Törvények és OGY határozatok

Az oldalon a joganyagok közlönyállapota érhető el. Egységes szerkezetű, naprakész szöveget az új Jogtáron talál.
Időállapot: közlönyállapot (2007.VI.27.)

Tartalomjegyzék

65/2007. (VI. 27.) OGY határozat

a Sport XXI. Nemzeti Sportstratégiáról * 

Az Országgyűlés, figyelemmel arra, hogy a sportolás kiemelkedően hozzájárul a népesség mentális és fizikai egészségi állapotának javításához, és sajátos funkciói révén eszköz az egészséges társadalom megteremtéséhez, a közösségi kapcsolatok fejlesztéséhez, a népesség gazdasági aktivitásának előmozdításához, a nemzeti értékek és az önbecsülés erősítéséhez, az esélyegyenlőség javításához, valamint figyelemmel üzleti funkciójára is a sportról szóló 2004. évi I. törvény 50. § (1) bekezdése alapján a következő határozatot hozza:

1. Az Országgyűlés elfogadja a határozat mellékletét képező „Sport XXI. Nemzeti Sportstratégia 2007-2020” című stratégiai programot (a továbbiakban: Sportstratégia);

2. Az Országgyűlés felkéri a Kormányt, hogy

a) tevékenységében érvényesítse a Sportstratégiában elfogadott, a sport egyes területeire vonatkozó cselekvési célkitűzéseket és az azokhoz rendelt megvalósítási koncepciókat;

b) kétéves - első alkalommal a Kormány elé 2007. december 31-ig benyújtandó, a 2008-2009. évekre vonatkozó - cselekvési programokban gondoskodjék a megállapított célok és prioritások megvalósításának mérhető indikátorokat is magában foglaló eszközrendszeréről, valamint arról, hogy a központi költségvetés tervezése során az érintett fejezetek felügyeletét ellátó szervek vezetői vegyék figyelembe a Sportstratégiában meghatározott célokat;

c) kétévente - első alkalommal az Országgyűlés 2010. évi tavaszi ülésszakán - tájékoztassa az Országgyűlést a Sportstratégia megvalósulásáról.

3. Ez a határozat a közzététele napján lép hatályba, ezzel egyidejűleg hatályát veszti a testnevelés és a sport megújításának koncepciójáról szóló 24/1993. (IV. 9.) OGY határozat.

Melléklet a 65/2007. (VI. 27.) OGY határozathoz

SPORT XXI. NEMZETI SPORTSTRATÉGIA

2007-2020

I. SPORT ÉS ÉLETMINŐSÉG - PARADIGMAVÁLTÁS

I.1. BEVEZETÉS

Az Európai Sport Charta szerint sport minden olyan fizikai tevékenység, amely esetenként vagy szervezett formában a fizikai és szellemi erőnlét fejlesztését szolgálja, társadalmi kapcsolatok teremtése vagy különböző szintű versenyeken elérendő eredmények céljából. A Charta a lehető legtágabban értelmezi a sport fogalmát.

Az európai értékrend szerint az állam legfontosabb célja az, hogy állampolgárai életminőségét, egészségi állapotát javítsa. Minőségi munkára csak megfelelően edzett, tetterős társadalom, csoport, egyén képes. Mindezt leghatékonyabban az aktív sportolás megkülönböztetett, átfogó - nem csak pénzügyi - támogatása révén érhetjük el. E témakörben folytatott kutatások eredményei alapján kijelenthető, hogy a sport életünk elidegeníthetetlen része, amely támogatásra érdemes, támogatásra szorul, hiszen átfogó eszközként, a modern társadalom negatív hatásainak ellensúlyozására, kiküszöbölésére hatékony megoldásokat kínál. A mindenkori kormányzatnak, a gazdaság szereplőinek, irányítóinak, résztvevőinek nem szabad kihasználatlanul hagyni a sportban rejlő lehetőségeket. Ennek megfelelően a stratégia megalkotóinak legfontosabb célkitűzése az, hogy a sport legyen „mindenki szenvedélye”!

I.2. A SPORT TÁRSADALMI-GAZDASÁGI SZEREPE

Ideális esetben a sportolás kiemelt szerepet játszik a fizikai és mentális egészség megőrzésében, az egészségtudatos magatartás kialakításában. Kiváló életvezetési technikák és módszerek közvetítője, a nevelés egyik legfontosabb eszköze, mely játékos formában vértezi fel megoldási készletekkel az ifjúságot, illetve lehetőséget nyújt az egyén önmegvalósítására. A sport, a természeti környezetben történő időtöltés egyik eszközeként, nélkülözhetetlen szerepet tölthet be a környezetkímélő tudatformálásban. Mindezeken túl a sport, a sportolás lényeges szerepet tölthet be a családi és társadalmi kötelékek erősítésében kulturált szabadidő-eltöltési, szórakozási lehetőség biztosításával. Pihenést, örömforrást és élvezetet nyújtó hasznos időtöltés, amely gyakorlati eszköze is lehet a hátrányos helyzetű csoportok (hátrányos helyzetű településeken élő gyerekek és fiatalok, fogyatékossággal élő emberek, nők, romák) felzárkóztatásának. Mindezek segítségével a sport jelentősen hozzájárul az életminőség javulásához. A kiemelkedő sporteredmények nagyban hozzájárulnak a nemzeti önbecsülés erősítéséhez, ami erősíti a társadalmi kohéziót. A sport üzleti funkciója sem elhanyagolható, a sportgazdaság számos országban egyre nagyobb szeletét képezi az állami bevételeknek.

Érdemes megvizsgálni egy példán keresztül, hogy a „sportos” életmódnak milyen pozitív hatásai lehetnek a gazdaságra és a társadalomra. A sportoló lakosság arányának 24%-ra történő növelése csaknem 6 milliárd Ft megtakarítást eredményezhet csupán a táppénzkiadások terén. Emellett csökkennek az orvosi ellátás, valamint a gyógyszerár-támogatás költségei, az összgazdasági termelési növekedés terén pedig a kieső napok száma jelentősen csökken. Az egészségesebb társadalomnak magasabb a termelékenysége, növekszik a produktivitása.

A „sportgazdaság” becsült árbevétele *  hazánkban évi 350 Mrd forint, mely a korábbi évekhez viszonyítva piacbővülést mutat. Az állami költségvetésbe a sportszektorban nyereségesen működő cégek által 2,1 Mrd Ft társasági adó kerül, a végső sportfelhasználás révén pedig 60 Mrd Ft áfa. Jelentős tételnek tekintendő a sportban foglalkoztatottak szja-ja, mely meghaladja éves szinten a 10 Mrd Ft-ot. A sportágazat ezzel nettó költségvetési befizető, a nemzetgazdaság bevételének 0,9%-át e szektor termeli. A sportvállalkozások több mint 25 ezer embernek adnak főállásban megélhetést. A sportban foglalkoztatott személyek száma is jelentős, közel 23 000 fő, ami a nemzetgazdaság összes foglalkoztatottjának 0,9%-a.

Jelenleg viszonylag kevés az olyan, sportot ösztönző kedvezmény, támogatás, amit az ágazatban tevékenykedők igénybe tudnak venni. Hiányoznak a sportpiacot élénkítő, a hátrányos helyzetű rétegek sportolását segítő megoldások. A sport szponzorálását vállalók köre igen változó, a szponzorációs gyakorlat a nemzetközi mintáktól lényegesen eltér.

I.3. A SPORT MINT ESZKÖZ - SPORTOLÓ NEMZET

A legtöbb civilizációs betegség kialakulása a helytelen táplálkozásra és a mozgásszegény életmódra is visszavezethető. Az életkor, a nem, a genetikai sajátosságok az egyén által nem befolyásolható tényezők, ugyanakkor vannak egyéb - magatartásbeli, biológiai és szociális faktorok, amelyek módosíthatók, sőt módosítandók. Az elhízás *  felnőtt- és gyermekkori formája mindinkább szélesebb rétegeket érint szerte a világon, ami fokozott egészségügyi kockázatot jelent. Az elhízás elleni harc leghatékonyabb és leginkább költségkímélő eszköze a mindennapos testmozgás.

A magyar társadalom megítélése szerint kiemelkedő fontosságú a sport minden területe. Ugyanakkor a magyar sport jelenleg „féloldalas”: míg a versenysportban a legsikeresebb országok közé tartozunk, addig a lakosság háromnegyede mozgásszegény életmódot folytat, s részben ennek eredményeként rendkívül rossz az egészségi állapota. A magyarok sportban való aktív részvétele lényegesen alacsonyabb, mint Európa más országaiban, a kelet-közép-európai régióban is csak a középmezőnybe tartozunk. Sajnos figyelmen kívül hagyjuk azt, ami az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2003-ban „Health and development through physical activity and sport” címmel kiadott dokumentumában megállapításra került, miszerint minden egyes dollár, melyet a fizikai aktivitásba fektetnek, 3,2 dollár megtakarítást jelent az egészségügyben!

A Sportstratégiában megfogalmazott jövőképet úgy alakítottuk ki, hogy Magyarország - sportnemzet státuszának megőrzése mellett a társadalom jóval szélesebb rétegeit bevonva - belátható időn belül sportoló nemzetté is váljon. Cél tehát, hogy a sportos életmód érdekében aktivizáljuk az embereket és ezáltal:

- javítsuk a magyar polgárok életminőségét; javulást érjünk el a népegészség terén;

- életvezetési és problémamegoldási képességek fejlesztésével a felgyorsult világ kihívásaira segítsünk felkészíteni az ifjúságot;

- hozzájáruljunk a közösségi, családi kapcsolatok erősítéséhez;

- növeljük a foglalkoztatottak és a társadalom produktivitását;

- csökkentsük az egyenlőtlenségeket, ezzel hozzájáruljunk a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok integrációjához.

I.4. SPORTNEMZETI STÁTUSZUNK MEGTARTÁSA

Jelentős sporthagyományainkra épülő versenysportunk sikerességének fenntartása hathatós segítséget nyújt:

- a nemzeti önbecsülés erősítéséhez;

- az ország ismertségének, turisztikai vonzerejének növeléséhez;

- az ország általános megítélésének közvetett javításához;

- az állampolgárok számára megfelelő magatartási példák közvetítéséhez.

A magyar sport az egyetemes és a magyar kultúra része. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk kapcsán leggyakrabban - Nobel-díjas tudósaink mellett - az ország kiemelkedő eredményeket produkáló sportját emlegették értékként, amelyet „magunkkal vittünk” az Európai Unióba.

Az Európai Sport Charta és a Sport Etikai Kódexe alapján váljon minden olyan sportoló, tanár, edző, versenybíró, sportszakember, sportvezető, sportorvos a magyar fiatalok példaképévé, aki:

- tevékenységével hozzájárul az egyén és társadalom fejlődéséhez;

- eredményeivel, magatartásával hozzájárul a sport önkéntes és mozgalmi jellegének fejlesztéséhez;

- nemcsak a sportban, hanem más terület(ek)en - a tanulásban, oktatásban, kultúrában, az egészségügyben, a szociális területeken, a település- és területfejlesztésben, a környezetvédelemben, a művészetekben - is kimagaslót alkot;

- fizikai és erkölcsi integritásával képes a sportolói lét szimbólumát megtestesíteni, a sport integráns helyét a társadalmi-kulturális fejlődésben biztosítani;

- sportolói tevékenységét megingathatatlanul a fair play által képviselt etikai elvekre mint zsinórmértékre építi, mely magába foglalja egyrészt a barátság eszméjét, mások tiszteletben tartását, a megfelelő szellemű játékot, másrészt elveti a csalást, a szabályok kijátszását, a doppingszerek használatát.

I.5. A SPORT EURÓPAI UNIÓS ÉS NEMZETKÖZI VONATKOZÁSA

A közigazgatáson belül a sport önálló nemzetközi kapcsolatrendszert tart fent. Ezeket a kapcsolatokat a sport és a külpolitika kettőssége jellemzi, mivel a sporttal kapcsolatos nemzetközi tevékenység egyfelől a Magyar Köztársaság külpolitikai kapcsolatrendszerébe ágyazódik, másfelől azonban igazodik az állami és civil sportigazgatás szakmai igényeihez. Éppen ezért feladata, hogy lehetőségei szerint e téren is támogassa a sportszervezeteket céljaik elérésében.

A magyar állami sportigazgatás aktívan részt vesz a sport területén működő nemzetközi szervezetek munkájában, illetve ösztönzi az autonóm civil sport szakigazgatási szerveket is a nemzetközi szabályozási feladatok átültetésére.

1. Európai Unió

Az Európai Uniónak jelenleg nincs közvetlen hatásköre a sportkérdések szabályozására, azonban sport gazdasági, társadalmi, egészségügyi és egyéb hatásaira tekintettel rendkívül nagy területeket fog át, így számos közösségi jogszabály közvetett módon vonatkozik rá. A sportnak éppen ezért óriási szüksége van arra, hogy magasabb szintre kerüljön az európai politikában, s így megmaradjanak értékei, specifikussága, sajátos szervezete, amint ezt már a 2000-es Nizzai Nyilatkozatban meghatározta az Európai Tanács.

Jelenleg nem fordíthatók uniós források a versenysport támogatására, azonban az EU támogat olyan kiemelt társadalmi célokat, mint az esélyegyenlőség, a társadalmi kohézió, az egészségmegőrzés, melyek eléréséhez a sport, mint eszköz felhasználható. Az Európai Unió népegészségügyi cselekvési programjai például fontos szerepet szánnak a lakosság testedzése gyakorlattá válásának, elterjesztésének. Ezek a célok egyre inkább megjelennek a sportpolitika tervezése során, elsősorban magától értetődő jelentőségük miatt.

E célok érdekében az állami sportigazgatás részt vesz a hazai egyeztetésben (az EKTB szakértői csoportjaiban, illetve az NFT téma szerint illetékes munkacsoportjaiban), valamint a Bizottsággal és a többi tagállammal folytatott megbeszélésekben. Ez a folyamat vezet oda, hogy megszülessenek azok a közösségi jogszabályok, amelyek az európai sport számára valós megoldásokat hoznak, s amelyek alapján pályázati források nyílnak meg a közösségi dimenziót felmutató sportprojektek előtt.

A sportfinanszírozás - különösen a versenysport finanszírozása - tagállami hatáskörbe tartozik. Kiemelten kezelt terület viszont az elmaradott térségek felzárkóztatása, a foglalkoztatottság és a termelékenység növelése, valamint a határokon átnyúló együttműködés, ezekhez a sportpolitikának és a sportigazgatásnak is kapcsolódnia kell. A sport kapcsolódási pontjain keresztül - oktatás, ifjúság, egészségmegőrzés, munkahelyteremtés, turizmus - az európai uniós forrásokból közvetetten a sportfejlesztés céljai is támogatáshoz juthatnak. Ehhez fejleszteni kell a hazai sportszféra forrásfelszívási (abszorpciós) képességét, amiben az állami sportigazgatásnak katalizátor szerepet kell betöltenie.

Emellett a versenyképesség fenntartása érdekében szükség lehet a korábbinál hatékonyabb állami forrásbevonásra.

2. Európa Tanács

Az ET 46 tagországot magába tömörítő kormányközi szervezet, amely az EU-tól független és elsősorban kulturális, emberi jogi és egyéb szociális témákban ösztönzi a tagállamok együttműködését. Az ET legmagasabb szintű döntéshozó szerve a Miniszterek Bizottsága, amelynek munkáját a sport területén három szakmai bizottság segíti. Ezek munkájában az állami sportigazgatás aktívan részt vesz. A három bizottság:

- A 2007-ben létrejövő Sport Részegyezmény koordinációs szervezete (volt CDD, Sportfejlesztési Bizottság), amely alapvetően sportpolitikai kérdésekkel foglalkozik.

- Két kormányközi szakértői bizottság, kapcsolódva ahhoz a két sport tárgyú nemzetközi konvencióhoz, amelyeket 1990-ben Magyarország is aláírt:

= 1987: Európai Egyezmény a sporteseményeken, különösen a labdarúgó-mérkőzéseken megnyilvánuló nézői erőszakról és nem megfelelő viselkedésről,

= 1989: Európai Egyezmény a mesterséges teljesítményfokozó szerek használata ellen.

Az EU bővítése után az Európa Tanács tagországainak még mindig csak alig több mint a fele EU-tag, a jövőben tehát továbbra is az ET marad a sportegyüttműködés egyik fő fóruma.

3. UNESCO, WADA

Az UNESCO nemzetközi doppingellenes egyezményét az UNESCO Közgyűlése 33. ülésén, 2005. október 19-én elfogadta, és az 2007. február 1-jén hatályba lépett. Hazánk a csatlakozást követően hivatalos résztvevője lesz az UNESCO főigazgatója által összehívott Részes Államok Konferenciájának, és ezáltal is figyelemmel kíséri a nemzetközi doppingellenes szabályozás tagállami folyamatait, valamint folyamatosan kinyilvánítja a magyar kormány elkötelezettségét a doppingellenes harcban.

A WADA 1999-ben alakult meg Lausanne-ban, a NOB kezdeményezésére. Célja, hogy egy egységes szabálykönyv (Kódex) kidolgozásával harmonizálják és szabványossá tegyék a tagországok doppingellenes politikáját, ellenőrző rendszerét, jogszabályait, nevelő és informatikai bázisát, szankcióit.

Magyarország teljesíti befizetési kötelezettségeit és aktívan részt vesz a WADA nagy nemzetközi konferenciáin, a magyar doppingellenőrző szervezet - a WADA értékelése alapján - a világ legjobbjai közé tartozik.

4. ESK, regionális kapcsolatok, tudományos konferenciák

A fenti kiemelt relációkon túli nemzetközi fórumokon (Európai Sportkonferencia, tudományos konferenciák stb.) Magyarország szintén részt vesz. Ennek célja elsősorban a szakmai kapcsolatteremtés, a számunkra hasznos tapasztalatok megszerzésének elősegítése. A regionális együttműködésekben (pl.: Duna Kupa, Olimpiai Reménységek Versenye, Alpok-Adria Ifjúsági Játékok) az állami sportigazgatás koordináló és támogató szerepet tölt be.

5. Kétoldalú kapcsolatok

A kétoldalú kapcsolatok fenntartásában és fejlesztésében az állami és civil sportigazgatás szakmai érdekei jelentik az alapvető szempontot az erőforrások hatékonyabb kihasználása érdekében. Az állami sportigazgatás tehát törekszik arra, hogy az adott, aktuálisan fontos szakmai témához keressen sikeres, itthon is hasznosítható külföldi megoldásokat. Ebből következik, hogy a kapcsolatok írásbeli megállapodásokban való rögzítése csökkenő tendenciát követ, míg előtérbe kerülnek a rugalmasan, de nagyon pontosan meghatározott témában történő szakmai tanulmányutak, illetve a külföldi szakértők hasonló alapokon nyugvó fogadása.

A külföldi partnerszervezetek, sportminisztériumok, illetve sporthivatalok figyelemreméltó projektjeiről, sikeres pályázatairól, fontos fejlesztéseiről az állami sportigazgatás szakemberei a szakirodalomban, interneten, továbbá nemzetközi fórumokon értesülhetnek. Kiemelt téma lehet például egy-egy újszerű, hasznos projekt, sportra vonatkozó új jogszabály, rendelet vagy irányelv, jelentős nemzetközi sporteseményre benyújtott pályázat, illetve annak előkészítése, egy-egy tárcaközi együttműködés az egészségügyi prevenció terén vagy a sporttal kapcsolatos más területen.

A kétoldalú kapcsolatok további fontos eleme a közjogi méltóságok, miniszterek (köztársasági elnök, miniszterelnök, külügyminiszter stb.) tájékoztatása a fontosabb kérdésekről különféle nemzetközi találkozóik alkalmából, ezzel is segítve a magyar sport érdekeit.

A kétoldalú kapcsolatok terén jelentős súlyt képvisel a soros EU-elnökséget betöltő országokkal történő kapcsolattartás, amelynek célja a hazai érdekek megfelelő érvényesítése, továbbá a 2011-es magyar elnökség fokozatos előkészítése.

6. Szövetségekkel kapcsolatos feladatok

Az állami sportigazgatás felhasználja meglévő két- és többoldalú kapcsolatait, hogy lehetőségei szerint segítse a magyar sportszövetségeket abban, hogy érdekeiket érvényesítsék, például nagy nemzetközi versenyek rendezési jogával, fontos nemzetközi sportdiplomáciai tisztségek megszerzésével kapcsolatban.

A kormányzat a szövetségek számára tájékoztatást nyújt nemzetközi kérdésekben, például pályázati lehetőségekről (pl. Visegrádi Alap, EU-információk).

II. HELYZETÉRTÉKELÉS

II.1. A SPORT EGYES TERÜLETEINEK HELYZETE

A sport általános megítélése a magyar társadalomban pozitív, a társadalom véleménye szerint a sport minden területe kiemelkedő fontosságú, így az iskolai testnevelés - beleértve a diáksportot -, a szabadidősport, valamint a versenysport.

1. Iskolai testnevelés és diáksport

A gyermekkori sportolás bizonyítottan pozitív hatással van a felnőttkori sportolási hajlandóságra. Az iskolai testnevelés és diáksport jelentősége tehát a korosztály fogékonyságában rejlik. A közel másfél millió diák többsége kizárólag iskolai keretek között, a testnevelésórán, illetve a tanórán kívüli sportfoglalkozásokon végez rendszeres testmozgást, pedig itt kellene tudatosítani a sportos, egészséges életmód fontosságát.

