészségi állapotban észlelhető egyenlőtlenségek a társadalmi-gazdasági különbségekkel, valamint az egészségügyi szolgáltatások elérhetőségével, eltérő színvonalával, a megelőzés, felvilágosítás hiányával, a különböző társadalmi csoportok egészségügyi információhoz való hozzáférésében mutatkozó egyenlőtlenségekkel, valamint az egészségmagatartásban mutatkozó különbségekkel magyarázhatók. Fokozódó területi, egészségügyi egyenlőtlenségek
A 2008-ban kezdődött európai pénzügyi-gazdasági válság a munkanélküliség növekedésével egyaránt veszélyezteti a lakosság fizikai és lelki állapotát, valamint az egészségügyi rendszer működését. Káros hatásai a sérülékeny társadalmi csoportokat (munkanélkülieket, szegényeket, romákat) érintették a legerőteljesebben. A munkanélküliség közvetlenül és áttételesen is az egészséget leginkább veszélyeztető tényező, főként a gazdasági válságok idején. A gazdasági válság számos hatása (a növekvő munkanélküliség, a csökkenő jövedelmek, a növekvő élelmiszerárak, az életkörülmények romlása) rizikóhelyzetet teremt az emberek egészségében. Mivel az egészség, a jólét és a gazdaság szorosan összefüggő, egymást kiegészítő fogalmak, ezért a humán erőforrás egészségi állapotának gazdaságra gyakorolt kulcsfontosságú hatása vitathatatlan. A válság tovább rontja a lakosság a fizikai lelki állapotát
A népegészségügyi mutatókat tekintve Magyarországon jelentős társadalmi és területi különbségek figyelhetők meg. A magyar társadalom jelentős részének rossz egészségi állapota egyfelől egy évtizedek óta tartó romló folyamat következménye, de az ellátórendszer területi és színvonalbeli különbségei és az egészségtudatos életmódban érvényesülő társadalmi különbségek is jelentkeznek a megbetegedési hajlam és halandósági viszonyokban, valamint azok területi eloszlásában. Kelet-, illetve Északkelet-Magyarországon az országos átlagot meghaladó munkanélküliség a legrosszabb életkilátásokkal párosul. Jelentős társadalmi és területi különbségek a népegészségügyi mutatók alapján

1.3.5 A társadalmi értékrend ellentmondásos

A magyar társadalomban a rendszerváltozás óta folyamatos átrendeződésben vannak a társadalmi értékek. Az anyagi boldogulás, a biztonság, a munka és a család fontossága mellett más értékek szerepe is erősödött, mint a környezetvédelem, az egyén döntési szabadsága, az individualizmus, a humanizmus, a nagyobb állampolgári beleszólás a közügyekbe. A magyar társadalomban a család, a munka, a barátok, az ismerősök, és a szabadidő a legfontosabb értékként jelennek meg, ugyanakkor egyes demográfiai mutatók a családi és a munka-értékek válságára, vagy legalábbis radikális átalakulására utalnak. A szóban képviselt értékrendi elemeket a mindennapok gyakorlatában, és így a társadalmi összteljesítményben gyakran nem lehet megtapasztalni. Átrendeződésben a társadalmi értékek
A magyarok alapvetően nagyra értékelik a munkát és a takarékosságot, az önállóság, autonómia mint általános érték megítélését. Az önállóság megvalósításának azonban a magyarok szerint komoly, főként az államhoz kapcsolt akadályai vannak. Európai összehasonlításban a magyarok saját sorsuk irányíthatóságába vetett hite alacsonynak mondható. Hazánkban - az uniós adatokhoz viszonyítva - magas az újraelosztás iránti igény, a lakosság zöme az államtól várja a jövedelmi egyenlőtlenségek mérséklését. Az öngondoskodás foka alacsony
Magyarországon az oktatásban eltöltött évek számának kitolódásával egyre későbbi életkorban kapcsolódnak be a fiatalok a munka világába, így az önálló létfenntartáshoz szükséges keresetre is később kezdenek szert tenni. A családalapítási szándék is egyre hátrébb szorul az életúttervezésben, a többség először biztos egzisztenciát kíván magának teremteni és csak azután gondol házasságra, gyermekvállalásra. Értékrendi és életviteli kihívások a családok előtt
Kihívás az is, hogy a hagyományosan családközpontú magyar társadalom gondolkodásában teljesen elfogadottá váltak mind a házasságkötés nélküli élettársi kapcsolatok, mind a válások. Az elmúlt két évtizedben a házasságkötések száma közel a felére esett vissza. Az élettársi kapcsolatok terjedésének A családi kötelékek
hagyományos
formái
köszönhetően a házasságon kívüli születések aránya 29%-ról 44,5%-ra emelkedett 2000 és 2012 között, és ezzel együtt az egyszülős családok részaránya is folyamatosan emelkedik. Kedvezőtlen tényező továbbá, hogy a valós családi nevelés sok esetben gyakorlatilag hiányzik és nagyon alacsony az együtt töltött minőségi idő. A családok gyermekszáma elsősorban a társadalmi státusszal és a jövedelmi helyzettel áll összefüggésben. A (további) gyermekvállalást nem tervezők elsősorban anyagi okokra hivatkoznak, amelyet a lakásproblémák illetve a karrierépítés követ. visszaszorulnak,
kevés az egymásra fordítható idő
Kutatási adatok szerint a családi munkamegosztás is hatással van a gyermekvállalásra. Azokban a családokban, ahol a családi munka és a gyermekvállalás terhei arányosabban oszlanak meg az anyák és az apák között, ott bátrabban vállalják az újabb gyermekkel járó terheket is. Magyarországon a 2009-10-es időmérleg felmérés szerint a házimunkára fordított idő 70%-a, és a gyermekek gondozásával járó feladatok 69%-a hárul a nőkre. Európai szinten gyermekgondozási feladatokkal a magyar nők töltik a legtöbb időt. Ugyanakkor az elmúlt tíz évben a férfiak és nők közötti családon belüli munkamegosztás kiegyensúlyozottabbá vált. Családon belüli munkamegosztás hatása a gyermekvállalásra
A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a termékenység azokban az országokban magasabb, vagy növekvő, ahol a női munkavállalás aránya magas, illetve a nőknek van lehetőségük összeegyeztetni a gyermeknevelést és a munkát (részmunkaidős foglalkoztatás, bölcsődék, apáknak járó rugalmas szabadság). A potenciális magyar szülőknek jelenleg azzal a dilemmával kell szembenézniük, hogy vagy otthon maradnak és kockáztatják a munkába való visszatérés esélyét, vagy halogatják a gyerekvállalást, illetve végképp lemondanak róla. Nehéz összeegyeztetni a nőknek a gyermeknevelést és a munkát
A társadalom önmagát megújító kapacitása elsősorban a munkával kapcsolatos értékekben tükröződik. A felmérések azt mutatják, hogy a magyar munkavállalók többségének munkával kapcsolatos elvárásait elsősorban a jó fizetés és a biztos munkahely határozza meg, míg a felelősségteljes és kreatív munka vállalása az utolsó helyekre került. Ezek a biztonságra törekvő munkaértékek az elmúlt húsz év gazdasági és munkaerő-piaci kiszámíthatatlanságának és anomáliáinak lenyomatai. A kreativitás és felelősségvállalás nem áll vezető helyen a munkával kapcsolatos értékek között
A társadalmi megújulást szolgáló munkaértékek (a társadalmilag hasznos és felelősségteljes munka megbecsülése, a rugalmasság, a kreativitás, az innovativitás elismerése) előtérbe kerülését paradox módon nem segítették elő a foglalkoztathatóság javítását célzó hazai és uniós programok. Különösen a rugalmasabb munkavégzést lehetővé tévő atipikus foglalkoztatási-programok voltak nagyon alacsony hatékonyságúak. Míg a család és a munka összeegyeztethetőségét lehetővé tevő részmunkaidős vagy távmunkás foglalkoztatás Nyugat-Európában az 1970-es évektől emelkedik, nálunk marginális ez a lehetőség. Annak ellenére, hogy 2000 és 2011 között 80%-kal nőtt a részmunkaidőben dolgozó nők száma, arányuk az összes női foglalkoztatottból csak 10%. Az atipikus foglalkoztatás vállalása nagyon erőteljesen függ a nők társadalmi-gazdasági helyzetétől: az ország keleti felében és a periférikus kistérségekben élő, alacsonyan iskolázott, szakképzetlen, gyermeküket egyedül nevelő nők számára ez a foglalkoztatási forma nem elérhető. Az atipikus foglalkoztatási formák elterjedését akadályozza, hogy a munkáltatók a magas adóterhek, a munkavállalók pedig a munkavégzés magas fix költségei miatt idegenkednek ezen foglalkoztatási formák alkalmazásától. Atipikus foglalkoztatás
alacsony szintje,
különösen a női
foglalkoztatás terén
A rendszerváltozás után a magyar társadalom hamar átvette a sokszor pazarló, energiaigényes és a valós szükségleteket, igényeket jelentősen meghaladó nyugati fogyasztási mintákat. Mivel ezek követése lehetőséget adott a társadalmi-jövedelmi helyzet kifejezésére is, több szempontból presztízsjellegű lett a fogyasztás. Ezzel párhuzamosan a megtakarítások mértéke alacsony maradt, korlátozva a gazdaság pénzügyi forrásait, ami igen komoly anyagi kockázatot gerjesztett. Az egy adófizetőre jutó éves nettó jövedelem folyamatosan növekedett 2008-ig, azóta viszont a gazdasági világválság hatására értéke csökkenni kezdett. Az egyre alacsonyabb jövedelmi színvonal a fogyasztás visszaesését generálta, fenntarthatóbb fogyasztási szokásokra ösztönözve a lakosságot, ez azonban a vásárlóerő csökkenése miatt a gazdaság gyengülését is eredményezte. Emellett a megtakarítások mértéke továbbra is minimális maradt, főként az alacsony jövedelmű társadalmi csoportokban. Nyugatias fogyasztási szokások, alacsony megtakarítási ráta
Jelenleg az egyik legsúlyosabb nemzetgazdasági probléma a devizaalapú hitelek miatti eladósodottság. Ennek pontos okai vitatottak, ám a jelek szerint elsősorban nem az egyének felelőtlensége, rövid távra koncentráló, a jövővel nem kalkuláló értékrendje tehető felelőssé a válságért, hanem inkább a lakosság pénzügyi tapasztalatlansága, a forint alapú hitelezést megdrágító kormányzati makrogazdasági politika, a szabályozás és a banki etika hiányosságai emelendők ki az okok közül. Ezek azok a társadalmi intézmények, amelyeknek általánosabban is komoly szerepe lehet a felelős fogyasztási és megtakarítási döntések megalapozásában, támogatásában. Hosszú távú
gazdálkodási
szemlélet hiányosságai, a lakosság tapasztalatlan a
pénzügyekben
Míg a magyar társadalom értékrendjében az anyagi biztonság, illetve jólét megszerzése kiemelt helyen szerepel, a környezet minőségének, szolgáltatásainak értékelése nem megfelelő súlyú. A környezeti ismeretek fejlesztése érdekében tett erőfeszítések (pl. környezeti nevelés, környezetvédelmi tömegkommunikáció, civil szervezetek szemléletformáló tevékenysége) hatékonyságát gyakran gátolják az anyagi értékek megszerzésére, a növekvő fogyasztásra ösztönző eszközök (pl. reklámok, a média által közvetített viselkedési minták) hatásai. Az értékrendben bekövetkező érdemi változást nehezíti a korábbi időszakokban az életvezetés szerves részét képező magatartásformák (takarékosság, mértékletesség) visszaszorulása, az új, alternatív minták, lehetőségek és a hosszú távú gondolkozás hiánya. A legfőbb környezeti ügyek relevanciájának megítélésében a magyarok véleménye megegyezik az európai átlaggal, amelyben az első helyen a klímaváltozás áll, ám pl. a biodiverzitás csökkenése és a nem fenntartható fogyasztási szokások kevésbé tűnnek fontosnak. A környezet megóvása érdekében a magyar lakosság az európai átlagnál kevesebb konkrét lépést (szelektív hulladékgyűjtés és -kezelés, az energiahasználat mérséklése, a vízhasználat csökkentése, a fogyasztási szokások megváltoztatása) tesz. A lakosság jelentős része csak azokat az aktuális környezeti problémákat érzékeli, amelyeket a média reflektorfénybe állít, és kevésbé érzékeny saját lakóhelyének környezeti problémái iránt. A környezet-
tudatosság nem megfelelő súlya az értékrendben
Az egyéneket segítő és életminőséget javító közösségi élet fontos kerete a hitélet, az egyházakhoz kapcsolódó közösségek működése. Magyarországon nemzetközi összehasonlításban is sokan tartják magukat vallásosnak és hívőnek, ennél sokkal kevesebben élnek rendszeres hitéletet egyházi keretek között. A vallásukat hívőként gyakorló emberek a statisztikák szerint szignifikánsan több gyermeket vállalnak és azokat megfelelő színvonalon fel is nevelik. A vallás olyan a társadalom normarendszerét jelentő alap értékeket közvetít és jelenít meg, mint az emberek közötti kapcsolatok (szeretet) a mások iránti figyelem és felelősség (mások segítése, elfogadása), az erkölcsi fegyelem és tartás. A hitüket a mindennapi gyakorlatban megélő polgárok a közösség érdekeit helyezik előtérbe, így hasznos szereplői a társadalomnak. Különösen sokat segíthetnek a vallási közösségek a társadalmi felemelkedésben, vagy akár az individualizmus oldásában, a közösségek építésében, a felgyorsult világ emberi kríziseinek (pszichés stressz) feldolgozásában. A vallási dimenzióban szerveződő közösségek (pl. gyülekezet) hatalmas erőforrást jelentenek a társadalom számára a legkülönbözőbb problémák - szegénység, elmagányosodás, élethelyzet krízisek feldolgozása - megoldásában, de akár közfeladatok ellátásában is pl. gyermekfelügyelet, szociális- és beteggondozás, mentálhigiénés szolgáltatások. A vallási természetű hiten kívül a jövőbe, a közösségbe, és más célokba vetett pozitív elkötelezettséget tükröző hit is olyan erőforrást jelent a társadalomnak, amelyet mással pótolni nemigen lehet. Éppen ezért a társadalom számára értékes hitélet bátorítása és támogatása fontos feladat. A hitélet segíthet a közösségek építésében, az emberi krízisek feldolgozásában
Magyarország lakosságának a társadalmi normákhoz való viszonyulása tehát ellentmondásos. Nemzetközi összehasonlításban a magyarok élen járnak, ha a szabályok általános érvényű betartásáról van szó, és a gazdasági morál terén is megállapítható az erkölcsösségük, ám a kívánatosnak tartott szabálykövetést gyorsan feladják, ha az ellentétes az érdekükkel. A normakövetést illetően sajátos kettőség tapasztalható Magyarországon: a hangoztatott elvek szintjén erős morális eltökéltség tapasztalható, - ami fontos erőforrás lehet, - de a tettek szintjén ez már kevésbé jelenik meg, mivel a normaszegő viselkedést igen elterjedtnek, és „megkerülhetetlennek” látják maguk körül az emberek. Ellentmondások a morális eltökéltségben és a normakövető magatartásban
Magyarországon a társadalmi értékek folyamatos átalakulásban vannak és egymással ellentétes, illetve ellentmondó értékek együttes jelenléte a jellemző. A családi és munkaértékek, illetve az öngondoskodás - mint társadalmi erőforrások - pozitív irányú változását a család- és munkaerő-piaci politikák nem segítették elő az elmúlt húsz évben. A társadalom önmagát megújító fizikai, szellemi és erkölcsi kapacitását támogató társadalompolitikai intézkedések elengedhetetlenek a jövőben, ezek hatásai azonban csak hosszútávon lesznek érzékelhetőek.

1.3.6 A társadalmi bizalom és a civil aktivitás erősítésre szorul

A közösségi felelősségvállalás együttműködést, az pedig bizalmat feltételez. Az értékőrző és -teremtő együttműködés komoly gátja a magyar társadalomban a személyes szférán túlható nagymértékű bizalmatlanság. A magyarok bizalmatlanok egymással, a politikai szervezetekkel, az állami intézményekkel és a vállalkozásokkal szemben is, e tekintetben az európai országok utolsó harmadához tartozunk. Ennek a bizalomhiánynak társadalmi és gazdasági téren súlyos ára van. Egyfelől a társadalom egyre atomizáltabbá válik, másfelől megnőnek a tranzakciók, a visszaélést megelőző intézmények, valamint a jogkikényszerítést és a jogviták eldöntésére szolgáló intézményi garanciák kiépítésének költségei. Gátolja továbbá a gazdasági vállalkozások hatékony működését, a szervezeti és technológiai innovációkat. A társadalmi együttműködés hiánya tetten érhető a korrupció relatív tolerálásában, az alacsony fokú köz- és politikai aktivitásban, szerepvállalásban is. A társadalmi bizalom csökkenése, hiánya
Ezzel szemben magas a családba és a szűkebb személyes környezetbe vetett „partikuláris” bizalom. A magyar társadalom többsége elsősorban a családjában és rokonaiban, továbbá a szomszédjaiban, barátaiban, valamint a munkatársaiban bízik. Ez a család-ismerős centrikus bizalom fontos erőforrása a társadalomnak. Meg kell azonban említeni, hogy napjainkban már a hátrányosabb helyzetűek, a községekben élők és az idősek körében is gyengül ez az erőforrás. A barátokba, szomszédokba vetett viszonylag magas bizalom ellenére hazánkban a társadalmi kapcsolattartás szintje alacsony. A szomszédokkal, barátokkal való összejárás, társas életre és szórakozásra fordított idő tekintetében Magyarország Európában az utolsó, míg a tévénézésre fordított idő mennyiségét tekintve vezető helyen van. Család-ismerős centrikus bizalom, mint pozitív erőforrás
Az elmúlt húsz év alatt a felnőtt népesség civil aktivitása folyamatosan gyengült. Egy társadalom civil aktivitását a szervezetek száma mellett a tagsági adatok mutatják meg. Hazánkban a civil szervezetek tagjainak csupán egynegyede aktív tag, az Európai Unión belül Bulgária és Románia mellett Magyarországon a legalacsonyabb ez az arány. Területileg a civil szervetek tagsága rendkívül egyenlőtlen eloszlást mutat: az összes civil szervezeti tag fele a közép-magyarországi régióban (döntően Budapesten) élt. A civil aktivitáshoz hasonlóan a politikai aktivitás szintje is nagyon alacsony. Civil aktivitás gyengülése
A civil szervezetekben végzett önkéntes munka rendkívül fontos társadalmi-gazdasági erőforrás. A betegek és fogyatékkal élők, az idősek, a szomszédok és a bevándorlók felé gyakorolt segítségnyújtás adataiból készített index Magyarországon a legalacsonyabb Európában. Az Európai Érték Vizsgálat adatai alapján a vizsgált magyar népesség 10,8%-a végzett önkéntes munkát 2008-ban, mely az 1991-ben tapasztalt 16,4 százalékos értékhez viszonyítva csökkenő tendenciát jelez, az európai országok közül Magyarországon a harmadik legalacsonyabb az önkéntesek népességen belüli aránya. Az önkéntesek területi eloszlásában szintén a Közép-Magyarország régió dominanciája érvényesül. Az önkéntesség, mint társadalmi- gazdasági erőforrás kihasználatlan
A meggyengült társadalmi kohéziónak gazdaságilag és társadalmilag is súlyos ára van. A társadalmi bizalom újraépítése egyszerre állami, közösségi és egyéni feladat. Fontos erőforrás lehet a társadalom erős család-ismerős centrikus bizalomszintje, de a (köz)intézményekbe vetett alacsony bizalom súlyos gátja a társadalom megújulásának. Ezért társadalomstratégiailag egyfelől elengedhetetlen a közszféra megújítása, másfelől, a civil szervezetek és az önkéntesség jelentős, kiaknázatlan erőforrást jelenthetnek a társadalom innovatív önmegújításához, az egyre nagyobb létszámú időskorúak életfeltételeinek és társadalmi szerepvállalásának erősítéséhez.

1.3.7 Közösségi felelősségvállalás hiányosságai, magukra maradt társadalmi csoportok

A munkanélküliek, szegények, romák helyzetét illetően Magyarország hasonló problémákkal küzd, mint Európa. Magyarországon azonban ezeknek a társadalmi csoportoknak a helyzetét inkább a tartós, megélhetésükben való veszélyeztetettség jellemzi. Az elmúlt húsz év távlatát nézve a munkanélküliek száma a kilencvenes évek közepén érte el a negatív csúcsot, de a 2008-as európai pénzügyi-gazdasági válság hatására 2012-re ismét jelentősen csökkent a foglalkoztatottak (50,6%) és nőtt a munkanélküliek aránya (10,9%) az aktív népességen belül. Tartós veszélyeztetettség
a leghátrányosabb
helyzetű társadalmi
csoportoknál
Az 1990-es évektől a férfiak munkanélküliségi rátája mindig magasabb volt a nőkénél, de az elmúlt években a nők munkanélküliségi rátája fokozatosan megközelítette a férfiakét. Az európai trendekhez hasonlóan emelkedett a pályakezdő munkanélküliek száma is, sőt a munkanélküliek korszerkezete egyre inkább e korosztályok felé tolódik el. Iskolai végzettség tekintetében szintén egyfajta átrendeződés megy végbe a munkanélküliek között. A legmagasabb iskolai végzettség szerint, országos szinten vizsgálva 2012-ben a szakmunkásképzőt, illetve szakiskolát végzettek a munkanélküliek egyharmadát (153 ezer) tették ki, számuk egy év alatt tizedével nőtt. A legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezők 128 ezren voltak, ezzel az állástalanok 24%-át adták. A női és pályakezdő
munkanélküliek
arányának
növekedése
A kutatások azt mutatják, hogy a rendszerváltáskor kialakult területi különbségek nem hogy csökkentek volna, hanem konzerválódtak, sőt az utóbbi években tovább mélyültek. A tartósan veszélyeztetett társadalmi csoportok (munkanélküliek és/vagy alacsony jövedelműek és/vagy romák) helyzetének javítására irányuló hazai és uniós programok nagyon alacsony hatékonyságúak voltak e csoportok munkaerő-piaci reintegrációját illetően. A periférikus kistérségekben élő, megélhetésükben veszélyeztetett társadalmi csoportokban kialakult a programról-programra támogatottak rétege, akiknek a szegénységi spirálból való kikerülése csak időleges volt. A kutatások azt bizonyítják, hogy csak a komplex - munkavégzéssel, önellátást elősegítő gazdálkodással és képzéssel egybekötött - programok hozhatnak hosszú távú javulást ezen rétegek helyzetében. Területi különbségek konzerválódása, mélyülése
Ma Magyarországon a szegénységi kockázatok a háztartás gyerekszámától, a felnőttek iskolázottságától és munkaerő-piaci aktivitásától, valamint a családszerkezettől függenek leginkább. Magyarországon az országos szegénységi arány (hányan élnek a medián ekvivalens jövedelem 60%-ánál kevesebből) 2010-ben 12,3% volt. Az azt megelőző tíz évben az arány 10% és 15,9% között ingadozott, trendszerűen enyhén emelkedett. Ez a mutató az EU15-ökhöz képest kedvezőbb, a szegénységi arány hazánkban 4 százalékponttal alacsonyabb. Figyelembe véve azonban, hogy a magyar átlagjövedelmi szint jóval alacsonyabb az unió tagállamainak többségére jellemzőnél, ez abszolút értelemben nem jelent kedvező helyzetet. Növekvő szegénység

20. ábra: Szegénység kockázatának kitett népesség aránya a teljes népességen belül néhány európai országban (2010) (forrás: Eurostat)

Figyelmeztető jel, hogy a szegények között egyre nagyobb arányban vannak gyermekek: minden ötödik szegény 17 évnél fiatalabb. Az életkor előrehaladtával a szegénységi arány általában csökken. Ugyanakkor különösen kitettek a szegénység kockázatának a három- vagy többgyermekes családok és az egyszülős háztartások. 2010-ben az egygyermekes családok 10,5%-a, míg a három-, vagy többgyermekes családok 27,8%-a, az egyszülős háztartásoknak pedig 28,1%-a élt a szegénységi küszöb alatt. A gyermekkori szegénység nem csak korlátozza a gyermekek szükségleteinek kielégítését, hanem gondokat okozhat társas kapcsolataikban, megfoszthatja őket a további pályájuk szempontjából lényeges tevékenységektől és nagy valószínűséggel növeli a felnőttkori társadalmi kirekesztettség valószínűségét. A gyermekek 10 százaléka él a szegénységi küszöb határán
A szegény háztartások közül a roma háztartások vannak a legrosszabb helyzetben, ezért a becslések szerint ma 750 ezer fős romanépesség helyzetének és kilátásainak javítása társadalomstratégiailag az egyik legfontosabb kihívás Magyarországon. Várható élettartamuk jelentősen eltér a többségi társadalom - európai átlagnál alacsonyabb - élettartamától is. A Nemzeti Család és Szociálpolitikai intézet 2011-es felmérése szerint a roma háztartások több mint felének nincs egyetlen dolgozó tagja sem. A szakképzettséggel rendelkező romák körében viszont az 50%-ot meghaladja azoknak az aránya, akiknek rendszeres vagy alkalmi munkája van. A tanultabb romák munkavállalási rátája tehát megközelíti az ország egészére érvényes foglalkoztatottsági rátát, számuk azonban még mindig rendkívül alacsony. Demográfiai, munkaerőpiaci, jövedelmi hátrányok, a
kilátástalanság tartóssága a roma háztartásokban
A társadalmi kohéziót gyengítő legnagyobb rizikótényező a tartós, veszélyeztetett társadalmi csoportok (munkanélküliek, szegények, fogyatékossággal élők, betegek, idősek, romák, stb.) iránti szolidaritás erodálódása. A kutatási adatok azt mutatják, hogy Magyarországon a betegek, fogyatékossággal élők segítését mindössze a felnőtt lakosság kétharmada tartja fontosnak, az idősekét még ennél is kevesebben. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a gazdasági-, társadalmi szempontból periférikus térségekben a tartósan veszélyeztetett csoportok között a társadalmi szolidaritás is erősen meggyengült. Szolidaritás erodálódása a periférikus területeken
Társadalomstratégiailag súlyos következményei lehetnek annak, ha a tartósan veszélyeztetett társadalmi csoportok helyzetében nem következik be változás. Ezen rétegek anyagi, társadalmi és szolidaritási erőforrásai teljesen kimerültek. Nagyon nehéz, de elodázhatatlan társadalomstratégiai feladatot jelent a tartósan veszélyeztetett társadalmi csoportoknál a támogatás és az öngondoskodási igény kényes egyensúlyának megteremtése. Csak a komplex - munkavégzéssel és képzéssel egybekötött - programok hozhatnak hosszú távú javulást ezen rétegek helyzetében.

1.3.8 A nemzeti összetartozás lehet az egyik integráló erő

A magyar történelemre nem volt jellemző a nemzet területi széttagoltsága, az I. világháború utáni szétdarabolódás traumáját részben ezért is a mai napig nem tudta az ország feldolgozni. A szomszédos országokban lakó magyar kisebbség száma jelenleg mintegy 2 097 800 főre tehető (a környező országok 2001. és 2002. évi végleges, és 2011. évi előzetes népszámlálási adatai alapján becsült érték, KSH). Ma Európában Magyarország rendelkezik az egyik legkomplexebb, legaktívabb nemzetpolitikával. A nemzeti összetartozás gondolata általánosan elfogadott és megbecsült eszme, amit a gyakorlatban kell további építő és valóban hatásos tettekkel támogatni. Nagyon aktív nemzetpolitika jellemzi hazánkat
A Kárpát-medencei határon túli magyarság körüli kérdések ugyanakkor nagyon érzékenyek, hiszen a szomszédos országok politikai életét is érintik. A kihívások mellett ugyanakkor nagy lehetőséget is nyújt e magyar közösségek jelenléte, különös tekintettel a szomszédos országokkal való politikai, gazdasági együttműködésre. A Kárpátmedencei határon túli magyarság jelenléte a határok átjárhatóvá válásával a magyarországi kulturális, oktatási, kutatási, közszolgáltató és civilszervezetek számára nagy lehetőségeket nyitott meg. Ugyanez igaz a kétnyelvű magyar népesség gazdasági adottságára. A határon túli magyarlakta térségek gazdasága nagy potenciálokat rejt, biztosíthatja a magyarországi és a szomszédos országokbeli vállalkozások együttműködését, a szomszédos országok piacain való kölcsönös boldogulását. A magyarság nyugati világban élő diaszpóráinak gazdasági ereje is becsatornázható a gazdasági növekedésünkbe, különösen a befektetéseken, tudományos és üzleti kapcsolatokon és innovációkon keresztül. Jelentős potenciált rejlik a határon túli magyarokkal való együttműködésben
A határon túli magyarság feldolgozatlan és számtalan más szempontnak alárendelt problémarendszerének kezelését célozta június 4-ének, mint a nemzeti összetartozás napjának törvénybe iktatása, és az egyszerűsített honosítás intézményének bevezetése 2010-ben. A Kormány által 2011-ben kezdeményezett Wekerle Terv, és az erdélyi civil szervezetek 2012-ben indított Mikó Imre Terve pedig a gazdasági lehetőségek kihasználását segíti majd elő. Több terv született a gazdasági együttműködés kiaknázására

1.3.9 A tudás megújulását több tényező nehezíti

Magyarországon az elmúlt húsz évben az iskolarendszer egyre inkább eltolódott egyfelől egy szelektív, másfelől egy homogenizáló iskolarendszer irányába. Ez a kettősséget magán viselő iskolarendszer egyáltalán nem szolgálta a tudásra és munkára épülő gazdaság és társadalom fejlesztését, és nem volt képes eredményesen kezelni a társadalmi különbségeket, sőt bizonyos tekintetben fel is erősítette azokat. Oktatási rendszerünk nem kellően támogatja az élethosszig tartó tanulást és a képzés nemformális elemeit. Az OECD országok viszonylatában Magyarország kimagaslóan vezeti a szelektivitási listát, ami annak fényében különösen kedvezőtlen, hogy a heterogén csoportkialakítás európai tapasztalatok alapján az iskolarendszer sikerességének, hatékonyságának egyik kulcstényezője. A kutatási eredmények azt mutatják, hogy heterogén csoportokban a tanulók motivációja, teljesítménye nagyobb, az egymás közötti interakciója szélesebb körű, ami végső soron nagyban hozzájárul a társadalmi kohézió erősítéséhez. Ezzel együtt szükség van a tehetséges tanulók azonosítására, és számukra speciális, gazdagító képzési modellek kialakítására. Sajátos kettősséget magán viselő iskolarendszer
Az elmúlt években a pedagógusok és a tanulók száma egyaránt csökkent, az egy pedagógusra jutó diákok száma viszont évek óta stagnál. 2012-ben 743 ezer általános iskolai tanuló volt, számuk 2001 óta több mint 27%-kal csökkent. 6,4%-kal csökkent a nappali tagozatos szakközépiskolai tanulók száma, 3%-kal a szakiskolai tanulók száma ebben az időszakban, viszont emelkedett a gimnáziumi 3,8%-kal. 2012-ben a sajátos nevelési igényű általános iskolás gyermekek száma 51 ezer volt, ebből gyógypedagógiai oktatásban mintegy 34 ezren részesültek. Magyarországon 2011-ben 141 ezer felvételizőből 98 ezer diákot vettek fel állami felsőoktatási intézménybe. 2012-ben 84 ezren jelentkeztek és mintegy 75 ezren kezdhették meg tanulmányaikat. A csökkenésben - a felsőoktatás átalakuló struktúrája mellett - a demográfiai folyamatoknak van meghatározó szerepük. Csökken az általános és középiskolások, valamint a felsőoktatásban résztvevők száma
A magyar népesség iskolai végzettsége az elmúlt években tovább javult. A felsőfokú oklevéllel rendelkezők aránya a 30 év alatti korosztályban 2001 óta majdnem megduplázódott, a 2011-es népszámlálás szerint elérte a 28%-ot. A teljes 25 évnél idősebb lakosság esetében ez az arány 2011-ben 19%, míg érettségivel a 18 év feletti korosztály 49%-a rendelkezett (2001-ben 38%) (KSH, 2011. népszámlálás). Alacsony képzettséggel, azaz legfeljebb befejezett általános iskolai végzettséggel a népesség 18%-a rendelkezett. A munkaerő-piaci kereslet elsősorban a magasabb iskolai végzettségűeket részesíti előnyben, ezt mutatja az a tény is, hogy a magyar diplomások foglalkoztatottsága csak 5 százalékponttal marad el az uniós átlagtól, a 25-64 éves, alapfokú végzettséggel rendelkezők körében azonban már 16 százalékpont a lemaradásunk. Az iskolai végzettség folyamatosan javul
Az iskolai végzettség jellemzően 35 éves kor alatt alakul ki, így a tendenciák vizsgálatakor a tanulmányok ezekre a korcsoportokra hagyatkoznak. Az adatok alapján az alacsony végzettséggel rendelkezők száma várhatóan folyamatosan csökken 2001 és 2021 között, ezzel szemben a magasabb végzettségűek aránya folyamatosan növekszik. Ez a népesség számát tekintve azt jelenti, hogy a legfeljebb 8 általánost végzettek száma 2021-re 5,5 millióról 3,3 millió főre csökken. A szakiskolások száma valamivel növekszik, 1,6 millióról 2 millióra. Ennél nagyobb mértékben nő a középfokú végzettséget szerzett fiatalok száma, 2,2 millióról 2,9 millióra. A legnagyobb változás a felsőfokú diplomával rendelkezők számában várható, létszámuk ugyanis a korábbi 940 ezerről 1,6 millióra duzzad. Folyamatosan
növekszik a
magasabb végzettséggel
rendelkezők aránya
Magyarországon az öt éves korban várható átlagos oktatásban eltöltött idő hossza (17,8 év) valamivel az EU27 átlaga (17,2 év) fölött alakul, két és fél évvel elmarad azonban a tudásteremtésben élenjáró Finnország értékétől (20,3 év). Ennek megfelelően, az átlagunk javítására az iskolában kevesebb évet eltöltött diákok ösztönzése, támogatása jelenthet még tartalékot a hazai fejlődés számára. Az iskolázottságban tapasztalható pozitív tendenciák ellenére is folyamatosan újratermelődik egy jelentős mértékű alacsony iskolai végzettséggel rendelkező réteg és továbbra is jelentős az iskolát idő előtt elhagyók, lemorzsolódók aránya. Az oktatásban töltött idő hossza uniós átlagon felüli
Nagy problémája a magyar oktatási rendszernek, hogy a tehetségsegítő rendszerek terjedése ellenére még mindig nem fordít elég figyelmet a tehetséggondozásra, pedig a nyugati országok példája egyértelműen igazolja ennek szükségességét. A tehetségek egy adott ország versenyképességét meghatározó kulcstényezővé léptek elő. A közvetlen haszon mellett a legversenyképesebb termelés kifejlesztésével és idevonzásával teremtenek a teljes nemzetnek többletlehetőségeket. A fejlett országok gyakorlatainak átvétele mellett példaként állhat az oktatás előtt a hazai sport is, ahol a rendszer kiváló működését a világversenyeken elért kimagasló eredmények is alátámasztják. Nem fordítunk elég figyelmet a tehetséggondozásra
A magyar oktatási rendszer további hiányossága, hogy nem támogatja kellően az egész életen át tartó tanulást, felnőttképzést illetve a képzés, oktatás nemformális, informális elemeit, holott a képzési formák ezen elemei rugalmasan biztosíthatnák a készségek és képességek karbantartását, fenntartását és megújítását az életpálya során és hathatósan járulhatnának hozzá a mindenkori piacképes tudás megszerzéséhez, biztosításához, ezáltal a foglalkoztatás javításához. Az oktatás korszerű elemeinek integrálása a meglévő rendszerbe különösen a felnőttképzés és az idősebb korosztályok készségeinek karbantartása céljából lenne fontos. Ezen a területen a mutatók alapján Magyarország az utolsók között szerepel az európai összehasonításban. Oktatási
rendszerünk nem kellően támogatja az egész életen át tartó tanulást és a képzés nemformális elemeit
Magyarországon az iskoláskorú népesség, és ezáltal a jövő munkavállalóinak egyre növekedő csoportját képező romák számottevő része kirekesztődik a minőségi oktatásból. Jellemző adat, hogy 2004 óta mintegy 34%-kal emelkedett a roma többségű iskolák száma, amelyek 70%-ában a teljes szakos ellátottság megoldatlan. A roma népesség nagyon alacsony iskolai végzettsége mellett problémát jelent, hogy relatív továbbtanulási helyzetük tovább romlott. A felnőtt roma lakosság 85,5%-a legfeljebb 8 általánost végzett és becslések szerint a roma fiataloknak csak 2%-a kezdi meg tanulmányait a felsőoktatásban, és mindössze fél százalékuk szerez diplomát. A roma tanulók esélyeit nagymértékben növeli a tehetséggondozás és a felismert roma tehetségek jó példája. Roma tanulók kirekesztődése a minőségi oktatásból
A magyar felnőtt népesség szövegértésének minősége - az OECD felnőttkori írásbeliség vizsgálatának eredményei alapján - messze elmarad a nyugat-európai országok szintjétől. Kedvezőtlen továbbá, hogy Magyarországon viszonylag alacsony azoknak az aránya, akik beszélnek valamilyen idegen nyelvet és nyitottak arra, hogy új nyelveket tanuljanak. Jellemző adat oktatási rendszerünket illetően, hogy az OECD országok között a magyar diákok teljesítménye csak akkor kiemelkedő, ha tantervi követelményekhez közelebb álló feladatok megoldását kérik tőlük, ezzel szemben a tudásuk iskolán kívüli hasznosíthatósága, társadalmi hasznossága csupán átlagosnak mondható. Szövegértésben, nyelvtudásban elmaradunk az európai átlagtól
Az elmúlt két évtizedben komoly problémát jelentett az iskolarendszerű szakképzés gyenge alkalmazkodása a munkaerő-piac gyorsan változó igényeihez, amiben több tényező is fontos szerepet játszott. Ilyen volt a szakképző intézmények és a termelő vállalatok közötti együttműködés alacsony intenzitása, valamint a gyakorlatorientált kurzusok mérsékelt aránya a felsőoktatásban. Ezt a helyzetet kívánta javítani a duális szakképzési rendszer kialakítása. A 2011 végén életbe lépett új szakképzési törvény során létrejött új szabályozás a hiányosságok nagy részét korrigálja, a szakképesítések tartalmának és a vizsgarendszer működésének felülvizsgálata is megkezdődött. Fontos új elem, hogy a gazdasági kamarák sokkal nagyobb szerepet kapnak a továbbiakban a szakképzés irányításában, amely révén a gazdaság és a szakképzés jobban összehangolható. A duális szakképzéshez alapvető feltétel, hogy elegendő számú és minőségű gyakorlati képzésre képes vállalkozás álljon rendelkezésre. A feltételek jelenleg nem adottak, és nem indultak el kellő intenzitással a vállalati képzőket motiváló, felkészítő programok, és főleg a szolgáltatási területeken várhatóak hiányok, ahol kkv-k bevonására van szükség. A gyakorlati képzőhelyet nem találó diákok számára állami koordinációs segítséget kell adni a képzés folytatásához, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, a TISZK-kek és a munkaügyi központok, továbbá - a vidéki térségekben számos esetben az utolsó rendszerszerűen működő intézmények - azaz a közművelődési és közgyűjteményi intézmények, illetve az azokat fenntartó önkormányzatok, civil és egyházi szervezetek bevonásával. A gyenge általános iskolai eredményekre nem lehet eredményes szakképzést vagy felsőoktatást építeni, nem lehet a mai technikai követelményeknek megfelelő munkaerőt képezni. Ezért az erős általános alapok megteremtése alapvető cél: az általános iskolában a biztos alapismeretek (írás, olvasás, számolás, szövegértés), a középiskolában a nyelvtudás, nyelvvizsga megszerzése és az önálló tanulás képességének kialakítása, a természettudományos tárgyak oktatási színvonalának növelése. Szükség van továbbá a manuális tehetség megbecsülésének és elismertségének fokozására, ehhez kapcsolódóan a szakmájukban tehetséges fiatalok kiválasztását segítő tanulmányi versenyek rendszerének fejlesztésére. A kutatás, fejlesztés, innováció alulfinanszírozott
Európai viszonylatban is tartósan alacsony hazánkban a műszaki és természettudományi szakokon tanulók aránya, ami hosszabb távon komoly akadálya lehet az ország versenyképessége szempontjából döntő jelentőségű innovációs potenciál erősítésének. Gondot jelent az ipari és a mezőgazdasági szakmák többségének alacsony presztízse, emiatt számos hiányszakma alakult ki. Ugyanakkor a fiatal szakmunkások növekvő számban vállalnak munkát Nyugat-Európában a lényegesen magasabb elérhető jövedelem miatt. Ösztönözni kell tehát, hogy a fiatal tehetségek ötleteiket Magyarországon valósítsák meg. Ennek érdekében az innovációs rendszerbe olyan elemeket kell beilleszteni, amelyek elősegítik a fiatalok önálló munkáját, saját kutatási témáik megvalósítását, saját kutatócsoportjuk megszervezését. Alacsony a műszaki és természet-
tudományi szakokon tanulók aránya
2012-ben Magyarország felnőtt lakosságának 27%-a vett részt oktatásban/képzésben, ezzel hazánk meglehetősen jó helyen áll az unió tagállamai között, ahol a képzésben résztvevők aránya átlagosan 15,3%-os. A felnőttkori tanulást súlyos aránytalanságok jellemzik, hiszen megállapítható, hogy akiknek a legnagyobb szükségük lenne a tanulásra, azok nem vesznek részt benne, vagyis az alacsony iskolai végzettségűek, az idősebbek és a kistelepüléseken élők részvétele messze elmarad a szükségestől. Komoly probléma, hogy a 15 év feletti lakosság körében 44,5%-os a digitális írástudatlanság aránya. Különösen nagy a lemaradás az idősek, a munkanélküliek, a hátrányos helyzetűek, a kistelepüléseken élők és az alacsony végzettségűek körében, akiket szinte csak a felnőttképzés keretében lehet megszólítani. Magas a digitális
írástudatlanság
aránya
A változó gazdasági környezetben feltétlenül szükség van az oktatási rendszer átalakítására, a valós piaci igényekhez igazítására. Az átadott tudás iskolán kívüli hasznosíthatóságára, társadalmi hasznosságára jóval nagyobb hangsúlyt kell fektetni. Több figyelmet kell fordítani a tehetséggondozásra, hiszen a tehetségek a versenyképesség meghatározó tényezőjévé léptek elé, ők adhatják az ország fejlődésének egyik kulcsterületének, a kutatás-fejlesztésnek és innovációnak a bázisát. Nagyon fontos továbbá, hogy legjobb szakembereink hazánkban hasznosítsák az itt megszerzett tudást.

1.3.10 A lakosság jelentős része társadalmi ellátásban részesül

A nemzetközi adatokkal összevetve hazánkban rendkívül magas a társadalmi juttatásokban részesülők aránya. A nyugdíjasok száma az elmúlt 10 évben körülbelül 200 ezer fővel csökkent, azonban az ellátásukra fordított kiadások közel megháromszorozódtak, amely a GDP százalékában nézve is jelentős emelkedés (a 2000-es 9,3%-ról 2011-re 11,3%-ra nőtt). Az egy ellátottra jutó nyugdíj összege jelenleg az átlagkereset 64,7%-át teszi ki a 2000-ben mért 59,1%-kal szemben. A nyugdíjak és nyugdíjszerű ellátások mellett a családok és gyermekek segítését célzó támogatásokra is sokat fordít az állam, ebben a tekintetben (2010-ben a GDP 2,9%-a) Európa élmezőnyébe tartozunk. Nemzetközi összehasonlításban kiemelkedő a szociális juttatásokban részesülők aránya
A rendszeres szociális segélyben részesülők száma a szociális juttatások rendszerének 2009-es átalakítását követően a 2008-as 213 ezer főről 2011-re 51 ezer főre csökkent. Nem csökkent azonban az élethelyzetüknél fogva támogatásra szoruló személyek száma, a látszólagos számszerű csökkentést így az ellátórendszer átalakítása okozza. A rendszeres szociális segélyben részesítettek számának csökkenésével párhuzamosan a 2009-es 167 ezer főről 175 ezer főre nőtt 2010-ben a munkavégzésre alkalmas aktív korú személyek részére juttatható rendelkezésre állási támogatásban részesülő személyek száma. A rendelkezésre állási támogatást 2011. január 1-jétől a bérpótló juttatás váltotta fel. A bérpótló juttatás elnevezése 2011. szeptember 1-jétől foglalkoztatást helyettesítő támogatásra változott. Az elmúlt években számos intézkedés született a szociális ellátórendszer áttekinthetőbbé és hatékonyabbá tétele érdekében. Átláthatóbb a
szociális ellátórendszer, de
továbbra is nagy a
szociális segélyezés
szerepe
Az OECD szerint a közfoglalkoztatási programok a válság idején elősegíthetik a társadalmi beilleszkedést, jövedelmet biztosítanak a legelesettebbeknek, így a szegénység mérséklésének eszközei. A magyar kormány 2011-től jelentősen kiterjesztette a közfoglalkoztatás rendszerét a rendkívül magas tartós munkanélküliség és alacsony foglalkoztatottság javítása érdekében. 2011-ben az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközökben résztvevők létszáma 391,8 ezer fő volt, ebből közfoglalkoztatás keretében 2011-ben átlagosan 61 ezren dolgoztak, ami 45%-kal magasabb az előző évi számnál. A közfoglalkoztatásban rejlő lehetőségek kiaknázásához azonban szükséges a résztvevők képzettségének fejlesztése is, ennek hiányában a tényleges elhelyezkedés esélyei nem javulnak, és csak szűk, adott időszakban jelentkező rétegnek jelentenek megoldást. Probléma az is, hogy a közfoglalkoztatás után kapott nettó bér összege egyrészt jelentősen alacsonyabb a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) összegénél, másrészt nem jelentősen magasabb, mint az alternatíváját jelentő foglalkoztatást helyettesítő támogatás (FHT). A közfoglalkoztatás nem jelent igazi, hosszú távú megoldást, és a jövedelem alig magasabb a segélynél
A szociális segély intézményére hosszabb távon is szükség lesz, ugyanakkor a megváltozott élethelyzetekhez igazodva elvárás, hogy elősegítse az érintett személyek önbecsülésének helyreállítását és fenntartását. Társadalmi párbeszéddel érhető el, hogy az alapgondolatokat közvetíteni lehessen azok számára is, akik helyzetüknél fogva erre rászorulnak. A segélyezés mellett a közfoglalkoztatás rendszerét is folyamatosan igazítani kell egyrészt a változó szükségletekhez, másrészt a társadalom mindenkori érzékenységéhez és toleranciaszintjéhez.

1.3.11 Az oktatási és egészségügyi ellátórendszer megújításra szorul

A népesség idősödése és fogyása miatt, különösen a periférikus térségekben és a kis népsűrűségű, aprófalvas területeken egyre inkább csökken az általános iskolák és azok tanulóinak száma, a közép és szakiskolák esetében pedig már a tanulók anyagi okok miatti lemorzsolódása is jelentkezik. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők száma az ország nemzetközi versenyképessége szempontjából rendkívül fontos, de legalább ilyen fontos a képzés színvonala is. Az 1990-es évek extenzív fejlesztése - mind az intézmények, képzések, mind a hallgatók számát tekintve - mára fenntarthatatlanná vált. A munkaerő-piaci lehetőségek és a fiatalkorúak csökkenő száma miatt egyre élesebb a verseny a képzési helyek között, ami különösen a kisebb vidéki intézményeket érinti hátrányosan. A szektorsemlegességi elv, vagyis a normatív állami támogatások biztosítása mellett feltételezhetően ez a verseny, valamint az állami oktatás színvonalának csökkenése okozta a magán- és alapítványi iskolák számának növekedését. A csökkenő tanulólétszám még inkább szükségessé teszi a tehetségek felkutatását, a megtalált tehetségek fejlesztését és hatékonyabb kihasználását (Magyar Géniusz Program, Tehetséghidak Program, Talentum Program). Csökken az iskolák száma, egyre élesebb a verseny

21. ábra: Egy orvosra jutó lakónépesség (2011) (forrás: KSH)

Az egészségügyi rendszer egyre nehezebben tudja ellátni feladatait. Egy háziorvosra, házi gyermekorvosra átlagosan 1545 lakos jutott 2012-ben, a legdinamikusabban növekvő agglomerációs térségekben azonban ennek másfélszeresét is eléri, míg a ritkán lakott aprófalvas térségekben jóval alacsonyabb. Mégis az utóbbiak küzdenek rosszabb ellátással, hiszen a magán- és szakrendelések a városias térségekben jobban elérhetőek. Az egészségügyi ráfordítások csökkentése a kórházakat és szakrendelőket érintette leginkább. A kórházi ágyak számának jelentős csökkenése (2000 óta több mint 12 ezer kórházi ágy szűnt meg, ami 15%-os csökkenést jelent) összességben nem jelentene nagy problémát, hiszen a kihasználtság egyik megyénk esetében sem éri el az optimálisnak mondható 85%-os küszöböt (egyes megyékben pedig még a 70%-ot sem), azonban túl sok az aktív - beavatkozást, intenzív kezelést igénylő - kórházi ágy és kevés a krónikus - elsősorban időskori gondozást, ellátást biztosító - férőhely. Rontja a helyzetet továbbá, hogy sok esetben járóbeteg-ellátással megoldható kezeléseket aktív fekvőbeteg ágyakon látnak el, különösen igaz ez a vidéki kiskórházak esetében. Pozitív változást jelentenek az ÚMFT keretében, a nagyvárosokban létrejött milliárdos nagyságrendű kórházfejlesztési projektek. A rendkívül sok, prevencióval kiküszöbölhető megbetegedés azonban azt mutatja, hogy a kórházak mellett az elsődleges megelőzés intézményrendszere is megújulásra szorul, hiszen hosszú távon ez a leghatékonyabb és a legolcsóbb módja az egészség megőrzésének. Az egészségügyi szolgáltatások és infrastruktúra színvonala nem megfelelő
A közszolgáltatásokat tekintve az önkormányzatok és a központi kormányzat viszonyrendszerében az elmúlt két év során jelentős átrendeződés történt a feladatellátásban, és a fenntartói, üzemeltetői szerepekben, melyek a működtetés és fejlesztés biztonságát célozták. Ez mind az oktatási, mind az egészségügyi, vagy a szociális fejlesztések esetében másféle fejlesztési szerepet kíván meg az önkormányzattól és a központi közigazgatástól. Változó kormányzati és önkormányzati szerepek

1.3.12 A válság által megtépázott lakáspiac

A hazai lakáshelyzet jelenlegi állapotát alapvetően a szocializmus évtizedeiből örökölt problémák, a rendszerváltás utáni intézkedések, és az azóta kialakult lakáspiaci mechanizmusok és intézményrendszer befolyásolták. Az állami beavatkozások közül a lakásépítési kedvezmény, az ún. szocpol, csak részben nevezhető sikeresnek. A jelzáloghitelezés megindulása, illetve a hozzá kapcsolódó állami kamattámogatás hatásai és felhasználása már egyértelmű lökést adott a lakásépítésnek. A kezdeti konstrukció finanszírozási igénye azonban hamar meghaladta az állam teherbíró képességét, ezért annak átalakítása a forint- majd a devizahitelezés fenntarthatatlan felfutásához vezetett. Ez utóbbi gyakorlat a 2008 utáni világgazdasági válság hatására megnövekedő kamatterhek miatt időközben leállt, az utóbbi két évben a fizetési nehézségekkel küzdő devizahitelesek problémáinak megoldása a legfontosabb prioritások egyike. A gazdasági válság jelentősen visszavetette a lakáspiacot
2012-ben kb. 10 ezer lakás épült fel Magyarországon. A 4,3 milliós lakásállományra vetítve ez azt jelenti, hogy egy lakást hozzávetőleg 430 évig kellene fenntartani, felújítani, ami a lakásállomány jelentős részénél gazdaságosan nem lehetséges. A lakásállomány megújulása érdekében szükség van az új építésekre is. A felújítások támogatása mellett az energiahatékonysági céloknak megfelelő új építések támogatása is szükséges.

22. ábra: Az évente engedélyezett lakáscélú hitelek száma (2001-2010) (forrás: KSH)

A lakáspolitika az elmúlt két évtizedben többnyire csak az örökölt problémák kezelésére, illetve a lakásépítés ösztönzésére koncentrált, az örökölt struktúrák átalakítására érdemben nem tudott hatni. A lakásprivatizáció után a bérlakások száma drasztikusan lecsökkent és azóta is folyamatosan csökken, miközben a szociális bérlakásokra egyre növekvő igény lenne. A térbeli folyamatok lakáspolitikai befolyásolására még kevesebb kísérlet történt, így a leszakadó térségek, illetve a településeken belüli szegregátumok lakásviszonyai mára az ott felgyülemlett szociális problémák enyhítésének egyik jelentős gátjává váltak. Kedvező folyamat ugyanakkor, hogy a lakások minőségének javulása már több évtizede tart, az 1980-as években kezdődött és a rendszerváltás után felgyorsult, elsősorban a közszféra által finanszírozott közműfejlesztéseknek köszönhetően. Az épületfelújítások leginkább a lakótelepekre összpontosultak és esetükben hozták a leglátványosabb eredményeket is. A bérlakások száma
drasztikusan lecsökkent, pedig az igény egyre nő

1.3.13 Egyedi, jelentős értéket hordozó kulturális örökségünk fontos érték

Egy nemzet kultúrája, kulturális öröksége fontos identitáshordozó tényező. Az épített és szellemi örökség megőrzése mellett azonban szükség van ezen értékek minőségi hasznosítására, értékeik kibontakoztatásával az épített örökség tekintetében tudományos igényű, művelődéstörténetileg hiteles bemutathatóvá tételükre, valamint a múlt értékeinek, emlékeinek folyamatos újragondolására és más kontextusba helyezésére is. A magyarság nemzeti kulturális öröksége igen jelentős értéket képvisel európai és világviszonylatban is, amely a hagyományalapú társadalom megvalósítása szempontjából igen lényeges. Kiemelkedő értéket képviselnek néprajzi értékeink, népzenénk, népmese- és néptánc-kincsünk, a magyar nyelv, népművészetünk, kézművességünk stb. A hazai kulturális örökség védelme, megőrzése és társadalmi elismertsége nagymértékben múlik az azt szolgáló infrastruktúra (a régészeti intézetek, múzeumok, művelődési házak, könyvtárak, oktatási intézmények stb.) feltételein. Gazdag kulturális
értékekkel
rendelkezünk
Magyarország jelenleg nyolc világörökség helyszínnel rendelkezik, melyek között kulturális és természeti, táji értékeket is találunk. Jelentős előrelépés, hogy 2012. január 1-jén hatályba lépett a világörökségi törvény, amely részletesen szabályozza mind a világörökségi várományos helyszínné válás, mind a világörökségi kezelési tervek elkészítésének feltételeit és rendjét. Emellett 2012-ben megszületett és életbe lépett a hungarikum törvény, amely alapján gyűjthetők, rendszerezhetők a nemzeti értékek a helyi szinttől a nemzeti szintig. Sok világörökségi helyszín
A kultúra értékeinek közreadásában egyre nagyobb szerepe van a közösségi élményeknek, így az eredeti helyszínekhez kötődő művelődéstörténeti rendezvényeknek, a hagyományos kulturális rendezvényeknek és a fesztiváloknak is. Magyarország a fesztiválszervezés terén igen komoly fejlődést mutatott fel a zenei rendezvények, a kulturális és gasztronómiai események szempontjából is. A kulturális rendezvények száma folyamatosan gyarapodott az elmúlt években, 2010-ben meghaladta a 120 ezret. A látogatottság ugyanakkor korántsem mutatott ilyen egyértelmű trendet, az egy rendezvényre jutó látogatók száma különösen a filmszínházi és színházi előadásoknál folyamatosan csökken. A kulturális rendezvények száma gyorsan nő
2010-ben 338 településen működött muzeális intézmény. Budapest dominanciája a muzeális intézmények terén kimagasló: 79 intézménnyel rendelkezik, miközben a sorban következő város, Pécs csak 16-tal. Idegenforgalmi szempontból ez kedvező, azonban a vidéki múzeumok infrastruktúrájának és szolgáltatásainak fejlesztésével az idegenforgalom számára is új célpontokat lehetne kialakítani. A kiállítások és a múzeumi látogatások száma is területileg erősen koncentrált, mindössze 61 olyan kistérség volt 2010-ben, ahol a kiállítások száma meghaladta a 20-at. A kultúra terén is jellemző a Budapest-
központúság
Épített örökségben, műemlékekben Magyarország állománya leginkább a XVIII. század utáni épületek terén tekinthető számszerűen jelentősnek, azonban a korábbi időkből is vannak igen jelentős emlékeink, épületeink. A magyarországi épített örökségállomány színvonalát, értékeit tekintve európai, nemzetközi rangú, azonban helyzete, állapota, tudományos értékű helyreállításának hiánya, a nagyközönségnek való bemutatást jelenleg képviselő csekély volta miatt nem tudja betölteni jelentős szerepét a kulturális, társadalmi, gazdasági fejlődésben. Mindössze 120 településünk van, amelyekben 10-nél több műemlék található, közel 1000 helységünkben viszont egyáltalán nincs műemlék, műemléki jelentőségű terület pedig 40 településünkön fordul elő. Számukban és településképi jelentőségükben is kiemelkedőek a kiegyezéstől az 1950-es évekig terjedő időszak épületei, valamint a rendkívül változó állapotú kastélyok és kúriák, amelyek megőrzése és újrahasznosítása kiemelt feladat kell hogy legyen. Gazdag műemlékállomány
Napjaink egyik fontos feladata az épített örökség megőrzése, méltó, műemléki alapú helyreállítása és fenntartható hasznosítása, a kiemelkedő értékeink bemutathatóvá tétele, továbbá a barnamezős beruházások szorgalmazása, valamint az értékes városképekhez igazodó új épületek kialakítása. Itt kell megemlíteni, hogy Budapest a historizmus építészeti stílusegyüttesét tekintve, azaz a neoreneszánsz, a neobarokk, a neoromán és a neogót stílusokban (1860-1905), a mintegy 12 km2-nyi egységes építészeti együttesével nemzetközi viszonylatban a legjelentősebb, tízezrek munkája nyomán világelső, amely pozíció megőrzése kiemelkedő feladat. Budapest a szecesszió és a Bauhaus építészetében jelentős szerepet tölt be nemzetközi szinten.
Régészeti lelőhelyek tekintetében a változatos és már a korai letelepedők számára is kedvező adottságai miatt, hazánk gazdagnak mondható. Több mint 60 ezer lelőhely található országszerte, ez azonban valószínűleg messze nem képviseli az összes lelőhelyet a tudományos feltárások igen eltérő száma, esetlegessége miatt. Az építkezések, útépítések előtti kötelező régészeti feltárás rendkívül sok, korábban ismeretlen lelőhelyet hozott napvilágra, ezek feldolgozása és a további lelőhelyek feltárása érdekében szükséges a források és erőforrások biztosítása. Az építkezések sok régészeti lelőhelyet tárnak fel

1.3.14 A közszféra hatékonyságának javítása jelentős hozzáadott értéket képez

A közigazgatás hatékonyságát tekintve jelentős megújításra szorul, mely a Magyary Program alapján a kormányzat fontos törekvése. Az állami szervezetrendszer és a tisztázatlan felelősségi viszonyok nemcsak rossz hatékonysághoz vezetnek, hanem számos esetben a korrupcióra is lehetőséget adnak. Közvélemény-kutatási adatok szerint a kormányzat iránti bizalom és az ország vezetésének elfogadottsága Magyarországon nagyon alacsony, ezért a kormányzat elsődleges törekvése a közbizalom helyreállítása és a közigazgatás hatékonyságának és eredményességének javítása. A jó kormányzási együttműködési kultúra hiánya a közszférán belül
A rendszerváltás óta számos jogszabály és közel ötven kormányhatározat született a közigazgatás megújítása céljából. A számos részsiker ellenére a magyar közigazgatásnak sem a hatékonysága, sem a társadalmi megítélése nem javult, sőt inkább romlott. Az eltelt 20 év folyamatos reformlátszata jelentősen leértékelte a közigazgatás-fejlesztés fontosságát, elsősorban éppen magában a közigazgatásban. Alapvetően a hosszú távú és az állampolgár-központú szemlélet hiányzott a magyar közigazgatásból, ami hozzájárult a közigazgatás és az állampolgár elidegenedéséhez. Mindezek együttesen a jó kormányzás akadályai, amelyek a közszféra a „Jó Állam” koncepció jegyében történő és szolgáltató közigazgatás felé való irányulás megújítását teszik szükségessé. Ennek egyik első lépéseként már megvalósult a járási rendszer kiépítése, valamint az egyablakos ügyintézés bevezetése. A folyamatos átalakítása nem hozta meg a kívánt eredményt
A magyar személyzeti politika és igazgatás reformját sürgeti, hogy az összes OECD-tagország közül a legalacsonyabb pontszámot kapta a hazai közszolgálati humánerőforrás-menedzsment gyakorlata, többek között az elszámoltathatósági szabályok, a vezetői teljesítménycélok, a szervezeti szintű személyzeti igazgatás folyamatos felülvizsgálata és a kompetenciaalapú humánerőforrás- gazdálkodás hiánya miatt. A kormányzat törekvése ennek átfogó megújítása, a kiszámítható közigazgatási életpálya modell kialakítása, a közigazgatás szervezetrendszerének és működésének megújítása. A személyzeti politika reformja elkerülhetetlen
Az internetes ügyintézés, a modern informatikai megoldások alkalmazása terén alig volt fejlődés az elmúlt években, ebben is nőtt a hazai közszféra lemaradása az európai színvonaltól. A különböző állami szervek ügyfélszolgálatainak egy része, kialakítását, megközelíthetőségét és felszereltségét tekintve jelentős fejlesztésre szorul. Informatikai fejlesztések szükségesek

1.3.15 Összefoglaló társadalomstratégiai üzenetek

Társadalomstratégiailag európai szinten is fontos cél a kedvezőtlen népesedési folyamatok megállítása, az idősödés kihívásainak megfelelő kezelése és az abban megmutatkozó területi különbségek mérséklése. Az európai - különösen a közép- és kelet-európai - országok e téren fontos, sajátos kihívással néznek szembe: szűrővizsgálatok növelésének szükségességével, az egészség környezeti kockázatainak csökkentésével, az egészségtudatos életmóddal, valamint az ellátórendszer elérhetőségének, területi különbségeinek csökkentésével, illetve szakmai színvonalának emelésével is sokat tehetnek a népességfogyás mérsékléséért. Egészségtudatos életmód, ellátórendszer javítása
Európai szinten társadalomstratégiailag legfontosabb cél a társadalmi kohézió erősítése, az értékrendek pluralizmusának elfogadása és a társadalmi aktivitás növelése. Ehhez kapcsolódóan az európai államok egyik legnagyobb kihívása, hogy javítsák a sérülékeny társadalmi csoportoknak (gyerekek, idősek, munkanélküliek, szegények, romák) a munkaerő-piachoz, a szociális biztonsági ellátásokhoz, az alapvető szolgáltatásokhoz (egészségügy, lakhatás stb.) és az oktatáshoz való hozzáférését. A cél az, hogy az aktív társadalmi befogadás eszközeivel az állam csökkentse a gyermekszegénységet, a diszkriminációt, a gazdaságból való kiszorulást, és növelje a roma népesség integrációját. Társadalmi kohézió és aktivitás erősítése
Nemzeti és globális szinten is jelentős szerepe van a népegészségügyi problémák csökkentésére irányuló törekvéseknek. Jelentős társadalomstratégiai és népegészségügyi prioritás az egészségműveltség fejlesztése és a tevékeny és egészséges idősödés megvalósítása. A jövőre vonatkozó nemzeti prioritás az alapellátás prevenciós tevékenységének fokozása, szerepének erősítése, valamint a lakosság egészségmagatartásának, egészségtudatosságának fejlesztése, növelése. A dohányzás visszaszorítása és a túlzott alkohol fogyasztás elleni fokozott küzdelem megvalósítása, a népegészségügyi szűrőprogramok hatékonyságának javítása. A környezet-egészségügyi és a járványügyi biztonság megőrzése, valamint a lelki egészség védelme és fejlesztése is a fontos célok közé tartozik. Egészségműveltség fejlesztése és az egészséges idősödés megvalósítása
Az európai országok gazdasági teljesítményének javításával kapcsolatban a társadalomstratégiai válasz az intelligens növekedésben rejlik, az oktatás (a tanulás és a készségfejlesztés, az egész életen át tartó tanulás ösztönzése), a kulturális értékekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférés elősegítése, a kutatás/innováció (olyan új termékek/szolgáltatások előállítása, amelyek elősegítik a növekedést és a foglalkoztatást, illetve a társadalmi problémák megoldását) és a digitális társadalom (információs és kommunikációs technológiák használata) fejlesztése által. Cél az intelligens növekedés.
A társadalmi problémák megoldása, valamint társadalmi értékeink megőrzése érdekében a legtöbb területen csak több évtizedes távlatban gondolkodva lehet igazán átütő, és tartós eredményeket elérni. Ugyanakkor bizonyos esetekben nem várathat magára néhány azonnali, rövid távú beavatkozás sem. Rövid távon a legfontosabb hazai társadalompolitikai feladat a foglalkoztatás bővítése, a megélhetés, munkából származó jövedelem biztosítása, a veszélyeztetett társadalmi csoportok helyzetének javítása. Hosszú távon a demográfiai fordulat, a népegészségügyi mutatók javítása, kiegyenlítése, az egészségműveltség fejlesztése, az oktatás, szakképzés, tehetséggondozás, innováció, a közösségi értékek, társadalmi kohézió erősítése vezethet el a társadalmi megújuláshoz.
Középtávon megvalósítani szükséges társadalomstratégiai feladatok Hosszú távú fejlődést megalapozó társadalomstratégiai területek
- a megélhetést, jövedelmet biztosító foglalkoztatási - gyermekvállalást ösztönző programok
lehetőségek biztosítása - átgondolt, a gazdasági fejlődéssel együtt kialakított
- a képzettségnek, készségeknek megfelelő foglalkoztatási lehetőségek biztosítása szakképzés, felsőoktatás, felnőttképzés
- a hazai oktató, kutató, fejlesztő műhelyek megerősítése,
- a foglalkoztathatóság fejlesztése, a képzésben, és foglalkoztatásban való részvételt segítő személyes szolgáltatások biztosítása eredmények hazai gazdaságban történő hasznosítása
- a köznevelés stratégiai elemként kezelése - komplex, integrált oktatásnevelés, hálózatfejlesztés, intézményesítés
- a gyerekszegénység elleni küzdelem, a gyerekek felzárkózási és oktatási esélyeinek növelése - életpálya-modellek a fiataloknak és az egyes szakterületeken
- a közszféra hozzáadott értékének növelése
- a romák, mélyszegénységben élők társadalmi felzárkózása - a közösségi értékek megerősítése
- a hátrányos helyzetű emberek foglalkoztatási - az idősödés megfelelő kezelését biztosító szemléletváltás
lehetőségeinek bővítése - a szociális ellátórendszer átalakítása
- a lakhatási feltételek javítása, szegregált élethelyzetek - a munkaerő-kínálat minőségének javítása,
felszámolása foglalkoztathatóságának növelése
- a gyermekvállalást ösztönző környezet - a közszolgáltatásokhoz való hozzáférésben tapasztalható
- a jó minőségű kisgyermekkori szolgáltatások, kiemelten aránytalanságok kiegyenlítése
hátrányos helyzetű gyermekeknek és szüleiknek
- a köznevelési rendszer hátránykompenzációs képességének
erősítése
- a kulturális értékekhez és szolgáltatásokhoz, közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása
- az egészségtudatos életformára nevelés, minden életkornak megfelelő sportolás lehetőségének megteremtése
- a felnőttkori tanulási, tovább- és átképzési lehetőségek megteremtése, a digitális társadalom megteremtése
- az épített örökség és a műemlékek (örökségállomány) állapotának javítása, tudományos értékű helyreállítása
1.4 Környezeti trendek

1.4.1 Globális kihívások: az erőforrások fenntarthatatlan használata, a biológiai sokféleség csökkenése és a klímaváltozás

Napjaink legfontosabb környezeti folyamata a természeti erőforrások globális kiaknázásának fenntarthatatlan mértékűvé fokozódása és ennek következtében a természeti környezet történelmi időkben még alig tapasztalt gyors átalakulása, leromlása. Az egyik ilyen jelentős környezeti változás a globális felmelegedés. Az éghajlatváltozás következtében gyakoribbá válnak az éghajlati, időjárási szélsőségek, a hőhullámok, az áradások, az aszályok és az erdőtüzek, átalakul az óceánok hőháztartása és az éghajlati övek térbeli rendszere. Mindez egyaránt kihatással van a természeti környezetünkre, ezáltal az életfeltételekre, a gazdaságra és a mezőgazdaságra, közvetve és közvetlenül pedig a lakosság egészségi állapotára és életminőségére. A globális fogyasztás globális környezeti krizist okoz
Az emberiség számának prognosztizált mértékű növekedése és ennél is nagyobb arányban növekvő fogyasztása a természeti erőforrások fokozódó kihasználásához vezetett. Hosszú távon különösen kritikus terület a megfelelő minőségű ivóvíz és a művelésre alkalmas területek biztosítása. Egyre nagyobb mértékben használjuk ki mind a megújuló, mind a fosszilis (nem utánpótlódó, statikus, zárt földfelszín alatti vízlencse) vízkészleteket, a termőterületek talajpusztulása, a fokozódó beépítés és az erdők irtása visszafordíthatatlan módon csökkenti ezeket az erőforrásokat. A természeti környezet degradációjával párhuzamosan pedig kritikus mértékben csökkent a biodiverzitás, aminek egyre súlyosabb közvetlen gazdasági hatásai is érezhetőek például a tengeri halászatban vagy a növénytermesztésben. A természeti erőforrásokat egyre jobban veszélyeztetjük, ugyanakkor egyre jobban rájuk is vagyunk utalva
Magyarország az éghajlatváltozási előrejelzések szerint sérülékeny terület, ahol felmelegedéssel, szélsőséges csapadékeloszlással, az ár- és belvízveszély, valamint az aszályérzékenység növekedésével kell számolni. Az ország ivóvízkészlete meghaladja a jelenlegi és a várható ivóvíz célú fogyasztást. Felszín alatti készleteink jelentős része a szennyeződéssel szembeni érzékenység szempontjából érzékeny vagy fokozottan érzékeny besorolású, ezért ezen vízkészleteink védelme kiemelt figyelmet igényel. Felszíni vizeink túlnyomó többségét folyóink vízkészlete adja, melyek jelentős része határainkon túl ered. A medence-helyzetű fekvésből adódó nehézségeink megoldása napi szintű együttműködést kíván a szomszédos országokkal. A szélsőséges időjárás következtében kiszámíthatatlan mennyiségű és idejű csapadék okozta veszélyhelyzetek és a károk mérséklése új kihívások elé állítja hazánkat. Stratégiai jelentőségű értékek a víz, a földterület és a biodiverzitás
Magyarország ökológiai lábnyoma (3,5 ha) az ún. fejlett országokkal való összehasonlítás (5-10 ha) alapján kedvezőbb értéket mutat ugyan, azonban így is több területet veszünk igénybe, mint az egy főre eső biológiai kapacitás (2 ha), ami nem fenntartható. Természeti erőforrásaink egyik legjelentősebb potenciálunkat képezik, kiemelkedő értéket jelentenek talajaink, vízkészletünk és biológiai sokféleségünk. A környezeti állapot javításának kulcsa az a környezetstratégiai paradigmaváltás, amely az erőforrások kiaknázásán túlmutató, az erőforrások mennyiségének és minőségének hosszú távú megőrzését biztosító használatra, a biodiverzitás megőrzésére, a táji működésbe szervesen illeszkedő, tájfenntartó funkciót is ellátó gazdálkodási és települési szerkezetre épül. Különösen fontos a mezőgazdaság tájfenntartó, természetmegőrző szerepe, a környezet- és tájgazdálkodás erősítése, fejlesztése. Környezetstratégiai paradigmaváltásra van szükség
Magyarország nemzetközi szinten is kiemelkedő sajátos természeti erőforrásokkal, értékekkel rendelkezik. Természeti értékeink megőrzése, erőforrásaink fenntartható használata kiemelten fontos nemzeti érdek, amely a jövőben egyre nagyobb jelentőséggel fog bírni.
Természeti erőforrásaink, értékeink:
- Hazánk sokszínű tájakkal, színes élővilággal, és számos természeti értékkel rendelkezik, ezek között olyan természeti értékek is vannak, amelyek egyben kulturális védelem alatt is állnak.
- Felszín alatti vízkészletünk kiemelkedő jelentőségű, kiválóak a termál-, gyógy-, és ásványvízkészlet adta adottságaink.
- Az ország területének nagy részét mezőgazdasági termelésre alkalmas talajok fedik, melyek állapota kedvező feltételeket biztosít a sokszínű mezőgazdaság számára.
- Hazánk közel 20,7%-át erdők borítják, a 350 millió m3 fakészletünk évről évre nő.
- A lakossági környezetterhelés következtében a környezeti állapot sérülékenységével kell számolni.

