A történeti előzmények és az elmúlt 40 év gazdasági és területpolitikai racionalitásokat nélkülöző gyakorlata jelentős területi különbségeket eredményezett. A piaci viszonyok kiteljesedésével felerősödtek a területi egyenlőtlenségek, az elmaradás mértéke átmenetileg tovább erősödött. A gazdasági átalakulás során elmélyültek az elmaradott térségek, az egyoldalú ipari és mezőgazdasági körzetek gazdasági és szerkezeti problémái, növekvő hátrányt jelent az infrastrukturális elmaradottság. A legsúlyosabb azon térségek helyzete, ahol a történelmi elmaradottság és a válságövezeteket jellemző súlyos munkanélküliség találkozik.
A gazdaság regionális folyamatai azt mutatják, hogy a gazdaság és a külső környezet átalakulása, a szocialista ipar leépülése, a mezőgazdasági nagyüzemi szervezetek csődje, a keleti piacok elvesztése a keleti országrészt hatványozottan sújtja. Itt a legnagyobb arányú a munkanélküliség, a gazdálkodó szervezetek összességében veszteségesek, az új típusú szervezetek magántulajdonon alapuló kialakulása viszonylag alacsony ütemű. Viszonylag kedvezőbbé vált a nyugati országrész helyzete, ahol az elmaradottság és a strukturális feszültségek lokális, kistérségi, illetve települési szinten jelentkeznek.
Az Országgyűlés a korábban kialakult területi aránytalanságok és a kedvezőtlen területi folyamatok mérséklésére, illetve azok kifejlődésének megelőzése, hátrányos helyzetű térségek felzárkózásának elősegítése érdekében a következőket határozza:
1. A Kormány társadalmi és gazdasági döntéseinél vegye figyelembe a területi szempontokat, fokozottabban hasznosítsa a területi adottságokat, és töltsön be összehangoló szerepet az ország egyes térségeinek koordinált, harmonikus fejlődése érdekében. Használja ki a területi együttműködésben rejlő lehetőségeket, valósítsa meg az országrészek és a különböző térségtípusok közötti területi különbségek mérséklését, az esélyegyenlőtlenségek csökkentését. Mindenekelőtt mérsékelje az átalakulás során felerősödött, a területi gazdasági fejlődésben mutatkozó különbségeket Kelet- és Nyugat-Magyarország között.
Ennek érdekében a területpolitika fő céljai:
– a hazai és nemzetközi regionális együttműködés kiépítése;
– a regionális válságkezelés, a tartósan elmaradott, illetve hanyatló depressziós körzetek gazdasági reorganizációja, fejlesztése;
– az ország általános infrastrukturális elmaradottságának mérséklése keretében a legelmaradottabb régiókra, térségekre koncentráló szelektív infrastruktúra fejlesztés megkezdése, illetve felgyorsítása;
– a fentiekkel összhangban az önkormányzatok hatáskörébe tartozó települési szintű infrastruktúra kiépítettségében és működési színvonalában meglévő különbségek mérséklése legyenek.
2. A Kormány a gazdasági átalakulás jelenlegi időszakában a legsúlyosabb helyzetben lévő térségek reorganizációjára fektesse a hangsúlyt, és ehhez igazodóan alakítsa a nagytérségi és települési infrastruktúra fejlesztés térségi prioritásait.
3. A területpolitikai célok megvalósításához a működő eszközrendszereket össze kell hangolni. A regionális válságkezelés, a térségi felzárkóztatás követelményét fokozottabban figyelembe kell venni
– az országos infrastruktúra rendszerek fejlesztését szolgáló kormányzati eszközrendszerekben;
– az ipari és mezőgazdasági válságkezelő és szakmapolitikai programokban;
– a foglalkoztatáspolitika elsősorban aktív eszközeiben;
– a beruházás- és vállalkozásösztönzést, -fejlesztést szolgáló alapok, intézmények működtetésében;
– az önkormányzati szabályozás kiegyenlítő mechanizmusaiban;
– a területfejlesztés állami részvétellel létrehozandó piaci és non-profit intézményrendszerének létrehozásában;
– az idegenforgalomban, falusi turizmusban;
– környezetvédelemben;
– a kormányzat gazdaságpolitikájának kialakítása, a központi költségvetések beterjesztése során.
A területi fejlődést szolgáló eszközrendszerek között a Területfejlesztési Alap feladata elsődlegesen a gazdaság szerkezeti megújításának elősegítése, és az ezzel összefüggő infrastrukturális feltételek javítása.
