Az Országgyűlés – figyelembe véve az adórendszer eddigi működésének tapasztalatait is – egyfelől az államháztartás feladatainak ellátásához szükséges bevételek elérése, másfelől egyes javak fogyasztásának befolyásolása, valamint a személyszállításban az állam által nyújtott utazási kedvezmények miatti bevételkiesés ellentételezése céljából, a fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről a következő törvényt alkotja:
1. § (1) Fogyasztási adót (a továbbiakban: adó) kell fizetni – az e törvény II. fejezetében meghatározott feltételek szerint – az 1. számú mellékletben megnevezett termékeknek
a) az adó alanya (3. §) által belföldön történő értékesítése,
b) importálása esetén, ha az importált termék a kereskedelmi vámtarifa alkalmazásával vagy jogszabály által megállapított átlagvámmal kerül vámkezelésre.
(2) Mentes az (1) bekezdés b) pontja szerinti adófizetés alól az a termékimport, amelyre – jogszabályban foglalt és kihirdetett vagy a Magyar Közlönyben közzétett – nemzetközi szerződés adó- és vámmentességet biztosít.
(3) Fogyasztói árkiegészítés (a továbbiakban: árkiegészítés) vehető igénybe – az e törvény III. fejezetében meghatározott feltételek szerint – a 2. számú mellékletben megnevezett szolgáltatásoknak az árkiegészítés alanya (3. §) által belföldön történő nyújtása esetén.
2. § E törvény alkalmazásában belföld a Magyar Köztársaság területe, a vámszabad terület és a tranzitterület kivételével.
3. § Az adó vagy az árkiegészítés alanya
a) az a jogi személy, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, amely bevétel elérése érdekében,
b) továbbá az a magánszemély, aki rendszeresen, üzletszerűen, bevétel elérése érdekében saját nevében és felelősségére az 1. §-ban meghatározott értékesítési tevékenységet végez.
4. § (1) Az adót
a) a saját előállítású termék után a termelő, a bérmunka keretében termeltetett termék után pedig a termeltető,
b) a nem adóalanytól beszerzett termék esetén a vevő, a felvásárló fizeti meg.
(2) Az importált termék után az adót az importáló fizeti. E törvény alkalmazásában importálónak az minősül, akit jogszabály vámfizetésre kötelezett személyként nevez meg.
5. § (1) Az 1. § (1) bekezdésében foglaltak alkalmazása szempontjából belföldi értékesítésnek minősül:
a) a nem termelési, valamint a reprezentációs célú termékfelhasználás,
b) a javítási szolgáltatás során, a nem adóalanyok részére bérmunkában készített nemesfém termékhez történő – az adóalany tulajdonát képező – nemesfém alapanyag és drágakő-felhasználás, továbbá
c) a zártárusítású diplomatabolt részére történő termékértékesítés is.
(2) Termelési célú felhasználásnak az e törvény 1. számú mellékletében a 21. pont alatt megjelölt termékeknek a termékelőállításhoz közvetlen anyagként való felhasználása minősül.
6. § (1) Nem kell adót fizetni
a) a (2) bekezdés kivételével a gazdasági társaságba nem pénzbeli hozzájárulásként rendelkezésre bocsátott importált termék után, amelyre törvény vámmentességet és általános forgalmi adó mentességet biztosít,
b) a használt termék értékesítése, importálása esetén.
(2) Az (1) bekezdés a) pontja szerinti termék után meg kell fizetni az adót, ha azt a rendelkezésre bocsátást követő 3 éven belül elidegenítik, használatba, bérbe adják, vagy nem termelési, valamint reprezentációs célra (5. §) hasznosítják.
(3) Használt terméknek a rendeltetésszerű használat után újraértékesített, illetve import esetén a használtként vámkezelt termék minősíthető.
(4) A rendeltetésszerű használatot az adóalany igazolni köteles.
