1. § A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) 3. § (5) bekezdése második mondatának helyébe a következő rendelkezés lép:
„Nem terjed ki a törvény hatálya a külön jogszabály alapján az egészségkárosodottak részére megállapítható pénzbeli ellátásokra, valamint - az e törvényben foglalt kivételekkel - a rendszeres szociális segélyre.”
2. § (1) Az Szt. 4. §-a (1) bekezdésének a)-b) pontjai helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában)
„a) jövedelem: a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényben jövedelemként meghatározott vagyoni érték (bevétel) munkavállalói járulékkal, személyi jövedelemadóval, egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékkal, valamint a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényben elismert költségekkel csökkentett része függetlenül attól, hogy adómentesnek vagy adókötelesnek minősül. Nem minősül jövedelemnek a temetési segély és az alkalmanként adott átmeneti segély, valamint - a személyes gondoskodásért fizetendő személyi térítési díj megállapítása kivételével - a mozgássérültek közlekedési támogatása, a rokkantsági járadék és a vakok személyi járadéka;
b) vagyon: ha e törvény másként nem rendelkezik minden ingatlan, ingó dolog, továbbá vagyoni értékű jog, amelynek együttes forgalmi értéke az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének ötvenszeresét meghaladja, és amelynek hasznosítása nem veszélyezteti a vagyonnal rendelkező lakhatási és megélhetési feltételeit;”
(2) Az Szt. 4. §-ának (1) bekezdése a következő g) és h) ponttal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában)
„g) rendszeres pénzellátás: a táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, a saját jogú öregségi nyugdíj, a rokkantsági nyugdíj, az öregségi járadék, a munkaképtelenségi járadék, az állandó özvegyi nyugdíj - kivéve a házastársa jogán legalább két árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondoskodó személy özvegyi nyugdíját -, a végkielégítés, a szülői nyugdíj, az özvegyi járadék, a baleseti táppénz, a baleseti rokkantsági nyugdíj, a hozzátartozói baleseti nyugellátás - kivéve a baleseti járadékot -, az Flt. alapján folyósított pénzbeli ellátás, az átmeneti járadék, a rendszeres szociális járadék, a bányászok egészségkárosodási járadéka, a rokkantsági járadék, a hadigondozottak és nemzeti gondozottak pénzbeli ellátásai; a gyermekgondozási segély, gyermeknevelési támogatás, a munkanélküliek jövedelempótló támogatása, az ápolási díj; a rendszeres szociális segély.
h) kereső tevékenység, ha e törvény másként nem rendelkezik: minden olyan munkavégzéssel járó tevékenység, amelyért ellenérték jár.”
(3) Az Szt. 4. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Ahol e törvény jövedelmet említ, a családi pótlékot, az árvaellátást, a házastársi pótlékot, a házastárs után járó jövedelempótlékot és a tartásdíj címén kapott összeget annak a személynek a saját jövedelmeként kell figyelembe venni, akire tekintettel azt megállapították, illetve fizetik.”
3. § Az Szt. 25. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Az e törvényben szabályozott rendszeres pénzellátásra való jogosultságot nem érinti, ha a jogosultság megállapítása és felülvizsgálata, illetve két felülvizsgálat közötti időszakban a jogosult családjában az egy főre jutó jövedelem a jogosultság feltételéül meghatározott értékhatárt legfeljebb tíz százalékkal haladja meg. E bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók a rendszeres pénzellátásra való jogosultság felülvizsgálata során.”
4. § (1) Az Szt. 27. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A támogatásra való jogosultság szempontjából nem vehető figyelembe az a gyermek, aki kereső tevékenységet folytat, kivéve, ha a kereső tevékenységet a tanulói jogviszony mellett vagy annak keretében végzi.”
(2) Az Szt. 27. §-ának (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában saját háztartásban neveltnek kell tekinteni azt a gyermeket is, aki
a) átmeneti jelleggel tartózkodik a háztartáson kívül, így különösen diákotthonban, kollégiumban, szakmunkástanuló otthonban, kórházban van;
b) két hónapot meg nem haladóan ápolást, gondozást nyújtó vagy rehabilitációs szociális intézményi ellátásban részesül.
