Időállapot: közlönyállapot (1992.XII.23.)

1992. évi LXXIX. törvény

a magzati élet védelméről * 

A Magyar Köztársaság Országgyűlése annak tudatában, hogy

– a fogantatással induló magzati élet tiszteletet és védelmet érdemel;

– a magzati élet védelme a gyermeket váró nőkről történő fokozott gondoskodással valósítható meg, ugyanakkor a magzat egészséges fejlődését biztosító feltételek megteremtése elsődlegesen a szülők felelőssége;

– a terhességmegszakítás nem a családtervezés és a születésszabályozás eszköze;

– a családtervezés a szülők joga és felelőssége

a következő törvényt alkotja:

1. § A női és férfi ivarsejt egyesüléséből létrejött, az anyaméhben kifejlődő magzatot és a gyermeket váró nőt támogatás és védelem illeti meg.

A támogatás és védelem eszközei és módozatai

2. § (1) Az egészség és az emberi élet értékéről, az egészséges életmódról, a felelősségteljes párkapcsolatokról, az emberhez méltó családi életről, az egészségre ártalmatlan születésszabályozási módszerekről szóló oktatás az alap- és középfokú oktatási intézményekben történik.

(2) Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat városi (fővárosi kerületi) intézetei keretében működő Családvédelmi Szolgálat szervezi az oktatási intézményeken kívül a családtervezéssel kapcsolatos ismeretek terjesztését.

(3) Az állam elősegíti a magzati élet védelmét szolgáló, valamint a fogamzásszabályozást ismertető kiadványok közzétételét és a tömegkommunikáció fórumain való ismertetését.

3. § (1) Térítésmentes terhesgondozásra jogosult

a) a Magyarországon állandó jelleggel tartózkodó magyar állampolgár, illetve házastársa;

b) a Magyarországon érvényes letelepedési engedéllyel rendelkező nem magyar állampolgár.

(2) A terhesgondozás keretében

a) a gyermeket váró nőt tájékoztatják a magzat egészséges fejlődése érdekében szükséges életmódról, a helyes táplálkozásról, a magzatot károsító hatások (különösen a dohányzás és alkoholfogyasztás) elkerülésének fontosságáról;

b) elvégzik a magzat egészséges fejlődését ellenőrző és a gyermeket váró nő egészségvédelmét biztosító szűrővizsgálatokat;

c) segítséget adnak a gyermeket váró nőnek a szülésre, szoptatásra, csecsemő- és gyermekgondozásra való felkészüléshez.

(3) A terhesgondozás részletes szabályait, a kötelező és az állami gondoskodás keretében térítésmentesen igénybe vehető fakultatív szűrővizsgálatok körét a népjóléti miniszter rendeletben állapítja meg.

4. § (1) Várandóssági pótlék illeti meg a térítésmentes terhesgondozásra jogosultakat havonta, terhességüknek a terhesgondozást végző orvos által igazolt 4. hónapjától, illetve, ha ezt követően kerül sor a gondozásba vételre, a gondozásba vétel időpontjától. A várandóssági pótlék első ízben annak a hónapnak az első napjától jár, amelyben a terhesség 13. hete megkezdődik, illetve, ha ezt követően kerül sor a gondozásba vételre, amelyben az állapotos nőt gondozásba vették.

(2) A várandóssági pótlék összege a korábbinál eggyel nagyobb gyermekszám alapján megállapított egy gyermekre jutó családi pótlék összegével azonos.

(3) A várandóssági pótlékra vonatkozó részletes szabályokat a Kormány rendeletben állapítja meg.

A terhesség megszakítása

5. § A terhesség csak veszélyeztetettség esetén az e törvényben meghatározott feltételekkel szakítható meg.

6. § (1) A terhesség a 12. hetéig szakítható meg, ha

a) azt az állapotos nő egészségét súlyosan veszélyeztető ok indokolja;

b) a magzat orvosilag valószínűsíthetően súlyos fogyatékosságban vagy egyéb károsodásban szenved;

c) a terhesség bűncselekmény következménye, valamint

d) az állapotos nő súlyos válsághelyzete esetén.

(2) A terhesség az (1) bekezdésben foglalt feltételek esetén a 18. hetéig szakítható meg, ha az állapotos nő

a) korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen;

b) terhességét neki fel nem róható egészségi ok, illetve orvosi tévedés miatt nem ismeri fel korábban, vagy az egészségügyi intézmény, illetve valamely hatóság mulasztása miatt haladta meg a terhessége az (1) bekezdésben foglalt időtartamot.

