A törvény célja a gazdasági hatékonyság javítása, a piaci és a versenyviszonyok kibontakoztatása érdekében annak előmozdítása, hogy a magánvállalkozás meghatározóvá váljon a kiskereskedelemben, a vendéglátóipar és a fogyasztási szolgáltatások területén. Ezért az Országgyűlés a következő törvényt alkotja.
1. § (1) A törvény hatálya a belkereskedelmi és a fogyasztási szolgáltatási tevékenységet folytató állami vállalatra, egyéb állami gazdálkodó szervre, az általuk létesített leányvállalatra, az általuk alapított gazdasági társaságra – ha tagjai kizárólag állami vállalatok vagy egyéb állami gazdálkodó szervek – az ezek által létesített leányvállalatra (a továbbiakban együtt: vállalat), továbbá a 14. §-ban meghatározott gazdasági társaságban fennálló érdekeltségekre (részesedésekre) terjed ki.
(2) Az e törvény hatálya alá tartozó vállalatok vagyonának értékesítése során az Állami Vagyonügynökségről és a hozzá tartozó vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló 1990. évi VII. törvény (a továbbiakban: Tv.) rendelkezéseit az e törvényben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni azzal, hogy az Állami Vagyonügynökség Igazgatótanácsa – a vállalat, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium vagy a vállalkozó javaslatára – az egyébként a jelen törvény hatálya alá tartozó vállalatra bízott állami vagyon értékesítésének, hasznosításának feltételeit és módját a Tv. rendelkezéseinek alkalmazásával is megállapíthatja.
2. § (1) A vállalat azon kiskereskedelmi, vendéglátóipari, fogyasztási szolgáltató tevékenységet folytató üzletének (műhelyének, telephelyének, kereskedelmi szálláshelyének stb.), továbbá az ezekben hasznosított, az állami tulajdonból a vállalatra bízott vagyonnak, ideértve a vagyonértékű jogokat (a továbbiakban együtt: üzlet) értékesítését, illetve hasznosítását,
a) amely 1988. december 31-én, vagy azt követően szerződéses, bérleti, szabadkasszás, egyszerűsített jövedelemérdekeltségű rendszerben működött, vagy működik, illetve amelyeknek üzemeltetésére a vállalat a polgári jog szabályai szerint szerződést kötött, vagy
b) amelyben a teljes munkaidőben foglalkoztatottak átlaglétszáma 1988. december 31-én vagy azt követően a törvény hatálybalépéséig a kiskereskedelemben a tíz főt, a vendéglátásban, kereskedelmi szálláshelyen, valamint a fogyasztási szolgáltatásban a tizenöt főt nem haladta meg,
c) amelyben propán-bután gázkeveréket (gázpalack-cseretelep), háztartási tüzelőolajat, illetve évi 1,25 millió litert meg nem haladó mennyiségben motorbenzint és gázolajat forgalmaznak,
az Állami Vagyonügynökség (a továbbiakban: Vagyonügynökség) a törvény hatálybalépésétől számított két éven belül köteles kezdeményezni. Ha a szerződéses, illetve a bérleti üzemeltetésű üzlet vezetője és a vállalat közötti szerződés a törvény hatálybalépésétől számított két éven túl szűnik meg, az üzletet a szerződés megszűnését követően lehet értékesíteni, illetőleg hasznosítani. Ez a szabály irányadó akkor is, ha az üzlet üzemeltetésére a polgári jog szabályai szerint kötöttek szerződést (a továbbiakban együtt: szerződéses üzlet).
(2) A Vagyonügynökség e törvény rendelkezését alkalmazhatja – az (1) bekezdésben fel nem sorolt – olyan üzlet esetén is, amelyet a vállalat kijelöl, vagy amelynek megvásárlására irányuló szándékát a vállalkozó (8. §) a Vagyonügynökségnek bejelenti.
(3) Az (1) bekezdés rendelkezései nem alkalmazhatók:
a) arra az üzletre, amelyben olyan tevékenységet gyakorolnak, amelyre kizárólag az állam jogosult,
b) a konvertibilis valutáért árusító üzletre,
c) az utazási irodára,
d) a gyógyszertárra,
e) a zálogfiókra,
f) a szállodát fenntartó vállalat által a szállodában működtetett üzletre,
g) az üzletlánchoz tartozó üzletre, valamint
h) arra az üzletre, amelyben a vállalat túlnyomó részben a saját előállítású termékeit értékesíti vagy azokhoz kapcsolódó szolgáltatást nyújt.