(3) Nem állapítható meg a gyermeknevelési támogatás, illetve a megállapított támogatás folyósítását meg kell szüntetni, ha
a) a kérelmező családjában az egy főre jutó jövedelem az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének háromszorosát meghaladja;
b) a jogosult rendszeres pénzellátásban részesül;
c) a jogosult munkaviszonyban, közszolgálati jogviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban, szolgálati jogviszonyban, szövetkezeti tagként, munkaviszony jellegű jogviszonyban áll, és emellett munkaideje a napi 4 órát meghaladja;
d) a jogosult a c) pontban említett jogviszonyokon kívül olyan más kereső tevékenységet folytat, amelynél a munkavégzés nem otthon történik;
e) a támogatásban részesülő gyermeknevelési kötelezettségeit nem teljesíti;
f) a támogatásra való jogosultságnak az e törvényben szabályozott feltételei hiányoznak.”
(3) Az Szt. 27. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Ha a gyermeknevelési támogatásra jogosult családjában a támogatás folyósításának időtartama alatt újabb gyermek születik, három éven aluli gyermeket fogadnak örökbe vagy vesznek nevelésbe, a támogatás folyósítását nem lehet megszüntetni, ha a jogosult egyébként megfelel a gyermeknevelési támogatásra való jogosultság feltételeinek. Ha a támogatásban részesülő az általa nevelt gyermek halála miatt nem felel meg a 27. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek, a támogatást a halálesetet követő hónaptól számított 3 hónap után kell megszüntetni.”
5. § Az Szt. 31. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„31. § A népjóléti miniszter kivételes méltányosságból gyermeknevelési támogatásra való jogosultságot annak a 27. § (1) bekezdése szerinti biztosítási idővel rendelkező személynek is megállapíthatja,
a) akinek jogosultsága megszűnt, legfeljebb 2 évig;
b) akinek nagykorú gyermeke oktatási intézmény nappali tagozatán tanul, a tanulmányainak befejezéséig;
c) aki három éven aluli gyermeket nevel
feltéve, hogy a kérelmező legalább három - a b) pontban szabályozott esetben legalább két - kiskorú gyermeket nevel.”
6. § Az Szt. a következő 32/A. §-sal egészül ki:
„32/A. § Ha a rendszeres szociális segélyben részesülő személynek van olyan ingatlan vagyona, amelyből az ellátás egészben vagy részben fedezhető, az önkormányzat a rendeletében meghatározott esetekben a folyósított támogatás összegét a jogosult halálakor hagyatéki teherként a területileg illetékes közjegyzőnél bejelentheti. Erről a támogatás megállapításáról szóló határozatban rendelkezni kell.”
7. § Az Szt. 33. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„33. § (1) A települési önkormányzat a megélhetése alapjául szolgáló jövedelem pótlására jövedelempótló támogatásban részesíti azt a munkanélkülit,
a) aki az Flt. alapján munkanélküli járadékban részesült, és a munkanélküli járadék folyósítása időtartamának lejártát követően az Flt. alapján más munkanélküli ellátásra nem jogosult;
b) aki részére a munkanélküli járadék folyósítását kereső tevékenység folytatása vagy képzésben történő részvétel miatt a folyósítási idő lejártát megelőzően szüntették meg, és a kereső tevékenység, illetőleg képzés megszűnését követően az Flt. alapján munkanélküli ellátásra nem szerzett jogosultságot;
c) akinek jövedelempótló támogatását kereső tevékenység vagy képzés miatt szüntették meg, és a kereső tevékenység vagy a képzés megszűnését követően az Flt. alapján munkanélküli ellátásra nem jogosult [az a)-c) pont alattiak a továbbiakban: munkanélküli],
feltéve, hogy családjában az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80%-át.
(2) A családi jövedelem számításánál a jövedelempótló támogatást igénylő munkanélküli részére az Flt. alapján korábban folyósított támogatásokat, valamint a jövedelempótló támogatást megelőző kereső tevékenység ellenértékét figyelmen kívül kell hagyni.”
