A továbbértékesítési célú beszerzéseket terhelő előzetesen felszámított adó kulcsainak megoszlása vagy átlagkulcsa, illetve a diktált kulcsok alapján megállapított adó összegével
a bevételeket csökkenteni kell. E magánszemélyek költségeik között általános forgalmi adót nem számolhatnak el.
4. Az Áfa tv. 40., valamint 43. §-a alapján adózó magánszemély bevételeit és költségeit bruttó módon veszi számba. A forgalmi adó átalánykulccsal megállapított fizetendő adó összegével a bevételeket csökkenteni kell.
5. Az általános forgalmi adóalany magánszemély költségként számolhatja el az Áfa tv. 34. § (2) és (3) bekezdésében meghatározott beszerzéseknél előzetesen felszámított általános forgalmi adót.
VI. A magánszemély jövedelmének megállapításakor költségként nem vehető figyelembe:
1. az olyan vagyontárgy beszerzésére, fenntartására, üzemeltetésére, felújítására, karbantartására fordított kiadás, amely nem a jövedelemszerző tevékenységgel kapcsolatban merül fel;
2. a pénzügyi ellenőrzés alapján megállapított adórövidítésből, egyéb jogszabály megsértéséből keletkező befizetés (bírság, késedelmi pótlék stb.), kivéve az önellenőrzési pótlékot és az olyan adóra vonatkozó adóhiányt, amely jogszerű teljesítés esetén egyébként költségként elszámolható lett volna;
3. a bármilyen címen felvett hitelre (kölcsönre) visszafizetett összeg;
4. a személyes, illetőleg családi szükséglet kielégítésére fordított pénzbeli vagy természetbeni kiadás, a kötelezettség nélkül adott ajándék, adomány;
5. a befizetett nyugdíjjárulék, a magánszemélyek jövedelemadója és a földadó;
6. azok a kiadások, amelyek a IV. pontban felsorolt különleges rendelkezéseknek nem felelnek meg, pl. a IV/18. pontban meghatározott összeghatár.
I. Annak a magánszemélynek, aki 1991. évben a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. tv. hatálya alá tartozott, és 1992. január 1-jével a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. tv. alapján a kettős könyvvitelre tér át, az áttérés évében
– az 1991. december 31-én a vevők (megrendelők) tartozásainak nyilvántartásában kimutatott követelések összegét bevételként (árbevételként) kell elszámolnia;
– az 1991. december 31-én a szállítók követeléseinek nyilvántartásában kimutatott kötelezettségek összegét pedig költségként kell elszámolnia;
– az 1991. december 31-én, az áttérést megelőzően beszerzett, kifizetett és fel nem használt, nem értékesített készletei beszerzési értékét (annak összegét) az áttérés évében a költségekből le kell vonnia (a nyitó készletek értékével az eredményt növelni kell).
II. 1. A magánszemélynek a kettős könyvvitel vezetéséről az adóköteles jövedelem megállapításának a törvényben foglalt módszerére való áttérést követően az áttérés évét megelőző évi mérlegében
– a vevőkkel szembeni követelésként kimutatott értékre befolyt összegeket bevételként nem kell elszámolnia;
– a szállítókkal szembeni kötelezettségként kimutatott értékre teljesített kifizetéseket költségként nem szabad elszámolnia;
– a készlet címén kimutatott összeggel pedig az áttérés évében elszámolt költségeket növelnie kell;
– azon követelések leírásából származó veszteséget, amelyre az áttérést megelőző év záró mérlegében céltartalékot képeztek, csak a képzett céltartalékot meghaladó összegben szabad költségként elszámolni.
2. A magánszemélynek, aki 1992. január 1-jével az egyszeres könyvvitelről az adóköteles jövedelem megállapításának e törvényben foglalt módszerére tér át, az áttérés évében, az 1991. évi záró vagyonkimutatásban vásárolt készlet címén kimutatott összeggel (amely összeggel e címen 1991. évi vállalkozási nyereségadó alapját növelte) az áttérés évében elszámolt költségeket növelnie kell.
III. Az I. és II. pontokban foglaltakat kell értelemszerűen alkalmazni az 1992. évet követően történő könyvviteli, elszámolási rendszer megváltoztatása esetén.
A magánszemélynek az adóköteles jövedelme megállapításához szükséges nyilvántartásait a következők szerint kell vezetnie.
Az önálló tevékenységet végző, a számvitelről szóló törvény hatálya alá tartozó, nem kettős könyvvitelt vezető magánszemély a számvitelről szóló törvényben meghatározott könyvviteli nyilvántartásain (pénztárkönyv vagy naplófőkönyv, továbbá a vevőkkel szembeni követelések, a szállítókkal szembeni tartozások, a tárgyi eszközök és az immateriális javak nyilvántartása) túlmenően a B. pontban felsorolt további nyilvántartásokat csak akkor köteles vezetni, ha azok az adóköteles jövedelem megállapításához szükségesek.