(3) A terhesség a 20. hetéig – a diagnosztikus eljárás elhúzódása esetén 24. hetéig – szakítható meg, ha a magzat genetikai, teratológiai ártalmának valószínűsége az 50%-ot eléri.

(4) A terhesség az időtartamától függetlenül szakítható meg

a) az állapotos nő életét veszélyeztető egészségi ok miatt, illetve

b) a magzatnál a szülés utáni élettel összeegyeztethetetlen rendellenesség fennállása esetén.

7. § (1) A terhesség megszakítása, ha azt nem egészségi ok indokolja, az állapotos nő írásbeli kérelme alapján végezhető el.

(2) A terhesség megszakítását a 3. § (1) bekezdésében meghatározott személyeken kívül a Magyarországon érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkező nem magyar állampolgár is kérheti.

8. § (1) Az állapotos nő terhességmegszakítás iránti kérelmét a Családvédelmi Szolgálat munkatársa (a továbbiakban: munkatárs) előtt személyesen terjeszti elő, a terhességet megállapító szülész-nőgyógyász szakorvos által kiállított igazolás benyújtása mellett.

(2) Korlátozottan cselekvőképes személy nyilatkozatának érvényességéhez törvényes képviselőjének a terhességmegszakítási kérelmet tudomásul vevő nyilatkozata szükséges.

(3) Cselekvőképtelen személy terhességmegszakításra vonatkozó kérelmét nevében törvényes képviselője terjeszti elő.

9. § (1) A munkatárs a terhességmegszakítási kérelem bejelentését követően – lehetőleg az apa jelenlétében – tiszteletben tartva az állapotos nő érzéseit és méltóságát, tájékoztatja őt

a) a terhességmegszakítás jogszabályi feltételeiről;

b) a gyermek vállalása esetén elérhető állami és nem állami, anyagi és természetbeni támogatások lehetőségéről;

c) az olyan szervezetek és intézmények létéről és tevékenységéről, amelyek erkölcsi és anyagi segítséget nyújtanak a gyermek vállalása esetén;

d) az örökbefogadás lehetőségéről és feltételeiről;

e) a terhességmegszakítás körülményeiről, módjáról, veszélyeiről és az esetleges későbbi terhességre gyakorolt hatásairól;

f) a terhességmegszakítást végző egészségügyi intézményekről, valamint

g) a fogamzásgátlás személyre szólóan ajánlható módszereiről.

(2) A tájékoztatást követően a munkatárs kiállítja az e célra szolgáló kérőlapot, amelyet a kérelmező (lehetőség szerint az apa is) aláír és egyben megnevezi a terhességmegszakítás elvégzésére általa választott egészségügyi intézményt.

(3) A munkatárs az aláírásával ellátott kérőlap másolatát haladéktalanul megküldi a választott egészségügyi intézménynek.

(4) A munkatársként közreműködő személyeket titoktartási kötelezettség terheli.

10. § (1) Az állapotos nő a kérőlappal haladéktalanul, de legkésőbb 8 napon belül jelentkezik a választott egészségügyi intézményben.

(2) A beavatkozásra a kérőlap kiállítását követő 3 napon belül nem kerülhet sor.

(3) Az állapotos nő kérelmét a beavatkozás napján aláírásával ismét megerősíti.

(4) Ha az állapotos nő 8 napon belül nem jelentkezik, erről az egészségügyi intézmény a munkatársat a kérőlap másolatának visszaküldésével értesíti.

(5) Ha a beavatkozást végző intézmény szakorvosa megállapítja, hogy a terhesség meghaladta az e törvényben meghatározott időt, vagy a beavatkozás elvégzése a nő egészségét súlyosan veszélyezteti, annak elvégzését megtagadja. Ebben az esetben az állapotos nő szakmai felülvizsgálatot kérhet. A felülvizsgálat lehetőségéről és az azt végző szervekről az állapotos nőt tájékoztatni kell.

(6) A szakmai felülvizsgálat elvégzésére jogosultak körét a népjóléti miniszter rendeletben szabályozza.

(7) A felülvizsgálati eljárás során jóváhagyott beavatkozást a felülvizsgálatot végző egészségügyi intézményben kell elvégezni.

11. § (1) Ha az állapotos nő a beavatkozás megtagadásától számított 10 napon belül a szakmai felülvizsgálaton nem jelenik meg, vagy a felülvizsgálati eljárás során a beavatkozást véglegesen megtagadják, a szakmai felülvizsgálatot végző a kérőlap másolatát a munkatársnak visszaküldi, aki haladéktalanul értesíti a kérelmező lakóhelye szerint illetékes védőnőt.