8. § (1) Az Szt. 34. § (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a b), c) és d) pontja hatályát veszti és a jelenlegi e) és f) pont b) és c) pontra módosul:
(Nem állapítható meg jövedelempótló támogatás annak a munkanélkülinek, aki)
„a) rendszeres pénzellátásban részesül,”
(2) Az Szt. 34. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a (3) bekezdés a hatályát veszti:
„(2) Meg kell szüntetni a támogatás folyósítását az (1) bekezdésben megállapított kizáró okok bekövetkezésekor, továbbá, ha a munkanélküli
a) oktatási intézmény nappali tagozatán kezdi meg tanulmányait;
b) kereső tevékenységet folytat, a tevékenység megkezdésétől számított harminc napon belül.”
9. § Az Szt. a következő 34/A. §-sal egészül ki:
„34/A. § (1) A 34. §-ban foglaltakat kell alkalmazni akkor is, ha a munkanélküli
a) az illetékes megyei (fővárosi) munkaügyi központtal (a továbbiakban: munkaügyi központ) az Flt. 25. § (3) bekezdésében szabályozott együttműködést nem vállalja, vagy neki felróható okból a munkaügyi központtal nem működik együtt;
b) az önkormányzat által felkínált közhasznú munkát vagy az önkormányzat közreműködésével felajánlott egyéb munkahelyet nem fogadja el [az a) és b) pontban foglaltak a továbbiakban: együttműködést nem vállaló munkanélküli].
(2) Együttműködést nem vállaló munkanélküli az a személy is, aki a szakképzettségének, illetve az iskolai végzettségének megfelelő vagy eggyel alacsonyabb szintű iskolai végzettséget igénylő munkahelyet, közhasznú munkát nem fogadja el, feltéve, hogy a felajánlott munkahely, közhasznú munka az Flt. 25. § (2) bekezdés b) és d) pontjában foglaltaknak megfelel, és a várható kereset eléri az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét.
(3) Az együttműködést nem vállaló munkanélküli a felajánlott munkahely vagy közhasznú munka visszautasításától, valamint a munkaügyi központtal való együttműködés neki felróható megszüntetésétől számított 6 hónapig, jövedelempótló támogatásban nem részesülhet, kivéve, ha elhelyezkedik és legalább hat hónapig kereső tevékenységet folytat, függetlenül attól, hogy annak megszűnése után munkanélküli járadék folyósítására jogosultságot szerzett-e.
(4) A (3) bekezdésben szabályozott időtartam eltelte után sem folyósítható mindaddig a munkanélküliek jövedelempótló támogatása, amíg az (1) bekezdésben szabályozott körülmények fennállnak.”
10. § Az Szt. 36. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2) bekezdés számozása (3) bekezdésre módosul:
„(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában nem minősül a munkanélküli saját jövedelmének a várandóssági pótlék.”
11. § Az Szt. a következő 36/A.-36/D. §-sal egészül ki:
„36/A. § A települési önkormányzat a legalább 6 hónapja jövedelempótló támogatásban részesülő munkanélkülit a lakosság vagy a település általános szükségleteinek kielégítése érdekében közösségi munkavégzés keretében (a továbbiakban: közösségi munkavégzés) legfeljebb havi 40 óra időtartamban foglalkoztathatja. A foglalkoztatás időtartama napi 1 óránál kevesebb nem lehet, és nem haladhatja meg a napi 8 órát.
36/B. § (1) Azt a munkanélkülit, akit a 36/A. § szerint foglalkoztatnak, a jövedelempótló támogatás mellett díjazás illeti meg. A díjazás mértéke nem lehet kevesebb mint a kötelező legkisebb munkabér és a jövedelempótló támogatás különbségének időarányos része.
(2) A települési önkormányzat a közösségi munkavégzés díját saját költségvetése terhére az (1) bekezdésben szabályozott mértéknél magasabb összegben is meghatározhatja.
(3) Ha a munkanélküli a közösségi munkavégzési lehetőséget nem fogadja el, vagy az alól kivonja magát, részére három hónapig jövedelempótló támogatás nem folyósítható.
(4) A (3) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók
a) ha a felajánlott munka nem felel meg a 34/A. § (2) bekezdésében foglalt feltételeknek;
b) arra az időszakra, amely alatt a munkanélküli a háziorvos igazolása szerint keresőképtelen.
36/C. § (1) Az önkormányzat köteles - az erre vonatkozó szabályok betartásával - a közösségi munkavégzés egészséges és biztonságos feltételeit biztosítani.