(4) Üzletlánchoz tartozónak azt az üzletet kell tekinteni, amely az üzletkörén belül sajátos árukínálatot, szolgáltatást nyújt, azonos értékesítési módszerrel, egységes áron folytatja az üzleti tevékenységét és ennek a meghatározó jellemzői (berendezés, felszerelés, technológia, formaruha, portál stb.) egységesek. * Vita esetén az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium állásfoglalását be kell szerezni.
3. § A gyermek- és munkahelyi étkeztetést ellátó vendéglátóüzlet, a jellemzően élelmiszert árusító üzlet és a könyvesbolt a települési önkormányzat hozzájárulásával annak a vállalkozónak értékesíthető, aki az üzlet értékesítésére, hasznosítására kötött szerződésben vállalja, hogy az üzlet üzletkörét meghatározott ideig, de legfeljebb öt évig csak a települési önkormányzat hozzájárulásával változtatja meg.
4. § (1) A vállalat a törvény hatálybalépését követően a 2. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott üzletét – annak elvonásáig – továbbra is üzemeltetni köteles. A vállalat az üzletet a Vagyonügynökség hozzájárulása nélkül azonban nem használhatja fel gazdasági társaság részére nem pénzbeli hozzájárulás teljesítésére, az üzlet üzemeltetésére szerződést nem köthet, valamint az üzlet álló- és forgóeszközeit a gazdálkodás szokásos mértékét meghaladóan nem idegenítheti el, nem terhelheti meg és másik üzletbe nem csoportosíthatja át; továbbá a 14. § szerinti gazdasági társaságban fennálló érdekeltségét (részesedését) nem idegenítheti el.
(2) A vállalat a törvény hatálya alá tartozó üzleteiről, illetőleg az azokban lévő álló- és fogyóeszközökről, ezek könyv szerinti értékéről, az áru- és anyagkészletek nyilvántartott értékéről, valamint a 14. §-ban meghatározott gazdasági társaságokban fennálló érdekeltségéről (részesedéséről), kötvényről, illetve ellenértékről a Vagyonügynökséget a törvény hatálybalépésétől számított harminc napon belül köteles tájékoztatni. E határidőt a Vagyonügynökség a vállalat kérésére indokolt esetben legfeljebb harminc nappal meghosszabbíthatja.
5. § (1) A Vagyonügynökség a 4. § (2) bekezdésében meghatározott tájékoztatást követően a törvény hatálya alá tartozó üzletek értékét nyilvántartott szakértővel köteles megállapíttatni.
(2) Az érték megállapításánál figyelembe kell venni az üzlet helyét, felszereltségét, a vagyonértékű jogokat (pl. bérleti jog), továbbá az üzletben folytatott, illetőleg folytatható gazdasági tevékenységgel elérhető eredményt is. Ennek során nem lehet figyelembe venni az áru- és göngyölegkészletet.
(3) Az üzlet értékesítését megelőzően a Vagyonügynökség meghatározza azt az árat, amelynél kisebb összegért az üzlet nem értékesíthető (a továbbiakban: kikiáltási ár). A kikiáltási áron belül elkülönítetten kell kimutatni azt az összeget, amellyel az üzlet értéke a szerződéses üzlet vezetőjének beruházásai folytán növekedett.
6. § (1) A Vagyonügynökség határozza meg az értékesítés, hasznosítás ütemezését.
(2) A Vagyonügynökség a vállalat valamennyi üzletéről, és a vállalat jogi helyzetéről egyidejűleg köteles dönteni, ha az üzletek értékesítése folytán a vállalat a továbbiakban gazdaságosan nem működtethető, vagy a létesítő határozatban megállapított tevékenységi körét nem képes ellátni.
(3) Az üzlet értékesítésére a Vagyonügynökség a vállalatnak, más jogi személynek, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságnak vagy egyéni vállalkozónak (a továbbiakban együtt: értékesítő) megbízást ad. A Vagyonügynökség az értékesítővel kötött szerződésben köteles kikötni mindazoknak a kötelezettségeknek a teljesítését, amelyeket e törvény a Vagyonügynökség terhére megállapít.
