Az Országgyűlés a magyar állampolgárság erkölcsi súlyának megőrzése és az állampolgárok Magyar Köztársasághoz való kötődésének erősítése érdekében, a magyar állampolgársági jog hagyományait és a nemzetközi szerződések előírásait figyelembe véve, a magyar állampolgárság keletkezésének, megszerzésének és megszűnésének szabályairól a következő törvényt alkotja:
1. § (1) A magyar állampolgárok között az állampolgárság keletkezésének, illetőleg megszerzésének jogcíme alapján különbséget tenni nem lehet.
(2) Senkit nem lehet állampolgárságától, illetve állampolgársága megváltoztatásának jogától önkényesen megfosztani.
(3) E törvény
– a személy akaratszabadságának tiszteletben tartása mellett elősegíti a család állampolgárságának egységét;
– elősegíti a hontalanság eseteinek csökkentését;
– biztosítja a személyes adatok védelmét.
(4) A törvénynek nincs visszaható hatálya. A magyar állampolgárságra azok a jogszabályok az irányadók, amelyek az állampolgárságra ható tények vagy események bekövetkezésekor hatályban voltak.
2. § (1) Magyar állampolgár az, aki e törvény hatálybalépésekor magyar állampolgár, továbbá az, aki e törvény erejénél fogva magyar állampolgárrá válik, vagy e törvény alapján magyar állampolgárságot szerez, amíg állampolgársága nem szűnik meg.
(2) Azt a magyar állampolgárt, aki egyidejűleg más államnak is állampolgára – ha törvény másként nem rendelkezik –, a magyar jog alkalmazása szempontjából magyar állampolgárnak kell tekinteni.
3. § (1) Születésénél fogva magyar állampolgárrá válik a magyar állampolgár gyermeke.
(2) A nem magyar állampolgár szülő gyermekének magyar állampolgársága a születés napjára visszaható hatállyal keletkezik, ha másik szülője – teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat, utólagos házasságkötés, továbbá az apaság vagy az anyaság bírói megállapítása alapján – magyar állampolgár.
(3) Ellenkező bizonyításig magyar állampolgárnak kell tekinteni:
a) a Magyarországon lakóhellyel rendelkező hontalan Magyarországon született gyermekét;
b) az ismeretlen szülőktől származó, Magyarországon talált gyermeket.
4. § (1) Kérelmére honosítható a nem magyar állampolgár, ha:
a) a kérelem előterjesztését megelőző nyolc éven át folyamatosan Magyarországon lakott;
b) a magyar jog szerint büntetlen előéletű és a kérelem elbírálásakor ellene magyar bíróság előtt büntetőeljárás nincs folyamatban;
c) megélhetése és lakóhelye Magyarországon biztosított;
d) honosítása a Magyar Köztársaság érdekeit nem sérti; és
e) igazolja, hogy alkotmányos alapismeretekből magyar nyelven eredményes vizsgát tett. E vizsgára csak nagykorú személy köteles.
(2) Kedvezményesen honosítható az a nem magyar állampolgár, aki a kérelme előterjesztését megelőzően legalább három évig folyamatosan Magyarországon lakott, és az (1) bekezdés b)–e) pontjában meghatározott feltételek fennállnak, ha
a) magyar állampolgárral legalább három éve érvényes házasságban él, vagy házassága a házastárs halálával szűnt meg;
b) kiskorú gyermeke magyar állampolgár;
c) magyar állampolgár fogadta örökbe, vagy
d) magyar hatóság menekültként elismerte.
(3) Az (1) bekezdés b)–e) pontjában meghatározott feltételek fennállása esetén, kérelmére, kedvezményesen honosítható az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem magyar állampolgár, aki a kérelem előterjesztésekor legalább egy éve Magyarországon lakik, és felmenője magyar állampolgár volt.
(4) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott időtartamú, folyamatos magyarországi tartózkodástól a kiskorú tekintetében el lehet térni, ha a honosítását a szülővel együtt kéri.
(5) A (2) bekezdés c) pontjában meghatározott esetben a három év folyamatos magyarországi tartózkodástól, kérelemre, el lehet tekinteni.
(6) Az (1) bekezdés a), c) és e) pontja alól a belügyminiszter javaslatára a köztársasági elnök felmentést adhat, ha a kérelmező honosításához a Magyar Köztársaságnak fontos érdeke fűződik.
5. § Kérelmére visszahonosítható a 4. § (1) bekezdés b)–d) pontjában meghatározott feltételek fennállása esetén az a Magyarországon lakó személy, akinek magyar állampolgársága megszűnt.
6. § (1) A magyar állampolgárság honosítással, illetőleg visszahonosítással történő megszerzésére irányuló kérelemről – a belügyminiszter előterjesztése alapján – a köztársasági elnök dönt.