A számvitelről szóló törvény hatálya alá nem tartozó magánszemély nyilvántartási kötelezettségei a következők. (Az alábbiakban teljeskörűen részletezett nyilvántartási rendelkezések értelemszerűen irányadók az A. pont szerinti nyilvántartási kötelezettség teljesítésére is.)
1. Alapnyilvántartások
a) A bevételi nyilvántartást köteles vezetni az a magánszemély, aki az önálló tevékenységéből származó jövedelmét a bevételéből az e törvény szerinti hányadban számolja el. A bevételi nyilvántartás tartalmazza a teljes, adóelőleggel nem csökkentett bevételek sorszámát, összegét, azok keltét, valamint a kifizető megnevezését.
b) Bevételi és költségnyilvántartást vezet az az önálló tevékenységet végző magánszemély, aki nem alanya az általános forgalmi adónak, alkalmazottat, segítő családtagot nem foglalkoztat. Az egyéni vállalkozó ugyancsak bevételi és költségnyilvántartást vezet, ha e törvény szerinti költségei az előző évben az évi 36 ezer forintot nem haladták meg, és az adóévben várhatóan 36 ezer forintot meg nem haladóan számol el költséget.
A bevételi és költségnyilvántartás a jövedelemszerző tevékenységgel kapcsolatban megszerzett bevételeket és a költségként elszámolható kiadásokat elkülönítetten tartalmazza. A bevételek és költségek sorszámának, összegének bejegyzése mellett fel kell tüntetni azok keltét, valamint a kifizető megnevezését.
c) Pénztárkönyvet vezet az az önálló tevékenységet végző magánszemély, aki alanya az általános forgalmi adónak, aki – ettől függetlenül – alkalmazottat, segítő családtagot foglalkoztat, továbbá az egyéni vállalkozó akkor is, ha a 36 ezer forintot meghaladóan számol el – e törvény szerint – költséget. A pénztárkönyvet a használatbavételt megelőzően az adóhatóságnál hitelesíttetni kell.
A bevételeket és a kiadásokat naponkénti bontásban, legalább tíznaponta, legkésőbb a tárgyhónap első tíz napját követően 15-ig, a második tíz napját követően 25-ig, a hátralévő napokat követően a következő hónap 5-ig kell a pénztárkönyvbe bejegyezni.
A készpénzbevételeket naponta – az általános forgalmi adó-kulcsok szerinti részletezésben – kell a pénztárkönyvbe bejegyezni, vagy naponta pénztárbevételi bizonylaton rögzíteni és a bizonylati adatokat legalább tíznaponként a pénztárkönyvbe tól-ig jelöléssel kell bevezetni. A számlával, egyszerűsített számlával kísért értékesítések esetén be kell jegyezni azok számát. Nyugtás értékesítéskor, összesített bevétel bevezetése esetén a felhasznált nyugták sorszámát tól-ig jelöléssel kell bejegyezni a pénztárkönyvbe.
A pénztárkönyvet havonta – legkésőbb a tárgyhónapot követő 15 napon belül – összesíteni kell, az év utolsó napjával pedig éves zárást kell készíteni. A pénztárkönyvben a jövedelemszerző tevékenységgel összefüggő valamennyi bevételt és kiadást folyamatosan időrendben kell könyvelni.
A téves bejegyzéseket áthúzással és a helyes tétel (összeg) bejegyzésével lehet kiigazítani. A pénztárkönyvben szereplő bevételeket és kiadásokat okmányokkal (számlával, más bizonylattal, részletező nyilvántartással) igazolni kell. Az okmányokat megfelelő időrendi sorrendben – a pénztárkönyv mellékleteként – elkülönítve kell kezelni.
A pénztárkönyvi elszámolás számítógéppel is végezhető, ha az alkalmazott gépi feldolgozási rendszer az e mellékletben foglalt tartalmi előírásoknak megfelel. A géppel feldolgozott pénztárkönyvi adatok havi forgalmi végösszegeit – manuálisan – a pénztárkönyvben kell rögzíteni.
A halmozott forgalmat tartalmazó pénztárkönyv, valamint a forgalmat tételes bontásban tartalmazó gépi naplók csak együttesen fogadhatók el.
A pénztárkönyv a következő adatokat tartalmazza:
A bevételek oszlopának bontása:
– a jövedelemadó alapjába beszámító bevételek;
– a jövedelemadó alapjába be nem számító bevételek;
– az általános forgalmi adó.
