A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) a következők szerint módosul, illetőleg a következőkkel egészül ki:
1. § A T. 1. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„1. § E törvény célja, hogy egységes elvek szerint szabályozza az állampolgároknak az Alkotmány rendelkezései alapján a társadalombiztosítás keretében járó ellátásokat.”
2. § A T. 10. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„10. § (1) E törvény alapján biztosított:
a) a munkaviszonyban (közalkalmazotti, illetőleg közszolgálati jogviszonyban) álló személy;
b) a szövetkezeti tag – ide nem értve az iskolai szövetkezet és az iskolai szövetkezeti csoport tagját –, ha a szövetkezet tevékenységében személyesen közreműködik;
c) a mezőgazdasági szövetkezet tagjának a közös munkában részt vevő családtagja;
d) a javító-nevelő és a szigorított javító-nevelő munkát végző személy;
e) a szakmunkástanuló;
f) az egyéni vállalkozói tevékenység [103/D. § (1) bekezdése] gyakorlásában rendszeresen közreműködő segítő családtag, továbbá a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság – ide nem értve a jogi személy felelősségvállalásával működő gazdasági munkaközösséget – természetes személy tagjának a társaságban rendszeresen munkát végző segítő családtagja, kivéve azt, akire a biztosítás egyéb jogcímen kiterjed, vagy aki öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjas;
g) az átképzési támogatásban, a munkanélküli járadékban, a pályakezdők munkanélküli segélyében, továbbá a képzési támogatásban részesülő munkanélküli személy.
(2) Az (1) bekezdésben említett személyeken túl a biztosítás kiterjed
a) az egyéni vállalkozóra [103/D. § (1) bekezdése];
b) a közkereseti társaság természetes személy tagjára;
c) a betéti társaság természetes személy beltagjára, illetőleg a társaság tevékenységében személyesen közreműködő kültagjára;
d) a korlátolt felelősségű társaság tagjára, ha a társaság tevékenységében nem munkaviszony, nem megbízási jogviszony keretében személyesen közreműködik, munkát végez;
e) az ügyvédi iroda tagjára, a szabadalmi ügyvivői munkaközösség tagjára;
f) a gépjárművezető-képző munkaközösség tagjára;
g) az oktatói munkaközösség tagjára;
h) az ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoport tagjára.
(3) A bedolgozóra, a megbízási és a 103/D. § (1) bekezdésének hatálya alá nem tartozó, vállalkozási jellegű jogviszony keretében díjazás ellenében személyesen munkát végző személyre a biztosítás akkor terjed ki, ha az e tevékenységéből származó havi keresete (díjazása) eléri a tárgyév első napján érvényes minimális bér havi összegének hatvan százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét.
(4) A (2) bekezdés rendelkezéseitől eltérően nem terjed ki a biztosítás az egyéni vállalkozóra, továbbá a közkereseti társaság, a betéti társaság, a korlátolt felelősségű társaság, az ipari szolgáltató szakcsoport, a gépjárművezető-képző munkaközösség, az oktatói munkaközösség tagjára, az ügyvédi iroda tagjaként működő ügyvédre és a szabadalmi ügyvivői munkaközösség tagjára, ha a 118/A. §-a szerint kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül.
(5) A biztosítás, ha jogszabály másként nem rendelkezik, az ennek alapját képező jogviszony kezdetétől a megszűnéséig áll fenn.”
3. § A T. 11. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„11. § (1) A biztosítás nem terjed ki:
a) a külföldi állam képviseleti hatósága, a diplomáciai mentességet élvező nemzetközi szerv, valamint az ezekhez tartozó diplomáciai mentességet élvező személy alkalmazottjára;
b) a külföldi munkáltató által Magyarországon foglalkoztatott, a devizajogszabályok szerint külföldinek minősülő személyre (a továbbiakban: külföldi);
c) a külföldi részvétellel működő gazdasági társaságnak a magyar állam területén foglalkoztatott – a 14. § (2) bekezdésének hatálya alá nem tartozó – arra a természetes személy munkavállalójára (tagjára), aki külföldinek minősül;
d) a munkáltató (foglalkoztató) házastársára (élettársára), kivéve, ha segítő családtagként [10. § (1) bek. f) pontja] folytat tevékenységet.
(2) Az (1) bekezdésben említett személyek társadalombiztosítási ellátására és a járulékfizetésre az illetékes társadalombiztosítási igazgatási szervvel a 119/D. § rendelkezései szerint megállapodást lehet kötni.”
4. § A T. 15. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„15. § (1) A biztosítottat betegségi és anyasági ellátásként egészségügyi szolgáltatás, táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj és anyasági segély illeti meg. A biztosított halála esetén temetési segély jár.
(2) A biztosított eltartott hozzátartozója egészségügyi szolgáltatásra és anyasági segélyre jogosult. Az eltartott hozzátartozó halála esetén temetési segély jár.
(3) A (2) bekezdés alkalmazásánál eltartott hozzátartozónak kell tekinteni a biztosított kiskorú gyermekét, valamint azt a háztartásában élő közeli hozzátartozóját [Ptk. 685. § b) pont], akinek havi jövedelme a naptári év első napján érvényes minimális bér összegét nem haladja meg.”
5. § A T. a következő címmel és 16/A.–D. §-okkal egészül ki:
16/A. § (1) A biztosított egészségügyi szolgáltatásra a biztosítás fennállása alatt és annak megszűnését követő 90 napon belül jogosult. A biztosítás megszűnése után is jár az egészségügyi szolgáltatás annak, aki táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban vagy gyermekgondozási segélyben részesül.
(2) Az (1) bekezdésben említett időtartam alatt megkezdett egészségügyi szolgáltatás a jogosultság megszűnését követő 6. hónap végéig jár.
(3) A biztosított az egészségügyi szolgáltatás keretében térítés nélkül jogosult:
a) a betegségek megelőzését szolgáló orvosi és lélektani vizsgálat keretében, külön jogszabályban foglaltak szerint
aa) a felnőtt korosztály az életkornak és nemnek megfelelő rizikófaktorok által indukált betegségek megelőzése és korai felismerése céljából szűrővizsgálatra;
ab) a gyermekek életkoruknak megfelelően: az anyagcserére, az érzékszervek működésére, az értelmi képességre és az érzelmi állapotra vonatkozó, valamint teljes fizikális szűrővizsgálatra;
ac) a 14 éven aluli korosztály csoportos szűrés keretében évente 2 alkalommal, a 14 éven felüli korosztály pedig egyéni vizsgálat keretében évente egy alkalommal fogorvosi vizsgálatra;
ad) a rendszeres sporttevékenységet elkezdő és folytató személyek sportorvosi vizsgálatra korra való tekintet nélkül, kivéve az I. osztályú és nemzetközi minősítésű sportolókat;
b) betegség esetén az egészségügyi alapellátás keretében:
ba) háziorvosi és házi gyermekorvosi alapellátásra;
bb) fogorvosi ellátás keretén belül
– fogmegtartó gyermekfogászat,
– fogászati rendellenességek fogszabályozó kezelése, a funkció helyreállítása (6 éves kortól), kivéve annak technikai költségeit,
– sürgősségi ellátás,
– fogmegtartó tevékenység,
– parodontológia,
– stomato-onkológiai primér szűrés és ellátás,
– fogsebészeti ellátás
igénybevételére;
c) betegsége esetén járóbeteg szakellátásra;
d) kórházi (klinikai) ellátás keretén belül;
da) orvos előírása szerinti gyógykezelésre, ideértve a szükséges műtéteket is;
db) ápolásra;
dc) a gyógykezeléshez szükséges gyógyszerre, kötszerre, ideiglenes gyógyászati segédeszközre;
dd) étkezésre, ideértve az orvos által rendelt diétát is;
de) a rendelkezésre álló férőhelyen történő elhelyezésre, arra az időtartamra, amíg az elhelyezés orvosilag indokolt;
e) szülészeti ellátás keretén belül;
ea) terhesgondozásra;
eb) magzatvédő szűrővizsgálatokra;
ec) szülészeti ellátásra;
ed) orvosi indikáció alapján terhességmegszakításra;
ee) orvosi indikáció alapján – külön jogszabályban meghatározottak szerint – mesterséges megtermékenyítésre, legfeljebb 3 alkalommal;
f) az orvosi rehabilitáció keretén belül;
fa) orvosi vizsgálatra és kezelésre;
fb) az orvos által rendelt egyéb terápiára;
fc) a d) pontban említett ellátásokra, ha a rehabilitációra fekvőbeteg-intézményben kerül sor;
g) szenvedélybetegekkel foglalkozó – az illetékes orvosszakmai kollégiumok által elismert – rehabilitációs ellátásra;
h) szanatóriumi ellátásra, ideértve a d) pontban említett szükséges ellátásokat is:
ha) akut esemény után rehabilitációs célzattal;
hb) krónikus megbetegedés esetén, ha a szanatóriumi kezeléstől funkcionális állapotjavulás, illetőleg az állapotromlás megelőzése várható és e cél a beteg otthonában történő kezeléssel nem érhető el, évente egy alkalommal maximum 4 hétre;
i) mentőszállítás keretében:
ia) mentésre;
ib) orvosi rendelés alapján történő betegszállításra.
