5. Csak a Bizottság teljes ülése gyakorolhatja a következő jogosítványokat:
a) a 24. cikk alapján előterjesztett kérelmek vizsgálata;
b) az ügynek a 48. cikk a) pontja alapján a Bíróság elé terjesztése;
c) az eljárási szabályok megállapítása a 36. cikke szerint.
1. A Bizottság tagjait a Miniszteri Bizottság választja a szavazatok abszolút többségével, a Parlamenti Közgyűlés Irodája által készített jegyzékből; a Magas Szerződő Felek minden képviselőcsoportja a Parlamenti Közgyűlésben három jelöltet javasol, akik közül legalább kettő saját állampolgára.
2. Amennyiben megvalósítható, ugyanezt az eljárást kell követni a Bizottság kiegészítése végett, ha más államok később csatlakoznak a jelen Egyezményhez, és az esetenként előforduló üresedések betöltése végett.
3. A jelölteknek a legmagasabb erkölcsiséggel kell rendelkezniük, és vagy magas bírói hivatal betöltéséhez szükséges képesítéssel kell bírniuk, vagy elismert szaktekintélyeknek kell lenniük a nemzeti vagy nemzetközi jog terén.
1. A Bizottság tagjait hatéves időszakra választják. A tagok újraválaszthatók. Mindazonáltal az első választás alkalmával megválasztott tagok közül hét tag hivatalviselési ideje három év elteltével lejár.
2. Azokat a tagokat, akiknek hivatalviselési ideje a kezdeti hároméves időszak elteltével lejár, az Európa Tanács Főtitkára sorshúzás alapján választja ki közvetlenül az első választás befejezését követően.
3. Avégből, hogy hacsak lehetséges, a Bizottság tagjainak felét minden három évben megújíthassák, a Miniszteri Bizottság minden újabb választást megelőzően határozhat úgy, hogy az egyik vagy több megválasztandó bizottsági tag hivatalviselési ideje eltérjen a hatévi időszaktól, de ekkor sem lehet kilenc évnél hosszabb és három évnél rövidebb.
4. Ha egyszerre több választásra is sor kerül, és a Miniszteri Bizottság alkalmazza az előző bekezdést, a különböző hivatalviselési idők elosztása közvetlenül a választás után, az Európa Tanács Főtitkára által, sorshúzással történik.
5. A Bizottságnak az a tagja, akit egy hivatalviselését le nem töltött tag helyére választottak, tisztségét elődje hivatalviselési idejének hátralevő időszakában viseli.
6. A Bizottság tagjai az őket követő tagok hivatalba lépéséig maradnak tisztségükben. Hivatali idejük lejárta után is tovább viszik azokat az ügyeket, amelyekkel már előzőleg foglalkoztak.
A Bizottság tagjai a Bizottságban egyéni minőségükben vesznek részt. Hivatali idejük alatt nem viselhetnek olyan egyéb tisztséget, amely összeférhetetlen a Bizottság tagjaként megkívánt függetlenségükkel és pártatlanságukkal, vagy az e tisztséggel együtt járó sajátos kívánalmakkal.
Bármely Magas Szerződő Fél az Európa Tanács Főtitkára útján a Bizottsághoz fordulhat, amennyiben a jelen Egyezmény rendelkezéseit egy másik Magas Szerződő Fél megsértette.
1. A Bizottság átvehet természetes személy, nem-kormányzati szervezet, vagy egyének csoportja által az Európa Tanács Főtitkárához intézett kérelmeket, ha az említettek azt állítják, hogy a jelen Egyezményben meghatározott jogok valamely Magas Szerződő Fél által történt megsértésének áldozatai, amennyiben az a Magas Szerződő Fél, amely ellen panaszt emeltek, kinyilatkoztatta, hogy elismeri a Bizottság illetékességét az ilyen kérelmek átvételére. Azok a Magas Szerződő Felek, amelyek ilyen nyilatkozatot tettek, kötelezik magukat arra, hogy semmilyen módon nem akadályozzák e jog hatékony gyakorlását.
2. Az ilyen nyilatkozatokat meghatározott időszakra is lehet tenni.
3. A nyilatkozatokat az Európa Tanács Főtitkáránál kell letétbe helyezni, aki ezek másolatát eljuttatja a Magas Szerződő Felek számára és azokat közzéteszi.
4. A Bizottság az e cikkben meghatározott jogokat csak akkor gyakorolhatja, ha már legalább hat Magas Szerződő Felet kötelez az előző bekezdések értelmében tett nyilatkozat.
Az ügyet csak akkor lehet a Bizottság elé terjeszteni, ha az összes hazai jogorvoslati lehetőséget már kimerítették a nemzetközi jog általánosan elismert szabályainak megfelelően, éspedig attól az időponttól számított hat hónapon belül, amikor a hazai jogerős határozatot meghozták.
1. A Bizottság a 25. cikk alapján előterjesztett kérelemmel nem foglalkozik, ha az
a) névtelen, vagy
b) lényegileg azonos egy olyan üggyel, amelyet a Bizottság már megvizsgált, illetve amelyet más nemzetközi vizsgálat vagy elintézési eljárás alá bocsátottak, és ha az nem tartalmaz az ügyre vonatkozó új tényeket.
2. A Bizottság a 25. cikk alapján előterjesztett kérelmet elfogadhatatlannak nyilvánítja, amennyiben úgy találja, hogy az a jelen Egyezmény rendelkezéseinek nem felel meg, nyilvánvalóan alaptalan, vagy a kérelmezési joggal való visszaélésnek minősül.
3. A Bizottság az eléje terjesztett minden olyan kérelmet, amelyet a 26. cikk értelmében nem talál elfogadhatónak, elutasít.
1. Ha a Bizottság az eléje terjesztett kérelmet elfogadja,
a) a tények megállapítása céljából a felek képviselőivel együtt megvizsgálja a kérelmet, illetve szükség esetén vizsgálatot folytat, melynek hatékony lefolytatása érdekében az érintett államok a Bizottsággal való véleménycsere után minden szükséges segítséget megadnak;
b) ugyanakkor az érdekelt felek rendelkezésére áll abból a célból, hogy az ügy békés rendezését biztosítsa a jelen Egyezményben meghatározott emberi jogok tiszteletben tartása alapján.
2. Ha a Bizottságnak sikerül a kérdést békésen rendezni, arról jelentést készít és megküldi azt az érdekelt államoknak, a Miniszteri Bizottságnak, valamint az Európa Tanács Főtitkárának közzététel céljából. A jelentés a tények és az elért megoldás rövid ismertetésére szorítkozik.