(5) Nem tekinthető használt terméknek
a) az üzemanyag, a tüzelőolaj, a kozmetikai termék, az élelmiszer és az élvezeti cikk, továbbá a változatlan (kijavított) állapotban már nem értékesíthető nemesfém termék és drágakő,
b) az adóalany készletében keletkező immobil, elfekvő áru, a selejtes, az értékcsökkent termék.
7. § A finomított szesz és a víztelenített szesz értékesítését végző adóalany mentesül az adó megfizetése alól, ha
a) az adóalany vállalja, hogy a vevő részére a szeszt vámhivatali ellenőrzés mellett adja ki, a szesz raktárközi forgalmára vonatkozó jövedéki eljárások szerint,
b) a vevő írásban értesíti az adóalanyt, illetve import esetén a vámhivatalt, hogy – a 3. számú mellékletben foglaltak betartásával – lemond a 11. § (1) bekezdésének e) pontjában biztosított adóvisszaigénylési jogáról.
8. § (1) Az adófizetési kötelezettség
a) a saját előállítású és a bérmunkában termeltetett, valamint a 6. § (2) bekezdésben meghatározott termék értékesítése esetén
aa) az értékesítésről kiállított számlán a teljesítés időpontjaként feltüntetett napon, illetve
ab) készpénz fizetéskor, valamint ha az adóalany a számvitelről szóló törvény alapján könyvvezetési kötelezettségének a pénzforgalmi szemlélet szerint tesz eleget, vagy csak a bevételeiről köteles nyilvántartást vezetni, akkor az ellenérték kiegyenlítésének napján;
b) a nem adóalanytól továbbértékesítésre beszerzett termék esetén a termék készletre vételének napján;
c) a nem termelési, valamint a reprezentációs célú felhasználás esetén a felhasználás költségként történő elszámolásának napján, de legkésőbb a felhasználás negyedévének végén
keletkezik.
(2) Termékimport esetén az adófizetési kötelezettség a terméknek a belföldi forgalom számára történő vámkezelése alkalmával tartott belső áruvizsgálat időpontjában keletkezik.
9. § (1) Az adó alapja, ha az adó mértéke százalékos:
a) a saját előállítású és a bérmunkában termeltetett terméknél az értékesített termék fogyasztási adót, általános forgalmi adót, kereskedelmi árrést nem tartalmazó ellenértéke,
b) a nem adóalanytól továbbértékesítésre beszerzett terméknél a vételár,
c) a nem termelési, valamint a reprezentációs célú termékfelhasználás esetén a nyilvántartás szerinti érték vagy a beszerzési ár, vagy az előállítási költség,
d) a 6. § (2) bekezdésben meghatározott termékek esetében a vámérték, vagy a nem pénzbeni hozzájárulásként elismert érték,
e) az importált termék esetében pedig a vámérték.
(2) A tételes adónál az adó alapja az értékesített vagy importált termék mennyisége.
(3) Ha az értékesített, importált termék ellenértéke termék vagy szolgáltatás (árucsere ügylet), az adó alapja
a) százalékos mértékű adó esetén a termék (1) bekezdés a) pontja szerinti, pénzben kifejezett ellenértéke, ennek hiányában a szokásos piaci ára, illetve
b) tételes adónál a termék mennyisége.
(4) A különböző adómértékekkel terhelt cikkelemekből álló összetett termék értékesítése esetén, illetve ha a pörköltkávét, a kávékivonatot kávékeverék vagy kávékészítmény formájában értékesítik, az adóalapot az adóköteles összetevőknek az összetett termék értékéhez viszonyított aránya, a kávékeveréknél és a kávékészítménynél a pörköltkávé, a kávékivonat mennyisége alapján kell meghatározni.
10. § (1) Az adó mértéke a termék
a) adóalapjának meghatározott százaléka (adókulcs),
b) mennyiségi egységére megállapított forintösszeg (adótétel).
(2) A bérfőzésből származó – lakosságtól felvásárolt – gyümölcspálinka értékesítése esetén az adó mértéke a külön jogszabály alapján befizetett bérfőzési szeszadó és a gyümölcspálinkára előírt adó különbözete.