A kiadások oszlop bontása:
– a költségnek minősülő kiadások, ezen belül:
– anyag, áru
– bér és közterhei
– egyéb;
– általános forgalmi adó (a számlákban előzetesen felszámított);
– kivett személyi jövedelem;
– költségnek nem minősülő egyéb kiadások (pl. befizetett bírság).
A bevételi és a kiadási tételek azonosító adatai a sorszám, a bizonylat kelte (dátum), a bizonylat száma és szövege (a gazdasági esemény megjelölése).
d) Az a)–c) pontokban meghatározott alapnyilvántartás helyett naplófőkönyv is vezethető. Az alapnyilvántartás vezetési módja az adóéven belül nem változtatható meg, kivéve az e) pontban meghatározott eseteket.
e) Abban az esetben, ha a magánszemélynek az egyszerűbb adattartalmú alapnyilvántartás vezetésére való jogosultsága bármilyen okból megszűnik, köteles a részletesebb adattartalmú alapnyilvántartás vezetésére a megszűnés időpontjától kezdődően áttérni. Ekkor az egyszerűbb adattartalmú alapnyilvántartásban szereplő adatokat összesítve kell a továbbiakban vezetendő alapnyilvántartásba bejegyezni.
2. Részletező nyilvántartások
A magánszemély a részletező nyilvántartások közül csak azokat köteles vezetni, amelyek az adóköteles jövedelmének megállapításához szükségesek.
a) A vevőkkel (megrendelőkkel) szembeni követelések nyilvántartása
A vevőkkel kapcsolatos áru-, anyag- stb. szállításból, munkateljesítésből, szolgáltatásból származó követelésekről, a követelésekre befolyt összegekről nyilvántartást kell vezetni.
Ebben az áruszállításból, szolgáltatás teljesítésből származó általános forgalmi adót is tartalmazó követelést a vevő által elismert, számlázott összegben kell kimutatni mindaddig, amíg a követelést pénzügyileg nem rendezték, váltóval ki nem egyenlítették, illetve míg veszteségként leírásra nem került.
A nyilvántartás az alábbi adatokat tartalmazza:
– a számla száma és kelte,
– a vevő neve,
– a számla végösszege, ebből levonható általános forgalmi adó,
– a kiegyenlítés módja, kelte és összege.
A kibocsátott számlák adatait naponta kell a nyilvántartásba bevezetni. A nyilvántartásban szereplő számlák kiegyenlítésének időpontjában a követelést a kiegyenlítés adatainak bejegyzésével ki kell vezetni a nyilvántartásból, a pénztárkönyvben pedig bevételként kell elszámolni. Ha a kiszámlázott összeg változik, a változást a nyilvántartáson keresztül kell vezetni. A magánszemély év végén a nyilvántartást lezárja. A kiegyenlítetlen számlaértékek összeadásával megállapítja a fennálló követelések összegét és ezt az összeget „...... év december 31-én a vevőkkel szemben fennálló követelések összege” megjelöléssel a nyilvántartásba feljegyzi.
b) A szállítókkal szembeni tartozások nyilvántartása
A magánszemély az áru-, anyag- stb. vásárlásból, szolgáltatás igénybevételéből származó tartozásokról, a tartozások kiegyenlítésére átutalt összegekről nyilvántartást vezet.
Az áruszállításból, a szolgáltatás teljesítésből származó, általános forgalmi adót is tartalmazó kötelezettséget az elismert, számlázott összegben kell kimutatni mindaddig, amíg a kötelezettséget pénzeszközökkel, váltóval ki nem egyenlítették, illetve rendkívüli bevételként le nem írták.
A nyilvántartás az alábbi adatokat tartalmazza:
– a számla száma és kelte,
– a szállító neve,
– a számla végösszege, ebből levonható általános forgalmi adó,
– a kiegyenlítés módja, kelte és összege.
A kapott számlák adatait naponta kell a nyilvántartásba bejegyezni.
A nyilvántartásban szereplő számlák kiegyenlítésének időpontjában a tartozást a kiegyenlítés adatainak bejegyzésével ki kell vezetni a nyilvántartásból, a pénztárkönyvben
pedig kiadásként (költségként) kell elszámolni. Ha a kiszámlázott összeg változik, a változást a nyilvántartásban keresztül kell vezetni. Év végén a nyilvántartást le kell zárni. A kiegyenlítetlen számlák értékének összeadásával meg kell állapítani a fennálló tartozások összegét és ezt az összeget „… év december 31-én szállítókkal szemben fennálló tartozások összege” megjelöléssel a nyilvántartásba fel kell jegyezni.
c) Tárgyi eszköz nyilvántartás („állóeszköz nyilvántartás”)
Az a magánszemély, aki a jövedelemszerző tevékenysége gyakorlása során saját tulajdonú tárgyi eszközét használja, ezekről – kivéve a beszerzés évében költségként egy összegben elszámolható tárgyi eszközt – egyedi nyilvántartást vezet. E nyilvántartásból állapítható meg a költségként érvényesíthető értékcsökkenési leírás összege is.