(4) A (3) bekezdésben foglalt egészségügyi szolgáltatások során figyelembe kell venni:
a) az orvosszakmai célszerűséget;
b) a hatékony és célszerű vizsgálati módszereket;
c) az egészségügyi szolgálat teljesítőképességét.
(5) A (3) bekezdésben foglaltakat meghaladó ellátások teljes vagy részleges térítés mellett vehetők igénybe. Külön jogszabály rendelkezése szerint kell részleges térítési díjat fizetni a tartós ápolás esetén, amennyiben az elhelyezésre nem orvosi indikáció alapján kerül sor.
(6) A társadalombiztosítás a biztosítottnak az orvosilag indokolt esetben és szükséges mértékben gyógyszer, gyógyászati segédeszköz, protetikai és fogszabályozó ellátás és gyógyfürdő ellátás árához támogatást nyújt. Társadalombiztosítási támogatással rendelhető gyógyszerek, gyógyfürdő ellátások, illetőleg gyógyászati segédeszközök (protetikai és fogszabályozó ellátás) körét és a támogatás mértékét (összegét) külön jogszabály állapítja meg.
(7) A (3) bekezdésben említett egészségügyi szolgáltatások – az egészségügyi alapellátás kivételével –, továbbá a gyógyászati segédeszköz, a protetikai és a fogszabályozó ellátás, a gyógyfürdő ellátás igénybevételével kapcsolatban felmerült utazási költséghez társadalombiztosítási támogatás jár.
16/B. § A biztosított a 16/A. § (3) bekezdésében foglalt szolgáltatásokat a társadalombiztosítás illetékes szervével külön jogszabályban meghatározottak szerint szerződésben (1992-ben finanszírozási megállapodásban) álló egészségügyi szolgáltatónál veheti igénybe az alábbiak szerint:
a) a háziorvosi és gyermekorvosi alapellátást a biztosított által választott háziorvosnál, illetőleg gyermekorvosnál azzal, ha a választott orvos nem a biztosított állandó lakóhelye, illetőleg állandó tartózkodási helye szerint illetékes önkormányzat területén működik, az igénybevételével kapcsolatos többletköltséget a társadalombiztosítás nem téríti;
b) az egészségügyi szakellátás igénybevételére a biztosított – amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik – az alapellátás orvosának beutalása alapján jogosult. A beutalástól eltérő igénybevételből eredő többletköltségeket a társadalombiztosítás nem téríti;
c) az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény 85. §-ának (3) bekezdésében foglalt egészségügyi szervek igénybevételére külön jogszabály rendelkezései az irányadók.
16/C. § A tartósan külföldön foglalkoztatott biztosított és a vele együtt külföldön tartózkodó házastársa és gyermeke által indokoltan igénybe vett és igazolt egészségügyi ellátásának, továbbá a külföldön munkát vállalóként vagy egyéb jogcímen külföldön tartózkodó magyar állampolgár biztosított sürgős szükségből felmerült egészségügyi ellátásának költségét a társadalombiztosítás a belföldi ellátás költségének megfelelő összegben megtéríti.
16/D. A 16/A.–C. §-ok rendelkezéseit a biztosított eltartott hozzátartozójára is alkalmazni kell.”
6. § A T. a következő 22/A. §-sal egészül ki:
„22/A. § A táppénz napi összegének alapjául szolgáló naptári napi átlagkereset legfeljebb 2500 forintig vehető figyelembe.”
7. § A T. 44. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„44. § (1) Az öregségi nyugdíj összegét a nyugdíjazás évében a nyugdíj megállapításáig, valamint a nyugdíjazás évét közvetlen megelőző négy év alatt a főfoglalkozás keretében elért keresetnek (ideértve az ezen időszak alatt kifizetett jutalmat is) a magánszemélyek – ezen évekre vonatkozó és ezen összegekre eső – jövedelemadójával csökkentett összege havi átlaga alapján kell megállapítani. Keresetként kell figyelembe venni minden olyan pénzbeli és természetbeni juttatást, amely után nyugdíjjárulékot kellett fizetni. Ha a nyugdíjjárulékot jogszabályban meghatározott összeg után kellett fizetni, ez az összeg számít keresetnek. Keresetként kell figyelembe venni a havi átlagkereset megállapításánál alapul szolgáló keresettel azonos időre járó baleseti járadékot, valamint a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló rendelkezések alapján járó keresetkiegészítést is. Keresetként nem vehető figyelembe az 1988. előtti időre a 42/1983. (XI. 12.) MT rendelet alapján kapott bérpótlék, a fegyveres erők (honvédség, határőrség), a rendőrség, a nemzetbiztonsági szolgálatok és egyéb szervek kinevezett polgári alkalmazottai részére betegség esetén – külön jogszabály alapján folyósított – jövedelemkiegészítés. A betegszabadság tartamára a folyósított – legalább – hetvenöt százalék helyett az átlagkereset teljes összegét, az 1991. évi IV. törvényben biztosított juttatások folyósításának tartamára pedig a megállapításuk közvetlen vagy közvetett alapjául szolgáló átlagkereset, illetőleg minimális bér összegét kell keresetnek tekinteni.
(2) A havi átlagkereset megállapítása előtt az 1988-ban elért keresetet a magánszemélyek ez évre szóló és erre az összegre képzett jövedelemadójával történő csökkentése után 42 százalékkal növelni kell.
(3) Ha az igénylőnek sem az (1), sem a (6) bekezdésben megjelölt időtartam alatt nincs legalább 180 naptári napra keresete, a négyéves átlagszámítási időszakot azon naptári évre – és azt megelőző naptári évekre – kell kitűzni, amelyben az igénylőnek legalább 180 naptári napra keresete volt. Az 1988. elé eső keresetet naptári évenként a (2) bekezdés szerinti szorzószám alkalmazásával ebben az esetben is növelni kell. Ha az előzőek alapján kiszámított havi átlagkereset nem éri el az öregségi nyugdíj megállapítása naptári évének első napján érvényes minimális bér összegét, ez utóbbit kell havi átlagkeresetként figyelembe venni.
(4) A mezőgazdasági szövetkezeti tag öregségi nyugdíjának megállapításánál a (3) bekezdésben foglaltakat akkor kell alkalmazni, ha az átlagszámítási időszak alatt a mezőgazdasági szövetkezet tagja legalább 150, nő 100 munkanapot nem teljesített.