(3) Ha az adóalany a bérfőzésből származó – lakosságtól felvásárolt – gyümölcspálinkát saját előállítású, vagy bérmunkában termeltetett termékéhez közvetlen anyagként használja fel, az előállított új termék után az előírt mértékű adót kell megfizetni. A befizetendő adóból az előzőleg megfizetett bérfőzési szeszadó visszatartható.
11. § (1) Az önadózás keretében [17. § (1) bekezdés] megállapított fizetendő adóból levonhatja, vagy az állami adóhatóságtól visszaigényelheti a terméket terhelő adót
a) az adó alanya, import esetén az importáló, ha az adóval növelt áron értékesített, beszerzett terméket visszaveszi, vagy külföldre visszaszállítja (visszavásárlás, visszáru, reexport),
b) a vevő, ha az adóval növelt áron beszerzett terméket a külkereskedelmi áruforgalom keretében exportálja,
c) a zártárusítású diplomata bolt az adóval növelt áron beszerzett termék értékesítése esetén, az üzemanyag és tüzelőolaj kivételével,
d) a vevő, kivetéses adózás esetén az első belföldi tulajdonos, ha az adóval növelt áron beszerzett motorbenzint, gázolajat és tüzelőolajat a külön jogszabályban kötelezően előírt tartalék készletbe helyezi.
e) a vevő, ha az 1. számú melléklet 21. pontjában megjelölt termékeket adóval növelt áron szerezte be, de azokat közvetlen anyagként a saját előállítású, vagy a bérmunkában termeltetett termékéhez használja fel, kivéve az ételhez és a cukrászati termékhez történő felhasználást,
f) az e) pontban foglaltak alkalmazása szempontjából közvetlen anyagfelhasználásnak minősül az is, ha az ömlesztett terméket (légiárut) kiszerelés, palackozás céljából szerezték be.
(2) E § alkalmazásában a használt termék és a nem adóalanytól vett termék nem minősül adóval növelt áron beszerzett terméknek, így azok után adó nem igényelhető vissza.
(3) Az adó levonhatósága vagy visszaigénylése
a) az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott esetben az ügyletről kiállított számlán feltüntetett teljesítés napjától,
b) az (1) bekezdés c), d) e) és f) pontjaiban meghatározott esetben a vételi ár, kivetéses adózás esetén pedig az adó megfizetésének napjától
esedékes.
(4) Az (1) bekezdés d) pontja alapján levont vagy visszaigényelt adót a kötelezően előírt tartalékkészletből kivett motorbenzin, gázolaj és tüzelőolaj mennyiség után, a kivétel napján meg kell fizetni.
(5) Az adóalany – a vevő kérésére – az árban felszámított adót a számlán köteles elkülönítve feltüntetni.
(6) Levonható vagy visszaigényelhető adóként az árban felszámított, kivetéses adózás esetén a vámhatóság által kivetett adó vehető figyelembe.
(7) Ha az adó alapját képező vámérték utólag csökken, a vámhatóság kérelemre a kivetéses adózás alapján befizetett többletadót visszafizeti.
12. § (1) Árkiegészítést igényelhet – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – az, aki kedvezményes vasúti, távolsági autóbusz, helyi autóbusz, helyi kötöttpályás, személyhajózási és révközlekedési személyszállítási szolgáltatást nyújt.
(2) Az árkiegészítés alanya által üzletpolitikai céllal adott utazási kedvezmények után árkiegészítés nem igényelhető.
13. § Az árkiegészítés alanya az árkiegészítést
a) a szolgáltatásnyújtásról kiállított számlán a teljesítés időpontjaként feltüntetett naptól,
b) készpénzfizetés esetén, illetve ha az árkiegészítés alanya a számvitelről szóló törvény alapján könyvvezetési kötelezettségének a pénzforgalmi szemlélet szerint tesz eleget, vagy csak a bevételeiről köteles nyilvántartást vezetni, akkor az ellenérték kiegyenlítésének napjától igényelheti.