1.4.2 Természeti erőforrásaink megőrzése jövőnk alapja

Magyarország természeti adottságai, természeti erőforrásai igen sokszínűek és egyediek. Jól példázza ezt, hogy hazánkban az országos jelentőségű egyedi jogszabállyal védett természeti területek kiterjedése 2013-ban 848.140 ha, helyi jelentőségű védett területekkel kiegészítve 894.279 ha. Az eredetileg is védett területeink további 1,2 millió ha Natura 2000-es területtel kiegészülve az ország területének 21%-át fedik le, mely Európában is kiemelkedően magas értéknek számít. Hazánk számos természetvédelmi célú nemzetközi egyezmény részese, mely egyben kötelezettséget is jelent az említett dokumentumokban foglaltak végrehajtására. Ilyen pl. a biológiai sokféleség megőrzése, elemeinek fenntartható használata, valamint a genetikai erőforrásokból származó hasznok igazságos elosztása, a nemzetközi kereskedelem által veszélyeztetett fajok, valamint a vándorló fajok védelme, az európai veszélyeztetett állatos növényfajok és veszélyeztetett élőhelyeik megőrzése, Európa táji örökségének megtartása, a Kárpátok értékeinek fennmaradása, a nemzetközi jelentőségű vadvizek védelme, különös tekintettel a vízimadarak élőhelyeire. Jelentős a védett terültek aránya
Természeti értékeink védelme ugyanakkor nem csak az élővilág és az élőhelyek védelmére terjed ki. Hazánk különösen gazdag élettelen természeti értékekben. Barlangjaink, földtani és felszínalaktani értékeink a természet azon részét képezik, amelyek egyrészt speciális élőhelyei lehetnek védett, fokozottan védett fajainknak, másrészt tudományos jelentőségük lehet. Területfejlesztési szempontból jelentőségük abban rejlik, hogy mint a zavarásra kevésbé érzékeny természeti kincsek, egyes elemeik - a természetvédelmi szempontokat előtérben tartva - kiváló eszközei lehetnek a szemléletformálásnak, vagy turisztikai attrakcióként bekapcsolhatók a hazai turizmusfejlesztési koncepciókba. Mindez különösen igaz továbbá azon természeti értékekre, amelyek kulturális és természeti védelem alatt is állnak, egyben tehát kultúrtörténeti szempontból is kiemelkedőek. Gazdagok vagyunk élettelen természeti értékekben is

23. ábra: Magyarország védett természeti területei (2012) (forrás: www.kwm.hu/tir)

A természet védelme kiterjed a természeti erőforrások megőrzésére, sőt gyarapítására is. Ugyanakkor ezek ésszerű keretek között történő felhasználása nélkülözhetetlen a társadalom fenntartása és fejlődése szempontjából, ezért is szükséges, hogy amely erőforrásoknál lehet, ott gyarapítsuk a mennyiséget is. A magyar föld kincsei, az ásványvagyon, a föld hője, vizeink, a talaj, a termőföld, a biomassza, valamint atmoszféránk és hasznosítható tulajdonságai (szél, napenergia), környezetünk létfontosságú építőelemei, energiahordozói, tápanyagforrásai, létfenntartásunk pótolhatatlan eszközei. Az erőforrások gyarapítása is cél
Felszín alatti vízkészletünk európai viszonylatban is kiemelkedő jelentőségű - az ivóvízellátás 95%-a felszín alatti vízkészletből történik. Emellett kiválóak a termálvízkészlet adta adottságaink is. Annak ellenére, hogy a mélyművelésű bányák bezárását követően a 2000-es évekre a felszín alatti vízkitermelések országosan lényegében stabilizálódtak, általános probléma az engedély nélküli jelentős vízkivétel. Ez nem csupán komoly mennyiségi problémákat okoz, hanem szennyezési veszélyt is jelent a közepes mélységű vízadó rétegek számára. Felszín alatti vizeink kihasználtsága az ország egyes részein már így is igen magas (az Alföldön pl. 70% körüli), ami óvatosságra int, hiszen az éghajlatváltozás miatt ezek a készletek tovább csökkenhetnek. Felszín alatti víztestek 15%-a nem éri el az uniós Víz Keretirányelv által meghatározott jó mennyiségi állapotot, további 19%-a pedig bizonytalan besorolású. A felszín alatti vizeink komoly veszélyeknek vannak kitéve
Felszín alatti vizeinknél az emberi eredetű szennyezések közül elsősorban a nitrát szennyezettség okoz vízminőségi problémát. Felszíni vizeinket érintő, a legelterjedtebbnek tekinthető vízminőségi probléma a szerves anyagok, a nitrogén és a foszfor túlzott mértékű megjelenése. A szerves anyag és a különböző tápanyagok szempontjából a vízfolyások közel 50%-a, az állóvizeknek pedig egyharmada nem éri el a jó állapotot. A szennyezés miatt a vízfolyásoknak csupán nyolc, az állóvizeknek tizenhét százaléka éri el az uniós Víz Keretirányelv (VKI) által megfogalmazott jó ökológiai állapotot. Felszín alatti vizeink 20,5%-a nem éri el a jó kémiai állapotot. Alacsony a jó ökológiai állapotú vizeink aránya
Az ország lakosságának hatoda nem jut minden szempontból (például bór-, fluorid-, (nitrát-,) nitrit-, arzén-, ammónium-, vas-, mangán-tartalom) kifogástalan ivóvízhez. Az előírásoknak megfelelő minőségű ivóvíz ellátás biztosítása az ország némely területén problémát jelent, ezért további teendőkre van szükség. További problémát jelent az ólom anyagú csőhálózatokban bekövetkező ólomszennyezés. Az ivóvízbázisok védelme érdekében, a felszín alatti vizeink minőségének megőrzése kiemelt fontosságú. A közüzemi ivóvízvezeték-hálózat hossza a rendszerváltás óta 14000 km-el bővült, így vezetékes ivóvízzel ellátottá vált az ország lakásállományának a 95%-a. A meglévő rendszerek rekonstrukciója egyre több helyen válik szükségessé. A vezetékes vízellátás az ország összes településén elérhető, azonban az EU csatlakozással szigorodó vízminőségi elvárásokat számos, jelenleg működő közüzemi ivóvízellátó rendszer nem képes teljesíteni. A határértéket meghaladó paraméterek esetében szükséges az Ivóvízminőség-javító Program folytatása. Kiemelten fontos, hogy a megfelelő mennyiségű és minőségű ivóvíztermelés, a szükséges vízkezelés, és az ivóvízellátás biztonsága révén az ország lakosságának egyenlő esélye legyen hozzáférnie az egészséges ivóvízhez. Mindez költséges fejlesztéseket igényel a közeljövőben is. A cél az, hogy a fogyasztási helyeken, pontokon a vízcsapból a korábban kifogásolt paraméterek esetében is megfelelő minőségű ivóvíz kerüljön a fogyasztókhoz. A megfelelő minőségű ivóvíz nem érhető el mindenki számára
A veszélyes összetevők kiküszöbölésére vonatkozó Ivóvízminőség-javító Programot folytatni szükséges a zavarosságot, üledékességet eredményező vas- és mangántartalmú szolgáltatott ivóvíz tisztításával és a régi elavult csővezetékek cseréjével. A régi építésű (50 évnél régebbi) lakóingatlanok házi- és csatlakozó ivóvízhálózatában és egyes településeken a bekötővezetékekben is találhatóak ólomvezetékek, ólom tartalmú szerelvények, melyek közvetlenül érintkeznek az ivóvízzel, emiatt szükséges az ólomcsövek, szerelvények mielőbbi cseréje. Emellett az építési előírásokban szabályozni kell az épületeken belül alkalmazható anyagok és szerelvények anyagi minőségét a csatlakozó- és házi ivóvízhálózatokban bekövetkező minőségromlás elkerülése érdekében. A kémiai eredetű, a háztartásokból származó környezet- és egészségkárosító vegyületek egyre nagyobb veszélyt jelentenek az élővizekre, és az ivóvizekre. Ezeknek a kémiai vegyületeknek az egészségre gyakorolt hosszú távú hatása máig nem tisztázott, annak ellenére, hogy felhasználásuk meredeken emelkedik és az élet majd minden területén kapcsolatba kerülünk velük. A cél az, hogy a felhasználói helyeken a vízcsapból bakteriális és vízkémiai szempontból is megfelelő minőségű ivóvíz kerüljön a felhasználókhoz. Kiemelten fontos továbbá, hogy az ivóvíztermelés-és szolgáltatás biztonsági hiányosságai a jövőben megszűnjenek, és az ország lakosságának egyenlő esélye legyen hozzáférnie az egészséges ivóvízhez. A háztartások egyre nagyobb veszélyt jelentenek az élő-, és ivóvizekre

24. ábra: Egy lakosra jutó közüzemi vízfogyasztás (2011) (forrás: KSH)

A 2000-es évek rekordméretű árvizei, felhőszakadásai és legutóbb a 2010-es belvizes időszak ismét bizonyították a felszíni vízrendezés, az ár- és belvízvédelem stratégiai jelentőségét. A gátak fejlesztése, karbantartása és a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése komplex program (VTT) további kiépítése mellett a felszíni vízfolyások jó karbantartása is hiányosságokat mutat, a mederrendezések, a vízszállító képesség biztosítása terén jelentős elmaradások tapasztalhatóak. A tulajdonviszonyok összetettsége, az állami finanszírozás, támogatás csökkenése, megszüntetése a feladatellátás rendszerének újragondolását igényli, különös tekintettel az árvízi biztonságra és a belvizek kialakulásának megelőzésére. Különösen fontos a belterületi vízrendezés, záportározók megfelelő kialakítása. A felszíni vízrendezés, az ár- és belvízvédelem beruházásaiban a jövőben meg kell jelennie - az elmúlt években tapasztalható aszályos időjárásra tekintettel - a mezőgazdasági öntözés biztosításának is. Az árvizek és belvizek elleni védekezés kiemelt feladat
Az ásványvagyonnal történő gazdálkodás kézzelfogható megnyilvánulása a bányászat. Magyarország, bányakincsek szempontjából Európa legjobban felkutatott térségei közé tartozik. Földrajzi helyzetének és változatos geológiai múltjának köszönhetően sokféle, ám mennyiségében csak néhány esetben kiemelkedő ásványkinccsel rendelkezik az ország. Bányászati lehetőségei egyrészt jelentős részben nyitottak a piaci szereplők számára, másrészt rendkívül korlátozottak a szigorú környezet- és természetvédelmi, örökségvédelmi stb. szabályozás miatt. Az elmúlt évtizedek során a természet- és környezetvédelmi érdekek, valamint az ásványvagyon-gazdálkodás érdekei között kibékíthetetlennek tűnő ellentétek alakultak ki, ugyanakkor ásványkincseink ésszerű felhasználása a társadalom minden tagja és a jövő nemzedékek számára elemi érdek. Ellentétes érdekek a bányászat és környezetvédelem viszonyában
A szárazföldi ökoszisztémák alapvető és meghatározó környezeti elemeként a talaj az emberi tevékenység fokozódó igénybevételének van kitéve, ami számos talajfunkció veszélyeztetéséhez, a talajok pusztulásához vezethet. Az ország területének 80-85%-át mezőgazdasági művelésre alkalmas talajok fedik, ezért a termőföld az ország kiemelkedően fontos természeti erőforrása. Az előnyös hazai természeti adottságok miatt a kedvező talajok aránya megfelelő, a nagy termőképességű talajok kiterjedése jelentős, azonban a klímaváltozás, a felmelegedés éppen a mezőgazdasági termelésre jelenti majd a legnagyobb veszélyt. A termőföld az ország egyik legfontosabb erőforrása
A talaj védelmével szorosan összefügg a területhasználat szerkezetének alakulása is. A szántóterületek még mindig dominálnak a hazai területhasználatban, azonban hosszú távon nagyon aggasztó ezek csökkenése. Hazánkban évente 2 ezer hektár nagyságú termőföld kerül véglegesen mezőgazdasági művelés alól kivonásra: 1990 óta a mezőgazdasági területek aránya 69%-ról 57%-ra csökkent, elsősorban a beépített területek javára. A beruházások nem kímélték a - legelő állatállomány drasztikus csökkenése miatt egyre kevésbé használt - gyepterületeket sem, ezek területe több mint 10%-kal csökkent az elmúlt 20 év alatt. Az erdőterületek a következetes és határozott erdősítés és a használaton kívül került területek erdősülése miatt fokozatosan gyarapodtak, így mára már az ország 20,7%-a számít erdőterületnek. A legdrasztikusabb változás mégis a művelés alól kivont területek 37%-os növekedése jelenti, ami szinte teljes egészében a települések terjeszkedésének, az infrastrukturális és zöldmezős beruházások okozta beépítésnek köszönhető. Ezt a folyamatot (ökológiai, környezetvédelmi, pszicho-szociális, egészségügyi fenntarthatósági stb.) szempontok miatt meg kell állítani, ezért igen hangsúlyossá kell tenni a takarékos, összehangolt területhasználat érvényesítését, a barnamezős területek újrahasznosítását és a települések belterületein a beépítési intenzitás növelését, illetve a településközpontok, történeti beépítésű területek revitalizációját. A gazdálkodási célú
területhasználatok visszaszorulnak, fokozódik a beépítés mértéke
A rendszerváltozás jelentős szemléletbeli változást hozott a hivatalos környezetvédelem terén. A környezetterhelő ágazatok megszűnése vagy erős visszaszorulása lehetővé tette a fenntarthatósági szempontok, a természeti értékek védelmének fokozottabb érvényesíthetőségét. Mindez elsőként a levegőminőség javulásában volt tetten érhető, de a többi területen is igen komoly előrelépések történtek. Az 1990-es évek fejlesztéseinek köszönhetően az 1990-es 617 ezer hektárról 2011-re 846,7 ezer hektárra (2013-ban 848 140) nőtt az országos jelentőségű védett természeti területek kiterjedése, a nemzeti parkok száma pedig 10-re emelkedett, azaz megduplázódott. 2004-ben létrejött az ország területének mintegy 21%-ára kiterjedő Natura 2000 területek hálózata, továbbá egyéb területi kategóriák megjelenése mellett az országos ökológiai hálózat övezetei a felosztás korszerűsítésével (magterület, ökológiai folyosó, pufferterület) beépültek a területrendezési jogszabályokba. Ugyanakkor a természetvédelem emberi és anyagi erőforrásai mindvégig erősen korlátozottak maradtak, továbbá az élőhelyvédelem érdekeit is szolgáló természetközeli gazdálkodási módok is csak lassan terjednek. Mennyiségileg
sikeres
természetvédelem
A korábban elhanyagolt környezeti infrastruktúra jelentős fejlesztése elsősorban az EU támogatások megjelenésével vált lehetővé. A csatornázottság aránya meghaladta a 70%-ot (72,8%). A csatornahálózaton begyűjtött szennyvizek 97,7%-a 2011-re már csak II. vagy III. fokú tisztítás után került kibocsátásra, szemben az 1990-es alig 34,6%-kal. A közcsatorna hálózatból tisztítatlanul kikerülő szennyvíz mennyisége ma már az 1 százalékot sem éri el, de ez az érték 1990-ben is mindössze 12 százalék volt. A közműolló fokozatosan zárul, egy kilométer közüzemivíz-vezeték hálózatra 1990-ben 228 méter szennyvízcsatorna jutott, 2000-ben már 396, 2010-ben pedig 655 méter. Fokozatosan zárul a közműolló
A szennyvízkezelés folyamatos fejlődést mutatott, a legutóbbi nagy beruházás a 2009 végén elkészült Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep volt. A fő kibocsátó városok mellett azonban számos településünkön még továbbra sem megoldott a szennyvízkezelés, annak ellenére, hogy a csatornahálózattal rendelkező települések aránya is számottevően javult a 10 és a 20 évvel ezelőtti értékekhez képest: 2010-ben a települések 44%-a még nem rendelkezett csatornahálózattal, ami főképp a derogációs (mentességet nyújtó) kötelezettséggel nem érintett 2000 LE (lakosegyenérték) alatti szennyvízterheléssel rendelkező kistelepüléseket jelenti (2000-ben ez az arány 73%, 1990-ben 86% volt). Rajtuk kívül a csatornahálózattal rendelkező településeinken is akadnak olyan háztartások, melyek nem csatlakoztak rá a hálózatra, némely helységekben ez teljes településrészeket is jelenthet. Külön probléma a csatornahálózattal nem rendelkező települések, illetve a hálózatra rá nem csatlakozott lakások esetében a szennyvíz nem megfelelő elszállítása, illetve szikkasztása. A kistelepülések esetében még mindig alacsony a csatornázottság

25. ábra: A rendszeres hulladékgyűjtésbe bekapcsolt és a közcsatorna hálózatba bekötött lakások száma a lakásállományhoz viszonyítva 2001 és 2010 között (forrás: KSH)

Ugyanakkor a kistelepüléseken a hagyományos csatornahálózat és szennyvíztisztító nem is feltétlenül működtethető rentábilisan, így több esetben érdemes lenne inkább a háztartási méretű egyedi kisberendezéseket vagy a természetközeli megoldásokat alkalmazni. A klímaváltozással összefüggésben fel kell készülni a tisztított szennyvizek és a szennyvíziszap újrahasznosítására is. Kiemelten fontos továbbá a szennyvíziszapban lévő biogáz hasznosítása, és az iszap lerakásának csökkentése a lerakási díjak emelkedése miatt. Ehhez szükséges folytatni a Nemzeti Települési Szennyvíz-elvezetési és -tisztítási Megvalósítási Programot. A Nemzeti Környezetvédelmi Program célkitűzései szerint 2015 végéig a lakosság 89%-a számára már biztosítani kell a csatornázottságot a 2000 lakosegyenérték feletti agglomerációkban, továbbá az összegyűjtött szennyvizeket teljes egészében legalább biológiai fokozattal kell tisztítani. A természetközeli tisztítási módszereket jobban kell preferálni
A hulladékgazdálkodásban szintén az EU forrásokra nagymértékben támaszkodva sikerült az ország nagy részén bevezetni a korszerűnek mondható nagy hulladékgazdálkodási rendszereket a 2000-es években. Ennek köszönhetően az ország teljes területén rendszeressé és szervezetté vált a hulladékgyűjtés és kellően biztonságos hulladéklerakók váltották fel a korábbiakat. A lakásállományon belül a rendszeres hulladékgyűjtésbe bekapcsolt lakások aránya magas, a 2001-es 86%-ról 2011-re 92,2%-ra emelkedett. Egyes nagyvárosainkban (Pécs, Nyíregyháza) megindult a háznál történő szelektív begyűjtés is, mely követendő példa lehetne akár az ország egész területén. A települési szilárd hulladék közel 20%-a olyan, biológiailag még hasznosítható szerves anyag, melyet hatékonyabb szelektív gyűjtéssel lehet hasznosíthatóvá tenni. Ösztönözni kell a zöldhulladékok helyben történő visszaforgatását, a házi és közösségi komposztálás elterjesztését, melyre az elmúlt években számos mintaprojekt valósult meg a Környezet- és Energetika Operatív Program forrásaiból. Jelentős fejlődés volt a hulladékgazdál-
kodásban, de a szelektív hulladékgyűjtés még csak kevés településen valósult meg
A veszélyes hulladék összes mennyisége a 2000-es évek eleje óta folyamatosan csökkent, annak alig egynegyede ma. A szigorú uniós szabályozásnak való megfelelés okán és számos rendkívül szennyező ipari komplexum bezárása miatt a szilárd halmazállapotú veszélyes hulladékok aránya lecsökkent (70%-ról 52%-ra). Ezzel párhuzamosan a folyékony szennyezők aránya megnövekedett (12%-ról 32%-ra) elsődlegesen a növekvő lakossági környezetterhelés következtében (veszélyes kémiai anyagok, gyógyszermaradványok). A gazdasági szereplőknek is jelentős a felelősségük a hulladékok képződésében: megfelelő minőségű termékek tervezésével, minimális környezetterheléssel járó gyártási technológia és megfelelő alapanyag felhasználással biztosítható, hogy kevesebb hulladék keletkezzen. Csökken a veszélyes hulladékok mennyisége
A hulladékok újrafeldolgozásával jelentősen csökkenthető a természeti erőforrások felhasználása. Az újrafeldolgozással hasznosított hulladék aránya viszont jelenleg alacsony, az összes hasznosított és ártalmatlanított települési szilárd hulladékon belül mindössze 8,9%-ot ért el 2011-ben. A képződött hulladékon belül az összes hasznosított aránya sem tekinthető magasnak, az utóbbi tíz évben 30% körül mozgott. A Nemzeti Környezetvédelmi Program (NKP) szerint cél, hogy az újrafeldolgozással hasznosított arány 30% fölé növekedjen, a teljes hasznosításé pedig 40% fölé, a lerakással ártalmatlanított hulladék arányát 60% alá kell csökkenteni. A gazdasági tevékenységből származó hulladékok hasznosításában viszont biztatóak az eredmények, a csomagolási hulladék mintegy felét, a hulladékká vált elektromos és elektronikai berendezéseknek pedig 75-80%-át sikerül hasznosítani. Alacsony az újrahasznosított hulladékok aránya
A jelenleg üzemelő veszélyeshulladék-lerakók és a nem veszélyes iparihulladék-lerakók biztonságosnak tekinthetők, megfelelnek az EU előírásainak, ahogy a termikus ártalmatlanítást szolgáló hulladékégetőink is. A környezetbiztonsági igényeket nem teljesítő hulladéklerakókat az utóbbi években fokozatosan bezárták. Amíg 2000-ben összesen mintegy 700 hulladéklerakó működött az országban, addig 2011-re ez a szám a hetedére csökkent le. Az NKP célkitűzései szerint kb. 75-80 lerakó elégítené ki az ország hulladéklerakási igényeit, amelyek mindegyike természetesen megfelelne a legszigorúbb környezetvédelmi előírásoknak. Az ipari és a lakossági hulladék mennyisége - a gazdasági válság hatásának is köszönhetően - egyre csökken, a keletkezett települési hulladék mennyisége 2010-ben 413 kg/fő volt, 82%-a az EU27-ek átlagának. Cél, hogy 2014-ben a települési hulladék mennyisége továbbra se haladja meg az 500 kg/fő/év, azon belül a háztartásokban képződött hulladék a napi 1 kg/fő értéket. A már bezárt lerakók rekultiválásáról és monitorozásáról, lehetőség szerinti hasznosításukról (akár anyagában is) gondoskodni kell. Az illegális hulladéklerakás felszámolása szintén kívánatos, különösen az emelkedő hulladékkezelési költségek mellett. A hulladékok illegális égetése az ebből eredő közegészségügyi és környezet-egészségügyi kockázatok miatt is megengedhetetlen, de sajnos még élő gyakorlat. Fontos
környezetvédelmi feladat a bezárt hulladéklerakók rekultiválása
Az ipari termelés növekedésével az ipari eredetű környezetterhelés nem növekedett, sőt inkább csökkent az elmúlt 20 évben, sőt egyes tényezők (pl. SO2 és CO2) esetében egyértelmű „szétválás” figyelhető meg. A kén-dioxid kibocsátás 2000-2011 között csaknem 90%-kal mérséklődött, az ipari és mezőgazdasági hulladék mennyisége 58%-kal, az ipari szén-dioxid kibocsátás mintegy 10%-kal csökkent. A közlekedésből származó szén-monoxid terhelés felére mérséklődött, de az ágazatban folyamatosan nő a végső energiafelhasználás, s a jelenlegi üzemanyagszerkezetből következően az ágazat szén-dioxid kibocsátása is. Bár a sztratoszférikus ózonréteget leginkább károsító telítetlen freon vegyületek kibocsátása a szigorú nemzetközi egyezményeknek megfelelően megszűnt, a talajközeli ózonszennyezés még mindig jelentős. A közlekedés is nagyban felelős a szálló por tartalomért, igaz az ezt jellemző PM10 tartalom sokban függ a helyi mikroklimatikus adottságoktól és az időjárási helyzettől is. A szálló por tartalom különösen a szigorodó határértékek miatt jelentős, mivel nagyvárosainkban a legtöbb esetben ennek magas értéke teszi szükségessé a szmogriadó bevezetését. Az ipari kibocsátás csökkentéséhez a gazdasági átalakítás és számos korszerűtlen, szennyező telephely bezárása is hozzájárult. Ugyanakkor figyelemreméltó Környezetterhelés nagy része áttevődött a termelésről a lakossági, fogyasztói szférára
az ipari energiaigények dinamikus növekedése, amely előrevetíti, hogy a hazai ipar összességében - a környezeti hatékonyság további javítása mellett is - kismértékben növekvő környezeti terhelést jelenthet a jövőben. Az iparral szemben a lakossági fogyasztás mind a fogyasztási cikkek, mind az energiafelhasználás és közlekedés esetében a gazdasági válságig nőtt, így a lakosság környezetterhelése mára jelentőségében felveszi a versenyt az ipari kibocsátással. Különösen igaz ez a közlekedés okozta légszennyezés és zaj esetében.
A jövőben egyre nagyobb figyelmet kell fordítani a környezeti zajártalmak csökkentésére. A tartós zajhatás alatt álló lakosság munkahatékonysága, a gyermekek szellemi teljesítőképessége hosszútávon romlik, egészségkárosító hatások is felléphetnek. Jelenleg Budapest és a közvetlen környezetében található 21 település, továbbá Szeged, Pécs, Székesfehérvár, Győr, valamint a Budapest Liszt Ferenc nemzetközi repülőtér, a 6 millió jármű/évnél forgalmasabb közutak és a 60.000 jármű/évnél forgalmasabb vasutak stratégiai zajtérképe áll rendelkezésre, 2.610.000 ember lakókörnyezetére. Várhatóan az idén év végéig elkészül a 3 millió jármű/évnél forgalmasabb közutak, a 30.000 jármű/évnél forgalmasabb vasutak, valamint Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza, Kecskemét, Debrecen stratégiai zajtérképe is. Mindezzel a 2012. év végére országos helyzetképet kapunk a zajjal leginkább terhelt területek környezeti állapotáról. Az eddig elkészült zajtérképek is azt mutatják, hogy az eddigi erőfeszítések ellenére a közlekedés zajvédelmi szempontból is az egyik legtöbb gondot okozó tevékenység. A zajtérképekre épülő intézkedési tervek kidolgozásával és végrehajtásával kell elősegíteni a lakosságot érő zajártalmak csökkentését a jövőben. Zajtérképek, intézkedési tervek készítésére van szükség a zajártalom elleni hatásos védekezéshez

1.4.3 A klímaváltozás fokozott kockázatot jelent

A klímaváltozás az egyik legnagyobb környezeti kockázat, amely a lakosság életmódját, életfeltételeit érheti. Az éghajlat tartós megváltozása, az egyre szélsőségesebb időjárás nemcsak természeti jelenség, hanem számos káros gazdasági, társadalmi és környezeti következményekkel is jár. A különböző földrajzi régiók fejlődését eltérően befolyásol(hat)ja a klímaváltozás, illetve annak hatásai. A hatások területi differenciálódása mellett az egyes régiók klímaváltozással szembeni alkalmazkodási és ellenálló képessége is markáns különbségeket mutat. Azokban a régiókban, ahol a gazdasági szerkezet nagyobb mértékben épít olyan ágazatokra, melyekben az időjárás szerepe meghatározó (például mezőgazdaság, turizmus), nagyobb sérülékenységgel, több kockázati tényezővel és változatos alkalmazkodási lehetőségekkel szükséges tervezni. Hazánkban is a szegényebb térségek - adaptációs kapacitásaik szűkössége miatt - kiszolgáltatottabbak a klímaváltozással és általában a környezeti állapot változásaival szemben. A hátrányos helyzetű térségek, illetve bizonyos társadalmi rétegek (pl. alacsony jövedelmű, idősebb korosztályok) védekezési lehetőségei korlátozottak, így az éghajlatváltozás által okozott hatások bekövetkeztével nőhetnek a térségek közti gazdasági, társadalmi, életmódbeli különbségek. Több területen is
kifejezetten
sérülékenynek
bizonyulhat
Magyarország a
klímaváltozás
hatásaival szemben
A klímaváltozás hazánkat is érintő negatív hatásai (szárazodás, extrém időjárási események gyakoribbá válása, hőhullámok, árvizek stb.) veszélyeztetik a nemzetgazdaság kiemelkedő fontosságú erőforrásait, így a termőföldet és az élelmiszer-termelést, az egészséges ivóvízellátást, illetve a vagyontárgyakat, esetenként az emberi életet is. Az egyre nagyobb árvizek és súlyos hőhullámok már most is komoly károkat okoznak. A klímaváltozás nemzetgazdasági kockázatot jelent
Közismert és tudományosan is egyértelműen alátámasztott, hogy a Kárpát-medencére, Magyarországra, benne a legmélyebb térszíni fekvésű részeket képező alföldekre az időjárási és hidrológiai szélsőségek a jellemzőek. Évről évre egyre igazabbá válik az állítás, hogy a víz vagy túl sok, vagy túl kevés. Akár egy éven belül is nagy lehet a belvíz veszély és az aszályérzékenység is ugyanazon a területen. Ennek egyik oka a légköri csapadék igen nagy tér- és időbeni változékonysága, a nagy intenzitású záporok gyakoriságának és súlyosságának a növekedése, a talaj potenciális vízraktározó képességének mérsékelt volta, illetve kihasználatlansága. Az elmúlt 100 év legsúlyosabb aszályos éveinek gyakoriságát vizsgálva megállapítható, hogy 1931-1970 között 5 ilyen év volt (12,5%), 1971-2010 között viszont 9 év (22,5%), azaz gyakoriságuk majdnem megduplázódott. Egyre gyakoribb a
szélsőséges időjárás

26. ábra: Az aszályindex területi eloszlása az 1931-2010 közötti tíz legaszályosabb évben (Forrás: Nemzeti Aszálystratégia)

Az utóbbi években tapasztalható hőhullámok 15-40%-os többlethalálozást idéztek elő, ami esetenként országos szinten 200-1200 ember idő előtti halálozását jelenti. További kockázati tényezőként a klímaváltozás következtében már Európában, és így hazánkban is megjelen(het)nek olyan vírusbetegségek - pl. Dengue-láz, Nyugat-nílusi láz, amelyek komoly járványügyi-közegészségügyi kockázatot hordoznak. A hőhullámok és új vírusok egyre több áldozatot követelnek

1.4.4 A katasztrófavédelem szerepe a környezeti katasztrófák elhárításában

Ahogy a fentebbi fejezetekben is említésre került, hazánk ár- és belvíz-veszélyeztetettsége Európában egyedülálló. Az elmúlt évtizedekben kialakult elöntések súlyos károkat okoztak mind a lakosság magántulajdonában, mind pedig a mezőgazdaságban illetve a közvagyonban. Részben az így kialakult veszélyhelyzetek, részben pedig az ajkai vörösiszap katasztrófa újragondolásra késztette a katasztrófavédelem addigi rendszerét. Rendkívül nagy hazánkban az árvízveszély
2012. január 1-jén hatályba lépett, az Alaptörvénnyel összhangban meghozott 2011. évi CXXVIII. törvény megteremtette az egységes katasztrófavédelmi rendszert, mellyel hazánk biztonságosabbá vált, a jövőben pedig az állam mellett a polgárok is kiveszik a részüket a katasztrófavédelmi feladatokból. A BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság alapvető feladatai nem változtak, így működése célja továbbra is „a katasztrófák hatósági megelőzése, a bekövetkező polgári veszélyhelyzetekben a mentés végrehajtása, a védekezés megszervezése és irányítása, a káros következmények felszámolása, a helyreállítás-újjáépítés megvalósítása”, ugyanakkor pl. ár-, belvíz vagy egyéb katasztrófák esetén a lakosság bevonható a védekezésbe. A hatékonyság érdekében történő átszervezéssel világos alá- és fölérendeltségi viszonyok és felelősségi körök alakultak ki, határozottabbá váltak az irányítási rendszerek, ezzel pedig jelentősen csökkent a vészhelyzetekre történő válaszadások reakcióideje. Nő a lakosság szerepe a katasztrófák elleni védekezésben

1.4.5 Összefoglaló környezetstratégiai üzenetek

Kulcskérdés az épített környezet értékeinek és a természeti erőforrásoknak a megőrzése, a termőföld, a vízkészlet és a bioszféra védelme és fenntartható hasznosítása, és a klímaváltozáshoz való adaptálása, ami rövid távon is intézkedéseket igényel. Már most számolni kell az éghajlatváltozás hatásaira való felkészüléssel. Hosszú távon fontos cél a környezeti nevelés, a környezeti szemlélet mind szélesebb körben történő elterjesztése, az energiatakarékosság, az újrahasznosítás, a megújuló energiára épülő helyi energiatermelési és -ellátási rendszerek kiépítése és a települési lakó-élő környezet megőrzése, javítása.
Középtávon megvalósítani szükséges környezetstratégiai feladatok Hosszú távú fejlődést megalapozó környezetstratégiai területek
- az épített környezet értékeinek és a természeti erőforrások védelme, természet- és tájvédelem, környezetvédelem, örökségvédelem, a települési környezet védelme és élhetőbbé tétele, a kedvező táji adottságok megőrzése, a táj szerkezetének és karakterének kedvezőtlen irányú változásának - a fenntarthatóságot, az épített környezet és a természeti erőforrások mennyiségi, minőségi védelmét és a gazdasági versenyképességet, megélhetést, a foglalkoztatást és az önellátást egyidejűleg biztosító gazdasági tevékenységek és ágazatok fejlesztése
lassítása, megállítása - szemléletváltás a vízgazdálkodásban, vízmegtartás, -pótlás
- agrár- és erdő környezetgazdálkodási rendszerek és -elvezetés komplex, a gazdálkodással, tájszerkezettel
működtetése összhangban történő működtetése
- természeti erőforrásaink és ásványkincseink nemzeti kézben tartása, kiemelten a termőföld és a víz védelme, fenntartható használata - energiatakarékosság, alternatív, megújuló energiára épülő helyi energiatermelési és ellátási rendszerek kiépítése
- az épített környezet értékeinek védelme, valamint az épített
- az épített örökség fenntartható fejlesztése örökség erőforrásként való használata
- integrált, a vízkészlet megőrzését és fenntarthatóságát - barnamezős beruházások szorgalmazása
szolgáló vízgazdálkodás - a fenntarthatóság elvrendszerét erősítő környezeti nevelési és
- klímaadaptáció, negatív hatások csökkentése szemléletformálási feladatok erősítése
- környezettudatosság növelése, az újrahasznosítást és a - érték alapú település illetve városrehabilitáció, valamint
takarékos anyag-, energia-, térhasználatot ösztönző szabályozás, szemléletformálás innovatív városfejlesztés.
1.5 Térszerkezeti folyamatok, mélyülő területi különbségek
A rendszerváltozást követő időszakban a települések nagyobb fejlesztési lehetőségeinek nagyobb szabadsága és a szocialista központi tervezés, gazdasági irányítás megszűnése új korszakot hozott az ország területi képének alakulásában is. A valós társadalmi-gazdasági folyamatokhoz korábban csak részben igazodó, viszonylagos és nem is teljes körű területi kiegyenlítést szolgáló területpolitika helyett a spontán folyamatok szerepe erősödött a térszerkezet alakításában. Ennek természetes következménye az eltérő fejlődési úton haladó térségek közötti különbségek fokozódása, markánsabbá válása. Egyre jobban Markánsabb különbségek, eltérő fejlődési utak
kirajzolódnak, nem kis részben a duális gazdasági szerkezetnek is köszönhetően, a gazdasági-technológiai húzótérségek, funkcionális alapon szerveződő térségek. A területi különbségek fő törésvonalai a fejlett és a leszakadó térségek, a nagyvárosok és a kistelepülések között húzódnak, emellett fokozottan jelentkezett két sajátos térszerkezeti problémarendszer hatása: Budapest és a vidéki országrész kapcsolata és a roma népesség egyre inkább területi szegregálódáshoz vezető sorsa.

Magyarországnak kedvező geopolitikai helyzete van Európa szívében. Az országon áthaladó nemzetközi jelentőségű közlekedési útvonalak és Budapest makroregionális központi szerepe kiemelkedő fejlesztési potenciálokat jelent az ország számára.
Térszerkezeti erőforrásaink, értékeink:
- Az ország geopolitikai helyzete kedvező, jelentős fejlesztési potenciált képez.
- Közlekedési hálózatok csomópontjában fekszünk.
- Budapest makroregionális szinten jelentős városunk.
- A Balaton nemzetközi jelentőségű rekreációs térségünk.
- Vidéki térségeink az ökológiai diverzitás megőrzésében és Európa éléskamrájaként betöltött szerepük, táji, természeti és kulturális értékeik alapján felértékelődnek.
- Az ország határ menti térségeiben komoly fejlesztési potenciált rejt a határvárosok határon átnyúló térszervező ereje, továbbá a határ két oldala közti hagyományosan meglévő kapcsolattartási viszonyok.

1.5.1 Távolodó centrumok és perifériák

Hazánkban a rendszerváltozást követő két évtized során a területi társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek elmélyültek, így mára a hasonló népességű országok közül Magyarország egyike (az egy lakosra jutó GDP alapján) a legnagyobb területi különbségekkel rendelkező országoknak. Magyarország 175 kistérsége közül 94 hátrányos helyzetűnek minősült, amelyek összes területe az ország területének 57,2%-a, népessége kb. 3 millió fő volt 2010-ben. A 3152 település közül 1580 település elmaradott társadalmi, gazdasági és infrastrukturális szempontból, ezek népessége 1 millió 640 ezer fő, az átlagos településméretük pedig 1038 fő volt 2010-ben. Kedvezőtlen helyzetük fő okai között említhető ezen térségek gazdasági funkcióvesztése, a valódi gazdasági, funkcionális központ szerepét ellátó városok hiánya, és rossz elérhetőségük. A perifériális térségek egy része már korábban is jelentős hátrányt halmozott fel, határmenti elzártsága, az őket elkerülő vagy éppen a rendszerváltozáskor bedőlt szocialista iparosítás, elégtelen funkciókkal rendelkező térségi központjaik következtében, az elmúlt 20 évben pedig többnyire tovább erősödtek ezek a kedvezőtlen tendenciák (saját erőforrásokra épülő, belülről generált fejlődésre képtelenség, elvándorlás és idősödés, gazdasági funkciók elvesztése, stb.). Végül a rendszerváltozáskor még stabilnak tűnő, de a versenyt tartósan nem bíró iparra, mezőgazdaságra és élelmiszeriparra építő térségek helyzetének romlása is hozzájárult ma kirajzolódó területi képükhöz. Tovább gyűrűző
kelet-nyugati
„lejtő”
Az újonnan leszakadóban levő, de még nem egyértelműen periférikus helyzetű térségek megjelenése Zala, Somogy, Veszprém, Tolna, Baranya és Fejér megyékben a legszembetűnőbb. A perifériális térségek földrajzilag nemcsak hazánk határmenti perifériáin találhatók, de belső perifériáink is jól kirajzolódnak (pl. Közép-Tiszavidék, dunántúli belső megyehatárok Somogy-Tolna, Veszprém-Vas, Somogy-Zala területe). Kevésbé markáns, de tetten érhető a megyehatárokon kialakult kedvezőtlenebb helyzetű térségek lassú belső perifériává válása is (pl. Fejér és Tolna, Veszprém és Győr-Moson-Sopron és Komárom-Esztergom megyék közti határ egyes szakaszai). A közismert és évszázadok óta létező kelet-nyugati „lejtő” mellett a Dél-Dunántúl egyre határozottabb leszakadásával kialakult a 2000-es évek elejére a Dunántúlon egy erős észak-dél lejtő is. Napjainkra az ország gazdasági-társadalmi fejlettségét kifejező legtöbb mutató inkább egy fejlett északnyugati és két erősen leszakadó délnyugati és északkeleti térséget rajzol ki, melyeket két, szűkebb környezeténél versenyképesebb tengely (Budapest-Pécs és Budapest-Szeged) és néhány nagyváros (pl. Nyíregyháza, Debrecen, Szolnok) tagol. Újonnan leszakadó térségek is megjelennek
A társadalmi-gazdasági elmaradottság a helyi társadalom életének minden szegmensét áthatja, egyik legfontosabb velejárója az alacsony foglalkoztatottság. A válság éveiben, 2007-2010 között a munkanélküliség - a periférikus térségekben - az országos átlag ütemének kétszeresével nőtt (2007-ben átlagosan 9,9% 2010-ben 11,5%-ra emelkedett), és 2010-ben ezekben a falvakban az egy főre jutó jövedelem alig közelítette meg az országos átlag 68%-át, igaz 2000-ben még ennél is kevesebb, 61% volt. A kedvezőtlen társadalmi-gazdasági folyamatokat súlyosbítja a társadalmi ellátó rendszerek működésének elégtelensége nyomán kialakult állapot, illetve a munkavállalási hajlandóságot kevéssé ösztönző juttatási rendszerek megléte. A külföldi tőke határozottabb bevonására és/vagy a helyi gazdaság fejlesztésére tett kísérletek nem jártak eredménnyel. Lényegi előrelépés csak az infrastruktúra fejlesztések terén valósult meg, például az országos átlag ütemét is felülmúlóan javuló csatornázottság esetében, ám ezek hatása a lemaradás csökkentésében nem érvényesült. Pozitívumként könyvelhető el, hogy több gyorsforgalmi út is elérte az országhatárt (elmaradott kistérségeket, külső és belső perifériákat is érintve) ezeken kívül azonban csupán néhány új bekötő és összekötőút épült. A periférikus térségekben a munkanélküliek számának növekedése meghaladta az országos átlagot

27. ábra: Társadalmi, gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott települések (2010) (Forrás: KSH)

1.5.2 Város és falu ellentétes utakon

A nagy térszerkezeti törések a településrendszerben is jól érzékelhetőek. A gazdasági jelentőségüket, népességmegtartó erejüket elvesztett települések túlnyomó része a falvak, és különösen az aprófalvak közül került ki. Elsősorban a Nyugat- és Dél-Dunántúl, kisebb mértékben a Felső-Tiszavidék és az Északi-középhegység nevezhető aprófalvas településszerkezetűnek. A falvak többségét elöregedés és elvándorlás jellemzi, ami a szociális problémák mellett a települések fennmaradását is veszélyezteti. A nagyobb falvak népességcsökkenése miatt az aprófalvak tábora folyamatosan új tagokkal bővül, 1990-ben még 964 darab 500 fő alatti lakosú településünk volt, míg 2010-ben már 1063 darab, összesen 274 ezer fős lakossággal. Az aprófalvas térségek vándorlási vesztesége a 2000-es években 2000 fő körül állandósult. Társadalmi problémáikat jelzi, hogy a munkanélküliségi ráta és a szociális segélyezettek aránya is körülbelül kétszeresen haladta meg az ország többi részének átlagát. Pozíciójukat elvesztő falvaink
A tervezettek ellenére e területeken a közszolgáltatások elérhetőségének és a munkába járás feltételeinek javítására nem történtek célzott beavatkozások, valamint a közlekedésfejlesztés területén sem volt jelentős előrelépés, hiszen a közutak állapota, a közösségi közlekedési szolgáltatások minősége és mennyisége a lakosság igényeinek nem felel meg. Megnehezíti ezekben a térségekben az infrastruktúra fejlesztését, hogy az igen kis lakosságszám miatt sokszor irracionálisan nagyok az egy főre eső költségek (pl. a csatornázás, a hulladékkezelés, a közösségi közlekedés és az útfelújítás terén). Noha a fejlődés kétségtelen, hiszen 1990-ben mindössze 51(!) lakás volt csatornahálózatba kötve az aprófalvas településeken, 2010-ben viszont 36579, ez is csak 27,1%-os csatornázottságot jelent. A közösségi közlekedési kapcsolatok és az alternatív (pl. mobil) szolgáltatások fejlesztése a legtöbb esetben elmaradt az intézményi racionalizálástól, hiányzik az e tényezőket együtt kezelő integrált elgondolás. Ennek a hiányosságnak tudható be, hogy az egészségügyi, szociális, oktatási és kulturális (közművelődési) intézmények elérhetősége többnyire tovább romlott, vagy alig javult. 1990-ben és 2000-ben az 500 fő alatti településeken egyaránt 54 háziorvos működött, és 2010-ben is csak 69. Aprófalvas vidékeink elnéptelenedése, valamint a vidéki „gettók” kialakulása, kiemelten a roma népesség által magas arányban lakott térségekben súlyos társadalmi-gazdasági teherként nehezedik ránk. Azonban aprófalvas térségeinkről általánosságban elmondható, hogy a lehetséges új funkciók továbbra is kihasználatlanok. Aprófalvas térségeink elnéptelenednek
A térszerkezet átalakulásának nyertesei a nagyobb városok. A Dunántúl északi része és Budapest közvetlen agglomerációja mellett a jelentősebb és versenyképesebb vidéki városok - különösen a nagyvárosok - szigetszerűen emelkednek ki környezetükből. A vidéki nagyvárosok szerepe főként az Alföldön jelentős. Szeged, Debrecen, Nyíregyháza és Kecskemét a térség fejlődésének központjai és a gazdasági-technológiai innovációs eredmények terjedéséhez „steppingstone”-ként szolgálnak. Városaink a befektetők és a munkavállalók számára is vonzóak voltak. A statisztikai adatok tükrében elmondható, hogy 2010-ben csak az 50 ezer főnél népesebb városok migrációs egyenlege volt pozitív. Jövedelmi viszonyaik (az 50-100 ezer fő közti városokban az egy főre jutó nettó jövedelem az országos átlag 116%-a, a 100 ezer főnél népesebb városokban 111,6%-a), és foglalkoztatási viszonyaik rendre kedvezőbbek voltak az országos átlagnál (2000-ben csak a 10 ezer főnél népesebb települések munkanélküliségi rátája volt 5% alatt, míg 2010-ben is csak a 10 ezer főnél népesebbeké volt 10% alatt). Az alföldi nagyvárosok szerepe kiemelkedő
A városok fejlődése azonban számos, főleg a fejlődés koordinálatlanságával magyarázható kedvezőtlen folyamatot is elindított. Különösen erősen jelentkezett a szuburbanizáció - az a folyamat, melynek során a városközpontok népessége csökken, de a külső területein elhelyezkedő részek népessége növekszik - és a városok terjeszkedése, amely alapvetően rendezi át a településközi viszonyokat, elsősorban a nagyvárosok körül, de gyakran középvárosaink környékén is. A városi terek koordinálatlan, rendezetlen növekedése átlépi azok adminisztratív határait, a tágabb környezet átalakulásához vezetve, miközben a városmagban funkcióvesztés, illetve válságterületek kialakulása figyelhető meg. Mindezt az ingázási, közlekedési, intézményi kapcsolatok sűrűsödése, az infrastruktúrafejlesztés igényeinek robbanásszerű növekedése kíséri. A szuburbanizáció a főváros mellett az aprófalvas vagy tanyás térségbe ágyazott nagyvárosok esetén a legerőteljesebb (Szeged, Győr, Kecskemét, Nyíregyháza, Debrecen, Zalaegerszeg, Kaposvár, stb.). Városi terek koordinálatlan, rendezetlen növekedése

1.5.3 Az ország többi részétől elhúzó főváros

Budapest és a „vidék”, vagyis az ország többi részének kapcsolata is mélyen meghatározza hazánk térszerkezetét. A főváros fejlődése a rendszerváltozás óta töretlen volt a 2008-as válságig, és bár nemzetközi jelentősége - az elmúlt 10 évben - érdemben nem változott, a többi hazai térségét jóval meghaladó tempóban fejlődött. Míg 2000-ben még három megye egy főre jutó GDP-je haladta meg a fővárosi átlag felét, és öt a 40%-át, addig 2010-ben már csak két megye fajlagos GDP-je haladta meg a fővárosi 40%-át, és csak egyetlen a felét. Az ország
településhálózatát a főváros uralja
Az ország településhálózatában kimagasló a főváros jelentősége. Kiváló közlekedési helyzetének, a nagyszámú magasan képzett munkavállalónak és magas szintű üzleti szolgáltatásainak köszönhetően egyre növekvő gazdasági erejével túlsúlya - a meglevő demográfiai mellett - gazdasági téren is egyre erősebb. Budapest fejlődésének alakulása kihat a városkörnyék lehetőségeinek alakulására és fordítva, a városkörnyéki változások és tendenciák befolyásolják a Főváros fejlesztési célkitűzéseinek megvalósítását.
Alapvető problémának számít, hogy a főváros egyértelmű dominanciáját hazánkban a regionális központok nem tudják ellensúlyozni. A gazdasági súlyon (jövedelem nagysága) és elérhetőségi viszonyokon alapuló gravitációs számítások alátámasztják azt a tényt, amely szerint a főváros dominanciája kifejezetten erős, és a regionális pólusok csak korlátozottan képesek kisugárzó hatás kifejtésére. Budapest gazdasági teljesítménye alapvetően befolyásolja az ország teljesítőképességét, továbbá Budapest fejlődése erőteljesen kihat az ország egészének társadalmi-gazdasági fejlődésére is. Mindezek révén környezetét is fokozottan átalakította, a rendkívül erős szuburbanizáció gyakorlatilag a város részévé tett több környező települést, mint Budaörs, Érd, Törökbálint, a közvetlen, napi ingázást jelentő vonzáskörzete pedig Kecskemétig, Szolnokig terjed. Az ipar és logisztika kitelepülése a fővárosból a vonzáskörzetben indított el intenzív gazdasági fellendülést. Mindez egy erős migrációs hullámot indított el az ország többi részéből is az agglomeráció felé, mely mára már szinte önálló gazdasági térséggé vált. Ugyanakkor a 2000-es évek közepétől a kiköltözés tendenciája csökkent, és évtizedek után először növekedni kezdett a főváros lakossága.
Budapest emellett egy kiterjedtebb, az ország határain átnyúló vonzástérrel is rendelkezik. A Győr-
Pozsony-Bécs fejlődési tengely kiterjedt vonzástere miatt Budapest vonzereje a Nyugat-Dunántúlon kevésbé érvényesül. Fővárosunk határon átnyúló hatása leginkább Közép- és Kelet-Szlovákia területén, Kárpátalján, Erdély nyugati vidékein, a Vajdaságban és Horvátország északkeleti területein érzékelhető. Budapest korábban deklarált nemzetközi, makroregionális szerepkörének növelése terén nem történt érdemi előrelépés.
Budapest szerepe a Nyugat-Dunántúlon kevésbé érvényesül

1.5.4 A roma népesség térszervező erővé vált

28. ábra: Magas arányú roma népességgel rendelkező térségek és települések
(Forrás: KSH 2011-es népszámlálás adatai)

Romának összesen 315 583 fő vallotta magát a 2011-es népszámláláson, ami az ország lakónépességének 3,18%-a. Az országos átlag kétszeresét meghaladó arányú roma lakossággal 46 kistérség rendelkezett, ezek összlakossága az ország 13,7%-át jelenti. A korábban az ország többi részénél alacsonyabb természetes fogyás a 2000-es évek második felében már kedvezőtlenebb volt az országos átlagnál, 2010-ben -4,7 volt ezer főre, a migrációs egyenleg folyamatosan romló értékeket mutatva elérte a -8,5-öt ezer főre vetítve. A foglalkoztatás-hiányos, illetőleg a szociális segélyben részesítettek magas arányával rendelkező A romák egyre nehezebb helyzetbe kerülnek
térségek számottevő része tartozik a magas arányú roma népességgel rendelkező térségek közé. Ezen térségek változatlanul súlyos foglalkoztatási gondjait mutatja, hogy mindvégig a 2000-es években a munkanélküliségi ráta az ország többi részének átlagát több mint kétszeresen haladta meg, az egy főre jutó jövedelem értéke pedig kevesebb, mint kétharmada volt, mint az ország többi részében. Az adófizetők aránya ugyan nagyobb mértékben emelkedett, mint az ország többi részén, azonban 2010-ben még így is csak 38,3% volt, szemben a többi térség 44,3%-os átlagával. Mindemellett e célcsoport leghátrányosabb helyzetű, gyakran telepeken élő szegmense képtelen bekapcsolódni e fejlesztésekbe. Ezekben a térségekben, jellemzően kistelepüléseken, vagy nagyobb települések peremén élő lakosság számára a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés jelentősen korlátozott, az elérhető szolgáltatások minősége pedig jelentősen alulmúlja az országos átlagot. A közösségi közlekedés leépítésével az itt élők számára a településükről való kimozdulás is problémát jelent, gyakorlatilag a térbeli mobilitás és a társadalmi mobilitás teljes eszköztelensége, izoláció jellemzi az aprófalvas kistérségekben és a szegregált telepeken élő családok nagy részét. Az egészségügyi és szociális helyzet mellett ezen térségekben még kritikusabbá vált a közbiztonság is, és ez tartós társadalmi feszültséghez vezetett, ennek ellenére a telepek helyzetének kezelésére csupán kisléptékű kísérleti kezdeményezések történtek. A térségekben a roma kultúra értékeinek széles körű bemutatására, elsajátítására, gazdasági tevékenységekben való hasznosítására, a térségfejlesztési erőforrást jelentő magyar és roma identitás elmélyítésére sem valósultak meg célirányos kezdeményezések a közszféra irányából. E térségekben az infrastrukturális ellátottság valamelyest javult, azonban míg a csatornázott lakások aránya országos szinten a 70%-ot közelíti, addig a térségben ez mindössze 45%.

