Az Országgyűlés közkegyelmet gyakorol a következők szerint:
1. § Nem indítható, illetve nem folytatható büntetőeljárás az 1990. október 25-étől 28-áig terjedő időben az ország életét megbénító útelzárásokkal összefüggésben elkövetett
a) kényszerítés (Btk. 174. §),
b) személyi szabadság megsértése (Btk. 175. §),
c) közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény [Btk. 184. § (1) bekezdése],
d) közérdekű üzem működésének megzavarása (Btk. 260. §),
e) törvény vagy hatósági rendelkezés elleni igazgatás (Btk. 268. §) és
f) elöljárói intézkedés elmulasztása (Btk. 361. §)
miatt.
2. § Nem indítható, illetve nem folytatható büntetőeljárás az 1990. október 25-étől október 28-áig terjedő időben elkövetett – öt évet meg nem haladó szabadságvesztéssel fenyegetett – azon bűncselekmények miatt sem, amelyeket az útelzárásokkal akadályozott személyek az útelzárásokkal összefüggésben elkövettek.
3. § Mentesül a büntetés végrehajtása, valamint a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól az e törvény hatálybalépése előtt az a jogerősen elítélt, akivel szemben kizárólag az 1–2. §-okban foglalt és közkegyelem alá eső bűncselekmény miatt szabtak ki büntetést.
4. § A közkegyelem kiterjed az 1. §-ban meghatározott eseményekkel összefüggésben elkövetett szabálysértésekre is.
5. § A közkegyelem kiterjed az e törvényben foglalt bűncselekmények elkövetéséhez eszközül használt dolgok elkobzására is [Btk. 77. § (1) bekezdésének a) pontja].
6. § A kegyelem hatályát veszti azzal szemben, akit e törvény hatálybalépését követő öt éven belül elkövetett szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélnek.
7. § Az 1–2. §-ok alapján megszüntetett büntetőeljárást folytatni kell, ha azt a terhelt az eljárást megszüntető határozat közlésétől számított nyolc napon belül kéri.
8. § Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba.