(5) Annak elbírálásánál, hogy az igénylőnek 180 napi keresete van-e, a mezőgazdasági szövetkezeti tag által teljesített minden 13 (nőnél 8) tízórás munkanap 30 napi keresetnek felel meg.
(6) Az öregségi nyugdíj összegének meghatározásánál – amennyiben ez az igénylőre nézve kedvezőbb – az (1) bekezdésben meghatározott és a nyugdíjazás évét közvetlenül megelőző négy naptári év helyett a nyugdíjazás évét közvetlenül megelőző öt naptári év közül azt a négy naptári évet kell figyelembe venni, amelyekben elért kereset a legkedvezőbb. A (2) bekezdésben foglaltakat az 1988. évet megelőző években elért keresetekre is alkalmazni kell.
(7) A nyugellátásokat, baleseti nyugellátásokat évente a nettó átlagkereset növekedésének megfelelő mértékben kell emelni. Az emelésre évente két alkalommal, március és szeptember hónapban kerül sor. Az emelés legkisebb és legnagyobb összegéről, az adott időpontban esedékes emelés összegéről, továbbá a két emelésen túlmenő esetleges további emelésről, illetőleg az emelésre jogosultak köréről az Országgyűlés határoz, a végrehajtásról pedig a Kormány gondoskodik.”
8. § A T. 46. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az újbóli megállapításánál az 1992. február 29-ét követően elért keresetek közül csak azok vehetők figyelembe, amelyek után a nyugdíjas nyugdíjjárulékot fizetett.”
9. § A T. 51. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„51. § A rokkantsági nyugdíj alapját képező havi átlagkereset megállapításánál az öregségi nyugdíjra vonatkozó rendelkezéseket (44–45. §) kell megfelelően alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy
a) az átlagkereset, kérelemre megállapítható a megrokkanás évében, a megrokkanás időpontjáig és a rokkantság bekövetkezését közvetlenül megelőző négy naptári évben elért keresetek alapján, ha az igénylő a megrokkanás időpontjáig a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, továbbá
b) szakmunkáskedvezményben részesíthető az is, aki szolgálati idejének fele részében – harminc évet elérő vagy meghaladó szolgálati idő megszerzése esetén legalább tizenöt éven át – szakképzettségének megfelelő munkakört töltött be.”
10. § A T. 52. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A rokkantsági nyugdíj összegének újbóli megállapításánál a 46. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.”
11. § A T. 53. §-ának (2) bekezdése a következőkkel egészül ki:
„A jogosultat a nyugdíj megszüntetését követő emelések, kiegészítések is megilletik.”
12. § A T.-nek az 1990. évi XCVII. törvény 10. §-ával beiktatott 68. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az özvegyi nyugdíj feléledése esetén a jogosultat az özvegyi nyugdíj megszűnését követő emelések, kiegészítések megilletik.”
13. § A T. 76. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Baleseti ellátásként a sérültet baleseti egészségügyi szolgáltatás, baleseti táppénz, saját jogú baleseti nyugellátás, halása esetén eltemettetőjét temetési segély, hozzátartozóit pedig hozzátartozói baleseti nyugellátás illeti meg.”
14. § A T. a következő címmel és 79/A. §-sal egészül ki:
79/A. § Baleseti egészségügyi szolgáltatás keretében az üzemi balesetből vagy foglalkozási megbetegedésből eredő egészségkárosodás miatt igénybe vett gyógyszer, gyógyászati segédeszköz, protetikai és fogszabályozó ellátás, valamint gyógyfürdő ellátás árához és az utazási költséghez százszázalékos mértékű társadalombiztosítási támogatás jár.”
15. § A T. 92. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, a jelenlegi szövege (1) bekezdésre változik:
„(2) Ha az (1) bekezdés alkalmazásánál 1988. évi vagy annál korábbi keresetet kell figyelembe venni, azt a nyugdíj újbóli megállapítása előtt a 44. § (2) bekezdésében megjelölt módon növelni kell.”
16. § A T. 93. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„93. § A baleseti rokkantsági nyugdíj összegének újbóli megállapításánál a 46. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.”
17. § A T. 98. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„98. § (1) A társadalombiztosítási ellátást – az egészségügyi szolgáltatások kivételével – szóban vagy írásban, egyes ellátásokat csak írásban lehet igényelni. Az igényt visszamenőleg legfeljebb hat hónapra lehet érvényesíteni.
(2) Az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságot az erre rendszeresített igazolvánnyal kell igazolni. Az igazolvány közokirat.”
18. § A T. a következő 99. §-sal egészül ki:
„99. § A nyugellátást, a baleseti nyugellátást, továbbá a társadalombiztosítási szervek hatáskörébe utalt nem társadalombiztosítási ellátást a nyugdíjfolyósító szervek nyugdíjfolyósítási törzsszám, mint azonosító szám alatt folyósítják.”
19. § A T. 103. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„103. § (1) A társadalombiztosítás kiadásainak fedezetére a munkáltató, az egyéb szerv [103/C. § (3) bek.] és az egyéni vállalkozó [103/D. § (1) bek.] – a kiegészítő tevékenységet folytató kivételével – társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni. A társadalombiztosítási járulék mértéke negyvennégy százalék, ebből a nyugdíjbiztosítási járulék mértéke 24,5 százalék, az egészségbiztosítási járulék mértéke pedig 19,5 százalék.
(2) A biztosított egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett. Az egészségbiztosítási járulék mértéke négy százalék, a nyugdíjjárulék mértéke pedig hat százalék.”
20. § A T. a következő 103/A. §-sal egészül ki:
„103/A. § (1) A munkáltató (foglalkoztató) a 10. § (1) bekezdésének a)–d) pontjában és a (3) bekezdésében említett biztosított részére a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján adott személyi jellegű kifizetés (juttatás) után – ide nem értve a (3) bekezdésben meghatározott kifizetéseket (juttatásokat) – negyvennégy százalékos mértékű társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni.
(2) Az (1) bekezdés szerinti személyi jellegű kifizetésnek (juttatásnak) minősül különösen: a munkabér, a munkadíj (időbér, teljesítménybér, havidíj, túlmunkadíj, bérpótlék, bérkiegészítés, ügyeleti díj, helyettesítési díj) és ilyen jellegű egyéb kifizetés (juttatás) – ideértve a természetbeni munkabért is –, továbbá az átképzési támogatás, a prémium, a jutalék, a jutalom, a hűségjutalom, az év végi részesedés, az eredménytől függő részesedés, továbbá a betegszabadság idejére járó átlagkereset.