29. ábra: Magas arányú roma népességgel rendelkező térségek helyzete az ország többi részéhez viszonyítva
(forrás: KSH)

Nagyvárosainkban hasonló problémaként jelenik meg a településrész-alapú szegregáció, amely az egyes kerületekbe, városrészekbe gyakran etnikai alapon is elkülönülő, alacsonyabb státusú népesség koncentrálódását jelenti. A szegregáció gyakran idézi elő a környezet fizikai leromlását, slumosodását is, amely csökkenő színvonalú közszolgáltatásokkal, szelektív elvándorlással párosulva önmagát erősítő tendenciát eredményez. Nagyvárosainkban a település alapú szegregáció okoz problémát
A roma társadalmi-gazdasági integrációt illetően meghatározó, hogy az Országgyűlés 2007-ben elfogadta a Roma Integráció Évtizede Program Stratégiai Tervét, és a 2008-2009. évekre szóló kormányzati intézkedési tervet. A feladatokat egyrészt szociális, másrészt területi szempontok alapján határozták meg. Azonban a térségek adottságaihoz igazodó átfogó és integrált szakpolitikai kezdeményezések nem indultak el. Az integrált oktatás-, a foglalkoztatás- és szociálpolitikára egyaránt kiterjedő fejlesztések ma is hiányoznak. Az oktatási kezdeményezéseket tekintve csak az antiszegregációs törekvések kaptak jelentősebb hangsúlyt, a sajátos adottságokra szabott pedagógiai fejlesztések csak elenyésző hányadban jelentek meg (a helyzetre szabott módszertan, roma identitású tanári közösségek, együttélési programok). A társadalmi integrációban fontos szerepet tölthetnek be a közösségi terek, kulturális intézmények nonformális és informális tanulási programjai és ingyenesen elérhető szolgáltatásai. A korszerű környezetben szervezett kulturális programok révén lehetőség van a felzárkózás elősegítésére és az esélyegyenlőség növelésére. Hiányoznak az
integrált fejlesztések

1.5.5 Átértékelődő határmenti térségek

A határmenti együttműködési térségek területi értelemben kiterjedhetnek a határ közvetlen környezetére vagy nagyobb térségekre. Az EU támogatásból működő határmenti programok hagyományosan a határt érintő megyéket tekintik a fejlesztés földrajzi célterületének. Az alábbiakban összefoglaljuk azokat a főbb vonásokat, amelyek Magyarország hét határszakaszát jellemzik, és amelyek alapján a határmenti és határon átnyúló fejlesztés legfontosabb közös céljai meghatározhatóak. Határmenti megyék jellemzői
A Szlovákiával közös - a hét közül a leghosszabb - határtérségben az egyik legnagyobb kihívást a nem teljes körűen kiépített közlekedési infrastruktúra jelenti. Bár az elmúlt néhány évben a közlekedési és kommunikációs infrastruktúra jelentősen javult mindkét oldalon, a transz-európai folyosók több eleme is átszeli a térséget, még mindig tapasztalhatók kisebb hiányosságok az észak-déli irányú közlekedési kapcsolatokban: továbbra is szűk keresztmetszetet jelent a határátkelés, különösen a határ nyugati szakaszán, ahol a Duna két oldala közti kapcsolat még nem kielégítő. Magyarország - Szlovákia
A határ társadalmi és gazdasági szempontból is mutat egyfajta kettősséget, a határszakasz nyugati és keleti fele jelentősen különböző adottságokkal bír. Rohamosan fejlődő gazdasági központok, dinamikusan növekvő, versenyképes vállalatokkal, multinacionális cégekkel és versenyképes kis- és középvállalkozásokkal leginkább a határ nyugati szakaszán találhatók. A magyar-szlovák üzleti kapcsolatok száma ugyanakkor meglehetősen kevés, ami gyengíti a térség versenyképességét.
A határtérség gyengesége, hogy a munkaerő-piaci együttműködés nem kielégítő szintű. A térség bizonyos területein magas a munkanélküliség, ugyanakkor közvetlenül a határ mentén a nagyobb gazdasági központok esetenként munkaerőhiánnyal küzdenek. Egyes területeken (pl. Esztergom környéke) az utóbbi évtizedben javult a munkaerő-piaci kapcsolódás, de még mindig jelentős fejlesztési lehetőségek vannak.
A térség rendelkezik több olyan egységes városi területtel (pl. Komárom-Révkomárom, Esztergom-
Párkány), amelyek integrált fejlesztése elsősorban a határmenti együttműködés keretében valósítható meg. Szintén integráltan kezelendőek egyes kiemelt fejlesztési övezetek, különös tekintettel a Miskolc-Kassa régióra, amelynek integrált fejlesztése a határszakasz egész keleti, sok problémával küzdő szakaszára húzóerőként hathat.
A térség fontos erősségeként könyvelhető el, hogy számos felsőoktatási intézménnyel rendelkezik. Az intézmények minőségi oktatást nyújtanak és a kutatás-fejlesztési tevékenységhez is bázisul szolgálnak. Az egyetemek, valamint az egyetemek és a vállalkozások közötti együttműködés szintje azonban még alacsony.
A határtérség természeti környezete kettős képet mutat: egyrészt számos természetvédelmi terület fekszik a határ mindkét oldalán, másrészt azonban a korábbi nehézipari tevékenység következményeként sok a komoly környezeti károkkal sújtott és szennyezett terület is. A határtérség jelentős kulturális örökségi értékkel rendelkezik, amelyek társadalmi és gazdasági erőforrásként való használata még fejlesztendő terület. Magyarország és Szlovákia egyik összekötő kapcsolata lehet ezen a területen a Duna menti kulturális útvonal valamint a Limes útvonal megvalósulása.
A határ mentén fejlett szolgáltató szektor működik (beleértve az egészségügyet is). A kapacitások közös használata azonban csak elvétve tapasztalható, mely elsősorban a finanszírozási és nyelvi akadályok és a szolgáltató intézmények közötti alacsony fokú együttműködés következménye. A határmenti együttműködés intenzitását segíti, hogy a szlovák oldalon a határ mentén tömbben élő magyar kisebbség kettős kapcsolódásával az együttműködés motorjává válhat. A határ-menti kapcsolatok élénkítését összehangolt képzési programok, nemzetközi ösztöndíjak és gyakornoki programok szervezése is elősegítené.
A magyar-ukrán határrégió gazdasági struktúrája kiegyensúlyozatlan. Az innováció hiánya, egyes térségekben a magas munkanélküliség, valamint a mezőgazdaság magas aranya komoly akadályokat jelentenek a fejlődés szempontjából. Ugyanakkor a kiváló turisztikai lehetőségek, néhány lendületesen fejlődő város és a rendelkezésre álló munkaerő stabil alapot nyújthatnak a régió gazdasági teljesítményének fokozatos javulásához. Magyarország - Ukrajna
Jelentős, főként kelet-nyugat irányú közlekedési forgalom halad át a területen, amely motorja lehetne a növekedésnek, e téren a fejlődés legnagyobb gátja a túlterhelt és elmaradott szállítási infrastruktúra. Az európai színvonalhoz képest a környezeti infrastruktúra is elmaradott.
Kiemelendő jelentőségű kitörési pont lehet a Záhony-Csap-Ágcsernyő köré integrálható, három országra kiterjedő logisztikai potenciál.
A régió egyedülálló természeti erőforrásokkal rendelkezik, amelyek kihasználása jelentősen hozzájárulhat a turizmus fejlődéséhez. Ugyanakkor a rendszerek sebezhetősége óvatos megközelítést es a fenntarthatósági elvek szigorú betartását igényli.
A régióban az egyetemek és beruházások léte alapot adhat a fokozatos integrált gazdaságfejlesztésnek, ám az oktatási rendszer kínálata és a gazdaság szükséglete között az összhang nem megfelelő. Az elöregedő népesség és a vidéki lakosság magas aranya a fejlődés komoly gátja lehet. Ugyanakkor a közös kulturális örökség, a nemzetiségek hagyományos békés együttműködése és a határ mentén tömbben élő magyar kisebbség híd szerepe egyedülálló lehetőségeket is nyújthatnak.
A magyar-román határmenti térség soknemzetiségű és ennek következtében multikulturális hagyományokban gazdag terület. Mindez kifejezésre jut a helyi közösségek rendszeres, határon átnyúló együttműködésében, amely megfelelő alapot nyújt a határon átnyúló kapcsolatok további erősítéséhez és a térség integrált fejlesztésének ösztönzéséhez. A legfontosabb városok nagyrészt egymást kiegészítő erősségekkel rendelkeznek, amit fejlesztési stratégiáik aktívabb összehangolásának érdekében ki lehetne használni. Magyarország - Románia
A térséget - elsősorban a törékeny gazdaságszerkezet következtében - viszonylag fejletlen gazdaság jellemzi. Az átalakulás már megkezdődött, a térségben egyre növekszik a külföldi befektetések mértéke és azon belül is a magyar tőkebefektetések aránya. A már meglévő jól működő kereskedelmi kapcsolatok megfelelő alapot képeznek a kölcsönös előnyökre építő integráltabb gazdaságfejlesztéshez.
A határmenti térséget a mérsékelttől a magas szintig terjedő munkanélküliség jellemzi, a régión belül is nagy eltérésekkel. A munkanélküliek iskolázottsági szintje többnyire alacsony, ami korlátozza elhelyezkedési lehetőségeiket.
A két oldal közt meglévő jelentős bérszínvonalbeli különbségek mértéke jelenleg olyan magas, hogy azok kizárólag a hazánk irányába történő munkaerőmozgás lehetőségét vetik fel, erre azonban a magyar határszél gyenge munkaerőfelszívó-képessége miatt jelenleg kevés alkalom kínálkozik.
A magyar-szerb határmenti terület munkanélküliségi és gazdasági aktivitással kapcsolatos mutatói lényegesen rosszabbak az európai uniós átlagnál. A határszakasz a közeljövőben schengeni határ marad, ahol szigorú határellenőrzés van érvényben, részben emiatt az átmenő áruforgalom viszonylag alacsony. A gazdasági élet szereplői közötti intenzívebb kommunikáció, üzleti partnerkereső lehetőségek, valamint a gazdasági és a kutatási-oktatási szektor közötti együttműködés - különösen a kutatás-fejlesztés és az innováció terén - gazdaságélénkítő hatásúak lehetnek. Magyarország - Szerbia
A közös kulturális örökség képezheti a fejlődés motorját, azonban a felújítások nehéz finanszírozása, a közös turistautak és azok marketingjének hiánya következtében ez a lehetőség nincs megfelelően kihasználva. A közösségek a határ mindkét oldalán szorgalmazzák a kapcsolatfelvételt és együttműködést, közvetlen, emberek közötti tevékenységek formájában is.
A magyar-horvát határrégió egyszerre küzd munkaerőhiánnyal és magas strukturális munkanélküliséggel. Horvátország uniós csatlakozása határon átnyúló munkalehetőségeket teremthet, ezt a folyamatot azonban fejlett munkaerő-piaci rendszer még nem támogatja. Sok lehetőség rejlik a határon átnyúló üzleti kapcsolatok és beszállítói hálózatok kialakításában, amit a vállalkozásfejlesztés hatékony hálózatának, illetve az üzleti szereplők és a kutatási és oktatási ágazatok sokkal intenzívebb kapcsolatának is támogatnia kell. Magyarország - Horvátország
A horvát határszakasz esetében a határ túloldala híján van a jelentős térszervező erővel rendelkező központoknak. E helyzet jó alkalmat jelent Pécs pozícióinak javítására. Funkcionális vonzóképességének erősítésével Pécs betöltheti a tágabb térség főközpontjának szerepét.
A Mura-Dráva-Duna folyók ökoszisztémája a fejlődés egy fenntartható formájának alapját képezheti a határtérség számára, amit segíthet a turisztikai infrastruktúra kiépítése, és a határtérség egységes termékként történő népszerűsítése. A felszíni és a felszín alatti vizek minőségének védelme és a térségre jellemző árvízveszély is hatékonyabban kezelhető határon átnyúló összefogással.
Horvátország uniós csatlakozásával minden út és vasútvonal, amely a közös határt metszi, vám- és útlevél-ellenőrzéstől mentes nemzetközi határátkelő ponttá vált, ami minden téren növeli az intenzívebb együttműködés lehetőségét. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a határ két oldalán élő közösségek közötti közvetlen személyes együttműködések fontosak és támogatandóak.
A magyar szlovén határtérség gazdasági szerkezetében hasonló, de jellegében nagyon eltérő régiókból és megyékből áll. Az inkább idegenforgalmi és kulturális térségek (pl. gyógyfürdők), valamint a jellemzően mezőgazdasági területek azonban egyaránt küzdenek azokkal a hátrányokkal, amik a határok periferiális jellegéből adódnak: öregedő és csökkenő lakosság, a vállalkozói szellem, kezdeményezőkészség, innováció, a gazdasági csoportosulás, hálózatépítés alacsony szintje. A gazdaságok mérete túl kicsi a hatékony termeléshez és a támogatások felhasználásához, a legtöbb gazdálkodó 40 évnél idősebb. Magyarország - Szlovénia
Nemzetközileg és határon túlról is rossz a térség elérhetősége, alacsony a közszolgáltatásokat nyújtó intézmények határon átnyúló koordináltsága az egészségmegőrzés, kockázat-megelőzés, az energia-, információs- és kommunikációs technológiák, és a közlekedéstervezés területén. Korlátozott a felső- és középiskolai oktatás kínálata, amely nem biztosítja az élethosszig tartó tanulás lehetőségét.
A térség fő potenciálját a termál- és ásványvizek, természetvédelmi területek (Goricko Regionális Park, Mura folyó, Őrség Nemzeti Park, szőlőföldek, a Dráva folyó, Pohorjei hegységek), a megújuló energia helyi forrásai, a kulturális értékek gazdagsága (épített örökség, hagyományos mesterségek, művészetek, vallások, etnikai csoportok) jelenthetik.
Az osztrák-magyar határrégió évekkel az EU keleti bővítése után is sok szempontból őrzi az Európa nyugati és keleti része között betöltött híd-szerepet, és az ehhez kapcsolódó prosperitást. Kiemelkedő gazdasági adottságait jellemzi a régióban alapított vállalatok egyre növekvő száma, a dinamikus szolgáltató szektor, a jól képzett munkaerő, az ipari területek valamint az innovációs és technológiai központok nagy száma, a fellendülőben levő gazdasági klaszterek, a határon átívelő hálózati tevékenységek, valamint minőségi mezőgazdasági területek. A régió déli része azonban prosperitásban messze elmarad az északi területekétől. Magyarország - Ausztria
A határtérség emellett gazdag természeti erőforrásokban és számos védett ökoszisztémának ad otthont. Itt is jellemző a meleg vizű termál- és gyógyforrások, valamint a közös kulturális emlékhelyek nagy száma.

1.5.6 A mobilitás kettős problematikája

A periférikus térségek egyik legfontosabb problémája a helyben hiányzó munkalehetőség. Ugyanakkor a hazai mobilitás - szerkezeti problémáiból adódóan -, nem képes megfelelni a munkaerő-piac elvárásainak, az elmaradott térségek kisjövedelmű társadalmi rétegeire jellemző alacsony migrációs hajlandóság miatt. Az 1990-es évek legvégén bekövetkezett ingatlanár robbanás a városokban és a frekventált térségekben, valamint a bérlakások rendszerének összeomlása rendkívül megnehezítette a rugalmas lakásváltást, különösen a vidéki falvakból érkező munkavállalók számára. A falvak és a városok közötti 5-10-szeres ingatlanár különbségek a perifériák munkavállalóit helyhez kötik. Ennek ellenére a városokba vándorlás továbbra is jellemző, azonban ez sokszor csak olyan kedvezőtlen anyagi feltételekkel lehetséges, ami a belső fogyasztópiacot is érzékelhetően korlátozza. Részben ez is állt a 2010-es évek devizahitel válságának hátterében. Ezeket a korlátokat a közlekedési, főleg a közösségi közlekedési hálózatok alig tudják csökkenteni, a kis fokú mobilitás az egész ország gazdaságát visszahúzó jelenséggé vált. A mobilitási nehézségek oldása érdekében került bevezetésre 2012-ben a lakhatási támogatás, amelynek célja annak megkönnyítése, hogy az álláskeresők munkaerő-piaci helyzetük javítása érdekében olyan munkalehetőséget is elfogadhassanak, amely esetében a munkavégzés helye az állandó lakóhelyüktől távol esik. A magas ingatlanárak miatt nehéz a falvakból a városokba költözni

1.5.7 A területi szemlélet gyengén érvényesül

A területi szemlélet a magyar közgondolkodásban és szakpolitikákban nem kapott az elmúlt évtizedekben olyan mértékű hangsúlyt, hogy valóban meghatározó szempontként érvényesülhetett volna. A tervekben, amennyiben az adott szakterület nem kívánta meg eleve a határozott területi szemléletet, gyakorlatilag az országos szint jelent meg, a területiség elvétve volt hangsúlyos. A különböző területi szinteket tekintve igen szembetűnő a szomszédos országokkal való kapcsolatban a területiség hiánya. A Kárpát-medence integrációjának irányába nem történt érdemi előrelépés. A határon túli magyarsággal és a környező államokkal kialakítandó fejlesztéspolitikai és gazdasági kapcsolatok nem mélyültek el. Az uniós támogatású határ menti és transznacionális programok keretében sem került sor célzott közös összmagyar, vagy egyéb Kárpát-medencei dimenziójú fejlesztéspolitikai, gazdaságfejlesztési, vagy intézményi, közszolgáltatás-szervezési együttműködésekre. Ugyanakkor az ország aktív résztvevője az európai területpolitikai együttműködéseknek (ESPON, EUKN, URBACT). A Visegrádi országok - kibővülve Romániával és Bulgáriával (V4+2) - közös területi együttműködési kezdeményezést indítottak el 2007-ben, deklarálva, hogy az együttműködés terén meghatározó a térség közös területi stratégiájának megalkotása. A határon túli magyarok lakta térségek gazdasági-
kulturális lehetőségei kihasználatlanok

1.5.8 Összefoglaló területi stratégiai üzenetek

Az ország kettészakadása nem csupán társadalmi probléma, a globális versenyben hatalmas erőforrások mennek veszendőbe emiatt. A leszakadó térségek, vidéki térségek, külső és belső perifériák foglalkoztatási és szociális problémáinak kezelése sürgető kérdés, melynek megoldását minél hamarabb meg kell kezdeni. E hosszú távú feladatban jelentkezik Magyarország és ezen belül Budapest makroregionális vezető szerepének erősítése, a város-vidék kapcsolatok megújítása, valamint a minőségi életet biztosító városok kialakítása.
Középtávon megvalósítani szükséges
stratégiai feladatok
Hosszú távú fejlődést megalapozó
térségstratégiai területek
- a leszakadó térségek, vidéki térségek, külső és belső - Magyarország meghatározó makroregionális és térszervező
perifériák, foglalkoztatási és szociális problémáinak kezelése szerepe
- a határ menti térségek elérhetőségének fejlesztése és a határon - Budapest makroregionális vezető szerepe
átnyúló kapcsolatainak erősítése - városhálózat és várospolitika, korszerű és minőségi életet
biztosító városok,
- városok és várostérségek átfogó, városhálózati együttműködéseken alapuló fejlesztések
- vidéki térségeink gazdasági és kulturális alapokra helyezett megújítása, város-vidék kapcsolatok megújítása
- a vidéki térségek tehetséggondozó hálózatainak fejlesztése.
2. Fejlesztéspolitikai és területfejlesztési célkitűzések
2.1 Nemzeti jövőkép
Magyarország 2030-ban Kelet-Közép-Európa egyik vezető gazdasági és szellemi központja lesz, lakosságának biztonságos megélhetést biztosító, az erőforrások fenntartható használatára épülő versenyképes gazdasággal, azzal összefüggésben gyarapodó népességgel, megerősödött közösségekkel, javuló életminőséggel és környezeti állapottal.
E vízió eléréséhez gazdaság- és társadalomstratégiai fordulatra, az ebbe az irányba megkezdett lépéseink folytatására van szükség.
Jövőképünk szerint 2030-ra az ország közel két évtizede fenntarthatóan fejlődik, a gazdasági teljesítményünk és a foglalkoztatás jelentősen bővül. Patrióta gazdaságpolitika mellett az ország gazdasági teljesítménye és GDP-je jelentősen nő, ami helyi és térségi szinten is fokozatos, mérhető életminőség javulást eredményez az alábbi célkitűzések megvalósítása révén:
- Az ország Kelet-Közép-Európa egyik legvonzóbb és legkedvezőbb gazdasági- és üzleti környezetét
Gazdaság- és társadalom-
stratégiai fordulatra alapozzuk jövőképünket
biztosító országa.
- Jelentős beruházások valósulnak meg, melyek hozzájárulnak a munkahelyteremtéshez és tekintettel vannak a természeti erőforrások védelmére, valamint a környezeti fenntarthatósági szempontokra. Erős hazai ipar alakul ki, ami jelentős részben az itthoni kis- és középvállalkozások hálózatára épül, részben pedig a globális nagyvállalatok rendszeréhez kapcsolódik.
- A gazdaság duális szerkezete oldódik, a hazai középvállalatok megerősödnek.
- Agrár- és élelmiszergazdaságunk megerősödve, növekvő szerepet vállal a nemzetgazdasági teljesítményben és az exportban, a vidéki térségek fejlődésében és a foglalkoztatásban.
- A környezetbarát közlekedési infrastruktúránk kulcselemei magas szinten kiépítettek, és állapotfenntartásuk megfelelően biztosított. Az infrastruktúra további, folyamatos fejlesztése hozzájárul a fenntartható jellegű gazdasági fejlődéshez.
- Magas minőségű és széles körben elérhető oktatási rendszerünk versenyképes tudást közvetít, amivel hatékonyan hozzájárul a piacképes tudás és készségek megszerzéséhez, illetve a megszerzett képességek szinten tartásához és megújításához az életpálya során.
- Az ország lakossága fizikailag és mentálisan is egészséges, munkaerő-piaci helyzetének megfelelően képzett. A munkaerő-piacon versenyképes tudással, képzettséggel, készségekkel rendelkezik, önmaga biztonságos megélhetését képes megteremteni.
- A magas innovációs potenciálunk megfelelően szolgálja a gazdaság és a társadalom további fenntartható fejlődését.
Magyarország fekvését és adottságait kihasználva fokozatosan növeli gazdasági súlyát, az ország kiegyensúlyozott és szerteágazó nemzetközi gazdasági kapcsolatokat tart fenn, a térségben betöltött szerepe erős: Az ország regionális központtá válik
- Magyarország a térség egyik jelentős regionális központjaként működik, mind a gazdaságszervezés, mind a tudás és az innováció, mind a logisztika terén.
- Ez a szerepkör jelentős európai funkciókat biztosít Budapest számára, de kiemelt szereppel rendelkeznek a többi nagyvárosaink is, amelyek az európai, különösen a kelet-közép-európai, kárpát-medencei városhálózatba beágyazódva a gazdaság- és társadalmi fejlődés központjai.
Természeti és kulturális erőforrásaink felelős és hatékony kihasználásával gazdasági fejlődésünkben az önerő kulcsszerepet játszik:
- Megújuló energia potenciálunkra építve energiafüggőségünk jelentősen csökken, előtérbe kerül az energiatakarékosság és -hatékonyság, valamint a megújuló energiaforrások növekvő használata.
- Kiemelkedő termálvíz kincsünkre és ásványvizeinkre építve virágzó gyógyturizmus és fürdőkultúra működik, amely még további fejlődési lehetőségeket rejt magában.
- Meglévő és folyamatosan fejlődő szakmai tudásunk alapján a vizeinkkel való fenntartható gazdálkodás a tájfenntartás, az agrárium és a klímavédelem támogatója.
- Kiváló minőségű és nagy kiterjedésű termőföldjeink stratégiai erőforrásunkat képezik, amelyre sokszínű, virágzó, a környezeti adottságokkal összhangban lévő, azokat megőrző és a helyben élőket gazdagító agrár- és élelmiszergazdaság épül.
- A magyar kultúra, zene, nyelv, hagyományok és az épített örökség sokszínűsége, egyedisége kiváló alapot nyújt a turizmus fejlesztéséhez, a kreatív és innovatív iparágak számára, valamint nemzeti összetartozásunk erősítéséhez.
Természeti erőforrásaink, kultúránk biztos fejlődési alapot nyújt
A XXI. században meghatározó lesz az innováció és a tudás szerepe, melyben Magyarország Európa számos országához képest versenyelőnnyel rendelkezik. Ennek alapját tudományos és szellemi kapacitásunk, kreativitásunk, valamint európai viszonylatban is jó oktatásunk, felsőoktatásunk képezi, amiben kiemelt figyelmet kapnak a nemzetközi élvonalhoz kapcsolódó kutatási programok, a megszerzett tudás szinten tartása, az egész életen át tartó tanulás, a nyelvtanulás, a piacképes szakképzés, a tanulható alap- és vállalkozói kompetenciák és a kreativitás fejlesztése: Az ország megtartja tehetségeit
- Erős a jelenlétünk a tudásra építő speciális iparágakban (bionika, környezettechnológia, IKT-elektronika, vegyipar, orvosi berendezések és eszközgyártás, gyógyszeripar), amelyek lehetőséget adnak a piaci résekben rejlő gazdasági lehetőségek kihasználására.
- Az ország meg tudja tartani tehetségeit, az „agyelszívás” megáll, külföldi tapasztalatszerzéssé, a globális tudástérben való részvétellé alakul, és a magyar emberek tehetségüket saját hazájuk javára kamatoztatják.
- Magyarországon is kiépül és folyamatosan fejlődik egy olyan inspiráló környezet, amelyben az egyetemek, kutató intézetek és a hazai vállalatok kapcsolatrendszere korszerű termékeket, eljárásokat, technológiákat eredményez, ami a hazai gazdaság fejlődésének egyik fontos alapja.
Az évtizedek óta tartó negatív népesedési trend megáll, és megfordul:
- A családbarát intézményekkel, közszolgáltatásokkal, munkaszervezéssel, a megélhetés biztonságának növelésével elérjük, hogy az ország lakosságszáma gyarapodásnak induljon.
- A nemzeti összetartozás erősödésével és a helyi gazdaság fellendülésével a határon túli magyarság fogyása is megáll.
Megtörténik a
demográfiai
fordulat
A lakosság lelki és testi egészségének megőrzésével értékteremtő képességünket javítjuk és mindenki számára biztosíthatóvá tesszük a biztonságos megélhetés lehetőségét. Egészséges életmód, gyógyító központ
- Megteremtjük az egészséges társadalom alapjait, ami a megelőzésre, az egészséges életmódra, a mozgásra és a helyes táplálkozásra építve jelentősen javítja az emberek egészségi állapotát.
- Magyarország gyógyfürdőivel, gyógyvizeivel, gazdag és sokszínű természeti környezetével, egészségipari szolgáltatásaival gyógyító központként működik.
A társadalom megújítása terén is komoly kihívások előtt áll az ország. Fontos, hogy növekedjék a társadalmi elégedettség és kohézió: Megerősödő társadalom
- A társadalmi értékrendben központi szerepet kap a jól végzett munka megbecsülése.
- Az új munkahelyek létrehozása mellett szükséges bevezetni és támogatni a munkahelyeken az új foglalkoztatási formák széles körét. Javítani kell az esélyegyenlőségi célcsoportok kilátásait, az elszegényedett rétegek felemelését, a diszkriminációval sújtott etnikai kisebbségek integrációját. A munka világán keresztül lehetővé válhat a különböző helyzetű társadalmi csoportok integrációja, társadalmi felzárkózása.
- A széles bázisú és társadalmi befogadáson alapuló középosztályba történő könnyebb bekerülés elősegíti a társadalmi kohéziót. A legsérülékenyebb csoportok, mélyszegénységben élők esélyeinek növelésén keresztül, a társadalmi különbségek csökkenésével párhuzamosan a társadalmi összetartozás és a közösségek megerősödnek.
- A természeti erőforrásainkkal való fenntartható bánásmód és a táj védelme beépül a köztudatba és a társadalmi értékrend részévé válik.
- A hagyományok ismerete és tisztelete, valamint a kulturális örökségek védelme és fenntartható hasznosításának szükségessége beépül a köztudatba és a társadalmi értékrend részévé válik.
Az ország eltérő társadalmi, gazdasági és környezeti adottságú területei egy sokszínű, ugyanakkor egységes nemzeti területi rendszert alkotnak: Egységes területi rendszer: eltérő
- Az országban eltérő területi adottságokkal rendelkező markáns térségi rendszerek léteznek és állnak egymással szoros munkamegosztásban. A térségi alternatívákban egy stabil háttérrel rendelkező, többközpontú, megújulás-orientált területi rendszer bontakozik ki, ahol a térségek helyi potenciáljaikat kihasználva fejlődnek.
- Térségeink az elérhetőség és hozzáférhetőség révén a helyi feltételekhez igazodva hasonló színvonalon képesek biztosítani a térség lakóinak létbiztonságát és életminőségét.
- Magyarország területi rendszere az európai térbe ágyazódva, számos gazdasági és társadalmi kapcsolattal kötődik a határon túli magyarlakta térségekhez, továbbá szoros kulturális, gazdasági és környezeti együttműködésben áll a Kárpát-medence és Közép-Európa országaival.
adottságokkal az egységes fejlődésért
A gazdaság megújulásával, az elérhetőség és a közlekedési kapcsolatrendszer javulásával, valamint a hatékony és célirányos térségi beavatkozásokkal az ország területi különbségei nem nőnek tovább. A versenyképesen fejlődő térségek, városok hálózata az eddig leszakadó térségeket ismét bekapcsolja az ország vérkeringésébe:
- A gazdaságfejlesztés valamennyi térségben fejlődést eredményez.
Térségi különbségek
csökkennek, városaink térségszervező
szerepe nő
- A városok és térségek kapcsolatának erősítése, a város-vidék közötti szoros együttműködés segíti a területi szintű gazdaságfejlesztési szemlélet megújulását, amihez a decentralizáltabbá váló közlekedési rendszer is hozzájárul.
- Az ország minden lakója számára biztosítottá válik az intézmények, a munkahelyek és a települések elérhetősége, valamint a hozzájuk tartozó szolgáltatások hozzáférhetősége. A közlekedési hálózatoknak a gazdaság és társadalom igényei szerinti fejlesztésével egy fenntartható fejlődést biztosító térbeli kapcsolatrendszer alakul ki.
- A kedvezőtlen társadalmi-gazdasági adottságokkal és folyamatokkal sújtott területek integrációja megindul, ezáltal biztosítottá válik a térségek társadalmi munkamegosztásba történő bekapcsolódása, aminek hatására az életkörülmények közelítenek az országos átlaghoz.
- Az infokommunikációs fordulattal, az információhoz és a kommunikációhoz való gyors és korszerű hozzáférés mindenhol biztosított.
Jelentős kihasználatlan potenciál rejlik még a vidéki térségeinkben, ahol az ország gazdasági és társadalmi tartalékainak nagy része található. Jövőképünkben a vidék egy sajátos, vonzó értékekkel rendelkező, értékeinek felismerésével szívesen választott élettér, ahol a fiatalok megtalálják a jövőjüket, boldogulásukat: Vidéki térségeink
potenciáljára
építünk
- A helyi piacok és a helyi gazdaság fejlesztése egyrészt hozzájárul a belföldi piacok visszaszerzéséhez, másrészt komoly gazdasági lehetőségeket hordoz a helyi, falusi közösségek és vidéki térségek számára. A helyi- és a megújuló energiaforrások felhasználásával részben autonóm térségi ellátórendszerek épülnek ki, amelyek munkahelyeket teremtenek és javítják az ellátásbiztonságot.
- A vidéki települések könnyebb elérhetősége révén, illetve a megélhetés lehetőségét biztosító helyi gazdasággal a vidéki elvándorlás megáll, megfordul, és egyre több fiatal választja a vidéki településeket, térségeket.
- Falvaink, tanyáink korszerű módon megújulnak, adott esetben új funkciókat nyernek.
- Korszerű és versenyképes családi gazdaságok, kis- és középüzemek működnek vidéken, kiegyensúlyozott szerkezetben a nagyobb gazdaságokkal, biztosítva a vidéki lakosság egy részének a foglalkoztatását, megélhetését, a megtermelt értékekkel növekvő mértékben hozzájárulva a nemzetgazdasághoz, biztosítva az ország egészséges élelmiszerellátását.
A területpolitikai jövőképpel a Térszerkezeti jövőképünk (3.1.1) fejezet foglalkozik részletesen.

30. ábra: Az Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepció célrendszere

2.2 Hosszú távú (2014-2030) fejlesztési célkitűzések

2.2.1 Átfogó fejlesztési célok

A nemzeti jövőkép elérése érdekében az OFTK négy hosszú távú, 2030-ig szóló átfogó fejlesztési célt és ezek elérése érdekében tizenhárom specifikus célt, köztük hét szakpolitikai jellegű és hat területi célt fogalmaz meg. A specifikus célok nemzeti jelentőségű ágazati és területi tématerületeket ölelnek fel. A célok a társadalom és a gazdaság egészének
A célok - az OFTK hosszú távú teljes tervezési szemléletének megfelelően - a társadalom és a gazdaság egészének, valamint minden ágazatnak, térségi és helyi szereplőknek szólnak, beleértve a társadalom és a gazdaság környezethez való viszonyulását, a környezeti szempontokat, továbbá kirajzolják azokat a fejlesztési súlypontokat is, amelyekre a középtávú - fókuszált - fejlesztési feladatok épülhetnek.
A célrendszer a fordulatot igénylő területekre és a lehetséges kitörési pontokra irányul az alábbiak szerint:
szólnak
1. Értékteremtő, foglalkoztatást biztosító gazdasági fejlődés
Célunk a meglévő értékeket megőrző, kiszámítható, érték-, tudás- és munkaalapú, hozzáadott értéket és közhasznokat eredményező, valamint a takarékos és hatékony erőforrás-felhasználásra épülő gazdasági növekedés, fejlődés és jövedelemtermelés biztosítása, a globális gazdasághoz való felzárkóztatás és a hazai foglalkoztatás jelentős bővítése.
A cél elérése érdekében kiemelt eszközök a gazdaságba történő beruházások és a vállalkozásfejlesztés támogatása, a kis- és középvállalkozások, a családi gazdaságok, a nemzeti vállalatok megerősítése és piaci lehetőségeik szélesítése, a biztonságos élelmiszerellátás, a helyi gazdaság megerősítése, a helyi közösségek autonóm, önfenntartó és öngondoskodó erejének a helyreállítása.
2. Népesedési fordulat, egészséges és megújuló társadalom
Célunk a népességszám növelése, a gyermekvállalás ösztönzése. Továbbá cél a népesség szellemi, erkölcsi, tudásban, készségekben és értékekben való gyarapodásának elősegítése, az alsó-, az alsó-közép- és a középosztály, valamint a kis közösségek és családok felemelése-megerősítése, a nemzeti, közösségi és egyéni felelősségvállalás és értékátadás növelése.
Kiemelt célunk a társadalmi megújulás és gyógyulás elősegítése, az egészséges életmód, a sport és a mozgás, a kultúrához való hozzáférés és a közművelődés biztosítása, valamint az egészséges táplálkozás ösztönzése. Ehhez kapcsolódik az egészségi állapot javítása, a hatékony közegészségügy és egészségügyi szolgáltatások, a megelőzés és rekreáció biztosítása, a kulturális örökség megőrzése.
Célunk a nemzeti hagyományokat tiszteletben tartó, hatékony és jó állam létrehozása, a közszolgáltatások megújítása. Ennek keretében a növekvő társadalmi biztonság - kiemelt figyelmet fordítva a lakossági közbiztonság, a szociális, családi és személyi biztonság, az információbiztonság, a munkahelyi biztonság - megteremtésére.
3. Természeti erőforrásaink fenntartható használata, értékeink megőrzése és környezetünk védelme
Célunk a hosszú távú gazdasági potenciálunkat és életfeltételeinket biztosító természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás megteremtése, az erőforrások megőrzése a jövő generációinak számára, mind mennyiségben, mind minőségben.
Célunk az élelmiszer-, az energia-, a környezet-, valamint a klímabiztonság megteremtése, az egészséges ivóvíz ellátás, az élővilág sokféleségének, a tájak sokféleségének és értékeinek, illetve az épített örökség értékeinek megőrzése, az egészséges élet környezeti feltételeinek és jobb minőségének biztosítása, a fenntartható életmód, termelés és fogyasztás elősegítése.
4. Térségi potenciálokra alapozott, fenntartható térszerkezet
Célunk egy területileg összehangolt, harmonikusan és fenntartható módon működő, a meglevő
térszerkezet értékeit megtartó, a makroregionális és globális kapcsolatokban aktívan részt vevő térszerkezet kialakítása, amelyben az ország, a Kárpát-medence és Európa szempontjából egyaránt jól együttműködő, értékeket teremtő és védő partnerként vehet részt az ország minden térsége és települése. Egyaránt fontos az európai integráció, a közép-európai kohézió megteremtése.
A többközpontú térszerkezet megvalósítása érdekében szükséges az ország Budapest központúságának oldása, a gazdasági fejlődést biztosító beruházások területi terítése, a térségi versenyképességet segítő térszerkezet, térségi kapcsolatok kialakítása, erősítése.
A térségi integráció, térségi kapcsolatok és együttműködések elmélyítéséhez szükséges a város-vidék kapcsolatok megújítása, a térségi autonómia, az önellátó és önfenntartó képesség erősítése.
A területi kohézió és a térségi esélyegyenlőség erősítéséhez kiegyensúlyozott térszerkezet, területi kiegyenlítődés, a perifériák és elmaradott térségek felzárkóztatása, a térségi sajátosságoknak megfelelő térségi fejlődési pályák kialakítása szükséges.

2.2.2 Specifikus célkitűzések

Az átfogó célok elérése érdekében az OFTK tizenhárom specifikus célt tűz ki, köztük hét szakpolitikai jellegű célt és hat területi célt. A specifikus célok nemzeti jelentőségű ágazati és területi tématerületeket ölelnek fel. A célok - az OFTK hosszú távú teljes tervezési szemléletének megfelelően - a társadalom és a gazdaság egészének, valamint minden ágazatnak, térségi és helyi szereplőknek szólnak, továbbá kirajzolják azokat a fejlesztési súlypontokat is, amelyekre a középtávú - fókuszált - fejlesztési feladatok épülhetnek
Specifikus céljainkat a lehetséges kitörési pontokra és fordulatot igénylő területek alapján határoztuk meg, az alábbiak szerint:

2.2.2.1 Szakpolitikákban érvényesítendő specifikus célok

1. Versenyképes, innovatív gazdaság
Célunk a magyar gazdaság újra-pozícionálása, kedvező helyzetét visszaszerezni és megerősíteni a külföldi és belföldi piacokon egyaránt. A gazdasági ágazataink és erőforrásaink, értékeink fenntartható használatára alapozva növelni szükséges az ország versenyképességét, importkiváltó gazdasági termelését, a foglalkoztatás ösztönzését és a megélhetés biztosítását.
Beavatkozási területek:
- a fejlődési potenciált hordozó ágazatok (pl.: autó- és járműipar; elektronikai iparágak; híradástechnika; egészségipar; gyógyszeripar; orvosi berendezés és eszközgyártás; élelmiszeripar; építő- és építőanyag-ipar; logisztika; gépipar, szerszámgyártás; vegyipar, környezetvédelmi ipar) fejlesztése,
- a települések gazdasági csomóponti szerepének és fejlesztői kapacitásának erősítése,
- a vállalkozások kreatív és innovatív fejlesztéseinek a támogatása,
- a geotermális és megújuló energetikai potenciál kihasználása, az energiahatékonyság növelése és a zöld gazdaság előmozdítása,
- a kis- és középvállalkozások és a helyi gazdaság szerepének megerősítése, kiépítése,
A magyar gazdaság újra-pozícionálása
- kis- és középvállalkozás-barát gazdasági környezet kialakítása, innovációs szerepkörük erősítése a hazai kutatás-fejlesztésben, innovatív foglalkoztatás-ösztönző programokkal tovább növelni és megerősíteni a hazai foglalkoztatásban betöltött szerepüket,
- a gazdaság dualitásának mérséklése érdekében szükségszerű a gazdasági szereplők közötti horizontális és vertikális integrációk erősítése, valamint integrált, környezetkímélő és intelligens közlekedésfejlesztést megvalósítani.
2. Gyógyító Magyarország, egészséges társadalom, egészség- és sportgazdaság
Célunk a gyógyító és gyógyuló Magyarország megteremtése, ennek keretében az egészségügyi szolgáltatások és -ellátások biztosítása, az egészséges életmódra való törekvés ösztönzése, kiemelt tekintettel a sportra, a rekreációra és az egészséges táplálkozásra. Ép és egészséges ország, elismert egészségipari-
Beavatkozási területek:
- az egészségipar, a termál- és egészségturizmus illetve a szabadidő gazdaság fejlesztése, ehhez kapcsolódva a gyógyvizek hasznosítása és a ráépülő gyógyfürdők szolgáltatásainak fejlesztése és bővítése,
- a belföldi turizmus erősítése a kiemelt turisztikai vonzerők fejlesztésével, a nemzeti kulturális és épített örökség megőrzésével, fenntartható hasznosításával és az üzleti turizmusban rejlő lehetőségek kiaknázásával,
- a gyermekvállalást ösztönző társadalompolitikai, és gazdasági programok indítása,
- családbarát gyermekellátó intézményrendszer kialakítása,
- az egészséges életmódot, a rekreációt, a sportot, a mozgást, az egészséges életet lehetővé tevő közösségi terek biztosítása,
- az egészségtudatosság ösztönzésére irányuló társadalmi és településfejlesztési programok megvalósítása,
- az egészségügyi ellátások minőségének javítása, az egészségügyi szolgáltatások (rehabilitáció, szűrőprogramok, kábítószer-, alkohol- és dohánytermékek fogyasztásával kapcsolatos preventív programok stb.) bővítése és a részvételi szándék erősítése,
- az egészségügyi, gyermek- és idősellátással, szociális ellátással és mentálhigiénével kapcsolatos közösségi szolgáltatások biztosítása és bővítése.
központ
3. Életképes vidék, egészséges élelmiszertermelés és -ellátás
Célunk a vidéki térségek népességeltartó és népességmegtartó képességének javítása, ennek érdekében tájaink értékeinek, erőforrásainak megőrzése, a sokszínű és életképes agrártermelés, az élelmezési és élelmiszerbiztonság megteremtése, a vidéki gazdaság létalapjainak biztosítása, a vidéki foglalkoztatás növelése, a vidéki közösségek megerősítése, a vidéki népesség életminőségének javítása. Megtartó vidéki Magyarország
Beavatkozási területek:
- a foglalkoztatást és a természeti erőforrások fenntartható módon történő felhasználását biztosító, életképes agrár- és élelmiszergazdaság, valamint termelés szerkezet kialakítása,
- törekedni kell az egészséges élelmiszerek előállítására, a hozzáadott érték növelésére, valamint kiemelten kell foglalkozni a kertészet és az állattenyésztés fejlesztésével, az ökológiai gazdálkodás erősítésével a genetikai alapok, és a GMO-mentesség megőrzése érdekében,
- a minőségi magyar termékek, élelmiszer-feldolgozás megtartása, „újjáélesztése”, az élelmiszerbiztonság erősítése,
- a helyi és magyar termékekkel kapcsolatos fogyasztói tudatosság erősítése, a helyi termékekre épülő közétkeztetés és a gasztronómiai kultúra javítása,
- a természet-, táj- és környezetvédelem szerepének erősítése, a biológiai sokféleség megőrzése, a vidéki örökség, vidéki térségeink táji, társadalmi, gazdálkodási és építészeti értékeinek megőrzése és értékalapú fejlesztése, a hagyományápolás és a helyi identitás erősítése,
- kiegyensúlyozott város-vidék kapcsolatok megteremtése,
- a vidéki értékekre és az ott történő települési infrastrukturális és szolgáltatási fejlesztésekre alapozva a vidéki életforma presztízsének javítása, a fiatalok vidékre településének ösztönzése,
- kiegyensúlyozott föld- és birtokszerkezet kialakítása,
- az önfenntartó családi gazdaságok erősítése, a saját szükségletre történő kertművelés és állattartás ösztönzése, demográfiai, szociális földprogramok és komplex tájgazdálkodási programok megvalósítása,
- a kulturális és közösségi létesítmények, könyvtárak, népfőiskolák, tájközpontok, kutatóintézetek hálózatának bővítése és megerősítése,
- a helyi értékek és történetekhez kapcsolódó kulturális szolgáltatások fejlesztése az egyéni tudás, a versenyképesség megszerzése érdekében,
- a helyi és vidéki térségek gazdasági együttműködéseinek a javítása, a helyi termékek piacszervezésének és a közvetlen értékesítés lehetőségeinek az erősítése,
- a helyi gazdaság bel- és külpiacainak pozicionálása, a termelők érdekeltségével és részvételével megvalósuló kereskedelmi hálózatok, értékesítési csatornák kialakítása,
- gazdasági diverzifikáció valamint a vidéki térségek bekapcsolása a gazdaságba és a turizmusba.
4. Kreatív tudásalapú társadalom, piacképes készségek, K+F+I
Célunk a kreatív képességeinkre, tudásunkra építő értékteremtés, ennek érdekében az információs-kommunikációs háttér javítása, az ehhez szükséges megfelelő és korszerű képzési rendszer létrehozása, ami biztosítja a piacképes és gyakorlati tudás megszerzését, illetve kedvező szellemi és innovációs környezetet biztosít a fejlesztéseknek. Ezáltal egy kezdeményező, akár egész életen át tartó, önálló tanulásra képes, fejlett munkakultúrájú munkaerő-piaci kínálat teremthető meg az országban. Tudás- és kreatív tőkéjét kihasználó Magyarország
Beavatkozási területek:
- a tehetség és kreativitás itthoni kibontakoztatása az ország általános gazdasági, társadalmi, kulturális és szellemi értékeinek fejlődése érdekében,
- a tudásgazdaság kiépítése és erősítése az ehhez kapcsolódó felsőoktatási intézmények és kutatóközpontok fejlesztése, valamint az egymással és a gazdasági szereplőkkel való együttműködéseik erősítése,
- a gazdaságot és a társadalmat szolgáló innovációk, K+F ösztönzése és a kulturális kreatív tevékenységek támogatása. Az élethosszig tartó tanulásra ösztönzés, az emberek munkaerő-piaci esélyeinek növelése, az iskolai lemorzsolódás csökkentése a tudás- és készségfejlesztés lehetőségeinek a biztosításával,
- a szakképzés fejlesztése, különösen a hiányszakmákban. A felnőttképzés minőségi, rendszerszintű fejlesztése,
- a köznevelés integrált, komplex fejlesztése, a megfelelő kutatási eredmények, innovatív oktatási módszerek alkalmazása, köznevelési hálózatfejlesztés,
- oktatást és kutatást támogató adatbázisok fejlesztése és építése,
- a korai iskolaelhagyás megelőzését támogató szolgáltatások és programok fejlesztése
- digitális fordulat, a digitális kompetenciák fejlesztése és az infokommunikációs hozzáférés bővítése.
5. Értéktudatos és szolidáris, öngondoskodó társadalom
Célunk egy olyan szolidáris, felelős és összetartó, értékeit ismerő és valló társadalom kialakítása, amelyik képes mind a helyi közösségi, mind a nemzeti szintű megújulásra.
Beavatkozási területek:
Tudatos, közösségi alapon szerveződő Magyarország
- a kulturális hagyományok és örökség megőrzése, az identitás erősítése a kulturális értékekhez és szolgáltatásokhoz, valamint a közművelődéshez történő hozzáférés biztosításával,
- a közösségi és családi életre nevelés, az öngondoskodási képesség és a társadalmi befogadás, felelősségvállalás, valamint a szolidaritás erősítése,
- a közösségi életet és a gyermekvállalást ösztönző, családbarát közszolgáltatások kialakítása,
- a közösségi és társadalmi értékek és értékrendek szerepének erősítése, megteremtése,
- a szegénységi küszöb alatt élők számának jelentős csökkentése,
- a társadalmi, környezeti, fogyasztói és pénzügyi tudatosság elterjedésének elősegítése,
- a közösségek bekapcsolásának elősegítése a globális hálózatokba, valamint az ehhez szükséges készségek, képességek és feltételek megteremtése,
- közösségi és szociális gazdaságfejlesztés, a szociális jellegű foglalkoztatás (pl.: közfoglalkoztatás) és önkéntesség erősítése.
6. Jó állam: szolgáltató állam és biztonság
Célunk a magyar közszféra hatékonyabb szerepvállalása a közjó, a munka, a rend, a biztonság és a tudás szolgálatában.
Beavatkozási területek:
Szolgáltató közszféra az ország javáért
- stratégiailag vezérelt, célzott fejlesztéspolitika,
- nemzeti és nemzetközi kapcsolatok erősítése, kiemelten a Kárpát-medencei térségben,
- a közszolgáltatások megújítása, valamint a növekvő társadalmi biztonság - kiemelt figyelmet fordítva a lakossági közbiztonság, a szociális, családi és személyi biztonság, az információbiztonság, a munkahely biztonság - megteremtésére.
7. Stratégiai erőforrások megőrzése, fenntartható használata, és környezetünk védelme
Célunk a természeti erőforrásokkal való takarékos és hatékony gazdálkodás, így a fenntartható energia- és hulladékgazdálkodás, a zöldgazdaság-fejlesztés, a stratégiai természeti erőforrások (a víz, a talaj, az ásványkincsek) fenntartható használata, a biodiverzitás megőrzése, a természeti értékek védelme, a környezetminőség javítása, és a környezetbiztonság erősítése. További cél a fenntartható életmód, fogyasztás és termelés elterjesztése, a környezettudatosság erősítése. Természeti erőforrásait megőrző Magyarország
Beavatkozási területek:
- természeti erőforrásaink fenntartható és stratégiai szemléletű védelme, és takarékos használata,
- az élővilág, a termőföld, a talajok és a vízbázisok védelme, az ivóvízminőség javítása, illetve a tájgazdálkodási keretekbe illeszkedő vízgazdálkodás,
- az energiahordozókkal, építőipari alapanyagokkal való fenntartható gazdálkodás és az ásványkincsek védelme,
- a biológiai- és táji sokszínűség, valamint a hazai erdők védelme, megőrzése,
- a zöldgazdaság bővítése, a környezetvédelmi ipar fejlesztése, energiatakarékosság és -hatékonyság, energiabiztonság, a megújuló energiaforrások térségi autonóm energiaellátási rendszerekben való fenntartható hasznosítása, a geotermikus energia komplex hasznosítása, a földhő hasznosítása,
- a fenntartható hulladékgazdálkodás (megelőzés, újrahasznosítás, ártalmatlanítás) feltételeinek megteremtése,
- a klímabiztonság megteremtése, a települési és intézményi klímavédelem, valamint a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás,
- a környezetvédelem és a környezetbiztonság,
- a környezeti oktatás, nevelés és szemléletformálás erősítése.

2.2.2.2 Területi specifikus célok

1. Az ország makroregionális szerepének erősítése
Célunk az ország központi fekvéséből adódó fejlesztési potenciál kibontakoztatása, makroregionális központi funkcióinak erősítése.
Beavatkozási területek:
Magyarország közép-európai csomópont
- a makro-regionális kapcsolatrendszer fejlesztése és erősítése a Duna-térség és a V4+2 együttműködés gazdaságfejlesztési kereteibe illeszkedve,
- a Kárpát-medencei gazdaságfejlesztési és vidékfejlesztési együttműködések kialakítása, erősítése, a Kárpát-medencei térszervező szerep erősítése, és a Kárpát-medencei térségi és településközi kapcsolatok szélesítése,
- a határ menti térségek fejlesztése az elérhetőségen, a gazdasági és kulturális kapcsolatokon keresztül,
- a térszerkezet funkcionális fejlesztése, a térszerkezeti tengelyek és központok fejlesztése.
2. A többközpontú térszerkezetet biztosító városhálózat
Célunk a településhálózat egységes elvek alapján történő fejlesztése, a többszintű településhálózati kapcsolatok kiegyensúlyozott működtetése, korszerű várospolitika és városfejlesztés, a városhálózati kapcsolatrendszer javítása, a térszerkezet funkcionális fejlesztése, Budapest és térsége fejlesztési potenciáljának kiteljesítése, ugyanakkor a többközpontú térszerkezet kialakítása. Kiegyenlített,
működő
kapcsolatokkal
rendelkező
Beavatkozási területek:
- az egységes és fenntartható várospolitika megteremtése, a funkcionális várostérségek, mint módszer és elv alkalmazása,
- a nagyvárosok fejlesztése a térségközponti és térségszervező szerepük tovább gyűrűző hatásának erősítésével, a határon átnyúló városkapcsolataik fejlesztésével, valamint a megújuló településhálózattal és az elérhetőség megújuló rendszereivel,
településhálózat
- a városhálózat területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztésének megvalósítása,
- a városok sajátos gazdasági profillal történő fejlesztése,
- a város-vidék kapcsolatok erősítése.
3. Vidéki térségek népességeltartó képességének növelése
Célunk - a Nemzeti Vidékstratégiával összhangban - a vidéki térségek táji és közösségi értékeire, természeti erőforrásaira, táji, kulturális, valamint épített örökségeire és értékeire alapozott fejlesztése. Célunk továbbá a speciális térségi vidékfejlesztési problémák kezelése, az elmaradott vidéki térségek felzárkóztatása, a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása és a foglalkoztatás növelése a hátrányos helyzetű vidéki térségekben. Eltartóképességét saját értékei alapján megszervezni képes vidék
Beavatkozási területek:
- a kialakult város-vidék kapcsolatok illetve településstruktúra és a gazdálkodási hagyományok függvényében differenciált, integrált vidékfejlesztés,
- a tanyás és aprófalvas térségek fejlesztése, valamint a leszakadó vidéki térségek, többek között a Cserehát, az Ormánság felzárkóztatása és a Tisza-völgy komplex fejlesztése,
- a klímaváltozás hatásai által különösen érintett vidéki térségek (pl.: a Duna-Tisza közi Homokhátság) esetében növelnünk kell a térségek alkalmazkodó képességét. (E törekvés nem kizárólagosan a vidéki térségeket érinti, a kedvezőtlen klímahatások ellen a városainkban is védekezni kell.)
4. Kiemelkedő táji értékű térségek fejlesztése * 
Célunk a kiemelkedő táji értékeket képviselő térségek, kultúrtájak értékőrző fejlesztése, a táji értékeikben rejlő potenciál kibontakoztatása és az egyedi karakterükre építő térség integrált kezelése. Egyedi tájkarakterrel rendelkező térségek
Beavatkozási területek:
- a táji értékekre és a tájkarakterre alapozott térségfejlesztés,
- a térségek sajátos gazdasági profillal történő fejlesztése (pl.: a kultúrtájak és a turisztikai térségek fenntartható fejlesztése),
- a Balaton és térsége programalapú fejlesztése, egységes keretben történő kezelése.
integrált kezelése
5. Területi különbségek csökkentése, térségi felzárkóztatás és gazdaságösztönzés
Célunk a leszakadó, hátrányos helyzetű térségek, külső és belső perifériák fejlesztése speciális gazdaságpolitikai eszközökkel, a saját meglévő társadalmi és gazdasági erőforrásaik kibontakoztatásával, valamint a közszolgáltatásokhoz, a tudáshoz, a közművelődéshez történő hozzáférés biztosításával, elérhetőségének javításával. Esélyteremtés a felzárkóztatáshoz a lemaradó térségek számára
Beavatkozási területek:
- a perifériák, leszakadó vidéki térségek becsatolása az ország gazdasági és társadalmi vérkeringésébe,
- a határmenti települések és határon átnyúló térségek (várospárok) együttműködésének, fejlődésének biztosítása gazdasági kapcsolataik újraélesztésével,
- az ipari válságtérségek fejlesztése,
- a mélyszegénységben élő térségek és az etnikumok (pl.: romák) által sűrűn lakott térségek, települések felzárkóztatása, gazdasági alapjainak erősítése,
- szabad vállalkozási zónák, speciális gazdasági övezetek kialakítása és alkalmazása, valamint a nagyvárosok körül tudásintenzív, innováció-orientált befektetési zónák kialakítása.
6. Összekapcsolt terek: az elérhetőség és a mobilitás biztosítása
Célunk egy olyan közlekedési struktúra kialakítása, ami elősegíti a társadalmi mobilitást, a különböző területi szintek gyors és könnyű elérhetőségét, ezáltal kialakítva egy dinamikus térségi kapcsolatrendszert, amelynek révén valamennyi szolgáltatás elérhetővé válik egy település vagy térség szűkebb és tágabb környezetének egyaránt. Így biztosítható, hogy az egyes térségek képesek legyenek hatékonyan kiaknázni gazdasági potenciáljukat, ezzel erősítve a piaci versenyképességüket. Elérhető települések és szolgáltatások
Beavatkozási területek:
- helyi szinten egyrészt a városon belüli közlekedés fejlesztése, másrészt a város és vonzáskörzete közötti mobilitás biztosítása,
- térségi szinten a foglalkoztatási központok elérhetőségének biztosítása,
- országos szinten a többközpontú fejlődés elve alapján, illetve a hagyományostól eltérő településhálózat-fejlesztési megoldások alkalmazásával a centralizáltság oldása és a transzverzális kapcsolatok erősítése.

31. ábra: Az Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepció célrendszerének kapcsolata

32. ábra: Az Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepció területi jellegű specifikus céljainak kapcsolódása az uniós és a hazai célkitűzésekhez

2.3 Középtávú (2014-2020) fejlesztési prioritások
A fejlesztéspolitika elsődleges keretét az Európai Unió kohéziós és vidékfejlesztési politikája illetve a
2014-2020-as programozási és fejlesztési időszakban rendelkezésre álló uniós fejlesztési források képezik. Ezért az OFTK a nemzeti szükségletekből és sajátosságokból kiindulva középtávon (2014-2020) kijelöli azokat a stratégiai fókuszokat, amelyek az ország hosszú távú céljainak a kibontakozását szolgálhatják. Ezek a fókuszok a beavatkozási területeket szándékosan koncentrálják, bizonyos értelemben szűkítik. A 2014-20-as programozási és fejlesztési időszak forrásait - amelyek a 2007-2013-as programozási és fejlesztési időszakhoz képest szűkebbek lesznek - döntően a stratégiai jelentőségű, gazdasági és társadalmi szempontból nagy hozzáadott értéket produkáló területeken kell majd felhasználni. Ez egyben megfelel és hozzájárul a következő európai uniós fejlesztési és programozási időszak által elvárt tematikus koncentráció szempontjának az érvényesítéséhez.
Nemzeti prioritások érvényesítése a 2014-2020-as fejlesztéspolitikában
Ennek többek között az is a célja, hogy a fejlesztéspolitikai beavatkozások gazdasági és társadalmi hatásait már középtávon mérhetővé és számszerűsíthetővé tegye. A stratégiai fókuszok által meghatározott nemzeti prioritások kialakítása során egyrészt igazodni kell - a fejlesztési források döntő részét biztosító - az Európai Unió által megfogalmazott programozási keretekhez és elvárásokhoz, másrészt azokat érvényesíteni kell a hazai tervezés és végrehajtás során. A nemzeti prioritások során azonosított fejlesztési tématerületek az európai uniós források felhasználásának keretét képező 2014-2020-as fejlesztési programok tématerületeit is megalapozzák.
Az OFTK céljai kijelölik a 2014-2020-as Európai Unió fejlesztési és programozási időszakához kötődő hazai fejlesztéspolitika fő területeit, figyelembe véve az Európai Unió 2014-2020 között meghatározott tematikus célkitűzéseit és prioritásait.
Az OFTK-ban megfogalmazott ágazati és területi fejlesztések a dokumentum 3. fejezetében kerülnek részletes bemutatásra.

33. ábra: Nemzeti prioritások és fejlesztési tématerületek 2014-2020

2.3.1 Patrióta gazdaság, kis- és középvállalati bázison, nagyvállalati partnerségben

A legfontosabb prioritás a magyar gazdaság újra-pozicionálása, nemzetközi versenyképességének és gazdaságszervezési szerepének az erősítése. Ennek kulcsa az export maximalizálásában és az importkiváltó gazdasági termelés ösztönzésében rejlik. Ezek a tevékenységek egyre nagyobb mértékben kell, hogy támaszkodjanak a hazai kis- és közepes vállalkozásokra, szoros együttműködésben egymással és a hazai gazdaságban jelen lévő és komoly fejlesztési potenciállal rendelkező nagyvállalatokkal és multinacionális vállalatokkal. Ehhez szükséges a nagyobb hozzáadott értéket előállító tevékenységek súlyának növelése, az ország újraiparosítása. Ennek keretében szükséges a hazai gazdaságban a stratégiai jelentőségű ágazatok fejlesztése, valamint a gazdasági hálózatok (klaszterek, beszállítói láncok) erősítése. A gazdaság világgazdasági és európai pozícióinak erősítése
A külföldi befektetések ösztönzése és a külső erőforrások bevonása továbbra is elengedhetetlen a magyar gazdaság működtetéséhez és bővítéséhez. Ezen a téren az európai gazdasági tér mellett fókuszba kell Nyitás a világgazdaság
helyezni a nemzetközi kapcsolataink irányait is. Fejlesztéseinket a lehető legnagyobb mértékben hazai erőforrásokra kell építeni: hazai alapanyagokra, a meglévő értékekre, a munkaerőre és a tudásra, azaz az adaptált vagy helyben alkotott innovációkra. dinamikus térségei felé, alapozás a hazai erőforrásokra
Fejlesztési tématerületek:
1. Innovatív gazdaságfejlesztés, kis- és középvállalkozások, stratégiai ágazatok, versenyképesség
A hazai fejlesztéspolitika központi területét képezi a hazai gazdaság fellendítése, a belső piacot dinamizáló és az exportteljesítményét növelő gazdaságfejlesztés. Kiemelten kell kezelni:
- a hazai K+F potenciálra építő kis- és középvállalkozások innovációs potenciáljának a növelését,
- az üzleti környezet fejlesztését, a gazdaság hálózatosodásának elősegítését, a kis- és középvállalkozások megerősítését, valamint a vállalkozások versenyképességének erősítését,
- a foglalkoztatás növelését, beleértve a hazai kis- és középvállalkozások foglalkoztatásának és a foglalkoztatásban betöltött szerepének növelését.
Innovációra alapozott gazdaságfejlesztés, kkv-k
2. Elérhetőség, megújuló közösségi közlekedés és tranzitgazdaság
Elsődleges fejlesztési prioritás az elérhetőség javítása a hazai térségek, települések, vállalkozások, intézmények és állampolgárok számára. Kiemelten kell kezelni:
- a közlekedési, infokommunikációs és szolgáltatási kapcsolatok javítását,
- a közösségi közlekedés valamennyi területének a megújítását, ami hozzájárul az elérhetőség és a kitűzött környezeti célok teljesítéséhez,
- az ország földrajzi helyzetéből adódó elérhetőségi és közlekedési kapcsolatok javítását, ezáltal válhat az ország az EU-ból kifelé és az oda irányuló gazdasági folyamatok „kapujává”.
Elérhetőség, közlekedés, logisztika
3. Életképes vidék, bővülő agrár- és élelmiszer-gazdaság, halászat
Az agrár- és élelmiszergazdaság fejlesztése kiemelt jelentőségű, amelynek további megerősítése mind a helyi gazdaság, mind az exportcélú termelés és feldolgozás tekintetében fontos. Kiemelten kell kezelni:
- az agrár- és élelmiszergazdaság hozzáadott értékének és gazdasági teljesítményének növelését, ami a foglalkoztatás bővülését eredményezheti, illetve az élelmiszerbiztonság és a jó minőségű élelmiszerek hozzájárulhatnak az egészségpolitikai célok teljesítéséhez,
- a feldolgozási folyamat és az élelmiszerlánc fejlesztését,
- a horizontális és vertikális integrációt, az együttműködések erősítését,
- a vidéki térségek, települések gazdaságának diverzifikációját,
- a kis- és középgazdaságok megerősítését, versenyképes termelését és a piacra jutásuk esélyének növelését.
Agrár- és élelmiszer-gazdaság, halgazdálkodás

2.3.2 Fordulat a teljes foglalkoztatottság és a tudásalapú társadalom felé

Hazánk versenyképességének erősítéséhez és gazdasági felzárkóztatásához elengedhetetlen a rendkívül alacsony foglalkoztatási rátánk felemelése 75 százalékra. Ez minél nagyobb arányban magas Gazdasági felzárkózásunk
hozzáadott értékű munkahelyek teremtésével kell, hogy megoldódjon. Középtávon a munkaerő-piacról régóta - adott esetben generációk óta - kiszorult, jellemzően alacsony képzettségű vagy más szempontból hátrányos helyzetű (pl. 55 év felettiek, kismamák stb.) emberek a munka világába történő visszavezetése (pl. szociális gazdaság, közfoglalkoztatási programok, önfoglalkoztatóvá válás) a legfontosabb feladat. Ennek hiánya egyes hazai térségek gazdasági-társadalmi rendszerének teljes összeomlásával fenyegethet már középtávon is, amit minden eszközzel el kell kerülni. Elő kell segíteni a fiatalok foglalkoztatását, fontos, hogy a munkanélküli fiatalok álláslehetőséghez, képzéshez, szakmai gyakorlathoz vagy egyéb aktív munkaerő-piaci eszközhöz juthassanak a lehető legrövidebb időn belül. Elő kell segíteni a 25 év alatti fiatalok és pályakezdők munkaerőpiacra való belépést, ösztönözni, támogatni kell a fiatalok vállalkozóvá válását. legsürgetőbb kihívása a foglalkoztatás növelése
A magas arányú foglalkoztatás érdekében a foglalkoztathatóság javításával is sokat lehet tenni. Számos egyéb tényező mellett szükséges a magyar népesség mentális és fizikai állapotának javítása, piaci szükségletekhez igazodó képzése, szakképzése. A fiatalok munkaerő-piaci helyzetének, versenyképességének javítása érdekében ösztönözni kell a duális képzés elterjesztésének, illetve az egész életen át tartó tanulás lehetőségeinek bővítését. A lehető legtöbb, magas életkorban stabilan munkaképes állapotú, megfelelően képzett emberre van szüksége a társadalomnak. Ehhez lényeges életmód- és szemléletváltásra van szükség. Prioritást kell, hogy élvezzen népbetegségeink kockázatának csökkentése a lakosság körében. A foglalkoztat-
hatóság javítása
Az állami foglalkoztatási programok szerepét egyre inkább a magánszférának kell átvennie, ezért az erősen munkaintenzív ágazatok (pl. mezőgazdaság, új zöldinfrastruktúrás építőipar) fejlesztése prioritást kell, hogy élvezzenek, különösen az országos jelentőségű foglalkoztatási gondokkal sújtott térségekben. Élőmunka-intenzív ágazatok fejlesztése
A megváltozott világgazdasági környezetben már középtávon meg kell kezdeni egy új foglalkoztatási rendszer kialakítását, ami igazodik az egyéneket és a családokat érintő új munkahelyi kihívásokhoz (felgyorsult élet, állandó időhiány), a világszerte csökkenő állami szociális szerepvállaláshoz (fokozott egyéni és családi szerepvállalás), és a gazdaság javuló teljesítménye mellett is egyre csökkenő élőmunka szükséglethez (egyre kevesebb teljes munkaidős állás biztosítható). Ösztönözni kell a rugalmas foglalkoztatás elterjesztését, hangsúlyosan a rugalmas munkaidő, munkaszervezés, valamint az egyéni élethelyzetet figyelembe vevő személyügyi politika alkalmazását is. A fiatalok rugalmas foglalkoztatása megkönnyíti a munka és a tanulás, a munka és a magánélet, valamint a már családdal rendelkező fiatalok esetében a munkahelyi és a családi kötelezettségek összeegyeztetését. A foglalkoztatást elsősorban a helyben történő foglalkoztatással kell megoldani. A mobilitás fontos eszköz a munkaerő-piacon, az alapvető cél azonban az, hogy az ország valamennyi térségében legyen megfelelő mennyiségű és minőségű munkalehetőség. Az új világgazdasági
környezet a
foglalkoztatási
rendszer megújítását
követeli meg
Fejlesztési tématerületek:
1. Foglalkoztatás, tudásalapú társadalom
Meghatározó társadalomstratégiai feladat a társadalom megújulásának elősegítése, amelynek során kiemelten kell kezelni:
- a tudásalapú társadalom feltételeinek kialakítását,
- az alap-, közép- és felsőfokú oktatás színvonalának emelését,
- a szakképzés színvonalának emelését, kiterjesztését, és a perspektivikus munkahelyi igényekkel való összekapcsolását,
- az iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli képzések lehetőségének és elérhetőségének a biztosítását
Foglalkoztatás,
tudásalapú
társadalom
- köznevelés integrált szemléletű, komplex fejlesztése, a köznevelés stratégiai elemként kezelése

2.3.3 Útban az erőforrás- és energiahatékonyság, illetve az energiafüggetlenség felé

A megújuló és alternatív energiaforrások szélesebb körű, fenntartható használatával, a decentralizált térségi/lokális energetikai rendszerek kiépítésének támogatásával, az energiatudatosság fokozásával, az energiatakarékosság és -hatékonyság növelésével, a geotermikus energiapotenciálunk kihasználásával, az energiabeszerzési források diverzifikálásával csökkenthető hazánk energiafüggősége, javítható az ellátásbiztonság és létrejöhet az energiahatékony, jelentős megújuló energia potenciáljával felelősen és hatékonyan gazdálkodó magyar társadalom és gazdaság. Energiafüggőségünk csökkentésére számos lehetőségünk van
Már energiafüggőségünk kismértékű csökkentése is jelentős lökést adhat a magyar gazdaság és az államháztartás számára, amelyben az energiaimport jelenleg rendkívül nagy terhet, kiadási tételt jelent. A képzett és képzetlen munkaerőt egyaránt igénylő térségi energetikai rendszerek, valamint energiahatékonysági átalakítások a jövedelmek egyenletesebb elosztását és térségekben tartását is lehetővé teszik. Így nagymértékben hozzájárulhatnak a foglalkoztatási célok eléréséhez, valamint a leszakadt térségek felzárkóztatásához is. Ehhez építőipari szemléletváltás is szükséges: az extenzív (zöldmezős ingatlan- és infrastruktúrafejlesztő) irányok helyett intenzív hangsúlyokkal (az átalakítást, zöld infrastruktúrákat preferáló), az energiahatékonyságot is szolgálva. Zöldenergetikai reformmal a foglalkoztatás helyzete is javítható
A közösségi és az alternatív, egyéni nem motorizált közlekedés újbóli térnyerése a településeken belüli és települések közötti közlekedésben, valamint a kötöttpályás közlekedés preferálása a komplexebb élhetőségi és fenntarthatósági szempontok mellett az energiaigényünk csökkentésére is nagymértékben kihat. Környezetkímélő
közlekedési
módok
Fejlesztési tématerületek:
1. Energia-hatékonyság, fenntartható erőforrás-gazdálkodás, klíma- és környezetvédelem
Meghatározó fejlesztéspolitikai területet képez gazdaságfejlesztési és környezeti szempontból, ezért kiemelten kell kezelni:
- az energiahatékonyság javítását,
- a megújuló energiaforrások súlyának növelését,
- a természeti erőforrások mennyiségét és minőségét megőrző fenntartható erőforrás-használatot,
- a környezet- és tájgazdálkodás, kiemelten a vízgazdálkodás szerepét,
- a klímaváltozással kapcsolatos, és az ebben érintett térségek felkészülését,
- a környezet minőségét megőrző és javító környezetvédelmi beavatkozásokat.
Energia, környezet-
gazdálkodás és környezetvédelem