(2) A magyar állampolgárság megszerzéséről a köztársasági elnök honosítási, illetőleg visszahonosítási okiratot (a továbbiakban: honosítási okirat) ad ki.
7. § (1) A honosított, illetőleg a visszahonosított (a továbbiakban együtt: honosított) személy a lakóhelye szerint illetékes polgármester előtt választása szerint állampolgársági esküt vagy fogadalmat tesz. A cselekvőképtelen személy nevében az esküt vagy fogadalmat a törvényes képviselője teszi le.
(2) A honosított a magyar állampolgárságot az eskü vagy fogadalom letételének napján szerzi meg. Az eskütétel, illetve fogadalomtétel tényét és napját a honosítási okiraton fel kell tüntetni.
(3) Ha a honosított az eskü vagy fogadalom letétele előtt meghalt, vagy olyan állapotba került, amely megakadályozza az eskü vagy fogadalom letételében, a magyar állampolgárságot a honosítási okirat kiállításának napján szerzi meg.
(4) Az állampolgársági eskü szövege:
„Én, ................. esküszöm, hogy Magyarországot hazámnak tekintem. A Magyar Köztársaságnak hű állampolgára leszek, Alkotmányát és törvényeit tiszteletben tartom és megtartom. Hazámat erőmhöz mérten megvédem, képességeimnek megfelelően szolgálom. Isten engem úgy segéljen.”
Az állampolgársági fogadalom szövege:
„Én, ................. fogadom, hogy Magyarországot hazámnak tekintem. A Magyar Köztársaságnak hű állampolgára leszek, Alkotmányát és törvényeit tiszteletben tartom és megtartom. Hazámat erőmhöz mérten megvédem, képességeimnek megfelelően szolgálom.”
(5) Az állampolgársági eskü és az állampolgársági fogadalom egyenértékű.
8. § (1) A külföldön lakó magyar állampolgár – a köztársasági elnökhöz címzett nyilatkozatában – lemondhat a magyar állampolgárságáról, ha
a) külföldi állampolgársággal is rendelkezik vagy annak megszerzését valószínűsíteni tudja és
b) magyar bíróság előtt nem folyik ellene büntetőeljárás, illetőleg magyar bíróság által kiszabott büntetésének végrehajthatósága megszűnt és
c) Magyarországon adó- vagy egyéb köztartozása nincs.
(2) Ha az (1) bekezdésben megállapított feltételek fennállnak, a belügyminiszter javaslatot tesz a köztársasági elnöknek a lemondás elfogadására. A magyar állampolgárság lemondással való megszűnéséről a köztársasági elnök okiratot ad ki. A magyar állampolgárság az okirat kiállítása napján szűnik meg.
(3) A belügyminiszter határozatban állapítja meg, ha a lemondás elfogadásának feltételei hiányoznak. A határozat felülvizsgálata a Fővárosi Bíróságtól kérhető.
9. § (1) A magyar állampolgárság visszavonható a külföldön élő magyar állampolgártól, ha magyar állampolgárságát a jogszabályok megszegésével, így különösen valótlan adatok közlésével, illetve adatok vagy tények elhallgatásával a hatóságot félrevezetve szerezte meg. Nincs helye a visszavonásnak a magyar állampolgárság megszerzésétől számított tíz év elteltével.
(2) Az állampolgárság visszavonására okot adó tény fennállását a belügyminiszter határozattal állapítja meg. A határozat felülvizsgálata a Fővárosi Bíróságtól kérhető.
(3) A magyar állampolgárság visszavonással történő megszüntetéséről – a belügyminiszter előterjesztése alapján – a köztársasági elnök dönt.
(4) A magyar állampolgárság visszavonásáról szóló határozatot a Magyar Közlönyben közzé kell tenni. A magyar állampolgárság a határozat közzététele napján szűnik meg.
10. § A magyar állampolgárság érvényes személyi igazolvánnyal, érvényes magyar útlevéllel vagy állampolgársági bizonyítvánnyal igazolható.
11. § (1) A belügyminiszter az érintett kérelmére állampolgársági bizonyítványban igazolja a magyar állampolgárság fennállását, megszűnését, illetőleg azt, hogy a bizonyítványban megjelölt személy nem magyar állampolgár.
(2) Az állampolgársági bizonyítvány a kiállításától számított egy évig érvényes.
(3) Az állampolgársági bizonyítvány ténymegállapítása ellen az érdekelt fél, a törvényes képviselő, az ügyész, valamint a gyámhatóság a Fővárosi Bíróságnál keresetet indíthat.