A testnevelésóra elsődleges célja a gyermekek mozgáskultúrájának fejlesztése, megfelelő fizikai kondíciójának megteremtése, miközben a diáksport-foglalkozások szabadidős célokat szolgálnak, élvezetes sportolási lehetőséget biztosítanak. Sajnálatos tény azonban, hogy a gyermekek 75%-a kizárólag a testnevelésóra keretében végez rendszeres testmozgást, mely nem alkalmas minden, a korosztály szempontjából jelentős feladat ellátására. Ennek elsődleges okai között találjuk a testnevelő tanárok motivációjának hiányát, és a pénzügyi, adminisztrációs nehézségeket. A tanórán kívüli sportfoglalkozások rendszere nem egységes szemléletű, és ebben az esetben ez egyértelműen a minőség javulását és a célok elérését akadályozza.

A diákolimpia versenyrendszerében a diákok 19%-a vesz részt. Sportegyesületi keretek között a szövetségi versenyrendszerben 90 ezer 18 éven aluli versenyengedéllyel rendelkező versenyző sportol, vagyis a diákok csupán 6%-a. A két rendszerben résztvevők között van átfedés, de a nagyobb számú igazolt versenyző csak a diákolimpiai országos döntőkön jelentkezik (35-40%). Problémát jelent az igazolt és nem igazolt versenyzők közös versenyeztetése.

A diákolimpia tömegeket megmozgató volta ellenére nem kényszeríti eléggé a diákokat a rendszeres testmozgásra.

Az életkor emelkedésével csökken a sportolási intenzitás. A magyar serdülők nemzetközi viszonylatban is nagyon keveset mozognak, melynek következtében állóképességük is romló tendenciát mutat. Ez elsősorban a XX. század végén megjelenő szociokulturális okokra vezethető vissza. Míg korábban a sport „konkurenciája” csupán a továbbtanulás volt, mára a számtalan szabadidő-eltöltési lehetőség miatt kevesebbet mozognak a diákok (mozi, számítógép, televízió, pláza stb.).

Az igazolt sportoló fiatalok, fizikai állapota is romlott az elmúlt években. Ezt a szakemberek a korai sportági specializálódásnak és a környezeti hatásoknak tulajdonítják.

2. Szabadidősport

A szervezett szabadidő-eltöltésnek jelentős hagyományai és szervezeti előzményei vannak Magyarországon (például Magyar Természetbarát Szövetség, Magyar Egyetemi-Főiskolai Sportszövetség és annak jogelődje), de negatív tendenciaként megállapítható, hogy szabadidő-eltöltési kultúránkban jelentős változások, sőt torzulások következtek be.

A szabadidő eltöltésekor a sportolás nem élvez prioritást, szemben például az otthoni tv-nézéssel, amelyre a felnőtt lakosság 144 percet fordít naponta. Az emberek alacsony sportolási hajlandóságukat elsődlegesen a szabadidő hiányával magyarázzák. A felnőtt népesség csupán 16%-a végez sporttevékenységet, ha azonban szűkebb értelemben vesszük a sportolást (min. heti 2 alkalom és min. fél óra alkalmanként), akkor a felnőtt népesség mindössze 9%-a sportol. Egyes kutatási eredmények ennél alacsonyabb részvételi hányadot is mutatnak.

A jelenleg nem sportolók 38%-a szeretne valamilyen formában sportolni. Ez egy minimum 900 ezer fős mozgósítható, megerősítésre és lehetőségre váró potenciális réteget jelent.

A szabadidős sporttevékenységet végzők (szabadidő-sportolók) nagy része nem szervezeti keretek között végez testedzést. Az ő elérésük a sportpolitika által eddig esetleges volt. Jelenleg még a népesség kis hányada képes megfizetni az utóbbi években fejlődésnek indult, a specializálódott szolgáltatók által nyújtott sportolási lehetőségeket (pl. fitness terem, squashpálya). A valóban aktívak számára a sportolás vásárolt szolgáltatás lett.

Szintén probléma, hogy a munkaadók jelenleg nem kellő mértékben ismerik fel azt, hogy a munkavállalók egészségének megőrzése közös érdek, amelynek fontos eszköze lehet a szabadidős sporttevékenység.

3. Versenysport, utánpótlás-nevelés

Jelenleg Magyarországon a versenysportot az olimpiacentrikusság jellemzi. Magyarország az olimpia eddigi történetében összesen 452 érmet szerzett, valamint 430 helyezést ért el. Az érmek számát az országok méretéhez és gazdasági helyzetéhez viszonyítva ezzel a legjobb hat között szerepelünk.

A sportban a legjelentősebb világesemény a világszerte óriási médiaérdeklődéssel kísért olimpia, amelyen több mint 200 ország versenyzői vesznek részt. A Magyar Olimpiai Bizottság meghatározó szerepet tölt be a magyar sportéletben, az olimpiai felkészülésben, az olimpián való részvétel biztosításában.

Hazánkban a versenyengedéllyel rendelkező sportolók száma körülbelül 200 000, ennek mintegy fele gyermek. A legnépszerűbb, legnagyobb közösségteremtő hatással bíró, legtöbb gyermeket és felnőttet megmozgató sportágak nemzetközi szinten is a labdajátékok. A hazai hagyományokkal rendelkező hat labdajáték (jégkorong, kézilabda, kosárlabda, labdarúgás, röplabda, vízilabda) versenyengedéllyel rendelkező sportolóinak száma összesen mintegy 138 000 fő.

A sportági szövetségek feladatainak ellátásához szétosztott, a sportágaknál összegszerűen megjelenő állami támogatások összege 2003-ban 4 Mrd forint volt. Az egy főre jutó támogatás összegének szórása sportáganként jelentős, 3000-300 000 Ft/fő támogatás között mozog.

A verseny-, élsport minőségi utánpótlás-nevelés céljainak széles tömegbázis megteremtését biztosító Sport XXI. Utánpótlás-nevelési Programban 70-75 ezer gyermek, a tehetséggondozásra létrehozott Héraklész Bajnok Programban 1300 tehetséges sportoló, illetve 112 edző, a Héraklész Csillag Programban pedig mintegy 400 tehetséges sportoló vesz részt. Az utánpótlás-nevelésből kieső, a versenysportból lemorzsolódó gyermekek sportolási lehetősége nem biztosított, azaz az átjárás a szabadidősport irányába jelenleg megoldatlan.

Az állam fenntartja példaértékű jutalmazási rendszerét, ennek megfelelően elismerésben és megbecsülésben részesíti a kiemelkedő eredményeket elért sportolókat és szakembereket.

A fogyatékossággal élők sportja eszköz kell, hogy legyen a társadalmi integrációban. Az integráció egy hosszabb folyamat eredménye, melyben érintett és érdekelt a társadalom minden tagja, a fogyatékossággal élők és az épek egyaránt.

A fogyatékossággal élők sportjában - éppúgy, mint az épek sportjában - a versenyengedéllyel rendelkező sportolók esetében beszélünk versenysportról, számuk jelenleg hazánkban 6500 fő körül mozog. Hazai versenyeiket többnyire a fogyatékossággal élők sportszövetségei és azok tagszervezetei rendezik. Egyes sportágakban azonban az épek versenyrendszerében is megjelennek a fogyatékossággal élő sportolók. A sport ezen területén nemzetközi tendencia a sportági integráció, melyre Magyarországon is hajlandóság mutatkozik.

A fogyatékossággal élők sportjában két fő irány van kibontakozóban: egyrészt a versenyorientált, elitsport jellegű, másrészt a szabadidősport jellegű, de nemzetközi eseményeket is rendező egyéb sérülésspecifikus mozgalmak.

A fogyatékossággal élők nemzetközi versenyrendszerei között vannak kvalifikációs (mint például paralimpiai mozgalom) és nevezéses versenyek. Nemzetközi versenysport eseményeknek azok tekinthetők, melyek versenysorozaton alapuló, folyamatos versenyzést igénylő nemzetközi események, hasonlóan az épek sportjához. Az egyéb események elsősorban szabadidősport jellegű sportok versenyei.

II.2. A SPORTOLÁST BEFOLYÁSOLÓ EGYES TÉNYEZŐK

Vannak bizonyos kulcsfaktorok, melyek befolyásolják a sportpiac aktivitásának irányait, a sportszféra szereplőinek viselkedését. Ezen mozgatórugók változtatásával lehetséges a célok megvalósítása.

1. Létesítményellátottság

A települések, illetve a sportágak nagy része - mind a létesítmények számát, mind pedig a meglévők állapotát tekintve - jelentős gondokkal küzd. Ugyanakkor kulcsfontosságú kérdés a sportolási terek létének megoldása.

Nagy hiány mutatkozik az iskolai tornatermek terén. Az 5500 általános és középiskola közül 600 nem rendelkezik sportcélra alkalmas fedett létesítménnyel.

Nagy problémát jelent az uszodák hiánya: 34 kistérségben egyáltalán nincsen, 91 kistérségben nincsen fedett uszoda - ebből 15 kistérségnek a népessége meghaladja az 50 ezer főt.

A téli sportok hátrányos helyzetét jól mutatja, hogy jelenleg csupán 17 műjégpálya üzemel az országban, ebből mindössze 9 fedett.

A sportélet a kistelepüléseken a legkevésbé biztosított, de a nagyobb városok - eltérő módon - szintén létesítményellátottsági problémákkal küzdenek.

A versenysport centrumai, azaz az olimpiai központok jelenlegi minőségi és felszereltségi állapota nem felel meg az igényeknek, korszerűtlenek, egyes létesítmények műszaki állapota csupán 22-25%-os. Továbbá jelenleg egyetlen, az UEFA-előírásoknak maradéktalanul megfelelő stadion sincs az országban, mely alkalmas lenne világverseny rendezésére.

A sportlétesítményekre általánosságban jellemző magas működési költségek miatt nagy teher hárul az üzemeltető önkormányzatokra. Erre a területre szükséges egy korszerű finanszírozási rendszer kidolgozása a helyi modellértékű épületek fenntarthatósága érdekében, melyben fontos szerepet játszik a magántőke bevonása.

2. Finanszírozási rendszer

A magyarországi sportfinanszírozás modellje, struktúrája jelenleg még eltér az Európai Unióban sikerrel alkalmazott modellektől. A közösségi sportfinanszírozás nálunk is - közel azonos mértékben - az állami és önkormányzati forrásokra épül, ugyanakkor a sportgazdaság szerepe és hozzájárulása még jelentősen elmarad például a szomszédos Ausztria - egyébként példaértékű - mintájától is. A sport működési mechanizmusainak eddigi jellemzői, történeti kialakulási folyamatai miatt a közvetítési jogdíjakból és a szerencsejáték-bevételekből (pl. Olaszország mintája) befolyó összegek nem tudták jelentősebb mértékben kiváltani az állami szerepvállalást. A magántőkével történő együttműködési modellek (pl. PPP-konstrukciók) önmagukban még nem tudják, „lefedni” a korábbi évtizedekben kialakult hiányosságokat, strukturális deformációkat. A jelenlegi finanszírozási modellben a még gyenge mecenatúra rendszere mellett a szponzorálás különböző variációi (pl. arculatvásárlás) egyre nagyobb mértéket öltenek, de még mindig nem nyújtanak elegendően erős finanszírozási támaszt a versenysportoknak, látványsportoknak. A munkahelyi sport rendszerének rendszerváltozást követő összeomlásával nem szerveződött újjá - néhány modern kezdeményezéstől eltekintve - a munkahelyhez kötődő sporttevékenység, így sajnálatos módon a munkaadók csak nagyon ritkán és áttételesen vállaltak fel sporttámogatási funkciókat dolgozóik körében.

A háztartások szerepe a sportfinanszírozásban az ismert gazdasági-társadalmi problémák miatt még nem elég jelentős, egy vékony társadalmi réteg képes csak jól artikulálni és kielégíteni a rendszeres testedzésre irányuló szükségletét, bár ehhez kapcsolódóan jelezni kell a szülői, családi kiadások, hozzájárulások - főképpen az utánpótlássportban - jelentős növekedését.

Az európai gördülő tervezési technikák megismerése kapcsán vetődött fel a fokozottabb mértékű ágazati forráskoncentráció szükségessége, azonban a történelmi fejlődésünknek leginkább megfelelő modell kialakítása még a jövő feladata. A sport horizontális jellege, életminőséget befolyásolni képes eszközrendszere igényli a sport és a területiség új típusú összekapcsolását, komplex megoldások keresését.

A stratégia kialakításának során a jelentős gazdasági-társadalmi-szervezeti átalakulási folyamatok közben kétségtelenül mutatkozó forráshiány mellett, a finanszírozás eddig kialakult „szokásrendszerében” több olyan tétel mutatkozott (pl. működési költségek magas aránya a program-, illetve pályázati alapú finanszírozással szemben, szinergiák keresésének és megtalálásának hiánya, a források felhasználásának hatékony nyomon követésén keresztül, az elszámolások szakmai értékelését követően a bázis alapú tervezés túlsúlya helyett, a sport valódi igényeinek megfelelő feladatokhoz történő forrásallokáció), ami a sportba áramló források felhasználásában mutatkozó kiaknázatlan belső tartalékokat mutatta. A hatékonyságnövelés, a költséghatékonyság szándéka, a sport versenyképességének fokozása paradigmaváltó koncepció kialakítását követeli meg.

3. A sport szervezetrendszere

A sport szervezeti felépítése túlstrukturált. A civil sportigazgatás tagolt, de nem decentralizált szervezeti felépítés jellemzi, az egyes területeken egy-egy központi köztestület működik. A sport részterületei (szabadidősport/rekreációs sport, versenysport, olimpiai és paralimpiai sportágak, fogyatékossággal élők sportja) között nem biztosított az átjárás, ugyanakkor szervezeti-igazgatási szempontból több tekintetben átfedés tapasztalható. A jelenlegi jogi-gazdasági környezet nem ösztönzi az integrációt, azt, hogy például egy sportági szövetség karolja fel a szabadidősportot, illetve a fogyatékossággal élők sportját.

Valamennyi szintet a vertikális és a horizontális kommunikáció nehézségei, továbbá az együttműködés hiánya jellemzi. A finanszírozás átláthatósága és ellenőrizhetősége elmarad az ideálistól, a források hatékony felhasználásának garantálása és ellenőrzése nem kellően részletes.

A sok szervezet összességében nagyszámú apparátussal és aránytalanul magas működési költséggel tevékenykedik. Az eddigi finanszírozási és igazgatási rendszer a piramis csúcsát támogatta, ami az alacsonyabb szervezeti egységek függőségéhez vezetett.

Központi szervezeti és irányítási rendszer

Az állami sportigazgatást a paternalista gondoskodást elváró sportszféra „pénzosztónak” tekintette. Ennek oka többek között a régi rendszerben kialakult magatartásformák, az állami feladat pontos meghatározásának tisztázatlansága, valamint a sport egészének alulfinanszírozottsága.

A jelenlegi tagolt szervezeti struktúra konzerválja a sport területeinek elkülönülését. Külön köztestülettel rendelkezik a szabadidősport (Nemzeti Szabadidősport Szövetség), a fogyatékossággal élők sportja (Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége), valamint a versenysport (Nemzeti Sportszövetség), továbbá az olimpiai sportágak (Magyar Olimpiai Bizottság), valamint a paralimpiai sportok (Magyar Paralimpiai Bizottság). Együttműködés helyett sajnos sokszor a rivalizálás jellemző. A finanszírozási rendszer manifesztált hatalmi helyzetbe hozta a köztestületeket, ahelyett, hogy modern finanszírozási technikák, modern menedzsment kialakítását ösztönözte volna (természetesen sikeres megoldások is mutatkoznak). A törvényi szabályozás nem teremtette meg az államilag támogatott körbe történő be- és kikerülés lehetőségét, a kialakított struktúra nem szolgálta eléggé a gyorsan változó külső feltételekhez történő rugalmas alkalmazkodás képességét.

Az állami támogatási rendszert kiegészítve két közalapítvány, a Wesselényi Miklós Sportközalapítvány, illetve a Mező Ferenc Sportközalapítvány tevékenykedik. Előbbi a szabadidősport támogatásának, a sportösztöndíjrendszer működtetésének feladatait látja el, utóbbi pedig a kiemelkedő sporteredményeket elért nyugdíjasok és özvegyeik, és az eredményekben közreműködő sportszakemberek erkölcsi és anyagi megbecsüléséről gondoskodik.

A szövetségek egy része mindennapi működési és anyagi problémákkal küzd. Többségüket a koncepció nélküli működés jellemzi, nem rendelkeznek fejlesztési stratégiákkal, illetve operatív tervekkel, holott ez törvényi elvárás velük szemben. Ezek kidolgozásához és különösen a végrehajtáshoz nincsenek meg a személyi, tárgyi és anyagi feltételek. Az állami sportigazgatás ösztönzésére 2005 végére a sportágak jelentős része elkészítette sportágfejlesztési stratégiájának első változatát.

Egyes jól működő szövetségek az állami támogatások mellett a magánszférából is képesek a tevékenységükhöz jelentős forrásokat bevonni. Ezen szövetségek esetében az állami támogatás aránya 8-10%, míg az állami támogatást leginkább elváró, hatékony működésre képtelen szövetségek esetében a támogatás a teljes bevétel 80-90%-át is kiteszi. Egyes szövetségek feladataikat magas működési és személyi költségekkel látják el. Erre átlagosan a teljes kiadások 36%-át fordítják, azonban ez esetenként meghaladhatja a 60, sőt 80%-ot is, miközben kevés a fejlesztésre, programra fordítható pénz. Problémát jelent az is, hogy a szakszövetségek az egyesületek helyett gyakran csak a „csúcs” érdekeit képviselik, ezen a gyakorlaton mindenképpen változtatni szükséges.

Területi sportigazgatás és szervezés

A közigazgatási rendszer jelenlegi felépítésének megfelelően a sportigazgatás is az országos-megyei-települési struktúrára épül. A megyei sportigazgatás korábbi jól felépített és működő rendszere az elmúlt 15 év alatt folyamatosan leépült. Városi szinten is egyre kevesebb helyen, a kistelepüléseken pedig egyáltalán nincs az önkormányzatoknak sportigazgatási munkakörben foglalkoztatott szakembere.

Az önkormányzati törvény értelmében a helyi közszolgáltatások körében többek között a sport támogatása is a települési önkormányzatok feladata, ezt a sporttörvény általános felsorolással részletezi. A nevesített feladatok ellátásához azonban nincs mellérendelve kötött felhasználású állami normatíva, ezért a nem kötelező feladatok vállalása esetleges.

Az állami központi sportigazgatás továbbra is kapcsolatot tart a megyei, valamint a megyei jogú városok még működő sportigazgatási szerveivel. A sportigazgatás vertikális és horizontális kapcsolatrendszerének újragondolása a kialakulóban lévő regionális és kistérségi közigazgatási szervezetek együttműködésével képzelhető el.

Gyakorlati sportszíntér

A szervezeti struktúra legalsó színterét az egyesületek képezik. Itt valósulhat meg leginkább az integráció a sport egyes területei között. A gazdasági és jogi környezet változásai az utóbbi években elindították az egyesületek alkalmazkodási folyamatát: megszűnőben vannak a sok szakosztályos nagy egyesületek, helyükre a néhány, vagy a csupán egy szakosztályt működtető egyesületek lépnek.

Az egyesületi szféra igen heterogén. A sportági szakszövetségeknél bejegyzett sportegyesületek száma 12 év alatt harmadára, 1500-ra csökkent. Ezzel szemben nőtt a versenyrendszerben nem szereplő egyesületek száma, jelenleg 7500 körüli bejegyzett sportegyesület van. Az egyesületből gazdasági társasággá átalakult sportvállalkozások száma közel százra tehető, melyek jellemzően csapatsportágakban tevékenykednek, főleg a sportágak látványsport jellegét kívánják kihasználni.