Miután a Bizottság elfogadott egy, a 25. cikk alapján benyújtott kérelmet, a tagjainak kétharmados többségével hozott döntése alapján mindazonáltal elutasíthatja azt, ha a vizsgálat során megállapítja, hogy a 27. cikkben meghatározott elutasítási okok egyike fennáll.
Ilyen esetben a döntést közölni kell a felekkel.
1. A Bizottság az eljárás bármely szakaszában határozhat úgy, hogy a kérelmet az ügylajstromából törli, ha a körülmények arra engednek következtetni, hogy
a) a kérelmezőnek nincs szándékában kérelmét tovább fenntartani vagy
b) az ügy megoldódott, vagy
c) a Bizottság által megállapított bármely más okból nem indokolt a kérelem megvizsgálását tovább folytatni. A Bizottságnak mindazonáltal folytatnia kell a kérelem megvizsgálását, ha az ezen Egyezményben meghatározott emberi jogok védelme ezt kívánja meg.
2. Ha a Bizottság úgy határoz, hogy a kérelmet elfogadását követően törli ügylajstromából, jelentést kell készítenie, mely tartalmazza a tények megállapítását, és a kérelem törléséről szóló indokolt határozatát. A jelentést meg kell küldeni a feleknek, valamint tájékoztatásul a Miniszteri Bizottságnak. A Bizottság közzéteheti jelentését.
3. A Bizottság elhatározhatja a kérelemnek ügylajstromára történő újbóli felvételét, ha ezt a körülmények indokolttá teszik.
1. Ha a kérelem megvizsgálása nem fejeződött be a 28. cikk 2. bekezdésének, a 29. vagy 30. cikkeknek megfelelően, a Bizottság a tényekről jelentést készít, és közli véleményét arra vonatkozóan, hogy a megállapított tények azt jelentik-e, hogy az érdekelt állam a jelen Egyezményben vállalt kötelezettségeit megsértette. A Bizottság tagjainak egyéni véleményét e kérdésben közölni lehet a jelentésben.
2. A jelentést meg kell küldeni a Miniszteri Bizottságnak. Ugyancsak meg kell küldeni az érdekelt államoknak, amelyeknek azt nem szabad közzétenniük.
3. A jelentésnek a Miniszteri Bizottság számára történt megküldésekor a Bizottság az általa megfelelőnek ítélt javaslatokat tehet.
1. Ha az Egyezmény 48. cikke alapján a kérdést nem terjesztik a Bíróság elé a jelentésnek a Miniszteri Bizottsághoz történt eljuttatását követő három hónapon belül, a Miniszteri Bizottság az ülésein részt venni jogosult tagok kétharmados szótöbbségével dönti el, hogy megsértették-e az Egyezményt.
2. Igenlő esetben a Miniszteri Bizottság hatásidőt szab, melyen belül az Illető Magas Szerződő Félnek meg kell tennie a Miniszteri Bizottság döntése által megkívánt intézkedéseket.
3. Amennyiben az érdekelt Magas Szerződő Fél a megszabott időn belül nem tesz kielégítő intézkedéseket, a Miniszteri Bizottság az 1. bekezdésben meghatározott többséggel dönt a tekintetben, hogy milyen joghatása legyen eredeti döntésének, és közzéteszi a jelentést.
4. A Magas Szerződő Felek vállalják, hogy a Miniszteri Bizottságnak az előző bekezdések alkalmazásával hozott minden döntését kötelezőnek tekintik.
A Bizottság zárt ülésben tanácskozik.
A Bizottság döntéseit a jelenlévő és szavazó tagok többségi szavazatával hozza. Ez nem érinti a 20. cikk 3 bekezdésének és a 29. cikk rendelkezéseit.
A Bizottság a körülmények által megkívánt szükség szerint tartja üléseit. Az üléseket az Európa Tanács Főtitkára hívja össze.
A Bizottság eljárási szabályait maga állapítja meg.
A Bizottság titkárságának teendőiről az Európa Tanács Főtitkára gondoskodik.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága ugyanannyi bíróból áll, mint amennyi az Európa Tanács tagjainak száma. Közülük kettő nem lehet ugyanannak az államnak polgára.
1. A Bíróság tagjait a Parlamenti Közgyűlés választja szótöbbséggel az Európa Tanács tagjai által jelölt személyek jegyzékéből. Minden tag három jelöltet nevez meg, akik közül legalább kettő saját állampolgára.
2. Amennyiben megvalósítható, ugyanezt az eljárást kell követni a Bíróság kiegészítése alkalmával, ha az Európa Tanács új tagjai csatlakoznak az Egyezményhez, és az esetenkénti üresedések betöltése alkalmával.
3. A jelölteknek a legmagasabb erkölcsiséggel kell rendelkezniük és, vagy magas bírói hivatal betöltéséhez szükséges képesítéssel kell bírniuk, vagy elismert szakértelemmel bíró jogásznak kell lenniük.
1. A Bíróság tagjait kilencéves időszakra választják. A Bíróság tagjai újraválaszthatók. Mindamellett az első választáskor megválasztott tagok közül négy tag hivatalviselési ideje három év elteltével lejár, és további négy tag hivatalviselési ideje hat év elteltével jár le.
2. Azokat a tagokat, akiknek hivatalviselési ideje a kezdeti három, illetve hat év elteltével lejár, a Főtitkár az első választást követően haladéktalanul sorshúzás útján választja ki.
3. Avégből, hogy hacsak lehetséges, a Bíróság tagjainak egyharmadát minden három évben megújítsák, a Parlamenti Közgyűlés minden újabb választás eszközlését megelőzően határozhat úgy, hogy az egyik vagy több megválasztandó bíró hivatalviselési ideje eltérhet a kilencévi időszaktól, de ekkor sem lehet tizenkét évnél hosszabb és hat évnél rövidebb.
4. Ha egyszerre több választásra is sor kerül, és a Parlamenti Közgyűlés alkalmazza az előző bekezdést, a különböző hivatalviselési idők elosztása közvetlenül a választás után, az Európa Tanács Főtitkára általi sorshúzással történik.
5. A Bíróságnak az a tagja, akit egy hivatalviselési idejét le nem töltött tag helyére választottak, tisztségét elődje hivatalviselési idejének hátralevő időszakában viseli.
6. A Bíróság tagjai az őket követő tagok hivatalbalépéséig maradnak tisztségükben. Hivatali idejük lejárta után is továbbviszik azokat az ügyeket, amelyekkel már előzőleg foglalkoztak.