7. § (1) A Vagyonügynökség által meghatározott időponttól a szerződéses üzlet vezetője a tevékenységét a szerződés megszűnéséig az egyéni vállalkozóra irányadó szabályok szerint folytatja. A szerződéses üzlet vezetője és a vállalat közötti szerződésből a vállalatot illető jogok, illetve vagyoni kötelezettségek a Vagyonügynökségre szállnak át. Az üzemeltetési (bérleti) díjat a vállalat által vállalt * , de a Vagyonügynökség által nem teljesíthető szolgáltatások ellenértékével, továbbá a társadalombiztosítási és nyugdíjjárulék, valamint a helyiségbér összegével csökkenteni kell. Az üzemeltetési szerződést – ezek figyelembevételével – módosítani kell, a felek a szerződést megszüntethetik, illetve az üzletvezető azt felmondhatja.
(2) A szerződéses üzletet – az üzemeltetésre vonatkozó szerződés megszűnéséig – csak az üzletvezető hozzájárulásával lehet értékesíteni.
(3) A szerződéses üzlet értékesítését, illetve az üzlet feletti rendelkezési jognak a Vagyonügynökségre történő átszállását megelőzően a szerződéses üzlet vezetője és a vállalat kötelesek elszámolni.
8. § (1) A Vagyonügynökség az üzletet az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvényben meghatározott feltételeknek megfelelő természetes személy, illetve a kizárólag ezek részvételével működő gazdasági munkaközösség, betéti társaság vagy korlátolt felelősségű társaság (a továbbiakban együtt: vállalkozó) részére értékesíti.
(2) Az üzlet értékesítése esetén az áru- és göngyölegkészletek kivételével a vállalat kezelésében volt eszközök – ideértve az ingatlannyilvántartásban önálló ingatlanként bejegyzett üzlethelyiséget is – a vállalkozó tulajdonába kerülnek.
9. § (1) A Vagyonügynökség az üzletet annak a vállalkozónak értékesíti, illetve az üzlet hasznosítására azzal a vállalkozóval köt szerződést, aki a nyilvánosan meghirdetett pályázat alapján közjegyző jelenlétében nyilvánosan lefolytatott árverésen vagy versenytárgyaláson a legkedvezőbb ajánlatot tette.
(2) A versenytárgyalási felhívást, a kikiáltási árat és az ajánlatok benyújtásának határidejét legalább 30 nappal megelőzően, legkevesebb két alkalommal, két-két napilapban meg kell hirdetni, és az üzletben jól látható helyen ki kell függeszteni. A versenytárgyaláson való részvételt az értékesítéssel megbízott szervezet bánatpénz fizetéséhez kötheti azzal, hogy ennek összege a kikiáltási ár 5%-át nem haladhatja meg. Ha a versenytárgyalás nyertese az üzletre a szerződést a pályázati feltételekben meghatározott határidőben nem köti meg, a bánatpénzt elveszti. Ilyen esetben a szerződés a következő legkedvezőbb ajánlatot tevő pályázóval – az általa vállalt feltételekkel – köthető meg. A pályázat és a versenytárgyalás egyéb szabályait, feltételeit, módját, továbbá a szerződéskötési feltételeket az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium javaslatára a Vagyonügynökség Igazgatótanácsa állapítja meg. Ennek során a versenytárgyalásról szóló 1987. évi 19. törvényerejű rendelet rendelkezéseitől eltérhet.
10. § Egyező ajánlat esetén – a következő sorrendben – előnyben kell részesíteni:
a) az üzlet vezetőjét,
b) az üzlet dolgozóját,
c) az üzlet dolgozóiból alakított gazdasági társaságot,
d) az üzlet vagyonával korábban gazdálkodó vállalat dolgozóját, továbbá a vállalat dolgozóiból alakított gazdasági társaságot,
e) azt, aki az ellenértéket készpénzben megfizeti.
11. § (1) A vállalkozót elővásárlási jog illeti meg arra a helyiségre, amelyben az üzlete működik.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott helyiség értékesítéséig – de legfeljebb tíz évig – a bérbeadó a bérleti szerződést csak a kisajátításról szóló jogszabályban meghatározott közérdekű célból, illetőleg a bérlőnek felróható okból mondhatja fel, és köteles a bérlőt kártalanítani.
(3) Ha a szerződéses üzletet nem az üzlet vezetője nyeri el, az 5. § (3) bekezdése szerint elkülönítetten kimutatott összeget a vállalkozó a szerződés megkötésével egyidejűleg készpénzben köteles megfizetni, és azt a Vagyonügynökség az üzlet vezetőjének 8 napon belül kifizeti.