(2) A közösségi munkavégzéssel összefüggésben az önkormányzat, illetve a jövedelempótló támogatásban részesülő által egymásnak okozott kárért való felelősségre a Munka Törvénykönyve szabályait kell alkalmazni.
(3) A közösségi munkavégzésben részt vevő munkanélküli a Ttv. 118. § (2) bekezdése szerinti baleseti ellátásra és baleseti egészségi szolgáltatásra jogosult.
36/D. § A közösségi munkavégzés helyi szabályait a települési önkormányzat rendeletben határozza meg. A rendeletnek tartalmaznia kell a közösségi munkavégzés
a) legrövidebb és leghosszabb időtartamát;
b) díjának mértékét;
c) keretében végezhető munkák körét.”
12. § (1) Az Szt. 42. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg c), d), e) pontja hatályát veszti:
(Nem jogosult ápolási díjra a hozzátartozó, ha)
„b) rendszeres pénzellátásban részesül.”
(2) Az Szt. 42. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (3) bekezdés (4) bekezdésre módosul:
„(3) A 27. § (3) bekezdés c) és d) pontjainak rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell az ápolási díj jogosultja esetén is.”
13. § Az Szt. 43. §-a a következő mondattal egészül ki:
„Az ápolási díjat kérelmező és az önkormányzat a szakvélemény felülvizsgálatát kérheti az ápolásra szoruló lakóhelye szerint illetékes egészségügyi szakrendelés - az ápolást indokló diagnózis szerint illetékes - szakorvosától.”
14. § Az Szt. 53. §-a (1) bekezdésének utolsó mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A térítés összege az átutalás időpontjában érvényes öregségi nyugdíj legkisebb összegének 75%-a, amelyet a kiállítástól számított 3 napon belül az önkormányzat székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) egészségbiztosítási pénztárnak (a továbbiakban: társadalombiztosítási szerv) át kell utalni.”
15. § Az Szt. 58. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„58. § A helyi önkormányzatok, valamint az önkormányzatokkal szerződéses jogviszony alapján önkormányzati feladatokat ellátó természetes és jogi személyek, valamint a normatív állami hozzájárulást igénybe vevő nem állami szervek a személyes gondoskodást az e törvényben, valamint a külön jogszabályban a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézményekre meghatározott feltételek szerint biztosítják.”
16. § Az Szt. 94. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátás igénybevételét)
„a) a lakóhely szerint illetékes települési önkormányzat képviselő-testületének (a továbbiakban: beutaló szerv) határozata;”
17. § (1) Az Szt. 95. §-ának (2) bekezdésében „Az (1) bekezdésben meghatározott értesítés, illetőleg tájékoztatás tartalmazza” szövegrész helyébe „A 66-74. §-ok szerinti személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátás (a továbbiakban: bentlakásos intézmény) esetén az (1) bekezdés szerinti értesítés, illetőleg tájékoztatás tartalmazza” szövegrész lép.
(2) Az Szt. 95. §-a a következő (3)-(5) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Ha a jogosult a bentlakásos intézménybe az igénybevételre biztosított időtartamon belül nem költözik be, és ennek okáról az intézmény vezetőjét nem értesíti, az intézmény vezetője megkeresi a jogosult lakóhelye (tartózkodási helye) szerint illetékes jegyzőt.
(4) A jegyző a (3) bekezdés szerinti megkeresésre tájékoztatást ad
a) a jogosult tartózkodási helyéről;
b) a beköltözés elmaradásának indokairól;
c) az intézményi ellátás igénybevételének várható időpontjáról.
(5) Ha a jegyző tájékoztatása szerint a jogosult az intézményi ellátást neki fel nem róható okból nem tudta megkezdeni, az intézményvezető az akadályoztatásra okot adó körülmény megszűnését követő 30 napon belül lehetőség szerint gondoskodik az érintett elhelyezéséről. Egyéb esetben kezdeményezi a beutalás megszüntetését.”
18. § Az Szt. 100. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az intézményi jogviszonyt
a) a jogosult lakóhelye szerint illetékes települési önkormányzat képviselő-testülete megszünteti, ha az intézményi elhelyezés feltételei már nem állnak fenn, vagy a jogosultat másik intézménybe kell elhelyezni;
b) az intézményt fenntartó önkormányzat képviselő-testülete megszüntetheti, ha a jogosult a házirendet súlyosan megsérti.”