7. A Bíróság tagjai egyéni minőségükben vesznek részt az ítélkezésben. Hivatali idejük alatt nem viselhetnek olyan egyéb tisztséget, mely összeférhetetlen a Bíróság tagjaként megkívánt függetlenségükkel és pártatlanságukkal, vagy e tisztséggel együtt járó sajátos kívánalmakkal.
41. cikk
A Bíróság elnökét és egy vagy két alelnökét három évre választja. Az elnök és az alelnök újraválaszthatók.
A Bíróság tagjai hivatalos működésük minden napjára a Miniszteri Bizottság által meghatározott díjazásban részesülnek.
Az eléje terjesztett ügyekben a Bíróság kilenc bíróból álló tanácsban jár el. Hivatalból tagja a tanácsnak mindegyik érdekelt állam állampolgárságával rendelkező bíró, illetve ilyen nem létében az illető állam által választott személy, aki bírói minőségben vesz részt az ügy tárgyalásában; a többi bíró nevét az elnök az ügy tárgyalásának megkezdése előtt sorshúzással állapítja meg.
Ügyet csak a Magas Szerződő Felek és a Bizottság terjeszthet a Bíróság elé.
A Bíróság joghatósága minden olyan ügyre kiterjed, amely az Egyezmény értelmezésével és alkalmazásával függ össze, s melyet a Magas Szerződő Felek vagy a Bizottság a 48. cikk alapján a Bíróság elé terjesztenek.
1. Bármely Magas Szerződő Fél bármikor nyilatkozatot tehet, hogy teljesjogúan és külön megállapodás nélkül kötelezőnek ismeri el a Bíróság joghatóságát a jelen Egyezmény értelmezésével és alkalmazásával összefüggő minden üggyel kapcsolatban.
2. A fentiekben említett nyilatkozatokat meg lehet tenni minden további feltétel nélkül, vagy több, illetőleg néhány meghatározott más Magas Szerződő Fél vonatkozásában a viszonosság feltételével, vagy pedig meghatározott időszakra.
3. E nyilatkozatokat az Európa Tanács Főtitkáránál kell letétbe helyezni, aki azok másolatait eljuttatja a Magas Szerződő Felekhez.
A Bíróság csak azt követően foglalkozhat egy üggyel, hogy a Bizottság elismerte a békés rendezés meghiúsulását, és csak a 32. cikkben megállapított háromhónapos határidőn belül.
Az alábbiak terjeszthetnek ügyeket a Bíróság elé, feltéve, hogy az illető Magas Szerződő Fél – ha csak egy Fél érdekelt –, illetve Magas Szerződő Felek – ha több Fél érdekelt – a Bíróság kötelező joghatósága alá tartoznak, vagy, ha nem, az érdekelt Magas Szerződő Fél hozzájárulásával – ha csak egy érdekelt Fél van –, illetve a Magas Szerződő Felek hozzájárulásával –, ha több mint egy érdekelt Fél van:
a) a Bizottság;
b) az a Magas Szerződő Fél, melynek állampolgárát jogaiban állítólag megsértették;
c) az a Magas Szerződő Fél, amely az ügyet a Bizottság elé terjesztette;
d) az a Magas Szerződő Fél, amely ellen a panaszt tették.
Ha a Bíróság joghatósága vitatott, a kérdést a Bíróság határozattal dönti el.
Ha a Bíróság megállapítása szerint egy Magas Szerződő Fél igazságügyi hatósága vagy bármely más hatósága által hozott határozat vagy megtett intézkedés teljesen vagy részben ellentétes a jelen Egyezményből eredő kötelezettségekkel, és amennyiben az említett fél belső joga az ilyen döntés vagy intézkedés következményeinek csak részleges jóvátételét teszi lehetővé, a Bíróság határozata, szükség esetén, igazságos elégtételt ad a sértett fél számára.
1. A Bíróság ítéletét meg kell indokolni.
2. Amennyiben az ítélet egészében vagy részben nem képviseli a bírák egyhangú véleményét, bármely bírónak joga van arra, hogy különvéleményét csatolja.
A Bíróság ítélete végérvényes.
A Magas Szerződő Felek vállalják, hogy tartják magukat a Bíróság döntéseihez minden olyan ügyben, melyben félként szerepelnek.
A Bíróság ítéletét el kell juttatni a Miniszteri Bizottsághoz, amely ellenőrzi annak végrehajtását.
A Bíróság szabályzatát és eljárását maga állapítja meg.
1. A Bíróság tagjait első ízben az után kell megválasztani, miután a 46. cikk értelmében nyolc Magas Szerződő Fél megtette nyilatkozatát.
2. E választás előtt nem lehet a Bíróság elé ügyet terjeszteni.
Az Európa Tanács Főtitkára által előterjesztett megkeresésre minden Magas Szerződő Fél tájékoztatást ad arról a módról, ahogy belső joga biztosítja a jelen Egyezmény rendelkezéseinek hatékony végrehajtását.
A Bizottság és a Bíróság költségeit az Európa Tanács fedezi.
A Bizottság és a Bíróság tagjai, feladataik ellátása során jogosultak az Európa Tanács Alapokmányának 40. cikkében és az annak alapján kötött megállapodásokban meghatározott kiváltságokra és mentességekre.
Az Egyezmény egy ellenrendelkezését sem lehet úgy értelmezni, hogy az korlátozza vagy csorbítja azokat az emberi jogokat és alapvető szabadságokat, amelyeket bármely Magas Szerződő Fél joga vagy az olyan egyezmény biztosít, melynek ez a Magas Szerződő Fél részese.
Az Egyezmény egy rendelkezése sem korlátozza az Európa Tanács Alapokmánya által a Miniszteri Bizottságra ruházott hatáskört.
A Magas Szerződő Felek megállapodnak abban, hogy erre vonatkozó külön megállapodás nélkül nem alkalmazzák a közöttük hatályban levő szerződéseket, egyezményeket vagy nyilatkozatokat abból a célból, hogy kérelem alapján a jelen Egyezmény értelmezéséből vagy alkalmazásából eredő vitákat a jelen Egyezményben meghatározott elintézési módtól eltérő más módon rendezzék.
1. Az Egyezmény megerősítése alkalmával vagy ezt követően bármikor, bármely állam az Európa Tanács Főtitkárához intézett értesítéssel kijelentheti, hogy az Egyezmény minden olyan területre, vagy e területek egy részére terjed ki, melyek nemzetközi kapcsolataiért felelősséget visel.
2. Az Egyezmény az értesítésben megnevezett területre vagy területekre az értesítésnek az Európa Tanács Főtitkára általi kézhezvételét követő harmincadik naptól kezdve alkalmazandó.