1. A Területfejlesztési Alap támogatásai, az egyes elkülönített állami pénzalapokról szóló 1992. évi LXXXIII. törvény I. rész Területfejlesztési Alapról (a továbbiakban: Alap) szóló VI. fejezetével összhangban a tartós szerkezeti problémákkal sújtott, legsúlyosabb helyzetben lévő térségek fejlesztését szolgálják.
Ennek érdekében támogatni kell
– az ország társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott területein a gazdaság megerősödését, a foglalkoztatást elősegítő fejlesztéseket, a racionális földhasznosítást, és a gazdaságfejlesztéssel összefüggő infrastrukturális fejlesztéseket,
– a legsúlyosabb foglalkoztatási problémákkal küzdő körzetekben a gazdasági szerkezetváltást segítő hatékony munkahelyteremtést és -megtartást,
– kiemelten kell támogatni a gazdasági és infrastrukturális fejlesztéseket, azokban a térségekben, amelyekben a társadalmi és a gazdasági elmaradottság súlyos munkanélküliséggel társul.
2. A támogatások célja elősegíteni
– a gazdasági alapok, ezen belül a magángazdaság megerősödését, a gazdaság modernizációját,
– a munkalehetőségek számának és választékának bővítését, megőrzését,
– a kedvezőtlen termőhelyi adottságú térségek szerkezetváltozását, a mezőgazdasági földhasznosítást,
– a társadalmi-gazdasági fejlődés feltételeinek megteremtését, elsődlegesen a több települést is érintő infrastruktúra kiépítését,
– a regionális és kistérségi fejlesztési programok kidolgozását és megvalósítását,
– a vállalkozásokat segítő területi intézményrendszer kialakulását.
3. A támogatások szolgálják a helyi és regionális természeti, társadalmi, gazdasági, kulturális, infrastrukturális erőforrások jobb hasznosítását és a gazdaság szerkezeti és tulajdoni átalakítását, ezen belül is kiemelten az új értéktermelő tevékenységek meghonosítását, a kisvállalkozások beindulását segítő feltételek javítását.
A támogatások is erősítsék a területi kötődést, a kulturális örökség megőrzését is szolgáló helyi és regionális önfejlesztési stratégia, valamint a kezdeményezőkészség kialakulását, a szakmai hagyományok felélesztését.
Olyan intézmények, struktúrák kialakítását kell elősegíteni, amelyek megfelelnek az Európai Közösség intézményrendszerének és a magyar sajátosságoknak.
A támogatás csak olyan fejlesztések megvalósításához adható, amellyel együtt a környezet terhelése nem haladja meg az életfenntartó ökoszisztéma terhelhetőségét.
4. A támogatások felhasználása során prioritást kell biztosítani a kormányzati regionális és kistérségi fejlesztési, illetve a válságkezelő programokba illeszkedő fejlesztéseknek. A Kormány programjaiban rögzített, a kedvezményezett területek érdekében megvalósuló térségi fejlesztések esetén a támogatás kiterjeszthető a program által érintett településekre.
4.1. Az Országgyűlés figyelembe véve a kialakult térségi egyenlőtlenségeket, illetve a fejlesztési források szűkösségét, egyetért azzal, hogy a Kormány folytassa a megkezdett megyei programok megvalósítását, az eszközöket koncentrálja Kelet-Magyarországra, illetve ezen belül a legsúlyosabb helyzetben lévő körzetekre.
4.2. Az Országgyűlés egyetért azzal, hogy a 97/1992. (VI. 16.) Korm. rendelet alapján, 1992. szeptember 1-je után területfejlesztési támogatásra benyújtott, a támogatási irányelveknek megfelelő pályázatok az elbírálás során elsőbbséget élvezzenek.
4.3. Önkormányzati fejlesztések esetében azokat a célokat kell elsődlegesen támogatni, amelyek térségi összefogással valósulnak meg. 1994-től a Céltámogatási Kiegészítő Keretből is támogatott fejlesztések az Alapból nem támogathatók.
4.4. Az Országgyűlés szükségesnek tartja a döntéshozatal decentralizációjának fokozatos erősítését és intézményi feltételeinek megteremtését. Ennek érdekében a PHARE-program tapasztalatait is kiértékelve a Kormány kezdje el a regionális ügynökségek létrehozását az elmaradottnak ítélt területeken. Az ügynökségeknek szoros kapcsolatban kell lenniük a térségük önkormányzataival, azok társulásaival, a megyei önkormányzattal, valamint a vállalkozásfejlesztést és a beruházásokat elősegítő egyéb intézményekkel és szervezetekkel.
5. A kedvezményezett területek meghatározása és a pályázatok elbírálása során figyelembe kell venni a rendelkezésre álló költségvetési forrásokat, különös tekintettel a Területfejlesztési Alapra.