19. § Az Szt. 101. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„101. § (1) Az intézmény vezetője az ellátás megszüntetéséről írásban értesíti a jogosultat, illetve törvényes képviselőjét
a) a 100. § (1) bekezdésének a) pontjában foglalt esetben; valamint akkor,
b) ha az ellátás biztosítása saját intézkedésén alapult.
(2) A 100. § (1) bekezdésének a) pontjában szabályozott esetben a fenntartó másik intézményi elhelyezésről gondoskodik, ha a jogosult csak intézményi keretek között gondozható. Ilyen esetben a jogosultat az állapotának megfelelő intézménybe kell elhelyezni.
(3) Az (1) bekezdés b) pontjában szabályozott esetben az intézmény vezetője az ellátást nem szüntetheti meg, ha azzal a jogosult vagy törvényes képviselője nem ért egyet, feltéve, hogy az értesítés kézhezvételétől számított nyolc napon belül az intézmény fenntartójához fordult. Ilyen esetben az ellátást a fenntartó döntéséig változatlan feltételek mellett kell biztosítani.”
20. § (1) Az Szt. 109. § (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A beutaló szerv és az intézmény vezetője az áthelyezést akkor kezdeményezheti, ha a jogosult)
„a) egészségi állapotának megváltozása miatt indokolt, vagy nem egészségi állapotának megfelelő intézménybe került elhelyezésre;”
(2) Az Szt. 109. §-ának (4) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Ha a jogosult, illetve törvényes képviselője az egyetértő nyilatkozatot nem adja meg, az intézményi elhelyezést a beutaló szerv megszüntetheti.”
21. § Az Szt. 114. §-ának (2)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A térítési díjat az e törvényben meghatározottak szerint
a) az ellátást igénybe vevő jogosult;
b) a szülői felügyeleti joggal rendelkező törvényes képviselő;
c) a jogosult tartására, gondozására köteles és képes személy [az a)-c) pont alattiak a továbbiakban: kötelezett]
köteles megfizetni.
(3) Az e törvényben foglalt kivételekkel a fenntartó ingyenes ellátásban részesíti azt a jogosultat, aki
a) jövedelemmel nem rendelkezik;
b) bentlakásos intézmény esetén készpénzvagyona vagy a térítési díj alapjául szolgáló ingó vagy ingatlan vagyona, tartásra, gondozásra köteles és képes hozzátartozója nincs.”
22. § (1) Az Szt. 115. §-ának (2)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A kötelezett által, a 116. §, valamint a 117. § (1)-(2) bekezdés alapján fizetendő térítési díj összegéről (a továbbiakban: személyi térítési díj) - a 117. § (3) bekezdésében foglalt kivétellel - az intézmény vezetője legkésőbb az ellátás igénybevételétől számított 30 napon belül írásban értesíti a térítési díj fizetésére kötelezettet. A személyi térítési díj nem haladhatja meg az intézményi térítési díj összegét.
(3) A személyi térítési díj összege - önkormányzati intézmény esetén - a fenntartó rendeletében foglaltak szerint csökkenthető, illetve elengedhető, ha a kötelezett jövedelmi és vagyoni viszonyai ezt indokolttá teszik.”
(2) Az Szt. 115. §-a a következő (4)-(6) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Ha a jogosult a személyi térítési díj összegét vitatja vagy annak csökkentését, illetve elengedését kéri, a (2) bekezdésben szabályozott értesítés kézhezvételétől számított nyolc napon belül a fenntartóhoz fordulhat. Ilyen esetben a fenntartó határozattal dönt a személyi térítési díj összegéről.
(5) Ha a fenntartó eltérően nem rendelkezik, a személyi térítési díj összegét az intézményvezető legkésőbb minden év május 31-ig felülvizsgálja. A felülvizsgálat során megállapított új személyi térítési díj megfizetésének időpontjáról a fenntartó rendelkezik azzal, hogy az új térítési díj megfizetésére a jogosult nem kötelezhető a felülvizsgálatot megelőző időszakra. A személyi térítési díj összege év közben nem változtatható meg, kivéve, ha a kötelezett jövedelme
a) olyan mértékben csökken, hogy az e törvényben meghatározott térítési díj fizetési kötelezettségének nem tud eleget tenni;
b) az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 25%-át meghaladó mértékben növekedett.