A nyilvántartás tárgyi eszközönként az alábbi adatokat tartalmazza:
– a tárgyi eszköz megnevezése, száma,
– gép, berendezés esetén a gyártó vállalat neve,
– a gyártás éve, gyártási száma,
– a beszerzés és a használatbavétel időpontja,
– a kiselejtezés időpontja,
– az értékcsökkenési leírás kulcsa és annak esetleges változásai,
– bruttó (beszerzési) érték (az értékcsökkenés kiszámításának alapja),
– a bruttó (beszerzési) érték felújítás, átalakítás stb. által megnövelt összege (az értékcsökkenés kiszámításának módosult alapja),
– az elszámolt értékcsökkenés évente (ez az összeg számolható el költségként),
– nettó érték.
A tárgyi eszköz nyilvántartásba vétele a számla, illetve egyéb okmány alapján történik. Ugyancsak a számlának, illetve az egyéb okmánynak megfelelően kell a nyilvántartásban a bruttó (beszerzési) értéket szerepeltetni. A bruttó érték megállapításánál a számlában (okmányban) szereplő és visszaigényelhető általános forgalmi adó összegét figyelmen kívül kell hagyni. Kivételt képez e szabály alól az az általános forgalmi adó alany magánszemély, aki a beruházásait terhelő általános forgalmi adót nem vonhatja le az általa fizetendő adó összegéből, valamint az a magánszemély, aki az általános forgalmi adóval kapcsolatban alanyi adómentességet választott. Ezekben az esetekben az adó összege is amortizálható, ezért tárgyi eszköz bruttó értékének meghatározásakor az általános forgalmi adót is tartalmazó beszerzési érték vehető figyelembe.
A tárgyi eszköz-állományban értékesítés, kiselejtezés vagy megsemmisülés miatt bekövetkezett csökkenéseket a vonatkozó bizonylatok alapján a nyilvántartásban szintén el kell számolni.
A tárgyi eszköz egyedi nyilvántartását az eszköz értékesítését, kiselejtezését, megsemmisülését követő öt évig meg kell őrizni.
d) Immateriális javak nyilvántartása
Az immateriális javak – vagyoni értékű jogok, üzleti vagy cégérték, szellemi termékek, kísérleti fejlesztés aktivált értéke, valamint az alapítás, átszervezés aktivált értéke – megszerzéséért fizetett ellenértékről nyilvántartást kell vezetni.
A nyilvántartás az alábbi adatokat tartalmazza:
– az immateriális javak megnevezése,
– megszerzésének időpontja,
– beszerzési, előállítási költség vagy vételi érték,
– az éves elszámolt értékcsökkenés összege,
– a nettó (értékcsökkenési leírással csökkentett) beszerzési, előállítási költség vagy vételi érték.
e) Tőkejövedelmek nyilvántartása
A magánszemély a tulajdonában lévő, a 26. §-ban meghatározott értékpapírokról, az ingyenes értékpapírokról [6. § (1) bekezdés e) pont], továbbá a gazdasági társaságban lévő vagyoni részesedéséről nyilvántartást vezet.
A nyilvántartás az alábbi adatokat tartalmazza:
– az értékpapír vagy részesedés megnevezése,
– azonosító adatok,
– a vásárlás időpontja,
– a vásárlásra fordított összeg,
– az értékpapír (üzletrész) névértéke,
– az elidegenítés időpontja,
– az új tulajdonos megnevezése (névre szóló értékesítés esetén)
– az elidegenítéskor kapott ellenérték,
– az árfolyamnyereség.
f) Személyi jövedelem nyilvántartása
Az egyéni vállalkozó magánszemélynek a vállalkozásából kivont személyi jövedelméről nyilvántartást kell vezetnie.
A nyilvántartásnak tartalmaznia kell:
– a vállalkozó nevét, személyi adatait,
– a vállalkozásból származó felvett személyi jövedelem bruttó összegét, a felvét keltét,
– a bruttó személyi jövedelemből levont személyi jövedelemadó előleget,
– a bruttó személyi jövedelemből fizetett társadalombiztosítási járulék 10/53-ad részét (18,87%-át).
g) Munkabérek, -díjak elszámolása és nyilvántartása
A magánszemély a munkaviszony vagy egyéb jogviszony címén kifizetett munkabérekről és -díjakról (ideértve a megbízási stb. díjakat is) a munkavállalók (megbízottak) részére elszámolást ad, illetve a kifizetett bérekről, díjakról és a munkavállalóval szembeni tartozásairól személyenkénti nyilvántartást vezet. A nyilvántartás – a munkavállaló személyi adatain túlmenően – egy vagy több naptári évre egybefüggően tartalmazza a részére különféle jogcímeken kifizetett személyi jövedelemadó köteles bruttó összegeket, a bruttó összegekből levont személyi jövedelemadó-előleget, nyugdíjjárulékot, munkavállalói járulékot, az egyéb levonásokat és a részére kifizetett nettó összeget, továbbá a kifizetés keltét, valamint minden olyan adatot, amely a személyi jövedelemadó-előleg, illetve – amennyiben erre a magánszemély köteles – év végén a személyi jövedelemadó tényleges összegének a megállapításához szükséges.