6. Mindezeket figyelembe véve 1993–1995-ben elsősorban a következő célok támogatandók:
– az új, térségi szempontból jelentős számú munkahelyet teremtő beruházások,
– a meglévő foglalkoztatott létszám megőrzését szolgáló piac- és termékváltást, valamint technológiai fejlesztést segítő beruházások,
– a komplex regionális gazdaságfejlesztési programok,
– a kormányhatározatokban elfogadott megyei programokban megjelölt fejlesztési célok,
– a vállalkozásokat segítő üzleti szolgáltatások, inkubátorházak, innovációs és üzleti parkok építése,
– a gazdaságfejlesztéssel is összefüggő, vállalkozásokat segítő termelő infrastruktúra fejlesztések, így elsősorban a térségi jelentőségű közlekedési, távközlési és energiarendszerek fejlesztése,
– a védett és védelemre tervezett, mezőgazdaságilag hasznosítható területeken a természeti értékek védelmét elősegítő beruházások,
– a munkahelyteremtéssel kapcsolatos humán infrastruktúra fejlesztések,
– a falusi turizmus, idegenforgalom fejlesztése.
7. A Területfejlesztési Alap működésének szabályozása során olyan támogatási konstrukciók alkalmazandók, amelyek elősegítik a helyi önkormányzatok, a lakosság, a vállalkozók és a pénzintézetek forrásainak bevonását.
8. Az Országgyűlés szükségesnek tartja, hogy az Alap felhasználását és a kedvezményezett települések jegyzékét tartalmazó, 1993. évre vonatkozó kormányrendelet kiadására az Országgyűlési határozat elfogadását követő 60 napon belül kerüljön sor.
1. Az Alapból támogatás a kormányrendeletben meghatározott területeknek nyújtható, amelyek
– társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott térségeknek minősülnek a három évre megállapított kritériumrendszer alapján, továbbá
– azon foglalkoztatási körzetek, amelyekben a munkanélküliség a tárgyévet megelőző év decemberében az országos átlagot jelentősen meghaladja.
2. A kedvezményezett területek kiválasztásánál az országosan rendelkezésre álló adatokból kell kiindulni. A társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott térségek háromévenkénti lehatárolásánál a mutatók köre egyaránt tükrözze vissza a gazdasági hátteret, társadalmi adottságokat és az infrastrukturális ellátottságot. A foglalkoztatási szempontból leginkább sújtott foglalkoztatási körzeteket a regisztrált munkanélküliek aránya alapján évente kell meghatározni.
3. A Kormány a társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott térségekbe tartozó települések körét a mellékletben szereplő mutatók alapján település szintű és foglalkoztatási körzet szintű vizsgálatok eredményének együttes figyelembevételével állapítsa meg.
4. A Kormány a rendelkezésre álló pénzügyi eszközeivel összhangban úgy állapítsa meg a kedvezményezett települések jegyzékét, hogy az érintett települések száma ne haladja meg az 1992-ben kedvezményezett települések számát, és ezen belül az elmaradott települések száma az ország településeinek több mint egyharmadát, illetve az ott élő népesség száma az 1 millió főt.
5. A Kormány a lehatárolás áttekinthetősége végett az elmaradott településeket, illetve térségeket a mellékletben felsorolt mutatók alapján pontértékeléssel határozza meg.
6. A Kormány kétéves költségvetés tervezése során a települési önkormányzatok normatív többlettámogatásait és a Céltámogatási Kiegészítő Keret támogatásait az elmaradott települések listája alapján vegye figyelembe.
7. Az elmaradott térségek nemzetközileg is összehasonlítható objektív lehatárolása érdekében a Kormány kezdeményezze a nemzetközi gyakorlatban alkalmazott mérőszám, a hozzáadott érték fajlagos mutatója (területi GDP) megyei (regionális) szintű számbavételének vizsgálatát.
A tartós munkanélküliek aránya, 1993. 06. 20.
Mezőgazdasági aktív keresők aránya (Népsz=N)
Külterületi szántó átlagos aranykorona értéke, 1992
Egy lakosra jutó SZJA, 1991
Vízhálózatba bekapcsolt lakások aránya, N
Telefon főállomások 1000 lakosra jutó száma, 1991
A hatvanéves és idősebb népesség aránya, N
A hétéves és idősebb népesség által végzett átlagos osztályszám, N
Az 1980–1989 közötti vándorlási egyenleg az 1980. évi népesség %-ában, N
Az 1980–1989 között épült lakások aránya, N
A gépjárműállomány 1000 lakosra jutó száma, 1990