3. A jelen Egyezmény rendelkezéseit azonban ilyen területeken a helyi követelményekre kellő tekintettel kell alkalmazni.
4. A jelen cikk 1. bekezdése alapján nyilatkozatot tevő bármely állam ezt követően bármikor nyilatkozhat azon terület vagy területek nevében, amelyekre a nyilatkozat vonatkozik, hogy elfogadja a Bizottság hatáskörét az egyének, nem-kormányközi szervezetek vagy egyének csoportjai által az Egyezmény 25. cikke értelmében előterjesztett kérelmek átvételére.
1. Az Egyezmény aláírása vagy a megerősítésről szóló okirat letétbe helyezése alkalmával bármely állam az Egyezmény minden egyedi rendelkezésével kapcsolatban fenntartást tehet annyiban, amennyiben a területén ebben az időpontban hatályban levő valamely törvény nincs összhangban e rendelkezéssel. A jelen cikk alapján általános jellegű fenntartásokat nem lehet tenni.
2. A jelen cikk alapján tett fenntartásnak tartalmaznia kell a vonatkozó törvény rövid leírását.
1. A Magas Szerződő Felek az Egyezményt csak 5 évvel azt követően mondhatják fel, amikor annak részesei lettek éspedig az Európa Tanács Főtitkárához címzett értesítésbe foglalt hathónapos felmondással. A főtitkár arról tájékoztatja a többi Magas Szerződő Felet.
2. Az ilyen felmondásnak nincs olyan hatálya, hogy az érdekelt Magas Szerződő Felet mentesítené a jelen Egyezményből folyó kötelezettségek alól bármely olyan cselekmény tekintetében, mely e kötelezettségek megsértését jelentheti, és amelyet a felmondás hatálybalépésének időpontja előtt hajtott végre.
3. Minden olyan Magas Szerződő Fél, melynek tagsága az Európa Tanácsban megszűnik, ugyanazon feltételek mellett megszűnik a jelen Egyezmény részese lenni.
4. Az Egyezményt az előző bekezdések rendelkezéseivel összhangban fel lehet mondani olyan területek vonatkozásában, amelyekre az a 63. cikk alapján tett nyilatkozat értelmében kiterjed.
1. Az Egyezmény az Európa Tanács tagjai számára áll nyitva aláírásra. Az Egyezményt meg kell erősíteni. A megerősítésről szóló okiratot az Európa Tanács Főtitkáránál kell letétbe helyezni.
2. Az Egyezmény tíz megerősítéséről szóló okirat letétbe helyezését követően lép hatályba.
3. Minden olyan állam vonatkozásában, amely utóbb erősíti meg az Egyezményt az a megerősítésről szóló okirat letétbe helyezésének időpontjában lép hatályba.
4. Az Európa Tanács Főtitkára értesíti az Európa Tanács tagjait az Egyezmény hatálybalépéséről, az azt megerősítő Magas Szerződő Felek nevéről és az utóbb letétbe helyezett minden megerősítésről szóló okiratokról.
Kelt Rómában, 1950. november 4-én, egyetlen példányban, angol és francia nyelven, melyet az Európa Tanács levéltárában kell elhelyezni. Mindkét nyelvű szöveg egyaránt hiteles. A Főtitkár minden aláíró állam számára hitelesített másolatot küld.
Az aláíró Kormányok, az Európa Tanács tagjai,
elhatározván, hogy megfelelő intézkedéseket tesznek az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről Rómában, 1950. november 4-én aláírt Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) I. Fejezetében már benne foglaltakon felüli egyes további emberi jogok és szabadságok közös biztosítása érdekében,
a következőkben állapodtak meg:
Minden természetes vagy jogi személynek joga van javai tiszteletben tartásához. Senkit sem lehet tulajdonától megfosztani, kivéve, ha ez közérdekből és a törvényben meghatározott feltételek, valamint a nemzetközi jog általános elvei szerint történik.
Az előző bekezdésben foglaltak nem korlátozzák az államok jogát olyan törvények alkalmazásában, melyeket szükségesnek ítélnek ahhoz, hogy a javaknak a köz érdekében történő használatát szabályozhassák, illetőleg az adók, más közterhek vagy bírságok megfizetését biztosítsák.
Senkitől sem szabad megtagadni az oktatáshoz való jogot. Az állam az oktatás és tanítás terén vállalt feladatkörök gyakorlása során köteles tiszteletben tartani a szülők vallási és világnézeti meggyőződésével összhangban lévő oktatáshoz és tanításhoz való jogot.
A Magas Szerződő Felek kötelezik magukat arra, hogy ésszerű időközönként, titkos szavazással szabad választásokat tartanak olyan körülmények között, melyek a törvényhozó testület megválasztását illetően biztosítja a nép véleményének kifejezését.
Minden Magas Szerződő Fél e jegyzőkönyv aláírásakor vagy megerősítésekor, vagy bármely későbbi időpontban az Európa Tanács Főtitkárával nyilatkozatban közölheti, hogy mennyiben kötelezi magát e jegyzőkönyv rendelkezéseinek a nyilatkozatban megjelölt ama területeken való alkalmazására, melyek nemzetközi kapcsolataiért ő a felelős.
Minden Magas Szerződő Fél, mely az előző bekezdés alapján nyilatkozatot közölt, bármikor további nyilatkozatot tehet, melyben bármely korábbi nyilatkozatának tartalmát módosítja, illetőleg, amellyel e jegyzőkönyv rendelkezésének alkalmazását bármely e területtel kapcsolatban megszünteti.
A jelen cikknek megfelelően tett nyilatkozatot olyannak kell tekinteni, mint amelyet az Egyezmény 63. cikke 1. bekezdésének megfelelően tettek.
A Magas Szerződő Felek e jegyzőkönyv 1., 2., 3. és 4. cikkeit az Egyezmény kiegészítő cikkeinek tekintik, és az Egyezmény valamennyi rendelkezését ennek megfelelően kell alkalmazni.
E jegyzőkönyv az Európa Tanács azon tagjai részére áll nyitva aláírásra, melyek az Egyezményt aláírták; az Egyezmény megerősítésével azonos időpontban, vagy ezt követően kell megerősíteni. A jegyzőkönyv tíz megerősítésről szóló okirat letétbe helyezését követően lép hatályba. Azon aláíró államok vonatkozásában, melyek ezt követően erősítik meg, a jegyzőkönyv a megerősítésről szóló okirat letétbe helyezésekor lép hatályba.