14. § Az árkiegészítés alapja
a) a kedvezményes személyszállítási szolgáltatás – a távolsági személyszállítási forgalomban az utasbalesetbiztosítási díjjal csökkentett – díjbevétele, illetve
b) a 70 éven felüli magyar állampolgárok, a fegyveres erők sorállományú tagjai, valamint az országgyűlési képviselők ingyenes utazása miatti bevételkiesés megtérítésére a belföldi vasúti, a távolsági menetrend szerinti autóbusz és a helyi személyszállítási szolgáltatás díjbevétele.
15. § Az árkiegészítés mértéke a személyszállítási szolgáltatás árkiegészítés alapjának meghatározott százaléka (árkiegészítési kulcs).
16. § Az e törvényben nem szabályozott, az adózással kapcsolatos eljárásban az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
17. § (1) Az adó és árkiegészítés alanya a belföldi termékértékesítés és a belföldön nyújtott személyszállítási szolgáltatás tekintetében az adót, az adóelőleget, illetve az árkiegészítést maga köteles megállapítani, bevallani és megfizetni vagy igényelni (önadózás).
(2) Termékimport esetén az adót a vámhatóság határozattal állapítja meg (kivetéses adózás).
18. § (1) Az adó alanya, ha az előző év azonos negyedévében nettó adója elérte a 6 millió forintot, akkor adóelőleget köteles fizetni, illetve igényelhet vissza.
(2) Az adóelőleg összege az előző év azonos negyedévi nettó adóösszegének egyhatod része.
(3) Ha az adóalany a tárgyévet megelőző évben nem fizetett és nem igényelt vissza adót, de a tárgyév első negyedévében a nettó adó várható összege eléri a 6 millió forintot, akkor a várható nettó adóösszeg egyhatodát kell adóelőlegként fizetni, illetve lehet igényelni. A II., III., IV. negyedévben akkor kell adóelőleget fizetni (lehet adóelőleget visszaigényelni), ha az előző negyedévi nettó adó, illetve visszaigénylés összege a 6 millió forintot meghaladja. Az adóelőleg összege az előző negyedévi nettó adó egyhatod része.
(4) Az adóelőleg fizetésnél, igénybevételnél az önadózás keretében [17. § (1) bekezdés] megállapított adót kell figyelembe venni.
19. § A statisztikai besorolási számra történő hivatkozással meghatározott termékek és szolgáltatások vonatkozásában a Központi Statisztikai Hivatalnak az Ipari Termékek Jegyzéke (ITJ) és a Szolgáltatási Tevékenységek Jegyzéke (SZTJ) 1991. augusztus 31. napján érvényes besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni. A besorolási rend ezt követő (időközi) változása az adókötelezettséget nem befolyásolja.
20. § (1) E törvény 1992. január 6-án lép hatályba. Rendelkezéseit azokra a belföldi termékértékesítésekre és termékimportra, továbbá a belföldön nyújtott személyszállítási szolgáltatásokra kell alkalmazni, amelyeknél az adófizetési kötelezettség, illetve az árkiegészítés-igénybevételi lehetőség 1992. január 6-ával keletkezik. A törvény 1. és 2. számú melléklete a Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1992. évi szabályairól szóló törvény keretében kerül elfogadásra.
(2) Az 1988. december 31-ig nyilvános kapacitásfejlesztő pályázatok alapján megkötött szerződések szerinti kedvezmény, a szerződésben meghatározott feltételekkel az adóból visszatartható.
21. § Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter arra, hogy rendeletben határozza meg a diplomáciai és konzuli képviseletek és azok tagjai, valamint az ezekkel egy tekintet alá eső nemzetközi szervezetek és azok tagjai számára, az üzemanyagoknál – a nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján – adható adóvisszatérítés-mértékeket, módját és részletes szabályait.