Erősségek Gyengeségek
- hagyományosan erős, nemzeti identitást támogató eredményesség - szűkös állami források az egészségmegtartó testmozgás finanszírozására
- kiemelkedő sportolóink életfelfogása, életvitele alkalmas arra, hogy a társadalom példaképévé váljanak - a sportban rejlő társadalmi-gazdasági katalizátorhatás nem érvényesül
- versenysportunk rendkívül jelentős nemzeti érték - a szabadidősport szokásrendszerének mintái nem alakultak ki
- a sport kiválóan alkalmas a közösségi kohézió erősítésére - kevés az utánpótlás-nevelési programokban részt vevő fiatal sportolók száma
- nagy szakmai tapasztalattal, tudással rendelkező humán tőke, elkötelezett edzők, testnevelők - az utánpótlás-nevelésből kieső, a versenysportból lemorzsolódó gyermekek sportolási lehetősége nem biztosított, megoldatlan az átjárás a szabadidősport irányába
- erős sportnemzet, ami alapját képezi a sportoló nemzetté válásnak - a volt sportolókkal (szenior korosztály) a kapcsolattartás hiányosságai
- megalapozott sportegészségügyi háttér a regisztrált szabadidő-sportolók számára kialakítandó szűrési gyakorlathoz - nem kapcsolódnak össze a sportban meglévő források más európai, ágazati, önkormányzati és privátgazdasági forrásokkal
- működő és minőséget képviselő utánpótlásrendszer (Héraklész-programok) - a hazai sporttudományi kutatási eredmények nem elég gyakorlatorientáltak, gyenge a kapcsolat az elmélet és a praxis között
- működő diáksportrendszer - Nyugat-Európához képest alacsony a sportban főfoglalkozásúak aránya az aktív népességhez viszonyítva
- a szabadidősport hagyományából következően - főleg az idősebb korosztályban - jelentős a sportot segítő önkéntes tevékenység - a sikeres építési program ellenére kevés a sportolásra alkalmas tér (kevés tornaterem, tanuszoda)
- a sportoló gyermekek szüleinek elkötelezettsége jelentős a sportolási tevékenység aktív támogatása iránt - a fogyatékos sportolókat befogadó egyesületek hiánya
- nagyszámú önkéntes részvétele
Lehetőségek Veszélyek
- lehetőség a sportoló nemzet megszületésére - fennmarad a forráshiány, a finanszírozási modellek nem támogatják a fenntartható modellek kialakítását
- sportideánk társadalmi stratégiává alakul - az európai források fejlesztő hatása nem támogatja megfelelő mértékben a szabadidős sportot, rekreációs sportot, aktív turizmust
- magas a diáksportba, valamint a szabadidősportba középtávon potenciálisan bevonható emberek száma (utóbbi 900e - 1 millió fő) - a humán ágazatok törekvései nem kapcsolódnak össze, nem találják meg a szinergikus kapcsolódási pontjaikat, ennek következtében nem jön létre forráskoncentrálási lehetőség, nincsenek közös projektek
- a sportszféra számára is rendelkezésre álló magas színvonalú minőségbiztosítási modellek - a szabadidő-gazdaság továbbra sem fejlődik, részesedése nem növekszik a gazdasági tevékenységek körében
- a sportban rejlő innovatív elemek kapcsolódnak a humán területek innovatív elemeihez - hosszú távon sem teremtődnek meg a feltételei egy természetes kereslet-kínálati viszony kialakulásának a szabadidő-gazdaság területén
- a már létező Regionális Fejlesztési Tanácsokhoz kapcsolódhatnak a Regionális Sportbizottságok, befolyásolhatják az ott folyó tervezési-döntési folyamatokat - fennmarad a választás szükségszerűsége sport és tanulás, kulturálódás között
- működő nemzetközi (finn és japán) minták a multifunkcionális szolgáltató központok - az ágazati esélyegyenlőségi figyelem és program továbbra sem lesz elég karakteres, nem szerveződik egységes egésszé
- a kialakuló kistérségi társulásokkal új, alkalmas színterek jönnek létre a szabadidő-gazdaság igényeit kiszolgáló multifunkcionális szolgáltató központok kialakításához - fenntartási nehézségek az intézményfenntartók számára a különböző sportlétesítményekkel kapcsolatban (rentabilitás)
- megfelelően humántőke (működő szabadidő-szervezők, volt pedagógusok, állástalan fiatal diplomások, testnevelők, edzők) a szolgáltató központokhoz kapcsolódó rekreációs, illetve szabadidősportos tevékenység koordinálásához megfelelő szakembergárda képzéséhez
- meglévő hatalmas termálvízkincs az egészségturizmus-rekreáció kihasználására
- színvonalas hazai IT háttér a sportszférát támogató információs rendszer kialakításához

III. JÖVŐKÉP ÉS CÉLRENDSZER

A Sportstratégia eszmeisége egy ideális, távoli jövőképet vázol fel, célrendszere pedig azt a hosszú távon elérni kívánt állapotot jeleníti meg, amelyet az elkövetkezendő években a sportpolitika eszközrendszerének felhasználásával szükséges megvalósítani.

A SPORTSTRATÉGIA CÉLRENDSZERE HÁROM SZINTRE ÉPÜL

III.1. A SPORTPOLITIKA STRATÉGIAI CÉLJAI

1. Az életminőség javítása

A magyar lakosság nincs kellően tisztában azzal, hogy van egy értéke, egy tulajdona, az egészsége. Az sem tudatosul kellően, hogy ezzel a tulajdonnal nemcsak a munkahelynek, nemcsak az államnak, hanem neki magának kell gazdálkodnia, hogy minél tovább, minél emberibb minőségű életet élhessen. Különböző felmérések szerint a magyar emberek kívánságai között az egészség az elsők között van, tehát szeretnének egészségesek lenni, de nem nagyon tesznek érte.

Ha valaki nem ismeri az egészsége értékét, akkor nem fog önfegyelmező, korlátozó életmódbeli szabályokat elfogadni, követni. Minden egészségfejlesztési aktivitás megbukik, ha olyan embereket kíván célba venni, életmód-változtatásba bevonni, akik nem ismerik, nem élik meg tulajdonosi szemlélettel egészségük értékét. Ezért minden egészségfejlesztési koncepció alapjául kell elfogadnunk az egészség érték voltának következetes propagálását. Olyan attitűdre és magatartásformáló aktivitásokra van szükség, amelyek túl az ismeretterjesztésen, az érintettek aktív bevonásával a fentiek kialakítását szolgálják. Az egészség értékóvó szemléletét az óvodák, az egészséges életmódot és annak értékóvó voltát pedig az iskolák erősíthetik.

A sportban rejlő pozitív tényezők egymást erősítő (szinergikus) hatása révén érezhetően javítható az egyén és a társadalom életminősége. Erre az államnak kiemelt figyelmet kell fordítania.

2. A sport kapcsolatrendszereinek fejlesztése

A sport magyarországi megítélése - a sport eredményeinek elismerése ellenére - sokszor a politikum oldaláról, a potenciális és tényleges sportfogyasztók, sőt a sportban szerepvállalók részéről is rendkívül egyoldalú: a sportról történő gondolkodás középpontjában a sportnak csak a versenysport médiafigyelemben részesülő szegmense áll.

Miközben a mai kultúra középpontjában a fizikai test kiemelkedő szerepet tölt be, érdekes módon a sport elszigetelődött egyes humán területektől, a tanulástól, a kulturálódástól, az esélyegyenlőségi megoldásoktól, a hétköznapi élet biztonságát meghatározó területektől.

A sport rendkívül sokoldalú kapcsolódási, fejlesztési lehetőségei még nem tudatosultak.

A sportolás egészségmegtartó, egészségfenntartó, egészségfejlesztő szerepét általában elismerik, de konkrét, az egészséget primer prevenciós szempontból döntően meghatározó elemeként még nem került elismerésre. Pedig a sport rendszeres gyakorlása alkalmas a hétköznapi élet döntő átalakítására, megújítására.

A kitörési pontokra példaként említhető a turizmus mint ágazat, amely a sport számára további fejlesztési potenciállal rendelkezik. A szabadidősport köré csoportosuló lehetőségek feltárása, az aktív turizmusra, a sportturizmusra épülő komplex termékek népszerűsítése előmozdíthatja a szabadidő-gazdaság fejlődését is.

3. Egészséges társadalom

Bizonyított, hogy a rendszeres testedzés életkortól függetlenül közvetlen pozitív hatással van az egészségi állapotra és a közérzetre. Hazánkban magas a dohányzásból, az egészségtelen táplálkozásból és a mozgáshiányból fakadó betegségek aránya. A sportolók körében ugyanakkor kisebb mértékben jelentkeznek a kóros stresszterhelés tünetei (alvászavarok, fejfájás), kevesebb a káros szenvedéllyel élők száma, kisebb a szív- és érrendszeri betegségben, anyagcsere-betegségekben szenvedő betegek aránya. Cél tehát a népesség egészségi állapotának javítása a sport segítségével: minél szélesebb rétegek mozgósítása, hogy az egészség megőrzése érdekében növeljék sportaktivitásukat. Fontos feladat továbbá a már megromlott egészségi állapotúak bevonása rehabilitációs célból.

4. A sport és a tudástársadalom összekapcsolása

Tarthatatlan, hogy sokszor választani kell a tanulás, a kulturálódás és a sport gyakorlása között. Főleg a fiatal korosztályokat nem szabad az életminőséget döntően meghatározó területek közötti választásra kényszeríteni.

A sport sem maradhat ki a tudástársadalom és az informatikai társadalom vívmányainak használatából. Az aktívan sportolók számának emelése mellett kiemelkedő fontosságú a minőség ismételt erősödésének tendenciája a sport minden területén. Minőséget a modern tudástartalmak mindennapi sportgyakorlat felé történő intenzívebb „visszaforgatása” jelentene.

A magyar sport legnagyobb értékét a meglévő humán tőke jelenti (pl. néhány mester) de sajnos sportbeli tudásuk nem szerveződik rendszerré. A meglévő információk nem kellően dokumentáltak, mozaikszerűek, alacsony a kooperációs szint, az információk nem szerveződnek élő tudáshálózatba. Az információs társadalom fejlődésével megteremtődik a lehetőség egy sportszakembereket teljes mértékben átfogó sporthálózat kialakítására.

5. Harmonikus társadalom, a közösségi kohézió fejlesztése

A harmonikus társadalom a meggyengült közösségi kapcsolatok erősítése és az egyén képességeinek és készségeinek fejlődése, fejlesztése nélkül nehezen képzelhető el. A sport az egyik legalkalmasabb eszköz a közösségi kohézió erősítésére, kialakult gyakorlata, technikái, metodikája van. Az integrált sport megvalósulása esetén pedig különösen alkalmas lehet a másság, a fogyatékosság széles körű elfogadtatására. A sport közösségi kohéziót erősítő hatását a jövőben kutatni, dokumentálni és tudatosan fejleszteni kell.

A sporthoz szervesen hozzátartozik - az egyén és a közösség egészsége mellett - a természet és a környezet védelmének kötelezettsége is. A fenntarthatóság gondolatköre teljesen rokon, szinergiában van a sport alapgondolataival (lásd pl. német vagy finn sportfelfogást), hiszen a sportoló legtöbbször rendszeresen a természetben, vagy speciálisan kialakított védelemre szoruló sportkörnyezetben végzi tevékenységét.

6. A sport mint innovatív tényező - a versenyképesség és a foglalkoztatottság növelése

E területen kiemelt célok a következők:

- hozzájárulás az adott munkáltató, illetve a magyar kis- és középvállalkozások versenyképességének javításához;

- a javuló egészségi állapotnak köszönhetően a munkaerő-kiesés arányának csökkentése;

- a munkavállalók produktivitásának növekedése a sportolásnak köszönhető jobb fizikai, szellemi és lelki kondíció eredményeként;

- a tanulási, koncentrációs és a munkabíró képesség növelése a fizikai és szellemi energiák összhangjának sport általi megteremtése révén.

Magyarország egyik legfőbb vonzerejét a termálvíz, és az ehhez kapcsolódó gyógyturizmus jelenti. A termálturizmusnak egyre növekvő szerepe van az egészség megőrzésében, a betegségek megelőzésében, a gyógyításban, az utókezelésben, a fizikai és mentális kondicionálásban (fitness). Hazánk gyógy- és termálfürdői, gyógybarlangjai kedvező lehetőséget nyújtanak az egészségturizmust és a modern szabadidős szolgáltatásokat igénylőknek, ami szervesen összefügg a szabadidősport és a rekreációs lehetőségek fejlesztésével.

A kerékpár- és kiránduló utak kiépítése hozzájárul a falusi és az ökoturizmus fejlesztéséhez.

Szintén a versenyképesség javítását szolgálja az iskolai testnevelés, valamint a diáksport fejlesztését biztosító továbbképzési programok tematikájának kialakítása és implementációja.

Kommunikációs programokat és országos kampányt indítunk (keresve a humán ágazati szféra kapcsolódási pontjait) a sport szempontjából inaktív rétegek és korosztályok célzott megszólítása érdekében.

Aktív programokkal munkahelyeket teremtünk a sportiparban és a nonprofit szféra területén. Kommunikációs stratégiánk középpontjába a lakosság életmód-tudatosságát fejlesztő kommunikációs programokat állítjuk. A sportfejlesztéseken keresztül hozzájárulunk a lakótelepi környezet rehabilitálásához.

Az állami sportigazgatás kiemelt figyelmet és szakmai támogatást kell, hogy fordítson annak biztosítására is, hogy az Európai Unió ajánlásainak megfelelő pályázatok szülessenek, illetve a lehetőségekről a sportszféra megfelelően legyen tájékoztatva.

A szabadidősport és a rekreáció minél szélesebb körű elfogadtatásával a munkaképes korú népesség létszámának növelése, a foglalkoztatottság bővülése, a rendszeres szociális járadékban részesülők számának csökkenése ugyancsak a célok között szerepel.

7. A nemzeti és közösségi identitás erősítése

A rendszerváltás után a közösségfejlesztésre kevesebb figyelmet fordítottak. A társadalom a rendszerváltás előtti években olyan módon atomizálódott, hogy a piacgazdaság térhódításával a hagyományos egyesületi élet, az öntudatos „civilség”, az állampolgárok mozgalmai és szervezetei még nem képesek tömegméretekben működni. Bár tetten érhetőek pozitív kezdeményezések, amelyek a sport köré igyekeznek összpontosítani tevékenységüket, ezek még nem túl elterjedtek.

A sport az egyetemes magyar kultúra részeként jelentős szerepet tölt be a közösségformálásban, a magyarságtudat fejlesztésében. A versenysportban elért nemzetközi eredmények révén növelhető a nemzeti büszkeség, az önértékelés. A helyi csapatok, versenyzők eredményei révén erősödik a lokálpatriotizmus. A magyarok közel 90%-a büszke sportolóink sikereire, ismeri az olimpikonokat, a kiemelkedő eredményeket elért versenyzőket. Nemzetközi sportsikereink széles körű, aktivitásra ösztönző bemutatásával növelhető a sport népszerűsége, és egyben példaképeket állíthatunk a gyakran értékorientációs zavarokkal küzdő ifjúság elé.

A mai magyar közösségfejlesztés - bizonyos történelmi sajátosságok miatt - még nem a leghatékonyabb. Napjainkban a XIX. század végére jellemző széles körű alulról építkezés, civil szerveződés csak kismértékben valósul meg, vagy most kezd teret nyerni. A XIX-XX. század fordulójának társadalmi mozgalmai, civil aktivitása és ezzel egyidejűleg társadalomjobbító technikája népszerű volt, ennek ellenére szinte teljesen eltűnt.

Sajnálatos tény, hogy a rendszerváltással párhuzamosan a sport egyre nagyobb teret vesztett. Egyrészt megjelent egy olyan információs konkurencia, amely a mindennapi társadalmi interakciók új formáinak megteremtésével átalakította a társadalmi viszonyokat, másrészt a sport színterei megszűntek, beépítésre kerültek, vagy leépültek.

A kiemelkedő eredményeket felmutató versenyzőink teljesítménye elsősorban olyan sportágakra jellemző, melyek versenyei nem számítanak világviszonylatban számottevő érdeklődésre, vagy relatív nemzetközi jelentőségük stagnál, sok esetben csökken. Az olimpia műsora folyamatosan megújul, ezt a megújulást - a kialakult sportstruktúra - csak lassan tudja követni. Az új, feltörekvő sportágak nagyobb figyelemre és szakmai támogatásra szorulnak annak érdekében, hogy fejlesztésüket végrehajthassák.

8. Esélyegyenlőség

A sportnak rendszeresen és folyamatosan szükséges figyelemmel kísérnie és támogatnia a kiemelkedő tehetségek bekapcsolódását a sport rendszerébe (pl. ösztöndíjrendszer), különös tekintettel a hátrányos helyzetű csoportokra (hátrányos helyzetű településeken élő gyerekek és fiatalok, fogyatékossággal élő emberek, nők, romák). Ezt főképpen az egyesületekkel, önkormányzatokkal, kistérségekkel együttműködve lehet és kell végezni. Az állami és civil sportigazgatás önmagában nem képes kezelni komplex gazdasági-társadalmi válaszokat igénylő problémákat, de a szakma érzékenységének és eszközrendszerének folyamatos fejlesztése fontos feladat. A sport képes a szabadidő-gazdaság, a szabadidősport-gazdaság, a sportgazdaság támogatásával a területi egyenlőtlenségek kiegyenlítésében is szerepet játszani.

Különös figyelmet kell fordítani a sportolási lehetőségek földrajzi, anyagi és szociális egyenlőtlenségének csökkentésére. Kedvezmények biztosításával, új szervezési megoldások kidolgozásával kell segíteni az e körbe tartozók bekapcsolódását a sportba.

Az esélyegyenlőség jegyében a rendelkezésre álló sportcélú költségvetési források elosztása során is kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy a fogyatékosok sportjában a támogatások elosztásának célja a fogyatékosok sportjának integrációja.

III.2. STRATÉGIAI CÉLOK A SPORT EGYES TERÜLETEIN

A Stratégia elsődleges célja az egészségmegőrzés, egészségfejlesztés szolgálata. A versenysport területén az elért eredmények megőrzése mellett fokozott erőfeszítéseket kell tennünk az iskolai és diáksport minőségének javítása, a lehetőségek bővítése, és a jelenleginél jóval nagyobb számú népesség szabadidősportba történő bevonása érdekében. A fogyatékossággal élők sportját mindhárom területen integráltan, de kiemelt figyelemmel (pozitív diszkriminációval) kezeljük.

1. Iskolai testnevelés és diáksport területén cél a gyermekek jó testi, lelki és szellemi egészségének, fizikai erőnlétének elérése a mindennapos testedzés biztosításával; a testmozgás megszerettetése, az egészséges életmód fontosságának tudatosítása, a diákok tanórán kívüli mozgásának elősegítése. Szükséges továbbá a felsőfokú tanulmányokat folytatók testnevelésének-testedzésének biztosítása az egyetemi-főiskolai autonómia maximális figyelembevétele mellett. Ezek eredményeként hatékonyan előzhető meg az egészségkárosító magatartásformák kialakulása. Ehhez elengedhetetlen az infrastrukturális és egyéb szakmai feltételek megteremtése.

2. A szabadidősport, rekreációs sport célja a bővítés a kereslet növelése által, mely a kínálat élénkülését is indukálja. A kereslet növelése érdekében tehát cél a népesség aktív sport iránti beállítódásának kialakítása. Ennek érdekében szükséges egyrészt egy, a sportolásra ösztönző pénzügyi kedvezményrendszer kialakítása, másrészt az egészséges, a mozgásgazdag életmód szemléletének és igényének elterjesztése. Szintén szükséges a sportolási terek (multifunkcionális szabadidőközpontok, szabadidőparkok) fejlesztése, a lehetőségek javítása.

Célunk a fogyatékossági csoportok szerint a rendszeres, szabadidősportba bevont fogyatékossággal élő személyek számának növelése.

3. A versenysport, utánpótlás-nevelés területén cél az élsportban már hagyományosan elért eredményességi szint, különösen az olimpiai eredményesség fenntartása, valamint a nemzetközileg is népszerű sportágakban (labdajátékok) az eredményesség javítása. A fenntartható sikerek elérése és a versenysport utánpótlás-bázisának biztosítása érdekében szükséges az igazolt sportolók számának növelése és az utánpótlás-nevelés egységes rendszerének működtetése (tömegbázis megteremtése és tehetséggondozás).

IV. A MEGVALÓSÍTÁS KONCEPCIÓJA, A FEJLESZTÉS IRÁNYAI

A koncepció felvázolja, hogy a kitűzött célokat hogyan kívánjuk elérni, melyek azok a változások, akciók, amelyek révén ezeket meg lehet valósítani. Változást kell elérni a sport minden területén, az óvodások testmozgásától egészen a sport legmagasabb szintjéig. A gyermekek és minden állampolgár természetes mozgásigényére alapozva el kell érni, hogy a sportban tevékenykedők nagyobb szakmai támogatást kapjanak a testmozgásra való tudatos odafigyeléshez.

Komplex megoldást vázol fel a közfeladatok megvalósításának módjára, így például arra, hogy az állam hogyan segíti elő az egészséges életmód és a szabadidősport gyakorlása feltételeinek megteremtését, hogyan vesz részt a versenysport, az utánpótlás-nevelés, az iskolai testnevelés és a diáksport, a főiskolai-egyetemi sport, a szabadidősport és a fogyatékossággal élők sportjának finanszírozásában, hogyan ösztönzi a sportpiac kialakulását és működését.

A Sportstratégia felvázolja a magyar sportélet fejlődésének optimális vonalát, hosszú távon iránymutatást nyújt mind az állam, mind a sportszféra szereplőinek a sporttal kapcsolatos tevékenységek szervezéséhez. A Sportstratégia megvalósításához folyamatos felülvizsgálat mellett kétévenként kidolgozott cselekvési program elkészítése szükséges, melynek illeszkednie kell a hosszú távú fejlesztéspolitikához (így az Új Magyarország Fejlesztési Tervhez és annak operatív programjaihoz, az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepcióhoz, valamint az Országos Területfejlesztési Koncepcióhoz), valamint az aktuális gazdaságpolitikához egyaránt. Ezek hosszú távú, kiszámítható igazodási pontokat, támpontokat teremtenek a sport szereplői számára. Figyelemmel kell lenni a horizontális területeket, a tárcaközi tevékenységet érintő döntésekre is, hiszen a szinergiák megtalálása a sport elemi érdeke. Törekedni kell a tárcaközi kooperáció offenzív kezdeményezésére.