A megerősítésről szóló okiratot az Európa Tanács Főtitkáránál kell letétbe helyezni, aki a tagállamok részére értesítést ad minden újabb megerősítésről.
Kelt Párizsban, 1952. március 20. napján, angol és francia nyelven, egyetlen példányban, melyet az Európa Tanács levéltárában kell elhelyezni. Mindkét nyelvű szöveg egyaránt hiteles. A Főtitkár valamennyi aláíró Kormány részére hiteles másolatot küld.
Az Európa Tanács ezen kiegészítő jegyzőkönyvet aláíró tagállamai:
figyelemmel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről Rómában, 1950. november 4-én aláírt Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) rendelkezéseire, és különösképpen egyéb testületek mellett az Emberi Jogok Európai Bíróságát (a továbbiakban: Bíróság) létesítő 19. cikkére;
hasznosnak tekintvén, hogy a Bíróság bizonyos feltételek esetén tanácsadó vélemény nyilvánítására vonatkozó hatáskörrel rendelkezzék,
a következőkben állapodtak meg:
1. A Miniszteri Bizottság felkérésére a Bíróság az Egyezmény és kiegészítő jegyzőkönyveinek értelmezésére vonatkozó jogi kérdésekben tanácsadó véleményt nyilváníthat.
2. Az ilyen vélemények nem vonatkozhatnak az Egyezmény I. Fejezetében és kiegészítő jegyzőkönyveiben meghatározott jogok és szabadságok tartalmával és terjedelmével összefüggő kérdésekre, sem azon más kérdésekre, melyeket a Bizottságnak, a Bíróságnak vagy a Miniszteri Bizottságnak kell megvizsgálnia az Egyezmény rendelkezéseinek megfelelően előterjesztett panaszok kapcsán.
3. A Miniszteri Bizottságnak a Bíróságot tanácsadó vélemény nyilvánítására felkérő határozatát a Miniszteri Bizottságban részvételre jogosult képviselők kétharmados többségi szavazatával kell meghozni.
A Bíróságnak kell eldöntenie, hogy a Miniszteri Bizottságnak tanácsadó vélemény nyilvánítására vonatkozó felkérése e jegyzőkönyv 1. cikkében meghatározott hatáskörének határain belül van-e.
1. A tanácsadó vélemény nyilvánítása iránti kérelmet a Bíróság teljes ülésén vizsgálja meg. *
2. Véleményét a Bíróság indokolással látja el.
3. Ha a vélemény egésze vagy egy része nem valamennyi bíró egyhangú álláspontját fejezi ki, mindegyik bíró jogosult ahhoz egyéni véleményét csatolni.
4. A bíróság véleményét közölni kell a Miniszteri Bizottsággal.
A Bíróságot az Egyezmény 55. cikke alapján megillető jogosultság kiterjed a Bíróság által e kiegészítő jegyzőkönyv céljaihoz szükségesnek ítélt szabályzat és eljárás megállapítására is.
1. Ez a jegyzőkönyv az Európa Tanács azon tagállamai részére áll nyitva aláírásra, melyek az Egyezményt aláírták. Ezen államok a jegyzőkönyv részesévé válhatnak:
a) megerősítés vagy elfogadás fenntartása nélküli aláírással;
b) megerősítés vagy elfogadás fenntartásával történt aláírással, melyet megerősítés vagy elfogadás követ.
A megerősítő vagy elfogadó okiratot az Európa Tanács Főtitkáránál kell letétbe helyezni.
2. Ez a jegyzőkönyv akkor lép hatályba, amikor az Egyezményben részes valamennyi állam a jegyzőkönyv részesévé vált e cikk 1. bekezdése rendelkezésének megfelelően.
3. E jegyzőkönyv hatálybalépésének időpontjától fogva az 1–4. cikkeket az Egyezmény szerves részének kell tekinteni.
4. Az Európa Tanács Főtitkára a Tanács tagállamait értesíti:
a) minden megerősítés vagy elfogadás nélküli aláírásról;
b) minden megerősítés vagy elfogadás fenntartásával történt aláírásról;
c) minden megerősítésről vagy elfogadásról szóló okirat letétbe helyezéséről;
d) e jegyzőkönyv hatálybalépésének időpontjáról e cikk 2. bekezdése szerint.
Minek hiteléül a kellőképpen meghatalmazott alulírottak aláírták e kiegészítő jegyzőkönyvet.
Készült Strasbourgban, 1963. május 6. napján, angol és francia nyelven, egyetlen példányban, melyet az Európa Tanács levéltárában kell elhelyezni. Mindkét nyelvű szöveg egyaránt hiteles. A Főtitkár valamennyi aláíró állam részére hiteles másolatot küld.
Az aláíró Kormányok, az Európa Tanács Tagjai,
elhatározván, hogy megfelelő intézkedéseket tesznek az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről Rómában, 1950. november 4. napján aláírt egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) I. fejezetében és az Egyezmény Párizsban, 1952. március 20-án aláírt I. kiegészítő Jegyzőkönyvének 1–3. cikkében már benne foglaltakon felüli jogok és szabadságok közös biztosítása érdekében,
a következőkben állapodtak meg:
Senkit sem lehet szabadságától pusztán azért megfosztani, mert szerződéses kötelezettségének nem tud eleget tenni.
1. Mindazokat, akik jogszerűen tartózkodnak egy állam területén, megilleti a mozgás szabadsága és a lakhely szabad megválasztásának joga.
2. Mindenki szabadon elhagyhat minden országot, beleértve a saját országát is.
3. E jogokat kizárólag csak olyan, a törvényekkel összhangban lévő korlátozásoknak lehet alávetni, melyek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság vagy a köz biztonsága érdekében, a közrend fenntartásához, a bűnmegelőzéshez, a közegészség vagy az erkölcsök védelméhez, illetőleg mások jogainak és szabadságainak megóvásához szükségesek.
4. Az 1. bekezdésben elismert jogokat bizonyos, meghatározott körzetekben alá lehet vetni olyan, a törvény által elrendelt korlátozásoknak is, melyeket egy demokratikus társadalomban a köz érdekei igazolnak.
1. Senkit sem lehet sem egyéni, sem kollektív rendszabályokkal annak az államnak a területéről kiutasítani, melynek honosa.
2. Senkit sem lehet megfosztani azon jogától, hogy annak az államnak a területére belépjen, melynek honosa.
Tilos a külföldiek kollektív kiutasítása.
