Az Országgyűlés – figyelemmel az Alkotmánybíróság 15/1991. (IV. 13.) AB határozatára – annak érdekében, hogy a népességnyilvántartás adatállománya épségben maradjon és az új nyilvántartási és adatszolgáltatási rendszerre történő átállás ne okozzon aránytalanul nagy költséget – a személyi adat- és lakásnyilvántartásról szóló törvény elfogadásáig, illetve hatálybalépéséig – a következő átmeneti törvényt alkotja.
1. § (1) A népességnyilvántartás olyan települési (fővárosi kerületi), területi (regionális, illetve megyei) és központi szinten működő hatósági nyilvántartás, amely az állampolgárok e törvényben meghatározott személyi adatait és lakcímét, valamint az azokban bekövetkezett változásokat tartalmazza és azokból e törvény korlátai között adatokat szolgáltat.
(2) A népességnyilvántartási feladatokat a következő szervek látják el:
a) a települési (fővárosi kerületi) önkormányzat jegyzője;
b) a köztársasági megbízott, illetve a Kormány által az adatfeldolgozásra felhatalmazott szervezet;
c) az Állami Népességnyilvántartó Hivatal.
2. § A törvény hatálya alá tartoznak a Magyar Köztársaság területén élő magyar állampolgárok, a bevándorolt és a menekültként elismert személyek (a továbbiakban: állampolgár).
3. § (1) Az Állami Népességnyilvántartó Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) a belügyminiszter irányítása alatt álló, önálló első fokú hatósági jogkörrel rendelkező szerv.
(2) A Hivatal a Belügyminisztérium önálló költségvetési szerve és az állami költségvetésben a Belügyminisztérium fejezeten belül önálló címként jelenik meg, vezetőjét a belügyminiszter nevezi ki.
4. § A népességnyilvántartás az állampolgár következő személyi adatait tartalmazza:
a) nevét [családi és utóneve(i)t, nők esetében leánykori családi és utóneve(i)t];
b) állampolgárságát;
c) nemét;
d) születésének és elhalálozásának helyét és idejét (a holttá nyilvánítás, illetve a halál tényének bírói megállapítását);
e) személyi számát;
f) anyja leánykori családi és utóneve(i)t;
g) családi állapotát;
h) állandó és ideiglenes lakcímét;
i) az adatszolgáltatásra vonatkozó korlátozást, illetve tilalmat;
j) az a)–i) pontokban szereplő adatokban bekövetkezett változásokat.
5. § Az állampolgár alapvető személyazonosító adatai: családi és utóneve(i), nők esetében leánykori családi és utóneve(i) (a továbbiakban együtt: név); születési helye és ideje; anyja leánykori családi és utóneve(i) (a továbbiakban: anyja neve).
6. § (1) A személyi szám a törvény hatálya alá tartozó állampolgárok egyedi azonosítására szolgáló, matematikai módszerrel képzett kódjel.
(2) A személyi számot az Állami Népességnyilvántartó Hivatal képzi. A képzés szabályait a törvény 1. számú melléklete tartalmazza.
7. § (1) Az állampolgárt személyi számáról az anyakönyvvezető, az idegenrendészeti vagy a népességnyilvántartó szerv tájékoztatja.
(2) A személyi számot az állampolgár az alábbi szervek részére köteles közölni:
a) a települési (fővárosi kerületi) önkormányzat jegyzőjének, a köztársasági megbízottnak és az Állami Népességnyilvántartó Hivatalnak;
b) a népességnyilvántartás részére a 8. § szerint adatot szolgáltató szerveknek;
c) az e törvény 2. számú mellékletében felsorolt eljárásokban az ott felhatalmazott szerveknek.
(3) A személyi számot a népességnyilvántartó szervek egymás közötti, valamint a részükre adatot szolgáltató szervekkel (8. §) való kapcsolatukban, belső azonosítóként, valamint az e törvény alapján teljesített adatszolgáltatás során használhatják.
(4) A személyi szám használatára e törvény alapján feljogosított szervek a személyi számot csak törvényben vagy törvény felhatalmazása alapján más jogszabályban meghatározott célra és módon használhatják, és azt más szervnek vagy személynek nem adhatják át. A személyi számot az e törvényben annak használatára feljogosított szerveken kívül más nem használhatja, hivatalos iratban és egyéb nyilvántartásban nem tüntetheti fel és közlését az állampolgártól nem kérheti.