(2) Azt az állapotos nőt

a) akinek terhessége megszakítását az egészségügyi intézmény véglegesen megtagadta, illetve

b) aki nem jelent meg a szakmai felülvizsgálaton

veszélyeztetett terhesként kell gondozásba venni.

12. § (1) Az állapotos nőnél fennálló, a terhesség megszakítását megalapozó egészségi okot a szakmai szempontból illetékes két szakorvos egybehangzó véleménnyel állapítja meg.

(2) A magzatnál fennálló egészségi okot a genetikai tanácsadó, a prenatális diagnosztikai központ, illetve a szakmailag illetékes országos intézet által kijelölt kórház szülészeti-nőgyógyászati osztályai közül bármelyik kettőnek egy-egy szakorvosa egybehangzó véleménnyel állapítja meg.

(3) A véleményeltérés esetén szükséges szakmai felülvizsgálatra jogosultak körét a népjóléti miniszter rendeletben szabályozza.

(4) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott egészségi okokat az országos szakintézet vagy kollégium módszertani útmutatói alapján kell megállapítani.

(5) Ha a terhesség bűncselekmény következménye, a bűncselekmény elkövetését, illetőleg annak alapos gyanúját a büntetőügyben eljáró szerv által kiadott igazolás igazolja.

(6) Súlyos válsághelyzet az, amely testi vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi ellehetetlenülést okoz, és ez által veszélyezteti a magzat egészséges fejlődését. A súlyos válsághelyzet fennállását az állapotos nő a kérőlap aláírásával igazolja.

A terhességmegszakítást végző intézmények

13. § (1) A terhességmegszakítás csak olyan egészségügyi intézményben végezhető, amely ehhez a jogszabályban megállapított feltételekkel rendelkezik.

(2) A szülészeti-nőgyógyászati osztályt működtető állami és önkormányzati intézményekben biztosítani kell legalább egy terhességmegszakítást végző csoport működését.

(3) Azokat az egészségügyi intézményeket, amelyekben a 12. hetet meghaladó terhesség megszakítható, a népjóléti miniszter rendeletben határozza meg.

14. § A terhességmegszakítás elvégzésére, illetve az abban való közreműködésre – az állapotos nő életét veszélyeztető ok kivételével – orvos és egészségügyi szakdolgozó nem kötelezhető.

15. § A terhességmegszakítást, az azt végző intézményeket, az arra alkalmas eszközöket és szereket reklámozni és népszerűsíteni tilos.

16. § (1) A beavatkozás költségeit az Egészségbiztosítási Alap fedezi, amennyiben a terhesség megszakítására a biztosítással rendelkező állapotos nőnél vagy magzatánál fennálló egészségi ok miatt kerül sor.

(2) A terhesség megszakításáért fizetendő díjat – ideértve a szociális helyzettől függő kedvezmények mértékét is –, valamint a díj megfizetésének részletes szabályait a népjóléti miniszter rendeletben határozza meg.

(3) Az Egészségbiztosítási Alap a terhességmegszakítás költségeit megelőlegezi a terhességmegszakítást végző egészségügyi intézménynek. A megelőlegezett költségeknek azt a részét, amelyet a befizetendő díj nem fedez, a költségvetés átalány formájában megtéríti az Egészségbiztosítási Alapnak.

17. § (1) Ez a törvény 1993. január 1-jén lép hatályba. Az 1993. június 30-át megelőzően bekövetkező szülések esetén, a szülés időpontjáig várandóssági pótlék címén folyósított összeget – amennyiben az nem éri el az 1992. december hónapban járó anyasági segély összegét – 9000 Ft-ra ki kell egészíteni. A törvény terhességmegszakításra vonatkozó rendelkezéseit a hatálybalépése előtt kiállított „Adatlap a terhességmegszakításról” nyomtatvánnyal rendelkező személyek tekintetében a nyomtatvány kiállítását követő 10 napon belül nem kell alkalmazni.

(2) A törvény hatálybalépésével egyidejűleg a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 16/A. §-a (3) bekezdésének ea) és eb) pontja, 26. §-a, valamint 15. §-ának (1) és (2) bekezdéséből, 16. §-ának (1) bekezdéséből, 118. §-ának (1) bekezdéséből, 119/D. §-ának (3) és (6) bekezdéséből és 124. §-ának (2) bekezdéséből az „anyasági segély” szövegrész hatályát veszti.