2.3.4 Népesedési és közösségi fordulat

A népesedési fordulat érdekében szükséges a gyermekvállalás, a gyermeknevelés megfelelő feltételeinek kialakítása, a köz- és gazdasági szféra családbarát szemléletének fokozása. Ehhez családbarát adózásra és közigazgatásra van szükség, a gyermekvállalást ösztönző munkarend és az atipikus foglalkoztatási formák bevezetését kell megvalósítani. A családi vállalkozások támogatására és a „családbarát Gyermekvállalás ösztönző komplex intézkedésekre van szükség
települések” és szolgáltatások kialakításához szükség van a napközbeni gyermekelhelyezést és nevelést biztosító közszolgáltatások (ld. bölcsőde, óvoda és napközi) újjászervezésére.
Fejlesztési tématerületek:
1. Befogadó és gyarapodó társadalom
A társadalom megújulása elősegítésének a tudásalapú társadalom feltételeinek megteremtése mellett a leszakadó rétegek felzárkózását, a leszakadást megakadályozó, az egyéni, családi és társadalmi fejlődést lehetővé tevő szociális, oktatási, foglalkoztatási beavatkozások jelentik. Társadalmi felzárkózás és megújulás
2. A gyermekvállalás ösztönzése, a népesedési kihívások kezelése
A magyar ember számára fontos érték a család, amelyre alapozva megállítható a magyar népesség csökkenése, elérhető a népesedési fordulat, amelyhez a gyermekvállalást ösztönző munkarend és atipikus foglalkoztatási formák bevezetésére, a családbarát települések, intézmények és szolgáltatások, a gyermeknevelési közszolgáltatások, bölcsődék, óvodák, iskolák, napközik családbarát újjászervezésére van szükség. A gyermekvállalás ösztönzése, családbarát szolgáltatások
3. Hatékony végrehajtás, jó állam
Fejlesztéspolitikánk sikerének fontos előfeltétele, illetve eleme a hatékonyan, a korszerű elveken működő hazai közigazgatási és végrehajtási intézményrendszer. Prioritásként kezeljük a hatékony közigazgatást és közszolgáltatásokat, a vállalkozásbarát és polgárbarát állami szolgáltató környezet megteremtését. Korszerű közigazgatás és közszolgáltatások

2.3.5 Területi integráció, térségi és helyi fejlesztések a helyi gazdaság bázisán

A leszakadó térségek többletforrásokkal való támogatása a jövőben is fontos területfejlesztési feladat, azonban egyre fontosabb, hogy a társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott külső és belső perifériák, térségek felzárkóztatása külső segítséggel, de alapvetően belső erőforrásaikra építve történhet. A humán, társadalmi, természeti és gazdasági erőforrások feltárásával, kiaknázásával és térségben tartásával, a helyi gazdaság (helyi termékek, hungarikumok, tudatos fogyasztói szokások) dinamizálásával a klasszikus versenyképesség szempontjából hátrányban lévő térségek is relatív versenyképességre tehetnek szert és egy gazdaságilag, társadalmilag és környezetileg fenntartható pályára lépve ismét bekapcsolódhatnak az ország vérkeringésébe, megállítva az ország területi szétszakadását, a szegénység újratermelődését, fokozódását. Leszakadó
térségek fejlesztése
fokozottan
támaszkodjon
belső erőforrásaikra
Csökkenteni kell az életkörülményekben és a létbiztonságban az évtizedek során kialakult nagy különbségeket a térségek és esetenként településrészek között. Közös fejlesztés- és területpolitikai felelősség a leszakadt térségek hosszú távú, célzott programok keretében történő felzárkóztatása, „visszacsatolása” az ország fejlett térségeihez. Ezek hiányában az ország területi, és azzal együtt járva társadalmi szétszakadása megállíthatatlan folyamattá válhat. Lehetőség szerint a helyben való foglalkoztatással, adott esetben a mobilitás, indokolt esetben a kedvezőbb körülmények közé való elköltözés támogatásával munkához kell juttatni a jelenleg munkanélküli embereket. Az érintett térségeket egyre kilátástalanabb helyzetbe hozó etnikai és jövedelmi alapon kialakuló térségi szegregációs folyamatokat meg kell állítani a társadalmi integrációval, és a békés egymás mellett élés kultúrájának erősítésével, az öngondoskodás és a jó közösségi példák, megoldások ösztönzésével. Térségi felzárkóztatás célzott programokkal
Fejlesztési tématerületek:
1. Területi integráció, területfejlesztés, városfejlesztés
Központi fejlesztési és területfejlesztési feladat a magyarországi növekvő területi különbségek megállítása gazdaság- és társadalomfejlesztési eszközökkel, a leszakadó térségek területi felzárkóztatása, a kiegyenlített térségi fejlődés feltételeinek megteremtése. Fontos a város-vidék kapcsolatok erősítése, a településszerkezeti és térségi sajátosságokhoz igazodó fejlesztések, programok megvalósítása, integrált térségi és helyi fejlesztési programok megvalósítása, a vidéki térségek fejlesztésével összhangban és szinergiában történő városhálózati- és városfejlesztés. Területi kiegyenlítés, integrált térségi és helyi programok
2. Vidéki térségek, vidéki gazdaság és közösségek
Kiemelt fejlesztési területünket képezi vidéki térségeink, településeink sajátos vidéki értékeket megőrző, azokra építő fejlesztése, felzárkóztatása, beleértve a társadalmi, közösségi, gazdasági és infrastrukturális fejlesztéseket. Kulcsfontosságú, hogy falvaink, vidéki településeink népességmegtartó képessége erősödjék. Kiemelten fontos a vidéki térségek gazdaságának megerősítése. Az agrár- és élelmiszergazdaságon túl a vidéki térségek jövője szempontjából kulcsfontosságú a vidéki foglalkoztatást biztosító további gazdasági ágazatok fejlesztése, a gazdasági diverzifikáció, a helyi gazdaság megerősítése. Vidéki térségek fejlesztése, gazdasági diverzifikáció
3. Budapest és térsége fejlesztése
Budapest és Pest megye EU összehasonlításban a fejlett, versenyképes régiók közé tartozik. Fontos prioritás ennek a szerepének, gazdasági teljesítményének megőrzése és az egész országra fejlesztő hatással bíró fokozása. Ennek során tekintettel kell lenni a régió belső térszerkezeti sajátosságaira, kezelve speciális térségi, települési fejlesztési igényeit. Budapest és Pest megye makroregionális térség
4. Kárpát-medencei, Duna-menti nemzeti és európai területi együttműködés
Fejlesztéspolitikánk fontos eleme a makroregionális európai fejlesztési együttműködésekben való részvétel, az ilyen típusú nemzeti szerepvállalás fokozása. Ennek egyik fő térségét a Duna térsége képezi, másik fő területe a környező országokkal való együttműködés, kiemelten a Kárpát-medencei együttműködések kiteljesítése. Egyaránt fontosak a határon átnyúló, a határ menti, nemzetközi együttműködésben megvalósuló nemzeti, térségi és helyi fejlesztési programok. Nemzetközi
térségi
együttműködések
Nemzeti fejlesztéspolitikánk fontos eleme a magyar közösségek együttműködésének, az európai magyar hálózati integrációnak, helyi és közösségi fejlesztéseiknek fejlesztéspolitikai eszközökkel, direkt uniós forrásokkal történő segítése. Mindezek nemzetközi területi együttműködéseink fontos területét is képezik, a szomszédos országokkal való gazdasági együttműködés egyik pilléreként. Direkt uniós források az európai magyar hálózati integráció érdekében
2.4 Horizontális szempontok és alapelvek

2.4.1 Horizontális szempontok

A fejlesztési célok és prioritások teljesülésének három kiemelt, horizontális szempont érvényesítése is feltétele. A horizontális szempontok az átfogó gazdasági környezeti és társadalmi szempontokat jelenítik meg, amelyeket a fejlesztéspolitika, a programtervezés és a megvalósítás egészében érvényesíteni kell.
1. Befogadás - társadalmi felzárkózás, esélyegyenlőség megteremtése
A foglalkoztatás elősegítése, a mélyszegénység elleni küzdelem, a társadalmi és nemek
szerinti esélyegyenlőség megteremtése, a megkülönböztetés tilalma, a megváltozott munkaképességűek helyzetének javítása, a hátrányos helyzetű társadalmi rétegek felzárkózása, a romák integrációja, a migránsok elfogadásának és beilleszkedésének segítése, a családok helyzetének javítása, családbarát megoldások, társadalmi felelősségvállalás.
A területfejlesztési szempontból kedvezményezett, ezen belül a leghátrányosabb helyzetű kistérségek és települések fejlesztésére rendelkezésre álló forrásokat meghatározott támogatási szabályok alapján indokolt felhasználni. A területfejlesztési szempontból kedvezményezett, ezen belül a leghátrányosabb helyzetű kistérségekből benyújtott pályázatokat a pályázatok értékelése során a felzárkóztatás elősegítése érdekében indokolt előnyben részesíteni.
2. Fenntartható fejlődés - fenntartható növekedés
Az erőforrás-hatékony fejlődés érdekében pl. hulladékszegény, illetve újrahasznosításra épülő, energiahatékony technológiák fejlesztése, iparstratégia- iparpolitika a megújuló energiahordozók felhasználásának növelése. A környezet állapotának megőrzése, javítása, tudatos környezetgazdálkodás, táji és természeti értékek megőrzésének egyre nagyobb arányú előtérbe helyezése, a térségi fenntarthatóság, a fenntartható életmód és fogyasztás elősegítése a szemléletformálás eszközrendszerével.
3. Értékmegőrzés és intelligens növekedés
Kulturális, gazdasági, gazdálkodási, épített, települési, közösségi értékek megőrzését, megújítását biztosító megoldások. Partnerségre épülő fejlesztések, intézményi képességek javítása és hatékony közszolgáltatások megteremtése is célként jelenik meg
A három horizontális szemponton túl mind a területi, mind a szakágazati fejlesztéspolitikában kiemelt figyelmet kell fordítani a térszerkezeti és térhasználati elvek érvényesítésére. Ezeket az elveket részletesen a 3.1.9 fejezet mutatja be.

2.4.2 Alapelvek a források felhasználására vonatkozóan

A fejlesztéspolitika keretében igénybevett források - amelyek közpénzek - esetében az alábbi alapelveket kell érvényesíteni:
Tervezési és forrás felhasználási alapelvek:
1. Nemzeti fejlesztési célok és prioritások érvényesítése
A fejlesztési források felhasználásának keretét jelentő programok tervezése és végrehajtása során az OFTK-ban és a releváns hazai stratégiákban rögzített célokat és prioritásokat érvényesíteni kell.
2. A közpénz felhasználása közhasznot eredményezzen
A fejlesztési források felhasználásában mind a tervezés, mind a végrehajtás szintjén, különösen a gazdaságfejlesztési támogatások esetében az elsődleges szempont, hogy a támogatásból megvalósított fejlesztés közösségi szinten jelentkező hasznokat eredményezzen, a támogatás mértékének megfelelő arányban. Közhaszon például a foglalkoztatás növelése vagy a környezeti állapot megőrzése, javítása.
3. Partnerség és közösségi részvétel
A fejlesztésekkel összefüggő tervezésben és végrehajtásban érvényesíteni kell a partnerséget, és lehetőség szerint a közösségi részvételt. A térségi és helyi programokban a közösségi részvételnek különösen teret kell adni.
Szakmai alapelvek:
4. Foglalkoztatáshoz való hozzájárulás
A fejlesztési források felhasználása során elsődleges szempont, hogy a támogatások a foglalkoztatás növelését, de legalább szinten tartását eredményezzék.
5. A természeti erőforrások mennyiségi és minőségi megőrzése, a környezet állapotának és értékeinek megőrzése, javítása
A fejlesztési források felhasználása nem eredményezheti a környezet állapotának, a stratégiai jelentőségű természeti erőforrások mennyiségének vagy minőségének romlását, azok megőrzését minden fejlesztés esetében biztosítani szükséges, a környezetvédelmi és fenntarthatósági szempontok betartásával. A gazdaságosan előállítható és kitermelhető hazai erőforrások óvó felhasználása szükséges.
6. A megtermelt értékek hasznosulása a helyi közösség javára
A fejlesztési források felhasználásával a támogatások révén előállított értékeknek a lehető legnagyobb mértékben a helyi és nemzeti közösség javára kell hasznosulnia.
2.5 A fejlesztéspolitikától elvárt eredmények
Magyarország számára az elkövetkező két évtizedben a legfontosabb fejlesztéspolitikai célkitűzés az ország és térségei gazdasági teljesítményének (GDP) és a foglalkoztatás szintjének és minőségének jelentős növelése, melyek révén az életminőség és az életkörülmények érdemi javulása érhető el. 2020 időtávlatában a Nemzeti Reform Programban rögzített célértékek adják meg a fejlesztéspolitikától elvárt eredményeket.
A Nemzeti Reform Programban (NRP) rögzített nemzeti vállalások az EU 2020 stratégiához kapcsolódóan:
- A 20-64 évesek foglalkoztatási rátájának a jelenlegi 60%-ról legalább 75%-ra növelése.
- A kutatás-fejlesztési ráfordítások bruttó hazai termékhez viszonyított szintjének 1,8%-ra növelése.
- Az üvegházhatású gázok kibocsátásának legfeljebb 10 százalékos növekedése a 2005. évi szinthez képest; a teljes energiafelhasználáson belül a megújuló energiaforrások részarányának 14,6 százalékra növelése; 10 százalékos energia megtakarítás elérése.
- A felsőfokú vagy annak megfelelő végzettséggel rendelkezők arányának 30,3 százalékra növelése a 30-34 éves népességen belül; az oktatásban, képzésben nem részesülő, legfeljebb alsó középfokú végzettséggel rendelkezők arányának 10 százalékra csökkentése a 18-24 éves népességen belül.
- A szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élő népesség számának csökkentése 450.000 fővel, ez 5 százalékpontos csökkentést jelent.
3. Szak- és területpolitikai fejlesztési irányok
E fejezet a Koncepció 2030-ig szóló átfogó és specifikus céljaihoz igazodva, a 2014-2020-ra kijelölt nemzeti, fejlesztési és gazdaságfejlesztési prioritásokra tekintettel az egyes szakpolitikák 2014-2020-ra megvalósítani kívánt fejlesztéspolitikai céljait, feladatait foglalja össze. A szakpolitikai elképzelések az OFTK 13 tematikus specifikus célkitűzése alá rendezve azok megvalósítását szolgálják, A 2030-as célok alá rendelt
2014-2020-ra vonatkozó
A középtávú, 2014-2020-ra vonatkozó szakpolitikai célok és fejlesztéspolitikai feladatok az egyes tárcák államtitkárságainak részanyagai alapján lettek összeállítva, összhangban az elfogadott szakpolitikai stratégiákkal. Az e fejezetben szereplő szakpolitikai célok, feladatok összehangolása a Koncepció nemzeti szintű fejlesztési céljaival a tervezés jelen fázisában csak részlegesen történhetett meg, ez folyamatosan történik, az EU 2014-2020-as keretrendszeréhez is igazodva. szakpolitikai célok és feladatok
3.1 Területpolitikai irányok és teendők

3.1.1 Térszerkezeti jövőképünk

Az ágazati fejlesztések területi összehangolása és az eltérő adottságú térségek eredményes fejlesztése egy komplex stratégiai térszerkezeti víziót igényel. A hazai tervezési rendszerben ezt a feladatot eddig elsősorban az OTK-ban megfogalmazott területi célok, valamint az egyes ágazatok területi orientációjának rögzítése szolgálta. Az OFTK jelen területi fejezete is ezt a funkciót látja el, sőt térszerkezeti jövőkép felvázolásával átfogóbb keretet ad ennek:
- Kijelöli az egyes sajátos tematikájú lehetőségeket hordozó és kihívásokkal küzdő beavatkozási térségtípusokat és térszerkezeti elemeket.
- A városias és vidékies terek
fejlesztésének prioritásait, általános küldetését is megadja.
- Önálló szempontokat határoz meg a térszerkezet szempontjából kiemelten fontos mobilitást, a térhasználati elveket és ágazati területi orientációt illetően.
Szükséges egy több szemponton nyugvó, stratégiai térszerkezeti vízió körvonalazása
A térszerkezet kijelölése során a meglevő, természeti vagy ember alkotta adottságokból mint kiaknázható vagy korlátozó tényezőkből, illetve a reálisan tervezhető fejlesztésekből kell kiindulnunk. Ez, a fejlesztéspolitika szempontjából releváns ágazati szempontok területi képe az egyik pillére a megalapozott és meg is valósítható, beavatkozás-centrikus térszerkezeti vízió kialakításának. A másik pillér pedig a területpolitika saját térségi beavatkozásainak rendszere.
A térszerkezeti jövőképünket összesítve kirajzolhatók azok a funkcionális térségek, melyek arculatában meghatározó - vagy a jövőben szándékoltan azzá válik - egy-egy nemzeti szinten is jelentős gazdasági, társadalmi vagy környezeti feladat ellátása. Az adott térség elsősorban e feladatellátással kapcsolódik a nemzeti szintű társadalmi és területi munkamegosztásba. A funkciók kívánt térségi és településhálózati szintű kiosztását szemlélteti az alábbi térkép. Ezek nem kizárólagos és semmiképpen nem szabályozási jellegű térségek. A „túlnyomóan települési funkciójú területek” például csak az országos léptékben is jelentős városias és ahhoz kapcsolódó agglomerációs területeket képviselik. A természetközeli gazdálkodás sem korlátozódhat a környezeti meghatározottságú gazdálkodás tereire, de ott kiemelt fontosságú. Funkcionális térszerkezeti vízió

34. ábra: Funkcionális térségek

3.1.2 Új területfejlesztési megközelítések

A változó globális és hazai folyamatokhoz igazodva a területfejlesztési politika szemléletének, megközelítéseinek megújítása is szükséges. A területfejlesztés központi célját képező, a gazdasági és társadalmi fejlettségben megmutatkozó területi különbségek csökkentése, kiegyenlítése mellett új szempontok érvényesítése szükséges. A hatékonyabb, a hazai sajátosságokra épülő fejlődést szolgáló térszerkezet kialakítása az alábbi fő elvekre épül.

3.1.2.1 Makroregionális térkapcsolatok feltárása

Az ország területi fejlettsége, térségeinek fejlődése szoros összefüggésben van a környező regionális folyamatokkal és kapcsolatokkal. Ezért az eddiginél sokkal nagyobb hangsúlyt kívánunk fektetni a globális, európai és makroregionális kapcsolatrendszerek feltárására a városok és a térségek között. Nemcsak Budapest és a határmenti térségek kapcsolódnak és kapcsolódhatnak más regionális központokhoz, terekhez, hanem valamennyi térség, település, a helyi közösségek és a nemzeti közösség szintjén is érvényesül ez a kapcsolatrendszer. Ezért önálló területi célként is megjelenik ez a terület.

3.1.2.2 Többközpontú fejlődés

A kiegyenlített területi fejlődés elérése érdekében a többközpontú, decentralizált fejlődés biztosítása szükséges. Ezt a célt szolgálja a városhálózati megközelítés, a belső és külső városgyűrűk, a fejlesztési tengelyek kijelölése.

3.1.2.3 Város-vidék együttműködés

Azon túl, hogy önálló területi célként is megjelenik, és önálló fejlesztéspolitikai eszközöket kap a
városfejlesztés és a vidékfejlesztés, általános elvként az OFTK - a Nemzeti Vidékstratégiával összhangban - a város-vidék együttműködést, a kölcsönös előnyökön nyugvó kapcsolatrendszert rögzíti. Mind az országos fejlesztéspolitikában, mind a helyi szinteken törekedni kell e szempont érvényesítésére.

3.1.2.4 Természeti erőforrásainkat védő térszerkezet

Az infrastruktúra- és gazdaságfejlesztés, a települések fejlődése, a mezőgazdaság, az ipari termelés, a szolgáltatások, a közlekedés, a tranzitforgalom jelentős mértékben használja a teret, a tájakat. Ezért olyan ajánlásokat, szempontokat is megfogalmazunk, amelyekkel orientálni kívánjuk a szakpolitikákat és az erőforrásokat használókat, hogy a fenntarthatóságra, megújuló képességre tekintettel használják az erőforrásokat, amelyek közös kincseink.

3.1.2.5 Beruházásösztönző térszerkezet

A gazdaság kiegyensúlyozott növekedéséhez, a gazdaságstratégiai irányokra építve egy új, hatékony térszerkezet kialakítására van szükség, amely a területi különbségek és adottságok figyelembevételével, vonzó befektetési és fejlesztési környezetet biztosít a gazdasági szereplők számára. Tudatosan irányítani kell a hazai és külföldi beruházásokat az adott térség valós potenciáljainak, igényeinek és kitörési lehetőségeinek felismerésével, az erre épülő tervezéssel és azt hatékonyan megvalósító térségi marketinggel, gazdaságpolitikával. Mindez a globalizálódás erősödésével egyre nehezebb, azonban nélkülözhetetlen a hatékony forrásfelhasználás, a minél több érintett számára előnyös és hosszú távon is versenyképes, a nem megújuló erőforrásokat megőrző gazdaságszerkezet és a területi különbségeket csökkentő térszerkezet megvalósításához. A gazdasági
szereplők
szempontjai
szerint vonzó
telephelyi feltételek
A hatékonyan és fenntarthatóan működő gazdasági térszerkezet megvalósítása ugyanakkor nemcsak az országos és helyi gazdaságpolitika feladata, hanem jelentős szerepet kap benne a közlekedési, a kereskedelmi, a kulturális kapcsolatok rendszere, a térségi és helyi mobilitás helyzete is. A gazdaságilag is hatékony, sikeres és fenntartható térszerkezetet megalapozza az ország potenciális hub szerepe is, tervezésében pedig a „személyre szabott” városstratégiáknak is szerepe van.
Az ideális befektetés ösztönző térség létrehozásához elengedhetetlen:
- Olyan területek (zónák) kialakítása, illetve felismerése, melyek a gazdasági szereplők (nagy beruházók és kkv-k egyaránt) szempontjai szerint vizsgálva is vonzó telephelyi feltételeket és növekedési lehetőséget ajánlanak.
- E befektetések szempontjából különösen attraktív területeken a megfelelő infrastrukturális, szolgáltatási (pl. üzleti, logisztikai szolgáltatások) és intézményi háttér elérhetőségének biztosítása.
Az OFTK ennek megfelelően szempontokat, fejlesztési irányokat fogalmaz meg e területeken.

3.1.2.6 Periférikus térségek becsatolása az ország társadalmi-gazdaság vérkeringésébe

A periférikus területek elmaradottsága országos szinten is rendkívül jelentős visszahúzó erő, további leszakadásuk pedig egyre súlyosabb társadalmi feszültségeket gerjeszt. Szinte minden téren az ország többi részénél kedvezőtlenebb adottságaik érdemi külső beavatkozás nélkül egy lefelé vezető spirált hozott létre, amelyet fokozódó elvándorlás, elöregedés, társadalmi erodálódás, a természetes és épített környezet erősödő igénybevétele jellemez. Felzárkóztatásuk ezért elemi érdek. A perifériák felzárkóztatásának legbiztosabb módja, ha a helyi adottságaik figyelembevételével, a helyi erőforrásaik felhasználásával idővel önállóan is A társadalmi kohézió erősítése, a térségek közösség megtartó erejének növelése.
fejlődőképes, és tovagyűrűző gazdasági fejlődés indítható el a periféria legversenyképesebb körzeteiben, településein. A fejlődés gócpontjaiként szolgáló térségi központok megerősítése a leghatékonyabb és leggyorsabb lehetőség ennek eléréséhez. A foglalkoztatási problémák kezelése a legfontosabb kulcstényezők egyike. Az életminőséget javító, és nagy területen szétszórt, főleg infrastrukturális fejlesztések önmagukban elégtelenek és hatástalanok is, ha nem indukálnak gazdasági előrelépést is. A hatékony mobilitás, és a tágabb értelemben vett (közlekedési és információs) elérhetőség javítása azonban nem hanyagolható el.

Alapvető cél, hogy ezek a térségek és településrészek egyedi stratégiák szerint, külső erőforrások bevonásával (pl. fejlesztési többletforrások, befektetés-ösztönzés) és a belső erőforrások feltárásával (munkaerő, eladható termelési tradíciók, természeti erőforrások), lehetőleg közösségi részvétellel és erőteljes állami jelenlét mellett zárkózzanak fel, újuljanak meg. A perifériák támogatásának hatékonyabbá tétele a források koncentrálását teszi szükségessé, ezért a legnagyobb problémákkal küzdő térségeknek, a valódi szükségleteiket szolgáló célokra kell elsősorban a támogatásokat adni. Az országos tehetségsegítő programnak különösen nagy szerepe lehet a leszakadó térségek felzárkóztatásában.

3.1.2.7 Autonóm térségek

Egy térség gazdasági fejlődése, fejlesztése belső és külső erőforrásokon egyaránt alapulhat. Az elmúlt évek gazdaság- és területfejlesztési gyakorlatában az utóbbi dominált, annak ellenére, hogy bizonyos térségekben erősen korlátozott az alkalmazhatósága (pl. külső, belső perifériák). Ezekben a térségekben a helyi erőforrásokon alapuló fejlődésnek kell nagyobb teret biztosítani, de ez nem jelenti a külső erőforrások bevonásának elvetését. A két módszer optimális ötvözete révén léphetnek a térségek egy gazdaságilag, társadalmilag és környezetileg is fenntartható fejlődési pályára. Az autonóm térségek a belső erőforrásokat feltáró, annak hasznosítására törekvő működési modellt és fejlődési pályát valósítanak meg. Az importkiváltás nemzeti célkitűzése a térségekben is értelmezendő.
A helyben, helyiek által kiaknázott és felhasznált erőforrások a térséget és az ott élőket gyarapítják:
- a belső helyi erőforrások feltérképezésével és kiaknázásával, a térség/település gazdasági erőforrásainak dinamizálásával,
- a helyi közösségi javak közösségi hasznosításával, a jövedelmek egyenletes elosztásával, azaz arányaiban jelentős helyi munkahelyek teremtésével,
- a helyi közösség mozgósításával, a helyi identitás erősítésével,
- a helyi erőforrások hosszútávon is fenntartható használatának kialakításával,
- a város-vidék kapcsolat megújításával, az alkalmazkodóképesség növelésén keresztül,
- a helyi gazdasági szereplők összekapcsolásával, helyi piacok kialakításával, a jövedelmek áramlásának minél hosszabb ideig a térségen belül való tartásával.
Az erőforrások megtestesülhetnek:
- humán erőforrásban (munkaerő, ismeretanyag, tettrekészség, összefogás);
- társadalmi erőforrásokban (társadalmi szereplők együttműködése a gazdaság szereplőivel, hagyományőrzés);
- természeti és gazdasági erőforrásokban (tiszta környezet, környezetbarát energia- és élelmiszertermelés, helyi építőanyag).
Ezek helyi kiaknázásával és helyben tartásával azok a térségek is relatív versenyképességre tehetnek szert, amelyek a klasszikus versenyképesség szempontjából hátrányban vannak. Ily módon hozzájárulhatnak a nagyobb térségük és az ország versenyképességének növeléséhez is. Másrészt e fejlődési modell
ellenállóképességet, stabilitást biztosít a globális gazdaság negatív jelenségeivel, hatásaival szemben.
A helyi gazdaságfejlesztés által elérhető előnyök megvalósítását számos eszköz szolgálhatja. Az alkalmazott eszközök több szinten képesek figyelemreméltó változásokat generálni, nem csak a helyi gazdaság, de a helyi társadalom életének egyéb színterein is. A termelők térségi összefogása, az önkormányzatok helyi gazdasági szerepvállalása, a világhálón is szerveződő helyi piacok, az egymást segítő közösségek, és sok egyéb kezdeményezés jelzi, hogy megkezdődött a helyi gazdaságfejlesztési szemlélet terjedése.

35. ábra: Az autonóm térség/település modellje

3.1.2.8 Új középszint: új megyei szerepek

Az önkormányzati és területfejlesztési rendszerünk legutóbbi átalakításával a területi középszint új főszereplőivé a megyék váltak. A megyék egyik legfontosabb feladata a területfejlesztés lett, és a megyéken kívül tulajdonképpen nincs is más szereplő a középszinten (kivétel a Balaton kiemelt térsége). A megye, mint új területi főszereplő
A megyék képviselik hazánkban a térségi szerveződések hagyományos egységeit. A helyi szint feletti területi szinteken kimutatható identitásmintázat - mely ugyan hazánkban tradicionálisan nem túl erős - egyértelműen hozzájuk kötődik. A megyék a valós térszerveződésekhez is közel állnak: a megyeszékhelyek, illetve a megyei jogú városok (ahol egy megyében több megyei jogú város is van) vonzáskörzetei és tágabb gazdasági, közigazgatási és közszolgáltatási kapcsolatai jól lefedik a megyéket. A nagyobb térségek lefedésére és az európai tervezési/statisztikai rendszerhez igazodás érdekében a megyék felett álló régiók rendszere is kialakításra került. A 19 megye 7 statisztikai régiót, NUTS 2-es szintet alkot, melyek választott irányító testület hiányában nélkülözik a megyék politikai legitimitását. A megye a természetes térszerveződés terepe
Meg kell jegyezni, hogy vannak klasszikus, a megyehatárokon átlépő kis- és nagyvárosi vonzáskörzetek is, illetve olyan kisvárosi várostérségek, melyeket sokkal több szál fűz a szomszédos megye nagyvárosához, mint a megyeszékhelyhez. Mindez arra utal, hogy a megyei tervezést és fejlesztést is csak erős területi szemléletben, egymással együttműködő megyékkel lehet ellátni. (Például a Jászság, mely inkább Budapesthez, mint Szolnokhoz, Balassagyarmat térsége inkább Budapesthez, mint Salgótarjánhoz; Pápa térsége inkább Győrhöz, mint Veszprémhez kötődik, Várpalota kapcsolatai Székesfehérvár felé legalább olyan élénkek, mint Veszprém felé. Kiemelhető a Balaton körüli városok helyzete, melyeket - az egymás közötti kapcsolataikból, valamint hasonló lehetőségeikből és problémáikból adódóan - több szál köti össze egymással, mint saját megyeszékhelyeikkel.) A várostérségek kialakulásában szintén fontos tényező a térség települései és egyéb szereplői közötti együttműködési készség. Ezt a hasonló lehetőségek és kihívások, de a történelmi kapcsolatok, a hagyományok, a közös kulturális örökség is nagymértékben elősegítik. Ki kell emelni a helyi identitás, a kulturális értékek szerepét is, mely egy várostérség fejlődésének legfontosabb erőforrása lehet, mert a helyi szereplőket a térség érdekében való és együttes cselekvésre ösztönzi. Megyei tervezést és fejlesztést sem lehet területi szemlélet nélkül végezni
A megyei területfejlesztési szerepköröknek két fontos iránya lehet a jövőben. E funkciók ellátásában a megyei önkormányzat szakmai segítséget kaphat a magasabb szintű területi és kormányzati hivataloktól és ügynökségektől.
- A megyék egyrészt tervezhetnek és végrehajthatnak fejlesztéseket központilag kialakított - a kormányzati és a helyi szinttel összefüggésben meghatározott - megyei fejlesztési tárgykörökben. A tárgykört úgy kell kialakítani, hogy a megyék komplex, sokszínű tematikát integráló fejlesztéseket valósíthassanak meg a gazdaság-, közlekedés- és közszolgáltatás-fejlesztések terén. Ezekben a megyék előre ismert forrásnagyságra központilag koordinált módon, de önállóan terveznek és a terveiket saját felelősségben, kormányzati ellenőrzés mellett valósítják meg.
- Másrészt a megyéknek kell koordinálni a helyi szintű fejlesztéseket: azok lehatárolását, összehangolását, nyomon követését és értékelését. Ez természetesen jelentheti megyehatáron átnyúló helyi szerveződések (pl. várostérségek) közös kezelését is. A sikeres fejlesztésekhez a megye koordinációs támogatása mellett aktív helyi/térségi fejlesztési partnerségek működtetésére van szükség (non-profit, kormányzati, önkormányzati, for-profit szereplőkkel).
A megye koordinálja a helyi szintet, de maga is fejleszt

3.1.2.9 Város és vonzáskörzete, mint funkcionális alapegység

Funkcionális térségek - hiányzó láncszem a fejlesztéspolitikában
Magyarország területi alapú fejlesztéseinek eddigi nehézségei sok esetben abból fakadtak, hogy a fejlesztések nem a valós térszerveződések folyamataiba avatkoztak be. Az eddigi gyakorlat döntően a valós térkapcsolatokat gyakran kevéssé tükröző, közigazgatási határok mentén szerveződő területegységek fejlesztésére irányult, amelyeket nem jellemzett a települések közötti együttműködés, a kölcsönös előnyök és kompromisszumok feltárása, a városok térségük iránti felelősségvállalása. Valós térszerveződéseket követő fejlesztési beavatkozásokra van szükség
Ha javítani akarjuk a területi alapú fejlesztési beavatkozásaink hatékonyságát, akkor e téren gyökeres fordulat kell. A valós térszerveződéseket követő beavatkozási alapegységeket és területi középszintet kell kijelölni a fejlesztések számára.
A helyi szint alapegységei: a város-vidék együttműködést érvényesítő várostérségek
A városok vonzáskörzetét több funkció térbeli szerveződése jelöli ki. Egyrészt a foglalkoztatás, a munkaerő-piac, ugyanis általában a város kínál több munkahelyet a környékbeli településeken élők számára, melyeket napi ingázással érhetnek el. A városi szolgáltatásokat (közszolgáltatások, közigazgatási szolgáltatások és egyes rendszeres lakossági ellátást szolgáló üzleti szolgáltatások) a környékbeli Város és vonzáskörzet: egymás számára kölcsönösen
településekről igénybevevők lakóhelye is kijelöli a vonzáskörzet határát. Adott esetben a városi vonzáskörzetet azok a városkörnyéki települések is kijelölik, melyek termékeiket a város piacán értékesítik, illetve különböző keresleti igényeiket ott elégítik ki. szolgáltat
A városok és vonzáskörzetük egysége nem csak a város felől közelíthető meg. Város és környéke, a környező vidéki térségek kölcsönösen szolgáltatnak egymás számára. Jó esetben a város környéke kínál elsődleges helyszínt a városban élők rekreációjára, az általuk fogyasztott élelmiszer, vagy sok esetben akár iparcikkek előállítására.
A várostérségek kialakulásában szintén fontos tényező a térség települései és egyéb szereplői közötti együttműködési készség. Ezt a hasonló lehetőségek és kihívások, de a történelmi kapcsolatok, a hagyományok is nagymértékben elősegítik. Ki kell emelni a helyi identitás szerepét is, mely egy várostérség fejlődésének legfontosabb erőforrása lehet, mert a helyi szereplőket a térség érdekében való és együttes cselekvésre ösztönzi. A helyi identitás is fontos tényező
A területi fejlesztések alapegységei a városok és a vidéki térségek együttműködésére épülő, a várost és vonzáskörzetét magában foglaló várostérségek lesznek (szakmai kifejezéssel funkcionális várostérség - FVT). Lehatárolásuk alapulhat a különböző funkciók vonzáskörzeteit kimutató területi elemzésekre, de ugyanígy a térségi együttműködés hagyományokra és a térségi identitásminták eloszlására is. Mindez azt jelenti, hogy egyrészt központi szinten is meg kell határozni a szerveződések kereteit, szabályait és intézményeit. Másrészt a területi középszint, a megye koordinációja is sokat segíthet a szerveződésében és a működés nyomon követésében. A kialakításban magának a helyi szintnek is mozgásteret kell biztosítani, hogy valóban jól működő fejlesztési térségek jöjjenek létre. Központi keretek, megyei koordináció, helyi mozgástér
Az eddigi lehatárolások (pl. kistérségek) arra utalnak, hogy hazánkban a jelenlegi kistérségi léptéknek megfelelő várostérségek kialakítása indokolt. A fejlesztési egységeknek viszont nem kell a jelenlegi kistérségi határok szerint szerveződniük. Az egyes várostérségek a helyi viszonyok alapján jelentősen eltérhetnek egymástól (pl. a kisvárosok és a nagyvárosok körüli várostérségek közötti különbségek). A kistérségi rendszer ennek megfelelően átalakul, statisztikai funkciója azonban megmarad.
A várostérségek fejlesztésének szempontjai:
- Teret kell nyerniük a várostérségi települések által közösen kialakított és megvalósított fejlesztéseknek, és csökkennie kell a települési szinten kiosztott és a pályázati úton elérhető fejlesztési közpénzek jelentőségének. A fejlesztések a térség egészének javát szolgálják, az erőforrások települések közötti funkcionális és harmonikus elosztásával. Mindez dedikált forráskereteken, térségi együttműködésben kialakított helyi-térségi projektcsomagok vagy programok formájában nyilvánulhat meg, különösen az uniós fejlesztési források felhasználásakor. Tervezés és fejlesztés települési együttműködésre és programra épül
- Természetesen a nagyobb városainkban - különösen a húszezer fő feletti városainkban - külön erőforrásokat kell fordítani a városi központok fejlesztését szolgálói sajátos akciókra is (ld. városfejlesztési prioritások). Ugyanakkor kialakítandók a vidékies települések sajátosságainak megfelelő fejlesztések is, és a kettőnek szinergiában kell lennie egymással. A városokra és falvakra szabott fejlesztéseknek is teret kell engedni
- A várostérségek fejlesztéseit központilag orientálni kell, összhangban a kormányzati és megyei szintű fejlesztésekkel. Fontos, hogy e tárgykör sokszínű legyen, lehetőséget adva a komplex és integrált megközelítések alkalmazására, kiterjedve a települési infrastruktúrára, a közösségi és közúti közlekedésre, a gazdaságra és helyi gazdaságra, a foglalkoztatásra, a közszolgáltatásra, a társadalmi felzárkózásra, a tudatformálásra vagy akár a képzésekre. Sokszínű fejlesztések,
központilag kijelölt rendszerszerű
tárgykörben
- Minden területi alapú tematikus fejlesztés esetében törekedni kell arra, hogy a beavatkozás terei itt is egy vagy több várostérségből épüljenek fel (pl. a területpolitika vagy egyes ágazati politikák kiemelt térségei). Így válhat a fejlesztések területi „építőelemévé” e valós helyi szintű térszerveződés.
- Együtt-tervezés: nem csak a közpénzekből megvalósuló térségi fejlesztésekben, de a települések gazdálkodásában és tervezésében (ld. terület-településrendezési és településfejlesztési tervezés, helyi adópolitika) is a térségi, a várost és vonzáskörzetét szerves egységben kezelő szemléletet és gyakorlatot kell alkalmazni. Együtt-tervezés
- Törekedni kell a természeti környezet értékeinek megőrzésére, a belső városi zöldfelületek és a várost övező ökológiailag értékes területek közti kapcsolatok erősítésére.

3.1.3 Az ország makroregionális szerepének erősítése

36. ábra: Magyarország területi integrálódásának főbb dimenziói

3.1.3.1 Találkozási, csomóponti szerep erősítése

Magyarország fejlődésének egyik fontos hajtóereje földrajzi helyzetének kihasználása, a csomóponti szerep megszerzése és az általa generált gazdasági fejlődés. Központi helyzeténél fogva hazánk összekötő kapocs a kontinens északi és déli, keleti és nyugati része között, transzkontinentális léptékben pedig az ázsiai kapcsolatok kapuja lehet az áruforgalom szempontjából megkerülhetetlen közvetítő térségek felé.
Fejlesztéspolitikai feladatok:
- Nyitás kelet felé: kelet-nyugati közlekedési és kereskedelmi csomóponti szerep, légi elosztó központ.
- A Kárpát-medencei hálózatok erősítése és a határon átnyúló városi együttműködések támogatása.
- Magyarország híd-szerepének érvényesítése, regionális közlekedési és kereskedelmi csomópontok megalapozása, fejlett közlekedési infrastruktúra, logisztikai és szolgáltató hálózatok csomópontjainak kialakítása a környezeti szempontok legteljesebb figyelembevételével.
- Kommunikációs és informatikai hálózatok fejlesztésével a virtuális hálózatok csomóponti szerepének megalapozása.

Nyitás kelet felé és csomóponti szerep erősítése

3.1.3.2 A Duna-térség fenntartható fejlesztése

A Duna térség magában foglalja a Duna teljes hazai szakaszát, a Duna hazai vízgyűjtő területére eső térségeket, a Duna menti tájakat. A térség fejlesztésének főképp turisztikai, vízgazdálkodási, természetvédelmi, illetve közlekedési relevanciája egyértelmű. A térség fejlesztése európai jelentőségű, átfogó gazdaságfejlesztési hatással járhat, például a Duna hajózhatóságának kérdésében. A Duna térség fejlesztésének kapcsolódása a kilenc EU tagállam és az öt nem EU tagállam által jegyzett Duna Régió Stratégiához vitathatatlan, tehát a makroregionális, határon átnyúló vonatkozása is jelentős. A Duna összeköt és lehetőségeket is kínál
Fejlesztéspolitikai feladatok:
- A magyarországi Duna-térség fenntartható fejlesztése, természeti területeinek, tájainak és kulturális értékeinek védelme, megőrzése.
- Az itt élők életminőségének javítása, infrastrukturális feltételeik javítása, boldogulásuk elősegítése.
- A régió gazdaságának és versenyképességének, illetve az ott élők jólétének fenntartható módon történő növelése, valamint egy virágzó, fejlődő és vonzó térség létrehozása.
- Az Európai Unió Duna Makro-regionális Stratégiájának megvalósítása, kiemelten a magyarországi „Duna minősítéssel” (EUDRS minősítési rendszer) rendelkező projekteken keresztül.
A Közép-Európát összekötő folyó
lehetőségeinek kihasználása és megőrzése

3.1.3.3 Visegrádi együttműködés térségi szerepkörének erősítése

A Cseh Köztársaság, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia együttműködésének célja a makrorégió stabilitásának, pozíciójának erősítése a közép-európai térségben, a közös történelmi múltra és kulturális hagyományokra építve. Az együttműködés gerincét a legmagasabb szintű politikai csúcstalálkozók, a nem-kormányzati szervezetek közös tevékenysége, a kulturális intézmények és számos más hálózat kölcsönös együttműködése adja. Különösen a kultúra, a környezetvédelem, a belső biztonság, a védelem, A visegrádi
együttműködés
a tudomány és az oktatás területére fókuszál az együttműködés, emellett közös törekvések vannak a turizmus, az energiaszektor vagy az információs technológia területén is. Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia turisztikai együttműködésének fő célja, hogy összehangolt munkával és a rendelkezésre álló források egyesítésével közösen népszerűsítsék a közép-európai régió turisztikai kínálatát mind szélesebb körben, elsősorban a tengerentúli célpiacokon. A visegrádi együttműködés az utóbbi években kiterjedt a tagországok kohéziós politikai, területfejlesztési és rendezési tevékenységének összehangolására is, melynek keretében a visegrádi országok, valamint Románia és Bulgária területére közös területpolitikai dokumentumok készültek és készülnek.
Fejlesztéspolitikai feladatok:
- A területi kohézió erősítése a V4 országokban (policentrikus, kiegyensúlyozott területi fejlődés), közös tervezési-fejlesztési célok és cselekvések (kitekintéssel a Romániával és Bulgáriával kiegészülő V4+2 körre, valamint Szlovéniára és Horvátországra is).
- A határon átnyúló együttműködések támogatása a V4 országokban.
- Hozzájárulás a V4 országok közös álláspontjának megteremtéséhez az EU területi és fejlesztési szempontból érzékeny közös politikáiban.
Együttműködés a közép-európai régió stabilitásának, pozíciójának erősítése érdekében

3.1.3.4 Kárpát-medencei területi együttműködés, határon túli magyarlakta térségekkel való kapcsolatok erősítése

A Kárpát-medence olyan természetes ökológiai egység Európa közepében, amelynek tájait számos kulturális és történelmi kapcsolat is egybefűzi, és amely a politikai, piaci és közlekedési gátak leomlása után egy Kárpát-medencei együttműködési térség keretében is fejlődhet. Ezek az együttműködések megteremthetik a Kárpát-medencén belüli, országhatárokon átívelő régiók, vonzáskörzetek újraéledését, lehetővé teszik az adott területek, települések gyorsabb ütemű felemelkedését. Mindezen erőfeszítések terén Magyarországnak kiemelkedő szerepet kell vállalnia, összhangban az EU határmenti és transznacionális, valamint szomszédsági politikájával összhangban. A magyar gazdaság Kárpát-medencei térszervező szerepének alapja lehet az ország centrális elhelyezkedése, a térség gazdasági életében meghatározó Budapest, valamint néhány vidéki nagyváros, növekedési csomópont (hub) szerepe. Ugyanígy fontos a szomszédos országok megerősödő fővárosi és más nagyvárosi térségeinek Magyarország területére kiterjedő növekedés-ösztönző hatása is. Mindez jelentős felzárkóztatási forrás lehet Magyarország és a térség más államai számára, hasonlóan más európai határokon átnyúló gazdasági integrációkhoz. A Kárpát-medence olyan természetes földrajzi, ökológiai és gazdasági egység, amely predesztinálja a szoros együttműködést. A Kárpát-medence integrációjában központi szerepünk van
A Kárpát-medencei térségben különös jelentőséggel bír a határon túli magyar közösségek közötti együttműködés javítása, kihasználva a határon túl élő nemzetrészek híd szerepét a többségi társadalom és Magyarország között. Különösen jelentős lehetőség a határon túli magyarság településterületei felé irányuló gazdasági együttműködések elmélyítése. Ebben az anyaországgal közvetlen kapcsolatban álló, tömbben élő magyarság szerepe (pl. Csallóköz, Vajdaság) hangsúlyos. Kiemelten jelentős Székelyföld szerepe kiváló gazdasági és kulturális kapcsolatai és a fejlődési potenciálja miatt. A határon túl (nem csak a szomszédos országokban) élő magyar közösségeknek a hazai és a szomszédos országok (és a befogadó országok) stratégiáival harmonizáló gazdaságfejlesztési stratégiára van szükségük, amelyek egyszerre szolgálják a határon túli közösség, az anyaország és a partner nemzetállamok gazdasági gyarapodását. A határon túli magyarlakta térségekkel való kapcsolatok erősítése ugyanakkor nemzeti kulturális vonatkozásban is jelentős. Építeni kell a határon túli magyarság kapcsolat-
rendszerére
Fejlesztéspolitikai feladatok:
- A határon túli magyar közösségek helyi gazdaságfejlesztési programjai tervezésének és megvalósításának ösztönzése, segítése.
- Összmagyar gazdasági együttműködések kialakítása, erősítése.
- Kárpát-medencei vidékfejlesztési, agrár- és élelmiszergazdasági területen megvalósuló együttműködések kialakítása, megvalósítása, a gazdasági integráció erősítése, a vállalkozói együttműködések ösztönzése.
- A helyi fejlesztési közösségek közötti együttműködések ösztönzése.
- A szomszédos országokkal való partneri viszony kölcsönös előnyök elvén alapuló elmélyítése, hozzájárulás egyes közpolitikák közös európai szintű képviseletéhez a szomszédos országokkal, illetve a határon túli magyarsággal.
- A Kárpát-medencei együttműködést segítő térszerkezeti tengelyek és térségek fejlesztése.
- Törekedni kell a közlekedési infrastruktúra Kárpát-medencei szintű összehangolt fejlesztésére.
- Az oktatási, egészségügyi, civil kapcsolatok, valamint a humán-infrastruktúra (különösen, de nem kizárólagosan a határ menti térségekben) összehangolt fejlesztése, a kulturális, közösségi együttműködések támogatása.
- Nagyvárosok közötti nagytérségi integráció megvalósítása, a határon átnyúló agglomerációk közös kezelésének támogatása.
- Természetvédelmi, környezetvédelmi, vízügyi és katasztrófavédelmi együttműködések fokozása, törekvés az egységes vízgazdálkodás megvalósítására.
Gazdasági együttműködések fokozása a határon túli magyarsággal

3.1.3.5 Regionális fejlesztéspolitikai szempontok

Székelyföld, mint a legnagyobb, összefüggő településterületű és legmagasabb egy tömbben élő népességszámot és magyar népességarányt (megyei szinten) elérő térség valós gazdaságföldrajzi egységet is képez. Székelyföld vidéke egyértelmű potenciális erőforrásokkal és elismert kulturális tőkével (hagyományok, román nyelv ismerete) rendelkezik számos gazdasági ágban jelentősek a lehetőségei (pl. turizmus, erdőgazdálkodás, élelmiszeripar, fenntartható ipari kapacitások, kereskedelem). Kompakt gazdasági egységként, nagyon jó lehetőségei vannak egy helyi-térségi gazdasági rendszer kiépítésére, erős belső piacokkal, termelői-értékesítési láncokkal. A versenyképes fejlődéshez azonban a térség elérhetőségét romániai és nemzetközi kapcsolatait elősegítő infrastrukturális beruházásokra is nagy szükség van. A sikeres gazdasági fejlődésének további feltétele, hogy érdekeit megfogalmazni és érvényesíteni képes közössége és e közösségnek határozott céljai legyenek. Székelyföld a legjelentősebb külhoni magyar összefüggő térség gazdaságfejlesztési értelemben is
A térség gazdasági és közösségi megerősödése fokozza a térség autonómiáját, és sokat tehet a szomszédos térségek és egész Románia gazdasági fejlődéséért. A Székelyföld fejlődése emellett a Magyarország és Románia közötti gazdasági kapcsolatokat is fokozhatja, mely kölcsönös - így országunk gazdasága számára is kedvező - előnyökkel jár, hiszen segíti a két ország vállalkozásainak együttműködését és a szomszédos piacokra való belépését. E folyamatoknak pedig fontos hozadéka a nemzetiségek békés együttélésének és együttműködésének szolgálata. Ezért a hazai fejlesztési kezdeményezések szempontjából a Székelyföld szilárd gazdasági alapjainak megteremtéséhez való hozzájárulás egyrészt a térség híd szerepének megerősödését célozza (Kárpát-medencei összmagyar és magyar-román gazdasági és kulturális relációkban), másrészt a közösségi identitás kibontakozását, egyúttal a nemzeten belüli és nemzetek közötti kulturális kapcsolatok felvirágoztatását. Székelyföldhöz közvetlenül, illetve közvetlen területi átfedés nélkül csatlakoznak Csángóföld magyarlakta településtérségei, melyek gazdaságilag kisebb mértékben, de kulturálisan annál inkább fontos kiegészítő jellegű térbeli értelmezési keretet adnak a fejlesztésekhez.
A Kárpát-medence valamennyi térségében és tájegységében törekedni kell olyan térségi és helyi fejlesztési programok elindítására és megvalósítására, amelyek a magyar népesség fennmaradását, gyarapodását eredményezik, a tömbmagyarság által lakott térségekben és szórványtérségekben egyaránt.

3.1.3.6 A kulturális és gazdasági kapcsolatok továbbépítése a diaszpórában élő magyar közösségekkel

A Kárpát-medencén kívüli, diaszpórában élő magyarság szerepe felértékelődött a nemzetstratégiában. Magyarország és a Kárpát-medencei magyar közösség hangsúlyozottan számít a diaszpórában élő magyar közösségekre, a befogadó államban felhalmozott szellemi potenciáljukra és kulturális örökségükre a világ magyarsága megbecsültségének és versenyképességének együttes megerősítéséért. A szórványban élő magyar közösségek és a Kárpát-medencei magyarság közötti kulturális kapcsolatok továbbfejlesztése mellett a jövőben nagyobb hangsúlyt kell fektetni a gazdasági kapcsolatok megerősítésére, szélesítésére is. Hangsúlyosabban számítunk a
diaszpórában elő magyar közösségekre
Fejlesztéspolitikai feladatok:
- A 2013 júliusában elindított Julianus-program megvalósítása, amely a világon bárhol fellelhető magyar tárgyi örökség összegyűjtése és rendszerezése révén mutatja be a magyarság értékteremtő képességét, hozzájárulva a diaszpórában élő magyar közösségek magyarságtudatának megerősödéséhez.
- A 2013. januárban elindított Kőrösi Csoma Sándor Program folytatása szükséges, melynek keretében ösztöndíjas fiatalok utaznak ki magyar diaszpóra közösségekhez azzal a céllal, hogy segítsenek az ott élőknek magyar identitásuk, magyar kulturális ismereteik, és a magyar nyelv megtartásában és elmélyítésében, illetve hogy naprakész és korrekt információval szolgáljanak számukra Magyarországról.
- A diaszpórában élő fiatalok identitásának erősítése azáltal, hogy felmenőik származási országával kapcsolatba lépve családjuk múltját, illetve saját identitásukat jobban megértsék.
- A tengeren túli országokban élő magyarok hídszerepének fokozása (fokozottabb kiaknázása) az ország külgazdasági stratégiájában megcélzott új piacokon való sikeres megjelenésben, illetve a Magyarországról és a magyarságról alkotott hiteles és tárgyilagos megítélés kialakításába.
- A diaszpóra számára kiemelten fontos információáramlás erősítése, egységesítése.
A diaszpórában
élő fiatalok
identitásának
erősítése kiemelt célkitűzés

3.1.3.7 Nemzetiségek által lakott térségeink fejlesztése

A hazai nemzetiségek hagyományos településterülete határozott területi koncentrációkat mutat. A nemzetiségeink által magas arányban lakott térségeink nyelvi, nyelvjárási és kulturális értékeinek, és identitásának megőrzése, valamint ezzel összefüggésben a gazdasági, társadalmi fejlődésük támogatása a területpolitikának is feladata. Nemzetiségeink a határon túl élő magyarsághoz hasonló híd szerepet tölthetnek be anyaországuk és más országokban élő kisebbségi csoportjaik felé. A szomszédos és távolabbi nemzetekkel való harmonikus kapcsolatrendszer egyik igen fontos pillére a hazánkban élő nemzetiségek helyzete. A határozott nemzetiségi karakterrel bíró területek kulturális, társadalmi és gazdasági fejlődésének támogatása a nyitott és toleráns magyar társadalom megvalósulását, és egyúttal a hazai területi fejlődést is szolgálja. A nemzetiségi identitástudat ismét tér- és csoportképző erővé válhat azokban a tájegységi törekvésekben, ahol a nemzetiségeknek még szerepe van, vagy ahol történelmileg szerepe volt. E térségek hazai és nemzetközi kapcsolatai egyrészt a társadalmi és személyes dimenziókban, másrészt intézményesült kulturális kooperációkban ölthetnek testet. Legalább ennyire fontos azonban, hogy ezek a térségi kapcsolatok gazdasági téren is jelentkezhetnek, például anyaországi gazdasági együttműködésekben, befektetésekben ölthetnek testet. A nemzetiségek is erős és fejlődőképes kapcsolatrendszert jelentenek
Fejlesztéspolitikai feladatok:
- A kulturális identitás, a kulturális és épített örökség megőrzése, fejlesztése, kreatív hasznosítása.
- A regionális-lokális önfejlődést lehetővé tevő mechanizmusok erősítése.
- Az anyaországgal való gazdasági-befektetési kapcsolatok (hídszerep, mely gyakran határmenti dimenziókban is jelentkezhet), továbbá a térségi és települési szintű együttműködések.
- A közösségek helyi fejlesztési programjainak ösztönzése. Cél, hogy a hazai nemzetiségi belső peremtérségek a nemzeti kulturális és gazdasági fejlődés karakteres, esetenként meghatározó térségeivé váljanak, valamint megélhetést és hosszú távú életesélyeket nyújtsanak.
Nemzetiségek
mint a kulturális és
gazdasági fejlődés
lényeges tényezői

3.1.3.8 Határmenti és határon átnyúló fejlesztések

A határtérségek speciális elhelyezkedése, két fontos egyedi szempont érvényesítését teszi szükségessé a fejlesztések tervezésekor. A határok és a határmenti együttműködések egyrészt lehetőséget biztosítanak a szomszédos országok gazdasági, infrastrukturális rendszereihez való kapcsolódásra, a határon belüli és túli lakosság közötti kapcsolatok ápolására. Ezekkel a lehetőségeket kihasználva, a határon átnyúló hatás maximalizálásával erősíthető Magyarország makroregionális csomóponti szerepe. Határon átnyúló
hatás kihasználása
Az országhatár közelsége ugyanakkor, a lehetőségek mellett, hátrányt is jelent. A határtérségekre, az ország központi területeihez, hálózataihoz képest peremhelyzetből adódóan történelmileg jellemző bizonyos fokú lemaradás, marginalizálódás. E hatások kompenzálása, azaz a határtérségek közvetlen, kiemelt, felzárkóztató fejlesztése is a határmenti fejlesztések fontos célja. Peremhelyzet ellensúlyozása
A határon átnyúló fejlesztések fő céljai
A határszakaszok helyzetének áttekintése után kirajzolódnak az egyes térségekre vonatkozó legjellemzőbb fejlesztési igények, irányok. A lehetséges határmenti és határon átnyúló fejlesztési célok három témakörbe csoportosíthatók: a gazdasági kapcsolatok fejlesztése, a hálózatok összekapcsolása, az intézményi együttműködés és kapacitások bővítése.
Gazdasági együttműködés
A határon átnyúló kapcsolatok lehetőségeinek kihasználása és a peremrégiók felzárkóztató fejlesztése párhuzamosan valósul meg minden gazdaságfejlesztési, növekedési célú intézkedéssel. A termelés, gazdálkodás, kereskedelem beszállítói és fogyasztói köre is hatékonyan növelhető és racionalizálható a két piac összekapcsolásával. Ehhez a határok mindkét oldalán együttes erőfeszítésekre van szükség a kkv szektor gyenge pontjainak megerősítése, a vállalatközi kapcsolatok tevékeny fejlesztése, a versenyképes üzleti infrastruktúra-hálózat kialakítása, az üzleti információk hozzáférhetőségének fejlesztése, valamint a határon átnyúló turisztikai desztinációk, turisztikai tengelyek közös (TDM alapú) fejlesztése területén. Gazdasági növekedés

Határon átnyúló üzleti kapcsolatok és infrastruktúra

KKV-k együtt-
működése
Szinte az összes határszakasz küzd valamilyen szintű munkanélküliséggel, olykor súlyosabb demográfiai problémákkal. Az életminőség javításához, és ezzel a határmegyék megtartó erejének növeléséhez is alapvető feltétel a munkaerő-piac keresleti és kínálati oldalának egyensúlya, a megfelelő minőségű, jövedelmezőségű munkalehetőségek megléte. A foglalkoztatottság növelése elsődlegesen munkahelyteremtéssel, a fenntartható és versenyképes termelés és gazdálkodás volumenének növelésével, a szolgáltató szektor fejlesztésével érhető el, amelyben a határon átnyúló üzleti és munkaerő-piaci kapcsolatok is kiemelt szerepet játszhatnak. Munkahely-
teremtés
A legtöbb határszakaszra jellemző a kutatás-fejlesztési és innovációs potenciál, illetve a határon átnyúló tényleges K+F+I tevékenység alacsony szintje. Annak ellenére, hogy a kutatás-fejlesztés mindenekelőtt nemzeti és európai szinten fejlesztendő terület, az egyes határrégiókban található tudásközpontok (egyetemek, kutatóintézetek) magas száma indokolttá teszi a határon átnyúló - és az üzleti szférát is bekapcsoló - K+F+I fejlesztésének támogatását. Kutatás-fejlesztés
és innováció

Magánszféra bevonása
A határon átnyúló gazdasági együttműködés erősítésének egyik kulcsa a magánszféra közvetlen bevonása a fejlesztésekbe, amelyhez elengedhetetlenül fontos a jelenleg még fennálló adminisztratív akadályok lebontása. A gazdasági kapcsolatok előtt álló akadályok lebontása nyilvánvalóan befolyásolja a piaci viszonyokat a határtérségben, potenciálisan kedvezőtlen helyzetbe hozva egyes vállalkozásokat, elvileg a határ mindkét oldalán. Ezért a fejlesztési intézkedéseket megfelelően előkészítve, a kölcsönös és hosszú távú előnyök figyelembe vételével lehet kialakítani. Piaci verseny kezelése
A környezeti és infrastrukturális hálózatok összekapcsolása
A határon átnyúló együttműködés legmagasabb hozzáadott értéke a határrégiók konkrét földrajzi területét érintő témákban realizálódik. A közlekedés, a környezetvédelem, a katasztrófavédelem, erőforrás-gazdálkodás klasszikusan olyan területek, ahol az egy ökoszisztémát alkotó területi egységek az államhatároktól független egységben kezelendőek. Közlekedés

Környezetvédelem
A határmegyékben a közlekedési infrastruktúra, a közösségi közlekedés fejlesztése, elképzelhetetlen a szomszédos országokkal történő összehangolás, közös tervezés nélkül. Az európai és nemzeti közlekedési rendszerekhez kapcsolódó, jól megközelíthető és könnyen átjárható határtérségek előnye az életminőség és a gazdasági potenciál terén is érzékelhető. A megfelelő határtérségi közlekedési infrastruktúra segíti a migrációt, összekapcsolja a szomszédos munkaerő-piacokat, növeli a foglalkoztatottságot.
Magyarország határainak jelentős részét folyóvizek jelölik ki. A legtöbb eddigi határmenti programban komoly hagyománnyal és eredményekkel szerepeltek a folyókhoz kapcsolódó katasztrófavédelmi, vízgazdálkodási témák (felszíni és felszín alatti). A környezeti ártalmak csökkentéséhez és az optimális erőforrás-gazdálkodáshoz járulnak hozzá az energetikai, hulladékkezelési rendszerek működésének határon átnyúló összehangolását célzó együttműködések. Vízgazdálkodás

Energiafüggetlenség

Kulturális-, öko- és aktív turizmus
A környezetkímélő alternatív közlekedés (vízi közlekedés, kerékpárutak) közös fejlesztése, kiegészülve a természetvédelmi és kulturális értékek (pl. határon átnyúló natúrparkok, kulturális tematikus útvonalak) összehangolt hasznosításával és marketingjével komoly lépés lehet a határtérségek turisztikai vonzerejének növelésében, ami a gazdaságfejlesztési célok elérését is támogatja.
Intézményi együttműködés és kapacitások bővítése
A sikeres határon átnyúló együttműködéshez nélkülözhetetlen a két ország közigazgatási-, és szakintézményeinek együttműködése, és az ehhez szükséges kompetenciák és kapacitások megléte. A gazdaságfejlesztési és környezeti/ infrastrukturális célokhoz képest szerényebb forrást igénylő, kisebb léptékű intézkedések hozzájárulnak a határtérség abszorpciós kapacitásának növekedéséhez, összehangoltabb területi fejlesztéspolitikájához és eredményesebb forráskezeléséhez. Együttműködő közintézmények - sikeres közös területi fejlesztés
Az intézményi együttműködés kulcsterülete az Európai Területi Társulások támogatása. Az Európai Unió szorgalmazza európai területi társulások (ETT) alakítását. Ezek a két (vagy több) ország központi, megyei-regionális illetve helyi intézményei által létrehozott közös szervezetek lehetnének az együttműködés intézményi motorjai. Az ETT-k nyújtotta intézményi-jogi keretek lehetőséget adnak az együttműködés adminisztratív akadályainak lebontására és közvetlenül hozzájárulhatnak ahhoz, hogy intézményi értelemben a határok mind kevésbé legyenek érzékelhetőek. Az ETT-k tevékenysége potenciálisan kiterjedhet az együttműködés összes területére, közös intézmények felállítására, közös projektek és integrált fejlesztések kezdeményezésére és végrehajtására, határmenti programok és integrált területi beruházások menedzselésére stb. Európai Területi
Társulások
támogatása
A határon átnyúló együttműködés támogatásának szociális elemei lehetnek a határmenti közösségek, emberek, oktatási és kulturális intézmények kapcsolatfelvételét, a kultúrák és nyelvek kölcsönös megismerését célzó „emberek közötti” együttműködési kezdeményezések. Ehhez szorosan kapcsolódóan a határ két oldalán élő kisebbségek intenzív bevonása a két ország között kapcsolatok elmélyítésébe elősegítheti az együttműködési hajlandóság és képesség erősödését - magában hordozva a gazdasági kapcsolatok élénkítésének lehetőségét is. Emberek közötti együttműködés