A sport tartalmi megújulásában, felfogásában szélesebb és mélyebb értelmű szellemiségre van szükség. Szervesen kell kapcsolódnia a kultúra, az oktatás és az informatika területeihez, azaz a sport világának kapcsolódnia kell a tudásalapú és információs társadalomhoz. A szakembergárda folyamatos képzése, továbbképzése szükséges.

IV.1. FEJLESZTÉSI IRÁNYOK A SPORT FŐ TERÜLETEIN

Olyan szabályozási kereteket kell kialakítani, amelyek egyfelől támogatják a változásokat, másfelől egy változó rendszeren belül is biztosítani tudják a kiszámíthatóságot, továbbá garantálni tudják a megfelelő minőséget.

1. Az iskolai testnevelés és a diáksport fejlesztése

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) már 1997-ben leszögezte: minden gyermeknek legalább napi egy óra aktív mozgásra van szüksége. Bizonyított tény, hogy a korai halálozáshoz, valamint a munkaképesség csökkenéséhez vezető civilizációs népbetegségek megelőzhetők, és ennek az egyik fontos eleme a gyermekkorban elkezdett rendszeres testmozgás.

Az utóbbi évek kedvező és kedvezőtlen tapasztalatai hazánkban is egyértelművé tették, hogy a nemzet fizikai állapotromlásának megállítása, az egészségkárosodások megelőzése, a káros szenvedélyek elleni eredményes harc, a felnövekvő generáció mozgásgazdag, sportos életvitelének kialakítása csak a nevelési-oktatási intézményekre, a pedagógustársadalomra alapozva valósítható meg. Ezért lehetővé kell tenni, hogy a testnevelés és a sport valamennyi - az egyén és a társadalom szempontjából - hasznos funkciója (egészségmegőrzés, rehabilitáció, nevelés, személyiségformálás, mozgáskultúra fejlesztése, nemzeti tudat erősítése, a közösségi magatartás kialakítása, a társadalmi mobilitás segítése, a nemzetek és az országok közötti kapcsolatok fejlesztése, a szabadidő kulturált eltöltése, szórakozás és szórakoztatás) érvényesülhessen a közoktatás intézményeiben is. Ennek legfontosabb záloga a korszerű, jól szervezett iskolai testnevelés és diáksport.

Hosszú távon megvalósítandó az iskolákban a mindennapos testnevelés és testmozgás, valamint az ehhez szükséges infrastrukturális és szakmai feltételek biztosítása. Ez a cél ágazati összefogással valósítható meg, de addig is, amíg ez az ideális állapot kialakul, az állami sportigazgatás előtt jelentős feladatok mutatkoznak. Mivel a diákok nagy része csupán a testnevelésórákon végez rendszeres testmozgást, szükség van arra, hogy a tanóra keretében az életen át tartó rendszeres szabadidősportos tevékenység igényét is megalapozzuk. A tanórán kívüli testedzés, a diáksport programfinanszírozásának támogatása céljából az oktatási intézményeken keresztül - összhangban a szakágazati törvényben foglaltakkal -szükséges a sportcélú felhasználás ösztönzése.

Középtávon a délutáni, a hétvégi és a szünidei szabadidősport-lehetőségek bővítésével kell a sportolással töltött idő növelését megoldani. Ehhez elengedhetetlen egy olyan pályázati jellegű támogatási rendszer kialakítása, ami a tanórán kívüli sportfoglalkozások ösztönzését célozza.

A területi alapú (gyermekek, fiatalok számára beutazható távolságokra lévő), egymásra épülő, rendszeres amatőr versenyrendszer kiépítése elengedhetetlen.

Kívánatos, hogy az iskolai testnevelésóra az egészségvédelem és egészségfejlesztés hagyományos funkcióin túl feleljen meg a változatos tananyag, több választható mozgásforma, gyakorlati és elméleti ismeretanyag követelményeinek is. A diákok számára érthető legyen a tananyag és az egyes gyakorlatok hatása és célja. Példamutató, sportos életvitelű tanárok magasabb szintű hivatástudattal és elkötelezettséggel végezzék munkájukat. Új és korszerű eszközökkel biztosítani kell a testnevelésóra tananyagának megreformálását, a szabadidős sportok bemutatását, a megfelelő higiéniás feltételeket.

Meg kell teremteni hosszú távon annak szakmai, infrastrukturális és gazdasági feltételeit, hogy a mindennapi testedzés feladatainak végrehajtása során növelni lehessen a testnevelési órák és az iskolai sportköri foglalkozások számát. Elő kell segíteni továbbá az iskolai sportköröknek a délutáni sportolásban való szélesebb körű részvételét is. Az érintett állami szervek együttműködésében, az illetékes szakmai szervezetek bevonásával egységes szakmai elvek, ajánlások, preferenciák, támogatandó célok kidolgozásával, meghatározásával segítséget kell nyújtani a mindennapi testedzés feladatainak végrehajtását szolgáló iskolai programok elkészítéséhez, valamint folyamatosan figyelemmel kell kísérni azok megvalósulását is.

A közép- és hosszú távú célokat egyaránt szolgáló létesítményfejlesztési program keretében az elkövetkező tervezési években legalább 100 új tornaterem építése szükséges. Kiemelt cél az úszásoktatási lehetőség megteremtése minden gyermek számára. Az uszodaépítési program megvalósulásával a tervezett időtartam végére az úszásoktatás beépülhet valamennyi általános iskola tantervébe. Az iskolai sportudvarok többségének állapota rossz, elenyésző rendelkezik rugalmas burkolattal, pedig a kemény burkolat kockázati tényező a mozgásszervi betegségek szempontjából. A fejlesztés e tekintetben inkább pályázati keretek között valósítható meg, szoros együttműködésben az oktatáspolitikáért felelős minisztériummal, annak programjaival, megfogalmazva egyes létesítménytípusok tekintetében az elvárható létesítményspecifikus szolgáltatási paramétereket és funkciókat.

Kiemelt figyelmet kell fordítani a hátrányos helyzetű térségekben, településeken az iskolai és az iskolán kívüli sportolási lehetőségek fejlesztésére. Törekedni kell arra, hogy megteremtsük a hátrányos helyzetű gyerekek hozzáférését ezen lehetőségekhez.

Nagy hangsúlyt kell fektetni a szakpedagógusok kulcskompetenciáinak fejlesztésére, ennek részeként a szakpedagógus-képzés korszerűsítésére, a gyakorló testnevelő tanárok, továbbá a tanítók és az óvodapedagógusok felkészültségének fejlesztésére, a tudásmegosztás módszereinek, technológiájának és eszközeinek folyamatos megújítására. Az innováció eredményei legyenek fenntarthatók, legyen megoldható a terjesztésük rendszerszintű hálózatok révén, és épüljenek be a minőségbiztosítás rendszerébe.

Az ismeretanyag fejlesztésénél kapjanak elsőbbséget a fiatalok körében népszerű új mozgásformák és oktatásuk módszertana, továbbá az inkluzív oktatás módszertana (segítse a fogyatékossággal élők integrációját és inklúzióját * ), valamint az elméleti tudás beépülése.

A testnevelő tanárok anyagi elismerésével és ösztönzésével (mérhető mutatók értékelése alapján) biztosítható a délutáni sportfoglalkozások számának növekedése és minőségének javulása, erre jó példa a 2006-ban elindított Tárt Kapus Program.

Fontos az olyan események támogatása (táborozások, kirándulások, extrém sportok, síelés stb.), melyek élményükben vetélkednek egyéb szabadidős tevékenységekkel, hogy a sport a későbbiekben is az életmód meghatározó része legyen.

A diákolimpiai versenyrendszer megreformálása elsősorban a versenyengedéllyel nem rendelkező diákok számára biztosít lehetőséget, nem zárva ki az igazolt sportolók részvételét (egyéni sportágakban a két kategória elkülönülésével, csapatsportágakban az igazolt sportolók számának egy csapaton belüli korlátozásával).

A főiskolákon, egyetemeken a testnevelési csoport, sportközpont a testnevelés és sport strukturális bázisa. Az intézményrendszer átalakulásának eredményeként immár nemcsak a tanórai testneveléssel kapcsolatos feladatokat látják el, hanem szervezik az intézményen belüli és az intézmények közötti minőségi sportéletet is.

Ma még bizonyos mértékben kényszerpálya a „kötelező” testnevelés, távlatilag az önkéntes sporttevékenységre kell helyezni a hangsúlyt. Néhány sportágban az egyetemi sport, az egyetemi egyesületek a magyar élsportban is meghatározó szerephez juthatnak, hiszen egyrészről általában az élsport közvetlen utánpótlását képezhetik, másrészről azonban a sportolói középmezőnyt erősítik.

A főiskolákon és az egyetemeken érdemes megfontolni a sportági specializálódás támogatását.

Biztosítani kell a fogyatékossággal élők integrációját, inklúzióját, az ideiglenesen és tartósan felmentett, a gyógytestnevelésre irányított tanulók esélyegyenlőségének megteremtését.

Kiemelt állami feladatok az iskolai testnevelés és diáksport céljainak megvalósításához:

- Az infrastrukturális feltételek megteremtése szigorú szakmai alapokon megfogalmazott funkciókkal bíró létesítményfejlesztéssel.

- A mindennapos testedzés megvalósítása a sportfoglalkozások pályázat alapú támogatásával (a valódi létszám alapján).

- Az egyetemi-főiskolai sport katalizátor jellegű forrásokkal való ellátása a sportirányítás rendelkezésre álló forrásain belül.

- A testnevelés tantárgy tartalmi és módszertani megújításának támogatása, a szakemberképzés modernizálásának ösztönzése.

- A diákolimpia megújulásának támogatása, minél nagyobb sportolói létszám elérése úgy, hogy mindez rendszeres heti testedzésre épüljön.

Fenti célok megvalósításának konkrét módozatait a végrehajtáshoz szükséges indikátorrendszert is tartalmazó kétévenként kidolgozásra kerülő cselekvési programok tartalmazzák.

2. A szabadidősport fejlesztése

Hazánk a szabadidősport területén van a legnagyobb lemaradásban, miközben ez érinti a népesség legnagyobb részét, és itt jelenhet meg a sport új típusú üzenete.

A szabadidősport szervezésének, az emberek mozgósításának a megvalósításban kiemelt szerepe van az önkormányzatoknak, a helyi civil szervezeteknek, az önkénteseknek, a szolgáltatást nyújtó vállalkozásoknak, illetve a lakóközösségnek, a családnak, a baráti közösségeknek és az egyénnek. Központi (állami) szinten mindezt indirekt gazdasági ösztönzőkkel, illetve kommunikációval, erkölcsi elismeréssel lehet és szükséges támogatni. Célszerű olyan konstrukciók kimunkálása, amely mind szélesebb társadalmi rétegeket hoz fogyasztói helyzetbe; hozzájárul a fizetőképes kereslet megteremtéséhez, de meghagyja számukra a sportolási forma és hely szabad megválasztásának lehetőségét (kitűnő példa erre az üdülési csekk szabadidősportos funkcióval való bővítése 2007-től).

A keresleti oldal ösztönzésére vonatkozó koncepció

Ahhoz, hogy a szabadidősport tömegbázisa létrejöhessen, az államnak két irányban kell a keresletélénkülést motiválnia: egyfelől - a növekvő kínálat és a szabad felhasználás lehetősége mellett - a sportolás indirekt anyagi ösztönzése, másfelől a társadalom sporttal és egészséggel kapcsolatos szemléletének fokozatos átalakítása irányában.

A sportolás indirekt anyagi ösztönző eszközeinek átgondolásával, átalakításával az érdekeltségek (a sport iránti személyes motiváció) megteremthetővé válnak. Az érdekeltségi rendszer kialakítása, ütemezése hosszabb folyamat eredménye lehet, mivel jelentősen befolyásolja az ország gazdasági helyzete, és az ebből következő mindenkori gazdaságpolitika, adópolitika. A legmegfelelőbb kedvezményrendszer, ösztönzőrendszer kialakításának fontos és folyamatos együttműködést igénylő eszköze a tárcák (főképpen a humán tárcák) közötti szoros együttműködés, kölcsönös támogatás.

A sportolás indirekt anyagi ösztönzőrendszerének munkaadókra történő kialakítása, kiterjesztése a munkavállalók sportolásának nagyobb mértékű támogatását eredményezheti. Ugyanakkor nem elég a kedvezmények biztosítása. Ösztönözni kell a munkahelyi érdekvédelmi szervezeteket, illetve a szakszervezeteket, hogy a munkáltatóval együttműködésben lehetőség szerint minél több helyen álljanak rendelkezésre sportolási lehetőségek.

Szükséges továbbá az egészségügyi és társadalombiztosítási rendszer reformja kapcsán az egyén érdekeltté tétele saját egészségének megőrzésében.

A hátrányos helyzetűek sportolásának fejlesztésére olyan támogatás kidolgozása szükséges, ami az igazolt részvételen alapul.

A szemléletváltást az államnak kell kezdeményeznie, de a megvalósítás során egyaránt szükség van az önkormányzatokra, az oktatásban dolgozókra, háziorvosokra, humánmenedzserekre, és a civil társadalom szereplőire. Ki kell használni a tömegkommunikációs és a direkt kommunikációs eszközök nyújtotta lehetőségeket. Korosztályokra, célcsoportokra lebontott stratégia és keretprogramok kidolgozása szükséges a hatékonyság garantálása érdekében.

A megvalósítás során kiemelt figyelmet igénylő célcsoportok a fogyatékossággal élő emberek, az idősek, a kistelepülésen élők, az iskolások, az iskolából kikerülők, a családok, az alacsony jövedelműek és a romák.

A szemléletváltás során célszerű a relatív alacsony költséggel űzhető tevékenységeket nagyobb mértékben kiaknázni, például a sport, a turizmus és a természetvédelem határterületén elhelyezkedő rekreációs célú sporttevékenységeket (természetjárás - gyalogtúrázás, kerékpáros túrázás, sítúrázás, vízi túrázás, futás), természetesen tiszteletben tartva a környezet- és természetvédelem érdekeit.

A fogyatékossággal élők rekreációs célú sporttevékenységének támogatása eddig háttérbe szorult. A társadalmi célok elérése érdekében a hangsúlyt a fogyatékossággal élők szabadidősportba való bevonására kell helyezni.

A kínálati oldal ösztönzésére vonatkozó koncepció

A támogatási rendszer kialakításakor az államnak azokat a tevékenységeket indokolt előtérbe helyeznie, melyek eredményeként a lehető legtöbb embert lehet „megmozgatni”. A szervezetek működési támogatása helyett a jövőben a programfinanszírozásra kell helyezni a hangsúlyt, így a szervezetek pályázati rendszeren keresztül juthatnak támogatáshoz. Előnyben részesülnek az időszakot átölelő (pl. éves) programok, a kisebb egyesületek rendszeres sportolást biztosító programjai, a szervezetfejlesztések, a kistelepülési, lakótelepi, hátrányos helyzetű csoportok, a munkahelyi közösségek egyesületeinek fejlesztését szolgáló, valamint a hagyományos klubélet visszaállítását szolgáló törekvések, a rendszeres felkészülést és részvételt igénylő sportrendezvények, egy-egy nagy relevanciájú és nagy érdeklődést kiváltó rendezvény megszervezése, a szabadidős versenyrendszer működtetése.

A lehetőségek szélesítésének alapfeltétele a létesítményhez való hozzáférés biztosítása.

Ezt szolgálja a 2004-ben indult Sport XXI. Létesítményfejlesztési Program (várhatóan 1 sportcsarnok, 30 tanuszoda és 30 tornaterem építése valósul meg), valamint az ÚMFT operatív programjai által az Európai Unió Strukturális Alapjaiból - kiváltképp az Európai Regionális Fejlesztési Alapból - lehívható, multifunkcionális szolgáltató központok kialakítását, a meglévő olimpiai központok, valamint egyéb táborhelyek sportturisztikai célú fejlesztését lehetővé tevő pénzeszközök. Emellett javasolt az iskolák céltámogatása tornatermeik és uszodáik - hétvégi, tanítási szüneti - megnyitásához a szabadidősport számára.

A kínálat minőségbiztosítása is kiemelt feladat. Ennek érdekében célszerű a sportszolgáltatásokat nyújtó tevékenységeket működési engedélykötelessé tenni, továbbá ki kell dolgozni egy védjegyprogramot a megfelelő minőségbiztosítás érdekében (pl. megfelelően képzett szakemberekkel való ellátottság, a szabadidősportban megjelenő doppingellenes küzdelem).

A regisztrált szabadidő-sportolók, különösen a gyermekek, fiatalok, nők, nyugdíjasok fizikai állapotának, erőnlétének meghatározott időnként - elsősorban sporteseményekkel összefüggésben - történő vizsgálata elengedhetetlen ahhoz, hogy pontos képet kapjunk e társadalmi csoportok egészségi állapotának változásáról. Ennek érdekében az érintett szakmai szervezetek bevonásával ki kell dolgozni az egységes „Nemzeti Fittségi Teszt”-et, amely már 2008-ban megkezdhető lenne. Célunk, hogy az alapszolgáltatásokat tartalmazó csomag beutazható távolságon belül minden regisztrált, szabadidősport-eseményen résztvevő szabadidő-sportoló számára évente egy alkalommal térítésmentesen elérhetővé váljon. Emellett biztosítani kell, hogy - térítés ellenében - bárki részt vehessen egy komplex erőnléti vizsgálaton, az ehhez szükséges, megfelelő eszközökhöz, műszerekhez a mérést végzők pályázatok útján juthatnának hozzá. A „Nemzeti Fittségi Teszt” mellett biztosítani kell a közoktatásban tanulók egységes fizikai állapotfelmérő rendszerének bevezetését, illetve folyamatos működtetését úgy, hogy a rendszeres felmérések eredményeinek értékelése, követése is lehetséges legyen.

Kiemelt állami feladatok a szabadidősport területén a célok elérése érdekében:

- Katalizátorszerep a folyamatok beindításában, minőségbiztosítások rendszerének kidolgozása.

- Minél több résztvevő bevonása a szabadidősportba, a szervezett, regisztrált szabadidő-sportolók létszámának dinamikus növelése.

- Keresletnövelés támogatása indirekt gazdasági ösztönzőkkel.

- Szemléletváltás ösztönzése direkt és indirekt kommunikációs eszközökkel.

- Növekvő arányú, koncentráltabb finanszírozás.

- Az infrastrukturális feltételek megteremtése tudatos létesítményfejlesztéssel.

- Munkahelyi sportolás lehetőségét biztosító ösztönző rendszer kialakítása.

- Esélyteremtő, területi felzárkózást szolgáló, a sporttevékenységet általában megismertető, a szükségletet kialakító és kielégítő akciók támogatása.

- Kétpólusú, a regisztrált szabadidő-sportolók számára egyszerűbb, évenkénti, térítésmentes, valamint minden állampolgár számára térítés ellenében igénybe vehető komplex fittségi felmérés, az utóbbihoz szükséges műszerek beszerzésének pályázati úton történő biztosítása.

Fenti célok megvalósításának konkrét módozatait a végrehajtáshoz szükséges indikátor rendszert is tartalmazó kétévenként kidolgozásra kerülő cselekvési programok tartalmazzák.

3. A versenysport fejlesztése

A fenntartható eredményességi szint megköveteli az egyensúlyt az eddigi hagyományteremtő, sikerekre képes, valamint a feltörekvő és nemzetközileg is jelentős sportágak között.

A versenysport terén az erőforrások szétforgácsolása helyett azok eddiginél magasabb fokú koncentrációja szükséges.

Kiemelt szempontok:

1. Szemléletváltás a sportszférában és az állami támogatásban

Minden egyes sportágnak rendelkeznie kell tudatosan felépített, hosszú távú sportágfejlesztési tervvel, amiben fontos szempont a nagyobb mértékű magántőke bevonása. Az állami támogatási rendszerben a nemzetközi eredményesség, a hazai tradíció, a társadalmi jelentőség, illetve a tömegbázis megléte és a jövőbeli fejlődési potenciál kritériumai legyenek mérvadóak.

A támogatási rend előre felállított objektív rendszer alapján kerüljön meghatározásra, melyet időszakonként felül kell vizsgálni.

2. Kiegyensúlyozott sportág-portfolió kiépítése

A lehető legobjektívebb rendszer kidolgozása szükséges annak érdekében, hogy az állam az erőforrások szétforgácsolása helyett a társadalom számára fontos versenysportot, sportágakat koncentráltan és célzottan támogassa.

Mindenekelőtt a sportágfejlesztési tervvel még nem rendelkező sportágaknak el kell készíteniük a hosszú távú prioritásaikat megjelenítő stratégiájukat. Fel kell vázolni kitűzött céljaikat, mindazokat hogyan, mekkora és milyen forrásból kívánják megvalósítani, valamint mely területeken milyen mértékben van szüksége az adott sportágnak állami támogatásra. Ez alapján van lehetőség meghatározni az állami támogatás irányát és arányát.

Azon sportágak, amelyek bizonyos, a versenysport területén a szűrőrendszerben meghatározott kritériumoknak (pl. eredményesség, tradíció, taglétszám, országos lefedettség, nézőszám, médiaérdeklődés, fejlődési dinamika stb.) megfelelnek, kiemelt állami figyelmet érdemelnek.