(3) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem képez társadalombiztosítási járulékalapot
1. a szerzői jogvédelem alá tartozó munkáért kifizetett szerzői díj, valamint az 1992. évben megbízási jogviszony keretében előadóművészi tevékenységet folytatók díjazása;
2. a természetbeni juttatás (szolgáltatás), illetőleg annak pénzbeli megváltása vagy értéke;
3. a munkáltató által természetben biztosított étkeztetés, étkezési hozzájárulás, továbbá a természetbeni munkahelyi étkeztetés helyett juttatott, kizárólag étel vásárlására jogosító utalvány értéke, vagy a természetben nyújtott munkahelyi étkeztetés helyett pénzben kifizetett összeg;
4. a fegyveres erők (honvédség, határőrség), a rendőrség, a büntetésvégrehajtási testület, a nemzetbiztonsági szolgálatok és egyéb szervek kinevezett polgári alkalmazottai részére betegség esetén – külön jogszabály alapján – folyósított jövedelemkiegészítés;
5. a tárgyjutalom, ide nem értve a takarékbetétet az értékpapírt vagy a vásárlási utalványt;
6. a részjegy, a célrészjegy, a vagyonjegy, a szövetkezeti üzletrész, továbbá az egyéb vagyoni hozzájárulás alapján adott juttatás (osztalék, részesedés, kamat);
7. a szabadságmegváltás címén adott juttatás;
8. a társadalmi munka ellenértéke, valamint a társadalmi munka elismeréseként nem a munkáltató által adott juttatás, jutalom, ideértve a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet által ilyen címen adott juttatást is;
9. a munkáltató által a nyugdíjba vonulás alkalmával adott ajándéktárgy értékének összege, továbbá a nyugdíjba vonulást követően kifizetett jutalom, a bányászati hűségjutalom kivételével;
10. a munkaviszony megszűnésével összefüggésben végkielégítés címén adott juttatás;
11. az újítási (találmányi díj);
12. külön jogszabály alapján az építőiparban és az építőanyagiparban a fagyszünet idejére adott díj;
13. a tartalékos katonai szolgálatot teljesítők keresetkiegészítése;
14. a vállalatok, a szövetkezetek, a gazdasági társaságok, az egyesületek, a társadalmi szervezetek, az érdekképviseleti szervek választott vagy kijelölt és nem függetlenített tisztségviselőinek e tisztségükkel összefüggésben kifejtett tevékenységéért adott tiszteletdíj, jutalom;
15. a tanulmányi ösztöndíj;
16. a biztosított szociális rászorultságára tekintettel adott segély;
17. a jogszabályban meghatározott mértékű, továbbá a pályakezdők részére adott – feltételhez kötött – letelepedési támogatás, külön jogszabály alapján adott önálló életkezdési támogatás, továbbá a sorkatonai szolgálatra bevonult segélye;
18. az üzemanyag-megtakarításra tekintettel adott összeg;
19. a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló rendelkezések alapján járó keresetkiegészítés;
20. a külföldi tartózkodásra tekintettel adott ösztöndíj;
21. a tartósan külföldön foglalkoztatott személy jogszabály szerinti devizaellátmánya, valamint a külföldön történő foglalkoztatásához kapcsolódó egyéb kiegészítő juttatása, ideértve a devizában fizetett prémiumot is;
22. az egészségügyi és szociális intézményben a betegek, gondozottak részére kifizetett ún. munkaterápiás jutalom;
23. az egészségügyi intézmény által fizetett donordíj és a gyógyszerek emberen való kipróbálása, illetve a gyógyszernyilvántartási eljárás során, azon magánszemély részére kifizetett díj, akin a gyógyszert kipróbálták;
24. a szociális, kulturális juttatás és a társadalmi sporttevékenységgel összefüggésben adott juttatás;
25. az üdüléshez, utazáshoz adott munkáltatói hozzájárulás, illetőleg ezeknek a munkáltató által átvállalt – igazolt – összege, költsége;
26. a lakás vásárlásához, építéséhez, felújításához, a lakásbérleti jog megszerzésére nyújtott munkáltatói támogatás összege;
27. a magánszemély munkáltatója által viselt (átvállalt) albérleti (szállás) díj teljes összege;
28. a reprezentációs költség, a kiküldetési (külszolgálati) költségtérítés, a szállás és útiköltségtérítés, a saját gépkocsi használatáért adott térítés, a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítés, a különélési díj, a költözködési költségtérítés, az álló- és fogyóeszköz, továbbá a szerszám használatáért adott térítés, a bedolgozónak fizetett rezsitérítés, valamint a természetben nyújtott munkaruha, formaruha, egyenruha, védőeszköz és az egyenruha pénzbeli megtérítése is;
29. A magánszemély munkáltatója által viselt, a magánszemély javára kötött kockázati (halál esetére szóló) életbiztosítás, valamint balesetbiztosítás és nyugdíjbiztosítás díja.
(4) A (3) bekezdés 2., 3., 5., 24., 25., 29. pontjában meghatározott juttatások havi együttes összege a biztosított személyi alapbérének húsz százalékáig nem képez járulékalapot.
(5) A munkáltató és háztartási alkalmazott után, az egyéni vállalkozó [103/D. § (1) bekezdése] és a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság természetes személy tagja, a segítő családtagja a [10. § (1) bek. f) pontja] után a tárgyév első napján érvényes minimális bér alapulvételével negyvennégy százalékos társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni. Nem kell társadalombiztosítási járulékot fizetni a táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozási segély és a baleseti táppénz folyósításának időtartamára, valamint a katonai szolgálat idejére.
(6) Az (5) bekezdés alkalmazásánál azokra a naptári napokra, amelyre a járulékfizetési kötelezettség fennáll, a havi járulékalap harmincad részét kell figyelembe venni.
(7) A természetbeni munkabérek (munkadíjak) után azok könyvelési értéke, ennek hiányában a fogyasztói ár figyelembevételével kell meghatározni a járulék alapját.
(8) Az ösztöndíjas szakmunkástanuló után fizetendő társadalombiztosítási járulék összege havi 300 forint.”
21. § A T. a következő címmel és a 103/B. §-sal egészül ki:
103/B. § (1) Az egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék alapját képező jövedelemként kell figyelembe venni a – a 10. § (1) bekezdésének a)–e) pontjában, valamint a (3) bekezdésében említett – biztosított munkáltatójától (foglalkoztatójától) a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján kapott társadalombiztosítási járulékalapot képező [103/A. § (1), (2), (4) és (7) bek.], továbbá a háztartási alkalmazottnak és a segítő családtagnak [10. § (1) bek. f) pontja] a 103/A. § (5)–(6) bekezdésében meghatározott jövedelmét.
(2) A biztosított az egészségbiztosítási és a nyugdíjjárulékot a biztosítási kötelezettséggel járó főfoglalkozású jogviszonya alapján a munkáltatójától (foglalkoztatójától) kapott – az (1) bekezdésben meghatározott – jövedelem után köteles megfizetni.
(3) Az (1) bekezdésben említett biztosított az egészségbiztosítási és a nyugdíjjárulékot a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya alapján a munkáltatójától (foglalkoztatójától) kapott – egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék-alapot képező – jövedelem, legfeljebb azonban évi 900 000 (havi 75 000, napi 2500) forint után köteles megfizetni.
(4) Az évi 900 000 forintos (havi 75 000, napi 2500 forintos) összeghatár megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni azt az időtartamot, amelyre a biztosítottnak keresete (díjazása) nem volt.
(5) A (4) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni akkor is, ha a biztosítási jogviszony év (hónap) közben kezdődött vagy szűnt meg.
(6) Az a biztosított, aki egyidejűleg több, a 10. § (1) és (3) bekezdésében említett biztosítással járó jogviszonyban áll, mindegyik jogviszonyából származó – járulékalapot képező – juttatása, legfeljebb azonban együttesen évi 900 000 (havi 75 000, napi 2500) forint összeg után köteles egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot fizetni, ha foglalkoztatása egyik jogviszonyában sem éri el a heti harminchat órát.
(7) A saját jogú nyugdíjas, baleseti rokkantsági nyugdíjas biztosított a 103. § (2) bekezdésétől eltérően négyszázalékos mértékű egészségbiztosítási járulékot köteles fizetni.
(8) A saját jogú nyugdíjas, baleseti rokkantsági nyugdíjas biztosított a nyugdíj újbóli megállapítása (46. §) céljából vállalhatja a hatszázalékos mértékű nyugdíjjárulék fizetését.”
22. § A T. a következő 103/C. §-sal egészül ki:
„103/C. § (1) A biztosított a munkanélküli járadék, továbbá a pályakezdők munkanélküli segélye után hatszázalékos mértékű nyugdíjjárulékot köteles fizetni.
(2) A biztosított az átképzési támogatás és a képzési támogatásként kapott keresetpótló juttatás után négyszázalékos mértékű egészségbiztosítási járulék és hatszázalékos mértékű nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett.
(3) Az átképzési támogatást, a munkanélküli járadékot, a keresetpótló juttatást, továbbá a pályakezdők munkanélküli segélyét folyósító szerv az említett juttatások után negyvennégy százalékos mértékű társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni.