22. § E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az 1989. évi LI. törvény, valamint az azt módosító 1990. évi XLVIII. törvény és az 1990. évi CIV. törvény 60–63. §-a.
A törvény 20. §-ának (1) bekezdése értelmében a melléklet A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1992. évi szabályairól szóló törvény keretében kerül elfogadásra.
A törvény 20. §-ának (1) bekezdése értelmében a melléklet A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1992. évi szabályairól szóló törvény keretében kerül elfogadásra.
A vevő a finomított szesz (88–12) és a víztelenített szesz (88–13) (a továbbiakban: szesz) beszerzése és közvetlen anyagként saját előállítású termékhez történő felhasználása esetén az alábbi feltételek, kötelezettségek vállalása mellett mondhat le a 11. § (1) bekezdés e) pontjában biztosított adóvisszaigénylési jogáról:
1. A vevőnek az adóvisszaigénylési jogról történő lemondást – a szesz felhasználásának telephelye szerint illetékes vámhivatalhoz, a beszerzést megelőzően – be kell jelenteni.
2. A bejelentésnek tartalmaznia kell
a) a szesz felhasználásának célját és módját,
b) a termékenként megállapított szeszfelhasználási arányszámot, ennek indokoltságát a vámhivatal ellenőrizheti,
c) a felhasználás előtt: milyen denaturáló szerrel és milyen módon lehet denaturálni a beszerzett szeszt.
3. A bejelentés alapján a vámhivatal a vevőt nyilvántartásba veszi, közli a vevővel a nyilvántartási számot, illetve a szesz beszerzését és felhasználását jövedékileg ellenőrzi.
4. A vevő az ellenőrzéssel megbízottaknak köteles megengedni az üzemi és raktárhelyiségbe való belépést, a szeszkészlet és az előállított termékek mennyiségének megállapítását, a gyártási eljárás ellenőrzését.
5. A vevő a beszerzett szeszről a vámhivatal által előzetesen hitelesített nyilvántartást (számadást) köteles vezetni. A nyilvántartásnak a kötelező adatokat kell tartalmaznia:
a) a beszerzés, kiadás időpontját,
b) az eladó nevét és telephelyét,
c) a beszerzett szesz mennyiségét,
d) a készletből esetenkénti felhasználás jogcímét és mennyiségét.
6. A bevételeket és kiadásokat a vevő a számvitelről szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően köteles bizonylattal igazolni.
7. A vevőnél a vámhivatal átvételi kezelést nem végez. A vevő a beszerzett szeszt a 5. pontban meghatározott nyilvántartásban, a kiállított számla, illetőleg a vámhivatal által átadott szállítási bizonylat alapján veszi készletbe.
8. A vevő a beszerzett szesszel köteles évenként, a tárgyévet követő év január 31-ig, vagy a vámhivatal által meghatározott időpontig elszámolni.
9. A szeszfelhasználás elszámolása a bejelentett szeszfelhasználási arányszám alapján történik. Az elszámoláshoz a vevő termékenként részletezett szeszfelhasználási kimutatást köteles benyújtani.
10. Az elszámolás ellenőrzése során a beszerzések és felhasználások figyelembevételével meg kell állapítani a számított szeszkészletet is, és azt össze kell hasonlítani a tényleges készlettel. Többlet esetén további eljárásnak nincs helye. Hiány esetén havi 0,1% raktározási veszteség számítható.
11. A vevőnek a megállapított arányszámon felül, valamint nem a termék előállítására felhasznált szesz, továbbá a megállapított szeszhiány után az e törvény szerinti, a vámhatóság által kivetett fogyasztási adót meg kell fizetni.
12. A gyártás során megsemmisült szeszt a vámhivatalnak be kell jelenteni.
13. A vevő a beszerzett szeszt – ha az a rendeltetésszerű felhasználást nem akadályozza – a denaturáló szerrel denaturálni köteles.
14. A vevő a szeszfelhasználás során visszanyert szennyezett, illetőleg regenerált szesz tekintetében is e rendelkezés szerint köteles eljárni.