Egy objektív értékelési rendszer figyelembe veszi a sportág jelenlegi és várható jövőbeni eredményességét (pl. eredményességi pontok a közelmúltban és jelenleg, utánpótlás eredményei), és annak társadalmi jelentőségét (pl. igazolt sportolók száma, a sportág ismertsége, népszerűsége, az érdeklődők száma, a sportág jellege). Az értékelő rendszer alapján a sportágak előzetes besorolásra kerülnek egyes kategóriákba, azonban azok végleges helyének megállapításához figyelembe kell venni az elkészített sportágfejlesztési koncepciókat és stratégiákat.

A célzott támogatás értelmében vizsgálni kell azt is, hogy az adott sportág mennyire képes állami támogatások nélkül sikereket elérni. Az állami támogatás célja a piaci alapokra állítás lesz azon sportágak esetében, amelyek átmeneti segítségnyújtással képesek önállóan finanszírozni sikereiket. Különösen színvonalas szakmai anyagok programfinanszírozására is lehetőséget kell nyújtani, ha az a Nemzeti Sportstratégia innovatív megújulási folyamataival összhangban van. Ebben a sportágcsoportok kooperációja is fontos új elem lehet.

Azon sportágak esetében, amelyek nem tekinthetők eredményesnek, illetve eredményességük nem éri el a társadalmi relevancia ingerküszöbét, nem tartható fenn a versenysportra összpontosító állami támogatási rendszer. E sportágak sportágfejlesztési tervük alapján, pályázatok útján középtávú finanszírozással ösztönzést kaphatnak tömegbázisuk fejlesztésére és a szabadidősport felkarolására.

A helyi szinten értéket képviselő sportágakat elsősorban helyi szinten kell támogatni, államilag, erkölcsileg ösztönözni.

A mobilitás biztosítása szükséges előre átlátható, kiszámítható rendszer alapján. A sportági besorolás rendszeres felülvizsgálatra kerül (4 évenként) a sportágak helyzete, teljesítménye alapján. A sportágak fejlődési tendenciájuknak megfelelően bekerülhetnek, feljebb kerülhetnek, vagy visszaeshetnek más kategóriákba, más finanszírozási körbe.

3. A sport tisztaságának garantálása, a dopping és a nézőtéri erőszak elleni küzdelem

A fair play elveinek érvényesítése a sportban az eredményességnél is fontosabb. A sport tisztaságának garantálása mindannyiunk érdeke és kötelessége. Magyarországnak nincs szüksége a becstelen úton, doppingolással elért eredményekre. A magyar sportvezetés elkötelezett a tiszta sport és az egyenlő esélyeket biztosító becsületes játék mellett, ezért következetes harcot hirdet a tiltott teljesítményfokozás ellen, és szigorúan szankcionálja a doppingvétséget. Emellett a versenysporton kívüli doppingolás össztársadalmi szinten jelentkező problémát is jelent, tekintettel arra, hogy egyre fiatalabb korosztályok és egyre szélesebb rétegek körében is fellelhetők a használóra káros, az egészséget esetenként veszélyeztető - a sportban tiltott teljesítményfokozónak minősülő - szerek használatának nyomai.

Az elmúlt időszak doppingesetei kapcsán a korábbi szabályozás vizsgálata és módosítása elkerülhetetlenné vált.

A doppingolás elleni hatékony fellépés érdekében a doppingellenes tevékenység elemeinek, szereplőinek és a szereplők feladat- és hatáskörének, felelősségének pontos, jól elkülöníthető meghatározása szükséges.

Ennek keretében meg kell határozni a primer - a doppingellenes politika megvalósítását szolgáló elsődleges - feladatokat (jogalkotás, finanszírozás, állam- és kormányközi együttműködés), második szinten a doppingellenőrzés érdemi részének (vizsgálat-eloszlási tervezés, mintavételre történő kijelölés, mintavétel, -kezelés, analízis), valamint harmadik szinten az elkövetett doppingvétségek szankcionálásának (előzetes felülvizsgálati eljárás, doppingeljárás, jogorvoslat) szabályait, eljárási rendjét, folyamatát.

A doppingellenes tevékenység első szintje mellett a további szinteken is pontosan meg kell határozni a doppingellenes tevékenység szereplőinek (állam, konzultatív doppingellenes tanácsadó testület, sport köztestületek, sportszövetségek, sportszervezetek, sportolók és sportszakemberek, mintavétel és kezelés, laboranalízis folyamatát koordináló szervezet) feladat- és hatáskörét, felelősségét.

Az említett feladatok hatékony teljesítésének egyik előfeltétele a doppingellenes tevékenység szereplőinek abszolút összeférhetetlensége, azaz, hogy a doppingellenes tevékenység egyes feladatait ellátó személyek csak a doppingellenes tevékenység egy meghatározott fázisában vehetnek részt.

A sikeres doppingellenes tevékenység előfeltétele továbbá a doppingellenőrzés korrekt és független lefolytatása. Erre tekintettel a doppingellenőrzés mintavétellel és -kezeléssel összefüggő egyik legfontosabb részét olyan szervezetnek, ügynökségnek kell végeznie, amely minden sportszervezettől független, és rendelkezik a feladat magas színvonalú, a nemzetközi követelményeknek megfelelő ellátáshoz szükséges ismeretekkel, szakmai gyakorlattal. Az önálló, független doppingellenőrző szervezet, ügynökség fontos feladatai közé tartozik többek között a szövetségekkel együttműködve a versenyzők értesítése a mintavételre történő kijelölésről (világos felelősségi lánc érvényesítésével), felel továbbá a mintavétel- és kezelés szabályszerű elvégzéséért, valamint a minták laboratóriumi elemzésre történő eljuttatásáért.

Változatlanul törekedni kell arra, hogy a doppingellenes küzdelemben a megelőzés - nevelés, információáramlás -, valamint a sportoló felkészítésében részt vevő szakemberek, a sportegészségügyi, illetve sporttudományos hálózat, a kutatóintézetek és egyéb szervezetek közreműködése nagyobb hangsúlyt kapjon.

A sport tisztaságához szintén hozzátartozik a sportszerű szurkolási körülmények megléte.

A nézőtéri erőszak elleni küzdelem komplex megközelítési módot igényel: fontos egyrészt a kialakulásának megelőzése, másrészt a jogszabályok betartásának ellenőrzése, azaz - az elmúlt években született jogi normák hatásvizsgálata után - szervezett, komplex programok kidolgozása és végrehajtása.

Az elmúlt években történt súlyos, sporteseménnyel összefüggő rendzavarások indokolttá tették a sportrendezvény biztosítására vonatkozó rendelkezések áttekintését és új elemként a külön jogszabályban kiemelt biztonsági kockázatúnak minősített sportrendezvény esetén annak a rendőrség által alapfeladatként történő biztosítását. Ez a szabály önmagában nem érinti azt a korábbi rendelkezést, amely szerint a sportrendezvény biztonságáért a szervező tartozik felelősséggel. A jogszabályi rendelkezések mellett azonban fontos a szurkoló, a sportegyesületet támogató egyén felelőssége is.

A büntetőintézkedések szigorú alkalmazása, a határozott, következetes fellépés a jogalkalmazás során, a hazai tapasztalatok elemzése, a működőképes nemzetközi tapasztalatok átvétele - akár jogszabály-módosítás keretében is - kiemelten fontos. A huliganizmus elleni harcban a büntetőjogi és szabálysértési jogszabályok következetes, határozott alkalmazása, valamint ennek kommunikációja az elérendő primer cél. Szükség van a megfelelő sportszakmai alapokon nyugvó sportjogi szabályok betartására és betartatására, folyamatos felülvizsgálatára, valamint a szükséges prevenciós intézkedések, a megelőzésben rejlő lehetőségek hangsúlyozására is. Ezért az állam hatalmának érvényesítése mellett (de lehetőség szerint inkább azt elkerülve, annak alkalmazása helyett) szükséges olyan jogi rendelkezések megfogalmazása, amelyek nem az állami szigor érvényesítésével érik el céljukat: a sportesemények kulturált megtekintésének lehetőségét. A hatályos jogi szabályozás komplexitásában rendezi a sportpályákon a különböző jogsértésekkel szembeni fellépés lehetőségét, azonban a jogalkalmazás folyamatos ellenőrzése, a hiányosságok feltárására és javítására, az érintett felek kooperációjára, valamint a prevenció hangsúlyozására kifejezetten szükség van!

A nézőtéri erőszak elleni küzdelem tehát komplex megközelítési módot igényel, nem szabad csak a büntetőjogi szabályozás oldaláról megközelíteni. Fontos egyrészt a kialakulásának megelőzése, másrészt a jogszabályok betartásának, betartatásának ellenőrzése, az elmúlt években született jogi normák folyamatos hatásvizsgálata. A legjelentősebb feladat ma a rendbontó szurkoló azonosításának, azonosíthatóságának megoldása mellett a szurkolói klubok, egyesületek, támogató közösségek partneri szintre emelése, a rend érdekében elindított folyamatokba történő bevonása. Az emberi élet védelme, valamint a befektetők számára biztonságos környezet kialakítása csak a felsoroltak segítségével valósítható meg.

4. Az egységes utánpótlás-nevelési rendszer kiépítése

Az állam a versenysport területén az utánpótlás-nevelésben kíván kiemelt szerepet játszani.

Az utánpótlás-nevelési rendszernek szigorú szakmai követelményeknek kell megfelelnie, összhangban kell lennie a versenysport koncepciójával, annak céljait kell szolgálnia, illetve meg kell akadályoznia a gyermekek túl korai specializálódását, biztosítania kell a sokoldalú és harmonikus fejlesztést.

A versenysport eredményességének fenntartása, illetve növelése érdekében az egységes utánpótlás-nevelési koncepció kidolgozására és végrehajtására létrejött központi intézet a Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézet (2007-től NUSI).

Az egységes utánpótlás-nevelési koncepció célja a Sport XXI. Programra, a Héraklész Bajnok és Csillag Programra, a sportiskolai rendszer (közoktatási és „egyesületi” típusú sportiskolák) korszerűsítésére, valamint a Magyar Diáksport Szövetség foglalkoztatási és versenyrendszerére épülő, egységes elvek alapján összehangolt, az egyes alrendszerek közötti átjárhatóság biztosításával működtetett utánpótlás-nevelés.

Az egységes utánpótlás-nevelési rendszer a következő alrendszerekből tevődik össze:

Széles tömegbázis megteremtése - Sport XXI. Utánpótlás-nevelési Program célja:

- 6-10 éves fiatalok számára: a sportos életmód kialakítása, a testedzés, a sport megszerettetése, sokoldalú képességfejlesztés. E korban elkerülendő a korai specifikáció (egyes sportágak kivételével). Mindezekre leginkább alkalmas sportágak a labdajátékok, illetve azok alapjai, melyek ezért kiemelt figyelmet érdemelnek.

- Sportágtól függően 10-14 éves korban a minőségi képzés megkezdése.

Tehetséggondozás - Héraklész programok célja:

- Bajnokprogram: 14-18 éves, nemzetközi színvonalat elérő tehetséges sportolók felkarolása, tervszerű képzésének megvalósítása, a legjobb szakemberek alkalmazása.

- Csillagprogram: 18-23 éves, kiemelkedő felnőtt eredmények elérésére esélyes fiatalok, akik még nem tudják felvenni a versenyt a világklasszisokkal. Lehetőséget kell biztosítani az egyéni felkészülésükre és a versenyzésre, csapatba kerülésükre.

A sportiskolai rendszer célja:

- Évfolyamos képzési rendszer, amely két irányban fejleszthető: egyfelől a közoktatási típusú intézményrendszer létrehozása, másfelől az egyesületi típusú sportiskolai hálózat kiépítése irányába.

- A sportiskolai rendszer korszerűsítésének folyamatában súlyozottan a közoktatás típusú sportiskolák jogi és tartalmi működési feltételeinek megteremtése a cél. A közoktatás típusú sportiskolák működéséhez szükséges igazítani az azonos képzési célt megvalósító egyesületi típusú sportiskolák képzési rendjét is.

A diáksport-foglalkoztatás és versenyrendszer célja:

- Azon iskolai tanulók részére, akik a minőségi utánpótlás-nevelési képzésbe - gyengébb sportbeli képességeik miatt - nem tudnak bekerülni, vagy éppen kikerülnek onnan, lehetőséget kell adni a szabadidősport jellegű diáksport-foglalkoztatásra és versenyrendszerében való aktív részvételre. Ki kell bennük alakítani az egészségtudatos magatartás iránti igényt, és fel kell készíteni őket az egész életpályát kísérő mozgásra, sportolásra.

Az utánpótlás-nevelési rendszerbe való bekerülés feltételeit szigorúan és objektíven szükséges meghatározni, szabályozni és ellenőrizni.

Speciális eszközökkel (pl. ösztöndíjak) segíteni kell, hogy a klubok utánpótlás-nevelésébe a hátrányos helyzetű gyermekek és fiatalok bekapcsolódhassanak. Biztosítani kell a hátrányos helyzetű gyermekek, fiatalok hozzáférését a már meglévő programokhoz.

5. A fogyatékossággal élők sportja és integrációja, inklúziója

A fogyatékossággal élő emberek sportjának szervezeti keretei és megvalósulási formái jelenleg fogyatékossági típusok szerint jelennek meg a sport színterein. A fogyatékossággal élő személyek sportjában a fejlődés a sportági integráció és inklúziója útján valósulhat meg azokon a területeken, ahol az lehetséges.

A sportolási lehetőségek, valamint az integráció és inklúzió megteremtése érdekében a fogyatékossággal élők sportját sajátos értékeinek figyelembevételével indokolt támogatni. A fogyatékossággal élők sportszövetségeinek el kell készíteniük a sportágaikra vonatkozó fejlesztési terveiket, működtetniük kell versenyrendszerüket és transzparens gazdálkodással kell rendelkezniük, amelyek az állami támogatás feltételei. Először lépéseket kell tenni az adaptált sportágak integrációja területén, megtartva a sérülés-specifikus versenyrendszer hazai és nemzetközi színtereit. Indokolt, hogy az adaptált sportágak esetében a sportágfejlesztési programok kidolgozását a fogyatékkal élők sportszervezeteinek sérülés-specifikus sportági szakemberei az országos sportági szövetség szakembereinek közreműködésével közösen készítsék el. Középtávon megvalósítandó az adaptált sportágaknál a szervezeti integráció kialakítása.

A hangsúlyt a nagy költségvetésű versenyek támogatásáról egyrészt a hazai versenyrendszer fejlesztésére, a hazai rendezésű nemzetközi versenyek, valamint a szabadidősport támogatására kell helyezni. Az eredményesség növelése érdekében indokolt a hazai versenyrendszer megerősítése. Ez részben a fogyatékossághoz adaptált környezettel (akadálymentesítéssel), adott sportágaknál speciális eszközök biztosításával, a sporttudományi és sportegészségügyi háttér kiszélesítésével (például sportág- és fogyatékos-specifikusság ismeretei, klasszifikációs szakemberek hazai képzése) érhető el. A fogyatékossággal élő személyek versenysportjának minőségi fejlesztésében elengedhetetlen - a hazai versenyrendszer erősödésével szoros összefüggésben -, hogy minél több fogyatékossággal élő ember kezdjen rendszeresen sportolni.

Kiemelt állami feladatok a versenysport területén a fenti célok elérése érdekében:

- A kiszámítható és tervezhető támogatási rendhez elengedhetetlen sportágfejlesztési tervek elkészíttetése, és rendszeres felülvizsgálata, továbbfejlesztése.

- Célirányos sportágtámogatás mérhető indikátor - mutatórendszerre alapozva, szűrőrendszer alapján.

- Az infrastrukturális feltételek megteremtése tudatos létesítményfejlesztéssel, különös tekintettel a nagy hazai világversenyeket lehetővé tevő komplex fejlesztési igényekre.

- Egységes utánpótlás-nevelési rendszer működtetése, összhangban a versenysport eredményességi céljaival.

- Példaképek állítása a tisztességes munka és a tiszta eszközökkel elért eredmények jutalmazásával.

- Kiemelten fontos a dopping- és nézőtéri erőszakmentes, a fair play szellemének megfelelő sportélet kialakítása.

Fenti célok megvalósításának konkrét módozatait a végrehajtáshoz szükséges indikátorrendszert is tartalmazó kétévenként kidolgozásra kerülő cselekvési programok tartalmazzák.

IV.2. A SPORT FELTÉTELRENDSZERÉNEK FEJLESZTÉSE

1. Létesítményhelyzet

Magyarország sportlétesítmény-ellátottság tekintetében az európai mintákhoz képest jelentős hiányosságokat mutat, a meglévő létesítmények jelentősen leromlott állapotban vannak, a működtetés korszerű formái nem jellemzőek. Az állam kiemelt szerepet kell, hogy vállaljon ezen a területen, ugyanakkor szükséges a magánszféra erőteljesebb bevonása a finanszírozásba, de regionális szinten elengedhetetlen az európai uniós források bevonása is, elsősorban a nagyobb szabadidős, egészségmegőrző beruházások, új létesítmények létrehozása terén. Hazai forrásokból az EU által nem finanszírozható tevékenységeket célszerű támogatni (pl. versenysport célú épületek rekonstrukciója, felújítása), melyben tekintettel kell lenni az elmaradott térségek fejlesztésére, a területi kiegyenlítődés szempontrendszerére is.

A korszerű finanszírozási és tulajdonosi szemlélet érvényre juttatása érdekében a sportlétesítmények kezelőinek, működtetőinek (elsődlegesen tehát az önkormányzatoknak) racionális gazdálkodási döntések alapján kell a szerepvállalását meghatározni.

Mind a sport létesítményhelyzetének fejlesztése, mind a sportinformációs rendszer működése szempontjából elengedhetetlen, hogy pontos, mérhető, összehasonlításra is alkalmas adatok álljanak rendelkezésre a hazai sportlétesítmények számáról, típusáról és színvonaláról.

A sportlétesítmények fejlesztése a 2007-2020 közötti időszakban, egymástól időben és térben eltolva, tervezetten történik. A létesítményekre vonatkozó programok kidolgozása összhangban van a sportág-kiválasztási rendszerrel, valamint a szabadidősport és az utánpótlás-nevelés célkitűzéseivel.

A létesítményfejlesztések egyes elemei megvalósításának ütemezését a Stratégia alapján készülő kétéves cselekvési programok tartalmazzák. A cselekvési programoknak igazodniuk kell a mindenkori gazdasági lehetőségekhez. A Stratégiában foglaltak a fejlesztés irányait határozzák meg. A létesítmények megvalósítása az állami és az önkormányzati szerepvállaláson túl feltételezi a magántőke befektetési hajlandóságát is.

Tervezett létesítményfejlesztések:

- Multifunkcionális létesítmények: 2008. és 2013. között a cél a sportolás és egészségmegőrzés centrumai köré szervezve, 1 darab pilot jellegű regionális, 4 darab kistérségi komplex szolgáltatást nyújtó épületegyüttes létrehozása. Emellett meg kell vizsgálni 1 darab modern, nagy (legalább 55 ezer fős) befogadóképességgel rendelkező, a kor és a sokféle sportolói és lakossági kívánalmaknak megfelelő multifunkcionális nemzeti stadion lehetőség szerint 2008-2010 közötti, a jelenlegi Puskás Ferenc Stadion területén történő létrehozásának lehetőségét, a projekt megvalósítását tekintve a létesítmény-beruházást elősegítő szabályozási környezet szükség szerinti biztosítása mellett. Fenntartható, környezetbarát, új lokális együttműködéseket fejlesztő, a civil szerveződéseknek teret adó, a szabadidő-eltöltés hátteréül szolgáló, az életminőség javulását lehetővé tevő komplex centrumokra van szükség. A későbbiekben az eredmények (tanulmányok) tükrében a projekt kiterjesztését javasoljuk. A multifunkcionális létesítmény központját sportolásra és kulturális rendezvények megtartására is alkalmas sporttér alkotja, de alapvetően a humánszolgáltatások hétköznapi életminőséget befolyásoló minimális koncentrációjának, és az üzleti élet, a magántőke hosszú távú együttműködésének kialakítási szándéka jellemzi. A hozzá kapcsolódó oktatási-kulturális-esélyegyenlőségi, helyi sporthagyományokat ápoló funkciók, humán szolgáltatások együttese adja „filozófiai” lényegét. A komplex funkciók egy új, XXI. századi fenntarthatósági modell hazai kialakítását célozzák, mert a létesítmények nemcsak színterei a szabadidősportnak, az egészségmegőrzésnek és az életminőség javításának, de színterei a „szabadidő-gazdaság, a sportipar” fejlesztésének is. Az állam középtávú, az üzleti élet számára is kiszámítható szabadidősportos programgerinc garantálásával jelentősen hozzájárulhat a szabadidő-gazdaság fejlődéséhez.

Meg kell vizsgálni továbbá annak a lehetőségét, hogy a jelenlegi Puskás Ferenc Stadion területén az új stadion építésével egyidejűleg a magyar és egyetemes sport értékeit és eredményeit bemutató Testnevelési és Sportmúzeum a XXI. századi igényeknek megfelelő és méltó kiállító területet és helyet kapjon.