(4) A (3) bekezdésben említett folyósító szerv az egészségbiztosítási, illetőleg a nyugdíjjárulékot köteles a biztosítottól levonni és azt a társadalombiztosítási járulékkal együtt havonta az előírt határidőig az illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) átutalni.
(5) A (3) bekezdésben említett folyósító szerv a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 27. § (5) bekezdésében meghatározott időtartamra a munkanélküli járadék összegéből számított negyvennégy százalékos mértékű társadalombiztosítási és a hatszázalékos mértékű nyugdíjjárulékot a munkanélküli ellátásban részesülő személyek járulékaival együtt a Szolidaritási Alapból köteles havonta az előírt határidőig átutalni az illetékes társadalombiztosítási igazgatóságnak (kirendeltségnek).”
23. § A T. a következő címmel és a 103/D. §-sal egészül ki:
103/D. § (1) E törvény alkalmazásában egyéni vállalkozó:
a) a vállalkozói igazolvánnyal rendelkező természetes személy – ideértve a külön jogszabály alapján egészségügyi és szociális vállalkozást, orvosi magángyakorlatot, szakpszichológusi és egyéb egészségügyi, valamint szociális magántevékenységet, továbbá gyógyszerészi magántevékenységet folytató természetes személyt is,
b) az egyéni vállalkozásról szóló törvény hatálybalépését megelőző jogszabályok alapján kisiparosnak, magánkereskedőnek minősülő természetes személy,
c) az egyéni ügyvédi tevékenységet folytató személy,
d) a közjegyző,
e) a mezőgazdasági kistermelést folytató természetes személy, kivéve, ha egyéb jogcímen biztosított, illetve öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjas, öregségi, munkaképtelenségi járadékos, növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékos,
f) a tudományos és művészeti, illetőleg egyéb szellemi tevékenységet folytató természetes személy, kivéve, ha egyéb jogcímen biztosított, illetve öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjas.
(2) Az egyéni vállalkozó – a kiegészítő tevékenységet folytató (118/A. §), valamint a tevékenységet kezdőnek minősülő kivételével – az e tevékenységéből származó és a tárgyévet közvetlenül megelőző naptári évben elért, személyi jövedelemadó alapját képező jövedelme (a továbbiakban: adóköteles jövedelem), egy naptári hónapra jutó összege, de legalább a tárgyév első napján érvényes minimális bér után köteles negyvennégy százalékos mértékű társadalombiztosítási járulékot fizetni, legfeljebb évi 900 000 forint (havi 75 000, napi 2500 forint) jövedelem után.
(3) Az egyéni vállalkozó – a kiegészítő tevékenységet folytató (118/A. §) és a tevékenységet kezdőnek minősülő kivételével – a (2) bekezdésben meghatározott összeg után köteles négyszázalékos mértékű egészségbiztosítási és hatszázalékos mértékű nyugdíjjárulékot fizetni.
(4) A tevékenységet kezdő egyéni vállalkozó – a kiegészítő tevékenységet folytató (118/A. §) kivételével – a járulékfizetési kötelezettségi kezdetének napjától az év december 31. napjáig havonta járulékelőleget köteles fizetni. A (2)–(3) bekezdésben meghatározott mértékű társadalombiztosítási, egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék előleget a naptári év első napján érvényes minimális bérnek megfelelő összeg után kell fizetni. A járulékfizetés végelszámolását a tárgyévet követően a (8) bekezdésben említett jövedelem alapján, az ott megjelölt határidőig kell teljesíteni.
(5) Az egyéni vállalkozó nem köteles járulékot fizetni arra az időtartamra, amely alatt:
a) táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben részesül,
b) katonai szolgálatot teljesít,
c) előzetes letartóztatásban van, szabadságvesztést tölt,
d) külföldön munkát vállalóként vagy külföldi ösztöndíjasként a 119/D. § (6) bekezdés a)–d) pontja szerint járulékot fizet,
e) az ügyvéd az ügyvédi kamarai tagságát szünetelteti.
(6) Ha a járulékfizetési kötelezettség az (5) és a (7) bekezdés alapján nem teljes naptári hónapon át áll fenn, egy naptári napra a havi járulékalap harmincad részét kell figyelembe venni.
(7) Az egyéni vállalkozó a társadalombiztosítási, illetőleg az egészségbiztosítási és a nyugdíjjárulékot
a) az (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti esetben a vállalkozói igazolvány (engedély) átvétele napjától annak visszaadása, jogerős visszavonása napjáig, a vállalkozói tevékenység gyakorlásától eltiltó bírói határozat jogerőre emelkedéséig,
b) az (1) bekezdés c) pontja szerinti esetben az ügyvédi kamarai tagság kezdetétől annak megszűnéséig,
c) az (1) bekezdés d) pontjában említett közjegyző a közjegyzői szolgálat keletkezésének időpontjától annak megszűnéséig,
d) az (1) bekezdés e)–f) pontja szerinti esetekben a tevékenység kezdetétől annak megszűnéséig
köteles fizetni.
(8) Az egyéni vállalkozó a tárgyévet követően a személyi jövedelemadó bevallására előírt határidőig köteles az illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) a társadalombiztosítási törzsszámra és az adószámra hivatkozással a tevékenységből származó személyi jövedelemadó alapját képező jövedelmét bevallani. A társadalombiztosítási, az egészségbiztosítási és a nyugdíjjárulék együttes összegét – a január havi járulék kivételével – havonta utólag a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig kell megfizetni. A január és február havi járulékot március 20. napjáig kell megfizetni.”
24. § A T. a következő címmel és a 103/E. §-sal egészül ki:
103/E. § (1) E törvény alkalmazásában társas vállalkozás: a közkereseti társaság, a betéti társaság, a korlátolt felelősségű társaság, az ügyvédi iroda, a szabadalmi ügyvivői munkaközösség, az ipari szolgáltató szakcsoport, a gépjárművezetőképző munkaközösség és az oktatói munkaközösség.
(2) A társas vállalkozás a 10. § (2) bekezdésében említett tagjának – a kiegészítő tevékenységet folytató tag (118/A. § kivételével) – a személyes közreműködés alapján kiosztott jövedelem, de havonként legalább a tárgyév első napján érvényes minimális bér után negyvennégy százalékos mértékű társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni. Ha a járulékfizetési kötelezettség a naptári hónap teljes tartama alatt nem áll fenn, egy naptári napra a minimális bér harmincad részét kell figyelembe venni.
(3) A társas vállalkozás tagja [10. § (2) bek.] – a kiegészítő tevékenységet folytató tag (118/A. §) kivételével – a (2) bekezdésben említett társadalombiztosítási járulék alapjául szolgáló jövedelem, legfeljebb azonban évi 900 000 forint után köteles négyszázalékos mértékű egészségbiztosítási és hatszázalékos mértékű nyugdíjjárulékot fizetni.
(4) Ha a társas vállalkozás tagjának biztosítása a naptári év vagy a hónap teljes tartama alatt nem áll fenn, a (3) bekezdés szerinti egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék-alap legmagasabb összegének megállapításánál havi 75 000 forintot, illetőleg napi 2500 forintot kell figyelembe venni.
(5) A (2)–(4) bekezdésben meghatározott legmagasabb és legalacsonyabb járulékalapot azzal az időtartammal arányosan csökkenteni kell, amely alatt a társas vállalkozás tagja
a) táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben részesül,
b) katonai szolgálatot teljesít,
c) előzetes letartóztatásban van, szabadságvesztést tölt,
d) külföldön munkát vállalóként vagy külföldi ösztöndíjasként a 119/D. § (6) bekezdés a)–d) pontja alapján járulékot fizet,
e) ügyvédként az ügyvédi kamarai tagságát szünetelteti.