12. § Az igazságszolgáltatási, a bűnüldöző, az idegenrendészeti, a nemzetbiztonsági, a katonai igazgatási szervek, a jegyző (főjegyző), a közjegyző, valamint a konzuli és külföldi hatóság, továbbá más hatóság, illetőleg állami szerv megkeresésére a belügyminiszter megállapítja az ügyfél magyar állampolgárságának fennállását, megszűnését vagy azt, hogy az ügyfél nem magyar állampolgár.
13. § (1) Az állampolgárság megszerzése iránti kérelmet, továbbá az állampolgárságról lemondó nyilatkozatot, valamint az állampolgársági bizonyítvány kiadására irányuló kérelmet (a továbbiakban: állampolgársági kérelem) magyar nyelven, az e célra rendszeresített nyomtatványon, személyesen kell benyújtani a kérelmező lakóhelye szerint illetékes települési – fővárosban a kerületi – önkormányzat polgármesteri hivatala anyakönyvvezetőjéhez, a külföldön élő kérelmező esetében az illetékes magyar konzulhoz.
(2) A kérelmet az anyakönyvvezető nyolc napon belül, a konzul az átvételtől számított első diplomáciai postával köteles felterjeszteni a belügyminiszterhez.
14. § (1) Az állampolgársági kérelemnek és a 12. § szerinti megkeresésnek tartalmaznia kell az érintett személyi adatait (név, lakcím, születési, házasságkötési adatai), felmenői személyi adatait, valamint az állampolgárságra, külföldre távozás időpontjára vonatkozó adatokat.
(2) Az állampolgársági kérelemhez a kérelmezőnek mellékelnie kell születési anyakönyvi kivonatát és a családi állapotát igazoló okiratokat, továbbá a kérelem elbírálásához e törvény 4–5., 8. és 11. §-ában meghatározott feltételek fennállását igazoló okiratokat.
(3) Ha a kérelem hiányos vagy az elbíráláshoz szükséges adatokat nem tartalmazza, a belügyminiszter a kérelmezőt más közokiratok bemutatására is felhívhatja. Ilyenek különösen: a hatósági erkölcsi bizonyítvány, az állampolgársági bizonyítvány, a honosítási, visszahonosítási, elbocsátási okirat, a magyar útlevél, az illetőségi bizonyítvány, továbbá a születési, házassági, halotti anyakönyvi okirat.
(4) Idegen nyelvű okiratot hiteles magyar nyelvű fordítással ellátva kell a kérelemhez csatolni.
15. § (1) Az állampolgársági kérelmet a cselekvőképes kérelmező személyesen, a korlátozottan cselekvőképes, illetőleg a cselekvőképtelen személy nevében a törvényes képviselője terjesztheti elő.
(2) A honosítási és visszahonosítási kérelem, valamint a lemondási nyilatkozat benyújtásakor a korlátozottan cselekvőképes személyt is meg kell hallgatni.
(3) Kiskorú személy magyar állampolgárságról való lemondásához – ha elháríthatatlan akadálya nincs – mindkét szülő hozzájáruló nyilatkozatát mellékelni kell.
(4) Házastársak, illetve szülő együttélő kiskorú vagy cselekvőképtelen nagykorú gyermekével közös honosítási, visszahonosítási kérelmet, illetőleg a magyar állampolgárságról lemondó nyilatkozatot terjeszthet elő.
16. § (1) A honosítási okiratot a belügyminiszter megküldi a kérelmező lakóhelye szerint illetékes polgármesternek.
(2) Az állampolgársági esküt vagy fogadalmat a lakóhely szerint illetékes polgármester előtt, a letételére szóló felhívás kézbesítésétől számított két hónapon belül kell letenni. A határidőt a belügyminiszter kérelemre meghosszabbíthatja.
(3) Ha az állampolgársági eskü vagy fogadalom letételére a felhívás kézbesítésétől számított egy éven belül, a kérelmező hibájából nem kerül sor, a honosítási, visszahonosítási határozat hatályát veszti.
17. § (1) A belügyminiszter hat hónapon belül tesz javaslatot a köztársasági elnöknek a lemondás elfogadására, vagy hozza meg a 8. § (3) bekezdése szerinti határozatot.
(2) Az állampolgársági bizonyítvány kiadása iránti kérelemnek, valamint a 12. § szerinti megkeresésnek a belügyminiszter három hónapon belül tesz eleget.
(3) Az (1) és (2) bekezdésben megállapított határidő a kérelemnek, illetve a megkeresésnek a belügyminiszterhez érkezése napján kezdődik, mely indokolt esetben egy ízben három hónappal meghosszabbítható.
(4) A kérelem visszavonására és az eljárás megszüntetésére az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, az 1957. évi IV. törvényt módosító és egységes szövegét megállapító 1981. évi I. törvény 14. §-ának, a képviseletre a 18. § (1)–(3) bekezdésének, a kizárásra a 19. § (1), (3) és (4) bekezdésének, az eljárás felfüggesztésére a 37. §-ának rendelkezéseit kell alkalmazni.