- Sport a kistelepüléseken program: e program célja a vidék sportjának fejlesztése, esélyegyenlőség biztosítása az alacsony költségvetéssel gazdálkodó kistelepüléseken élőknek. A program központi költségvetési forrásokból, pályázati úton nyújt támogatást - első körben - a 2500 főnél kevesebb lakosú kistelepüléseken lévő sportpályák állapotának javítására.

- Az „Élet a vizeinken” program az ország nyílt vizei által biztosított lehetőségek környezettudatos kihasználását tűzi ki célul. Korszerű, környezetbarát, szabályozott működtetéssel rendelkező, komplex szolgáltatást nyújtó vízi sporttelepek létrehozásával, a megújulási folyamatokat - kistérségi és regionális szinten egyaránt - jelentősen segíti a program.

- A szabadidősport fejlesztését célzó (az esti órákban is biztonságosan használható) szabadidőparkok, szabadtéri létesítmények, kerékpáros útvonalak, a jelzett turistaút-hálózat, erdei tornapályák, jelzett túrautak, körséta utak, városi futópályák fejlesztésére irányuló program beindítása a relatív kisebb költségekkel létesíthető és működtethető létesítmények, és létesítménynek nem minősülő egyéb infrastruktúra fejlesztését célozza a környezet- és természetvédelem érdekeit figyelembe vevő módon. Jégpálya-, jégcsarnok-építési program: a téli sportok közül kevésnek kedveznek Magyarország környezeti adottságai, így fejlesztésük a meglévő szakmai központok köré koncentrálva képzelhető el, komplex finanszírozási megoldásokkal. Az idényjellegű sportágak esetében rendkívül fontos az egész évet átfogó üzleti terv, és a gazdaságos működtetési modell kidolgozása.

- Olimpiai központok fejlesztése: célja az élsport eredményességének, valamint az utánpótlás-nevelési és fejlesztési programok infrastrukturális feltételeinek biztosítása az alapvetően állami vagyonkezelésben maradó Olimpiai Központok folyamatos korszerűsítésével és fejlesztésével. A működtetés és szolgáltatások biztosításának területén azonban lehetőséget kell teremteni a magántőke bevonására, lehetséges fejlesztési forrásokkal kiegészítve a központi költségvetési forrásokat.

Stadionkorszerűsítési program: célja a labdarúgó-stadionok megkezdett fejlesztésének befejezése a lehető legkevesebb állami forrásból, 4-5, az UEFA előírásainak megfelelő, világverseny megrendezésére is alkalmas multifunkcionális stadion létrehozása.

- Sportágspecifikus létesítményfejlesztési program: a versenysport sikerességének biztosítására sportágspecifikus létesítmények létrehozása a sportág bázisául szolgáló településeken. Konstrukció kialakítása a létesítményfejlesztésre, -építésre, melyet megelőz a bázisműhelyek és települések meghatározása, feltérképezése, figyelemmel a sportág potenciális jövőbeni sikerességére. A megvalósuló fejlesztések finanszírozása e területen feltételezi a települések (önkormányzatok), illetőleg a helyi magántőke bevonását, együttműködését a finanszírozás, fenntartás és üzemeltetés területén, hozzájárulva a település és környezete infrastrukturális fejlődéséhez, növelve annak életminőség-javító szerepét.

- Tornaterem-építési program: célja az esély megteremtése minden diák számára a korszerű testnevelésóra körülményeire. Ennek érdekében szükséges az oktatási intézményekben a hiányzó tornatermek pótlása, a meglévők rekonstrukciója. Mivel az ilyen típusú fejlesztések esetében a magántőke bevonásának lehetősége erősen korlátozott, a források biztosítása több minisztérium költségvetési forrásainak integrált felhasználását feltételezi.

- Tanuszoda-építési program: célja lehetőséget teremteni minden kistérségben az általános iskolai úszásoktatáshoz. Ennek érdekében minden kistérségben minimum egy tanuszoda biztosítása a cél.

A létesítményfejlesztési politika olyan tudatos tervezése és végrehajtása szükséges, mellyel a sportinfrastruktúra alkalmassá válhat nagy világversenyek, olimpia és paralimpia megrendezésére is. Ezek a létesítményfejlesztések nem szorítkozhatnak csak az adott nemzetközi esemény, európai, illetőleg világverseny megrendezéséhez kapcsolódó létesítményi feltételek megteremtésére, ki kell hogy terjedjenek az üzemeltetés, az utóhasznosítás kérdéskörére is. A fejlesztésekkor szigorúan figyelembe kell venni - az esélyegyenlőségre tekintettel - az akadálymentes használat követelményét is.

A fenti létesítményfejlesztési programok megfogalmazása során általánosságban kijelenthető, hogy a Sportstratégia „létesítményi feltételeit” lehetőség szerint „szolgáltatási igények” formájában is célszerű definiálni. Másrészt leszűkítendő, de határozott formában rögzítendő azon problémák köre, ahol a magánszektor bevonása nem valószínűsíthető, és a finanszírozás csak közvetlen módszerekkel, állami támogatás formájában oldható meg. Törekedni kell rá, hogy az állami források mint „szolgáltatási keresletnövelő eszközök” jelenjenek meg a sportgazdaság piacán.

Mind a versenysporthoz, mind a szabadidősport létesítményi fejlesztéséhez kapcsolódóan a létesítmények létrehozása helyett az azok által nyújtandó szolgáltatásoknak, funkcióknak a magántőke részére történő pontos megfogalmazásával, az általuk nyújtandó szolgáltatások megvásárlásával kell törekedni a magántőke bevonására.

2. Finanszírozási koncepció

A sportfinanszírozás megújítása egyszerre célozza a sportra fordítható források növelését, valamint e források hatékonyabb felhasználását.

Meg kell teremteni annak a feltételeit, hogy az állami költségvetés sportra fordítható aránya - azonos módon számítva - érje el az EU-tagországok sporttámogatásának átlagát.

A Stratégiában foglaltak megvalósításával együtt járó - a kétéves cselekvési programokban az aktuális prioritások figyelembevételével meghatározandó - forrásbővítés a konvergencia-programmal párhuzamosan 2008-ban a finanszírozás hatékonyabbá tételével, átstrukturálásával, racionalizálásával történik. Azoknak a mindenkori rendelkezésre álló forrásoknak, amelyeket nem közvetlenül verseny- és utánpótlássportra, nem diák- és szabadidősport finanszírozásra és nem létesítményfejlesztésre fordítunk, hanem az azon felül lévő feladatokat érintik (például: sporteredmények elismerése, ösztöndíjak, sportszervezetek támogatása, sportegészségügy támogatás, doppingellenes harc stb.), hatékonyabb felhasználásával, racionalizálásával jelentős teljesítményjavulás érhető el.

A versenysport és utánpótlás-nevelés területén a szűrőrendszer bevezetésével, az utánpótlásműhelyek területi pontosításával, a sportiskolák rendszerbe történő beépülésével megvalósítható profiltisztítás következtében 2020-ra a jelenlegi költségvetési ráfordítás szintje tartható, belső átcsoportosításokkal a kiválasztott sportágak esetében a támogatás jelentősen növelhető.

A Nemzeti Sportinformációs Rendszer segítségével tökéletesen áttekinthető, egymásra épülő utánpótlásrendszer eddigi eredményekre alapozott további fejlesztésével pedig jelentősen javulhat a minőség és az eredményesség.

A sportágak kiválasztására egy objektív értékelő rendszert célszerű alkalmazni. Az értékelő rendszer lényege, hogy a bizonyos társadalmi fontosságot (melynek „mérőszámai”: a sportolók, résztvevők száma, a sportág népszerűsége, az érdeklődők és a támogatók száma, a sportág jellege), illetve eredményeket elérő sportágakat részesíti az állam versenysport címszó alatt támogatásban. Azon sportágak, melyek a kritériumoknak megfelelnek, kiemelt állami figyelmet érdemelnek.

(Ez a versenysport eredményességére vonatkozik. Amely sportágakban ez nem cél, ott célzottan a széles tömegbázis elérését támogatja az állam - sportágfejlesztési koncepciók és tervek alapján, pályázatok útján.)

A diák- és szabadidősport primer prevenciós egészségfejlesztés támogatását rövid távon, a sport költségvetésének belső arányaiban 2009-ig 33%-ra, majd 2020-ra 50%-ra kell emelni a feladatok átcsoportosításával, a rendszeresen testedzést végző emberek számának radikális (milliós nagyságrendű) növelésével. A diák- és szabadidősportos, területi alapon szerveződő amatőr verseny rendszerei keretet kell, hogy biztosítsanak a média, a szponzorálás és mecenatúra által kevésbé preferált sportágaknak is. A hosszú távú fejlesztés végére a sportolás szokásrendszerének kialakulásával, a szabadidős sportlétesítmények fejlesztésével az állam - az esélyegyenlőségi programok kivételével - ismételten újragondolhatja támogatási politikáját a megerősödött területen, hiszen a rendszeres testedzés civil üggyé válik.

A létesítményfejlesztés trendjének a jelenlegi szintről a kétéves cselekvési programokban foglalt prioritásoknak megfelelően emelkednie kell. Ha országos rendezésű hazai sport világesemények (olimpia, VB, EB) megrendezésére kerül sor, a forrásszükséglet jelentősen növekedhet. Megvalósítási technikáiban az állami források a területi kiegyenlítődést támogatva, szélsőértékekben nem haladhatják meg a 30% részesedést. Új finanszírozási együttműködéseket kell kialakítani az önkormányzatok, az európai források (2013-ig) és a magántőke között.

A magántőke bekapcsolását a fejlesztési folyamatokba egyre dinamikusabb trend és érdekeltség formájában ki kell alakítani.

Fenntartható, üzleti tervvel rendelkező modellek kialakítására kell törekedni, ez jelenleg a multifunkcionális épületkomplexum „pilot projekt” tervben a legerősebb, de a többi fejlesztést is ez irányba kell fejleszteni.

A forrásnövelés lehetőségei

- Az államnak ösztönöznie kell a magánszektor jelenleginél nagyobb arányú részvételét a hazai sportélet finanszírozásában. Ennek érdekében célzott, indirekt gazdasági ösztönzőkkel kell elősegíteni, hogy egyrészt a munkaadók a jelenleginél nagyobb szerepet vállaljanak dolgozóik sportoltatásában, másrészt a szponzorálás és a mecenatúra vonzóbbá váljon; ne csak az élsportnak juttasson forrásokat, továbbá a lakosság is többet költsön a sportra saját egészségének megőrzése és aktív szórakozásának biztosítása miatt (kommunikációval, illetve közvetett ösztönzőkkel). Megoldását a munkavállalók sportolásának támogatása kedvezően adományozható cafetéria elemmé tétele is elősegítheti. Szintén ösztönző célzattal szükséges létrehozni egy elismerő díjat a szponzorok és mecénások megbecsülésére, erkölcsi elismerésére.

- A sport önfenntartó képessége jelentősen növelhető, a profitorientált működés felé tolható, amennyiben az más üzleti (kereskedelmi, szolgáltatási) tevékenységhez kapcsoltan jelenik meg.

- A szabadidős célú sporttevékenység eredményes támogatását szolgálja az szja-ból felajánlható 1% [a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény 4/A. § (1) bekezdés b) pontjára figyelemmel az éves költségvetési törvényben meghatározott, valamint a civil szervezeti kedvezményezetti körbe tartozó] jelenlegi rendszere, amelynek fenntartása a jövőre nézve is indokolt. A befolyó összegek növelésére költségvetési forrásokkal támogatott, hatékony médiakampányok szükségesek.

A felajánlott összeg legyen többletforrás az állami sportigazgatás számára, melynek felosztása, felhasználása és ellenőrzése társadalmi szakmai kontroll alatt történjen, elkülönülten a „sport-költségvetés” egyéb kiadásaitól. (A jelenlegi rendszer eddigi két éve 224, illetve 200 millió Ft rendelkezést, forrást biztosított kb. 30-35 ezer felajánlótól).

- Kiegészítő forrás teremthető európai uniós forrásokból az Új Magyarország Fejlesztési Terv megvalósításán keresztül. A sport területén kitűzött társadalmi célok és a meghatározott fejlesztési prioritások között összhang van (létesítményfejlesztés, továbbképzés). Ezen forrásokhoz való hozzáférésre elsősorban komplex fejlesztések és kapcsolódó területek (mint a képzés, esélyegyenlőség, regionális kapcsolatok stb.) esetében nyílik lehetőség. Ilyenek például főként a kevésbé fejlett régiókban beindítandó településfejlesztési és kohéziós törekvésekkel összhangban álló létesítményfejlesztési programok. Tekintettel a turizmus ágazatközi jellegére, a turizmusfejlesztés elősegíti a sportfejlesztés céljainak megvalósítását is (aktív turizmus különböző formái).

- A kerékpáros útvonalak és a jelzett turistaút-hálózat kiépítése és fenntartása hozzájárul a falusi és az ökoturizmus fejlesztéséhez. Az „aktív turizmus” terén elérendő célok a Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégiában fogalmazódnak meg részletesen. Egy tudásvezérelt és megújuló társadalom érdekében képzési, továbbképzési és kommunikációs programokat kell indítani a sport szempontjából inaktív rétegek és korosztályok célzott megszólítása, valamint az iskolai sport fejlesztését biztosító továbbképzési programok megvalósítása révén.

Hatékonyabb felhasználás

- Az állami pénzek új elosztási rendszerében több pénznek kell eljutnia közvetlenül a sportolókhoz, a sportegyesületekhez. A köztestületek és a szövetségek finanszírozási rendszerének átalakítása szükséges. A jelenlegi automatikus finanszírozásban részesülő sportszövetségek körét, valamint a támogatási automatizmus arányát csökkenteni szükséges, ugyanakkor a szakmai programok finanszírozásának nagyobb hangsúlyt kell kapnia. Olyan helyzetet kell teremteni, ahol minden szövetség, köztestület, egyesület kidolgozott hosszú távú szakmai programjainak megvalósításához kap állami támogatást.

- A köztestületeknek és a szövetségeknek a jelenleginél nagyobb arányban kell hozzájárulniuk saját tevékenységük költségeihez, csökkenteniük kell adminisztrációs kiadásaikat. A működési támogatás csökkentésével felszabaduló pénz nem kerülhet ki a sportfinanszírozásból, azt közvetlenül az egyesületek, a műhelyek és a klubok használhatják fel.

- Az egyesületek a sport legfontosabb színtereit képezik, támogatásuk a szakmai szervezetek ajánlásai alapján történik.

- A szabadidősportra fordítható támogatások elosztásakor a programfinanszírozás kerülhet előtérbe, szemben a szervezetek általános működtetésével. A forrásokat a résztvevők minél közvetlenebb támogatására kell fordítani a költséghatékonyság szem előtt tartásával.

A szervezetek pályázat útján juthatnak támogatáshoz. A létesítményt működtető önkormányzatokat, iskolákat céltámogatással lehet ösztönözni tornatermeik és uszodáik megnyitására a szabadidősport számára. A szabadidő finanszírozása a sportvállalkozások érdekeltté tételével, a magántőke bevonásával fokozható.

- Ebben az új rendszerben megnő a tagdíj jelentősége. A tagok az érdekeiket képviselő, a számukra szervezőmunkát végző és egyéb szolgáltató tevékenységet nyújtó szervezeteket támogatják.

- A szakmai programok megvalósítása érdekében szélesíteni kell a pályázatra jogosultak körét, egyszerűsíteni a pályázatok rendszerét, szigorítani az ellenőrzést. A nyertesek meghatározásakor a szakértői véleményeken túl szükséges kikérni a helyi viszonyokat leginkább ismerő önkormányzatok ajánlásait is.

3. A szervezeti rendszer korszerűsítése

Központi sportigazgatás

A központi sportigazgatás mindenkori feladata elsősorban a sport egyes területein - differenciált módon - a központi költségvetési források rendelkezésre bocsátásának, illetve a sporttevékenység feltételrendszerének biztosítása; a sporttal kapcsolatos kormányzati döntések előkészítése, valamint a döntések végrehajtásának figyelemmel kísérése; a sportot érintő átfogó (kormányzati) koncepciók, programok kidolgozása, a megvalósításuk figyelemmel kísérése; a sport állami szabályozásának jogszabályi feltételeinek kialakítása és folyamatos figyelemmel kísérése, a jogalkalmazás (a szabályozás hatályosulásának) monitoringja; a sportban jelentkező önveszélyeztető, káros tendenciák visszaszorítása (tiszta játék - fair play), ezzel összefüggésben a sportrendezvények biztonságának elősegítése; a nemzetközi együttműködés biztosítása, kapcsolattartás az önkormányzatokkal és a sport autonóm igazgatási szerveivel; a sporttal kapcsolatos egyes hatósági feladatok ellátása.

Különösen fontos feladat az állami sportigazgatás számára, hogy a sporttudománnyal és a sportvállalkozásokkal együttműködve és a kialakítandó Nemzeti Sportinformációs Rendszerre támaszkodva nyomon kövesse a sport aktuális folyamatait, és a tapasztalatok segítségével innovatív kezdeményezéseket indítson el és menedzseljen a sportban. Az új, regionális és kistérségi közigazgatáshoz igazodó sportigazgatás kialakításáig és működésének megkezdéséig tartó átmeneti időszakban kezdeményező szerepet kell vállalnia, különös figyelmet fordítva a területi kiegyenlítődésre; ágazati egyeztetésekre, a humán területekkel való kapcsolattartásra; a sporttörténeti értékeink megőrzésére; valamint a szabadidő-gazdaság fejlesztésének támogatására.

Kulcsfontosságú a sport ernyőszervezeteinek, szervezeti és irányítási rendszere működésének racionalizálása, a pénzelosztás sokszereplős rendszerének egyszerűsítése, a „túlzott strukturáltság” megszüntetése. A racionalizálás és gazdaságosabb működtetés, a közös érdekképviseletben és együttes fellépésben rejlő szinergia lehetőségeinek kihasználása érdekében szükség van egyes szervezetek összevonására, számuk csökkentésére, feladataik újragondolására.

Az eddigi többszereplős struktúra helyett a jövőben a sportköztestületek számának csökkentése szükséges, amely a „túlzott strukturáltságot” megszünteti. Az új sportköztestületi rendszer kialakítására - a jelenlegi sportköztestületek véleményének figyelembevételével - a sporttörvény módosítása során kerülhet sor. Kiemelten fontos, hogy a területek egyéni érdekei az integráció következtében ne sérüljenek, és garanciák jelenjenek meg az érdekképviselet biztosítására. Az újonnan létrejövő, átfogó civil szervezetben vagy köztestületben markánsan meg kell jelennie a fogyatékossággal élők sportjával, a diáksporttal, az egyetemi-főiskolai sporttal, a szabadidős célú sporttal kapcsolatos szakmai tevékenységeknek és ezek érdekképviseletének is, valamint a sportvállalkozások képviselőinek is.

Helyi és területi sportigazgatás

A sportigazgatási rendszerben is célszerű érvényesíteni a szubszidiaritás és decentralizáció elvét. Megalkottuk az Intelligens Sport Régió és az Intelligens Sport Kistérség fogalmát, ami alatt azt értjük, hogy a meglévő - és ágazati, pályázati segítséggel fejleszteni kívánt - informatikai kapcsolatokra építve össze kívánjuk kapcsolni a sportot a tudástársadalom eredményeivel, vívmányaival és lehetőségeivel.

Stratégiai kérdésként kezelve folyamatosan és dinamikusan törekszünk a Sport Civil Háló feltérképezésére, és a rendszeres kapcsolattartásra a civilszférával. A sportigazgatás decentralizációs folyamata mellett kiemelkedő jelentőségű a civil kapcsolatok fejlesztése, ápolása, a szolgáltató állam ideájának a sportemberekhez méltó rugalmassággal történő gyakorlati megvalósításának kialakítása.

Az önkormányzatok a szervezetük és kapcsolatrendszerük alakításában, valamint a helyi közszolgáltatások körébe tartozó feladataik ellátása terén nagyfokú önállósággal rendelkeznek.

A kormányzattal való kapcsolatuk alapját a jövőben a szorosabb együttműködés, a sport területén ellátandó feladatok megosztása és az információáramlás kölcsönös biztosítása jelentheti. Hosszú távon a területi és települési önkormányzati sportigazgatásnak az erőforrások koncentrációjában, a meglévő helyi potenciák feltárásában, a horizontális együttműködések és a sportszervezetekkel történő közvetlen kapcsolat kialakításában fontos koordinatív szerepet kell betölteniük.

Ezért célszerű egy egységes - a közigazgatás reformelképzeléseit figyelembe vevő, a regionális és a kistérségi struktúrákhoz illeszkedő - új sportigazgatási rendszer megalkotása.

Valamennyi tervezési-statisztikai régióban létrejöttek a Regionális Fejlesztési Tanácsok, valamint a szakágazati döntés előkészítő szakmai szerveként működő, szakmai tanácsadó jellegű Regionális Sportfejlesztési Bizottságok (RSB). A jövőben a létrehozandó regionális decentralizált szervezeteket (7 db) fel kell ruházni valódi igazgatási (döntéshozatali és végrehajtási) jogkörökkel.