(6) A társadalombiztosítási járulékot, illetőleg az egészségbiztosítási és a nyugdíjjárulékot a biztosítási jogviszony megszűnését követően kiosztott jövedelem után is meg kell fizetni.”
25. § A T. a következő 105. §-sal egészül ki:
„105. § (1) A társadalombiztosítási járulék, az egészségbiztosítási, a nyugdíjjárulék, valamint a baleseti járulék, illetőleg a késedelmi pótlék és a rendbírság behajtására, továbbá a járuléktartozásért felelős személyek körére az adókra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
(2) A magánszemélyt terhelő (1) bekezdés szerinti tartozást a társadalombiztosítási szerv felhívása alapján a kötelezett munkáltatója, illetőleg a folyósító szerv a munkabérből, szövetkezeti vagy egyéb, időszakonként visszatérő járandóságából, illetőleg a munkából eredő díjazásból, juttatásból, követelésből köteles levonni és a társadalombiztosítási szervnek átutalni.
(3) Az (1) bekezdés szerinti tartozást a bankszámlával rendelkező munkáltató esetén azonnali beszedési megbízással kell végrehajtani. Az azonnali beszedési megbízás a kötelezett bármely bankszámlája ellen benyújtható.
(4) Amennyiben a (2)–(3) bekezdésben foglalt végrehajtás nem, vagy aránytalanul hosszú idő múlva vezetne eredményre, a követelést az adózás rendjéről szóló törvény szabályai szerint ingó- és ingatlanvégrehajtással kell behajtani.
(5) A társadalombiztosítási szerv jogerős fizetési meghagyása, illetőleg a járulék fizetésére kötelezett munkáltató, egyéb szerv és személy által tett járulékbevallás végrehajtható közigazgatási okirat. A fizetési meghagyásnak és a járulékbevallásnak a közigazgatási határozattal azonos joghatálya van.”
26. § A T. a következő 105/A. §-sal egészül ki:
„105/A. § A társadalombiztosítási járulékot, az egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot, továbbá a baleseti járulékot havonta, a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig kell megfizetni.”
27. § A T. a következő 105/B. §-sal egészül ki:
„105/B. § A bejelentési, a nyilvántartási, az adatszolgáltatási és a járulékbevallási kötelezettség elmulasztása vagy nem szabályszerű teljesítése esetén a járulékot a mulasztás időpontjában érvényes mértékben, illetőleg összegben kell visszamenőleg megfizetni.”
28. § A T. 107. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A 16/B. §-ban említett egészségügyi szerv, intézmény, magánorvos köteles megtéríteni a jogalap nélkül igénybe vett egészségügyi szolgáltatás költségét, ha az mulasztásának vagy jogellenes eljárásának következménye.”
29. § A T. 110. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„110. § (1) Késedelmi pótlékot köteles fizetni az a munkáltató, egyéb szerv, illetőleg személy, aki a társadalombiztosítási, az egészségbiztosítási, a nyugdíjjárulék, valamint a baleseti járulékfizetési kötelezettségének az előírt határidőig nem tesz eleget.
(2) A késedelmi pótlék mértéke havi négy százalék.
(3) A késedelmi pótlékot a 104. § megfelelő alkalmazásával a befizetésre (átutalásra) előírt eredeti határnaptól kell számítani.”
30. § A T. 113. §-a a következő (3) és (4) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Ha a fizetésre kötelezett munkáltató, egyéb szerv és személy a fizetésre kötelező határozat, illetőleg a fizetési meghagyás jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napon belül fizetési kötelezettségét nem teljesíti, a határozatot hozó, illetőleg a fizetési meghagyást kibocsátó társadalombiztosítási szerv a követelését a 105. § (2)–(4) bekezdésének megfelelő alkalmazásával érvényesíti.
(4) A társadalombiztosítási szerv által hozott, jogerős fizetésre kötelező határozat, illetve kibocsátott jogerős fizetési meghagyás végrehajtható közigazgatási határozat.”
31. § A T. 118. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„118. § (1) Egészségügyi szolgáltatásra, anyasági segélyre és temetési segélyre jogosult, aki
a) öregségi nyugdíjban (ideértve a korengedményes nyugdíjat és az előnyugdíjat is), rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban,
b) hozzátartozói nyugellátásban és hozzátartozói baleseti nyugellátásban,
c) baleseti táppénzben,
d) öregségi, munkaképtelenségi, özvegyi járadékban, növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi, özvegyi járadékban, átmeneti járadékban, rendszeres szociális járadékban és egészségkárosodási járadékban,
e) nemzeti gondozási díjban (pótlékban),
f) az 5/1987. (VII. 22.) IpM–EüM–PM együttes rendelet alapján bányászati keresetkiegészítésben,
g) rendszeres szociális segélyben,
h) ápolási díjban,
i) egyháztól, felekezettől nyugdíjban részesül,
j) átképzési támogatásban, munkanélküli járadékban, pályakezdők munkanélküli segélyében, továbbá képzési támogatásban – neki fel nem róható okból – már nem részesülő személy,
k) felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytat (ide nem értve a külföldi állampolgárt),
l) hadigondozotti pénzellátásban részesül,
m) sorkatonai szolgálatot teljesít,
n) rokkantsági járadékos,
o) a Magyar Köztársaság Művészeti Alapjának tagja,
p) egyházi személy,
r) az a)–p) pontokban felsorolt személy eltartott hozzátartozója,
s) minden eltartott magyar állampolgárságú gyermek, akinek eltartója nem jogosult egészségügyi ellátásra,
t) ideiglenes hatályú beutalt, intézeti elhelyezett, intézeti és állami nevelt gyermek,
u) szociális otthonban, szociális intézetben, egészségügyi gyermekotthonban elhelyezett (ide nem értve a külföldi állampolgárt),
v) akinek szociális szempontú rászorultságát az önkormányzat – külön jogszabály alapján – megállapította, kivéve, ha a 15. § szerint jogosult ellátásra.
(2) Baleseti ellátásra és baleseti egészségügyi szolgáltatásra jogosult, aki
a) egyéni vállalkozóként, társas vállalkozás tagjaként kiegészítő tevékenységet folytat,
b) oktatási intézmény, iskola, tanfolyam gyakorlati képzésben részesülő tanulója (hallgatója), ide nem értve a külföldi állampolgárt,
c) szocioterápiás intézetben gyógykezelt elmebeteg, illetőleg szenvedélybeteg,
d) előzetes letartóztatott vagy szabadságvesztés büntetést tölt,
e) iskolai szövetkezet, iskolai szövetkezeti csoport tagja,
f) társadalmi munkát végez, különösen, aki életmentés, baleset, illetőleg katasztrófaelhárítás vagy véradás során szenved balesetet vagy egészségkárosodást.”
32. § A T. a következő 118/A. §-sal egészül ki:
„118/A. § (1) A 103/D. § (1) bekezdés a)–d) pontjában említett egyéni vállalkozót, továbbá a társas vállalkozás tagját akkor kell kiegészítő tevékenységet folytatónak tekinteni, ha egyidejűleg
a) munkaviszonyban, szövetkezeti tagsági jogviszonyban áll – ide nem értve a mezőgazdasági szövetkezet tagját – és a munkáltató (foglalkoztató) legalább heti 36 órás munkaidőben foglalkoztatja,
b) öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjas, vagy növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékos,
c) bedolgozóként a 10. § (3) bekezdése szerint biztosított,
d) közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanul,
e) mezőgazdasági szövetkezet tagjaként a hónap folyamán tizenhárom, nő nyolc, tízórás munkanapot teljesített.
(2) Az egyéni vállalkozót [103/D. § (1) bek. a)–d) pont] az (1) bekezdésben foglaltakon túl akkor is kiegészítő tevékenységet folytatónak kell tekinteni, ha egyidejűleg társas vállalkozás tagjaként [10. § (2) bek.] járulék fizetésére kötelezett.”