1. Minden Magas Szerződő Fél e jegyzőkönyv aláírásakor vagy megerősítésekor, vagy bármely későbbi időpontban az Európa Tanács Főtitkárával nyilatkozatban közölheti, hogy mennyiben kötelezi magát e jegyzőkönyv rendelkezéseinek a nyilatkozatban megjelölt ama területeken való alkalmazására, melyek nemzetközi kapcsolataiért ő a felelős.
2. Minden Magas Szerződő Fél, mely az előző bekezdés alapján nyilatkozatot tett, bármikor további nyilatkozatot tehet, melyben bármely korábbi nyilatkozatának tartalmát módosítja, illetőleg, amellyel e jegyzőkönyv rendelkezéseinek alkalmazását bármely területtel kapcsolatban megszünteti.
3. A jelen cikknek megfelelően tett nyilatkozatot olyannak kell tekinteni, mint amelyet az Egyezmény 63. cikke 1. bekezdésének megfelelően tettek.
4. Bármely állam területe, melyre ezt a jegyzőkönyvet ezen állam által történt megerősítése vagy elfogadása folytán alkalmazni kell, és mindazon terület, melyre e jegyzőkönyvet ezen állam által az e cikk alapján tett nyilatkozat folytán alkalmazni kell, a 2. és 3. cikkeknek egy állam területére való hivatkozása szempontjából különálló területnek tekintendő.
1. A Magas Szerződő Felek e jegyzőkönyv 1–5. cikkeit az Egyezmény kiegészítő cikkeinek tekintik, és az Egyezmény valamennyi rendelkezését ennek megfelelően kell alkalmazni.
2. Az Egyezmény 25. cikkének megfelelően tett nyilatkozattal elismert egyéni panaszjog, vagy a Bíróság joghatóságának az Egyezmény 46. cikke szerint tett nyilatkozattal való elismerése mindazonáltal e jegyzőkönyv vonatkozásában csak akkor válik joghatályossá, ha az illető Magas Szerződő Fél kijelentette, hogy az egyéni panaszjogot elismeri, vagy a joghatóságot elfogadja az e kiegészítő jegyzőkönyv 1–4. cikkeire vagy azok közül egyesekre nézve.
1. Ez a jegyzőkönyv az Európa Tanács azon tagjai részére áll nyitva aláírásra, melyek az Egyezményt aláírták. Azt az Egyezmény megerősítésével azonos időpontban vagy ezt követően kell megerősíteni. A jegyzőkönyv öt megerősítésről szóló okirat letétbe helyezését követően lép életbe.
Azon aláíró államok vonatkozásában, melyek ezt követően erősítik meg, a jegyzőkönyv a megerősítésről szóló okirat letétbe helyezésekor lép életbe.
2. A megerősítésről szóló okiratokat az Európa Tanács Főtitkáránál kell letétbe helyezni, aki a tagállamok részére értesítést ad minden megerősítésről.
Minek hiteléül a kellőképpen meghatalmazott alulírottak aláírták ezt a kiegészítő jegyzőkönyvet.
Készült Strasbourgban, 1963. szeptember 16. napján, angol és francia nyelven, egyetlen példányban, melyet az Európa Tanács levéltárában kell elhelyezni. Mindkét nyelvű szöveg egyaránt hiteles. A Főtitkár valamennyi aláíró állam részére hiteles másolatot küld.
Az Európa Tanács tagállamai, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről Rómában, 1950. november 4. napján kelt egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) e kiegészítő jegyzőkönyvének aláírói,
tekintettel arra, hogy az Európa Tanács több tagállamában végbement fejlemények a halálbüntetés eltörlésének irányába mutató általános tendenciát fejeznek ki,
a következőkben állapodtak meg:
A halálbüntetést el kell törölni. Senkit sem lehet halálbüntetésre ítélni, sem kivégezni.
Egy állam törvényhozása rendelkezhet halálbüntetésről háború idején vagy háború közvetlen veszélye idején; a halálbüntetést ez esetben is csak e törvényhozás által megszabott esetekben és előírt rendelkezéseknek megfelelően lehet alkalmazni. Ez az állam köteles az Európa Tanács Főtitkárával jogszabályainak vonatkozó rendelkezéseit közölni.
E jegyzőkönyv előírásaitól az Egyezmény 15. cikke alapján nem lehet eltérni.
E jegyzőkönyv előírásainak vonatkozásában az Egyezmény 64. cikke alapján nem lehet fenntartással élni.
1. Az aláíráskor vagy a megerősítésről, elfogadásról, illetőleg jóváhagyásról szóló okirat letétbe helyezése időpontjában mindegyik állam meghatározhatja azt a területet, illetve azokat a területeket, amelyeken ez a jegyzőkönyv alkalmazást nyer.
2. Az Európa Tanács Főtitkárához intézett nyilatkozatban minden állam bármely későbbi időpontban kiterjesztheti e jegyzőkönyv alkalmazását a nyilatkozatban meghatározott bármely más területre. E terület vonatkozásában a jegyzőkönyv a nyilatkozatnak a Főtitkár általi kézhezvétele időpontját követő hónap első napján lép hatályba.
3. Az előző két bekezdés alapján tett minden nyilatkozat, a nyilatkozatban meghatározott bármely terület vonatkozásában visszavonható a Főtitkárhoz intézett értesítéssel. A visszavonás az értesítésnek a Főtitkár általi kézhezvételének időpontját követő hónap első napján válik joghatályossá.
A részes államok e jegyzőkönyv 1–5. cikkeit az Egyezmény kiegészítő cikkeinek tekintik, és az Egyezmény valamennyi rendelkezését ennek megfelelően alkalmazzák.
Ez a kiegészítő jegyzőkönyv az Európa Tanács azon tagállamai részére áll nyitva aláírásra, melyek az Egyezményt aláírták. A jegyzőkönyv megerősítésre, elfogadásra vagy jóváhagyásra szorul. Az Európa Tanács tagállama a jegyzőkönyvet csak akkor erősítheti meg, fogadhatja el, vagy hagyhatja jóvá, ha egyidejűleg megerősíti, vagy már korábban megerősítette az Egyezményt. A megerősítésről, elfogadásról vagy jóváhagyásról szóló okiratot az Európa Tanács Főtitkáránál kell letétbe helyezni.
1. Ez a jegyzőkönyv azt az időpontot követő hónap első napján lép hatályba, melyen az Európa Tanácsnak már öt tagállama hozzájárulását fejezte ki ahhoz, hogy a jegyzőkönyv a 7. cikknek megfelelően kötelező legyen reá nézve.
2. Mindazon tagállamok vonatkozásában, melyek ezt követően fejezik ki hozzájárulásukat ahhoz, hogy a jegyzőkönyv kötelező legyen reájuk nézve, az a megerősítésről, elfogadásról vagy jóváhagyásról szóló okirat letétbe helyezésének időpontját követő hónap első napján lép hatályba.