A regionális decentralizált szervezetek feladatának kell lennie az adott régió sportfejlesztési stratégiája és programja, valamint azok operatív részleteinek kidolgozása. Emellett a regionális decentralizált szervezeteknek kell ellátniuk a területi sportfejlesztés vertikális és horizontális koordinációs feladatait, a központi és regionális sportfejlesztési érdekek egyeztetését. Javaslatot kell tenniük a sporttal összefüggő fejlesztésekre, a Regionális Fejlesztési Tanácsok hatáskörébe utalt decentralizált források sportcélú felhasználására. A tervek elkészítésében és megvalósításában együtt kell működniük más ágazatok (pl. kultúra, egészségügy, turisztika) regionális szervezeteivel. Létre kell hozniuk a regionális együttműködési hálózatot a sport térségi szereplőivel. Figyelemmel kell kísérniük a lakosság egészséges, mozgásgazdag életmódjával kapcsolatos változásokat és igényeket.

Részt kell venniük a sportinformációs rendszer működtetésében és továbbfejlesztésében, a sportpályázati rendszerek lebonyolításában, a sportvállalkozásokat ösztönző támogatási rendszer kidolgozásában, a humánerőforrás-fejlesztésben, a testnevelés és a sport területén dolgozó szakemberek folyamatos tájékoztatásában, a képzések, továbbképzések szervezésében. Az RSB-k decentralizált szervként történő létrehozásához és működtetéséhez szükséges az intézményesülés, továbbá a forráselosztás decentralizálásának szabályozási szempontból történő kidolgozása.

Az RSB-k létrehozása és működtetése jelentős plusz forrás bevonását, továbbá létszámbővítést nem igényel, a jelenlegi sportigazgatási rendszer átalakításával, racionalizálásával, a meglévő humánerőforrás-állomány bázisát alapul véve, központi költségvetési többletkiadást eredményező hatás nélkül megoldható, ugyanakkor jelentősen javulhatna a sport-civilszervezetekkel történő kapcsolattartás, a kompetenciák megszerzését lehetővé tevő képzési folyamatokba történő bekapcsolás és a döntési folyamatokba történő tényleges bevonás.

A sport gyakorlati színtereivel (egyesületek, oktatási intézmények, sportiskolák) az önkormányzatok állnak a legközvetlenebb kapcsolatban. Az önkormányzatok szerepe a sport pénzügyi, tárgyi, személyi feltételrendszerének biztosításában - különösen a kistelepüléseken - meghatározó. Az önkormányzatok a központi sportigazgatás stratégiai partnerei.

Az önkormányzati rendszeren belül a méretgazdaságosságot követő, a közszolgáltatások hozzáférési lehetőségeit javító tendencia érvényesül, melynek nyomán a jövőben a kistérségi feladatellátás szerepe növekszik. A sport területén a települési önkormányzatok horizontális együttműködésének lehetőségét a többcélú kistérségi társulások, vertikális kapcsolatainak erősítését pedig az Önkormányzati és Térségi Koordinátori Hálózat teremtheti meg.

A kistérségekkel hosszú távon tervezett együttműködés szándéka, hogy az ágazatközi és a sportágazati célkitűzések - a szubszidiaritás és a partnerség elvének figyelembevételével - az információ-áramlás felgyorsításával, az erőforrások koncentrációjával, a helyi potenciák feltárásával, a civil szféra széles körű bevonásával, tudásbázisra épülve a lehető legnagyobb hatékonysággal és szakszerűséggel valósuljanak meg, amellyel összefüggésben:

- A feladatellátásban érintett kormányzati és önkormányzati, valamint civil partnerek együttműködésével ki kell dolgozni a sportigazgatás kistérségi modelljét.

- Ösztönözni kell azt, hogy a települési önkormányzatok többcélú társulásai az alapító okiratukban vállalt közösen ellátandó közszolgáltatási feladataik között a sport területét - mint a társadalompolitikai célkitűzések megvalósításának egyik eszközét - is szerepeltessék.

- A települési önkormányzatok többcélú társulásainak meglévő munkaszervezeteihez és infrastruktúrájához kapcsolódva ki lehet építeni a Nemzeti Sportstratégia helyi programelemeinek megvalósításáért, az operatív feladatok ellátásáért felelős - komplex humán feladatokat is ellátni képes - sportmenedzseri hálózatot. A szolgáltató sportigazgatás új kistérségi struktúráját nem új jogszabály megalkotásával, hanem a meglévő normakörnyezet alkalmazásával, illetve kiterjesztésével, az önkéntesség elvén, a sportban meglévő hálózati elemek és részfunkciók összekapcsolásával kell létrehozni. A feladat ellátása központi költségvetési többletforrásigénnyel nem jár.

- A sportmenedzserek foglalkoztatásának alapvetően a helyi erőforrások növelését, illetve azon helyi közszolgáltatásoknak a megszervezését kell szolgálnia - a sport és az ahhoz kapcsolódó területeken - amelyek garanciális elemeket biztosítanak a központi ágazati célkitűzések (Nemzeti Sportstratégia, Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia stb.) megvalósítására is. Ezért a kistérségi sport- és szabadidő-menedzserek alkalmazását önként vállaló, és ahhoz megfelelő önrészt biztosító önkormányzati társulásokat ösztönző támogatásban kell részesíteni.

- A kistérségi sportmenedzser tervezett feladatai többek között: A Társulási Tanács szakmai szervezeteivel, valamint az önkormányzati és térségi koordinátorral együttműködve részt vesz a sportágazattal összefüggő fejlesztési programok kidolgozásában, az integrált kistérségi együttműködések elősegítésében, mindenekelőtt a szabadidő-gazdaság és a humánerőforrás-fejlesztés terén. Közreműködik továbbá a sportinformációs rendszer működtetésében, a helyi adatbázisok létrehozásában, gondoskodik a vertikális és horizontális információ-áramlásról. Összehangolja és segíti a szabadidősport, a diáksport és az utánpótlás-nevelés feladatainak ellátásában részt vevő helyi szervezetek, kistérségi szereplők tevékenységét.

Az átmeneti időszakban - a területi és kistérségi sportigazgatás hosszú távon történő kialakításáig, illetve a kapcsolódó szakemberhálózat felállításáig - a folyamatok irányításában a központi sportigazgatás katalizátorszerepet tölt be. (Például szabályozási tevékenységgel, tudástartalmak átadásával, tudásmenedzsment mechanizmus kialakításával.)

IV.3. A SPORT INNOVATÍV ELEMEI - INNOVÁCIÓS HÁLÓ

1. Sportegészségügy

A sportegészségügy, ennek részeként a sportorvoslás a fizikai aktivitást, illetve a sport tudományos és gyakorló orvosi vonatkozásait jelenti. Egyik meghatározó funkciója a magas szintű fizikai aktivitást rendszeresen végző versenysportolók, ezen belül az élsportolók egészségügyi ellátása, gondozása. További feladatai a multidiszciplináris, illetve specifikus jellegéből fakadnak. Multidiszciplináris, mivel integrálja az orvostudomány mindazon területeit, ahol a testmozgás a terápia és a rehabilitáció eszközeként felhasználható. Ugyanakkor specifikus, mivel a megfelelően irányított, tervezett, egyénre szabott edzésprogram képezi a gyógyítás, illetve a rehabilitáció alapját.

A sportegészségügy fejlesztésével kapcsolatos feladatok:

- A primer prevenciós egészségfenntartó tevékenységek orvosi és vizsgálati hátterének biztosítására a regisztrált szabadidős-sportolók minél tömegesebb bevonásával, azoknak térítés ellenében szolgáltatást nyújtó országos sportegészségügyi hálózatot a már meglévő három Regionális Sportorvosi Centrumot bázisként használva kell fenntartani, fejleszteni.

Feladatuk a regisztrált szabadidő-sportolók fittségi tesztjeinek kidolgozása, rendszeres mérésének megszervezése, adatbázisuk létrehozása, hozzáférési lehetőségének biztosítása a Nemzeti Sportinformációs Rendszer számára, és más egyéb, fizetőképes keresletüket kielégítő sportorvosi szolgáltatások nyújtása.

- A sportorvosi hálózatban dolgozóknak különösen kiemelt figyelmet kell fordítaniuk a fogyatékossággal élő sportolókra.

2. Oktatás, képzés, továbbképzés, szakképzés - a szaktudás

A sportszakemberképzésben a sport mindhárom területén elengedhetetlen az oktatás és a képzés átfogó megújítása: innovatív, tanulást segítő technológiák, módszerek és eszközök kifejlesztése, a hatékony tudásmegosztást lehetővé tevő képzési struktúra kidolgozása, a képzési tartalom mielőbbi korszerűsítése. Tekintettel az EU-tagországok többségének gyakorlatára, valamint a hazai szakképzés és felnőttképzés fejlesztési irányaira, a sportszakemberképzés struktúráját oly módón kell korszerűsíteni, hogy a szakképesítések - a modularitást is figyelembe véve - tartalmilag egymásra épüljenek.

A tartalmi-módszertani megújítás során kiemelt figyelmet kell fordítani a hazai és nemzetközi tudományos kutatások eredményeinek átvételére és elterjesztésére.

A sportdiplomácia területe kiemelt figyelmet érdemel. A sportdiplomáciai tevékenység eredményességének javítása érdekében indokolt megvizsgálni a sportdiplomáciai képzés választható szakirányként történő kialakításának és biztosításának lehetőségét, szükséges továbbá az állami és civil sportigazgatási szervek szakmai együttműködésének erősítése, az egyes területekre vonatkozó, sportdiplomáciát érintő információk kölcsönös rendelkezésre bocsátása.

A szakemberszükséglet kielégítésében kapjon kiemelt szerepet az intézményes, jól szervezett és gyakorlatorientált oktatás, nevelés, képzés. A tudásanyag korszerűsítésében vállaljanak kezdeményező szerepet a sporttal foglakozó felsőoktatási intézmények, a képzés szakmai (sportági) felügyelete legyen a sportági szövetségek feladata és felelőssége. A szövetségek legyenek felelősei a szakemberek gyakorlati képzésének és továbbképzésének oly módon is, hogy a fiatalok szerezhessenek tapasztalatot a gyakorlott edzők mellett.

A szakemberképzés korszerűsítésének részeként kezdeményezni és ösztönözni kell - az új szakképzési dokumentumokhoz igazodó - tankönyvek és egyéb tanulmányi segédletek kiadását. Ennek részeként - összhangban a Kormány szakképzés-fejlesztési stratégiájával - ki kell fejleszteni az iskolarendszeren kívüli képzésben alkalmazható digitalizált tananyagokat, kezdeményezni és segíteni kell a képzésben részt vevő oktatók továbbképzését.

Intézményesítetté és rendszeressé kell tenni a gyakorló sportszakemberek továbbképzését.

A továbbképzések tartalmának meghatározásában és a résztvevők biztosításában támaszkodni kell a képző intézmények, továbbá az országos sportági (szak-) szövetségek felelős együttműködésére.

A sportszakember-képzés terén is erősíteni kell a szakképző intézményekben az intézményfenntartók ellenőrző tevékenységét. Az állami sportigazgatás szintjén nagyobb figyelmet kell fordítani a munkaügyi központok, illetve a szakképző, valamint a vizsgaszervező intézmények jogszabálykövető tevékenységének ellenőrzésére.

A sportélet differenciálódására tekintettel a szakemberképzés terén is törekedni kell az új társadalmi igények kielégítésére. Szükség szerint bővíteni kell az állam által elismert szakképesítések körét. A szakképzés minőségbiztosításának egységessége érdekében az iskolarendszeren kívüli képzés terén a vizsgáztatási és vizsgaszervezési jog feltételeinek szigorítása szükséges.

A társadalmi, illetőleg a szakképzés területén bekövetkezett változásokra tekintettel időszerű a vonatkozó joganyag felülvizsgálata, illetve módosítása. Ennek során nagyobb összhangot kell teremteni a szakképesítések és az általuk betölthető munkakörök között.

A szakterülettel kapcsolatos fejlesztéseket elősegítené, ha adatbázis állna rendelkezésre a bizonyítványt, illetve oklevelet szerzett szakemberekről, a kezdő szakemberek munkába állásáról, esetleg külföldi foglalkoztatásáról. Mindezek alapján indokolt a sportszakember-képzés statisztikai rendszerének kidolgozása és beépítése a Nemzeti Sportinformációs Rendszerbe.

A magyar sportnak szüksége van egy erős, sportoktatással foglalkozó intézményhálózatra. Ennek megteremtése érdekében meg kell vizsgálni egy testnevelési, oktatási-képzési, sporttudományi és sportegészségügyi komplex központ - EU-s források felhasználásával történő - létrehozásának lehetőségét. Ez a központ megfelelő kereteket biztosítana az oktatás, a képzés, tudományos tevékenység, a kutatás és innováció összehangolt, komplex fejlesztéséhez. A központnak alkalmasnak kell lennie sportegészségügyi funkciókra (laboratóriumok, gyógyító-rehabilitációs egységek), az ahhoz kapcsolódó K+F és innovációs tevékenységre, és kiemelkedő, központi szerepet kell betöltenie a sporttudományban és sportszakemberképzésben (sportkönyvtár, konferencia-központ stb.) is. A központ szakmai-tudományos háttere a testkulturális szakemberek ismereteinek bővítését és a lakosság életminőségének javulását eredményezné. Emellett továbbra is szükség van a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar sportoktatási-hálózatban betöltött domináns szerepének megőrzésére.

A rendszer minőségbiztosítása céljából megvizsgálandók egy önkéntes sportszakember-kamara létrehozásának feltételei, amelynek feladata lenne a sportszakemberek érdekképviseletének ellátása, emellett sportszakember foglalkoztatás fejlesztési feladatokat is ellátna.

3. Sporttudomány

Magyarországon a sporttudományt nem egy prosperáló, komoly gazdasági-üzleti érdekeket is kiszolgáló és magában hordozó tudományterületként értelmezik. A terület értékeinek minél jobb kihasználása érdekében elkerülhetetlen az állami finanszírozási keretek bővítése. A befektetéssel kapcsolatban érdemes hangsúlyozni, hogy rentábilis, hiszen a versenysport egyszersmind üzlet, a szabadidősport és egészségmegőrző testmozgás a népesség egészségi állapotára, illetve munkaképesség-megőrzésére gyakorol pozitív hatást. Ez a rendelkezésre álló információk és a nemzetközi példák alapján megkérdőjelezhetetlen.

Alapvető hosszú távú cél az új - a világszínvonalat is ismételten elérő/meghaladó - sporttudományi eredmények felmutatása.

A sporttudományos tevékenység hatékonysága javítható, amennyiben a kutatások összehangoltan, koordináltan, egy határozott stratégia mentén folynak. Szükség van egyrészt a szakma részéről egy modern, a gyakorlatban alkalmazható, a sportszakma valós igényeinek megfelelő, pragmatikus segítséget nyújtó sporttudományi stratégiára. Mindemellett szükség lenne a sporttudomány önálló tudományágként történő teljes értékű elismertetésére is. A stratégiát nemcsak a sportszférában tevékenykedők, hanem számos más fórumon, társtudományban, továbbá kapcsolódó területeken - turizmus, önkormányzatok, gazdaság stb. - tevékenykedők számára is elérhetővé kell tenni.

A sporttudományos tevékenység összehangolásában fontos szerep hárul a sok évtizedes tapasztalattal rendelkező, de állami, szakmai együttműködéssel megújulási folyamatot megkezdő Magyar Sporttudományi Társaságra (MSTT), a Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesületére (MTTOE), Magyar Edzők Társaságára (MET), valamint a Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet (NUSI) szervezeti keretei között működő Utánpótlás-nevelési Igazgatóságra, és Testnevelési és Sportmúzeumra.

A jövőben az elaprózott, kevés társadalmi relevanciával bíró kutatások helyett az erőforrásokat az átfogó, több területet és témát összefüggéseiben feldolgozó, a gyakorlati alkalmazást széles körben lehetővé tevő kutatások támogatására kell koncentrálni. A kutatási eredmények gyakorlatba történő alkalmazását minden esetben hatástanulmánnyal kell alátámasztani.

A széles körben hasznosítható tudományos kutatások eszközellátottságát pályázatok útján javítjuk. Emellett törekedni kell arra, hogy megalapozzuk a sporttudomány imázsát annak érdekében, hogy a jelenleg rendelkezésre álló szűkös anyagi forrásokon túl más támogatási alapokból is részesülhessenek.

A sportszakemberképzés új struktúrájának megfelelően kulcsfontosságú a sporttudomány és ezen belül a sportkutatás országos hálózatának létrehozása a sportszakemberképzésben és továbbképzésben érdekelt felsőoktatási intézményekre - a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának kutatói bázisára, mint a felálló rendszer centrumára, a Magyar Sporttudományi Társaság szellemi tőkéjére, illetve a vidéki sporttudományi központokra - alapozva. Kiemelten fontos az egészségorientáció - a mozgás-gazdag életmód és a fittség, mint társadalmi érték - erősítése a sporttudomány eszközeivel. Az aggasztó egészségstatisztikák tükrében a szabadidős mozgásprogramok beválásvizsgálata szükségszerű. Az ezen és egyéb sporttudományi területeken végzett kutatásoknak és eredményeknek a kidolgozás alatt lévő Nemzeti Sportinformációs Rendszerbe is be kell kerülniük. A gyakorlati hasznosulás érdekében minden információnak hozzáférhetővé kell válnia minden felhasználó számára.

A sport és tudástársadalom olyan új típusú együttműködésére van szükség, ahol az elméleti tudások, hagyományok közvetlenül kapcsolódhatnak a gyakorlathoz, hozzájárulhatnak a sportban részt vevők tanulási képességének és tudásának növekedéséhez, például egy „élő sportmúzeum” és a megfelelően működtetett tudományos műhelyek folyamatos kialakításával egy olyan sporttudás-hálózat, és olyan bázisműhely jöhet létre, amely a hazai sport muzeológia és sporttudományos kutatás értékeit a kor informatikai technikájának, vívmányainak felhasználásával tárhatná a nagyközönség elé. A magyar sporttudomány és az egészségnevelés nélkülözhetetlen dokumentumainak létrejötte és a sporttudomány tárgyi emlékeinek megőrzése érdekében ki kell alakítani a gyakorlati módszerek tudományos megalapozása terén jelentős eredményeket elérő fiatal sporttudósok támogatásának feltételeit.

4. Sportmenedzsment, sportmarketing

A sportmenedzsment (folyamat) során a sportszervezetek meghatározzák céljaikat, az ebből fakadó feladatokat, és irányítják azt a folyamatot, amellyel céljaikat elérik.

A sportmarketing sporttermékek és sportszolgáltatások értékesítése közvetlenül a sport fogyasztói számára. Magába foglalja azokat a tudatosan tervezett tennivalókat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a sportfogyasztók igényeit és a vágyait tudásmenedzsment segítségével kielégíthessék. Az állam feladata a sportmarketing terén, hogy összekapcsolja a sportot és a gazdaságot, illetve hogy ismertté tegye a sportszféra szereplői számára a gazdaság szabályait. Fel kell térképezni, és elemezni kell a sportfogyasztói szükségleteket, tehát fókuszában a sportfogyasztó áll.

A sport struktúráját, a társadalmi hasznosságon alapuló funkcióit ismerni kell. A sportszektor szereplőinek marketingismeretekkel, a gazdasági szféra szereplőinek pedig alapvető sportszakmai ismeretekkel kell rendelkezniük.

A sportszektorban jelenleg nem természetes a marketing alkalmazása, a sportesemények fogyasztóiról való gondoskodás, elégedettségükre épülő stratégia. A működés hatékonyságának javítása érdekében ezen változtatni szükséges. Ennek kialakításához a sportszervezetek nagy része azonban nem rendelkezik megfelelő szakmai háttérrel, szaktudással, ezért támogatásra szorul.

Állami feladat, hogy a sportszférát a sportmenedzseri gyakorlat kialakulásáig ismeretátadással, modern működtetési modellek elterjesztésével segítsük.

5. A sport kapcsolatrendszerei

Mai kultúránkban nem kapcsolódik össze a sport, a test rendszeres edzése a szellemi képzéssel, a tudatos kulturálódással, a mentális fejlesztéssel. Nincs meg a szükséges összefüggésrendszer a szabadidős célú sport, a szabadidősport és a tudástársadalom, továbbá az információs társadalom között. Ezeknek a területeknek a jövőben szervesen illeszkedniük kell egymáshoz.

További fejlődési lehetőség rejlik a sport és a környezet-, valamint természetvédelem kapcsolatrendszerének javításában is, pl. a környezettudatosság növelése és a Nemzeti Parkokkal való együttműködés területén, különös tekintettel egyes fokozott környezetterhelést és természetkárosítást okozó extrém sportok űzésére.

Az állami források katalizátor szerepe mindaddig nehezen tud érvényesülni - így megtakarítások is nehezen érhetők el -, ameddig nincs megfelelő modell a szabadidő-gazdaság területén a magántőkével történő hatékony együttműködésre. Ugyanakkor a civil szervezetek sincsenek kellőképpen bekapcsolva a fontos társadalmi célok elérésébe. A külön-külön ösztönzött, illetve támogatott tevékenységek sokszor párhuzamosan, kis hatékonysággal folynak, így a finanszírozás sokszor mozaikszerű, elaprózódó. A kiegyensúlyozott térségi fejlesztésekhez szükséges a városok és környezetük - rurális kistérségek, integrált kistérségi programok - közötti élő kapcsolat megteremtése. A szabadidő-gazdaság erre is lehetőséget nyújt.