33. § A T. 119. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„119. § (1) A 118. § (1) bekezdésének d)–v) pontjaiban említett személyek utáni járulékfizetési kötelezettség az állami költségvetést, a Nyugdíjbiztosítási Alapból fedezett saját jogú és hozzátartozói nyugellátásban részesülők utáni járulékfizetési kötelezettség pedig a Nyugdíjbiztosítási Alapot terheli.
(2) A 118. § (2) bekezdésének a) és e) pontjában említett személyek ellátásának fedezetére baleseti járulékot kell fizetni.”
34. § A T. a következő címmel és a 119/A. §-sal egészül ki:
119/A. § (1) A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó – a tevékenységet kezdőnek minősülő kivételével – az e tevékenységéből származó és a tárgyévet közvetlenül megelőző naptári évben elért, személyi jövedelemadó-alapját képező jövedelem egy naptári hónapra jutó összege – legfeljebb azonban évi 900 000 (havi 75 000, napi 2500) forint – után baleseti járulékot köteles fizetni.
(2) Ha a tevékenységet kezdő egyéni vállalkozó kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül, a járulékfizetési kötelezettség kezdetének napjától az év december 31. napjáig az év első napján érvényes minimális bér után köteles havonta fizetni a baleseti járulékot.
(3) A 103/D. § (5)–(6) bekezdésének rendelkezéseit a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozóra is alkalmazni kell.
(4) A baleseti járulék mértéke tíz százalék.
(5) A baleseti ellátást az (1)–(3) bekezdésben meghatározott jövedelem (összeg) figyelembevételével kell megállapítani.”
35. § A T. a következő 119/B. §-sal egészül ki:
„119/B. § A társas vállalkozás a kiegészítő tevékenységet folytató tagjának a személyes közreműködése alapján kiosztott jövedelme után tízszázalékos mértékű baleseti járulékot köteles fizetni. A baleseti járulékot a tagsági jogviszony megszűnését követően kiosztott jövedelem után is meg kell fizetni.”
36. § A T. a következő 119/C. §-sal egészül ki:
„119/C. § Az iskolai szövetkezet, iskolai szövetkezeti csoport tagja – a tanuló, hallgató tagjának kivételével – baleseti járulék címén a kiosztott jövedelem tíz százalékát köteles fizetni. A baleseti járulékot a tagsági jogviszony megszűnését követően kiosztott jövedelem után is fizetni kell.”
37. § A T. a következő címmel és 119/D. §-sal egészül ki:
119/D. § (1) A társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) járulékfizetés ellenében megállapodást köthet a (3) bekezdés szerinti társadalombiztosítási ellátásra (szolgáltatásra) azzal a – devizajogszabályok szerint – belföldi természetes személlyel, továbbá a 11. § (1) bekezdésében említett személlyel, illetőleg személy javára, aki e törvény rendelkezései szerint arra egyébként nem jogosult.
(2) Az (1) bekezdésben nem említett külföldi természetes személlyel, illetőleg javára – külön jogszabályban foglaltak szerint – kizárólag egészségügyi szolgáltatásra köthető megállapodás.
(3) Megállapodás köthető:
a) a társadalombiztosítás valamennyi ellátására,
b) szolgálati időre és egészségügyi szolgáltatásra,
c) szolgálati időre,
d) betegségi és anyasági ellátásra, baleseti ellátásra,
e) anyasági és temetési segélyre, valamint egészségügyi szolgáltatásra.
(4) A megállapodásnak tartalmaznia kell a társadalombiztosítási ellátások (szolgáltatások) körét, a jogosultság feltételeit és az ellátások mértékét (összegét), a fizetendő járulék alapját, mértékét vagy összegét, továbbá a nyilvántartásra, adatszolgáltatásra és az egészségügyi szolgáltatásra jogosító igazolványra vonatkozó szabályokat.
(5) A megállapodás alapján fizetendő járulék [(6) bek. a)– d) pontja] alapjának meghatározása során az e törvény szerint biztosítottnak minősülő személyekre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a járulékalap nem lehet kevesebb, mint a naptári év első napján érvényes minimális bér összege. Ha olyan személy vállalja a járulékfizetést, aki nem folytat keresőtevékenységet, vagy a tevékenységéből származó – járulékalapként figyelembe vehető – keresete nem állapítható meg, a (6) bekezdés a)–d) pontban meghatározott járulékot a naptári év első napján érvényes minimális bérnek megfelelő összeg után fizetheti.
(6) A fizetendő járulék mértéke (összege):
a) a társadalombiztosítás valamennyi ellátására 54%;
b) szolgálati időre és egészségügyi szolgáltatásra 47%;
c) szolgálati időre 32%;
d) betegségi és anyasági ellátásra, baleseti ellátásra 21%;
e) az anyasági és temetési segélyre, valamint egészségügyi szolgáltatásra havi 1200 forint.
38. § A T. – a 120. §-t megelőzően – a következő 119/E. §-sal egészül ki:
„119/E. § (1) A társadalombiztosítási szervek – ideértve a társadalombiztosítási feladatokat külön jogszabály alapján ellátó munkáltatókat, illetve egyéb szerveket – természetes személyről adatokat személyi azonosító jel, illetve társadalombiztosítási törzsszám („szakazonosító jel”) alkalmazásával
a) a társadalombiztosítási ellátások, illetőleg a társadalombiztosítás szerveinek hatáskörébe utalt más ellátások megállapítása és folyósítása, továbbá
b) a társadalombiztosítási alapokat illető befizetések érdekében
tarthat nyilván.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott célra a társadalombiztosítási jogszabályban, illetve törvényben meghatározott
a) személyi adatok (név, leánykori név, anyja neve, születési hely, születés éve, hónapja és napja),
b) családi állapot, állampolgárság,
c) lakhely (tartózkodási hely),
d) foglalkozás, munkahely, munkakör, tevékenység,
e) amennyiben külön jogszabály szerint a társadalombiztosítási ellátás megállapítása az egészségi állapot alapján történik, az egészségi állapotra vonatkozó adatok,
f) jövedelemre vonatkozó adatok
tarthatók nyilván.
(3) A társadalombiztosítási szervek nem társadalombiztosítási szerv és természetes személy részére adatot csak törvény, illetve törvény felhatalmazása alapján – a felhasználás céljának és jogalapjának egyidejű megjelölése mellett – jogszabály által meghatározott módon és célra szolgáltathatnak.
(4) A bíróságok, az ügyészségek, a bűnüldözés és a büntetésvégrehajtás szervei, valamint a nemzetbiztonsági szolgálatok feladataik ellátása érdekében – a reájuk vonatkozó törvényekben meghatározott célok és feltételek teljesülése esetén – e törvény felhatalmazása alapján a nyilvántartásba felvett adatok teljes körének [(2) bekezdés a)–f) pontja] igénylésére jogosultak.
(5) A tájékoztatás joga az adóigazgatás és a munkaügyi igazgatás szerveit is megilleti, az adó és az adójellegű befizetések teljesítésével, illetőleg a munkanélküli ellátással és ezek ellenőrzésével összefüggésben.
(6) A (3)–(5) bekezdésben nem szabályozott esetben adatok közlésének csak akkor van helye, ha ahhoz az érintett írásban hozzájárult.
(7) A társadalombiztosítási nyilvántartásba az érintett betekinthet, a róla nyilvántartott adatairól felvilágosítást kérhet.
(8) A társadalombiztosítási igazgatási szerv, továbbá a társadalombiztosítási feladatokat ellátó egyéb szerv vezetője a polgárok személyes adatai védelméért való felelősségének körében köteles olyan technikai és szervezési intézkedéseket tenni, ellenőrzési rendszert kialakítani és adatvédelmi szabályzatot kiadni, amely biztosítja az adatvédelmi követelmények teljesülését.”