A nyilvántartásba adatokat bejegyezni csak a pénztárkönyvi adatokkal egyezően szabad, ezért a nyilvántartásban minden tétellel kapcsolatban a vonatkozó pénztárkönyvi tételre kell hivatkozni.
h) Gépjármű-használati nyilvántartás (útnyilvántartás)
A magánszemély a jövedelemszerző tevékenységéhez használt gépjármű költségelszámolásához útnyilvántartás vezetésre kötelezett.
Minden gépjármű részére külön útnyilvántartást kell nyitni. Az útnyilvántartásban fel kell tüntetni a gépjármű típusát, forgalmi rendszámát, továbbá az üzemanyag-normát.
Az útnyilvántartásnak tartalmaznia kell:
– az utazás időpontját,
– az utazás célját, honnan, hová történt az utazás,
– a felkeresett üzleti partner(ek) megnevezését,
– a közforgalmú útvonalon számított legrövidebb úton megtett kilométerek számát.
Az útnyilvántartás tartalmazhatja az előzőekkel kapcsolatos üzemanyagvásárlás költségeit is.
i) Hitelbe vagy bizományba történő értékesítésre átadott, átvett áruk nyilvántartása
A hitelbe vagy bizományba történő értékesítésre átadott árukról mind az átadó, mind az átvevő nyilvántartást vezet.
A nyilvántartásba az adatokat az áru átadásáról-átvételéről kiállított bizonylat alapján kell bejegyezni.
Az áru átadásáról-átvételéről kiállított bizonylatnak legalább az alábbi adatokat kell tartalmaznia:
– az „átvételi elismervény bizományba (hitelbe) átadott árukról” megnevezést,
– az átadó nevét, címét, az adóigazgatási azonosítószámát,
– az átvevő nevét, címét, adóigazgatási azonosítószámát,
– az átadott áru megnevezését, KSH besorolási számát (legalább az általános forgalmi adó megállapításához szükséges mélységig), mennyiségét, egységárát, értékét,
– az átadás-átvétel keltét,
– az elszámolás időpontját,
– az átadó és átvevő aláírását.
Az áru átvevője – tekintettel az általános forgalmi adó-fizetési kötelezettségre – minden hónap utolsó napjával elszámol az átadóval a ténylegesen eladott árukról. Az átadó az eladott áruról számlát állít ki (a tárgyhavi értékesítésről kiállított számlában a teljesítés időpontjaként a hónap utolsó napját tünteti fel) és a számla alapján módosítja mind az átadó, mind az átvevő a hitelbe vagy bizományba átadott-átvett áruk nyilvántartását. A nem értékesített és a megbízónak visszaadott áruról átadás-átvételi bizonylatot kell kiállítani és e bizonylat adataival a nyilvántartást mind az átadó, mind az átvevő módosítja. Az átadás-átvételi bizonylatot az „Átvételi elismervény bizományba (hitelbe) átadott áruról” című bizonylattal értelemszerűen azonos adattartalommal kell elkészíteni.
j) Egyéb követelések nyilvántartása
A magánszemélynek egyéb követeléseiről nyilvántartást kell vezetnie. Ebben ki kell mutatnia a munkavállalóknak nyújtott hitelt, a kölcsönadott – rövid (egy éven belüli) lejáratú – pénzeszközöket, valamint a költségként el nem számolható, tartozatlanul befizetett, visszaigényelhető tárgyévi adóösszegeket.
A nyilvántartás az alábbi adatokat tartalmazza:
– a követelés megnevezése és címzettje,
– a követelés kelte,
– a követelés értéke,
– a kiegyenlítés módja, kelte és összege.
k) Árváltozási nyilvántartás
A magánszemély árváltozási nyilvántartás vezetésére kötelezett, amennyiben olyan terméket, árut értékesít, amely eredeti – az m) pont szerinti nyilvántartásban szereplő – áron nem, de csökkentett áron még értékesíthető.