Kisebbségek kiemelt szerepe

3.1.4 Többközpontú térszerkezetet biztosító városhálózat-fejlesztés

3.1.4.1 A város- és várostérség fejlesztési prioritásai és szempontjai

A városok és várostérségek fenntarthatósága és fenntartható fejlesztése a hosszú távú fejlődés alapvető feltétele, mivel a népesség/lakosság egyre inkább a városokban koncentrálódik. Nem véletlen, hogy az európai fejlesztési dokumentumok is szorgalmazzák a fenntartható városfejlesztési megközelítéseket (pl. Lipcsei Charta, Budapest Kommüniké). Fenntartható várostérségi fejlődés
Azon összetett társadalmi, gazdasági, ökológiai kihívások (pl. a gazdasági válság helyi következményei, demográfiai válság, klímaváltozás), melyekkel a városok szembesülnek, szükségessé teszik az integrált megközelítést. A várostérség az integráció terepe
Az ország fenntarthatóságának biztosításában játszott szerepük mellett a városok felelőssége óriási - jelentős gazdasági súlyukból adódóan - az ország gazdasági növekedésében és területi fejlődésében is. Várostérségeinknek kiemelkedően hozzá kell járulniuk az ország növekedéséhez, olyan országos jelentőségű célok eléréséhez, mint Magyarország versenyképes növekedési színhelyeinek biztosítása, a helyi és térségi gazdaságainak újjászervezése, energiafüggőségének csökkentése, klímavédelmi célkitűzéseink elérése, a foglalkoztatottság növelése, valamint a hazai társadalom egészségi állapotának javítása, továbbá a családok, illetve a helyi közösségek megerősítése. Várostérségeinknek kiemelkedően hozzá kell járulniuk az ország gazdasági növekedéséhez Várostérségek szerepe a növekedésben
A fenntartható, integrált város- és várostérség fejlesztési prioritásokat és szempontokat az alábbi pontokban foglaljuk össze:
A fenntartható és harmonikus város-vidék kapcsolat
A város-vidék egységes rendszert alkot. A városi centrumok központi funkciókat látnak el, amelyek elérhetőségét/hozzáférhetőségét biztosítani kell minden potenciális érintettnek. A városkörnyéki falvak a lakó- és rekreációs funkciókon kívül szerepet játszanak a városok élelmiszerellátásában és az ökológiai hálózatok, a városok körüli zöld gyűrűk, zöldfelületek biztosításában. Város-vidék kapcsolata
Fejlesztéspolitikai feladatok:
- A város és vonzáskörzetének szereplői közötti együttműködés ösztönzése.
- A város szétterülésének megakadályozása, a kontrollálatlan városnövekedés, illetve a városkörnyéki települések egyfunkciós lakóövezetté vagy perifériává alakulásának megelőzése a városkörnyék integrált és tudatos térségi fejlesztésével.
- A beépített területek összenövésének megakadályozása.
- Központi városok belterületének vonzóvá tétele.
- Az ökológiai funkciójú területek további visszaszorulásának elkerülése.
- Zöldfelületek hálózatba
szervezése (zöld gyűrű) és minőségi bővítése.
- A városokban található központi szolgáltatások hozzáférhetőségének biztosítása: a nyitva tartás szervezése, a környéki parkolási lehetőségek biztosítása, a közösségi és alternatív, gyalogos és kerékpáros közlekedés általi megközelíthetőség lehetővé tétele, az elektronikus szolgáltatások kialakítása, kihelyezett vagy mobil szolgáltatások révén.
Fenntartható és kompakt városszerkezet kialakítása
Az erőforrások hatékony és fenntartható hasznosításának fontos alapja a kompakt településszerkezet. Kompakt városszerkezet
Fejlesztéspolitikai feladatok:
- A többközpontúság kiépítése nagytérségi, és városszerkezeti szinten egyaránt.
- Intenzív együttműködés elősegítése a szereplők között, hogy mérséklődjenek a közlekedési távolságok, és így korlátozódjon az urbanizált területek terjeszkedése a hatékony energia felhasználás szerint.
- Fenntartható mobilitási viszonyok megteremtése a városon belüli és város körüli utazási szükséglet mérséklése érdekében, a munkahelyek, lakóövezetek, szolgáltatási és közlekedési hálózatok elhelyezkedésének optimalizálása.
- A közlekedés racionalizálása és a fenntarthatóságának biztosítása, a környezetbarát alternatív közlekedési eszközök fejlesztése (vasút, elővárosi vasút, kerékpárutak, ahol lehet vízi közlekedés és ezek kombinációi).
- A városszerkezet tagolása beépítetlen területekkel, zöldterületekkel és a természetes szellőzést biztosító zónákkal.
- A városi zöldterületek minőségi bővítése, a közparkok szolgáltatásainak és infrastruktúrájának megújítása, hálózatba szervezése.
- A barnamezős területek (használaton kívüli ipari területek) előnyben részesítése a zöldmezős beruházásokkal szemben.
- Területileg integrált, komplex örökségvédelmi, értékvédelmi beavatkozások ösztönzése, fenntartható hasznosítása.
- Jövedelemtől és életkortól függetlenül használható, mozgásra, egészséges életmódra és kreativitásra ösztönző tiszta (köz)területek.
- Egyenlő hozzáférés
biztosítása a természeti-, az épített és a kulturális örökségeinkhez.
Az energiafüggőség csökkentése és a klímavédelem
A klímaváltozás alapvető okai és következményei nagyrészt a városi térségekben összpontosulnak. A városok mikroklímája a globális változás hatásai nélkül is jelentősen eltér a kevésbé urbanizált térségekétől, ezek a különbségek pedig a klímaváltozás hatására a későbbiekben felerősödhetnek. A klímaváltozás hatásaira koncentráló megközelítésmód és az alkalmazkodóképességet célzó intézkedések egyben lehetőséget is teremtenek az alternatív gazdasági növekedésre és a környezettudatosság növelésére. Alkalmazkodás a klímaváltozáshoz a városokban
Fejlesztéspolitikai feladatok:
- Helyi szabályozások, adók, pénzügyi ösztönzők és beruházások alkalmazása a városi klímavédelem érdekében.
- A zöld és kék gazdaság céljainak és elveinek követése, valamint a lokális erőforrásokra épülő helyi gazdaság erősítése.
- A klímabarát építészeti megoldások előnyben részesítésének támogatása.
- A környezetbarát és hatékony, energiatakarékos távfűtő rendszerek fejlesztése, távhő-
rekonstrukció.
- Jobb elérhetőség
biztosítása kevesebb közlekedési szükséglettel az optimális területhasznosítás révén.
- Klímabarát, alacsony szén-dioxid kibocsátású, versenyképes és biztonságos városi tömegközlekedés kialakítása, a gyalogos és a kerékpáros közlekedés előtérbe helyezésével, valamint a szolgáltatások technikai alkalmazkodása a klímaváltozáshoz.
- A szélsőséges mikroklíma mérséklésére kiegyenlítő (kondicionáló) zöldfelületek biztosítása.
A demográfiai változások - a városi népességfogyás kezelése, a családok és a helyi közösségek megerősítése
A városok demográfiai problémáinak kezelésére átívelő, integrált beavatkozások szükségesek, kiemelt hangsúlyt fektetve a megfelelő munkalehetőségek teremtésére, a foglalkoztatás és a társadalmi befogadás eszközeivel. Egy városon belül is jelentős különbségek lehetnek az egyes városi területek gazdasági és társadalmi lehetőségeit illetően, vagy a környezetminőség változása szempontjából. A városoknak és az érintett szerveknek fel kell készülniük a társadalom korszerkezetének változásából következő új szükségletek kielégítésére is. Komplex megoldások a demográfiai kihívásokra
A városoknak és az érintett szerveknek fel kell készülniük a társadalom korszerkezetének változásából következő új szükségletek kielégítésére, felfedezve a helyzetből adódó kihívások mellett a lehetőségeket is. Ezzel párhuzamosan, a helyi szintről kiindulva támogatni kell a kiegyensúlyozottabb korszerkezetet célzó politikák bevezetését (beleértve a családbarát politikákat), valamint a magasabb gazdasági aktivitási arányt célzó intézkedéseket. Családbarát
városok kialakítása
Fejlesztéspolitikai feladatok:
- Helyi munkaerő-piaci programok megvalósítása az idősödés miatti és az elvándorlásból fakadó munkaerő kiesés elkerülése érdekében.
- Korban, családszerkezetben, és társadalmi összetétel szempontjából vegyes lakóterületeket eredményező mechanizmusok alkalmazása.
- Új és jobb minőségű szolgáltatások biztosítása az idősödő népesség számára (szociális ellátás, egészségügy, kultúra, közlekedés, akadálymentes környezet, stb.).
- Közösségfejlesztő kulturális és társadalmi programok megvalósítása.
- A társadalom toleranciájának fejlesztése, a migránsok befogadásának, társadalmi integrációjának elősegítése.
- Gyermekjóléti és a családokat érintő oktatási, szociális és egészségügyi szolgáltatások biztosítása megfelelő minőségben, kapacitásokkal és elérhető módon.
- Családbarát foglalkoztatási és munkahelyi környezet megteremtése, a távmunka lehetőségének széles körű biztosítása.
- Akadálymentes, családbarát környezet kialakítása, és a családbarát társadalmi környezet erősítése.
- A gyermekvállalás közösségi szerepének, fontosságának tudatosítása a helyi társadalom számára, a gyermeket vállalók megbecsülése, családbarát példák támogatása és népszerűsítése.
- A közbiztonságot erősítő elemek az épített környezet kialakításában, társadalmi összefogás keretében, esetenként pedig infokommunikációs és térinformatikai eszközök, rendszerek alkalmazásának ösztönzése a várostérségek működésében a bizalom és a biztonság megerősödése érdekében.
- Közösség- és társadalom-orientált városfejlesztés.
A leromlott városrészek hanyatlásának megállítása, megelőzése
A városok nagy kihívásokkal néznek szembe, különösen a magas munkanélküliség és a társadalmi kirekesztés jelent komoly helyi szintű szociális kockázatokat. Egyes társadalmi csoportok vagy akár egész városok további elszigetelődésének megakadályozása érdekében nemcsak a magas képzettséget igénylő munkahelyek megteremtése a cél, hanem figyelmet kell fordítani az alacsonyabb képzettségű rétegek munkalehetőségeinek bővítésére, valamint a hátrányos helyzetű - különös tekintettel a leromlott városrészekben koncentrálódó - társadalmi csoportok szociális, oktatási és lakhatási helyzetének javítására, fejlesztésére is. Szegregáció megelőzése a hanyatló városrészekben
Fejlesztéspolitikai feladatok:
- A helyi közösség oktatási, képzési és kulturális lehetőségeinek fejlesztése, a gyermekekre és fiatalokra összpontosító proaktív politikák kialakítása.
- A fizikai környezet megújítása.
- A szegregált területek kialakulásának megelőzése,
a kialakult szociális problémák hatékony kezelése.
- Városrehabilitációs tevékenység hatékonyabb működtetése és új programok bevezetése, különösen:
- fenntartható köztér-rehabilitáció, közterület-felújítási súlyponttal rendelkező komplex, funkcióbővítő városrehabilitációt megvalósító mintaprojektek,
- szociális rehabilitációs mintaprojekt,
- önkormányzati bérlakás mintaprojekt előkészítése,
- a lakóközösségek mindennapjait érintő, fenntartható, környezettudatos beruházások megvalósítását tartalmazó beruházások.
Együttműködés a többszintű kormányzás jegyében
Magyarországon az önkormányzati rendszer sajátossága, hogy minden földrajzilag önálló település egyúttal önálló önkormányzattal is rendelkezik - meglehetősen nagyfokú önállósággal és feladatkörrel. A város és vidékük kapcsolódásait területi irányítási szinteken lehet összehangolni, ez azonban Magyarországon kevéssé érvényesül. A többszintű kormányzás legfontosabb elemei a reálfolyamatok és funkcióik révén összekapcsolódó, városi térséget alkotó települések együtt kezelése, tervezése; az összes érintett rendszerszerű informálásán és együttműködésén alapuló döntéshozatal és a különböző területi döntési szintek közötti kölcsönös együttműködés. A területi szintek együttműködése
Fejlesztéspolitikai feladatok:
- A kormányzati szervek városfejlesztéssel foglalkozó tevékenységeit jobban össze kell hangolni és egymással integrálni kell.
- A városok és vidékük együttműködésének elősegítése stratégiai és operatív kérdésekben (a területrendezésre, közös fejlesztésekre), a települések közös, együttes tervezési tevékenységének ösztönzése.
- Az integrált tervezés koordinációjának erősítése helyi és várostérség szinten, a várostérségek harmonikus fejlődését támogató, a koordináció kialakításához alapvető intézmények és eszközök meghatározása.
Stratégiai szemlélet a várostérségek tervezésében
A városoknak kiemelkedő jelentőségük van a nemzeti, regionális és helyi gazdaság- és társadalompolitikai célok megvalósításában, ezért nagyobb figyelmet kell kapniuk a fejlesztéspolitikában. Stratégiai szemlélet erősítése
Fejlesztéspolitikai feladatok:
- Integrált városfejlesztési koncepciók és stratégiák készítését és a várostérségek együtt-tervezését ösztönözni szükséges.
- A városi klímatervezés szempontjainak beépítése a város különböző ágazati, tervezési programjaiba horizontális szempontként.
- Széleskörű, rendszeres és átlátható tervezési partnerség kialakítása a városokban, bevonva a lakosságot, a civil és gazdasági szereplőket.
- A városfejlesztési eredmények nyomon követése („monitoring”), a stratégiák rendszeres felülvizsgálata, aktualizálása.
- Erősebb akcióterületi megközelítés: az ágazati beavatkozásokat az egyes akcióterületeken és városrészen között össze kell hangolni.
- A települést használó célcsoportok igényeire reagáló keresletorientált várostervezés és -fejlesztés.
- Területileg integrált, komplex örökségvédelmi, értékvédelmi beavatkozások ösztönzése, fenntartható hasznosítása örökségeink megóvása és az értékeinkkel való gazdálkodás megvalósítása, környezetükkel együtt.
A helyi és térségi gazdaságfejlesztés
A globalizálódó világban azok a helyi közösségek lehetnek sikeresek, amelyek felismerik helyi adottságaikat, értékeiket, és azokon alapuló fenntartható fejlesztést valósítanak meg. A hatékony és fenntartható, a külső tényezőknek kevésbé kiszolgáltatott térségi gazdálkodás érdekében előnyt kell élvezniük a környezetükbe illeszkedő, a helyi erőforrásokat sokoldalúan hasznosító és a jövedelmeket a térségben tartó kezdeményezéseknek. Helyi gazdaság és a globális kapcsolatok
Fejlesztéspolitikai feladatok:
- Helyi gazdasági kapcsolatok fenntartható fejlesztése szempontrendszerének kidolgozása, különös tekintettel a helyi erőforrásokkal való takarékos gazdálkodásra és a mobilitási igények mérséklésére.
- Közösségfejlesztés, a helyi kezdeményezések ösztönzése.
- A helyi gazdasági együttműködések és termékek előállításának és térségen belüli értékesítésének az ösztönzése.
- A város és térsége élelmiszerellátásának helyi és térségi alapokra helyezése.
- Piaci helyszínek biztosítása a városban a környék árui számára.
- Az önkormányzat helyi gazdaságfejlesztési tevékenységeinek elősegítése.
- Szociális gazdaság kiépítése és fejlesztése.
- Helyi érdekű képzés, szakképzés kialakítása.
- Munkahelyteremtés a szuburbiában.
Stratégiai várostérség-fejlesztés
Nemzeti szinten összehangolt, reális adottságokra alapozott városgazdasági szempontokat is integráló várostérség fejlesztési, és különösen várostérségi gazdaságfejlesztési stratégiák kidolgozása és végrehajtása szükséges a nemzetgazdasági növekedés élénkítése érdekében, az alábbiak szerint:
- Olyan városi jövőképek kialakítására van szükség, melyek egységes koordináció révén elősegítik, hogy a városok térségi és gazdasági szempontoknak is megfelelve integrált stratégiai szemléletet képviselhessenek, melyekben a térségalkotó, hasonló adottságokkal rendelkező települések egymás fejlesztési intézkedéseit nem kioltva, hanem összehangolt tervezésük és fejlesztéseik révén hatékonyabb és fenntarthatóbb rendszereket alakítanak ki, egyeztetve a helyi társadalom képviselőivel, a települést használó csoportok preferenciáival.
- Városaink - döntően a nagyvárosaink - víziói kínáljanak arra is alapot, hogy a helyi egyedi adottságokra épülő kiemelt ágazatok és témák mentén, kormányzati és nagyvállalati és kutatóhelyi együttműködésben megvalósuló stratégiai gazdaságfejlesztési tervezést és fejlesztést indítsanak, így alakítva ki a hazai növekedés területileg decentralizált pilléreit.
Nemzeti jelentőségű várostérségi gazdaságfejlesztési stratégiák

37. ábra: A sikeres város stratégiájának alapelemei

3.1.4.2 A többközpontú városhálózat-fejlesztés

A területi fejlődés egyik legnagyobb kihívása napjainkban a többközpontú fejlődés biztosítása. Magyarország esetében ehhez kapcsolódva a területpolitika egyre sürgetőbb feladata Budapest túlnyomó súlyának kiegyensúlyozása. Ezzel együttesen a helyi, térségi gazdaságélénkítést, az innovációs képesség és a társadalmi jólét helyzetének javítását is el kell érni. E célok elérése érdekében az ország egészére kiterjedő, hálózati szemlélettel működő, valamint települési adottságokat és lehetőségeket egyaránt figyelembe vevő területi tervezési folyamatra van szükség a városok vonatkozásában.
A városhálózat fejlesztésének szempontjai:
- az ország többközpontúságának biztosítása
- a decentralizált térszerkezet biztosítása
- a hálózatos térszerkezet biztosítása

3.1.4.3 Budapest és a metropolisz térség fejlesztése

A budapesti nagyvárosi térség fejlődési mutatói, az Európai Unió többi nagyvárosával összevetve, több tekintetben is kiemelkedőek: az egy főre jutó GDP (vásárlóerő-paritáson) például 40,8%-kal haladja meg az európai uniós átlagot (2010). Budapest kiemelkedő teljesítménye az egész nagyvárosi térségre hatással van, a Közép-Magyarországi régió vásárlóerő-paritáson számított, egy főre jutó GDP-je 5,5%-kal haladja meg az
EU-s átlagot (2010). Budapest nemzetközi jelentőségéhez nem fér kétség, lehetőségeit tekintve pedig a főváros és térsége továbbra is jelentős fejlődési potenciállal bír, az egyetlen körzet Magyarországon, amely a globalizált világgazdaság egyik csomópontja lehet („potenciális MEGA”).
Budapest nagyvárosi térsége, mely magában foglalja a budapesti agglomerációt, Pest megye agglomeráción kívüli részeit, valamint a nagyjából egyórányi távolságra lévő nagy és kisvárosokat („belső gyűrű városait”) lakosságszáma (kb. 4 millió) és gazdasági teljesítménye alapján globális léptékben is számottevő városi koncentráció. Geopolitikai pozíciójának köszönhetően a Kárpát-medencei térség központja is egyben, de Európa keleti nyitásának kapuja is lehet a jövőben. Kiemelkedően jó közlekedési helyzete, a technikai, szellemi, anyagi fejlődés első számú közvetítőjévé tette makroregionális kapcsolataiban, de az ország belső fejlődésének is legfontosabb kiindulópontja volt mindenkor. A hazai fejlődés endogén eredményei is Budapesten csúcsosodnak ki. A különleges jelentőségű hálózati szerep a hosszú távon fenntartható fejlődés legfontosabb alapja. Budapest és nagytérsége társadalmi, gazdasági, térszerkezeti jelentőségéből fakadóan tehát megkülönböztetett fejlesztési intézkedéseket és sajátos eszközrendszert igényel. E metropolisz térség harmonikus fejlődéséhez a főváros közelebbi és távolabbi környezetével, az agglomerációval való együttműködés megteremtése elengedhetetlen.
A 21. században a globalizáció, az információs társadalom, a környezettel szemben támasztott fokozott igények és annak változásai a legfontosabb kreatív alkalmazkodást kívánó kihívások. Mindehhez a helyi adottságok (humánerőforrás kreativitása, geopolitikai helyzet, kiterjedt kulturális és közművelődési intézményrendszer, élénk kulturális élet, természeti és társadalmi adottságok sokfélesége stb.) megfelelő kiaknázása az értékekkel való fenntartható gazdálkodás kialakításához járulhat hozzá. A város és térsége fenntartható fejlődésének és előnyös versen pozíciójának érdekében szükség van egy átfogó stratégia megalkotására, a lehetséges legkedvezőbb kitörési pontok meghatározására.
Olyan fővárosra van szükség, amely térségével (metropolisz térség) sikeresen kapcsolódik be a globális munkamegosztásba, csomóponti szerepet tölt be Európa keleti nyitásában és a Nyugat-Balkán integrációjában, ahol kiemelkedően vonzó vállalkozni és élni egyaránt, miközben országos feladatait
megosztja a többi nagyvárossal, ezzel segítve az ország többközpontú fejlődését. Meg kell őrizni a főváros építészeti és kulturális örökségének értékeit, azokat erőforrásként kell használni. Mindemellett Budapest kulturális központi szerepét is erősíteni szükséges. Az érték alapú, integrált valamint innovatív városfejlesztés megvalósítása fontos feladat.
Lehetséges kitörési pontok:
- Budapest - az európai központ: centrális helyéből és szerepéből adódóan egyszerre kapu és híd a kelet-nyugati, illetve észak-déli irányultságú áramlások számára. Legyen Budapest az európai városhálózat erős tagja.
- Budapesti nagyvárosi térség, a kulturális és tudásipar központja: Budapest, hagyományait tekintve kiemelt jelentőséget tulajdonít a magas hozzáadott értéket képviselő fejlesztéseknek, a K+F-ben rejlő potenciál kiaknázásának, a tehetséggondozásnak, és a kreatív- és tudásipar kiszélesítésének.
- Budapesti gazdasági régió, az ideális üzleti környezet: Budapest infrastrukturális-, jogi- és gazdasági tényezőinek továbbfejlesztésben befektetés ösztönző potenciál rejlik.
- Budapesti az élhető nagyvárosi térség: a főváros polgárainak az egyéni érvényesüléshez vonzó feltételeket nyújt, a kultúrához, az oktatáshoz, az egészségügyi- és egyéb szolgáltatásokhoz egyenlő hozzáférést biztosít.
- A főváros egyediségének erősítése, különös tekintettel az épített örökség értékek kibontakoztatása, megtöltésük kulturális szellemi tartalmakkal.
- A világörökségi rész és a vele egy egységet alkotó nagykörút és kapcsolódó területeinek kulturális turisztikai célú kibontakoztatása, erőforrásként való használata.
Fejlesztéspolitikai feladatok:
- Egységes budapesti gazdasági régióként együttműködni a térség önkormányzataival (megyei, fővárosi, kerületi, települési) és a kormányzattal a többszintű kormányzás (multi-level governance) elvei szerint.
- Tervezett, koordinált, stratégia-alapú térségfejlesztés keretében összehangolt hálózatos településfejlesztést kell megvalósítani. A térség területi és települési tervezését, adó-, befektetési- és közösségi közlekedési politikáját Budapest, az agglomerációs települések, a „belső gyűrű városai”, Pest megye, valamint a területükkel érintett megyék közös cselekvéseként is értelmezni kell.
- Elő kell segíteni Budapest fejlődésével járó kisugárzó hatásának minél hatékonyabb érvényesítését, koordinált terjedését a környező térségekben. A szinergikus hatások erősítése érdekében a belső és külső térszerkezet policentrikus kiegyensúlyozására való törekvés különös tekintettel a központ és a „belső gyűrű városai” illetve a főváros és agglomerációja viszonyára.
- Aktívabb és rendszerszerűbb párbeszédre van szükség az állam, a főváros, a kerületek, a vállalkozások, a civilszervezetek és a lakosság között.
- Önfenntartó városgazdálkodási rendszer kialakítása.
- Budapest nemzetközi gazdaságszervező szerepének erősítése (pénzügyi szolgáltatások, K+F, tudás-ipar és high-tech iparágak megtelepedésének, jelenlétének ösztönzése).
- Budapest kapuvárosi szerepének erősítése az Európai Unió és a Balkán, valamint Kelet-Európa között - nyitás a déli és keleti nagyvárosok felé.
- Nemzetközi piaci folyosók csomóponti helyzetéből származó földrajzi előnyök kihasználása
(pl. makroregionális logisztikai funkció kiépítése).
- A Duna Stratégiához kapcsolódó uniós fejlesztési lehetőségek kiaknázása.
- A nemzetközi turisztikai és kulturális központ szerep erősítése. Egyedi városkarakter értékalapú megőrzése és fejlesztése.
- Nagytérségi léptékben is kiegyensúlyozott zöldfelületi rendszer, ökológiai és rekreációs szereppel rendelkező „zöld gyűrű” kialakítása (Budai-hegység, Pilis, Visegrádi-hegység, Gödöllői-dombság, Ócsai TVK, Duna-mente, Tétényi-fennsík stb.), az agglomerációs települések fizikai összenövésének megakadályozása.
- Az egészséges környezet megteremtése, értékeink megőrzése, a sokszínű területhasználat és a hatékony működésű városszerkezet, a közlekedéshálózat törekedjen a városszerkezet hatékony támogatására és kiszolgálására. Intelligens közlekedési rendszer.
- A felszíni és felszínalatti vizeknek az egészség megőrzéséhez, a gyógyturizmushoz, az egészséges és élhetőbb települési környezet megvalósításához való hozzájárulásának növelése. A város és a Duna szervesen együtt élő kapcsolatának fejlesztése.
- A Budapest körüli turisztikai örökséggyűrű létrehozása a meglévő épített értékek kibontakoztatásával.
- A térség legyen az európai zöld és kék gazdaság egyik centruma. Hatékony energiafelhasználás és klímavédelem.
- A szociális feszültségek csökkentése, a szegregáció mérséklése a főváros egyes kerületei, valamint a főváros és térsége tekintetében is (a szociális szolgáltatások és támogatások egységesítése). Befogadó és támogató társadalom kialakítása.
- Családbarát környezet és (köz)szolgáltatások, családbarát munkavállalási feltételek biztosítása (pl. digitális infrastruktúra fejlesztésével a távmunka lehetőségeinek bővítése).
- Rugalmas lakásstruktúra.
- A „Budapest Üzleti Régió” közúti, vasúti infrastruktúrájának és közösségi közlekedési kapcsolatainak, összehangolt menetrendi megoldásokkal és egységes tarifarendszerrel rendelkező közlekedési rendszerének fejlesztése. Intelligens közlekedési rendszer kialakítása. A közlekedéshálózat törekedjen a városszerkezet hatékony támogatására és kiszolgálására.
- Budapest agglomerációs lehatárolásának újraértelmezése.

38. ábra: Budapest vonzáskörzete

Budapest, a nemzetközi jelentőségű főváros

Budapest, országosan kimagasló népességszáma és népsűrűsége, valamint az ország közlekedési hálózatában, központi közigazgatásában, gazdasági és innovációs funkcióiban betöltött szerepkörei miatt önmagában is számos olyan adottsággal, lehetőséggel és problémával rendelkezik, mely országosan egyedülálló. E lehetőségek és problémák kezelése, a vonatkozó fejlesztéspolitika kialakítása jelentős hányadban a fővárosi és a kerületi önkormányzatok feladata a kormányzat támogatásával. Kiemelhetők itt a tipikus európai nagyvárosi kihívások, mint az alacsony jövedelmű népesség gyakran etnikai jellegű szegregációi, a demográfiai válságra és a klímaváltozásra való felkészülés, valamint a közlekedés-szervezés és befektetőbarát, de egyúttal fenntartható, élhető és örökségvédő városi struktúra kialakítása. (Különösen az utóbbi kettő esetében, a városkörnyékkel, az agglomerációval való szoros együttműködés is szükséges.) Az OFTK dokumentumában Budapest ezért is kapott külön fejezetet, a megyékhez hasonlóan.
Nemzeti szempontból különösen fontos, hogy saját fejlesztési igényeivel és irányaival összhangban Budapest képes legyen koordinálni és kiszolgálni az ország nemzetközi kapcsolatrendszerét. Ennek keretében Budapest váljon határokon is átívelően a nemzet fővárosává. Olyan helyszínné, amely fontos jelentéssel bír a magyarság minden tagja számára. A főváros vonzereje meg kell, hogy nyilvánuljon különösen a legmagasabb szintű közigazgatási és közszolgáltatási funkciók, a gazdaságszervezési helyszínek, a magyar és nemzetközi kulturális szolgáltatások elérésében, valamint olyan kapcsolatok biztosításában, melyeken keresztül a térségben bárki bekapcsolódhat a globális vérkeringésbe. A főváros fejlesztésekor figyelemmel kell lenni arra, hogy az országos hatáskörű szolgáltatásokat egyszerűen el tudja érni minden állampolgár, függetlenül attól, hogy az ország mely térségében és településén él. Az egyoldalúan Budapest-központú közlekedési rendszerünk oldásáig a fővárosnak olyan fordítóponti szerepköröket kell vállalni, mely kényelmes kapcsolatot biztosít az ország (és a Kárpát-medence) utazóközönsége és áruszállítása számára (utóbbi esetben ügyelve a város és agglomerációjának élhetőségére is). A Budapestre rótt, kényelmes közlekedési kapcsolatot biztosító szerep esetében megkerülhetetlen a fejpályaudvarok szerepének újragondolása, közlekedési kapcsolatainak, átbocsátóképességének fejlesztése, továbbá a kelet-nyugat irányú utazások közötti legrövidebb fővároson belüli kapcsolatok megteremtése.
Pest megye és az agglomeráció: a metropolisz térség kohéziójáért

A budapesti agglomeráció kiterjedésében és funkcióiban egyedi világvárosi jelenség hazánkban, sajátos kihívásokkal és lehetőségekkel. Az agglomeráció alapvetően Pest megye északi részén húzódik, de a szomszédos megyékben is található több település, amelyeknek Budapest felé irányuló napi kapcsolatai vannak. Az agglomerációt az európai nagyvárosok közvetlen vonzáskörzetében tapasztalt kihívások jellemzik. Ezek közül kiemelhető az óriási tömegigényeket kiszolgáló közlekedés, amelyet a Budapest felé irányuló és az agglomeráción belüli kapcsolatok nehézségei mellett még a Budapest központú országos közlekedési hálózat átmenő forgalma is terhel. Szintén külön említendő a stratégiailag és térségi szinten kevéssé koordinált fokozódó beépítés és a települések összenövése, melynek eredményeként fenntarthatóságában sérül a területhasználat (ritkul az ökológia-rekreációs hálózat, károsodik a táji és kulturális örökség), a lakó és a termelő-szolgáltató funkciók kedvezőtlenül keverednek, hiányoznak a valós települési központok. Továbbá a térség az ország legkedvezőbb demográfiai adottságú területeként nagy kihívások elé állítja az oktatási-nevelési közszolgáltatásokat. Az agglomerációs kihívások eredményes kezelése csak a települési és a megyei szereplők koordinált együttműködésében képzelhető el.
Pest megyei települések többsége nem tagja az agglomerációnak, de a megye városainak mindegyike csatlakozhat a Budapest üzleti nagytérségének peremén található „belső gyűrű városai” fűzér egyes tagjai körül kialakuló markáns és specializált várostérségi gazdaságfejlesztéshez. Ez elengedhetetlen eleme annak, hogy a metropolisz térség valós gazdasági egységbe forrjon, hogy gazdasági fejlődése több központ köré szerveződjön és kiegyensúlyozottabb, összességében erőteljesebb legyen. Mindez nyilván nem támogathatja az urbanizáció területi kiterjedését, sőt, alapvetően (de nem kizárólagosan) Pest megye egyes térségeiben fejleszthető tovább a népesség-tömörülés rekreációs és egészségügyi igényeit kiszolgáló zöld gyűrű.
Ugyanakkor Pest megye önmagában is egy komplex fejlesztési térség, melynek az agglomerációs és a „belső gyűrű városai” kapcsolódások mellett léteznek önálló fejlesztési igényei, témái is. A városoknak itt is meg kell szervezniük térségük közszolgáltatását, közigazgatását, helyi gazdaságát és e megyében is megtalálható a társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból országosan is elmaradott térségek problémaköre. E megyei szintű fejlesztésekkel is foglalkozik Pest megye önálló fejezete az OFTK egyik megyei decentralizált fejezeteként.

3.1.4.4 A belső városgyűrű városainak önálló arculatra épülő fejlesztése

A fővárost és a közép-magyarországi régiót egy olyan városgyűrű öleli körbe, amely amellett, hogy egyes elemei Budapestről legfeljebb egy órán belül elérhetőek, egyben figyelemre méltó dinamikus fejlődést felmutató gazdasági központoknak is tekinthetők. Ezen városok önmagukban is életképes, változó nagyságú és profilú önálló vonzáskörzetekkel rendelkező térségi központok, kedvező földrajzi helyzetüknek és meglevő infrastrukturális feltételeiknek köszönhetően. További elérhetőségi és egyéb infrastrukturális fejlesztésekkel valós hálózatba szerveződésük kölcsönösen erősíti Budapest és közvetlen térségének (főtengely) és a körülötte elhelyezkedő már ma is sokoldalú, de továbbfejleszthető kapcsolatokkal rendelkező és bővíthető városgyűrű kapcsolatát, együttműködéseit. A meghatározott prioritások és a meglevő gazdasági lehetőségek alapján városprofilokat kell kialakítani és megvalósulásukat támogatni.
A főváros körüli belső városgyűrű városainak lehetséges kitörési pontjai:
Kecskemét megújuló mezővárosként az iparát, mező- és élelmiszergazdaságát megújító modern, szolgáltató alföldi centrum pozícióját kívánja elérni húzóágazataira támaszkodva (autóipar, élelmiszeripar, elektronika) és olyan kitörési pontokkal, mint az innovatív iparágak, gép- és járműipar („Daimler City”), élelmiszeripar, logisztika, kulturális ipar. A térség kiterjed a közvetlen városi vonzáskörzeten túl is, pl. a Nagykőrös és Cegléd agrár-élelmiszeripari és közlekedési csomóponti potenciális logisztikai térségére.
Székesfehérvár „hagyomány és innováció a királyok városában” jelszóval a meglevő sikeres húzóágazatai (elektronika, turizmus, gépgyártás, élelmiszeripar) fejlesztése mellett a következő kitörési pontokkal kívánja fejleszteni jelenleg is erős hazai pozícióját: mechatronika-autóipar, informatika, elektronika, logisztika, innovációs és kreatív gazdasági ágak, specializált turizmus. Mindez nem csorbítja, hanem kiegészíti a város kiemelt térségi fejlesztési központi funkcióit, annak gazdasági megalapozásához járul hozzá. A térség kiterjed a közvetlen városi vonzáskörzeten túl is, pl. Mór és Várpalota-Pétfürdő ipari, a Velencei-tó rekreációs térségére.
Szolnok, a „Tisza fővárosa” szlogenjével a Közép-Tisza-vidék központjaként, az élhető és fenntarthatóan fejlődő régiós alközpontváros státuszának megerősítésére törekszik. A „T-City-Szolnok” programmal az IKT alapú város- és gazdaságfejlesztés útján tett meghatározó lépéseket. Szolnok hagyományosnak tekinthető húzóágazatai megtartása és fejlesztése mellett (feldolgozóipar, kereskedelem, logisztika, távközlés, élelmiszer-, papír, vegy- és gyógyszeripar, elektronika, autóipar) megújult tartalmú kitörési pontjai a logisztika, az ipar, a turizmus, az infokommunikációs szolgáltatások területeit fedik le. A térség kiterjed a közvetlen városi vonzáskörzeten túl is, pl. Abony, Törökszentmiklós ipari és agrár-élelmiszeripari térségére.
Tatabánya a megújuló város, Komárom-Esztergom megye gazdasági központja, versenyképes, innovációt és befektetéseket támogató, családbarát település, amely folytatja az elért eredmények megtartásához szükséges infrastrukturális és gazdasági célú fejlesztéseket, a táji környezeti szempontok figyelembevételével. Ehhez a következő húzóágazatok adnak alapot: autóipar, gumiipar, elektronika, gépipar, orvosi műszergyártás, környezetvédelmi ipar, legfontosabb kitörési pontjai: feldolgozóipar (gép-, és elektronikai ipar, high-tech ipar), logisztika. Tatabánya, Oroszlány-Tata-Komárom városokkal, városhálózati csomóponti térségként a megye gazdasági motorja.
Dunaújváros megújuló és élhető iparvárosként a monostrukturális ipari fellegvárból innovációs és szolgáltató térségközponttá kíván fejlődni, amelyben a hagyományos húzóágazatok mellett (ipar, fémkohászat, élelmiszeripar, gumiabroncs- és papírgyártás) a következő kitörési pontok kaphatnak szerepet: K+F+I, tudásintenzív és innovatív ágazatok, specializálódó vas- és acélgyártás, logisztika, üzleti és konferenciaturizmus.
Salgótarján, a „régi-új város a hegyek ölelésében”, egy megújulásra kész, vonzó középvárosként definiálja magát, amelyhez húzóágazatai mellett (fém- és építőipar, üveggyártás, autóipar) a magas szintű technológiai iparágak, ipar, autóipar, üveggyártás és a turizmus kitörési pontjai járulnak hozzá. A térség kiterjed a közvetlen városi vonzáskörzeten túl is, pl. a Zagyva völgy ipari térségére.
Vác hangulatos, nyitott kisváros, a Dunakanyar bal partjának szellemi, ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi központja pozíció elérésére törekszik. Ehhez meglévő húzóágazatai (gumiipar, elektronika, turizmus) mellett kitörési pontként határozza meg a távmunkát is alkalmazó iparágak, a logisztika, a kereskedelem fejleszthető területeit. A térség kiterjed a közvetlen városi vonzáskörzeten túl is, pl. a Börzsöny rekreációs, a Rétság ipari térségeire, Balassagyarmat szolgáltató-közlekedési térségére.
Gyöngyös múltja okán hagyományosan „a szőlő és a bor városa”, jelenlegi húzóágazatai alapján Heves megyében Eger után a második legjelentősebb gazdasági központ (energiaipar, vegyipar, gépipar, kereskedelem, elektronika, logisztika, turizmus, gyümölcstermesztés), amely a meglevő ágazatok
versenyképességének javítása mellett kitörési pontként a diverzifikált turizmus, az innovatív iparágak meghonosítását jelöli meg. Hatvan közlekedési és potenciális logisztikai csomópont, a várostérség közlekedési kapcsolatainak kulcsa.
Esztergom a fővárost kiegészítő intézményi funkciókkal rendelkező megerősödő, határon átnyúló regionális összefogás központjaként is működő középvárosként definiálja magát, amelyhez illeszkedik a versenyképes, tudós és dolgos város koncepciója. Ehhez alapot nyújtanak a meglévő húzóágazatok: autóipar, elektronika, gépgyártás, logisztika, gumiipar; kitörési pontként továbbfejlesztendő vagy meghonosítandó ágazatai a K+F+I igényű iparágak és az autóipar. Vonzáskörzete napjainkra közel 50 településre terjed ki, amelynek egy része szlovákiai területre esik (Ister-Granum EGTC). Jól látható növekvő súlya, térségi munkaerő-piaci központszerepe is. Esztergom kulturális, építészeti értékei, sajátos egyházi szerepköre miatt jelentős turisztikai potenciállal bír, a Dunakanyar „nyugati kapuja”, ugyanakkor a Duna menti ipari térség szerves része is.
Jászberényben fenntarthatók a jelenkorban elért gazdasági sikerek, munkahelyek és húzóágazatok (gépgyártás, vegyipar, termálturizmus) a fenntartható dinamikus növekedés megvalósításában kitörési pontot az innovatív iparágak támogatása és a turizmus további fejlesztése jelentenek. Tatabánya
Veszprém és Eger a belső gyűrű nagyvárosainak térségei földrajzilag és funkcionálisan a belső gyűrű városok térségeitől elkülönülnek. A külső és belső nagyvárosi ívet összekötő tengelyeken helyezkednek el. Szolnok
Veszprém, történetileg „a királynék városa” a legélhetőbb közép-dunántúli város pozíció betöltésére törekszik autóipari, bútoripari, élelmiszeripari, építőipari, elektronikai húzóágazatain kívül a magas tudásigényű K+F+I iparágak, a turizmus, környezetipar (ökopolisz), vegyipar kitörési pontok megerősítésével. Ennek eredményeként a belső városgyűrű iparosodott és felsőoktatási képzőhelyekkel is rendelkező nyugati tagjaival, valamint Győrrel és Budapesttel a távolabbi jövőben egy egyre sűrűsödő tudástérséget alkothat. A térség kiterjed a közvetlen városi vonzáskörzeten túl is, pl. a kelet-balatoni medence rekreációs és Várpalota ipari térségeire. Jászberény- Gyöngyös-Hatvan
Eger a „minőség városa”-ként minőségi életkörülményeket kíván teremteni azt ezt támogató gazdasági szerkezet kialakításával. Jelenlegi húzóágazatai mellett (autóipar, dohányipar, gépgyártás, távközlés, acélipar, kiskereskedelem) kitörési pontot lát az ipar, logisztika, turizmus, borászat, élelmiszeriparterületein. Komárom
A belső gyűrű várostérségeinek fejlesztési irányai
- A fővárost tehermentesítő belső gyűrű városait összekötő közlekedési hálózatfejlesztés.
- A városok már meglevő és piacképes ipari, logisztikai funkcióit erősítő gazdaságfejlesztési politika megvalósítása, összhangban a fővárosi agglomeráció ipari és barnamezős területeinek fejlesztésével.
- A városok gazdasági profiljához illeszkedő K+F és oktatási intézmények fokozott fejlesztése, létrehozása.
- A gyűrűn belüli kapcsolatrendszerre, munkamegosztásra épülő klaszterek, beszállítói hálózatok kialakítása.
- A főváros, a fővárosi agglomeráció és a gyűrű városai közötti napi ingázási kapcsolatokat segítő közösségi közlekedési rendszer kialakítása.
- A fokozott közlekedési és ipari környezetterhelés hatásait csökkentő környezeti fejlesztések, például a zajvédelem, a környezetbiztonság javítása. A települési területek összenövésének elkerülése, a városi
Veszprém
területek körüli rekreációs zónák biztosítása.
- „Budapest Üzleti Régió” építése a belső gyűrű városai, Budapest és az agglomeráció együttműködésében, közös területi tervezéssel, összehangolt adó-, befektetési-, innovációs- és közlekedési politikával és fejlesztésekkel.

3.1.4.5 A külső városgyűrű kiemelt várostérségi fejlesztései

Magyarország gazdaságának fejlesztése a támogatáspolitikában a konkrét tartalommal feltöltött térségi szemlélet erősítését is igényli, ennek érdekében ki kell jelölni a növekedés elsődleges színtereit és hálózatait. Ezt olyan városok alkothatják, melyek kiemelkedő telephelyi lehetőségeik, jelenlévő és potenciális befektetőik, vállalataik, térségi beágyazódottságuk révén a növekedés dinamikus térségeiként jelennek meg a hazai településszerkezetben.
A 2014-2020-as időszak feladata, hogy a városok egy meghatározott csoportja a helyi adottságok és elképzelések figyelembevételével a nemzeti gazdaságpolitika által kijelölt, tematikus fókusszal rendelkező komplex térségi gazdaságfejlesztési programot hajtson végre és ez által a meglévő erős gazdasági funkciók továbbfejlesztésével mindinkább csomóponti szerepet tölthessenek be tágabb térségükben, illetve az ország gazdasági térszerkezetében.
Nemzeti szinten is kiemelt és támogatott kitörési pontokra van szükség, amelyek nem az aktuális eszközök (források) alkalmazására irányulnak, hanem kijelölik azokat a fejlődési irányokat, amelyek reális helyzetértékelésre alapozott, egyedi fejlődési lehetőségeket biztosítanak e városok és térségeik számára. A stratégiai jelentőségű irányvonalak meghatározása, a jelenlegi gazdasági funkciók alapján is kiemelkedő városok esetében elsődleges. A meghatározott prioritások és a meglevő gazdasági lehetőségek alapján városprofilokat kell kialakítani és megvalósulásukat támogatni.
A külső városgyűrűnk specializált, felülről támogatott és koordinált városi gazdaságstratégiáinak sikeréhez szükség van a gyűrű hálózatos fejlesztésére is, különösen:
- A nemzeti és nemzetközi jelentőségű nagyvárosaink (Győr, Pécs, Szeged, Debrecen, Miskolc) kiemelt, növekedést szétterítő fejlesztésére, országos jelentőségű intézményeik fejlesztésére, nemzetközi kapuszerepük kiteljesítésére.
- A gyűrű városai közötti közúti, vasúti infrastruktúrák és a közösségi közlekedés fejlesztésére, Budapest irányában főként a közösségi közlekedés fejlesztésére.
A külső városgyűrű meghatározó gazdasági szerepkörrel rendelkező városai:
A túlnyomóan gazdasági mutatók alapján elkészített gazdaságierő-potenciál számítások alapján előzetesen lehatárolásra került növekedési színtérként definiálható várostérségek többsége elsősorban megyei jogú városaink közül került ki, kiegészülve olyan szereplőkkel, amelyek gazdasági szerkezetváltásában nagy szerepet játszottak meghatározó multinacionális feldolgozóipari vállalatok és háttértérségük számára is jelentős igazodási pontot jelentenek.
Debrecen az egészségipar bázisán megújuló gazdaságszerkezet kialakításával szeretné elérni a gyógyító város pozíciót. Ebben támaszkodhat a következő húzóágazataira: élelmiszeripar, vegy- és gyógyszeripar, gépgyártás, elektronika, informatika. Kitörési pontjai: a magas tudás-igényű iparágak, a biomassza-hasznosításra épülő iparágak, vegyipar, kreatív ipar, turizmus, logisztika, orvosi műszergyártás, élelmiszeripar. Magyarország második legnagyobb városának vonzáskörzete kiterjed a Hajdúság egészére, de a közeli Nyíregyháza és Nagyvárad körzetei is számos kooperációs lehetőségeket rejtenek magukban. Debrecen kiemelkedő nemzeti jelentőségű nagyváros, nemzetközi kapuszereppel (pl.: nemzetközi repülőtér), potenciálisan országos hatáskörű intézményeknek is otthont adhat.
Szeged, „a napfény városa” egy teljes értékű „biopolisz” megteremtésében érdekelt, melyhez kiváló alapot adnak a helyi élelmiszeripar, turizmus, olajipar, vegyipar, gumiipar, energetika húzóágazatai, s amelyeket kiegészítenek a biotechnológia, a magas K+F+I igényű iparágak, a logisztika és a turizmus kitörési pontjai. Városi vonzáskörzete csaknem egész Csongrád megyét lefedi, de nemzetközi területi együttműködések szereplője is Arad-Temesvár-Újvidék-Szabadka/Zenta térségben. Kiemelkedő nemzeti jelentőségű nagyváros, fontos nemzetközi kapuszereppel, potenciálisan országos hatáskörű intézményeknek is otthont adhat.
Miskolc, mint a nyitott kapuk városa a közösségek, lehetőségek és élmények városa kíván lenni, amelyben kitüntetett szerepet kap a borsodi „Nanopolis” megteremtése olyan kitörési pontokra támaszkodva, mint a tudás- és high-tech alapú iparágak (anyagtudományok, mechatronika), valamint a kulturális ipar és a turizmus. Jelenlegi húzóágazatai mindehhez megfelelő alapot képesek nyújtani (logisztika, gépgyártás, vegyipar, gyógyszergyártás, acélipar, autóipar). Elsősorban a Sajó- és a Hernád völgy térségeit képes integrálni, megerősödésével Kassa felé tud terjeszkedni. Kiemelkedő nemzeti jelentőségű nagyváros, nemzetközi kapuszereppel, potenciálisan országos hatáskörű intézményeknek is otthont adhat.
Pécs a kultúra városaként újrapozicionálja magát, olyan pozíció megszerzésére törekszik, amelyben meglévő logisztikai, építőipari és turizmusbeli húzóágazatai mellett a kulturális ipar és turizmus, az innovatív egészségipar, környezetipar, gépipar, elektrotechnika kitörési pontjai segítenék. Térsége kiterjed a közvetlen városi vonzáskörzeten túl is, pl. a Baranyai-dombság és a Villányi-hegység térségeire. Kiemelkedő nemzeti jelentőségű nagyváros, nemzetközi kapuszereppel, potenciálisan országos hatáskörű intézményeknek is otthont adhat.
Győrben, „a folyók és a találkozások városában” a jövő az egészség, a kultúra és az innováció köré épül. Magyarország járműipari központjaként elektronikai és informatikai ipari, autóipari és gépgyártási húzóágazataira támaszkodhat kitörési pontjainak (járműipar, magas K+F+I igényű iparágak, turizmus, egészségipar, logisztika, sportgazdaság, kulturális és kreatív ipar) megerősítéséhez. Győr és térsége azon kevés területegységeink közé tartozik, amely nemzetközi együttműködésekkel is integrálódik (Bécs-Pozsony), de szűkebb magyarországi vonzáskörzete is kiterjed a Szigetköz-Rábaköz térségétől a Bakonyaljáig és átnyúlik a szomszédos Komárom-Esztergom és Veszprém megyébe. Határon átnyúló vonzáskörzete kiterjed a szlovákiai Csallóközre és Mátyusföldre. Kiemelkedő nemzeti jelentőségű nagyváros, nagyon fontos nemzetközi kapuszereppel, potenciális országos hatáskörű intézményeknek is otthont adhat. Békéscsaba
Nyíregyháza három ország határánál elhelyezkedve dinamikusan fejlődő gazdasági és logisztikai központként szolgálhat a Kelet kapujaként. Húzóágazatai mellett (műanyagipar, háztartástechnika, gumiipar, autóipar, építőipar) a kívánt pozíciót erősítő kitörési pontjai a nemzetközi logisztikai, kereskedelmi és pénzügyi szolgáltatások, K+F igényű iparágak és a turizmus. A megyeszékhely a Nyírség és Szatmár természetes központja, Kárpátalja/Munkács felé irányuló szorosabb térségi kapcsolatokkal.
Szekszárd adottságait és történelmi hagyományait tekintve méltán viseli a „bor és a kultúra városa” címet, de jelentős mértékben támaszkodhat a tejipar, borászat, textilipar, fémfeldolgozó-ipar, építőipar húzóágazataira, valamint a tudás alapú iparágak és az autóipari fejlesztések terén elért eredményeire is. Új közlekedési csomópontként (M6-M9) logisztikai jelentősége is nőhet, és látogatottsága a minőségi (bor-, öko-, vadász-, vízi-) turizmusra irányuló fejlesztésekkel növekedhet. Közvetlen városi vonzáskörzete kiegészül a Szekszárdi-Geresdi-dombság egyes településeivel, a Sárköz és kisebb részben a Völgység egyes területeivel, hatása a Duna mentén Pakstól Mohácsig érzékelhető.
Szombathely az osztrák-magyar határtérség régiójának kulturális, tudományos, oktatási központja pozíció megszilárdításában a meglévő gépipari, kiskereskedelemi, autóipari, textilipari, faipari és turisztikai
húzóágazatok erősítése mellett kitörési pontként határozza meg az IKT iparágak, a logisztika, a sportgazdaság és a diverzifikált turizmus területeit. A térség kiterjed a közvetlen városi vonzáskörzeten túl a Répce-Rába köze területeire (Bük/Kőszegtől Szentgotthárdig), illetve potenciálisan Felsőőr környékére.
Kaposvár „egészséges élelmiszerek a szántóföldtől az asztalig” jelszóval az egészségtudatos város pozícióját kívánja elérni az élelmiszeripar, gépipar, textilipar, építőipar, logisztika, kiskereskedelem húzóágazatainak segítségével, illetve a következő kitörési pontokkal: logisztika (Taszár), kereskedelem,
bio-, nano- és elektrotechnika, kreatív ipar, turizmus. Közvetlen városi vonzáskörzetén túl elsősorban a közeli Zselic és Külső-Somogy vidéki területeit integrálja, szoros együttműködése Dombóvár felé nyitott.
Győr
Békéscsaba az ország éléskamrájának központjaként az élelmiszertermelés és -feldolgozás, valamint a gasztroturizmus hazai fellegvára pozíciót célozza meg, ehhez kapcsolja húzóágazatait: az építőanyag-ipar, a textilipar, a gépipar, az élelmiszeripar, a nyomdaipar; illetve kitörési pontjait: a malomipar újraindítása, a gasztroturizmus, a határon túli kapcsolatok erősítése, a helyi gazdaság élénkítése, a befektetések ösztönzése, a megyeszékhelyi funkciók megerősítése. A megyeszékhely szorosabb vonzáskörzetébe esik: Békés, Sarkad, Gyula és az általuk körbezárt Körös-menti vidék.
Zalaegerszeg szintén az életminőségre helyezi fókuszát „Első látásra szeretem” mottójával, ugyanakkor gazdaságfejlesztési szempontból kevés húzóágazatát (élelmiszeripar, faipar, bútoripar, elektronika, építőipar) számos új kitörési pont definiálásával kívánja megerősíteni, illetve diverzifikálni: járműipar, elektronika, mechatronika, faipar, bútoripar, környezeti technológiák, alternatív erőforrások, egészségturizmus, gyógyturizmus, logisztika. Térsége kiterjed közvetlen városi vonzáskörzetén túl a Zalai-dombság településeire, illetve keleten Keszthely/Hévíz idegenforgalmi térségével van szoros együttműködésben. Kooperációs lehetőséget biztosít a Szombathely-Szentgotthárd iparosodott térséggel való együttműködés is. Hódmezővásárhely
Sopron, a „leghűségesebb város” a helyi összefogáson alapuló városfejlesztésben látja a jövőt, melynek gazdasági oldalát az építőipar, feldolgozóipar, gépipar, fa- papírnyomdaipar, bútoripar, élelmiszeripar, elektronika, logisztika, turizmus húzóágazatai támogatják, de kitörési pontként a turizmus (főképp a gyógy-, egészség-, aktív turizmus, illetve a gasztro- és borturizmus) primátusa mellett a jelentős K+F igényű iparágak is számításba vehetőek. Közvetlen városi vonzáskörzetén túl a Fertő-tó/Hanság vidéke (nyugaton a burgenlandi Kismartonig) és a kőszegi Alpokalja vehető számításba.
Nagykanizsa a régiók kapujában elhelyezkedve a megújuló energiák mintavárosa pozíció elérését célozza meg. Energiaigényes húzóágazatait (fémfeldolgozás, ipari gépgyártás, bútorgyártás, feldolgozóipar, energiaipar, turizmus, élelmiszeripar) a pozícióhoz kapcsolódó kitörési pontokkal kiegészítve erősítheti, mint a megújuló energiákhoz kapcsolódó és egyéb K+F+I alapú iparágak, a logisztika és a turizmus. Közvetlen városi és Csurgótól Letenyéig tartó határmenti vonzáskörzeten túl Csáktornya-Lendva irányában fűzheti szorosabbra térségi kapcsolatait. Kaposvár
Hódmezővásárhely az alföldi művészváros és a „dél-alföldi Sophia Antipolis” innovatív központ pozícióit célozza meg, melyben jelenlegi húzóágazatai mellett (építőipar, mezőgazdasági termelés, gépgyártás, textilipar, kerámiaipar, kiskereskedelem) a kreatív ipar, kulturális ipar, kerámiaipar, textilipar, innovatív iparágak, és a turizmus kitörési pontjai kerülhetnek fókuszba. Természetes szorosabban együttműködő térségét a Szeged-Makó-Orosháza-Szentes-Csongrád városnégyszög jelöli ki.
Ózd „több mint város, több mint lakóhely mottójával olyan helyi gazdasági környezetet próbál létrehozni, amelyben a közelmúlt ipari szerkezetátalakítására építő húzóágazatokon (kohászat, acélgyártás, gépgyártás, textilipar, elektronika, finommechanika) kívül a jövő beazonosított kitörési pontjainak (modern feldolgozóipar, ipari örökség hasznosítása, kreatív- és kulturális ipar - Nemzeti Kulturális Dokumentációs Logisztikai Központ, turizmus) feltételeit is biztosítani igyekszik. A közvetlen városi vonzáskörzeten túl Putnok felé elsősorban szlovákiai térségek felé nyithat a Rimaszombat-Rozsnyó vonalon. Miskolc
A külső városgyűrű várostérségeinek fejlesztési irányai
- Innováció alapú gazdaságfejlesztés, a kereskedelmi és szolgáltatási potenciál minőségi fejlesztése, regionális (esetenként országos és nemzetközi) gazdasági kapcsolatokkal és hatással, megyei, esetenként regionális foglalkoztatási vonzással.
- Országos szintű állami intézmények vidéki központokba történő telepítése.
- A gazdaságpolitikában e térségek kiemelt kezelése, a befektetési környezet javítása. Az egyes városok kialakult termelési lehetőségeihez, erőforrásaihoz igazodó ágazati szakosodás és a városok közötti munkamegosztás támogatása, összehangolt városi gazdasági profilok kialakítása.
- A térségközpont nemzetközi (nagyvárosi) hálózatokba való intenzívebb bekapcsolódásának ösztönzése, a gazdaság, a kutatás-fejlesztés, az oktatás (egyetemi központok nemzetközi oktatási-kutatási együttműködéseinek és képzési formáinak ösztönzése), fejlesztési-tervezési információcsere területén.
- Nemzetközi szinten a központi település imázsának erősítése, sajátos arculat kialakítása, a városi környezetminőség javítása, fokozott térségi és települési marketing- és márkaépítési tevékenység ösztönzése. Minőségi munkahelyek biztosítása a magasan kvalifikált munkaerő megtartása érdekében a központban.
- A központi és a térséget dinamizáló funkciók ellátásához szükséges többszintű elérhetőségi rendszer fejlesztése a gyűrű mentén (infrastruktúra-fejlesztéssel) és a főváros irányában (elsősorban közösségi közlekedésszervezéssel).
- Indokolt esetben közszolgáltatási és foglalkoztatási centrum szerepkör szerinti funkcionális alközpontok erősítése a nagyvárosok vonzáskörzetén belül.

3.1.4.6 Nemzeti és perspektivikusan nemzetközi jelentőségű nagyvárosi térségek

Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs és Győr, illetve a belső gyűrűből gazdasági ereje és történelmi szerepe miatt Székesfehérvár, valamint e városok vonzáskörzete tartozik ebbe a kategóriába. A Budapest-központúság oldására ezek a városok egy részben önálló területi szintet jeleníthetnek meg a fővárosi szint mellett/alatt. Népességük és gazdasági szereplőik számossága eléri azt a kritikus tömeget, ahol már számos speciális nagyvárosi kulturális és gazdasági rétegigény jelenhet meg és azok fenntarthatóan ki is elégíthetők, így elitszervező helyszínek lehetnek. Feladatuk, hogy kisugárzó hatásukkal közvetítsék a fejlődést innovatív, technikai, gazdasági, kulturális értelemben egyaránt tágabb, több megye határán túlmutató térségük és a többi nagyváros felé. E regionális léptékben maguk is generáljanak autonóm fejlődést és magas szintű feladatokat lássanak el a szolgáltatások, a kultúra, az oktatás, a közigazgatás terén. E városok felsőoktatási és egészségügyi ellátó központi helyszínekként már jelenleg is jelentősek. A szellemi élet valós vidéki alternatíváinak, országos léptékű központjainak megteremtésével az innováció helyszíneinek száma is növelhető, és a nem csak egyetlen központtól függő elit nagyobb és stabilabb teljesítményt is tud nyújtani. Különösen a kutatás-fejlesztési funkciók és e téren a gazdasági szférával való együttműködés, valamint a kulturális és ehhez kapcsolódó kulturális és kreatív ipari teljesítmény esetében fokozható e helyszínek teljesítménye. Gesztusértékű lehet egyes országos hatókörű hivatalok Budapesten kívüli nagyvárosi központba helyezése is, amivel egyben tesztelhetőek is a decentralizációs központok lehetőségei. Elképzelhető az egyes országos hatókörű intézmények „kihelyezése”, pl. örökségvédelem, területfejlesztés, szellemi tulajdon.
A határok átjárhatóságának javulásával fontos jelenség a határon átnyúló kis és nagyvárosi agglomerációk megjelenése határaink mentén. A hazánk területére átnyúló vagy potenciálisan átnyúló agglomerálódó területek esetében (tipikus példája ennek Pozsony agglomerációja) törekedni kell a közeli nagyvárosi központtal való együttműködésre a fejlesztések során, hiszen e helyzet nagy lehetőségeket rejthet az érintett települések számára, az esetleg negatív agglomerációs jelenségeket pedig érdemes csökkenteni. A hazai központú és a határ túlsó oldalán is formálódó városi vonzáskörzeteink (tipikus példája ennek Esztergom és Komárom vonzáskörzete) esetében pedig a hazai városközpont fejlesztésekor számításba szükséges/kell venni a határon túli lehetőségeket, az ottani szereplőkkel partnerségben. Határon átn úló agglomerációk
Nagyságuk és elismert felsőoktatási és kutatási műhelyeik jelenléte a nemzetközi gazdasági és kutatás-fejlesztési munkamegosztásba való bekapcsolódás lehetőségét kínálja e nemzeti jelentőségű városaink számára. Nemzetközi szerepvállalásuk egyrészt európai és globális hálózati együttműködésekben nyilvánulhat meg. Másrészt határmenti helyzetükből adódóan a határon túli térségekre terjeszthetik ki vonzerejüket, térségük kaputérségként is működhet. Ez utóbbi téren azonban e városoknak komoly versenytársai sorakoznak a határ túloldalán (Pozsony, Bécs, Graz, Maribor, Eszék, Szabadka, Temesvár, Arad, Nagyvárad, Ungvár, Kassa). A befektetésekért, a közlekedési, logisztikai és a nagytérségi gazdaságirányításért, a turisztikai, oktatási és egészségügyi vezető szolgáltató-központi szerepekért folytatott városversenyben támogatni kell e városainkat. A fejlesztéseknek azonban legalább ilyen fontos iránya a közeli, határon túli nagyvárosokkal való, kölcsönös előnyöket hozó funkciómegosztás is. Nemzeti-
nemzetközi jelentőségű városaink kaputérségek
Meg kell jegyezni, hogy a nemzeti kulturális-gazdasági decentralizációnk színhelyéül a jelentős számban vagy arányban magyarlakta határon túli Kárpát-medencei városok is szolgálha nak
A külső nagyvárosi gyűrű egyes városai nem rendelkeznek több megyére kiterjedő térszervező potenciállal, ennek ellenére fontos szerepet tölthetnek be a gyűrűn belüli térkapcsolatok fenntartásában és megyéjükön belüli térszervezésükkel. Ide sorolható Szombathely, Zalaegerszeg, Nagykanizsa, Kaposvár, Békéscsaba, Nyíregyháza, és a domborzati és történelmi okok miatt a gyűrűn kívül elhelyezkedő Sopron és Szekszárd. Fontos termelési-szolgáltatási funkciókat és markáns gazdasági, esetleg innovációs profilokat már most is megjelenítenek, és ez a jövőben tovább erősíthető. E városokban a határon átnyúló nemzetközi foglalkoztatási és gazdasági együttműködés a városfejlesztések fontos iránya lehet. A külső nagyvárosi gyűrű többi városa is fontos térszervező
Nagyvárosaink mellett számos kisebb város (pl. Kőszeg, Mohács, Sarkad) rendelkezik a fentiekhez hasonló, de jóval kisebb területi hatókörű, jelenleg is létező és potenciális funkciókkal. E nem megyei jogú városok sorából térségi jelentőségük és nagyságuk miatt kiemelkedik Baja és Ózd.
A külső gyűrű nagyvárosi vonzáskörzetének kialakításához és a gyűrű kis és nagyvárosai közötti funkciómegosztáshoz elengedhetetlen a városok közötti közlekedési kapcsolatok jelentős javítása, mely a közösségi közlekedésszervezés mellett jelentős közúti és vasúti infrastrukturális fejlesztéseket is igényel. A városok és Budapest közötti kapcsolatoknak elsősorban a közösségi közlekedés és a kötöttpályás infrastruktúra-fejlesztésben kell megnyilvánulniuk a jövőben, illetve a Duna mentén, Győr, Dunaújváros, Mohács-Pécs és Baja irányában a vízi közlekedés terén is. Elérhetőséget javítani kell mind Budapest felé, mind oldalirányba
A másik markánsan kirajzolódó nagyvárosi csoport a Budapesttől körülbelül egyórányi útra levő városoké: Tatabánya, Dunaújváros, Kecskemét, Szolnok, Salgótarján, valamint a helyi földrajzi adottságok miatt e városi íven kívül elhelyezkedő Veszprém és Eger. Ennek a fővárostól nagyjából 40-100 km-re A fővárost
teermentesítő gyűrű
húzódó gyűrűnek a városai többnyire dinamikusan fejlődnek, a fővároshoz közeli fekvésük és eleve meglevő ipari/logisztikai potenciáljuk lehetővé teszi, hogy a termelés és a logisztika terén feladatokat vegyenek át a fővárostól. A fejlesztéspolitikának ugyanakkor figyelmet kell fordítani arra is, hogy meggátolja ezen vár sok funkcionális kiüresedését Budapest elszívó hatása miatt.
A belső gyűrű városai között kiemelt szereppel bír Székesfehérvár, amely földrajzilag a belső városhálózat szerves része, funkcióiban azonban kiemelkedik közülük. Térszervező jelentősége miatt a korábbi pólusvárosi funkciókat továbbra is szükséges fejleszteni, illetve fenntartani. Székesfehérvár így az ország középső térségéhez, a fővároshoz szoros kapcsolatrendszerrel kapcsolódó városként a külső és a belső gyűrű közötti közvetítő, összekapcsoló szerepet is magára vállalhatja. Eközben a belső gyűrű gazdaságfejlesztési lehetőségeit, a meglevő kiváló logisztikai és ipari hátteret is képes kihasználni, miközben a kultúra, oktatás, K+F terén a nagyvárosi gyűrű magas szintű szolgáltatásai al fokozottabban képes önerejére épülő gazdasági fejlődést indukálni. Székesfehérvár
összekötő kapocs a külső nagyvárosi és a belső gyűrű között
A nagyvárosok belső ívén több kisebb város is található, melyek hasonló adottságokkal bírnak, például Komárom, Dorog, Tata, Oroszlány, Esztergom, Hatvan, Jászberény, Gyöngyös. A kiváló közlekedési elérhetőségre épülhet az egyes városok közötti gazdasági munkamegosztás, beszállítói együttműködések vagy összehangolt fejlesztések formájában.
A belső gyűrű városai közül csak Komárom, Esztergom és Balassagyarmat határon túlnyúló kapcsolatai emelhetők ki, ahol a közvetlen határon túli térségekkel való ellátórendszeri kapcsolatok és funkciók megosztása fejlesztési lehetőségeket rejt. Az előbbi kettő tulajdonképpen már egy határon átnyúló kis agglomerálódott városias térség része (Révkomárommal és Párkánnyal), fejlesztésükben ez hangsúlyos elem kell, hogy legyen. Jó lehetőség van Nagyszombat, Győr-Moson-Sopron és Komárom-Esztergom megye közreműködésével egy nagyobb, koordináltan működő határon átnyúló várostérség vagy növekedési zóna kialakulásának is.
A belső gyűrű kis és nagyvárosai közötti további funkciómegosztást szolgálná a városok közötti közlekedés fejlesztése, beleértve a közösségi közlekedés fejlesztését is, csak néhány esetben indokolt a gyűrű egyes városai (Salgótarján, Esztergom) és Budapest közötti elérhetőség jelentős javítása is. A belső gyűrűn belüli, a Budapestet elkerülő és tehermentesítő kapcsolatok egyik fontos eleme lehetne a gyűrű szaki közlekedési kapcsolatainak kiépítése, mely határon átnyúló nemzetközi együttműködésben valósítható meg. Javítandók a
belső városgyűrűn
belüli k zlekedési
kapcsolatok
A belső gyűrű fővárostól (és a nemzetközi reptértől) nagyjából egy órán belüli elérhető városai Budapesttel, agglomerációjával és az érintett megyékkel együttműködve egy olyan üzleti régiót alakíthatnak ki az ország szívében, amelyet globális szinten is jelentőssé tehet a majdnem négymilliós lakosságszáma és a gazdasági teljesítménye. Erre a helyi adó-, befektetési-, innovációs- és közlekedési politika és a fejlesztések összehangolásával, térségi szintű kezelésével van reális lehetőség. Globális léptékű üzleti régió az ország szívében
Fejlesztéspolitikai feladatok:
- Innováció- és tudásbázisú gazdaság, kreativitás orientált környezet kialakítása.
- Gazdasági szempontokat is integráló városfejlesztés, átlátható együttműködésben a piaci szereplőkkel.
- Megbízható, kiszámítható fejlesztési beavatkozások, tervezett területkínálat.
- Beruházásokat ösztönző, az országos tervekhez illeszkedő gazdasági (ipar) területek kiajánlása térségileg összehangolt módon.
- Minőségi lakóterületekkel, magas használati értékű zöldfelületekkel rendelkező város - attraktív városképpel - kialakítása.
- Reális helyzetértékelésre épített vízió, megújulni képes kitörési pontokon alapuló stratégia megalkotása.
- Jövedelemtől és életkortól függetlenül használható, mozgásra, egészséges életmódra és kreativitásra ösztönző, tiszta (köz)területek kialakítása.