8. § A népességnyilvántartó szervek az általuk kezelt adatokat az alábbi forrásból gyűjtik:
a) az állampolgár lakcímbejelentése;
b) az anyakönyvből az anyakönyvvezető által küldött értesítés;
c) az idegenrendészeti és az útlevélszerv értesítése.
9. § (1) A népességnyilvántartó szervek az állampolgároknak és a jogi személyeknek kérelemre – a felhasználás céljának, illetőleg jogalapjának igazolása esetén –, jogaik és jogos érdekeik érvényesítése érdekében vagy külön törvény előírásai alapján személyazonosító és lakcímadatot szolgáltatnak.
(2) Az (1) bekezdés szerinti adatszolgáltatás során a személyi szám nem adható ki.
(3) A népességnyilvántartó szervek az e törvény 2. számú mellékletében szereplő szerveknek, az ott felsorolt jogszabályokban meghatározott feladataik ellátásához – kérelemre – adatokat szolgáltatnak.
10. § (1) Adatai kiszolgáltatását az állampolgár megtilthatja, kivéve, ha a kötelező adatszolgáltatást jogszabály írja elő.
(2) Az állampolgárt – kérelmére – tájékoztatni kell arról, hogy adatait milyen célból és kinek szolgáltatták ki. A népességnyilvántartó szerv e tájékoztatást csak akkor tagadhatja meg, ha azt törvény lehetővé teszi. A nemzetbiztonsági szolgálatok [1990. évi X. törvény 7. § (2) bekezdés], valamint a rendőrség részére teljesített adatszolgáltatásról csak e szervek vezetőinek előzetes hozzájárulásával nyújtható felvilágosítás.
(3) Az állampolgár kérheti az illetékes népességnyilvántartó szervtől adatainak helyesbítését.
11. § Az állampolgár a 10. §-ban biztosított jogai megsértése esetén az adatkezelő ellen bírósághoz fordulhat.
12. § (1) A népességnyilvántartó szervek kötelesek megtenni minden olyan technikai és szervezési intézkedést, továbbá olyan eljárási szabályokat kötelesek kialakítani, amelyek a törvény, valamint az egyéb adat- és titokvédelmi jogszabályok érvényre juttatásához szükségesek.
(2) Az adatokat védeni kell különösen a jogosulatlan hozzáférés, megváltoztatás, nyilvánosságra hozás vagy törlés, illetőleg a sérülés vagy a megsemmisülés ellen.
13. § E törvény 1992. január 1-jén lép hatályba és a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény hatálybalépésével egyidejűleg, de legkésőbb 1992. június 30-án hatályát veszti.
1. A személyi szám tizenegy jegyű.
2. A személyi számot az alábbiak szerint kell képezni:
a) az 1. számjegy az állampolgár állampolgárságát, születésének évszázadát és nemét jelöli a következők szerint:
| Születési idő és nem | |||||
| Állampolgárság | 1899 után | 1900 előtt | |||
| született | |||||
| férfi | nő | férfi | nő | ||
| magyar | 1 | 2 | 3 | 4 | |
| nem magyar | 5 | 6 | 7 | 8 | |
b) a 2–7. számjegyek az állampolgár születési évének utolsó két számjegyét, a születés hónapját és napját tartalmazzák;
c) a 8–10. számjegyek az azonos napon születettek születési sorszáma;
d) a 11. számjegy az 1–10. számjegyek felhasználásával matematikai módszerekkel képzett ellenőrző szám.
3. A személyi szám 11. számjegyét úgy kell képezni, hogy a 2. a)–c) pontok szerint képzett 10 számjegy mindegyikét szorozni kell azzal a sorszámmal, ahányadik helyet foglalja el a személyi számon belül. (Első számjegy szorozva 1-gyel, 2. számjegy szorozva 2-vel és így tovább.) Az így kapott szorzatokat össze kell adni és az összeget 11-gyel osztani. Az osztás maradéka a 11. számjeggyel lesz egyenlő.
A c) pont szerinti születési sorszámot nem szabad kiadni, ha a 11-gyel való osztásnál a maradék egyenlő 10-zel.
Az Állami Népességnyilvántartó szervektől adatszolgáltatás igénybevételére és a törvényben meghatározott körben a személyi szám használatára az alábbi szervek jogosultak:
1. Az állami és önkormányzati adóhatóság, a kifizető (munkáltató) és egyéb adatszolgáltató, valamint az illetékhivatal és a vámhatóság a jogszabályban meghatározott adóztatási, illetve adatszolgáltatási kötelezettségének teljesítése céljából (1990. évi XCI. törvény az adózás rendjéről).