A nyilvántartásnak tartalmaznia kell:
– az áru megnevezését (a beazonosításra alkalmas módon), egységét, mennyiségét,
– a beszerzési egységárát,
– a régi fogyasztói árát,
– az új fogyasztói árát,
– az árváltozás időpontját.
l) Selejtezési, áruromlási nyilvántartás
A magánszemély a 20 ezer forintot meg nem haladó értékek selejtezéséről nyilvántartást vezet. A nyilvántartásnak tartalmaznia kell:
– a selejtezés, az áruromlás időpontját,
– az áru, anyag stb. megnevezését,
– a kiselejtezett érték, anyag-, árufajtánkénti mennyiségét és fogyasztói árát.
m) Árnyilvántartás
A kereskedelmi tevékenységet folytató magánszemély az általa beszerzett árukról árnyilvántartást köteles vezetni. Az árnyilvántartásnak tartalmaznia kell:
– az áru megnevezését (a beazonosításra alkalmas módon) egységét, mennyiségét,
– beszerzési egységárát,
– a fogyasztói árat.
A magánszemély e kötelezettségének a beszerzési számlákon történő pontos fogyasztói ár feltüntetéssel is eleget tehet.
n) Leltár
A december 31-én, valamint a tevékenység megszüntetése esetén a megszüntetés napján meglévő vásárolt és saját termelésű készleteket leltározni kell az alábbi csoportosítás szerint:
– anyagok (alap-, segéd-, üzem-, és fűtőanyag),
– használatba nem vett eszközök (szerszám, műszer, berendezés, felszerelés, munkaruha, védőruha),
– áruk (kereskedelmi készletek),
– betétdíjas göngyöleg,
– alvállalkozói teljesítmények.
Saját termelésű készletek:
– befejezetlen termelés,
– félkész és késztermék.
Az általános forgalmi adó fizetése alól alanyi adómentességgel rendelkező, valamint az Áfa tv. 34. § (2) és (3) bekezdése, továbbá a 40. és 43. § alapján adózó magánszemélynek a leltárban
– a vásárolt anyagokat, a használatba nem vett 20 ezer forintnál alacsonyabb értékű (1991. december 31-ig történő beszerzés esetén 50 ezer forintnál alacsonyabb értékű – ide nem értve a járművet –) tárgyi eszközöket és az árukat a legutolsó beszerzési számla szerinti, általános forgalmi adót tartalmazó beszerzési áron, az előző évieket a nyitóleltári értéken kell szerepeltetni;
– a 2000 forint beszerzési egységárat meghaladó, de 20 ezer forintnál nem magasabb értékű (1991. december 31-ig történő beszerzés esetén 50 ezer forintnál alacsonyabb értékű – ide nem értve a járművet –) használt tárgyi eszközöket, az általános forgalmi adót tartalmazó beszerzési árának 50 százalékos értékén kell szerepeltetni;
– a saját termelésű félkész- és készterméket (a magánszemély által előállított, felújított, átalakított gépet, szerszámot) előállítási áron – az anyagköltség és a mások által végzett munka igazolt együttes összegében – kell szerepeltetni.
Az általános forgalmi adót tételesen fizető magánszemély a leltárban
– a vásárolt anyagokat, a használatba nem vett 20 ezer forintnál alacsonyabb értékű (1991. december 31-ig történő beszerzés esetén 50 ezer forintnál alacsonyabb értékű – ide nem értve a járművet –) tárgyi eszközöket és az árukat a legutolsó beszerzési számla szerinti, általános forgalmi adót nem tartalmazó beszerzési áron, az előző évieket a nyitóleltári értéken kell szerepeltetni;
– a 2000 forint beszerzési egységárat meghaladó használt, de 20 ezer forintnál nem magasabb értékű (1991. december 31-ig történő beszerzés esetén 50 ezer forintnál alacsonyabb értékű – ide nem értve a járművet –) tárgyi eszközöket, az általános forgalmi adót nem tartalmazó beszerzési árának 50 százalékos értékén kell szerepeltetni;
– a saját termelésű félkész- és készterméket (a magánszemély által előállított, felújított, átalakított gépet, szerszámot)
előállítási áron – az anyagköltség és a mások által végzett munka igazolt együttes összegében – kell szerepeltetni.
o) Alvállalkozói nyilvántartás
Azoknak a magánszemélyeknek, akik tevékenységüket fővállalkozóként végzik, az alvállalkozóikról, a részükre teljesített kifizetésekről alvállalkozói nyilvántartást kell vezetniük.
A nyilvántartásban minden készpénzzel vagy más módon kiegyenlített alvállalkozói számla adatát szerepeltetni kell.
A nyilvántartás az alábbi adatokat tartalmazza:
– a számla száma és kelte,
– az alvállalkozó neve, címe, adószáma,
– a számla végösszege,
– a levont adóelőleg összege,
– a kiegyenlítés kelte, módja, összege.