39. ábra: Városhálózat

3.1.5 Az egyes nagytérségek megújulását biztosító fejlesztések

3.1.5.1 A területpolitika és a vidékfejlesztés szempontjai, valamint nemzeti prioritásai

Magyarország alapvetően vidékies típusú ország, valamennyi vidéki térségi lehatárolás (pl. OECD) szerint az ország területének túlnyomó többsége vidéki térségnek minősül tájhasználatában, gazdaságában és népességi jellemzőiben. Az elmúlt évtizedek trendjei hazánkban - összhangban az agrár- és élelmiszergazdaság nemzetgazdasági súlyának csökkenésével - általában a vidéki térségek leértékelődéséhez vezettek. Számos vidéki térségünk válságba került, népessége elvándorol vagy elöregszik, a mezőgazdaság és élelmiszer-feldolgozás népességeltartó képessége alacsony, és ennek szerepét a gazdasági diverzifikáció egyelőre nem tudta pótolni. Átfogó stratégiára épülő vidékpolitikai fordulatra van szükség a város-vidék kapcsolatok megújításával, a falvak, tanyák gazdasági létalapjának megerősítésével, a vidék érték alapú fejlesztési lehetőségeinek felismerésével.
A vidékpolitika funkciói
A fenti szakpolitikai keretekbe illeszkedő vidékpolitika funkciója a vidéki térségek fenntartható fejlődésének biztosítása, melynek elemei:
- A táj, a természeti értékek és erőforrások védelme és fenntartható használata, az ökoszisztéma szolgáltatások megőrzése, a környezetminőség javítása.
- Egészséges és biztonságos élelmiszer előállítás és -ellátás.
- Megélhetés, kedvező életfeltételek és életminőség biztosítása a vidéki népesség számára.
Vidékpolitikai jövőkép
Gazdasági funkciójukban megerősödött, a működő és fejlődő helyi gazdaságra, benne az európai többfunkciós, ökoszociális funkciókat (tájfenntartás, természeti erőforrások és biodiverzitás megőrzése, népességmegtartás és foglalkoztatás) teljesítő, jó minőségű, egészséges élelmiszereket előállító mezőgazdaságra és azzal szoros kapcsolatban lévő élelmiszer-feldolgozásra épülő, közösségeiben megújult, a helyben lakóknak perspektívát nyújtó, minőségi életfeltételeket biztosító vidéki települések és térségek.
Átfogó vidékpolitikai célkitűzések
- Város-vidék kapcsolatok megújítása a kölcsönös együttműködésre, előnyökre alapozva.
- Vidéki települések, falvak, tanyák fejlesztése, gazdasági létalapjuk megerősítése.
- Vidéki gazdaság, kiemelten az agrár- és élelmiszergazdaság helyi gazdaságfejlesztésbe illeszkedő fejlesztése, erősítése, foglalkoztatási szerepének növelése, a helyi gazdaságfejlesztése.
- A vidéki munkaerő, különösen a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők megtartásának és megtelepedésének támogatása.
A vidékfejlesztés beavatkozási térségei
- Általános jellemzők által kijelölt vidéki térségek.
- Speciális táji, környezeti problémák, adottságok alapján kijelölt vidéki térségek.
- Jelentős társadalmi hátrányokkal, problémákkal rendelkező vidéki térségek.
- Speciális vidékfejlesztési feladatot jelentő térségi problémák.
- Helyi, térségi, vidékfejlesztési együttműködések.
Általános jellemzők által kiielölt vidéki térségek
A vidéki térségek lehatárolására több módszertan létezik, az általánosan használt OECD lehatárolás szerint a 120 fő/km2 népsűrűség alatti térségeket tekintjük vidéki térségnek. A tervezési-statisztikai szerepen túl ennek jelentősége az uniós vidékfejlesztési támogatások célterületeinek kijelölésében van.

40. ábra: Vidéki térségek

41. ábra: Harmonikus vidéki területhasználat

3.1.5.2 Speciális táji, környezeti problémákkal, adottságokkal rendelkező vidéki térségek fejlesztési feladatai

A Homokhátság komplex fejlesztése
Fejlesztéspolitikai feladatok:
- A 2001-2008 között működő Homokhátsági Speciális Célprogram folytatása, kiemelten a szárazságtűrő és alternatív növények termesztésbe vonása, az erre vonatkozó termesztési és fajtakísérletek, modellértékű tájgazdálkodási projektek megvalósítása, a vízgazdálkodás, a tájhasználat és a gazdálkodás összhangját megteremtő gazdálkodási rendszerek, agrotechnikai módszerek terjesztése.
- A megváltozott éghajlati feltételekhez alkalmazkodó gazdálkodási formák elterjesztése.
- A Duna és a Tisza vízgazdálkodási jellegű programjaihoz, beavatkozásaihoz illeszkedve a Homokhátság vízgazdálkodási problémáinak átfogó rendezése, a táj-és környezetgazdálkodási szempontokkal összhangban.
- A belvízrendszerek felülvizsgálata, belvízelvezetés, a táji fenntarthatóságot veszélyeztető mértékben vízigényes kultúrák és ipari tevékenységek visszaszorítása.
- A területhasználat, a gazdálkodás és a vízgazdálkodás összehangolása, szükséges esetekben a terület- és gazdálkodási forma váltásának elősegítése.
- A népességmegtartást és a tájfenntartást biztosító agrár- és élelmiszergazdaság működésének biztosítása, bővítése, a speciális táji körülményeknek megfelelő korszerű technológiák használatának elősegítése.
- A tanyai gazdaságok fennmaradásának, piacra jutásának segítése, annak érdekében, hogy tájfenntartó és megélhetést biztosító szerepüket betölthessék.
Tisza-völgy: a víz- és az agrárgazdálkodás komplex hazai nagytérsége
A Tisza-völgy szélsőséges csapadékviszonyai és tágabb térségének életét is meghatározó vízgazdálkodási lehetőségei miatt igényel önálló, térségileg integrált környezetgazdálkodási és -védelmi szempontokra épülő fejlesztéspolitikát. A nemzetközi együttműködés szükségessége csak fokozza a térség tudatos tervezésének magvalósítását. A Tisza menti térségek együttműködését a folyó és a felszíni vizek mennyiségi-minőségi megőrzésére, a tájgazdálkodásra és a fenntartható ár- és belvízvédelemre kell építeni. Mindez szorosan kapcsolódik a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztésének (VTT) komplex programjához. A Tisza-térség problémája és hasznosítása azonban nem kizárólagosan helyi vízügyi jellegű, szorosan összefügg a hazai és felvízi területek víz- és területhasználatával, ezért a fejlesztéseket komplexen, térségi összefüggésrendszerben szükséges meghatározni, fokozottan építve a nemzetközi kapcsolódásokra. A Tisza-tó és térsége fejlődése, a törekvések támogatása szempontjából lényeges, hogy az idegenforgalom, a vízgazdálkodás, a természetvédelem és a térségfejlesztés egy több megyén átnyúló, integráltan kezelendő rendszert alkot.

Mindezen szempontokat figyelembe véve szükséges továbbra is biztosítani a feltételeket a Tisza-tó közvetlen és tágabb környezetébe tartozó települések társadalmi-gazdasági felzárkóztatása érdekében, melynek alapja a térség társadalmi-gazdasági erőforrásainak aktivizálása, ily módon elősegítve az életkörülmények javítását, a térségi szereplők hatékony együttműködésének megalapozását, a fejlesztések összehangolását.
A Tisza völgye
természetes és
szükséges
együttműködési
lehetőségeket kínál
Fejlesztéspolitikai feladatok:
- A táji rendszer működőképességének biztosítása, valamint a fenntartható társadalmi-gazdasági fejlődés feltételeinek megteremtése az ökológiai kritériumok maximális figyelembevétele mellett.
- A vízkészlet-gazdálkodás fejlesztése, alkalmazkodás a klímaváltozás kihívásaihoz.
A tájhasználat igazítása az egyes területek ökológiai adottságaihoz és a
- A Tisza-völgy árvízvédelmi biztonságának növelése, egyrészt az árvízszintek csökkentését eredményező, nagyvízi meder vízszállító képességének javítása és a hazai ártéren kiépíthető árapasztó tározók megvalósítása, másrészt a jelenlegi árvízvédelmi rendszer előírások szerinti kiépítése révén.
- A Tisza menti, természetes (mély)árterek reaktiválása, bevonása a vízgazdálkodásba. A rendszeres, sekélyvízi elárasztásra alapozott ártéri tájgazdálkodási rendszerek megvalósítása. A Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése még hiányzó elemeinek megvalósítása, és eredeti céljainak megfelelő működtetése.
- A tájhasználat igazítása az egyes területek ökológiai adottságaihoz és a lehetséges vízpótláshoz, a szántóművelés kiváltása az arra alkalmatlan területeken.
- A Tisza-térségi nemzetközi kapcsolatrendszerének fejlesztése a határon átnyúló vízgazdálkodási, turisztikai, híd- és vízi közlekedés terén.
lehetséges vízpótláshoz, a Vásárhelyi Terv Tovább-
fejlesztéséhez

3.1.5.3 Jelentős társadalmi hátrányokkal, problémákkal rendelkező, kiemelt felzárkóztatást igénylő vidéki térségek fejlesztése

A vidékfejlesztési, vidékpolitikai célkitűzésekkel összhangban a tartósan elmaradott, periférikus helyzetű vidéki térségek (pl. Cserehát, Ormánság, Dél-Cserhát) válsága a különösen gyenge elérhetőség mellett a környezetüket ellátni képes érdemi térségi központok hiányából, a népesség kedvezőtlen kor-, illetve képzettségi összetételéből és rossz gazdasági szerkezetéből, valamint az erőforrások szűkösségéből (tőkehiány, képzett munkaerő elvándorlása) adódik. A főként inaktív, eltartott népességgel rendelkező településekben sokszor nem az idősödés, illetve elnéptelenedés jelent veszélyt, sokkal inkább a szegregáció, illetve a magas termékenység, ami az alacsony iskolázottságú fiatalok magas arányával a szegénység újratermelődéséhez vezethet. A kedvezőtlen szociális és gazdasági helyzetből adódóan a lakosság elhanyagolja, sőt gyakran kényszerűen feléli az épített, a természeti környezeti és kulturális értékeket. A fejlesztéspolitika sokszor elhanyagolt területei voltak a megyehatárok menti területek, ezek öröksége ma is tovább él. Fejlesztésükben a megyék szerepe kiemelt jelentőségű, hiszen itt kisebb léptékű, helyi adottságokra szabott, ugyanakkor térségileg összehangolt, komplex beavatkozásokra van szükség. A megyehatárokon kialakult belső perifériák problémáinak kezelésében is kulcsszereplők a megyék. Ahol releváns, a határon átnyúló kapcsolatok erősítése, és a szomszédos országok vidéki térségeivel történő együttes kezelés megteremtése feltétlen szükséges ezen értékek védelme érdekében. Periférikus térségeink egyre nehezebb helyzetben
A Cserehát fejlesztése
Az ország észak-keleti részén fekvő Cserehát hazánk egyik legfejletlenebb területe. A zömében aprófalvas településekből álló térségben a munkanélküliség jelentősen meghaladja az országos átlagot, főleg a belső-csereháti településeken, ahol gyakori, hogy csak a falu életét irányító, kiszolgáló közintézményeknél dolgozó embereknek van munkája. A Cserehát településein nagyon magas a roma népesség aránya, az iskolákban gyakori a szegregáció. A rossz elérhetőség, a gyenge infrastruktúra gátolja a helyi gazdaság fejlődését. A térségben ugyanakkor sok kihasználatlan lehetőség is rejlik, leginkább az értékes természeti környezet.
Fejlesztéspolitikai feladatok:
- A tervi előzményekre és a helyi kezdeményezésekre építve hosszú távú, átfogó térségi fejlesztési program megvalósítása a Csereháton, melynek középpontjában a helyi gazdaság fejlesztése áll.
- A háztáji gazdálkodás, az élelmiszertermelés ösztönzése, a kiskerti termelési kultúra újjáélesztése,
Átfogó térségi fejlesztési program megvalósítása, melynek
falusi kispiacok, helyi piacok létesítése.
- Mikro- és családi vállalkozások létrehozásának ösztönzése.
- Szociális gazdasági formák kialakításának elősegítése, szociális földprogramok támogatása.
- A falusi- és ökoturizmus fejlesztése, sajátos kínálati struktúra kialakítása, egymást kiegészítő prioritások, desztinációk mentén. A turisztikai desztinációk elérhetőségének javítása.
- Megújuló energiára alapuló térségfejlesztés: biomassza, egyéb alternatív energiaforrások. Helyi energetikai rendszerek, intelligens hálózatok és autonóm ellátási rendszerek fejlesztése.
- Erdősítés és az erdőgazdaságban, fafeldolgozásban, valamint az erdőgazdálkodásban rejlő további lehetőségek kiaknázása, fenntartható fejlesztése.
- Az elérhetőség és a mobilitás javítása (utak állapotának javítása, buszhálózat fejlesztése).
- Az oktatás színvonalának növelése és képzések szervezése, az iskolák felújítása, bővítése, a felnőttképzés támogatása; fiatalok közösségi tevékenységeinek támogatása; munkahelyi képzések támogatása, gazdasági oktatás bevezetése.
- Határon átnyúló fejlesztések.
középpontjában a helyi gazdaság fejlesztése áll
Az Ormánság komplex fejlesztése, Ős-Dráva program
A dél-baranyai Ormánság hazánk egyik legelmaradottabb térsége, fejlődési problémái évtizedekre nyúlnak vissza. Az 1800-as évek elején még virágzó ártéri gazdálkodás folyt a térségben, amelynek azonban a Dráva szabályozása véget vetett, és az Ormánság gyors hanyatlásnak indult. Jelenleg a gyenge infrastrukturális ellátottsággal rendelkező aprófalvas térségben nagyon magas a munkanélküliség, és az alacsony életszínvonalból, a foglalkozási lehetőségek hiányából adódóan igen jelentős az elvándorlás. A lakosság jelentős része roma. Különösen rossz helyzetben van a Cserehát és az Ormánság
Fejlesztéspolitikai feladatok:
- Komplex víz- és tájgazdálkodási rendszer kiépítése, a folyószabályozás előtti állapot lehetőség szerinti visszaállításával, csatornák, tavak létesítésével, a helyi, történeti és kurrens szaktudásra egyaránt alapozva.
- A táji adottságokhoz igazodó mezőgazdaság fellendítése, a tájgazdálkodás, ökológiai gazdálkodás, szövetkezések keretében a legelők és a gyümölcsösök területének növelése, a méhészeti, a haltermelési kultúrák és általánosságban a helyi termékek, helyi feldolgozás (helyi termékláncok) fejlesztése.
- A helyi gazdaság, a szociális gazdaság, a foglalkoztatás koordinációja.
- Erdősítés és az erdőgazdaságban, fafeldolgozásban, valamint az erdőgazdálkodásban rejlő további lehetőségek kiaknázása, fenntartható fejlesztése.
- A roma lakosság képzése, jövedelemtermelő munkához juttatása, önellátásra való képességének megteremtése.
- A leromló települések műszaki, épített környezeti és társadalmi, közösségi megújítása.
- A turizmus fejlesztése, a turisztikai desztinációk elérhetőségének és szolgáltatásainak javítása.
- A határon átnyúló kapcsolatok erősítése, fejlesztése.
Az Ős-Dráva program keretében komplex víz- és tájgazdálkodási rendszer kiépítése

3.1.5.4 Speciális vidékfejlesztési feladatot jelentő térségek fejlesztése

Tanyás térségek fejlesztése
A tanya - mint hagyományos gazdálkodási, települési és létforma - a magyar társadalmi, településszerkezeti- és gazdaságtörténeti örökség több évszázados múltra visszatekintő része. Az elsősorban az Alföldre jellemző tanyák száma az elmúlt évtizedekben jelentősen lecsökkent, és a fennmaradó tanyák egy része is elvesztette hagyományos mezőgazdasági funkcióját. A tanyák épületállománya leromlott, infrastruktúrájuk fejletlen, közművekkel való ellátottságuk alacsony szintű. Külterületi jellegük miatt többségében nehezen elérhetők. A közbiztonsági problémák megoldása szintén kihívást jelent a tanyavilág számára. A rossz elérhetőség, valamint a kedvezőtlen demográfiai mutatók és szociális adottságok következtében a térség lakossága nehezen tud védekezni a klímaváltozás negatív hatásaival (pl. szárazságok, hőhullámok) szemben. Tanyás vidékeink ugyanakkor megfelelnek a fenntartható fejlődés, az integrált vidékfejlesztés és a többfunkciós mezőgazdaság Európában kialakult fejlesztési modelljének, és megfelelő fejlesztésekkel minden esély megvan arra, hogy a tanyarendszer korszerű formában megújuljon. A tanyás
településszerkezet érték és lehetőség is
Fejlesztéspolitikai feladatok:
- A Tanyafejlesztési Program kiterjesztése.
- A tanyás térségek átfogó fejlesztési programjának és cselekvési tervének megvalósítása.
- A tanyás térségek, tanyás külterülettel rendelkező önkormányzatok, illetve a tanyai gazdálkodók, lakosok számára érdemi és közvetlen fejlesztési forrás biztosítása, a meglévő tanyák megőrzése, a gazdasági termelésbe való visszaintegrálása.
- Hosszú távú tanyaprogram keretében a tanyákra vonatkozó jogi szabályozás szükséges alakítása, melynek szempontjai: a tanyai lakosság önkormányzati képviselete, a tanyás külterületre vonatkozó településfejlesztési és -rendezési tervezés, szabályozás megújítása, a közbiztonság javítása, a szolgáltatások elérhetőségének javítása (pl. tanyabusz szolgáltatás), az infrastrukturális fejlesztés (a környezeti szempontok figyelembevételével), a tanyai birtokrendezés.
- A tanyák tevékenység diverzifikációjának segítése: az önellátást szolgáló termelés mellett a termékek és szolgáltatások piacán való megjelenésének támogatása, a „több lábon állás” ösztönzése.
A tanyás térségek hosszú távú, átfogó fejlesztési programjának megvalósítása
Aprófalvas térségek fejlesztése
Az ország településhálózatának mintegy harmada 500 főnél kisebb lélekszámú aprófalu. Társadalmuk kiemelten sérülékeny, többségüket rendkívül kedvezőtlen demográfiai és társadalmi folyamatok jellemzik, amely a gazdasági teljesítményükre is negatív hatással van. A demográfiai és a társadalmi problémák halmozottan jelentkeznek azon aprófalvak esetében, amelyek térszerkezeti, településhálózati szempontból és gazdaságilag is perifériális térségben, a gazdasági centrumoktól távol találhatók. Számos aprófalu küzd közlekedési, elérhetőségi nehézségekkel, s ez a munkába és az iskolába járást is ellehetetleníti. A társadalmi és infrastrukturális problémák következtében e térség települései különösen ki vannak téve a klímaváltozás negatív hatásainak. Magas szintű sérülékenység az aprófalvakban
Fejlesztéspolitikai feladatok:
- A napi munkába járás, ingázás igényeihez maximálisan illeszkedő akadálymentes és fenntartható közösségi közlekedés fejlesztése, a hiányzó térségi kapcsolatok kiépítése különösen a zsáktelepülések, határ menti települések esetében.
- Az aprófalvak gazdasági létalapját biztosító gazdasági tevékenységek fejlesztése. Helyi, autonóm ellátási, energetikai rendszerek kialakítása.
- A szociális és önellátó gazdaság kialakulásának, tartós és fenntartható működésének ösztönzése.
Az aprófalvak
gazdasági
létalapját biztosító
gazdasági
tevékenységek
fejlesztése.
- A helyi népesség szociális, egészségügyi, adminisztrációs igényeinek minél kevesebb utazással történő kielégítése, rendszeres mobil szolgáltató rendszerek kiépítésének támogatása.
- A klímaváltozás elleni védekezés elősegítése az egészségügyi szolgáltatások fejlesztésével és az agrárium átalakításával (pl. szárazságtűrő, a helyi ökoszisztémába illeszkedő növények elterjesztése).
- A helyben élő tehetséges fiatalok mentorálása. Hosszú távú programmal szükséges őket segíteni taníttatásuk és elhelyezkedésük során. Helyben maradást és letelepedést segítő programokkal az értelmiség helyben tartásának segítése.
- Helyi közösségek kialakulásának, fejlesztési programjaik közös kidolgozásának segítése, a kultúrához való egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása, kulturális örökség megőrzése.
- Az aprófalvak falusi turizmushoz, öko- és aktív turizmushoz kapcsolódó infrastruktúrájának és a kapcsolódó szolgáltatások kínálatának térségileg összehangolt fejlesztése.
- Az aprófalvas térségekben található nagy számú üresen álló ingatlan felmérése, koncepció kidolgozása a hasznosításukra.

3.1.5.5 Helyi, térségi vidékfejlesztési együttműködések

A hazai vidékpolitika fontos eszköze az uniós vidékfejlesztési politika keretében kialakított és támogatott (LEADER) helyi vidékfejlesztési közösségek működése. Ezek a helyi vidékfejlesztési közösségek önállóan, autonóm módon, partnerségben, a helyi önkormányzati, gazdasági és civil szektor együttműködésében szerveződnek. A helyi szinten megvalósítható vidékfejlesztési beavatkozásokat a helyi vidékfejlesztési közösségek által tervezett helyi vidékfejlesztési stratégiák alapján célszerű megvalósítani, mely így programalapú, a helyi közösségi részvételre építő, széles körű térségi és közösségi fejlesztési hatásokat generáló végrehajtást tesz lehetővé. A helyi vidékfejlesztési közösségek nemzetközi együttműködési lehetősége is fontos eleme a vidékpolitikának. A területfejlesztési, városfejlesztési, szakágazati fejlesztéspolitikai eszközökkel összehangolva, együttműködve a helyi vidékfejlesztési közösségek és programok a jövőben még jelentősebb szerepet játszhatnak a helyi és térségi szintű fejlesztésekben. Közösségi részvételre építő helyi vidékfejlesztési programok

3.1.6 Kiemelkedő táji értékű térségek fejlesztése

A természeti adottságok, a rájuk épülő gazdálkodás és az emberi építőmunka egyedi és különleges helyi szinergiákkal bíró térségek sorát hozták létre hazánkban. Ezek megőrzése nemcsak környezeti és kulturális, néprajzi értékeiket védi, de sokszor közösségi összetartozásunk jelképei is egyben. Gazdaságilag és a tág értelemben vett rekreáció, idegenforgalom és megelőző egészségvédelem szempontjából is országunk fontos és értékes színterei. Sajátos táji értékű
térségeink
számos
lehetőséget
hordoznak

3.1.6.1 A Balaton-térség fejlesztése

A Balaton-térség hazánk egyik legkarakteresebb, nagy kiterjedésű tájegysége, mely ökológiai egységet is alkot, ahol a társadalmi és gazdasági folyamatok egyedülállóan nagy mértékben a környezeti tényezőktől függnek. A térséget a kiemelkedő természeti, kultúrtörténeti és táji értékei, valamint az ezekre épülő idegenforgalma és tájgazdálkodása az ország legmarkánsabb, önálló fejlesztési célokra igényt tartó térségévé teszik, így a területfejlesztés is egyik legfontosabb feladatának tekinti a térség környezeti és társadalmi szempontból is fenntartható fejlesztésének, az értékek megőrzésének biztosítását. A térség olyan természeti és gazdasági egységet képez, melynek kezelése nem bontható meg. Turisztikai, mezőgazdasági bevételei révén a nemzetgazdaság jelentős tényezője. Bár nem önálló tervezési-statisztikai területi egység, A Balaton és térsége egyedülálló érték
az egységes tervezés és támogatáspolitika igénye és szüksége itt a legerősebb az országban. A mindenkori fejlesztésnek a még meglevő táji, kulturális és természeti adottságokat tiszteletben tartva szabad csak megvalósulnia. A Balaton-térség fejlesztésének alapvető célja, hogy a környezet, a táj értékeinek megőrzésével és fejlesztésével, a turisztikai kínálat diverzifikálásával a térség adottságainak szélesebb körű hasznosításával, valamint az érintett számos szereplő partnerségét biztosító stabil intézményrendszer megteremtésével egy fenntartható módon versenyképes Balaton térség jöjjön létre.

Különleges agglomerálódó várostérséget alkotnak a Balaton körüli települések. Az itteni települési- és üdülőterületek további, káros összenövésének már szigorú területrendezési szabályozás is próbál gátat vetni, de a fejlesztéspolitikának sem szabad a Balaton menti beépítések fokozására ösztönözni a helyi szereplőket és a befektetőket. Az összenövés nem csak környezeti szempontból rendkívül káros, de a térség fő erőforrását képező turisztikai vonzerőt is felemésztheti. A Balaton-parti városhalmaz ugyanakkor rendkívül hasonló gazdasági, társadalmi és környezeti eredetű településfejlesztési, településszerkezeti problémákkal és lehetőségekkel rendelkezik, ezért egységes kezelése és a települések fejlesztési együttműködése elengedhetetlen.
Fejlesztéspolitikai feladatok:
- A fenntartható és versenyképes turizmus megteremtése, a térség változatos vonzerőire épített új és komplex turisztikai termékek kialakítása, magas színvonalú szolgáltatások biztosítása.
- A szezon meghosszabbítása egész éves kínálati programcsomagok megteremtésével, ennek érdekében térségi turisztikai hálózatok, tematikus utak kialakítása, megerősítése.
- Egységes térségi turisztikai menedzsment mellett a turisztikai kínálat területileg differenciált tervezésével a vendégforgalom területi szétterítése, a háttérterületek adottságain (borvidék, nemzeti park, hegyek, erdők, aprófalvak, történelmi emlékek, népi hagyományok gasztronómia stb.) alapuló alternatív turisztikai termékek kínálatának kifejlesztése és „értékesítése” a parttól távolabbi településeken.
- A Balaton, a vizes élőhelyek és egyéb természeti területek ökológiai és kémiai állapotának megóvása és további javítása, a vízszint ingadozásból fakadó problémák mérséklése, a Balaton-part terhelésének korlátozása, a nádasok védelme, a térség élő és élettelen természeti értékeinek megőrzése.
- A térség további beépítésének megakadályozása, tájrehabilitáció, a tájsebek kezelése, az eróziós és deflációs hatások mérséklése (magaspart és pincevédelem).
- Az ingatlanállomány rehabilitációja, valamint a városiasodott környezet kínálta területeken új funkciókkal való hasznosítása (pl. lakófunkciók, tudásalapú gazdasági tevékenységek, országos közigazgatási, közszolgáltatási funkciók).
- A Balaton-felvidék aktív tájképvédelme, a természetvédelemre, táji adottságokra épülő gazdálkodási módok kialakítása, fejlesztése.
- A kulturális örökség magas szintű védelme, tudatosítása és bemutatása.
- Egységes, turisztikai vonzerőként is szolgáló balatoni közösségi közlekedési rendszer megteremtése.
- Települési együttműködés és egységes elvek mentén zajló fenntartható városfejlesztés a Balaton városgyűrűjében.
- A Balaton illegális feltöltésének megakadályozása.
- A Balaton törvényt és egyéb jogszabályokat figyelmen kívül hagyó beruházások, építkezések leállítása, az eredeti állapot visszaállítása.
- A Balaton-térség háttér településeinek fejlesztése.

3.1.6.2 Különleges táji értékekkel, rekreációs funkciókkal bíró övezetek

Speciális adottságaik miatt érdemes a különleges táji értékekkel rendelkező kultúrtájakat fejlesztéspolitikai szempontból külön kezelni. A természeti környezet, az ahhoz igazodva kialakult, abba harmonikusan illeszkedő gazdálkodási és településrendszer, valamint a tájformáló, tájképi értékű településkép és kulturális értékek együttese pótolhatatlan és a jövő számára megőrzendő rendszert alkot, amelyeknek védelme, értékeik kibontakoztatása, fenntartható fejlesztése elengedhetetlen. Ilyen harmonikus és egyedi tájegység például Tokaj-Hegyalja, Pannonhalma, az Őrség, a Fertő-tó környéke, a Hortobágy, Bugac, a Villányi borvidék vagy az Ormánság. Az idegenforgalom szempontjából is komoly vonzerőt jelentenek ezek a térségek, az aktív, vagy éppen passzív rekreációt egyaránt szolgálhatják. A megőrzés és a hasznosítás összhangjának megvalósítása érdekében területileg specifikált, integrált beavatkozásokra van szükség. A jelentősebb idegenforgalmat vonzó térségek többnyire éppen egyediségükkel vonzzák a látogatókat, természeti, kulturális értékeik, társadalmi-gazdasági adottságaik a körzet karakterétől függően jelentősen különbözhetnek. A fejlesztéspolitika célja ezért az idegenforgalom általános kedvező hatásai jobb érvényesülésének támogatása (gazdasági és infrastrukturális fejlődés, munkahelyteremtés, a helyi értékek kiaknázása, kulturális sokszínűség, a kulturális örökség értékeinek kibontakoztatása és a turizmusba kapcsolása, kapocs a népcsoportok között), illetve a vele járó kedvezőtlen hatások (fokozott környezeti terhelés és beépítés, közlekedési terhelés emelkedése, egyoldalú gazdasági struktúra, potenciális társadalmi feszültségek) csökkentése vagy megelőzése. Ezek a térségek a „silver economy”, vagyis az idősebb korosztályok fogyasztására, kiszolgálására épülő gazdaság központi terei is egyben, lehetőséget adnak akár külföldi nyugdíjasok letelepedésének segítésére is. A kultúrtájak előzetes lehatárolását az alábbi térkép mutatja. Különleges értékű
kultúrtájaink védelme és
fenntartható
idegenforgalmi
hasznosítása

42. ábra: Kultúrtájak

Fejlesztéspolitikai feladatok:
- A jellegzetes táji környezethez alkalmazkodó, hagyományőrző és a tájképet megőrző gazdálkodás támogatása (szőlők, legelők, kisparcellás gazdálkodás).
- A kulturális örökség megőrzése. Az épített örökség mellett a településszerkezet és településkép is megőrzendő érték ezekben a térségekben.
- Az épített örökség és a tájhasználat megőrzését támogatja a térségre jellemző hagyományos mesterségek, haszonvétek, iparágak megőrzése és fenntartható fejlesztése.
- A helyi közösségek, helyi identitástudat fejlesztése, erősítése.
- A jellegzetes táji sajátosságokra épülő fenntartható turizmus fejlesztése, a helyi értékek bemutatása, a lokális adottságokhoz alkalmazkodó idegenforgalmi infrastruktúra, szálláshelyek, desztináció menedzsment kialakítása.
- Az idegenforgalom igényei szerint alakuló, koncentrált területhasználat kialakulásának megelőzése vagy tudatos irányítása; a túlzott mértékű, a táj- és településképet romboló beépítés megakadályozása.
- Az időben és térben koncentrált vendégforgalom szétterítése, a szezon meghosszabbításával, sokoldalú turisztikai kínálattal.
- Több lábon álló gazdasági szerkezet fejlesztése, az idegenforgalomtól való túlzott függés legalább szezonális csökkentése a turizmus igényeivel, érdekeivel összhangban.
- A „Silver economy” lehetőségeinek kihasználása.
- A kellemes környezetben alkotóhelyek és távmunka lehetőségek biztosításával a kvaterner és K+F szektorbeli munkahelyek teremtése.
- A fokozott környezeti terhelés megelőzése, illetve környezettechnológiai fejlesztésekkel annak kezelése, a vízellátás, a hulladékgazdálkodás, a szennyvízkezelés, a zajvédelem, a levegőminőség-védelem fejlesztése fokozott prioritás ezekben a térségekben.
- A helyi lakosság számára is hosszú távon élhető, vonzó lakóhelyként kell megőrizni a frekventált településeket, amit célirányos ingatlanpolitikával, szabályozással, képzésekkel, a fiatalok munkahelyhez és lakáshoz jutásának támogatásával, családbarát települések kialakításával lehet segíteni.
- A turisztikailag frekventált térségekben a vízparti turizmus esetében árnyékolási fejlesztések megvalósítása.

3.1.6.3 Turisztikai Desztináció Menedzsment (TDM)

A kiemelt táji értékű térségek, települések fejlesztéséhez szorosan kapcsolódik a turizmus speciális térségi eszközét jelentő TDM, amely egy adott földrajzi területen található vonzerők moduláris (szabadon kombinálható) termékké alakításának, hálózatba szervezésének, a termékek desztinációba ágyazott piaci versenyképessége megteremtésének és értékesítésének folyamata, melynek célja - a fenntartható fejlődés megőrzése mellett - a turisztikai piaci siker elérésével a földrajzi terület fejlődésének elősegítése, valamint az ott élők jólétének növelése.

A TDM szervezeteken keresztül valósulhat meg a magyar turizmusirányítás biztos alapjainak lefektetése, a versenyképes turisztikai termékfejlesztés megalapozása, és a helyi gazdaság megerősítése, továbbá a jövedelemtermelő és egyes térségekben lakosságmegtartó képességének növelése. A turisztikai kínálat fenntartható fejlesztésének és versenyképes működésének előmozdítása érdekében a jelenleg egymástól nagyrészt függetlenül működő szervezetek, illetve függetlenül végzett tevékenységek összehangolására kerül sor a Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégiában (NTS).
A jelenleg működő TDM szervezetek ugyan számos kihívással küzdenek, de hosszútávon jelentős térségszervező hatással bírnak. A TDM szervezetek nem csak a kiemelt gazdasági térségekben, hanem az ország egész területén létrejöhetnek. Kialakításuk során figyelembe kell venni: kompetenciájának megteremtését, hatáskörének tisztázását, szervezeti formáját, partnerségi kapcsolatait, területi lehatárolását.

3.1.7 A területi különbségek csökkentése, térségi felzárkóztatás és gazdaságösztönzés

43. ábra: Elmaradott térségek

3.1.7.1 A leszakadó és szerkezetátalakítási problémákkal küzdő térségek felzárkóztatása

A magyarországi válságterületek kialakulásukban és problémarendszerükben két jól elkülöníthető csoportot alkotnak. Az egyik a vidékies térségeké, amelyek részletes fejlesztési céljait a vidéki térségek megújítását taglaló fejezet tartalmazza. Másik csoportjuk az ipari válságövezeteké. Igen hasonlóak a magas arányú roma népességgel rendelkező térségek is. Azonban a szegregáció csökkentésében és a roma közösségek társadalmi problémáinak megoldásában a szokásos gazdaság és térségfejlesztésen túlmutató megközelítés szükségessé teszi önálló fejlesztési célok kijelölését. A perifériák két típusa eltérő megközelítést kíván
Fejlesztéspolitikai feladatok:
- A foglalkoztatás bővítése, a lakosság képzettségbeli szintjének emelése.
- A térségközpontban elérhető szolgáltatások mennyiségi és minőségi fejlesztése, illetve méltányos elérhetőségének megteremtése.
- A közlekedési, kommunális infrastruktúra biztosítása, fejlesztése az életminőség javítása és a foglalkoztathatóság érdekében.
- Közösségépítés, a társadalmi kohézió erősítése, a térségek közösség megtartó erejének növelése.
- Az egészség- és környezettudatosság formálása a lakosság körében, az egészségügyi és szociális szolgáltatások fejlesztése.
- A köznevelés komplex, integrált szemléletű fejlesztése a leszakadó térségek, társadalmi rétegek integrációjának segítésében.
- A térségek lakossága számára a mobilitás lehetőségeinek megteremtése a munkahelyekkel jobban ellátott és kedvezőbb életkörülményeket biztosító helyszínekre.
Ipari válságterületek fejlesztése
Az egykori ipari övezetek nagy részén megtalálhatóak azok a különböző környezeti problémákkal sújtott területek, melyeket összefoglalóan rozsdaövezeteknek nevezünk. Ezek közé tartoznak a használaton kívül került, vagy alulhasznosított, általában leromlott fizikai állapotban lévő, esetenként műemlékvédelem alatt álló volt ipari épületek és/vagy környezetszennyezéssel terhelt egykori iparterületek, gazdasági területek, illetve használaton kívüli honvédségi területek. Többnyire nagymértékű és strukturális munkanélküliség sújtja ezeket a térségeket, a korábban meghatározó gazdasági, ágazati szerkezet pedig valószínűleg már hosszú távon sem állítható vissza, vagy fejleszthető a kívánatos mértékben. Különleges helyzetűek a strukturális válságban levő leszakadt ipari övezetek
Fejlesztéspolitikai feladatok:
- A gazdasági szerkezetváltás, újraiparosítás elősegítése.
- Környezetbarát technológiák preferálása, bevezetése. Helyi energetikai rendszerek, intelligens hálózatok, ipari ökoszisztémák és autonóm ellátási rendszerek fejlesztése.
- A korábbi környezetkárosítások felszámolása, kármentesítés, tájrehabilitáció.
- A foglalkoztatás támogatása, a felnőttképzések, az átképzések és az oktatás fejlesztése.
- A környezeti nevelés bevezetése, szélesebb körű alkalmazása.
- A térségi elérhetőség javítása, a meglevő infrastruktúra megújítása, a térségi szerepkör erősítése és ahol releváns, ott a határon átnyúló kapcsolatok javítása.
- A leszakadó rétegek felemelése, erősebb szociális háló, mentálhigiénés szolgáltatások kiépítése, fejlesztése.
- Ipari örökségvédelem, az arra alapuló további fejlesztések (pl. turisztikai, kulturális célú), és a fenntartható környezetgazdálkodás és környezeti kármentesítés támogatása.
Romák által magas arányban lakott térségek fejlesztése
A roma népesség jelentős része az országban területileg igen koncentráltan él, hagyományosan Észak- és Északkelet-Magyarországon, a Közép-Tiszavidéken, illetve a Dél-Dunántúlon. A romák jelentős része elsőként szorult ki a korábbi ipari központok munkaerő-piacáról és az emelkedő megélhetési költségek miatt a városokból, és koncentrálódott a leszakadóban levő vidéki térségekbe. A romák nagy részét rendkívül A roma népesség problémái és felemelésük is térségi feladat
rossz életkörülmények, magas munkanélküliség, alacsony képzettség és általában rossz szociális viszonyok sújtják. A magas arányban roma népességgel rendelkező területek segítése tehát sajátos megoldásokat kíván.
Fejlesztéspolitikai feladatok:
- A magas gyermekszám és a romák alulképzettsége miatt különös figyelmet érdemel az oktatás mennyiségi és minőségi fejlesztése. Cél a roma gyermekek minél szélesebb körű, minél korábbi bevezetése az oktatási rendszerbe, illetve az iskolázottsági szint növelése.
- A hátrányos helyzetű kisgyermekek jó minőségű, kora gyermekkori szolgáltatásokhoz való hozzáférésének javítása, növelése.
- Az iskolai lemorzsolódás csökkentése vagy az oktatási rendszerből idő előtt kimaradt fiatalok iskolarendszerű képzésbe való visszavezetése érdekében folytatni kell a tanoda és a „második esély” típusú programokat, erősíteni kell az alapkompetencia-fejlesztő informális és nem formális tanulást.
- A szülők és az iskola közötti együttműködés javítása, a gyermekek iskolai sikerességét támogató társadalmi környezet kialakítása.
- Az alapfokú oktatásban romapedagógusok, pedagógus-asszisztensek részvételének erősítése, képzésük és térségben maradásuk ösztönzése.
- Ki kell alakítani a magasan képzett egészségügyi, szociális szakemberek és pedagógusok térségben maradásának és térségbe vonzásának rendszerét.
- A társadalmi befogadás erősítésével, a tehetséggondozással és az alkotásvágy, a kreativitás kifejlesztésével a saját kultúra újjáélesztése. Ezzel összefüggésben a roma kultúra identitásától is idegen, az össztársadalom és a roma populáció számára is káros szemlélet és életmód visszaszorítása.
- A foglalkoztatás, a szakképzés, a lakhatás, a népegészségügy, a gyermekvédelem és a segélyezés integrált kezelése.
- Komplex, integrált programok szükségesek a közösségek önszerveződésének és a roma népesség társadalmi és munkaerő-piaci integrációjának támogatására. A szociális megközelítés mellett a kultúrák kölcsönös megismertetésének és közelítésének támogatása, a kölcsönös társadalmi, közösségi és környezeti felelősségérzet erősítése.
- A térségi társadalmi-gazdasági kapcsolatok erősítése, a helyi gazdaság erőteljes fejlesztésével, jövedelemkiegészítő, fenntartható tájhasználat ösztönzése (földprogram, szervezett szociális erdő- és tájhasználat).
- A foglalkoztatási helyzet javítása érdekében integrált képzési, foglalkoztatási és szociális programok, hagyományos kézműves, kisipari, kreatív tevékenységek felélesztése és termékeik forgalmazásának támogatása. A roma népesség visszavezetésével a munkaerő-piacra a térbeli kirekesztődés csökkentése, felszámolása.
- A szociális- és lakáskörülmények javítása, környezeti infrastruktúra-rendszerek kialakítása és hatékony működtetése, telep-rehabilitációk, és az ebben valófoglalkoztatás támogatása.
- Ahol releváns, határon átnyúló dimenzióban történő térségfejlesztés.

3.1.7.2 Speciális gazdasági övezetek kialakítása

A nemzetgazdaság egésze nem lehet versenyképes, ha az ország területének jelentékeny hányadát kitevő hátrányos helyzetű térségben szinte teljesen „lebénult” a gazdasági aktivitás. A gazdaság területileg is kiegyensúlyozottabb fejlesztéséhez a támogatáspolitikán túl egyéb gazdasági ösztönzők bevezetésére is szükség van.
Az egész ország gazdasági fejlődése érdekében ki kell jelölni azokat a növekedési és felzárkóztatási térségeket, ahol célzott és integrált térségi beavatkozások segítségével érdemi terület- és gazdaságfejlesztési hatás érhető el. Előbbiek olyan térségek lehetnek, amelyek kiemelkedő telephelyi lehetőségeik, jelen lévő és potenciális befektetőik, vállalkozásaik révén már most a gazdaság dinamikus zónáiként szolgálnak a hazai településszerkezetben, utóbbiak olyanok, amelyek súlyos foglalkoztatási gondokkal küzdenek és csak komplex fejlesztéspolitikai megközelítéssel kapcsolódhatók be (újra) az ország gazdasági vérkeringésébe.
A területileg szelektív gazdaságösztönzés eszköze lehet a speciális gazdasági övezet. Ez olyan termelési és szolgáltató területi egység, amelyre betelepülve a vállalkozások - a terület gazdasági fejlődésének fellendítése érdekében - különböző feltételek teljesítése mellett kedvezményeket vehetnek igénybe. Létrehozásának célja az ország adott térségének gazdasági fejlődése érdekében a helyi sajátosságokkal és hasznosítható erőforrásokkal összhangban álló, vállalkozásbarát környezet kialakítása, a befektetések ösztönzése, a foglalkoztatási lehetőségek bővítése.

3.1.8 Összekapcsolt terek: az elérhetőség és a mobilitás biztosítása

A tudáshoz, a munkaerőhöz a termékekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférés meghatározó a térségek gazdasági fejlődésében. Ezért elengedhetetlen, hogy megfelelő minőségű, mennyiségű, valamint a területi sajátosságokat figyelembe vevő és kiszolgáló közlekedési rendszer jöjjön létre. A társadalmi és gazdasági fejlődés szolgáló elérhetőségi rendszerek
Figyelembe kell venni azonban, hogy az elérhetőség nem csak a mobilitás (közlekedés) mennyiségének és minőségének fokozásával javítható, hanem keresleti oldalról az utazási igények csökkentésével, valamint egyéb alternatív megoldásokkal, például az infokommunikációs szolgáltatások fejlesztésével is. A tudás- és információáramlás globális hálózataihoz való könnyű hozzáférés ma már gyakran a közvetlen, földrajzi közelségből adódó fizikai kapcsolatoknál is nagyobb jelentőséggel bír. Ezért szükség van a technológiai infrastruktúra kiépítésére (vezeték nélküli internet-hozzáférés a közhasználatú tereken, szélessávú internet-hozzáférés minden településen) és a digitális írástudatlanság felszámolására is. A tudáshoz és az információhoz való hozzáférés jelentősége egyre növekszik.
A közlekedési infrastruktúra kötött és állandó jellegéből fakadóan ellentmondásban van a globalizációs folyamatok változékonyságával és gyorsaságával. Ahhoz, hogy a hosszú távra tervezett létesítmények alkotta hálózat megfelelően alkalmazkodni tudjon a gyors változásokhoz és azokhoz a körülményekhez, amelyek a jelen pillanatban még nem ismertek, fokozott rugalmassággal kell rendelkeznie. A rugalmasságot elsősorban az alternatív útvonalak és közlekedési módok biztosításával lehet garantálni, tekintettel az eltérő területtípusok igényeire. Rugalmas,
gyorsan
alkalmazkodó
hálózatok
kialakítása
Kiemelkedően fontos szempont a közlekedési rendszer fenntarthatóságának biztosítása gazdasági, környezeti és társadalmi szempontból is. A beruházásoknál a gazdasági és társadalmi jólét maximalizálására, és a negatív környezeti hatás minimalizálására kell törekedni. Negatív környezeti és társadalmi hatások minimalizálása

44. ábra: Stratégiai kapcsolatok szerkezete

45. ábra: Közlekedési és nemzetközi térszerkezet

46. ábra: A közlekedési hálózatok térszerkezete

3.1.8.1 A globális és európai térszervező (csomóponti) szerepünk megerősítése

Magyarország középponti földrajzi helyzetéből fakadóan alkalmas az Észak- és Dél-Európa, illetve a Nyugat- és Kelet-Európa közötti kapu szerepére. A helyzetünkből adódó potenciál kiaknázásához a közlekedés nagymértékben hozzájárulhat. Európa és Magyarország számára is fontosak a kelet-nyugati és az észak-déli kapcsolatok, a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) elemei. Mindkét irányban a kapcsolatok bővítése és az útvonalak diverzifikálása szükséges. Az átmenő forgalmat a lehető legnagyobb arányban a fenntartható közlekedési módokra, elsősorban vasútra kell terelni, annak érdekében, hogy az a lehető legkisebb károkozással tudjon keresztülhaladni az ország területén. Kapuszerepünk erősítése
Horizontunk azonban nem végződhet Európa határainál. Nemzetgazdasági jelentőségű kérdés gazdaságunk kelet felé történő erőteljesebb nyitása is, amelyben a közlekedési hálózatoknak kiemelt feladata van. Ugyanakkor nem csak a közvetlen légi és vasúti elérhetőségi kapcsolatok kialakítása fontos, hanem az Ázsia felé közvetítő szereppel bíró európai nagyvárosok (pl. Hamburg) felé történő csatlakozás is. Keleti nyitás
A csomóponti szerepre épülő stratégia egyik példája lehet a pápai katonai repülőtér, amely azon túl, hogy helyet ad a SAC (Strategic Airlift Capability) néven ismertté vált több nemzeti stratégiai légi szállítási flottának, a pápai régió kiemelt fejlesztési beruházása lehet. A katonai célokra használt repülőtér egy olyan légi, közúti és vasúti csomópontnak adhatna helyet, amely egyedülálló fejlesztési lehetőségeket biztosítana a térség részére.
Fejlesztéspolitikai feladatok:
- A határon átnyúló, nemzetközi közúti, vasúti, vízi és légi elérhetőség javítása, különös tekintettel az
K-Ny és É-D hálózati irányokra (TEN-T).
- A Duna és a Tisza belvízi és nemzetközi közlekedésben betöltött szerepének növelése, a bajai, budapesti, dunaújvárosi, győr-gönyűi, mohácsi, szegedi kikötők fejlesztése.
- A közelebbi külföldi fővárosokkal, nagyobb gazdasági/kulturális központokkal való közúti kapcsolat fejlesztése.
- A nagy áteresztőképességű, nehéz tehervonatokkal járható vasúti fővonalhálózati elérhetőségének javítása, valamint nemzetközi feladatokat is ellátó regionális logisztikai központok fejlesztése.
- A vasúti közlekedés fejlesztésének szükségessége, a szomszédos államok együttműködésének igénye.
- A szomszédos országbeli, egymáshoz viszonylag közel fekvő repülőterek együttműködése és feladatmegosztása.
- Az országhatárhoz közelebb eső repülőterek versenyképességének növelése, szárazföldi közlekedési kapcsolataik javítása, a közeli térségekben felmerülő utazási igények jobb kielégítése érdekében.
- A határ menti kapcsolatok erősítése, a komáromi és párkányi új hidak, Ipolymenti hidak megépítése, a kisebb átkelők, kompok fejlesztése a Duna és a Dráva mentén.

3.1.8.2 A többközpontú fejlődés elősegítése

Az európai többközpontú területi fejlődés alapjai a legfejlettebb városok, amelyek egy többközpontú rendszer részeként együttműködnek egymással, elősegítve ezzel a saját és tágabb térségük fejlődését. A közlekedéshálózat országos és nemzetközi jelentőségű elemeinek kialakításakor is a többközpontú fejlődést kell szem előtt tartani, melynek legfontosabb eleme a centralizáltság oldása, a vidéki nagyvárosok erősítése. A centralizáltság oldása
Kulcsfontosságú a saját városaink bekapcsolása az európai és a globális közlekedési hálózatokba, a hazai és a globális jelentőségű európai és nemzetközi nagyvárosok közötti közlekedési kapcsolat megteremtésével, az elérhetőség javításával. Bekapcsolódás a
globális hálózatokba
Emellett kiemelten fontos az országos jelentőségű központok összekapcsolása úgy, hogy Budapest megkerülésével, a belső és a külső nagyvárosi gyűrűn is elérhetők legyenek. Ezáltal a főváros és agglomerációja részben mentesülne az országos tranzitforgalom okozta terheléstől. Városgyűrűk összekapcsolása
Biztosítani kell a regionális jelentőségű központok összekapcsolását, policentrikus hálózatba szervezését a másodrendű főúthálózat fejlesztésével, a megyeszékhelyek és a középvárosok esetében vasúti összeköttetéssel is. Fontos, hogy kiépüljenek azok a közvetlen, transzverzális kapcsolatok, amelyek eddig gátolták a hatékony regionális munkamegosztás kialakulását. Regionális jelentőségű központok összekapcsolása
A regionális jelentőségű központok összekapcsolásán túl biztosítani kell, hogy a kis- és középvárosok - csakúgy, mint azok a települések, amelyeket maguk köré szerveznek - egymással is minél jobban összekapcsolódjanak annak érdekében, hogy a térségen belül külön-külön rendelkezésre álló erőforrások minél nagyobb mértékben kombinálhatók és helyben tarthatók legyenek. A helyi hálózatos struktúra így új gazdasági és társadalmi kapcsolatok kialakulását indukálja, és lehetővé teszi a helyi erőforrásokra épülő endogén fejlődést. Helyi hálózatos struktúra kialakítása az endogén fejlődés érdekében
Fejlesztéspolitikai feladatok:
- Az országos jelentőségű központokat összekötő, a fővárost elkerülő közvetlen (transzverzális) gyorsforgalmi utak és vasútvonalak kiépítése.
- A transzverzális autóbusz- és vasúti közlekedés minőségének fejlesztése.
- A fővárossal való közvetlen, ütemes közforgalmú összeköttetés, emelt kényelmi szinten.
- A városgyűrűk összekapcsolása: nagyvárosi térségben lévő kis és középvárosok elérhetőségének javítása.

3.1.8.3 A beszállítói hálózatok ösztönzése

A duális gazdasági térszerkezet oldásának, a kis- és középvállalkozások erőteljesebb integrációjának feltétele a beszállító hálózatok erősítése, amelyet az elérhetőség oldaláról is támogatni kell. Ezért biztosítani kell a beszállítók és a multinacionális vállalatok közötti sokoldalú és rugalmas elérhetőséget. Hangsúlyosan szükséges kezelni a vállalkozások számára elérhető képzések, minősítések körét, illetve ezen aspektus is megköveteli az innováció és termékfejlesztés támogatásának erősítését.

3.1.8.4 A foglalkoztatási központok elérhetőségének javítása

Javítani kell a funkcionális és foglalkoztatási központok elérhetőségét, hogy összekötő kapocsként működhessenek vonzáskörzetük és a többi központ között. Annak érdekében, hogy a vidéki, illetve a társadalmi-gazdasági szempontból periférikus térségekben élők minél kevesebb hátrányt szenvedjenek a szolgáltatásokhoz és a munkahelyekhez való hozzáférés tekintetében, alternatív lehetőségek kiaknázásán túl elsősorban a napi munkába járást megbízhatóan lehetővé tevő közösségi, kerékpáros-és közúti közlekedés feltételeinek javítása szükséges. A funkcionális központok elérhetőségének javítása
Az országos jelentőségű nagyvárosok elérhetőségét a kis- és középvárosokból is biztosítani kell a főúthálózat fejlesztésével, a közösségi közlekedés számára pedig az egyéni közlekedéssel versenyképes vasúti kapcsolatokat kell kialakítani, kiegészítve a ráhordó autóbusz hálózattal. Javítani szükséges a települések közötti kerékpáros infrastruktúraelemek kiépítettségén, a meglevők általános állapotán.
Fejlesztéspolitikai feladatok:
- Lehetőség szerint másodrendű főút, vagy jó minőségű mellékút szintű infrastruktúra biztosítása, a kerékpáros és a vasúti közösségi közlekedés fejlesztése.
- A városok közötti transzverzális főúthálózat fejlesztése, burkolat megerősítése, hiányzó kapcsolatok kiépítése.
- Az integrált, egymást kiegészítő vasúti és autóbusz közlekedés kialakítása.
- Közvetlen elsőrendű közúti (főút vagy gyorsforgalmi út) és vasúti kapcsolat kialakítása a megyeszékhelyek között.
- A határ menti közlekedési kapcsolatok kiépítése, fejlesztése.

3.1.8.5 Hatékony és fenntartható helyi és agglomerációs mobilitás

A helyi közlekedésnek a település és a közvetlen környezetében megtalálható funkciók és szolgáltatások elérését kell biztosítania a lehető leghatékonyabb módon. Szakítva az egyoldalú mobilitási szemlélettel, az elérhetőséget az utazási igények és távolságok csökkentésével is javítani kell a vegyes területhasználat és egyéb eszközök (infokommunikációs technológiák, munkaszervezés) segítségével. Fenntartható helyi és városkörnyéki rendszerekre van szükség
Határozottan növelni kell a fenntartható közlekedési módok (kiemelten a kötöttpályás, valamint egyéni fenntartható formák, például kerékpáros közlekedés) szerepét a helyi közlekedésben, megfelelő közlekedésszervezés és szemléletformálás révén. Az infrastruktúrafejlesztésnek ezen túlmenően a közlekedési módok közötti zökkenőmentes váltás biztosítására is tekintettel kell lennie (intermodális csomópontok, P+R és B+R parkolók, összehangolt menetrend). Fenntartható közlekedési módok súlyának növelése
Külön kell kezelni a fővárost és agglomerációját, mint hazánk egyetlen metropolisztérségét. A hálózatok és szolgáltatások kialakításánál a fenntarthatósági szempontokat kell szem előtt tartani. A fővárosra és az agglomerációjára nehezedő közlekedési nyomás a belső nagyvárosi gyűrű erősítésével, a Budapestet elkerülő kapcsolatok kiépítésével lehet enyhíteni, illetve a távmunkát, elektronikus ügyintézést lehetővé tevő feltételek és megoldások ösztönzésével csökkenteni az utazási igényt. A napi mobilitásiingázási igények kielégítését mindenekelőtt a fenntartható közösségi közlekedési megoldások (kötött pályás, kerékpáros közlekedés) alkalmazásával kell megvalósítani. A fővárosi
agglomeráció
tehermentesítése
Fejlesztéspolitikai feladatok:
- Az utazási igény és távolság csökkentése vegyes területhasználattal, a tranzitforgalom kiszűrése (elkerülő útvonalak).
- A városi közösségi közlekedés fejlesztése, intermodális csomópontok, P+R, B+R parkolók kiépítése.
- Biztosítani kell, hogy a kis- és középvárosok a maguk köré szerveződő települések bármelyikéből elérhetők legyenek közúton és közösségi közlekedéssel.

3.1.8.6 Speciális településhálózati típusok eltérő kezelése

Hazánk településhálózatának egyes elemei elérhetőségi szempontból különösen hátrányos helyzetben vannak. Az elsősorban a Dél-Dunántúlon és Észak-Magyarországon jellemző aprófalvas térségek és az Alföld szórványtelepülései (tanyák) központoktól távoli elhelyezkedésükkel és alacsony népességükkel komoly kihívások elé állítják a hatékony és fenntartható közlekedés megvalósítását. Ezen kihívások indokolják azt, hogy ezekben a térségekben az eddigiektől eltérő, alternatív megoldásokat is alkalmazzunk annak érdekében, hogy a közlekedési hálózat biztosítani tudja ezeknek a településhálózati szempontból sajátos helyzetű térségeknek az elérhetőségét. Helyi speciális
adottságokhoz
igazodó, alternatív
megoldások
Fejlesztéspolitikai feladatok:
- A meglévő kapcsolatok fejlesztése, a hiányzó térségi kapcsolatok kiépítése, különösen a zsákfalvak, határ menti települések esetében.
- Az elérhetőség javítása az információs technológiák és az internet alapú szolgáltatások fejlesztésével, a digitális írástudatlanság felszámolásával.
- Az utazási igény és távolság csökkentése alternatív közlekedési megoldások alkalmazásával, főleg a kis létszámú és rugalmas személyszállítási igények kielégítésére. (Pl. mozgó közszolgáltatások rendszere, rugalmasan működtetett járatok, közös autóhasználat, kerékpárút-hálózat stb.).

3.1.9 Térszerkezeti és térhasználati elvek

A térségi fejlesztésekben, a terület- és vidékfejlesztési beavatkozásokban, valamint a szakágazati fejlesztéspolitikákban mind a tervezésben, mind a végrehajtás során tekintettel kell lenni a természeti erőforrásokat védő térszerkezetre és a fenntarthatóságot biztosító területhasználatra.

3.1.9.1 Természeti erőforrásaink védelme

Védendő természeti értékek
Természeti értékeink meghatározóak az ország számára. Legjelentősebb természeti adottságaink és értékeink a területi tervezés, a fejlesztéspolitika számára is megkerülhetetlen, fontos minőségi tényezők.
Természeti értékeink meghatározóak a területi fejlesztések számára is.

47. ábra: Védendő természeti értékek

Tájfenntartó mezőgazdaság, mezőgazdasági termőterületek
Kiváló talajadottságainkra alapozott kiterjedt szántóink nemcsak gazdaságilag jelentősek, de az ország stratégiai területhasználatát is nagyban meghatározzák. Az ország területének legnagyobb része jó mezőgazdasági adottságú terület, egyes térségek tájhasználatában és gazdaságában a mezőgazdaság meghatározó tényező. E kedvező adottságok megőrzése érdekében az intenzív gazdálkodás és a környezeti meghatározottságú, extenzív termelés ideális egyensúlyát kell megtalálni, a mezőgazdaság tájfenntartó szerepének érvényesítésével, a környezeti adottságokhoz igazodó tájhasználattal és gazdálkodással. A természeti adottságokra épülnek méltán híres borvidékeink, melyek a kultúrtájakhoz és az üdülőkörzetekhez hasonlóan egyedi területi tervezést, speciális gazdasági profilt, a környezethez illeszkedő fejlesztéseket kívánnak meg.
Magyarország nem beépített területeinek szinte teljes egésze termőterület, mezőgazdasági adottságaink rendkívül kedvezőek. Mégis kijelölhetők azon térségek, ahol a legjobb minőségű szántók koncentrálódnak. Más térségeink pedig az extenzívebb, tájgondozó növénytermesztési, állattenyésztési vagy erdőgazdálkodási tevékenységek terepe.
Ezeknek az övezeteknek a fejlesztési üzeneteivel és ajánlásaival a vidékfejlesztési fejezet foglalkozik részleteiben.

48. ábra: Értékes természeti erőforrások: fenntartható tájgazdálkodás

Erdőterületek térségi szemléletben
Erdőterületeink jelentősége messze túlmutat az amúgy kiterjedt, az ország területének ötödét kitevő terület szoros erdészeti, erdőgazdasági funkcióján. Pótolhatatlan a szerepük élőhelyként és természet közeli fajgazdagságukban a biodiverzitás megőrzésében, a talaj- klíma- és vízvédelem számára, gazdasági és közjóléti, turisztikai funkcióikban. Egyben gyakorlatilag az egyetlen - belátható időn belül - érdemben fejleszthető, gyarapítható természeti erőforrásunk. A fenntartható erdőgazdálkodási módszerek elterjesztése és a sokoldalú funkciók megtartása az ország minden részén támogatandó cél. Fontos tényező, hogy az állami tulajdon és gazdálkodás kimagasló az ágazatban. Az erdőgazdálkodást fokozott térségi szemléletben kell folytatni. Erdeink jelentősége sokkal nagyobb puszta gazdasági szerepüknél.
Az erdőgazdálkodás térségi szemlélete tovább erősítendő
- Az állami területeken való erdő- és vadgazdálkodást a különböző térségi szereplőkkel való fokozott együttműködésben kell megvalósítani (ebbe az irányba kell ösztönözni a magángazdálkodókat is). Az erdők funkcióit a térségi önkormányzatok, civil szervezetek és a gazdasági szereplők bevonásával közösen kell kialakítani, figyelembe véve a rekreációs, a nevelési, a tájképvédelmi és a munkahely-biztosító funkciókat egyaránt.
- Az állami területeken való erdő- és vadgazdálkodás legfontosabb térségi célja, hogy az erdő minél több helyben élő számára biztosítson tartós munkahelyet, megélhetést, az erdők ökológiai állapotának fenntartása mellett.
- Törekedni kell az erdő javainak minél nagyobb mértékű helyi hasznosítására, a helyi kereslet növelésére, pl. az energetika, a feldolgozó- és élelmiszeripar területén, természetesen csak az ilyen gazdálkodásra kijelölt területeken.
- A nagyvad létszám nem veszélyeztetheti sem az erdők ökológiai állapotát, sem a helyi mező- és erdőgazdasági javakat, nem korlátozhatja az erdők rekreációs funkcióit.
- Szorgalmazni kell az erdőterületek terület-szemléletű kezelését, melyben fontos tényezők az erdők puffer- és rekreációs funkciói, valamint a minél jobban összekapcsolódó, hálózatba összeálló erdők,
a minél nagyobb összefüggő erdőtömbök kialakítása.
- A klímaváltozásra válaszul a helyi adottságoknak megfelelő, a minél magasabb szintű és minél stabilabb ökológiai állapotot eredményező, az idegenhonos fajok terjedését nem támogató erdőművelésre van szükség.
- Az erdő által szolgáltatott megújuló energiahordozókat csak települési, legfeljebb kistáji léptékben, és lehetőleg közösségi használatban szabad kiaknázni.
- Az erdősült településeink, kistájaink fejlesztését az organikus, stabil gazdaságuk kialakítása érdekében az erdő által kínált lehetőségekre kell építeni.

49. ábra: Az erdőterület aránya (2011) (Forrás: MGSzH)

Ásványkincs-gazdálkodás térségi szemléletben
A vízgazdálkodás lehetőségei és az ásványkincsek jellegzetes eloszlása is sajátos övezeteket rajzol ki. Mindkét tényezőcsoport esetében a kedvező adottságok (pl. felszín alatti vízkészlet, energiahordozók, stb.) megőrzése és felhasználása között kell a legfenntarthatóbb megoldásokat megtalálni. Mindkét területen meghatározó jelentőségű a takarékosságra törekvés, hiszen nemzeti tartalékként szolgálhatnak a jelenleginél is kedvezőtlenebb időszakokban. Stratégiai tartalékok az ásványkincsekben
Tudatosítani kell a társadalomban, hogy különösen az építőiparnak és az energiatermelésnek, de mindennapjainknak is nélkülözhetetlen erőforrásai az ásványi anyagok. Egy ésszerű, kompromisszum kész szabályozás, az állami érdeket előtérbe helyező, de a piaci szereplők számára is nyitott gazdálkodás, valamint a tájvédelmi szempontokat és az erőforrások megújulását figyelembe vevő terület-igénybevétel lehet a gazdasági fejlődés, munkahelyteremtés egyik fontos pillére. Ennek megvalósítása érdekében egy hosszú távú, és a legszélesebb látókörű ásványvagyon-gazdálkodási koncepcióra van szükség.
- Területfejlesztési szempontból mielőbb szükséges felülvizsgálni az ásványvagyon-gazdálkodás lehetőségeit és korlátait a fenntarthatósági és gazdálkodási jellegű szabályozás tekintetében egyaránt, különösen a leginkább terület-igénybevétellel járó külszíni bányászati tevékenységgel kitermelhető ásványvagyon tekintetében.
- A nemzeti és térségi szereplők kiegyensúlyozott partnerségére is szükség van az ásványvagyon kitermelését gyakorta ellehetetlenítő korlátozások racionalizálásához. Ugyanakkor a liberalizált piacot bizonyos esetekben korlátozni, az állami befolyást növelni szükséges, különösen egyes stratégiai jelentőségű ásványi nyersanyagok tekintetében.
- Az ércek tekintetében térségi szinten is meg kell vizsgálni a másodlagos kitermelés környezetbarát lehetőségeit.
- A kitermelések kialakításakor szempont kell, hogy legyen, hogy a bányászati helyszínek minél több helyi lakosnak biztosítsanak munkát.
- A kitermelések járuljanak hozzá az adott kistáj gazdaságának karakteréhez, a kitermelésre minél szélesebb ipari vertikum épüljön rá helyben.
- Kedvező az ásványkincsek helyi közösségi tulajdonban való kitermelése és hasznosítása.