(6) A személyi térítési díj felülvizsgálata során a (4) bekezdés rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell.”
23. § Az Szt. a következő 115/A. §-sal egészül ki:
„115/A. § (1) A gyermekek napközbeni ellátása keretében biztosított étkeztetés (a továbbiakban: gyermekétkeztetés) személyi térítési díjának megfizetésére a szülői felügyeleti joggal rendelkező törvényes képviselő köteles.
(2) A gyermekétkeztetés intézményi térítési díjának alapja az élelmezés nyersanyagköltségének egy ellátottra jutó napi összege.
(3) A gyermekétkeztetésért fizetendő személyi térítési díj a (2) bekezdés szerinti összegnek az általános forgalmi adóval növelt összege és az igénybe vett étkezések számának szorzata.
(4) A gyermekek napközbeni ellátása keretében biztosított étkeztetés esetén
a) a diákotthonban - ideértve a fogyatékos gyermekek, tanulók nevelését, oktatását ellátó intézményeket is - elhelyezett gyermekek és az általános iskolai tanulók után az intézményi térítési díj 50%-át;
b) a szakmunkásotthonban, a diákotthonban elhelyezett és externátusi ellátásban részesülő középfokú iskolai tanulók, valamint a fogyatékos gyermekek, tanulók után az intézményi térítési díj 30%-át;
c) három- és többgyermekes családoknál gyermekenként az intézményi térítési díj 50%-át
kedvezményként kell biztosítani.”
24. § Az Szt. 116. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A gyermekétkeztetés kivételével a személyes gondoskodást nyújtó szociális alapellátás keretében biztosított szolgáltatás személyi térítési díjának megállapításánál a kötelezett rendszeres havi jövedelme vehető figyelembe.
(2) A gyermekétkeztetésnek nem minősülő étkeztetés intézményi térítési díjának alapja az élelmezés nyersanyagköltségének, valamint az étkeztetéssel kapcsolatosan felmerült költségnek egy ellátottra jutó napi összege (a továbbiakban: élelmezési térítés). Az étkeztetésért fizetendő általános forgalmi adóval növelt személyi térítési díj, amely az élelmezési térítés és az igénybe vett étkezések számának szorzata, nem haladhatja meg az ellátást igénybe vevő rendszeres havi jövedelmének 25%-át.”
25. § Az Szt. 117. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha a személyi térítési díjat a (2) bekezdés c) pontjában meghatározott intézményi elhelyezés esetén az ellátásban részesülő a havi jövedelméből nem tudja megfizetni, a fenntartó a személyi térítési díjat határozattal az alábbiak figyelembevételével állapítja meg:
a) az ellátásban részesülő jelentős készpénz vagy ingatlan vagyona; ennek hiányában
b) a tartásra köteles és képes személy jövedelme.”
26. § Az Szt. a következő 117/A. §-sal egészül ki:
„117/A. § (1) A bentlakásos intézményekben a jövedelemmel nem rendelkező 16 év fölötti ellátottak részére személyes szükségleteik fedezésére az intézmény zsebpénzt biztosít. A zsebpénz havi összege el kell hogy érje a mindenkori öregségi nyugdíj legkisebb összegének 20%-át. Legalább a zsebpénz összegére kell kiegészíteni az ellátottaknak ezt az összeget el nem érő jövedelmét.
(2) A bentlakásos intézményben az ellátott által fizetendő térítési díjat úgy kell megállapítani, hogy részére legalább az (1) bekezdés szerinti zsebpénz visszamaradjon.”
27. § Az Szt. 119. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„119. § A személyi térítési díjat
a) a kiskorú és a gondnokság alatt álló jogosult esetén a törvényes képviselő;
b) gondnokság alatt nem álló, emelt összegű családi pótlékban részesülő jogosult esetén a családi pótlék felvételére jogosult;
c) az a)-b) pontban nem szabályozott esetekben a térítési díj fizetésére kötelezett jogosult vagy tartására köteles és képes személy
fizeti meg az intézménynek.”