2. A Társadalombiztosítási Főigazgatóság és szervei, illetve a munkáltató (társadalombiztosítási kifizetőhely) a járulékfizetéssel, a nyilvántartással, az adatszolgáltatással kapcsolatos, jogszabályban előírt kötelezettségük teljesítése, továbbá e szervek hatáskörébe tartozó ellátásoknak (szolgáltatásoknak) a jogosultak részére történő megállapítása és folyósítása, valamint ennek ellenőrzése céljából [a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény és a végrehajtása tárgyában kiadott 89/1990. (V. 1.) MT rendelet].
3. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, valamint az egészségügyi igazgatás szervei, az egészségügyi alap- és szakellátással, a gondozóhálózati ellátással, a vérellátással, a közegészségügyi-járványügyi nyilvántartásokkal kapcsolatos feladataik ellátása céljából. A szociális igazgatás szervei – külön jogszabályban meghatározott – feladataik ellátásához.
4. Az Országos Munkaügyi Központ, illetve a megyei munkaügyi központok a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 14–21. §-ai, valamint a 24–38. §-ai, továbbá a polgári szolgálatról szóló 75/1989. (VII. 7.) MT rendelet és a végrehajtásával összefüggő egyes felügyeleti és nyilvántartási szabályokról szóló 6/1990. (III. 23.) ÁBMH rek. alapján folytatott eljáráshoz és az ezzel kapcsolatos adatszolgáltatási kötelezettségek teljesítéséhez.
5. Az illetékes földhivatal az ingatlanra vonatkozó jogoknak és kötelezettségeknek az ingatlannyilvántartásba történő bejegyzésekor – amennyiben e jogok, illetve kötelezettségek állampolgárt érintenek – az ingatlannyilvántartás közhitelességének biztosítása céljából [9/1980. (V. 1.) MÉM rendelettel módosított 27/1971. (XII. 31.) MÉM rendelet az ingatlannyilvántartásról szóló 1972. évi 31. törvényerejű rendelet végrehajtására.].
6. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség, valamint a honvédelmi igazgatási feladatot ellátó állami és önkormányzati szervek és általuk vezetett katonai nyilvántartáshoz a jogszabályban előírt adatszolgáltatás, adatkérés, illetve adategyeztetés érdekében (az 1989. évi XXII. törvénnyel módosított 1976. évi I. törvény a honvédelemről).
7. A bíróság, az ügyészség, a bűnüldözés és a büntetésvégrehajtás szervei a rájuk vonatkozó törvényekben és egyéb jogszabályokban meghatározott feladataik ellátásához.
8. Az országgyűlési, önkormányzati képviselők és polgármesterek választásakor és népszavazáskor a választók nyilvántartását készítő szerve a nyilvántartás összeállításához, illetve az ajánlások hitelesítéséhez (1989. évi XXXIV. törvény az országgyűlési képviselők választásáról, valamint az 1990. évi LXIV. törvény a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról).
9. Népszavazásra, illetve népi kezdeményezésre irányuló állampolgári kezdeményezés (aláírásgyűjtő ív) aláírása esetén az illetékes szerv a hitelesítési eljárás lefolytatásához 1989. évi XVII. törvény a népszavazásról és népi kezdeményezésről).
10. A rendészeti igazgatás szervei
a) a gépjárműveknek és tulajdonosaiknak nyilvántartásához a rendőrségről szóló 39/1974. (XI. 1.) MT rendeletet módosító 4/1990. (VII. 11.) Korm. rendelet alapján;
b) a lőfegyver, a lőszer, a gáz- és a riasztófegyver, a légfegyver gyártására, javítására, kereskedelmi forgalmára, behozatalára, kivitelére, megszerzésére és tartására, valamint lőterek létesítésére és üzemeltetésére engedéllyel rendelkező személyek nyilvántartásához [115/1991. (IX. 10.) Korm. rendelet];
c) az idegenrendészeti feladatok végrehajtásához a külföldiek magyarországi tartózkodásáról szóló 1982. évi 19. törvényerejű rendelet alapján.
11. Az útlevélhatóság az útlevelekkel kapcsolatos ügyintézés során a külföldre utazásról és az útlevélről szóló 1989. évi XXVIII. törvényben előírt kötelezettsége teljesítése céljából.
12. A nemzetbiztonsági szolgálatok az 1990. évi X. törvényben előírt feladataik ellátásához.
13. A szabálysértési hatóságok a szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvényben előírt kötelezettségeik teljesítése céljából.