50. ábra: Értékes természeti erőforrások: bányászat és energetika

A klímaváltozás hatásai által legerősebben érintett övezetek, és a vízgazdálkodás
A globális éghajlatváltozás a legnagyobb mértékű környezeti változás a Kárpát-medencében a 19. századi nagy folyószabályozások óta. A várható hatások elsősorban az agráriumot érintik, de az energiaellátás, a műszaki infrastruktúra, az egészségügy és a szociális ellátórendszer számára is egyre több feladatot jelentenek. Az előrejelzések alapján a legsérülékenyebb a Nagykanizsa-Budapest-Tokaj vonaltól délre húzódó országrész, míg az aszály szempontjából a Duna-Tisza-közi Homokhátság és a Tiszántúl, valamint Észak-Magyarország alacsonyabb területei. Az árvíz szempontjából leginkább veszélyeztetett területek kiterjedése kisebb, viszont itt speciális, és igen előrelátóan megtervezett, térségileg integrált beavatkozásokra van szükség. Ilyen területek főként a Sajó- és a Hernád völgye, a Felső- és A klímaváltozás a legjelentősebb környezeti változás
Középső-Tiszavidék és a Körösök vidéke. Ezeken a területeken a környezeti változás nagyobb mértéke mellett szinte kivétel nélkül a védekezési és helyreállítási lehetőségeket meghatározó erőforrások korlátossága is probléma, ezért a területi tervezés számára is alapvető jelentőséggel bír. Különösen sérülékenyek az elöregedő lakosságú tanyás települések, aprófalvak, de a városokban is jelentős, bár más jellegű intézkedésekre, fejlesztésekre van szükség az alkalmazkodás érdekében (klímabarát városok kialakítása). Már most kritikus vízellátási helyzetük miatt integrált térségi programokra van szükség a Homokhátság és a Nyírség esetében.
A vízgazdálkodás számos aspektusát és a fenntarthatóságot egyaránt figyelembe vevő, modern szemléletű és területi alapú tervezés már elindult. A vízügyi ágazat mellett a gazdasági szereplőknek, a területhasználatban érintett ágazatoknak és a lakossági ellátórendszerek működtetőinek is magukévá kell tenni ezen elveket, jó gyakorlatokat. Ennek érdekében a közvetlen vízhasználaton túlmutató, a vizek védelmét és hasznosítását felölelő gazdasági stratégiára is szükség van. Ennek a szemléletnek egyik mintaterülete lehet például az agrárium. Tájhasználatunkban, mezőgazdasági kultúránkban sokkal jobban kellene alapoznunk folyóvizeink természetes mozgásaira és az általuk létrehozott táji adottságokra. Folyó menti, mélyebb fekvésű területeinken célszerű lehet az ártéri gazdálkodás modern adottságokhoz igazodó felélesztése, újraindítása. Fenntartva
felhasználó
vízgazdálkodás
- A természetes vízrajzi viszonyokhoz közeli területhasználatok, művelési módok terjedésének támogatása, a vízellátás biztonságának növelése érdekében, a vízvisszatartás és a víztakarékos technológiák alkalmazása az agráriumban, az iparban és a lakosság körében egyaránt.
- Térségi vízgazdálkodási tervek készítése vagy felkészítése a változó adottságokra, az aszályos és csapadékos időszakokat egyaránt kezelni képes, integrált és környezetbarát, kisléptékű vízgazdálkodási fejlesztések, ideiglenes- és vésztározók fejlesztése és komplex tájgazdálkodási hasznosítása. A VKI-vel összhangban a térségi vízgazdálkodáshoz igazodó, a területi fenntarthatósági kritériumoknak megfelelő integrált vízgazdálkodási rendszerek fokozott figyelembe vétele a gazdaságfejlesztésben.
- Alkalmazkodóképes, több lábon álló agrárium kialakítása, a környezeti kihívásoknak megfelelő termékszerkezet (szárazságtűrő, ellenálló fajták; helyi feldolgozás; másodlagos haszonvétek kihasználásának fejlesztése).
- Kisléptékű, kistermelők számára is gazdaságos öntözési megoldások támogatása.
- Az öntözés kiterjesztése a meglevő infrastrukturális hálózatra építve, de csak a termésbiztonság növelése érdekében.
- Diverzifikált, helyi energiaforrásokra épülő autonóm energetikai rendszerek kialakításával javítani szükséges az ellátásbiztonságot extrém időjárási körülmények között is; a melegebb és derültebb időszakok a napenergia felhasználásának kiterjesztését támogatják.
- Klímabarát építészeti megoldások elterjesztése, közterületek és épületek felkészítése (árnyékolás, párásítás, belterületi légmozgások klímatudatos tervezése, zöldterületek növelése).
- Az egészségügyi és szociális ellátás, a helyi katasztrófavédelem rendszerének felkészítése a hőhullámokkal, árvizekkel járó feladatokra, ezen keresztül a helyi közösségek önszerveződésének és klímatudatosságának erősítése.
- A helyi és térségi tervezésben egyaránt jelenjenek meg a környezeti tényezők változásával összefüggő feladatok; a várható környezeti kockázatok megismerése, a kockázatértékelések, sérülékenységi vizsgálatok beépítése a tervezésbe és a tudatos felkészülés, vészhelyzeti tervek készítése.
- A városok sajátos klímaváltozási kihívásaira az építésügynek, a várostervezésnek és a városfejlesztésnek figyelemmel kell lenni.

51. ábra: A klímaváltozás hatásaival szemben leginkább sérülékeny térségek

52. ábra: Értékes természeti erőforrások: fenntartható vízgazdálkodás

Kulturális örökségi térségek
A kulturális örökség térségi potenciálként, térségi összefüggésrendszerben is fontos értékét jelenti az országnak és térségeinek, településeinek. A leszakadó, hátrányos helyzetű vidéki térségek egyik legnagyobb potenciálja lehet éppen a kulturális, épített örökségük. Egyaránt fontos ezért a nemzetközi jelentőségű örökségértékek (pl. világörökségi helyszínek), a nemzeti és helyi jelentőségű örökség megőrzése, Kulturális örökségünk térségi potenciált is jelent.
térségfejlesztési potenciáljuk kibontakoztatása.

53. ábra: Védendő kulturális örökség

Turisztikai értékek és adottságok
A turizmus valamennyi térségben fontos fejlesztési potenciálként jelentkezik. A nemzetközi és országos viszonylatban is kiemelkedő turisztikai értékek mellett számos, elsősorban a belföldi turizmusban hasznosuló értékünk van. Fontos, hogy a turizmusban rejlő térségfejlesztési potenciált kibontakoztassuk, ugyanakkor a turizmus ne jelentsen a térhasználatra, tájra, természeti értékekre, erőforrásokra vonatkozóan a minőségüket és a megújulásukat veszélyeztető terhelést. Turisztikai fejlesztések a fenntarthatóságra tekintettel.

54. ábra: Turisztikai térszerkezet

3.1.9.2 Térhasználati, területhasználati elvek, ajánlások

Általános térhasználati elvek
A területfejlesztés és a területrendezés szorosan egymásra utalt. A területfejlesztés - és a területhasználat szempontjából releváns többi ágazati politika - számára a területrendezés szabályrendszere jelenti az általuk megfogalmazott térhasználati elvek, célok szilárd hátterét, érvényesülésük egyik biztosítékát. Ugyanakkor ez a szilárd szabályrendszer önmagában nem fejlesztéspolitika és nem is lehet kizárólagos területhasználati politika, hiszen nem terjedhet ki minden területi folyamatra, területi jelentőségű gazdasági, társadalmi tevékenységre.

A területfejlesztés és a területrendezés egymásrautaltsága
A hatékony és korszerű területrendezésnek folyamatos, rendszeresen megújuló, összehangolt rendszert kell alkotnia az ország területi képét megalkotó fejlesztési stratégiákkal, melyek közül a legátfogóbb a területfejlesztésé. A területfejlesztés elképzeléseinek tehát orientálnia kell a rendezés szabályrendszerét, leginkább stratégiai szinten, természetesen nem kizárólagosan. A területfejlesztés orientálja a területrendezést
A takarékos és átgondolt területhasználat a legfontosabb térhasználati elvek egyike. A termőföld védelme, mivel rendkívül korlátozottan megújuló erőforrásról van szó, a legfontosabb célja a takarékos területhasználatnak. Hasonló, nem pótolható értékeket véd az ökológiai szempontból jelentős területek (vizes élőhelyek, gyepek, erdők stb.) megőrzése is. A kihasználatlan beépített területek, barnamezők jobb kihasználásával hosszú távon a nemzetgazdaság számára fontos erőforrásokat védünk, biztosítva ezzel a gazdasági növekedés alapfeltételeit, miközben a csökkent értékű területek értékét is növelhetjük. A barnamezős beruházások támogatása tehát nemzetgazdaságilag is fontos. A gazdaságfejlesztés hatékony területi, területhasználati orientálásának része lehet az egyes térségek gazdasági/társadalmi fejlődését szolgáló beruházások tervezésénél a fokozottabb területi megközelítés, a beruházók és a térség számára legkedvezőbb helyszínek központilag segített kiválasztása, a barnamezős területek központi nyilvántartása. Okszerű és takarékos
területhasználat
A takarékos helyhasználatot érvényesíteni kell a településfejlesztésben is. A városok szétterülésének elkerülése, a tagolt és kompakt városszerkezet kialakítása az agglomerációs településeket is erősen érinti, valódi térségi szintű térszervezési feladat. A vidékies területhasználatnál is kerülni kell a talajpusztulást, visszafordíthatatlan talajvízcsökkenést okozó tevékenységeket. Az infrastruktúra-fejlesztések tervezésénél az ezt figyelembe vevő megoldásokat kell támogatni. Mindez többek között a természeti értékek és erőforrások védelme mellett a tájnak a klímaváltozás hatásaival szembeni ellenálló képességét is fokozza. Városok
szétterülésének
megakadályozása
Napjainkban különösen fontossá vált a víz-, az energiaellátás, az infokommunikációs csatornák és a közlekedési hálózatok biztonságos és színvonalas elérhetősége minden térség, és minden település lakói számára. Külön ki kell emelni a periférikus térségek és az aprófalvak, tanyák infrastrukturális elérésének fejlesztési igényeit, mivel ezek felemelkedéséhez ezek elmaradhatatlanok. A környezeti infrastruktúra (hulladékgazdálkodási rendszerek, szennyvízkezelés) térszervezésében is meghatározó az ellátás- és környezetbiztonság, emellett a fejlesztések gazdasági, foglalkoztatási hatásait is figyelembe kell venni a tervezés során. Biztonságos hozzáférés az infrastrukturális rendszerekhez mindenkinek!
A természeti értékek és erőforrások, valamint a kulturális örökség, a tájkép védelme szintén kiemelkedő feladata a területrendezésnek, amit a területfejlesztés is támogat a saját eszközeivel. A védelem mellett azonban egyre inkább a fenntarthatóság tágabb szempontjait is figyelembe kell venni, például a klímaváltozás kapcsán. A megőrzést szolgáló intézkedések rendszere mellett a kedvezőtlen változások megelőzésében is fontos szerepet kaphat a területrendezés, a korábban már említett, beruházásokat, fejlesztéseket befolyásoló szerepével. Ebben még szorosabb együttműködésre van szükség az ágazati fejlesztéspolitikákkal, hiszen a védett területek, értékek önmagukban nem elegendőek a fenntartható környezeti állapotok megőrzéséhez. Az ország teljes területén tekintettel kell lenni az anyag- és energiatakarékosságra, a biodiverzitás védelmére, a kibocsátások csökkentésére, a klímaváltozás káros hatásainak megelőzésére, illetve csökkentésére. Értékőrzés a
fenntarthatóság
szolgálatában
A gazdaságfejlesztés, az ellátásbiztonság javítása, a kistelepülések népességmegtartó képességének erősítése, a szállítási igények csökkentése, tágabb értelemben a gazdasági, társadalmi, környezeti fenntarthatóság megőrzése vagy visszaállítása érdekében a helyi gazdaság fejlesztése, a helyben meglevő értékek felismerése, tudatos és fenntartható kiaknázása a fejlesztéspolitika egyik kiemelkedő területi célja. Ezt a térszerkezet alakításával a területrendezés is tudja támogatni, az önmagukban is élet-és fejlődőképes funkcionális térségek, városkörnyékek beemelésével a területi tervekbe, a közlekedés- és infrastruktúrafejlesztések orientálásával, a gazdaságfejlesztési célú beruházásokra vonatkozó szabályozással. Mindez nemcsak a gazdaság, az infrastruktúra, a munkahelyek ideálisabb rendszerének kialakítását segíti, de a helyi közösségeket, a működő és életképes szociális kapcsolatrendszereket, a helyi identitást is erősíti. A helyi erőforrások
használata és a
gazdaság fejlesztés
támogatása
Részletes térhasználati és területhasználati elvek
A tisztább, természetesebb környezet, egészségesebb társadalom érdekében:
- Zöldmezős fejlesztések helyett barnamezős fejlesztések szükségesek.
- A fejlesztések helykiválasztásánál prioritást kell élveznie a meglévő ipari parkoknak, barnamezős területeknek.
- Fejlesztés csak abban az esetben helyezhető el természeti, illetve kulturális értéket képviselő terület igénybevételével, ha nincs más alternatívája.
- A természetes erdőtársulások nem vagy csak nagyon korlátozott léptékben képesek megújulásra, területük igénybevétele a fejlesztések során nem pótolható, nem áthelyezhető.
A környezettudatos, helyi identitású, esélyegyenlőséget biztosító társadalom érdekében az értékek, közérdekű létesítmények, rendezvények elérhetősége:
- A fejlesztések során a természetes folyó- és állóvizek partjainak, az erdőterületek, a hegycsúcsok, a szigetek, a fényszennyezéstől mentes éjszakai égbolt, a kilátópontok, a védett természeti és kulturális értékek nyilvános elérését, megközelíthetőségét nem szabad korlátozni (kivéve a szigorú természetvédelem alá vont területeket). Prioritást kell, hogy élvezzenek azok a fejlesztési alternatívák, melyek korábban elzárt területek hozzáférését teszik lehetővé.
- Korlátozásnak minősül, ha a fejlesztések következtében a nem motorizált közlekedéssel a színhelyek megközelítése jelentősen leromlik, a szükséges idő növekedik.
- Korlátozásnak minősül, ha a fogyatékkal élők hozzáférési lehetőségei nem javulnak a fejlesztések során.
- A fejlesztések nem bátoríthatják a közutakon kívüli gépjárműmozgást, mely egyébként is szigorú kontroll alatt tartandó. Az ilyen jellegű szabadidős tevékenységek csak korlátozott kiterjedésű és kijelölt területeket érinthetnek, a természeti és környezeti szempontból érzékeny tájak, kiemelt táji értékekkel (természeti és kulturális) rendelkező területeken nem végezhetők.
- A fejlesztések megvalósítása során nem támogatható az igényekhez igazodó közösségi közlekedési eszközökkel nem látogatható új létesítmények, rendezvények megvalósítása.
- Nem támogatható olyan fejlesztés, mely a társadalom fogyatékkal élő csoportjainak a létrejövő új létesítmények, rendezvények látogathatóságát nem teszik lehetővé, illetve a meglévő attrakciók hozzáférését nem javítják.
A társadalmi-gazdasági folyamatok szervezésének lappangó, környezeti és kulturális értékeket degradáló hatásainak megelőzése érdekében értékmegőrzés térszervezéssel:
- A fejlesztések nem darabolhatnak fel egységes ökológiai rendszereket és kultúrtájakat, társadalmi csoportok településterületét (pl. nemzetiségek).
- A fejlesztések nem csökkenthetik az érintett területek nemzetiségeinek lakónépességen belüli arányát (kivéve az etnikai szegregáció-oldó kezdeményezések).
- A közigazgatási átszervezésre irányuló fejlesztések nem csökkenthetik az érintett területek nemzetségeinek arányát a lakónépességen belül.
A fejlesztések nem növelhetik a természeti és környezeti szempontból érzékeny tájak, kiemelt táji értékekkel (természeti és kulturális) rendelkező területek terhelését, a lakó-, illetve üdülőnépességét, a területen áthaladó tranzit forgalom mennyiségét:
- Prioritást kell, hogy élvezzenek azok a fejlesztési alternatívák, melyek ez utóbbit csökkentik.
- A fejlesztések nem eredményezhetik a helyi lakónépesség számát sokszorosan meghaladó üdülőnépesség megjelenését a természeti és környezeti szempontból érzékeny tájakon, kiemelt táji értékekkel (természeti és kulturális) rendelkező területeken.
- A fejlesztések nem akadályozhatják a határon túli magyarság, a magyarországi nemzetségek anyaországgal, illetve határon túli nemzettesttel való kapcsolatának fenntartását vagy azok kibontakozását. Prioritást kell, hogy élvezzenek azok a fejlesztési alternatívák, melyek ezt erősítik.
- A fejlesztések (kivéve a kombinált közlekedésre irányuló fejlesztések) nem növelhetik többszörösére a
lakott területeken, a természeti és környezeti szempontból érzékeny tájakon, a kiemelt táji értékekkel (természeti és kulturális) rendelkező térségekben a koncentrált parkolási igényeket. Prioritást kell, hogy élvezzenek azok a fejlesztési alternatívák, melyek ez utóbbit csökkentik.
A tisztább környezet, a hatékonyabb gazdaság, a felelősségteljesebb társadalom érdekében közelebb kell hozni a társadalmat helyi környezetéhez:
- A biomassza, mint megújuló energiaforrás használata csak kisléptékű autonóm energiagazdálkodási rendszerekben támogatható. Ez az energiaforrás csak akkor tekinthető megújulónak, ha felhasználása a népességhez közel történik, átlátható és nyomon követhető az újratermelése és a felelősség a fenntartható használatra.
- A fejlesztéseknek szolgálniuk kell a területtel rendelkező magántulajdon gondozása iránti felelősség tudatosítását.
- A fejlesztéseknek szolgálniuk kell a szűkebb helyi környezet értékeinek megismerését és tudatosítását.
- A mező- és erdőgazdálkodásban a természet közeli gazdálkodási gyakorlatokat, mint fenntartható gazdálkodási módszereket kell támogatni és azokat a lakosság számára megismerhetővé kell tenni.
A tisztább környezet, az egészségesebb, és a kulturális és szociális szükségleteire több időt fordító társadalom érdekében az utazási idő csökkentése és hasznosítása:
- A fejlesztések nem irányulhatnak a térségek lakosságának rendszeres közlekedési idejének és távjának növelése irányába (beleértve a nem motorizált, pl. gyalogos és kerékpáros közlekedést is). A fejlesztések így nem növelhetik a napi városi munka- és lakóhely közötti ingázás idejét, távolságát (kivéve új munkahelyek létesítése).
- A munkahelyteremtő fejlesztések helykiválasztásánál prioritásként kell kezelni a minél rövidebb munkába járási időt is.
- A fejlesztéseknek nem szabad korlátozniuk a településen belüli nem motorizált (gyalogos, kerékpáros) ingázás lehetőségét. Prioritást kell, hogy élvezzenek azok a fejlesztési alternatívák, melyek az akadályok felszámolását segítik.
- A közlekedési fejlesztéseknek segíteniük kell, hogy a népesség (különösen agglomerációs és vidéki) helyben ki nem elégíthető szükségleteit időben és távolságban rövidülő utazási kényszerrel tehesse meg, melynek fejlesztésén belül:
- elsődleges prioritással bír a nem motorizált (gyalogos és kerékpáros) közlekedés, illetve a központi funkcióknak az ilyen formában elérhető hatótávolságon belüli kialakítása;
- másodlagos prioritással bír a közösségi közlekedés fejlesztése (valódi, az igényekhez igazodó szolgáltatásként);
- harmadlagos prioritást jelent a kombinált (parkolj és utazz) rendszerek fejlesztése;
- csak utolsó sorban jelenhet meg az egyéni motorizált közúti közlekedési lehetőségek fejlesztése.
- A motorizált közösségi közlekedés-fejlesztésen belül kiemelt prioritással bír:
- a gyalogos és kerékpáros közlekedés vasúttal (városon belül kötöttpályás, elektromos és gázüzemű is) vagy vízi közlekedéssel (másodsorban busszal) kombinált rendszerei (állomások megközelíthetősége: járható út, közvilágítás, kiszolgáló helyiségek, kerékpártárolás, kerékpárszállítás);
- a vasúti (városon belül kötöttpályás, elektromos) és vízi közlekedésfejlesztés, valamint a vasút-busz, hajó-busz kombinált közlekedés.
- A fejlesztések nem csökkenthetik az utazással töltött idő kulturális és szociális célú kihasználásának lehetőségeit. Prioritást kell, hogy élvezzenek azok a fejlesztési alternatívák, melyek növelik ezeket a lehetőségeket.
A hatékonyabb gazdaság, biztonságosabb, tisztább környezet érdekében az áruszállítás környezeti, műszaki, közlekedésbiztonsági károkozásának csökkentése:
- Az országon áthaladó tranzit áruszállítás szervezésére irányuló fejlesztésben prioritást kell, hogy élvezzen a vízi, a vasúti és a kombinált közlekedési formák használata.
- Az ország területét cél- vagy kiinduló állomásnak tekintő áruszállítás szervezésére irányuló fejlesztésben prioritást kell, hogy élvezzen a vízi, a vasúti és a kombinált közlekedési formák használata.
- A regionális és nemzetközi közúti közlekedési folyosók kiépítésekor minden esetben prioritást kell élveznie a tervezett elkerülő szakaszok kiépítésének.

3.1.10 A területfejlesztés és a területrendezés összehangolása

3.1.10.1 Az OTrT és a területrendezés a területi tervezésben

A 2008-ban átfogóan módosított Országos Területrendezési Tervről (OTrT) szóló 2003. évi XXVI. törvény meghatározza az ország térségei terület-felhasználásának feltételeit, a műszaki-infrastrukturális hálózatok összehangolt térbeli rendjét, tekintettel a fenntartható fejlődésre, valamint a területi, táji, természeti, ökológiai és kulturális adottságok, értékek megőrzésére, illetve az erőforrások védelmére. Ennek értelmében meghatározza az országos jelentőségű közlekedési, energetikai hálózatokat és az egyedi építményeket, továbbá az országos övezeteket. Az ország szerkezeti tervében szereplő elemeket a megyei terv is rögzíti, illetve a jogszabályi korlátok között pontosítja. A megyei területrendezési terv a megye térszerkezetének alakítását közvetett módon és behatárolt keretek között szabályozza. Az OTrT feladata
Az OTrT jogszabályi környezetének vonatkozásában kiemelendő, hogy a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény határozza meg a területfejlesztés és a területrendezés céljait és feladatait. Ennek értelmében a területrendezés feladata kiterjed a környezeti adottságok feltárására és értékelésére; a környezet terhelését, terhelhetőségét és a fejlesztési célokat figyelembe vevő területfelhasználásnak, az infrastrukturális hálózatok területi szerkezetének, illetve elhelyezésüknek; valamint az országos és térségi területrendezési, továbbá a településrendezési feladatoknak az OTK irányelveihez illeszkedő, és az ennek alapján kidolgozott ágazati koncepciókkal összhangban történő szabályozására.
Jelentős szerepe van továbbá a területfejlesztési koncepció, a területfejlesztési program és területrendezési terv tartalmi követelményeiről, valamint illeszkedésük, kidolgozásuk, egyeztetésük, elfogadásuk és közzétételük részletes szabályairól szóló 218/2009. (X. 6.) Korm. rendeletnek is, mely a területfejlesztésre és a területrendezésre vonatkozó külön szabályokat tartalmazza.
Az OTrT meghatározza, hogy a megyei terveknek milyen terület-felhasználási kategóriákat és térségi övezeteket és mely feltételekkel kell alkalmaznia. A megyei területrendezési terv a meglévő és tervezett országos jelentőségű térszerkezeti elemeken túl tartalmazza a meglévő és tervezett térségi jelentőségű elemeket, műszaki infrastruktúra-hálózatokat és egyedi építményeket is. Az önkormányzati rendelettel elfogadott megyei területrendezési terv a térségi szerkezeti tervet, a térségi övezeteket és a területrendezési szabályzatot foglalja magában. Ezt kiegészítik a területrendezési terv szigorú tartalmi követelményei által nem kötött, a helyi sajátosságok és tendenciák alapján kidolgozott területrendezési ajánlások és intézkedési javaslatok, melyeket a megyei közgyűlés határozattal fogad el. Megyei
területrendezési tervek lehetőségei
A megyei területrendezési terv térségi övezetei jelölik ki - a terület-felhasználási kategóriáktól
függetlenül - azokat a sajátos jellemzőkkel, elsősorban védendő értékkel vagy a tájhasznosítás szempontjából kiemelkedő adottsággal rendelkező területi egységeket, amelyekre a területrendezési előírásokon túl fontos ágazati (természetvédelmi, környezetvédelmi, energetikai, vízgazdálkodási, honvédelmi stb.) jogszabályok is vonatkoznak.
A területrendezési terv célja tehát a terület-felhasználási igények nagytávlatú összehangolása. Ennek érdekében a terv meghatározza a térségi terület-felhasználás és a műszaki infrastruktúra-hálózatok térbeli rendjét. A tervezés feladata, hogy elősegítse a társadalmi, gazdasági és környezeti céloknak megfelelő térbeli szerkezet kialakítását, az elmaradott térségek fejlődését, a táji, természeti, kulturális értékek megőrzését, a természeti erőforrások védelmét. A terület-felhasználás általános szabályai, valamint a fejlesztési elhatározások térbeli fizikai elrendezése, előírásai a megvalósuló fejlesztéseken keresztül érvényesülnek. A területrendezés hosszú távú céljai
A területrendezésre vonatkozó külön szabályok keretében állapítják meg a területfejlesztés és a területrendezés kapcsolatrendszerét, mely szerint a területrendezési terv a területfejlesztési koncepciókban megállapított célokkal összhangban meghatározza a térségi területhasználat módját, továbbá a térségi műszaki infrastrukturális rendszereket, a térség hosszú távú szerkezetét, a térségek célszerű hasznosítását, a környezet-, a táj- és természetvédelmi feladatokat, továbbá területi hatásvizsgálatot ír elő. A területrendezés
jogszabályi
kapcsolódása a
területfejlesztéshez
Az Országos Területfejlesztési Koncepcióról (OTK) szóló 97/2005. (XII. 20.) OGy határozat a területrendezést a területfejlesztési politika érvényesülésének hat alapvető pillére egyikeként határozza meg. Az OTK felülvizsgálata 2012 elején megtörtént, az új Országos Fejlesztési Koncepció és az Országos Területfejlesztési Koncepció (OFTK) az OTrT 2013-ban esedékes felülvizsgálatának megalapozását is szolgálja. Az OTrT felülvizsgálata során figyelembe kell venni az OFTK-ban meghatározott irányelveket, az ezekhez illeszkedő ágazati és területi/megyei fejlesztési koncepciókat annak érdekében, hogy az országos és a megyei területrendezési tervekben az ország fejlesztéspolitikájának végrehajtásához szükséges keretek megjelenítésre kerülhessenek.

3.1.10.2 Az OFTK és az OTrT összhangjának szempontjai

Az OFTK és az OTrT elvei és szempontrendszere legyen közös, erre épülhet a két dokumentum önállóan és egymásra utalva is. Az OFTK horizontális szempontjai tágabb körben érvényesülnek, de a területrendezés/fenntartható és takarékos területhasználat elveivel is összhangban állnak. Ezen horizontális elvek a következők: Közös elvek
1. Befogadás, társadalmi felzárkózás, esélyegyenlőség megteremtése
2. Fenntartható fejlődés és fenntartható növekedés
3. Értékmegőrzés és intelligens növekedés
A két dokumentum közötti feladatmegosztást a jogszabályok rögzítik, azonban a közös elvekre épülve meg kell találni azokat a pontokat, ahol egymásra épülhet a két terv, pl. Balaton térség, mezőgazdasági hasznosítás térségei, közlekedési hálózatok, energetika, környezetbiztonság, kulturális és táji örökségvédelem. Egyrészt az OFTK tud az OTrT felé fejlesztéspolitikai irányokat, tartalmi igényeket megfogalmazni, másrészt az OTrT tud a megfogalmazott fejlesztési irányok, igények mellé, azok végrehajtásához területi lehatárolást, preferenciákat, szabályrendszert állítani. A kölcsönös feladatmegosztás elvéből következően a tágabb mozgástérrel rendelkező, és a szempontok, igények szélesebb spektrumát rendszerbe állító OFTK az OTrT továbbfejlesztése számára az egyik meghatározó orientáló erő. Az OTrT tartalmát meghatározó stratégiák közül ugyanis ez a legnagyobb kört felölelő dokumentum. Szinergikus egymásra épülés
Az OFTK azon területi céljai, térségei, amelyek az OTrT-ben nem szerepeltethetőek, megjelenhetnek a megyei és térségi területrendezési tervekben, a megye/térség érintettségétől függően. Megyei szinten a szabályozás teret enged azon OFTK szempontok, területi célok területrendezési szabályainak megalkotásához, amelyeket országos szinten nem lehet érinteni. A megyei területrendezési terveknek ugyanakkor a megyei területfejlesztési koncepcióval is összhangban kell állniuk. Javasolt, hogy az OTrT aktuális módosítása tartalmazzon az OFTK-val összhangban olyan, a megyei rendezési tervekre vonatkozó javaslatot, amely lehetőséget ad a megyéknek egyedi térszerkezeti szabályozás megalkotására. A megyei tervezés
bekapcsolása
az országos
dokumentumok
rendszerébe
Az OFTK és az OTrT egyaránt a jelenleginél nagyobb tekintettel kell, hogy legyen a szomszédos országok közös határ menti területi folyamataira, például a térségi központok fejlesztése, a területhasználat, a gazdálkodás, a közlekedés szempontjából. Ökológiai szempontból kézenfekvő és szükséges is a területhasználat összehangolt szabályozása a határ két oldalán levő természet közeli, vagy védett természeti területek esetén (természetvédelmi területek, ökológiai hálózat, Natura 2000 területek). Folyóvizeink és az őket kísérő védműveket, ártereket, valamint vízbázisokat érintő fejlesztések és az arra vonatkozó szabályozás is a határ két oldalán a lehető legnagyobb mértékben egységes kell, hogy legyen, de legalább a beavatkozások, tervek tartalmi összehangolását kell elérni. Határon túli
folyamatok fokozott figyelembe vétele
Javasolható, hogy a következő OTrT tartalmazzon egy környezeti szempontú átfogó területi elemzést, amely lehatárolja azokat a területeket, melyek környezetvédelmi és természetvédelmi állapota - más területekhez képest - kevésbé értékes (pl. korábban roncsolt, kármentesített területek), ugyanakkor környezeti veszélyeztetettségük is alacsony, ezáltal alkalmas helyszínt jelenthetnek a jelentősebb környezeti igénybevétellel járó fejlesztésekhez. Fejlesztések
környezeti
szempontú területi
orientációja
A tartalmi és funkcionális összhang megteremtése csak a dokumentumok összehangolt tervezési ciklusával érhető el. Ennek módja, ha mindkét dokumentum egy rendszeresen ismétlődő, egységes országos értékelésre épül, amelyből egyaránt levezethető az eddigi szabályozás (OTrT) és fejlesztéspolitika (OFTK) eredményessége és irányának helyessége. Ez alapján állíthatók fel a következő tervezési ciklus elvei és fejlesztési irányai horizontális, területi és ágazati megközelítésben egyaránt. A három dokumentum elkészítésének időbeli összhangja tenné lehetővé (1. értékelés 2. OFTK 3. OTrT) a felülvizsgált fejlesztési elvek, célok egységes platformjának kialakítását mind az OFTK, mind az OTrT számára. Az OTrT számára további kapcsolódási pontot jelentenek az ágazati szakpolitikák, tervek, amelyek keretrendszerét, céljait szintén az OFTK tartalmazza, de annál sokkal részletesebb és konkrét elvárásokat fogalmaznak meg. Összehangolt tervezési ciklus

55. ábra: A területfejlesztés és a területrendezés összehangolt tervezési ciklusa

3.2 Gazdaságfejlesztési prioritás
A specifikus célok és fejlesztési prioritások gazdaságpolitikai hátterét és tartalmát a horizontális gazdaságfejlesztési prioritások jelölik ki. E hét gazdaságfejlesztési prioritás azokat a legfontosabb gazdaságpolitikai fókuszokat jeleníti meg, amelyek a fejlesztéspolitikát orientálják a gazdaság oldaláról, és a magyar gazdaságfejlesztési politika középtávú pilléreit képezik.
1. Termelői-szolgáltatási kapcsolatok az európai gazdasági magterületekkel
A magyar gazdaság újra-pozicionálásának egyik eleme az európai gazdasági központokhoz (például Németországhoz) fűződő gazdasági kapcsolatainak kiszélesítése, elmélyítése, dinamizálása, valamint a gazdasági együttműködési területek bővítése. Intenzív gazdasági kapcsolódás Európa gazdasági
Az Európa fejlett gazdasági magterületeihez való intenzív, széleskörű kapcsolódás célja Magyarország közép-európai termelési, szolgáltatási funkcióinak megerősítése, a gazdasági növekedés beindítása, a munkahelyteremtés és a foglalkoztatás növelése. Ennek elemei a befektetések és beruházások ösztönzése, a beszállítói és hálózati kapcsolatok erősítése, a technológiatranszfer, az innovációs és kutatásfejlesztési együttműködések. központjához
2. Makroregionális gazdasági szerepvállalás
Magyarország gazdasági növekedésének egyik eleme és eszköze a makroregionális, közép-, kelet- és délkelet-európai magyar gazdasági jelenlét erősítése. A magyar gazdaság fontos növekedési potenciálja a regionális terjeszkedés, a hazai vállalatok regionális piaci pozíciójának erősítése, és a transznacionális vállalatok regionális központi funkciói számára működési feltételek biztosítása. Regionális magyar nagyvállalatok szerepe
Magyarország húsz-huszonöt olyan vállalattal rendelkezik, amelyek meghatározók, illetve a közeljövőben meghatározók lehetnek a makroregionális gazdaságban („magyar multik”). Gazdasági tevékenységük, fejlesztéseik segítése, ösztönzése meghatározó eleme gazdaságpolitikai eszköztárunknak. Fejlesztésük a beszállítói kapcsolatok révén a kis- és középvállalkozások hálózatának kapcsolódását, erősödését is eredményezi. Regionális növekedési potenciálunk kihasználásának célja Magyarország gazdaságszervező funkciójának erősítése, regionális piaci pozícióink javítása, stabilizálása.
3. Exportlehetőségek kihasználása, az export növelése
A magyar gazdaság erős export-orientáltsága következtében gazdasági növekedésünk egyik alapfeltétele és ezért kiemelt célja exportteljesítményünk fokozása, exportunk bővítése. A gazdasági növekedés egyik
Az offenzív exportstratégia egyik iránya a keleti nyitás, másik iránya a nyugati külkereskedelmi kapcsolatok megtartása, bővítése. Az exportbővítés kiemelt célterületei a világgazdaság dinamikusan növekvő térségei és az újonnan megnyíló piaci rések. Az exportoffenzíva elemei a piaci kapcsolatok kiépítése, bővítése, valamint az ehhez szükséges termékfejlesztés. forrása az exportbővítés
4. Sportgazdaság, aktív rekreáció és turizmus kibontakoztatása
Az ország gazdasági fellendülésében speciális gazdasági szegmensként fontos szerepet kaphat a sportgazdaság, valamint tágabban a rekreációval összefüggő gazdasági szektorok, így a rekreációs és szabadidő gazdaság, az ehhez kapcsolódó turizmus. E területek jelentős növekedési potenciált képviselnek. A fizikai aktivitással
összefüggő gazdasági szegmensek
Ezért a gazdaságfejlesztés kiemelt területét képezik a sport és az aktív rekreációhoz kapcsolódó gazdasági tevékenységek, mind a turisták, mind a helyi lakosság számára könnyen hozzáférhető szolgáltatások fejlesztése, beleértve a sport- és rekreációs gazdaságban működő vállalkozások, szervezetek fejlesztését, szolgáltatásaik javítását, bővítését, kiterjesztését, a sporthoz és az aktív rekreációhoz kapcsolódó infrastruktúra fejlesztését, a kapcsolódó turizmusfejlesztést, a sporttal, rekreációval kapcsolatos szemléletformálást, életmódváltást. E gazdasági szegmensek fejlesztése, kibontakoztatása túlmutat azok gazdasági jelentőségén, hatásuk a társadalmi tényezőkben és a zöldfelületek révén környezeti oldalon is mérhető. potenciáljának kihasználása
5. Kutatás+ fejlesztés+ innováció, kreatív gazdaság és tudásgazdaság
A modern gazdasági fejlődés egyik kulcsa a szellemi hozzáadott érték, ami a magyar gazdasági megújulás, növekedés egyik legfontosabb elemét képezi. A kutatási és fejlesztési (K+F) tevékenységeket a jövőben együtt szükséges kezelni az innovációval (K+F+I). A szellemi és a gazdasági tőke ereje így összegződve új termékeket, szolgáltatásokat eredményezhet, gazdasági növekedéshez és bővülő foglalkoztatáshoz, új minőségi munkahelyekhez vezethet. A technológiai célú K+F+I mellett szükség van a kreatív, újító energiák kibontakoztatására, gazdaságba „csatornázására”, a kreatív gazdaság, kulturális gazdaság (pl. kulturális ipar) bővítésére, fejlesztésére, a tudásgazdaság megalapozására, erősítésére. Szellemi hozzáadott érték és kreatív energiák a gazdaságban
E területek nemcsak az önálló K+F és innovációs potenciállal rendelkező nagyvállalatok, hanem a kis- és középvállalkozások fejlődésének is fontos tényezői, egyben igen jelentős foglalkoztatási potenciállal bírnak. Mindehhez szükség van a képzés, szakképzés és a felsőoktatás - a gazdaság/piac igényeivel összhangban történő - fejlesztésére.
6. Egészséggazdaság és egészségipar
Magyarország kedvező adottságokkal (természetes gyógytényezők, pl. gyógy- és termálvíz, gyógyiszap, gyógy-barlang stb.) rendelkezik a gyógyászatra épülő egészségiparhoz és az egészségturizmushoz. Ezek kiaknázásához hagyományai, megfelelő alapjai is megvannak. Az egészséggel kapcsolatos szolgáltatások fejlesztése növekvő jelentőségű szektor, a magyar gazdaság egyik kitörési pontja, növekedési forrása. A piacosítható egészségügyi szolgáltatások a hazai lakosság mellett az egészségturizmus egyik fontos területét is képezik (pl. fogászati szolgáltatások, plasztikai sebészet, wellness). Az egészségipar globálisan is felértékelődő piac. Az egészségipar a gazdaság újra-
pozicionálásának fontos területe
Az egészségipar fejlesztése gazdasági eredményként munkahelyeket teremt, erősíti a kis- és középvállalkozói szektort, hozzájárul a K+F+I fejlesztésekhez, tartós gazdasági növekedést biztosíthat, emellett szakember-igényével ösztönzi az oktatás-képzést. Egyaránt eredményezi az egészségügyi ágazat, annak háttéripara és háttér szolgáltatásai, valamint a turizmus fejlődését, újrapozícionálását. Társadalmi szerepe az emberek lelki és testi egészségi állapotának megőrzése, javítása.
7. Többfunkciós agrár-és élelmiszergazdaság
Magyarország agroökológiai adottságai sokszínű mezőgazdaságot, minőségi agrártermelést tesznek lehetővé. Hazánk termelési potenciálja 15-20 millió ember élelmiszerellátását teszi lehetővé, ami a kapcsolódó feldolgozóiparral és háttériparokkal együtt jelentős gazdaságfejlesztési potenciálnak tekinthető. Az emberiség lélekszámának növekedésével globálisan az élelmiszerigény növekedésére lehet számítani, az élelmiszerellátás így stratégiai jelentőségűvé válik mennyiségi és minőségi értelemben is. Ezért kiemelten fontos, hogy e területen hazai piacainkat visszaszerezzük, exportlehetőségeinket kihasználjuk. Agrár- és élelmiszertermelési potenciálunk stratégiai jelentőségű
A magyar agrár- és élelmiszergazdaság fejlesztéséhez a termelési és termékszerkezet bővítésére, a hozzáadott érték növelésére, a piacra jutás támogatására van szükség. A magas hozzáadott értéket képviselő, egészséges, jó minőségű élelmiszerek előállítása amellett, hogy piaci stratégiai kérdés, egészségi kérdés is. Az agrár- és élelmiszergazdaság jelentősége túlmutat közvetlen gazdasági szerepén, hiszen tájfenntartó és a vidéki lakosságot foglalkoztató szerepe (többfunkciós mezőgazdaság) is kiemelkedő, így vidéki térségeink jövőjének, népességmegtartó erejének egyik kulcsterülete is.

56. ábra: Gazdaságfejlesztési prioritások 2014-2020

3.2.1 A versenyképes, innovatív és hálózati gazdaság megvalósításának szakpolitikai feladatai

3.2.1.1 Foglalkoztatás

A magyar gazdaság egyik legfontosabb problémája hosszú ideje a foglalkoztatás nemzetközi viszonylatban kirívóan alacsony szintje. A magyar kormány legfontosabb gazdaság- és fejlesztéspolitikai célja a foglalkoztatás bővítése, amely közvetve több célt is szolgál: élénkíti a gazdasági növekedést, javítja az államháztartás egyensúlyát, stabilizálja a nagy elosztó rendszerek finanszírozását, és elősegíti a leszakadó rétegek, társadalmi csoportok, térségek felzárkóztatását is. A fenti megfontolásokat figyelembe véve Komoly probléma a foglalkoztatás alacsony szintje
Magyarország a 20-64 év közötti népességre vonatkozó foglalkoztatási ráta 75 százalékra emelését - vagyis az uniós szintű céllal való teljes konvergenciát - tűzte ki célul 2020-ig.
A cél elérése érdekében különösen komoly erőfeszítésekre van szükség a pályakezdők, az idősebb korcsoportok, az alacsony iskolai végzettségűek, valamint a kisgyermeket nevelők foglalkoztatásának növelése érdekében. Ennek eszközei az aktív munkaerő-piaci programok, támogatások, az ezeket megvalósító munkaügyi szervezetek megerősítése, valamint a munkaerő-piaci képzések támogatása. A foglalkoztatás szempontjából hátrányos helyzetű célcsoportok
Kiemelt feladat a fiatalkorúak és pályakezdők munkaerő-piaci részvételének növelése, nem utolsósorban a kedvezőtlen demográfiai változások és az új munkahelyekhez szükséges új készség-igények megjelenése miatt. Ebből a szempontból elengedhetetlen azon képességek és kompetenciák elsajátításának támogatása, amelyek a fiatalok munkavállalási lehetőségeit növelik. Szükséges ezen szolgáltatások és támogatások személyre szabott jellegének javítása, illetve a fiatalok részére elérhető gyakornoki helyek számának növelése.
Az idősebb munkavállalók munkában maradásának elősegítése érdekében a foglalkoztatáspolitika egyik kiemelt célcsoportját kell, hogy képezzék az 50 év felettiek. A nyugdíj előtt álló idősebbek vagy idősebb korúak foglalkoztatását a támogatási rendszer mellett segíteni kell a vállalkozások és általában a munkáltatók alkalmazkodóképességének javításával, továbbá a rugalmas foglalkoztatási formákhoz való hozzáférés növelésével, illetve a foglalkoztatási eszköztár célirányos bővítésével.
Az alacsonyan képzettek jelentős részének az elsődleges munkaerő-piac jelenleg nem tud megfelelő munkát biztosítani, részben mert olyan területen él, ahol gyenge az elsődleges munkaerő-piac, részint, mert munkaerőként való alkalmazása komoly szociális munkára, mentorálásra, „inkubációra” szorul. Ez kettős feladatot jelent. Egyfelől a munkaerő-piacok térségi szemléletű erősítését, koordinálását, másfelől az átmeneti foglalkoztatásnak a nyílt munkaerő-piacra átvezető, egyfajta „zsilipként” működő rendszerének, az ún. szociális vállalatokra épülő kiépítését és működtetését az ezekhez kapcsolódó képzési programokkal. Javasolt a szociális vállalati rendszer fokozatos kiépítése, első lépésben kísérleti jelleggel a leghátrányosabb helyzetű térségekben, majd fokozatosan tovább bővítve a rendszert 2020-ig.
A Gyes/Gyed-ről visszatérők, köztük jellemzően a kisgyermekes nők munkaerőpiacra való visszatérésének egyik alapvető feltétele a kisgyermekek megfelelő napközbeni ellátásának megoldása. Az ismeretek felfrissítésével, a munkaerőköltség célzott csökkentésével, illetve a rugalmas foglalkoztatási formákhoz való hozzáférés növelését elősegítő intézkedésekkel javítható a kisgyermekesek elhelyezkedési esélye.
Az előbbieket összefoglalva megállapítható, hogy Magyarország alacsony foglalkoztatási rátája egyes munkaerő-piaci szempontból hátrányt szenvedő munkavállalói csoportoknak az európai átlagnál jóval alacsonyabb mértékű foglalkoztatásával erősen összefügg. Munkaerő-kereslet oldali problémák mellett inaktivitásuk magas szintjének a szociális juttatások, ellátások is fontos befolyásoló tényezői. Hátrányos helyzetű munkavállalók alacsony foglalkoztatottsága
Magyarország a ledolgozott munkaórák számát tekintve az uniós átlag közelében van, ami azt mutatja, hogy nálunk a munkavállalási korú népességből viszonylag kevesen, azonban magas óraszámban dolgoznak, míg a részmunkaidős foglalkoztatás és egyéb, a szokásostól eltérő foglalkoztatási formák aránya igen csekély. A részmunkaidő vállalása hazánkban sok esetben nem önként választott és tartós foglalkoztatási forma, vagy az ál-részmunkaidő megjelenési formája. Magyarországon a kevés munkavállaló sokat dolgozik
Keveset fordítunk munkaerő-piaci kiadásokra, majdnem 1 százalékponttal maradunk el az uniós tagállamok GDP-hez mért átlagráfordításaitól, miközben a foglalkoztatási mutatók tekintetében a legrosszabb helyzetűek közé tartozunk. A foglalkoztatás tartós növeléséhez a munkaerő-piaci kiadások GDP-hez mért arányának az EU átlagához való közelítésére, eredményes foglalkoztatáspolitikai eszközökre és hatékony munkaügyi szervezetre van szükség. A munkaügyi szervezetnek személyre szabott Alacsonyak a hazai munkaerő-piaci programokra fordított kiadások
szolgáltatásokat kell nyújtania. Az egyén mindenkori munkanélküliségi állapotának aktuális jellemzőihez kell igazítania a szolgáltatási és támogatási rendszerből kiválasztott, megfelelő elemeket.
A szakképzésben kiemelt cél, hogy az iskolarendszer kibocsátása, szerkezetében és mennyiségében közelítsen a munkaerő-piac valós igényeihez. A felnőttképzésben a piaci mechanizmusok felhasználásával, a jogi szabályozás és a vizsgarendszer szigorítása révén erősíteni kell a minőségi képzést, különösen a támogatott tanfolyamok esetében. Igényeket nem kielégítő képzési rendszerek
Az elmúlt évek eredményeire építve szükséges - összhangban az EU foglalkoztatáspolitikájával - a rugalmas munkajogi szabályozás továbbfejlesztése, a szociális biztonság, a megfelelő szintű munkanélküli ellátás biztosítása, az újbóli elhelyezkedést hatékonyan segítő aktív munkaerő-piaci intézkedések és az egész életen át tartó tanulás lehetőségeinek biztosítása. Rugalmas foglalkoztatási struktúra kialakítása
Az egész országot lefedő tehetséggondozási rendszer szintén hozzájárul a munkaerőpiacon tapasztalható problémák kezeléséhez. A tehetségtámogató programok növelik a természettudományos és műszaki felsőoktatás utánpótlási bázisát, valamint a gyakorlatorientált szakképzésben új gazdasági potenciált létrehozó, kétkezi szakmákban tehetséges fiatalok számát. A leghátrányosabb helyzetű kistérségeket is elérő tehetségsegítő hálózatok, speciális programjaik révén elősegítik a munkavállalók jobb alkalmazkodását a munkaerő-piaci igényekhez, így növelve elhelyezkedési esélyeiket.
Fejlesztéspolitikai feladatok
- Aktív munkaerő-piaci intézkedések létrehozása.
- A munkaerő-kereslet élénkítése és a munkaerő-kínálat minőségének javítása.
- Az egyéni és vállalati munkaerő-piaci kereslet és kínálat összehangolása.
- Rugalmas foglalkoztatási formák előtérbe helyezése. Atipikus foglalkoztatási formák terjedésének támogatása.
- Legális foglalkoztatást ösztönző gazdaságpolitika kialakítása.
- A fiatalok és idősebb korosztályok vagy munkavállalók foglalkoztatásának érzékelhető növelése.
- A hiányszakmák népszerűsítése különösen a pályaválasztás előtt álló fiatalok körében.
- A friss diplomások munkába állásának segítése. Az idősödés kihívásainak kezelése (életkor szerint hátrányos megkülönböztetés elleni fellépés, szemléletváltás megalapozása).
- Intézkedések a kisgyermeket nevelő nők munkaerő-piaci távollétének rövidítése érdekében.
- Fogyatékos személyek munkavállalásának támogatása, felzárkóztatási rendszer bevezetése. A munka legyen vonzó az inaktívak számára, álláskeresésre ösztönző munkanélküli ellátás megszervezése.
- Az álláskeresők megfelelő támogató szolgáltatásokban és ellátásban részesüljenek a mielőbbi elhelyezkedésük és a foglalkoztathatóságuk javítása érdekében. A munkaerő-piacra való visszatérés megkönnyítése.
- Mindenki számára hozzáférhető, színvonalas lehetőségek biztosítása az egész életen át tartó tanulás érdekében. Munkavállalók ösztönzése a képzéseken való részvételre.
- Gazdaság igényeihez alkalmazkodó képzés-kínálat ösztönzése.
- Vállalkozások ösztönzése a munkavállalói képzések támogatására.
- Egy új szakmunkás és diplomás munkavállaló réteg kinevelése.
- Vállalkozások foglalkoztatást segítő működési feltételeinek könnyítése, a szabályozási környezet és az adórendszer átalakítása, támogatások hatékony felhasználása. Fókuszpontok:
- Legális foglalkoztatást ösztönző gazdaságpolitika.
- Mikro- és kkv-k esetében munkahely-teremtési, munkahelyvédelmi vállalkozási programok támogatása.
- Helyi lehetőségekre építő, a helyi munkanélküliek foglalkoztatását megszervező helyi és szociális gazdaság megerősödésének támogatása. (A szociális gazdaságban tevékenykedő szervezetek kapcsolatának erősítése a profitorientált szektorral, piacképes termékek és szolgáltatások nyújtása. A szektor fejlesztéséhez szükséges szakmai támogató tevékenységek indítása, finanszírozási eszközök biztosítása.)
- Önfoglalkoztatási és családi foglalkoztatási formák támogatása, ösztönzése.
- A munkaerő mobilitásának ösztönzése.
- A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat megerősítése.
- A szektorokon átívelő helyi, térségi foglalkoztatási együttműködéseket ösztönző partnerségek (foglalkoztatási paktumok) megerősítésének folytatása, a helyi gazdaság- és foglalkoztatás-fejlesztés bevált példáinak disszeminálása.
- A helyi társadalmi szervezetek, a különböző térségi összefogások erősítése, a települések gazdaságfejlesztési kezdeményezéseinek és összefogásának ösztönzése, az elvándorlás visszaszorítása.
- Szükséges a határon átnyúló munkaerő-migráció feltételeinek javítása, a határ menti foglalkoztatási térségek erősítése.
Területi prioritások
- A foglalkoztatást érintő eszköz-, illetve program szerkezetű tervezést területi szintű tervezéssel kell megalapozni.
- A közfoglalkoztatás költséghatékony megújítása, a periférikus helyzetű településeken élők kedvezményezése.
- A felnőttképzésben a támogatott szakmai, nyelvi és kompetenciafejlesztő képzéseket csak engedéllyel rendelkező (akkreditált) intézmények folytathatják. E képzések képzési programjai központi követelmények alapján készülnek, és előzetes minősítésen esnek át. Támogatást csak a munkaerő-piaci és területi igényeknek megfelelő képzésekben résztvevők kaphatnak.
- Az országos tehetségsegítő program jelentős szerepet játszik mind a fiatalok, mind a felnőtt korosztály képzésében, az öngondoskodási szándék erősítésében, így az egyes korosztályok foglalkoztatási helyzetének javításában.

3.2.1.2 Gazdasági versenyképesség

Kettős válság sújtja a magyar gazdaságot: az államháztartás krónikus egyensúlytalansága és a hazai vállalkozások gyenge versenyképessége. Versenyhátrányunk a régió országaival összevetve is kimutatható. Az elmúlt évek megszorító gazdaságpolitikájának következtében Magyarország jelentős mértékben önfinanszírozóvá vált, ami az államháztartás finanszírozási oldalát tekintve kedvező, de nem oldja meg a gazdaság dinamizálásának finanszírozását. A szűkös hazai és a jelentősebb uniós forrásokat olyan kitörési pontokra célszerű összpontosítani, ahol esély van arra, hogy belátható időn belül globális vagy európai szinten is versenyképes, vagyis világszínvonalú termék vagy vállalat jöhet létre. Forrásbevonás szükséges a gazdaság dinamizálásához
Fejlesztéspolitikai feladatok
- Adócsökkentés a vállalkozásokat közvetlenül érintő adók, majd pedig a foglalkoztatásra rakódó adó- és járulékterhek fokozatos csökkentésével. Az adónemek, adóeljárások és az adóadminisztráció radikális egyszerűsítése.
- A hazai és uniós támogatási forrásokhoz való hozzáférés egyszerűsítése.
- A versenytorzító egyensúlytalanságok, a piaci oligopol- és monopolhelyzetek felszámolása, illetve szabályozása, valamint a korrupció visszaszorítása, a gazdasági jogbiztonság visszaállítása.
- A nemzeti intézmények, az állami és piaci szervezetek, a közösségi és egyéni kezdeményezések új integrációjának megteremtése.
- Versenyképességi szerződések megkötése olyan nagy foglalkoztatási kapacitásokkal rendelkező vállalkozói szövetségekkel, területi vagy ágazati együttműködésekkel, amelyekben a kormány a támogatási források rugalmas elérését biztosítja, a szerződő felek pedig hitelesen elköteleződnek nagyszámú munkahely létrehozásáért és fenntartásáért.
- A helyi erőforrások fokozottabb használata.
- Mikro-, kis- és középvállalkozások támogatása, kis- és középvállalkozások piaci helyzetének erősítése. Kis- és középvállalkozásokat összefogó hálózati gazdaság fejlesztése.
- A kkv-k piacra jutását támogató, segítő, előkészítő kereskedelmi vállalatok létrehozásának ösztönzése.
- Az elektronikus kereskedelembe való bekapcsolódás feltételeinek támogatása.
- A kvaterner szektor erősítése a gazdaság minden területén, és az iparfejlesztéssel való kapcsolatának megteremtése.
- A klaszterek jogi szabályozásának rendezése.
- Országos tehetségsegítő rendszerben a műszaki és természettudományos tehetségek piacorientált kibontakoztatása.
- A termelő vállalatok eszközhatékonyságának javítására tett intézkedések támogatása.
Területi prioritások
- Különleges, területi alapú versenyképességet javító intézkedések bevezetése (Speciális gazdasági övezetek)
- Az elmaradott térségek versenyképességének javítása
- Nagyvárosi térségek közép-európai, európai szintű versenyképességének megteremtése

3.2.1.3 Az ipar horizontális és átfogó fejlesztési szempontjai

Általánosan, minden ágazat tekintetében azonosítható probléma a magas adóteher, a bonyolult és nehézkes adminisztrációs folyamatok, a változó és nehezen kiszámítható gazdasági környezet. Trendként azonosítható, hogy egyre nagyobb szakmunkáshiány jelentkezik néhány olyan kiemelt területen, mint például a járműipar. A humán erőforrás esetében probléma a mobilitás hiánya. A fejlesztések során fokozott figyelmet kell fordítani arra, hogy az új ipartelepítések a kialakult és fejlődő meglévő szakemberállomány területi elhelyezkedéséhez igazodjanak. Számos ágazat esetében megállapítható, hogy termelése erősen import-függő, kevés hazai beszállítót alkalmaz, alacsony a hazai hozzáadott érték. Magas adó, sok adminisztráció
A Kormány tíz, nemzetgazdasági szempontból kiemelkedő iparágat jelölt ki, amelyek a magyar gazdaság kitörési pontjait képezhetik, ezért azokat kiemelt ágazatként kezeli:
- Autó- és járműipar;
- Elektronikai iparágak, híradástechnika;
- Egészségipar;
- Gyógyszeripar;
- Turizmus;
- Mezőgazdaság, élelmiszeripar, élelmiszer-feldolgozás;
- Építő- és építőanyag ipar;
- Logisztika;
- Gépipar (pl.: az orvosi berendezések és eszközök gyártása), szerszámgyártás;
- Vegyipar.
Ezen ágazatok fejlesztésére területi szemléletű ágazati iparstratégiákat kell készíteni. A környezetipar és az IKT szektor - melyek több ágazathoz is kapcsolódnak - szintén nemzetgazdasági szempontból kiemelkedő jelentőségűek, így ennél fogva kitörési pontként kezelendők.
Fejlesztéspolitikai feladatok
- A gazdasági szerkezeten belül a kiemelt nemzetgazdasági ágak, így az élelmiszeripar, az energetika, a biotechnológia, az egészségipar, a környezetvédelem, a fenntartható fejlődés kiemelt hangsúlyt kap.
- A hazai kkv-k minél nagyobb részarányt tudjanak lefedni az ide települő multinacionális nagyvállalatok beszállítói hálózatából.
- A foglalkoztatottság bővítése azon gazdasági ágazatokban, amelyekben nagy tömegeknek munka biztosítható, mint pl. a járműipar, az elektronika, a textilipar, a logisztika, a turizmus, az építőipar vagy a mezőgazdaság.
- A munkaerő fejlesztése: megfelelő szakképzési kurzusok bevezetése, a duális képzés továbbfejlesztése, tehetséggondozás, valamint a nyelvi képzés kiemelt fejlesztése.
- Az ipari szereplők K+F+I tevékenységének támogatása.
- Exportorientált tevékenységek fejlesztése, vállalkozások exporttevékenységének ösztönzése.
- Területi mobilitási stratégia kidolgozása.
- Zöld gazdaságfejlesztés: az ipari technológiai fejlesztéseknél az energia-, víz és anyagtakarékos, kisebb szállítási igényű, hulladékhasznosítást segítő megoldások támogatása.
Területi prioritások
- Ipari válságtérségek fejlesztése.
- Az egykori telephely jellegű üzemeiket elvesztő városok újraiparosítása.

3.2.1.4 Autó- és járműipar

Az egyes ágazatok globális piaci dinamikája, a technológiai trendek és a komparatív előnyök figyelembe vételével, illetve a magyar gazdaság legfontosabb mutatói alapján a járműipar a tudásalapú, nagy hozzáadott értékű ágazatok közé tartozik. A közúti járműipar Magyarország számára alapvető fejlesztési irány: kiemelt szerepe van az ipari bruttó kibocsátásban, a kivitelben, a foglalkoztatásban, a beruházásokban, valamint a K+F kiadásokban. Nagy hozzáadott értékű ágazat, hazai kitörési pont
A közúti járműipar hazai súlya európai összehasonlításban is jelentős, komoly beszállítói kör kapcsolódik hozzá, azonban a gazdasági világválság erősen rányomja bélyegét a szektorra, a következő években - az elektromos járművek szektorát kivéve - nem várható fellendülés az ágazatban. A járműipar további szegmensei, mint az autóbusz-, haszongépjármű-, speciális jármű-, repülőgépgyártás, illetve a speciális felépítmények gyártásában nagy fejlődési potenciál azonosítható, ezek szintén kiemelt jelentőséggel bírnak a hazai gazdaságban. Jelentős beszállítói kör
A járműiparban tapasztalt főbb nehézségek közé tartoznak: a munkabérek magas közterhei és a bonyolult adórendszer; a munkaerő képzettsége elégtelen; menedzsment kompetenciák hiányosságai; képzett és A szektor kibontakozását
szabad munkaerő hiánya; alacsony munkaerőmobilitási hajlandóság; K+F hiánya; a korlátos termelési volumenű szereplők miatt alacsony magyar beszállítói arány. számos nehézség hátráltatja
Fejlesztéspolitikai feladatok
- Az egyetemek és az ipari szféra közti kapcsolat erősítése, amely által fejleszthető az ipari igényeknek megfelelő járműipari K+F+I és szakemberképzés alakulhat ki.
- A közép- és felsőfokú műszaki szakképzés összekötése céges képzéssel, a valódi igényeket kielégítő képzés érdekében.
- A beszállítói kör K+F tevékenységének, illetve klaszterprogramoknak a támogatása.
- A beruházás-ösztönzés az adminisztrációs, adózási és ipari parki könnyítések, foglalkoztatás kereteinek rugalmasabbá tételével.
- A járműipar szempontjából releváns logisztikai fejlesztések gyorsítása.
- A hazai fejlesztésű járműgyártás ösztönzése, támogatása.
- A kiemelt járműipari központok támogatása, további fejlesztések elősegítése.
- Az elektromos járművek fejlesztésének támogatása.
Területi prioritások
- A járműipari központok és térségeik támogatása, kapcsolódó infrastruktúrák javítása

3.2.1.5 Elektronikai iparágak, híradástechnika

Az elektronikai gyártóipar Magyarország legjelentősebb, legnagyobb növekedési potenciállal rendelkező szektora. 1995 után kezdett el igazán fejlődni hazánkban, 2000 utánra pedig Magyarország regionális elektronikai termelőközponttá vált. Az ágazat hozzájárulása a GDP-hez hasonló nagyságrendű, mint a mezőgazdaságé, vagy a járműiparé. Az elektronikai ipar a magyar termelő szféra egyik húzóágazata
Sajnálatos módon az iparág magas importtartalommal dolgozik, elég kicsiny a hazai hozzáadott értéke, alacsony (terméktől függően 5-10%-os) a magyar beszállítói részarány. Jelentős a betanított munka aránya, kevés az iparági K+F. Jelentősebb kutató-fejlesztő tevékenységet csak néhány cégnél végeznek: pl. Ericsson, Bosch. Az alágazat hazai beszállítói és K+F értékhányada alacsony
Az utóbbi években megfigyelhető volt, hogy a folyamatosan növekvő magyarországi bérköltségek miatt a nagy élőmunka igényű, de alacsony hozzáadott értékű termelés fokozatosan az ország keleti részébe költözött, majd ebbe az irányba el is hagyta az országot. Nem egy esetben Kínában hozták létre az új telephelyet. A legutóbbi világgazdasági válság azonban újabb tendenciákat is hozott magával, megmutatva a távol-keleti termelés-kihelyezés veszélyeit, hátrányait. Ez esélyt adhat arra, hogy a nemzetközi cégek az újabb beruházásokat, termelésbővítéseket ismét Magyarországon eszközöljék. Mindezek mellett megállapítható az is, hogy a végtermékek végső konfigurációja általában nem a távol-keleti térségben történik, hanem egy, a célállomáshoz (a termék végső piacához, a fogyasztóhoz) közeli intermodális logisztikai központban, mely tendencia komoly lehetőségeket rejt magában hazánk számára is. Van esély az iparági telephelyek megtartására
Horvátország, Románia és Szlovénia, tengeri kikötőinek fokozottabb bekapcsolása a logisztikai láncolatba - például Hamburghoz képest - jelentősen lerövidítheti a termékek szállítási idejét, ezáltal is fokozva hazánk versenyképességét. Az elektronikai iparágak esetében az ipari alkatrészek szállításában és az üzleti célú utazások kapcsán a légi közlekedésnek is komoly szerepe van.
Fejlesztéspolitikai feladatok
- Az iparág további bővülése érdekében az eddigi alacsonyabb szintű munkavégzés fokozatos fölváltása a nagyobb hozzáadott értéket jelentő tevékenységekkel.
- A meglévő iparági vállalkozások, telephelyek megtartása érdekében fejleszteni kell a K+F tevékenységet. Nagyobb számú és jobban képzett mérnöki állományra, szakmunkásokra van szükség.
- Az iparági K+F tevékenység fokozottabb támogatása pl. az adórendszeren keresztül. Ennek eszköze lehet egyrészt a K+F tevékenységek adóösztönzésével kapcsolatosan tervezett általános egyszerűsítés és korszerűsítés, másrészt a pályázati rendszer elemein belül a kutatóhelyekkel való együttműködések támogatása.
- A hazai elektronikai ipar esetében szükséges az egyes termékek végső konfigurálásához kapcsolódó iparági sajátosságok kihasználására létrehozott szolgáltatások fejlesztése.
Területi prioritások
- Az iparági gócpontok stratégiai fejlesztése, barnamezős beruházások támogatása, versenyképességük fokozása.