Abban az esetben, ha a kiegyenlítés nem készpénzzel történik, a számlát az alvállalkozói és a szállítói nyilvántartásba is be kell vezetni.
p) Szigorú számadású nyomtatványok nyilvántartása
A szigorú számadás alá tartozó nyomtatványokról vezetett nyilvántartásnak az alábbi adatokat kell tartalmaznia:
– a nyomtatvány neve és számjele,
– a beszerzés kelte,
– a tömb(ök) sorszáma (tól-ig),
– a használatbavétel kelte,
– a felhasználás kelte,
– a kiselejtezés kelte.
E törvény alkalmazásában szigorú számadású nyomtatvány az, amelyet a számvitelről szóló törvény annak minősít (1991. évi XVIII. törvény 86. §).
3. Selejtezés
A 20 ezer forintot meghaladó beszerzési értékű tárgyi eszközök kiselejtezésének igazolásául selejtezési jegyzőkönyvet kell felvenni. A selejtezési eljárás során meg nem semmisített tárgyi eszközt eltávolíthatatlan azonosító jellel kell ellátni. A selejtezés időpontját, a selejtezést megelőzően 15 nappal az első fokú adóhatóságnak kell bejelenteni. Az adóhatóság képviselőjének távolléte esetén két érdektelen tanú jelenlétében kell a selejtezést lefolytatni és a selejtezési jegyzőkönyvet aláírásukkal – lakcímük és adóigazgatási azonosító számuk feltüntetése mellett – igazolni.
4. Az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetése
A magánszemély egyéni vállalkozói tevékenységének megszüntetését az adózás rendjéről szóló törvényben foglaltak szerint bejelenti.
A tevékenység megszüntetését követően befolyt bevétel, illetve a kiegyenlítésre kerülő költségek elszámolási rendje a következő:
a) Ha a bevétel az adóbevallás benyújtására nyitva álló határnapig, (illetve a benyújtás napjáig) rendelkezésre áll, azt a lezárt adóév bevételei között XII. 31-i időponttal kell szerepeltetni.
b) Ha a tevékenységgel összefüggésben felmerült költség (szállítói tartozás) kiegyenlítése az adóbevallás benyújtására nyitva álló határnapig kifizetésre került, azt a lezárt adóév kiadásai között XII. 31-i időponttal kell szerepeltetni.
c) Abban az esetben, ha az adóbevallás benyújtására nyitva álló határnapot követően érkezik bevétel és kerül kifizetésre költség, akkor a 33. § (7) bekezdésében foglaltak alapján kell eljárni. Ha a költség a bevételt meghaladja, akkor a d) pontban foglaltakat kell alkalmazni.
d) Ha az adóbevallás benyújtására nyitva álló határnapot követően kerül kifizetésre költség, akkor ezt önellenőrzés keretében lehet érvényesíteni.
I. 1. Mentes az adófizetési kötelezettség alól az 1988–1989. években a magánszemély munkáltatója által e két évben viselt, a magánszemély javára kötött élet- és nyugdíjbiztosítás díja, ha a magánszemély a biztosítás feletti rendelkezési jogával 1992. december 31-éig nem él.
2. Ha az 1. pontban meghatározott feltételek nem teljesülnek, a munkáltató által viselt biztosítási díj utáni adókötelezettség és az 1991. évben hatályos 1989. évi XLV. törvény 39. § (1) bekezdésének b) pontjában foglalt adókedvezmény a magánszemélyt abban az évben terheli, illetőleg illeti meg, amelyben rendelkezési jogával él.
3. Az 1. és 2. pont alkalmazásában a biztosítás feletti rendelkezési jog gyakorlásának minősül a biztosítás megszüntetése, visszavásárlása, értékesítése.
4. E törvény 29. § (2) bekezdésének b) pontját az 1991. évben keletkezett adókötelezettség esetén is alkalmazni kell, ha az a magánszemélyre nézve kedvezőbb.
5. E törvény 1. sz. mellékletének B.III.1., 2. és 3. pontja alkalmazásában 1992. március 31-ig a közúti gépjárművek tüzelő- és kenőanyag felhasználásának költségtérítésként elszámolható mértékéről szóló 11/1990. (IV. 30.) KöHÉM rendelet, illetőleg a saját gépjármű hivatalos célú használatáért járó költségtérítésről szóló 9/1991. (V. 16.) KHVM rendelet értendő.
II. 1. Az 1991. évben hatályos 1989. évi XLV. törvény 11. és 12. §-a alá tartozó jövedelmek esetében, amennyiben az e tevékenységgel kapcsolatos írásba foglalt szerződést 1991. december 31-éig megkötötték, az e szerződés szerinti bevételre 1992. december 31-ig történő kifizetés esetén az 1991. évben hatályos rendelkezések szerinti adómentességi és jövedelemszámítási szabályok alkalmazhatók.