Az Európa Tanács Főtitkára értesíti a Tanács tagállamait:
a) minden aláírásról;
b) minden megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okirat letétbe helyezéséről;
c) e jegyzőkönyvnek az 5. és 8. cikkeknek megfelelően történt hatálybalépése időpontjairól;
d) az e jegyzőkönyvre vonatkozó minden jogcselekményről, értesítésről vagy közlésről.
Minek hiteléül a kellőképpen meghatalmazott alulírottak aláírták ezt a kiegészítő jegyzőkönyvet.
Készült Strasbourgban, 1983. április 28. napján, angol és francia nyelven, egyetlen példányban, melyet az Európa Tanács levéltárában kell elhelyezni. Mindkét nyelvű szöveg egyaránt hiteles. Az Európa Tanács Főtitkára az Európa Tanács valamennyi tagállama részére hiteles másolatot küld.
Az Európa Tanács ezen jegyzőkönyvet aláíró tagállamai,
elhatározván, hogy további lépéseket tesznek egyes jogoknak és szabadságoknak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről Rómában, 1950. november 4. napján aláírt egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) általi közös biztosítása érdekében,
a következőkben állapodtak meg:
1. Az Állam területén jogszerűen lakóhellyel rendelkező külföldit onnan csak a jogszabályoknak megfelelően meghozott határozat eredményeképpen lehet kiutasítani, és lehetővé kell tenni számára, hogy:
a) kiutasításával szemben felhozott indokait előterjeszthesse,
b) ügyének felülvizsgálatát kérhesse, és
c) e célokból képviseltethesse magát az illetékes hatóság vagy e hatóság által kijelölt személy, illetőleg személyek előtt.
2. A külföldit az 1. bekezdés a), b) és c) pontjaiban meghatározott jogainak gyakorlását megelőzően akkor lehet kiutasítani, ha a kiutasítás a közrend érdekében szükséges, vagy pedig nemzetbiztonsági okok indokolják.
1. Annak, akit bíróság bűncselekmény miatt elítélt, joga van arra, hogy a bűnössége megállapítását, illetőleg a büntetés kiszabását tartalmazó ítéletet felsőbb bírósággal felülbíráltassa. E jog gyakorlását, ideértve azokat az okokat is, melyekre alapítva a jogok gyakorolhatók, jogszabályban kell szabályozni.
2. E jogot korlátozni lehet a jogszabályok által meghatározott kisebb jelentőségű bűncselekmények esetében, vagy abban az esetben, amikor a szóban forgó személy ügyét elsőfokon a legfelső bírói fórum tárgyalta, vagy amikor a felmentő ítélet ellen benyújtott jogorvoslat folytán hoztak bűnösség megállapítását tartalmazó ítéletet.
Ha büntető ügyben hozott jogerős elmarasztaló ítéletet utóbb megsemmisítenek, vagy az elítéltet kegyelemben részesítik azért, mert új vagy újonnan feltárt tények bizonyítják, hogy bírói tévedés történt, azt a személyt, aki ezen ítélet folytán büntetést szenvedett el, kártalanítani kell az adott államban érvényes törvényeknek vagy joggyakorlatnak megfelelően, hacsak be nem bizonyítják, hogy a tények nem kellő időben való felfedése teljesen vagy részben az elítéltnek róható fel.
1. Ha valakit egy állam büntető törvényének és büntető eljárási törvényének megfelelően egy bűncselekmény kapcsán már jogerősen felmentettek vagy elítéltek, e személlyel szemben ugyanennek az államnak az igazságszolgáltatási szervei ugyane bűncselekmény miatt nem folytathatnak büntető eljárást, és vele szemben abban büntetést nem szabhatnak ki.
2. Az előző bekezdés rendelkezései nem képezik akadályát annak, hogy az adott állam büntető törvényeinek és büntető eljárási törvényeinek megfelelően az eljárást újból megindítsák, ha új, vagy újólag feltárt tények, vagy az eljárás alapvető hibái természetüknél fogva kihatással vannak a meghozott ítéletre.
3. A jelen cikk rendelkezéseitől az Egyezmény 15. cikkére hivatkozással nem lehet eltérni.
A házastársaknak polgári jogi vonatkozásokban egyenlő jogaik vannak és felelősségük is egyenlő egymás közötti, valamint a gyermekeikkel való kapcsolataikban a házasság tekintetében, annak tartama alatt és felbontása esetében. Ez a cikk nem gátolja az államokat abban, hogy a gyermekek érdekében szükséges intézkedéseket tegyenek.
1. Az aláíráskor vagy a megerősítésről, elfogadásról, illetőleg jóváhagyásról szóló okirat letétbe helyezésének időpontjában mindegyik állam meghatározhatja azt a területet, illetve azokat a területeket, amelyekre ez a jegyzőkönyv alkalmazást nyer, és kinyilváníthatja, hogy milyen terjedelemben vállalja e jegyzőkönyv rendelkezéseinek ezen vagy ezeken a területeken való alkalmazását.
2. Az Európa Tanács Főtitkárához intézett nyilatkozatában minden állam bármely későbbi időpontban kiterjesztheti e jegyzőkönyv alkalmazását a nyilatkozatban meghatározott bármely más területre. E terület vonatkozásában a jegyzőkönyv a nyilatkozatnak a Főtitkár általi kézhezvétele időpontjától számított két hónapos időszak lejártát követő hónap első napján lép hatályba.
3. Az előző két bekezdés alapján tett minden nyilatkozat, a nyilatkozatban meghatározott bármely terület vonatkozásában visszavonható vagy módosítható a Főtitkárhoz intézett értesítéssel. A visszavonás vagy módosítás a nyilatkozatnak a Főtitkár általi kézhezvétele időpontjától számított két hónapos időszak lejártát követő hónap első napján válik joghatályossá.
4. A jelen cikknek megfelelően tett nyilatkozatot olyannak kell tekinteni, mint amelyet az Egyezmény 63. cikk 1. bekezdésének megfelelően tettek.
5. Bármely állam területe, melyre ezt a jegyzőkönyvet ezen állam által történt megerősítése vagy elfogadása folytán alkalmazni kell, és minden terület, melyre ezt a jegyzőkönyvet ezen állam által az e cikk alapján tett nyilatkozat folytán alkalmazni kell, az 1. cikknek egy állam területére való hivatkozása szempontjából különálló területnek tekintendő.