(4) Ha a szerződéses üzletet az üzlet vezetője nyeri el, a vételárat csökkenteni kell az 5. § (3) bekezdése szerint elkülönített összeggel.
12. § (1) Ha az ismételten meghirdetett pályázatra nem volt jelentkező, az üzlet a meghirdetett feltételekkel a pályázat eredménytelen elteltétől számított 6 hónapon belül újabb pályázat nélkül értékesíthető, vagy a polgári jog szabályai szerint kötött szerződéssel hasznosítható.
(2) Ha a törvény hatálybalépésekor az üzlet nem – kizárólag vagy többségében – állami tulajdonban álló ingatlanban működik, azt csak az ingatlan tulajdonosának hozzájárulásával lehet értékesíteni.
13. § (1) A Vagyonügynökség az üzlet értékesítésére vagy hasznosítására irányuló szerződés megkötése előtt az üzletet a vállalattól elvonja. Ennek folytán az állam tulajdonosi jogait a Vagyonügynökség gyakorolja.
(2) Az üzlet értékesítésére irányuló szerződést a Vagyonügynökség csak azzal kötheti meg, aki a vállalt ellenérték megfizetésének anyagi fedezetével rendelkezik.
(3) Az értékesített üzlet bérleti joga a szerződés megkötése után forgalomképes.
(4) Az üzlet működésével kapcsolatos jogok és kötelezettségek a szerződés megkötésével a vállalkozóra szállnak át. A törvény hatálybalépése előtt kiadott hatósági engedélyek jogosultja a vállalkozó lesz, a folyamatban lévő ügyekben az engedélyek jogosultjaként a vállalkozót kell feltüntetni. Az üzlet értékesítését, hasznosítását a Vagyonügynökség köteles az engedélyeket kiadó hatóságoknak haladéktalanul bejelenteni.
14. § (1) Ha a 2. § (1) bekezdésében meghatározott üzlet üzemeltetésére vállalat részvételével gazdasági társaság alakult, vagy ha a vállalat vagyona a törvény hatálybalépésekor az ilyen üzleteket üzemeltető gazdasági társaságokban fennálló érdekeltségekből (részesedésekből) is áll, ezek az érdekeltségek (részesedések) a Vagyonügynökségre szállnak át. A tagsági jogokat a törvény a hatálybalépésétől a Vagyonügynökség gyakorolja, rendelkezik az üzletrészek, részvények felett, továbbá megilleti őt a helyiségek és eszközök használatát biztosító mellékszolgáltatás vagy a társasággal szemben vállalt egyéb ilyen jellegű szolgáltatás – általános forgalmi adóval csökkentett – ellenértéke.
(2) A Vagyonügynökség a rászállt társasági érdekeltségeket (részesedéseket) a gazdasági társaságokról szóló törvény szabályainak és e törvény megfelelő alkalmazásával értékesíti.
(3) Ha a vállalat az (1) bekezdés szerinti gazdasági társaság által kibocsátott kötvényt vásárolt, a kötvény a Vagyonügynökségre száll át. A gazdasági társaság a vállalat által rendelkezésére bocsátott összeg után köteles legalább a belföldi magánszemélyek betéteire megállapított legmagasabb mértékű pénzintézeti kamatnak megfelelő összeget a Vagyonügynökség részére megfizetni.
(4) Ha a vállalat az egyébként a 2. § (1) bekezdésében meghatározott üzletét 1990. január 1-je után értékesítette, az ellenértéket köteles a Vagyonügynökség részére – az általa meghatározott határidőn belül – átutalni.
15. § (1) Az értékesítés, hasznosítás, továbbá a 14. § alkalmazása eredményeként befolyó ellenérték az ennek során felmerült költségek és az üzletet terhelő beruházási hitel levonása után az államot illeti meg.
(2) A Vagyonügynökség a vállalati tartozások rendezéséig az (1) bekezdésben meghatározott összegnek a tartozások fedezéséhez szükséges részét – az üzlet könyv szerinti értékének a vállalati vagyonhoz viszonyított arányában – visszatarthatja.
(3) Az értékesített üzlet áru- és göngyölegkészletének a vállalat saját forrásaival finanszírozott értékét – az értékesítéssel kapcsolatos költségek és veszteségek levonása után – a Vagyonügynökség a vállalattól elvonja.
16. § Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba.