18. § Az állampolgársági iratba betekinthet:
a) az ügyben érintett személy, halála után leszármazója, valamint felmenője;
b) az igazságszolgáltatási, a bűnüldöző és a nemzetbiztonsági feladatokat ellátó szervek a hatáskörükbe tartozó ügyben, törvényben szabályozott eljárásuk során.
19. § (1) A magyar állampolgárság megszerzésével kapcsolatos adatszolgáltatást a honosított lakóhelye szerint illetékes települési önkormányzat polgármesteri hivatalának anyakönyvvezetője teljesíti más anyakönyvvezetőnek, a polgárok személyi adatait és lakcímét nyilvántartó hatóságnak, az idegenrendészeti, a menekültügyi és a személyi igazolványt kiállító hatóságnak.
(2) A magyar állampolgárság megszűnéséről a belügyminiszter értesíti a polgárok személyi adatait és lakcímét nyilvántartó hatóságot, az anyakönyvi hatóságot, valamint a hadköteles személyek esetében a Honvédelmi Minisztériumot.
(3) Az állampolgársági eljárás során a belügyminiszter
a) betekinthet az anyakönyvbe, az anyakönyvi alapiratokba, és ezekről másolatot kérhet;
b) adatot kérhet és betekinthet a polgárok személyi adat- és lakcímnyilvántartásába;
c) adatot kérhet a rendőrségi és a bűntettesek nyilvántartásából;
d) véleményt kérhet a nemzetbiztonsági szervtől és az idegenrendészeti hatóságoktól.
20. § Az állampolgársági iratok nem selejtezhetők, őrzésükről és nyilvántartásukról a belügyminiszter gondoskodik.
21. § (1) A külföldön tartózkodó egyes személyeknek magyar állampolgárságuktól való megfosztásáról szóló 1947. évi X. törvény és az 1948. évi XXVI. törvény, a magyar állampolgárságról szóló 1948. évi LX. törvény, illetve az állampolgárságról szóló 1957. évi V. törvény alapján a magyar állampolgárságától megfosztott személy, továbbá az, aki a Magyar Köztársaság Kormányának 7970/1946. ME rendelete, a 10.515/1947. Korm. rendelet, a 12.200/1947. Korm. rendelet alapján veszítette el magyar állampolgárságát, valamint az, akinek magyar állampolgársága 1947. szeptember 15. és 1990. május 2. napja között elbocsátással szűnt meg, a Magyar Köztársaság Elnökéhez címzett személyes, írásbeli nyilatkozatával a nyilatkozattétel napjától a magyar állampolgárságot megszerzi.
(2) A nyilatkozat alapján a belügyminiszter az érintett személy részére állampolgársági bizonyítványt ad ki.
22. § Az e törvény rendelkezései alapján indított perekben – ha e törvény másként nem rendelkezik – a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény XX. fejezetét kell alkalmazni.
23. § E törvény alkalmazása szempontjából Magyarországon lakik az az országban bejelentett lakcímmel rendelkező, nem magyar állampolgár, akinek bevándorlását engedélyezték, vagy akit menekültként elismertek.
24. § (1) E törvény a kihirdetését követő negyedik hónap első napján lép hatályba.
(2) Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, az 1957. évi IV. törvényt módosító és egységes szövegét megállapító 1981. évi I. törvény 3. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „3. § (7) E törvény hatálya a szabálysértési és az állampolgársági eljárásra nem terjed ki.”
(3) E törvény hatálybalépésével hatályát veszti:
– az állampolgárságról szóló 1957. évi V. törvény és a végrehajtásáról szóló 1957. évi 55. törvényerejű rendelet;
– a magyar állampolgárságtól megfosztó határozatok hatályának megszűnéséről szóló, az 1990. évi XXVII. törvény és a módosításáról rendelkező 1990. évi XXXII. törvény;
– a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló 1991. évi XX. törvény 1–2. §-a;
– az egyes tanácsi testületi hatáskörök módosításáról szóló 1972. évi 21. törvényerejű rendelet 7. §-a.
(4) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy megállapítsa:
a) a belügyminiszter e törvényben meghatározott feladatainak részletes szabályait;
b) a polgármesternek az eskü vagy fogadalom letételével kapcsolatos feladatait;
c) a jegyzőnek, az anyakönyvvezetőnek és a konzulnak az állampolgársági kérelmek átvételével, az okiratok továbbításával, valamint a hatósági nyilvántartások értesítésével kapcsolatos feladatait;
d) az eljárásban használandó formanyomtatványokat;
e) a 4. § (1) bekezdés e) pontjában előírt vizsga követelményeit és az eljárás rendjét.
