1. § Az Állami Számvevőszékről szóló 1989. évi XXXVIII. törvény 14. §-a az alábbi (3)–(10) bekezdéssel egészül ki:
„14. § (3) Számvevő az Állami Számvevőszék feladat- és hatáskörében eljáró ügydöntő, illetőleg ellenőrzési és azt közvetlenül segítő érdemi feladatokat ellátó felsőfokú végzettségű személy lehet.
(4) A számvevőt
– számvevő vagy
– számvevő tanácsos
kategóriába kell sorolni.
(5) Az elnök a számvevőt elkülönült szervezeti egység vezetőjévé határozatlan időre számvevő főtanácsosnak, számvevő igazgatóhelyettesnek vagy számvevő igazgatónak kinevezheti.
(6) A számvevőt 11, a számvevő tanácsost 12 munkanap pótszabadság illeti meg. A vezetőt megillető pótszabadság mértéke számvevő főtanácsosnál és számvevő igazgatóhelyettesnél 13, számvevő igazgatónál 14 munkanap.
(7) A számvevő alapilletménye a külön törvényben megállapított illetményalap szerint:
– a számvevő esetében az illetményalap három és félszerese,
– a számvevő tanácsos esetében az illetményalap négyszerese,
– a számvevő főtanácsos esetében az illetményalap négy és félszerese,
– a számvevő igazgatóhelyettes esetében az illetményalap ötszöröse,
– a számvevő igazgató esetében az illetményalap öt és félszerese.
(8) Az illetménypótlék mértéke a számvevő igazgató esetében az alapilletmény tizenöt százaléka, a számvevő igazgatóhelyettes esetében az alapilletmény öt százaléka.
(9) Az Állami Számvevőszéknél dolgozók illetménykiegészítése alapilletményük huszonöt százaléka.
(10) Az Állami Számvevőszéknél dolgozók minden naptári évben külön juttatásként kéthavi illetményre jogosultak. Ezt az összeget a tárgyfélévet követő hónap végéig kell kifizetni, akkor is, ha a kifizetés időpontjában a dolgozó számvevőszéki munkaviszonya már megszűnt. Amennyiben a dolgozó számvevőszéki munkaviszonya év közben szűnik meg, a külön juttatás az ÁSZ-szal munkaviszonyban töltött teljes naptári hónapok után, időarányosan jár, ha a jogviszony naptári féléven belül legalább öt hónapig fennáll.”
2. § Ez a törvény a kihirdetést követő 15. napon lép hatályba.