28. § Az Szt. 124. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„124. § A jegyző által megállapított és folyósított gyermeknevelési támogatás teljes összegét, a munkanélküliek jövedelempótló támogatása, valamint a munkanélküliek jövedelempótló támogatására jogosult személy közhasznú munkavégzés keretében történő foglalkoztatása esetén a 36. § szerinti összeg 50%-át a központi költségvetés megtéríti.”
29. § (1) Az Szt. 132. § (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„c) a Népjóléti Minisztérium által fenntartott szociális intézményekben biztosítható ellátásokat, valamint az ellátások igénybevételének módját és a jogosultak körét;”
(2) Az Szt. 132. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Felhatalmazást kap a munkaügyi miniszter, hogy rendeletben szabályozza a közösségi munkavégzés megszervezésével kapcsolatos szabályokat.”
30. § (1) Ez a törvény 1994. február 1-jén lép hatályba, rendelkezéseit - az e törvényben meghatározott kivételekkel - a hatálybalépését követően keletkezett ügyekben kell alkalmazni.
(2) A 2. § (3) bekezdésének, a 4-5. §-nak, a 7. §-nak, a 10. §-nak, a 13. §-nak, a 17-23. §-nak, 27. §-nak a rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
(3) Ha a munkanélküliek jövedelempótló támogatásában részesülő munkanélküli az e törvényben foglaltak szerint a támogatásra nem lenne jogosult, a támogatás a törvény hatálybalépését követő hónap első napjától csak akkor folyósítható változatlan feltételekkel, ha a munkanélküli az e törvényben szabályozott feltételeknek a törvény hatálybalépését követő hónap első napjától már megfelel.
(4) A személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások igénybevételére irányuló és folyamatban lévő eljárások iratait - az ügyfél egyidejű tájékoztatása mellett - az e törvény szerint hatáskörrel rendelkező illetékes önkormányzati szervhez haladéktalanul - de legkésőbb a törvény hatálybalépésétől számított 8 napon belül - át kell tenni.
(5) Ha az intézményi, valamint személyi térítési díj megállapítására jogosult a törvényben szabályozott határidőn belül a térítési díj mértékéről, illetve összegéről nem rendelkezik, a személyes gondoskodásban részesülő az új személyi térítési díjat az intézményvezető értesítésének kézhezvételét követő hónap első napjától fizeti meg. E bekezdés rendelkezései az irányadók akkor is, ha a személyi térítési díj összege csökken, azzal, hogy a befizetett és a ténylegesen fizetendő térítési díj különbözetét a jogosultnak vissza kell fizetni.
31. § E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az Szt. 28. §-a (1) bekezdéséből „az állandó vagy ideiglenes” szövegrész; a 28. §-a (3) bekezdéséből az „állandó” szó, valamint az „ideiglenes lakóhelye vagy” szövegrész; a 29. §-a; a 76. §-ának (3) bekezdése; a 93. §-a (2) bekezdésének a) és b) pontjából az „állandó” szó; a 99. §-a (1) bekezdéséből „az intézménnyel szerződéses viszonyban álló, illetőleg a beutaló helyi önkormányzattal való megállapodás alapján” szövegrész; a 100. §-a (1) bekezdésének b) pontja; a 102. §-a; a 110. §-a (1) bekezdésének c) pontja, valamint a 110. §-ának (2) bekezdése első mondatából „a c) pontban foglalt esetben pedig az intézményvezető intézkedik” szövegrész, a második mondatából pedig az „illetve intézkedéséről”, valamint „a beutaló szervet,” szövegrészek; a 117. §-a (2) bekezdéséből a „rendszeres” szó; 135. §-a; 136. §-ának (1) és (2) bekezdése; 137. §-a.
32. § A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény a következő 44/C. §-sal egészül ki:
„44/C. § (1) A (2) bekezdésben foglaltak szerint a Foglalkoztatási Alapnak erre a célra elkülönített keretéből kell megtéríteni a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 36/A. §-ában meghatározott közösségi munkavégzésért járó díjazás ötven százalékát.
(2) A közösségi munkavégzés díjazására a Foglalkoztatási Alapból nyújtott támogatás keretösszegében a munkaügyi központ és a települési önkormányzat naptári negyedévenként megállapodik.”