2. Az az egyéni vállalkozó, aki az 1991. évben hatályos 1989. évi XLV. törvény 20. §-ának második mondatában meghatározottak szerinti bevétel csökkentő kedvezményt 1991-ben igénybe vette, ezt a kedvezményt – annak az eredeti feltételek szerinti lejártáig – továbbra is változatlan módon érvényesítheti.
3. Az a magánszemély, aki 1992. január 1-jét megelőzően alapítvány, illetőleg közérdekű kötelezettségvállalás címén befizetést teljesített, az összjövedelemből levonható tételek érvényesítésére az 1991. évben hatályos 1989. évi XLV. törvény 34. § (2) bekezdésében foglaltakat alkalmazhatja az említett befizetések egészének elszámolásáig. A törvény hatálybalépésekor működő alapítványoknak a 34. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott előzetes hozzájárulást legkésőbb 1992. február 15-ig kell kérniük az adóhatóságtól. Az alapítványokra a törvény hatálybalépése és 1992. március 15-e között történő befizetés az összjövedelemből levonható.
4. Az a magánszemély, aki 1992. január 1-jét megelőzően az 1991. évben hatályos XLV. törvény 35. § (1) bekezdésében megjelölt összjövedelem-csökkentő (befektetési) kedvezményt igénybe vette, az említett törvény 35. § (3)–(4) bekezdése, továbbá 67. §-a a 38. pontja szerinti feltételeknek megfelelően köteles az adót e törvény hatálybalépését követően megfizetni. Amennyiben a vagyonjegy kibocsátója a vagyonjegy fejében a vagyonjegy tulajdonosának más értékpapírt (részvényt, üzletrészt) juttat, a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. törvény 35. § (1) bekezdés a) pontja alkalmazása szempontjából úgy kell tekinteni, mintha annak megszerzése a vagyonjegyhez jutás időpontjában történt volna. A vagyonjegy után igénybe vett, összjövedelmet csökkentő kedvezmény a magánszemélyt a vagyonjegy helyett kapott értékpapír után ugyanolyan arányban illeti meg, amilyen arányban az új értékpapír névértéke a vagyonjegy névértékéhez viszonyul, legfeljebb azonban az eredeti összeg mértékéig. E rendelkezést 1991. január 1-jétől kell alkalmazni.
5. Abban az esetben, ha az 1991. évben hatályos 1989. évi XLV. törvény 39. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott adókedvezményt 1991. évben – vagy azt megelőzően – a magánszemély igénybe vette és utóbb, – az említett törvény 39. § (3), illetőleg (4) bekezdésében meghatározott – feltételek beállnak, akkor az ily módon keletkezett adókötelezettség teljesítésére, továbbá a korábban igénybe vett adókedvezmény, valamint az utólag érvényesítendő adókedvezmény alkalmazására az 1991. évben hatályos 1989. évi XLV. törvény vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
6. a) Az 1991. december 31-ig történő ingatlan, illetőleg vagyoni értékű jog átruházása alapján az 1991. évben hatályos 1989. évi XLV. törvény 44. § (1) bekezdés b) pontja szerinti halasztott adó esetén a halasztás alapjául szolgáló feltétel teljesítése, illetőleg annak elmulasztása esetére az említett törvény 44. §-ának (2)–(7) bekezdése alapján kell eljárni.
b) Az 1991. december 31-éig a végleges szabadalmi oltalommal nem rendelkező találmány címén igénybe vett, az említett törvény 44. § (1) bekezdésének c) pontja szerint halasztott adó esetén, továbbá az egyéni vállalkozói tevékenység 1991. december 31-ét megelőző időpontban történő megszüntetésekor a vevők, megrendelők tartozásából származó – az említett bekezdés d) pontja szerinti – halasztott adó esetén az a) pontban foglaltakat kell alkalmazni.
7. Az az egyéni vállalkozó, aki 1993. december 31-ig a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény 19. §-ának (4) bekezdése alapján adókedvezményt vehetett igénybe, és e jogosultsága 1994. január 1-jét követően is fennáll, az adókedvezményt a személyi jövedelemadóból tarthatja vissza. Az adókedvezmény összegét a vállalkozási tevékenységből származó adóköteles jövedelem után a társasági adó feltételei és mértékei szerint kell meghatározni.
8. Tevékenységét 1992. január 1-jén megkezdőnek kell tekinteni azt az önálló tevékenységet folytató magánszemélyt is, aki az 1991. december 31-ig az akkor hatályos, 1989. évi XLV. törvénynek a 11. § (2) bekezdésében, a 12. § (2) bekezdésében és a 14. § (1) bekezdésében, valamint a 25. § (2) bekezdésében foglaltak szerint adózott, vagy a törvény a 7. § (2) bekezdésének 35. és 36. pontja alapján adómentes volt.