39. § A T. 120. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az adóhatóság a társadalombiztosítási szerv megkeresésére 15 napon belül köteles közölni az egyéni vállalkozók személyi jövedelemadójának alapját.”
40. § A T. a következő 121/A. §-sal egészül ki:
„121/A. § A Társadalombiztosítási Főigazgatóság, illetőleg igazgatási szervei ellenőrzik a társadalombiztosítással kapcsolatos jogszabályok megtartását, a társadalombiztosítási alapokat megillető befizetések, illetőleg a nyilvántartási és az adatszolgáltatási kötelezettség teljesítését, a társadalombiztosítási szervek hatáskörébe tartozó ellátásoknak és szolgáltatásoknak (támogatásoknak, térítéseknek) a jogosultak részére történő megállapítását, folyósítását, továbbá a társadalombiztosítással kapcsolatos – jogszabályban előírt – ügyviteli feladatok ellátását. Az ehhez szükséges nyilvántartásokat, könyvelési és egyéb okmányokat, illetőleg adatokat rendelkezésre kell bocsátani.”
41. § Az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény (a továbbiakban: Eü. t.) 25. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„25. § E törvényben szabályozott egészségügyi ellátások közül a járványügyi érdekből végzett egészségügyi tevékenység ingyenes.”
42. § Az Eü. t. 26. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az egészségügyi alapellátás keretében az orvosi vizsgálatot és gyógykezelést – ha jogszabály másként nem rendelkezik – bármely, az alapellátás nyújtására feljogosított egészségügyi szolgálatnál igénybe lehet venni.”
43. § Az Eü. t. 46. §-a az alábbi (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2)–(3) bekezdésének számozása (3)–(4) bekezdésre változik:
„(2) Az orvos az (1) bekezdésben foglaltakon túl köteles a nála megjelenő kiskorú személyt a szükséges orvosi vizsgálatban és gyógykezelésben részesíteni.”
44. § Az Eü. t. a Záró rendelkezések címet követően az alábbi 90/A. §-sal egészül ki:
„90/A. § (1) Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) és az egészségügyi szolgáltatást nyújtók a tevékenységük ellátásához az alábbi adatokat tartják nyilván:
a) személyi adatok (név, leánykori név, anyja neve, születési helye és ideje, személyi azonosító jel, állampolgárság),
b) lakóhely, tartózkodási hely,
c) foglalkozás, munkahely, munkakör,
d) egészségi állapot, egészségi kórelőzmények,
e) a járványügyi megelőzéshez szükséges valamennyi adat.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt adatokat az orvosi titoktartásra vonatkozó szabályok szerint kell kezelni.
(3) Az ÁNTSZ az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott személyi adatokat a személy azonosítására alkalmas módon csak az e) pontban említett járványügyi megelőzés esetén tarthatja nyilván.”
45. § A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 27. §-ának (5) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
„A munkanélküli járadékra jogosultság megállapításának napjától ezt az időtartamot a munkanélkülit egyébként megillető jogosultságok szempontjából úgy kell tekinteni, mintha ezalatt munkanélküli ellátásban részesült volna.”
46. § A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 1. számú mellékletének B/IV. 11. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[IV. Jellemzően előforduló költségek:]
„11. A jövedelemszerző tevékenységgel összefüggő utazás és szállás költsége, a tevékenység után kötelezően befizetett saját társadalombiztosítási járulék összege.”
47. § Az Szja. tv. 1. számú mellékletének B/VI. 5. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[VI. A magánszemély jövedelmének megállapításakor költségként nem vehető figyelembe:]
„5. a befizetett nyugdíjjárulék, az egészségbiztosítási járulék, a magánszemélyek jövedelemadója és a földadó.”
48. § Az Szja. tv. 2. számú melléklete B/2. f) pontjának utolsó francia bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
[f) Személyi jövedelem nyilvántartása
A nyilvántartásnak tartalmaznia kell:]
„– a bruttó személyi jövedelemből fizetett nyugdíjjárulék és az egészségbiztosítási járulék összegét.”
49. § (1) E törvény 1992. március 1-jén, a 4., 5., 13., 14., 17. §-ai, a 31. §-sal módosított 118. § (1) bekezdése, a 33. §-sal módosított 119. § (1) bekezdése, továbbá a 41. és a 43. § pedig 1992. július 1-jén lép hatályba. A T. 44. §-a (7) bekezdését 1992. január 1-jétől kell alkalmazni. A törvény 28. §-ával módosított, a T. 107. § (3) bekezdése 1993. január 1-jével lép hatályba. 1992. március 1-jével az 1991. évi II. törvény 10. §-ának (3) bekezdése, továbbá a Társadalombiztosítási Alap 1992. évi költségvetéséről szóló törvény hatálybalépéséig szükséges egyes rendelkezésekről szóló 1991. évi XCIII. törvény 3. §-a hatályát veszti.
(2) A T. 44. §-ának (1)–(6) bekezdését és a T. 51. §-át az 1992. március 31-ét követő időponttól megállapításra kerülő ellátás tekintetében kell alkalmazni. Az 1992. április 1-je előtti időponttól megállapított (megállapításra kerülő) ellátás tekintetében a T. 44. és 51. §-ának az 1992. január 1-jén hatályos rendelkezései alkalmazandók.
(3) Ahol e törvény az egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék alapját évi 900 000 forintban határozza meg, 1992. március 1. és december 31. közötti időben ennek arányos részét, 750 000 forintot kell járulékalapul figyelembe venni. A gazdasági társaság természetes személy tagjára, az ipari szolgáltató szakcsoport és a gépjárművezetőképző munkaközösség tagjára 1992. évben e rendelkezést azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a járulék alapja legfeljebb az 1992. február 29-ig érvényes évi 240 000 forint két hónapra jutó arányos része (havi 20 000, napi 670 forint), illetőleg a március 1-jétől érvényes 750 000 forint együttes összege lehet.
(4) A T. 103/D. §-a (2)–(3) bekezdésében, továbbá 119/A. §-a (1) bekezdésében a járulékalap legmagasabb összegeként meghatározott évi 900 000 forint felső jövedelemhatár fokozatosan kerül bevezetésre. A társadalombiztosítási, az egészségbiztosítási, a nyugdíjjárulék és a baleseti járulék alapjául 1992. március 1. és december 31. közötti időben legfeljebb 480 000 (havi 48 000, napi 1600) forint vehető figyelembe.
(5) A mezőgazdasági szakcsoport, illetőleg tagja társadalombiztosítási jogaira és kötelezettségeire 1992. június 30-ig az 1991. december 31. napján hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni.
(6) A Szja. tv. alkalmazásában 1992. január 1-jétől kell figyelembe venni a társadalombiztosítási járuléknak az 1991. évi XCIII. törvény 3. §-ában meghatározott mértékét, továbbá ezt kell alapul venni – 1992. március 1-jéig – az egyéni vállalkozó társadalombiztosítási járulékának arányosított elszámolása során is.
(7) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy meghatározza
a) a biztosítási kötelezettség részletes szabályait,
b) a 16/A. § (3) bekezdésében meghatározott egészségügyi ellátásokra és az (5) bekezdésében említett egészségügyi ellátások társadalombiztosítási támogatására vonatkozó részletes szabályokat,
c) az utazási költség címén járó támogatás módját,
d) a külföldön felmerült gyógykezelés költségének megtérítésére vonatkozó részletes szabályokat,
e) az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság igazolására rendszeresített igazolványra vonatkozó részletes szabályokat,
f) a járulék befizetésének és elszámolásának részletes szabályait,
g) a 119/D. § (2) bekezdése szerint a külföldi természetes személlyel köthető megállapodás részletes szabályait,
h) a társadalombiztosítás terhére igénybe nem vehető egészségügyi ellátások költségeinek, illetőleg a társadalombiztosítás terhére igénybe vehető egészségügyi ellátásokkal kapcsolatban felmerülő többletköltségek megtérítésének módját.