1. A részes államok e jegyzőkönyv 1–6. cikkeit az Egyezmény kiegészítő cikkeinek tekintik, és az Egyezmény valamennyi rendelkezését ennek megfelelően kell alkalmazni.
2. Az Egyezmény 25. cikkének megfelelően tett nyilatkozattal elismert egyéni panaszjog vagy a bíróság joghatóságának az Egyezmény 46. cikkének megfelelően tett nyilatkozattal való elismerése mindazonáltal e jegyzőkönyv vonatkozásában csak akkor válik joghatályossá, ha a szóban forgó állam kijelentette, hogy az egyéni panaszjogot elismeri, vagy a joghatóságot elfogadja e jegyzőkönyv 1–5. cikkeire nézve.
Ez a jegyzőkönyv az Európa Tanács azon tagállamai részére áll nyitva aláírásra, melyek aláírták az Egyezményt. A jegyzőkönyvet meg kell erősíteni, illetőleg el kell fogadni vagy jóvá kell hagyni. Az Európa Tanács tagállamai csak akkor erősíthetik meg, fogadhatják el vagy hagyhatják jóvá ezt a kiegészítő jegyzőkönyvet, ha ezt megelőzően vagy egyidejűleg megerősítették az Egyezményt. A megerősítésről, elfogadásról vagy jóváhagyásról szóló okiratot az Európa Tanács Főtitkáránál kell letétbe helyezni.
1. Ez a jegyzőkönyv az azon időpontot követő két hónapos időszak lejárta utáni hónap első napján lép hatályba, amikor az Európa Tanács hét tagállama hozzájárulását fejezte ki ahhoz, hogy a jegyzőkönyv a 8. cikknek megfelelően kötelező legyen számára.
2. Mindazon tagállamok vonatkozásában, melyek ezt követően fejezik ki hozzájárulásukat ahhoz, hogy a jegyzőkönyv kötelező legyen számukra, az a megerősítésről, elfogadásról vagy jóváhagyásról szóló okirat letétbe helyezésének időpontját követő két hónapos időszak lejárta utáni hónap első napján lép hatályba.
Az Európa Tanács Főtitkára értesíti a Tanács tagállamait:
a) minden aláírásról;
b) minden megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okirat letétbe helyezéséről;
c) e jegyzőkönyvnek a 6. és 9. cikkeknek megfelelően történt hatálybalépés időpontjairól;
d) az e jegyzőkönyvre vonatkozó minden jogcselekményről, értesítésről vagy közlésről.
Minek hiteléül a kellőképpen meghatalmazott alulírottak aláírták ezt a jegyzőkönyvet.
Készült Strasbourgban, 1984. november 22. napján, angol és francia nyelven, egyetlen példányban, melyet az Európa Tanács levéltárában kell elhelyezni. Mindkét nyelvű szöveg egyaránt hiteles. Az Európa Tanács Főtitkára az Európa Tanács valamennyi tagállama részére hiteles másolatot küld.”
3. § A Magyar Köztársaság Kormánya az Országgyűlés felhatalmazása alapján megerősítésről szóló okirat letétbe helyezésekor a következő nyilatkozatot tette:
„A Magyar Köztársaság Kormánya kijelenti, hogy öt évre, mely időszak hallgatólagosan újabb ötéves időszakkal meghosszabbodik, hacsak a Magyar Köztársaság Kormánya az adott időszak lejártát megelőzően e nyilatkozatát vissza nem vonja
a) az Egyezmény 25. cikkével, a 4. számú kiegészítő jegyzőkönyv 6. cikkével és a 7. számú kiegészítő jegyzőkönyv 7. cikkével összhangban elismeri az Európai Emberi Jogi Bizottság illetékességét arra, hogy természetes személyektől, nem kormányzati szervezetektől vagy egyének csoportjaitól kérelmeket fogadjon el, ha az említettek azt állítják, hogy az Egyezményben és kiegészítő jegyzőkönyveiben biztosított jogok megsértésének áldozatai, amennyiben az állított jogsértés alapjául szolgáló tények az Egyezmény és a kiegészítő jegyzőkönyvek Magyarországra nézve történt hatálybalépését követően következtek be;
b) az Egyezmény 46. cikkével, a 4. számú kiegészítő jegyzőkönyv 6. cikkével és a 7. számú kiegészítő jegyzőkönyv 7. cikkével összhangban teljes jogúan és külön megállapodás nélkül, a viszonosság feltételével kötelezőnek ismeri el az Európai Emberi Jogi Bíróság joghatóságát az Egyezmény és kiegészítő jegyzőkönyvei értelmezésével és alkalmazásával összefüggő minden üggyel kapcsolatban, amennyiben az ezen ügy alapjául szolgáló tények az Egyezménynek és a kiegészítő jegyzőkönyveknek Magyarországra nézve történő hatálybalépését követően következtek be.
A Magyar Köztársaság e nyilatkozatát úgy értelmezi, hogy nem minősülnek az állított jogsértés, illetőleg az ügy alapjául szolgáló ténynek az Egyezményben és kiegészítő jegyzőkönyveiben biztosított jogok Magyarországra nézve történt hatálybalépését megelőzően bekövetkezett megsértésének kárpótlására tett állami intézkedések.”
4. § A Magyar Köztársaság a megerősítésről szóló okiratban – az Egyezmény 64. cikkének megfelelően – az Egyezmény 6. cikk 1. bekezdésében biztosított bírósághoz fordulás jogával kapcsolatban a következő fenntartást tette:
„A közigazgatási hatóságok előtt szabálysértés miatt folyó eljárásokban Magyarország ez idő szerint nem tudja biztosítani a bírósághoz fordulás jogát, minthogy a hatályos magyar jogszabályok nem tesznek ilyen jogot lehetővé a közigazgatási hatóságok szabálysértési ügyekben hozott jogerős határozatával szemben.”
5. § Ez a törvény a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba. Az Egyezményben és a Párizsban, 1952. március 20-án kelt Kiegészítő Jegyzőkönyvben, valamint a Strasbourgban, 1963. május 6-án kelt Második, a Strasbourgban, 1963. szeptember 16-án kelt Negyedik Kiegészítő Jegyzőkönyvben foglaltakat 1992. november 5. napjától kezdődően, a Strasbourgban, 1983. április 28-án kelt Hatodik Kiegészítő Jegyzőkönyvben foglaltakat 1992. december 1. napjától kezdődően, a Strasbourgban, 1984. november 22-én kelt Hetedik Kiegészítő Jegyzőkönyvben foglaltakat 1993. február 1. napjától kezdődően kell alkalmazni.