3.2.1.6 Turizmus

A világturizmus változására ható megatrendek: a fejlett világ demográfiai összetételének eltolódása az idősebb korosztály irányába, a folyamatosan modernizálódó kommunikációs technológiák terjedése, a szabadidő lerövidülése és ezzel összefüggésben a szolgáltatások azonnaliságának igénye, illetve az éghajlatváltozás hatása a globális turisztikai keresletre. A desztinációk között egyre fokozódik a verseny, a turizmuson túli, egyéb makrogazdasági externáliák jelentősége nő. Változó trendek a turizmusban
A turizmus hazánkban hagyományosan a nemzetgazdaság kiemelten fontos ágazata. A hazai turizmus gyengeségének főbb okai a nemzetközileg versenyképes vonzerők kis száma, illetve az egy turistára jutó bevételeink alacsony szintje. Mindezeket csak tovább fokozta a 2008 óta tartó gazdasági válság, bár 2011 óta kedvező irányú változások látszanak. Budapesten és néhány gyógyhelyen kívül jelenleg csupán a Balaton sorolható a nemzetközileg versenyképes attrakcióink közé. A magyarországi épített örökségállomány színvonalát, értékeit tekintve európai, nemzetközi rangú, azonban helyzete, állapota, tudományos igényű helyreállításainak hiányosságai, valamint a nagyközönségnek jelenleg bemutatható állapotú objektumok csekély volta miatt nem tudja betölteni jelentős szerepét a turizmusban. A művelődéstörténetileg hiteles bemutatások terén is jelentős fejlesztések szükségesek. Kevés nemzetközileg
versenyképes
vonzerő - számos
potenciális turisztikai adottság
Különösen az egészség-, az egészségügyi-, az öko-, az aktív-, a kerékpáros-, a kulturális-, és a falusi turizmus területén kínálkoznak fejlődési lehetőségek, ami nem csak a turizmus területi szétterítését, hanem a természeti és kulturális értékekben gazdag vidéki térségek fejlődését is jelentősen előmozdíthatja. Hozzájárulhat mindehhez a hivatás-, a konferencia- és a rendezvényturizmus (Meetings, Incentives, Conferences&Exhibitions: MICE) is.
Az országban továbbra is fennáll az erős területi koncentráció a vendégérkezések és - elsősorban a minőségi - szálláshely-kapacitások terén. A koncentrációt a már létrejött, és természetszerűleg a létező attrakciókhoz kötődő TDM-szervezetek elhelyezkedése is tükrözi. A szálláshelystruktúra összetétele a belső arány-megoszlást tekintve az utóbbi évtizedben kismértékben változott, némi elmozdulással a magasabb illetve speciális kategóriájú férőhelyek aránynövekedése felé.
A 2007-2013 között megvalósult/megvalósuló állami turizmusfejlesztés minimális kivételekkel csak Európai Uniós forrásokból tud(ott) megvalósulni. A támogatások elsődlegesen az attrakciók, a A turizmus-
fejlesztésre költhető
szálláshelyek, és a szervezeti rendszer fejlesztését célozták. Az attrakciófejlesztés pályázóinak körét 70-80%-ban önkormányzatok (vagy cégeik) tették ki, és ez magában hordozza annak a veszélyét, hogy nem teljesen megalapozott, presztízs jellegű, környezetükbe nemigen integrálódó beruházások megvalósítására igényelnek forrást. Igazán jelentős attrakció nem, vagy csak nagyon kis számban valósult meg. Tekintve az alacsony kapacitás-kihasználtságot és számos mutató gyenge alakulását, általánosságban véve megfontolandó minden új szálláshely létrejöttének támogatása. források végesek
A TDM-szervezetek fejlesztése tekintetében a legnagyobb gond a tartósan stabil működés kereteit rendező jogszabályi háttér, és az ezen alapuló biztos finanszírozási háttér hiánya, így pályázati segítséggel sem építhető ki összefüggő és hatékony turisztikai intézményrendszer. TDM jogszabályok hiánya
Fejlesztéspolitikai feladatok
- Az attrakciófejlesztés során a ténylegesen új, innovatív, kreatív megoldások, a helyi gazdaság élénkítéséhez való fokozottabb hozzájárulás, a területi különbségek és koncentráció mérséklésének preferálása.
- Tematikus termékfejlesztés, terméktervek, tematikus utak és termékláncok, kiemelt programok, komplex turisztikai termék- és szolgáltatáscsomagok (egészségturizmus, kulturális-, vallási és örökségturizmus, aktív turizmus és altípusai, hivatásturizmus, ökoturizmus), klaszterek fejlesztése.
- Az épített örökség erőforrásként való használata a turizmusban, a művelődéstörténetileg hitelesen helyreállított és bemutatott objektumok számának erőteljes növelése.
- Az alkony- és szabadidő-gazdaság fejlesztése.
- Rugalmasan igénybe vehető turisztikai szolgáltatások dinamikus fejlesztése.
- A belföldi turizmus további erősítése a hazai üdülési támogatások rendszerének kiterjesztésével, bővítésével, népszerűsítésével.
- A közlekedéspolitikával összhangban a nagytérségi elérhetőség fejlesztése, a turisztikai kiszolgáló infrastruktúra és a szolgáltatás minőségének fejlesztése.
- A fogyatékos személyek számára a turisztikai szolgáltatások, attrakciók akadálymentes, egyenlő esélyű hozzáférésének biztosítása.
- Fenntartható térhasználati alapelvek érvényesítése.
- A vonzerők-szolgáltatások-infrastruktúra termék elemek térségileg összehangolt fejlesztése.
- A teljes TDM rendszer tényleges felállásának elősegítése; pontos jogi, törvényi szabályozásának megteremtése, nemzeti-regionális-térségi-helyi szintű kiépítése.
- Számolni kell azzal is, hogy a turizmus fejlesztése nem kizárólag gazdaságfejlesztési eszköz, hanem multiplikatív hatásrendszeréből eredően egyéb társadalmi hatásokkal rendelkezik, amelyek kihasználását elő kell segíteni. Ide tartozik a kulturális hatás, hiszen a fogadóhelyen élőkben tudatosul saját kultúrájuk és hagyományuk értéke, továbbá a turizmus dinamizálja a kulturális kínálat bővítését és a helyi kulturális élet fejlődését. Ide tartozik továbbá a demográfiai hatás is, hiszen a turizmus fejlődésével megélénkül a desztinációk munkaerőigénye, és végül itt említhető a lakossági, területi identitásra gyakorolt pozitív hatása.
Területi prioritások
Speciális térségi célok megvalósítása az ország térségtípusai szerint differenciáltan:
- A területi szemlélet erősítése a turisztikai kínálat tervezésénél minden területi szinten; területi alapon meghatározott preferenciák kidolgozása és érvényesítése.
- Specifikus térségi és helyi márkaépítési tevékenység erősítése (pl. világörökségi és várományos helyszíneken).
- Budapest fürdővárosi arculatának, nemzetközi kulturális központ szerepének, a hivatásturizmusnak és nemzetközi versenyképességének a további erősítése.
- A balatoni, Velencei-tavi szezon kiterjesztése, háttértelepülési integráció, alrégiók különböző arculatú pozícionálása a sokszínűség ernyője alatt.
- Táji és természeti értékekben gazdag térségek-értékek hozzáférhetővé tétele, a tájidentitás és a térség-specifikus jelleg erősítése.
- A vidéki térségekben a falusi, aktív (lovas) és ökoturizmus ösztönzése a megfelelő helyi adottságok mentén.
- A kulturális örökségben gazdag térségekben és a nemzetiségek által lakott térségeinkben a hagyományokra, egyedi kulturális értékekre alapozott örökségturizmus támogatása. A műemlékek, műemlék együttesek értékeinek kibontakoztatásának, bemutathatóvá tételének támogatása, kulturális turisztikai tengelyek meghatározása.
- Határmenti térségekben határon átnyúló, közös térségi turisztikai termékfejlesztés, határon átnyúló turisztikai útvonalak meghatározása.
- Duna- és Tisza-térség vízi-, öko-, vadászturizmus típusainak fejlesztése.

3.2.1.7 Építő- és építőanyag-ipar

Az építőipari tevékenység az ingatlan- és infrastruktúra-fejlesztés igényeinek kielégítéséből, intézményi és kereskedelmi építmények, lakások építéséből, valamint a meglévő épületállomány felújításából, korszerűsítéséből áll össze. Az építőipar Európa-szerte súlyosan szenved a válságtól. Az egyes országokban a dinamika differenciált, de Magyarország a legnagyobb visszaesést tükröző országok között szerepel. Nincs a nemzetgazdaság egészét átfogó, irányító építőipari ágazati terv, fejlesztési koncepció, amelyek mentén a befektetők nagyobb biztonsággal tudnának projektekre vállalkozni. Ágazati
koncepció hiánya
A magyar építőipari vállalkozások általánosságban alultőkésítettek, eszközellátottságuk alacsony, innovációra nincs likvid tőkéjük. A kivitelezők, de a megrendelők minőségtudata sem elégséges. További probléma a foglalkoztatás magas adóterhek miatti drágasága, jelentős a feketemunka aránya. A magyar építőipar kapacitása arányos a hasonló méretű európai országokéval, de a teljesítményt jóval több vállalkozás bonyolítja le. Nagyon sok az egy-egy ügyletre létrejött projektcég, túldimenzionált a vállalati struktúra és a vállalkozói létszám, a túlburjánzó alvállalkozói rendszer következménye a szektort mérgező tartozási lánc kialakulása. A vállalkozás- és menedzsment ismeretek hiányosak, a szakmai együttműködési kompetenciák kialakulatlansága is ennek tudható be. Az építőipari szakképzés sem mennyiségi sem minőségi szempontból nem elégíti ki az igényeket. Alultőkésített vállalkozások
Az ingatlanok építése túlnyomórészt magánberuházásoktól függ, a privát cégek megrendelése azonban rendkívül alacsony. Napjainkban a hazai iparágat főleg az állam látja el munkával, ezt jellemzően uniós forrásokból fedezi, melyek 30-40%-a építőipari beruházásként realizálódik. Az elmúlt évek jelentősebb méretű építőipari megrendelései elsősorban a multinacionális cégeket hozták helyzetbe. A külföldi tulajdon aránya az építőanyag-gyártásban szintén nagyon magas, ami erősen befolyásolja a szektornak nyújtott támogatások felhasználását. A tenderek főképp a vállalási árat tekintették meghatározónak, már-már károsan befolyásoló mértékben. Az uniós forrású állami megrendelések aránya magas

Multinacionális
cégek dominanciája
Az építőipar által felhasznált ásványi anyagok (kő, kavics, homok, agyag) rendelkezésre állnak az ország területén. A 750 működő bányaüzemben átlagosan ötezren dolgoznak, a kapcsolódó szervizben, szállítmányozásban foglalkoztatottak száma kb. háromezer. A nem fém ásványi termékek hozzáadott érték növekedése 2000 óta a válságig a GDP növekedési ütem kétszerese volt, az „egyéb építőanyag-ipar” növekedése ugyancsak meghaladta a GDP-ét. A válság óta azonban az építőanyag-ipar szinte valamennyi Hatalmas visszaesés a hazai építőanyag-
iparban, erős importkitettség
alágazatában kétszámjegyű volt a visszaesés mértéke. Az export valamelyest javított a keresleten, importunk azonban többszöröse az exportnak. Számos esetben jelent problémát az ásványi nyersanyag-termelés során a környezet- és természetvédelmi szempontok figyelmen kívül hagyása. A környezetbarát építési technológiák alkalmazása alacsony szintű.
Fejlesztéspolitikai feladatok
- A nemzetgazdaság egészét átfogó, irányító építőipar ágazati terv közép- és hosszútávra szóló fejlesztési koncepciójának elkészítése, melyben szintetizálódnak a regionális fejlesztési elképzelések.
- Versenyképes, nyereséges, tőkeerős, az elvárások teljesítésére motivált és szabálykövető építésgazdaság kialakítása.
- Az erkölcsi hozzáállás és a szakmai morál alapjainak helyreállítása; a jogalkotó, jogalkalmazó és végrehajtó szervezetek által a tisztességes vállalkozói környezet biztosítása, jogbiztonság.
- Az építési folyamat szereplői, feladatainak, felelősségének felülvizsgálata, tanácsadó mérnöki feladatok megerősítése.
- Szükséges az építőiparral kapcsolatos szakképzések teljes felülvizsgálata.
- Szakmai segédletek kidolgoztatása, szakmai előadások, képzések és továbbképzések megtartása.
- A minőség védelmében a közbeszerzési döntések során a törvényi előírásokkal összhangban az „összességében legjobb” bírálati módszer preferenciájának elősegítése.
- A lánctartozás visszaszorítása, a kapcsolódó feltételrendszer kidolgozása.
- Az energia-takarékossági célú lakóépület-felújítások prioritása.
- A 2012. július 31-i Uniós Közleményben kinyilatkoztatott célokból eredő feladatok konkretizálása az épületek energiateljesítményére és karbonszegény kibocsátására vonatkozóan.
- Az állami intézményrendszer infrastruktúrájának és az örökségállománynak védelme és karbantartása. A kulturális örökség fenntartásából, üzemeltetéséből, felújításából és hasznosításából fakadó feladatok támogatása.
- Az ágazati terv igazodjon a közlekedésfejlesztési elképzelésekhez, a multimodális regionális csomópontokhoz és a térszerkezeti koncepciókhoz.
- Az állam aktívabb szerepvállalása - az ágazati terv készítésén túlmenően - közvetlen építőipari megrendelések formájában (költségvetéstől függően).
- Szükséges az uniós tenderek lebonyolítási gyakorlatának felülvizsgálata. Az önrész biztosítására külön alap létrehozása, az építésügyi előírások deregulációjának elősegítése.
- A hazánkban gyártott, magyar érdekeltségű építőanyag ipari termékeket tudatosan kell az épületekbe betervezni, erre a tervezőket ambicionálni kell.
- A magyar építőanyag-gyártás kultúrájának megtartása, versenyképességének és technikai hátterének javításával.
- Szabályozó eszközökkel is elő kell segíteni a magyar vállalkozók sikerét a befektetők kivitelezési munkáinak elnyeréséhez.
- A magyar cégek előnyben részesítése az állami beruházásoknál az Európai Uniós és a magyar törvényekkel összhangban.
- A belső, helyi erőforrások (építőanyagok) használatának felkutatása és alkalmazása.
- A környezetbarát építkezési technológiák és (az épületek teljes életciklusát tekintve) fenntartható építési technológiák ösztönzése, közegészségügyi feltételek figyelembevétele.
- Figyelembe kell venni a térségi fenntarthatósági, gazdaságossági, környezet- és természetvédelmi kritériumokat. Új bányaüzemek létesítésekor javasolt egy térségi fenntarthatósági kritériumrendszer szerint területi hatásvizsgálatot végezni. Az építőanyag-ipari erőforrások bányászata, és alkalmazása nem járhat a vizek állapotának veszélyeztetésével.
- A klímaváltozás hatását is kiemelten figyelembe vevő alternatív építőanyagok, építési módok kifejlesztése, a hagyományos építőanyagok felhasználásának támogatása, alacsony össz-energiafogyasztású épületek kifejlesztésének, építésének kiemelt támogatása.
- A használt építőanyagok újrahasznosítási feltételrendszerének és előírásainak kidolgozása.
- A költség-optimalizált intézkedések érdekében szükséges a helyettesítő új építést a korszerűsítés-felújítás fogalomkörébe vonni, hiszen esetenként nem a felújítás, hanem a helyettesítő új építés a gazdaságos és tartós minőséget hozó megoldás.
Területi prioritások
- Az ágazati tervben jelenjen meg az országos decentralizációs törekvés, amelyben Budapesttel szemben alternatívát nyújtanak a vidéki városok. Ezeken a helyeken a befektetők számára vonzó befektetési és fejlesztési környezetet szükséges kínálni.
- A szabályozók térségi szintű, differenciált kezelése, illetve a városrégió szintű tervezés és fejlesztési programok bevezetése, megfelelő alkalmazása.
- A lakásépítés területi kontrollja, a túlzott beépítettség megakadályozása, az infrastrukturális beruházásokkal való összhang megteremtése.

3.2.1.8 Logisztika

A logisztika az elmúlt évtizedben a globális gazdaság legfontosabb összetevői közé került, s minden előrejelzés szerint további dinamikus fejlődés előtt áll. A teljes logisztikai piac a globális GDP 13,8 százalékát adja, a fejlett országok logisztikai ágazata általában a GDP 10-17 százaléka között mozog. Az Európai Unió logisztikai teljesítménye a teljes össztermékének 13,3 százalékát teszi ki, az Egyesült Államoké pedig a GDP 9,5 százalékát. Megbízható adat Magyarországra vonatkozóan nincs, de a legfrissebb becslések szerint 6-7 százalék körül alakul. A logisztika hazai szinten húzóágazattá válik
Széleskörű egyetértés van abban, hogy a következő évtized első számú húzóágazata az erősen interszektorális logisztika lesz, amely egyben a magyar gazdaság számára az egyik legfontosabb kitörési pont lehet.
A jelenlegi magyarországi helyzet a tranzit jellegre utal, ugyanakkor célszerű lenne megerősíteni az ország földrajzi helyzetéből adódó lehetőségek kihasználását, mivel ez tudja helyzetbe hozni a logisztikai ágazatot, ide értve a közlekedést is. Az országon csak áthaladó áruáram - a káros környezeti és társadalmi hatásai mellett - kevesebb hasznot és kisebb piaci potenciált eredményez, mint az árufolyamot megállító tevékenységek - lokális gyártás, ide vonzott elosztási tevékenységek gócpontjai -előtérbe állítása. Az átmenő
áruforgalom
határainkon belüli
megállítása alapvető
érdekünk
Meg kell tehát teremteni a logisztika „soft” kultúrájának, azaz a magasabb hozzáadott értéket biztosító tevékenységek beillesztésének feltételeit a stratégia működési feltételeinek sorába.
Fejlesztéspolitikai feladatok
- A társadalmi terhek minimalizálása mellett szükséges a teherviselés kiterjesztése minden közlekedési alágazatra.
- Fontos feladat a 2012. július 1-jén hatályba lépett 2012. évi XLI. törvény a személyszállítási szolgáltatásokról érvényre juttatása. A törvény az 1370/2007EK rendelet figyelembevételével részletesen szabályozza a közösségi szolgáltatók kiválasztását, így megteremti az alapját a közösségi közlekedési közszolgáltatási szerződések pályáztatási úton történő megkötésének, mely a vasút és a közúti rá-, elhordás keretein belül teremti meg a jövő fenntartható közösségi közlekedését.
- El kell készíteni egy átfogó közlekedéspolitikai stratégiát is - tényleges tartalommal és költségvetési támogatással - az egyes közlekedési ágazatokkal kapcsolatos fejlesztési, szabályozási feladatok pontos meghatározásával.
- A stratégiába integrálni kell az Európai Duna Makro-regionális Stratégia eredményeit, fejlesztési mozgásterét, illetve Záhony, mint egy európai léptékű logisztikai elosztó központ, átrakóbázis fejlesztési programját.
- Lényeges cél a határ menti térségekben a logisztikai szolgáltatások közös fejlesztése, a meglévő adottságok jobb kihasználása.
- A közlekedésfejlesztés kiszélesítése a városi logisztikai és az agrárlogisztikai szempontokkal.
- Fenntartható szállítás, a tranzitgazdaság fenntarthatóság követelményeire tekintettel lévő fejlesztése.
- Kiemelten kell támogatni a logisztikai területen foglalkoztatható szakemberek képzését.
- A hazai logisztikai szolgáltató központok rendszerének (intermodális-, regionális-, helyi-, vállalati logisztikai szolgáltató központok) átfogó stratégia mentén való továbbfejlesztésének támogatása, minősítési rendszerek bevezetése.
- A RO-LA rendszerek újraindítása, átfogó (infrastruktúrán és szervezési-szabályozási feladatokon alapuló) fejlesztése.
- Az országos törzshálózati vonalakon jelenleg meglevő sebességkorlátozások (lassú jelek) folyamatos, tervezett felszámolása szükséges.
- A TEN-T hálózaton a tengelyterhelés 225 kN-ra történő emelése, az ütemes menetrend színvonalas működéséhez szükséges fejlesztések (kétvágányosítás, központi forgalomirányítási rendszerek létesítése) megvalósítása szükséges.
- A gördülőállomány korszerűsítésének támogatása (pl. kifordítható vasúti kocsik beszerzése), a vonalak villamosítása (energiafelhasználás csökkentése), a vasúti közlekedésbiztonság emelését célzó fejlesztések) megvalósítása.
- Szükséges végigvinni a Duna hajózhatóságának koncepcionális vizsgálatát.
- Fontos szempont az új ipari, logisztikai telephelyek létesítése esetén, hogy azok csak a legszükségesebb esetben járjanak a jó minőségű mezőgazdasági területek művelésből történő kivonásával és a beépített területek növekedésével.
Területi prioritások
- A logisztikai szolgáltató központok hálózatának kiépítése, a kapcsolódó infrastruktúra javítása, az intermodalitás elősegítése.
- A folyami hajózás logisztikai alkalmazásának kiszélesítése, a meglevő kikötők fejlesztése, megkezdett fejlesztések továbbvitele.
- Vasúti-közúti-vizi-úti kapcsolatok fejlesztése.

3.2.1.9 Gépipar, szerszámgyártás

A hazai ipari termelés legjelentősebb területe a gépipar, amelynek termelése a feldolgozóiparnak hozzávetőleg a felét adja. A nemzetközi tendenciák elmúlt 10 évének áttekintése alapján elmondható, hogy az Európai Uniós tagországok gépiparát azonos hatások érték. A 2001-es recesszió és a 2008-as pénzügyi válság között az EU gépiparában konjunktúra volt, a legtöbb piacon viszonylag egyenletes Az ország gépiparának teljesítménye az európai trendeknek
növekedéssel. Magyarország az ágazat kibocsátási volumenét tekintve az EU-n belül a középmezőnyben helyezkedik el. A magyar gépipar az EU gépiparának mintegy 0,9-1 százalékát teszi ki. Gépiparunkat a környező országokéhoz viszonyítva megállapíthatjuk, hogy a növekedés a térség országai tekintetében többé-kevésbé egyenletes pályán mozog, vagyis a gazdasági válság egységesen negatívan hatott minden piaci szereplőre. megfelelően változik
A gépipar minden szempontból tradicionális üzletágnak számít, amely komoly nehézségeket is okoz az ágazat szereplőinek: az üzleti sikerek több tízéves gyártói és fejlesztői tapasztalatot feltételeznek magas beruházási költségek és lassú növekedési dinamika mellett. A magyar tulajdonú piaci szereplők túlnyomó többségére a krónikus tőkeszegénység, kapacitáshiány és a fejlesztések halogatása jellemző. Viszonylag kevés gépgyártó rendelkezik stabil piaci pozíciókkal, így nem tudnak kellő figyelmet fordítani a túlélés kulcsát jelentő K+F tevékenységre, pályázatokra. Magyar kkv-k nem tudnak élni a nem hazai elosztású, közvetlen EU-s fejlesztési, együttműködési, K+F forrásokkal, nem létezik kormányzati érdekérvényesítő szolgálat az EU-s források koordinálói, döntéshozói felé. A tőkeszegénység a magyar gépipar és hazai vállalkozásai kibontakozásának legfőbb akadálya
Fejlesztéspolitikai feladatok
- A hazai technológiai projektek összefogása, értékesítése érdekében szükséges professzionális pénzügyi, kereskedelmi és mérnöki tapasztalatokkal rendelkező magyar integrátor cég alapítása.
- Fontos a gépipar célzott támogatása a meglévő kiemelt területeken: mezőgazdasági gépgyártás, célgép-gyártás, élelmiszeripari-, csomagolóipari gépgyártás, hűtéstechnika, energetikai gépek stb. Valamennyi gépipari háttér fejlesztése kapcsán különösen a kezdeti fázisban megfontolandó a magyarországi gyártók hazai piacának védelme „EU konform” adminisztratív eszközök biztosításával. A gépipari fejlesztések fontos láncszemei az egy-egy ágazat mentén témára/tevékenységre koncentrált ágazati fejlesztésnek. Ebből a szempontból a klaszterek, mint komplex területi és ágazati szerveződési formák szerepe kiemelt. A megfelelő gépipari háttér fejlesztésének a többi ágazattal való szoros együttműködésre, koordinációra kell épülnie.
- Konkrét üzlethez, gépipari megbízásokhoz kötött fejlesztések segítésére is ki kell alakítani támogatási rendszereket.
Területi prioritások
- A gépipari centrumok, ipari parkok, támogatása, a K+F+I tevékenységek támogatása, különösen a hátrányos helyzetű, perifériális térségekben.
- A gépipar, szerszámgyártás megtelepedésének támogatása, különösen a hátrányos helyzetű térségekben.
- A más iparágakhoz való kapcsolódások elősegítése, a beszállítói kapcsolatok javítása.

3.2.1.10 Vegyipar

A vegyipar a modern gazdaság minden ágazatának működéséhez hozzájárul, a mezőgazdaság, az építőipar, a textilipar, a gépjárműgyártás, az elektronika, az egészségügy alapvető ellátója, fejlődésük része. A magyar vegyipar szorosan integrálódott a nemzetközi, lényegében az európai gazdaságba. Nyersanyag és energia szükségleteit illetően erősen importfüggő, ezeket főként kelet-európai forrásokból szerezzük be. A vegyipari anyagok és termékek árucseréjében mind export, mind import tekintetében döntő részben az uniós országok a partnereink. Európa vegyipara folyamatosan veszít pozíciójából a Importfüggő iparág, európai beágyazódottság
világgazdaságban. A 10 évvel ezelőtti egy harmadról részesedése körülbelül egy negyedre csökkent. A válságból való kilábalást mutatja, hogy 2010-ben a világ vegyipari termelésének értéke (gyógyszeripar nélkül) 9,3%-kal nőtt, és ismét elérte a világválság előtti szintet. A megelőző két év csökkenése után különösen 2010 első féléve hozott kiemelkedő növekedést.
A magyar vegyipar 2005-2010 között a hazai ipar teljesítményének 8,8-9,5 százalékát adta. A 2010. év a magyar vegyipar számára a válságból történő elmozdulás jeleit mutatta. Az exportra termelő cégek, amelyek a válság időszakát is könnyebben vészelték át, 2011-ben a belföldre termelőknél gyorsabban közelítik meg a válság előtti értékesítési szinteket. A vegyipar kevésbé a létszámigényes, mint inkább a munkaerőigényes ágazatok közé tartozik, azonban az ágazat 2010-ben az iparban dolgozók 11%-át, mintegy 74 ezer főt foglalkoztatott. Az átlagkeresetek a nemzetgazdasági átlagot jelentősen, mintegy 30%-kal meghaladták, ami jórészt a foglalkoztatott szellemi dolgozók magas arányának köszönhető Exportképes vegyipari cégeink könnyebben lendültek túl a válságon
A vegyipar globális helyzetét jellemzi, hogy a fejlett technológiák jó része kevés számú szereplő kezében összpontosul, mivel a vegyipari beruházások nagyon tőke igényesek. A hosszú távú, biztos perspektíva fontos tényezője a döntéseknek, ezért egy támogató, stabil keretfeltételeket teremtő állami gazdaságpolitika szerepe meghatározó a vállalkozások döntéseiben. A nagyvállalatokhoz képest a kis- és középvállalkozások esetenként komoly versenyhátrányba kerülhetnek, mivel a szabályozási kérdésekben nem történik különbségtétel a vállalkozások nagyságára és a teherbíró képességére figyelemmel. A világos, perspektívát adó állami gazdaság-
politika hiánya hátráltathatja a tőke intenzív új vegyipari beruházásokat
Fejlesztéspolitikai feladatok
- A jogalkotási folyamatokban a kis- és középvállalkozások sajátosságainak az eddigieknél hangsúlyosabb figyelembe vétele, szükség esetén a nagyvállalati és külső konkurenciával szembeni védelem biztosítása.
- A nemzetközi összehasonlításban kedvező, a konkurenciánál nem drágább energiaárak közvetlenül elősegítenék a hazai vegyipar versenyképességét.
- A vállalati innováció, a K+F tevékenységek állami támogatásokon keresztül történő megerősítése, ezen belül a konkrét projektek költségeiben való állami közreműködés lehetőségének megteremtése, ami hatékonyabb lehet, mint az általános, differenciálatlan hozzájárulás az innováció költségeihez.
- A vegyipari alapanyagok hazai feldolgozásának támogatása.
Területi prioritások
- A vegyipari centrumok támogatása, jelentős vegyipari támogatása a vidéki népesség, a magasan képzett lakosság megtartása érdekében.

3.2.1.11 Kereskedelem

Belkereskedelem, kiskereskedelem
A kiskereskedelemnek a nemzetgazdaság egészében elfoglalt súlyát jellemzi, hogy a működő gazdasági szervezetek számának közel 13%-át, a foglalkoztatottak létszámának közel 12%-át, az értékesítési árbevételnek 10%-át, a hozzáadott értéknek több mint 5%-át adta 2009-ben. Az utóbbi évek kiskereskedelmi hozzáadott értéke elmarad a válság előtti időkétől, a kereskedelem egészében 16%-os, a nemzetgazdaságban átlagosan 8%-os csökkenést regisztráltak 2009-ben. Mind a regisztrált, mind a működő kiskereskedelmi vállalkozások száma folyamatosan csökken az ezredforduló óta. A jövedelmezőségi mutatókban élesen megmutatkozott a válság hatása, ugyanakkor az ágazat tovább növelte beruházásait. Az utóbbi évekre jellemző tendencia, hogy egyre nagyobb tért nyer az elektronikus kereskedelem. Az ágazatban a
világválság hatásaként visszaesés tapasztalható
Fejlesztéspolitikai feladatok
- A kereskedelem koncentrációjának csökkentése.
- A kisvállalkozások verseny-hátrányának csökkentése, a helyi kiskereskedelem, a helyi piacok erősítése.
- Belföldi piacok védelme és a helyi gazdaságfejlesztés segítése, helyi kereskedelmi rendszerek ösztönzése, erősítése.
- A hazai fogyasztóvédelem hatáskörének kiszélesítése, a piaci versenyképesség megvalósítása érdekében.
- Szükséges a helyi termékek, a magyar termékek mikroszintű kereskedelmének, piacra jutásának támogatása, vagyis meg kell teremteni annak a jogi lehetőségét, hogy a legnagyobb beszerzők, az önkormányzati és kormányzati szereplők, illetve a gazdasági társaságok a közvetlen környezetükből vásárolhassanak.
- Vissza kell állítani a kereskedelemben forgalomba hozható áruk szigorúbb minőségellenőrzését, forgalomba hozatali engedélyeztetését.
- Törekedni szükséges a méltányos vagy becsületes kereskedelem feltételeinek megteremtésére.
Területi prioritások
- Az ellátatlan települések számának csökkentése.
- A településközpontok kiürült üzlethálózatának újraélesztése.
- A kialakult koncentráció mérséklése, közvetett eszközökkel, szabályozással, támogatáspolitikával, a kereskedelem sokszínűségének megőrzése mellett.
- A hálózatok, társulások és a franchise rendszerek kihasználása kisméretű boltok számára.
- A helyi termelői piacok népszerűsítése, a helyi termékek piacra jutásának segítése nemcsak a helyi piacokon, hanem a térség boltjaiban, üzletláncaiban is.
- A kereskedelmi kkv-k versenyhelyzetének javítása oktatással, marketinggel és támogatáspolitikával.
- A hagyományos településközpontok kereskedelmi arculatának megőrzése, fejlesztése.
- A kereskedelmi kultúra és technika fejlesztése, az ehhez szükséges források megteremtése.
- A foglalkoztatás különböző formáinak alkalmazása a kereskedelemben, mint hatékonyság-, és foglalkoztatás növelő tényező.
- A turizmus bevásárló jellegének kihasználása a forgalom növelése érdekében.
- Terjeszkedési, együttműködési lehetőségek kihasználása a határok mentén és a Kárpát-medencei térségben.
- A fogyasztóvédelem és a piacfelügyelet eszköztárának felhasználása a versenyben, és a tisztességes kereskedelem érdekében.
- Egyszerű, átlátható és betartható szabályozás.
- Promóciós lehetőségek megteremtése és kihasználása a kereskedelem fejlődése és a kereskedelemfejlesztési stratégia megvalósítása érdekében.
Külkereskedelem - külgazdaság
Magyarországon az áruexport GDP-hez mért aránya meghaladja a 60%-ot, azonban mind térszerkezet, mind termékszerkezet, mind az exportáló vállalatok mérete szerint igen koncentrált. Kivitelünk meghatározó része az EU tagállamokba irányul. Vállalatméret szerinti bontásban a magyar kivitel négyötöde a nagyvállalkozásokhoz köthető, míg a magyar többségi tulajdonú kkv-k súlya igen csekély. A magyar külkereskedelem termékszerkezetét tekintve is koncentrált, döntő többségét a gépek Nagyvállalkozások túlsúlya
és szállítóeszközök forgalma teszi ki. Magyarországon a szolgáltatás-külkereskedelem nagysága az áru-külkereskedelemhez viszonyítva mindössze 22%, a világátlag 26%-ot tesz ki.
Exportunk egyik legdinamikusabban növekvő felvevőpiaca az újonnan csatlakozott EU-tagországok, részarányuk teljes kivitelünkben már meghaladja a 20%-ot, behozatalunkban pedig a 15%-ot. A válság hatásait legkevésbé megszenvedő ázsiai országokba irányul exportunk több mint 6%-a, onnan származik importunk több mint 18%-a. A külföldi közvetlen tőkebefektetések esetében is nagy a koncentráció, 2010-ben az SCV-nélküli tőke háromnegyede az EU tagállamaiból érkezett, elsősorban Németországból. A magyarországi cégek tőkekihelyezését tekintve régiós pozíciónk erős, ugyanakkor a kihelyezett tőke néhány nagy cég tranzakciójához köthető, elsősorban a Kárpát-medence országaiban. A legfontosabb export-relációk közé az EU tagállamok tartoznak
Fejlesztéspolitikai feladatok
- A gazdaság vertikális integrációjának növelése, így az export-import egyensúlyának megteremtése, a külkereskedelmi mérleg javítása, a nagyobb hazai hozzáadott értéket előállító ágazatok külgazdasági súlyának növelése.
- Az európai, közép-európai gazdaságba integrálódó termelő-szolgáltató tevékenységek fejlesztése, erősítése.
- A befektetés-ösztönzési rendszer új eszközeinek bevezetése.
- A külföldi tőkebeáramlás és tőkekihelyezés elősegítése.
- A kkv-k exportpotenciáljának fejlesztése, nemzetközi jelenlétük növelése.
- A külpiacok bővítése, illetve a keleti nyitás révén adódó lehetőségek kiaknázása.
- Törekedni szükséges arra, hogy Magyarország az Európai Unió EU-n kívülre irányuló kereskedelmének kapujává váljon.
- Törekedni szükséges a méltányos vagy becsületes kereskedelem feltételeinek megteremtésére. A szabályozási rendszer alapelvei és az ellenőrzés, a fogyasztóvédelem irányelvei érvényesüljenek.
Területi prioritások
- A külkereskedelem jelenlegi erős földrajzi koncentrációjának csökkentése: a gyorsabban növekvő piacok irányába való súlyponteltolódás elősegítése a magyar kivitelben, erőteljes keleti nyitás, erős „rácsatlakozás” a nagy nyugat-európai exportőrökre, a Visegrádi országokba irányuló kivitel fokozása.
- A Kárpát-medencei külpiacok aktívabb elérésének támogatása érdekében a Kárpát-medencei Gazdasági Övezet megteremtése, természetes nagytérségi gazdasági szinergiák kiaknázása.
- A külkereskedelmi tevékenység országon belüli széleskörű elérhetőségének támogatása érdekében témaorientált területi tájékoztatási rendszerek kidolgozása.

3.2.1.12 Kkv-k, befektetés ösztönzés

A magyar gazdaság nyitottsága közismert, és az is, hogy igen nagyszámú kkv tevékenykedik mind a termelő, mind a szolgáltató szférában. A rendszerváltás után kialakult gazdasági struktúrát azonban az jellemzi, hogy 2010-ben a tőkeerős, versenyképes technológiákkal és termékekkel rendelkező multinacionális cégek adták a magyar export 82,9%-át. A hazai tulajdonú cégek exportja jelentette a fennmaradó 17,1%-ot, de ebből a kis- és középvállalkozások exportja csupán 7,5%-ot tett ki. Jól látható tehát, hogy a kkv-k elsősorban a belső piacra termelnek, ami rendkívüli növekedési lehetőségeket nem rejt magában, viszont stabil és kiszámítható munkaigényt támasztanak (a foglalkoztatottak 70%-át adják). A kkv-k alacsony részesedése a teljes magyar exportból
A foglalkoztatás növelése érdekében fontos a kkv-k támogatása direkt és indirekt módon egyaránt. Ugyanakkor tekintettel kell lenni arra is, hogy miközben a kkv-k a nemzetgazdaságban a legnagyobb foglalkoztatók, a hazai hozzáadott értékből csak 56%-kal, az exportból pedig mindössze 22%-kal részesednek. Kiegyensúlyozott támogatásukhoz jó eszköz lehet a vertikális integrációjuk ösztönzése, feltételeinek kialakítása (ipari klaszterek, hálózatok kiépítése). Direkt és indirekt támogatási formákra van szükség
A gazdaság egyik kiemelt ágazata lehet a szolgáltató szektor, azon belül is növekszik a jelentősége a tudásintenzív üzleti (KIBS) és informatikai szolgáltatásoknak. Napjaink egyre jelentősebb folyamata az egyes szolgáltató tevékenységek más országokba történő kiszervezése és kihelyezése. Ez a befektetési lehetőség több olyan térségnek is új befektetési lehetőségeket kínálhat, amelyek a hagyományos és olcsó munkaerőre (rutinjellegű bérmunkára) építő ipari befektetések vonzása terén már nem versenyképesek. Ezen befektetések (ún. Shared Service Centres és outsourcing-típusú projektek) komoly lehetőségeket kínálnak a hagyományos tőkebefektetési irányoktól és ágazatoktól alig érintett, pénztőkével gyengébben, ugyanakkor humántőkével jobban ellátott városok számára.
Fejlesztéspolitikai feladatok
- A kkv-szektor tudás-intenzitásának, innovációs képességének növelése.
- Egyablakos vállalkozói ügyfélkapcsolati pontok kialakítása.
- A kisvállalkozói tőkejuttatási programok visszaállítása a tőkéhez és kedvezményes hitelfeltételekhez jutás érdekében.
- A vállalati körbetartozás mérséklése a vállalkozók közötti garanciákat biztosító intézmények megerősítésével.
- Az uniós források elosztási rendszerének megreformálása.
- Belföldi piacok védelme a versenyfelügyelet és a fogyasztóvédelem kiterjedt alkalmazásával a hazai
kkv-k piaci térnyerése érdekében.
- Az állami szabályozás eszközeinek hatékonyabb alkalmazása a hazai beszállítók védelme, a kartell-jellegű, erőfölényen alapuló piaci helyzetek kiküszöbölése érdekében.
- Hálózatosodás, szövetkezés ösztönzése a szigetszerűen működő kisvállalkozói szektorban.
- Helyi gazdaság, erősítése, fejlesztése.
- A vállalkozóvá válás támogatása, vállalkozásfejlesztési szolgáltatások, oktatás, képzés, informális és nonformális tanulási formák biztosítása.
- Kisvállalkozói parkok létrehozásának támogatása.
- Az ipari parkokban és a vállalkozási zónákban befektetőbarát, professzionális menedzsment szolgáltatások biztosítása.
- Ingyenes céges, piaci- és termékinformációs rendszerek kialakítása.
- A külföldi befektetőkkel való partnerség fenntartása-fokozása mellett lényeges szempont az új-, és az újra-befektetések ösztönzésének fontossága, a beszállítói kapcsolatok fejlesztése.
- Támogatáspolitikai, adópolitikai és egyéb eszközökkel ösztönözni kell a hazai tulajdonú vállalatok beszállítói lehetőségeinek bővülését.
- A külgazdasági kapcsolatok, és ezen belül a hazai és helyi gazdaságba ágyazódó külföldi tőkebefektetések ösztönzése.
- Programok és intézkedések kidolgozása, melyek révén cél:
- elősegíteni a magyar gazdaság exportteljesítményének növekedését, a földrajzi diverzifikációt, új ágazatok külgazdasági súlyának növelését, a kkv-k exportképességét,
- hozzájárulni a kivitel szerkezetének kiegyensúlyozottabbá válásához,
- elősegíteni a hazai tulajdonú vállalkozások nemzetközi piacokon való szerepének növekedését,
- elősegíteni a külső egyensúly tartós megvalósítását, a felhalmozódott külső adósság biztonságos finanszírozása feltételeinek megteremtését,
- ösztönözni a külföldi befektetők magyarországi beruházásait.
Területi prioritások
- A térben (településhálózatban, városrégióban, munkaerő-piaci vonzáskörzetekben) való gondolkodás, a területi szemlélet alapfeltétel a beruházások tervezése és a kkv támogatások összehangolása során.
- Az állami beruházás-ösztönzés során előnyben kell részesíteni a társadalmigazdasági szempontból elmaradott térségeket és a fejletlenebb régiókat, de hangsúlyt kell helyezni a fejlesztési pólusokba irányuló tőkebefektetések ösztönzésére és azok gazdasági térszervező szerepének erősítésére.
- Az agrár-térségek, a magas arányú roma népességű térségek, tanyás-, egyéb elmaradott térségek felzárkóztatásának egyik legfőbb esélyét a helyi tudatos kezdeményezések és a foglalkoztatást biztosító vállalkozások támogatása, ösztönzése képezi.
- A városi és vidéki területek partnerségének szellemében (a város és térsége szintjén) közös beruházási stratégiákra van szükség.
- A határon átnyúló (akár a Kárpát-medencére kitekintő) együttműködések támogatása során kiemelten fontos az infrastrukturális fejlesztések és beruházásösztönzés területi összehangolása, koordinálása.
- A befektetés-ösztönzési rendszer finomhangolásának része a beruházások elmaradottabb térségek irányába (ország keleti és déli részei felé) történő terelése.

3.2.1.13 Közlekedéspolitika

A közlekedési infrastruktúra fejlődése elérhetőbbé teszi a munkahelyeket és az oktatási szolgáltatásokat, javítja a munkaerő mobilitását, hozzájárul a foglalkoztatás bővítéséhez. A közlekedési hálózat fejlesztése megteremti a lehetőségét annak, hogy a területi fejlődésbeli különbségek belátható időn belül jelentősen mérséklődjenek. A mobilizáció mennyiségi növekedése mellett az elvárások differenciáltabbak lettek, általában nő a kényelem, a biztonság, a gyorsaság iránti igény.
A közlekedési alágazatok egymáshoz viszonyított arányát tekintve a közúti és a légi közlekedés volumene továbbra is növekedett, a vasúti és a vízi közlekedés részaránya csökkent. Az áruszállításban a közút dominál, teljesítményének növekedése gyorsabb a vasúténál, bár a vasút teljesítménye is növekszik. A közúti közlekedés - elsősorban az autópályák és autóutak - fejlesztése Magyarországon kiemelt szempont volt a rendszerváltást követő időszakban. Budapest gazdasági és társadalmi súlyából következően az ország térszerkezetét alakító közlekedési hálózat főváros központú jellege továbbra is megmaradt, a sugárirányú gyorsforgalmi pályák többsége nem érte még el az országhatárt. A közúti áruszállítás térnyerése - különösen az EU kibővítése kapcsán megszűnő adminisztratív korlátozások - miatt a nemzetközi tehertranzit forgalom oly mértékben és ütemben növekedett, amire a hazai közúthálózat és településszerkezet korántsem volt felkészülve; a közlekedési szakterületen belül a településeket keresztező tranzitvonalak jelentik a legnagyobb társadalmi problémát; ebben az értelemben az ország átjárhatósága a legtöbb tranzitirányban nem biztosított. Fontos társadalmi problémát jelent továbbá az úthálózat helyenként és időszakonként tapasztalható telítettsége, zsúfoltsága, illetve több település esetében az elkerülő útszakaszok hiánya, az alsóbbrendű úthálózat minőségromlása. A nagyvárosok közlekedési problémái - Sugaras, korszerűtlen szerkezetű és minőségileg kifogásolható úthálózati elemek.
torlódások, parkolási gondok, légszennyezés - a motorizációban fejlettebb országokat idézik, a perifériás területek nehéz megközelíthetősége azonban a fejletlenebb országokkal mutat hasonlóságokat. A közúti közlekedési infrastruktúra fejlesztése számos esetben az élőhelyek feldarabolását, az ökológiai hálózat sérülését okozta.
Magyarország vasúthálózattal való ellátottsága európai szinten kimagasló, a vonalak minőségét tekintve azonban elmaradunk az uniós átlagtól (kétvágányú szakaszok, villamosított vonalak aránya). A pályaállapot miatt a fő- és mellékvonali hálózat sebességkorlátozásokkal terhelt. A hazai belvízi hajózás teljesítménye az uniós átlag alatti értékkel rendelkezik, a gazdasági válság és a Duna időszakos hajózhatósági problémái a meglévő részesedés további gyorsuló csökkenését eredményezték. A hajózás teljesítményét a kevésbé kiépített helyeken jelentősen befolyásolják a természeti tényezők okozta korlátozások. Térségi
közlekedési
problémák
Az állandósult forráshiány ellenére a sokszor nem hatékony beruházások és pazarló megoldások megvalósítása, a versenyképtelen rendszerek fenntartása és a fenntartásra rendelkezésre álló források hiánya miatt bekövetkező állapotromlás kezelése jelenik meg a fejlesztésekben, ugyanakkor a nem motorizált közlekedési formák aránya és infrastruktúrája nem megfelelő. A közútfejlesztés és felújítás finanszírozási feltételei a közeljövőre nézve összességében romlanak, az EU a támogatási intenzitás csökkentését tervezi, a vasúti közlekedés támogatását részesíti előnyben, ezért keresni kell a hazai forrásokat a közúthálózat helyzetének javítására. A magyar kormányzatban is növekszik a vasúti és az intermodális fejlesztési célok prioritása, azonban az autópálya-fejlesztések körében egyes nyomvonalak megvalósítása elengedhetetlen. Az autópálya-építés olcsóbb alternatívájaként egyes nyomvonalakon gyorsforgalmi utak megvalósítása indokolt. Állandósult forráshiány - pazarló megoldások
Az Európai Unió és Magyarország kiemelt stratégiája a közlekedésbiztonság javítása, amelynek érdekében Magyarország az elmúlt időszakban számos erőfeszítést tett, kidolgozta 2020-ig szóló programját, és az eredményekért rangos nemzetközi elismerésre is szert tett. Jelentős lépések a közlekedésbiztonság érdekében
Fejlesztéspolitikai feladatok
- A vasúti közlekedés javítása érdekében alapvető prioritás a vasúti fő- és mellékvonal-hálózat, valamint a regionális mellékvonalak és kiszolgáló létesítményeik korszerűsítése, egyenlő esélyű hozzáférésének biztosítása, megfelelő fenntartása. Kiemelt cél 2020-ra a TEN-T törzshálózat teherszállítási korridorokhoz kapcsolódó vonalain a hagyományos vasúti infrastruktúra átjárhatósági műszaki előírások szerinti fejlesztése a határokig. A vasúti személyi közlekedésben a kitűzött cél az átlagsebesség növelése, a nagyobb városok közötti összeköttetések kiépítése, minden megyeszékhely becsatolása a villamosított vasúthálózatba, valamint a vasúti szolgáltatás színvonalának emelése.
- A vasúti áruszállítás részarányának és teljesítményének növeléséhez a szállítási idők csökkentése mellett a kombinált közlekedési módok speciális feltételeinek megteremtése a fő feladat.
- Szükséges a vasúti pályaudvarok rekonstrukciója, a parkolási lehetőségek fejlesztése, a helyi közösségi közlekedés elérhetőségének biztosítása.
- Fontos feladat a pénzügyileg önfenntartó közlekedési rendszer kialakítása.
- A közúti közlekedés tekintetében a TEN-T hálózat hazai 50%-os kiépítettségét figyelembe véve gyorsforgalmi utak építése, illetve a gyorsforgalmúvá fejleszthető utak újabb ütemeinek tervezése-kivitelezése szükséges.
- A TEN-T hiányzó közúthálózati elemeinek, köztük az országhatárokig tartó hiányzó elemek megvalósítása.
- Meg kell kezdeni a főváros körüli M0 gyorsforgalmi út hiányzó szakaszainak építését.
- A gyorsforgalmi úthálózati elemmel fel nem tárt, ilyennel nem rendelkező térségek, megyék mielőbbi
bekapcsolása a hálózatba.
- Törekedni szükséges a Budapest központú sugaras közúthálózat haránt irányú fejlesztésére.
- A közúthálózat átlagos burkolat-állapotának javítása érdekében 2020-ig mintegy 2400 km-t meghaladó 115 kN teherbírású útmegerősítés és főútfejlesztés szükséges.
- Térségi jelentőségi mellékúthálózatok fejlesztése.
- Az ország agglomerációiban az elővárosi közlekedési rendszerek, a funkcionálisan összetartozó térségeiben integrált közlekedési rendszerek fejlesztése.
- Intermodális csomópontok létrehozása.
- A nemzetgazdaság érdekeit maximálisan támogató, a mobilitási igényekhez igazodó, közép- és hosszútávon önfenntartó légi közlekedési rendszer kialakítása.
- Légi áruszállításhoz kapcsolódó közútfejlesztés.
- A vízi közlekedés előnyeinek kihasználásához szükséges az elavult járműpark korszerűsítése, a hazai kikötőhálózat EU-normáknak megfelelő kialakítása, a kompok, révek fejlesztése, a teherhajózáshoz kapcsolódó logisztikai központok kedvező közúti és vasúti kapcsolatainak kiépítése.
- További dunai hidak építése.
- A helyi és helyközi közösségi közlekedés összehangolása, korszerűsítése, fejlesztése a környezetbarát és az alágazatok együttműködése (a járműpark, kiszolgáló létesítmények és az utastájékoztatás) révén kombinált közlekedési módok előtérbe helyezésével.
- Szükséges a közösségi közlekedés akadálymentesítése, az egyenlő esélyű hozzáférés biztosításának elvének érvényre juttatása.
- A kerékpáros közlekedés részarányának növelése a nagyvárosokban a jelenlegi 2-3%-ról 10%-ra, a kis- és közepes településeken pedig 30%-ra; mintegy 2000 km kerékpárút megépítésével, valamint a kerékpározás népszerűsítésével és az úthálózat kerékpáros-barát fejlesztésével.
- A környezetbarát, energiatakarékos közlekedés, az elektromos mobilitás térnyerésének elősegítése a hozzá kapcsolódó kiszolgáló infrastruktúra kiépítésének támogatásával, népszerűsítésével és a városi közösségi közlekedési tervek megújításával. Az útkarbantartás környezetbarát megoldásainak preferálása.
- Az egészségügyi ellátó intézmények, a köz- és felsőoktatási intézmények, a közgyűjtemények valamint a kutatóintézetek, a munkahelyek és a közigazgatási egységek közösségi és kerékpáros közlekedéssel való megközelítésének javítása.
- Kishatárforgalom szélesítése, kishatár-átkelők számának gyarapítása a határon átnyúló kapcsolatok erősítése, a munkaerő mobilitásának elősegítése érdekében.
Területi prioritások
A területi felzárkóztatás elősegítése, a területi versenyképesség, valamint az életminőség egyenlőtlenségeinek mérséklése érdekében a különböző térségi szinteken eltérő fejlesztésekre van szükség az elérhetőség javítása mellett.
- A nagytérségi elérhetőség javítása érdekében fontos a transzverzális irányú úthálózat fejlesztése a dunántúli és az alföldi régiók, illetve az ország északi és déli részei között.
- Megyei, térségi szinten legfontosabb a megyeszékhelyek, illetve mikrotérségi központok elérhetőségének javítása, a szükséges elkerülő és tehermentesítő utak megépítése.
- Települési szinten időszerű, hogy a zsáktelepülések (ahol indokolt) még hiányzó hálózati kapcsolatait megteremtő - összekötő útjai megépüljenek.
- Célszerű felülvizsgálni az országban meglévő több tízezer kilométernyi földút-hálózat szerepét, melyek kedvező átjárhatóságot és megközelíthetőséget biztosíthatnának a vidék települései között.
- A közlekedéspolitika célkitűzései közé kell emelni a leromlott fő- és mellékúthálózat fokozott rekonstrukcióját, mivel ez szinte az egész országot érinti és az elérhetőség meghatározó tényezője. A közelmúltban átadott autópálya útszakaszokra történő rácsatlakozás fejlesztése kiemelt feladat.
- A közösségi közlekedés fejlesztése, korszerűsítése elengedhetetlen a leszakadt térségek felzárkóztatása, az életminőség egyenlőtlenségeinek mérséklése, az esélyegyenlőség megteremtése szempontjából.
- A közösségi közlekedést szolgáltató vállalatok és a MÁV csoport szerkezeti korszerűsítése, párhuzamosságok felszámolása
- Kedvezmény és tarifarendszer átalakítása
- Kötöttpályás és autóbuszos személyszállítás menetrendi összehangolása, racionalizálása, párhuzamosságok felszámolása
- A lehetőségek figyelembevételével a kötöttpályás személyszállítás előnyben részesítése, közút rá és elhordási szerepének erősítése
- A közlekedési módok közötti zökkenőmentes váltás biztosítása (intermodális csomópontok, P+R és B+R parkolók, ütemes menetrend)
- A közösségi közlekedési rendszer egészében az átlagsebességek növelése
- Az elavult eszközpark igényeknek és költségvetési helyzetének megfelelő megújítása, különös tekintettel a környezetkímélő megoldások és az akadálymentesítés biztosítására
- Az elektronikus jegyrendszer bevezetése.

3.2.1.14 Vagyongazdálkodás

Az 1989-es állami vagyonnak forgalmi értéken kb. egytizede van még a Magyar Állam tulajdonában. A gazdasági társaságoknak is körülbelül a tizede maradt állami, illetve önkormányzati tulajdonban. Az új vagyontörvény ezt hivatott védeni, méghozzá úgy, hogy nemcsak taxatíve felsorolja, hogy melyek azok a szigorúan védett vagyontárgyak, amelyekhez most már nem lehet kétharmados parlamenti többség nélkül hozzányúlni, de az is pontosan meghatározásra került, hogy milyen módon lehet őket hasznosítani.
Fejlesztéspolitikai feladatok
- A transzparencia elvét szem előtt tartó nyilvános és kereshető, egységes és hiteles vagyonnyilvántartás kialakítása.
- Az állam és az önkormányzatok kizárólagos tulajdonát képező, a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyon, illetve a korlátozottan forgalomképes vagyoni körbe tartozó vagyonelemek felhasználásának, kezelésének világos rendezése.
- Az állami tulajdon növelése a közüzemi szolgáltatások terén - a lakosság eladósodásának csökkentésével a belföldi kereslet és a foglalkoztatás növelése.
- A munkavállalói tulajdon térnyerésének ösztönzése, ezzel a lakosság tőkeértékeltsége növelhető. A magántőke csak indokolt, az állam számára is előnyös konstrukció és kockázatmegosztás esetén legyen bevonható a kormány beruházásaiba.
Területi prioritások
- Állami vagyon hasznosítása a vidéki térségek, hátrányos helyzetű térségek felemelkedése szolgálatában, a foglalkoztatás növelése érdekében.
- Állami vagyon hasznosítása szociális céllal, tulajdonosváltás nélkül.

3.2.2 Az egészség- és gyógyszeripar szakpolitikai feladatai

3.2.2.1 Egészségipar

Az egészségipar az ország gazdag termál- és gyógyvízkészletének, geotermikus adottságainak hasznosítására alapozva az egészség megőrzését és helyreállítását, az egészségtudatos életmódot szolgáló termelő és szolgáltató iparágakat kapcsolja egy rendszerbe. Az egészségipar jelentőségét növeli, hogy innovatív és kutatásigényes területei vannak, jelentős, még részben kihasználatlan külpiaci lehetőségekkel, és igen komoly, tovább bővíthető munkaerőbázissal rendelkezik. Az egészségipar fejlesztése az egészségügyi ellátórendszer működtetését is segítheti. Az egészségipar iránt a fizetőképes keresletet a külföldi és a hazai kereslet egyaránt biztosíthatja. Adottságaink
komoly egészségipari
potenciált jelentenek
Az egészségiparhoz az ország megfelelő adottságokkal, létező és ismert hagyományokkal rendelkezik. Piaca növekvő, folyamatosan felértékelődő, az emberi élettartam növekedése az életminőség javítása iránti igény növekedésével is jár, amelyben az egészség kulcsszempontot képez, és amely bővülő fizetőképes keresletet biztosíthat. Az egészségipar pozitív képpel, pozitív attitűddel pozícionálja az országot, emellett eredményei a lakosság egészségi állapotát is javítják, a gazdaság teljesítőképességét pedig növelik. Az egészségipar számos járulékos hozadékkal segíti az ország fejlődését
Fejlesztéspolitikai feladatok
- Természeti gyógytényezőkre és orvosi szolgáltatásokra épülő egészségturizmus fejlesztése.
- Az egészségturizmushoz kapcsolódó minőségi (komplex) turisztikai kínálatfejlesztés.
- Az egészségturizmust generáló, koordináló turisztikai intézményrendszer fejlesztése. Gyógyhelyi TDM szervezetek fejlesztése.
- Geotermikus energia egészségipari hasznosítása, ennek keretében a termál-, gyógy- és ásványvizek komplex hasznosítása. A vízkitermelés további növelése helyett térségileg koordinált minőségi fejlesztésekre, korszerűsítésekre van szükség. Ásványvíz- és gyógyvízpalackozás.
- Balneológiai kutatások, mint a bizonyítékon alapuló orvoslásra építő egészségturisztikai és egészségügyi szolgáltatások hátterének fejlesztése.
- Szépségipar, kozmetikumok megújítása, bővítése.
- Egészségipari innováció a gyógyszeriparban, az orvosi műszergyártásban, a biotechnológiában, a nanotechnológiában, a balneológiában.
- A termál-egészségipar háttérágazataiként az egészségiparhoz kapcsolódó oktatás, a specializált építőipar, az egészségipari klaszterek megteremtése, bővítése.
- Az egészségiparhoz kapcsolódó iskolarendszerű képzések és továbbképzések támogatása és megújítása, fejlesztése.
- A szabadidős, rekreációs és sportgazdaság fejlesztése.
- Már meglévő, magas színvonalú, tudás- és technológiaigényes termékek és szolgáltatások piacképesebbé tétele.
- Magyar egészségipari know-how központok létrehozása.
- Hazai és nemzetközi egészségügyi adatvagyonok elemzési és adatbányászati célú hasznosítása.
Területi prioritások
- Természeti gyógytényezőkkel bíró, tradicionális gyógyhelyek fejlesztése.
- A gyógytényezők, a gyógy- és termálvízkészlet helyi hasznosításának elősegítése.

3.2.2.2 Gyógyszeripar, biotechnológia

Magyarországon a gyógyszeripar, a biotechnológia és az orvosi berendezések és eszközök gyártása a kiemelt, jó növekedési képességgel rendelkező, nagy hozzáadott értékű ágazatok közé tartozik. A gyógyszeripar egészére jellemző a magas K+F költés. Mivel az ágazatban világszinten hatalmas a verseny, a vállalatok a K+F ráfordításaik növelésével, illetve magasan tartásával tudnak sikert elérni. Ezzel szemben a fajlagos K+F ráfordítás tekintetében Magyarország messze elmarad az európai átlagtól. Az iparág erősen export-orientált, termelésének háromnegyedét külpiacokon értékesíti. Az ágazat K+F ráfordításának növelése szükséges
Fejlesztéspolitikai feladatok
- Biotechnológiai beruházások magyarországi megvalósításának elősegítése aktív országmarketinggel és befektetés ösztönző programokkal.
- Az élettudományi és biotechnológia oktatás súlyának és színvonalának növelése.
- Élettudományi, gyógyszer- és biotechnológiai kutatási programok támogatása, a K+F ráfordítások hatékonyságának növelése, a kutatóhelyek nemzetközi súlyának erősítése.
- A gyógyszer- és biotechnológiai K+F munkaerő utánpótlásának biztosítása, tehetséggondozás, a külföldön dolgozó szakemberek Magyarországra vonzása, a klinikai kutatóhelyek fejlesztése, megfelelő hasznosítása.
- A gyógyszerfogyasztók egészségtudatosságának növelése, illetve a gyógyszerbiztonság növelése.
- Gyártási tevékenységek munkaerő utánpótlásának biztosítása.
- Az ágazat specifikus szabályozási környezet újragondolása.
Területi prioritások
- A gyógyszeripari központok fejlesztése, az egyetemi kutatóintézetek támogatása, az egyetemek és a gyógyszeripar együttműködésének elősegítése.
- A biotechnológiai fejlesztések és a területi adottságok összekapcsolása.

3.2.3 A vidéki Magyarország, az egészséges élelmiszertermelés és -ellátás megvalósításának szakpolitikai feladatai

3.2.3.1 Agrárgazdaság

Magyarországon az elmúlt húsz évben az agrárgazdaság mély válságba került, s
bár az agrárium még most is jelentős szerepet tölt be a nemzetgazdaságban, súlya folyamatosan csökken, sok problémával küzd. A gazdatársadalom átlagéletkora egyre magasabb, mára minden harmadik mezőgazdasági foglalkoztatott 50 évesnél idősebb, miközben a 30 évesnél fiatalabbak aránya alig éri el a 15%-ot. Nem elégséges mértékű a termelői összefogás, nagy a kisgazdaságok kiszolgáltatottsága.
Az agrárgazdaság válsága
A növekvő import ellenére mezőgazdasági termékeink külkereskedelmi egyenlege pozitív, ugyanakkor egyre kisebb az exportált agrár- és élelmiszeripari termékek hozzáadott értéke. 2010-ben az agrár-külkereskedelem pozitív egyenlegének 74%-át az alapanyagok, 19%-át pedig a késztermékek biztosították. Az európai és a hazai földárak között - minőségtől függően - öt-ötvenszeres különbség van. Ezen különbségekből adódóan, a spekulációs célú földvásárlások és illegális szerződések komoly veszélyt jelentenek a birtok- és üzemszerkezetre, hazánk földvagyonára, szuverenitására. Alacsony földárak
Agroökológiai adottságaink változatos termékszerkezetet tesznek lehetővé, ennek ellenére a mezőgazdaság termelési szerkezete a két főágazat - a növénytermesztés és az állattenyésztés - tekintetében Ágazati egyensúlytalanság
az utóbbi rovására megbomlott. A vegyes gazdaságok arányának csökkenésével a kivonulók szinte teljes egészében az állattenyésztéssel hagytak fel. Eközben az agrárium harmadik fő területe, a kertészeti termelés mezőgazdasági kibocsátáson belüli részesedése is jelentősen csökkent, s a jól gépesíthető szántóföldi növénytermesztés arányának növekedésével párhuzamosan csökken a mezőgazdaság élőmunka-igénye. kialakulása
Fejlesztéspolitikai feladatok
- A termőföldvagyon védelme, a hazai földtulajdon szerzés és használat elősegítése az uniós szabályozással összhangban lévő eszközökkel.
- Az állam kezelésében lévő nemzeti földvagyon nemzetstratégiai célokat, közérdeket szolgáló felhasználása. A fiatalok gazdálkodóvá válásának, a helyben lakó gazdálkodók földhöz jutásának segítése, demográfiai földprogram végrehajtása.
- A termőföld más célú hasznosításának korlátozása, a felhagyott területek újrahasznosítása.
- Zöldmezős beruházásra és erdőtelepítésre csak a gyengébb minőségű termőföldeken kerülhet sor.
- A földügyi adatbázisok egységesítése, aktualizálása.
- A természeti erőforrásokat és a biodiverzitást megőrző, a termőhelyi adottságokra építő területhasználat, termelési szerkezet és agrotechnika.
- A klímaváltozás hatásait csökkentő és magasabb hozzáadott érték termelését segíteni képes mezőgazdasági vízgazdálkodás kialakítása. Elsősorban a környezetvédelmi előírásoknak megfelelő víz- és energiatakarékos öntözőtelepek és rendszerek építése és értéknövelő felújítása támogatandó.
- Magasabb hozzáadott értéket előállító és nagyobb foglalkoztatást biztosító ágazatokra és gazdálkodási formákra épülő termelési szerkezet kialakítása.
- A növénytermesztés és az állattenyésztés egyensúlyának helyreállítása.
- Kertészetek korszerűsítése, támogatása különös tekintettel a fenntartható fejlődés elvére.
- A fenntarthatóság követelményeit teljesítő, a foglalkoztatást biztosító gazdálkodási formák, családi gazdaságok és társulásaik segítése. A középbirtokok szerepének a megerősítése, átlátható üzemszerkezeti szabályozás, a tulajdonlás és a földhasználat közelítésének ösztönzése.
- A több lábon álló és az ökológiai gazdálkodás erősítése, a GMO-mentes mezőgazdaság fenntartása.
- Az erdők egészségi állapotának megőrzése, az erdőtelepítések ütemének növelése a Nemzeti Erdőprogramban meghatározott 27%-os erdősültség érdekében, elsősorban az őshonos, illetve az adott erdészeti tájba illeszkedő fajok alkalmazásával. Őshonos fafajokból álló természetes vagy a természeteshez közel álló erdőtársulások megőrzése, területüknek a termőhelyi tényezők függvényében történő növelése.
- Az erdők környezeti, gazdasági és szociális szolgáltatásainak hosszú távon való biztosítása többcélú, tartamos (fenntartható) erdőgazdálkodással. A fenntartható gazdálkodáshoz fűződő társadalmi érdekek és a tulajdonosi, illetve a gazdálkodói érdekek közötti összhang megteremtése.
- Halgazdálkodás támogatása, a halgazdálkodásra épülő feldolgozás erősítése.
- A klímaváltozás hatásainak mérséklése az öntözés fejlesztésével és terjesztésével, víztározóink öntözési célú hasznosításával, illetve a szárazságot, vagy más extrém