Az állami sportigazgatás decentralizációs törekvése mellett komolyan vesszük a szolgáltató állam eszmeiségéből eredő követelményt, és a Nemzeti Sportinformációs Rendszert eszközként felhasználva közvetlen kapcsolatot építünk ki a sport civil szféra résztvevőivel, stratégiai partnereivel.

A horizontális együttműködések jelenleg nem elég erősek, pedig a regionális és az integrált kistérségi együttműködések ezt fokozottan igényelnék. Hiányoznak a szinergiákat kihasználó programok, a komplex szaktudások, a specifikus, ugyanakkor mobilan átalakítható közösségi terek, létesítmények a szabadidő-eltöltés területén.

A sportra és az aktív turizmusra épülő komplex turisztikai termékek kialakításával egyidejűleg a turisztikai szolgáltatások kínálata is bővül. A magyarországi turizmus elsősorban Budapestre, valamint a Balatonra koncentrálódik. A turisztikai szempontból kevésbé frekventált régiók fejlesztési irányainak meghatározásakor a sport által kínált lehetőségeket minden esetben figyelembe kell venni. Ilyen lehetőséget jelenthet például az élményfürdőkhöz köthető strandsport, a természetjárás, a kerékpáros turizmus, az aktív turizmus, a vízi turizmus, valamint a lovas turizmus fejlesztése, vagy a központi és helyi sporttörténeti gyűjteményekhez kapcsolódóan kialakítandó korszerű, „élő sportmúzeum” és látogató-központok fejlesztése.

A helytől, terméktől függően sok esetben szezonális turisztikai kínálat szabadidős sportlehetőségekkel történő kiegészítése hozzájárulhat a turisztikai szezon meghosszabbításához, a turisztikai szolgáltatások szezonon kívüli hasznosításához. A turizmusban dolgozók ismereteinek, kompetenciáinak fejlesztését különféle képzésekkel és továbbképzésekkel lehet biztosítani.

6. Versenyképesség és foglalkoztatottság

Vizsgálatot kell folytatni és be kell mutatni azt, hogy a versenyképesség fejlesztésével a foglalkoztatottság területén milyen pozitív folyamatok indíthatók el a sport által. Hatásvizsgálatok segítségével be kell mutatni, hogy egységnyi ráfordítás milyen módosulást eredményez a foglalkoztatottsági adatokban. Folyamatos vizsgálatokra, kontrollingra van szükség annak érdekében, hogy a sport szerepét a foglalkoztatottság növelésében alátámasszuk. Elemezni kell, hogy a gazdaság számára a sportban befektetett forintok milyen haszonnal járnak, mennyiben járulnak hozzá Magyarország versenyképességének javításához. A multifunkcionális sportlétesítmény-koncepció keretében összekapcsolhatóak a gazdaság különböző területei (turizmus, területfejlesztés), továbbá a foglalkoztatottság és a versenyképesség (kis- és középvállalkozások).

A sportban a vállalkozások és különösen a foglalkoztatás szempontjából jelentős kihasználatlan erőforrások, tartalékok rejlenek. Az Európai Unióhoz újonnan csatlakozott kelet-közép-európai államokban a sportban foglalkoztatottak aktív népességhez viszonyított aránya messze elmarad a régi tagállamokéhoz képest.

Mivel a szervezetek számát tekintve a sport az egyik legnagyobb szegmense a hazai civil szférának, a foglalkoztatottak száma viszont alacsony, egyértelmű, hogy a munkát elsősorban önkéntesek végzik.

Mindezek alapján hosszú távú célunk, hogy a sportszférában a foglalkoztatottság az önkéntességtől a teljes, illetve a részmunkaidős foglalkoztatás irányába tolódjon el. Jelentős mértékben növekedjen azoknak a tanároknak, sporttudósoknak, edzőknek, versenybíróknak, sportszakembereknek, sportvezetőknek, sportorvosoknak a száma, akik a sportban való tevékenységet élethivatásként választják, a sportszférában mint munkavállalók vesznek részt.

A foglalkoztatásbővítésben jelentős szerep hárul a sportban érdekelt, illetve a sporttal összefüggésbe hozható vállalkozásokra. A sportvállalkozások számának és profiljának bővüléséhez az állam hatékony, vállalkozásbarát környezet kialakításával, vállalkozásfejlesztéssel, elsősorban a kis és közepes méretű vállalkozások, valamint a szabadidő-gazdaság fejlesztésével, támogatásával járulhat hozzá.

Bár közvetlen munkahelyteremtő képessége viszonylag csekély, mégis idetartozik két kezdeményezés, amelyek hosszú távon kijelölik a sportban való foglalkoztatás növekedésének irányát. Az egyik a kistérségi humánmenedzseri rendszer bevezetése (lásd a szervezeti rendszer korszerűsítéséről szóló fejezetet), a másik pedig a regionális és kistérségi multifunkcionális szabadidőközpontokhoz kapcsolódó munkahely-teremtési funkció.

A kistérségi humánmenedzserek interdiszciplináris tudással rendelkező, ugyanakkor a speciális, helyi igényeknek, követelményeknek is megfelelni tudó, új típusú szakemberek (szabadidős szakemberek) képzését és foglalkoztatását jelentené központi költségvetési többletkiadást nem igénylő módon, számszerűsítve a jelenlegi sportszakemberi állomány bázisán. A szükséges humántőke a működő szabadidő-szervezők, volt pedagógusok, állástalan fiatal diplomások, testnevelő tanárok, edzők körében keresendő. A humánmenedzserek képzésük során a gyakorlatban is hasznosítható, komplex háttértudással, magas szintű, korszerű menedzselési ismeretekkel kell, hogy rendelkezzenek, és hatékony, gyakorlati szervezési képességeket szereznének.

7. Nemzeti Sportinformációs Rendszer

Célunk egy felhasználóbarát központi elektronikus platform - Nemzeti Sportinformációs Rendszer - létrehozása és működtetése, amely a benne foglalt adatbázissal segítséget nyújt a döntés-előkészítéshez, ellenőrzéshez, az adatszolgáltatók saját adatainak kezeléséhez, a pályáztatás központi, elektronikus kezeléséhez, továbbá számos szolgáltatást, közérdekű információt nyújt a sport területén működő társadalmi szervezetek, illetve a sport iránt érdeklődők részére. A rendszer hatékony működése érdekében át kell tekinteni az OSAP keretében megvalósuló adatgyűjtéseket, valamint az állami sportinformációs rendszer működésének tapasztalatait. Ezek, valamint a sporttársadalom igényeinek felmérését követően meg kell határozni azon adatok, szolgáltatások körét, amely az állami és civil sportigazgatást, valamint a sport civil szférájának működését segítheti. Személyes és különleges adatok kezelésének szükségessége esetén az adatkezelés kizárólag a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény rendelkezéseinek megfelelően valósulhat meg.

8. Sportkommunikációs stratégia

A Nemzeti Sportstratégia végrehajtásának eredményessége nagymértékben azon múlik, hogy mennyire sikerül a programba bekapcsolni, az együttműködésbe bevonni, a végrehajtásban érdekeltté tenni a sport területén érintett szakembereket, szervezeteket, intézményeket, valamint a lakosságot. Ebben kiemelt szerepe van a tervezett lépések kommunikációjának, az üzenetek eljuttatásának az érdekeltek felé. A hosszú távú gondolkodás tehát megköveteli a kommunikációs stratégia kialakítását is. A konkrét kommunikációs stratégia megvalósítási technikájának kiválasztása mellett fontos meghatározni a sport stratégiai üzenetének tartalmát! Ezek az üzenetek a teljesség igénye nélkül:

- A rendszeres testedzés a legkiválóbb primer prevenciós eszköz az egészségmegőrzés, egészségmegtartás szempontjából.

- A sportot etikai tartalma, lehetőségei alkalmassá teszik a nevelési folyamat legkarakteresebb eszközeként történő megjelenésre. A sport a nevelés egyik leghatékonyabb eszköze. Kiváló sportolóink egyben minta- és példaképek is, rá kell irányítani a legkiválóbb személyiségre a társadalom figyelmét. Ők igazi példaképekké válhatnak.

- A sport közösségi kohéziója rendkívül erős. A sportközösség alkalmas a hétköznapi élet, az életminőség döntő átformálására.

- Az egész életen át tartó testedzés és tanulás, kulturálódás az igazi ideánk, ezt tartjuk a harmonikus személyiség kifejlődése szempontjából a legfontosabbnak.

- A stratégia „Sportoló Nemzet” ideájában gondolkodik, amibe szervesen beletartozik a „Sportnemzet” rangunk megőrzése, értékeink védelme. Az ország egészségi állapotának jelenlegi helyzete gyökeres változást követel a rendszeres testmozgás motivációs és attitűd rendszerében, valamint gyakorlatának kialakításában.

- A sport a kultúra szerves része. A sportolási tevékenység nem szakadhat el a humán területektől, szervesen kapcsolódnia kell például az oktatási, kulturálódási folyamatokhoz.

- A sport minden egyes területére be kell kapcsolni a tudástársadalom és informatikai társadalom, továbbá a sporttudomány eredményeit, a sportegészségügy vizsgálatait és vívmányait, a sport menedzselésének ismereteit.

- A sport alkalmas eszköz a szabadidő-gazdaság fejlesztésének ösztönzésére.

- Csak a tiszta eszközökkel elért sportsiker az igazi érték! A sportsiker elérése - mint cél - nem szentesítheti bármilyen eszköz alkalmazását.

Ezen értékek közvetítése állandó feladatunk. Stratégiai partnereink (testnevelők, edzők, óvónők, gyógytornászok, pedagógusok, sporthoz kapcsolódó médiaszakemberek) véleményének direkt kommunikációra épülő formálása útján, üzeneteinknek találkoznia kell a médiában elindított akciók hatásával!

Áttörés szükséges a szemléletben, akcióink háttereként a jövőben egységes gondolati hátteret alakítunk ki.

A kommunikációs stratégia két fő részből kell, hogy álljon, amelyet két fő feladat határoz meg.

a) A Nemzeti Sportstratégia gondolatainak, szemléletváltó üzeneteinek, gyakorlati lépésjavaslatainak eljuttatása a célcsoportokhoz.

b) A Nemzeti Sportstratégia megvalósulását elősegítő önálló kommunikációs projektek, kampányok létrehozása. A kreatív kampányok gondolatiságával, szellemiségével széles társadalmi elvárásokat, igényeket kell megfogalmazni elősegítve, öngerjesztő folyamattá váltva a többszintű társadalmi kommunikációt. Lényeges, hogy a kommunikáció az egész országot behálózza, ezért a regionális sporttanácsoknak, a megyei sportigazgatóknak, valamint az Önkormányzati és Térségi Koordinátor Hálózatnak is szerepet kell kapnia az életmódváltás, szemléletváltás információs munkájában.

9. A sport és a környezetvédelem kapcsolata

Az Európa Tanács által kiadott Sportetikai Kódex szerint:

„Az emberek jó fizikai, társadalmi és lelki közérzetének biztosítása és fejlesztése generációról generációra azt igényli, hogy sporttevékenységüket - különösen a szabadban és a vizeken történő sportolást - összehangolják bolygónk korlátozott lehetőségeivel, a környezet fenntartásának, védelmének és kiegyensúlyozott használatának alapelemeivel. Így különösen

- a sportlétesítmények tervezésénél és építésénél figyelembe kell venni a természet és a környezet értékeit;

- támogatni és ösztönözni kell a sportszervezeteknek a természet és a környezet megóvására irányuló törekvéseit;

- a természetvédelem érdekében fejleszteni kell az emberek ismereteit a sport és a környezetvédelem közötti kapcsolatról.”

A környezetvédelem kiemelkedően fontos területe a nevelés eszközével megvalósítható prevenció, és ez természetesen vonatkozik a sportnevelés területeire is.

A környezetnek, s ebben kitüntetett módon a természeti környezetnek az egyén testi, lelki és szellemi fejlődésében rendkívül fontos szerepe van.

A versenysportban, az utánpótlássportban folytatott munka, az iskolai sport, és a szabadidősportban végzett tevékenység egyaránt az életminőség javítására kell, hogy irányuljon.

Az Európai Unió és az OECD által megfogalmazott elvek alapján a jog- és programharmonizáció nemcsak a környezetvédelem és oktatás területeire, hanem a sport területeire is terjedjen ki.

A Stratégia kifejezi a környezet védelmének fontosságát, ami a sporttól és az egészséges életszemlélettől elválaszthatatlan.

Cél elsősorban a figyelemfelkeltés és -felhívás a sport és a környezetvédelem, természetvédelem kapcsolatára, továbbá az erre vonatkozó nemzeti és nemzetközi civil szervezeti kezdeményezések támogatása. A sport minden területének, konkrét gyakorlatának a környezetvédelem és természetvédelem aktív figyelembevételére, a megelőzésre kell irányulnia. Különösen érvényes ez az infrastrukturális fejlesztésekre és a természetben végzett sporttevékenységekre.

10. Esélyegyenlőség

Az esélyegyenlőségi akciók jelenleg ágazati alapon szerveződnek. Szükség van a különböző ágazati törekvések szintetizálására, a köztük lévő szinergia megtalálására. Ezért a sport egyértelmű célja, hogy az esélyegyenlőségi és területi különbségeket csökkenteni szándékozó akciókat a hatékonyság növelése érdekében integrálja a saját területein.

Az utánpótlás rendszerünkben kiemelten fontos szerepet játszik a Héraklész-program (Bajnokprogram, Csillagprogram). A program az esélyegyenlőség megteremtését is támogató modell, mindemellett azonban fontos lenne a tehetségek sporttudományos alapokon nyugvó kiválasztása, a tehetséggondozás tudatosabbá és pontosabbá tétele. A fent említett célt is kívánja szolgálni a közeljövőben létrehozandó Nemzeti Sportinformációs Rendszer, valamint az utánpótlás műhelyek fejlesztése.

A jövőben a tehetségek kiválasztási folyamata, a kiválasztás átfogó metodikai pontosítása kell, hogy kiemelkedő feladattá váljon. A sportági szövetségekkel együttműködve ki kell alakítani a tehetséggondozás alapvető formáit, módozatait (ösztöndíjrendszer, kollégiumi elhelyezés), a sportágakat lefedő szakmai kontrolling rendszert, valamint a tehetségek szociális helyzetének, mobilitási lehetőségeinek vizsgálati rendszerét.

Ebben a munkában nagy segítséget jelenthet kiváló szakembereink meglévő tapasztalata és pedagógiai érzéke.

Az állami sportigazgatásnak - teherbíró képessége arányában - támogatnia kell az esélyegyenlőséggel kapcsolatos törekvéseket. A sport esélyegyenlőséget segítő funkcióját különböző akcióprogramok által kell megvalósítani, melyekben különös figyelmet kell fordítani a hátrányos helyzetű településeken élő gyerekekre és fiatalokra, fogyatékossággal élő emberekre, nőkre, valamint a romákra. A támogatással párhuzamosan keresni kell azokat az új utakat is, amelyek lehetőséget teremtenek a magántőke bevonására úgy, hogy a helyi igényeket figyelembe veszik, azaz figyelnek a lokálpatrióta törekvésekre.

IV.4. HAZAI RENDEZÉSŰ VILÁGVERSENYEK ÉS ESEMÉNYEK

A jelentős nagyságrendű fejlesztések és széles körű, aktív állami részvételt igénylő, nagy társadalmi-gazdasági hatásokkal bíró ún. megarendezvények - az olimpia és paralimpia, labdarúgó-EB, Forma 1 - és nagy társadalmi jelentőségű események támogatása nem csupán sportpolitikai, hanem kormányzati, társadalmi döntést igényel. A sportpolitika döntési kompetenciája lényegesen kisebb költségvetésű rendezvények - a Világkupa (VK), az Európa-bajnokság (EB), valamint a világbajnokság (VB) - körében érhető tetten.

A kiemelt hazai rendezésű világesemények (EB, VB, VK) támogatási gyakorlatában a korábbi évek tapasztalatai alapján még inkább szükségessé vált az ezen események támogatásához meghatározott szabályozás és szempontrendszer betartása és betartatása.

A sport számára a leghatékonyabb döntés megkönnyítése érdekében már rögzítésre került - a jövőben ennek pontos betartása szükséges - hogy:

- ha valamely esemény megrendezéséhez garanciavállalás, illetve a Kormány döntését igénylő létesítményfejlesztés, beruházás, eszközbeszerzés szükséges, a regisztrációs kérelem csak a Kormány pozitív döntését követően vehető nyilvántartásba;

- tervezett módon a felnőtt és az az alatti első utánpótlás korosztály Világ- és Európa-bajnoksága, valamint a felnőtt Világ Kupa támogatható;

- Világ Kupának az adott sportág versenynaptárában Világ Kupaként meghatározott versenyt tekintjük. Ezzel összefüggésben a Világ Kupa megrendezéséhez legfeljebb 2 évente nyújtható támogatás.

A támogatások megítélése elsősorban nem a sportágak gazdasági helyzetének javítását, hanem a tudatos, a sportágak adottságainak is megfelelő fejlesztését szolgálja. Rá kell irányítani a szövetségek figyelmét arra, hogy milyen ágazatközi lehetőségek rejlenek a hazai rendezésű világesemények megrendezésében. Minden támogatást meg kell feleltetni a magyar társadalmi és gazdasági körülményekkel és igényekkel, hiszen csak a források megfelelő koncentrációja révén lehet hatékony és megfelelő eredményeket elérni. Törekedni kell arra, hogy a sport kapcsolatrendszere fejlődjön és pótlólagos források bevonására alkalmassá váljon.

Egy sikeres világverseny hazai megszervezése közvetett és közvetlen módon (függően a sportesemény nagyságától, sportágtól, helyszíntől, időponttól) pozitív hatást gyakorol a turizmus eredményeire is. Ezért törekedni kell arra, hogy mindkét szakterület igényeinek megfelelő program, verseny, sportesemény támogatása valósuljon meg. A sikeres verseny azon túl, hogy területfejlesztési, gazdaságélénkítési érdekeket is szolgál, az ország imázsának emeléshez is nagyban hozzájárul. A kölcsönös figyelem, a kapcsolatok építése legyen evidencia. (Ugyanakkor a turizmus szempontjából kevésbé jelentős, azonban hagyományosan sikeres magyar sportágak világeseményeinek támogatását is szükséges biztosítani.)

Szükséges annak vizsgálata, melyek azok a nagyszámú hazai és külföldi amatőr sportolót egyidőben megmozgató, a sportot, mint életformát, az egészséges életmódot népszerűsítő tömegsportversenyek, melyek mind az országimázs, mind a turizmus vonatkozásában kiemelkedő jelentőséggel bírnak és támogatásra érdemesek.

A fentiek figyelembevétele lehetővé teszi egyrészt az egyre nagyobb számban megrendezésre kerülő és támogatást igénylő események még differenciáltabb és koncentráltabb kiválasztását, valamint a rendelkezésre álló állami támogatások hatékonyabb felhasználását. A jövőben az állami, önkormányzati és sportágspecifikus érdekeket és szempontokat figyelembe véve, mérlegelve szükséges felmérni és meghatározni az egyes események megrendezéséhez kötelezően előírt és nagy értékű beruházások, fejlesztések központi költségvetést terhelő nagyságát, és több éven áthúzódó támogatásának mértékét. El kell érni, hogy a rendezvénytámogatásnak a sportra, a gazdaságra, a régióra, a településre nézve fejlesztő hatása legyen. Ennek érdekében célszerű az események megrendezésének gazdasági, társadalmi, sportszakmai feltételeinek alakulását folyamatosan nyomon követni, illetve a fejlesztések tervezésekor az esetleges rendezési lehetőségek vonzatait szem előtt tartani. A hazai rendezésű világversenyek és események állami támogatása mögött a tudatos koncepció megjelenésével, a versenyrendezés pozitív hatással lesz mind a társadalom számára, mind az adott sportág fejlődésére.

Kiemelt állami feladatok a sport feltételrendszerének fejlesztésére vonatkozóan:

- A sportot és a sportolást ösztönző gazdasági és jogi környezet megteremtése, a stratégiával összhangban lévő sporttörvény megalkotása.

- Racionális és hatékony létesítményfejlesztési politika megvalósítása.

- Egyszerűsített szervezeti struktúra kialakításának támogatása.

- Kiszámítható, átlátható és ellenőrizhető finanszírozási rendszer kialakítása.

- Forrásbevonás lehetősége céljából EU-pályázatfigyelés és információtovábbítás a sportszféra számára.

- A szakemberképzési rendszer reformjának támogatása.

- A társadalom és a gyakorlat számára releváns, széles alkalmazhatóságot lehetővé tevő kutatások támogatása a sporttudomány-fejlesztési stratégia alapján.

- Működő, felhasználóbarát Nemzeti Sportinformációs Rendszer megalkotása.

- Következetes, koncepcionális kommunikáció megvalósítása.

- Világversenyek rendezésének támogatása racionális döntéshozatallal.

„A sport, az nemcsak testnevelés, hanem a léleknek is a legerőteljesebb és legnemesebb nevelő eszköze.”

Szent-Györgyi Albert (Szeged 1930)



A complex.hu oldal teljes egészében szerzői jogvédelem alatt áll. - Copyright Wolters Kluwer Kft. 2017. Minden jog fenntartva!